FUTÓ PILLANTÁS HÁTRA SZABÓ ZSOLT

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "FUTÓ PILLANTÁS HÁTRA SZABÓ ZSOLT"

Átírás

1 FUTÓ PILLANTÁS HÁTRA Tele voltunk 2009-ben évfordulókkal. Sikerült is szép összeállításokkal megemlékeznünk Kazinczy Ferenc születésének 250., Benedek Elek születésének 150., halálának 80., Radnóti Miklós születésének 100., a legendás hírû lengyel hadvezér, Bem József illetve Márton Áron püspökünk nem éppen ilyen kerek fordulójáról. Olvasóink visszajelzései szerint eredményként könyvelhetjük el: megfelelõ minõségû eredeti szövegekkel, illetve jeleseink életérõl, munkásságáról szóló hosszabb-rövidebb írásokkal sok hasznos tudnivalót kézügybe adtunk, amelyek segíthetnek abban, hogy térben és idõben jobban tájékozódjanak. Az év végi hajrában a gyorsmérleg készítésekor megfeledkeztünk egy eseményrõl, pedig a húszéves forduló elég kerek. Az 1989-es decemberi fordulatról sokan írtak, s még minden bizonnyal írni fognak az évforduló kapcsán. De a jelek szerint még mindig nincs elég történelmi távlatunk a helyes, biztosnak, társadalmilag elfogadhatónak tekintett-tekinthetõ ítélethez. Az események részvevõi közül többen is például Domokos Géza vagy Király Károly megírták emlékirataikat, de messze vagyunk még attól, hogy az események fõ sodrában levõk mellett minél többen történész szakemberek és mezei részvevõk írott vagy szóbeli véleményére alapozva legalább megközelítõleg tisztábban lássuk az igazságot. Az már biztos, hogy nem forradalom volt, vagy legalábbis nem a szó belénk sulykolt értelmében. Inkább az történhetett, hogy a nagyfokú elégedetlenséget sikerrel használták ki a diktatúra puccsszerû megdöntésére a belügyes és katonatisztek valamint más háttérbe szorult hatalomgyakorló csoportok többnyire a fiatalabb vagy a középnemzedékhez tartozó tagjai. A nemzetközi feltételek is kedveztek nekik: a kilátásba helyezett amerikai ûrvédelmi program és a szovjet gazdaság csõdje egy hajóba hozta össze a Málta melletti háborgó tengeren a két nagyhatalom vezetõjét. Kiegyeztek. A mi szûkebb közép-európai térségünkben jószerével mindenik posztkommunista államban a pártnomenklatúrának sikerült mára az egykori politikai hatalmat gazdasági hatalommá átmenteni, s a politikai szereplõket kézben tartva továbbra is meghatározó szerepet játszani az ország életében. Ám a hazai társadalom jó része mind a mai napig nem tudta feldolgozni azoknak az ártatlan embereknek a halálát, akik valamilyen nagy szemfényvesztõ testvér beteges agyában született, vértõl tocsogó forgatókönyv áldozatai voltak. Hányan is, és egyáltalán miért? Azért a kis segélyért, aminek sürgõsen szét kellett olvadnia az elvtársak egy csoportjának a kezén? Bizonyára sok víznek kell még lefolynia a Szamoson addig, amíg megemészti a közember: valakik isteneknek képzelték magukat, legalább is úgy adták-vették az emberi életeket persze mindig a másét. Óhatatlanul eszünkbe jutott az a valamilyen forradalmat jelképezõ festmény, amelyre emlékeztetett az az operettjelenet, amit azon a napon a román tévében láttunk, az amúgy rokonszenves Mircea Dinescu kissé színpadiasra sikerült hadonászásaival, ami bizony a képernyõ elé ragasztott órákra. Lélegzetvisszafojtva néztük-hallgattuk a híreket, álhíreket, amik ott keringtek az éterben. Nehezen állt össze a kép a Tõkés László júliusi szövegelése a temesvári parókiából, majd a király szózata a magyar tévében, a Szabad Európa Rádió román adásának félre nehezen érthetõ folytonos célzásai a minden baj egyedüli kútfejének beállított diktátor házaspár közeles csúfos bukásának apró mozaikkockáiból. E kockák külön éke a bukaresti utolsó elnöki beszéd volt, aminek végén felszállt a helikopter. A szovjetunióbeli és magyarországi eseményekrõl szóló hírekbõl még ha az igazság nem teljes ismeretében is világos volt, hogy itt valami más kezdõdik. Akkor még azt hittük, hogy az 1968-as emberarcúnak nevezett szocializmus valamiféle hazai változata. Nem ez történt, ám ami akkori érzésünk szerint részben éppen a formálódó civil társadalom aktív közremûködése eredményeképpen bontakozott ki, az még sokunk legvérmesebb reményeire is rácáfolt. Csakhogy a rugalmasságunk már nem a régi, jól begyakorolt túlélési reflexeink mintha már nem mûködnének úgy, mint korábban. Talán ha legalább húsz évvel hamarabb következik be a bukfenc, de még jobb lett volna, ha még húsz évet visszamenve idõben: szüleink nemzedékét sem nyomorítják meg, használják kísérleti egerekként az akkor már világosan becsõdölt szocializmusnak nevezett nagy népi játékban. Csakhogy akkor Jaltában másként döntöttek a nagyhatalmak szintén nélkülünk. Nemcsak itthonról nem látszik világosan, hogy amint a nyakunkban levõ válság is mutatja: a kapitalizmus sem az egyedül üdvözítõ termelési mód, a piacgazdaság sem hozta meg a beígért válságmentes eredményt. Merre lehet a kiút? Ki tudná megmondani? Senki. Akkor hát várjunk tétlenül, hogy majd csak kialakul valami? Semmiképpen sem! Lehetõleg igyekezzünk szûkebb környezetünket rendben tartva keresni egyéni és közösségi boldogulásunkat. Használjuk a józan eszünket, ne tévesszen meg sem a csillogó csomagolás, sem a hangzatos szólam vagy divat, ne üljünk fel világmegváltást hirdetõ ordas eszmék hirdetõinek. Próbáljunk egymásra figyelni, igyekezzünk kiegyensúlyozott személyiséggé válva lehetõleg gyermekeinket, unokáinkat is errefelé térengetve teremteni magunk jobb világot magunknak. Ez nem zárja ki azt a lehetõséget, hogy a Kárpát-medencében, de közelebbrõl Erdélyben sem élhetné akár tucatnyi nemzetiség a maga életét, ápolhatná saját kultúráját az egyre arctalanabbá váló globális tömegkultúra vadhajtásaival szemben. És ne lehessen még egyszer egymás ellen hergelni valamiféle felsõbb cél érdekében a románt és a magyart, amint az 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen. Mert ennek is a szomorú eseménynek is közeleg az évfordulója. SZABÓ ZSOLT 3

2 Észak dél ellen Húsz éve alakult meg a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács 4 A Szabadságunk már néhány napja a miénk. Ebben a jelentõs kisebbségi forgatagban megjelent az értelmiség hitvallása, a Hívó szó is! Talán éppen akkor történt, hogy a kapunál becsengetett Balogh Andriska (a Balogh Ferke fia, Balogh Edgár unokája a szomszédból). Edgár bátyám küldte õt hozzám, hogy megkérdezze, esetleg a Hívó szó nyomán jelentõs értelmiségi eseményt tartanának, és bent, a Szabadság szerkesztõségében tudnék-e egy tágas helyiséget biztosítani? Aztán a lelkes unoka még a kolozsvári fiatalokat is oda szeretné csõdíteni, akik egy magyar ifjúsági szervezet létrehozásán gondolkoznak. Természetesen Orbán Ferivel örömmel ajánlottuk fel legtágasabb termünket, a gazdasági rovatét, a fiataloknak pedig, ha netán túl sokan lesznek, akkor helyszûke miatt, kinn az udvarban lesz hely. Így legalább az elkínzott magyar értelmiségnek örömmel biztosítottunk saját teret! Vasárnap délelõtt, a rémhírgyártó elsõ vasárnapon a meghívottak a kijelölt teremben lassanként nagy izgatottan elkezdtek érkezni. Néztem a lelkesedõ arcokat. Mintha éreznék a hatalmas, rájuk zúduló felelõsséget. Zsúfolásig megtelt a terem, és az udvar is tömve volt a lelkes fiatalokkal. Amikor aggódva kipillantottam, mondhatni elállt a lélegzetem! Legalább hetvenen-százan voltak a fiatalok. A lelkem, bizony, alaposan elszorult! Közöttünk lázasan terjengett a sok elterelõ hazugság. Például valaki már kora reggel olyan rémhíreket terjesztett, hogy Gyaluban megmérgezték az ivóvizünket! Istenem! Mi lesz, ha ezek a bujkáló, arctalan szekus bandák valahonnan álnokul egy kézigránátot hajítanak a fiatalok közé? A fiatalokat nagy nehezen betereltem a László Frici sport rovatának otthont adó irodába, hogy védve legyenek, így megkezdõdött a MADISZ alakuló gyûlése. Hátul a meghurcolt lelkû értelmiségiek lázasan szervezték a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsunkat. Eközben ráadásul Orbán Feri a beígért vezércikkemért gyötört! Azt sem tudtam, hova kapjak. Mindenesetre akkor felemelõ érzés kerített hatalmába, hogy amikor a magyarság megvalósítja nagy álmait, hasznos tudok lenni! Amikor kattogó írógépemen épp a legfrissebb vezércikkemet írtam, kintrõl hallom a Szabó Zsolt érces, jól ismert hangját, izgatottan pont engem keresett. Gyere hamar mondta, a gyûlésben téged várnak! Nagy sietve benyitottam a terembe. Valaki (sajnos húsz év múlva már nem emlékszem biztosan, talán az ülést vezetõ Benkõ Samu?) barátságosan, meleg, emberi hangon felém szólt: Gyere, Laci mondta ünnepélyesen, ebben a teremben a magyar értelmiség megalakította a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsot. És az egyesületbe szeretnénk vezetõt választani. Erre a tisztelt egybegyûltek azt javasolták, hogy legyen egy elnök és egy titkár. Elnöknek Kántor Lajost javasoltunk, ügyvezetõ titkárnak téged. Az összegyûltek szeretnék megtudni, hogy elfogadod-e a jelölésed? Dobogó szívvel elfogadtam. Aztán közfelkiáltással Lajos után engem is megválasztottak, titkárnak! Ha belegondolok, a váratlan ajándékot elég szorongva vállaltam, éreztem a megtisztelõ felkérés valós súlyát! A felajzott történelmi események idején a magyarságtól soha ilyen rangos elismerést nem kaptam! Aztán a gyûlésterembõl hirtelen meghallottam a telefonunk követelõ csengetését. Hanem, amikor végignyargalásztam a sötét folyosón, ez az én, nemrég kapott elismerésem, szivárvány szappanbuborékom sajnos egy hoppra szanaszét pukkadt! Ugyanis egyik fellelkesült olvasónk irigykedõ hanggal belecsörtetett felbuzdult lelki világomba: Mi van, uraim! röfögött a kagylóba. Maguknál, ott bent a híres Szabadságnál már megint bolsik gyülekeznek? A szocdemeket tüntetõleg megint kifelejtették? Be sem mutatkozott ez az értelmiségi mégis beletérdelt a lelki világomba. Hirtelen rádöbbentem, hogy ebben a kemény életünkben a jóindulatú emberek között mindig akadnak megbékélt egyesek és számon kérõ kettesek. Továbbá az újjá formálódó kegyetlen életünkben mindig akadnak, akik kint maradtak, és akik nagy bolondul bejutottak! Otthon Édesapámnak elmeséltem, hogy mik vannak, s õ, akit az életében sokszor becsaptak, szerényen, szomorúan megjegyezte: Fiam! Ha már bekerültél ebbe a forgószélbe, jól jegyezd meg: a gonosz emberek irigykedései mindennaposak lesznek ezen túl, csak gyõzzed elviselni! A lényeg az, hogy közben a szerkesztõi folyosó mindkét oldalán, lázasan folyt a parttalan (jövõ hozó) szervezkedésünk. És hirtelen betévedt egy agonizált, aljas vérfagyasztó hírverése! Egy hírhozónk véletlenül botlott be a rémhírrel: a szamosfalvi kaszárnyából a hadsereg elindult! A feleki oldalon ejtõernyõs légideszant alakulatot dobtak le. Így! Aztán a fellelkesült fiatalok egy szempillantás alatt szétrebbentek. De még a Demokrata Tanács is, kiki a maga rendjén, dolguk végeztében, boldogan hazament. Ebédre. Én pedig a kapott titulussal ott maradtam. A Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsot viszont itt, Kolozsváron, sajnos soha nem tudtunk rangos szervezetté, intézménnyé fejleszteni. De Láthatatlan Intézményi Hivatalként véleményem szerint mégis szépen, észrevétlenül, tudat alatt beépült a népes kolozsvári magyar közösségünkbe. A legelsõ szervezési aktusunk az volt, amikor Kötõ József színigazgató felajánlotta, hogy a tanács önszervezõ tevékenységeit folytassuk a sajátunk-

3 ban, a Magyar Színházban. Ennek az értékes felajánlásnak köszönhetõ, hogy tanácsunknak szervezett tevékenységével, a többségi románok mellett, sikerült elérnie a magyarság fõvárosának megfelelõ súlyát; mindnyájan úgy fogadták, hogy többé-kevésbé sikerült elérni az egyik legjelentõsebb politikai eredményünket. A Demokrata Tanácsban csak úgy áramlottak a döntéseink. Közöttünk akkoriban, úgy neveztünk ezt, hogy a fal melletti rögtönzött döntéseink... Mert amolyan tûzoltó jellegû döntések voltak. Ha olykor felmerül egy létfontosságú, kolozsvári kisebbségi kérdésünk, rendszerint kemény, ádáz vita keletkezett. Amolyan széthúzó, elmérgesedõ parttalan viták, s ezek a meddõ viták eléggé értelmetlenek voltak, vagy legalábbis annak tûnnek így két évtized távlatából. Amikor egy ilyen megbeszélésünk után a Magyar Színház elõcsarnokából Nagy Györggyel, kiváló filozófiatanárommal távoztunk, elkeseredve, sõt kétségbeesetten jegyezte meg: Uram! Sajnos, a mi hajónk azt hiszem most ment el! Borzasztóak vagyunk! Teljesen elmegy a kedvem! Már nem is jön, hogy holnap bemenjek! Egykori tanáromnak mást nem tudtam mondani: Tanár úr, kérem! Sajnos ezeknek a sztálini demagógoknak nem az a fontos, hogy mit mondtak, hanem, hogy pont õ mondta! Mire Nagy György szomorúan legyintett. És kesernyés mosolyával felszáll az Unió utcában soron következõ trolibuszra. Aztán Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsunk tehetetlenül még tovább sodródott. Aztán Domokos Géza a bukaresti televízióban bejelentette, hogy öten, elkötelezett értelmiségiek: Demény Lajossal, Horváth Andorral, Verestóy Attilával és Lányi Szabolccsal létrehozták az alakuló Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Mondanom sem kell, hogy ez a váratlan bukaresti hír, itt az erdélyi fõvárosban, a tanácsban, hatalmas meglepetést okozott. Milliónyi megválaszolatlan kérdés zúdukt ránk. De talán az volt a legfontosabb, hogy a Tanácsban, a magyar érdekképviseletben köztudottan teljes erõbedobással, lelkesen (mondhatni megszállottan) képviseltük Kolozs megye és kincses városunk érdekét; és itt, a történeti Erdélyben, úgy tûnt, hogy a magyar közösség a sorsa érdekében küzdõ Tanácsunkat lelkesen, önzetlenül elfogadta. Most, a bukaresti bejelentés után pedig kiderült, hogy a mi érdekeinket nem mi, hanem, az ott, délen megalakuló RMDSZ fogja képviselni. Hát ebben a szkizofrén állapotban, úgy vergõdtünk, mint egy bobszánka. Hiszen nehéz volt eldönteni, hogy most mit tegyünk? Aztán ebben az izgalmas Úr színeváltozásban mi is szépen átvedlettünk Kolozsvári, Kolozs megyei Demokrata Tanácsból Kolozs megyei RMDSZ szervezetté. Így õszintén mondva mi, a tájékozott, kiszemelt társaságban (Kántor Lajossal együtt) lassanként szépen, ügyesen, teljesen lesre futottunk. Mi, az itt maradt északiak teljesen információ nélkül maradtunk. Ez a váratlan bukaresti, déli hír itt északon az emberek között futótûzként terjedt el, pedig láttuk az itteni magyar kisebbség soraiban a fellelkesült tenni akarást. A Tanácsban teljesen, tanácstalanok lettünk, olyannyira, hogy itt, Kolozsvárt, a szellemi központban, ezt a frissen alakuló érdekképviseletet, a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsot jóformán be sem jegyeztük. Sokunknak úgy tûnt, hogy két lógó lábú szék közé, a pad alá kerültünk. A városban a magyarok úgy érezték, hogy Erdély szíve, a mi Kolozsvárunk elesett; többé már soha nem lesz szellemi fõvárosunk, vége a mi kincses Kolozsvárunknak. És ezzel szépen vége lett a mi tiszavirág életû Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsunknak. Mert ebbõl a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsból egyszerre csak demokratikusan a romániai politikai palettán UDMR nevû pártban találtuk magunkat. A magyarság itt Kolozsváron és másutt is, azóta, immár húsz éve úgy pendlizett, mint nagyszüleink cirádás monarchiabeli ingaórája! Tehetetlenül állunk kolozsvári, északi sorsunkkal szemben. Amikor Marosvásárhelyen a kolozsváriak népes csapatával megjelentünk, az RMDSZ II. küldöttgyûlésén, órák hosszát vitatkoztunk, hogy hol legyen az RMDSZ, a magyar érdekképviselet központja? Mi, a kolozsváriak, Kántor Lajos és Cs. Gyímesi Éva vezérletével körömszakadtáig vitáztunk, majdnem közelharcot vívtunk, hogy a történelmi hagyomány, a természeti adottság, de a logika is úgy kívánja, hogy a romániai magyarság központja Kolozsvár legyen! Pillich Laci! Édes öregem! csattan fel a jó szándékú Domokos Géza. Azért tudnunk kell, hogy Romániában a nagy dolgok eddig sem Kolozsvárt, hanem mégis csak fent, Bukarestben, történtek és minden valószínûség szerint történnek ezután is! Bocsáss meg, Géza! jegyeztem meg némi letargiával, de véleményem szerint azért ez a fent mi nekünk nagyon lent van! Ezzel az ominózus küldöttgyûléssel kezdõdött ez a végtelen észak dél ellen-párharcunk. Húsz éven át körömszakadtáig, ösztönösen próbáltuk megõrizni ezt a látszólag földrajzi párviadalt. És ezalatt a mi húszéves lelkes, küzdõ, Kolozsvári Demokrata (bizakodó) Tanácsunk szép lassan, fokozatosan úgy felszívódott, mint a homokba hulló esõcsepp, a sorsa, a sorsunk immár végérvényesen eldõlt Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez volt a legutóbbi közösségi, bátor, történelmi csínytevésünk! Nagyjából ezt volt a mi lázas, ártatlan szervezkedésünk. A Szabadság szerkesztõségében alakult meg a rég elfelejtett Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsunk. Úgy gondolom, hogy nagy valószínûséggel már nagyon nehéz lenne újra csinálni ezt a bátorító, értelmiségi, reménykedõ, forradalmi vihart! Marad inkább a csendesen, de kitartóan építkezõ civil közösségépítõ munka, amit jó esetben támogatnak vagy legalább is nem akadályoznak-fékeznek politikai képviselõink sem Bukarestben, sem sehol másutt az országban. De még Budapesten vagy Brüsszelben sem! PILLICH LÁSZLÓ Részlet a szerzõ Amikor a déli viharszelek meglegyintettek címû visszaemlékezéseibõl. 5

