Gyermekek írta: Bakti Viktor

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Gyermekek írta: Bakti Viktor"

Átírás

1 Gyermekek írta: Bakti Viktor Egy oázis feküdt a világ közepén. Az oázisban ez a nap is tűzforró volt, mint mindegyik. Bár a fák hűs árnyékot adtak, és az apró tavacskában a testvérek mindig lehűsíthették felhevült testüket, vagy éppen szomjukat olthatták. Ez az apró oázis a végtelen sivatag kellős közepén mindent megadott, amire csak szükség lehetett, egy sziget a homok végtelen, lángoló tengerén, az élet szigete. Ezt a szigetet nem csupán két testvér lakta, hiszen rengetegen éltek még ott velük. A fű közt sikló gyíkok, a fákon tollászkodó madarak, a tóban úszkáló megannyi hal, sőt, néha még apró világos szőrű, nagy fülű rókák is feltűntek, bár azok elég ijedősek voltak, és gyorsan el is szaladtak, ahogy a testvérek megközelítették őket. De nekik nem is kellett más társaság, mert Ami és Nama mindig ott volt egymásnak. Mindketten kicsik voltak, bár Ami egy picivel kisebb, soha nem ettek sokat, így bordáik kilátszottak, hasuk mégis kissé puffadt volt, végtagjaik vékonyak és gyengék. Arcuk közepéről csupán egyetlen szem bámult csodálkozva, s kissé félve a körülöttük elterülő világra, fejükön sose nőtt haj. Ruhát nem hordtak, nem is tudták, hogy mi az és sosem volt rá szükségük. Testvérek voltak, ezt mindig tudták és nagyon szerették egymást, mindig vigyáztak egymásra. Sokszor bámultak a távoli végtelen sivatagba, de mindig tudták, hogy az egy sivár és veszélyes hely. Az oázis volt az ő otthonuk, ahol mindent megkaptak a földtől és a víztől. Vagyis nem egészen mindent, ami hiányzott volna, azt testvérkéjük nyújtotta nekik. Ez volt az ő világuk, és ezen kívül semmi másra nem volt szükségük. Csak az oázisra és egymásra. Szerettek táncolni a keringő széllel, mikor az, az oázis leveleit pörgette és forgatta lágy ívekben, a levegőben játszadozva azokkal. Ami ilyenkor becsukta a szemét és elképzelte, hogy ő is olyan, mint a szellő, szabadon száll a levegőben, s oda megy, ahová csak akar. Nama is szívesen játszadozott ilyenkor testvérével, de ő úgy gondolta, hogy biztos nem lehet olyan jó dolog szélnek lenni, elvégre hiába száll szabadon oda, hová kedve tartja, csak a sivatagot láthatja. A széllel ellentétben ők azonban szerencsések voltak, hiszen mindig a leggyönyörűbb helyet láthatták a világon, az ő kis oázisukat. A hideg éjszakákon összebújtak a földig lógó levelek alatt, hogy melegítsék, s óvják egymást, máskor az ég végtelenét bámulták, és az azon világító holdakat és csillagokat. Két hold úszott az éjszakai égbolt fekete óceánján, messze egymástól, mindig nagyon messze. Egyikük nagyobb volt és kékes, ezüstös fénnyel világított, a másik pedig, amelyik zölden fénylett - Ami szerint legalábbis -, az ő kistestvére volt. Nama nem így gondolta, szerinte nem lehettek testvérek, mert a testvérek mindig nagyon közel vannak egymáshoz, hogy megvédjék egymást a világ veszélyeitől, és ott legyenek, ha a másik szomorú. A csillagok is nagyon szépek voltak, mintha ezernyi világító bogár kavargott volna, olyan örvénylő alakban helyezkedtek messze fölöttük. A testvérek sokat találgatták, hogy miért vannak ott a csillagok, miért fénylenek az éjszakai égen. Ami szerint a holdak sírtak, azért, mert testvérük oly messze volt tőlük, s ezek a könnycseppek maradtak ott a kékesfekete égen, a holdak fényét visszatükrözve tündökölték azt be. Nama mindig lelegyintette testvérkéjét, amikor ilyen butaságokat mondott. Szerinte a csillagok vigyázó szemek voltak, amelyek azért tekintettek le rájuk, hogy figyeljenek, hogy biztosítsák őket arról, nincsenek egyedül a

2 világban, s hogy vigyázzanak, ne történjen velük semmi rossz. Mert rossz dolgok történtek a világban, ezt mind Ami, mind Nama jól tudta. Picik voltak még, és soha senki nem volt, aki elmesélte volna nekik ezeket a dolgokat, ők mégis rájöttek, szörnyű tapasztalataikból. Egyszer az oázisban kergetőztek, nevetve játszadoztak, s mikor Aminak sikerült elkapnia nagy testvérét összeölelkezve estek a puha levelek közé. Azonban valami baj történt. Az oázisban voltak olyan dolgok is, amik nem voltak lágyak, mint a víz, sem puha, mint a homok, a levelek vagy a homoki macska bundája. Csúnya repedt, szürke és nagyon kemény kövek voltak azok. Egy ilyenben esett el egyszer Ami. A nagy játszadozás, s nevetgélés közepette nem vette észre az alattomosan elé kerülő követ. Megbotlott benne, de gyorsan kirakta kezét maga elé, hogy tompítsa az esést. A kövön lehorzsolta a tenyerét és a földre esett, majd hüppögve húzta össze magát. Nama rémülten rohant oda hozzá, s mindketten elkerekedett szemmel, megbabonázva nézték a sebesült kezet. A sérülésen keresztül piros víz kezdett folydogálni a kisebbik testvér tenyeréből. Mindketten nagyon megijedtek. Próbálták visszanyomni a sebbe a piros vizet. Nama még egy üreges, vékony fadarabot is hozott, s azzal fújkálta Ami tenyerét, de a piros víz nem ment vissza, csak minden piros lett körülötte. Jól tudták, hogy nem csak az a víz létezik, amelyik az oázis tavacskájában van, hisz mindketten láttak már korábban másmilyen vizet testvérkéjük szemében, mikor az, nagyon félt a sötétben, vagy megölelték egymást, s érezték a másik szeretetét. De piros vízzel még sosem találkoztak. Ebből állna a testük belseje? Piros vízből, amely ki akar onnan jönni, ha valami rossz történik? Nama az üreges bottal fújkálta Ami tenyerét, ujjacskáival próbálta visszatolni a sebbe a gyorsan távozó folyadékot, sőt még egy nagy levelet is hozott, amivel szorosan bekötözte testvére kezét, hogy a piros víz ne tudjon kijönni. Ez végül segített. Eleinte a levelet is át akarta ázatni az alattomos piros víz, de végül a seb elkezdett eltűnni, s napok múltán már semmi nem maradt ott. Nama meg mert volna esküdni rá, hogy a csillagok csinálták éjszaka. Attól kezdve jól tudták, hogy ha a piros víz ki akar jönni, az nem jó. Egyik éjszaka láttak egy sivatagi hiúzt, ahogy elkapott egy vakondot és megette. Akkor is nagyon sok piros víz jött ki a vakondból. Mindkét testvér tudta, hogy ez rossz, ezért ők sosem ettek vakondot, se semmi mást, amiből piros víz jön ki. Csak az oázis gyümölcsein éltek. A két gyermek mióta csak az eszét tudta ott élt az oázisban, békében, nyugalomban, boldogságban. Semmi mással nem kellett törődniük, csak egymással, de az egyik napon valami baj történt. Nama éppen fürödni készült az oázis vizében. Ilyenkor mindig óvatosan ment be, hogy az ijedt gébek nyugodtan arrébb tudjanak úszni, ne higgyék azt, hogy valami rossz fog velük történni. De ahogy a gyermek belépett a vízbe, észrevette, hogy valami nincs rendjén. Az oázis vize nem volt olyan tiszta, mint amennyire szokott. Sár kavargott benne, iszap, ezért Nama gyorsan ki is menekült belőle. Azt hitték, hogy másnapra elmúlik, majd a csillagok meggyógyítják az ő tavukat, de nem így történt. Napról napra rosszabb lett a helyzet, egyre több mocsok kavargott az addig tisztán tündöklő tavacskájukban. A halak lassan mind eltűntek, a víz szinte már ihatatlanná vált, és a tó egyre-egyre kisebbé vált. A két

