Sofia di Angelo ÁRNYJÁTÉK Fejezet

Átírás

1 Sofia di Angelo ÁRNYJÁTÉK 1-5. Fejezet

2 1. Fejezet Sziasztok, Nathan vagyok. Hogy mit érdemes rólam tudni? Tizennyolc éves, átlagos srác vagyok. A Portland külvárosában lévő Wilson gimi végzős diákja. És jelenleg kómában fekszem a helyi kórházban. Sokan írtak már az enyémhez hasonló élményekről. A helyzet viszonylag egyszerű. Az ember balesetet szenved, vagy tudja isten, mi történik vele, mire azon kapja magát, hogy eszméletlenül fekszik egy kórházi ágyon. Csövek lógnak ki belőle, és gépekkel próbálják életben tartani. A teste ott fekszik előtte, a családja talán mellette van és a kezét szorongatja, sírva, hogy ébredjen már fel. Néha a haverok és a barátnője is benéznek hozzá, ő pedig puszta lélekként tekint le a morbid jelenetre, és akárhogy is próbálkozik, képtelen szeretteinek tudtára adni a jelenlétét. Még nem halt meg, de már az élők világához sem tartozik. Össze van zavarodva, és ha meg is próbál visszatérni a testébe, rá kell jönnie, hogy az előtte álló feladat piszkosul nehéz. Tudom, most biztosan értetlenül néztek magatok elé. Összehúzzátok a szemöldökötöket és elkönyveltek komplett idiótának. A helyetekben én is ezt tenném. Amikor régebben ilyen sztorikról hallottam, én is csak nevettem rajtuk. Semmi értelmüket nem láttam. A bulvárlapok színesítésére kitalált kamunak hittem őket, abba pedig végképp nem gondoltam bele, hogy egyszer én is így járok majd. Erre tessék... Ahelyett, hogy kiélvezném a végzős évem, most itt ülök a kórházi ablakom párkányán, és bámulom az önmagamra már alig hasonlító testem sápadt, beesett arcát. Király elfoglaltság, higgyétek el! Szerencsémre már túl vagyok azon a ponton, hogy idegeskedjek, megpróbáljak mindenkivel kapcsolatba lépni, és olyan kérdéseket tegyek fel magamban, amikre senki sem tud választ adni. Néhány nap, esetleg

3 egy hét után hozzá lehet szokni ehhez is. Nekem legalábbis ennyi kellett hozzá, hogy valahogy elfogadjam a helyzetem. Miután sikerült átlendülnöm a holtponton elhatároztam, hogy megírom a történetemet. A recepcióról loptam pár papírt és tollat, most pedig itt vagyunk. Életemben először naplót vezetek. Talán memoárt Nézzétek el nekem, nem vagyok művész. Sosem írtam ezelőtt. Mégis szeretném, ha valaki megismerné a teljes mesét. Tudniuk kell róla. Talán nekem is kell a megerősítés, hogy még nem őrültem meg teljesen. Talán attól félek, hogy idővel elfeledkezem mindenről. Hogy ha nem írom le, elvesztem a célomat. A célt, hogy kijussak innen. A célt, hogy mindkettőnket felszabadítsam. Hisz nem is különbözik annyira kettőnk helyzete Talán sikerül kitalálnom valamit, amivel véget vethetek ennek, hogy mindketten tovább tudjunk lépni. Még ha én el is buknék, ha valaki megtalálja ezt a két naplót a fiókban, számára majd minden értelmet nyer. Még ha én el is buknék, az a valaki majd segít neki, hogy megnyugodhasson a lelke. Akkor senki másnak nem kell majd meghalnia Ti persze nem tudjátok, kiről beszélek. Arról sem, milyen másik naplót emlegetek. Ráadásul még azt sem meséltem el, hogy kerültem ide pontosan. Látjátok, ez egy hosszú, és az átlagos baleseteknél egy fokkal bonyolultabb történet. Nem is szeretnélek tovább untatni titeket a felesleges bevezetéssel. Szóval inkább kezdjünk bele

4 2. Fejezet Ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Mondjuk úgy a 2017-es nyár végére. A nyárra, amikor minden elkezdődött. A legjobb barátom, Craig az egész szünidőt Marylandben töltötte a nagyszüleinél, Laurel városkájában. A szülei zavarták oda, remélve, hogy majd az öregek mellett tanul némi tisztességet és jó modort. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert Craig egy tipikus bajkeverő. Lehet szó bármilyen csínytevésről vagy szórakozásról, ő benne van, és minél több szabályt szeg meg közben, annál inkább élvezi. Sőt, gyakran ő maga viseli az ötletgazda szerepét is. Mottója mindig is az volt, hogy "Egyszer élünk, hát élvezzük ki." Ez felhatalmazta őt arra, hogy bárhol és bármikor, kedve szerint teljes káoszt teremthessen. Neki nagyon is tetszett ez a szerep, de gondolhatjátok, hogy a szülei más véleményen voltak erről. A biztosítékot végül az verte ki, hogy tavaly év végén kölcsönvett néhány dolgot a kémiaszertárból, és kis híján berobbantotta a focipálya lelátóját. Eredetileg az egyik termünkben akarta volna elsütni a kis bombáját, de amennyi füsttel járt a kísérletezése, jobbnak látta, ha nem hívja fel magára a tűzoltók figyelmét még idő előtt. A pályán szinte senki sem foglalkozott vele. Csak egy tanárnak tűnt fel, hogy mivel is próbálkozik, balszerencséjére viszont az az egy pont a töri tanárunk volt, aki gyakorta túl komolyan veszi a házirend betartatását. Barátom csak azért úszta meg a felfüggesztést, mert már nem több, mint egy évet kell a gimiben letöltenünk, aztán mehetünk isten hírével. Craig szülei viszont nem repestek az örömtől, és még kevésbé voltak elnézőek, mint az igazgatónk. Az évzáró után már rakták is fel szegényt a repülőre. Barátom eleinte nem sok esélyt adott száműzetése helyszínének, visszatérve viszont már jóval izgatottabban mesélt az ott eltöltött időről. Ez az izgatottság pedig magával vonzott minden mást

5 Marylandben van egy elhagyatott elmegyógyintézet. Még évekkel ezelőtt zárták be, az embertelen bánásmód és az ott uralkodó szörnyű körülmények miatt. A működése idején is szóltak már különböző szóbeszédek a helyről. Úgy tartották, aki oda egyszer belép, soha többé nem jut ki élve. Az ilyen történelemmel bíró épületekről persze az emberek azonnal elkezdik kreálni a különböző szellemsztorikat, például, hogy a betegek a mai napig ott kísértenek a kopár folyosókon és romos szobákban. Na, ez már valahogy megragadta Craig figyelmét, akit mindig is érdekelték a hasonló helyszínek. Mondhatni megszállottja volt a természetfelettinek. Amint tudomást szerzett az elmegyógyintézetről, már nem lehetett megállítani. Gondosan pakolta össze holmiját és várta az éj leplének közeledtét. Mikor lement a nap, nagyapja szokásához híven elszívta utolsó slukk szivarját a verandán, bal lábára sántítva visszavánszorgott a lakásba, és bezárta maga mögött a bejárati ajtót. Ahogy a nagyszülők leoltották az összes villanyt, Craigben felébredt a kalandvágy. Kimászott szobája ablakán, le az ereszcsatornán, majd futva tette meg a teljes útját, egészen az elmegyógyintézetig. Mikor Craig kilépett az épületet körülvevő erdő fái közül, az ég már feketéllett felette. A fogyó hold világította meg a térdig érő füvet és gazzal benőtt járdakövet, ami a bejárat felé vezetett. Sehol egy őr. A kerítés vasát rozsda borította. Rúdjait elgörbítette, helyenként le is törte az idő. A fiú levegő után kapkodott, ahogy keresett köztük egy szélesebb rést, amin átmászhat. Kezébe vette zseblámpáját. Az udvar elvétett fái árnyékot vetettek elé, ahogy macskaléptekkel egyre közeledett a négyemeletes, vörös téglájú főépülethez. Az ablakok üvegeit mind kitörték. Keretük fehér festése pergett. A bejárat ajtaja széles mahagóni volt, amibe neveket véstek a kíváncsi tekintetek. Craig a fejét rázta. Bársonybarna szemei az írásokat kutatták.

