jobb és baloldali csoportosításnak, mellyel az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásával,

Átírás

1 Állítsátok meg a viszályt, szítókat!!! Magyarország Részvénytársaság Amerika ébred? Figyeljünk oda mi törtenik ott! Meddig lesz egypólusú a világ? Úgy látszik, durvulnak a dolgok A TARTALOMBÓL: Belterjes jövõtervezés posztkommunista módra Az elit és a gondolatrendõrség Mítosz vagy valóság?! Milyen erõs az immunrendszerünk? Az eü. ellátási biznisz cégfilozófiája A gyurcsányi miniszterelnökizmusról. 21 Nem fordulhat elõ, hogy nincs mit tenni. 22 Vihar elõtti csend A rossz tulajdonos A felkínált zsákutca Gõg, hiúság, Hübrisz Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Nincs egy józan felelõsséggel bíró hang ennek az eszement politikai gyûlöletkeltésnek a megállítására?! Az ország szinte minden területen tragikus helyzetbe került a felelõtlen és hozzá nem értõ irányítás miatt, amit még a természeti csapások is csak fokoztak. Ez komoly veszélyt jelent a hatalmon lévõkre. Erõsödik az elégedetlenség, forrnak az indulatok. Jó lenne a magyar lakosságnak végre meglátnia, hogy valójában mi is folyik az országban. Véget kellene vetni a hamis és félrevezetõ jobb és baloldali csoportosításnak, mellyel az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásával, egymással állítanak szembe bennünket. Olyan súlyos helyzetbe került az ország, hogy félre kell tenni mindazt, ami elválaszt. Most az ország tragikus sorsának jobbításán kell munkálkodnunk. Hazánkban ma egy törpe párt irányit szinte mindent, és terrorizálja a lakosságot, és a többi pártot is. Ma valóban létezik egy szélsõséges kis párt hazánkban, de az, sajnos hatalmon van. Mindent gyûlöl, gyaláz, és elpusztít, ami magyar, legyen az, gazdaság, erkölcsi értékrend, oktatás- vagy egészségügy. S mindent támogat, ami ezt segíti elõ. Minden tevékenységével a magyar népirtást segíti elõ. A farok csóválja a kutyát, s ezzel lehetetlen helyzetbe hozzák, a nagyobbik kormányzó párt józanabb felét is. Nemzeti elkötelezettségû gondolkodóként nem hiszem el, hogy akár az MSZP, akár a Fidesz, akár a KDNP, akár a Jobbik párt tagjai sorában többségében ne tisztességes, rendes emberek lennének, akik, ha összefognának, az ország sorsának rendbetételéért, azt rendbe is tudnák tenni. Természetesen ezzel megzavarva, megzabolázva a megélhetési politikusok, idegen érdekeket kiszolgálók céljait. Akik, hogy a súlyos, valós problémákról eltereljék a figyelmet, rendszeresen és folyamatosan gerjesztett cirkuszokat, hangulatkeltést idéznek elõ, sõt, mi több gyûlöletkeltést, megosztva az ország lakosságát. Rájuk nem vonatkozik a törvény, õk, mentességet élveznek. Tragikomikus, eszement hisztériakeltés, nyilatkozatháború zajlik, figyelemelterelés a valós problémákról, a hatalmon maradás érdekében. Erre most éppen a Magyar Gárda megalakulása szolgált számukra ürügyül. Még a magyar történelemben is egyedül álló az, ahogy a világ elõtt mocskolják, gyalázzák egyes politikusok annak az országnak a népét, mely fölött a hatalmat gyakorolják. A legsötétebb Rákosi-idõkben nem tették ezt jobban, mint most. Szégyellnivaló, vazallus szolgákká züllöttek a politikusok tisztelet a kivételnek - pártállástól függetlenül a bûnös nemzet képzetét engedik újra feltámasztani? Egy kifosztott, elprivatizált ország, nemzeti vagyonától megfosztott, megélhetésében közbiztonságában, az alkotmányban lefektetett jogaitól egyre inkább megfosztott lakosságából 56 ember fel mert esküdni, nyílt téren, a köztársasági elnöki palota elõtt, hazájának szolgálatára ünnepélyes keretek között, szeretettõl körülvéve. Ez olyan félelemkeltõ?! Ez az 56 ember fogja veszélyeztetni a világ békét? Nem inkább azoktól az õrzõ-védõ fegyveres testületektõl kellene félni, akikrõl nem tudni, hogy milyen jogszabályi háttér alapján tevékenykedhetnek az országban, kik állnak mögöttük, milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, s bármikor a lakosság ellen fordíthatóak? A magyar törvények alapján alakult egy egyesület, törvényes keretek között bejegyezték. Még nem csináltak semmit, de idejön a minden lében kanál, magát túlértékelõ, köztudottan, magyarokat nem szeretõ Tom Lantos, és utasítgat, majd az European Jewish Congress és a World Jewish Congress vezetõi írnak és szólítanak fel elhatárolódásra. Mitõl? Ez követõen tragikomikus módon utasítgatják egymást a pártok az elhatárolódásra. Tiszta Hárs-hegy. Teljes bolondok háza. Megzavarva a még mérsékelten, józanul gondolkodó lakosságot is. Hol élünk? Független szuverén államban? Vagy... S a vazallusok, szolgai módon igyekeznek megfelelni. Biztosítják az õket felszólító más állambelieket, hogy garantálják, nem engedik megtörténni azt, ami még meg se történt, ami másoknak még eszébe se jutott. Támadást indítanak az avatáson felszólaló Wittner Mária ellen, a hiteles, 56-os halálraítélt ellen, azok, akiknek a politikai és rokoni felmenõik 1956-ban és azt követõen levezényelték a sortüzeket, megalkották a megtorlás jogi hátterét, melynek alapján kiskorúakat lehetett felakasztani, statáriálisan nekik nem tetszõ embereket bárhol agyonlõni? Koncepciós perek keretében százakat felakasztani közel embert bebörtönözni, ítélet nélkül ezer embert koncentrációs táborba tartani? fõt elmenekülésre késztetni? Ennyire félnek még ma is 56 eszméitõl? Egy szabad és független Magyarországtól? Wittner Mária, szimbólummá válása ennyire félelmet kelt bennük, ennyire az útjukban van? Ki akarják záratni a Fideszbõl? Wittner Mária a maga nevében szólt. Meg sem említette a Fideszt, mely büszke lehet arra, hogy ilyen képviselõ is van a soraiban. Parancsolgatnak a történelmi egyházaknak, mint a Rákosi-korszakban? A kalapos hölgy nemzetközi sajtótájékoztatóra invitálja elhatárolódás végett a nagy pártokat? Azok meg komolyan veszik? S megszületnek a kellõen át nem gondolt ígéretek? Hát itt minden politikusnak végképp elment a józan ítélõképessége? Ágyúval lõnek, háborúznak egy most született gyermek miatt? Tisztázzunk valamit józanul, higgadtan, és tisztességesen. A Magyar Gárdának ez a hisztériakeltés igen nagy reklámot csinált. Ha nem foglalkoznak ilyen intenzíven a témával, megalakulását sokkal kisebb érdeklõdés övezte volna. A hisztéria keltése elsõsorban a hatalmon lévõknek lehet az érdeke, mert megint nem arra figyel a lakosság, amire kellene: az életszínvonal romlására, az iskola bezárásokra, az egészségügyi reform tragikus kimenetelére, a még meglévõ nemzeti vagyon privatizálására, a magyar föld elvesztésére. Pedig erre kellene! Ha fenn állt volna a Magyar Gárda megalakulásával az a veszély, ami nem, akkor is az, magyar belügy, amit nem való a világ elé kivinni, és az országot a világ elõtt valótlanságokkal, fasizálódással, antiszemitizmussal felcímkézve, lejáratni jól bevált módszerként. A Fidesznek pedig nem vazallusi nyilatkozatokat kellett volna tenni, hanem felszólítani a Külügyminisztert, hogy udvariasan, a diplomáciai vonalnak, hangvételnek megfelelõen, utasítsa el Magyarország belügyeibe történõ beleszólásokat. S egyáltalán a majdani cselekedetei alapján megítélni a most alakult Magyar Gárdát. De mára már az SZDSZ olyan mértékben vetette el a sulykot, hogy Magyar Bálint augusztus 28-án következetesen nyilas gárda -nak nevezte a Magyar Gárdát. Ez nagyon veszélyes játék. Ezt már nem engedheti meg egyetlen józanul gondolkodó, felelõsséget érzõ gondolkodó ember se. Az SZDSZ-t meg kell állítani! Tõlük kell elhatárolódni! A jószándékú, tisztességes mszp-seknek is! És össze kell fogni, hogy az általuk elõidézett ország és nemzetvesztést megállítsuk. Morvai Krisztina mögé kell felsorakoznunk! Össze kell fogni azoknak, akik felelõsséget éreznek Magyarország sorsáért, ha szeretnék, hogy hazánk gyermekeinknek és unokáinknak megmaradjon. Orbán Éva 2 jó ha figyelünk

3 avagy A globális szenvedés lokális kivetülései MOHÓSÁG ÉS KÖZÖNY Ha visszatekintünk Magyarország Részvénytársaság rövid fennállására megállapíthatjuk, hogy az üzleti élet két legfõbb jellemzõje a mohóság és a közöny. A hatalom mohósága párosul a kisemmizettek közönyével. De vajon meddig még? A profitmaximalizálás érdekében minden megengedett, a cél szentesíti az eszközt. Mindenki emlékszik még a werberi idõk instrukciójára: A számlát majd utólag kifizetjük! Nem véletlen tehát, hogy a társaságok menedzsmentje, s ugyanez áll Magyarország Részvénytársaságra is, a jogi személy által biztosított védettség és arctalanság következtében: Felelõtlen Manipulatív (sokszor megtévesztõ, lásd a mûminiszterelnök bõdületes hazugságait!) Öntelt Önimádó (Lásd Francisco: Majd én megváltom Magyarországot! ) Példának okáért a mûminiszterelnök meg van gyõzõdve arról, hogy õ és csakis õ tudja asztat, hogy mi a jó ennek a (figyelem! autentikus kormányfõi szóhasználat következik!) qrva országnak. E helyt említsük meg még azt is, hogy a világ elsõ számú vezetõjének szerepében tetszelgõ Bushman névre hallgató majomember is váltig azt állította, hogy õ bizony az Úr sugallatára támadta meg Irakot, magától a Nagyfõnöktõl (The Big Boss) kapta a felhatalmazást, és az ellen ugyebár nincs apelláta, még az Amerikai Egyesült Államok elnöke számára sem. ELLENÉRDEKELT FELEK A magyar társadalom és Magyarország Részvénytársaság egymás ellenérdekeltjei. Mivel a korporáció menedzsmentjének úgy kell mûködtetni a társaságot, hogy a részvényesek (értsd: Magyarország Rt. hitelezõi) a maximális profitot zsebelhessék be, ezért a cég mûködtetése során az esetlegesen fellépõ erkölcsi, morális, vagy etikai gátaknak, illetve szabályozásoknak nem engedhetnek teret. Ennek folyományaképpen megállapíthatjuk, hogy Magyarország Részvénytársaságot, valamint a hozzá hasonlóan részvénytársasági formán és szemléletmódon alapuló sajátos véd- és dacszövetségeket semmi sem gátolja meg abban, hogy az adott nemzetállamot alkotó társadalomnak ártsanak. Ez a társadalomnak való ártás hazánkban most már kézzel foghatóan érzékelhetõvé vált, a fizikai létezésben való fenyegetettségben is megnyilvánul. Egyszerûbben fogalmazva: emberéletekbe is kerülhet. Elég, ha csak az egészségügy bizonyos területein kialakult több éves hosszúságúra nyúlt várólistákra gondolunk, ahol bizonyos betegek meg is halhatnak, miközben évekig várnak a mûtétre. És akkor a saját jogaiért az utcára vonuló polgárok ellen az állam által erõszakszervezet útján történt tömeges fizikai bántalmazásra még egy árva szó nem sok, de annyit sem vesztegettünk! Jó Ha Figyelünk! A SZENVEDÕ HARMADIK Ahogyan arról már az elején ejtettünk néhány keresetlen szót, Magyarország Részvénytársaság vonatkozásában nekünk, a magyar nemzetet alkotó lakosságnak semmi keresnivalónk nincs, még azok a bizonyos sokat emlegetett kisrészvényesek sem mi vagyunk. Nem bizony. A kisrészvényesek ebben az esetben azok az amerikai vagy egyéb más tõsgyökeres kapitalista országok nyugdíjasai, akik pénzüket a különbözõ nyugdíj- és biztosítási alapokba helyezték el. Mi pedig az ún. kívülálló fél, a bosszankodó harmadik szerepére vagyunk kárhoztatva. Ismét Milton Friedmannt hívjuk segítségül. A külsõ gazdasági hatás egy ügylet harmadik, a konkrét üzletben semmiféle szerepet nem játszó félre gyakorolt hatás. Ez magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy a károkozásért utólag kirótt cehhet is nekünk kell megfizetni, nem pedig annak, aki a kárt ténylegesen okozta. S mindezt többek között azért, mert a jogi személy nevû törvényi absztrakció arctalanságot és védettséget biztosít a rosszul gazdálkodó menedzsment tagjai számára. Többek között ezért mondhatjuk ki azt is, hogy a verseny, mint objektív értékmérõ és sorrend teremtõ dolog a piaccal egyetemben, mint olyan, ma már nem létezik, hiszen nem tudnak mit kezdeni a harmadik félre, a kívülállóra áthárított költségekkel. Ráadásul, hogy a bajt tetézzük, az ún. külsõ gazdasági hatás tehát az adott üzletben semmiféle szerepet nem játszó félre gyakorolt (rendszerint káros) hatás mértéke a mai gazdasági és üzleti világban egyre csak növekszik. Ez az a momentum, amely igazán veszélyessé teszi a részvénytársasági mûködési formát, s ezt a szemléletmódot, különös tekintettel arra, ha azt nem egy gazdasági társaságra, hanem egy nemzetállamot alkotó emberi közösség által létrehozott jogi és szabályozási keretrendszerre próbálják ráerõltetni. Arról nem is beszélve, hogy ez egyúttal felveti a jogállamiság megszûnésének lehetõségét is, hiszen a közjó és a jogszerûség helyett a profitabilitás kerül elõtérbe, a mérlegelés egyetlen kritériumát az fogja jelenteni, hogy kifizetõdõ-e ez a részvénytársaság számára, vagy pedig nem. AZ EMBERÉLET MAXIMUM CSAK A 2. HELYRE ELÉG Amint arról már volt szó a korábbiakban, az Amerikai Egyesült Államok jogi esetei között szép számmal találunk olyanokat, ahol egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a korporációk számára a költséghatékonyság, vagyis a maximális profit elérésére való törekvés még az emberéletnél is elõbbre való. És mielõtt még valaki megdöbbenésének adna hangot, ragadjuk meg az alkalmat, hogy e helyt is elmondjuk, példának okáért jogi procedúrák alkalmával (lásd a Patricia Anderson kontra General Motorts ügyet) az Amerikai Kereskedelmi Kamara szemben az amerikai polgárok életével érvelése során a cégek ún. költség-elõny elemzését részesítette elõnyben, mondván teljesen helyénvaló gyakorlat mármint a részvénytársaság és a részvényesek hasznának szemszögébõl ha a baleset (vagy életveszélyes) megoldást választja a cég, amennyiben a bírságra kifizetett összeg jóval alatta marad annak a költségnek, amennyibe az adott hiba elhárítása vagy kiküszöbölése kerül. (Patricia Anderson esetében ez azt jelentette, hogy a GM-nek még így is kifizetõdõbb (értsd olcsóbb) volt rossz helyre szerelni az ütközés során nagy valószínûséggel felrobbanó üzemanyagtankokat az általuk gyártott Chevrolet Malibukon, mint hogy autónként kb. 9 dolláros többletköltséggel orvosolják ezt a veszélyforrást. A cég embere kiszámolta, hogy a felrobbanó üzemanyagtankok következtében évente körülbelül 500 ember hal meg. A kifizetett kártérítések átlagos összege mintegy kétszázezer dollárra rúgott, amit elosztott az Amerikában forgalomban lévõ, a GM által gyártott autók számával (41 millió), így kijött a végeredmény, azaz egy-egy haláleset a General Motorsnak eladott gépkocsinként cirka 2 dollár 40 centjébe került, ami ugye jóval (több mint 6 dollárral) alatta maradt az üzemanyagtank biztonságosabb helyre történõ szerelésének 9 dolláros többletköltségével szemben. Ezért mondhatta azt tehát az Amerikai Kereskedelmi Kamara érvelése során, hogy a részvénytársaság és a részvényesek haszna jó ha figyelünk 3

