A csont, a szőr, a toll, a tojáshéj és a trágya felhasználása a Hajdúságban és a Nagykunságban. A csont

Átírás

1 Dorogi Márton A csont, a szőr, a toll, a tojáshéj és a trágya felhasználása a Hajdúságban és a Nagykunságban A mesterkedő paraszt- és pásztorember a tenyésztett és a vadon élő állatoknak szinte minden, ma haszontalannak tűnő részét: csontját, szarvát, körmét, csőrét, beleit, burkait, hólyagjait, fogát, agyarát, tollát, trágyáját, tojásának héját hasznosította, azokból szerszámokat, használati ós dísztárgyakat, játékokat stb. készített. E mesterkedés ha nem is a régi mívessógével mérjük szinte a második világháborúig tartott, annak ellenére, hogy alkotott tárgyait az ipari készítmények jórészt pótolni tudták. Gyűjteményeink bőven őriznek ezekből, de nyersanyaguk szerzésével, megmunkálásával, alkalmazásának módjaival alig-alig foglalkozik a szakirodalom. Magam az es években kezdtem a még élő források felkutatásához. Adatközlőim a legjobb esetben a XIX. század utolsó negyedének gyakorlatát adták. Tapasztalnom kellett, hogy mind a készítésnek, mind a felhasználásnak már csak néhány halványodó fogását, vagy csak éppen emlékét tudtam megtalálni, de ezek az adatok is annak ellenére, hogy mind a készítésben, mind a megmunkálás eszközeiben már számos, az ipartól átvett módszert ós szerszámanyagot találunk ősi hagyományokat őriznek. Kutatásom az Alföld két legjelentősebb pásztorkodó területére: a Hortobágyra és Ecsegpusztára esik, de hézagosan felöleli a Nagykunság, a Hajdúság és a Sárrét északi része mesterkedő pásztorainak, vagy azok falusi, földművelő utódainak tudásanyagát is. Az állati eredetű anyagok közül itt csak a csont, a szőr, a trágya, a toll és a tojáshéj feldolgozásával és alkalmazásával foglalkozom. 1 A csont Csontművességünk igen nagy múltra tekinthet vissza. A honfoglaláskori sírleletek, de sok későbbi tárgyi emlékünk is bőven őrzik virágzásának emlékét. 2 E hagyomány folytatásának kell tekintenünk mind a pásztorok használati tárgyként vagy díszként alkalmazott faragásait, mind a vele kapcsolatos hiedelmeket. A szakértő szem minden csontdarabban meglátta a használati tárgyat, melyekből erősségüknél, tartósságuknál, formájuknál fogva a legkülönbözőbb szerszámokat, munka- és használati eszközöket, dísztárgyakat készíthetett. A mesterkedő ember összeszedte, s hasznosította mind a nagyobb (szarvasmarha, ló), mind a kisebb állatok (juh, nyúl, baromfi stb.) csontjait. Féltve őrizte azokat, míg alkalomadtán rájuk nem került a sor. 3 1 A belekkel, burkokkal, hólyagokkal, erekkel, inakkal a DANKÓ Imre szerkesztette Bajomi krónikában (1973a), a szaruval pedig a Múzeumi Kurír 12. számában (1973b) foglalkoztam. A bőr, a hús, a háj és a faggyú tárgykörhöz tartozó gyűjtésem még feldolgozásra vár. 2 DIENES István írta a. honfoglaló magyarokról (1974.):,,...csont borította a gazdagabbak felszerelésénél a tegez szíjának fedeleit, sőt olykor oldalait is... részben csontból készültek a zabiák pofarúdjai, a szablyák markolata, a nyergek berakásai is. A gazdagok műhelyeiben csontműves is dolgozott.",,...a rontó erők távol tartására csontból való talizmánokat viseltek." 3 A csonttal mesterkedő emberre igen jellemző Balogh Sándor kunmadarasi megrokkant pásztor gyűjteményének bemutatása: Ezt a rossz birkafejet azzal vettem fel a Füves halmon, hogy ivóedényt csinálok belőle. Ez meg daru lábszárcsont. Úgy mondták a rógiek, hogy szépen szóló furulyát lehet belőle csinálni. Ebből a sok lábszárcsontból van közte bárány, liba, nyúl, pulyka, gémcsont boglárokat készítek majd erszényre meg hüvelyre. A pásztornak az kell, hogy mennél cifrább, pillangósabb legyen a szerszámja."

2 kép. Csontból készített használati és dísztárgyak. 1. bőrtörő, 2. borotvapamacs csontnyéllel, 3. lábszárcsontból fűrészelt karika, 4 5. csontcsatok, 6. szíürózsa, 7. óralánc, 8. gatyamadzag fűző, 9. disznóagyar óralánc dísz, 10 12, 14. pipaszuxkálók, 13. szusztora Szerszámok, munkaeszközök, használati tárgyak Csontból készült bőrtörőt vagy húsolót még a XIX. század végén is használtak a bőrrel mesterkedő pásztorok, juhászszűcsök. Ez marha lábszárcsontból készült. Levágták a csont bütykös végeit, a középső hengeres részét hosszában ketté fűrészelték, így két darab kb. 20 cm hosszú, éles szélű eszközt kaptak, mellyel középen marokra fogva a kifeszített, felkötött nyers bőröket kaparták, törték, azaz húsolták, míg a rajta levő húsos részek, hártyák le nem jöttek, s a bőr valamennyire meg nem puhult (1/1. kép).