6 Esses hooligans 1 vonta össze sűrű, fekete szemöldökét. A kilincsért nyúlt, és belépett a dohos levegőjű folyosókra. A fal omladozó vakolatának fehérjét vulgáris graffitik tarkították. Az ablakokon befújt a meleg nyári szellő. A padlót szemét borította. Törött székek, szakadt ágymatracok és üvegszilánkok vették körül a fiút minden irányból. Fekete tornacipője sűrű port vert fel lépései nyomán, amin arany fénnyel csillant meg zseblámpájának fénye. A plafonról pókhálók lógtak, de még azok lakói is rég elhagyták otthonukat. Az ajtók tárva nyitva álltak előtte. Szivacs borításukat szakadások tarkították, amikből lógott a bélés. Craig elővette kameráját. Elindította a felvételt és bevilágított az első ajtón augusztus 9. szerda szólalt meg mély, rekedtes hangján. Az első éjszaka Forest Haven kísértetjárta falai közt. A bejutás könnyű volt. Túl könnyű. Szellemek eddig sehol. A mennyezet megremegett felette. Por hullott kockás favágóingére, ő viszont rá sem hederített. Céltudatosan ment előre. Lefilmezett minden falfirkát. Az útjába kerülő orvosi székeket és műszereket. A szeméttel teli szobákat, amikbe nem jutott be. Egy zárt helyiséget, ahol egy pokróccal terített matracot törött sörösüvegek és cigicsikkek vettek körül. Úgy néz ki hajléktalanok is megfordulnak néha. A szagból ítélve elég gyakran húzta el száját. Alsó ajkának sarkában megcsillant egy régi heg. Ellépett egy hordágy mellett, aminek kifeszített bőr felületére krétával eltorzult emberi arcokat rajzoltak. A levegő poros. Jegyzet magamnak: holnap hozzak magammal bandanát. Farmerjának zsebéhez kapott, biztos nála van-e inhalátora. A következő helyiségben mindent fehér csempe borított. A zuhanyzók alját penész lepte be. A függönyöket félig leszabták. Viaszos felületüket mélybarna pettyezés tarkította. 1 Portugál: Ezek a huligánok

7 Talán sár. Talán alvadt vér vont vállat Craig. Tovább lépett az egyik törött sarkú tükörhöz. A kosztól már nem lehetett többet látni benne, mint elmosott pacákat. Craig áttörölte alkarjával, majd undorodva nézett le a már vörös-fekete helyett szürke ingujjára. A tükörre emelte kameráját. A felvételben megjelent arcának homályos mása. Olajbarna bőre sápadtnak hatott az éjszakában. Tekintete izgatottságtól csillogott. Rakoncátlan ébenfekete fürtjein alig maradt meg fekete sapkája, ami a nyár ellenére is kötelező viseletének számított, akár levágott ujjú kesztyűje és a nyakában lógó hematit rózsafüzére. Hirtelen fordult hátra, mikor megrezdült mögötte az egyik zuhanyfüggöny. Rávilágított, majd nevetés szakadt ki torkából, ahogy meglátta a vele szembenéző patkány gombszemeit. Még mindig semmi nézett vissza a tükörbe. Okosabb vagy ennél, meu filho 2 ciccegett. Tekintete viszont megakadt a tükör sarkában, amikor egy fehér árny haladt el mögötte. Az előbbinél lassabban fordította a sziluett irányába kameráját. A képernyőt figyelve lépett vissza a folyosóra. Nem látott mozgást. A szemével játszó fény eltűnt, csak a visszhangos falakat hagyta maga után. Craig minden szobát gondosan átvizsgált. Az igazgató irodáját, aminek asztalából minden papírt a padlóra szórtak. Az orvosi leleteket lábnyomok és szakadások tették már-már olvashatatlanná. Craig a szemben lévő fal könyvespolcához lépett és levett egy sárguló, dohos könyvet. Freud: A halálösztön és az életösztönök olvasta le címét, majd kezébe vette a könyv egy társát. Burton: A melankólia anatómiája. Jó lesz. 2 Portugál: fiam

8 Kinyitotta táskáját és elrejtette benne két szuvenírjét, legfinomabb mozdulataival, mintha csak élete szerelmének lágy bőrén simítana végig. Leguggolt és a szilánkokra ügyelve felhúzott pár orvosi papírt. Olvasgatni kezdte az ázott neveket. Natalie Yates, antiszociális személyiségzavar. William Jenkins, bipoláris affektív zavar. Jeremy Shane Davis, disszociatív személyiségzavar, mániákus depresszió, öngyilkossági kísérletek. Született augusztus 4-én. Craig felkuncogott. Utólag is boldog szülinapot, haver! A fapadló megreccsent. Hideg széllökés forgatta fel a rendezetlen papírokat. Craig lassan állt fel. Körbevilágított a helyiségben. Lehelete fehéren játszott előtte. Szívverése felgyorsult. Arcán féloldalas mosoly játszott. Mellkasában elakadt a lélegzet. Na mi az? nevetett fel. Jeremy? Ne félj, meu amigo 3, nem akarlak zavarni. Csak nézelődöm. Ugye nem bánod? Kérdésére nem érkezett felelet. Letette az asztalra a papírokat, és tovább indult. Lépéseinek recsegését szinkronban követte egy másik hang, mintha nem lenne egyedül. Az ajtón rozsdásodó aranyozott névtáblán jégvirágok táncoltak. Ez érdekes húzta végig ujját a táblácskán. Henry Walters. Nem kedvelted a főnököt, mi, Jerry? A plafonról por és vakolat hullott alá. Craig nevetve kapta maga elé kezét védekezően. Jó-jó, meu amigo, értettem. Nem becézgetlek! Barna tekintete a padlóra terelődött, amiről további port vertek fel a recsegő, láthatatlan lépések. Craig követni kezdte őket. Arcáról nem fagyott le huncut, féloldalas vigyora. Gyorsan vette a levegőt. Torkában 3 Portugál: barátom

9 gombóc ült. Szíve majd kiugrott a helyéről. Hangja viszont meg sem rezdült. Halkan kuncogott, ahogy felsétált a roskatag lépcsőkön a második emeletre. A levegő egyre csak hűlt körülötte. Egyre gyakrabban látta a fehér árnyakat szeme sarkában játszani. Lámpája pislákolni kezdett. Viselkedj veregette meg kamerát tartó kezével, mire a fény kiélesedett. A recsegő hangok elhallgattak körülötte. Épp egy zárt ajtó előtt állapodott meg. Könyökével belökte azt, és végignézett a kis helyiségben. Szürkére festett falak. Kopott fapadló, amit törmelék borít. Az egyik sarokban fémrácsos ágy, mellette törött éjjeliszekrénnyel. Craig közelebb lépett a matrachoz. Izgatottan harapott ajkába, hogy visszafojtsa nevetését, mikor pillantása egy széles varrásnyomra vetült a matrac fején. Kesztyűs kézzel tapogatta meg a felületet. Ujjai egy kemény lapra találtak. Szeme elkerekedett. Ledobta táskáját a matracra és előhúzta farzsebéből bicskáját. Kapkodva vágott végig a koszos anyagon, majd nevetésben tört ki. Nicsak, ez a szerencsenapom! Kezével tépte tovább az elnyűtt anyagot, majd tátott szájjal simított végig a széles, nyolcszög alakú fatáblán. A könnyű lapba körben betűket és számokat véstek. A lakkozott felület közepén egy pentagram ékeskedett, közepében két rúnával. A táblán még négy latin szó volt olvasható. Craig tekintete a felsőt betűzte, elméjében a jelentés után kutatott. Neked is üdvözlet nézett aztán a legalsó szóra és viszlát. Akkor a két szélső az igen és nem. Táskájába rejtette a táblát és lélegzetét visszafojtva nyúlt be a matracba, tovább keresgélve. Ujjai sokáig csak a puha bélést tapintották, aztán egy apró fa háromszögre találtak. Craig megragadta a planchette-et és arcához