4 szempontjából az autógyár helyesen cselekedett, amikor nem építette biztonságosabbra a Chevrolet Malibukat. Ilyenkor persze feltehetjük magunknak a költõi kérdést: Vajon mit ér az a jogrendszer, ahol nem az emberi élet és annak szentsége áll mindenek felett? Vajon mennyire lehet igazságos és méltányos egy olyan jogrendszer, amely nem az emberért, hanem a pénzért van? Vajon mennyire lehet pártatlan, objektív és megbízható egy olyan jogrendszer, amely színes papír darabokat, bizonyos módon sajtolt fémdarabokat többre tart, mint az Isten képmására teremtett gondolkodó lényt? Vajon mennyit ér egy olyan jogrendszer, ahol egy kitalált jogi csûrcsavar, egy absztrakció és az azt megilletõ haszon több jogot élvez, elõbbre való, mint a valódi, ténylegesen élõ és létezõ hús-vér ember? Mondjuk ezen azért nem ártana elgondolkodni mindannyiunknak! ELSZÁMOLTATÁS, ELSZÁMOLTATHATÓSÁG Hegedûs Zsuzsa a mostanság kétlaki életet élõ francia-magyar szociológus hölgy egyik állandó vesszõparipája az elszámoltathatóság. De vajon a részvénytársaságok, a korporációk esetében kit lehet felelõsségre vonni, ki az, aki elszámoltatható? Még azok is, akik nincsenek tisztában a korporációk szervezeti felépítésébõl fakadó sajátosságokkal, de itt élnek ebben az országban, nos, még õk is azonnal rávágják, senki nem akad majd, akit felelõsségre lehet vonni, akit el lehet majd számoltatni a Magyarország Részvénytársaság élén elkövetett meggondolatlanságokért. Kit vonjunk felelõsségre? A részvényest? Akarom mondani a hitelezõt? Hiszen õt védi a korlátolt felelõsség. Igaz, a korrektség kedvéért azért tegyük hozzá rögtön, találkoztunk már olyannal nem is egyszer, hogy jó módú hitelezõk felelõtlenül öntötték be a pénzt olyan helyekre, ahol aztán a befolyt összegeket kutyaütõk vezényletével fenemód rosszul költötték el. Mégsem történt semmi, legfeljebb vállat vontak, és onnantól kicskét drágábban adták a pénzeket. A fõmuftik is biztonságban érezhetik magukat, hiszen közvetlenül nem õk a felelõsek a kialakult helyzetért, ugyebár az adott szakterület fõ hallja kendje tartja kézben a konkrét szálakat és hát mindannyian láthattuk, hogy a felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van címû eljárás gyakorlatilag szintén a hungarikum kategóriájába sorolható. Marad tehát megint csak a jó öreg a jogi személy, azaz maga a társaság. Nincs is mit csodálkozni tehát azon, ha Edward Thurlow, az angol parlament felsõházának elnöke már a tizennyolcadik században azon kesergett, hogy a társaságoknak nincs lelke, amit kárhoztatni, és nincs teste, amit fenyíteni lehetne. A korporációk tehát lelketlenek, arctalanok, ezért nem érzik kötelességüknek a törvények betartását. Az elkövetett tettekhez szinte soha sem párosul létezõ, természetes személy, élõ ember, akit nevesíteni lehetne, akit felelõsségre lehetne vonni. Ráadásul, ha mindez egy olyan országban történik, ahol jogalkotás címén a meghozott törvények és rendelkezések amellett, hogy számtalan kiskaput tartalmaznak, megsértésük esetére még szankciókat sem írnak elõ, nos akkor bele sem merek gondolni, mi minden történhet még! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára (folytatjuk) RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A részvénytársaság, röviden rt. egy tõkebefektetõ társaság, alapítható és mûködtethetõ zártkörben és nyilvánosan. A hitelezõkkel szemben a részvénytársaság részvényeseinek felelõssége csupán a saját részvényeik értékéig terjed, ellentétben pl. a betéti társasággal, ezért csak jelentõs alaptõkével alapítható. A cégnek rendelkeznie kell egy bizonyos alaptõkével, amely valójában az összes részvény névértékének összege. Az alaptõke összege (2005. január 1-je óta) nem lehet kevesebb 20 millió forintnál. A gazdasági társaságokról szóló törvény (1997. évi CXLIV. tv.) értelmében az alapításnál kötelezõ minden tulajdonos/részvényes vagyoni hozzájárulása, amely január 1-jétõl lehet pénzbeli, illetve nem pénzbeli (ún. apport) hozzájárulás. Az utóbbi lehet bármilyen vagyoni értékkel rendelkezõ dolog, szellemi termék, valamint vagyoni értékû jog, és apportálható az adós által elismert, vagy jogerõs bírósági határozaton alapuló követelés is. ZÁRTKÖRÛEN MÛKÖDÕ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A zártkörûen mûködõ részvénytársaság, röviden zrt., a cégek azon formája, amely részvénytársaság ugyan, de a tulajdonosok köre zárt, a részvények nem kerülhetnek nyilvános forgalomba. Magyarul, sem tõzsdén, sem másutt nem lehet részvényeket venni csak a tulajdonosi körtõl magától. Õk meghatározhatják például azt, hogy azok kiknek adhatók el, vagy hogy a részvényeseknek elõvásárlási joguk van kívülállókkal szemben. A zártkörûen mûködõ részvénytársaságok meghatározhatják, korlátozhatják a részvények elidegenítését. Ez a forma fõleg a kisebb cégekre jellemzõ, illetve a nagy multinacionális cégek országos leányvállalataira, ahol nem szeretnék még azt sem, ha a tulajdonosi kör egy kis része cserélõdne bizonyos idõközönként. A részvénytársaság elnevezésének tükröznie kell mûködési formáját. NYILVÁNOSAN MÛKÖDÕ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A nyilvánosan mûködõ részvénytársaság, röviden nyrt., olyan céget jelöl, amelynek részvényei (egészben vagy részben) az értékpapírokra vonatkozó szabályok betartásával nyilvánosan kerülnek forgalomba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a részvényeket a piacnak kínálják, a nyomtatott sajtóban megjelentetett csatlakozási felhívás formájában. Az ott megjelölt idõben és helyen bárki jegyezheti, megvásárolhatja õket. Az egész nyilvánosan történik, amint a részvénytársaság elnevezése is tükrözi ezt a mûködési formát. Cégek részvényei általában jegyezhetõk a különbözõ tõzsdéken. Tulajdonoskörük a tõzsde alakulása folytán kis mértékben folyamatosan változik. OLVASÓ: Jaj, volt egy mulasztásom! Ugyanis nem ÍRTAM ARRÓL AZONNAL, hogy Bayer azt mondta:...polgári engedetlenségbõl nem kell kifizetni a közüzemi díjakat, meg ehhez hasonlókat!!! S.O.S.!!!! Ezt nem szabad megtenni!!!! Ugyanis, a nyomor vámszedõi ott állnak lesben és el fogják árverezni minden vagyonukat ezeknek az embereknek!!! 1991-ben jöttem el a Fõvárosi Számítástechnikai és Díjbeszedõ Vállalat Jogi Osztályáról, mert azt nem lehetett elviselni, amit ott mûveltek!!! A közüzemi díjak hátralékosait tartottuk nyílván és aki nem fizetett, annak elsõre leplombálták a mérõóráját, majd ha ezután sem fizette ki a felhalmozott tartozását, akkor a Közjegyzõi Hivatalhoz terjesztettük föl kérve KH-t, hogy végrehajtás útján hajtsa be az összegnek megfelelõ tartozást. Ekkoriban kínálták föl a volt tanácsi bérlakások megvásárlását a bérlõknek, akik máról holnapra élõ kispénzû emberek voltak. Hát, bizony, elõfordult, hogy a villanyszámlás ki sem ment hónapokig, de még a mérõóra állását sem jegyezte föl senki. Szegény gyanútlan tulaj meg örült, hogy nem kell fizetnie. Csak akkor döbbent meg, amikor kikapcsolták az áramot és lezárták a mérõórát egy plobával. Ezután következett a végrehajtás és aki nemcsak áramtartozással, hanem gáz- víz- és csatornadíjjal, meg lakbérrel is tartozott, seperc alatt az utcára kelült, mert pillanatok alatt elárvetrezték a fejük fölül a lakást. Már ott álltak a vevõk sorban ezekért az olcsó ingatlanokért, akiknek módjukban állt a szocializmus nevezetû rendszerben tõkét felhalmozni, mert a kedvezményezett népréteghez tartoztak... Most ugyanez a sors vár a panellakókra!!! S.O.S.!!!! Bayer Zsolt a legrosszabb tanácsot adta az embereknek szept. 15-én a Várban megtartott nagygyûlésen!!! 4 jó ha figyelünk

5 Örök nyugalomra tért korunk egyik igen figyelemre méltó szabadságharcosa, Aaron Russo filmrendezõ. Magyarország és az Egyesült Államok talán a világ a két legjobban eladósodott állama. Bármennyire is hihetetlennek tûnik, eladósodottságunknak közös gyökerei vannak. Éppen ezért végzetes tévedés lenne, ha mellõznénk odafigyelni a történésekre máshol is. Aaron Russo az a szabadságot tisztelõ ember, aki nemet tudott mondani a globális elitnek és az elitek klubja helyett az igazság keresését választotta. Az újabb nemzedékek nem tudják, hogy egy olyan csapdába kerültek, amibõl nem tudnak elmenekülni. A középosztályt módszeresen és szándékosan felszámolják és a lakosság a szolgai függés szélére kerül. A dollár vásárlóértékét tervszerûen aláássák és a hátramaradó megélhetési költségeket csak azok engedhetik meg maguknak, akik ebbõl a rendszerbõl hasznot tudnak húzni. A szolgai alávetést segíti elõ az a közelmúltban elfogadott törvény, amely megnehezíti a csõd bejelentését, miközben a bankok óriási kamatokat számítanak fel. Mindkét nagy politikai párt együttmûködik a bankhatalommal és jogszabályokkal is elõsegíti a nemzet szolgasorsba taszítását. Az amerikai népnek elege van az elitbõl és abból, hogy élve falják fel õket, úgy hogy ezt alig érzékelik. Ez a tökéletes bûncselekmény, a bûnözõ kapitalizmus tetõpontja. Aaron Russo tehát tisztában van az igazi Big Brother, a globális elit világuralmi stratégiájával. Amit ma ez az elit és a tulajdonában lévõ pénzimpérium elad a z amerikai népnek patriotizmusként, Russo szerint valójában fasizmus és annak az átfogó programnak a része, amelynek lényege a lakosság pénzügyi, spirituális és mentális megerõszakolása. írja Drábik János a Leleplezõ 2007 IX/2 számának 68.-ik oldalán az amerikai nép helyzetérõl. A kommunista kísérletbõl éppen kiszabaduló népek számára nem kicsi gondot okoz annak a helyzetnek a felismerése, hogy a szabadulás helyett egy újabb szolgaságba kerültek. Amíg Magyarországon az antifasiszta mozgalmak és a jelenlegi kormány meggondolatlanul lefasisztázzák saját nemzettársaikat a globális elit egyet füttyentõ vezényletére, addig a világban a fasizmus tovább fejlõdött és egészen új formákat is öltött. Aaron Russo készített egy megdöbbentõ filmet, amelynek témája nem más, mint Amerika hogyan jutott el a szabadságból a fasizmusba. A film feltárja az eladósodás igazi okait, melyet Magyarországon is csak nagyon kevesen ismernek. A hitelpénz-fasizmus világrendjének megértésébe és annak kialakulásáról kaphatunk betekintést az America Freedom to Fascism címû filmbõl. A film megtekinthetõ teljes terjedelmében a video.google-n is. A film sokat segített annak a hatalmas méreteket öltõ forradalmi szervezkedésnek, ami Amerikában látszik kibontakozni. Ugye Magyarországon ebbõl semmit sem mutatott be a média? Nem véletlen! Az alapító honatyák idejében vívott szabadságharc újra feléledését láthatjuk napjainkban. Tudni kell, hogy Amerikában is két erõ áll egymással szemben, miképpen Magyarországon is. Az alapító honatyák még ismerték az eladósítás fegyverét és ádáz küzdelmet folytattak ellene, olyan alkotmányt alkottak, ami kizárná a pénzrendszeren keresztül történõ manipulációt, mely eladósítja a független nemzeteket. A Magyar Népnek már régebbrõl van egy ilyen alkotmánya és az a Szent Korona Eszmében gyökerezik. Amíg Magyarországon a Szent Korona Eszmére támaszkodó alkotmány jogfolytonosságát sem ismerik el, addig az egykoron a szabadság hazájának nevezett földön, mind a mai napig érvényben van az alapító honatyák által tervezett alkotmány, ám így is sikerült megkerülni azt és most ugyanúgy küzdeni kell az amerikai népnek, mint annak idején az alkotmányozó honatyáknak. Russo filmje megpróbálja bemutatni, miként sikerült a nemzetközi pénzügyi közösség globális elitjének felülkerekedni az alkotmányon és olyan világrendet kialakítani, amiben elkerülhetetlen az eladósodás és végérvényes kamatfüggõségbe vezetõ stratégia ban az Egyesült Államokban elnökválasztás lesz. Az egyik igen figyelemre méltó elnökjelölt Ron Paul nyíltan felvállalja az alapító honatyák alkotmányának érvényre juttatását. Russo felvállalta Ron Paul elnökjelöltnek a maximális támogatását, így az említett filmben központi szerepet kap õ is. Ron Paul nyíltan mer beszélni a legfõbb problémák igazi okairól és a tennivalókról is. Russo támogatása nélkül Ron Paul ma nem arathatna sikereket a választási kampány küzdelmeiben. Kedves szabadságszeretõ Magyar testvéreink. 56-ban a világ megismerhette a szabadság iránt érzett õszinte küzdelmét e népnek. Sajnos akkor még az emberiség nem értette a tét jelentõségét, de mára már a világ elérkezett ahhoz a fordulóponthoz, ahol el fog dõlni az emberiség sorsa. Ne tekintsétek ellenségnek az amerikai népet, mert nem a nép az, aki leigázza a nemzeteket. A globalizálódott nemzetközi pénzügyi elit ugyanúgy igába taszítja az amerikai népet is, mint bármely más népet. A politikai sárdobálás helyett tanulmányozzuk a világ felszín alatt zajló mûködését, mert rövidesen olyan változások lépnek érvénybe világszerte, amelyet késõbb többé nem lehet visszafordítani. A megoldás létezik, de mindaddig nem alkalmazható, amíg a többség nem érti a mechanizmust. Éppen ezért ma nincs más fontosabb dolog a világon, mint a problémák igazi okait kutatni és a tudást elterjeszteni minél szélesebb körben. Aaron Russo emlékére, Tisztelettel a szabadságszeretõ Magyar Népnek. jó ha figyelünk 5

