Lavestra. Filmbevonatú tabletta Fehér, kerek, metszett élű, mindkét oldalán enyhén domború, egyik oldalon felezővonallal ellátott filmtab letták.

Átírás

1 1 Gyógyszer neve Lavestra Lavestra50 mg filmtabletta 2 Minőség és mennyiségi összetétel 50,0 mg lozartan-kálium filmtablettánként. A segédanyagok felsorolását lásd a 6.1 pontban. 3 Gyógyszerforma Filmbevonatú tabletta Fehér, kerek, metszett élű, mindkét oldalán enyhén domború, egyik oldalon felezővonallal ellátott filmtab letták. 4 Klinikai jellemzők* 4.1 Terápiás javallatok Hypertonia kezelése felnőtt korban. 4.2 Adagolás A szokásos kezdőés fenntartó adag 50 mg lozartan, naponta egyszer. A maximális vérnyomáscsökkentő hatás 3-6 hetes kezelés után érhetőel. Nem kielégítőterápiás hatás esetén a lozartán adagja naponta 100 mg-ra emelhető, amit egy, vagy két részre elosztva (2 50 mg) kell bevenni. A javasolt maximális adag naponta 100 mg. Hypovolaemiás betegek kezelésekor a kezdőadag 25 mg, naponta egyszer. A fenntartó adag a 3-6 hetes kezeléssel beállított vérnyomásértékek függvényében módosítható (lásd 4.4). Időskorúak, továbbá beszűkült veseműködésű(haemodializált) betegek kezelésekor nem szükséges módosítani a lozartan kezdőadagját - kivéve, ha hypovolaemia is fennáll (lásd 4.4). A kórelőzményben szereplőmájkárosodás esetén megfontolandó alacsonyabb, 25 mg-os kezdődózist adni (lásd 4.4). Gyermekgyógyászati alkalmazás: a Lavestra hatékonyságát és biztonságosságát gyermekkorban még nem bizonyították (lásd 4.1 és 4.4). A Lavestra kombinálható egyéb vérnyomáscsökkentőkkel. A tablettát kevés folyadékkal kell bevenni; alkalmazásának időpontját nem szükséges az étkezésekével összehangolni. 4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Terhesség, szoptatás. 4.4 Figyelmeztetések Hypovolaemiás (pl. nagy dózisú diuretikum-kezelésben részesülő) betegeken panaszokat és tüneteket okozó hypotonia léphet fel. Ez megelőzhető, ha a lozartan-kezelés elkezdése előtt abbahagyják a diuretikumok adását és megszüntetik a hypovolaemiát. Amennyiben a diuretikum nem hagyható el, akkor a lozartant ajánlott alacsony kezdődózisban alkalmazni (lásd 4.2). 1. oldal

2 Körültekintően kell alkalmazni kétoldali arteria renalis stenosis, vagy solitaer vese artériájának szűkülete esetén, továbbá azokban a betegekben akik veseműködése a renin-angiotenzin-rendszer aktivitásának függvénye (pl. előrehaladott pangásos szívelégtelenségben), ugyanis a lozartan a veseműködés hanyatlását idézheti elő. Az utóbbi a kezelés abbahagyása után reverzibilisnek bizonyul. Ezért a kezelés ideje alatt monitorozni szükséges a veseműködést (szérum kálium, karbamid és kreatinin szintet). Farmakokinetikai adatok alapján, májcirrhosisban számottevően emelkedik a lozartan szérumszintje, ezért beszűkült májműködésűbetegek kezelésekor módosítani kell az adagolását (lásd 4.2). Az időskorúak (>75 éves betegek) érzékenyebben reagálhatnak a lozartan hatásaira. Ennek ellenére, a lozartan hatékonysága és biztonságossága idős korban sem különbözik a fiatalabb korosztályokban megfigyelttől. A veseműködés beszűkülésekor - 30 ml/perc [0,5 ml/mp] feletti kreatinin-clearance esetén - általában nem változik a vérplazma lozartan koncentrációja. A renin-angiotenzin rendszer működésének gátlása egyes, érzékenyen reagáló betegekben a veseműködés romlásához vezethet. A