3 2. kép. Csontból készült eszközök. 1. borotvatok, 2. csizmafényesítő, 3. ostornyél markolata A ló és a szarvasmarha oldalbordája természetes alakjánál fogva mivel éle ós íves formája volt ősi bőrtörő szerszámaink közé tartozott. Ugyancsak a szarvasmarha vagy a ló lábszárcsontjából, felébe fűrészelve ivópohár, sótartó vagy rühzsíros edény készült (3. kép). A rátarti legények, a huszárok és a csizmadiák is lábszárcsonttal sikálták fényesre a lagos szárú csizmáikat. Előbb subickkal bekenték, és amikor kissé megszikkadt, lehetett dörzsölni. Erre alkalmas volt az oldalborda is. Az urasági parádés kocsis is ezzel fényesítette a lószerszámot. A hajtószárat meghúzgálta a hengeres részén, a kantárt és szemellenzőt a_ bütykös végével dörzsölte. Levágva a vápás végét ostornyél markolat készült belőle. Uvegdarabokkal lecsiszolták, a bicska fokával lesimították, kifényesítették, fogást alakítottak rajta. Az ostor felső, fából való részét szintelően belefaragták és beleszegecselték. Vékonyabb ostornyelet a juh lábszárcsontjából is csináltak. Ez parádésabb volt, ha a szőrös bőrt és körmöket is rajta hagyták. A juhászok a kampósbot végére húztak lábszárcsont hüvelyt, a vékonyabbakból borotvatokok készültek (2/1. kép). A csobánba, hogy könnyebben lehessen belőle inni, ivót illesztettek juh lábszárcsontból. A borotvapamacsnak összekötözött, szurkozott disznósörtét is hengeres csontnyélbe erősítették (1/2. kép). Készítettek még lábszárcsontból kés- ев baltanyelet, cigarettadóznit, fokost. Karikára vagdalva még csapágynak, is használták. Pl. a nagyobb köszörúkövek tengelyét ebbe ágyazták, így nem nyikorgott, nem kopott. A vékonyabb csontokból, mint a juh, a nyúl lábszárcsontjából, egyik végén kihegyezve azt, lyukasztót, törököt csináltak. A nyúl lábszárában van egy fél végén hegyes, másik végén bütykös, cm hosszú csont, ebből készült a szusztora, mellyel tengeritöróskor a csuhéjt bontották ki. A bütykös végét átlyukasztották, madzagot fűztek bele, annál fogva a csuklóra kötötték. Ez a hegyes, árszerű csont ott lógott réznyolcassal odaerősítve a készségen vagy a dohányzacskó sallangjára kötve pipaszúrkálónak, de ha,,nyüves" lett a jószág, ezzel piszkálták

4 3. kép. Lábszárcsontból 4. kép. Csontból készült boglárok és vonigálók készült sótartó * ki a sebből a férgeket, ezért nyüvedzőnek is nevezték (1/13. kép). A liba szárnycsontját, kiszúrva a szélesebb végét, gatyamadzag fűzőnek használták (1/8. kép). Jeles darabja volt még a pásztorszállásoknak a lókoponya. A kunyhó körül nyűhetetlenül ott hevert 2 3. Jó volt ülőalkalmatosságnak, éjszaka pedig fűaljn&k" használták. 4 Csontból készült eszközeit a pásztor rendszerint ki is díszítette, a kisikált, fényesített, villogó, sárgásfehér csonton jól mutattak a különböző figurális vagy vonalas díszek, melyeket esernyő- vagy a gőzeke-vontató acéldrótjából készített árakkal, vésőkkel, reszelővel karcolt, vésett bele. A vesétekbe faggyús kormot dörzsölt, hogy a rajz élesebben előtűnjön. A tárgyakon ötvöződött a szép forma ós a díszítés. * Jenéi József kunmadarasi juhász mesélte:,,idesapámnak is ez vót a fűalja. A szamárnyeregre vót akasztva, Keselynek hítta. Este csak szólította: Gyerünk, Kesely! Feje alá tette, maga alá szedte a bundát, s leheveredett."