6 A Kínai Népköztársaság jelenleg a világ 3. katonai, második gazdasági potenciálja, 1,3 milliárd lakosával a föld legnépesebb országa és a közeljövõ szuperhatalma. Kína a világ egyik legõsibb civilizációja, amely már az ókorban is önálló kulturális egységet alkotott. Számos olyan találmánnyal, mint a porcelán, a könyvnyomtatás, a selyem, a puskapor messze megelõzte Európát is. Kína hosszú ideig bezárkózott a Nagy Fal mögé. Az egységes Mennyei Birodalom ie. 221-ben történõ megalakulása óta ez az elzárt fejlõdés a különbözõ dinasztiák vezetésével a XIX. századig tartott. Ekkor a Brit Birodalom félgyarmati sorba taszította az ázsiai országot. Egészen a XX. század közepéig különbözõ nagy és középhatalmakkal küzdött, hol több, hol kevesebb sikerrel ben megalakult a Kínai Népköztársaság. Mao halála után Kínában kétéves hatalmi harc következett. A hatalmi harc befejezésével Teng Hsziao-ping került hatalomra az ortodox marxistákkal szemben. A Teng által vezetett csoport meghirdette a nyitás politikáját. Teng és követõi felismerték a változtatások szükségességét. Az osztályharc hangsúlyozása helyett a gazdaság fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, valamint a bezárkózás helyett meghirdették a külvilág felé történõ nyitást, bekapcsolódást a világgazdaság vérkeringésébe. A gazdasági reformot a mezõgazdaság átalakításával kezdték. Ez szerencsés és igen indokolt lépés volt. Hiszen az között végrehajtott nagy ugrás programja gazdasági katasztrófához, éhínséghez és kb. 30 millió ember halálához vezetett. Nem is beszélve a kulturális forradalom okozta károkról. A mezõgazdasági reform indítása azért is volt jó választás, mert már akkor is a több mint egy milliárd ember ellátása, táplálása komoly probléma volt. Teng jól érzett rá, hogy ez hatalmi-politikai kérdés is. Gazdasági, társadalmi hatásait tekintve a reformokkal azonos jelentõségû volt a nyitási politika, az ismételt bekapcsolódás a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe. Gyors ütemben nõtt Kína külkereskedelmi forgalma, változott exportjának és importjának struktúrája. (Az 1980-as években fontos bevételi forrásvoltafegyvereladásis.)számosintézkedést tettek a külföldi mûködõtöke minél nagyobb arányú bevonására: különleges gazdasági övezeteket hoztak létre, tengerparti városokat, területeket nyitottak meg, új törvényeket hoztak. Az 1990-es évek elejéig azonban nem sikerült számottevõ külföldi mûködõtökét becsalogatni. Nem tudták megvalósítani azt az elképzelést sem, hogy a nyitás folyamatát ne kísérje a nyugati hatások, eszmék, ideológiák beáramlása, ezért vissza-visszatérõ kampányokat indítottak a burzsoá liberalizmus és a szellemi szennyezõdés ellen. A reformok lefékezõdése, között érezhetõ volt, ugyanis az 1980-as évek végére komoly feszültségek és válságjelenségek jelentkeztek a reformálódó új, és a még vele együtt élõ régi gazdasági, társadalmi viszonyok közötti ellentmondások nyomán. Az infláció megugrott, óriási méreteket öltött a korrupció, a hivatalnoki nyerészkedés és a társadalom tûrõképességét erõsen próbára tevõ mértékben megnõttek a jövedelemkülönbségek. Széles tömegek rohamosan vesztették el hitüket a kommunista eszmékben. A feszültségekre legérzékenyebben az értelmiség, a diákság reagált A hivatalosan máig ellenforradalmi lázadásnak minõsített a június 4-ei Tienanmen-téri megmozdulás kizárólag városi jelenség volt, a kínai társadalom elenyészõ kisebbségét érintette. Jelentõs társadalmi visszhangja ellenére leszögezhetjük, hogy Kína nem állt egy rendszerváltás küszöbén, a véres leszámolás nem ennek veszélyét hárította el. Kínát viszonylag rövid ideig életben tartott szankciókkal sújtották, a reformok üteme a jelentõs konzervatív nyomás hatására is lefékezõdött. A reformok visszavonására azonban nem került sor. A reformok 1992-tõl vettek újabb lendületet, amikor a szocialista rendszerek összeomlása által is ösztönözve Teng Hsziao-ping a reformpolitika minél gyorsabb ütemû folytatását ígérte. Reformálható rendszer? Az ország mára óriási változásokon ment át, nemcsak a gazdaság teljesítményét, hanem az emberek gondolkodását, magatartását tekintve is. A legkevesebb változás a politikai rendszer területén következett be: a kezdettõl fogva hangoztatott politikai reformok messze elmaradtak a gazdaságiak mögött. A gazdaság jelentõs része már piacgazdasági, lényegében kapitalista elvek szerint mûködik autoritárius irányítás mellett. Amíg a gazdaság prosperál, az emberek nem foglalkoznak a politikával, a vezetés feltételezi, hogy támogatni fogják (a vezetés sugallja is az apolitikus magatartást) a szocializmust. Nemcsak az ideológia szerepe értékelõdött le, hanem a szocializmusba, a marxizmus-leninizmusba vetett hit is megrendült. (Ennek ellensúlyozására alkalmazza a vezetés egyre intenzívebben a nacionalizmust.) A kommunista rendszer reformálhatóságát, a kínai rendszer sorsát, fejlõdési perspektíváját illetõen néhányan a reformokat pesszimistán ítélik meg, és azt állítják, hogy az igazi nehéz, nagy feladatok (az állami vállalatok problémái, a gazdasági struktúra átalakítása, foglalkoztatás stb.) még hátravannak. A túlnyomó többség inkább arra utal, hogy Kína jó úton halad és egyre inkább felesleges és kiüresedett díszítõ elemmé válik a piacgazdaság elé illesztett szocialista jelzõ. Optimális esetben Kína azonos utat járhat be gazdaságilag, mint sikeres szomszédjai, a kis tigrisek. (Azok is jórészt autoritárius politikai hatalom mellett érték el eredményeiket, és egy fejlõdési szakasz után következett be bizonyos demokratizálódás.) Kínában is a folyamat kísérõje lehet a párt hatalmának leépülése, egy ázsiai sajátosságokkal rendelkezõ demokratikusabb rendszer létrejötte. Vagyis Kína sem szolgál példaként a szocialista rendszer reformálhatóságára, hanem kedvezõ esetben a folyamat elvezethet a rendszer lassú,(reméljük) békés átalakulásához. A mai Kína megítélésében két végletet figyelhetünk meg. Az egyik véglet az úgynevezett Marco Polo-effektust. Ez az a hatás, amivel az utazó akkor találkozik, amikor elõször lép kínai földre, és leesik az álla attól a szédületes tempójú fejlõdéstõl, mozgalmas átalakulástól, amelyet tapasztal. A másik véglet a kínai fenyegetés teóriája, melynek történelmi gyökere az úgynevezett sárga veszedelem víziója. Mára Kína a világ egyik leggyorsabban fejlõdõ gazdasága, tíz éve folyamatosan 10 százalék körüli, esetenként a fölötti gazdasági 6 jó ha figyelünk

7 növekedéssel. Kína fejlõdése egy igen komplex, soktényezõs folyamat. A hagyományos (nyugati) módszertani megközelítések elsõsorban gazdasági, technológiai,és katonai összetevõkre vezethetõ vissza a kínai helyzet megítélésében, amelyet mennyiségi és statisztikai elemzésekkel támasztanak alá. Ebbõl köveztetnek a feltételezett kínai szándékokra, és tesznek ajánlásokat a kínai terjeszkedés korlátozására, vagy éppenséggel a kihasználására. Kevesebb figyelmet szentelnek a kulturális, lélektani és egyéb minõségi tényezõk kutatására. Holott a globalizációs feltételrendszernek ez is igen fontos részét képezik. A kínai fejlõdés útjának vizsgálatát három kérdés köré csoportosítottam: 1. kínai oktatás helyzete, eredményei; 2. Kína geostratégiája, kûl-és biztonságpolitikája; 3. Kína stratégiája, valamint a hadsereg helyzete. 1.A kínai oktatás helyzete Az oktatás a kínai kormányzati programok egyik sarokköve. Kína a 2006-ban beindított új ötéves tervidõszakban a GDP 4%-át fordítja oktatásra. Liu Quansheng a Marylandi egyetem kínai származású professzora szerint az évszázad közepére a világ elit egyetemeinek legalább egyharmada Ázsiában lesz, és azok fele Kínában. Középtávon a világnak tehát nem egyszerûen sok kínaival kell számolnia, hanem nagyon sok magasan képzett, mûvelt, alkotó munkára kész kínaival is. Kína a több mint egymilliárd lakosával a világ legnépesebb országa. Ez a nagy lélekszám sokféleséget is jelent, a sokféleség pedig a gyorsan változó körülményekhez való alkalmazkodási készséget alapozza meg ben 442 ezer mérnök kapott diplomát Kínában, és 8 ezer mûszaki doktort avattak. Ezek lenyûgözõ számok. De ez nem csupán egy nagy szám, hanem azt is jelenti, hogy a kínaiak a kiemelt kutatási területekre (ilyenek szép számmal vannak), ha kell egyszerre sok tízezer mérnököt, mûszaki értelmiségit tudnak egy feladat végrehajtásába bevonni. Ezzel a probléma-megoldási idõt hallatlanul le tudják rövidíteni! A mai modern, információs társadalom kialakulásának és továbbfejlõdésének a motorja a kommunikációs lehetõségek hihetetlen bõvülése, élén az Internettel és a mobiltelefonokkal. Kínában több mint 111 millió regisztrált internet-felhasználó van, ezzel az USA után a második a világon. Az Interneten ma már a második legelterjedtebb tartalomszolgáltató nyelv: a kínai. A nemzeti tudásbázis program keretében az összes, valaha is megjelent szépirodalmi és tudományos folyóiratot, könyvet digitalizálják, és az Interneten hozzáférhetõvé teszik. Kínaakülvilágfelészólókommunikációjában sikerrel alkalmazza a hagyományos vallási, filozófiai és kulturális áramlatok vonzerejét. Világszerte Konfucius Intézetek alakulnak a kínai nyelv és kultúra terjesztésére, és népszerûsítésére. Kína több száz nyelvi lektort küld a vezetõ amerikai egyetemekre. Kínában több mint 90 ezren tanulnak kínaiul, szerte a világon pedig több száz millióan. Az Egyesült Államokban a spanyol után a kínai a legelterjedtebb idegen nyelv. 2. Kína geostratégiája kûl-és biztonságpolitikája Mielõtt ezt a témát megvizsgálnánk, néhány kulcskérdés megkerülhetetlen. Tudomásul veszi-e az USA és Japán, hogy Kína szuperhatalom lesz? Megelégszik-e Kína a másodhegedûs szereppel? Milyen hatással lehet egy Kína és Tajvan között egy kiélezett konfliktus helyzet a transzatlanti kapcsolatokra? Peking igyekszik megbízható partnernek tûnni, és eloszlatni a kínai fenyegetés szerinte megalapozatlan mítoszát. Kína érzékenyen, és kiemelten kezeli a tajvani kérdést. Tajvan függetlenségi törekvéseiisriadalmatváltottakkiapekingivezetésben. A függetlenség kikiáltása casus belli lenne. Mivel Kína lakossága kb.66-szorosa Tajvanénak, és területe is több százszorosa, jó ha figyelünk 7

8 így ez nem Kína és Tajvan közötti kérdés. Sokkal inkább az Egyesült Államok és Kína közötti erõviszonyok stratégiai jelentõségû eleme. Kína felemelkedése Japán szempontjából tragédiának tûnik. Kína tudatában van Japán gazdasági erejének, technológiai színvonalának, kereskedelmi kapacitásának. Viszont kínai szakemberek elõszeretettel hangoztatják, hogy Japán területe mindössze 4%-a, a lakossága egytizede a kínainak. A kínai szakértõk hatásosan érvelnek amellett, hogy Kelet-Ázsia (beleértve Japánt is) történelmileg a kínai kultúrkör része. Ugyanakkor Japánon még mindig ott a II. világháborús bélyeg. Kínai szakértõk szerint, ezért Japánnak nincs joga regionális vezetõ szerepre igényt támasztani. Japán viszont tisztában van azzal a ténnyel, hogy a kínai támogatás nélkül nem válhat az ENSZ BT állandó tagjává. Az a tény súlyosan nyomasztja a japán vezetést, hogy a magas feldolgozottságú termékek világpiacán kemény, és kíméletlen versenyre kényszerül Kínával. Ráadásul a felkelõ nap országa egyre inkább gazdasági-kereskedelmi függõségbe kerül Kínával szemben. A kialakult helyzetre a japán vezetõk néha igen amatõr módon reagálnak. Lebontják a békealkotmányt a szigetország egyre nagyobb nemzetközi szerepvállalásával, az amerikai-japán katonai szövetség átértelmezésével. Japán beavatkozása a tajvani kérdésbe-kína potenciális katonai fenyegetésére való hivatkozással-valamint a japán haderõ tevékenységi körzetének kiterjesztése, területi viták kezdeményezése, ugyan csak szerencsétlen lépésnek minõsíthetõ. Ezen tények hatására Japán politikai mozgástere még inkább beszûkült, megromlottak Tokió Pekinggel és Szöullal fenntartott kapcsolatai, megrendült az amerikai-japán-délkoreai hármas szövetség. A legutóbbi ASEAN 3 értekezlet Kína bevonásával a délkelet-ázsiai szabad kereskedelmi övezet létrehozásáról határozott. Ebbõl a határozatból az USA és Japán kimaradt. Dél-Korea viszont regionális külpolitikai, és katonapolitikai kérdésekben is a kínaihoz egyre közelebb álló nézeteket képvisel, és nem kis Japán elleni éllel. A kínai -japán ellentét megosztja a térség országait, a szövetségi és partneri viszonyok jelentõs átrendezõdését eredményezi. Kína a világ számos térségében következetes külpolitikával, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével erõsíti befolyását. Az ázsiai gazdasági integráció és centrum az USA és Japán minden igyekezetének ellenére Kína centrummal szervezõdik. Kína hihetetlen gyors felemelkedése döntõ tényezõ abban a folyamatban, hogy a II. világháború után kialakult globális erõcentrum az euró-atlanti térségbõl a XXI. század elsõ harmadára, a Csendes-óceán medencéjére tevõdik át. Ezt az áthelyezõdést erõsíti a térség másik igen gyorsan fejlõdõ országa India. Az indiai szubkontinens Kínához hasonlóan gyorsan fejlõdõ ország, szintén feltörekvõ nagyhatalom, demográfiai óriás, rohamosan bõvülõ piaccal, nukleáris képességekkel, valamint jelentõs hagyományos fegyveres erõvel.(pakisztánt sem felejtsük el!) Kína számos területen mintaként szolgál India számára, például, ûrkutatás, kereskedelem, nukleáris fegyverkezés. A két ország között igen erõs a kulturális kötõdés, ennek alapját az indiai civilizáció egykori kisugárzása teremtette meg, elsõsorban a buddhizmus kínai átvétele. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy Peking európai, orosz és indiai, valamint több, elsõsorban fejlõdõ világbeli szövetségest keres az egypólusú világ felszámolására, határozott külpolitikát folytat, erõsíti mindenoldalú együttmûködését a világ távolabbi térségeivel is. 3. Kína stratégiája, valamint a hadsereg helyzete A kínai fegyveres erõk nem vesztették el a tömeghadsereg jellegüket, a szovjet típusú nehéz fegyverzetre alapozott csapásmérõ képességüket. Vezetésük túlcentralizált, fegyverzetük részben elavult, manõverezési képességeik jelenleg korlátozott. A korszerû, csúcstechnikai viszonyok közötti háborúban való bevethetõségük, különösen a határoktól távol, jelen pillanatban kétséges. Folyamatban van a létszámcsökkentés, a technikai korszerûsítés, a szervezetek átalakítása, a gyors reagálású erõk bõvítése. A közelmúlt helyi háború tapasztalatainak(jugoszlávia. Afganisztán,Irak)feldolgozása, az elektronikai képességek növelése,az aszimmetrikus hadviselés elveinek kimunkálása. A kínai haderõ és az alkalmazására kidolgozott elgondolások alapvetõen védelmi jellegû,egyes irányokban (Tajvan, Észak-Korea) korlátozott mélységû hadászati-hadmûveleti támadás lehetõségét is magába foglalja. Kína katonai értelemben nem jelent fenyegetést az Egyesült Államokra, Oroszországra. Viszont a világon a legnagyobb létszámú hagyományos fegyveres erejével, és interkontinentális nukleáris képességének köszönhetõen megfelelõ elrettentõ erõt tud felmutatni bárkivel szemben. Ugyanakkor jelen pillanatban még korszerûtlen,merev, és csak fokozatosan átalakítható haderõstruktúrája miatt, katonai erõt érdekérvényesítésre,csak határaihoz közel, létérdekeinek veszélyeztetése esetén alkalmazna. Ez a tény magyarázza, a kínai biztonságpolitika kooperatív jellegét. Különösen nagy figyelmet érdemel a katonai költségvetés alakulása, és a hadiipar helyzete, illetve alakulása. Természetesen ezen adatokról nincsenek megbízható információk, csak becslések állnak rendelkezésre. A Négy modernizálás programjának prioritásai között a hadsereg fejlesztése eleinte nem kapott elsõséget. Újabban a felhasználható költségek látványosan növekednek. Ez a ráta összhangban van a gazdaság teljesítményével, növekedésével, amely az utóbbi 10 évben lenyûgözõ. A védelmi költségeket a kínai védelmi Fehér Könyvek alapján, azon védelmi szükségletek határozzák meg, amelyek Kína nagyhatalmi státuszából, földrajzi elhelyezkedésébõl, biztonságpolitikai környezetébõl vezethetõek le. Néhány szót feltétlenül szólni kell, a NATO és Kína viszonyáról. Kína a nemzetközi, és globális problémák kezelését a ko- 8 jó ha figyelünk