3 testvér aggódni kezdett, az eddig biztonságot nyújtó paradicsom egyszeriben a végét kezdte járni. A testvérek hosszú éjszakákon keresztül feküdtek egymáshoz bújva, álmatlanul, bámulták a csillagokat, és halk, remegő szavakkal könyörögtek nekik segítségért. Kérlek titeket, fényes csillagok suttogta az idősebb testvér, gyógyítsátok meg a mi tavunkat! Gyógyítsátok meg azt, hogy megint fényes, tiszta és átlátszó legyen a vize! Én mindig vigyáztam a testvérkémre, de Ami szomjas, és ha nem gyógyul meg a mi tavacskánk, akkor nem fog tudni inni, és akkor mi lesz? Nama is szomjas volt, nagyon szomjas - de most ez számított a legkevésbé -, mert még a csillagok sem válaszoltak neki. Alkonyatkor látták meg az alakot. A testvérek éppen a homokfútta dűnék mögött lassan leereszkedő, vörössé váló napkorongot csodálták a levelek árnyékából, mikor az alak megjelent. A sivatagból jött. Hiszen a sivatagban nincsen semmi nézett Ami rémülten testvérére. Csak homok és állatok. Talán ő is rossz! válaszolta remegő hangon Nama. Rossz, mint a kő, a piros víz és az elapadó tavacska. Rossz, mint a sivatagi hiúz, mikor a vakondot eszi meg. De a nap előtt botorkáló fekete alak egyenesen az oázis felé tartott, így a testvérek úgy döntöttek, hogy elbújnak. Sikerült biztos menedéket találniuk egy nagyobb levél mögött, s onnan leselkedtek ijedten, rémülten, remegve, egymáshoz bújva. Az alak nagyon furcsa volt. Magas volt, legalább kétszer olyan magas, mint Nama, de kecsesen járt, még a sivatag forró homokjában is. Hosszú lábai voltak, a testén furcsa állatbőrszerű valamiket hordott, amelyek eltakarták és megvédték, a feje tetejéről pedig hosszú haj omlott alá, amely feketén csillogott, feketén, mint az éjszakai égbolt. Ezt a testvérek nem tudták mire vélni. De a legfurcsább a szeme volt. Vagyis a szemei. Az ismeretlen nagyon fáradtan botorkált, arca elnyűtt volt, de valahogy mégis szépségről árulkodott. Ahogy meglátta a tavat sietve odarohant, és a vízbe dugta a fejét, ivott, nem törődve a mocskos vízzel, testére locsolta a tó vizét. Fekete haja teljesen átnedvesedett és mellkasára tapadt. Úgy tűnt, jó ideje járhatta már a kies, végtelen sivatagot, de a testvérek nem értették, hogy honnan érkezett, hogy mióta járt már a pusztaságban. Hisz a világban ez az egyetlen oázis, ami életet ad, a világ többi része mind csak végtelen homok, szürke, vörös és barna kő, forróság és semmi más. Hirtelen a magas alak felemelkedett és körbenézett. Megpillantotta a homokban és a fűben a testvérek nyomait. Óvatosan settenkedve ment közelebb hozzájuk, és elkezdte vizsgálgatni őket, majd felviláglott az arca, mintha valamire rádöbbent volna. Felemelkedett, és alaposan körbehordozta tekintetét. Hol vagytok? szólt. Szép, csilingelő hangja volt. Namat arra emlékeztette, mint, amikor az oázis madarai énekeltek egymásnak. Bújjatok elő! A két testvér még szorosabban bújt egymáshoz, rémülten. Honnan tudja, hogy itt vagyunk? Mit akar tőlünk? kérdezte a remegő Ami. Csitt, testvérkém! suttogta Nama. Talán elmegy hamar.

4 De az ismeretlen nem ment el. Óvatosan kezdte körbejárni az oázist, és bepillantani a levelek alá, a fű közé. Gyertek elő! mondta megint. Nem akarlak bántani titeket, nem akarok rosszat. A két gyermek még mindig habozott. Mi ez, az idegen? kérdezte Nama értetlenül. Azt mondta, hogy nem akar rosszat válaszolt Ami, majd kilépett a levél rejtekéből. Testvére is követte, hisz valóban mindketten hallották az idegen állítását. A hazugság, mint olyan, pedig ismeretlen fogalom volt a számukra. A magas alak feléjük fordult, s láthatóan megdöbbent a látványtól. Szája enyhén kinyílt, s úgy tekintett a testvérekre. Ti kik vagytok és hogy kerültök ide? kérdezte bizonytalanul. Én Nama vagyok mondta az idősebbik. Ő pedig a testvérkém, Ami mi mindig is itt éltünk, a mi oázisunkban. Az én nevem Sashua válaszolt finom, csilingelő hangján az idegen, de még mindig döbbentség látszódott a szép arcán. Óvatosan közelebb ment a testvérekhez, azok azonban még mindig ijedten álltak. Sashua végignézett a két kis teremtményen. Ki volt száradva a szájuk és látszódtak arcukon a szomjúság jelei. A tóra nézett, majd újra a testvérekre. Oh, értem! mondta. Nem mertek inni a tóból, mert kezd kiapadni. Valószínűleg az azt tápláló földalatti patak elapadt a két poronty még mindig csak bámulta őt, mire Sashua elővett egy állatbőr kulacsot. Nagyon szomjasak lehettek, tessék, igyatok! A két poronty ijedsége oldódott. Odasiettek a feketehajú idegenhez, s inni kezdtek a kulacsából. Nama először testvérének adott vizet. Sashua letérdelt hozzájuk. Olyan mások vagytok, mint én mondta, miközben vékony ujjaival finoman megsimította Ami arcát. Nektek egy szemetek van, nekem pedig kettő mutatott a saját, égkék szemeire. Nekünk együtt van kettő tolta oda arcát Ami a testvérkéjéhez, majd mindketten nevetni kezdtek. Sashua elmosolyodott. Nama megállapította, hogy nagyon szép mosolya van, illik a szép arcához, és remélte, hogy egyszer majd neki is ilyen szép lesz a mosolya. Ami közben Sashua hajával játszadozott, ami számára furcsaságszámba ment. Itt maradhatok veletek? kérdezte a feketehajú. Nincs hová mennem, és nincsen senkim. Nama sajnálkozva nézett a magas alakra, nem tudta milyen érzés volna, hogyha nem lenne mellette a testvérkéje. Biztosan iszonyatos, borzalmas, talán még annál is sokkal rosszabb, mint, amit akkor érzett, mikor a piros víz kezdett Ami tenyeréből kifolyni. Igen bólintott, és a szemében víz kezdett gyűlni. Nagyon sajnálta Sashuát, és szerette volna, hogyha őt is boldoggá teszi az oázisuk, de ez már nem volt lehetséges. Többé már nem. Kamír-Naim óvatos, finom léptekkel haladt a forró homokon prédája felé. Szőre eddig megvédte őt az izzó nap sugaraitól, de most a dűne árnyékában közelítette meg a közeli fák közt hűsölő hosszú szarvú antilopot. Kamír-Naim jól tudta, hogy az állat ilyenkor számít a legkevésbé támadásra. Hűsölt, izmai merevek voltak, nem állt ugrásra készen, nem figyelt a környezetére és lassan reagált. Szinte érezte már hatalmas fogai közt az antilop ízletes húsát. Szinte érezte, ahogy belemar a még élő testbe és felszakítja azt, fröcsög a vér, s ő pedig lakomázik a még vergődő állaton. Nagyon akarta ezt, bár sokkal jobban vágyott egy másik prédára. Előző alkonyatkor látta

