Boldog karácsonyt mindenkinek! Közérdekû

Átírás

1 commodorok

2 //beta verzio v1.6; Begin; 0010 Kedves Jézuska! Mivel a nagy seggû haverod megint csak zéhákat, féléves feladatokat és lapzártát hozott, ajánlom, hogy te kapd össze magad idén. Egy aláíráspót már van a rovásodon, úgyhogy ha nem hozod el a duplamagos procit a 19 colos TFT-vel együtt, isten bizony átirányítalak /dev/null-ba! Figyelmeztetlek, hogy ha átversz, és beállítasz két pár zoknival, keservesen megbánod. Hozzál még mást is. Szükségem lesz néhány egyszerû vizsgakérdésre és egy halom jó jegyre januárban. Jobban teszed, ha ezt is elintézed, mert ha meghúznak, átküldöm a bárányhímlõs unokahúgomat. Vigyázz, mert még nem lépett érvénybe a patikatörvény, és úgy tudom, felétek nincsen gyógyszertár. Jó lenne, ha idén végre marcipános szaloncukor is lenne a fenyõfán, úgyhogy a biztonság kedvéért hozz abból is egy csomaggal. Ha zseléset látok a kezedben, megodbállak karácsonyfadíszekkel! Habcsókot is hozhatsz, de az nem kötelezõ. Intézd el azt is, hogy idén ne kelljen karácsonyi dalokat énekelni szenteste. Legjobb lesz, ha elhozod az Alanis dec(iq); Vörös a szõkének: - Mi a jelszavad a chaten? Szõke nõ: - BatmanSupermanRobinJoker. - De miért ilyen hosszú?! - Mert legalább 4 karakternek kell lennie. Hajótörött házaspár bolyong az õserdõben. Megtámadja õket egy hím gorilla. Mind a ketten felmásznak egy-egy fára, de a hím gorilla a nõ után ered. Már majdnem utoléri, amikor a férj A BMF NIK hallgatói lapja Alapította és kiadja: BMF NIK Felelõs kiadó: Dr. Szeidl László Fõszerkesztõ: Kelemen Katalin (Kata) A billentyûzetet hergelik: Árvai András (Bundi) Botos Tibor (Kamela) Földvári Sándor (Sándol) Lenkei Linda (Lin) Morissette CD-t is, és meg van oldva a dolog. Nem érdekel, hogy már nem árulják, töltsd le mp3-ban valahonnan. Hozz könyvet is. Ezt rádbízom, a tavalyi is jó volt. Múltkor írtam, hogy kellene új hangfal is, de azt ne hozz, mert megjavult. Inkább hozz egy új erõsítõt, mert az meg elromlott. Hozz még új honlapot és egy diktafont az újságnak (de digitális legyen ám!). És hozzál nekünk sok új számot és sok olvasói levelet a jövõ évre! Ha valamit elfelejtenél, hívj fel telefonon. Minden meglegyen, különben beárullak apádnál. Üdv és kösz elõre is: Kata Boldog karácsonyt mindenkinek! Közérdekû Itt most tulajdonképpen annak kéne állnia, hogy múlt havi sorsolásunkat - és az ajándék numerológiai elemzést - ki nyerte. Azonban, mivel a sorsolásra senki nem jelentkezett - értsd: nulla ember - az elemzést Kóré Lászlónak készítettük el, akivel e hónapban harmadik típusú találkozhattok pár oldallal odébb. Legközelebb majd megpróbálunk valami menõbbet kisorsolni. :-P elkezd kuncogni. A feleség ráförmed: - Miért röhögsz, te szerencsétlen, látod milyen bajban vagyok? - Azt röhögöm, hogy most milyen kifogást fogsz találni. - Asszonyom, van egy jó hírem! - közli a nõgyógyász a páciensével. - Szólítson csak kisasszonynak, még lány vagyok. - Ez esetben rossz hírem van... Egy ember az éjszaka közepén részegen támolyog haza. A felesége sodrófával várja az ajtóban. Megszólal a férfi: - Jaj, édesem! Te még éjfélkor is sütsz? Lonczkor András (lonczy) Pongó András (AndreW) Szathmári Miklós (Mikk) Tamás Gábor Zoltán (TGZ) Nyomdai munkálatok: D-plus kft. Tördelõ: Rózsa Gábor Címlap: Pongó András Szerkesztõség: beta@nik.hu Web: eleje oldal; Eger ostroma 0011 kik voltak? kar lettek! 0100 ha hibádzik a dokument 0101 Ready 0110 III. típusú tal tudósítás csodaországból 0101 õrült, zseni vagy mindkettõ 1010 PHP-zz okosan! 1011 hasta la vista xp! 1011

3 HÖK Egy napon, mikorron az istenek fejedelme, Zeusz, megelégelte, amit a világban látott, horkantott egyet és átfordult a másik oldalára Nem úgy, mint a mi szeretett HÖK Elnökünk, aki már nem nézhette tovább tétlenül, ahogy korunk fiataljai nap mint nap tapossák az élet mókuskerekét, ahogy reggel felkelnek, fõiskolába vagy dolgozni mennek, majd egyikbõl a másikba, és közben nem is vesznek tudomást a körülöttük zajló világról és legfõképp egymásról De mit tehetne õ, ekkora passzivitás ellen? Egyedül az ember védtelen és gyenge, nem képes megbirkózni akkora ellenséggel, mint a szörnyûséges passzivitás-rém. (Ezt a rettenetet valahogy úgy kell elképzelni, mint egy sokcsápú, egyszemû, nyálkás meztelen csigát, ami rátelepszik az ember fejére, körbetekeri a nyakát, és csápjaival addig stimulálja a halántékát, amíg végül a legnagyobb bulira is képes nemet mondani. És az a kis aljas csak gyártja és gyártja a kifogásokat De a legrosszabb az egészben az, hogy akire rátelepszik, az észre sem veszi, és mások sem látják, és az a kis nyavalyás csak ott tehénkedik és kiszipolyozza az ember összes életkedvét a kis genyó. Szerencsére, mint már oly sokszor, Zeuszunk most sem volt egyedül, hiszen tettre kész alelnökei most is mellette álltak. De mit ér az összeszokott kiscsapat a zh-k és féléves feladatok kereszttüzében, ha csak néhány fõbõl áll? Sokan csak bejönnek a suliba, beülnek elõadásokra, laborokra, figyelnek, vagy éppen számot adnak tudásukról, mert ez a feladatuk. Az iskolát Eger ostroma Vezetõképzõ munkahelynek tekintik, ahonnan mielõbb szabadulni vágynak, és még csak el sem gondolkoznak azon, hogy ez máshogyan is lehetne. Idõszámításunk után a év 11. hónapjában, mi, "HÖK-ösök" kitártuk karjainkat, hogy közelebb kerüljünk hozzátok és ti mihozzánk, hogy megismerjük azokat a hallgatókat, akikben ott rejlik a tenniakarás, és hogy lehetõséget biztosítsunk nekik, hogy betekinthessenek a kulisszák mögött zajló munkálatokba. Ennek érdekében vezetõképzõt szerveztünk nektek Magyarország egyik ékes városába, ahol bikák vére folyik, és leánykák szálldosnak körös-körül a réteken: Egerbe. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy tisztázzak egy általános tévhitet, miszerint ezek a vezetõképzõk csak az ivásról, bulizásról, drogokról, nõkrõl és egyéb káros szenvedélyekrõl szólnak. Ez sajnos nem így van, a háttérben még itt is rengeteg munka, szervezés, és felkészülés folyt, hiszen csak két fél és egy teljes napunk volt arra, hogy elmeséljünk mindent magunkról, és lehetõséget teremtsünk nektek is a kibontakozásra. A fejtágításra különbözõ elõadásokat, vetítéseket találtunk ki, olyan témákban, mint BMF HÖK felépítése; HÖOK története; Szociális támogatások, DJB; NIK HÖK Gazdálkodása, üzleti viselkedés; BMF MÁSZT KollHÖK bemutatkozása; Külföldi pályázatok, ESA Budapest stb. A véleményeteket hangoztatni leginkább a hallgatói passzivitás, Hallgatói Központ és az utódnevelés témájában szervezett workshop-on tudtátok. (A workshop lényege, hogy a program felelõse dobja fel az aktuális témákat és koordinálja a beszélgetés menetét, de gyakorlatilag a hallgatóság közösen ötletel.) És természetesen nem titkolt szándékunk volt az is, hogy egy összetartó csapatot alakítsunk ki, amire bármikor számíthatunk. Ezt a célt szolgálta, az elsõ este tartott ismerkedõs beszélgetés, a borkóstoló és a kommunikációs illetve szituációs játékok. //2006.December És hogy hogyan sikerült mindez? Nos, errõl meséljenek azok, akik ott voltak: "Na megvolt ez is Életembe' elõször voltam ilyesmi rendezvényen, melyen jobban betekintést nyerhettem a HÖK munkájába, és nagyon meghökkentem, hogy mennyi problémával és feladattal kell megküzdeniük. Nem irigylem õket, és inkább jeleztem feléjük támogatásomat " "Az elõadások nagyon jók voltak, és a sok érdekesebbnél érdekesebb ötletbõl remélhetõleg még több segítséget és még több munkát adtunk a HÖK-nek. Aki nem volt ott, nagyon sajnálhatja, aki meg ott volt, annak meg én örülök, hogy ennyi új arccal találkozhattam és ismerkedhettem össze. Köszönöm midenkinek ezt az élményt." "Igen! Ezt is túléltünk! Benne is maradtunk a 10%-os eltûnési arányban. Általam szummázva: Az elõadások jók voltak. A buli része nagyon jó volt. A borkóstoló egy élmény volt..." (Forrás: - fórum) Ezek után ha kedvet kaptál megismerni minket, vagy esetleg segíteni Munkaság a vezetõképzõn szeretnél nekünk, akkor keress meg bátran minket a Hallgatói Irodában. Illetve azok számára, akik már a következõ vezetõképzõt várják, üzenem, hogyha minden jól megy, tavasszal is szervezünk egyet. Reméljük akkor is legalább ilyen sokan leszünk, és hasonlóan élményekkel gazdagodva, elégedetten térhettek majd haza. Smilley A NIK HÖK DJB elnöke dec(iq); - Miért nem megy a róka tavasszal az erdõbe? - Mert már ott van. - Apu! Azt mondják az iskolában, hogy mi maffiózó család vagyunk. - Majd bemegyek, és elintézem a dolgot. - Jó, de úgy csináld, hogy balesetnek tûnjön! - Hogyan lehet megkülönböztetni a lovat a tehéntõl? - Egymás mellé állítjuk õket, és amelyik a tehén mellett áll, az a ló. 0011