9 operatív biztonsági stratégia keretében tartja megoldhatónak, ami a békés egymás mellett élés továbbfejlesztett változata. Ezen elv kulcselemei: az egyenjogúság, a kölcsönös elõnyök, a szuverenitás, és területi sértethetetlenség, valamint a be nem avatkozás. A kooperatív biztonsági stratégia szembeállítható a NATO kollektív biztonság elvével. Kína manapság a NATO-t fenyegetésnek tekintheti. Gondoljunk csak az 1999-es Jugoszlávia elleni, NATO légicsapásokra, amikorisazusaésanatoazemberijogokra való hivatkozással semmibe vette egy független ENSZ tagállam szuverenitását. Ezt még súlyosbította a belgrádi kínai nagykövetség elleni légicsapás is. Attól kezdve Kína számára reálisnak tételezhetõ fel, hogy az USA, és NATO szövetségesei, adott esetben ellene is hasonló módszereket alkalmazna. Valószínûnek tartom, hogy azóta a NATO szerepel a kínai térképeken. Kína felemelkedése regionális hatalomból globális nagyhatalommá válása visszafordíthatatlan folyamat, és gyökeresen átalakítja a nemzetközi kapcsolatokat. Kína hihetetlen fejlõdése olyan történelmi helyzetben megy végbe amikor az USA erejét tekintve hanyatlóban van, míg Kína felemelkedõben. Az Egyesült Államok tekintélyét alaposan aláásta az iraki fiaskó, és a terrorizmus elleni keresztes háború kudarca. Kína számára ez hatalmas, és vissza nem térõ lehetõség, az USA szempontjából pedig hihetetlen egzisztenciális, és presztízsveszteség. Kína szédületes fejlõdése az államközi kapcsolatok(gazdasági, politikai, katonai, és kulturális) erõviszonyok eltolódásával, sõt átbillenésével, kockázatokat is hordozó geostratégiai méretû változás, amelyet a világnak, és magának Pekingnek is, kezelnie kell. Méghozzá egy bonyolult, veszélyekkel és kihívásokkal, terhelt világban, Nincs sok idõnk, kb. húsz év. Nagy kérdés, hogy utána hány pólusú lesz a világ? Valószínûbbnek tartom, hogy az Egyesült Államok elveszti szuperhatalmi státuszát. Nincs sok idõnk, készülni kell rá. Lõrincz Miklós Felhasznált irodalom: Brzezinski Zbigniew:A geostrategy for Eurasia CIA: World Factbook Johnson Chalmers: The real China threat. Kenichi Omae: Response to the Chinese Challenge. ACZÉL ÉS OROSZ ELTÛNIK A NAP-KELTÉBÕL JÖVÕ HÉTEN A jövõ héten sem Orosz József, sem Aczél Endre nem vezeti majd a Napkelte mûsorát, mivel nem tették meg összeférhetetlenségi nyilatkozatukat közölte Prónay-Zakar Gina, a Magyar Televízió (MTV) sajtószóvivõje az MTI érdeklõdésére pénteken. A Nap-kelte három mûsorvezetõjének: Aczél Endrének, Bakács Tibornak és Orosz Józsefnek péntekig kellett nyilatkoznia arról, hogy esetükben fennáll-e összeférhetetlenség, vagyis van-e a köztévés szereplésükkel az MTV szabályzata szerint összeegyeztethetetlen tevékenységük. (Bakács Tibor már korábban jelezte: távozik a Tilos Rádiótól.) A sajtóban kibontakozott vita ellenére az együttmûködési szándék mindkét fél részérõl erõs. Ezt bizonyítja az is, hogy a Nap-Kelte producere szerint foglalkoznak a kérdéssel, és mivel összeférhetetlenségi nyilatkozatukat még nem tették meg, jövõ héten sem Orosz József, sem Aczél Endre nem vezeti majd a Nap-Kelte mûsorát írja közleményében a sajtószóvivõ. A kommünikében emlékeztet arra, hogy amennyiben felmerül az összeférhetetlenség gyanúja, az MTV etikai bizottsága vizsgálja az esetet, és minden kollégánál az összes körülményt mérlegelve, a vizsgálat eredményét javaslattal kiegészítve adja át a vezetõnek. Mint a sajtószóvivõ írja, ha a nyilatkozattétel után felmerül az összeférhetetlenség, az egyedi vizsgálatok folyamatosan zajlanak. Prónay-Zakar Gina közleményében kitér arra is, hogy az összeférhetetlenséget korábban csak a konkurens televíziós társaságokra vonatkoztatták, de most kiterjesztették minden más mûsorszolgáltatóra. Ez az oka annak, hogy a korábban egyes esetekre korlátozódó észrevételek megvizsgálása után augusztusban átfogó, mindenkire kiterjedo vizsgálat indult zárul az MTV közleménye. Forrás: MTI MEARSHEIMER ÉS WALT Két olyan ember, akinek ismernünk kell a nevét nekünk európaiaknak is, de kiváltképpen ismerni illene õket az amerikaiaknak, ugyanis ha egyáltalán menthetõ még az USA becsülete a világ által egyre jobban gyûlölt háborús agresszor, a világcsendõr becsülete, amely semmi mást figyelembe nem vesz valóságos vagy vélt érdekein kívül, és úgy gázol át évezredes kultúrákon, nemzeteken, hagyományokon, mint tank a mezõ virágain, és amelynek elnöke oly bunkó-buta, hogy jobb európai országban a külügyminisztérium portása sem lehetne, akkor csakis e két embernek köszönhetõen lesz menthetõ. A két tudós még tavaly tavasszal került a világmédia érdeklõdésének középpontjába, miután megjelentették a Harvard Egyetem Kennedy Intézetének kiadásában Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika címû tanulmányukat. A tanulmányból óriási botrány lett, a professzorokat megbélyegezték, kirekesztették, antiszemitává nyilvánították, kollegáik elkerülték, felkért elõadásaikat lemondták, és ott járatták le õket, ahol tudták. Hogy másfél év elteltével újból róluk beszél a világ, annak tulajdonítható, hogy fenti tanulmányuk könyvméretûvé bõvített változata e napokban jelent meg angol, német és francia nyelven. (Részletek a következõ számban) jó ha figyelünk 9

10 Lehet, hogy a Talmudnak csak nagyon kis része van lefordítva magyarra, de angolul többször is kiadták, méghozzá rabbik fordításában. (Az un. Soncino kiadás.) Van egy amerikai honlap ( andhear.com/index-2.html, azaz jöjj és hallj ), amelyen a kb. 5,5 millió szóból álló Talmudból kb, 3,5 millió szavas részlet elolvasható a követekzõ címen: come-and-hear.com/talmud/index.html a fordítást végzõ rabbik magyarázataival együtt. Amikor a Gede Testvérek kiadta a Duke könyvet, akkor bejelentették, hogy Israel Shahaknak a Zsidó Történelem, Zsidó Vallás c. könyvét is ki fogják adni, én azonban még nem hallottam róla. Nem kell a Talmudot olvasni: egy hétköznapi ember számára ez a könyv is elegendõ, vagy akár Duke-é. Ez utóbbival csak az a baj, hogy nem zsidó, ezért meg lehet bélyegezni antiszemitaként, sõt, ahogy bemutatják: volt Ku-Klux-Klanosként. A honlap levezeti, hogy az amerikai törvényhozás hogyan vezeti be lépésenként a talmudista jogot. Az amerikai kongresszus törvénybeiktattaazsidókáltalagoyokravonatkozóan összeállított noahida (Noé féle) hétparancsolatot. Bõvebben foglalkozik a kérdéssel Shamir a PARDES c. könyvében. Döbbenetes! Csak az embernek nincs már kedve és ereje, hogy foglalkozzék vele, vagy terjessze, pedig lehet, hogy ez mulasztásos halálos bûn. Pedig talán érdemes foglalkozni a dolgokkal, csak bírni kell kivárni az eredményt. Nagyon élveztem, hogy amikor elolvastam, hogy (Javaslom ezt a honlapot megtekintésre. Hungarian/Hungarian.htm) és miután rákattintottam, az én fordításaim jelentek meg. Shamir többször írta nekem, hogy a honlapjának nincsenek magyarországi látogatói. Gondolom, ezután lesznek. Egyébként az is benne van a Talmudban, hogyha egy goyt az olvasásán kapnak, ki kell végezni, a keresztényeket egy hithû zsidónak pedig saját kezûleg kell megölnie. Ennyit a Talmudról, a zsidó szenvedésrõl és ártatlanságról. Az Internet hatalma a zsidó pánikon mérhetõ le: amíg nem volt Internet, mindent le lehetett tagadni. Shahak írja le, hogy milyen módszerrel tartották titokban a Talmud kényes pontjait. Ez már nem mûködik. Két okból: egyszer az információk szinte határtalanul tudnak terjedni. Honnan a pokolból tudott volna az ember pl. egy Talmudot beszerezni. A másik, hogy a hatalomtól megrészegedve a zsidók már elvesztették a szokott óvatosságukat, és nyíltan a színra lépnek. Erre utalva írta a zsidó származású Gilad Atzmon: Hogyha a szadista öntetszelgés felfedi álarcát, közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva. Õk ezt érzik és félnek. Innen az õrjöngõ pánik. Sajnos nincs kizárva, hogy még az atombombát is képesek lesznek bevetni. Iránban él 25 ezer zsidó. Izrael hatalmas pénzügyi ajánlatot tett nekik a célból, hogy települjenek át Izraelbe. Azok meg nem akarják otthagyni a mullahokrata, iszlamofasiszta új Hitler által vezetett országot. Félreértés ne essék: semmiféle mozgáskorlátozottságuk nincs. Szabadon utazgathatnak Izraelbe és vissza. Nem tudom, igazam van-e, de arra gyanakszom, hogy azért csábítják õket, hogy Irán zsidómentes legyen, és így ne akadályozza õket az ottlétük az atombomba bevetésében. Mert ezek tényleg azt vallják, de azt babonásan, hogy zsidót ölni bûn, és hogy egy zsidót nem szabad goy mellét emetni, mert akkor a zsidó beszennyezõdik és nem támad föl a végítéletkor. Elképesztõ ez a sötétség. És ezek vezetnek minket. Nagyon jó az alábbi kép: Bush a Talmuddal. Marxnak igaza volt: Amerika nem keresztény, hanem zsidó ország. Szervusz, Csöröge, aki olykor Röcsöge Ezek már annyira durva dolgok, hogy szinte hihetetlennek tûnnek. Bár a jelenkor igazolni látszik mindazt, amit errõl a rettenetrõl említenek. Kuruc megint tálal, a már ismert sajátos nyers stílusban. Cionista pánik Talmud-idézetek miatt a TV2 elhatárolódik a gyûlöletkeltõ könyvtõl, olvasói levéllel és a videók linkjeivel :33:06 A legfõbb ügyészhez fordult a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a Tel aviv2 keddi Mokka címû mûsora miatt, amelyben Tomcat a Talmudból idézett (tehát nem kitalált) felháborodást keltõ mondatokat arról, hogy például egy nemzsidó megölése, becsapása, megerõszakolása a zsidó hittételek szerint nem bûn ben a Mazsihisz-közeli SZDSZ- csürhe a Népszabadságban arra vetemedett, hogy a keresztény egyházakat felszólította antiszemita hittételei visszavonására*. Akkor nem volt ajvékolás és nem volt szó antikeresztény akcióról. A zsidó Tilos Rádió pedig büntetlenül meg- 10 jó ha figyelünk

11 úszta azt is, hogy a kereszt mocskolása mellett nyíltan uszított a keresztények kiirtására. A Mokka fõszerkesztõje a Talmud-ügy kapcsán elmondta: legközelebb körültekintõbbek lesznek (s feltételezhetõen megkérdezik majdani vendégeiket: ugye nem szeretnének a Talmud gyûlölködõ passzusaiból idézni?). A Tv2 kedd reggeli Mokka címû mûsorában olyan kijelentések hangoztak el, amelyek alkalmasak voltak (...) a magyarországi zsidóság elleni akár tettleges gyûlölet felkorbácsolására olvasható a magyarság ellen gyûlöletet zsidó körökben meglehetõsen felkorbácsoló Mazsihisz Kovács Tamás legfõbb ügyésznek címzett, a szerdán elküldött levelében. A szervezet arra kéri a legfõbb ügyészt, hogy tegyen meg mindent azért, hogy kivizsgálja, történt-e bûncselekmény a kedd reggeli mûsorban. (Szerkesztõségünk gratulál az MTI-nek, amiért sikerült neki ilyen ártatlanul megfogalmazni, hogy a cionista lobbi helyi képviselõje õrjöngve követelte a talmudista bosszút és szörnyûséges szent írásukból való idézések azonnali betiltását.) Polgár Tamás többek között azt hangoztatta a mûsorban, hogy a zsidóság egyik szent könyve, a Talmud erõszakos cselekményre buzdítja a zsidókat a keresztényekkel szemben. A Talmudban is szerepel, hogy a gójokkal szemben minden eszköz megengedett, (...) Egy gój megölése nem bûn, de benne vannak ilyen érdekességek is például, hogy egy három év alatti kislányt nyugodtan meg lehet..., mert ugye visszanõ a szûzhártyája idézte a nagy felháborodást kiváltó mondatokat a szerdai Népszava, és részben a szerdai Népszabadság is. (Szerk. megj: A felháborodás természetesen nem azért tombol, mert a kereszténygyûlölõ zsidóság a mai napig erre a könyvre alapozza értékrendjét, melynek következtében ellenünk folytonos háborút viselve él köztünk, hanem azért, mert valaki erre fel merészelte hívni a figyelmet.) Szörényi Péter arra a felvetésre, hogy utólag megbánták-e a blogger szerepeltetését, azt mondta, hogy ez a TV2 hatásköre, akár csak az is, hogy a jövõben szerepel-e még Tomcat a Mokkában. Sajnálatosnak tartjuk a történteket, és elhatárolódunk a szélsõséges kijelentésektõl (tehát a Talmudtól, hogy egyértelmû legyen a szerk.). Minden erõnkkel azon leszünk, hogy a jövõben ne fordulhasson elõ még egyszer hasonló eset mondta az MTI-nek Lóránt Gergely, a TV2 szóvivõje. A kijelentések minden alapot nélkülöznek hazudta Verõ Tamás, a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga rabbija (elvégre keresztényeknek nem kell igazat mondani). Hozzátette: a több ezer oldalas, 64 kötetes Talmud teljes egészében kizárólag héber nyelven olvasható. (Ez is hazugság, hiszen ezzel nem cáfolta, hogy például a héberül is kiválóan beszélõ Luzsénszky Alfonz XX. század eleji Talmud-fordításai és magyarul való kiadásuk hiteles. Ugyanez mondható el az anticionista Israel Sahak Talmuddal és judaizmussal kapcsolatos feltáró munkájáról. Verõ kijelentése magyarul: annak értelmét csak és kizárólag zsidók magyarázhatják, melyre ugyebár nem hajlandók, hiszen nem kívánják a gazdanép felháborodását kiváltani. Inkább csendben gyûlölködnek és a háttérben fonogatják a szálakat. A Talmudot a Talmud parancsa szerint egyébként tilos oktatni nemzsidóknak. És, minõ véletlen, a faji alapon mûködõ zsidó iskolákban nincsenek is keresztények. Képzeljük el, ha a keresztény egyházak elõírnák, hogy tilos Újszövetséget, vagy bármely keresztyén iratot zsidókkal ismertetni, valamint nem vennének fel zsidókat papnak. Egyébként e gyengeségnek köszönhetõ, hogy míg a fajvldõ rabbik közt keresztény nincs és nem is lehet, a zsidók tudatosan épülnek be és fertõzik meg keresztény és keresztyén közösségeinket, egyre több a zsidó, cionista püspök. A magyar katolikus püspöki kar feje például a munkásõr és besúgó vezette Mazsihisz legjobb szövetségese, a holokausztista Erdõ Péter. Franciaországban most patkolt el a zsidó érsek, Lustiger, akinek temetésén zsidó liturgia folyt! Eközben egy rabbit kirúgtak és mindenütt a világon kirúgják, ha kereszténnyel köt házasságot a szerk) Magyarul mindössze körülbelül 0,01 százaléknyi szövegrész található kivonat formájában tette hozzá, megjegyezve, hogy vannak olyan antiszemita kiadványok, amelyekben a Talmudra hivatkozva szerepelnek bizonyos félreértelmezett, félremagyarázott, rossz szándékú, uszító tartalmú megjegyzések. (Ki-ki döntse el magának, mennyire lehet jó- vagy rosszindulatúan magyarázni a fent vagy az alábbi linken elérhetõ kijelentéseket...) A TV2 nyilván megrettenve a talmudista zsidó bosszútól gyorsan hivatásos kimagyarázkodót hívott a stúdióba. A produkció itt ( &section=41&date= &video=36668) tekinthetõ meg (érdemes külön figyelmet fordítani az itt is szembeszökõen megjelenõ zsidó felsõbbrendûségi érzésbõl fakadó pökhendiségre). (Jéney MTI az olvasók tájékozódását szolgáló magyarázatokkal ellátva és magyarítva) A Talmud népirtásra uszít, és ma is a legfõbb zsidó törvény *Akinek megvan a 2001 körüli néphazugságos cikk, amelyben ún. hívõ értelmiségiek véletlenül 90%-ban zsidók és SZDSZ-esek a keresztény egyházak antiszemita tankönyveirõl és tanairól ugatnak, kérjük, küldje be. UgyancsakszívesenvárunkegyjórecenziótaLuzsénszky-féleTalmudfordításról. Tisztelt embernek látszó tárgyak! Kérlek, gondolkodjatok el azon, hogy a zsidóság által hazugnak minõsített Talmud-fordítás mégiscsak igaz. Miért? A filozófus szerint szeretet teológiáját képviselõ zsidók követték és követik el ezeket is: A világ elsõ terroristái éppen a zsidók voltak, amikor annak idején az 1945 körüli idõkben sorozatos robbantásos merényletekkel akarták meggyõzni a Nyugatot (egyébként sikerrel), hogy ismerjék el izrael létrejöttét. Gondolom a felebaráti szeretet jegyében ölnek, gyilkolnak palesztinokat, és akármilyen más nemzet lányai, fiait, ha azoknak éppen arra van dolguk, vagy fel merik emelni a szavukat a zsidóság fajirtó politikája (mentalitása) ellen.\fs24line (Javaslom a htm honlapot megtekintésre.) Jelenlegi hazánkban is folyamatosan mérgeznek minket (lásd kálisó is), és milyen érdekes, azon emberek, akik ez ellen tehetnének (ha akarnának, de nem), azok mind-mind zsidók. Végig lehet tekinteni a világon, és aki nem csak néz, hanem lát is (utánajár a dolgoknak), és nem hagyja magát becsapni a tv (a tv2 és az összes hazai csatornától) által, akkor egyértelmû lesz, hogy a zsidók, azok a mézes-mázas önsajnáló, öntömjénezõ, embernek hazudott tárgyak milyenek is valójában. Azt hiszem, elég is lesz nekem is egy Újszövetségbeli idézettel zárnom: Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentõl származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem õ küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Jn Károli Gáspás féle fordítás.(kuruc.info: a tetûhintások vélhetõen ennek hitelességét is kétségbe vonják, mondván, a Hit Gyülekezetének nyilván más fordítása van) M. László jó ha figyelünk 11