veseműködés zavara a lozartan-kezelés abbahagyása után reverzibilis. Ezt szem előtt tartva beszűkült veseműködésű, továbbá idős korú betegek kezelésekor ajánlott ellenőrizni a szérum káliumszintjét. Körültekintően kell alkalmazni a lozartant, ha a beteg kórelőzményében bármilyen eredetűangio-oedema szerepel (lásd 4.8). Angio-oedema kialakulásakor abba kell hagyni a lozartan adagolását és a tünetek megszűnéséig figyelemmel kell kísérni a beteg állapotának alakulását. Az arc, az ajkak, vagy a végtagok angio-oede mája általában nem igényel kezelést; a panaszok enyhítése céljából antihisztamin adható. A nyelv, a gégefedőés a gége angio-oedemája azonnali beavatkozást igénylőállapot: 0,3-0,5 ml (1:1000 hígítású) epinefrin oldatot kell adni subcutan injekcióban és haladéktalanul gondoskodni kell a légutak átjárhatóságáról (endotracheális intubatio vagy gégemetszés elvégzésével) (lásd 4.8). A renin-angiotenzin rendszerre ható szerekkel (pl. hypertrofiás obstructiv cardiomyopathia, aorta- vagy mitrális stenosis, ill. szívbetegség miatt) kezelt betegeken körültekintően kell alkalmazni a lozar tant. A lozartan hatékonyságát és biztonságosságát gyermekkorban még nem bizonyították. Laktóz indoleranciában figyelembe kell venni, hogy a készítmény 63,13 mg laktóz-monohidrátot is tartalmaz filmtablettánként. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és interakciók A lozartant spironolaktonnal, amiloriddal, vagy triamterennel, és/vagy káliumpótló tablettával együtt alkalmazva hyperkalaemia alakulhat ki. Ezekben az esetekben kizárólag orvosi javaslatra szedhetőkáliumvagy sópótló készítmény. A lozartan a proximális vesetbulusokban fokozza a lítium reszorpszióját és ezáltal potencí roz hatja az egyidejűleg adott lítium mellékhatásait - ezért ajánlott monitorozni a szérum lítium szintjét. A rifampicint tartalmazó gyógyszerek a lozartant metabolizáló enzimek indukálásával csökkenthetik a lozartan terápiás hatását. Emiatt ajánlott sűrűn ellenőrizni a beteg vérnyomását és szükség szerint módosítani a lozartan adagolását. A klinikai farmakokinetikai vizsgálatok során nem észleltek klinikai szempontból számottevőkölcsönhatásokat a lozartan és az egyidejűleg adott hidroklorotiazid, digo xin, warfarin, cimetidin, fenobarbital, ritonavir és eritro micin között. In vitro vizsgálatok megállapítása szerint a citokróm P450 rendszer CYP3A4, továbbá CYP2C9 izo en zi meinek aktivitását gátló szerek (ketokonazol, troleandomicin, gesztoden, valamint flukonazol és szulfa fenazol) számottevően csökkentik a lozartan aktív metabolitjának képződését, sőt az utóbbi szulfafenazol és ketokonazol egyidejűadásával szinte teljesen felfüggeszthető. A lozartan és a felsorolt szerek kombinált alkalmazásának farmakodinamikai következményeit még nem tárták fel, ezért egyidejű adásuk körültekintést igényel. 4.6 Terhesség és szoptatás alatti alkalmazása 2. oldal