4 //beta verzio v1.6; aktuális Kik voltak? Kar lettek 0100 Ültünk. Beszélgettünk, hahotáztunk, szóba kerültek a karok névadói. Nem tudtuk, csak sejtettük, ki ki, mi volt, merre, mikor születtek, éltek, haltak, beszélgettek, hahotáztak, ültek. Neumann életérõl már volt szó áprilisi számunkban. Lapozzátok fel, vagy keressétek archívumunkban a beta.nikhok.hu-n! Most kezdjük talán ABC sorrendben Bánki Donáttal ( ). Bajszos, jóllakott, jól tartott testû fiatal- és késõbb öregúrnak is hasonló. Korának legnagyobb gé- pészmérnöke,- ahogy ezt sejtettük. Édesapja körorvos, ki sok idõt fordított gyermekei nevelésére a gyógyítás mellett. Ezt már nem sejtettük, ahogy azt sem, hogy születésnapjának 85. évfordulójára esett a D-day. Hmmm. Míg élt, remélt, igyekezett. A Föld anya mind a négy elemébõl is a maximumot próbálta kihozni. Közremûködött a budapesti gabonaelevátor, a Mechwarteke megtervezésében (föld), jelentõs szabadalmi tevékenységet folytatott a gázmotorok és belsõégésû motorok területén (tûz), késõbb pedig a repülés iránt is érdeklõdött (levegõ), még késõbb, a századfordulót követõen jelentõs érdeklõdése irányult a vízi energia hasznosítása irányába, a kis és közepes esésû patakok és folyók energiájának hasznosítására Bánki egyszerû és olcsó turbinát szerkesztett (víz). A tûz és a levegõ elem ennyiben nem merül ki. Vagyis inkább csak részletesebben kitérnék olyan apróságokra, minthogy 1902-ben elkészült új gondolatát megvalósító elsõkerék-hajtású gépkocsija, mellyel az akkor általánosan elterjedt hátsókerék-hajtás problémáit kívánta kiküszöbölni. Valamint a repülõgépek gépi berendezéssel való kormányzásához 1909-ben hidraulikus szervomotorból álló stabilizátort szerkesztett és szabadalmaztatott. Na ugye, van, aki földi, egyszerû örömökkel tölti a szabadidejét, és van, aki nemes célokról álmodik, hogy ezzel népét is nemesítse Oh Bánki Donát! Emléked bennünk és velünk él. És persze ne feledjük legismertebb találmányát a Bánki-Csonka féle karburátort! Bánki hatalmas felelõsségtudattal látta el oktatói feladatkörét is, ezt alátámasztotta jegyzetek szerkesztésével és a laboratóriumi képzést is bevezette a mérnökképzésben. Ennyinél jóval több eredmény felmutatása után, augusztus 1-én alkotói ereje teljében hunyt el. Betûrend szerint Kandó Kálmán ( ) következik. Hatvankét év vajon mire volt elég? Kutatásaim során nem derült ki, hogy belefért-e életébe a párválasztás kálváriája avagy a Névadóinkról röviden gyermeknemzés csodája, az viszont igen, hogy csodákat õ is teremtett mûszaki területen, elsõdleges példaként a villamosvasút csodáját. Nemesi család leszármazottja. Szeretett latin nyelv közelségében lenni: kezdõ mérnökként Franciaországban dolgozott, majd Olaszországban tevékenykedett és még késõbb élt is, ahol tervei alapján villamosították a Valtellina vasútat, amely Európa elsõ villamosított fõvonala volt, egyúttal a világ elsõ nagyfeszültségû váltakozó árammal mûködtetett vasútvonala. Ezt leírni és kimondani sem egyszerû, hát még megvalósítani Kandó fiatalkorában sem unatkozott: 1893 õszéig a haditengerészetnél szolgált. Sejtésem szerint szeretett világot látni, ugyanis a latin nyelvcsaládok országain kívül meglátogatta Svájcot és a lehetõségek földjét, Amerikát is, persze tudományos céllal. A szíve vagy esze mindig hazahúzta, illetve hazahívták, õ meg jött, amit a hon neki a Ganz gyár szerkesztési osztály vezetõi állásával és Corvin-koszorú kitüntetéssel hálált meg január 13-án szívszélhûdés következtében hunyt el. Halála után augusztus 17-én volt a V pályaszámú, elsõ fázisváltós mozdonynak a mûszakrendõri próbája. Az általa tervezett mozdonyt már nem láthatta. Folytassuk alliteráló nevekkel, tereljük kitüntetõ figyelmünk Keleti Károlyra ( )! július 18-án született P ozsonyban. Édesapja, Klette Károly festõmûvész Drezdából került Magyarországra, József nádor udvarába, ahol festõ és rajztanár volt tavaszán az alig 15 éves ifjú honvédtüzérnek állt, s végigharcolta a magyar szabadságharcot. A bukás után csak fiatal kora mentette meg a besorozástól. Azt már kamaszként megtanulta, hogy harcolni kell álmokért, célokért, statisztikáért. Élete során Eötvös József báró felkarolásának köszönhetõen nemcsak az Iparegyesület munkájában mélyedhetett el, hanem rábízták a Politikai Hetilap szerkesztését is egy rövid idõre tõl tevékeny munkát végzett a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságában. A Statisztikai Hivatal megalakulásakor Keleti gondoskodni kívánt a szükséges szakirodalomról, részben a hivatali keretbõl, de fõleg külföldi intézetekkel kialakított cserekapcsolatok útján rövid idõ alatt tekintélyes, tudományos szempontból is jelentõs szakkönyvtárat hozott létre. A statisztikai szakosztály kezdeti éveinek legfontosabb eseménye az 1871-es népszámlálás végrehajtása volt. Ekkor szembesült Keleti azzal a problémával, hogy a statisztika iránt bizalmatlan lakosság és helyi közigazgatás mennyire megnehezíti az adatgyûjtést, így minden energiáját arra fordította, hogy a hivatalos statisztikai adatgyûjtések védelmére törvényt alkossanak. Kezdeményezése nyomán az évi XXV. tc. lett a hazai statisztika szilárd, törvényes alapja. Irányításával 1880-ban végrehajtották az elsõ, egyéni számlálólapra alapozott népszámlálást, amely hatalmas munkát jelentett a hivatal személyzetének, de összehasonlíthatatlanul több feldolgozási, kombinatív lehetõséget nyújtott a korábbinál. Keleti Károly statisztikai és nemzetgazdaságtani irodalmi munkássága még a sajtónál töltött éveiben kezdõdött. Ennek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia már 1868-ban levelezõ, 1875-ben rendes, 1890-ben pedig igazgató tagjává választotta 1892-ben sikertelenül indult a képviselõ-választásokon. A kudarc megromlott egészségét végleg aláásta május 30-án elhunyt. Már csak egy ember maradt: Rejtõ Sándor - ki véletlenül sem Jenõ - gépészmérnök, mûegyetemi tanár, az MTA tagja ( ). Fõ tudományterülete az anyagvizsgálat volt. A szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó elmélete nagy érdeklõdést és sok vitát váltott ki. Elsõnek mutatott rá, hogy a fémes anyagok tulajdonságai az anyag-

5 aktuális szerkezetük függvénye. Elmélyedt kutatásokat folytatott a fém-, fa-, textil-, papír- és malomipar technológiáinak területén, színvonalas elõadásokat tartott a gépészmérnök hallgatóknak. Nem véletlenül lett a ben Mûegyetem rektora, ugye. Részben saját tervezésû gépekkel és mûszerekkel megszervezte a Mechanikai Technológiai Intézet anyagvizsgáló laboratóriumát. Alapítója volt a Magyar anyagvizsgálók Egyesületének, megindította annak közlönyét. Eredményes oktató és kutató munkássága mellett puritán, emberséges életszemlélete és hazafiassága a magyar mûszaki társadalom elismert alakjává emelte, õt is kitüntetések sorával értékelte kora ben nyugdíjba ment, de haláláig dolgozott könyvei újabb kiadásain. Nem hiába, nagynak lenni tudni kell. Nem elég csak létezni, alkotni. Ezt tudni kell, lehet továbbadni akár közvetlen, akár közvetett kommunikáció útján. Hirtelen ötlettõl vezérelve végig néztem az évszámok során, és az türemkedett szürkeállományomba, hogy ezek az emberek itt négyen néhanapján, életük során összejöhettek üldögélni, beszélgetni, hahotázni. Milyen furcsa, furmányos humoruk lehetett így, együtt. Milyen elcsépelt vagy épp magasröptû témákról eshetett szó köztük. És talán ilyetén "formák" ma is járnak köztünk, vagy ülnek, beszélgetnek, hahotáznak Lin kísérletbe kezdtem. Elõször egy hét után kapcsoltak le. Azokra az esetekre, amikor mégis kifelé menet ellenõrzik a metrójegyet, különbözõ módszereket dolgoztam ki már korábban: olvasnivalóbamerülten átsurranni, bliccelõ mögött átsurranni, tömegben átsurranni Aznap nem volt tömeg, és olybá tûnt, a gyerekkoromból ismerõs adj király katonát! címû játékot játszottam a lépcsõ tetején õrködõ kallerekkel. Õk gyõztek, kopasz, idõs, savanyú fejû ürge kérte a személyimet. Miután nem volt (de tényleg, lásd fentebb), megfenyegetett, hogy harmincezerért lekérik az adataimat "bentrõl". Mondtam neki, hogy ne büntessen meg. Pontosan azt mondtam: kérem, ne büntessen meg!, de nem pontosan ezt gondoltam. Kifejezéstelen arccal közölte, hogy nem õ büntet meg, hanem bíróság, majd önként lemondott a metrórendõrök hívásáról, és szakadt papírfecnire jegyzetelni kezdte az adataimat. Monoton tollbamondtam mindent, balek voltam, hogy hazudjak. Legközelebb 21-én kaptak el, négy nappal a diákigazolványigénylésem beadása és öttel az elsõ eset után. Az Üllõi úttól egészen a Jászaiig õrködtem a villamoson. A következõ, óvatlan megállónál kedves nõi hang kérte nemlétezõ papírdarabkámat. Volt nálam jegy egyébként, tettem is egy vérszegény próbálkozást a hang gazdájánál, hogy esetleg most azonnal kilyukasztanám, Ha hibádzik a dokument Minden évben elsikkasztok egy-két BKV-bérletet. Nem nagy trükk: ha minden hónapban csak