12 avagy Amikor a nemzetben van a hiba Valamikor régebben az egyik televíziós mûsorban láttam Bayer Zsocát, amint azon kesergett, hogy árvíz idején élelmiszert és egyéb, a létfenntartáshoz alapvetõ cikkeket kellett kivinnie a Magyar Néphadseregnek falura. A zsurnaliszta sehogy sem értette, hogyan jutottunk el odáig, hogy a falu nem tudja eltartani önmagát. Mert hát nem nagyon lehet mást mondani arra, amikor falun az emberek nem képesek megsütni maguknak a kenyeret. És láss csodát, most esik le a tantusz, most kezd csak igazán összeállni a kép, most értem megcsakigazánennekazsoltigyereknekaz aggodalmát, valamint annak jogosságát. Mert mirõl is van szó? Ez az ostoba, birkatürelmû, konzumidióta bagázs már kétszer adta tanúbizonyságát annak, hogy a jelenleg regnáló, s egyben érdekházasságként funkcionáló koalíció Butapest hiszékeny népe nélkül aligha kerülhetne és maradhatna meg a hatalomban. Kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra, mint a kutyaszaros világváros frekventált helyeken lévõ nevezetességeirõl, így könnyen elõfordulhat, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára mondjuk alulinformáltsága, vagy netalán kellõ jártasság hiányában minden objektivitást nélkülözve esetleg tévedésbe esik. Vagy mégsem? A másság iránti tolerancia jelzésértékû zászlóvivõinek egyik prominens alakja szerint nincs szükség a falura. Mer ez kérem szépen a XXI. századi Európában elavult létezési és lakhatási forma. A butapesti törpeminoritás ostobaságát hallva egyáltalán nincs okunk a meglepõdésre. Miért is lenne, hiszen máshonnan, mint Degesz uram kutyaszaros világvárosából, szavazatra ugyan nemigen számíthatnak. Mégis egy pillanatra meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk azon, amit a magukat liberálisnak valló szabadosan félresikerült hatalommániások belerecsegtek az éterbe. Azt szokták mondani, hogy a városi ember, függõségben él. Semmilyen, a létezéshez nélkülözhetetlen életfeltételt víz, élelmiszer, energia nem tud önmaga számára elõállítani, mindent meg kell vásárolnia. Mindenért fizetnie kell. Ennek következtében kiszolgáltatottá és a végletekig eladósíthatóvá, vagyis kizsigerelhetõvé válik. Azaz tartósan függõségben tartható. De talán eltérõen a többi volt szocialista országtól, ahol velünk ellentétben az eftársak moszkovita helyett inkább nemzeti érzelmûek voltak, mostanra már a magyarországi falvak legtöbbje is erre a sorsara jutott. Függõség és kiszolgáltatottság az elrabolt vasútvonal helyébe lépõ ritkított s elõbbutóbb a veszteség miatt megszüntetésre ítélt buszjárat miatt. Függõség és kiszolgáltatottság a megszüntetett kisposták miatt. Függõség és kiszolgáltatottság a megszüntetésre ítélt patikák miatt? Ha jól emlékszem Stockholm-szindrómának nevezik azt az állapotot, amikor a túsz a hosszadalmas raboskodás után megkedveli fogva tartóját. Kicsit olyan ez a mai Magyarország is, mintha egy gigantikus Stockholm-szindróma bontakozna ki a szemünk elõtt, ráadásul mindez a szolgalelkületû ölebmédia hathatós közremûködésével. A kufárlelkületû államhatalom a vagyontalanná tett bérrabszolgák nyomorúságán tobzódik, utóbbiaknak pedig mindehhez még jó képet is kellene vágniuk. Mindezek ellenére a rendszer, ha egyre jobban recseg is meg ropog is, egyelõre még kitart. Degesz uram, Butapest kutyaszaros világváros teljhatalmú ura már a következõ erõfelmérõre készül. A két gyökértelen kaszt által kollektíve meghülyített tömeg még idejében megkapja majd ajándékba a metrót. Aztán, hogy ez elég lesz-e a kedélyek lecsillapítására, azt ma még senki sem tudja megmondani. A projekt pofon egyszerû. A majd hatszázmillió forint apránkénti szétosztogatása gondosan ügyelve arra, hogy a lóvé a versenyeztetés kiírásához szükséges alatt maradjon már ízelítõt adott abból a központilag levezénylésre kerülõ kinek mennyi jut a tortából? címû posztkommunista vircsaftból, ami még csak eztán vár ránk. Gondoljunk csak bele! Valami nyolcezer milliárd forintnyi uniós pénz, mely felett szabadon garázdálkodhatunk. Mert mi történik azzal a pénzzel, miután megérkezett Magyarországra? Hogy netalán tán vissza kell majd fizetni, mert nem jól használták fel? Mit gondolnak, ki fogja visszafizetni majd ezeket a pénzeket? Õk? Kötve hiszem. Mielõtt még valaki a népi naivitás hibájába esne, annak felhívnám a figyelmét arra az apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumra, hogy ezt egyszer már eljátszották velünk, csak akkor a külhonból érkezett lóvét úgy hítták, hogy államadósság. Ez ugyanez, csak másként pántlikázták a zsét. Fogd a pénzt és fuss! Ha elérkezik az a pillanat, amikor a lóvé mán biztonságban pihen, teszem azt valamelyik svájci kanton megfelelõ pénzintézetének trezorjaiban és bankszámláin, higgyék el, önként és dalolva válnak majd meg a hatalomtól, a kormányzástól és rekord sebességgel húznak el innen, még az sincs kizárva, hogy netalán valamelyik off-shore paradicsomba. Ki van ez találva. Kicsit olyan ez a belterjes jövõtervezés, mint a Zsiguli, újkori nevén a Lada. Már vagy fél évszázada gyártják az autót, az alapok ugyanazok ne kelljen nagyon hozzányúlni a gyártósorhoz, idõnként variálunk egy kicsit itt, módosítgatunk egy kicsit ott, új nevet adunk a gyereknek, de a lényeg nagyjából egészébõl változatlan marad, a szalag végén ugyanúgy a kocka Lada gördül majd le, mint évtizedekkel ezelõtt. No, hát itt sem változott semmi. Begyün a külföldi lóvé, csókosok közt leosztjuk most mán a Nagy Testvérnek se köll juttatni belõle, oszt amikó mán rettentõ módon elbaltáztunk mindent, no akkó hátrahagyunk egy bûnbakot, valami strómant utána beprotezsáljuk a Világbankhoz ajtónállónak, a cehhet meg majd csak kifizeti az a tízmillió barom. No itt van az a pillanat Istenben szeretett felebarátim, amikó föláll az egyszeri embör, mögragadja a tiszta szobába kikészített és külön erre az alkalmora élre húzatott szamurájkardját, oszt neki az ellennek. Ha gyün a magyar gárda, ha nem gyün. Mert ha engedjük, hogy ez megtörténjen, mert ha engedjük, hogy ez újra megtörténjen, hogy ezt az aljasságot és megaláztatást újra elkövessék velünk szemben, ráadásul azok ideológiai leszármazottai, akik ezt az országot egyszer már tévútra vezették, nos akkor barátaim bizonyosak lehetünk abban, hogy a nemzetben van a hiba. Mert az ilyen nemzet vagy aljas, vagy mûveletlen. A szocialista nagyváros öntudatos polgára magyarnak s nemcsak magyar állampolgárnak! tartja magát. Éppen ezért nemzetemrõl, a magyar társadalomról sem gondolom azt, hogy aljas lenne. Inkább, hogy mûveletlen. Ilyen helyzetekben szokták azt mondani a népmesékben: Hacsak ennyi a baj, azon könnyen segíthetünk! Hát segítsünk! Még akkor is, ha a népmesékkel ellentétben, a való világban kicsikét nehezebben megy a dolog. Van, amikor a segítõ szándék ellenére ellökik az ember kezét, de emiatt ne csüggedjünk. Menjünk tovább a következõ megtévesztett honfitársunkhoz. Talán a legjobb az lesz, ha nem feledkezünk el a cserkészek: Légy résen! jelszaváról. Aztán, ha kedvezõ alkalom kínálkozik, ahogyanaztannakidejénazúttörõkmondták: Elõre! (Bátrabbak kombinálhatják is a két szlogent: Elõre, a résen át! ) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára 12 jó ha figyelünk

13 Alig akad igényes ember Magyarországon, aki ne bírálná a rendszerváltás módját, hatékonyságát, sõt, némelyek még a tényét is kétségbe vonják. Keserûen emlegetik, hogy minden átalakult azért, hogy ami lényeges, az maradjon a régiben. Három kérdést ajánlok figyelmükbe: lehetséges-e rendszerváltás elitváltás nélkül? Lehetséges-e elitváltás a nép nélkül? Fönnmaradhat-e a nép elit nélkül? Ha a nép nem csõcselék, akkor nem zúzalék, hanem szervezet, különféle rendû-rangú emberek együttmûködése. Az egyik ebben bõvelkedik, a másik abban gazdag, s látja el a többit. A csõcselék a hasonszõrûeket állítja elõre, ellenben a nép bölcsessége abban áll, hogy a kiválókat állítja élre. Azért, hogy õk szabják meg a közös élet stratégiáját, rendelkezzenek az erõforrásokkal, mivelhogy képesek õrizni a hagyományt és megalkotni az újat. Az élet minõsége sokban függ attól, hogy õk milyenek: semmirekellõk, önzõk, közömbösek, zsenik, hõsök, szentek. Elit akkor is van, ha látszólag nincsen, ha tagadják a létét, sõt olyankor mûködik legerõteljesebben. Az antielitisták valójában a tehetségtelenek szálláscsinálói. Azok pedig a csúcsra jutva diktatúrára kényszerülnek, mert helyzetük mindenki látja jogtalan. Az elit mûködésének lényege egyetlen szóval kifejezhetõ: példa. A csúcson állók messzire látszanak. Akarva-akaratlan mutatják a többieknek, miként gondolkodnak õk, hogyan élnek. A legrégibb szakrális társadalmak igazi mértékadói a kínai császár vagy a magyar kündü ennek okáért sosem kormányoztak, csak éltek, mégpedig úgy, ahogy az istenség tenné a földön jártában. A késõbbi idõk elöljárói már markolták a kormányrudat, személyesen ítélkeztek, a csatasor élén harcoltak. Ha nem is az ég rendjét, de azt az ideát igyekeztek megtestesíteni, amit szerintük népüknek követnie kell, ha nem kíván tökéletlen és silány lenni. A középkori világi elit, a lovagok és királyuk ideálja a hõs volt: föntrõl nézve a vitéz, lentrõl a halott, aki életét áldozta. A magyar nemesség minden romlottsága ellenére, vagy még azzal együtt is, példásan meghalt a mohácsi csatatéren a hazáért 1526-ban. Vele a fõpapok színe-java. Fontos megemlíteni, hogy az õ ideáljuk és idolumuk, a szent, ikertestvére a hõsnek: õ is szellemi célért adja életét. A mártír egyszerre, a többi szent apránként. Vagyis a kiválók csoportját a vallási társadalomban elég pontosan meghatározható eszme, szellemi tényezõ vezette, és egyúttal szelektálta is. A hõsök és a szentek közé Kinizsi Pál vagy Jeanne D Arc módjára úgyszólván bárki fölemelkedhetett, s közülük a méltatlanok kihullottak, mint Orseolo Péter vagy XXII. János pápa. Elfogadhatjuk Bibó István véleményét, aki szerint a magyar nemesség gazdasági és politikai súlya Mohács után megmaradt, de erkölcsi példát egyre kevésbé tudott mutatni. Vitatkozhatnánk azon, hogy miként volt ez a reformkorban és 48-ban, de nem tesszük. Féja Géza egy megfigyelése azonban idekívánkozik: Mohács után a magyarság állandó elitvesztésbe került. A nemzet eleje mindegyre forgácsolódott a három részre szakadt ország viszontagságai között. A reformációban és ellenreformációban, a hadjáratokban. A bukott szabadságharcok után rendszerint a legjava kényszerült emigrációba a kuruc mozgalmaktól 48-on és a két világháborún át 56-ig. Nyilvánvalóan a rendkívül viharos történelem is oka annak, hogy a második világháború végéig a magyar elit értékrendje zömmel konzervatívnak mondható. A nemesség honvédõ hagyományideálja élénk maradt, noha egyre több polgári származású ember került a legmagasabb rendû példaképek közé. Elég talán a 19. század két ikercsillagát, Petõfit és Aranyt említeni. A nevelésben a hõs és a szent kultuszának emlékeként középpontban állt a hazafiság és a kereszténység. Démokritosz gondolatát idézve: ha a jót nem tudod tenni, legalább utánozd. A polgárság hozománya volt talán a mûveltség eszménye, az arányok eszménye, valamint a mûvészet tisztelete, ami bizonyára egészséges sznobizmusból is táplálkozott. A szépség iránti vonzalomról bárki meggyõzõdhet, ha tanulmányozza a század fordulóján épült villákat, síremlékeket Klebelsberg Kuno vagy akár bérházakat. Rögtön kínálkozik a mai gazdagok szépészeti lenyomatának összevetése a száz év elõtti osztályos társakéval de ne szaladjunk elõre. Ékesen szól a tényleges kiválóság megbecsülésérõl az a múlt század húszas éveibõl való történet, miszerint gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztert Szegeden, a kávéházban fölkereste valaki Juhász Gyula érdekében. Ugyanis a költõtõl megvonták a nyugdíját a kommün alatt viselt dolgai miatt. A miniszter azt válaszolta: hogyne, természetesen, bármikor, akár most, helyben is fogadja Juhászt. A közbenjáró elsietett a kávéház másik termébe, ahonnan azzal tért vissza, hogy pártfogoltja nem hajlandó a miniszter elé járulni. Klebelsberg elgondolkodott, majd így válaszolt: -Helyes, valóban úgy illõ, hogy én menjek õhozzá. S ment. Az 1945 utáni években zajlott le a magyar s tegyük hozzá: a kelet-közép-európai történelem legradikálisabb elitváltása. Az elsõ évek demokratikus földindulását megtöbbszörözõ és megfordító következményekkel. S nem csupán fönt, hanem a vidéken, a legkisebb falvakban is. A verd el a pásztort, szétzüllik a nyáj elv könyörtelen alkalmazásával megsemmisítetté k a települések és egyéb közösségek természetes struktúráit. Végül erõvel föloszlattak minden civil szervezõdést a dalárdákig lemenõen. A régi vezetõréteg kezébõl kivették a társadalom erõforrásaival való rendelkezés lehetõségét, s az osztályharc jegyében aljas bitangnak minõsítettek mindenkit, aki korábban példaképnek számított, és a közös életstratégia meghatározásában szerepet játszott. Az alkotó jó ha figyelünk 13