5 Dísztárgyak B ő v e n és a l e g v á l t o z a t o s a b b m ó d o n h a s z n á l t á k a csontot r u h á z a t u k, h a s z n á l a t i t á r g y a i k díszítésére is. A hengeres l á b s z á r c s o n t b ó l karikákat v á g t a k, ezekkel e r ő s í t e t t é k a t a r i s z n y á h o z, a szeredáshoz a n y a k b a v e t ő szíjakat. A l ó s z e r s z á m n a k is díszére v á l t, ha a gyeplőszár k ö z k a r i k á j a villogó fehér c s o n t b ó l v o l t. A r á t a r t i kocsisok megfizették (1/3. kép). A tűzkészségek, h ü v e l y e k t a r t ó - és r á n t ó s z í j á r a egész sorozat boglár, vagyis 1 2 cm-es csontkarika k e r ü l t. Ezeket l e g i n k á b b j u h vagy n y ú l lábszárcsontjából, de a liba és a p u l y k a c o m b c s o n t j á b ó l is k é s z í t e t t é k. V o l t a k hengeresek, szegletesek vagy h o r d ó alakra csiszoltak. Ezek díszítése is igen v á l t o z a t o s. N a g y ötletességgel v a r i á l t á k rajta az egyenes v o n a l a k b ó l álló díszt, melyet belereszeltek, karcoltak, és k o r m o z á s s a l színezték, hogy jól kiadja m a g á t. A férfiember ékszerei voltak ezek. F e h é r e n villogott, g a z d á j á n a k t e k i n t é l y t adott a szépen b o g l á r o z o t t készség és h ü v e l y (4. kép). A rideg p á s z t o r o k vilá g á b a n pedig a felfűzött farkasfogak h i r d e t t é k a farkasok p u s z t í t á s á b a n jeleskedő pász torok n e v é t. A s z ű r ö k n e k, a p á s z t o r k a l a p o k á l l a d z ó j á n a k, szőrből font k a l a p s z í j á n a k a csatjai lapocka- vagy l á b s z á r c s o n t b ó l készültek. Ezeket a l e g v á l t o z a t o s a b b f o r m á r a fűrészelték, f a r a g t á k, reszelték, lapjait rézszegekkel és berakott színes díszekkel v e r t é k k i (1/4-5. kép). R e m e k l é s t á r g y a i voltak m é g az ostornyelek, a k a m p ó k, a gulyás- és k a m p ó s botok, fokosok n y e l é n e k csont f i g u r á k k a l való b e r a k á s a, melyeket rézszegecsekkel erősí tettek pontosan a k i v é s e t t h e l y é r e. Ez igen m ű v e s és m e g b e c s ü l t m u n k a v o l t. P r ó b á r a tette a mesterek t ü r e l m é t : faragás k ö z b e n csorbult, p a t t a n t, a l e g k e m é n y e b b véső is beletört. Lapockacsont r á m á b a foglalta a p á s z t o r a b o r o t v á l k o z ó t ü k r é t is. H á t u l j á b a rendszerint valami p á s z t o r é l e t b ő l v e t t jelenetet vagy a magyar címert karcolta. A m i k o r a m ó d o s a b b s z á m a d ó p á s z t o r o k n á l a zsebóra kezdett divatozni, az ó r a l á n c o t és a függőket gyakorta csontból f o r m á l t á k. Az egyes c s o n t f i g u r á k a t : embert, állatot, madarat, csipké zett szélű lapokat r é z d r ó t b ó l h a j l í t o t t 8-as a l a k ú l á n c s z e m e k k e l foglalták össze. Az óra l á n c mellé divatos v o l t a disznóagyar-fityegő (1/9. kép). V o l t, a k i h o s s z á b a n elfűrészelt lábszárcsontból összefüggő l á n c o t faragott k i. Rabi munkának m o n d t á k az ilyet, mert évekig e l t a r t o t t a f a r a g á s a. Pipere munkának n e v e z t é k a l á n y o k n a k készült k a l á r i s o k a t, melyeket csontból faragott szívekből, virágokból, m a d a r a k b ó l kapcsoltak össze. Ezeket a p á s z t o r a szeretőjének k é s z í t e t t e vagy k é s z í t t e t t e, de v o l t a k rendelők a falusi legények közül is. 6 6 J átékok Igen n é p s z e r ű g y e r m e k j á t é k s z e r v o l t a ló l á b s z á r á n a k egyik csontja: a csülök. Ezeket m i n t lovakat felszerszámozták, maguk c s i n á l t a kocsiba fogták. Voltak négyes, hatos fogatok is (5. kép). G y e r m e k j á t é k s z e r volt m é g a liba mellcsontjából készült ökör, amelyre szurokkal szarvat ragasztottak a liba egyik s z a r v á l l á s ú csontjából. Az a l j á r a u g r a t ó pecket szereltek. A pecek végét g y e n g é n b e l e n y o m t á k az e célra odakent szurok csomóba. A madzag s o d r á s á v a l kifeszített pecek rövid i d ő m ú l v a k i p a t t a n t a szurokból és megugrasztotta az ö k r ö t (6. kép). Korcsolyát a falusi gyerekek a marha lábszárcsont jából csináltak. Elejébe és h á t u l j á b a l y u k a t fúrtak, azon madzagot h ú z t a k á t, azzal k ö t ö z t e k c s i z m á j u k r a. A b ü t y k ö s végeit lecsiszolták, így jobban simult a csizma t a l p á h o z. A j u h, a liba és a daru l á b s z á r c s o n t j á b ó l furulyát k é s z í t e t t e k. Az u t ó b b i t igen szép hangúnak emlegették. 6 J e l l e m z ő e n beszólt a csontról Z s o m b o k A n t a l f ü z e s g y a r m a t i n y á j k o n d á s :,, A csont munka volt a legnehezebb, a legveszedelmesebb. A szarut lehetett faragni, a rezet reszelni, a csont az pattant. Napokba, de m é g egy h é t b e is b e l e k e r ü l t, m í g c s o n t b ó l m e g c s i n á l t a m a templomot és beleraktam az o s t o r n y é l b e. N e m ragasztottam én, m i n t m a n a p s á g l á t o m. Hajszálra egyezett a k i v é s e t t helyével. Ú g y beleszorult, a k á r oda se szegeltem volna. Ma m á r valóságos p a t i k á j a van egy-egy_ p á s z t o r n a k. A csonthoz h o z z á se mer n y ú l n i, hanem kócsagból (kaucsuk) dolgozik. Ú g y fúrja-faragja, ahogy akarja, j ó f o r m á n egy egész ostornyelet berak, m í g én egy templomot csontból. Szegecs se kell m á r neki, csak acetilén. A m i g é n a t o r o n y g o m b j á r a kireszelek egy p a r á n y i csillagot, addig százat is k i lehet v á g n i kócsagból. R é g e n nem is dolgoztunk kócsagból. Csontból, rézből meg pakfón ból. C s i n á l t a m is olyan ostornyeleket, hogy m é g most is állják az i d ő t. Pedig csak ez a csorba fűrészreszelőm van, meg n é h á n y g ő z e k e - d r ó t b ó l való v é s ő m, l y u k a s z t ó m. A csipkéző vasak m á r a pillangózáshoz kellenek."