négy-öt nappal csúsztatom el a következõ harmincnapos vásárlását, helyben is vagyunk. Évi ötezer megtakarítás többnyire minimális kockázattal. A 14-es villamos, amivel naponta járok, a történelem során csak kétszer látott ellenõrt, de erre késõbb még visszatérek. Amióta a BKV bevezette a jegyek input oldalon történõ ellenõrzését, gyakorlatilag a metró dolga is meg van oldva. Az 1-es villamosra pedig az ellenõrnek sincs gusztusa felszállni, így ez fel sem merült mint rizikófaktor. A terep tiszta vagy kiszámítható, ennek ellenére néhány napnál többet sosem blicceltem, tartózkodtam az oroszlán farkának túlzott rángatásától. A dolog évekig remekül mûködött, míg egy homályos hajnalon a Bakáts téren nem felejtettem az irataimat, beleértve diákigazolványt és bérletet. Néhány nappal korábban egy ismerõsöm ismertette saját módszerét, miszerint kifizetõdõbb havi egy-két jegyet lyukasztani vész esetén, mint hat doboz cigi árát bérletre költeni. Mivel diákigazolvány nélkül ez legalább tizenkét cigire rúg, és tapasztalati alapon igazoltnak látszott a teóriája, de egy megálló múlva már õ is rendelkezett minden adatommal, annak ellenére, hogy addigra betanultam valami hazugságot. Megköszönte az intelligens hozzáállásomat, de ezen meglepõdni sem volt idõm, máris továbbállt. Két nappal késõbb 1400 forinttal és két csekkel kevesebbel, valamint ideiglenes diákigazolvánnyal a tárcámban távoztam az Akácfa utca közismert helyiségébõl. Másnap visszaadtam öcsémnek a bérletét, és elhatároztam, hogy maradok klasszikus, bevált módszeremnél. Miután a következõ reggel a pénztárnál észrevettem, hogy új okmányomat sikerült otthon hagyni, a nap további eseményei már nem leptek meg. Azért csak kikértem két jegyet, számoltam egy kis valószínûséget, és néhány óra múlva a második érvényesített jegyemmel robogtam Újpest felé a metrón. A 14-es villamoson, mint említettem, kétszer járt valaha is ellenõr. Az elsõ alkalom - és ez jutott eszembe, mikor immáron jegy nélkül felszálltam rá - az volt, amikor féléves külföldi tartózkodás után hazatérve elsõ utamat élveztem az itthoni tömegközlekedésen, mellesleg az elsõ jegypénztár felé közeledve. Akkor volt //2006.december; elõször, hogy megbüntettek, néhány röpke órával érkezésem után. Máig jogtalannak érzem a dolgot, de elmélázásomat ezen az arcomba villanó karszalag szakította félbe. A néhai diákigazolványomra gondoltam, ami a valaha vásárolt összes bérletemmel vastagabb volt, mint általában a pénztárcám. Utolsó mentsvárként az ellenõr megpuhítására tartogattam: nézze, én mindig, mindig veszek, csak most valahogy úgy alakult Fújhatom a sokéves gyûtõmunkát. Mostantól a csekkeket gyûjtöm. Inc(IQ); Kata A rendõr felszáll a buszra. Hamarosan jön egy ellenõr, aki kéri a jegyeket. A rendõrnek nincs jegye. - Vegyen bérletet, és fizessen 500 forint helyi bírságot! - mondja az ellenõr. A rendõr másnap megveszi a bérletet, de elfelejti ráírni az igazolvány számát. Ismét jön az ellenõr, és ismét megbünteti 500 forintra. Harmadnap a rendõr megint busszal utazik, de amint meglátja az ellenõrt, így kiált: - Ma nem tud megbüntetni, ellenõr úr! Kilyukasztottam a bérletemet! 0101

6 //beta verzio v1.6; 0110 READY. A cím láttán sokan gondolnak valamire: tárgy, fogalom, legenda és mítosz, hajnal, alkony. Játékszer, munkaeszköz, bosszúság, örömoázis. Örök barát, örök idegen. Egy érzékeny mozdulat: egy billentés: On/Off, lélegzetvisszafojtott másfél másodperc a koromsötét TV elõtt, majd a megnyugvás, hogy jóra: COMMODORE 64, világoskék alapon kék s READY. Villog a kurzor és ez a "COM- MODORE" mondhatni olyan, mint egy madárka, de ez fordítva nem igaz. Miután megtörtént az áhítat, néhány jól átgondolt programozási szarvashibát elkövetve, készülékünk szélesebb körben még el nem híresült lírai alkotását olvashatjuk el:?formula TOO COMPLEX ERROR READY. /?ILLEGAL DIRECT ERROR READY. /?SYNTAX ERROR / READY.?TYPE MISMATCH ERROR / READY.?OUT OF MEMORY ERROR READY. /?UNDEF'D STATEMENT ERROR READY. /?DEVICE NOT PRESENT ERROR READY. /?OVERFLOW ERROR / READY.?DIVISION BY ZERO ERROR / READY.?ILLEGAL QUANTITY ERROR (READY.) A hibák kijavítása után a vers lerövidül: "READY." A Commodore 64 Personal Computernek azonban nem csak a humán oldala számottevõ, hasonlóan nevetséges mûszaki adottságaival (és megfizethetõ árával) korának szintén nagy gyõztese volt. Az elsõként szeptemberében kiadott változatok 595 dolláros áron találtak az elsõ tulajdonosokra. Az NTSC változat 1,023 MHz-es, míg európai PAL cimborája 0,985MHz-es órajellel dolgozott. 64KB memória állt az elszánt programozó rendelkezésére, ha gépi kódban írt, míg 38KB, ha BASIC-ben (V2) BASIC BYTES FREE - figyelmeztet már az elején. A TVképernyõbõl 320*200 (16 szín) képpontot használt aktívan, a maradék egy keretként mutatkozott. A beépített 3 oszcillátor segítségével születtek a legendás melódiák. Talán szegényesnek tûnik, hogy csak négyféle hullámforma volt (háromszög, fûrészfog, változtatható négyszögjel és zaj), de a rendelkezésre álló szinkronizációval, gyûrûmodulációval és szûrõkkel a kreatív próbálkozók gyakran igen bámulatos eredményt értek el. Egy nem túl bonyolult matematikai apparátus segítségével digitalizált hangokat játszott le; nehezen felismerhetõen ugyan, de így még emberi hangon is képes volt megnyilvánulni. Akkortájt hatalmasodott el a játékforradalom, mindenbõl számítógépes játékot készítettek (pl. farönkdobálás, cérna tûbefûzése), rengetegen nagy lelkesedéssel foglalkoztak programozással, és éppen a fix mûszaki paraméterek miatt azokat használták ki teljes mértékben. Ez versennyé is vált, így miklósoldal; felettébb színvonalas alkotások születtek. A játékötletek és -témákon kívül a kísérõzenék terén sikerült a legmaradandóbbat elérniük, hiszen ezeknek a technikai korlátok kevésbé szabtak határt. Manapság egy játék fejlesztésében hatalmas pénzek bújnak el, és a tervezõk sokkal kevésbé merészek merõben új koncepciókat próbálgatni, a zenei (pontosabban dallam) téren pedig középkori visszaesés tapasztalható. A Commodore Business Machines (késõbb Commodore International) céget az Auschwitzot is megjárt lengyel Jack Tramiel alapította 1954-ben New Yorkban, ekkor még csak régi írógépek javításával foglalkozott. Minekután nem rég szerelt le az amerikai hadseregtõl, cégét katonai titulusról óhajtotta elnevezni. A General és Admiral már foglalt volt, így a Commodore-ra (sorhajókapitány, hajórajparancsnok) esett a választás. A terjeszkedés érdekében hamarosan Kanada lett a székhely. Az írógépjavítást hamarosan számológép-, majd asztali számítógépgyártás váltotta fel. A C64 elõdje a VIC-20 lelkû gép '81- ben jelent meg, még 5KB memóriával, 176*184-es maximális felbontással. Ezt a Video Interface Chipet fejlesztették tovább (VIC-30), s megszületett a gyöngyszem. Gyõzött; korának olyannyira nagy gyõztese volt, hogy azóta sem adtak el több számítógépmodellt a világon (17-25 millió db.). A fejlesztések csak a C128 után álltak le, s a cég átállt az Amiga birizgálására, majd ezután végleg tönkrement. A játékkirály (kizárólag ) munkaeszközként szintén igen sok irodában feltûnt, továbbá portjaival kiváló lehetõség nyílt különféle elektromos rendszerek vezérlésére (játék villanyvasút). Még a Windows-ra emlékeztetõ operációs rendszer (GEOS) is készült hozzá. Nem csoda hát, hogy sokak szívéhez nõtt a kormos C64, és mindenáron éltetni akarták, ki ne haljon már. Ám az IBM alapú PC-k fejlõdésével lehetõség nyílt rajtuk a Commodore számítógépes környezet emulálására, áthidalva ezzel a nonkompatibilitást. Mi több, szép drótköltemények alkalmazásával a nyomtatóportra lehet kötni a lemezmeghajtót, s mihamarabb LOAD"*",8,1. Legvégül RUN. Boldogság. Pár vállalkozó még hisz a Commodore hardveres újraélesztésében, de mindezidáig a kísérletek rendre kudarcot vallottak. Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? A komoly Commodoreszerelmesek úgyis õriznek egy eredeti példányt a padláson, a nosztalgiázgatáshoz pedig az emulátoros módszer ugyanúgy megteszi. Már alig akadnak, akik a dual core-ba a billentyûzet jobb szélén próbálnák még életet lehelni, mint ahogy Suzuki-sból is alig van már olyan, aki a kormány mellett, szintén jobb oldalt, a levegõben kapkod, hogy sebességet váltson. Meglehet, konstrukciós hiba, hogy a Commodre felirat egy idõ után megvetemedik, felágaskodik, és nem kizárt, hogy el is száll majd, mint egy madárka: Commodorecommodorecommodoreco mmodorecommodorecommodorecommodoreco /Miklós/ Inc(IQ); Két számítástechnikus beszélget: - Szia! Kölcsön adnál 1000 Ft-ot? - Adok 1024-et, hogy kerek legyen! Az orvos a beteghez: - A gerincérõl készült röntgenfelvételen súlyos elváltozásokat találtunk, de Photoshoppal kijavítottuk! - Milyen az óvszer nélküli szeretkezés? - Plug and Pray.