4 Változatok a hûségre Szentimrei Juditnak ajánlom 6 Odabenn, a nagy ebédlõben, mint páros házastársi házban, arasznyira egymástól áll már a két koporsó. Elek bácsin kedves fekete zakója a csíkos nadrággal. Álla alatt az ismerõs, fehér pettyes lila csokornyakkendõ. A felsõ kabátzsebébõl»gavallérosan«kandikál ki a fehér zsebkendõ, ahogyan õ szerette. A feje mellett fehér violák, kedvenc virágai. A»nénin«fekete selyemköntös, és a vonásain valami nyugodt, elsimult, diadalmas derû. Mintha mondaná:»én így akartam, és elértem, amit akartam. Megmondtam: nem élem túl egy nappal sem az öregemet.«a temetõben a kiásott sírnál, a befejezõ szertartás után szót kér az egyszerû harisnyás Benedek Éfi János, a kis falu nevében:»ne féljenek mondja keresetlen szavakkal a gyászoló családnak, õk nem haltak meg, mert nincs is halál«(szentimrei Jenõ Benedek Elek temetésérõl, 1929 augusztusában, Kisbaconból) Az író, mesemondó Benedek Elek többször kezdett más, új életet. Kamaszkorától küzdött a Benedek-mélabúval, egész életén át viaskodott önnön halálvágyával. Testamentumot írt negyvenöt évesen, s öregembernek látta magát már ötven alatt ben egyszerre veszítette el hazáját, Erdõvidéket a Székelyföld közepén, és második fiát. Iszonyodott mindattól, amit 1918 és 1921 között Budapesten átélt. Az emberek színeváltásától, a fizikai és lelki legyen az vörös vagy fehér terrortól. Egész életét a hûség határozta meg. Hûség a szüleihez, a falujához, Erdõvidékhez, Székelyföldhöz, Erdélyhez, hûség a magyarságához, Istenéhez, hûség a feleségéhez, gyerekeihez, unokáihoz, barátaihoz, hûség az elvekhez, az õszinteséghez, a tisztességhez. Mikes hûséges a fejedelemhez, Kõrösi Csoma hûséges az õshaza megkeresésének gondolatához, Wesselényi hûséges saját õszinteségéhez, Széchenyi hûséges a Magyarország felvirágoztatásának tervéhez írta Benedek Elek hõseirõl Páskándi Géza. A legkisebb fiú hûséges a lovához, a vállalkozásához, a kicsi királykisasszonyhoz, Kis Bûbájos a szerelemmel való emberré váláshoz, ember és lelkes állat mind-mind hûek önmagukhoz. Benedek Elek maga és minden hõse szembenéz ezer veszedelemmel, árulással, saját gyöngeséggel, de ennek ellenére teszi, amit kell. Hol a haza? Soha, semmilyen körülmények közt nem félt szeretni a hazát, nem félt tenni a hazáért állapítja meg Wesselényi Miklósról szólva. Az Édes anyaföldem! utolsó lapjain írja le egy 1921-es élményét. Belenézve az egyik újságba, szemem azon a cikken akad meg, amely osztályozza a magyarokat. Vannak egész- és félvérû magyarok. Hová süllyedünk, hová, hová! Ha most írnám a Testamentumot, nemcsak ezt írnám:»és ne szégyelld szeretni a hazát!«megtoldanám ezzel:»és ne szégyelld szeretni az édesanyádat, mert sem kereszténynek, sem keresztyénnek nem született. Én mondom ezt néked, a székely huszárok sarjadéka «Vajon ezt írnám-e ma is:»nehogy azt mondd majd szûkkeblûen: nekem nem fáj, engem nem éget, s közömbösen nézd embertársaidnak küzdelmeit«. Azt írnám, azt. Hol van most a haza? Melyik az a magyar haza, ahová õ, székely huszárok ivadéka és felesége, bevándorolt zsidók leánya nem fér be együtt? És hová húzódhat be? Kik azok az embertársak, akiknek küzdelmeit nem nézhetjük közömbösen? 1921 tavaszán Benedek Eleknek nem volt más vágya, mint hazamenni a székely Kisbaconba, s ki nem mozdulni onnan. A haza az otthona volt. Elmúlt hatvanéves, az emberi tél hava a haján, több mint száz könyv állt mögötte korábbi világa összeomlott. A húszas évek elején Erdély tetszhalottan hevert. Az erdélyi magyar közélet még nem alakult ki, de a magyarországiról már levált. Kettõsen is elvágták az anyaországi kapcsolataitól. Megszûnt az öszszes anyagi kötõdése, és hasznavehetetlennek bizonyult minden szellemi kapcsolata az ellenforradalmi Magyarországgal. Vezetõit elveszítette. Kik vagyunk? Mit akarhatunk? Átmeneti vagy tartós kisebbségi létre kell-e berendezkednünk? Benedek Elek visszatérése Erdélybe nem kortársait, nem a bevett politikát és irodalmat mozdította meg, ellenkezõleg, egy újat és mást akaró, fiatal, radikális írói kört: Szentimrei Jenõt, Tamási Áront, Sipos Domokost, Kós Károlyt, Kacsó Sándort, Molter Károlyt, Nyírõ Józsefet. Benedek Elek Kisbaconból levelezve fokról-fokra azon vette észre magát, hogy a fiatal írók összetartója és szellemi atyja lett. Mindehhez az kellett, hogy az öreg, más világban nevelkedett író felülvizsgálja korábbi írói és politikai ízlését, újraolvassa és újragondolja a magyar és ezen belül az erdélyi irodalom hagyományait. Ilyen korban mások már nem olvasnak, csak felejtenek. Írja öngúnnyal: Nekem ugyan az a jelszavam, hogy agyon kell ütni minden öreg embert, de úgy látszik, az Isten nem akarja tudomásul venni a jelszavamat. Benedek Elek nem szégyellt olvasni, nem mondta, hogy öreg vagyok én már ehhez úgy olvasott és fedezett fel, mint más tizenhét éves korában. Kiindulópontja az, hogy Erdély a vallásszabadságnak, a gondolatszabadságnak a klasszikus földje, amely Mikes Kelement, Apáczai Csere Jánost, Bod Pétert, a két Bolyait, Jósika Miklóst, Gyulai Pált, Brassai Sámuelt, Kriza Jánost adta a magyarságnak. Nekünk ne volna kötõerõnk? De Benedek Elek nem állt meg itt. Saját helyét ajánlotta fel a Kisfaludy Társaságban Babits Mihálynak. Majd 1927-ben Makkai Sándor Ady-könyve kapcsán külön röpiratot fogalmazott Ady és Makkai mellett. Jellemzõ az erdélyi állapotokra, hogy a Brassói Lapok nem merte Benedek Elek írásának második részét közölni, mondván, az újság olvasóinak 99 százaléka Ady-ellenes. Erre írta Benedek Elek a következõket: A jobbágyság felszabadítását évszázadokon át ellenezte a nemességnek nem 90, de 100%-a, mégis felszabadult. Adyt illetõen is útban az igazság. Az Ady-per eldõlt. Utált minden provinciálist. Gyûlölt minden háromszín-magyarkodást és székelykedést. A leghatározottabban úrellenes volt: polgár és paraszt. Bizony meg kellene tanulni dolgozni, kezünk munkájával, arcunk verejtékével, szellemünk erõfe-

5 szítésével jövedelmet és függetlenséget teremteni! Megvetette az anyaországi és az erdélyi úri osztályt egyaránt. Az úri, a tisztviselõi, az állami függõségû pályák helyett a gyakorlati pályákat ajánlotta. Úrnak lenni nem dicsõség, magadat nevelni és eltartani: ez a feladat. Szent meggyõzõdésem, hogy a nemesség most is görcsösen ragaszkodik az úri pályához, és nem akar kimenni a»büdös«nép közé. Végigharcolta a húszas éveket azokkal szemben, akik a magyarság sorsát szívükre veszik, de vállukra venni nem hajlandók. Összeütközött a hagyományaikba meszesedett egyházi méltóságokkal, legyenek azok katolikusok vagy protestánsok: Ne felekezeti akadémiákon járjon az eszünk, de népházakon Ki a faluba, a nép közé: menteni a menthetõt. Ébren kell tartani a másfajta népek gyûlöletét nem ismerõ nemzeti öntudatot. Az orvos tanítsa a jó egészség, a mûvelt gazda a több termelés kátéját; mûvelt iparos, mûvelt kereskedõ a maga példájával hirdesse a mûveltség hasznait. Kényes ember De én egyebet kérek tõletek, könyörületes szívek! Nekem van kenyerem; nekem van ruhám, divatos szabású; tanultam, amit tanultam; tudok, amit tudok; vagyok legalább is»átlagember«; beszédem nem sima, de nem is goromba; ha éppen elkerülhetetlen, még a lovakról is tudok társalogni. Könyörüljetek rajtam s ne kérdjétek, paraszt vagyok-e vagy nemes; keresztyén-e vagy zsidó. Vegyetek úgy, amint vagyok. Szeressetek, ha van bennem szeretni való; vessetek meg, ha van bennem megvetni való. De ne legyetek az õseimre kíváncsiak, mert õk alszanak, porladoznak régen; kegyes érdeklõdésteket meg nem köszönik: ruházzátok rám ezt, és én megköszönöm, meghálálom nektek. Szeretetért szeretetet adok. (Benedek Elek: Testamentum és hat levél) Benedek Elek tartósnak vélte a kisebbségi magyar sorsot. Trianonból és az ellenforradalmi rendszer ismeretébõl azt szûrte le, hogy az erdélyi magyarság csak magára számíthat. Sem Budapest, sem Bukarest nem megoldás. Velük ki kell egyeznünk, de nem szabad tõlük függenünk. Minden, ami kívülrõl jön, az inkább rossz lehet, mint jó, ezért saját intézményeinkben saját népünkkel, népünkbõl kell mindent fölépíteni. Ennek a népnek nem szavakkal, hanem munkával kell példát adni. Magunkat magunkkal kell megváltanunk. Nem tûrte a góbéskodást, rosszul viselte a kisebbségi szélhámoskodást, a jég hátán élést. Nem tesszük le addig a kaszát, amíg végére nem értünk a mezõnek, nem hajítjuk el a kapát a sor közepén. Végigvasaljuk, végigtakarítjuk a napot a pesti uraknak. Cipeljük a saroglyát. Szolgálatba állítottak minket, Isten, sors, otthon maradt öregeink és gyerekeink teljesítünk. Tartós napi aprómunkát követelt magától és másoktól. Pontosságot és fegyelmet. Önismeretet és a másik ismeretét. Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az anyanyelveteket nem felejthetitek. Nem a románok, hanem magunk urai miatt vagyunk lelki kisebbségben. Mesehõseinek sem a sárkányt, hanem önmagukat kell legyõzniük. A legkevésbé sem ezt várták tõle. Az Apponyihívõ liberál-konzervatív politikustól és tradicionális stílusú meseírótól Herczeg Ferenc és Pekár Gyula szellemében fogant neobarokk írásokat és politikus nyilatkozatokat reméltek. Jó szándékú és mosolygós nemzeti apókát, románfaló irredentát, Habsburgoknak gazsuláló székely Jókait szerettek volna látni. Helyette egy nyugatos, a fennvaló hatalmakat könyörtelenül ostorozó, a fiatal baloldaliak pártját fogó, szabadon gondolkodó, kellemetlen és kényes embert kaptak. Embert, aki hûséges maradt elveihez. Aki komolyan vette nemcsak et, de mindazt a fejlõdést is, amely 1918 után bekövetkezett. Kötelességének tartotta, hogy a románok felé jó szándékkal közelítsen. Nyílt levelet írt Nicolae Iorgovanhoz, rendre román szerzõket közölt a Cimborában. Levelemben arról a szomorú valóságról írtam, hogy az egy földön élõ népek oly idegenek egymáshoz, mintha tenger választaná el õket, márpedig mind a két népnek érdeke, a románnak is, a magyarnak is, hogy egymást megismerjék, mert ebbõl a megismerésbõl származhatik egymás megbecsülése, ennek a megismerésnek pedig legbiztosabb eszköze az irodalom, ha tudniillik a magyar írók átültetik a román irodalom jelesebb mûveit, s viszont ugyanezt cselekszik a román írók is. (Levél Ioan Lupunak január 28-án) De vajon a legutolsó, Benedek Elek halála óta eltelt nyolcvan esztendõ kölcsönös megismerése a megbecsülést vagy az elidegenülést hozta-e? Háborúk, mészárlások, rablások, elnyomások, falurombolások, jobbés baloldali diktatúrák milyen nyomot hagytak a népek és nemzetek testében, lelkében? Érthetõ-e itt még Benedek Elek felfogása, vagy éppoly érthetetlen, mint Octavian Goga számára volt Ady Endréé. Az újabb magyar költõk közül Ady Endrét kedveltem, akiben két érdekes vonást fedeztem fel: a Verlaine utáni irodalmi iskola hatása alatt állott, amellett pedig, szinte beteges kritikai hajlama folytán, barátságot táplált irántunk és az Osztrák Magyar Birodalom összes elnyomott népe iránt írta Goga visszaemlékezéseiben. Benedek Elek világában másutt volt a jó és a rossz, mint az õ utána következõben. Egyik 1924 eleji levelében írja unokájának : Nem akarom elhinni, hogy magának, aki oly sokat dolgozik, ne adjon szabadságot a principálisa. Én még fürdõre is küldtem a cselédemet, akirõl pedig tudtam, hogy nagy tolvaj, s jóval késõbb gyógyultan bocsátottam el Szentimrei Jenõ unokája, az európai hírû mûemlékvédõ meséli a sztánai ház felé kapaszkodva: 44-ben, ahogy az oroszok elmentek, Nádas falu románjai úgy gondolták, hogy az üdülõtelep házait kirabolhatják. Én anyámmal és nagyanyámmal voltam a háznál, a férfiak vagy a fronton, vagy bujdosásban. Akkor a nádasiak közül, akik a túrót szokták volt hozni, szóltak, menjünk hozzájuk, nehogy bajunk essen. S látod, anyám és nagyanyám mind azt emlegették, hogy minket akkor a románok megmentettek, szóval se panaszolták, hogy az utolsó szögig mindent elvittek, s egy szál pendelyben mehettünk vissza Kolozsvárra. Õk a mentést emlegették, de én már kimondom, hogy a tolvaj bizony tolvaj. Kinek van igaza? Mindenkinek és senkinek. Vagy csak emberi természetrõl van szó? Nagyapó mindenkinek megbocsátott, nagyanyó senkinek. Benedek Elek rongy embereket is közel engedett magához, felesége a világba rázta õket. Egyikük kezet fogott az ellenséggel, másikuk hátat fordított neki. Benedek Elek tudta, hogy nemcsak annak rossz, aki elszenvedi, hanem annak is, aki megcselekszi. Nehéz más házába települni, más ágyába 7