5 átkelni a területén a két lábon járó alakot. Kamír-Naim éppen egy magasabb sziklán pihent, amikor megpillantotta. Furcsállta, sosem látott még olyan állatot, amelynek csak két lába van és nincs szárnya. Ennek nem volt. Testére lenyúzott állatbőröket aggatott, a fejéről pedig hosszú fekete szőr lógott alá. A húsa rendkívül ízletesnek tűnt, Kamír-Naim már akkor is izgatottan nyalta körbe a pofáját, és elhatározta, hogy még meg fogja találni a furcsa idegent. Most azonban a prédájára koncentrált. Újra kipillantott a dűne mögül, s éles, hatalmas karmai kiemelkedtek a tappancsának párnácskái közül. Sárga szemei ráfókuszáltak a prédájára, szembogara összeszűkült, ahogy egész testével lassan lelapult a földre. Hosszú farkával ide-oda csapkodott, készülve a támadásra. Az antilop mit sem sejtett, csupán élvezte az árnyékot, és egy közeli pocsolyából iszogatott néha. Kamír-Naim pofája lassan vicsorra húzódott, s előtűntek hatalmas, éles fogai. Majd ugrott Sashua ott maradt a gyermekekkel az oázisban, hiszen hova is tudott volna menni a végtelen sivatagban? Ami és Nama megmutatták neki, hogy mit szoktak csinálni. Kergetőztek együtt, bár a hosszú combú Sashua sokkal gyorsabb volt a testvéreknél. Nézték együtt a lombok között keringő kék tollú madarak táncát, és figyelték, ahogy a földimalacok üreget ásnak maguknak. Ami és Nama elmondták az új barátjuknak, hogy mi az, ami annyira aggasztja őket, mire Sashua azt válaszolta: Gondolkodom rajta. Kitalálom, hogy mit tehetnénk ígérte, s így is tett. Elmélkedett azon, mi menthetné meg az oázist, hogy újra virágozzon. Addig a testvérek kénytelenek voltak az egyre kisebb tó mocskos vizét inni. Az oázis növényei lassan elkezdtek kiszáradni, elfonnyadni. Minden kezdett egyre, egyre rosszabb lenni, de ez még nem volt minden. Sashuának volt egy furcsa botja, amivel segítette magát a sivatagon való átkeléskor. Mikor először meglátták a testvérek, azt gondolták, hogy csak egy egyszerű faág, így nem is törődtek vele, de később jobban megnézve rájöttek, hogy milyen furcsa. A bot végére elszáradt indákkal valami furcsa követ kötöztek. Nagyon fényes és fura alakú, hegyes kő volt, a nap fényét visszatükrözte és a testvérek még a saját arcukat is látták benne, akárcsak a tó vizében egykoron, mikor még tiszta volt. Sashua nem adta oda a gyermekeknek a furcsa botot, azt mondta, hogy: Ez gyermekek kezébe nem való! De Ami és Nama nem értette, hogy miért mondja ezt. Egyik este, mikor Sashua már lefeküdt aludni, az oázis leveleinek ölelésébe, a testvérek megvizsgálgatták a botot. Ami a kezébe vette, és nézegette a furcsa követ. A zöld hold felé fordította, s úgy tükrözte azt, hogy úgy látszódjon, mintha a másik mellett lenne. Tessék hold mondta neki. Közel hoztam hozzád a testvérkédet. Majd figyelmét újra a tükröződő kőre összpontosította. Ujját végighúzta a felületén. Furcsamód hideg volt, és olyan sima, mintha megszilárdult vizet simogatott volna. Látta, hogy a hegyes kő, az egyik oldalán teljesen elvékonyodott. Tenyerével végigsimította azt az oldalt, és akkor döbbenten vette észre, hogy a tükröződő kő teljesen piros lett. Nama testvérkéje tenyerébe nézve rémülten látta, hogy a piros víz csak folyik és folyik belőle, sokkal jobban, mint mikor kistestvére felhorzsolta a tenyerét. Nagyon fáj! zokogott fel Ami.

6 A zokogásra Sashua is felébredt és odasietett hozzájuk. Elképedve és ijedten vette észre, hogy mi történt. Menj innen! üvöltött rá Nama könnyes szemmel, dühödt grimaszba torzult arccal. A fura botodtól a testvérkémből ki akar jönni az összes piros víz! Vér csak ennyit tudott mondani döbbenetében a feketehajú. Nem érdekel, amit mondasz! zokogta kétségbeesetten Nama, miközben kézhátával megtörölte egyetlen szemét. Azt is mondtad, hogy nem akarsz nekünk rosszat. De hát én próbált szabadkozni Sashua. Nem érdekel! Nincs szükségünk olyanra, aki bántja a testvérkémet! Menj el! vicsorogta könnyeivel küszködve Nama. Sashua pedig távozott. Még látta távoztában, ahogy a két testvér zokogva öleli egymást. Tudta, hogy a két gyermek nagyon esetlen, és nem tudta miért, de szívéhez nőttek azon rövid idő alatt, amíg együtt volt velük. Felelősnek érezte magát értük, meg akarta őket védeni. Eszébe jutott a saját gyermeke, vagyis a saját meg nem született gyermeke. Könnycseppek fakadtak a szemében, végiggördülve a sivatagi homok koszolta, gyönyörű arcán, hosszú nedves sávokat hagyva rajta. Egyszer már szülő lehetett volna, de a sors, az ég, a holdak és a csillagok akarata közbeszólt. Most megint megadatott a lehetőség, de elrontotta. Vajon jóvá teheti még? Sashua nem ment messzire, az oázis szélén telepedett le távol a testvérektől, újra magában, újra magányosan, és várta a lehetőséget, amikor bebizonyíthatja nekik, hogy meg tudja őket védeni. Kamír-Naim buzgón nyalogatta a száját és az orrát. Igencsak izgatott volt, hiszen végre elkaphatta azt az érdekes és igen finomnak tűnő prédát, amelyet néhány nappal ezelőtt látott a sivatagban. Sikerült kiszagolnia a kétlábú nyomait, amelyek egyenesen a nagy oázis felé vezettek. Az éjszaka sötétjét választotta rejtekül, puha léptekkel közelített a növényektől sűrű, az éjtől szürkére festett paradicsom felé. Felemelte a fejét, hogy beleszagoljon a levegőbe. Jól tudta mit fog érezni, a kétlábú édes szagát, amely pont oly édes lesz, mint amilyen gyönyörű is a préda, de Kamír-Naimnak hirtelen összeszűkült a szembogara, és kitágultak az orrlyukai, ahogy valami egészen más, valami sokkal erősebb szag csapta meg az orrát. A két testvér teljesen kifáradt az ijedtségtől és zokogástól. Szerencsére, Namának sikerült megint úgy bekötöznie Ami tenyerét, hogy elálljon a piros víz folyása, de Ami egész éjszaka panaszkodott, hogy mennyire fáj a seb. Nama mellette feküdt, hogy testvére érezze a megnyugtató közelségét, érezze azt, hogy biztonságban van. Érezze, hogy ő megvédi a hirtelen elromlott világ minden rosszától: az elapadó tavaktól, a néma csillagoktól, a hazug, fekete szőrű idegenektől és még azoktól a kövektől is, amelyek aljas módon kicsalják a testében lévő piros vizet. Ők itt voltak egymásnak, itt vannak, és mindig itt lesznek. Nama mélyeket sóhajtva nézte mellette fekvő testvérét. Az ártatlan, védtelen kis poronty ott pihegett, arca még nedves volt a zokogástól, de már nyugodtan aludt. Nyugodtan és végtelenül békésen. Miért érzett ilyen erős szeretet iránta? gondolkodott el egy pillanatra Nama. Miért akarta megvédeni a világ minden veszélyétől? Miért akarta neki adni a fákon érő gyümölcsök közül a legfinomabbat, leglédúsabbat? Nama nem tudta megmondani, hogy