7 Harmadik tip. találk.: A transzformátorok és reflexiók NIK-es atyja, a technokrata, aki versekbõl idéz, és hisz a nevetés erejében... Egy ezermester nagypapa, polcán Rejtõvel és Reviczkyvel, gramofonján Hofival Harmadik típusú találkozásokt Mesélne a gyerekkoráról? Pesten születtem, a mai belvárosnak hívott részen éltem családommal 25 éven keresztül. Sajnos általános iskolás korom elõtt egy hosszan tartó súlyos betegségem volt, ami elég sokáig el is húzódott. Általános iskolába a hatodik kerületben lévõ felsõerdõsorba jártam. Ezután sok osztálytársammal együtt a Kölcsey Ferenc gimnáziumot választottuk. Ez gimnázium volt, vagy már ekkor orientálódott valamerre? Minden osztály más volt, a mienk alapvetõen reál osztály volt. Késõbb aztán belsõ átszervezések miatt testnevelés szakosok lettünk. Mivel jó páran felmentettek voltunk, az összes órát futás és magasugrás helyett a folyósón töltöttük különféle eszmecserékkel. Ebbõl a csoportból aztán szinte mindenki sokra vitte, közülük többen szép karriert futottak be. Egyikük például híres matematikus volt, sajnos korán eltávozott közülünk, egy másik kiváló orvos lett, és így tovább. Azért a testnevelés mellett megmaradt az osztály alapvetõ politechnika irányvonala is. Ennek keretében részesültünk géplakatos szakirányú képzésben, annak összes szokásos, sokfelõl hallott történeteivel együtt. Azt az üzemet, ahol akkoriban vasakat reszeltünk és barkácsoltunk, éppen mostanában értékesítették Angyalföldön. A helyén most a Cézárház áll. Összességében azért nem volt rossz, legalább egy kis manualitást adott az embernek, bár hozzá kell tegyem, elég halovány szinten. A gimnáziumban szerencsére elég sok szakkör is akadt, köztük például az általam igen kedvelt fizika fakultáció is, de említhetném még a rádiós vagy éppen a kémia foglalkozás is. Ennek köszönhetõen már elég korán szép eredményeket értem el különféle versenyeken, így sikerült bejutnom az ELTE TTK-n lévõ, Sas Elemér által tartott kísérlet fizika szakkörre. Ez azóta is nagyon szép emlék maradt számomra. Ekkortájt kellett döntsek, melyik pályát válasszam. A magától értetõdõ eshetõség mellett, amely ugye az ELTE fizika szak lett volna, a villamösmérnöki pálya gondolata merült még fel. A dilemmán viszonylag hamar sikerült túljutnom, hiszen tudtam hogy engem mindig is a tervezés és kivitelezés mozgatott inkább, mint az elméleti hipotézisek felállítása. Így már egyenes volt az út a villamosmérnöki kart hallgatói közé. A tudományágon belül az erõsáram és a híradástechnika érdekelt a legkevéséb, így aztán a mûszer- és szabályozástechika szakra jelentkeztem. Az egyetemi évek alatt tankörtársaimmal közösen készített TDK dolgozatunkkal, amiben már áramkör-szimulációt is végeztünk, országos második helyezést értünk el. Minek köszönhetõ a tudatos pályaválasztása? Tipikus szülõi indíttatás esetleg? Nem, nem errõl volt szó. Vagyis nem teljesen. Nem a szüleim, hanem nagynéném férje dolgozott villamos iparban, és vele már a 8 általános elvégzése után együtt dolgoztam nyaranta. Olyan lelkes voltam, hogy mindenféle elektronikai ismeret nélkül egyszer szétszedtem az egyik kallódó transzformátorát, amiért aztán se nem dícsértek meg annyira, se összerakni nem lehetett többet. Majd elvégezte az egyetemet. Hogyan tovább? Mielõtt tovább haladnánk, azt még el szereném mondani, hogy én már középiskolás koromtól kezdve igyekeztem a saját lábamra állni, fõleg azért hogy segíthessek a szüleimnek. Erre a legkézenfekvõbb megoldásnak azt láttam, hogy ahogy idõm engedte, már egyetem alatt folyamatosan oktatást, korrepetálást vállaltam. Az egyetem utolsó évében aztán néhány másik hallgatótársammal együtt kaptunk egy ajánlatot, így már akkor elkerültünk 18 órázni az adott céghez. Szerencsémre az ottani tevékenységem mellett a diplomamunkámon is dolgozhattam, ami olyan jól sikerült, hogy a védésen már egy kompletten mûködõ modellt sikerült bemutatnom. Ez már akkoriban is ritkaságnak számított. Min dolgozott pontosan? Ez lényegében egy olyan, élelmiszeripar számára elkészített prototípus volt, ami képes volt kapacitív elven megmérni a vaj víztartalmát. Tudjuk, hogy a víz relatív dielektromos állandója nagyobb mint a zsíré, így ezen az elven ki lehetett mutatni, hogy a gyártók mennyi vizet próbáltak belecsempészni az értékesebb zsiradék helyett. Nem kapott aztán fenyegetéseket egyes gyártóktól, hogy talán ezt mégse kéne? Nem, nem azért erre nem került sor. És hogy került el az akkori munkahelyérõl? A cég akkoriban kezdett más irányba orientálódni, amik azonban nem voltak összhangban az én elképzeléseimmel, így több volt évfolyamtársammal együtt egy akkori villamosipari nagyvállalat fejlesztõcég, digitális rendszerek fejlesztési részlegén kezdtem el dolgozni. Itt aztán két és fél évet töltöttem el, majd csak ezt követõen kerültem a fõsikolára. Azért csak két és fél évet, mert olyan volt a vállalt struktúrája, hogy az egyes gyárak inkább //2006.december; a saját fejlesztéseiket részesítették elõnyeben, míg a mieink a gyártás helyett egybõl az irattárba kerültek. Ráadásul még meg se fizették. Szóval, mivel a szekrénynek dolgozni nem nagy élvezet, mindenképpen váltani akartam, végül több lehetõség közül a fõiskola akkori Számítástechnikai tanszékét választottam. Mennyire könnyítette meg kezdeti munkáját az egyetemi évek alatt szerzett tanítási tapasztalata? Az itteni pályafutásom elején csak gyakorlati foglalkozásokat vezettem, és csak késõbb kaptam lehetõséget elõadások megtartására is. Ehhez azért hozzá Interjú kóré lászlóval Kóré László unokájával kell tegyem, hogy akkoriban más volt, a hallgatók létszáma jóval kisebb volt, mármár családias volt a hangulat a mostani helyzethez képest. A korábbi interjúkból már kiderült, de azért Öntõl is megkérdezem: ön szerint más volt-e a fõiskola színvonala akkoriban? Ez nehéz kérdés, furcsa mód pont azért, mert elég egyértelmû rá a válasz. Egy dolgot kell észrevenni. Kisebb létszám mellett egyfelõl egyértelmûen könnyebb az oktatás és az anyag elsajátítása is, másfelõl pedig a hallgatók egymáshoz mért tudása sokkal homogénebb volt, és többnyire nem voltak ilyen tudásbeli, felkészültségbeli vagy éppen érdeklõdésbeli különbségek. Mivel manapság jóval többen vannak, ráadásul a sok hallgató nagyon különféle körülmények közül érkezik a fõiskolára, a felkészültségi szintjük és tanulni vágyásuk is más Ilyen értelemben igen, azt hiszem kimondhatjuk, hogy már nem olyan mint régen. Ráadásul, ugye, az ön területén még a szigorlatot is megszûntették. Ön ezt problémának látja, vagy hívjuk inkább súlyponteltolódásnak? Nos, ezzel kapcsolatban nem a szigorlat szimbolikus értéke vagy késztetõereje, ami leginkább hiányzik, hanem az hogy így nem kapnak a hallgatók lehetõséget tudásuk rendszerezésére, hogy átlássák, 0111