3 Terhesség Bár terhes nőkön nem szereztek tapasztalatokat a Lavestra alkalmazásával, az állatkísérletek eredményei alapján a lozartan kálium magzat- és újszülött-károsodást, ill. -pusztulást okoz - ezek patomechanizmusa minden bizonnyal a renin-antgiotenzin-aldoszteron rendszerre kifejtett farmakológiai hatások közvetítésével érvényesül. A renin-angiotenzin rendszerre ható gyógyszerek magzatkárosodást idézhetnek elő, sőt a fejlődő magzat elhalását okozhatják. A terhesség második-harmadik trimeszterében végzett kezelés magzati, ill. újszülöttkori károsodással (hypotoniával, koponya-hypoplasiával, anuriával, reverzibilis/irreverzibilis vesekárosodással, magzati halálozással) jár. Mindazonáltal, a korai orga no genézis időszakában - vagyis a terhesség elsőtrimeszterében - ezek a szerek ártalmatlanok. Terhesség ideje alatt a Lavestra nem alkalmazható. Ha a kezelés ideje alatt alakul ki terhesség, a lehetőleghamarabb abba kell hagyni a lozartan szedését. Szoptatás Nem ismert, hogy a lozartan emberben kiválasztódik-e az anyatejbe - patkányokban mind a natív lozartan, mind aktív metabolitja tetemes koncentrációt ér el az anyatejben. Amennyiben nélkülözhetetlen a lozartan-kezelés, akkor annak idejére fel kell függeszteni a szoptatást. 4.7 Gépjárművezetésre, gépek üzemeltetésére vonatkozó hatás A Lavestra ezen képességekre kifejtett hatásai elhanyagolható mértékűek. Különösen a kezelés kezdeti szakaszában jelentkezhet egyes betegeken a pszichoszomatikus működéseket átmenetileg és közvetett módon rontó hypotonia és szédülés. Ezért a kezelés elején célszerűtartózkodni a szellemi éberséget igénylő tevékenységektől, a gépjárművezetéstől és a gépek üzemeltetésétől 4.8 Mellékhatások Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek: Nem gyakori: anaemia, Henoch-Schönlein-purpura, ecchymosis, haemolysis. Immunrendszeri betegségek Ritka: anafilaxiás reakciók, angio-oedema, urticaria. Anyagcsere és táplálkozás Nem gyakori: anorexia, köszvény. Pszichiátriai rendellenességek Gyakori: álmatlanság. Nem gyakori: szorongás, szorongásos kórképek, pánikbetegség, zavartság, depresszió, kóros álmok, alvászavar, aluszékonyság, emlékezetzavar. Idegrendszeri betegségek: Gyakori: fejfájás. Nem gyakori: idegesség, fonákérzések, perifériás neuropathia, tremor, vertigo, migrén, syncope. Szembetegségek: Nem gyakori: homályos látás, égő/csípőérzés a szemben, kötőhártya-gyulladás, a látásélesség csökkenése. A fül és a labyrinthus betegségei: Nem gyakori: tinnitus. Szívbetegségek: Nem gyakori: hypotonia, orthostaticus hypotonia, sternodynia, angina pectoris, másodfokú AV-blokk, cerebrovasculáris események, myocardiális infarctus, szívdobogás-érzés, szívritmuszavarok (pitvarfibrillá ció, sinus bradycardia, tachycardia, kamrai tachycardia, kamrafibrilláció). Érrendszeri betegségek: 3. oldal

4 Nem gyakori: vasculitis. Lavestra Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek: Gyakori: köhögés, felsőlégúti fertőzés, orrdugulás, sinusitis, orrmelléküreg-rendellenességek. Nem gyakori: garatpanaszok, pharyngitis, laryngitis, dyspnoe, bronchitis, orrvérzés, rhinitis, légúti nyálkahártya duzzanat. Emésztőrendszeri betegségek: Gyakori: hasi fájdalom, émelygés, hasmenés, dyspepsia. Nem gyakori: székrekedés, fogfájás, szájszárazság, flatulencia, gastritis, hányás. A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei: Nem gyakori: alopecia, dermatitis, a bőr kiszáradása, erythema, kipirulás, fényérzékenység, viszketés, bőrkiütés, csalánkiütés, verejtékezés. Vázizom és kötőszöveti betegségek: Gyakori: izomgörcsök, hátfájdalom, alsó végtagi fájdalom, myalgia. Nem gyakori: felsővégtagi fájdalom, csípőtáji fájdalom, ízületi duzzanat, térdfájdalom, mozgásszervi fájdalmak, vállfájdalom, ízületi merevség és fájdalom, arthritis, csípőízületi fájdalom, fibro myalgia, izomgyengeség. Vese és húgyúti betegségek: Nem gyakori: nycturia, pollakisuria, húgyúti fertőzés. A reprodukciós rendszer és az emlőbetegségei: Nem gyakori: csökkent libido, impotencia. Szisztémás, ill. a beadás helyén jelentkezőreakciók: Gyakori: asthenia, kimerültség-érzés, mellkasi fájdalom. Nem gyakori: arcvizenyő, láz. Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: Gyakori: hyperkalaemia, a haemoglobin szint és a haematocrit érték enyhe fokú csökkenése. Nem gyakori: a szérum karbamid és kreatinin enyhe fokú emelkedése. Nagyon ritka: a májenzimek aktivitásának fokozódása és a bilirubin szérumszintjének emelkedése. Egyetlen betegen észlelték a tenyerek felületes hámlását és haemolysis kialakulását. 4.9 Túladagolás A humán gyógyászatban kevés tapasztalatot szereztek a lozartan túladagolásával. Legvalószínűbb következményként hypotonia, tachy- vagy bradycardia lép fel, következményes para szim patikotoniával (vagotoniával). A hypotoniás beteget hanyatt kell fektetni, alsó végtagjait felpolcolni, és a plazmatérfogat növelése érdekében szükség szerint élettani sóoldatot kell adni intravénás infúzióban. A mérgezés vezetőtünetei: hypotonia, tachy- vagy bradycardia (a paraszimpatikotonia következményeként). Ha a készítmény túladagolása óta eltelt időnem túlságosan hosszú, akkor ajánlott gyomormosást végezni és per os aktív szenet adni. Szükség esetén monitorozni kell a beteg életfontosságú működéseit és tüneti kezelést kell alkalmazni. A hypotonia élettani sóoldat infundálásával szüntethetőmeg. A lozartan és aktív metabolitja haemodialízissel nem távolíthatók el a keringésből. 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok A lozartan nem peptid-természetű, szelektív hatású angiotenzin II receptor (AT1- típusú)-antagonista. Az AT1-recep to rok működését gátolva felfüggeszti az angiotenzin II hatásait. 4. oldal

5 A lozartan a perctérfogat, a bal kamrai ejekciós frakció és a vértérfogat befolyásolása nélkül csökkenti a szív "utóterhelését". Esszenciális hypertoniában fokozza a közepes átmérőjűartériák tágulékony sá gát. Vérnyomáscsökkentőhatása a rezisztenciaerek tágulatának következménye, ami túlnyomó részt az an gi o tenzin II hatásának blokkolására, részben a szimpatikus idegrendszeri aktivitására vagy az aldo szteron hatás hiányára vezethetővissza. Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlókhoz hasonlóan, a lozar tan haemodinamikai hatása is kifejezettebb a renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktiválódásához vezető sóhiányban, mint elegendősóbevitel esetén (ami a RAS aktivitásának csökkenésével jár). A lozartan alig hat a szívfrekvenciára. Hosszú távú kezelés során csökkenti a bal kamra tömegét. Losartan hatására nem változik számottevően a glomeruláris filtráció és kismértékben emelkedik a re ná lis plazmaáramlás; szignifikánsan mérséklődik a mikroalbuminuria és csökken a vér húgysavszintje. Míg esszenciális hypertoniában nem változik lényegesen a sóürítés, egészséges önkéntesekben az angio ten zin II receptorok szelektív gátlása natriuretikus hatású - különösen sóhiány esetén. Az ACE-gátlókkal ellentétben, a lozartan hatására átmenetileg fokozódik a káliumürítés. A lozartan - II-es típusú dia betes szövődményeként, ill. anélkül kialakult veseelégtelenségben egyaránt csökkenti a prote