14 értelmiség java külsõ vagy belsõ emigrációba került. Hogy csak néhány nevet említsünk, szakmánként egyet-egyet a legnagyobbak közül: Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Bay Béla, Weöres Sándor, Hamvas Béla, Páger Antal. A történelmi osztályoknak még azok a tagjai is süllyesztõbe kerültek, ha éppen nem börtönbe, akik életüket kockáztatták németellenességükkel, emberségükkel, demokrata mivoltukkal már halljuk is a pikírt megjegyzést: éppen azért. Mi tagadás. Mohácsnál elesett a nemesség és a fölsõpapság krémje, de a nemzeti és lovagi eszme meg a kereszténység maradt. Hamarosan teremtek új vitézek és szentek. Épültek iskolák, a tehetséges fiatalok járták a külhoni egyetemeket, mohón szívták magukba az új gondolatokat, s hordtak haza nyomdát és tudományokat. A szocialista fordulat viszont e tekintetben is gyökeres akart lenni. A marxi-lenini doktrína alapján proletárdiktatúrát hozott létre, aminek lényege, hogy az ország szovjet gyarmat voltát intézményesítette, a valósággal a kapcsolatot az utópikus ideológia jegyében megszakította, a tényeket minden vonalon tagadta. Ebbõl következõen a Népköztársaság bûnállammá lett: olyan gaztetteket követett el, alkotmányosított, s kényszerített ki alattvalóitól, amelyek mindenkor gyalázatnak számítottak a gyilkosságtól a hazaáruláson át a rablásig. Nos, ez a hatalomképlet teremtett magának elitet. Mégpedig a korábbi elit három alapértéke: a mûveltség, a kereszténység és a hazafiság nélkül. Sõt, azok ellenében. A mûveltség kapásból töröltetett, lévén az új elõkelõségek elsöprõ többsége iskolázatlan. Aki véletlenül érettségizett, eltagadta, amit tanult, mivel az összes tudomány helyettesítõje a marxizmus lett, ami természetébõl következõen összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún. klasszikus mûveltséggel, másfelõl pedig a legkorszerûbb ismeretekkel: a genetikával, a valószínûség-számítással, az atomelmélettel vagy akár Bartók zenéjével, Joyce írásmûvészetével stb. A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor bekövetkezhetõ kémperben. Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is. A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrárszélhámosság rendszerében a munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége, tudása, szorgalma nevetségessé lett. A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan eufém nyelvet vezettek be, ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítõ hazugságokból építkezett, s megakadályozta a józan, paraszti ész járását. Kiesett a mûveltségbõl a természetes erkölcsi érzék ápolásának és csiszolásának igénye is, hiszen az új vezetõk egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból jött, ugyanakkor õk is, a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran változó érdekeinek, s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat. Jellemzõ, hogy az elitképzõben, a pártiskolákon, majd a marxista esti egyetemen népszerû nevén a foxi-maxin, mely a káderek számára osztott diplomát kizárólag ideológiát oktattak, azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig! Sõt, a legfõbb pártfõiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk! Aminek pedig ellentétben a tudományos szocializmussal volt, például a filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki: nem Szent Tamást vagy Nietzschét olvastatták ha egyáltalán!, hanem a róluk összehordott marxista hablatyot. A kereszténység a szocialisták természetes fõ ellensége kellett legyen. A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus és kizárólagosságra törekvõ, hogy kiirt maga mellõl minden más eszmét. Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni, vadonatúj embert formálni. Ilyen demiurgoszi igyekezet hogyan is férhetne meg más istennel? Hát még azzal az erkölcsi függetlenséggel, amire a keresztény a szent! törekszik, hogy csak Istennek szolgáljon, lelkét másnak ne adja. Nos, az új hatalom éppen a lelkeket követelte, hogy engedelmes, a taktikai fordulatokat aggálytalanul követõ, kis fogyasztású, igénytelen, de harcias súdrákat gyúrjon belõlük, akik olyan buták, hogy a Vezért képesek összetéveszteni Istennel. A nevelésbõl kiiktatták a lélekképzést, az erkölcsi és esztétikai célokat. A szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen osztályharcos? Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus építését, mint Pavlik Morozov? Ez a gyerek volt az összes úttörõk példaképe, a Szovjetunió hõse. S lecke korosztályom oroszkönyvében. Morozov a köréje szõtt legenda szerint apját koncentrációs táborba juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést. A történelem során elõször tiszteltek tettéért egy apagyilkost. A hazafiság, a harmadik hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a szocializmus érdekeivel, hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt. Ezt magyarul nem mondták csak eufémül: minden fontosabb jogszabályban, vezércikkben, tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezetõ szerepét, a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát. A legfõbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját tették meg. A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelõdött, függetlenül attól, hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar felsõoktatásét. Az elit kiválasztásában az elsõ szempont a Moszkvához való hûség volt. A legfontosabb fõnököket a pártfõtitkárt, a Politikai Bizottság tisztségviselõit egyenesen a Kremlben jelölték ki. Természetesen akadtak kivételek, de a Magyar Szocialista Munkáspárt, mint az ország tényleges és formalizált élcsapata, hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit, leginkább azokat, akik karriert akartak csinálni. A párt szerepébõl következõen a demokratikus társadalmakban megkülönböztethetõ gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó, mûvészeti stb. elitrõl nemigen beszélhetünk, hiszen a fõnökök és élen állók mindenütt a megfelelõ szintû pártvezetés hatásköri listájáról kerültek ki, és abszolút dzsoli-dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára. Az apparátusi káder egyszer az ávónál serénykedett, máskor a nehéziparban, hogy aztán nagykövetként tûnjék föl Koppenhágában vagy fõszerkesztõként Budapesten. Sokukról derült ki, hogy köztörvényes bûnözõ, ámde a bûnállamban csak a politikai hibák számítottak véteknek, ezért a tolvajok, a szadisták, a garázdák nem pottyantak ki a kasztból, csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csusszantak. A szellemi elitet is a politikai bizottság próbálta összebütykölni a rendelkezésére álló anyagból. Rendszeresen neveztek ki írókat, mûvészeket és akadémikusokat, majd gazdagon dekorálták õket Kossuth-díjjal és mindenféle csillagokkal. Ugyanakkor Fülep Lajos, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor életmûve a fiókban porosodott, Kerényi Károly, Márai Sándor könyvei a határon túl rekedtek. Még Papp Lacinak is megtiltották, hogy megmérkõzzék a profi világbajnoki övért. Az akkori köznyelv kontraszelekciónak nevezte az elithamisítást, melynek során a hitvány került fölülre, a jó alulra. Ez tette szükségessé a terrort. A valóságos elit ugyanis a maga természetes helyesebben: normális értékhierarchiá jával összetartja a társadalmat. Erõszak nélkül. Hiszen a komoly ember komoly életre törekszik, számára a példakép mester, akit önként követ, még ha az út áldozatokkal jár is, mert mindenképpen tanulni, emelkedni szeretne. A hamis elit abnormális. Ma már nevetségesnek hat, de a hatvanas években tényleg egy suszter volt az igazságügy-miniszter, és õ oktatta a professzorokat jogtudományra. Ettõl lett olyan az oktatás, mint a jogrend. A példakép-pozíciónál semmi sem hat erõteljesebben a reá fölnézni kényszerülõkre. Az aljanép meg a bámész tanácstalan látta a susztert odafönt, s azt mondta: ez hajszálra olyan, akárcsak én, nosza, lessük el a trükkjét! A csõcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott. Az enyveskezû, suksükölõ, munkáját nem értõ igazgatók és tanácselnökök körül hasonszõrûek sündörögtek. Már diplomások ugyan, de együtt züllöttek és káromkodtak gazdáikkal a hajdani kocsisok szégyellték volna a társaságukat. A hagyomány 14 jó ha figyelünk

15 megõrzésérõl és az új megalkotásáról rengeteg szó esett, de a valóságban az történt, hogy az államosítással, a téeszesítéssel, a terv- és békekölcsönökkel, a külföldi hitelekkel összezabrált mérhetetlen vagyon a suszterek, a bukott segédszínészek meg a szakmájukból kikopott varrógépmûszerészek kezén sárrá vált. A Magyarország és Ausztria közti, háború elõtti különbség szakadékká mélyült, s az ország szinte minden modern mutató tekintetében elmaradt azoktól az országoktól, melyeket annak elõtte megelõzött Európában. A lumpenértelmiség környezetében megtorpant az alacsonyabb rétegek szociális-morális asszimilációja. Vajon miért tanuljon, vagy dolgozzon a putrilakó, ha bármi mással elõbbre juthat? Legfürgébben úgy, ha utánozza az elõkelõk disznóságait. S ugyan miért gyógyuljon meg a beteg, ha a táppénz többet hoz? Valaha virágzó falvak lakói lettek alkoholistává, kertjeiket azóta is fölveri a gaz, segélybõl veszik a zöldséget, és nem szedik föl a hullott körtét sem. A forradalom utáni terrorban az ország ismét elvesztette lehetséges elitjének színe-virágát. A negyedmillió menekült és bebörtönzött túlnyomó része diák volt, fiatal értelmiségi, vállalkozó kedvû munkás. Mondani sem kell, hogy tündököltek a három említett alaperényben. A megtorlás velejárója volt, hogy a restauráció után élre került fönnforgóknak kötelezõ volt valamilyen módon például az ellenforradalom szó kimondásával meggyalázni a 20. századi magyar történelem legdicsõségesebb eseményét. A kádári konszolidáció lényege így a korrupció lett. 56 és általában a hazafiúi érzés elfeledése fejében a lakosság engedélyt kapott a korlátlan önkizsákmányolásra, a szocialista összeköttetések kiépítésére, valamint a mértékletes lopásra és más bûntények elkövetésére. Az ilyesféle bûnözést eufém nyelven ügyességnek nevezték. A jelenséget tökéletes elõrelátással rajzolta meg Dosztojevszkij ben, a Karamazov testvérek Nagy Inkvizítor-poémájában. A következõ évtizedekben a vezetés lassacskán föltöltõdött szakismeretekkel s némi általánosnak mondható mûveltséggel is. Hála az idõnek, amely új generációkat vetett fölszínre, és a viszontagságok ellenére is remek iskolarendszerünknek. Hazafiság és általában morál tekintetében azonban hasonló elõrelépés nem mutatható ki. Mindenkor léteztek természetesen farkasbõrbe bújt bárányok, ám a gyarmati helyzet, a bûnállam struktúrája változatlan maradt; a rendszer továbbra is a hazugságra épült. Ahogy Hamvas mondja: a szocializmus egyetlen ponton sem érintkezett a valósággal. Az elithez tartozóknak pedig állandóan példát kellett mutatniuk. Folyamatosan liturgikus hazudozásra kényszerültek, ugyanakkor munkájuk megfelelõ elvégzéséhez be kellett kapcsolódniuk a szocialista összeköttetésnek nevezett korrupciós hálózatba, ami nélkül a társadalmi erõforrások elérhetetlenek maradtak volna számukra és a rájuk bízott emberek vagy vállalat részére. Az örökös hazudozás vagy elbutítja, vagy cinikussá teszi az elkövetõt. Az elit mindenkor gyanúsnak tartotta ha éppen nem üldözte a mûvészi, a tudományos, a technikai újításokat. A kor nehéz embereknek nevezte azokat, akik ilyesmire vetemedtek. Ahelyett, hogy támogatta és maga köré vonta volna õket. A nyolcvanas évek elejére már nem akadt épeszû ember, aki hitt volna a szocializmusban. A nómenklatúra élelmesebb tagjai Rosztov helyett már Santa Barbarában próbálták iskoláztatni gyermekeiket, és pozíciójuk vagyonra váltásán mesterkedtek. Sikerrel. Meg is kaparintották az ország belföldi tulajdonban maradt vagyonának túlnyomó részét s a vele járó kapcsolati tõkét. A szocialista összeköttetés hálózatát ügyesen megerõsítették a nyugati beruházóknak tett szolgálatokkal szerzett friss kötelékekkel. Olykor bizony az ország kárára. Ezen talán nem is gondolkodtak igazán, mert egész életükben idegen érdekek kiszolgálására szocializálódtak. Mindehhez bírják a zömmel az õ soraikból kikerült és az õ támogatásukból élõ médiokrácia rokonszenvét. Más szóval rendelkeznek az erõforrásokkal, s megszabják az életstratégiát a tõlük függõk számára. Sõt, a huncut, fürge fordulattal az elit harmadik fõ ismérvét, az újat-alkotást is megvalósítják a lomha nép szemében. A rendszerváltozást, vele a Nyugat elementáris erejû gazdasági, kulturális, gasztronómiai ne kerteljünk: az ötven év elõtti szovjet behatoláshoz hasonlóan totális rohamát ezzel az elittel fogadta az ország. Mi tagadás, ez a társaság sem képzettsége, sem nemzeti elkötelezettsége, sem erkölcsi igényessége alapján tisztelet a farkasbõrbe bújt bárányoknak nem állt a helyzet magaslatán. A vázolt okok miatt aligha is állhatott. A 90-es választás során a volt nómenklatúra sokat veszített politikai hatalmából, s vele az erõforrások egy részét is át kellett adnia az új kormánynak de nem többet! Az anyagi-hatalmi veszteségeket azonnal pótolni kezdte a hû médiokrácia kezében lévõ sajtó, mint a posztmodern szellemi elitgyártás elsõ számú mûhelye. És persze a pénz. Továbbá a pénz. S hogy ki ne feledjük, a pénz. Futószalagon készültek világhírû írók, filozófusok, közgazdászok, pénzügyi zsenik. Finom erkölcsi tekintélyek, akik azonnal készséges eszközei lettek átöltözött, régi kenyéradó zsarnokaiknak. Elég utalni az elsõ fél év hadmûveleteire: a kommunisták pedig nincsenek kampányra, valamint a keresztény kurzusra, a neonáci veszélyre zúdított össztûzre meg a taxisblokádra. Ezzel egy idõben a demokratikusan választott kormány oldalán álló értelmiséget minden eszközzel diszkreditálni, vagyis elithelyzetébõl kiszorítani igyekeztek. Akit lehetett, antiszemitának minõsítettek, fasisztának, mucsainak, s mûveiket, gondolataikat kicenzúrázták a nekik alárendelt fórumokról. Gyakorlatilag mindenünnen. E kettõs mûvelettel elérték, hogy hamarosan a véleményformáló értelmiség hatalmas kórusa fújta az õ nótájukat néhány kósza hang ellenében. A rendszerváltozás miniszterelnöke, Antall József szellemileg a történelmi elitbõl érkezett. Keresztény Magyarországot akart, feddhetetlen hazafi volt, s hozzá roppant mûvelt. Valamennyi tulajdonsága nyílt kihívást jelentett politikai ellenfelei számára. Államférfit az ország történetében még nem gyûlöltek, gyaláztak és rágalmaztak úgy, mint õt. Sorsában jelképi erõvel mutatkozik meg az elitváltás kísérletének tragédiája. Ami persze nem a rangtalan maradt írók és zeneköltõk tragédiája, hanem a nemzeté, a lumpenizálódó népé... Milyen példaképekig tud föllátni? A szellemi elit pótléka Gazdaságkorban az értelmiség. Már a múlt század elsõ felében csalódnunk kellett benne. Az okokat részletesen elemezte Julien Benda híres könyvében, Az írástudók árulásában. Babits írta ezzel kapcsolatban: Az írástudó nem azzal lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a Csillag felé, amelyre az ujja mutat, hanem azzal, ha már nem is mutat többé a Csillagra. A babitsi leírásnak iskolapéldái azok a nyugati értelmiségiek, akik turistautakat tettek a Szovjetunióban, majd dicshimnuszokat zengtek róla. Készségesen cáfolták, hogy éhínség volna Ukrajnában, amikor ott éppen milliók haltak éhen; hogy létezne a Gulag; hogy a kirakatperek vádlottjai hamis vádak áldozatai. Ma már tudjuk a KGB s elõdei irataiból, hogy Bernard Shaw-t, Louis Aragont és a többieket a szovjet propagandisták belsõ följegyzéseikben alkalmazható idiótáknak nevezték. A típus két korszerû, hazai alakja Konrád György író és Lengyel László közgazdász. Mindketten a rendszerváltozás kísérletének kezdete, tehát bõ évtizede futószalagon bocsátanak ki jóslatokat a régi elit érdekeinek szolgálatában. Próféciáik azonnal rendkívüli nyilvánosságot kapnak. Egyik lap adja a másiknak, mindenütt vitatják, fölerõsítik, hírlelik. Társutas kollégáik lihegnek. Egészen a határidõ leteltéig. Akkor kiderül, hogy nem vált valóra. Sebaj, máris itt a következõ jövõbe látás, és még egy és még egy. Hogy mind hamis? Hogy a valósággal egyetlen ponton sem érintkeznek? Ez nem számít. Ugyanazon lapok ugyanazon olvasói ismét és ismét hisznek, s nem röhögnek. Sõt, alig várják, hogy a következõ prófécia ismét a bolondját járassa velük. Gazdaságkor egyik bázisa a valóság leválthatósága. A hamis elit azért tud a helyén maradni, mert képes a valóságot leváltani, éppenséggel ez a napi munkája. A tömeg éppen azért tömeg, mert nem hisz a tulajdon szemének. Humorérzéke pedig fikarcnyi sincs. jó ha figyelünk 15