8 //beta verzio v1.6; 1000 mit tanultak az évek során, és ebbõl mit tudnak majd esetleg hasznosítani. Ez könnyen oda vezet, hogy a legtöbben csak a vizsgáért tanulják meg az anyagot, és azon nyomban gyorsan el is felejtik az egészet. De miért, ön szerint tényleg hasznát vehetnék pályájuk során a fõiskoláról kikerülõ informatikusaink ezt a fajta tudást? Igen, véleményem szerint biztos lesz, hogy nagyon fog hiányozni. Ha nem is egy komoly villamosmérnöki feladat vonatkozásában, csupán mint általános informatikai-mûszaki mûveltség. Egyszerûen elkerülhetetlen hogy valakinek ne legyen ismerete arról, hogy mi az a VLSI áramkör, a csíkszélesség, a reflexió vagy a többi alapfogalom. Egy tárgyaláson, egy szakmai beszélgetésen ezeknek az ismereteknek a hiánya mind súlyos presztízsveszteséggel járhat, arról nem beszélve, hogy ne adj isten még át is kellene adniuk ezt az információt egy másik kollégának. Tényleg nem célunk az, hogy a villamoskart utolérjük, de ne kelljen tájékozatlanságot elárulnia magáról ezzel kapcsolatban senkinek, aki kikerül a karról. A lényeg hogy egy kellõen stabil alaptudást biztosítsunk. A dolognak a karon van még egy vonatkozása, amit azért nem árt számításba venni. Az idõk során fokozatosan, a BSc-vel pedig fokozottan csökkentek a szakterület óraszámai. Most ott tartunk, hogy amire eddig öt óra volt, abból most kettõ maradt. Gondoljunk csak bele, a karon folyó képzést nem véletlenül hívják mérnök-informatikus képzésnek. Nem szabad elfeledni, vagy akár csak túlságosan is leértékelni a mérnöki szót ebben a szókapcsolatban. A szakterület tárgyainak feladata az is, hogy ezt a mérnöki szemléletet próbálják kialakítani a hallgatókban. Ezért is tartom fontosnak ezen tárgyak megismerését. Próbálkoznak önök, ennek fényében valamivel, ami elõsegíthetné a hallgatók ezirányú hatkényabb képzését? A legfontosabb az lenne, hogy minél több laborfoglalkozás legyen. Ehhez mostmár az új épületben is nagyon sok saját kétkezi munkánkkal szereltünk fel. Ezek által igyekeztünk minél szélesebb körben biztosítani a hallgatók számára az ezirányú ismeretek megszerzésének lehetõségét. Persze itt is probléma a nagy létszám és a kis érdeklõdés. Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hallgatók felismerjék, miért és mennyire fontos része ez szakmai alapmûveltségüknek. Rendben, reméljük eljut az üzenet a hallgatókhoz. Evezünk most könnyedebb vizekre, és beszéljünk arról a numerológiai elemzésrõl, amit önrõl készítettünk. Mit gondol errõl? Nos, enyhén szólva nem mindennel értek egyet, mindenesetre érdekesnek érdekes. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy megmutattam a családomnak is, és sok helyen igencsak nagyokat csodálkoztak. Például itt van az ösztönösség. Ez például messze nem igaz, persze ami ösztönösnek tûnik az még lehet egy tudatod gondolatsor vége. Vagy egy másik: mûvészeti érzékem ugyan olyan téren van, hogy hallgatni, nézni szeretem, de technokrata beállítottságom miatt mûvelni azokat már kevésbé tudom. És ez? "További pozitívum, hogy tud nevetni, sõt önmagát is képes megmosolyogni. Ezzel azt a hatást kelti, hogy nem veszi magát olyan komolyan. Bár sokszor csak nagyon tehetséges színjáték ez, az eredmény kellemes, mindenki elhiszi, hogy jól ki lehet jönni, jókat lehet beszélgetni egy ilyen emberrel." Szerintem rendkívül fontos a jókedv és nevetés. Erre egy jó példa: volt egyszer egy komolyabb balesetem, ami agyrázkódással, sõt komolyabb eszméletvesztéssel is járt, így egy idõre kórházba kerültem miatta. Amikor jöttek a barátaim, elhozták nekem A 14 karátos autó címû Rejtõkönyvet... Kiolvastam egy nap alatt, és tökéletesen meg is gyógyultam. Ami a színészkedést illeti, én egyáltalán nem gondolom, hogy ilyen típus lennék. És az a rész, hogy nem veszi magát komolyan? Az ember minek vegye magát komolyan? Aki ezt teszi, az szerintem már rég rossz úton jár! Errõl az jut eszembe, amikor a középiskolai ballagásomra a tarisznyámba tette osztályfõnököm Reviczky Gyula egy versrészletét: Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása. Ki sóhajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat. Mesélne még kicsit a családjáról is? 3 gyerekem van, két felnõtt lány, és egy fiú, aki még középiskolás. A nagyobbik lányom most pénzügyi területen dolgozik, a másik szociológus. Feleségem tanítónõ. A fiam éppen ma tartott elõadást egy középiskolás, országos TDK versenyen. Õszintén gratulálunk hozzá! Mik lennének a hobbiai? Olvasás, elsõsorban történelmi könyvek és sci-fi, de azokból is csak az, amiben sci is van, nemcsak fi. Természetesen nem maradnak ki a humoros könyvek, így például Rejtõ Jenõ sem (ha már a humornál tartunk, a tanár úr nem veti meg Hofi remekmûveit sem, amit onnan tudok, hogy pont akkor kerül ideiglenesen eltávolításra néhány felvett elõadás a tanárúr mp3 lejátszójáról, amikor az interjú készült, azon szent cél érdekében, hogy aztán rögzíthessük rá az interjú anyagát. Nos, igen, mi sem fémjelzi jobban szerény személyem felkészültségét. - a szerk). Sportok? Úszás. Illetve kerékpározás ha van idõ és még jó is. Amúgy a családban az egy fõre jutó kerékpárok száma már egy ideje meghaladja az egyet. Volt valami emlékezetes nyaralása? Talán a fõiskolai Balatonszepezdi üdülõben eltöltött nyarakat szerettem a leginkább. Családommal hosszú-hosszú éveken át jártunk le, melyeket rendkívül élveztem, és a hely is nagyon a szívemhez nõtt. Ami még a hobbikat illeti, családi Harmadik tip. találk.: házban lakunk, és mivel elég manuális beállítottságú vagyok, szinte mindenféle munkát én végzek el, persze néha fiam is besegít. Szóval a tetõfedéstõl az ácsmunkán, asztalosmunkán, lakatosmunkán keresztül a villamosmérnöki munkákig, mindenfélét. Ezek után ne mondja, hogy nem ön az Ezermester fõszerkesztõje! Nem, azért az nem vagyok... Mik a tervei a jövõre nézve? A fõiskola vonatkozásában fontos hogy folytatódjanak a laborok felújításai, illetve mindenféle azzal kapcsolatos munkák. Iskolán kívül pedig, mivel immár nagypapa vagyok, illetve remélhetõleg nemsokára többszörös nagypapa leszek, szeretnék minél többet foglalkozni az unokáimmal. Nincs is annál jobb, sok sikert és örömet kívánunk az unokák neveléséhez! Zárásként megfogalmazna valamiféle jóslatot a jövõre nézve, már ami a szakterületét illeti? Milyen innovációk várhatóak a közeli s távolijövõben? Régebben olvastam egy könyvet Arthur C. Clark-tól A jövõ körvonalai címmel. A könyv elején arról ír a szerzõ, korábban kik és mekkora hibákat követtek el a tudományos jövõképek megalkotása során, mint például repülés vagy az ûrhajózás. Persze sok mindenrõl már tudtam, amit ír, de mégis ezt olvasva jöttem rá, hogy mennyire kell vigyázni a jóslatokkal. Sosem szabad túl okosnak lennünk. De hogy a kérdésre is válaszoljak: valamennyire mégiscsak látszanak a körvonalak, melyek halványan egy technológiai váltást vetítenek elõre. Olyan innovációk elterjedése várható, mint a nanocsövek vagy mondjuk a kvantummechanikai elven mûködõ eszközök. Persze örök igazság, hogy az anyagi megfontolások, a profit mindig is sokkal meghatározóbb lesz, mint az esetlegesen elérhetõ technikai fejlesztések, így amíg egy technológia még profitot hozhat, vagy a konkurencia nem kényszeríti ki, nem vezetik be a már létezõ újabb technológiát. Az általános technikai fejlõdésre áttérve, elég csak a mostanában Franciaországban induló nemzetközi fejlesztési projektre gondolnunk, mely az atomenergiánál jóval hatékonyabb és környezetbarátabb fúziós energia elõállítását célozza. Érdekes belegondolni, hogy míg a természetes úton nyert energia, gondolok itt a szélerõmûvekre, vízierõmûvekre, stb. esetében a termelt energia nem növeli meg a teljes bolygó hõvé alakuló összenergia-mérlegét, addig a fúziós technikával megtermelt energia többletenergiáként jelentkezik a bolygó rendszerében. A kérdés ekkor pedig az, hogyan leszünk képesek ezt az energiát elvezetni. AndreW Elnézést kérünk, de a korrektorunk szülési szabadságra ment ebben a hónapban (meg kell szülnie egy halom féléves feladatot), így teendõit más látta el, aki viszont messze nem olyan körültekintõ vagy eléggé járatos korrektorországban, úgyhogy elõfordulhatnak helyesírási vagy fogalmazási pongyolaságok. Sz al ezekért kérünk elnézést, elõzetesen és utólagosan is.