inuriát. A lozartan húgysavürítőhatása független a sóbevitel mértékétől - vagyis ez a hatása a RAS-tól függetlenül érvényesül és aligha áll összefüggésben az angiotenzin II receptorok gátlásával. Feltételezik, hogy a lozartan molekula eredendősajátossága a húgysavürítés fokozása. A lozartan nem befolyásolja klinikai szempontból számottevőmértékben a vér lipidprofilját, a szénhidrát-anyagcserét és/vagy a szövetek inzulinérzékenységét. A klinikai vizsgálatok során nem észlelték a noradrenalin szérumszintjének jelentősebb változását. Hypertoniás betegekben a lozartan nem hat a szteroidok bioszintézisére. Enyhe-középsúlyos hypertoniás betegeken elvégzett összehasonlító klinikai vizsgálatok során a lozar tan vérnyomáscsökkentőhatása az enalapriléhoz, az atenololéhoz és a felodipin ER tablettáéhoz volt hasonló. Nyolc-tizenkét hetes, mg/nap lozartan adásával végzett kezelés hatására 8-13 Hgmm-rel csökkent a betegek hanyatt fekvő, vagy ülőhelyzetben mért diasztolés vérnyomása. A lozartan hatása 6 órán belül alakul ki, majd 24 órán keresztül perzisztál - ennélfogva elegendőnaponta egyszer adagolni. A vérnyomáscsökkentőhatás már a kezelés elsőhetében mutatkozik, majd egyre fokozódik és 3-6 héten belül stabilizálódik. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A lozartan jól felszívódik az emésztőrendszerből; first-pass metabolizmusa során aktív karboxilsav-meta bo lit és további, inaktív metabolitok keletkeznek. Biohasznosulása hozzávetőleg 33%-os. A lozartant étkezés közben bevéve a plazmaszintje nem változik klinikai szempontból számottevő mér tékben. A mg-os dózistartományban a lozartan plazmaszintje 1 órán belül, aktív metabolitjáé 3-4 órán belül kialakul. Eloszlás A szisztémás keringésben található lozartan és aktív metabolitjának 99%-a plazmafehérjékhez (első sor ban albuminhoz) kötődik. A lozartan eloszlási térfogata kb. 35 liter, aktív metabolitjáé kb. 12 liter. Biotranszformáció A lozartan a májban metabolizálódik a citokróm P450 enzimrendszer CYP2C9 és CYP3A4 izo en zim jei hatására. Az alkalmazott dózis kb. 14%-a a májban, oxidációval alakul át farmakológiailag aktiv metabolittá; a többi keletkezőmetabolit inaktív. Kiválasztás 5. oldal

6 A szájon át adott dózis kb. 35%-a a vizelettel, 65%-a a széklettel ürül ki a szervezetből. Élettani vese működés esetén a natív lozartan vizeletben ürülőhányada csupán 5%, az aktív me ta bo lité kb. 6%. A lozartan és aktív metabolitjának szérum-clearance-e 600 ml/perc, ill. 50 ml/perc; a renális clearance 75 ml/perc, ill. 26 ml/perc. Egyszeri dózis adása, ill. többszöri adagolás után a lozartan és aktív meta bo litjának eliminációs felezés ideje 1,5-2 óra, ill. 6-9 óra. Nem ismert, hogy a lozartan és aktív metabolitja kiválasztódnak-e az anyatejbe. Állatkísérletekben mind kettőt számottevőmennyiségben mutatták ki anyatejben. Haemodialízissel sem a lozartan, sem aktív metabolitja nem távolítható el a vérkeringésből. A lozartan fiatalabb ill. idősebb hypertoniásokon meghatározott farmakokinetikai jellemzői hasonlóak. Nők ben szérumszintje a férfiakban mértnek hozzávetőleg a kétszerese; azonban az aktív metabolit szérumszintje nagyjából azonos férfiakban és nőkben. Idős korú férfiak, ill. nők kezelésekor nem szükséges módosítani a lozartan adagolását. Tizennyolc évesnél fiatalabb betegeken nem tanulmányozták a lozartan farmakokinetikáját. 