6 5. kép. Ló bokacsont jából készített csülöklovak befogva, Sárrétudvari. DOROGI M. felv. 6. kép. Játék ökör, liba mellesontjából Hiedelmek A lókoponyához több hiedelem fűződött. A tyúkólba azért tették, hogy el ne lepje a tyúkokat a tetű. A méhes ágasára is akasztott egyet a gondos méhész, ezáltal megóvta a kártól. A galambokat is úgy lehetett a házhoz szoktatni, ha ember- vagy lókoponyából itatták. A szilaj pásztor nemcsak azért fűzte az elejtett farkas szemfogát készségének vagy hüvelyének szíjára, hogy bátorságát, ügyességét bizonyítsa, hanem amulettként is: óvta mind magát, mind a pásztorolt állatokat a rátörő veszedelmektől. A szőr A szőr népi felhasználása századunkban már sokkal szegényesebb, mint régebben lehetett. A gyári fonal ós kötél kiszorította használatát. A vásári csecsebecsék pedig a türelmes munkával készült szőrfonatos dísztárgyakat, ékszerként használt fonatokat váltották fel. A ló serényének és farkszőrének felhasználása Az éves csikók nyírása a ménesekben és a parasztgazdáknál a század elején még szokásban volt. A sörényét ós farkszőrét is levágták, csak a farka hegyén hagyták meg. Ecsegpusztán meggrádicsolták. Űgy tartották, hogyha megnyírják, szebb lesz az új szőr. A sörényt és a farkszőrt kifósültók és csomózták. Leginkább kenderkóccal vegyesen kötelet eresztettek belőle. Kedvelték az ilyen kötelet, mert ha megázott, nem dagadt, nem keményedett meg, amellett nyűhetetlen volt. Húzhatta sárban-vízben, nem ártott neki. Különösen kedvelték pányva kötélnek., vagy ahogy Ecsegpusztán nevezték: árkánynak, mert rugalmas volt. Szőrnyűgöt is készítettek belőle, amely fapecekre járt. A harmatos fűben nem keményedett meg, da igen kérges volt, így kikezdte a ló csüdjét, azért ezt is kenderkóccal keverték. Csónakkötélnek és fürész-feszítő zsinegnek is használták (7. kép). Még ma is lófarok szőrből fonják az ostorok végére a csapókat. Hangja is van, meg csíp is. A csapóhoz előbb összesodorják a szőrszálakat, ós két ágra fonják. A fonása cm hosszú, a sugara 4 5. Az ostortelekre is került 1 2 tartalék csapó. Ugyancsak ide kötötték fel a díszcsapókat is. A fekete-fehér, négy ágra fonottak divatoztak, de kedvelték az ún. hortobágyi csapókat is. Ezek is kétágú fonással kezdődtek, majd 6 7 cm után megosztották a szálakat, és 2 2 ágba fonták, így a végén négy ága lett a csapónak. A lófarok szőrből készült csapó elég kemény, hamar tört, ezért kedvelték a tehónfarok lágyabb szőréből készülteket (8. kép). Amelyik pásztornak nem csípős csapó kellett, hanem inkább hangjával terelte a jószágot, az macska- vagy kutyabőrből valót csinált cm-nyi, ók alakú bőrt vágott, ós azt kötötte fel. A lópucoló kesztyűt vagy muffot

7 7. kép. S z ő r n y ű g, N á d u d v a r, D O R O G I M. felv. 8. kép. Szőrből font sima c s a p ó ost o r r a és h o r t o b á g y i díszes c s a p ó 9. kép. LószŐr kötése. Bodrogi S á n d o r Nagykáta munkája, is Börényből vagy farokszőrből k ö t ö t t é k. A m u f f vagy az egyujjas k e s z t y ű csuklóig é r t. Kocsisok, lovászok h a s z n á l t á k. Ezzel t a k a r í t o t t á k, s i m o g a t t á k, fényesítették a ló szőrét. A z igazi p á s z t o r k a l a p o k n a k is lószőrből f o n t á k a szalagját, g a z d á j a ügyességétől függően lapos fonással, á g r a. Befejezés e l ő t t 4 5 c m sugarat hagyott, és azt sörteszerűen k a l a p d í s z n e k k é p e z t e k i. E g y s z e r ű, de i n k á b b dísz v a r r á s o k a t, varratokat is c s i n á l t a k meleg vízben meg l á g y í t o t t farkszőrrel. Ezek hurok- vagy f o n á s u t á n z ó öltések v o l t a k. A s z ő r t á r u t á n h ú z t á k. Ez a v a r r á s a szironnyal vagy a hasival való k ö t é s f o r m á k r a e m l é k e z t e t. Rend szerint bőrből készült t á r g y a i k a t d í s z í t e t t é k ilyen v a r r á s o k k a l.