6 8 belefeküdni, más földjét fölszántani, más templomában imádkozni, mással gonoszul bánni. Gyerekünknek kérdésére honnan van ez a terítõ, honnét ez a párna? zavartan félrenézni, s motyogni, hogy apád szerezte. Kié volt ez a ház, kinek a faluja, városa, történelme? Másoké. Benedek Elek hitte, hogy az embernek magával kell békességben lenni, s az nem lehet másként, csak ha másokkal is békességbe kerül. A szeretet, a tisztesség, az udvariasság nem gyengeség. Ha nem benned, hát gyermekeidben, ha bennük se, unokáidban feltolulnak majd a kérdések: honnan jöttél, s hová mész? Milyen legyen ma a tisztaságára és tisztességére kényes ember? Tépelõdünk. E két világ, az Elek apó hálás, hûséges, szeretõ világa, ahol még a sárkány is tartja magát az illedelemhez, és a Benedek Elek utáni, könyörtelen, kilátástalan, semmilyen szabályt nem tartó világ egy ideig egymás mellett élt, hogy azután Elek apóé eltûnjék, mint az ösvény a Mária út lekaszálatlan füve alatt. Az ösvény mégis ott van. Az alsók nyelve Eléggé bolond székely volt ahhoz, hogy mindenütt kimondja: az Erdélyért sírók hogyan hagyták magára Erdélyt, s a székely himnuszt éneklõk miféle irredenta ostobaságokkal vezetik félre a székely falvakban élõket. Nem számított elõtte sem kegyelmes, sem méltóságos. Ünnepi, népszínmûves, naiv-romantikus, vasárnapi, álszékelyt vártak, kaptak helyette hétköznapi, realista, saját és mások világára nyitott embert. Talán naiv és becsapható volt a mindennapi életben, de sohasem a fontos és nagy ügyekben. Úgy viselkedik, mint hõse, Kölcsey Ferenc midõn a nemesség elpuhultságát, süllyedését rajzolta, s a közös teherviselés húrjait pengette. Öcsém mondotta a gyûlés után Kölcseynek egy nagybátyja, az ily beszéd inkább illenék paraszthoz, mint Ond vezér unokájához (Nagy magyarok élete). Úgy tett, mint jóval késõbb Móricz Zsigmond, amikor az írók és Gömbös miniszterelnök találkozóján felolvasta, hogy mit eszik a szatmári parasztember egy héten. Emlékszünk Gömbös válaszára, aki destruktívnak mondotta Móriczot, majd Illyés szerint így végezte: Minket egy fal, egy hideg tér választ el egymástól. Móricz visszakérdezett: Mi az a hideg tér? Hogy te örülsz, ha rosszat mondhatsz a magyarokról! vágott vissza Gömbös. Móricz és Ady éles szemével látta a magyart nem mese ez, gyermek. Benedek Elek megérezhette a hidegséget. Az urak kirekesztették, bár úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Ha egy ország tanulta a magyar nyelvet meséibõl, õ bizonyosan nem volt, és a ma sem lenne jó magyar ember. Az emberség és a jóság mindig elõbb járt nála a magyarságnál. Az alsók és nem a felsõk nyelvét beszélte. A Pestre és a Regátba, Amerikába ment cselédlányét, kõmûvesét, kubikosét. Az erdõvidéki parasztemberek fia tudta, hogy milyen legkisebb kisebbséginek lenni, leghátul állni. Nadrágos emberként se akart senkinek patrónusa vagy kliense lenni. Amit vállalunk, elvégezzük. Nem kéregetünk és nem követelõzünk. Nem vett vissza tájat övé volt. Nem húzott határokat minden határ ellen volt. Vagyunk, akik vagyunk. De hogy mivel jár ez, azt jól mutatja 1928 karácsonyán Szentimreihez írott levele: Így vagy úgy, azt hiszem, januárius vége felé mégis felmegyünk Pestre. Miboel? kérdi Nagyságod. Hogy is nyugtatta a rabbi a szegény izraelitát?»macesz az lesz.«és lett. Mert a szegény izr. becsapta a kabátját. S amikor így vigasztalom magamat, karácsony szombatja van. Amikor sok ezer gyermek karácsonyfája alatt hevernek a könyveim. Benedek Elek kísérlete nem sikerült. Hiába próbált saját erõbõl lapot csinálni, hasztalan kísérletezett elõadókörutakkal író fiait az erdélyi és a magyar közvéleménnyel elfogadtatni, köztük tartós szolidaritást kiépíteni. Nem ment. Pedig nem voltak illúziói és elõítéletei. Ha nem ment errõl, megpróbálta arról. De a húszas évek Erdélyében a két államtól, a birtokos osztálytól, a hivatalosságtól és ellenhivatalosságtól független, civil szellemnek, sajtónak nem volt helye. Volt helyette széthúzás, áskálódás, ön- és közcenzúra. Ez az öregember rossz szekereken és buszokon rázatta magát a székely utakon, hogy ingyen bevezesse Tamási és Kacsó fölolvasásait egy hideg, félig üres teremben. Fél ház elõtt beszélt Szegeden, mert, mint õ maga, székely fiai közt református is volt, mire a katolikus város kifogadta. De nem jött el a hivatalos Debrecen se, mert nem taszította ki maguk közül a katolikus Tamási Áront. Én ezt, fiaim, tõletek sose kérdeztem! Jaj, hogy ne is kelljen kérdeznem! Békét akart teremteni magyar és román, katolikus és protestáns, ember és ember között. Saját tisztán látó elméje és heves vére között. Mert az elõbbit tenyerén tartotta egy angyal, de az utóbbit számtalanszor dübörgette gyilkos indulat azok ellen, akik népét nyomorúságra, megaláztatásokra vetették, s vele, a békességet szerezni vágyóval gyalázatosan bántak. Van szemük a látásra és nem látnak. Van fülük a hallásra és nem hallanak. Látni fogod, hogy Isten képére teremtett emberek egymás mellett idegenül haladnak el. Látni fogod, hogy az»egy akol és egy pásztor«írott malaszt, melyet állandóan hazudtol a valóság; hogy az aklok száma megszámlálhatatlan, a pásztoroké még inkább Meg fogod látni, mely éberen õrködnek e pásztorok az aklok kapujában, s csodálkozással szemléled, hogy hamarabb engednek kiszaladni hármat az akolból, mint beereszteni egyet, amely szerintük nem az õ aklukba való. Írta, szerkesztette lapját, a Cimborát gyermekeknek, saját pénzén. Írói pályám ötvenéves fordulóján szereztem az»öreg Jézus«mellé egy újabb hivatalt: Erdély ingyen napszámosa vagyok írja keserûen fiának, Marcellnek. Mindenkit irigyelek már régóta, akiért leszáll a Halál angyala teszi hozzá. Belehalt Erdélybe augusztus 17-én érte is leszállt a Halál angyala. Helyét azóta sem tudta senki betölteni. Tiszta volt és megvesztegethetetlen. Amit mondott és tett, azt önállóan és szabadon mondotta és tette. Elfogulatlanul, soha bele nem nyugvóan. A tündérszép Erdélyt reálisan, a hátsó fertályról, az alvégrõl is látta. Gyerekeket és szegényeket, kitaszítottakat és meghurcoltakat támogató keze máig hiányzik. Látom, ahogy e két, egymáshoz holtig hû öregember a halál kapuján belésiklik a sötétségbe, mint a kisbaconi patakba két ezüsthal. Nekünk, erdélyieknek jutott a szerep, hogy elöl hordozzuk az õ fehér zászlóját mondja Tamási Áron 1929-ben. Tudja Isten, miért fehér a zászló, de megérdemli, hogy felemeljék. LENGYEL LÁSZLÓ

7 Kovács Ágnes emlékezete Személyes vallomással kell kezdenem. Mikor sok évtizeddel ezelõtt az akkor még Néprajzi Kutató Csoportnak nevezett munkahelyemre kerültem több évfolyamtársammal együtt, abban a különös szerencsében lehetett részünk, hogy a szüleink generációjához tartozó tapasztalt kollégákkal dolgozhattunk együtt. Közülük, számomra a legmeghatározóbb volt Kovács Ágnes. Ágnes szeretete és segítõkészsége magától értetõdõen természetes volt. Soha senkitõl nem várt el hálát. Soha nem mondta azt, hogy nincs ideje arra, aki hozzá fordult. Soha nem mondta azt, hogy a könyvtárából nem adna kölcsön könyvet. Sok személyes emlékem van róla, és kedves könyvdedikációi emlékeztetnek rá a mai napig. Az õ javaslatára és közbenjárására készíthettem el a Magyar Néprajz V. kötetében a Gyermekkor költészete címû fejezetet, melyben a példák java a Kovács Ágnes által szerkesztett gyûjteményekbõl való. Ezek a gyûjtemények az 1970-es években láttak napvilágot. Elõzményük az a sikeres pályázat volt, melyet a Magyar Rádió és Televízió hirdetett meg. A pályázat anyaga, a hozzá kapcsolódó levelezés Kovács Ágnes hagyatékából került a Néprajzi Kutatóintézet Adattárába. Különös élményben volt részem az elmúlt hónapban, amikor ezeket a többnyire gépelt másolatokat végigolvashattam. Világossá vált, hogy a sikeres pályázat egy mai értelemben vett nagyszerû csapatmunka eredménye, melynek legfontosabb mozgatója, kovásza Kovács Ágnes volt: kérdõíveket írt, pályázatokat bírált, rádiómûsorokat készített a tudományos ismeretterjesztés legmagasabb szintjén, részt vett olyan gyermekjáték kötetek szerkesztésében, melyek különbözõ korosztályok számára készültek, és mindemellett elvégezte az adatok tudományos feldolgozását, elméleti következtetések levonásával. A pályázat és utóélete ugyancsak rendkívül sikeres és eredményes volt. Ezért is érdemes részletesebben szólni róla. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a gyermekjátékok kutatása, a gyermekfolklór nem tartozik még ma sem a népszerû témák közé, holott, Kovács Ágnes kutatásaiból már nyomatékosan kiderült a más mûfajokkal való összefüggése is. A pályázat (pályázati felhívás, kérdõívek, pályázatok bírálata) A Magyar Rádió és Televizió 1971-ben hirdetette meg a gyermekjáték pályázatot. A pályázati felhívásban arra történt a felszólítás, hogy azoktól gyûjtsenek a pályázók, akik a 20. század elsõ felében gyerekeskedtek. Felhívták a figyelmet a szöveg, a dallam és a ritmus pontos lejegyzésére, a térforma és változásai jelölésére, játékosok szerepjátszó mozdulatainak a rögzítésére. A sikerre való tekintettel 1972-ben megismételték a pályázatot. Kovács Ágnes évtizedeken át volt a Néprajzi Múzeum által korábban évenként meghirdetett Önkéntes Néprajzi és Nyelvjárási Gyûjtõpályázat bíráló bizottságának tagja. (Megjegyzem, ebbe a bizottságba is õ vitt be, melyben azóta, négy évtizede veszek részt.) Az MRTV pályázatra sikerült mozgósítani a legjobb, tapasztalt pályázókat. Ez is része lehetett a sikernek. A pályázatban részt vett az akkori Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági Osztályának vezetõje Derera Éva, zenei szakemberként Forrai Katalin és Vikár László. Kovács Ágnes bevonta a munkába Haider Editet, a gyermekfolklór akkori fiatal kutatóját, és Borsai Ilona népzenekutatót. A pályázati felhívás a következõ volt: A Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya pályázatot hirdet mondókák és gyermekjátékok gyûjtésére. A pályázatra beküldhetõ olyan mondóka, amelyet a. felnõttek mondanak ölben ülõ gyerekeknek (tapsoltató, jártató stb.) b. gyermekek maguknak vagy egymásnak mondogatnak (játékba hívó kiolvasó, kiszámoló), illetve játszanak (felelgetõs, szerepcserélõ stb.) Továbbá minden olyan népi gyermekdal és játék, amelynek hangterjedelme nem éri el az oktávot. Az egyes játékokat, mondókákat külön lapon kell elküldeni szöveg, kotta és játékleírással. Fel kell tüntetni, hogy azokat ki, hol, mikor s kitõl gyûjtötte. Elõnyben részesülnek azok a pályázatok, amelyekben az egyes játékok, mozdulatok, játékeszközök rajzzal vagy fényképpel illusztrálva szerepelnek. Nem lehet pályázni már nyomtatásban megjelent dallal és mondókával. A pályázat beküldési határideje: december 15. Beküldendõ a Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági osztályára (Budapest, VIIII. Bródy S. u Gyermekjátékok megjelöléssel. A pályázó tüntesse fel nevét, foglalkozását és pontos lakcímét. A pályázat eredményét márciusában közli a Magyar Rádió és Televízió. Pályadíjak: 1 db. I. díj 5000 Ft, 2 db. II díj 3000 Ft., 3 darab III díj 2000 Ft. Budapest, szeptember 30. A Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya. Kérdõív segítette a gyûjtést, melynek a kézirata ugyancsak megtalálható az Adattárban. A kérdõív a teljesség igényével íródott, melyben a szövegesénekes-táncos, valamint a szöveges-párbeszédes nevettetõ gyermekjátékok minden típusára utal. A kérdõív kiegészült a jeles napokhoz fûzõdõ szokásokkal is. Kiegészítésként szerepeltek még: Játék a kisbabával, kiolvasók, játékkezdõk, találósok, mesemondókák stb. Olyan megfigyelésekre, kérdésekre is felhívta a figyelmet, melyek gyakran elkerülik a gyûjtõk figyelmét, mint a játék ismeretének eredete, a játékosok kora és neme, társadalmi hovatartozása, a játszóhely és a játszó közösség kérdése, a játék ideje, és a játékszerek. 9

8 10 Dr. Kovács Ágnes ( ) népmesekutató Az archívumba pályázati bírálat is került, de még érdekesebbek számunkra az áttételes vélemények, melyek cikkekben és a mûsorok összekötõ szövegeiben jelentek meg. Pl. Kovács Ágnesnek a Népmûvelési Híradó részére leadott írásban olvashatjuk: A pályázat várakozáson felüli sikert hozott. Mintegy 5000 szöveggel, közel 180 pályamunka érkezett be, közülük nem egy az Országos Néprajzi Gyûjtõpályázaton is jelentõs helyezést ért el. A pályázók közül sok a régi ismerõs: A Népmûvelési Intézet egykori gyermekjátékgyûjtõ tanfolyamának hallgatói vagy a Néprajzi Múzeum önkéntes gyûjtõhálózatának tagjai. Ezután részletesen és név szerint értékelte a pályázatokat. Majd így ír: Forrai Katalin és Vikár László szerencsésen megszerkesztett pályázati felhívása nyomán 1971 második felében országos képet kaptunk a napjainkban és meglepõen eleven, az idõsebbek emlékezetében pedig az ismertnél jóval gazdagabb magyar, magyarországi délszláv és német gyermeki dallamvilágról, mondóka és gyermekjáték kincsrõl s ezen belül az egyes egységeket jellemzõ típusokról, változatokról, dallam és mondókaformákról. Az Ethnographiában Borsai Ilonával adtak közre részletes ismertetést és értékelést a pályázatról. Írásukból kitûnik, hogy a sikeres pályázathoz szükség volt a rádió kezdeményezésére, jó pályázati felhívásra, tapasztalt gyûjtõkre, az adatközlõk újbóli felkeresésére, a hangfelvevõ körutakra. Rádiómûsorok Az idézett írásban olvashatjuk: A beküldött gyûjtemények kiemelkedõen jó és a vidékre jellemzõ darabjait a Rádió hangszalagra is felveszi a kiváló adatközlõktõl és az õ anyagukból a gyûjtõk által növendékeiknek: óvodásoknak és általános iskolásoknak megtanítottakból s bemutatja ifjúsági mûsorai keretében. Az elsõ a pályázat eredményeit is közhírré tevõ ünnepi adás április negyedikén hangzik el. Ekkor a legtöbb kiemelkedõ pályamunkával képviselt Gyõr-Sopron megye mondókái és gyermekdalai kerülnek bemutatásra a közkedvelt vitnyédi Horváth Péterné Jáger Anna néni, Simon Endre, a kapuvári óvodások, a vitnyédi és undi kiskórus elõadásában. A többi tájegység anyagának hangszalagra vétele folyamatban van. Az ezekbõl készült mûsorok bemutatására elõreláthatólag az as iskolai évben kerül sor. Az adattárban olvashatók azok az összekötõszövegek, melyeket Kovács Ágnes készített. A tudományos ismeretterjesztés magas fokát jelentik a rádióadáshoz készített írások. Ezekbõl kiderül, hogy a gyõztes pályázatok legjobb adatközlõit valóban felkeresték, a helyszínen vették fel a játékokat. Kovács Ágnes részt vett ezeken a gyûjtõ utakon, rádiófelvételeken. A mûsorokban összeállította a játékok sorrendjét és az összekötõ szövegekben nemcsak az éppen aktuális tájról, faluról adott jellemzést, hanem az utazásról, a helyiekrõl éppúgy beszámolt, mint az adott hely, vagy a gyûjtött anyag kultúrtörténeti vonatkozásairól. Ezek a bemutatók korántsem mentek egy kaptafára. Annyi a hasonlóság bennük, hogy a helyszínen felvett anyagot átgondolt koncepció alapján mutatja be az összekötõszöveggel. Néhány 1973-as adás érzékelteti, ezt a változatosságot: Hajlik, hajlik, tengeri nádicska gyermekdalok, mondókák, játékok Hajdú-Bihar megyébõl címû adás bevezetõjében ad egy kis áttekintést arról, hogy errõl a vidékrõl ki mit kutatott, milyen anyag található a Magyar Népköltési Gyûjteményben, és milyen kéziratos anyagok vannak. A Süss ki nap, arany nap címmel Borsod-Abaúj-Zemplén megyei mondókákból, gyermekjátékokból elhangzott válogatás, a kézirat szerint 75 játékot és mondókát mutatott be, miközben az adatszolgáltatókról, a falubeli benyomásokról is színesen szólt. Hajlik a meggyfa címû Szabolcs Szatmár megyei adás ugyancsak színes élménybeszámoló mellett kultúrtörténeti adalékokkal is szolgált a 92 példa bejátszása közben. A neszmélyi mûsor kapcsán a következõket írta Derera Évának: Mellékelten küldöm a neszmélyi mûsort. Olyan szép és gazdag a zenei anyag, hogy a magam mondókáját egy kicsit szürkébbre fogtam. Ha nem helyesled, készséggel átírom, ez úgyis csak fogalmazvány. Készültek még tematikus rádióadások is a különbözõ mondóka típusokról, pl. altatókról, arcsimogatókról, mosdatókról, mozgásfejlesztõ mondókákról, naphívogatókról, esõkérõkrõl, állatbosszantókról stb. Mindent összevetve ennyi év után is tanulságos lenne ezek ismétlése, sõt a megjelentetése is.

9 Gyermekjátékkötetek szerkesztése Kovács Ágnes hátrahagyott kézirataiban szerepelnek olyan játékkönyv összeállítások, melyek különbözõ korosztályokhoz tartozó kisdobosoknak, illetve úttörõknek készültek. Ezekben egyaránt merített a régi és az új gyûjtésekbõl. Van négy olyan kiadvány, melyeknek ma is meghatározó szerepûk van a hagyományok korszerû megismertetésében a legkisebb korosztálytól, az óvodásokon át a kisiskolásokig. Ezek az Icinke-picinke, Cinege, cinege kismadár, Bújj, bújj zöldág, Kivirágzott a diófa címû kötetek. A pályázati anyag válogatása Cinege, cinege, kismadár címmel jelent meg. A gyermekek életkorának megfelelõ rendben csoportosították a szövegeket az altatóktól a gyermek mozgásfejlõdését segítõ, szórakoztató mondókákon át a környezettel való ismerkedéstõl a beszédfejlesztõ nyelvtörõkig. Az utószóban nemcsak a pályázatról, annak anyagáról, a korábbi gyermekjáték kutatásról esik szó, hanem arról is, hogy mi is a célja a gazdag anyag közreadásának. Idézem: Alkalmasak arra, hogy a kisbaba és a szülõk, testvérek, nagyszülõk, gondozók közötti érzelmi kapcsolatokat elmélyítsék. Hogy a felnõtt a gyermeknevelésnek ne csak a fáradtságát, hanem az örömét is nézze, s a gyermek több szállal kapcsolódjék a szüleihez, az otthonához. E kötet szerves folytatásai, a Bújj, bújj, zöldág 141 játékleírással, és a Kivirágzott a diófa 71 játékleírással, gyakorlati céllal, de tudományos igénnyel készültek. Az újabb gyûjtésekbõl és a már publikált anyagból válogattak. Az énekes-táncos gyermekjátékok mellett a szöveges, de a szöveg és dallam nélküli népi, sport jellegû játékok is helyet kaptak a kötetekben. Tanulságosak azok a hivatalos és magánlevelek melyeket Kovács Ágnes a kötetek megjelentetése érdekében írt a rádiónak, a szerkesztõknek, a Móra kiadónak. Nemcsak a szövegekért, a kötet szerkesztõiért, hanem az illusztráció, az illusztrátor személyéért is harcolt. Sajnálattal láttam, hogy a Kivirágzott a diófa kötetbõl a magyarázó szövegekkel megírt, kottával ellátott naptári ünnepekhez kötõdõ, gyermekek által elõadott szokásanyagot, feltehetõen terjedelmi okok miatt visszaküldte a kiadó. Ahogyan azt már a pályázatról szóló írásában leírta: Remény van arra is, hogy a kiemelkedõen értékes darabok bekerüljenek az óvodai énekeskönyvbe, sõt a pályázat ötletadója és mozgatója, Derera Éva szeretné elérni azt is, hogy a pályamunkák illetõleg a belõlük szerkesztett mûsorok válogatott anyaga könyv alakban is megjelenjen. Ez nagymértékben enyhítené a pedagógusok, játékkörvezetõk és gyermekkönyvtárosok idevonatkozó gondjain és figyelemreméltó anyagot tárna a kutatók elé is. Tudományos feldolgozások és elméleti következtetések (lexikon, tanulmányok) Kovács Ágnes tehát azonnal felismerte, hogy a pályamunkák jól hasznosíthatók lehetnek a kutatás számára, ezért a következõ feljegyzéssel fordult a Néprajzi Kutató Csoporthoz: Feljegyzés A Magyar Rádió és Televízió Mondóka és gyermekjáték pályázat anyagának xeroxálása ügyében a Népr. Kut. Csop. Adattára számára. A Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya pályázatot hirdetett szept. 30-án mondókák és gyermekjátékok gyûjtésére. A pályázatra több száz, a folklórkutatás szempontjából is jól hasznosítható anyagot tartalmazó pályamunka érkezett be. A pályamunkák jelenleg nálam vannak elbírálásra. Kívánatosnak látszik, hogy anyaguk a Kutatócsoport Adattárában megõrzésre kerüljön. Az eredeti kéziratok a Rádió archívumába kerülnek, belõlük mûsorok, kiadványok készülnek, de a folklórkutatás számára gyakorlatilag kevéssé hozzáférhetõvé válnak. Derera Éva és Forrai Katalin a pályázat szervezõi, hozzájárulásukat adták, hogy a tudományos kutatás szempontjából hasznosítható anyagról másolatot készítsünk. Javaslom, hogy éljünk a lehetõséggel, mert ezáltal néhány száz forintért több ezer forint értékû anyag birtokába jutunk. Kevés folklórmûfajról mondhatjuk el, hogy 1971-ben országosan, a rádió hatásfokával gyûjtött anyaga van a kezünkben. Meg szeretném jegyezni azt is, hogy a beküldött pályamunkákban olyan mondókák és csúfolók kerültek feljegyzésre dallammal vagy ritmusjelekkel, melyekrõl eddig csak töredékes szöveges feljegyzéseket ismertünk vagy csupán mesevégzõ mondókaként vagy csalimeseként tartottuk õket számon a most jártató vagy kiolvasó mondókaként is megismertük. Az anyag nemcsak megõrzésre, de továbbfejlesztésre is kiválóan alkalmas. Kovács Ágnes a Magyar Néprajzi Lexikonban elsõsorban mesével kapcsolatos szócikkeket írt. Módszeresen végigolvasva a szócikkeit, rendkívül tanulságosak a gyermekfolklór kutatásra nézve is. A meséknek és a gyermekjátékoknak olyan összefüggésére világított rá, melyekkel korábban nem foglalkozott a kutatás. Ilyen felismerés, pl. a formulamese mûfaja, mely dallamos lehet, legnagyobb részük erõsen kötött ritmikus beszéd. Mint Kovács Ágnes megfogalmazta: Funkciójukat tekintve szolgálhatnak a kisbaba mulattatására, lehetnek kiszámolók, hintázók vagy gyermekjátékok, amelyeket legalább két személy vagy egy kérdezõ és egy felelgetõ csoport ad elõ. Formájuk, terjedelmük funkciójuktól függõen változik, ahogy nõ a gyermek, úgy növekedik a mondókamese terjedelme is, de változik pl. a felelgetõs mese terjedelme és befejezése aszerint is, hogy kiszámolóként vagy gyermekjátékként adják-e elõ. A mondókamesék egy részéhez jellegzetes, a ritmust követõ mozdulatok is tartoznak, pl. a kiolvasó vagy hintázó mondókához. A formulamesék egy csoportjaként határozta meg az ún. mondókamesét, mint amilyennek az ujjkiolvasók, höcögtetõk, lovagoltatók, hintáztatók, meseszerûségek, mint a Volt egyszer egy ember. Mint írja: Mesefunkcióban akkor kerülnek alkalmazásra, ha felnõtt mondogatja rendszerint többször is egymás után a kis (óvodás korú) gyereknek vagy nagyobbacskák (kisiskolás korúak) mondják egymásnak a játék szünetében, pihenés közben. A mondókamesék nagy része a gyermekfolklór körébe tartozik, ezért találhatók változatok szép szám- 11