16 Aki szemét nyitva tartja, az világosan látja, hogy a Föld és az élet, az ember és kultúrája semmivel sincs kisebb veszélyben, mint a hidegháború idején, amikor atombombákkal megrakott gépek röpködtek fölöttünk. Azzal is tisztában van, hogy a világelit tagjai mármint akik ma a Föld erõforrásaival rendelkeznek, és a globális életrendet diktálják többségükben nem a bolygó és lényei javára mûködnek. Máskülönben rég leszorultak volna a csúcsról; az egyre szédítõbb iramú verseny hamar kiszuperálja a szerényeket, a tiszta szívûeket, a méltó életre törekvõket. Kiszuperálja a hagyomány õrzõit is. A tudomány és a technika újítóit viszont ünnepli, és magasba emeli, a csúcsfogyasztók közé. Igen, az elitnek új ismérve jelent meg: a világelfogyasztó társadalomban a legelsõ vonalba kell tartozzanak a legmohóbbak, a legpazarlóbbak. A mértéktelenségnek és a legszodébbaknak a kultuszáról szól a glóbusz elsöprõ lendülettel fejlõdõ csúcsüzletága, a szórakoztatóipar. Aki komolyan veszi az életet, az ebbe egy pillanatig sem törõdik bele, hanem keresi-kutatja a rejtõzködõ elitet. Hol van a hiteles ember, aki tudja, hogy miért és hogyan kell élni? A hatvanas-hetvenes évek házibuli-szubkultúrája nagyrészt errõl az elitkeresésrõl szólt. Ma sem másért szerelmesek a diáklányok a tanárukba, és a kamasz is azért csápol a koncerteken: hátha igazi csillag dalol ott fönn, a pódiumon. A szellemi ember elsõ tulajdonsága, hogy tudja: Isten közelebb van õhozzá, mint õ saját magához, ezért világos számára, hogy hogyan és miért éljünk. Gazdaságtársadalmakban valódi szellemi életrõl szólni fogalmi képtelenség, hiszen a nyilvánosság elõtt fölmerülõ kérdések elsõsorban anyagi természetûek, másodsorban érdek által vezéreltek, harmadsorban pénzügyiek, negyedsorban altestiek, a többiekre pedig kizárólag materialista válaszok adhatók. Másmilyen megközelítésük zavarosnak, tudománytalannak, meghaladottnak stb. minõsül. A szellem emberei ennélfogva semelyik elitbe sem tartoznak. Mindazonáltal természetesen léteznek, csakhogy illegalitásban. Az egyik csavargónak álcázza magát, a másik úriszabónak, a harmadik bábszínésznõnek, a negyedik akadémikusnak, az ötödik örökös káplánnak vagy más elõléptethetetlennek. Gondolataik, mûveik búvópatakként csordogálnak, s kivétel nélkül minden esetben eljutnak a keresõkhöz, ám rivaldafénybe csak véletlenül kerülnek. S ezt az esetleges véletlent haladéktalanul korrigálja a gondolatrendõrségként buzgólkodó médiaértelmiség. Ha a tradicionális magyar elit értékeit összevetjük az ezredforduló idején reájuk adott korválaszokkal, akkor erõs polarizációt figyelhetünk meg. A szociológiailag vizsgálható szinten két válaszcsoport és hozzá két elit számolható össze. A szocialista nómenklatúra elit játszi könnyedséggel gazdát váltott. Számára és a körülötte csoportosulók számára a hazaszeretet régóta kimenõben van a divatból. Értékrendjükben a szocialista internacionalizmus helyét a globalizmus foglalta el, a Szovjetunióhoz és a párthoz való hûséget fölváltotta Amerika majmolása meg a törzsvásárlói és márkaklubtagság. Ez a jövõ útja, vélik, és a magyarok szabadsága fölismerni e történelmi szükségszerûséget, különben õk is kimennek a divatból. Komikus példát adnak a gazdaváltásra a sportújságírók. Annak elõtte a szovjet sportéletrõl lihegtek, közölték még a szovjet jéglabdabajnokság eredményeit is. A rendszerváltás óta Amerika a szívük csücske, naprakészen tudósítanak a floridai baseball-bajnokságról. Ami az erkölcsöt illeti lásd még kereszténység, vallásosság stb., a csoport eleve morális vákuumból érkezett, hiszen szocialista erkölcs nem létezett. Nos, az õ számukra természetes szövetségesnek bizonyult a libertarizmus a maga kényelmes relativizmusával és pragmatizmusával. A Mandeville-morál szerint pedig az önzés visz elõre; az egyéni hiúság, mohóság, törtetés összeadódik szépen, és a fejlõdés pompás gyümölcsét termi. Amíg haladás létezik, addig az erkölcsi aggályokat félre kell tenni. Sõt, a jogot is át kell alakítani különösen aggatnak például a természetvédelmi, kábítószer- és korrupcióellenes rendelkezések. Keresztények természetesen köztük is akadnak. A legszámosabban az úgynevezett instant- vagy prosperitás-szekták hívei, akik azonnali megtérésben részesülnek, miáltal hamarosan a pénz is föl fogja vetni õket. Legvonzóbb hittételük, hogy Jézus a szegénységbõl is megváltotta a világot, a vagyonosság tehát a hit minõségének fokmérõje. Nem mellékes, mert morális tekintetben megosztó tényezõ, hogy ez a réteg jelszavait illetõen baloldali, ugyanakkor tagjai, az õ saját szavukkal, kizsákmányolók. Tudniillik szinte kivétel nélkül a fölsõ tízezerhez vagy tán csak ezerhez tartoznak: nagybirtokosok, nagytõkések, gyárosok. Mûveltség tekintetében a liberális-szocialista elit a globalizációra és a hozzá való alkalmazkodáshoz szükséges tájékozottságra koncentrál. Az új eszközök és technikák mûködtetésére, nyelvismeretre, szorosan vett szakmai s hozzá számítástechnikai fölkészültségre. A másik póluson az ún. nemzeti-konzervatív élvonal vérszegényebb és megosztottabb. Gyöngébb, mert az erõforrások fölötti rendelkezés tekintetében akkor is erõtlenebb, amikor éppen kormányra jut, megosztottabb, mert kisebbségi helyzete frusztrálja, némelyikük egyszerre kapaszkodna a régi értékekbe és a globalizáció örvényének peremébe, mások pedig behunyják szemüket, és visszamerengnek a régi múlt árnya felé. E két belsõ irányzat mindegyike ferde szemmel nézi azokat, akik a járható középutat keresik. Hajlamosak struccpolitikát folytatni a permanens technikai forradalom kihívásaival szemben és kételkedni ismerõinek hazafiságában. A szinte általános gyanakvás hol innen, hol onnan rombolja a nemzeti-konzervatív elit erkölcsi tekintélyét. A korszak túlpolitizáltságában az értelmiség színe-java szétszóródott a pártok holdudvarában, ami azzal a következménnyel járt, hogy az ellenpártok hívei nem fölnéznek rájuk, hanem köpködik õket függetlenül értékeiktõl. A rendszerváltozás elsõ évtizede világossá tette azt is, hogy a tényleges szellemi elit túlságosan merev a taktikai játszmákhoz, s még csak a zászlón lobogásra sem kapható. Némi körülpillantgatás után visszatért a gazdaságkori fordulat óta jól belakott illegalitásba. Világszerte megfigyelhetõ, hogy az elitek kivonják magukat a nemzeti keretek közül. Az erõforrások fölött egyre inkább olyan intézmények és személyek rendelkeznek multik menedzserei, tõzsdecápák, médiamogulok, akik önmagukat világpolgárnak tekintik. Egyrészt hasznaikat éppen a globalizáció nyitotta keretek között szedik, másrészt nem közvetlenül gazdasági céljaikat is nemzetközi méretekben akarják megvalósítani. Lásd például Soros György programját a lágy drogok engedélyezése a nyitott társadalom érdekében. Jó tudni, hogy azt a társadalmat minõsítik nyitottnak, amelyik nem tanúsít ellenállást a globalista támadásokkal szemben (Vass Csaba megfigyelése). A sztárértelmiség mûködése is kozmopolita. Ahogy az autógyártásban, úgy a mûvészeti iparban is megkerülhetetlenek a nemzetközi szabványok. E kátékat izmusoknak nevezik, követésük az érvényesülni szándékozók számára kötelezõ. Tudniillik a kritikusok, a galériások, a kiadók és társaik az éppen aktuális kánonhoz mérik az árut. Nem író és nem mûvész az, akinek az ismertsége csak hazájára tejed ki. Éppen ezért gondosan megválogatják, hogy ki terjedhet túl nemzete határain. A sztárkészítés-technikára talán fölösleges kitérni, az eredmény minden érdeklõdõ számára megmutatja, mibõl készülnek a média kultúrcsillagai. Tündöklésük módja, pályájuk íve is világos, nemkülönben valódiságuk. A nemzetközi elitek és a helyiek, különösen a világsztárok és a kisebb közösségek saját példaképei között éles az ellentét. Ez számos ponton mutatkozik meg. Általános, hogy a helyi csillag nem akarja fényét odahaza elpocsékolni, minél elõbb meg akar méretkezni a világpiacon. Már csak azért is, mert szeretne átalakulni adakozóból fogyasztóelitté. Az országos politikai élgárdák ha nemzeti, vagyis saját célok mozgatják õket egykettõre szembekerülnek a globalista érdekkel, és számolhatnak a gondolatrendõrség sajtócsapásaival. Elég világos példa a helyi és nemzetközi -értelmiségiek- 16 jó ha figyelünk

17 támadása Jörg Haider ellen, aki hangsúlyozni merészelt osztrák érdekeket, ezzel fölkeltette a gyanút, hátha védekezésre vetemedne a globalista behatolással szemben vö. nyitott társadalom. A legkevesebb, hogy neonácinak bélyegezték. A mostanában hatalomra került új jugoszláv vezetés azonnal megnyitotta piacait a világ elõtt, amely rögtön demokratikus kebelére ölelte. A gondolatrendõrség véletlenül sem firtatja Belgrád változatlan sovinizmusát és rasszizmusát, amihez képest az osztrák Szabadságpárt szende, kozmopolita operettjelenség. Mondhatnánk, hogy a magyar elit újjáalkotásához évtizedek szükségeltetnek. Nemzedékeknek kell elmúlniuk, hogy a vagyonhoz csatlakozzék a tudás, az ízlés, az erény meg az alkotásvágy. Ha egyáltalán kedvez az ilyesminek a hazai és a globális klíma meg a nép. Ha például a csúcsfogyasztó nem szorítja ki az alkotót a nép példaképei közül. Mert mi tagadás, elõbbit könnyebb, sõt ajánlatosabb követni egy olyan közegben, amely a mind alacsonyabb igények egyre leleményesebb kielégítését tekinti fejlõdésnek (Buji Ferenc definíciója). Igen, talán itt, a néppel kellene kezdeni. A szellemi elit képességeit Istentõl kapja. Ajándékba, ezért ingyen is adja tovább. Már ebbõl is kitetszik, hogy aki táltostanfolyamot tart pénzért, az lehetetlen hogy táltos legyen; aki tizedet kér, korbát, perselypénzt, külön adományt, az nem Isten pásztora, hanem Mammoné. Aki hatalmát szerzésre használja, ahelyett hogy bõkezûen adna, az tolvaj, és elõbb-utóbb zsarnok lesz belõle. A szellemi ember nem társadalmi, hanem spirituális tünemény, megjelenéséhez történelmi vagy politikai események nem társulnak. Sztárrá nem alakítható, de el sem homályosítható. Mindössze annyi történhet vele, hogy a leváltott valóságban bolyongó nép nem veszi észre. Mert van szeme, de nem lát, van füle, de nem ért. Ezért kell a néppel kezdeni. Kortárs Ll 88 Államháztartási megújulás BOGÁR LÁSZLÓ javaslata a július 17-i Pénztár témájára A megszorítások pusztító hatásukat közvetlenül a következõ 2 évben fejtik ki, és ez után a következõ választások megnyerése érdekében egy-másfél éves jóvátétel következik. Az okokról és a következményekrõl már többször szóltunk, ezért arra gondoltam, hogy most a megszorításoknál is veszélyesebb államháztartási megújulásról kellene beszélni. Ezek ugyanis sokkal hosszabb távra szólnak, és míg a csomag elvileg megváltoztatható, az újítás csapásai már sokkal kevésbé. A szabadelvû nyelvezet a nemzetközi szövegekben szerkezeti megújulásnak, a hazai kormánypártiak nyelve inkább államháztartási megújulásnak nevezi azt a sajátos kérdéskört, amelyrõl természetesen mind máig semmiféle tisztességes párbeszéd nem alakult ki. Ezért aztán a különbözõ vélemény-hatalmak tetszés szerint értelmezik okait, céljait, belsõ tartalmait. Érdemes lenne tehát elkezdeni egy tisztességes és õszinte párbeszédet a kérdésrõl, mert, akár csak a többi alapkérdést illetõen, a magát jobboldalnak nevezõk is megosztottak ezen a téren (is) Talán azzal lehetne indítani, hogy aligha véletlen, hogy nálunk is, de Nyugat Európában még inkább, a közvélemény a lehetõ legnagyobb gyanakvással fogad mindent, ami a megújulással kapcsolatos. A fõáramlatú értelmezõ-hatalom meg állandóan arról gyõzködi a közvéleményt, hogy ezek bár fájdalmasak, de kikerülhetetlenek, és végül is mindenki jól jár(na) vele. 1. Kérdés: A gyanakvás indokolt! Az ugyanis, amit a nemzetközi fõhatalom megújulásnak nevez, az nem egyéb, mint átfogó kísérlet arra, hogy az emberi lét költségeit az eddiginél is nagyobb mértékben hárítsák át a család-üzemre, magyarul a munkaerõ legyen szíves felelõsen ön-gondoskodni, és nem ám csak úgy bele-élvezkedni a világba. Nem véletlen, hogy a megújulás fõ célpontjai az oktatási-kulturális, az egészségügyi-szociális és a nyugdíj rendszer, hiszen fõként ezekben a terekben zajlik egy társadalom összetett újratermelése. Az alapkérdés a kapitalizmus létrejötte óta mindig is az, hogy a tõke-tulajdonos, vagy a munkaerõ-tulajdonos fedezze-e ennek költségeit, illetve, hogy milyen költség-elemeket fizessen az egyik és a másik. Az államnak elvileg nem volna szerepe, mert hiszen õ nem önálló jövedelem-tulajdonos, de...! 2. Kérdés:...de, akkor miért látszik úgy az egész, mintha itt az állam lenne a fõszereplõ? ( Államháztartási megújulás ) Azért, mert a tõke-tulajdonos magától egyáltalán nem járulna hozzá a munkaerõ újratermeléséhez, mert azt õ közvetlenül csak felesleges költségként éli át, ami csökkenti a hasznát. Az állam tehát kénytelen az össz-tõkés érdekeket képviselve adókat és járulékokat kivetni, hogy a munkaerõ- újratermelés feltételeit biztosítsa. Az amerikai New Deal és a nyugati jóléti állam alap-bölcselete és sikeres gyakorlata arra a felismerésre épült, hogy így hosszú távom mindenki jól jár. 3. Kérdés: Akkor most miért van válságban a jóléti állam, miért kell megújulás? A válságot, az önmagát globalizációnak nevezõ világ-méretû hatalom-gazdasági parancsuralom okozza. Ez ugyanis lehetõvé teszi, hogy a világ, mint egyetlen piaci-tér legyen értelmezhetõ. Vagyis a tõke bármilyen pusztításba belemegy, mert a következmények úgysem õt érintik. A kis közösségekben megjelenõ világgyarmatosítása mindenütt elrendeli az alacsony adókat és alacsony béreket, és persze azt is, hogy rá ne vonatkozzanak semmilyen ökológiai vagy jóléti szabályok. Ezt azért teheti meg, mert tehetetlenség nélkül mozog a világtérben, és pénzt, nyersanyagot, munkaerõt a világ bármely pontján, bármely változatban összerakhat, míg a peremvidék szereplõi (munkaerõ-tulajdonosok és kisvállalkozók) csak igen korlátozottan mozgékonyak, így kénytelenek elfogadni a parancsokat. Ezzel viszont tudomásul veszik, hogy az emberi újratermelési esélyeik egyre romlanak, népesedési és egészségi folyamatai lepusztulnak. 4. Kérdés: Miért van az, hogy a nyugati ember azonnal polgárháborús helyzetet teremt, ha a világgyarmatosítás elõnytelen irányba akarja terelni, míg a kelet európai és fõként magyar meg csendes beletörõdéssel mindent elfogad? Azért mert gyenge és megvesztegethetõ az állam és a közösségi érdek-képviselet egyaránt. Itt tehát éppen jelentõsen erõsíteni kellene a felelõs nemzet-államot és a felelõs szakszervezeteket, illetve minden olyan emberi közösséget, amely képes a munkaerõ-tulajdonos oldaláról is érdeket-érvényesíteni és ezzel enyhíteni a nemzetközi tõke helyi uralmának pusztító hatását. 5. Ezt követõen részben a mostani adásban, részben késõbb, folytatásokban végig vehetnénk, hogy hogyan tükrözõdik ez a rejtett világháború a magyar oktatási, egészségügyi és nyugdíj megújulásokban. Hogy illeszkedik ebbe a pusztításba a tandíj, a vizsgálati-díj, tehát az újabb hozzájárulások, a nyugdíj korhatár felemelése. Hogyan szivattyúz majd ki az eddiginél is nagyobb forrás-tömeget a magyar társadalomból a Gyurcsány globalizált neo-sztálinizmusa jó ha figyelünk 17