8 10. kép. Szőrből font t ű t a r t ó, T ú r k e v e. D O R O G I M. felv. 11. kép. Lófarok szőrből font karperec. Sándor munkája. N a g y k á t a Bodrogi A szőr k e m é n y s é g e, r u g a l m a s s á g a jól k i d o m b o r í t o t t a a v á l t o z a t o s kötéses, fonásos f o r m á k a t. E t e c h n i k á v a l k é s z ü l t e k a p á s z t o r m ű v é s z e t remekei: a gyűrűk, a nyakdíszek, függők, karperecek, óraláncok. K ü l ö n ö s e n a tűtartók v o l t a k m ű v é s z i e k ; g y ö n g y s z e m e k b e i k t a t á s á v a l, fehér szőrszálak befonásával készültek. Ezeket az aprólékos, sok t ü r e l m e t és időt k í v á n ó m u n k á k a t i n k á b b csak a b ö r t ö n ö k b e n i d e j ü k e t t ö l t ő, p a n d ú r k é z r e k e r ü l t p á s z t o r o k k é s z í t e t t é k (10. kép). Napjainkban e h a g y o m á n y o k a t folytatja Bodrogi S á n d o r n a g y k á t a i n é p m ű v é s z, a k i r e m e k m ű v ű ékszereket készít a l e g k ü l ö n b ö z ő b b s z í n á r n y a l a t ú lófarok szőrből. Tech n i k á j a k ö v e t i a régi m e s t e r e k é t. L á n c s z e m e i t szál szőr hengeres fára való felcsava r á s á v a l, majd körülkötésóvel alakítja. F ü g g ő i t, d o m b o r ú g y ű r ű i t, gombjait megfelelő a l a k ú (gömb, m a k k stb.) fából faragott s á m f á k bekötésével, h á l ó z á s á v a l formálja. A szőrk ö t é s t e c h n i k á j a t u l a j d o n k é p p e n azonos a szironnyal való kötéshez. A k é s z í t m é n y e k ékszer h a t á s á t főleg a m ű v e s m e g m u n k á l á s s a l, a k ü l ö n b ö z ő színű szőrszálak k o m b i n á ciójával, színes g y ö n g y s z e m e k befűzésével és az üreges részekbe helyezett színes ü v e g k ö v e k n e k a pókhálószerű szövésen való á t r a g y o g á s á v a l n y e r i (9, 11. kép). S z á l a n k é n t is felhasználták a ló farkszőrét. A p á k á s z o k, d a r v á s z o k, m a d a r á s z o k a m a d á r j á r t a helyekre szőrhurkokat r a k t a le, v é g ü k e t a földbe vert ékekhez e r ő s í t e t t é k. A m a d á r belegabalyodott, s a közelben leselkedő v a d á s z n a k elevenen k e r ü l t a k e z é b e. L ó s ö r ó n n y e l k ö t ö t t é k el a szemölcsöt is, s az p á r nap m ú l v a leesett. A t e h é n farkszőre l á g y a b b volt, m i n t a lóé, és k e v é s b é t ö r é k e n y, ezért kötélfonásra m é g alkalmasabb volt. A t e h é n vagy a s z a m á r f a r k á t t ö v é b e n l e v á g v a egészben is meg h a g y t á k, legyet h a j t o t t vele a b o j t á r a s z á r a d n i k i t e t t h ú s r ó l. A télen á t levakart t e h ó n s z ő r t is ö s s z e g y ű j t ö t t é k. A gyerekek labdát k é s z í t e t t e k belőle. A szőrt feltépték, a z t á n a m a r k u k b a n g ö m b ö l y g e t t ó k, p u f o g t a t t á k, k ö z b e n meleg vízzel n e d v e s í t e t t é k, de m é g i n k á b b k ö p k ö d t é k. A végén forró vízbe d o b t á k, az össze h ú z t a, és készen v o l t a labda. Még jobban p a t t a n ó l a b d á t lehetett készíteni disznószőrből. A k ö z e p é b e rendszerint kisebb kavicsot tettek, hogy n a g y s á g á h o z a r á n y í t v a súlya is legyen. A marha szőrét e l v é t v e kesztyű készítésére is h a s z n á l t á k. A szőrt feltépték, fellazí t o t t á k, vastagon e l t e r í t e t t é k az asztalon, és langyos vízzel m e g p a r á h o l t á k. Készítője r á f e k t e t t e a t e n y e r é t, és a keze fejét is b e t e r í t e t t e vastagon szőrrel, a z t á n meleg vízzel permetezve összedörzsölgette, veregette. A széleket felszedte és összedörzsölte a t e t e j é v e l. A z t á n m e g f o r d í t o t t a a k e z é t és a t e n y e r é n dörzsölte össze a szőrt. K b. 2 ó r a alatt el is készült. A disznó szőréből l e g i n k á b b a m a r j á n n ő t t egyenes szálú sörtéket h a s z n á l t á k fel. A paraszt- ós p á s z t o r e m b e r l e g i n k á b b borotvapamacsot k é s z í t e t t belőle. A rendre szedett szőrt, melyet perzselés előtt t é p t e k k i, szurkos fonallal összekötötték, hengeres lábszár -