10 mal gyermekjáték-gyûjteményeinkben is. Hol kezdõdik a mese? címû 1980-ban megjelent tanulmányában megállapítja: A mesemûfajok közül a formulamesék csoportjában (AaTh ) találjuk a legegyszerûbb, legrövidebb, kerek, nyelvileg és hangzásbelileg is jól megkomponált meseformákat. Itt találjuk a mesemondókákon, a halmozó és láncmeséken kívül a mesekezdõ és mesezáró formulák, valamint a hangutánzók, - értelmezõk jó részét, a csalimeséket, de ide sorolhatók a hintázók, gyermekjátékként eljátszott felelgetõs mesék, a játszópajtást csúffá tevõ becsapó mesék, a kiszámolók egy része, sõt a gyorsmondókák is. Vagyis egy sereg határeset a mese és a játék, a próza és a vers, de a recitált és az énekelt mûfajok között is A kiolvasók, felelgetõs mesék, állathangutánzók, dajkarímek szemléletes kottás példái után megállapítja: A népmese ezek szerint a bölcsõben kezdõdik, s a falusi élet mindennapjaiban gyökerezik. Végül leszögezi: Talán túlzás ezeket az epikum csírákat magukat mesének nevezni, az azonban kétségtelen, hogy a dajkarímek jó alapot szolgáltatnak a mesemondáshoz és a mesehallgatáshoz, mesén ezúttal természetesen elsõsorban nem a mitikus hõsmesét, hanem az óvodáskorban elmondásra, illetve meghallgatásra kerülõ formulameséket, láncmeséket, halmozómeséket, állatmeséket és egyszerû tündérmeséket értjük. Azzal a felismeréssel kell zárnunk az elõadást, hogy ez a mai jó alkalom arra, hogy elismeréssel adózzunk a 90 évvel ezelõtt született, 19 éve meghalt tudósnak, aki mindig a teljességre törekedett: gyûjtött, feldolgozott, elméleti kutatásokat végzett és arra is törekedett, hogy a tudását, ismeretét minden korosztállyal megossza a rádión, és a könyveken keresztül. TÁTRAI ZSUZSANNA Csak magam akartam lenni minden körülmények között Beszélgetés Kui Jánossal 12 Lapunk régi munkatársa elhatározta, hogy sorozatban megvallatja azokat, akik valamit tettek, tesznek azért, hogy a szûkebb pátriájában élõ magyarok minél jobban otthon érezzék magukat itthon. Szilágysági magyarok a harmadik ezred fordulóján címmel elsõként Kui Jánossal a Szilágyság címû lap egykori fõszerkesztõjével beszélget. Kui János Bár régi barátként szólíthatlak meg, kérlek, mutatkozz be röviden olvasóinknak. Mikor és hol születtél, hol jártál iskolákba, melyek voltak az egrespataki hamuban sült pogácsák, amelyekkel szüleid feltarisznyálva útnak indítottak középiskolába és egyetemre? Nem vagyok nagyon jó beszélgetõtárs, különösen magamról nemigen szeretek beszélni. Ha mégis nyilatkoznom kell, tömören ennyit szoktam mondani: Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény õsök gyermekének kincse a szerénység. Dehát most folytassuk: január 28-ikát írtak, amikor én a Zilahhoz közel fekvõ, vegyes lakosságú (magyar, román) Egrespatakon megszülettem kevés földdel rendelkezõ parasztcsaládban. Születésem majdnem édesanyám életébe került. A bába néni kissé pityókos állapotban volt, nem tudta biztosan, hogy mit mûvel, s a fertõzés majdnem elvitte anyámat. Egyetlen szerencse volt, hogy Zilahról még idejében érkezett az orvos, és megmentette az életét. Elõttem még tíz gyermeknek adott életet, én voltam a tizenegyedik. Ma már igencsak ritka az ilyen népes család, ha egyáltalán van. A 40-es évek elején anyám hõs anya címet kapott. Születésemkor a legidõsebb bátyám már 26 évet töltött, édesapám 52, édesanyám 46 éves volt. Két testvérem maradt már csak a szülõi háznál, a többiek mind családot alapítottak, és élték önálló életüket. Így én idõs szüleim és jóval nagyobb testvéreim társaságában nevelkedtem, s ez meghatározta lelki arculatom formálódását is. Nem lévén közös témánk, keveset beszéltünk, s így lett belõlem is kevés beszédû, zárkózott, befelé forduló ember. Mind a mai napig nehezen találom az utat embertársaimhoz, nehezen barátkozom. Igazi jó barátom talán nem is volt. Négy elemi osztályt végezhettem csak otthon, s annyival is maradok, ha én annyira nem ragaszkodtam volna a továbbtanuláshoz, és édesapám nem találkozik véletlenül össze a falu egyik felvilágosultabb emberével, aki meggyõzte az én igazamról, ugyanis tudta, hogy én jó tanulónak számítottam az iskolában. Így már õsszel a zilahi 2-es számú középiskolában folytathattam tanulmányaimat.

11 Bár jó tanító nénim volt Loy Erzsébetnek hívták, s ma is szívesen emlékszem rá mégis elég vékony ismeretekkel hagytam el iskolámat. Még némi olvasottsággal sem rendelkeztem, könyvtárról szó sem lehetett, otthon az egyetlen olvasmánynak a Szent Biblia számított. Ám a népmesék csodálatos világával itt ismerkedtem meg. Velem egykorú társamtól, Szeredai Dezsõtõl hallottam az elsõ meséket, nagyon ízesen tudott mesélni, s a repertoárja is igencsak gazdag volt. Az elsõ népdalokat meg testvéreimtõl hallottam. A vasárnap délutáni szórakozásokon viszont, ahová édesapám mindig magával vitt, én voltam a nótafa. Megérett a meggy, feleségem is volt nékem egy kezdetû dal volt a sláger. Arra csak késõbb eszméltem rá, hogy sokkal több nótát ismertek környezetemben, mint népdalt. A kitartó, kemény munkával is otthon ismerkedtem meg. A pontos munkavégzéshez való ragaszkodást eddigi életem folyamán mindig magammal vittem. Már zsenge gyermekkoromban ki kellett vennem részem a mezei munkákból. Szívesen szántottam, bár nehéz volt az ekeszerva, de éreztem, hogy az egyenes barázdákon jó végigmenni, s aztán a másik oldalon belevágni az újba. A legeltetéstõl viszont irtóztam, mert nagyon hosszú volt a nap a Lazákban, ahol õriznem kellett a jószágokat, ahol a madár sem járt, s a félelmetes magányon a sírás sem segített. A nyári vakációimat egész iskoláskoromban a kapálás és az aratás töltötte ki. Vízhordóként kezdtem, aztán a felnõttekkel egy sorban kellett állni a rendet, a kévekötéshez meg a keresztrakáshoz már komoly szakértelem is kellett. A legutóbbi érettségi találkozónkon egyik osztálytársnõm az akkori lebarnult, pirospozsgás külsõmet kérte számon. Mikor és milyen körülmények között eszméltél arra, hogy mi nem a többségiekhez tartozunk, nem mi vagyunk az urak hazánkban, más a kultúránk, másak a hagyományaink, másak az igényeink. A román magyar együttélésrõl vegyes emlékeim vannak. Arra határozottan emlékszem, hogy az idõsebb generációk tagjai kölcsönösen becsülték egymást. Például édesapámnak a szomszéd, tiszta román faluból volt barátja, testvérként éltek, úgy is szólították egymást, és felváltva minden vasárnap ellátogattak egymáshoz. Az én legjobb barátom is Nikulica volt, de a felszabadulás után az õ élete egészen másként alakult, mint az enyém. A közöttünk lévõ különbséget elég hamar megtapasztalhattam. Ugyanis az elsõ pioníravatáskor, 1949 tavaszán úgy volt, hogy a legjobb tanulókat készítették elõ a felvételre, s akkor az én román barátom benne volt a csoportban, én viszont kimaradtam. Akkor nem tudtam, hogy miért. Egy évvel késõbb már Zilahon én is pionír lettem. A zilahi Alma materben nem érzékeltem a nemzeti különbség hátrányait. Teljesen magunk között voltunk, magyarokként éltünk, magyarul tanultunk. Az iskolában még éltek a régi kollégiumi szabályok, szokások, hagyományok. Aztán 1953-ban úgy volt, hogy a Bukaresti Világifjúsági Találkozóra én is elmehetek, s az utolsó pillanatban ez is meghiúsult. Magyarázatot nem kaptam rá, hogy miért. Szintén 53-ban voltunk részesei a mi szempontunkból igen jelentõs eseménynek. Nagy múltú iskolánk felvehette volt kiváló diákjának nevét. Ma is úgy ismeri mindenki, hogy: Ady Endre Középiskola. Na és itt láttam életemben elõször élõ költõt: Szentimrei Jenõ volt az ünnepség díszvendége. S mivel magam is próbálkoztam az írással, nagy hatással volt rám ez a találkozás. Néhány évvel késõbb alkalmam volt még Hervay Gizellával is találkozni, akinek a családja akkor éppen Zilahon élt. Tõle hallottam elõször a verselés mûhelytitkairól. Zilahi diákként érzékeltem elõször a szocialista rendszer súlyos ellentmondásait. Nekünk azt hirdették, hogy a dolgozók állama a mi érdekeinket képviseli, de jómagam egyik nap beköltözhettem a bentlakásba, másik nap már el kellett hagynom, mert szegényparaszt édesapámnak igen nagy volt a jövedelme. Aztán, mint jó származású diák, tagja voltam az iskola KISZ-bizottságának, s ezért iskola-, de különösen osztálytársaim távolságot tartottak tõlem, akiknek majd csak késõbb egy érettségi találkozón mondhattam el József Attilát parafrazálva, hogy kommunistának tartottak, pedig csak szegény voltam. Ebben a csapdában vergõdtem egyetemi hallgató koromban is. Bár a felvételi vizsgát elsõ hellyel abszolváltam, a diákotthonban nem kaphattam helyet a szüleim magas jövedelme miatt, sõt kemény tandíjat is kellett fizetnem, otthon meg alig éltek egyik napról a másikra. Másodéves hallgatóként éltem át, hogy mennyire erõs nemzetiségi létünk árnyéka. Ekkor vetettek véget az önálló magyar egyetemi oktatásnak a kolozsvári egyetemek egyesítésével. S most már annyira kellett félni tõlünk, hogy az otthonban is csak egy magyar kerülhetett egy szobába. Kik voltak azok az egrespatakiak, zilahiak, kolozsváriak, szüleid, szomszédaid, tanítóid, tanáraid, akik gyermek-, serdülõ és ifjú korodban hatással voltak személyiséged kialakulására? Kihez kívántál a leginkább hasonlítani? Miért lettél magyar irodalom szakos tanár? Ki (kik) volt kedvenc egyetemi tanárod? Nos ha az eszményképrõl, -képekrõl beszélek, elmondhatom, hogy többen is voltak, akik hatással voltak személyiségem, gondolkodásom alakulására. Azt már mondottam, hogy minden a szülõi háznál kezdõdött. Apám és édesanyám munkabírását, gondosságát csodáltam: mindig jó volt hazatérni egy kis finom töltött káposztára, meg a friss, foszlós kürtõskalácsra. Tudatosabb formálódásom a zilahi években kezdõdött el. Itt találkoztam elõször a könyvekkel, s be is vettem magam abba a várba, amit az iskola könyvtára jelentett. (Hosszú évtizedek óta zár alatt van, s por alatt foszlik szét! Hogy nem fáj ez az óriási anyagi és szellemi veszteség senkinek?) Szóval az osztályfõnököm volt a könyvtáros, s engem maga mellé vett kisegítõnek, de irányította is figyelmemet és érdeklõdésemet a könyvek iránt. Õ volt Fábián Béla, a Wesselényi kollégium utolsó tanára. A magam munkájában, viselkedésemben gyakran ismertem rá. Irodalmi érdeklõdésem már korábbi, de az irodalmat, az irodalmi mûveket olvasni, érteni, értékelni Orosz György magyartanáromtól örököltem. Az õ irányításával felvételiztem a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsész Karának magyar irodalom szakára, ahol kiváló oktatóim voltak, kitûnõ szakemberek és nevelõk is. Az igazi emberségbõl itt kaptam az elsõ leckét Csehi Gyulától, akinél az elsõ egyetemi kollokviumomra kellett jelentkeznem. Sorom szerint bementem, mondtam a nevem, s õ az asztalára 13

12 14 figyelve, sajnálkozva mondta, hogy nem vizsgázhatom, mert nem fizettem ki a tandíjamat. De rögtön benyúlt a zsebébe, kivett egy 100 lejest (50 volt a tandíj), hogy menjek, fizessem ki a tartozásomat, és jöjjek vissza vizsgázni. Hát ez velem minden elmarasztaló véleményt feledtet, ami róla elhangzott, elhangzik. Márton Gyula, lévén nagymoni, talán mint földijét, istápolt. Õ vezetett be a tudományos munkavégzés titkaiba, beszervezett a nyelvészeti tanszéken folyó aprómunkába: szívesen és érdeklõdéssel végeztem a cédulázást. Késõbb, már tanár koromban is felkeresett, s elsajátíthattam tõle az anyaggyûjtés technikáját. A fiatalabbak közül alapos szaktudása iránti csodálattal Láng Gusztávra emlékszem vissza nagy-nagy tisztelettel. S bár mindannyian ott hagyták munkájuk, emberségük jelentõs nyomát személyiségem alakulásában, hasonlítani egyikükhöz, senkihez sem akartam, mindenképpen csak magam akartam lenni minden körülmények között. Ez is oka volt az elszigetelõdésemnek. Mikor, hol, milyen álmokkal kezdtél el tanítani? Hogyan, mikor és miért jelentkeztek a nehézségek? Mikor kerültél be Zilahra tanítani? Mit vártál a helyváltoztatástól és mekkora volt az elégtétel, valamint a csalódás? Az egyetemi évek is véget értek. Kihelyezéskor, 1963-ban az volt a szempontom, hogy szülõfalumhoz, az otthoniakhoz, Zilahhoz közeli helyet találjak. Így esett a választásom az akkor Krisána tartományhoz tartozó Sarmaság nagyközségre, ahol éppen abban az évben indult középiskolai osztály. Fiatal kollégákkal együtt kezdtük a munkát azzal a kihívással, hogy bizonyítsuk: az új, falusi középiskola is tud olyan felkészítést adni, amellyel diákjai bekerülhetnek a felsõoktatásba, és ott is megállják a helyüket. Végeztek is közülük sokan egyetemet, fõiskolát, technikumot. Csakhogy nagy sietséggel elkezdõdtek az akciók a magyar tagozat ellen, úgyhogy az elsõ három generáció után meg is szûnt a középiskolai magyar nyelvû oktatás. A helyi vezetõség az elsõ pillanattól kezdve igyekezett korlátokat állítani a minõségi munkának. Én például próbáltam az ún. iskolán kívüli munkát is a minél sokoldalúbb oktatás-nevelés szolgálatába állítani, de egy Petõfi-mûsor elõkészítésekor például az igazgató, a helyi párttitkárral egyetemben cenzúrázták a mûsort, s figyelmeztettek, hogy a Szornyu idok, szornyu idok (Szörnyû idõk, szörnyû idõk) címû verset ki kell hagyni. És elõvett egy román nyelvû újságot, s megmutatott benne 3 aláhúzott sort, aminek a lényege az volt, hogy Petõfi csak a magyarok költõje volt. S úgy általában nem nézték jó szemmel a munkámat, mert az ellentétes volt az õ céljaikkal. Az ellentét egyre jobban elhatalmasodott, úgyhogy amikor én a helyi hagyományokat gyûjteni kezdtem, egyik alkalommal a párttitkár-polgármester éjszaka 12 órakor küldte a kisbírót utánam, hogy a magnetofonommal együtt azonnal jelenjek meg a községházán. Hát elmentem, és reggelig kellett állnom az ajtója elõtt, hogy akkor engedélyt adjon a távozásomra (a magnó nem került kihallgatásra). Doktori dolgozat írásának céljával gyûjteni kezdtem a falu névanyagát. S ezt aztán végleg nem tudta elviselni. Hiába volt minisztériumi engedélyem, megtiltotta az anyaggyûjtést mondván, hogy az engedély csak a helyi vezetés jóváhagyásával érvényes. Ezeknek az incidenseknek a szekuritátés dossziémban az volt a nyoma, hogy én be akarom bizonyítani a magyar kultúra felsõbbrendûségét a románnal szemben. (Ez már 89 után derült ki, amikor szó volt arról, hogy nyilvánosságra hozzák a besúgók nevét.) Ebbõl a pokoli helyzetbõl aztán szabadulni akartam. Versenyvizsgát hirdettek egy magyartanári katedrára, megpályáztam, s a sikeres versenyvizsgával kerültem a zilahi román tannyelvû tanítóképzõbe 1975 szeptemberében. Magyar nyelvet tanítottam a román tanítóképzõs diákoknak. Új volt, szép volt, szerettem, mert teljesen a magam elképzelésére hagyatkozhattam, mivel nem volt sem tanterv, sem tankönyv. A tanulókkal nagyon jól egyeztünk, megértettük egymást. Az egyik évfolyam osztályfõnöke (különben nagyon értelmes embernek számított, késõbb egészen jó viszonyba kerültünk egymással) meg is kérdezte egyszer tõlem, hogyan egyezem a tanulóival, s mikor mondtam, hogy kitûnõen, csodálkozva megjegyezte: csak azért kérdezi, mert biztos, én is tudom, ha egy román és egy magyar találkozik, kinyílik a bicska a zsebükben. Ennek ellenére azt mondom, hogy pályafutásom négy kellemes évét töltöttem ott ban a tanítóképzõ megszûnt, s én átkerültem elõször az 5-ös, majd a 6-os számú általános iskolába, s innen mentem nyugdíjba 1997-ben. Kikkel tudtál félelemmentesen konzultálni, szakmai tanácsokat kérni a sötét kommunista korszakban? Hogyan élted meg az decemberi fordulatot? Az elmondottakból is kitûnik, hogy nem volt könnyû megélni ezt a sötét korszakot. Úgy hiszem, hogy nemcsak én éreztem magam magányosnak. Más is így volt ezzel. Mindenki félt mindenkitõl, s most azt mondom, hogy félhetett is. Soha nem tudta az ember, hogy kivel, ki elõtt beszél. Az én elszigeteltségemet azonban nem az magyarázza, hogy én féltem volna társaimtól. Nem, nem én féltem, hanem tõlem féltek. Mit mondjak? Nem akármilyen drámai helyzet volt, az biztos. Szakmai beszélgetésekre is csak a megszabott, hivatalos rendezvények, az ún. pedagógiai körök keretében kerülhetett sor. De azért ritkán voltak ilyenek is. Azt nem mondom meg, hogy kivel, de így utólag is váljék dicséretére. Mert bizony sok esetben a szakmai féltékenység okozott kellemetlen helyzeteket és nem kis károkat lázas napjaiból is vannak beszédes tapasztalataim. Amikor Tõkés László a menyõi kényszerlakhelyre került, egyik kolléganõm én nem voltam otthon, feleségemmel tárgyalt arról érdeklõdött, hogy nekem nincsen olyan menyõi ismerõsöm, akivel fel lehetne venni a kapcsolatot, mert õk mindenképpen segíteni szeretnének ebben a helyzetben. S vajon mi lett volna, ha én elárulom ilyetén kapcsolataimat? A láng fellobbanásakor meg azokkal a szomszédokkal borultunk össze és nyitottunk pezsgõt, akiktõl azelõtt beszámolókat kértek arról, hogyan élek, kik járnak a házamhoz, kik a barátaim. De akkor, abban a pillanatban ezt mind elfelejtettük. Mikor lettél a zilahi Szilágyság fõszerkesztõje? Milyen terveid voltak a lappal, mit tudtál megvalósítani, és miket voltál kénytelen elhagyni? Fõszerkesztõséged elsõ évében ketten álmodtuk meg a