18 Az elszemetesedés az immunrendszer gyengülését jelzi. Nem, most nem a nálunk lerakott német szemétbálákról akarok írni. Bár ennek kapcsán is fel lehetne vetni azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha mindez fordítva történik. Biztosan tele lenne az európai sajtó azzal, hogy már megint mit tettek a barbár magyarok. Lehet, hogy egészen Attiláig és a kalandozásokig mennének vissza, bizonyítandó, hogy mi soha nem leszünk képesek európai módon viselkedni és felzárkózni a mûvelt Nyugathoz. Hasonló reakciókat váltana ki, ha mondjuk mi szennyeznénk Ausztria folyóit és nem fordítva. Az az Ausztria viszont, amely valamennyi hiteles nemzetközi kutatás szerint az egyik, a környezetére legérzékenyebb, a fenntartható fejlõdést a legkomolyabban vevõ ország, gyakorlatilag semmit nem tesz az osztrák cégek magyar vizeket szennyezõ tevékenysége ellen. Hozzátehetjük, hogy a magyar hatóságok tevékenysége is csak értekezletek egymás utáni megrendezésében merül ki. Úgy tûnik tehát, hogy velünk mindent meg lehet tenni, nem védjük meg elemi érdekeinket sem. Vagyis: gyengülõben van nemzeti immunrendszerünk. De mint mondtam, most nem errõl akarok írni. Nem a fizikai, hanem a lelki szennyezés az, amire a figyelmet fel szeretném hívni. Ugyanis a lelki szennyezés még mélyebbre hatol, és ezért sokkal rombolóbb lehet. A Balatonon nyaralva sok ilyen történetet hallottam. Egy hölgy elmesélte, hogy a szabad strandon pihent párjával, aki a parton ülve halkan gitározott. Népdalokat játszott. Ez azonban nem tetszett a közelben hangoskodó, sörözõ német fiataloknak, és közölték vele, hogy ha nem hagyja azonnal abba, akkor széttörik a gitárját. Vagyis lassan már nem kell vajdasági magyarnak lenni ahhoz, hogy valaki, magyarságáért verést kapjon. Egyébként a vajdasági magyar-verések ügyében sem tesz túl sokat a kormány. El tudják képzelni, mi történne, ha mondjuk Magyarországon magyar emberek rendszeresen vernék valamelyik etnikum képviselõit? Elõször is óriási botrányt kerekítene köré a hazai liberális csapat felhasználva a liberális médiát, mint hûséges kiszolgáló szócsövét. De a nemzetközi sajtó is tele lenne a hírrel, hogy milyen rasszisták és kirekesztõk és ki tudja még mi mások is a magyarok, fellépést, büntetést követelve a hatóságoktól. Mindezt viszont egyik említett csapat sem tette meg az október 23-ki magyar veréssel, szemkilövéssel és b rutalitással kapcsolatban. Sõt a fõliberális fõpolgármester mélységes magyargyûlölete kifejezéseként kitüntette a magyarverõk vezérét, akirõl hamarosan kiderülhet, hogy nemcsak magyarverõ, de anyagi ügyekben sem feddhetetlen. Demszky Gábor azonban még nem kért bocsánatot a magyaroktól. Még nem jelentette be, hogy visszavonja a kitüntetést. De visszatérve balatoni élményeimre, az egyik déli parti faluról az a hír járja, hogy egyik szórakozóhelyére hollandok vették be magukat, magyar pedig oda többé be nem teheti a lábát. Aki megpróbálja, azt megverik. Magyarországon! De Sopron is tele van hasonló történetekkel: a határon mulatni, a hámból kirúgni átjövõ, magukból kivetkõzõ külföldiek rémtetteivel. Mi történik itt? Miért feledkeznek meg az emberi viselkedés minimális normáiról és követnek el olyan képtelenségeket külföldiek, amelyek otthon eszükbe sem jutnának? És mindezt miért tehetik meg? Ezek az események szerintem egyet jeleznek: hazánk folyamatos leértékelõdését a külföld szemében. Olyan ország-kép imázs kialakulását, amely szerint nálunk mindent lehet: szemetelni, hangoskodni, részegeskedni, verekedni, rendezvényeken hátsórészt mutogatni. A neoliberális értékrombolás, a társadalom lelki erejének, belsõ moráljának folyamatos támadása pedig oda vezetett, hogy az emberek alig lépnek fel, alig tiltakoznak ezek ellen az egyre sokasodó jelenségek ellen. Európa bármely, magára valamit is adó országában, beleértve a volt szocialista országokat is, legalábbis jól megvernék az ilyen kellemetlenkedõket. De nagyon valószínû az is, hogy az igazságszolgáltatás is eljárna velük szemben. Nálunk az emberek kikerülik õket, és legfeljebb magukban méltatlankodnak, dohognak, éppenúgy, mint az utak mentén sokasodó szeméthegyek láttán. A neoliberális rombolás a gazdaságban a legnyilvánvalóbb, de a legnagyobb tartós sebeket a lelkeken üti, ezzel a társadalom immunrend szerét gyengíti le, és az egészséges önvédelem igényét öli ki az emberekbõl. Ehhez a hatáshoz sorolnám azt is, hogy az üdülõben, ahol már több nyáron is eltöltöttem néhány napot, korábban minden augusztus 20-án nemzeti sült volt az ebéd: ami egy piros-fehér-zöld körítéssel tálalt hússzelet volt. Ezen kívül az étteremben kitették a nemzeti zászlót és a nemzeti színû szalaggal átkötött új kenyeret. Két éve azonban ez a szokás eltûnt. A zászló kikerült az utcára, a nemzeti sült pedig lekerült az étlapról. Liberális nyomásra, mondják az alkalmazottak. Valakiknek állítólag nem tetszett ez a magyarkodás. Tudna valaki említeni egyetlen olyan országot, ahol az egyik legnagyobb ha nem a legnagyobb nemzeti ünnep tisztességes megünneplése a társadalom bármely csoportját idegesítené? Nálunk azonban ez is egyre általánosabb jelenség, mégpedig lélekromboló, belsõ szemetesedést okozó jelenség. Ha pedig a belsõ szemetesedés terjed, akkor miért csodálkozunk azon, ha a külföldiek is természetesnek tartják nálunk a fizikai és lelki szemetelést? Magyarország a legutóbbi nemzetközi elemzések szerint a vizsgált országok között a sor végén kullog nemcsak a gazdasági teljesítmények de az etikai normák, a társadalmi felelõsségérzet, a vezetõk hitelessége és a társadalmi bizalom szintje tekintetében egyaránt. Ez általános gazdasági, társadalmi és morális leépülést érzékeltet. Fejlõdés helyett lemaradást sõt visszafejlõdést. Felzárkózás helyett partvonalra szorulást, gyarmati, perifériális sorsot. Gazdasági növekedésünk mutatója folyamatosan romlik. Az egy évvel ezelõtti 4% feletti gazdasági növekedés mára 1,7%-ra mérséklõdött. Társadalmi mutatóink romlása azonban még ennél is nagyobb és hosszabb távú veszélyt jelez. Egy ország fejlõdését a GDP a bruttó hazai termék növekedési üteme ugyanis nem írja le tökéletesen. A társadalomtudósok szerint egy ország akkor fejlõdik, ha a gazdasági növekedés mellett csökken a szegények és a gazdagok közötti szakadék, csökken a létminimumon, illetve az alatt élõk száma, mérséklõdik az infláció, javul a lakosság tudásszintje és egészségi állapota, erõsödik a társadalmon belül a bizalom, javul az értékrend, csökken a korrupció, és egyre jobban mûködik a társadalom valamennyi intézményrendszere, beleértve a rendõrséget, a minisztériumokat, az iskolákat, és a kórházakat is. Hiába nõ a GDP, ha a többi területen nincs elõrehaladás, akkor nincs fejlõdés. Ha pedig nincs fejlõdés, akkor az visszahat a gazdaságra, és elõbb-utóbb a gazdasági növekedés is lelassul. A gyenge gazdaságú és társadalmú országok pedig lemaradnak, másoktól függõ, kiszolgáltatott országokká válnak. Mi már jelentõsen elõrehaladtunk ezen az úton, és lefelé csúszásunk egyre gyorsabb. Nem véletlenül mondta Nagyszeben polgármestere egy interjúban: természetes, hogy csak német nyelvû felirat- 18 jó ha figyelünk

19 ok vannak mindenütt kirakva, és magyarok nem, ugyanis egy gazdaságilag és társadalmilag gyenge anyaország nem jelent támaszt a határon túli magyaroknak. És most itt van a Magyar Gárda megalakulása. Nem ismerem céljaikat, nem beszéltem közülük senkivel. Az viszont feltünt, hogy hogyan ugrott rájuk a neoliberális csapat. Nem tudom mi zavarja igazán õket? Talán a név, hogy valami magyarról van szó? Azt sem értem, hogy a homoszexuálisok miért tartották fontosnak, hogy tüntessenek ellene? Miért, csak az õ másságukat kell tiszteletben tartani? Azt sem értem, hogy a másság tiszteletére olyan sokat adó SZDSZ most miért nem állt ki egy, a másságát, esetünkben magyarságát vállaló csoport mellett? Talán éppen azért nem, amiért a katolikusokat ért mocskolódások, a magyar koronával szembeni tiszteletlenség és az októberi magyar verés ellen sem emelt szót? Vagyis a neoliberálisok számára a jogok csak az egyesekre, a kötelezettségek meg csak a kettesekre vonatkoznak? Ez a helyzet, mint tudjuk, nem a demokráciákra, hanem a diktatúrákra jellemzõ állapot. A kivételeken alapuló, a kettõs mércét természetesnek tartó vezetés pedig csak csõdbe vihet egy országot. Ez ma már egyre nyilvánvalóbban látszik a gazdasági eredmények, a versenyképesség és az életszinvonal romlásában egyaránt. A gazdaságot, a társadalmat és a lelkeket egyaránt romboló, elszemetesítõ útról sürgõsen le kellene térnünk. Egy idõn túl ugyanis a romlási folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Úgy tûnik a jelekbõl és az adatokkal alátámasztható tényekbõl is, hogy közel vagyunk ehhez a ponthoz. Ezért sürgõsen gazdasági irányváltásra és erkölcsi megújulásra lenne szükség. Ehhez pedig szükség van a nemzeti immunrendszer megerõsítésére, az önvédelem képességének és akarásának feltámasztására is. Dr.Csath Magdolna Közgazdász, egyetemi tanár SZOCIÁLIS VÁLSÁGBAN A CSALÁDOK A szociális válság nem más, mint egy társadalmi, közösségi válság. Semelyik kormánynak semmilyen körülmények között nincs joga az emberek felhatalmazása nélkül pénzt kivenni a zsebükbõl, családokat, emberi sorsokat tönkretenni, egyáltalán kockára tenni a társadalom jövõjét; szétverni a szociális biztonságot szögezte le Pelczné Gáll Ildikó. Hozzátette: ehhez az MSZP-SZDSZ kormánynak sincs joga. Tarthatatlan állapotba kerültek a családok, felélték tartalékaikat, létfenntartásuk biztosítására eladósodtak, és ez tovább fog növekedni - figyelmeztetett Pelczné Gáll Ildikó A kuruc.info szélsõjobboldali portálon csütörtök hajnalban jelent meg a botrányt kavart Szeteykarikatúra állítólagos készítõjének közleménye. Én készítettem Szetey Gábor államtitkár úrról azt a bizonyos fotómontázst, ami tegnap délelõtt a Lánchíd Rádió weblapjára kikerülve valóságos lavinát indított el kormánykörökben, és a sajtóban ezekkel a szavakkal kezdõdik a kuruc.info oldalon olvasható közlemény. A közleményíró szerint Gyurcsány Ferenc és kormánya egyértelmûvé tette, hogy az általa készített montázst a Magyar Gárda Kulturális Egyesület lejáratására kívánja felhasználni mely szervezethez egyébként neki semmi köze nincs. Az ominózus képet az internetes naplóm Paródia rovatában helyeztem el, mellyel egyértelmûen jeleztem, hogy nem célom az államtitkár urat személyében megsérteni, csupán közszereplõi minõségében kívántam gúny tárgyává tenni õt. A témaválasztás mögött semmiféle mögöttes politikai megfontolás, vagy célzatosság nem volt. Mindez csupán egy szándékosan provokatív, hatásvadász elemnek lett szánva. Vallom ugyanis, hogy egyes közszereplõk esetén még a polgárpukkasztó eszköztárak használata is indokolt. Éppen ezért, ebbõl a szempontból a mai napig sem tartom vállalhatatlannak a rózsaszín háromszöggel, és a táborkapu képével operáló munkámat írja a levélíró, aki Kiss Endre Farkasként írja alá közleményét. Jómagam személyesen elhatárolódom a kirekesztéstõl, a faji megkülönböztetés minden formájától, valamint a homofóbiától, és a neonáci szervezetektõl. Éppen ezért, akár a személyemet, akár a munkásságomat összemosni ezen szélsõséges ideológiák bármelyikével, mindössze szerencsétlen félreértés írja. A montázs készítõje szerint Magyarország miniszterelnöke saját inkompetenciáját igyekszik takargatni azzal, hogy légbõl kapott veszélyekkel riogatja a magyar társadalmat. Inogva érzi a székét, ezért szétzúzza az emberek biztonságérzetét, hogy ne a reformoknak hazudott megszorító intézkedések miatt széthulló egzisztenciájuk járjon az eszükben. A cél teljesen világos: el akarják hitetni mindenkivel, hogy bár az õ irányításuk alatt valóban romba dõl a magyar gazdaság, azonban még mindig õk azok, akik képesek megvédeni a békés polgárokat egyes kitalált rémképektõl. Szeretnék mindenkitõl elnézést kérni, akit az általam készített kép esetleg megsértett volna. Kivéve természetesen Szetey Gábor államtitkár urat, ugyanis sziklaszilárd meggyõzõdésem, hogy a kamerák elõtt megjátszott sértõdöttsége csupán a kormány kommunikációs stratégiájának a része zárul a közlemény. Forrás: Hírszerzõ/KurucInfo jó ha figyelünk 19

20 Nemrég, egy különféle szakterületeket képviselõ, Kanada különbözõ részeirõl érkezett 40 üzletember és üzletasszony részvételével tartott megbeszélésen az egyik résztvevõ közönyösen ejtette ki a szavakat: mi, a nyersanyag, általánosságban utalva az emberekre. Amint a szavak elhagyták a száját, a teremben lévõk fele felhördült, amiért valaki nyersanyagnak nevezte õket. A társaság másik fele erre megkérdezte, hogy mi bosszantotta õket. A nõ ezek után folytatta az iparvállalati filozófia részletes kifejtését, és teljesen természetesnek találta, hogy az embereket nyersanyagnak tekintse. Az iparvállalati filozófiában a NYERSANYAG szó mindenre értelmezhetõ, amit a maximális profit érdekében ki lehet zsákmányolni. Ez magában foglalja az embereket, az egészségüket, szerveiket, vérüket, életüket, stb. Semmit sem kímélnek, nincsenek határok. A szervkereskedelem nagyon jövedelmezõ iparág néhány országban. Mexikóban állítólag teljesen egészséges gyerekek szemét távolitják el, hogy eladják az USA-ban, s ebben a hatóságok hallgatólagos bünrészességet vállalnak. A vérkereskedelem szintén jövedelmezõ üzlet. A hatóságok nem haboznak engedélyezni a fertõzött vér használatát azért, hogy védjék az üzlet pénzügyi érdekeit. Mi több, ezeket az üzletembereket is védik, és velünk, a nagyközönséggel fizettetik meg a kártalanítás költségeit. Azokat a költségeket, amiket teljes mértékben a felelõsöknek kellene viselniük, azoknak, akik a csalásból hasznot húztak. A MINDENT SZABAD IPARVÁLLALATI FILOZÓFIÁJA Ez a filozófia kiterjed az iskolákra, fõiskolákra, egyetemekre, ahol úgy tanítják, mint egy vallást. Hõsöket csinálunk azokból az emberekbõl, akik sikert értek el e filozófia által. A sikertörténetek mindanyiunkat izgalomba hoznak, és reményt adnak, hátha mi is olyanná válhatunk, mint õk. Jó amerikai módra, az establishment képes fenntartani az uralmát és folytatni a kizsákmányolást a profit érdekében. Ez még a kórházakra is kiterjed. Miért látnak szívesen bizonyos betegségeket a kórházakban? Mert pénzt hoznak. Másokat viszont éppen visszautasítanak. Mert azok nem hoznak pénzt. Elég csak a jövedelmezõség ismérveit ráhúznunk a kórházakra, hogy meghatározhassuk, melyik betegséget kezelik, s melyiket nem. Kit kezelnek, s kit nem. Ha már a jövedelmezõségrõl beszélünk, mindegy, hogy milyen területen, ez nem jelent mást, mint hogy a profitot az ügyfél szükségletei elé rangsoroljuk. Az egészségügyben ez a többség egészségének feláldozását jelenti a kiválasztott kisebbség zsebének kibélelése érdekében. Az állampolgárok egészsége egy ofyan áru, amelyet meg lehet venni, majd eladni. Francois Mitterand ÁLLAMI MONOPÓLIUM = MAGÁN MONOPÓLIUM A JÓ ÜZLET NÉHÁNY PÉLDÁJA 1. Elhízás Mint tudjuk, az elhízás többnyire egy mögöttes érzelmi probléma eredménye. De az elhízás kifizetõdõ. Óriási pénzösszegeket eredményez az iparnak. Alárendeltség állapotában tartani az embereket, és éreztetni velük, hogy abnormálisak és bûnösek nos, ez jó üzlet. 2. Meddõség Ez nagy részben a vizekben, a levegõben és az elfogyasztott ételekben lévõ szennyezés következménye, de ez a szennyezés pénzt hoz az iparnak. Ezért nem nyúlnak hozzá. Mi több, a meddõség kaput nyit egy másik jövedelmezõ üzlet elõtt. A lombikban történõ megtermékenyítés elõtt. 3. Mellrák A rák a reménytelenség és a tehetetlenség érzésének eredménye. A hatóságok mégis mindenhol azt hirdetik, hogy minden harmadik... negyedik... kilencedik nõnek mellrákja lesz. Folyamatosan ezt vésik az elménkbe, így az ténylegesen be is fog következni. Emellett a mammográfiát is erõltetik, ami felkelti a ráktól való félelmet, és ki is váltja azt. Ami bizony jó üzlet. 4. Koleszterin Ez nem betegség. Csak egy szám. Egy olyan szám, ami pirulákat ad el nekünk, amik meg-betegítenek, ami aztán még több pirulát ad el nekünk. 5. Depresszió Ez egy normális állapot fejlõdésünkben. Egy völgy két hegy között. Depressziósnak lenni annyi, mint lefelé haladni a lejtõn; leltározni, mielõtt megmászunk egy másik csúcsot. Ahhoz, hogy kimásszunk belõle, legkevésbé gyógyszerekre van szükség. A gyógyszer a völgyben tartja az embert, drog-függõségben. Bombaüzlet. Minél inkább az estabilishment érdekében áll valami, annál kevésbé áll a mi érdekünkben. Minél inkább javasolnak valamit a hatóságok, annál nagyobb veszélyben van az egészségünk. Olyan korban élünk, amelyben szemtanúi lehetünk tudatossági szintünk átalakulásának, ami bizarr fizikai és viselkedésbeli jelenségekkel járhat. Ezek a jelenségek tudományos szempontból gyakran megmagyarazhatatlanok. De nem kell aggódni. Éld át õket. És mindenek elõtt hagyd abba a pirulák és drogok szedését, amik zombikká változtatnak bennünket. AZ IPARVÁLLALATI FILOZÓFIA KONTRA JÓZAN ÉSZ Az iparvállalati filozófiát az iskolában tanuljuk. Ez egy gondolkodásmód, amit a hatóságok ültetnek belénk. Ez külsõ hatalom. A józan észt nem az iskolában tanuljuk. Ellenkezõleg, a józan észt ott elnyomják. A józan ész a lelkiismeretünk, ami megmondja, hogy összhangban vagyunk-e magunkkal, vagy sem. Ez a mi belsõ hatalmunk, ami megnyilvánul. Ez velünk született. MINÉL TOVÁBB JÁRUNK ISKOLÁBA, ANNÁL KEVE- SEBB A JÓZAN ESZÜNK. IPARVÁLLALATI FILOZÓFIA Szemben áll a természettel Szerzett Racionális Hatóságilag belénk nevelt Külsõ hatalom Intézményesített REND(ELLENESSÉG) Ha újra fel akarod fedezni a józan eszedet, felejtsd el az értelmedet, és hallgass a szívedre, ahogy gyermekként is tetted. Bízz önmagádban. Isteni lény vagy. Ghishlaine Lanctot 20 jó ha figyelünk