10 emelte. Bal szemét lehunyva nézett át a mutató felső sarkába vágott lyukon. Azt is bedobta a tábla mellé, majd vállára vetve a hátizsákját teljes erejéből rohant le a lépcsőn. Csak akkor kapott levegőhöz, mikor már átmászott a kovácsoltvas kerítésen és visszafordította kameráját az elmegyógyintézet távolinak tűnő épülete felé. Ó, édes lihegte, majd felkiáltott és széles integetésbe kezdett. Köszönöm! Holnap találkozunk, meu amigo! Leállította a felvételt és mobiljáért nyúlt. Nekem pedig meg is érkezett hajnalban a lényegre törő üzenete: "Tudtam!" Akkor még csak álmosan dörzsölgettem a szememet, hogy ki tudjam olvasni a vakító fényű feliratot, aztán vissza is aludtam. Reggel tiszta fejjel hívtam fel inkább, kezemben kávéval. Craig hosszasan ásítva fogadta a videóhívást. Göndör fürtjei úgy kanyarogtak, ahogy azt épp párnája elrendelte. Szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek. Bőre sápadt volt, bár én még a nyaralásunkon szerzett barnaságommal is beleolvadtam volna mellette a falakba. Haver, szörnyen nézel ki állapítottam meg. Hangom rekedten szólt a korai időponttól, Craig kuncogása viszont még mindig mélyebben csengett. Megjegyzésemre vállat vont, és közelebb hajolt a képernyőhöz. Megvan! próbált suttogni, sikertelenül. Mi van meg? Láttál egy szellemet? Barátom a szemét forgatta. Annál sokkal jobb. Eleresztettem egy sóhajtást, és felvont szemöldökkel kortyoltam bele kávémba. Mondd, mit találtál? Ha hazamegyek, megmutatom öltötte fel huncut mosolyát. Ugye tudod, hogy egy hullával nem engednek fel a repülőre?

11 Ezzel viszont igen! Lopva vetett egy pillantást szobájának ajtajára. Az ajtó felől csoszogás hallatszott, aztán kopogás ütötte meg a fülünket. Na de most mennem kell. Két hét és találkozunk! Csak győzzem kivárni nevettem. Craig letette. A nyár maradékát jórészt unalmasan töltöttük el. Craig sakkpartikkal szórakoztatta nagyszüleit, én pedig az időm jó részében a barátnőmmel randiztam, baseball meccsekre cipeltem a tizenhárom éves öcsémet és berúgni jártam az osztálytársakkal, ahogy az egy jó kamaszhoz illik. Aztán eljött az évnyitó. Alighogy elkezdődött az utolsó gimis évünk, délután már azon kaptam magam, hogy Craig a csuklómba kapaszkodva húz végig a sulink folyosóin, majd leráncigál egészen a focipálya lelátójához, ahol a bombás kísérletével anno csődöt mondott. Emlékszel arra a bizonyos dologra, amit meg akartam mutatni? ült le az egyik padra, és kezébe vette a hátizsákját. Tekintete úgy csillogott, akár egy lelkes kiskutyáé, aki pórázával a szájában arra vár, hogy sétálni vigyék végre. Ha annyira fontos az a valami, amit meg akarsz mutatni, miért pont itt? néztem körbe a pályán, ami teli volt diákokkal. Kezem zsebre dugtam, és talpamon kezdtem hintázni. Craig ingének mandzsettájával babrált. Mert a szüleim miatt még mindig nem akarok bárkit is hazavinni. Te a temető mellett laksz, más helyre meg aligha mehetünk. Pont azért szeretsz folyton nálam lógni, mert temető mellett lakom foglaltam végül helyet mellette. Majd megérted, companheiro 4. 4 Portugál: partner

12 Válaszára csak megráztam a fejem. Elárulod végre, hogy mi az a valami, amitől majd kiugrasz a gatyádból? Craig egy zacskót húzott elő táskájából. Úgy simított végig rajta, mintha csak legféltettebb kincsét tartaná a kezében. Már készült volna elővenni azt a bizonyos valamit, mikor a barátnőm, Rose csatlakozott társaságunkhoz. Helló srácok! mosolygott ránk telt ajkaival. Hangja édesen szólt, mint a tavaszi szélben játszó csengettyűk. Ugye nem zavarok? Meg sem várta, míg válaszolunk, csak kényelmesen helyet foglalt ölemben. Rézvörös hajából eperillat áradt. Átöleltem derekát és váltottunk egy csókot, majd figyelmünket ismét Craignek szenteltük. Szia Rose köszörülte meg torkát. Összevont szemöldökkel nézett rám. Igazából mi épp- Ugyan már, bármit is loptál haza abból az elmegyógyintézetből, csak nem olyan titkos. Barátom pár pillanatig húzta a száját, aztán csak beadta a derekát. Rose a haját csavargatta ujjai között, alig figyelt a beszélgetésre. Erről senkinek egy szót se! Esküdjetek meg rá! Félig elengedtem barátnőmet, miközben haverom lehúzta kesztyűjét. Szinkronban köptünk bele jobb tenyerünkbe, és kezet rázva megkötöttük titoktartásunkat. Rose undorodva ráncolta meg szeplős orrát, majd inkább felemelte kisujját. Mi inkább maradjunk meg ennél. Craig mosolyogva, vonakodás nélkül fogadta el a kisujjesküt, aztán visszavette ölébe a nehéz zacskót, amit előbb már készült volna kibontani. Mérnöki pontossággal fejtette le azt egy fatábláról, amit aztán letett elénk. Szóval találtál egy ouija táblát néztem fel rá elismerően bólintva. Ugye tudod, hogy bármelyik játékboltban lehet venni? Nath, ne törd le szegény srácot! rótt meg barátnőm.

13 Craig ugyanolyan átszellemült vigyorral folytatta tovább a bemutatóját. Persze, mert a játékboltban ugyanilyen táblákat lehet kapni. Végigfuttatta ujját a lakkozott felületen. Ezt kézzel faragták ki, látni a betűkön, nem egy nyomtatott partijáték. A szöveg latin rajta, ezek meg védelmi rúnák, a vikingek és a boszorkányok használták őket, ahogy a pentagrammot is! Állítólag az első ouija táblákat koporsófából készítették. Szinte biztosra érzem, hogy ez is abból van. Talán egy valódi boszorkány készítette hadarta izgatottan. Logikus lenne, a boszikat csomószor zárták diliházba! Persze csak az égetés után tettem hozzá nevetve. Boszorkányok nem léteznek, amigo. Tanulj meg spanyolul, jól áll puszil meg Rose. Én úgy hallottam még mindig vannak boszorkányok. Sarah mesélte, hogy találkozott egyel, amikor Angliában nyaraltak. A csaj a helyi időseket látogatta, mindig gyógyszereket vitt nekik, amiket ő készített, és cserébe nyulakat meg csirkéket kért tőlük. Azt beszélték róla, hogy már hosszú évek óta járta a várost, és egy percet sem öregedett. Ráadásul egy kunyhóban élt, valahol az isten háta mögött. Tuti, hogy boszorkány. Persze, és amikor Sarah meglátogatta, elvágta az egyik csirke torkát, a vérével pedig sátáni erőket idézett meg, hogy megjósolja neki a jövőt a lelkéért cserébe ráztam a fejem. Craig visszanyúlt a zacskóba és egy újabb, az előbbinél jóval kisebb fadarabot húzott elő. Mindegy, nem muszáj hinned benne. Ez a táblához való planchette. Azt beszélik, ha átnézel a lyukon, akkor láthatod a világok közt rekedt szellemeket. Azt is beszélik, hogy ha elégetsz egy eredeti táblát, az sikoltozni kezd. Mi lenne, ha kipróbálnánk?