9 miklósoldal; Tudósítás Csodaországból Reményeim szerint minden kedves olvasónak, akinek legutóbb nem állt módjában ellátogatni Csodaországba, valamelyest kárpótlást jelenthet e rövid kis összefoglaló. Feltett szándékom beszámolni minden tudomásomra jutott helyi csodáról. Mindannyian jól tudjuk, milyen fontos rajtakapni õket, s milyen bosszantó, ha elszalasztunk akár egyet is. Éppen ezért már pusztán humánus érzületembõl egyenesen kötelességemnek érzem, hogy tõlem telhetõen minél hitelesebben adjam vissza a furcsa történések egymásutánját. Nem is annyira mérnöki, mint inkább történész szempontból. Igyekeztem mindent pontosan lejegyezni, a hangulatot legjobban visszaadandó a beszámoló formájaként naplóm eredeti, bár helyenként a hely híján megnyirbált és cenzúrázott változatát tesszük közzé. Ezúttal a zászlófelvonó ceremónián is viszonylag sok a jelenlevõ. A himnusz ritmikus szelében lobogó tükör alatt sokunk szemébe könny szökik, a csodákban elhunytak emlékét mindenki hûen szívében õrzi, és õszinte a fájdalom, hogy már nem lehetnek itt velünk. De nem? A szertartás végére már mindenki türelmetlen egy picit, többen el is rohannak az ország belseje felé még a záróbeszéd közben (téma: csodák olajfúrótornyokon és olajfinomítókban - ez valóban keveseket érint). Már az elsõ órában csak én hét csodára leszek figyelmes, többen a világ 7 csodájához mérik õket, ahogy megosztom velük. Természetesen nem csak én mesélek, egy félig ukrán honfitárs arról számol be, hogy legutóbb a kabátját úgy kellett utána vinni, annyira belefeledkezett a sok ámulatba, emellett persze sok a sablonos eset is: filmszakadás, kisebb, ám annál humorosabb balesetek, miegymás. Egyre inkább a környezetet pásztázom //2006.december; figyelmesen, hátha észreveszek egy "hullócsillagot", mikor hirtelen odalép hozzám egy jólfésült, elegáns, öltönyös úriember: - Hmmm? Nem igazán értem, mit akar, mire õ ezt látva rajtam, még közelebb jön, hogy jobban halljam, s még merevebben a szemembe néz: "Hmmm?" Valahogy sikerül megértenünk egymást, s már elég sokan ülünk egy asztal körül mindenféle témához kapcsolódó beszélgetést folytatva, amikor egy igen nagy csoda történik, többen felugranak és tapsolva járnak körbe, hogy ekkora csoda már rég nem történt. Ezután a félig ukrán Jászka épp bekötött kezérõl mesél nekem, hogy elég érdekes dolog történt vele. Megsérült, olyan gyorsan mûvelte a csodát. Erre odahívok másokat is, hogy ezt nekik is hallaniuk kell, és mindenki meg is veregeti a vállát, s nevetve mondogatják neki 7 pontunk legfontosabbját, hogy "mûveld a csodát, ne magyarázd", õ nevet a legjobban. Közben mindvégig olyan dolgok történnek velünk, amiket nem lehet megmagyarázni, nincs olyan tudományág, amely választ adna égetõ kérdéseinkre. Az öltönyös úriember többekhez is odamegy, hogy "Hmmm?", állítólag õ itt elég régi állampolgárnak számít, és senki nem látta még, milyen színû a szeme tulajdonképpen. Este 11-et üt már az óra, amikor valaki az asztal alól kerül elõ álmos, nyúzott fejjel. A legtöbben rögtön faggatni kezdik, jellemzõ, hogy mindenki elsõként akarja hallani a magyarázatot erre. Egy kisebb csoporttal itt már azt hisszük, nincsenek is csodák, kétségek merülnek fel, de erre rögön rá is cáfol, hogy közvetlenül utána megtörtént egy csoda (majd hamarjában még megszámlálhatatlanul sok további), s nyomban mindnyájan vissza is ülünk. Egyre nagyobb értetlenséggel állok a dolog elõtt, ép ésszel fel nem fogom, hogy történhetett ekkora csoda! Jó ideig a hatása alatt vagyok, elég meghatározó az ilyesmi. Alig térek magamhoz, és csak sejlik, hogy valami nagy hangoskodás támadt az asztalnál. Nagyon koncentrálok, amennyire lehet, próbálom megérteni, mi zajlik. Itt van egy vadidegen, s azt állítja, mindent meg tud magyarázni, a csodákat ugyanúgy, mint bármi mást. Ezen úgy nevetünk, hogy a fejünk is összeütõdik, egymást csapkodjuk, de csak nem bírjuk abbahagyni. Pár perc múlva elkezdi fejtegetni, mekkora betûkkel van kiírva dolgozószobájának ajtajára, hogy "Csodák ne zavarjanak!" - Ez heves nemtetszést vált ki többünkbõl, radikálisaink majdnem meg is ütik, és egyáltalán nem meglepõ, hogy váratlanul ismét örök barátságot kötnek vele, és kezd is megenyhülni, egyre nehezebben ad magyarázatot néhány jól ismert jelenségre. Jászka ezúttal az öltönyös társaságában jelenik meg, aki segít neki a járásban, mert nem rég varrták össze 4 öltéssel a száját, s a lábát is megvágta egy hirtelen mozdulat miatt, mondani sem kell, halálosan büszke magára, és még így is látni, mennyire mosolyog. Nem tudom, pontosan mikor, de valamikor utána, majdnem sikerült megmagyarázni valamit, de végül meghiúsult. Egyre görcsösebben kémlejük környezetünket, s így is majdnem elszalasztottunk egy kisebbet, egy épp hogy nem a természet törvényeinek engedelmeskedõt, de megvan, még fénykép is készült róla. A barátságok eközben szakadatlanul köttetnek. Pihenésre van szükségem, ezért egy kicsit le is hunyom szemem, mire valaki kisvártatva a fülembe is susogja: "Nos?" Ránézek, mire õ visszanéz, és könyörtelenül újra rám talál: "Hmmm?" Már nem is törõdöm vele, feladom, hogy megfejtsem a viselkedését, inkább az új jövevényt figyelem, akinek látszólag egész jól sikerült beilleszkednie. Mostanra õ a meg nem magyarázható dolgok minisztere. Hirtelen figyelmesek leszünk ugyan 3 kisebb csodára, de most inkább rá érdemes figyelni. Az elmúlt pár óra alatt igen éles szimata fejlõdött ki, hogy mi az igazi és mi az álcsoda. Már egy egész megbízható és könnyen alkalmazható módszert is mutat nekünk, amivel 98%-os pontossággal lehet kimutatni, hogy a vizsgált esemény csoda-e vagy nem. Én egyelõre szkeptikus vagyok az eljárást illetõen, de nem csak én, csak egyre nehezebb egymás szavát érteni, mert közben egyre sûrûbben fordulnak elõ hihetetlen dolgok, s ilyenkor alig lehet megakadályozni, hogy ne tapossák el egymást a kíváncsiskodók. "De figyelj!" - szól hozzám az egyik nagyon lestrapált ábrázatú tag, és egy cikket hoz, illetve annak csak egy cafatát. Futótûzként terjednek a leírtak. Annyira nevetünk, mint még soha az életben, rázkódik az egész asztal, más asztaloktól is körénk gyûlnek, mi meg dülöngélünk vörös fejjel, hangot se adunk, könnyünk potyog. Nem bírom tovább, a földre kerülök, próbálok a világ legszomorúbb dolgára gondolni, de így is csak vonaglok. Ráadásul ott csapkodja ököllel az asztal lábát a szintén fetrengõ Jászka is, az öltés is felszakadt, de ezt a nevetést már sehogy lehet abbahagyni, írni sem tudok, a toll már rég nincs meg, a lapokat meg egyre csak tépkedem. Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha nem jön a hír, hogy valahol ismét megmagyarázhatatlan dolgok történtek, de többet egyelõre nem tudni. Többen oda akarnak menni, mi is próbáljuk összeszedni magunkat, hogy útra keljünk. A helyszínre érve, már csak egy gondolatot jegyzek fel: Csodák márpedig vannak. Semmi más. Ismét nagy örömmel könyveltük el, hogy minduntalan virágkorát éli ideiglenes országunk. Ezúton is szeretném hangsúlyozni, hogy ha esetenként nem is tudunk megjelenni, a csodákat számon tartani változatlanul fontos; különben ezen írásnak sem volna értelme. /Miklós/ 1001

10 //beta verzio v1.6; Õrült, zseni vagy mindkettõ Avagy Van V Gogh kiállítás a 100 éves Szépmûvészetiben szörviszpekk A Szépmûvészeti Múzeum 100. születésnapja alkalmából nagyszabású kiállítás nyílt december 2-án Vincent van Gogh alkotásaiból. Az március 30-án Zundertban született festõ mintegy 150 mûve került kiállításra. A Szépmûvészeti Múzeum 100 éves fennállása óta, még nem rendeztek Budapesten van Gogh képeibõl ilyen kaliberû kiállítást. Az eltelt évek alatt csupán néhány festménye került kiállításra a Múzeumban. Most a körülbelül 150 kép egy helyen, egy kiállítás alkalmával megtekinthetõ. A kiállítás a festõ korszakai szerint van felépítve. A kiállított képeket 150 milliárd forintra biztosították. Mikor fölsorakoztunk a bejáratnál, már messzirõl láttam milyen komoly óvintézkedések foganatosítottak. Két biztonsági õr, két üvegajtó. Az egyik biztonsági õr egy távirányítóval kinyitja a külsõ üvegajtót. 4 személy bevonul a kabinba, majd a biztonsági õr bezárja az ajtót. Amint a külsõ ajtó becsukódik, kinyílik a belsõ ajtó, és máris elénk tárul a csoda. Az elsõ szekcióban megismerhetjük azon festõk, néhány képét, melyek hatottak van Gogh festészetére (például Delacroix, Rembrandt, Millet, Daubigny), és néhány képet, amelyeket ezen festõk képeinek hatására készített. Ezek után megismerhetjük a festõ életmûvét 1881 és 1890 között. Ezek nekem személy szerint nem igazán tetszettek, mert túl sok volt a fekete-fehér rajz és litográfia. Az impresszionizmus lényege pedig pont az volt, hogy minél élénkebb színeket alkalmazzanak, hogy a festményt életre keltsék a színek. Igazság szerint ezek a képek csak azért érdekesek, mert ezek alapján megismerhetjük a holland mûvész fejlõdését. Majd a Párizsban eltöltött évei alatt készült képek egy kisebb részét is megtekinthetjük. Ezek nagyrészt portrék, melyeket a környezetében élõkrõl készített. Majd a japán fametszetek után megnézhetünk egy pár híresebb képet, melyek Arles-ban, Saint Rémy-ben és az Auvers-sur-Oise-ban készültek. Hiányoltam néhány képet! A híresebbeket. A van Gogh szobájáról készült képet, az Önarckép bekötött fejjel címû képet, és a híressé vált napraforgós képet kifejezetten sajnáltam, hogy nem láthattam. Tudom, hogy nem egyszerû megszerezni a képeket. A Múzeum honlapján azt írják, hogy szándékosan a kevésbé ismert képek lettek kiállítva, hogy ne legyen sablonos a kiállítás. Nekem mégis hiányérzetem támadt ahogy kijöttem. Elõszeretettel