13 Szilágysági gyerek vagyok vándor-népdalvetélkedõt, amely azóta megyénk számos településére eljutott, megmozgatva a magyar népdal kedvelõit ben ennek a XX. rendezvénynek szülõfalum, Szilágyperecsen adott otthont. A zsûriben Almási István, Szép Gyula és Gáspár Enikõ (aki az elsõ rendezvényen még XI. osztályos tanuló volt, azóta a zilahi tanítóképzõ zenetanára, tehát felnõtt egy új szakembergárda is) értékelték a versenyzõket. A vetélkedõ keresztapja te voltál, és köszönjük a jó névválasztást. (A népdalt Almási István 1970 decemberében gyûjtötte Varsolcon, az akkor 22 éves Nagy Imrétõl.) A fordulat a szabadságérzeten kívül nekem más meglepetést is tartalmazott. Még a fegyverropogások idején az ideiglenes tanács határozatot fogadott el egy magyar nyelvû megyei lap megjelenésérõl. A sürgõs tennivalókat Fejér László, a Romániai Magyar Szó tudósítója vállalta magára. S a külön szépsége ezeknek a heteknek, hónapoknak, hogy mindenki újságíró volt, mindenki írt. Aztán április végén Fejér László azzal keresett föl, hogy el kellene vállalnom a szerkesztõségi munkát, mert a gazdája visszavonta engedélyét az õ további mûködésének. Azelõtt már volt kiszemelt követõje, de az az esti tárgyalás után reggel már eltûnt a városból. Aztán hogy miért éppen engem szemelt ki, az legyen az õ titka. A lényeg az, hogy a meggyõzõ munkája eredményes volt, én elfogadtam a feladatot, s a májusi elsõ szám már az én nevemmel jelent meg. Soha nem kormalkodtam az újságírással, bár Balogh Edgár híres publicisztika kurzusát fél évig hallgattam, s elég jó eredménnyel le is vizsgáztam belõle. Na de hát mindenféle tapasztalat, gyakorlat nélkül megálmodni egy minden héten megjelenõ számot nem volt valami könnyû vállalkozás. S még azt is hozzá kell tennem, hogy mindezt az iskolai teljes katedra mellett. Ugyebár hiú is az ember egy kicsit: színvonalat is akartam. Az olvasók meg a gyakorló újságírók véleménye szerint ez sikerült is. Néhány hónap múlva a magát demokratikus lapnak nevezõ Szilágysági Szó közéleti és közmûvelõdési hetilapként Szilágyság címen jelent meg, mert úgy éreztem, hogy kapcsolódnia kell ahhoz az értékes és jelentõs sajtóhagyományhoz, amelynek neves képviselõje a több mint 60 évig folyamatosan megjelenõ Szilágyság. A beköszöntõmben le is írtam, hogy ezt a hagyományt óhajtjuk folytatni. Helyet adtunk a helyi hagyományoknak, helytörténetnek, mûvelõdésnek, ifjúsági témáknak, közmûvelõdésnek. Idetartozik, hogy nagy kedvvel támogattam az útjára indított népdalvetélkedõt, s arra gondoltam, hogy mi lenne találóbb a megnevezésére, mint az ismert helyi népdal kezdõ sora: Szilágysági gyerek vagyok. Nyilvánvaló, hogy mindezek mellett az adminisztratív feladatokat is meg kellett oldani. Munkánkat az illetékes szervek is értékelték és támogatták is. Egy pályázaton forinthoz jutottunk, amibõl számítógépet vásároltunk, és nemsokára számítógépes szerkesztésben, A/4-es formátumban, a Color Print nyomdájában készült a lap. És röviddel ez után megválni kényszerültem tõle, mert a vidéki, kicsinyes könyökléseket már nem tudtam elviselni, az nem az én asztalom. Ha beszélhetsz errõl, válaszolj, ha nem, hagyd válasz nélkül a kérdést: itthon, az ezredforduló éveiben depresszióba estél. Környezetünkben szinte mindenki leírt. Az emberi élet azonban Isten kezében van, egy új kaput nyitott meg elõttetek. Kiköltöztetek lányaitok után, a csodálatos hûség városába, Sopronba, ahol új erõre kaptál, a Biblia szavait idézve, megújultál, mint a saskeselyû, aminek nemrégen tanúi lehettünk mi is, a Szederinda citeraegyüttes vendégszereplése kapcsán, amelynek kezdeményezõje és sikeres kivitelezõje voltál kedves feleségeddel, Máriával, a Soproni Erdélyi Körben. Én ennek a sikeres, igényesen megtervezett, részleteiben sok finomsággal elõkészített és kivitelezett vendégszereplésünk kapcsán gyõzõdhettem meg, hogy Isten mindenkinek ajándékozhat új életet, te ennek beszédes élõ példája vagy, sokunk örömére. Kérlek, fejtsd ki részletesebben az említett eseményeket, és válaszold meg a sejtetett kérdéseket is, ha nem esik nehezedre. A számos csalódás, az állandó nyugtalanság, az átélt követések aláásták az egészségemet is. Jó néhány évet éltem át súlyos depresszióban. Kórházból kórházba jártam, gyógyító intézeteket látogattam, de az egészséges, jó közérzetemet sehol nem tudták visszaadni. Csak feleségemnek tartozom eléggé ki nem fejezhetõ köszönettel az állandó, önfeláldozó gondozásért, támogatásért. Az is foglalkoztatott, hogy magunkra maradtunk, leányaink elhagyták Romániát. Nagyobbik leányomnak még 89 elõtt a zöldhatáron át kellett menekülnie a szeku állandó üldözése, zaklatása elõl. A 90-es évek elején kisebbik leányunk is áttelepedett az anyaországba. S aztán született a gondolat, hogy nekünk is menni kellene. Úgy gondolkoztam, hogy a mór megtette kötelességét, s úgy döntöttünk, hogy mi is követjük a gyerekeinket. Budapest és Sopron között kellett választanunk (ezek leányaink lakóhelyei), s hosszú ingadozás után úgy döntöttünk, hogy Sopront választjuk. A döntõ érv végül is az az érzés volt, hogy egy kisebb város hamarabb a szívünkhöz nõ, mint a mozgalmas metropolis a maga tumultusával. S aztán elég hamar megbizonyosodtunk döntésünk helyességérõl. Egy nagyon kedves, csöndes, barátságos település az új otthonunk a maga nagyon gazdag történelmi és mûvelõdési hagyományaival. Meg kellett gyõzõdnöm arról, hogy Isten keze benne van az ember sorsának alakulásában. Hónapról hónapra, aztán hétrõl hétre, majd napról napra jobban éreztem magam. S az addigi borzalmas feszültséget, nyugtalanságot felváltotta a belsõ béke, megszûntek szorongásaim, felszabadultnak éreztem és érzem magam. Úgyhogy Sopron lett az én öreg éveimnek csöndes, nyugodt, biztos menedéke. Minden a maga helyére került, csak éppen a költõ szavaival élve ott lent az az igazi föld ne szorítaná annyira a tenyerem. Errõl is van négy sorom, ide írom: Nem voltam itthon, mert otthon jártam, az átalvetõ vállalt terhe húzza a vállam. S mivel Sopron a hûség városa is, biztos vagyok benne, hogy nekem is segít hûségesnek lennem hozzá, és az maradjak önmagamhoz is. GÁSPÁR ATTILA 15

14 Enciklopédia R. BERDE MÁRIA 16 Vagyok a mesék bánatos lánya. A lelkem csoda! Dús erû, titkos, aranyos bánya. Kincse de várt rád, ó, hogyha látnád Gyújts föl szíved, a lobogó fáklyát: Szállj le oda. Berde Mária Életrajz kicsit másképp Berde Júlia Mária február 5-én született Kackón, régi értelmiségi családban. Édesapja hamarosan az enyedi teológia tanára lett, ettõl kezdve a család élete szorosan Nagyenyedhez fûzõdött. Mûvelõdés és népszolgálat (Kriterion Könyvkiadó, 1983) címû munkájában Vita Zsigmond úgy fogalmaz, hogy a Berde család élete elválaszthatatlan volt a kollégiumtól. Berde Máriát is tehát elsõsorban a régi családi otthon, a gyermekkor és az ifjúság évei, továbbá a kollégium kötötte Enyedhez. Középiskolai tanulmányait Bethlen Gábor kollégiumában végezte. Kíváncsi voltam, vajon milyen nyomai maradtak fenn diákkori próbálkozásainak, szárnybontogatásának. Nagy örömömre szolgált, hogy érdekességekre leltem rá az enyedi Bethlendokumentációs könyvtárban, és olyasmik is kezembe kerültek, amit az életrajzírók bizonyára nem forgattak. Az Enyedi Hírlapból például megtudhattam, hogy Kódex- korszakom címû írásában miként emlékezett vissza az író saját, kezdeti, kézzel írt alkotásaira, és hogyan született meg benne az elhatározás, hogy írásait saját kötetben publikálja. Berde Máriának kemény próbákat kellett leányként kiállnia, versengtek vele, de õ mindvégig jeles tanulóként állta a sarat. Nagy sikernek számított, hogy ha valaki leányként publikálta verseit a Haladjunk hasábjain, illetve a Kemény Zsigmond Önképzõkör Emlékkönyvében. Bár a róla szóló tanulmányokban, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban az szerepel, hogy elsõ verse a Pesti Naplóban jelent meg, felfedeztem egy korábbi versét, melyet Enyeden a Kemény Zsigmond Önképzõkör évi emlékkönyvében publikált. Íme: Patak mellett Elmerengve járok itten s lelkem úgy elandalog. Szép idõkre... szívem elsõ szerelmére gondolok. A lehajló árnyas fûzfa úgy emlékeztet reád. Szerettelek... csak azt mondja Hajladozó zúgó lombja, Ezt sóhajtja a világ! A pataknál áll egy kis pad. Hányszor ültem akkor itt, Berde Mária ( ) Álmodozva nézegettem a futó víz habjait. Szerettelek... és a szívem gyönyörrel gondol reád. A patak is errõl beszél, Errõl suttog az esti szél Ezt sóhajtja a virág! Itt téptem én a virágot: Szeret-e vagy nem szeret? Itt susogtam, itt sóhajtám a te édes nevedet. Ez a patak, ez a mezõ nekem egy egész világ. Itt voltam én egykor boldog, Fájó szívem errõl dobog Ezt sóhajtja a virág! Ennek az elsõ publikációnak nagyon kedves története van, amelyet maga Berde Mária mesélt el évekkel késõbb az Enyedi Hírlap január 10-i számában, amelyben arról tudósít, hogyan csempészte be unokatestvérével a szerkesztõség ládájába a kiadásra szánt alkotást. Ez a fajta lelkesedése késõbb is elkísérte tanulmányi útján. Jancsó Elemér Berde Mária Tüzes kemence, valamint A szent szégyen címû regényeihez írt elõszavában azt írja, hogy nagyenyedi évek és a kollégiumi élet számos írását ihlette Berdének. Az enyedi történetek, Apánk az ajtó mögött, A legboldogabb testvér, A csodatevõ notesz, A beszélõ buba címû elbeszélései, Enyedrõl írott cikkei, A hajnal embereinek a regényhõsei és számos vers, karcolat, megjelent vagy kéziratban maradt írás tükrözi a gyermek- és ifjúkor valamint százada Nagyenyedének sajátos világát ben iratkozott be a kolozsvári egyetem magyar német szakára. Nagy lelkesedéssel tanulta

15 az összehasonlító irodalmat, késõbb doktori értekezéséhez is ilyen jellegû témát választott. Batsányiné Baumberg Gabrielláról írta dolgozatát, aki Berde korának közismert osztrák nõírója volt, és aki írásaiban a nõ és férfi egymás megértésének, sírig tartó szerelmének problematikájáról írt. Érthetõ tehát, hogy miért vonzotta Berde Máriát az osztrák nõíró, aki egyedinek számított. Öt évvel azután, hogy ledoktorált, 1917 ben tanári oklevelet szerzett ban a román tanári képesítést is elnyerte tõl 1920-ig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára volt. Ebben az idõszakban Áprily Lajos szomszédságában éltek a sétatér környékén. Enyedi emlék címû versében, melyet Áprilynak dedikált, kedvesen õrzi ezeknek az éveknek az emlékét. Mint enyedi, kezdõ tanárnõt, egyik tanítványa, Veress Pálnak a Vita Zsigmond Mûvelõdés és népszolgálat címû munkája tolmácsolásában idézett visszaemlékezésébõl ismerhetjük meg, aki egyszerû beszédmódját, szerény viselkedését õrizte meg emlékeiben. Ezzel a finom, nõies, anyás magatartásával, a nem mindenért szekundát adó, nem mindenért fenyegetõzõ módszerével elérte azt, amire vágyott az anyanyelv szeretetét beplántálta gyermeki szívünkbe, és úgy megszerettette velünk a magyar irodalmat, hogy az osztály egy része versengett abban, ki tanul meg többet a feladott versekbõl. Bár Enyedrõl más helyekre került késõbb át, mindig kedves emlékként vitte magával az enyedi lelkületet. Ez a lelki stílus magyarázza meg a tényt is, hogy a románsággal is innen indultak jó másfél század óta kölcsönös mûvelõdési kapcsolatteremtések, aminthogy az új irodalom elsõ éveiben: a magyar letargia és a késõbbi céltalan kapkodások idején innen vagy idegyökerezett lelkekbõl fakadtak egy becsületes életigenlés legelsõ vigasztaló igéi Áprily Lajos, Sipos Domokos és Szentimrei Jenõ ajakán. Ahogy az enyedi szívekbõl szakadt ki a helikoni egyesülés gondolata is, mely felülemelkedést hirdetett az írók vallási és világnézeti különbségein a kisebbségi kultúrszolgálat jegyében írja Berde Mária a Bethlen-kollégium egyik emlékkönyvében tõl az Erdélyi Irodalmi Társaság, 1920-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja ben a Zord Idõ címû folyóirat szerkesztõje. Az elsõ világháború elõtt versei révén tûnt fel, késõbb az erdélyi magyar irodalmi élet egyik számottevõ alakjává vált. Regényeiben saját korának problémáit reális szemlélettel, igényes írói eszközökkel tárta fel. Több színdarabot is írt, kiadott egy székely népmesegyûjteményt. Versei, elbeszélései német, francia és román nyelven is megjelentek. Mûfordítóként Ion Creangã és Mihai Eminescu alkotásaiból fordított magyarra néhány írást. A 20-as évek végén fordulat áll be érdeklõdésében. A romantikus feminizmus helyett egyre inkább korának társadalmi kérdései kezdték foglalkoztatni, jó szándékú polgári álláspontról vállalta a közéleti harcot. Higgadt és kulturált stílusú, tudatos felépítésû társadalmi regényében, a Földindulásban az erdélyi dzsentri háború utáni pusztulását, végsõ züllését festette meg. A néphez való közeledést, valamint a román polgársággal és értelmiséggel való egyezkedést javallja a lecsúszás orvoslására. Fõhõseinek tökéletes lélektani hûségû ábrázolásával emelkedik ki életmûvébõl a háborúellenes hangokat is megütõ Tüzes kemence, melyben régi témáját, a nõ férfi kapcsolat erkölcsi vetületét dolgozta fel. A már kiforrottan fogalmazó, társaságok közkedvelt személyiségének számos publikációját olvashatjuk kora híres folyóirataiban. A Pásztortûzben számos alkotása látott napvilágot, ezek közül megemlítem néhány írás elérhetõségi adatait: Berde Mária: Behúnytszemû vers. Pásztortûz sz., 142. l. Berde Mária: Akinek napja nem jött. Pásztortûz sz., 193. l. Berde Mária: Három angyal. Pásztortûz sz., 222. l. Berde Mária: Amely napok tetõled elmaradtak. Pásztortûz sz., 222. l. Berde Mária: Szüret. Pásztortûz sz l. Berde Mária: Fekvõkúra. Pásztortûz 1934, 21. sz l. További adatokat tudhatunk meg a Pásztortûzben megjelent alkotások számát illetõen, ha az én kis jegyzékem mellett az internetes adatbázist is megtekintjük a transindex portál honlapján. A Világosság, Szabad Szó, Népakarat és az Utunk címû folyóiratokban közölte verseit, széles tematikát felölelõ novelláit, tanulmányait és cikkeit. Egyik alapítója és haláláig fõszerkesztõje a Kolozsvárt megjelenõ Dolgozó Nõnek. Két versét (Balga hegedûn; És jönnek órák...) Trózner József megzenésítette, akkora népszerûségnek örvendett. Mûvei listáját a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon alapján sorolom fel: Batsányiné Baumberg Gabriella élete és költészete (doktori értekezés, Kv. 1912); Versek (Bp. 1912); Az örök film (regény, Bp. 1917); A tükör Szegény kicsi Jula Borzhistória (Mv. 1920); Rina kincse (novellák, történetek, Tv. 1923); Vízen hold (elbeszélések, Kv. 1924); Haláltánc (regény, Bp. 1924); A szent szégyen (regény, Mv. 1925); Enyedi történetek (elbeszélések, Nv. 1926); Romuald és Andriána (az MTA Ormódy Amália-díjával kitüntetett széphistória, Pozsony 1925, Berlin 1927; késõbb Keresztjáró szerelem címmel, Bp. 1941; új kiadás RMI-sorozatban, 1968); Seherezádé himnusza (versek, Kv és Bp. 1929); Télutó (elbeszélések, Kv. 1928); Végre egy férfi! (három egyfelvonásos vígjáték, Kabdebó Ernával Mv. 1928); Földindulás I-II. (regény, Kv és Bp. 1931); Pillangó Rebeka története (elbeszélés, Nv. 1933); Szentségvivõk (regény, Nv. 1935); Egy kicsi szolgáló (novellák, Nv. 1936); Tüzes kemence (regény, Bp. 1936, románul 1973); Az élõ Kölcsey (Olosz Lajos, Szentimrei Jenõ és Tabéry Géza tanulmányaival, Nv. 1939); Istenes énekek (Orth Gyõzõvel és Róth Jenõvel szerkesztett versgyûjtemény, Nv. 1939); Misszióban (egy szórványmisszió története, Nv. 1940); A hajnal emberei I-II. (történelmi regény, Baumgarten-díjjal jutalmazva, Bp. 1942); Tüzes kemence A szent szégyen (új kiadás Jancsó Elemér bevezetõjével, 1967). A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon összeállításakor nyomtatásban még meg nem jelent alkotásai közül mára már több is napvilágot látott például a Hajnal emberei III. kötete és számos fordí- 17