14 Barátom szúrós pillantásai miatt mosolyom helyett magamra erőltettem legjobb pókerarcom. Nem azért mentem el abba az elmegyógyintézetbe, hogy aztán csak simán elégessem, amit találtam háborodott fel. Következő gondolatát halkan, mégis hadarva tette hozzá. Plusz, ha meghallod a tábla sikolyát, meghalsz két napon belül. Ugye nem láttál vele semmilyen szellemet? Rose először Craig felé fordult, majd rám emelte jádezöld pillantását és megszorította a kezem. A srác lesütött szemmel rázta meg a fejét. Sajna nem. De biztos vagyok benne, hogy találkoztam egy szellemmel! Ha annyi pénzem lenne, ahányszor ezt hallottam sóhajtottam fel a fejem rázva. Mondd, hogy nem tervezed kipróbálni a táblát reszketett Rose. Egyedül biztos nem! Craig felém bökött mutatóujjával. Ezért van szükségem Nath-re! Torkomból nevetés szakadt fel, barátom csillogó tekintetére viszont elakadt a szavam, és felvont szemöldökkel néztem szemébe. Komolyan? Megint? Azt hittem a legutóbbi ilyennél elkönyvelted, hogy az én aurám taszítja a szellemeket. Amúgy is, hol találtál te ilyen táblát egy elmegyógyintézetben? Craig az orra alatt motyogott, miközben visszarejtette a táblát táskájába. Bevarrva az egyik ágy matracába. És ezt kijelentve is úgy érzed, hogy jó ötlet lenne kipróbálni? Azt hittem, te nem hiszel az ilyenekben. Te viszont igen, és ha jól emlékszem, még te magyaráztál nekem arról, hogy a szellemidézések balul sülhetnek el. Pont ezért nem vittem el hozzátok, a temető mellé. Nem vagyok hülye, Nath! Nem lesz baj. Én ebből akkor is kimaradok, kösz ráztam meg a fejemet.

15 Én sem támogatom az ötletet szólt közbe Rose, aki a nyakában lógó szív alakú ezüstláncát szorongatta fél kezével. Értem. Szóval Mr. és Mrs. Hitetlen beijedt egy játéktól, mi? Craig vállára kapta hátizsákját, és felkelt a padról. Leporolta nadrágját, majd a gimi épülete felé vette útját, magunkra hagyva minket Rose-zal, akinek meztelen karjára már ettől a rövid beszélgetéstől is kiült a libabőr. Akkor lezártuk ennyivel a témát. Craig egy ideig nem igazán akart hozzám szólni, de némaságát csak pár napig volt képes tartani.

16 3. Fejezet Na jó. Elnézem neked, hogy ilyen negatív vagy, de csak mert alsós korunk óta barátok vagyunk állt meg mellettem Craig, amint bedobtam szekrényembe a tornazsákom. Még mindig a rögbiedzésem hatására kapkodtam a levegőt, de kuncogva ráztam a fejem barátom hangsúlyozására. De a szellemidézésről nem tettél le. Dehogy nevetett fel. Na jó, talán egy kis időre. Csak ne csinálj hülyeséget pakolásztam tovább, majd vállamra vetve táskámat elindultam a kijárat felé. Craig kapkodta mellettem lépteit, amihez az is közre játszott, hogy a lábai jóval rövidebbek voltak az enyémeknél. Mi számít hülyeségnek? Például egyedül kipróbálni a táblát vontam meg a vállam. Nem tudom, haver, te vagy a szakértő. De te nem vagy hajlandó szolidaritást vállalni, mert beijedtél valamitől, amiben nem is hiszel. Megengedtem magamnak egy mély sóhajtást, majd lesütöttem a szemem. Még átgondolom, jó? Arcára széles vigyor ült. Akkor csak kísérj el valahová! Szellemekhez van köze? Talán Akkor nem! Még meg sem hallgattál, companheiro! kapta fel kezét védekezően. Elléptem barátom mellett és kitessékeltem a suli bejáratán, ő pedig azonnal a parkoló felé vette az irányt. Bárhová megyünk, semmit sem vagyok hajlandó megidézni!

17 Craig a szemeit forgatta. Nem is kell, csak kísérj el valahová. Hogy ennyit kell neked könyörögni, hogy a legjobb barátoddal töltsd a délutánod Nyugi, elmegyek veled. Csak még egy kérdés. Ha jellemezned kellene, hogy mennyire tartod a helyet kísértetek által lakottnak, egy tíztől a hirtelen mind meghalunkig tartó skálán, mit mondanál? Haltál már meg miattam? nyitotta ki a szüleitől kölcsönvett furgonjának ajtaját. Kérdését megválaszolva bemásztam az anyósülésre. Amúgy csak egy erős tízes tette hozzá, és elfordította a slusszkulcsot. Az utunk autóval úgy fél órát vett igénybe, majd egy tizenöt perces sétát, amíg elértünk a már jól ismert helyszínünkre, amit Craiggel szinte minden hónapban meg kellett látogatnunk. Sűrű erdő vett körül minket. Talpunk alatt recsegett az avar és a letört faágak egyvelege. Minden sötétzöld fényben úszott a nyárfák és páfrányok között. A turistaösvény mellett kis patak csordogált, tiszta sodrása gyakran változott apró vízesésekké. A friss levegő elfeledtette a közeli város teljes létezését. Végállomásunkként mohával benőtt falak és lépcsősorok fogadtak minket. A boszorkány kastélyának nevezett, félig leomlott kunyhó ismerős barátként tekintett le ránk. Feketedő szikláit graffitikkel rajzolták teli a helyiek. Craig felnevetett, ahogy meglátta, senki sincs a környéken rajtunk kívül. El kéne kezdenem lottózni, ez a szerencsés időszakom! Ha nyersz, felezünk! másztam fel utána az épület tetőterébe. A lépcsők felett fák ágai ölelkeztek össze, amiken madarak csicseregtek. Velem szemben vörös felirat rikított az egyik ajtókeret fölé festve: Sátán, kérlek?

18 Craig már el is helyezkedett a hűvös köveken, hátát a falnak vetette. Arcát az égre fordította, ahonnan tető hiányában kedvesen simogatta a napfény. Ah, divina 5. Szóval, mi a terv, főnök? Itt maradunk estig vonta meg a vállát, és megveregette a földet maga mellett. Helyezd magad kényelembe. Ledobtam a táskám, és elővettem a telefonom. Tárcsázni kezdtem, mire Craig felnézett a hátizsákjából előkotort dolgai közül. Kit hívsz? Szia Scott! kapta meg válaszát, amint öcsém felvette a telefont. Otthon vagy? Jó, siess haza Én későn megyek. Anya is dolgozik. Ebéd a hűtőben. Ne merj pizzát rendelni! Oké, helló. Ezt gyorsan lezavartad nyújtott felém Craig egy sörösüveget. Én szó nélkül elfogadtam, majd leültem mellé. Nem lesz gond, hogy ittasan vezetsz haza? Egy az enyém, a többit te iszod meg, szülinapos! Nekem jó a kóla. Mosolyától megvillant ajka sarkában a fehér heg, amit még mellettem szerzett kiskorában, mikor véletlenül összetörtük édesanyám kedvenc üvegasztalát. Csak le ne részegedj nekem! forgattam szememet. Attól téged kéne félteni, szöszi! Ne hívj szöszinek, macikám! Vállba bokszoltam barátomat. Amúgy meg nyáron volt szülinapom. Craig nevetve csavarta le italának kupakját. Mintha nem tudnám ennyi év után, maninho 6. Nyáron nem voltam itt, fel se tűnt? Most, hogy mondod, mintha rémlene valami. Kinyitottam a söröm és koccintottunk. Craig nevetve nézett fel rám. 5 Portugál: isteni 6 Portugál: kisöccs