festett parasztokról, a hétköznapi életrõl (például: krumplievõk, krumpliszedõk). Nagyon kedvelte a természetet. Egy idõben a képeinek ábrázolásmódja kissé Monet-s beütésû, majd gyakran ábrázolja képeit japán stílusban, japán motívumokkal díszítve. Másik nagyon híres témája a napraforgó. Öccsével, Theoval rendszeresen levelezett. Ennek köszönhetõ, hogy ilyen sok információ maradt fenn az utókornak. Theo megszervezte, hogy testvérét meglátogassa Gauguin, a kor híres és elismert festõje. Ezért van Gogh elkezdett napraforgókat festeni, hogy kidíszítse vele a Gauguinnek szánt szobát. Õ maga rajongott a sárga színért. A sok napraforgós kép közül a Két levágott napraforgó megtekinthetõ a Múzeumban. Ehhez tartozik még, hogy mikor Gaugin meglátogatta, nem jöttek ki annyira, mint õk azt gondolták. Sõt úgy összevesztek, hogy van Gogh idegrohamot kapott, és levágta saját fülcimpáját. A történet érdekessége, hogy ezek után útnak eredt és betért egy bordélyházba, ahol egy prostituáltnak ajándékozta a levágott fülcimpáját. A prostituált orvoshoz vitte, megmentve az életét, mert elvérzett volna. Ez a kép pont nincs kiállítva. A Vincent nevet, azért kapta, mert egy évvel a születése elõtt, az édesanyja szült egy gyermeket, aki nem sokkal a megszületése után meghalt. Õ lett volna Vincent, és az õ tiszteletére kapta a késõbbi van Gogh ezt a nevet. Van Gogh egész élete a civódásról, az élet értelmének keresésérõl, és a depresszióról szólt. Elõször édesapját követve papnak ment, majd képekkel kereskedett, ahol rájött, hogy komolyabban szeretne foglalkozni a festészettel. Majd az egész életét a festészetnek áldozta. De a depresszió és az önmarcangolás maradt. Sajnos ez okozta a halálát is. Miután összeveszett Gauguinnel, és levágta önnön fülcimpáját, önként bevonult az elmegyógyintézetbe. Késõbb kiengedték, majd ismét visszakerült. "A rohamok alatt rettegek a kínoktól és a szenvedéstõl most mégis megpróbálok rendbe jönni, mint az olyan ember, aki öngyilkos akart lenni, de túl hidegnek érzi a vizet, és ezért minden erõvel igyekszik kijutni a partra."- írta van Gogh testvérének, Theonak egy levelében ban. Majd július 27-én kiment sétálni az intézet melletti erdõbe, ahol mellbe lõtte magát. De itt nincs vége a történetnek, mert a festõ ezek után visszamászott a szobájába, ahol bekötözték. Még két napon keresztül pipázgatott, majd meghalt. A kiállítás március 20-ig tart, és 1400 forintba kerül a diákjegy elõvételben. Aki szereti a festészetet annak ez kötelezõ, aki pedig csak egy nyugodt meghitt délutánt akar, annak melegen ajánlom! Bundi 1010 Smarty, avagy péhápézz okosan Mese php-zõknek és érdeklõdõknek. Egyszer volt, hol nem volt, még a kezdet kezdetén, mikor megszületett a tripladuplavé, különféle szakemberek magvas gondolataikat merevlemezre vetették, elérhetõvé tévén számos egyéb szakember számára. Ehhez egy fura, HTML-nek elkeresztelt leíró nyelvet használtak. Mivel alapvetõen nem érdekelte õket a forma, annál inkább a tartalom, egy igen egyszerû nyelvet találtak ki, melynek elsajátításához (némi, szakik esetében általában adott IQ felett) nem volt szükség 2-3 óránál többre. Ám a világháló megnyílt az emberek elõtt. Mivel a létszám növekedését az össziq nem követte oly látványosan, egyre kevesebb embert ragadtak meg a jó kis fekete-fehér, zsargonnal teli szövegek. Az embereknek cirkusz kellett, szép, csillogó oldalak, netes pornó és a többi, így új szakma látott napvilágot: a webdesign. Mivel a HTML eléggé hülyebiztos volt, és egy teljesen kezdõ ember mûködõ weboldalt hozhatott össze órák alatt, rövid idõ kellett ahhoz, hogy minden bokorból önjelölt webdesignerek pattogjanak ki. Az egész világ reszketett önkifejezési vágyuk dizájnförmedvény eredményeitõl. Hogy végül mégis megmenekültünk a rózsaszín és hupivilágoskék árnyalatainak vidáman villódzó kavalkádjától, az két dolognak köszönhetõ. Egyrészt a technikák fejlõdésével egyre újabb és újabb programok alapszintû elsajátítására lett volna szükség, másrészt megjelentek a dinamikus weboldalak. Mivel a programozás már verejtékesebb volt, mint a szépséges HTML editorok hergelése (a kódot véletlenül se megtekintve), az önjelölt webdesignerek új móka után néztek, és így születtek meg az elsõ bloggerek, de ez már egy másik mese... Manapság már majdnem minden, magára valamit is adó oldal rendelkezik dinamikus tartalommal. Ám egy érdekes jelenség vált megfigyelhetõvé. Az webfejlesztéssel foglalkozó embereknek két, szinte diszjunkt halmaza alakult ki. Egyikbe tartoztak a programozni tudók, a másikba a szépérzékkel rendelkezõk. Ám fajunk egy harmadik halmaza (a pénz felett rendelkezõké) egy egészen abszurd ötlettel állt elõ: olyan weboldalakat akartak, melyek egyszerre voltak szépek és mûködtek rendeltetésszerûen! Nagy keservesen az elsõ két halmaz elemei elkezdtek szövetkezni egymással, próbálván átkerülni a harmadik halmazba. Azonban az együttmûködés eleinte nem

11 szörviszpekk volt kifejezetten gyümölcsözõ, hisz elég nehéz volt egy scriptbe belevarázsolni azt a HTML kódot, ami szép oldal létrejöttét eredményezi. A programozók általában egy scriptnyelvet használnak, hogy megírják az oldal mögötti logikát. A php egyike a legnagyobb sikerû nyelveknek, ráadásul ingyen hozzáférhetõ bárki számára. Így aztán ismerik és használják is sokan, tán még e hasábok olvasói közül is. Ám ezen olvasók többsége bevallottan szenved azzal, hogy, bár szuperül mûködõ kódokat írnak, valahogy az oldal... külcsínre nem az igazi. Jól esne számukra, hogyha valami értõ, szépérzékkel megáldott halmazelem segítené õket munkájukban, lehetõleg a képek feldarabolásán túl. Ugyanakkor ezen olvasók többsége bevallottan utálja, ha valami képszerkesztõs lúzer belepiszkál a gyönyörûen megírt kódjába. Kész szerencse, hogy zseniális emberek találtak egy megoldást a dilemmára: úgy hívják, "templating". De mi is az a template? Egy sablon. Egy majdnem- HTML-kód, amelynek néhány részére változók írhatók be, így az oldal minden alkalommal más tartalmat jeleníthet meg. Nagy cucc, mondhatják páran, feltaláltuk a kereket, hisz a php script is valami ilyesmit csinál Csakhogy egy komolyabb scriptben a HTML kód már csak töredékét alkotja a php-nek. Hatalmas, robosztus függvények izzasztják az adatbázisszervereket, számolnak mindenféle képletekkel, amibõl újabb adatok halmaza származtatható, és valahol a 16 nyomtatott oldalon ott van a 20 sornyi HTML kód. Persze jól szétszórva. A designer sikítófrászt kap a kérdõ- és dollárjelek seregétõl, a programozó pedig akkor, mikor meglátja, hogyan teszi tönkre a másik az órákon át, szépen megírt, jól kigondolt kódot, hogy egy újabb rózsaszín maci kerülhessen az oldal bal felsõ sarkába. Hogy mentik meg a template engineek a világot az idegösszeroppant programozóktól? A lényeg, hogy a logikát elválasztják a megjelenéstõl. Így a programozónak azzal kell foglalkozni, hogy megszerezze az adatokat, a designernek pedig azzal, hogy megjelenítse õket. Még csak nem is ugyanabban a fájlban turkálnak, így még véletlenül se tehetik tönkre a másik munkáját. Az egyik legnépszerûbb template engine a Smarty. Természetesen vannak akiknek nem újdonság a téma, és ezek közül néhányan biztos másra esküsznek. Lehet vitatkozni, de valamiért mégis legtöbben ezt használják. Erõs, biztonságos, ingyenes. Nézzük meg, mit is csinál pontosan! A smarty tpl kiterjesztésû sablonfájlokban tárolja a HTML-bõl és a Smarty saját nyelvébõl összegyúrt kódot, ami meghatározza az oldal kinézetét. Ez utóbbi nyelvrõl a következõket kell tudni: nagyon egyszerû megtanulni, hisz designereknek szánták (boccs). Felhasználja a php által átadott változókat. Képes ciklusok végrehajtására, elágazásokat lehet belerakni, és így tovább. Minden, amire egy designernek szüksége lehet. A tpl fájlokat a smarty futásidõben lefordítja php kódra (amiket aztán a php futtat le), majd eltárolja õket, így csak //2006.december; módosítás esetén kell újrafordítania. Ezt természetesen automatikusan észleli. Emellett tud szépen cache-elni, a kemény munkával beállított php változókat megvédi a gonosz (vagy csak szimplán hülye) designerektõl, és még számos hasznos funkcióval rendelkezik. De hogyan is mûködik a Smarty? Végy egy designert (D) és egy programozót (P)... A legbonyolultabb része a feladatnak, hogy egy légtérbe kell terelni a két egyedet, és rábírni õket, hogy egyezzenek meg abban, milyen legyen az oldal. Ez általában nehéz, mert a designer nem tudja, a programozót meg nem érdekli. Ám némi szerencsével összegyûjtik azokat a változókat és egyéb adatokat, amikre D- nek szüksége lehet a megjelenítés során. Pl. ha felhasználói adatok megjelenítése a cél, akkor valamilyen formában meg kell, hogy kapja a felhasználónevet, azonosítót, címet, stb. Miután ez megvan, már csak meg kell írnia a designernek a template és CSS fájlokat, a programozónak pedig a logikát, ami kinyeri és átadja ezeket az adatokat a smarty-nak. Jó hír, hogy a smarty jóformán mindent megeszik, még a php objektumok is átadhatók neki. Ez segítséget nyújt azon P osztályba tartozó példányok számára, amik szeretik a kódjukat modulokba szortírozni, OOP stílusban. Természetesen még sok-sok oldalt rászánhatnék, hogy leírjam, hogy is mûködik a rendszer és milyen függvényeket lehet használni és a többi. De egyrészt ez nem célom, másrészt erre aligha van hely, harmadrészt pedig létezik kézikönyv is a címen. Remélem felkeltettem néhányak érdeklõdését olyan szinten, hogy hajlandók legyenek megnézni és kipróbálni ezt a rendszert. Vigyázat! Az esetek többségében függõséget okoz, és az egyedek jelentõs mennyisége a továbbiakban nem hajlandó