16 18 tása is megjelent különbözõ kötetekben. Remélem, hogy Berde Máriát a feledés nem fogja homályba borítani, és bár nem tartozik a kanonizált írók legismertebbjei közé, akadnak még olyan lelkes olvasók, akik szívesen nyúlnak nemcsak kedves, hanem egyben színvonalas írásaihoz. Függelék Berde Mária: Kódex-korszakom, Enyedi Hírlap, január 10. A diákok szépirodalmi lapot szerkesztettek, ebben akartam napvilágot láttatni verseimmel. De csakis sûrû rangrejtettségben! Személyem nem volt fontos, csupán véka alatt, vagyis kürtõ mögött sínylõdõ szellemi gyertyácskáim sorsát nem bírtam elviselni. Hogy a kezdõdõ szívügy jól bonyolódjék, ahhoz három személy kell: a mindig számtalan szerelmeseken kívül egy õrangyalféle is, aki egyengeti az ösvényeket, tévútra tereli az ellenséget és illetéktelen kíváncsiakat. Hogy egy irodalmi pályafutás meginduljon, ahhoz az írón és mûvén kívül szintén feltétlenül szükséges egy harmadik tényezõ, aki a bátortalan és kiszolgáltatott írások sorsát szépen elkormányozza, ha kell alakoskodjék is érdekükben. Nekem, szerencsémre, volt ilyen szövetségem. Fiú lévén, sokkal szabadabban mozoghatott, mint én. Barátnõim irányában éppoly szolgálatkésznek bizonyúlt, mint az én dolgaimban. Hûséges, gáncsnélküli lovagunk volt! Másodunokatestvérem, Herepei Árpád, szintén a kollégium diákja. Rábíztam magamat. Szeretnék a Haladjunk nevû diáklapban megjelenni verseimmel. Szó sem lehetett persze, hogy egyszerûen csak benyújtsa a verseket az önképzõkör elnökének. Nemcsak, mert az elnök urak nemigen komáztak negyedikes fikával, hanem, mert ez az önképzõköri elnök éppen az én testvérbátyám volt, egyben a lap szerkesztõje! Nekem viszont magántanítóm latinból és algebrából, egyszerûen féltem tõle, mert igen szigorúan tartott, bizony körmömre is koppingatott ha nem vágtam a leckét! (Isten áldja meg érte haló poraiban.) Árpád, vagy bizalmas nevén Pikó unokatestvérem azonban arról is tájékozódott, hogy a Haladjunknak van egy szerkesztõi postaládája, oda kellene becsempészni a kéziratokat. El fog lopózni az Olvasóba, ahol ugyan semmi keresete és esetleg kirepítik, de majd csak talál egy õrizetlen pillanatot. A verseket elváltoztatott írással õ maga másolja le. Így készítettük elõ Patak mellett címû alkotásomat. Nemes érzelmeket csinos, sõt igényes formában próbált kifejezni, így indulván: Elmerengve járok itten Szívem úgy elandalog, Szép idõkre... szívem elsõ Szerelmére gondolok. A lehajló árnyas fûzfa Úgy emlékeztet reád, Szerettelek... Csak ezt mondja Hajladozó, zúgó lombja, Ezt sóhajtja a virág. Nem voltam még tán tizennégy éves sem és már emlékeimbõl táplálkozott elégikus hangú költészetem! Pikó aztán jelentette, hogy a vers becsempészése sikerült, igaz, hogy négy krajcárt fizetett a vele összejátszó pedellusnak. Bátyám, a szerkesztõ és elnök úr, rajongó ügybuzgalommal intézte a lap dolgait. Általában hallatlanul fogékony, lobbanékony természetének legnagyobb öröme, legfõbb életeleme a lelkesedés volt. Hozzá szoktunk, hogy a kollégiumból mindennap tenger mondanivalóval érkezett haza. Ebéd ideje alatt õ vezette a szót, politizált, az iskolai dolgokat pertraktálta, csillogó, szenvedélyes eláradásban! A rámnézve oly nevezetes délben szélvészléptekben futott végig a tornácon s azon frissiben elújságolta, hogy egy egészen különös jó napja van, váratlan felfedezést tett a szerkesztõi irodában! Ismeretlen, új költõ jelentkezett a levelesládában! Végre is kihúzta zsebébõl saját versemet és égõ szemmel, kipirosodó arccal felolvasta az asztal mellett. Egész ebéd alatt lapitottam a boldogságtól, de a szurkolástól is. Mi lesz, ha le kell magamat leplezni? A Haladjunk szerkesztõi üzenetei felszólítják e számban az ismeretlen szerzõt, hogy a férfiatlan bujkálásnak vessen véget és jelentkezzék! Inkább azonnal, négyszemközt jelentkeztem a Bátyámnál. Nem haragudott meg csalafintaságomért, mert már más, vergõdõ költõlélek is rávetemedett. Inkább csak restellte elragadtatását, lelkendezéseit. Zavarba jött, pironkodott, mint a szégyenlõs gyermek, de vissza nem vonhatta már egyetlen szavát sem! Nem tudom, miben állapodtunk meg, leközölte-e nevemet a Haladjunkban, vagy sem. Magam úgy tettem, mint egy híres csillagász, aki soha meg nem nevezte az általa kikövetkeztetett bolygót. Fõ, hogy a vers megjelent. Sohasem láttam saját szememmel. De ettõl kezdve többé nem tágítottam a reménytõl, hogy végére kell érnem kéziratos korszakomnak és mûveim meg kell, hogy szolgálják a nyomdafestéket. Berde Mária Enyedi emlék Áprily Lajos szomszédunknak Állott már a házam oly fentre tetézten, Hogy a felhõn hídló szivárványt lenéztem. Láttam már a tengert, hol kékebb a mennynél, Kép elõtt rebegtem: soha szebbet ennél! Hallottam muzsikát, hogy azt hittem: égbõl, Sok könnyem fakadt már a szép gyönyörûségbõl. De a mandulafát, amikor magában Áll az Õrhegy aljban, halavány ruhában De a szellõt, mely a temetõhegyekben Gyantaport lehelt fel borostyánrügyekben De a nótát, amit madármódra, nyersen Szõlõmetszõ lányok búgnak ezer versen De a tavaszidõt, ahogy ott kinyílik; Mindenüvé vittem elviszem a sírig. SZABÓ EMÍLIA

17 A Berde Mária-hagyaték titkaiból Erdélyi szerzõk ismeretlen kéziratai a Kolozs megyei levéltárban 1929-ben Berde Mária magyarországi felkérésre kísérletet tett szegedi székhellyel egy úgynevezett erdélyi irodalmi archívum létrehozására. A kezdeményezést, illetve annak háttértörténetét egyelõre homály fedi, megkeresésünkre Lengyel András, a szegedi Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténésze valószínûnek tartotta, hogy a gyûjtemény létrehozását a Kner Imre által m. kir. fõbibliofilként emlegetett Szalay József szegedi irodalompártoló rendõrfõkapitány szorgalmazhatta; miként levelében fogalmaz, megítélése szerint Szegeden csak õ jöhetett szóba, mint aki Berdét kéziratgyûjtésre biztathatta. Az 1937-ben elhunyt Szalayt ugyanis a legnagyobb magyar bibliofilek egyikeként tartották számon, aki maga is gyûjtött kéziratokat, nem kizárt tehát, hogy õ bízhatta meg Berde Máriát az erdélyi irodalmi archívum létrehozásával. Ennek valószínûségét az is erõsíti, hogy Berde Mária április elsején éppen a Szalay József elnöklete alatt álló Dugonics Társaság vendégeként lépett fel Szegeden, és Az erdélyi magyar irodalom bölcsõjénél címmel tartott elõadást; verseibõl pedig maga Szalay olvasott fel. Lengyel András szerint Szalay halála után gyûjteménye szétszóródott, talán ezek a körülmények is közrejátszhattak abban, hogy miként látni fogjuk 1944 õszén Berde Mária sikertelennek nevezte a kísérletet, s így az erdélyi kis kéziratgyûjtemény Kolozsváron maradt. A terv szerint tehát Berde Mária a kézirattárat Szegeden hozta volna létre. Az írónõ Benedek Elekhez intézett, Marosvásárhelyen május 20-án keltezett levelében ekképpen vázolta fel elképzeléseit: szíves tudomására hozom, hogy a kézirat egyoldalnyi legyen, saját kézzel írott, és valami olyan szöveget nyújtson, amelyet a szerzõ maga jó képviseletnek tart a maga bemutatására. Az erdélyi archívum ugyanis, amelyet egy magyar mûbarát akar megcsinálni, reprezentálni akarja Erdélynek minden komoly tollforgató emberét egyegy írás által. Kérem, édes Elek bátyám, küldje el nekem a megfelelõ kéziratot, nagyon várom már, hogy eleget tegyek ígéretemnek, melyet erre nézve kint tettem. És azt hiszem, hogy azt a drága kis versét kellene leírnia, amelyet saját sírversének szánt. Hadd olvassák minél többen, minél tovább az archívumban és nem a majdani rendeltetési helyén. Benedek Elek ma már közismert, Végrendeletem címû négysorosa Elek apó kisbaconi sírkövén és alább, a szóban forgó irodalmi archívumterv egyik kézirataként is olvasható. A fennebb idézett Berde-levél elõzménye, hogy Benedek Elek a sajtóból értesült a kezdeményezésrõl, ezért fordult kisbaconi keltezésû, május 2-án írt levelében Berde Máriához, hogy a részletek felõl tájékozódjék. Olvastam valamelyik újságban, hogy kéziratot gyûjt, s egy oldalnyit kér. Magam is szívesen írnék, de szeretném tudni, hogy mekkora legyen ez az oldal. Vagy mindegy? E levélváltásból több nem derül ki Berde Mária kezdeményezésérõl, és érdekes, hogy például az augusztus 2-a és 4-e között lezajlott negyedik marosvécsi helikoni találkozó jegyzõkönyvében semmilyen utalás nem található az írónõ irodalmi archívum létrehozásával kapcsolatos elképzelésérõl. A tervrõl a marosvécsi találkozóról Tompa Lászlónak augusztus 7-i, kolozsvári keltezésû levelében, illetve Benedek Eleknek augusztus 11-i, szintén kolozsvári keltezésû levelében részletesen beszámoló Tamási Áron sem tesz említést. Ilyen körülmények között valószínûsíthetõ, hogy a negyedik helikoni találkozón legalábbis a papíron is rögzítettek tanúsága szerint nem esett szó Berde Mária tervérõl; az írónõ hagyatékában pedig az alább felsorolt szerzõkkel folytatott levelezésében eddigi kutatásaim során még nem találtam utalást az irodalmi archívum létrehozásával kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy mint fennebb láttuk a sajtóban is nyilvánosságot kapott, Berde Mária kezdeményezése nem sikerült. De az írónõ megõrizte az erdélyi íróktól addig összegyûjtött tizenhét kéziratot, amelyeket október 6-án az Erdélyi Nemzeti Múzeumnak adományozott. A kéziratokat október 7-én Kelemen Lajos vette át, legalábbis errõl tanúskodik az a feljegyzés, amelyet Kelemen Lajos saját kezûleg írt fel a Kolozs megyei állami levéltárban õrzött kéziratokat tartalmazó borítékra: Erd.[élyi] N[emzeti] Múzeum Levéltára Dr. Róthné Dr. Berde Mária ajándéka okt. 7. Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyûjtõlevéltárában ugyanakkor õrzik az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára igazgatója, Szabó T. Attila október 20-án kelt levelét, amelyben arról értesíti Berde Máriát, hogy a férje, Róth Jenõ által a múzeumnak beküldött kéziratokat köszönettel átvette, és a gyûjteménybe beiktatta. Egyben jelezte: tekintettel arra, hogy Berde Mária igen fontos szerepet játszott és játszik az erdélyi magyar irodalomban, jó volna, hogy az írónõ levelezése, valamint kéziratai a majdani irodalomtörténet-kutatás számára az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában kapjanak elhelyezést, amire az intézmény nyitott. Ilyen elõzmények után került az erdélyi református egyházkerület levéltárába a Berde Mária-hagyaték. Az irodalmi archívum iratai viszont az eltelt évtizedek alatt az állami levéltárba kerültek. Az állami levéltárban õrzött kis Berde-gyûjtemény ugyanis az évi államosításkor a Román Akadémia levéltárába, onnan pedig december 30-án a Kolozs megyei állami levéltárba hivatalosan: Állami Levéltárak Kolozs megyei Igazgatósága került. Itt 2005-ben leltározták fel és rendezték az összesen tizennyolc ívet kitevõ iratanyagot, amelyet 575. számú fond, illetve számú leltári jelzettel (f ) Berde Mária-gyûjtemény néven õriznek, de 19

18 20 amely a kutatólap bejegyzései szerint nem keltette fel az érdeklõdõk figyelmét. Berde Máriának az irodalmi archívum létrehozását célzó kezdeményezése a majdani irodalomtörténeti közlésekben sem hagyott nyomokat erre Molnár Szabolcsnak a Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1986-ban megjelent Berde Mária címû monográfiája sem tér ki, a kísérlet ennek ellenére tartogat néhány adalékot a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom történetéhez. Külön érdekessége és értéke e gyûjteménynek Dsida Jenõ Hiszek címû verse pontosabban annak eredeti kézirata, a szerzõ javításaival, amelynek ez a változata eddig ismeretlen volt. A vers, enyhe módosítással ugyan beépült Dsida Kóbor énekek címû, 1929-ben született négyszakaszos ciklusába annak második szakaszát képezi, de tekintve, hogy ezt a ciklust az Erdélyi Helikon augusztusi-szeptemberi száma közölte, s hogy a Láng Gusztáv és Urbán László összeállításában Dsida Jenõ Összegyûjtött versei címmel 2009-ben megjelent CD más forrásai is a Kóbor énekeket 1929 szeptemberére datálják, lehet, hogy a Hiszek címû, május 19-én született vers késõbb épült be cím nélkül, kissé módosítva a versciklusba. Ugyanakkor Kós Károly egy, eddig szintén ismeretlen feljegyzésének eredeti kézirata is elõkerült a gyûjteménybõl. Nem kevésbé érdekes a Tamási Áron által papírra vetett székely vicc, de Tabéry Géza vagy Kuncz Aladár gondolata sem. A kéziratok datálása szerint azok egy része a negyedik helikoni találkozó alkalmából született. Kovács László gondolatai, Szentimrei Jenõ Zrínyi Miklós, a költõ, illetve Bárd Oszkár Altatódal a kisfiamnak címû versének eredeti kézirata, Kemény János, Kisbán (Bánffy) Miklós, Olosz Lajos néhány soros feljegyzései, Tamási Áron, illetve Gyallay Domokos székely anekdotái nincsenek datálva, így nem lehet megállapítani, hogy azok valóban Marosvécsen születtek-e. Dsida Jenõ Hiszek, illetve Benedek Elek Végrendeletem címû versének eredeti kézirata, továbbá Szántó György Önarckép címû írásának géppel írt változata májusi keltezésû, tehát minden kétséget kizáróan a szerzõk a marosvécsi találkozó elõtt vagy után küldték el a szóban forgó találkozón részt vevõ Berde Máriának azokat. Benedek Elek egészen biztosan otthonról, Kisbaconból küldte el Végrendeletem címû négysorosát, hiszen Elek apó Berde Máriának május 24-én, Kisbaconból írt levelében a felkérés kapcsán így fogalmaz: (...) köszönöm, hogy eszembe juttatta a végrendeletemet (...). Az biztos, hogy Tabéry Géza, Ligeti Ernõ, Kós Károly, Heinrich Zillich és Kuncz Aladár Marosvécsen, a találkozó alkalmával vetették papírra gondolataikat. Lapunkban most lát napvilágot elsõ ízben, mégpedig teljes terjedelmében a kis Berde-gyûjtemény; a kéziratokat a levéltárban õrzött iratgyûjtõben szereplõ sorrendben közöljük. BENKÕ LEVENTE Iratok: 1. Berde Mária feljegyzése: Az Erdélyi Múzeumnak II. lista 1929-ben az akkori erdélyi íróktól kéziratokat gyûjtöttem egy Szegeden tervezett Irodalmi archívum számára. A terv nem sikerült, a begyûjtött kéziratokat megõriztem. 1. Gyallay Domokos 2. Sényi László 3. Olosz Lajos 4. Kuncz Aladár 5. Tamási Áron 6. Heinrich Zillich 7. Kemény János br. 8. Tabéry Géza 9. Kisbán Miklós 10. Ligeti Ernõ 11. Kós Károly 12. Kovács László 13. Szántó György 14. Bárd Oszkár 15. Benedek Elek 16. Dsida Jenõ 17. Szentimrei Jenõ Kolozsvár, október 6. Berde Mária 2. Szabó T. Attila levele Berde Máriának: Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára 106/1944 Mélyentisztelt Nagyságos Asszonyom! Kedves férje útján beküldött írói kéziratokat, melyek a Szegeden tervezett irodalmi archívum számára 1929-ben Marosvécsen készültek, valamint az id. Gáspár Jánostól maradt leveleket a mellékelt jegyzék szerint átvettem, és gyûjteményünkbe iktattam, a 14-5/1944. sz. alatt gyarapodási naplónkba bevezettettem. Amikor irodalomtörténeti gyûjteményünknek ezért az értékes gyarapításáért õszinte köszönetet mondok, engedje meg a Nagyságos Asszony, hogy kifejezést adjak ama reményemnek, hogy irodalmi levelestárunkból nem fog hiányozni Nagyságod levelezése sem. Az a fontos szerep, melyet a Nagyságos Asszony az elmúlt két évtized és a jelenlegi erdélyi irodalmi életben játszott és játszik, megkívánja, hogy levelezése a késõbbi irodalomtörténeti kutatás számára megóvassék. Ehhez az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára készségesen felajánlja segítségét és nagy megtiszteltetés volna számára, ha a többi erdélyi író iratai mellett a Nagyságos Aszszony levelezését és kéziratait is õrizhetné. Mivel ezesetben sokszor egészen közelálló eseményekrõl és ma is szereplõ személyekrõl lehet szó a levelekben, Nagyságod letétét tetszés szerint idõre lezárhatná a kutatók elõl. A letétül vagy ajándékul szánt iratanyagot ezesetben kérném gondosan becsomagolva és lepecsételve beküldeni. Becses ajándékáért újból õszinte köszönetet mondva, maradok megkülönböztetett tisztelettel Szabó T. Attila levéltári igazgató Kolozsvárt, okt.[óber] 20-án. 3. Kovács László feljegyzése: Vajjon jobban a jelenrõl beszél az az író, aki a mának piaci szavaival ágál, járva a jelen mulandó rétegén és könnyû, közeli eldorádós kapuit látja?... Aki a múltban jár, könnyebben látja és bontja az élet mélyebb és állandóbb rétegeit; a jelen, ha önmagát is keresi a múltban, messzirõl néz, sokkal in-