19 Boldog szintlépést! Kösz, amigo! dőltem neki én is a kunyhó falának. Kellemes csend ült meg körülöttünk. A madarak beszélgettek, a közeli patak halkan csörgedezett. Az avar recsegett a rejtőzködő állatok mozgásától. Emlékszel még a történetekre, amiket meséltem? tűnődött el Craig. A kastélyról. A pórul járt szerelmespárra gondolsz? Anne és Mortimer bólintott barátom. A srác megkérte Anne kezét, de az apja nem engedte meg. Szóval titokban összeházasodtak. A csaj apja pedig megölte az újdonsült férjet. Emlékszem ittam tovább. De voltunk itt már vagy ezerszer. Nem láttunk semmi természetfelettit. Ha itt is kísértenek, nincs szerencséd. Craig lesütötte tekintetét. Látni lehetett rajta, fejben még nem zárta le a lehetőséget, hogy talán itt találkozik majd élete első szellemével. Biztos miattad van! Túl negatív az aurád. Hitetlen könyökölt oldalba. Nem is tudom m ért lógok veled. Mert túl menő vagyok, hogy ne tedd. Szívéhez kapta kezét. Ó, és még szerény is. Beszélgetésünk átváltott szimpla baráti csevegésbe a nyáriszünetről. Craig mesélt a nagyszüleiről, a kis tóparti házukról, a kártyatrükkökről, amiket nagyapja tanított neki, én pedig folytattam a sort az itthoni meccsekkel és házibulikkal. Hoztam neked valamit kezdett el táskájában matatni. Egy gyűrött kék csomagot rántott végül elő és nyomott a kezembe. Utólag is boldog szülinapot, kölyök. Csak pár hónappal vagy idősebb, ne hívj kölyöknek nevettem fel, ahogy kinyitottam az ajándékot. Lovecraft egyik horror regénye volt. Nem is Craig lenne Köszi.

20 Remélem tetszeni fog. Még ha nem is vagy oda az ilyen sztorikért. Aztán megköszörülte a torkát. Apád eljött? Meghúztam a söröm. Szabad kezem ökölbe szorult. Úgy ismered? Legjobb barátom nem is firtatta tovább a témát. Emlékszel, amikor először hoztalak fel ide? Craig kérdésére ismét mosoly ült ki arcomra. Hogyne emlékeznék. Magaddal hoztál vagy egy hétre elegendő cuccot, hogy addig itt maradhassunk, amíg nem látsz végre valami nem evilágit. Nevetésemre barátom csak hosszadalmas szemforgatással felelt. Igen, de valaki két nap után már szenvedett, mert éjszaka hideg van, és kényelmetlen a hálózsákban aludni. Te akartad, hogy veled jöjjek! Kiittuk maradék sörünket, és elmerültünk a nosztalgiázásban, mígnem végül ránk sötétedett. A hold fényében már hátborzongatóbban néztek le ránk a kőfalak. Baglyok huhogtak felettünk. Megelevenedtek az éjszakai hangjai. Craig elővette kameráját és megkereste az elmegyógyintézet felvételeit. Ezt nézd meg! Felém fordította a képernyőt, amin visszajátszotta a tábla megtalálását. Biztos, hogy volt ott valami! Mosolyra húztam a szám csillogó tekintetét látva. Az ilyen elhagyatott épületek teli vannak patkányokkal és hasonlókkal, simán lehet, hogy azok verték fel a port. A recsegést is megmagyarázná. Na és a hideg? Éjszaka volt, Craig. A téglaépületek éjszaka hidegek. Az ablakokat is mind kitörték. Barátom kuncogva rázta a fejét. Persze, azért volt jeges a névtábla. Augusztusban. Azt mivel magyarázod, Sherlock?

21 Vettem egy mély lélegzetet, és az égre emeltem tekintetem. Megvakartam borostás állam. Nem tudom vontam vállat. Craig a levegőbe bokszolt. Pontosan! Szellemek. Elővette zseblámpáját és felkelt a kőről. Itt az ideje elindulni porolta le nadrágját. Vállára is kapta táskáját és elindult visszafelé. Nem várod meg a kísérteteket? követtem le a lépcsőkön. Válla felett nézett vissza rám, arcán baljós mosollyal. Szeretnéd? Inkább hagytam. Óvatosan vánszorogtunk le a meredek ösvényen. Lábunk alatt csúszott a talaj. Craig zseblámpája csak egy vékony ösvényt világított meg előttünk. A minket körülvevő fák és bokrok tömkelege gyakran ingott meg recsegve, néha a szél, máskor a benne mozgolódó állatok miatt, mégis libabőrös lett tőle az alkarom. Pár perc séta után zseblámpánk felmondta a szolgálatot. Van nálad plusz elem? Elővettem a telefonomat, hogy azzal világítsak tovább. Craig a fejét rázta. Csak gyere tovább. Mindjárt lenn vagyunk. Barátom lába megbicsaklott. Hanyatt esett, és csúszni kezdett lefelé a domboldalon. Torkából üvöltés szakadt fel. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Craig! kiáltottam utána, majd megkapaszkodva az ágakban lesiettem hozzá. Szerencsére nem esett sokat. Mikor elérte a telefonom fénye, nyöszörögve ült fel az avarban. Könyökét lehorzsolta, a karja többi részét pedig felkarcolta néhány ág. Ruháját sár és levelek borították. Jól vagy? nyújtottam neki segítő kezet.

22 Ő némi portugál szitkozódás után felhúzódzkodott, és ránehezedett fájós bokájára. Hogyne húzta mosolyra a száját, és megveregette a vállam sáros kesztyűjével. Tovább indult, minden lépésénél felszisszenve, közben folyamatosan szedegette magáról az erdő maradványait. Elértük az ösvényt. Folytathattuk is tovább sétánkat a furgon felé. De lábam egy pillanatra a földbe gyökerezett. Hangos reccsenés ütötte meg fülemet. Te is hallottad? Craig felvont szemöldökkel nézett körül. Biztos csak egy mókus nyögte bal alkarját dörzsölgetve. Tovább sétáltunk. Fél perc sem kellett hozzá, hogy újabb ágak törésére figyeljek fel. Hideg szellő éledt, majd szinte azonnal meleg váltotta fel, mintha valaki mögöttem magasodna, és a lehelete csupasz nyakamat érné. A hang irányába kaptam a fejemet. Fehér árny úszott el előttem. Alakja nem volt kivehető. Mire pislogtam egyet, már el is tűnt. Nem szóltam róla Craignek. Biztos csak a szemem káprázott. Elértünk a furgonhoz, barátom pedig beindította a motort. A reflektorok bevilágították az üres parkolót. Társaságom meredten figyelte az utat. Érezted már magad teljesen egyedül? törte meg a csendet jó pár hosszú perc után. Ezt meg hogy érted? Craig vetett rám egy pillantást, aztán visszanézett az előttünk álló kocsisorra. Csak néha úgy érzem, hogy nincs senki, akivel beszélhetnék. Se a családom, se- Én itt vagyok, haver szakítottam félbe. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Craig lesütötte szemét. Összeszorította fogait, úgy vezetett tovább. Tudom, de megköszörülte torkát. Mindegy, hagyjuk.