7 ez azért van-e mert ők ketten testvérek, és azóta vigyáznak egymásra, mióta létezik ez a világ körülöttük, vagy mert ők ketten olyan hasonlóak s nincs más aki maradéktalanul osztozhatna a sorsukon. Ott van persze Sashua, de ő teljesen más ő sosem vigyázna úgy Amire, mint ahogy ő teszi. Sohasem. Nama kirázta fejéből a gondolatokat és testvére mellé bújt. Nyugovóra tért. Nama szeme az éjszaka közepén pattant fel. Megérezte a természet hirtelen változását. A madarak elhallgattak, a rovarok nem ciripeltek tovább. Ilyen még soha nem történt, azalatt soha sem, míg ők itt éltek békében az oázisban. Mi történt? A gyermek riadtan pattant fel, s ugyanabban a pillanatban a sötétség mozdult. Levelek zizegtek, és egy test suhant felé. Nama sikított, és testvére elé állt. Kamír-Naim rövidre sikerült ugrása végén Nama előtt landolt. Mélyen a földhöz lapította izmos, ruganyos testét és fejét. Nem támadott, csak nézett előre vicsorogva, miközben a farka idegesen csapkodott mögötte. Nem! kiáltotta a hirtelen ébredő Ami. Hagyd békén a testvéremet! - Majd rögtön Nama előtt is termett, széttette a karjait, hogy testével védelmezze a másikat. Kamír-Naim felemelte hosszúkás fejét, izgatottan szaglászott. Hosszú nyelvével végignyalta az orrát. Sárga szemét egyenesen Amira szegezte. Mit csinálsz Ami, és mi ez? kiáltotta rettegve Nama. Fuss testvérkém! kiáltotta Ami eltökélten. Nem téged akar! Majd kinyitotta tenyerét és megmozgatta maga előtt. Kamír-Naim izgatottan, szinte megbabonázva követte a fejével. Érzi a piros vizet! Nama átölelte a testvérét. Soha nem hagylak el! Kamír-Naim teljesen leeresztette hosszúkás fejét a földig, hátsó lábait meg megemelte, hogy felkészüljön az ugrásra, hogy a testvérekre vesse magát, felmarja lágy húsukat borotvaéles karmaival, hogy izmos állkapcsával összetörje a csontjaikat. De, mikor ugrott volna hirtelen történt valami. Sashua rohant oda a testvérekhez, miközben felkapta éles végű botját a földről. Ahogy odaért Kamir-Naimhoz, a magasba emelte a botot és kiabált. Hup hup hup! így kiáltott csilingelő hangján. Kamír-Naim hirtelen nagyon összezavarodott. Kapkodta minden irányba a fejét, sárga szeme csak úgy cikázott további ellenfeleket kutatva. Kicsit megrémült. Elvégre számított a feketehajúra és a testvérekről meg tudott már, mégis, hirtelen túl sokan lettek körülötte, minden figyelem rá irányult, hangzavar vette körül, és már elvesztette a meglepetésből fakadó előnyét. Ráadásul az a furcsán csillogó végű bot is igen ijesztőnek tűnt. Hup hup hup! kiabált megint Sashua meglengetve a botját. Kamír-Naim nem teketóriázott tovább. Kushadva megfordult maga alá húzott farkával, és gyorsan eltűnt a sötétségben. Visszajövök még gondolta. Mi volt ez? nézett Sashuára ijedten Ami. Kamir-Naim mondta Sashua, miközben leeresztette fegyverét. A puszták veszélyes ragadozója. Nagyon vigyázzatok magatokra, halljátok? Ha nem érek ide időben, akár

8 A testvérek meredten néztek rá, várva a folytatást. akár nagyon rossz dolog is történhetett volna. Visszajöttél hozzánk! futott oda hozzá Ami, és átölelte a lábát. Megmentettél minket! Ami! nyúlt volna riadtan testvére felé Nama, de ahogy az közel ért Sashuahoz, Nama visszahőkölt. Nem emlékszel mi történt? A fényes kövű bot és a piros víz Akkor is visszajött! ölelte szorosan a feketehajút. Sashua szíve nagyot dobbant, és mellkasát forróság töltötte el. Megsimogatta a poronty fejét, és magához ölelte. Hogy valakit megvédhet, hogy valakiért felelős, aki így bízik benne, csodálatos érzés volt. Tudunk vigyázni egymásra! jelentette ki dacosan Nama. De mégsem tudunk mit csinálni a kiapadó tóval, és Kamír-Naimmal, de Sashua tud nekünk segíteni! válaszolta Ami. Gyere ide testvérkém, és öleld meg te is! Most már hárman vigyázhatunk egymásra. Nama sóhajtott egyet, s ahogy vállai leereszkedtek, minden dac és gát a földre hullott. Futott testvérkéje mellé, s megölelte őt is, és ezt az új, fura idegent, aki megóvta őket, aki vigyázott rájuk, majdnem annyira, mint ők egymásra. Talán rosszul ítélte meg először Sashuát, de most melegség költözött az ő szívébe is, és helyet adott benne neki. Nem olyan volt, mint a testvérkéje, valami egészen más. Valami más, aminek nem tudott nevet adni. Olyan, aki erős és megóvja őket a világ rossz dolgaitól, de velük mégis gyengéd és kedves, megmondja, hogy amit tesznek jó-e vagy rossz, és kettőjüket együtt szereti, mert ők mind együvé tartoznak. Hárman együtt, a kietlen világban. Sokáig csak ölelték egymást, merítkeztek egymás közelségéből, feltöltődtek egymás szeretetéből. Sashua gyönyörű arcán elterülő mosollyal simogatta meg a kis torz gyermekek kopasz fejét. Az oázis mondta végül sóhajtva. Tudom, hogy mit kell tennünk. Nehéz lesz, nagyon nehéz, de muszáj Az oázis fölött vörös hajnal virradt tele kétséggel és ijedelemmel. Az a világ, amit a testvérek ismertek, az a gyönyörű szeretettel teli, kényelmes, meleg világ felborulni látszott, minden megváltozott. Volt jó is a változásban: Sashua, de leginkább sok rossz. Elmenni? kiáltotta felháborodottan Nama. Mégis hova mehetnénk? Az egész világ csupán sivár pusztaság, ez az oázis az egyetlen, ahol otthonunk lehetne, és most mégis azt mondod, hogy menjünk el? Muszáj mondta szomorúan, lehajtott fejjel Sashua. Víz nélkül itt minden, rövid idő alatt el fog pusztulni, és nem marad semmi, csak sivatag. De víz csak itt van! mondta rémülten Ami. Nem rázta meg a fejét a feketehajú. Keveset tudtok még a világról, nagyon-nagyon keveset. Tudok egy helyet, ahol sokkal több víz van, mint itt. De az messze van, hogy eljussunk oda, ahhoz át kell kelnünk a sivatagon. A két testvér kételkedő tekintettel nézett össze. Bízzatok bennem! kérlelte őket Sashua. A testvérek nem ismerték ezt a szót, de mégis olyan érzést keltett bennük, hogy rögtön tudták, Sashua kezébe helyezhetik a saját sorsukat de a testvérükét nem. Arra mindketten maguk akartak vigyázni. Meg kissé bizonytalanul, de mindketten bólintottak. Reménykedve pillantva Sashuára, arra, aki talán meg tudja menteni őket a világ rossz dolgaitól.