19 kább egészet lát, valóságok feletti valóságot, a kis hullámjátékok alatti mély vizeket, mint akinek szemét ellepi a jelen... Politikát ûzni regényben inkább lehet a jelennel, de irodalmat a múlttal lehet jobban. Kovács László 4. Dsida Jenõ Hiszek címû verse: Hiszek Mint lehetne megmagyarázni, hogy hiszek? Csak megáradva tudom kicsordítani magamból e misztérium szelíd borzongását, a feltámadás tavaszi mámorát, az egyetlen útra sugárzó fényt. Ez annyit jelent, hogy elõttem jár a tûzoszlop a pusztán, annyit jelent, hogy erõs vagyok és nem fogok meghalni soha. Annyit jelent, hogy dalolva bõjtölök és kosárral hordom a szíveket áldott, erõs két vállamon az örök mosolygás lábai elé. [A Kóbor énekek II. részében: Ez annyit jelent, hogy dalolva bõjtölök és úgy szeretek mindenkit, mint az Isten, s kosárral hordom a szíveket áldott két vállamon az örök Mosolygás lábai elé.] Testvérek, nem kárhozik el senki! [Maros]Vásárhely, [1]929. május 19. Dsida Jenõ Altatódal a kisfiamnak Csupa kín és csupa gyász sír, jajong és megaláz, mitse tudj te róla, valahol a láthatár szemnek kincset kincsre tár s kacagás a róna, aludj csak... Olyan világ vesz körül, melyben senkisem örül, hunyd le szemecskédet mire felnõsz, csodavár nõ a földbõl s odavár muzsikáló élet, aludj csak... Soha ilyen mélyre még nem zuhant a köd s az ég csodálkozik rajtunk, hogy ilyen véres sors alatt hitünk arra hogy maradt, hogy kis bölcsõt hajtsunk, aludj csak... Bizony, ernyedt a karunk, sebet sebbel takarunk, de te meg ne tudjad; ha a világ összedûl, én, magamban, egyedül építek fel újat, aludj csak, aludj csak... Bárd Oszkár [Berde Mária feljegyzése a lap bal alsó sarkán: Eredeti fogalmazás. ] 5. Szentimrei Jenõ Zrínyi Miklós, a költõ címû verse: Zrínyi Miklós, a költõ (A verses krónikából) Várvédõ vitéz bán vitéz unokája Békesség napjain új kalamust farag Õsének harcait felírja pennája S mûve, míg magyar él örökre fennmarad. Ellenség vezéri elméjét rettegve, [A Szentimrei Jenõ: Zárszámadás helyett c. kötetben: Vezéri elméjét a török rettegte] Hogy számos csatában karját megösmerte. Költõ volt s hadvezér, kiért egy nép remeg. Csodálatos a sors: egy vadkan ölte meg. Szentimrei Jenõ 6. Benedek Elek Végrendeletem címû verse: Fejfámra ezt írjátok: Jézus tanítványa voltam, Gyermekekhez lehajoltam, A szívemhez fölemeltem: Szeretetre így neveltem. Kisbacon, május 24. Benedek Elek 7. Bárd Oszkár Altatódal a kisfiamnak címû verse: 8. Báró Kemény János feljegyzése: Nagy különállásunkban is összetartozásunkat dokumentáljuk. Kemény János 9. Tabéry Géza feljegyzése: Jó volna még egyszer lenni Szögedébe, Vártán unni nyári délutánt S érdeklõdni szõke nõk iránt Így írtam ezelõtt tizenöt évvel egyetlen versemet Chyrownál, Galíciában, amikor együtt véreztem a szegedi 46-os gyalogezred katonáival. De akkor, távoli Gácsországban sem volt nosztalgiám keservesebb a Tisza-part után, mint ma, amikor köztünk barrikádok állanak. Többet ennél, kifejezõbbet erdélyi író nem írhat veszélytelenül. Marosvécs, [1]929. aug. [usztus] 4. Tabéry Géza 10. Ligeti Ernõ feljegyzése: Kristályszelence, kék Velence be jó a szókkal játszani, mert elsimulnak egy-két percre öreg szívünknek ráncai... (Egy hajdani verseskötetbõl) Marosvécs, [19]29. aug. [usztus] 3. Ligeti Ernõ 11. Bánffy Miklós feljegyzése:... a rónán majd emlékezni fognak... Nagyúr III. fölvonás Kisbán Miklós 21

20 Kós Károly feljegyzése: Valamikor építész voltam, és akkor lettem író, amikor azt a sorompót leeresztette a Sors és arra ébredtem, hogy a Tisza mente ott valahol a hegyeken túl már idegen ország. Nehéz ébredés volt az. Úgy láttam: minden felfordult. Ma már tudom, hogy a hegyeink a régiek, az erdõ is úgy zúg, mint ezer esztendõ óta mindig, a vizek útja is a régi. És ha a sorompón túl kezdõdik csak Magyarország, de a sorompón innen az: Erdély.... És ma már hiszem, hogy megérem, hogy a tollat letehetem, hogy építeni kezdhessek megint... Marosvécs, augusztus 4. Kós Károly 13. Heinrich Zillich német nyelvû feljegyzése: Strömen und zeugen, schmettern und stehn, sinken und sterben zum [...]derersteigen und bleiben und bleiben! Ewiges haben! Sichtloser Sinn! Muroswécs, 4. August 1929 Dr. Heinrich Zillich 14. Tamási Áron feljegyzése: Egy székely s egy nadrágos mentek az úton. Nemigen volt, amit hirtelen beszéljenek. De az Isten eppen szembehozott egy gangos, tömött menyecskét. Jó volna közrevenni mondta a székely. Melyik felit választaná? kérdezte a nadrágos [Tamási Áron eredetileg ezt írta: székely, majd kijavította: nadrágos. A vicc az eredeti változat szerint érthetõ, akkor viszont az elsõ megszólalónak a nadrágosnak kell lennie]. Én a balt. Akkor eppen jó, mert én a jobbik felit szeretem. Nem sokat érne véle. Én tudom, hogy sokat, mert annak titka van hunyorított a székely. Mi a titka? hajlott a nadrágos közelebb. Annak az eppen beszélte a székely, hogy a fejérnép az Istennek az az egyetlen teremtménye, akinek a jobbik fele nem jobbról van, hanem egyebütt. Tamási Áron 15. Kuncz Aladár feljegyzése: Mindig átkozom azt a pillanatot, amikor eladtam magamat az álmoknak és visszasírom azt az idõt, amikor úgy elmerültem az élet komoly és oszthatlan megélésében, mintahogy belemerült a vízbe az, aki az orrát befogja és lebukik a víz alá. Marosvécs 1929 aug. [usztus] 5. Kuncz Aladár 16. Olosz Lajos feljegyzése: Összecsuklottak a jégzuzmarás szitakötõszárnyak. Olosz Lajos 17. Gyallay Domokos feljegyzése: Egy székely ver egy másik székelyt. A pap odamegy és pirongatja a verekedõt. Ugyan miért ütöd a te fele-barátodat? Tessék csak rám bízni: azt a felét ütöm, amelyik nem barátom! folytatja a székely a verést. Gyallay Domokos 18. Sényi László feljegyzése: Hogy hol kezdõdik az újságíró: nem keres annyi elhatárolást a toll területein, mint az, hogy kivel különül el a tisztességes ember. Ez utóbbiaknak kellene sajátos szakszervezetbe tömörülniök, hogy szó lehessen megkülömböztetésrõl hírlapíró és álhírlapíró közt. Marosvásárhelyt augusztusában Sényi László 19. Szántó György gépírásos feljegyzése: Önarckép Körülöttem hegyi falu csendje. A teraszon asztal, puhabélû kenyér, forrásvíz, kancsóban, poharakban. Az udvart fenyõfák, a falucskát csúcsos hegyek szabályos köre fogja körül. A hegyeken innen és túl: Erdély. Fehér és okkerszín, halványsárga és narancsvörös utain fekete bivalyok, téglaszín tehenek, megizzadt mokánylovacskák, poros gépkocsik. Szilágyság, Mezõség, Barcaság, birkanyájak, foltos kecskék és a vadvirágok ezer színe. Folyók és sínpárok vezetnek soknyelvû falvak között egynyelvû városokhoz. A hegyhátak erdeiben még vadon is élnek szelíd állatok, talpas vadméznyelõ mackó, örökéhes toportyánféreg. Itt az udvarban jóllakott testvére, Wotan nevû farkaskutya. Talán az õ képében jött el a rõthajú germán isten ide, új mithoszt szaglászni, új mithoszt ugatni a havas orma felé, mit lehessen azt tudni. És a bércek hófödte koronái hidegméltóságosan tekintenek alá egy véráztatta, kicsi földdarabkára, amelyet mi soknyelvû falvaival, folyóival, sínpárjaival, poros gépkocsijaival, gyáraival és templomaival harangvirágostul, forrásostul, madarastul így hívunk: Erdély. Körülötte más országok. Lírával, romantikával, történelemmel, materializmussal. Misztikumokkal és realitásokkal, problémákkal és megmásíthatatlan adottságokban. Viaduktok, alagutak és fölöttük magasan úszó sasok, aeroplánok, felhõk. A gépmadarak áttörnek a felhõkön, szorosra fogják a földrészeket, az anténák milliói új képsíkba forgatják az emberéletet. Az Eiffel-torony üzen a ghizei [!] piramisoknak, a sphynx Manhattan felhõkarcolói felé nevet évezredek csorbította fogaival. Expedíciók a sarkokat ostromolják, a tankok õserdõk és sivatagok ellen indulnak rohamra, miután a nagy háborúban megtették a magukét. És a népszövetség leszerelési konferenciái már gondosan készítik elõ az új csetepatét, egész földrészek pusztulását. Az átértékelések megtörténtek a szénrõl a petróleumra, a gõzgéprõl a motorra, a szárazföldi és vízi utakról az aeronautikára. A rakétarepülõk már idegen bolygók felé kacsintgatnak, hátha ott tovább lehet folytatni a háborút. Nincs semmi baj, ez a dolgok rendje. Jönnek a gázok. És a bolygók lenevetnek egy halott társukra. Gázból lettünk, gázzá leszünk. Egy vak festõ szemeiben tükrözik mindez. Ki õ? Nem fontos. Csak a tükörkép. Galgó, május 7. Szántó György

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Debrecen Poétái. Debrecen Poétái. I.évfolyam 1.szám 2010 november. Ady Endre. Csokonai Vitéz Mihály. Kölcsey Ferenc. Arany János.

Debrecen Poétái. Debrecen Poétái. I.évfolyam 1.szám 2010 november. Ady Endre. Csokonai Vitéz Mihály. Kölcsey Ferenc. Arany János. Debrecen Poétái Ady Endre Csokonai Vitéz Mihály Kölcsey Ferenc Arany János Tóth Árpád I.évfolyam 1.szám 2010 november Készítette: 11.D Szerkesztők: Rabb Franciska, Nádró Veronika, Zámbó Gabriella, Olexa

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Váradi István búcsúztatása 2013.08.08.

Váradi István búcsúztatása 2013.08.08. Váradi István búcsúztatása 2013.08.08. búsak, bíborak (Ady) füstösek, furcsák, BÚCSÚ Nehéz a pakkom, és a gépre túlsúllyal szállni nem lehet. Zanzásítom hát, amit érzek, kőbe vésse a képzelet. Átnéznek

Részletesebben

1956-os forradalom évfordulójára Hangdokumentumok: 1956 12 nap válogatott hangdokumentumai (kazetta)

1956-os forradalom évfordulójára Hangdokumentumok: 1956 12 nap válogatott hangdokumentumai (kazetta) Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. (Ady: A Tűz csiholója) Az 1956-os forradalom évfordulójára készített összeállításunkkal

Részletesebben

POLITIKA: A FELTÁMADÁS REMÉNYE

POLITIKA: A FELTÁMADÁS REMÉNYE POLITIKA: A FELTÁMADÁS REMÉNYE ÚJSÁGCIKKEK 1956. OKTÓBER 23. - NOVEMBER 4. A KÖTETET SZERKESZTETTE, AZ ELŐSZÓT ÉS A JEGYZETEKET ÍRTA SZIGETHY GÁBOR HOLNAP KIADÓ TARTALOM Szigethy Gábor: IDŐRENDBEN / 5

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

DECEMBERBEN MEGJELENIK MEZŐ IMRE KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY C. ZONGORÁRA ÍRT SOROZATÁNAK NÉGYKEZES VÁLTOZATA*

DECEMBERBEN MEGJELENIK MEZŐ IMRE KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY C. ZONGORÁRA ÍRT SOROZATÁNAK NÉGYKEZES VÁLTOZATA* DECEMBERBEN MEGJELENIK MEZŐ IMRE KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY C. ZONGORÁRA ÍRT SOROZATÁNAK NÉGYKEZES VÁLTOZATA* 1 A KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY szóló zongorára írott ismert változata után, a sikerre való

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

Beke Sándor A SZERETETNEK NINCSEN TEMETŐJE _ ( 1 ) _

Beke Sándor A SZERETETNEK NINCSEN TEMETŐJE _ ( 1 ) _ Beke Sándor A SZERETETNEK NINCSEN TEMETŐJE ( 1 ) _ A címlapon és a hátsó borítón REISZ ILONA festményei: A pápa és A pápa munka közben ( 2 ) _ Beke Sándor A SZERETETNEK NINCSEN TEMETŐJE II. János Pál pápa

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Erdély. Erdőelve, azaz Erdőn túli. Latinul Transsylvania. Kétféle értelmezésben használjuk: - történelmi Erdély (Belső-Erdély) - jelenkori Erdély

Erdély. Erdőelve, azaz Erdőn túli. Latinul Transsylvania. Kétféle értelmezésben használjuk: - történelmi Erdély (Belső-Erdély) - jelenkori Erdély Erdély és a Partium Erdély Erdőelve, azaz Erdőn túli. Latinul Transsylvania. Kétféle értelmezésben használjuk: - történelmi Erdély (Belső-Erdély) - jelenkori Erdély Történelmi Erdély (Belső-Erdély) Az

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

Betlehemezés Létavértesen

Betlehemezés Létavértesen A XXVI. Nemzetközi Betlehemes Találkozón Betlehemezés Létavértesen Immáron negyedik éve, a dráma szakköröseimmel november elején elkezdünk készülődni a betlehemezésre. A mi vidékünkre jellemző alföldi

Részletesebben

Tanulási kisokos szülőknek

Tanulási kisokos szülőknek Tanulási kisokos szülőknek Hogyan oldd meg gyermeked tanulási nehézségeit? Nagy Erika, 2015 Minden jog fenntartva! Jelen kiadványban közölt írások a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Megrendülten tudatjuk, hogy. Varga Árpád MINTA. Táviratcím: Varga Árpádné, 1228 Budapest, Rónai János u. 7. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy

Megrendülten tudatjuk, hogy. Varga Árpád MINTA. Táviratcím: Varga Árpádné, 1228 Budapest, Rónai János u. 7. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 1 Megrendülten tudatjuk, hogy 2013. január 26-án 87 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Szeretett halottunk hamvait 2013. február 10-én 10.30 órakor a Budafoki Temetőben a Római Katolikus Egyház

Részletesebben

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18.

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Mozgókép Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Kedves Testvérek! Sokszor érzi az ember, hogy egy prédikációban jó tanácsokat kap, példamutatást, utat, amin járni lehet, iránymutatást,

Részletesebben

MINTAPROGRAM A MINŐSÉGI IDŐSKORÉRT

MINTAPROGRAM A MINŐSÉGI IDŐSKORÉRT MINTAPROGRAM A MINŐSÉGI IDŐSKORÉRT HU11-0005-A1-2013 16. HÍRLEVÉL Oldal 2 RÉGMÚLT KARÁCSONYOK MESÉI Generációs-híd program beszélgetés a múltról tevékenység keretén belül 2016. december 08-án az Őszi Fény

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Internet: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu IV. évf. 9. sz., 2015. szept.