23 Összevont szemöldökkel kutattam arckifejezését. Nem hagyjuk. Miért érzed így? Tudod, hogy bármit elmondhatsz, itt vagyok. Tudom, igen. Craig felkapta a fejét és vetett felém egy széles mosolyt. Az egész csak hülyeség. Nem akarlak ezzel terhelni, elég bajod van enélkül is. Ott van apád, hogy kvázi te neveled az öcsédet, nem kell még ez is a nyakadba. Jól leszek. Ez csak pár hülye gondolat. Craig- Hagyjuk, Nath. Biztos csak beütött, hogy egész nyáron csak a nagyszüleim láttam. Szívás a szünet az ember legjobb barátja nélkül. Ha hiányoztam, akkor azt mondd, ne ijessz rám! Bocs kuncog fel. De minden oké. Tényleg. Már itt vagyunk, élvezzük inkább az utolsó évünk. Csak kell még pár nap akklimatizálódni, és máris visszatérnek a csínytevésekkel teli pálmafás-napernyős szép napjaink. Tuti? méregettem tovább hitetlenül. Elmondanád, ha bármi gond lenne? Persze! vágta rá vigyorogva. Az ég világon nincs itt semmi gond. Ha pedig lenne, te lennél az első, akit megkeresnék vele. De most tényleg hagyjuk. Imádom ezt a számot tekerte fel inkább a rádió hangerejét. Vetettem felé még egy hitetlen pillantást, Craig viszont ügyet sem vetett rám. Teli torokból kezdte el énekelni a háttérben szóló Guns n Roses dalt, mintha meg sem említette volna a dolgot. Mikor megállt a házunk előtt, vállamra kaptam a hátizsákom. Már készültem volna becsukni magam mögött az ajtót, mikor ismét felém fordult. Héj, haver. Kösz, hogy eljöttél velem. Bármikor nevettem fel. Ne agyalj hülyeségeken, jó? Hétfőn találkozunk.

24 Elköszöntünk, Craig pedig elhajtott. Már a kulcsomat készültem elfordítani bejárati ajtónkban, mikor ismét megéreztem a hideg szellőt vállaimon. Gyomrom liftezni kezdett. Mintha figyelnének. Hirtelen fordultam hátra, mire egy fehér árny siklott el tekintetem előtt. Pislogtam párat, de semmi sem volt előttem. A szemben lévő temető rideg sírjai néztek csak vissza rám. A föléjük magasodó cseresznyefa gyümölcsöktől roskadozó ágai is rajtam nevettek. Nincs itt semmi ráztam a fejem. Szellemek nem léteznek. Csak túl sok ideje vagyok Craig barátja motyogtam magamnak, majd beléptem a lakásunkba.

25 4. Fejezet Mikor hazaértem, öcsém a nappalink kanapéján feküdt. Kezében a távirányítót szorongatta, alvó arcát megvilágította a villódzó képernyő. Scott még arra sem ébredt fel, ahogy kibontottam ujjai közül a kapcsolót, vállamra kaptam, majd felcipeltem az emeleti szobájába. Jó éjt, öcskös súgtam oda neki az ajtóból. Nate? Scott hangja olyan volt, mint egy elnyújtott ásítás. Visszaléptem ágyához és leültem mellé. Scott a szemeit dörzsölgette, takarója alól csak feje látszott ki. Mennyi az idő? hortyogta. Mosolyra húztam a szám. Mindjárt éjfél. Aludj csak vissza, én is már fekszem. Anya hazaért? Még nem. Biztos még a munkatársaival van, vagy telefonokat intéz a világ másik felével. Mire felkelsz már ő is otthon lesz. Öcsém összevonta szemöldökét és oldalára fordult. Persze, hogy reggeli előtt már rohannia kelljen az irodába. Hülye munkahely Akkor majd korábban kelünk fel, hogy tudjunk vele reggelizni. Csak találd ki, mit szeretnél majd enni. Scott arcára huncut vigyor húzódott. Csinálj palacsintát! Juharsziruppal? Csokidarabokkal és juharsziruppal. Az összes juharsziruppal, amit otthon találunk! Értettem, kapitány! Na de tényleg aludj vissza, különben nem tudsz majd felkelni. Már alszom is. Leléphet, matróz! adta ki utasítását. Kuncogni kezdtem. A fejem rázva léptem ajtajához, mire Scott ismét utánam szólt, én pedig visszafordultam hozzá. Hmm?

26 Rose a szobádban van. Miért nem hívtál fel? Azt mondta meg akar lepni. Kösz, hogy szóltál bólintottam. Na de jó éjszakát, öcskös! Álmodj szépeket! Jó éjt, Nate! Becsuktam magam mögött az ajtaját, majd némi fürdőszobai kitérő után saját szobámba siettem. Benn kellemes félhomály várt, az egyetlen fényforrást az éjjeliszekrényemen világító kislámpa adta, aminek lángja meleg tónust adott a világosszürke falaknak. A szoba közepét elfoglaló franciaágyon barátnőm várt. Mindössze egy fekete pólómat viselte, ami leért egészen combjának közepéig. Meztelen lábai az ágy végébe gyűrt mélykék takarót simogatták. Vörös haját rendezetlen kontyba fogta fejbúbján. Ölében egy könyv feküdt, valószínűleg egy újabb vámpíros kamaszregény. Ahogy felnézett rám, tekintete felcsillant. Végre hazaértél, Superman! suttogta, mintha csak dorombolna. Arcomra széles mosoly ült ki. Ledobtam táskám az ajtó melletti íróasztalomra és bebújtam mellé az ágyba. Amíg ő letette könyvét, én kényelmesen az ágytámlának döntöttem hátam, majd magamhoz húztam. Hát szia csókoltam meg üdvözlésképp. Mióta vagy itt? Sokat vártál rám? Rose egy könnyed mozdulattal ült be ölembe és körém fonta lábait. Majd kárpótolhatsz, amiért megvárattál. Nagyon szívesen. Átöleltem derekát. Lehunytam a szemem és mélyen szívtam be Rose selymes bőrének eper illatát. Az egész nap fáradalmai egyszerre hullottak a vállamra, majd zuhantak le rólam egy pillanat leforgása alatt.

27 Mi az, hiányoztam? Rose végigsimított borostás arcomon, és csókot nyomott a számra. Ha tudnád mennyire sóhajtottam. Arcomra széles mosoly ült ki, mikor újra kinyitottam a szemem. Számolgatni kezdtem az orrát tarkító szeplőket és a zöld szemébe keveredő arany és barna sávokat. Milyen napod volt, kedvesem? Túl átlagos. Hiába vagyunk végzősök, ugyanolyan, mint a többi volt. Szörnyen unalmas. Majd jobb lesz. Jön majd a szalagavatónk, a ballagás, izgulhatsz majd eleget a vizsgáinkon. Rose felkuncogott. Már alig várom, hogy izgulhassak a vizsgáinkon. Mr. Jeles Tanuló majd korrepetálhat matekból és töriből pöckölte meg szemüvegem sarkát. Tudom, hogy utálod a szemüveged, de akkor sem értem, miért nem hordod a suliban. Jól áll. Okosabbnak tűnsz tőle. Miért, szemüveg nélkül nem vagyok az? vontam fel fél szemöldököm sértetten. Ne forgasd ki a szavaim! Ajkára tettem mutatóujjam. Csendesen, az öcsém próbál aludni. Bocsi. Amúgy a kontaktlencsét legalább nem tudom összetörni edzés alatt. Így nem kell cserélgetnem napközben. Edzhetnél szimplán nélküle. Persze kuncogok. Az edzőnk imádná, ha egyáltalán nem látnám a labdát. De mesélj inkább, csak történt veled valami érdekes. Barátnőm hosszas gondolkodásba kezdett. Amíg én a hátát simogattam, addig ő a pólóm szegélyével játszadozott. A suliban nem történt semmi. Apa éjszakás a rendőrségen, egész nap csak alszik vagy nyűgös, a felesége nem is volt otthon.