9 Annyi iható vizet gyűjtöttek a lassan teljesen elapadó tavacskából Sashua kulacsába, amennyit csak lehetett. Alkonyatkor indultak, hiszen este a sivatag sokkal hidegebb volt, nem hevítette fel testüket, s tette kábulttá elméjüket. A hold testvérek s a csillagok vigyázó szemei figyelték minden botladozó léptüket, s a testvérek ijedt tekintetét, amellyel a körülöttük terpeszkedő ismeretlent szemlélték. Elhagyni az oázist, Aminak és Namanak olyan volt, mintha egy darabot szakítottak volna ki a szívükből. Amint kitették onnan a lábukat, az ég, a talaj, de még a nap, holdak s csillagok is oly bizonytalanná váltak, mintha bármely pillanatban össze akarnának omlani. A számukra anyaméhet jelentő oázis védelméből, s melegéből kilépve egy kemény, komor, rideg és nagyon ellenséges világot találtak, amely egyáltalán nem akarta befogadni őket. Szívükkel s lelkükkel felvett harc oly kemény volt akárcsak a születés, s végül csupán a kényszer vitte rá őket, hogy kidugják fejüket a valódi világba, és megtegyék ott az első botorkáló lépéseket. Sashua volt az egyetlen, akit úgy éreztek, hogy valamelyest hozzáköti őket az oázisukhoz. Ő volt a köldökzsinór, amelyen keresztül a régi emlékek s érzések áramlottak az ikrekbe frissen elhagyott életükből. Ő maradt csupán, aki tartotta bennük a lelket s hitet, hogy valahol várja őket egy jobb világ, amely újra reményt, mosolyt, szeretet és boldogságot hozhat. De addig küzdeniük kellett. A sivatag tökéletesen terméketlen puszta volt, kietlen, száraz, és se árnyat, se vizet nem adott benne szinte semmi. A testvérek mégis riadt, de csodálkozó tekintettel néztek körbe, miközben egymás apró kezét szorították. A homok végtelen tengere valahogy megbabonázó látványt nyújtott. A finom szemű homok, ahogy a szélnek engedelmeskedve építette fel a tökéletes formájú buckákat, ahogy a lemenő nap vörösében szállt a homok a távoli dűnék felett. Mérföldezreken keresztül csupán a szél vetette hullámok cakkozták a végtelenséget, s minden forma olyan tökéletes volt, mégis mindegyik különböző, egyedi. Erre-arra furcsa sziklaalakzatok emelkedtek körülöttük. Először csak a távolban látták a légben szálló homoktól fátyolosan a hegygerinceket, amelyeket nem tudtak mire vélni, fogalmuk sem volt arról, hogy a kemény, rossz kövek ily hatalmas alakzatokat képesek felépíteni. Majd lassan, vörös kövekből álló sziklaoszlopok kerültek köréjük. A testvérek először rettegtek a föléjük magasodó kövektől, és nem mertek köztük áthaladni, de Sashua kedves, nyugtató szavaira végül továbbmerészkedtek, s bebizonyosodtak róluk, hogy az árnyat adó sziklák nem dőlnek rájuk, viszont remekül le lehet pihenni a tövükben. A gyermekek számára a sivatag rémületes csoda volt, s nem mertek Sashua és egymás közeléből egyetlen lépéssel sem eltávolodni, félve, hogy a hőtől remegő horizont elragadja őket. Hajnalra mindig rettentően kifáradtak, s korán, még a nap felkelte előtt nyugovóra tértek. A tűző nap és a forró homok, a megerőltetés, a folyamatos menetelés teljesen kiszívta a testvérek erejét. Látszott, hogy Sashuának van gyakorlata a sivatagi utazásban, de azért ő is igencsak kimerült. Az egyik ilyen hajnalban egy homokkő szikla tövében telepedtek le. Ami már nagyban aludt testvérkéje mellett, Sashua pedig a csillagokat nézte elmerengve. Talán ő is azon gondolkozott, hogy vajon figyeli-e őket odafentről valaki gondolta Nama. A nagyobbik testvér elcsodálkozva nézte végig a feketehajút. Az ezüstös holdfény körülölelte, szinte nyaldosta a testét, finom vonalain, mint ezüstfolyam csorgott végig, mellkasán nyugvó fekete haján meg-megcsillant, szép szemeiben boldogan táncolt. Nama szinte ámuldozva nézte a szép Sashuát, s eszébe jutott a mosolya is, bár az most nem ült az arcán. Bárcsak valaha én is ilyen szép lehetnék gondolta Nama, ahogy egyetlen szemét le sem vette a feketehajúról.

10 A testvérkém mindig azt szokta mondani, hogy a csillagok a szomorú holdak könnycseppjei mondta végül halkan Nama, akik azért olyan szomorúak, mert a testvérük elérhetetlen távolban van tőlük az égen. Sashua sóhajtott egy mélyet s fájdalmasat. És te mit gondolsz? kérdezte lágyan csengő hangján. Azt hogy szemek, amik azt figyelik, hogy nem esik-e semmi bajunk mondta Nama, majd oldalra billentette a fejét. Egyszer meggyógyították Ami kezét, amikor elesett, de a tavat nem akarták. Nem mindig segítenek a csillagok. Szerinted melyikünknek van igaza? Egy ideig csend volt, Sashua a csillagokat bámulta. Vigyáznak ránk, igen, de nem tesznek meg mindent helyettünk kicsi Nama mondta végül. Nekünk egymásra kell vigyáznunk, és a csillagok csak akkor segítenek, ha látják, hogy igazi szeretet van a szívünkben. Hát ilyen finnyásak ezek a csillagok mosolyodott el végül. Nama sokáig nézte Sashua szép mosolyát. Ott fent vannak mindazoknak a tekintetei, akik szeretnek minket, és akiket mi is nagyon szeretünk, de már nem lehetnek velünk folytatta a feketehajú, de a szavai olyanok voltak mintha csak nagy nehézség árán tudná előcsalogatni őket. Mégis mindig velünk vannak, mert nem feledhetjük őket, s nem is volna helyénvaló még mindig mosolygott, de lassan víz kezdett csordogálni a szép Sashua mindkét szeméből. Nama tudta, hogy milyen víz volt ez. Nem piros ugyan de legtöbbször ez is akkor jött elő, ha valami nem volt rendjén. Szép Sashua megsérültél az éles kőtől? kérdezte Nama ijedten, és közelebb húzódott hozzá, mint ahogy testvérkéjéhez szokott, ha annak nagy szüksége van rá. Vagy megijedtél a sötétségtől? Mi? pillantott a feketehajú a rémült tekintetű gyermekre. Nem nem törölte le arcáról a vizet. Nem sérültem meg, és nem is ijedtem meg. Miért? Mert Ami szeméből is mindig akkor jön elő víz, ha nagyon megijed valamitől. Sashua megint elmosolyodott, egy szomorkás mosollyal és átkarolta a rémült arcú gyermeket. Nyugodj meg kicsi Nama mondta lágyan, hangja egészen suttogó volt és békességgel teli. Én mindig veletek leszek, és soha többé nem lesz okotok sírni. Megvédelek titeket a sötétségtől, a kiapadó tavaktól, az éles kövektől, Kamír-Naim ádázságától és mindentől mindentől, ami ebben a kies világban rossz. Olyan leszek nektek, mint a csillagok az égen Ne légy olyan, mint a csillagok! kérlelte őt a gyermek. Miért? Mert a csillagok nem segítenek mindig, és ők nincsenek velünk. Te pedig itt vagy ölelte át Sashuát, és túrta arcát a fekete hajába. Te itt vagy, és érzem, hogy mindig vigyázni fogsz ránk. Sashua sóhajtott egyet majd bólintott. Rendben kicsi Nama, nem leszek olyan, mint a csillagok. De miért mondd, miért segítesz nekünk? Miért vagy te más, mint Kamír-Naim, aki olyan, mint a vakondot faló sivatagi hiúz, vagy az elapadó tavacska, aki néha elhagy minket, és nem segít többé, akárcsak a csillagok? Sashua megint az égre pillantott, szép szemeiben szomorúság remegett. Mert egy csillag figyel fentről. És tudom, hogy ő így akarná. Kamír-Naim föl-alá járkált a vörös szikla tetején. Az ég horizontján kegyetlenül tűzött a nap. Hiába esteledett már, égette a bundáját, de bensőjét sokkal jobban égette a düh és a szégyen.