Internet: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu IV. évf. 9. sz., 2015. szept. ÉRTESÍTŐ Internet: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu IV. évf. 9. sz., 2015. szept. Tartalom Dr. Bajnok István: Az elmúlt 25 év 1 Dr. Bajnok István: Nemzeti dal 3 Szeptember azt iskolai

Részletesebben

Feladatlap. lókedvelő könyvbarátoknak

Feladatlap. lókedvelő könyvbarátoknak Feladatlap lókedvelő könyvbarátoknak Összegyűjthető 56 / Név: Iskola, osztály:. Lakcím:. Elérhetőség: mail, telefon Beküldés határideje: 2012. április 13. Cím: Békés Megyei Tudásház és Könyvtár, Gyermekkönyvtár

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Szlovákia Magyarország két hangra

Szlovákia Magyarország két hangra dunatáj Szlovákia Magyarország két hangra anuár elsején ünnepelhette önálló államiságának huszadik évfordulóját északi szomszédunk. A Týždeň című pozsonyi hetilap tavalyi évet záró számában olvashattuk:

Részletesebben

Marad a csónakház, mégsem lesz étterem a Sóstói tavon 2009. szeptember 07. hétfő, 18:44

Marad a csónakház, mégsem lesz étterem a Sóstói tavon 2009. szeptember 07. hétfő, 18:44 Váratlan fordulat: nem épül meg a sóstói régi csónakház helyére tervezett szolgáltató- és vendéglátóhely. A vállalkozó ugyanis visszavonta a pályázatát. Ezt Csabai Lászlóné polgármester jelentette be a

Részletesebben

Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Köszönetnyilvánítás jó és rossz akaróimnak: Nem egy szokványos köszönet

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) 1993 végén, a Népjóléti Minisztérium megbízásából végzett kutatásainak

Részletesebben

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK MEGJELENIK A HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN 2013. JÚNIUS 29. Alapítva: 2003. XI. évfolyam VI. szám SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK 2. OLDAL VISSZAPILLANTÓ 5. OLDAL SZENT MÓNIKA 3. OLDAL KEDVES CSALÁDOK 6. OLDAL

Részletesebben

Beszélgetés Nyitrai Kálmánnéval, a szolnoki Korona Patika vezetôjével

Beszélgetés Nyitrai Kálmánnéval, a szolnoki Korona Patika vezetôjével Bôrönd és homeopátia Beszélgetés Nyitrai Kálmánnéval, a szolnoki Korona Patika vezetôjével Takaros, barátságos épület egy árnyas, csen des kis utca végén, ahol az, nem messze a városközponttól, egy fôútvonalba

Részletesebben

A boldogság benned van

A boldogság benned van Halász Emese A boldogság benned van 50 lépés a boldogság felé Előszó Kedves Olvasó! Levelem hozzád, azzal kezdeném, hogy el kell mondanom pár dolgot Neked! Nagyszerű híreim vannak ugyanis. Képzeld, a boldogság

Részletesebben

Aranycsengettyû. Az Úr legyen veletek! Jenei Zoltán

Aranycsengettyû. Az Úr legyen veletek! Jenei Zoltán Aranycsengettyû A Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség lapja XII. évfolyam 3. szám 2010. Május, Pünkösd Az Úr legyen veletek! (Ruth könyve 2. rész 4. vers) Egyszerûen szép bibliai köszöntés

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Ma már minden negyedik amerikai "felvilágosultnak" mondható. Hallelúja!

Ma már minden negyedik amerikai felvilágosultnak mondható. Hallelúja! Ma már minden negyedik "felvilágosultnak" Ma már minden negyedik "felvilágosultnak" 2014 január 08. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs Ma már minden negyedik Mérték Az ak 74 százaléka

Részletesebben

PAPÍRSZELETEK. LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember NÉMETH ISTVÁN

PAPÍRSZELETEK. LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember NÉMETH ISTVÁN LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember PAPÍRSZELETEK NÉMETH ISTVÁN Milyen lehetett a bujdosó pohár, amely Gyulai Pál szerint a sarkantyúnál is jobban csengett? Ha bujdosott, hát miért, kit

Részletesebben

ZENE JÁTÉK I. + Kártyacsomag + Útmutató ZENE JÁTÉK II. + Munkafüzet + Útmutató

ZENE JÁTÉK I. + Kártyacsomag + Útmutató ZENE JÁTÉK II. + Munkafüzet + Útmutató Bánki Vera Stark Gábor Széplaki Gyöngyi Kismartony Katalin ZENE JÁTÉK I. + Kártyacsomag + Útmutató ZENE JÁTÉK II. + Munkafüzet + Útmutató Tankönyv az alapfokú nevelés-oktatás 1-4. évfolyamai számára Miben

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

EMLÉKKÖNYVÜNK

EMLÉKKÖNYVÜNK EMLÉKKÖNYVÜNK 1938 1998 60 EMLÉKKÖNYVÜNK 1938 1998 60 A ceglédi Kossuth Reálgimnázium 1938. évben végzett tanulóinak emlékkönyve Összeállította: Taracsák István Mûszaki szerkesztés és tipográfia: Taracsák

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL RÓZSÁSSY BARBARA 59 gondolok, kell, méghozzá az írás, a vers létjogosultsága mellett. Miként valamiképp a szerzõ is ezt teszi könyvében mindvégig. Hogy a társadalomnak mára nemhogy perifériájára került,

Részletesebben

Az akadémiai Nemzeti Stratégiai Kutatások hozadéka

Az akadémiai Nemzeti Stratégiai Kutatások hozadéka Az akadémiai Nemzeti Stratégiai Kutatások hozadéka Mérlegen 1996: az Akadémia a nemzet tanácsadója Nemzeti stratégia, döntéshozók, társadalom 2001: a stratégiai kutatások haszna a kutatók, a társadalom

Részletesebben

1 Tiszták, hősök, szentek. Árpád-házi Szent István Boldog Bajor Gizella Árpád-házi Szent Imre Árpád-házi Szent László Árpád-házi Szent Piroska

1 Tiszták, hősök, szentek. Árpád-házi Szent István Boldog Bajor Gizella Árpád-házi Szent Imre Árpád-házi Szent László Árpád-házi Szent Piroska 1 Tiszták, hősök, szentek Árpád-házi Szent István Boldog Bajor Gizella Árpád-házi Szent Imre Árpád-házi Szent László Árpád-házi Szent Piroska 2013 Géza fejedelem megkereszteltette fiát, aki a keresztségben

Részletesebben

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Pasarét, 2012. július 1. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Alapige: Galata 4,4-7 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

KÖZELKÉP. Segitő jogász. Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel

KÖZELKÉP. Segitő jogász. Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel Segitő jogász Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel Dr. Mészáros József nyugalmazott ezredes hetven esztendősen is aktívan dolgozik. 1958 óta vesz részt a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok

Részletesebben

Kovács Sándor 1. Advent Kolozsváron?

Kovács Sándor 1. Advent Kolozsváron? Kovács Sándor 1 Advent Kolozsváron? De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre nyúlik vissza.

Részletesebben

Idézetek a gimnázium folyosóin

Idézetek a gimnázium folyosóin Idézetek a gimnázium folyosóin földszinti aula, lent: Áldás legyen e háznak minden kövén s szögén, Áldás azon, aki átlép a küszöbén, Áldás szálljon ezen helyről a határra, Messze vidékre és az egész hazára!

Részletesebben

Michael Ben-Menachem. Miki

Michael Ben-Menachem. Miki Michael Ben-Menachem Miki Michael Ben-Menachem Miki Orosházától az Északi-tengerig Regényélet Háttér Kiadó Budapest Alapítva 1987-ben Michael Ben-Menachem, 2010 Háttér Kiadó, 2010 Szerkesztette Benedek

Részletesebben

"Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal

Örömmel ugrok fejest a szakmába - Interjú Őze Áronnal "Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal 2014. október 29. szerda, 08:00 Az idei Vidor fesztiválon Őze Áron és Kedvek Richárd nyerte a legjobb főszereplő párosnak járó Pantalone-díjat az

Részletesebben

Nyelvművelők vallomásai

Nyelvművelők vallomásai O O Nyelvművelők vallomásai Szerkeszte e: P I Anyanyelvápolók Szövetsége Tinta Könyvkiadó Budapest, A könyv megjelenését az Emberi Erőforrások Minisztériuma támoga a. A szerkesztő munkatársai:. B M. R

Részletesebben

Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó kétszázötvenedik kötete

Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó kétszázötvenedik kötete Könyveink világa. Bölöni Domokos Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó kétszázötvenedik kötete A Székely Útkereső levelesládája. 1990 2000 A Székely Útkereső című folyóirat nevénél, tartalmánál, célkitűzéseinél

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Párválasztó játékok felhasználása az óvodában 1.

Párválasztó játékok felhasználása az óvodában 1. Párválasztó játékok felhasználása az óvodában 1. A párválasztó játékok között a párválasztó körjátékokat, a leánykérő játékokat és a párválasztó társasjátékokat találjuk. Az óvodában a leggyakrabban használt

Részletesebben

Címlap Hagyományőrzés, helytörténet Hírek Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Tápiószecső Anno. A könyv méltatása

Címlap Hagyományőrzés, helytörténet Hírek Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Címlap Hagyományőrzés, helytörténet Hírek Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Írta: Tarnavölgyi László 2015. január 08. csütörtök, 23:59 Anka László és Kucza Péter Tápiószecső

Részletesebben

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK 2013. márciusi kiadás MéTa kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Fotók: Qaradah Szimonetta Nyomtatás: Nemzeti Védelmi Szolgálat Tartalomjegyzék: Szerintük mit jelent. Szerinted mit

Részletesebben

1.) Miért nevezzük október 23 át kettős Nemzeti ünnepnek?

1.) Miért nevezzük október 23 át kettős Nemzeti ünnepnek? 1.) Miért nevezzük október 23 át kettős Nemzeti ünnepnek? a). b) 2.) Az 1956 os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke látható a képen. Ki ő? Életrajzi adatainak nézzetek utána! Neve Születési helye,

Részletesebben

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA Azokról, akik elmentek, akiket a kilencvenes évek kilátástalansága arra kényszerített, hogy máshol próbáljanak szerencsét, azokról általában gyorsan megfeledkezünk. Valahogy ezt

Részletesebben

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Horváth Szabolcs Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Lenni Egy kis tréning sosem árthat meg, Így egy rossz papíron nevezlek, Téged, kit oly nagyon kedvellek, S el nem engedlek. De látod, így néz ki szobám,

Részletesebben

Soós Mihály laudációja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek!

Soós Mihály laudációja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek! Soós Mihály laudációja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek! Vannak emberek, akiken érződik, hogy a helyükön vannak, tudják mit akarnak, miért vannak a földön. Mások nyugtalanok, keresik, de nem

Részletesebben

A HMJVÖ Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola és Óvoda Jó gyakorlatai: SZÓ-TÁR idegen nyelvi nap

A HMJVÖ Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola és Óvoda Jó gyakorlatai: SZÓ-TÁR idegen nyelvi nap A HMJVÖ Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola és Óvoda Jó gyakorlatai: SZÓ-TÁR idegen nyelvi nap A jó gyakorlat célja Az idegen nyelvi nap során a tanulók különböző idegen nyelvi foglalkozásokon, workshopokon

Részletesebben

rend. Ha nincs értékrend, akkor nincs kultúra. A kultúra nem más, Meg kell õrizni az európai kultúra sokféleségét, és benne a magyar

rend. Ha nincs értékrend, akkor nincs kultúra. A kultúra nem más, Meg kell õrizni az európai kultúra sokféleségét, és benne a magyar Orwell, a testvér 59 rend. Ha nincs értékrend, akkor nincs kultúra. A kultúra nem más, mint az értékrend megteremtése és kifejezése, tudatosítása és örökítése. Meg kell õrizni az európai kultúra sokféleségét,

Részletesebben

2010. II. negyedév Választási különszám VI. évfolyam II. szám Országgyűlési képviselőnk: Arnóth Sándor

2010. II. negyedév Választási különszám VI. évfolyam II. szám Országgyűlési képviselőnk: Arnóth Sándor 2010. II. negyedév Választási különszám VI. évfolyam II. szám Országgyűlési képviselőnk: Arnóth Sándor 1.Mióta foglalkozik közügyekkel? Mit jelent az Ön számára a választókerülete? - Tősgyökeres püspökladányi

Részletesebben

Castrum A CAstrum Bene egyesület Hírlevele 8. szám

Castrum A CAstrum Bene egyesület Hírlevele 8. szám Castrum A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8. szám Castrum A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8. szám Budapest, 2008 E számunk munkatársai Bu z á s Ge r g e ly régész-művészettörténész, MNM Mátyás király

Részletesebben

Nemzeti színeink a moldvai csángómagyaroknál 1

Nemzeti színeink a moldvai csángómagyaroknál 1 188 TÓTH ZSÓKA HALÁSZ PÉTER Nemzeti színeink a moldvai csángómagyaroknál 1 A közelmúltban kezembe került egy csángó népdal, vagy legalábbis annak tulajdonított daltöredék, ami a maga módján a csángók pirosfehér-zöld

Részletesebben

KARÁCSONY ÜNNEPÉT KÖVETŐ VASÁRNAP SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA

KARÁCSONY ÜNNEPÉT KÖVETŐ VASÁRNAP SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA KARÁCSONY ÜNNEPÉT KÖVETŐ VASÁRNAP SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA Ünnepi szentmise KEZDŐÉNEK (Dallam: Áldjad, ember, e nagy jódat ) 1 Áldunk, Isten jó szolgája / Szent Családnak hű sáfárja, Kire Isten megváltásunk

Részletesebben

"Ezt nem lehet leírni" - Könyv született Kern Andrásról

Ezt nem lehet leírni - Könyv született Kern Andrásról "Ezt nem lehet leírni" - Könyv született Kern Andrásról Bárdos András portrét írt 2012. november 12. hétfő, 07:00 November végén könyv jelenik meg Kern Andrásról. A szerzője Bárdos András, újságíró, a

Részletesebben

IGE. rovat. Lelki percek

IGE. rovat. Lelki percek A nyíradonyi Szent Mihály Görögkatolikus Általános Iskola lapja I. évfolyam, 1. szám Nyíradony, 2011. október Lelki percek Papp Miklós lelki igazgató rovata Ha azt mondod egy embernek: milyen nagyszerű

Részletesebben

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 20 Elõszó A román és a magyar életkörülmények alakulása a dualizmus korabeli Magyarországon és Nagy-Romániában (1867-1940) A kézirat szerzõje a fenti kérdés áttekintésével olyan

Részletesebben

Kiállítás Goldmark Károly hagyatékából

Kiállítás Goldmark Károly hagyatékából 2015/12/08-2016/03/05 Emlékek életemből címmel Goldmark Károly (1830 1915) pályáját felidéző kiállítás látható a zeneszerző halálának 100. évfordulója alkalmából a Zeneműtárban 1. oldal (összes: 8) 2.

Részletesebben

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk.

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk. Első nap Reggel 6-kor indultunk a Cseresnyés Kollégium elől. A határ átlépése után az első megállónk Nagyszalonta volt. Megnéztük a város főterét ahol Erdély egyetlen Kossuth Lajos szobor található. Ellátogattunk

Részletesebben

SZÍNEK, EVEK, ÁLLOMÁSOK

SZÍNEK, EVEK, ÁLLOMÁSOK SZÍNEK, EVEK, ÁLLOMÁSOK In memóriám Kaffka Margit NAP KIADÓ TARTALOM CSAK A SZÓT MEGTALÁLJAM" Kaffka Margit: Önéletrajz (In: Az Érdekes Újság Dekameronja, II. k. Bp., 1912) 7 Karlka Margit levelei Nemestóthy

Részletesebben

A pataki kollégium visszavételének (1989 1990) történelmi körülményei

A pataki kollégium visszavételének (1989 1990) történelmi körülményei Koncz Gábor A pataki kollégium visszavételének (1989 1990) történelmi körülményei Immár negyedszázad távlatából, messziről vagy kívülről nézve, összemosódnak a hónapok, egymásba csúsznak az évek eseményei.

Részletesebben

Nyitott szemmel Szigethalmon

Nyitott szemmel Szigethalmon Nyitott szemmel Szigethalmon -pályázati felhívás- 2013. novemberében fotópályázatot hirdettünk Szigethalom télen címmel. Ezt tekinthetjük pályázati sorozatunk első állomásának, melynek mottója: Nyitott

Részletesebben

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

Reménytelen, de nem komoly

Reménytelen, de nem komoly Csepeli György Reménytelen, de nem komoly A hazai rendszerváltás során játszódó politikai álarcosbál egyik emlékezetes pillanata volt, amikor 1998-ban a kőkemény liberálisból magát paternalista nemzeti

Részletesebben

Nyelvtan. Most lássuk lépésről lépésre, hogy hogyan tanítunk meg valakit olvasni!

Nyelvtan. Most lássuk lépésről lépésre, hogy hogyan tanítunk meg valakit olvasni! Bevezető Ebben a könyvben megosztom a tapasztalataimat azzal kapcsolatosan, hogyan lehet valakit megtanítani olvasni. Izgalmas lehet mindazoknak, akiket érdekel a téma. Mit is lehet erről tudni, mit érdemes

Részletesebben

A dolgok arca részletek

A dolgok arca részletek 1 Bakonyi István: A dolgok arca Arcképvázlat Pék Pálról Nagykanizsa, Czupi Kiadó Pannon Tükör, 2007. A dolgok arca részletek Pék Pál 1939. július 26-án született Nagykanizsán. A szülőhely mindmáig lakóhelye

Részletesebben

AZ ESZEE SZES NAGYMAMA. napirenden. Fordulópont 59 67

AZ ESZEE SZES NAGYMAMA. napirenden. Fordulópont 59 67 AZ ESZEE SZES NAGYMAMA Szávai Géza humoros fordulatokban bõvelkedõ, vidám könyve nem csupán a gyerek érzelmeire, hanem az értelmére, fogékony intelligenciájára alapoz, amikor meghökkentõ történetekben,

Részletesebben

Egységre van szükség, nem törzsi háborúkra

Egységre van szükség, nem törzsi háborúkra A nemzeti mitológia erőt és erkölcsöt ad Bölcsességet, a saját hibák felismerésének képességét, éles elmét, szívet és lelket kért Istentől Kőbánya országgyűlési képviselője a forradalom ünnepén. Dr. György

Részletesebben

Kodolányi János Főiskola 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56. Beszámoló nyári szakmai gyakorlatról

Kodolányi János Főiskola 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56. Beszámoló nyári szakmai gyakorlatról Kodolányi János Főiskola 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56. Beszámoló nyári szakmai gyakorlatról Bedő Gábor Intézményi kommunikátor NML3ST 10NKOIKB A gyakorlat kezdete és főbb fázisai Én a 6 hetes kötelező

Részletesebben

40 éves házassági évfordulóra gitáros szentmise

40 éves házassági évfordulóra gitáros szentmise D A G A Bevonulás Két ember eléd lép, két ember Téged kér, D A G A Két ember eléd áll, két ember Téged vár, A D H E Végtelen Istenünk, áldd meg az életünk! Cis Fis H E Végtelen Istenünk, áldd meg az életünk!

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

A Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány köszönti vendégeit alapításának 19. évfordulója alkalmából

A Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány köszönti vendégeit alapításának 19. évfordulója alkalmából A Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány köszönti vendégeit alapításának 19. évfordulója alkalmából 2017-ben választott témánk a Háziipari Szövetkezet nádudvari részlege kiállításon és egy

Részletesebben

Ő is móriczos diák volt

Ő is móriczos diák volt Ő is móriczos diák volt 107 Az idei évben rendhagyó beszélgetésre került sor az Ő is móriczos diák volt interjú keretében. Az íróként, költőként, illetve műfordítóként tevékenykedő Mezey Katalint s lányát,

Részletesebben