9 csontba á g y a z t á k és b e l e s z u r k o z t á k. A k o n d á s o k és k a n á s z o k kalapsörtét csináltak a gazdászok és az intézők zöld kalapja mellé. Ehhez legjobban a mangalica malac sörtéjét ke vélték, m e r t annak a t ö v e szőke, a vége fekete volt. Rendszerint kifényesített golyó h ü v e l y b e s z o r í t o t t á k. A l e g e r ő s e b b s ö r t é k e t h a s z n á l t á k m é g t ű n e k is. Ezek vége 3 4 á g ú, ezt összesodorták, s z u r k o z t á k a kenderfonallal. Harang- és pergőszíjat v a r r t a k vele, de régen a c s i z m a d i á k n a k is ez volt a t ű j e. A z á r r a l k e r e s z t ü l l y u k a s z t o t t b ő r ö n sörtével v e z e t t é k á t a fonalat. A toll A t o l l m i n d a p á s z t o r, m i n d a falusi ember k a l a p j á n a k elmaradhatatlan dísze v o l t. Legnagyobb becsülete a darutollnak v o l t. A d a r v á s z o k és a p á k á s z o k a X I X. sz. végéig s á r l a b d á b a t ű z d e l v e á r u l t á k a v á s á r o k o n. J ó á r a v o l t. A legszebbekért fél oldal s z a l o n n á t is elkértek. Darutollban v o l t balos és jobbos, aszerint, hogy merre h a j l o t t. H a balra hajlott: jobbos v o l t, mert a kalap jobb o l d a l á r a illett. A daru is a jobb o l d a l á n viselte. Nagy becsben t a r t o t t á k, á p o l t á k, g o n d o z t á k. K r é t a p o r r a l vagy p á l i n k á v a l t i s z t í t o t t á k, vigyázva i g a z g a t t á k. A darvak r i t k u l t á v a l egyre kevesebb l e t t a darutoll. D i v a t j á t is m ú l t a. Csak a pusztaiak t a r t o t t á k meg szinte 1945-ig. A k i adott v a l a m i t a p á s z t o r i m é l t ó s á g r a, haláláig viselte. A k i n e k darutoll nem k e r ü l t, az túzoktollat t ű z ö t t, ha az sem k e r ü l t, egy hozzá h a s o n l ó pulykatoll is megtette. A t ú z o k t o l l egyenes, s azért, hogy jobb állású legyen, meg kellett h a j l í t a n i. Keveset elfaragtak a s z á r a belső feléből, a végére kis sár golyót tapasztottak, ami l e h ú z t a. í g y megkapta a szükséges hajlást. K é s ő b b a s á r g o l y ó t l e v e t t é k róla, de a t o l l m á r hajlott maradt. Gólya, t ú z o k vagy m á s nagyobb tollból bokrétát c s i n á l t a k a kalap mellé. A t o l l száráról l e t a k a r í t o t t á k a zászlaját, csak a végén h a g y t á k meg. A s z á r a t ék a l a k ú bevágá sokkal m i n d k é t oldalán kicifrázták, 3 4 c m - k é n t a s z á r á t felezőén f e l h a s í t o t t á k, és a fel h a s í t o t t r é s z t k i g ö n d ö r í t e t t é k (12. kép). A fácán és m á s színes tollú madarak begyéből is csináltak k a l a p d í s z t. A b e g y b ő l k i v á g t a k egy k ö r a l a k ú darabot, kiszegezve megszárí t o t t á k, így k e r ü l t a kalap mellé. A l i b a ós a kacsa s z á r n y á t á l t a l á n o s a n h a s z n á l t á k tollseprűnek, koromseprűnek. A frissen l e v á g o t t s z á r n y v é g é t hamuba m á r t o t t á k, így a vérzés elállt. A nagyobb madarak és baromfiak hosszú tollaiból szironyt hasogattak. K ü l ö n ö s e n a p á v a t o l l a t k e d v e l t é k, mert hosszú v o l t. A szűr c s a t j á t, i l l. annak szíját ezzel cifrázták, s z i r o n y o z t á k, de k ö t ö t t e k vele e r s z é n y t és h ü v e l y t is. N e h é z volt vele a munka, mert s ű r ű n kellett toldozni, de szép volt, mert fehér színe ragyogott. A kalácskenőket a l ú d kisebb s z á r n y t o l l a i b ó l fonták. A tollakat e l ő b b lefosztották, csak a végén k e n ő n e k h a g y t a k egy részt. Nyolcat fogtak össze, hengeresen fonták, m i n t az ostort. V o l t a s z á r f o n á s n a k m á s, e g y s z e r ű b b m ó d j a is. Szurkos fonalat vezettek k ö r b e, az egyik t o l l s z á r á t a l á v e t t é k, a m á s i k a t fölé. í g y ment a fonal spirálisan k ö r b e. M i n d k é t fonásnál a s z á r á b a b e t é t e t is tettek, hogy vastagabb legyen. A citeraverő is jól k i s z á r í t o t t lúdtollból készült. A pusztai ember a tűtartó j á t is tollból k é s z í t e t t e. A gólya elhullajtott s z á r n y t o l l á n a k a v é g é t t ű h o s s z ú s á g b a n meghagyta, a t o v á b b i részével visszahajtva bedugta (12/2. kép). Vastagabb tollból felhasítva síp készült a gyerekeknek. A krumplipuskát is vastag t o l l végéből c s i n á l t á k. 6 8 cm egyenletesen vastag részt k i v á g t a k belőle, fából t o l ó t faragtak bele. B e l e n y o m t á k a k a r i k á r a v á g o t t krumpliszeletekbe, a b e l e v á g ó d o t t darabot a tolóval feltolták és ú j r a a k r u m p l i b a n y o m t á k. A z t felfelé t o l v a a s ű r í t e t t levegő kilőtte a felső k r u m p l i d u g ó t. A tojás A t o j á s h ó j á t k i v e t e t t é k a t y ú k o k elé, hogy csipegessék. P ó t o l t a a m ó s z h i á n y u k a t. J á t é k o s felhasználása a kukómadár (13. kép). A t o j á s k é t végén ó v a t o s a n l y u k a t t ö r t e k, ós a belsejét kifújták. A kifújt t o j á s adta a m a d á r t e s t é t, melyre s z á r n y - és farktollakat ragasztottak. A fejét kenyórbélből f o r m á l t á k, konkolyszemet nyomtak bele. A madarat hosszú fonalra k ö t ö t t é k. A fonalat az asztal fölött a p a d l á s g e r e n d á r a e r ő s í t e t t eórnás gurigából a l a k í t o t t csigán á t az a j t ó felső s a r k á h o z szegezték. í g y, amikor n y í l t az a j t ó, a m a d á r leereszkedett. A gyermek bölcsője fölé is szoktak ilyen madarat l ó g a t n i. Az elkotlott t y ú k első t o j á s á t, az ú n. kotlófingot a h á z t e t ő fölött á t kellett h a j í t a n i, hogy k á r ne érje a h á z a t. A z újszülött gyereknek t o j á s t adott a rokonság, amikor először l á t o g a t ó b a v i t t é k, azzal a k í v á n s á g g a l, hogy olyan g ö m b ö l y ű, azaz fejlett legyen, m i n t a tojás.