11 Mit képzelnek, kik ők? rohantak vadul a gondolatai, ahogy ugyanazon a nyomvonalon sétált fel-alá. Előlem egyetlen préda sem szökhet meg! Az a jó szagú, fekete szőrű préda bátornak gondolja magát, de meg fogja tanulni, hogy Kamír-Naimmal szemben semmi esélye! Éhesen nyalta meg a nedves orrát, és minden egyes gondolatra önkéntelenül szaladtak elő halálos karmai a tappancsának puha párnáiból. Hogyan lehet, hogy a félelem legapróbb rezdülését, de még csak szagát sem éreztem rajta, mikor előugrott, hogy megvédje azt a két védtelen prédát? Semmi jele nem volt annak, hogy akár csak a legkevésbé is féltené a nyomorult életét halálos karmaimtól és éles fogaimtól! Semmi, egyetlen apró jel sem! De lesz, igen nyalogatta tovább buzgón a pofáját. Bebizonyítom, hogy igenis tudja, mi az a félelem. Futni fog, mint az antilopok menteni a nyomorult irháját és az a két poronty. Nyál kezdett csordogálni Kamír-Naim szájából. Az a szag a vérük csak úgy illatozott az ártatlanságtól és romlatlan naivitástól. A védtelenség és tehetetlenség áradt belőlük. A húsuk biztosan nagyon ízletes. Elégedetten és lassan fogom felfalni őket, mind a hárommal egyszerre végzek, az utolsó, amit látni fognak, a testükbe maró fogaim lesznek! Kamír-Naim váratlanul felkapta a fejét, és a levegőbe szagolt. Hírt hozott neki a szél. Gyorsan a szikla széléhez sietett, és lepillantott a végtelen sivatagra. Odalent, a horizontig húzódó homoktengerben, három botorkáló alakot pillantott meg a távolban. A lenyugvó nap hosszú árnyaikat festette a szélhordta dűnékre. Elégedetten vicsorodott el, már a szájában érezte az ízletes, piros vizű húst Napok óta vándoroltak már keresztül a végtelen sivatagon. Sashua látta, hogy a testvérek már alig bírják. Gyengék voltak, apró kis védtelen torzszülöttek, de ahogy egymást támogatták, ahogy egymást védték és segítették minden nehézség és akadály ellenére, abban volt valami elképesztően csodálatos. Neki soha nem volt testvére, és egész eddigi életében nem is bánta, úgy érezte, hogy csak kevesebb anyai szeretet jutott volna neki. De ezeknek a porontyoknak nem volt anyja, nem volt senkije, csak ők voltak egymásnak, és az életüket is odaadták volna a másikért. A világ tökéletes romlatlansága testesült meg bennük, és talán csak ez a két védtelen gyermek volt az, kik ezt őrizték magukban, az egész végtelen világon. Sashua nem akarta, hogy ez a csoda elvesszen, nem akarta, hogy a mindent áthidaló önzetlen szeretetük megromoljon. Úgy érezte, bármit megtenne értük Szép Sashua, a kövek nekünk énekelnek? kérdezte a megfáradt Ami, aki már csak testvérkéjére támaszkodva tudott haladni a homokban. Egyetlen hatalmas szemében mégis élettel teli, gyermeki kíváncsiság csillogott. A feketehajú arcán megint az a tündöklő mosoly terült el, ahogy rájött, a gyermek mire gondol. Ő is hallotta, ahogy a forró nappal alatt felhevült kövek, az éjszakai hideg érkeztével hirtelen hűltek le, és sipító hang kíséretében repedtek el. Igen apró Ami mondta bíztatóan. Azt éneklik, hogy menjünk tovább, mert közel a mi új oázisunk. Ahol örökké tiszta lesz a tavacska, és boldogan fogunk élni mi együtt. Ahol nem tudnak majd utolérni minket a világ rossz dolgai tudta, hogy igaz, amit mond és a gondolat nem csupán a testvéreket hajtotta tovább a halott sivatagon, de az ő hosszú combjai is kitartóbban lépdeltek. El fog jönni a boldogság.

12 Az est még csak közeledett, de ők már úton voltak, mert Sashua biztos volt benne, hogy az ő új oázisuk szinte karnyújtási távolságban van. Árnyékukat eléjük vetette az ádázul izzó nap, és a testvérek félig lehunyt szemmel, egymás nyakába karolva kábultan botorkáltak. Nama látta meg először. Egyetlen gyermeki szeméből hirtelen szökkent ki az álmosság, és csodálkozóan kerekedett el, ahogy észrevette az előttük emelkedő magas sziklafalat. Szép Sashua, itt nem tudunk továbbmenni mondta szomorkásan Nama, miközben megemelte fejecskéjét, hogy végigmérje a rücskös felszínű, hatalmas kőtömeget. Meg kell kerülnünk a gonosz követ, amely nem énekel nekünk, s csak piros vizet csal majd elő testvérkém kezéből, akárcsak a mi oázisunkban régen. Sashua a gyermekek mögött állva maga is aggódó szemekkel mérte végig a sziklafalat, amelyet esti fénybe fürösztött a hátuk mögött lenyugodni készülő nap. Tudta, hogy kerülniük kell, de fogalma sem volt, hogy a hegység milyen hosszan húzódik. Igazad van kicsi Nama mondta aggodalmas hangon. Körbe kell mennünk. Ne aggódj szép Sashua, a csillagok mindjárt itt vannak, s talán ha szépen kérjük őket fordult hátra mosolyogva Ami, a feketehajú felé, de rögtön ajkára fagyott a szó, s elkerekedő hatalmas szemében nedvesség gyűlt. A napból jön! mutatott a nap felé vézna kezecskéjével. Nama és Sashua is hátra fordult, és megpillantották A vörösbe forduló napkorongban, amely már a horizont alá készült lebukni, egy magányos, fekete árny közeledett feléjük. Először alig ismerték meg. Négy lábon járt, mint mindig, a fejét lehajtva baktatott a sivatagban. Kamír-Naim bordái kilátszottak, az elmúlt napok hajszája alatt elvékonyodott, de sárga szemeiben ugyanaz a vadság csillogott, mint a sivatagi hiúzéban, amely a vakondot tépte meg. Sok piros víz volt akkor nagyon, nagyon sok. A testvérek biztosak voltak benne, hogy a vakondból minden piros víz kijött és nem is mozdult többé. Nama fejében átfutott a gondolat, hogy vajon, mikor Sashua megmentette őket az oázisban Kamír-Naimtól, mire gondolhatott, mikor azt mondta: akár nagyon rossz dolog is történhetett volna? A ragadozó rohanni kezdett feléjük, a lenyugvó nap előtt kavargott a homok. Gyorsan! sikította ijedten Sashua. Nama és Ami, fel a sziklára! De a kő! tiltakozott volna pici Ami. Nincs más út, gyorsan másszatok fel rajta! Kamír-Naim nem tud sziklára mászni, de ti igen, mert ti ketten vagytok, és segíteni tudjátok egymást! Mindkét gyermek retteget, szemükből patakokban ömlött a víz, de hallgattak a szép és okos Sashuára, és az ijesztő sziklához rohantak. Mászni kezdtek, az éles kőtől fájtak a pici ujjaik, de annyira féltek Kamír-Naim kegyetlen vadságától, hogy nem is törődtek vele. Csak másztak és másztak kitartóan. Sashua a sziklafal aljához rohant és előrántotta a hátára kötözött, éles végű botot. Gyere te is, szép Sashua! zokogta pici Ami. Gyere föl velünk! Csak másszatok! mondta. Mindjárt megyek én is! majd visszapillantott a ragadozóra.