template-engine nélkül dolgozni. Én szóltam! TGZ Hasta la vista, xp! Kicsivel több, mint öt év után, a Microsoft ismét operációs rendszert ad ki a kezei közül. A kezdetben Longhorn kódnéven futó fejlesztés sok változást, fejlesztést és nehézséget élt meg, mire a mai - végleges - állapotába került. Sok látványbeli, minõségbeli és biztonságtechnikai újdonság került a végsõ változatba, aminek új nevet is adtak: Windows Vista, ami "látvány, látkép, távlat"-ot jelent. Bár a kérdés, miszerint mi a szép, nagyban megosztja a felhasználói társadalmat, én úgy érzem ezzel a sötét, fekete-szürke dizájnal "besötétítik" a windows szót. Én még mindig híve vagyok a jó öreg kék, Ikszex old-school témának. Valahogy olyan nosztalgikus hangulata van. És bár lehetõségünk van a színsémát változtatni, a start menü és a tálca megmarad feketének az Aero felületen. Mi, magyarok leghamarabb jövõ év márciusában találkozhatunk (magyar) Vistáékkal a boltokban, de a Microsoft Kompetencia központ Academic Alliance keretén belül 1-2 hónapon belül letölthetjük az angol verziót. Részletekért ajánlom a honlapot. Hardverkövetelmények - ezaztán, ezaztán! Mit is kér a Vista a mezei felhasználótól? A megszokott billentyûzet+egér+satöbbi hardverelemeken kívül szükségünk lesz egy legalább 800MHz-es processzorra, 512 MB memóriára, valamit egy hardveres DirectX 9 támogatással felvértezett grafikus kártyára. Ezzel a konfigurációval kapunk egy szerény, de stabil és megbízható Windows Vistát, viszont az Aero felületrõl csak álmodozhatunk ilyen géppel. Ahhoz szükségünk lesz egy legalább 800MHz-es processzorra, Pixel Shader 2.0 technológia és 32 bites színmélység támogatására, megfelelõ mennyiségû videomemóriára (pl.: 64MB > egy monitor, max 1280x1024). Személyes tapasztalataim alapján a Vista valójában remekül érzi magát szerényebb teljesítményû gépeken is. Sok felõl azt olvasni, hogy a Vistához kétmagos, 64 bites processzorok és gigás ramok szükségesek. Ezt megcáfolandó szerény 1900MHz-emen, és 768MB RAM-omon, hasonló teljesítményt nyújt, mint az XP (rengeteg szolgáltatással a háttérben), és - dobpergés - stabilabbnak bizonyul 2 hónapnyi használat után. Az igazi megpróbáltatás viszont még vár rá, elvégre a Win95 is szenzáció volt a számitástechnika hajnalán, mégis ma csak megmosolyogjuk a "régi szép idõket". Windows Vista Aero - csak látvány az egész? Az Aero a Vista grafikus felületének neve, amely látványos megjelenítési módokat kínál a számítógép felhasználójának. A Vista egyik technikai újítása, hogy az operációs rendszer képes kihasználni a (WindowsDisplayDriverModel kompatibilis) videókártyánkat, ugyanis annak GPU-ját, teljesítményét használja a grafikus megjelenítéshez. Az Aero látványos effektjei nem a központi processzortól vonják el hasznos óraidejét, hanem képes videókártyánk képességeit kihasználni úgy, ahogy azt eddig még egyetlen operációs rendszer sem. Ezzel új távlatokat nyitott mind a szoftverfejlesztõk, mind a hardverfejlesztõk körében, hiszen ezáltal egy egyszerû programot akár valós idõben elforgathatunk az asztalon úgy, hogy a videókártya eddig kihasználatlan képességeit használjuk. A kérdés, van-e rá szükség - a Windows szerint van, de ezt az idõ fogja eldönteni. 1011

12 //beta verzio v1.6; 1100 Sokak úgy vélekednek, hogy az új felület csak feleslegesen leterheli a gépet, elvonja az erõforrásait. A Vista telepítés után közvetlenül leméri és osztályozza gépünk teljesítményét (neked hanyast kapott a géped? Az enyém csak kettes!), így, ha az nem képes az Aero felület megjelenítésére, akkor azt letiltja, és nem vonja el feleslegesen a vasunk teljesítményét. Az Aero nem leterheli a gépünket (hacsak nem akarjuk), hanem egy dizájnelem, amivel tetszetõsebbé tehetjük monitorunk (ízlések és pofonok...). Csiriviri zabszalma, biztonság a köbön - kémprogramok - Vista :: deathmatch Az elmúlt években megszokhattuk azt az álláspontot, miszerint az Windows nem a biztonság példaképe. Aztán hirtelen észbe kaptak a fejlesztõk, és kiadták az SP2-t, amiben megtalálhattuk azokat a védelmi szolgáltatásokat, amelyekre igazán nagy szükség volt. A Windows Vista megjelenésével nagyot fordul a kocka, ugyanis az új rendszer valóban a legbiztonságosabb Windows-zá nõtte ki magát. Csak, hogy röviden mitõl is biztonságosabb a Vista, mint elõdjei: Windows Defender (igyenes kémprogramirtó), Internet Explorer 7 vagy a User Account Control. Mi is ez a UAC? Sokak szerint ez az új rendszer legidegesítõbb újdonsága ez az állandóan felbukkanó és figyelmeztetõ ablakocska. A szolgáltatás lényege, hogy egy - legyen bármilyen egyszerû - rendszermûvelet végrehajtása elõtt felbukkan ez az ablak, és megkérdezi, biztosak vagyunk-e abban, hogy mi kezdeményeztük-e a mûveletet (pl.: registry mûveletek, eseménynapló elindítása stb.). A dolog meglehetõsen butaságnak hangzik, de komoly szerepe van abban, hogy ilyen biztonságos a Vista. Gondoljunk csak bele, egy ártó programnak esélye sem lesz rendszerszintû mûveletet végrehajtani, hiszen ahhoz szüksége van a mi engedélyünkre. Fontos megemlíteni, hogy a rendszergazdaként regisztrált felhasználó sem rendszergazda. Ugyanis a Vistában minden felhasználó korlátozott jogosultságokkal fut, tehát az általa elindított kódok is korlátozott jogokkal bírnak, és rendszermûveletekhez szükséges a mi engedélyünk. Tehát az UAC egy "szintemelõ" ablakot nyit meg, amivel engedélyezhetjük egy programnak a valós rendszergazdai jogosultságokat. Ez így elsõre valószínû valóban bosszantónak tûnhet, de fontos megjegyezni, az UAC rendszerszintû mûveleteknél (telepítések, beállítások) bukkan fel, tehát mindennapi használatunk során ez különösképpen nem sûrû jelenség. Érdemes pár szót említeni az ASLR-rõl, és a DEP-rõl, amelyek meg fogják nehezíteni a vírusírók életét. Az ASLR egy olyan funkció, amely véletlenszerûen összekeveri a memóriacímeket, míg a DEP megakadályozza, hogy a memóriába olyan területre töltõdjön be kód, ahol csak adat tartózkodhat. Az Explorer 7 biztonságossága abban rejlik, hogy szintén csökkentett jogkörrel fut, így az õ általa elindított ActiveX, és egyéb programok képtelenek ártó kódokkal megfertõzni gépünket. Személyes véleményem, és tapasztalataim alapján bátran kijelentem, hogy a Vista stabilan mûködik, és biztonságosabb böngészni vele mint az Xp-vel (ezeket a dolgokat azért elvárjuk egy új operációs rendszertõl). Hozzáteszem mindezt úgy, hogy nem állítottam semmit a védelmi beállításokon, és nem telepítettem fel vírusirtó programot (amit azért hiányol a Vista). Muszáj megjegyeznem, hogy az Explorer 7 szerint a Neptun biztonsági tanúsítványa nem megbízható (dec. 3), és nem ajánlja a honlap megtekintését. A Vista biztonságát, és stabilitását csak az rontja, hogy a régebbi programok nem hajlandók normálisan mûködni, és lefagynak, leállnak valamilyen hibával, ami ellen lehetséges úgy védekezni, hogy rögtön valós rendszergazdaként indítjuk el õket (ritkán mûködik ez a dolog). Viszont hasznosnak tartom, hogy jelzi, az elindított programmal kompatibilitási problémák merülhetnek fel, és kéri, frissítsem egy újabb verzióra (na persze ennek örülnek a szoftvergyártók, újra megvehetem az újabb verziójú progikat!). Valószínû, a januári megjelenésre már elkészülnek a Vistakompatibilis verziók, tehát átlagfelhasználók, ne aggódjatok! A játékosoknak pedig azt üzenem, hogy sux... Szomorúan tapasztaltam, hogy még a szakma; CS-nek is komoly megpróbáltatást jelent elindulni (és szépen futni) Vistán, más komolyabb játékokról már ne is beszéljünk. Az õszinte igazság az, hogy Microsofték mindig kitolnak a játékosokkal. Az új oprendszer sosem hajlandó együttmûködni a kedves játékainkkal. Új Paint, új cuccok - mi ez a live izé... Az új operációs rendszerhez számos újdonság, új funkció tartozik, ilyen például a Windows Sidebar. Még a fejlesztés korai szakaszán a jó öreg Microsofték kitalálták, hogy legyen egy ilyen oldalmenü, amit eredetileg a tálca lecserélése végett, a "szélesvásznú" monitorokra terveztek. Csakhogy telt-múlt az idõ, és ezen típusú monitorok nem igazán terjedtek el, ezért a Sidebar megmaradt egyszerû és - gyönyörûen - háttérbe olvadó segédprogramnak, amelyre RSS feed olvasót, naptárat, órát, ún. gadgeteket helyezhetünk el. Megújúlt a vezérlõpult, ami elsõre talán szokatlan, késõbb jól kategorizált, használhatóbb felületet nyújt. Kibõvült a Task Manager szolgáltatásköre. És automatikus keresõként a Windows Live (web 2-es) oldala jelenik meg. Ezt állítólag meg lehet változtatni - nekem eddig nem sikerült. Új játékok kerültek a Vistába. A 3d-s sakkon kívül érdemes megemlíteni a felújított aknakeresõt, ami talán legnagyobb érdeme a redmondi fejlesztõknek. A játékot új dimenzióba emelték, és amikor leülünk a gép elé játszani, egyszerûen eltölt bennünket az érzés: Igen! Ez már kellett. Végre az aknakeresõ is pikszel séder kettõt használ! És, hogy euforikus állapotunkat tovább fokozzák, a pasziánszt is új formába ültették, soha nem látott effektek és soha nem vágytam rá. dec(iq); Kamela Miert van cipõnyom a szõke nõ monitorán? - Mert megpróbált belépni a Windowsba. Egy nõ bemegy az orvoshoz egy feltûnõen ronda kisgyerekkel. - Doktor úr, kérem segítsen! A gyerek lenyelt egy fél kiló mosóport. Az orvos ránéz a gyerekre. - Na ne mondja, hogy csak az OMO-tól lett ilyen! - Hány férfi kell egy szoba kitapétázásához? - Három. Csak jó vékonyra kell vágni õket. Szása ül a Volga partján, és töpreng. - Ha ledobnak egy atombombát, eltûnnék én is és a vodka is. Ha neutronbombát dobnak le, csak én tûnnék el, s a vodka megmaradna. De ez milyen szörnyû bomba lehetett, hogy csak a vodka tûnt el...