10 12. kép. Tollból készült használati tárgyak. 1. Bokréta gólyátokból, 2. tűtartó, 3. kalácskenő, 4. tollseprü 13. kép. Madár kukóból

11 A trágya A p á s z t o r e m b e r a f á t l a n alföldi p u s z t a s á g o n r á v o l t utalva, hogy é v i tüzelőszüksógletét lehetőleg k ö l t s é g m e n t e s e n szerezze be. Kézenfekvő v o l t, hogy erre a p á s z t o r o l t állat ü r ü l é k é t, vagy ahogy e v i d é k e n á l t a l á n o s a n n e v e z t é k : ganéját használja fel. A legelőn elhullajtott m a r h a t r á g y a, a m i t árvaganénak neveztek, gyorsan s z á r a d t a t ű z ő napon. A p u s z t á n a főzéshez ezzel t ü z e l t e k (14. kép). A j u h á s z o k n á l a b o j t á r gyereknek, a csikósoknál, g u l y á s o k n á l a t a n y á s n a k volt a kötelessége a t ű z r e való szerzés, vagyis az á r v a g a n é g y ű j t é s e. Taligával vagy maguk elé k ö t ö t t z s á k k a l j á r t á k a m e z ő t, s h o r d t á k a k u n y h ó k ö r é. A j u h á s z o k n a k a s z a m á r h á t á n külön tüzelős íömmjük vagy t a r i s z n y á j u k v o l t, amelyben mindig m a g u k k a l v i h e t t é k az á r v a g a n é t. Í g y b á r h o l ért őket a főzés ideje, t ü z e t r a k h a t t a k a b o g r á c s alá. Téli t ü z e l ő n e k csak a r a t á s t ó l g y ű j t ö t t é k, amikor a m e z ő m á r k i é g e t t, ilyenkor a g a n é s ű r ű b b, rostosabb. A g u l y á s egy helyen 3 4 napig állított, hogy a jószág ne tapossa össze az e l h u l l a j t o t t ü r ü l é k e t. A z t á n h a g y t á k szikkadni, villával meg is f o r g a t t á k, hogy gyorsabban száradjon. Teljes s z á r a d á s u t á n kúpba vagy a cerkóba r a k t á k (15. kép). De k ú p o s ólat is é p í t e t t e k belőle, amelyben a csirkékkel e l ü l h e t e t t a k o t l ó. A friss m a r h a g a n é t, különösen az álláson ö s s z e t a p o s o t t a t a n á d ólak o l d a l á r a tapasztva s z á r í t o t t á k. A z ilyen feltapasztott g a n é hamarosan meg s z á r a d t, felcserepesedett és kisebb-nagyobb levelekben levált, a m i t a z t á n boglyába raktak. A p á s z t o r egész é v b e n á r v a g a n é v a l t ü z e l t. A n y á r o n ö s s z e g y ű j t ö t t e t a l k a l o m a d t á n h a z a s z á l l í t o t t a. Ezzel főzte ételét, de a k e m e n c é t is ezzel f ű t ö t t e. S z e g é n y e s z t e n d ő n e k m o n d t á k azt, amikor a p á s z t o r nem t u d o t t kitelelni á r v a g a n é tüzelővel. Aszályos e s z t e n d ő volt az ilyen. A falusi szegény asszonyok is k i j á r t a k nyaranta a legelőre, c s o r d a j á r á s r a á r v a g a n é t g y ű j t e n i. E g y rossz késsel felfeszegették, és a maguk elé k ö t ö t t z s á k b a s z e d t é k. H a megtelt 2 3 zsák, t a l i g á n h a z a t o l t á k (16. kép). A j u h t r á g y a is igen jó tüzelő v o l t. A z álláson megporosodottat i d ő n k ó n t összes e p e r t é k és h a z a v i t t é k. A k e m e n c é b e n t ü z e l t e k vele. Lassan égett, i n k á b b csak kojtolt, de parazsa t a r t ó s v o l t, nem engedte k i h ű l n i a k e m e n c é t. A poros t r á g y á n á l jobban ked v e l t é k a termett ganét. A h o d á l y b a n a j u h heteken, h ó n a p o k o n á t ö s s z e t a p o s t a a t r á g y á j á t az izikkel és egyéb t a k a r m á n y h u l l a d é k k a l. Télen á t ez a t r á g y a meghizlalta a h o d á l y földjót. I d ő n k ó n t, ha m á r annyira megvastagodott, hogy elérte a 8 10 cm-t, á s ó v a l négyzetesen felvágták, k i h o r d t á k és kazlakba r a k t á k (17. kép). A meleg idő j ö t t é v e l, m á j u s b a n v é k o n y a b b levelekre szedték szét. 1 1 vastagabb k o c k á b ó l 3 4 levél l e t t. A leveleket az udvaron rendre r a k t á k. A m i k o r az egyik fele m e g s z á r a d t, m e g f o r g a t t á k, a z t á n e g y m á s h o z t á m o g a t v a petrencébe, csirkébe á l l o g a t t á k. Teljes s z á r a d á s u t á n hézago san kúpokba r a k t á k. í g y s z á r a d t egész n y á r o n. Ősszel lehetőleg fedél a l á t e t t é k vagy kazalba, garádba, és b e f e d t é k s z a l m á v a l (18. kép). A g a z d á l k o d ó, a l o v a t, s z a r v a s m a r h á t t a r t ó falusi vagy t a n y a i embernek is az i s t á l l ó t r á g y a volt a téli t ü z e l ő j e, kemence fűtője. A z i s t á l l ó b a n az alommal összekevert t r á g y á t kiemelve a j ó s z á g alól, az a j t ó közelében a fal mellé h á n y t á k, és n a p o n k é n t k i h o r d t á k az udvaron l e v ő t r á g y a d o m b r a vagy szarvasba. I t t érlelődött n y á r elejéig. M á j u s b a n, j ú n i u s elején v o l t a ganévetés ideje. A gazda vagy m ó d o s a b b a k n á l a cseléd h o z z á k é s z ü l ő d ö t t. Levette az istálló a j t a j á t, és a t r á g y a d o m b mellé fektette. R á h e l y e z t e a g a n é v e t ő k e t. E z t 8 10 c m szóles lécekből á c s o l t á k Össze. K b. 4 0 x 5 0 cm-es r á m a v o l t. A z a l j á r a keresztbe b á d o g s z a l a g o t szegezett. Vizet is k é s z í t e t t valami rossz vederbe. E b b ő l vizezte meg az a j t ó t é s a v e t ő t a pemetével vagy pamaccsal, amely bot végére k ö t ö t t rongy vagy csuhój v o l t. Egy-egy v a s v i l l á n y i t t e t t a v e t ő b e. Maga is nekivetkezett, g a t y á j á t f e l k ö t ö t t e, i n g u j j á t feltűrte, l á b á t rongyba csavarta vagy rossz bocskort h ú z o t t, de l e g i n k á b b m e z í t l á b taposta a v e t ő b e a t r á g y á t, m í g az jól össze nem á l l t. A fogójánál fogva felvette a v e t ő t, és az udvar egy félreeső helyén k i f o r d í t o t t a, közel e g y m á s h o z sorba, rendre. A t o v á b b i r a k o s g a t á s a, á l l o g a t á s a h a s o n l ó volt a t e r m e t t ganóéhoz ( kép). A friss m a r h a g a n é n a k gyógyító hatást t u l a j d o n í t o t t a k. Ruhadarabra kenve törésre, gyűlés érlelésére, daganatra kötötték. M e g l á g y í t o t t a a ló p a t á j á t is, melyet p a t k o l á s e l ő t t friss g a n é v a l k ö t ö t t e k be. Az á r v a g a n é h a m u j á t lúgos h a t á s á n á l fogva tetű irtására is h a s z n á l t á k. H a a k u t y a eltetvesedett, a p á s z t o r meghempergette a t ű z h e l y h a m u j á b a n. A m a r h á b ó l is k i ö l t e a t e t ű t. E l ő b b l e t a k a r í t o t t á k róla a s z ő r t, a z t á n b e d ö r z s ö l t é k hamuval. K é t - h á r o m nap u t á n kikeféltók, k i v a k a r t á k, ós s ó t l a n u l megfőzött k ö l e s k á s a levével l e m o s t á k.