13 Kamír-Naim már ott volt előtte. Ő el se tudta képzelni, hogyan jutott ilyen gyorsan elé, az ádáz gyilkos. Megvagy jó szagú préda! gondolta, miközben fejét lassan lehajtotta a földre. Érezni akarom a félelmedet! csapkodta vadul a farkát. Rettegj! ellökte magát a hátsó lábaival, és ugrott. Sashua épp az utolsó pillanatban ugrott félre a ragadozó csapása, elől és ő is suhintott éles végű botjával, eltalálva Kamír-Naim fejét. A ragadozó pofájára piros víz freccsent. Féloldalasan tántorgott arrébb, kábán rázta meg a fejét. Ami felsikoltott. Ne nézzetek le! kiáltott fel nekik Sashua. Csak másszatok tovább! Nama arcán csorgott az izzadság, a szokatlan megerőltetéstől lüktettek, égtek a tagjai. Kisebb testvére alatt mászott, és amikor az nyöszörögve rándult egyet, mert lába alól kiszaladt egy kődarab, Nama alulról megtolta testvére talpát, hogy segítsen neki. Mássz tovább testvérkém! zihálta neki. Sashua segít nekünk! Kamír-Naim hunyorgott, ahogy piros víz folyt bal szeméből, tekintetét megint Sashuára vetette, megnyalta a pofáját. Már nagyon régen nem evett. Nem dacolhatsz velem, én Kamír-Naim vagyok a sivatag ragadozója, minden élő végzete! Sashua megint megemelte a botját és kiabált: Hup hup hup! kiáltotta, mire Kamír-Naim összerándult, és lejjebb húzta a fejét. Hup hup hup! kiabálta megint. Még egyszer nem futamodok meg, jó szagú préda villantotta elő a fogait Kamír-Naim. Fuss már, ne állj ott ilyen makacsul fuss, és próbáld menteni az irhádat! A ragadozó megint ugrott, és Sashua próbált kitérni, de ezúttal sikertelenül. Sikoltva esett el a sziklafal tövében, hosszú combján piros karmolásnyomok éktelenkedtek. Mutasd már azt a félelmet! Kamír-Naim ugrott a védtelen, elesett prédára, de Sashua gyorsabb volt. Ahogy a ragadozó előrevetette magát, hogy két izmos mancsával tépje szét a feketehajút, az még egyszer megragadta a botját, és a ragadozó nyakának oldalába döfte. Az sziszegve ugrott hátra, és vetette magát rángatózva a sivatag homokjába. Sashua tudta, hogy a támadása gyenge volt ahhoz, hogy végezzen a ragadozóval, de arra elég volt, hogy időt nyerjen. Elhajította a botját, és ő is mászni kezdett a sziklán. Sebesült lábába folyamatos lüktető fájdalom nyilallt, de megpróbált nem törődni vele. Összeszorította a fogait és felnézett. Látta maga fölött a két esetlen porontyot, ahogy egymást segítve másznak, küzdenek az életükért, vagyis inkább egymás életéért. Megújult erővel mászott ő is fölfele. A kemény szikla felhorzsolta a bőrét, feltépte a körmeit, de mászott és mászott, semmi nem érdekelte, csak, hogy még egyszer magához ölelhesse az ikreket. Már jó ideig jutott, a gyermekek jóformán fent voltak a sziklafal tetején, ő pedig lassan a közepénél járhatott, mikor lepillantott, hogy megnézze magának a pórul járt ragadozót és ekkor jeges félelem költözött a szívébe. Kamír-Naim már talpon volt, és őket követte a szemeivel a sziklafal tövében ácsorogva, a nyaka oldalán egy vágás látszódott. De innen fentről valami más is feltűnt a fekete hajúnak, amit alulról valamiért talán a ragadozó megjelenésével jött riadalom miatt nem vett észre. Nem túl messze, egy homokkal fedett ösvény vezetett fel a sziklafal mellett egyenesen annak a tetejére, amin keresztül Kamír-Naim néhány nagyobb ugrással pillanatok alatt a testvérekhez juthatott volna, megkerülve, és jóval megelőzve a mászással bajlódó Sashuát.

14 A ragadozó, mintha csak észrevette volna Sashua rémületét, követte annak tekintetét, és egyenesen az ösvény felé nézett. Pár pillanatig forgatta a fejét és pislogott egyetlen ép szemével, majd lassú, kimért léptekkel az ösvény felé vette az irányt. Jajj ne! bénult le a rémülettől egy pillanat alatt, a szép Sashua. Nem tudom megállítani Kamír-Naimot, szét fogja tépni a testvéreket, és nem tehetek semmit! Tehetetlen dühében ujjaival belemarkolt a kemény sziklába, és szemeiből potyogni kezdett a víz. Ezekben a pillanatokban sötétlett el az ég, ahogy a nap teljesen eltűnt a látóhatár mögött. A csillagot tündököltek fel. Sashua feléjük emelte tekintetét, és kétségbeesetten suttogta: Csillagok, csak most utoljára súgjátok meg nekem, mit kell tennem? kérlelte őket, könyörgött a csillagoknak és azok válaszoltak neki. Vagyis nem az összes csillag, csak egy bizonyos súgta: Megbocsájtok neked. Békélj meg magaddal, és mondd, mit tennél meg a testvérekért? Bármit suttogta, a fájdalomtól remegő hangon Sashua, patakok csordogáltak végig szép arcán. Akármit megtennék azért a két kis teremtményért, hogy megőrizzék magukban a világ ártatlanságát, és egyszer talán megváltoztassák azt, egy jobb hellyé tegyék. Olyanná, mint amilyen az, az oázis volt nekik. Mindenemet odaadnám, hogy az a két gyermek éljen. Az én két gyermekem! Akkor tudod, hogy mit kell tenned. És Sashua valóban tudta. Tudta, hogy Kamír-Naimot nem kell sokáig feltartania, a testvéreknek csak kicsit kell tovább jutnia, hogy elérjék a sivatag szélét, amely a ragadozó területén kívül esik, ahova már nem fog továbbmerészkedni. Pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Utoljára gyönyörű mosoly jelent meg Sashua szép arcán, és a sziklafal tetején eltűnő Ami és Nama után nézett. Legyetek boldogak gyermekeim, és mindig vigyázzatok egymásra. Mert ebben a rossz világban ti vagytok egymásnak a boldogság oázisa. Elengedte a sziklafalat, és zuhanni kezdett. A föld hívta magához. Szabadon szállt, körüljárta a szél, és tudta, hogy meghozta a helyes döntést, ezért végtelenül szabadnak és boldognak érezte magát. Végül teste a sivatag homokjába csapódott élettelenül. Kamír-Naim már majdnem elérte az ösvényt, amelyen, tudta, hogy a préda elébe vághat, amikor meghallotta a puffanást. Odapillantva látta, ahogy a feketehajú a földön hever védtelenül. Végül megadtad hát magad! gondolta boldogan, és engedve korgó gyomrának, arra kezdett rohanni. Enyém vagy, Kamír-Naimé! Odaért Sashua élettelen testéhez és megnyalta a száját. Végre az övé volt a fekete hajú préda, amelyre már olyan régóta vadászott. Végre megkapta! Kamír-Naim lakomázni kezdett. Ami és Nama állhatatosan botorkáltak tovább. Nem mertek hátranézni, csak haladtak előre makacsul egymásba kapaszkodva. A sivatagban egyre gyakrabban jelentek meg növények, olyanok is, amilyenek az ő oázisukban voltak régen, és egészen mások is. Ahogy mentek tovább és tovább, egyre több és több növény került az útjukba, végül egészen kezdték úgy érezni magukat, mintha újra az ő oázisukban járnának. Valahol madarak csiviteltek körülöttük, máshol apró állatok futottak az aljnövényzetben. Támolyogtak a körülöttük zölddé vált világban, mígnem egyszer csak a végtelenség tárult a szemük elé. Ahogy a lábuk megint a homokot tapodta és hirtelen eltűnt a növényzet, egy pillanatra megrémültek, hogy újra a sivatagba kerültek, de aztán észrevettek valami teljesen ismeretlen látványt.

15 Előttük a homokos parton túl rengeteg víz volt. Ameddig csak a szem ellátott kék víz hullámzott a végtelenbe, és valahol a látóhatárnál összemosódott az éggel. Talán az ég és a víz ott vált eggyé örökre. A két riadt, kimerült testvér leült a homokos parton, és az előttük ringatózó tengert bámulták szinte megbabonázva. Összebújtak és megölelték egymást. Úgy ahogy csak szerető testvérek tudják. Hol van Sashua? kérdezte Ami, ahogy kezdett kicsit megnyugodni. Ezt neki is látnia kell! Nama sóhajtott egyet, és felpillantott a csillagos égre. Látja. VÉGE

Gyermekek írta: Bakti Viktor

Gyermekek írta: Bakti Viktor Gyermekek írta: Bakti Viktor Volt egy oázis a világ közepén. Az oázisban ez a nap is tőzforró volt, mint mindegyik. Bár a fák hős árnyékot adtak és az apró tavacska mindig ott volt, hogy a testvérek lehősítsék

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony

A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony Sosem láttam oly termőfát, Mint Krisztusnak keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel illatozik. (Erdélyi népének) É letfa A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony Minden kedves

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Test, mint Univerzum. 2013. október 7.

Test, mint Univerzum. 2013. október 7. Test, mint Univerzum 2013. október 7. Üdvözöllek benneteket! Mória vagyok. Egy olyan témát hoztam be nektek, ami a figyelmetek középpontjában van, de talán nem így. Bánjatok a testetekkel úgy, mint egy

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Michael Peinkofer. 1. kötet. A griff bűvöletében. Scolar

Michael Peinkofer. 1. kötet. A griff bűvöletében. Scolar Michael Peinkofer 1. kötet A griff bűvöletében Scolar E lőhang Több száz évvel ezelőtt, régi, sötét korokban A felhőkön átszűrődő sápadt holdfényben az emberi szem alig tudta kivenni a kőrakások gyűrűjét.

