STEPHEN KING A BÚRA ALATT MÁSODIK KÖTET. Tartalom EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2011

Átírás

1 STEPHEN KING A BÚRA ALATT MÁSODIK KÖTET EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2011 Tartalom - 1 -

2 Stephen King: Under the Dome Scribner 2009 by Stephen King Published by agreement with the author and the author's agents, Ralph M. Vicinanza, Ltd. Hungarian translation Szántó Judit, 2011 A szerzőtől az Európa Könyvkiadónál megjelent: Az I-II. A mobil Álomcsapda A Napkutya Állattemető Napnyugta után Atlantisz gyermekei Nem jön szememre álom Bilincsben A ragyogás Borzalmak városa A remény rabjai Carrie Rémautó Christine Rémálmok és Lidércek A coloradói kölyök A rémkoppantók Cujo Rémület a sivatagban Csontkollekció A Setét Torony I. Danse Macabre A harcos Dolores A Setét Torony II. Duma Key A hármak elhívatása Éjszakai műszak A Setét Torony III. A Fekete Ház (Peter Straubbal) Puszta földek Halálos árnyék A Setét Torony IV. A halálsoron Varázsló és üveg Hasznos Holmik A Setét Torony V. A holtsáv Callai Farkasok Az írásról A Setét Torony VI. A két Rose Susannah dala Lisey története A Setét Torony VII. Minden haláli A Setét Torony - 2 -

3 A Talizmán (Peter Straubbal) Titkos ablak, titkos kert Tom Gordon, segíts! Tortúra Tóparti kísértetek A tűzgyújtó Végítélet I II. Richard Bachman néven: Blaze A menekülő ember A rendcsinálók Sorvadj el! - 3 -

4 SÓVAL SÓZVA - 4 -

5 1. Amikor Julia Shumway elment mellettük, a Nagy Jim H3-asa mellett álló rendőrnők még mindig beszélgettek; Jackie idegesen pöfékelt közben. Julia szólalt meg tétován Linda. Mit mon... Julia azonban nem állt meg. Felhergelt állapotában semmi kedve sem volt hozzá, hogy a törvény és a rend legújabb helyi felfogását képviselő személyekkel szóba elegyedjék. Már félúton volt a szerkesztőséghez, amikor felfogta, hogy nem csak a düh fortyog benne, sőt nem is az a legerősebb. Megállt az Új és Antikvár Könyveket forgalmazó bolt védőteteje alatt (TOVÁBBI ÉRTESÍTÉSIG ZÁRVA, hirdette a kirakatban a kézzel írt papír). Részben arra várt, hogy kalapáló szívverése csituljon, de elsősorban az érzelmeivel akart tisztába jönni. Nos, ez nem tartott sokáig. Legelőször is szimplán be vagyok gazolva mondta, és még a saját hangjától is összerezzent. Hiszen nem is állt szándékában, hogy hangosan beszéljen. Ekkor érte utol Pete Freeman. Csak nem vagy rosszul? Á, dehogy. A hazugság egész hitelesen csengett. Persze nem tudhatta, mit árul el az arca. Hátranyúlt, és igazítani próbált az alvástól felborzolódott haján. Lesimította de ismét felugrott. Mindennek tetejébe még a frizurám is tönkrement, gondolta. Már tényleg csak ez hiányzott. Azt hittem, Rennie ráveszi az új rendőrkapitányunkat, hogy tartóztasson le jegyezte meg Pete. A szeme nagyra nyílt, és harmincvalahány événél most sokkal fiatalabbnak látszott. Én meg épp ebben reménykedtem! Julia keretet formált egy láthatatlan főcím köré. A DEMOKRATA RIPORTERÉNEK EXKLUZÍV BÖRTÖNINTERJÚJA AZ ÁLLÍTÓLAGOS GYILKOSSAL. Mondd, Julia, mi történik itt? Mármint a Búrától függetlenül. Láttad, ahogy az a sok csibész mind kérdőíveket tölt ki? Elég rémisztő volt