28 Na és a rajzórád? Mit csináltatok ma? Csendéletet rajzoltunk szénnel. Majd megmutatom, ha legközelebb átjössz. Ami mikor is lesz? Puszit nyomtam orrának hegyére. Amikor már apád nem lesz éjszakás. Nem szeretném kihúzni a gyufát. Persze nevette. Kimászott ölemből és mellém feküdt, arcát mellkasomra támasztotta. Ujjaival hasamon kezdett el rajzolgatni. Neked hogy telt a délutánod? Craiggel voltatok? Igen, felmásztunk a boszorkánykastélyhoz. Afféle utólagos szülinapozásképp. Kaptam tőle egy Lovecraft könyvet. Ezt úgy mondod, mintha nem örülnél neki. Pedig tudom, hogy mindet elolvastad, amit eddig vett neked, és még tetszettek is. Örülök is neki ellenkeztem. Ezt is el fogom olvasni. Akkor mi ez a komor arckifejezés? Megvontam a vállam. Semmi. Csak Craig mondott pár furcsa dolgot, azok jutottak eszembe. Rose bólintott. Pár percig csak békés csend ült közöttünk, majd barátnőm mégis szóra nyitotta száját. Gondolkoztam nyögte ki. Ne tedd, még megfájdul a fejed. Szemforgatását látva inkább megköszörültem a torkomat. Min gondolkoztál? Nem fogsz neki örülni. Próbáljuk ki. Craigen. A szellemidézős ötletén. Felkönyököltem, és belenéztem Rose szemébe. Nem mondtam semmit, csak vártam, hogy folytassa. Szerintem bevállalhatnánk érte. Ez az egész csak egy játék, semmi bajunk nem lehet hallgatott el egy pillanatra. Beszéde közben ujjai között játszadozott egy hajtincsével. Ő örülne neki.

29 Nem tudom dőltem vissza, és a plafont kezdtem bámulni. Az utóbbi években minden ilyenben benne voltam. Semmi sem történt. Nem láttunk szellemeket. Nem változott meg az életünk. Rose elmosolyodott. Akkor meg végképp nem kéne aggódnod. Nem tudom. Csak rossz előérzetem van, ennyi húztam a szám. Te vagy a nagy szkeptikus a témában, de megijedsz egy ártalmatlan játéktól. Mi lett veled? Ennyire szeretnél szellemet idézni Craiggel? Pont te, aki minden horrorfilmen inkább eltakarja a szemét, aztán hetekig nem tud elaludni? Mert hiába takarom el a szemem, te ugyanúgy a fülembe suttogod végig, hogy mi is történik a képernyőn. Ez viszont más, szellemek nem léteznek, egy buta társasjátékról beszélgetünk. Semmi sem fog véresen meggyilkolni minket, vagy hasonló. Úgyse lehet baj belőle, akkor miért ne? Szóval szellemek nem léteznek, de boszorkányok igen? Én legalább próbálom motiválni a barátod és fenntartani a lelkesedését, nem úgy, mint egyesek! Rose mellkason pöckölt, mire megráztam a fejem. Ez övön aluli volt! Csak azért fáj ennyire, mert igazam van. Büszkén magasba emelte orrát. Akkor neked nem kell beszállnod, majd játszunk ketten Craiggel. Te csak gyere el megfigyelőnek. Megfigyelőnek? vontam fel szemöldököm. Rose felkuncogott. Hátha mégis történne valami. Legyen ott egy külső szemlélő is, aki aztán regénybe foglalhatja a dolgot. Ez leszel te! De előtte még behajtom rajtad a kárpótlást. Máskor ne várass meg! Utolsó mondatára megbökte homlokomat és visszaült ölembe. Arcomat két keze közé fogta, hogy megcsókoljon, majd pólóm alá nyúlt és lehúzta rólam a ruhadarabot.

30 5. Fejezet Craig arcára széles vigyor húzódott, amikor barátnőm neki is előadta tervét. Az irodalomóránk termében ejtettük meg a beszélgetést, amíg a tanárunk, Mr. Kingstone - vagy Simon, ahogy leggyakrabban emlegetni szoktuk - szokásához híven késett. Barátom az előttem lévő padban foglalt helyet és tollával játszadozott. Lába idegesen dobolt a padlón. Tekintete a falakról komoran bámuló szerzőket kutatta, őrülten váltakozott köztük, de szemének csillogásából ítélve biztos voltam benne, minden figyelmét nekünk szenteli. Szóval a senhora 7 azt mondja, csatlakozna okkultista üzelmeinkhez? bólintott barátnőm felé. Rose mellettem ült, kihúzott háttal dőlt neki székének. Arcáról magabiztosság tükröződött, hangja viszont furcsa éllel csengett. Jobb kezét a vázlatfüzetében megkezdett grafitrajz felett tartotta és ceruzájával dobolt annak lapján, bal kezével az enyémet szorongatta. Igen. Egyszer kipróbálnánk veled a táblád, ha te is benne vagy. Csak a magad nevében beszélj, szerintem továbbra sem jó ötlet szellemet idéznünk ráztam a fejem, majd vissza is könyököltem az asztalomra. Tekintetem az ajtóra tévedt, Simonnak viszont még mindig volt tíz perce, hogy szokásos idejében betoppanjon. A termünk hangos volt a diákoktól. A tipikusan népszerű lányok egymás közt sugdolóztak - vagy pletykáltak, vagy a hétvégi bulit tervezgették. Csapattársaim néha intettek felém üdvözletképp, de jórészt elmerültek a meccsekről folytatott beszélgetésben és a kapitányunk, Riley új alkartetoválását dicsérték. A terem hátuljában az emosok és rockerek zenét hallgattak, az új albumokról 7 Portugál: hölgy

31 és könyvekről áradoztak egymásnak és cigit tekertek a pad alatt. Amber, az első padban ülő animés lány a ricsaj ellenére is regényét bújta. Pár srác papírgalacsinokkal dobálózott, a többiek a padon aludtak. A tanáriasztal mögötti zöld táblára valaki felrajzolt egy kövér rozmárt, akinek gondolatbuborékját válogatott szitokszavakkal töltötték meg. A terem sarkában álló szekrény tetején Greg az osztálytengerimalac az igazak álmát aludta. Craig állát vakargatva gondolkodott, majd lehúzta kesztyűjét és Rose felé nyújtotta kezét. Úgy legyen. Rose elfogadta a kézfogást. Ő is mosolyra húzta száját. Aztán majd Nath-nek is megjön a kedve, ha már ott leszünk. Csak szeretnétek! húztam ki magam. Craig megveregette a vállam, tenyerét pedig rajtam felejtette. Ejnye, pedig bíztam benned, amigo. De ha beijedsz egy ilyen hétköznapi társastól, amit bármelyik játékboltban megvehettem volna, én nem fogom rád erőltetni. Ügyes próbálkozás nevettem fel de nem nyert. Barátom csalódottan sütötte le tekintetét. Elengedett, majd visszafordult Rose felé, szemébe pedig visszatért a lelkes csillogás. Összedörzsölte tenyerét. Na szóval Mikor ejtsük meg a mi kis nekromanta pizsipartink? Amikor mind ráérünk éjszaka vágta rá Rose. Én éjszakánként az öcsémre vigyázok, max a hétvége működne. Craig bólintott. Akkor mondjuk szombat este? Na és hol? Ha Nath-nél vagyunk, akkor nem is kell megvárnunk a hétvégét. Persze kuncogtam fel. Scott biztos értékelné, ha a hét közepén hazavinnék hozzá egy horrorfilm forgatást. Bocs, hogy felkeltettünk hajnali háromkor, mi tényleg nem akartunk ilyen hangosan sikoltozni, de az a helyzet, hogy véletlenül megidéztünk valamit. Fuss, ha kedves az életed!