5.3 Preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei A készítmény hagyományos biztonságossági farmakológiai, ismételt dózis toxicitási, genotoxi ci tási, carcinogenitasi és reprodukciós toxicitási preklinikai vizsgálatok eredményei alapján a humán terápiás alkalmazás nem jár különösebb veszélyekkel. A szájon át, ismételten adott dózisok toxicitását majmokon legfeljebb 3 hónap időtartamú vizsgálatok sorozatával, patkányon és kutyán legfeljebb 1 éves vizsgálattal értékelték. Az eredmények alapján nem merült fel a terápiás dózisszint alkalmazását kizáró körülmény. A maximális, tolerálható dózisban patkányoknak 105, egereknek 92 héten keresztül adagolt lozartan- kálium nem bizonyult rákkeltőhatásúnak. A tesztelt dózisszint alkalmazásával elért szisztémás lozar tan, ill. aktív metabolit expozíció mértéke patkányban kb. 270-, ill. 150-szerese, egérben kb. 45-, ill. 27-szerese volt az 50 mg-os humán terápiás dózis alkalmazásakor érvényesülőnek. A natív lozartannal, ill. legfőbb, farmakológiai aktivitást hordozó (E-3174) metabolitjával végzett kísérletek során nem észleltek közvetlen genotoxikus hatásra utaló elváltozásokat. Legfeljebb 150, ill. 300 mg/ttkg/nap dózisban, szájon át adott lozartan-káliummal kezelt hím és nőstény patkányokon nem észlelték a termékenyítő-/fogamzóképesség károsodását, ill. a szaporulat csökkenését. Az értékelt dózisszintek alkalmazásával elért szisztémás, lozar tan, ill. aktív metabolit expozíció mértéke patkányban kb. 150-, ill. 125-szerese, egérben kb. 300-, ill. 170-szerese volt az 50 mg-os humán alkal mazásra javasolt napi dózissal végzett kezelés során érvényesülőnek. A lozartan-kálium patkányban mind a magzatokon, mind az újszülötteken kifejtett mellékhatásokat: töb bek között testsúlycsökkenést, fokozott elhullást és/vagy vesetoxicitást figyeltek meg. Ezen kívül, a szoptató nőstények anyatejében számottevőmennyiségben mutatták ki a natív lozartant, ill. aktív metabolitját. Farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján, mindez feltehetően a vemhesség késői szakaszában, ill. a szoptatás ideje alatt érvényesülőgyógyszer-expozíció következménye. 6 Gyógyszerészeti adatok* 6.1 Segédanyagok vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, hidegen duzzadó keményítő, kukoricakeményítő, mikrokristályos cellulóz, cellaktóz (laktóz-monohidrát, cellulóz por) Bevonat: propilénglikol, talkum, titán-dioxid (E171), hipromellóz 6.2 Inkompatibilitás Nincs ismert inkompatibilitás. 6. oldal

7 6.3 Lejárati idő Lavestra 4 év. 6.4 Tárolási előírások 30 C alatt, eredeti csomagolásban tárolandó. 6.5 Csomagolás 28 db, 50 db, 56 db, 84 db, 98 db filmtabletta színtelen, átlátszó, PVC/PVdC//Al buborékfóliában, dobozban, vagy 250 db filmtabletta HDPE tartályban, mely csavaros, biztonsági zárású PP kupakkal záródik, mely nedvességmegkötőbetétet tartalmaz. 1 tartály dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 Felhasználására/kezelésére vonatkozó útmutatások Megjegyzés: X (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 7 A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA AZ EU-BAN Krka d.d. Novo mesto, Szlovénia 8 AZ EURÓPAI UNIÓ FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T / EU ENGEDÉLYEZÉS DÁTUMA június SZÖVEGREVÍZIÓK AZ EU-BAN június ATC kód ATC kód: C09C A01 7. oldal