12 16. k é p. Á r v a g a n é gyűjtése, N á d u d v a r. D O R O G I M. felv * Ethnographia LXXXIX (197S) 4

13 17. kép. Termett gané p e t r e n c é b e rakva, Kunmadaras. D O R O G I M. felv kép. F e d é l a l á r a k o t t gané, S á r r é t u d v a r i. D O R O G I M. felv kép. A g a n é t a p o s á s a, S á r r é t u d v a r i. D O R O G I M. fölv kép. A g a n é rendre h o r d á s a, S á r r é t u d v a r i. D O R O G I M. felv

14 23. kép. A gané rendre rakása, Sárrétudvari. 24. kép. Kúpba rakott vetett gané, DOROGI M. felv Sárrétudvari. DOROGI M. felv A lovak trágyájával, meszes lébe keverve, a friss tapasztást meszelték le. Ez teljesen elsimította, és nem repedezett. A ház helyiségeit: a szobát, a pitvart, a tornácot is lótrágyás vízzel mázolták, úgy nem cserepesedett fel. Disznótrágyával inkább csak a megszorult kanászok tüzeltek, főztek. Ezt is használták gyógyításra, különösen a kelést (gyulladást) érlelte. Ezekre nem a szemes takarmányt evő, ólakban tartott malacok trágyája volt jó, hanem a legelőn tartottaké. IRODALOM DIENES István 1974 A honfoglaló magyarok. Budapest DOROGI Márton 1973a Adatok a belek, burkok, hólyagok, erek, inak népi fölhasználásához. In: DANKÓ Imre (szerk.): Bajomi krónika. Biharnagybajom b Adatok a szaru népi feldolgozásához. Múzeumi Kurír 12. szám. (II. köt. 2. szám) GYÖRFFY István 1910 A tőzegvetés. Néprajzi Értesítő XI Márton Dorogi THE UTILIZATION OF ANIMAL BONES, HAIR, FEATHER, EGG-SHELL AND MANURE IN THE REGIONS OF HAJDÚSÁG AND NAGYKUNSÁG (Abstract) Herdsmen and peasants living in the Eastern regions of the Great Hungarian Plain used waste matters of animal origin for many purposes, some of which were highly archaic. From bone they made tools for punching and the scratching of leather, hilt for whip-staff, rings strung on the strap of purses. Also children's toys were made from bones. Horse-hair and cattle-hair spinned with the hemp strengthened the rope It was also used for fancy objects and snares for birds and game. The feather of the crane and of the bustard were used to decorate the hat, that of poultry to make dusting-whisks. Toys were made from egg-shell. Manure was used for heating in regions poor in woods. Herdsmen collected manure on pastures and dried it. From farmyard manure they made fuel by trampling.