32 Rose a szemeit forgatta. Egy szimpla nem is megfelelt volna. A ti lakásotok amúgy is ki van zárva, ott van mellette a temető. Ha nálunk idéznénk szellemet, anyám ránk hívna egy ördögűzőt tűnődött Craig. Tekintete most Hemingway arcképe felett állapodott meg. Rose? Végülis, apa a héten éjjel dolgozik. A nevelőanyám szintén. Akkor szombat este nálatok döntötte el a kérdést Craig. Találkozzunk mondjuk kilenckor bólogatott Rose. Ceruzát tartó kezével megbökte az orrom. Veled talán már hamarabb is. Kell valami plusz holmi, ami nem mindennapos? Gyertyáink vannak. Craig megrázta a fejét. Nem hiszem. Majd viszek minden fontosat, ami eszembe jut. Tanárunk beviharzott a terembe. A többit majd óra után megbeszéljük. Simon kiitta kávéját és lecsapta papírjait az asztalra. Vetett egy gyors pillantást a táblán éktelenkedő rozmárra, majd grimaszolva bólogatni kezdett. Letörölte a káromkodásokat és egy Shakespeare idézetet firkált a helyére olvashatatlan kézírásával. Végül felénk fordult, drámaian kitárta karját és végignézett rajtunk. Remélem jól telt a szünetük! Ennek örömére kezdjünk is bele, mindenki kapjon elő szépen egy lapot, jöhet a már jól megszokott év eleji ismétlő dolgozat! * Elérkezett a szombat este. Épp kilencet ütött az óra, amikor Craig becsengetett Rose családjának apró házába, és csatlakozott hozzánk. Mi már előkészítettük barátnőmmel a nappalit. Eltologattuk a foteleket és a kávézóasztalt, a padlót fedő bordó szőnyeget pedig gyertyákkal raktuk körül. Elhúztuk a barna sötétítőket, amik így kizárták az ablak előtt álló utcalámpák fényét. Craig kicsomagolta a tábláját, és gondosan elhelyezte azt a szőnyeg közepén. Ujjai izgatottan matattak rózsafüzérén. Ahogy leült a táblával

33 szemben, megigazgatta pólója felett viselt zöld kockás ingét, és térdére fektette két kezét. Barna szemét Rose és köztem forgatta, majd a táblán fekvő planchette-re terelte. Hát ez a nap is eljött sóhajtott fel. Mi is helyet foglaltunk a padlón. Rose Craiggel szemben térdelt, hátát az ablak alatti kanapénak támasztotta. Lenge barackszínű ruhát viselt. Hiába volt nyári meleg a helyiségben, karját libabőr borította. A gyertyák sárga fényében sápadtnak tűnt, szeplői élénken ragyogtak. Kerek szemekkel figyelte a ouija táblát. Szabad? pillantott fel Craigre őzike szemekkel. Hangja halk volt és bátortalan. Csak nyugodtan, senhora tárta ki karját barátom. Rose végigsimította ujjait a lakkozott fába vésett betűkön. Hirtelen kapta el kezét. Megborzongott, hátát kihúzta. Minden oké? fordultam felé. Én oldalról figyeltem barátaimat. Törökülésben ültem, könyököm megtámasztottam térdemen és összefontam magam előtt ujjaim. Lenémítottam a mobilom, de magam mellett tartottam, hátha öcsém keresne valamiért, hiába volt otthon anya is. Rose vetett felém egy halvány mosolyt. Ajkán megcsillant cseresznyeszínű szájfénye. Persze, minden rendben. Csak izgulok. Tudod, most csinálok ilyet először. Kacsintására magamba kellett fojtanom kuncogásom. Persze. Még most sem gondoltad meg magad? vonta fel szemöldökét Craig. Arca teljesen kisimult a lelkesedéstől. Érezzétek csak jól magatokat kettesben. Rose megsimogatta jobb karomat. Legalább itt vagy. Még ha félsz is kuncogott. Amíg beszélt, ujjai a felkaromra tetovált sárkány vonásain játszadoztak.

34 Covarde 8 köhintett Craig. Akkor lássuk a szabályokat. Gondolom az lesz az első, hogy sose játssz egyedül vetettem fel. Craig felém bökött mutatóujjával. Pontosan! kezébe vette a planchette-et és forgatni kezdte ujjai közt. Tekintete az egyik Rose melletti mécses táncoló lángját kémlelte. Ha többen játsszuk, az a földhöz köt minket, kisebb eséllyel szállnak meg minket a szellemek, vagy idézünk meg valamit, amit nem szeretnénk. Rose bólintott. Azt pedig ugye nem szeretnénk. Még valami? A hangulatot már pipálhatjuk. Craig felém pillantott. Ha Mr. Hitetlen eltenné a mobilját azt jobban értékelné a szellemvilág, de minden más patent. Morcos megjegyzésére kikapcsoltam a telefonom és bedugtam a farzsebembe. Remélem így már megfelel a túlvilági haverjaidnak forgattam a szemeim. Nem szabad egy temetőben használni a táblát hagyott figyelmen kívül Craig. Szemei továbbra is az apró lángra szegeződtek. Az olyan lenne, mintha egy videóhívásban ezer ember próbálna egyszerre beszélgetni. Eléggé megzavarná a dolgokat, és mint a hívásnál kifagy a neted, itt is beütne valami probléma. De a nappalitok alatt csak nem vermeltek el senkit az utóbbi években. Rose szélesen vigyorgott, de kezemért nyúlt. Ezt még fel se vesd lehetőségnek. Miért? Simán lehetett itt valamikor indiántemető kulcsoltam össze ujjaink, megjegyzésemre viszont Rose a térdemre csapott szabad kezével. Jó, nem történt semmi ilyen! Nem lesz baj. Verekedni meg nem illik, ejnye no. 8 Portugál: gyáva

35 Craig megköszörülte a torkát. A szellemekkel illik udvariasnak lenni. Nem kötelező, de erősen ajánlott. Bármit kérdezhetünk tőlük, de jobb, ha előre megbeszéljük a kérdéseinket, és választunk egy vezetőt, aki felteszi azokat. Ha gyorsan betűznék a válaszokat, jól jön, ha van köztünk valaki, aki nem játszik, csak jegyzetel pillantott most rám. Értve a célzást a táskámért nyúltam, amiből előkaptam egy füzetet és egy tollat. Bólintottam barátom felé, hogy folytassa. Mindig el kell köszönni a táblától. A szellemidézés után pedig jó zsályás füstölőt gyújtani, valami más pozitív illattal. Az elűzi az ártó energiákat. Ennyi lenne. Akkor kezdhetjük? Rose torkából mély sóhajtás szökött ki. Gondolom egyértelmű, hogy te leszel majd a szónokunk. Írjuk össze a kérdéseket, hátha titeket is érdekelne valami. Felfirkáltam füzetembe az ötleteinket, aztán lefektettem a papírt Craig és közém, hogy le tudja olvasni azokat, amikor épp nem a válaszokat jegyzetelem nekik. Barátom a tábla közepére fektette a planchette-et, mindössze mutatóés középső ujját hagyta rajta. Barátnőm hasonlóan tett. Csak szerintem lett hirtelen hideg? fészkelődött Rose. Nem úgy volt, hogy te nem hiszel a szellemekben? piszkáltam. Nem hiszek a szellemekben, de ha kiderülne, hogy mégis léteznek, nem biztos, hogy örülnék neki. Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt csinálnod? faggattam tovább. Rose vett egy mély lélegzetet és megrázta a fejét. Még egy szabály vágott közbe Craig. Nem használhatjuk a táblát depressziósan, rettegve, vagy bármilyen erős negatív érzelem hatására. Szóval, ha nagyon félnél, inkább hagyjuk. Dehogy félek ellenkezett Rose. Csináljuk!