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl Spiketrom A csönd ülte meg szobát és az éjjel sötétje. Még érezhető volt a vacsora illata az étkezőasztalon heverő maradékok

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Ez a könyv.... kalóz tulajdona

Ez a könyv.... kalóz tulajdona Ez a könyv... kalóz tulajdona A kis csapat öt főből áll, mint kézen az ujjak. A Tengeri Mackók a Kalóziskola első évét járják, és arra pályáznak, hogy igazi tengeri medvévé váljanak! Az angol származású

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

V. monológ (Variációk az utcalámpához) A szárazon hagyott csaj esetei A kitartó masszőr. Borda Réka. Vojakovič Cyntia S Z Ö V E G G Y Á R

V. monológ (Variációk az utcalámpához) A szárazon hagyott csaj esetei A kitartó masszőr. Borda Réka. Vojakovič Cyntia S Z Ö V E G G Y Á R Borda Réka V. monológ (Variációk az utcalámpához) És ha semmi nem úgy van, ahogy hisszük? Ha a Titánia csak meg akart csobbanni a vízben, mert kaparászták hátát a milliomosok, ha lehet fejjel lefelé szeretkezni,

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt:

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt: BALLADA Az öreg és a fiú együtt laktak a faházban. Az öregről mindenki úgy tudta, hogy egyedül él, és a fiúról senki sem tudta, hogy a fia. A patak egy negyedórányi járásra volt, a legközelebbi faház egy

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

A három narancs spanyol népmese

A három narancs spanyol népmese BOLDOG KARÁCSONYT! Veronika meséi A három narancs spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza?

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza? Prológus Újabb lövés dördült el a lombkorona fölött. A hajtók kiáltozása sokkal kivehetőbbé vált. A vére a fülében lüktetett, miközben a tüdeje égett a levegőtől, amely szaporán és jegesen járta át légzőszerveit.

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ a gyémántgolyó ' vígan szaladgál a fekete lemez serceg ő ereiben a gumifal nélküli fekete biliárdasztalon Vétkek

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti

A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti 1 A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti tér néhány óra múlva eltűnik, de én máris éreztem

Részletesebben

KATIE DREAMS É B R E D Ő K

KATIE DREAMS É B R E D Ő K KATIE DREAMS ÉBREDŐK va nézte Dirát. Dira földig érő sötét bordó köpenyben állt, levette a kámzsát a fejéről és szeretettel nézte testvérét. Szótlanul álltak. Végül Dira törte meg s csöndet. Testérem!

Részletesebben

Felmelegszik a ház...

Felmelegszik a ház... NAGY ESZTER Felmelegszik a ház... Egy asszony útja az idegenségtõl a megérkezésig Tekinthetjük olyannak az ellenállást, mint amikor az ember egy hideg szobában bújik ki a paplan alól. Ilyenkor nem a paplant

Részletesebben

i. fejezet Az összecsapás

i. fejezet Az összecsapás i. fejezet Az összecsapás ajon meghalhat egy angyal a Gonosz keze által? a szakadó esőfüggönyön keresztül is jól láttam, amint a tüzes lángnyelvekkel izzó, nyolcágú korbács a levegőt sistergő hanggal átszelve,

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

András és Krisztina: A nagy út

András és Krisztina: A nagy út András és Krisztina: A nagy út Külföldi Magyar Cserkészszövetség András és Krisztina: A nagy út Írta: Madzsarné Osvay Erzsébet Rajzolta: Pándiné Uray Erzsébet A Zöld Pajzsos Kiscserkészek részére Külföldi

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Kirsch Ákos. Szirének éneke

Kirsch Ákos. Szirének éneke Kirsch Ákos Szirének éneke Prológus Medúza komphajó Ötven kilométerre a pireuszi kikötőtől Melissza Florakisz fázósan húzta össze magán kardigánját, ahogy a hajóorrban lévő padon üldögélt, és figyelte

Részletesebben

Ikon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1

Ikon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1 bencsik orsolya Ikon figyeltem anyámat. ha eljön az idő, bemegy a kamrába. a rossz lábú asztalról fölveszi a zöld tálat. a zsákból merít egy bögre kukoricát, két bögre búzát. összerázogatja. - - - - -

Részletesebben

cselenyák imre illusztrálta: szonyi

cselenyák imre illusztrálta: szonyi cselenyák imre illusztrálta: szonyi gergely cselenyák imre Az ArAnyhAjú kisfiú álma illusztrálta: szonyi gergely Az öreg gőzmozdony Bálint megfürdött, fogat mosott, pizsamába bújt, és anyukája ölébe fészkelte

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

FELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell

FELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell FELLEGHAJTÓ A SZIRT Krónikái Paul Stewart & Chris Riddell Könyvmolyképző Kiadó, 2008 ELSÔ fejezet TALÁLKOZÁS D él volt. Alvégvárosban sürgött-forgott a nép. A város fölött lebegô, a tetôket és a napot

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja

A Biblia gyermekeknek. bemutatja A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus és Lázár Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org BFC

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ

Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ Egy este arra gondoltam, hogy a jó Isten teremtései között nincs boldogabb, mint a pillangó. De szeretnék pillangó lenni! így szóltam magamban. ide-oda röpködnék egész nap; mikor

Részletesebben

*P141A1031203* 3/12. Üres oldal LAPOZZON!

*P141A1031203* 3/12. Üres oldal LAPOZZON! *P141A10312* 2/12 *P141A1031202* *P141A1031203* 3/12 Üres oldal LAPOZZON! 4/12 *P141A1031204* 1. Irányított irodalmi fogalmazás Móricz Zsigmond Égi madár című novellájának részlete alapján A dárdás vasrácskerítésen

Részletesebben

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők.

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. 1 Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. Az esőcseppek ólomgolyókként ostromolták a szélvédőt,

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Emberi kéz. A tavaszi világ tele volt csodákkal, bódító jázminillattal, kakukkszóval,

Emberi kéz. A tavaszi világ tele volt csodákkal, bódító jázminillattal, kakukkszóval, Emberi kéz A tavaszi világ tele volt csodákkal, bódító jázminillattal, kakukkszóval, amikor még annak is híre jött, hogy az iskolában bábszínház elõadás lesz. A tanító bácsi jelentette be és azt is megmondta,

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Varga Patrícia Zúgó patak

Varga Patrícia Zúgó patak Varga Patrícia Zúgó patak Létezel? Tükörbe nézek, magamat látom, egy komor arcot kinek arcán ritkán derülnek fel mosolyok. Fénytelen sötét szempár tekint vissza rám Mely elvesztette csillogó varázsát.

Részletesebben

Molnár Karina. Molnár Karina Álmodó porszemek

Molnár Karina. Molnár Karina Álmodó porszemek Molnár Karina Molnár Karina Álmodó porszemek Írta: Molnár Karina Illusztráció: Molnár Karina Köszönettel! Családomnak, akik tartották bennem a lelket, és mindig mellettem voltak boldogságomban és még a

Részletesebben

BÖNGÉSZŐ JÁTÉK 2015-2016. 5. FORDULÓ - olvasmány. Berg Judit: Lengemesék, II. Nádtengeri nyár (részlet)

BÖNGÉSZŐ JÁTÉK 2015-2016. 5. FORDULÓ - olvasmány. Berg Judit: Lengemesék, II. Nádtengeri nyár (részlet) BÖNGÉSZŐ JÁTÉK 2015-2016 5. FORDULÓ - olvasmány Berg Judit: Lengemesék, II. Nádtengeri nyár (részlet) Lengevár a világ legkülönösebb városa. Alatta víz, fölötte ég, körülötte hullámzik a végtelen Nádtenger.

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

2012. július 29. Vasárnap.

2012. július 29. Vasárnap. Még Sorvagurban voltunk amikor arról tanakodtunk, hogy melyik lenne a legalkalmasabb kiindulási pont, ha Izlandra szeretnénk áthajózni, de hamarosan rájöttünk, hogy a nagy távolság miatt ez édes mindegy.

Részletesebben