6 Láttam felelte Julia és írni is akarok róla. Meg erről az egészről. És azt gondolom, a csütörtök esti városi gyűlésen nem én leszek az egyetlen, aki James Rennie-nek komoly kérdéseket tesz fel. Kezét a fiatal férfi karjára helyezte. Meglátom, mit sikerül megtudnom ezekről a gyilkosságokról, és utána megírom, amit kiderítettem. És lesz egy vezércikk is, amilyen erős csak lehet, anélkül, hogy demagóg lennék. Örömtelen nevetést hallatott. A demagógia versenyében Jim Rennie játszik hazai pályán. Nem értem, hogy mit... Semmi baj, te csak kezdj dolgozni. Szükségem van néhány percre, hogy összeszedjem magam. Utána talán majd eldöntőm, kivel beszéljek először. Mert ha ma még nyomtatni akarunk, nincs sok időnk. Térj át ma éjjel a fénymásolásra. Julia bizonytalanul rámosolygott, aztán egy baráti kis lökéssel útnak indította. A szerkesztőség ajtajából Pete visszanézett. Julia intett, hogy jól van, majd átkukucskált a könyvesbolt poros üvegén. A belvárosi mozi öt éve bezárt, a város határában lévő autós mozi még régebben. (Rennie használtautó-telepe éppen ott állt, ahol valaha a hatalmas filmvászon tornyosult a 119-es fölé.) Ray Towle-nek valamilyen rejtélyes módon sikerült megőriznie a maga piszkos, egyre gyérebben látogatott boltocskáját. A kirakat egy részét barkács- és szakácskönyvek foglalták el; a többi a puha fedelűeknek volt fenntartva, címlapjukon ködbe vesző kastélyokkal, bajba került szépségekkel és félmeztelen izomemberekkel, akik gyalog vagy lóháton lóbálták fegyverüket. SÖTÉT, VÉRES MERÉNYEK, VESZÉLYBEN FORGÓ ERÉNYEK OLVASS! - hirdette magát ez az állomány. Még hogy sötét, véres merények! Ha a Búra nem volna elég sötét, a pokol egy tanácsost is küldött nekünk. Julia rájött: a legjobban az aggasztja, az rémíti meg, hogy milyen gyorsan követik egymást a fejlemények. Rennie megszokta, hogy ezen a baromfiudvaron ő a legerősebb és legagresszívabb kakas, és Julia nagyon is elhitte volna, hogy a várost uralma alá akarja hajtani mondjuk egy héttel vagy egy hónappal azután, hogy Chester's Mill elszakadt a külvilágtól. De most még csak három nap telt el... Mi lenne, ha Coxnak és tudósainak éppen ma éjjel sikerülne lyukat fúrniuk a Búrába? Mi - 6 -

7 lenne, ha éppenséggel magától oszlana el? Nagy Jim rögtön visszazsugorodna eredeti méreteire, és kezdhetne magyarázkodni! De miért kéne magyarázkodnia? tette fel rögtön önmagának a kérdést. Azt mondaná, hogy az embert próbáló feltételek között a tőle telhető legbölcsebben járt el. És az egész város hinne neki. Ez bizonyára így van. Ám így sem érthető, miért kellett ilyen sürgősen lecsapnia... Azért, mert a gépezetbe homokszem került, és nem várhatott. Meg aztán... Meg aztán szerintem nem is teljesen normális közölte a kirakattal. Sőt soha nem is volt. De még ha ez igaz, akkor sem érthető, miért törnek be a szupermarketbe olyan emberek, akiknek még dugig tele a spájzuk. Semmi értelme, hacsak... Hacsak nem ő maga bujtotta fel őket. De hát ez nevetséges! Egy paranoiás látomása pénteken, 13-án! Esetleg megkérdezhetne néhány embert, aki ott járt a Food Citynél, hogy mit láttak, de a gyilkosságok nemde fontosabbak? Nála jobb riporter elvégre nem áll rendelkezésére, és ha... Julia... Ms. Shumway... Julia úgy elmerült a gondolataiba, hogy megszédült, és talán el is esik, ha Jackie Wettington meg nem fogja. Vele volt Linda Everett is; ő szólította meg. Mindkét fiatal nő ijedtnek látszott. Beszélhetnénk magával? kérdezte Jackie. Hát persze. Az a mesterségem, hogy másokat meghallgassak. A bökkenő csak az, hogy utána meg is írom, amit mondanak. Ugye ezt maguk is tudják? De a nevünket nem írhatja meg mondta Linda. Ha ezt nem fogadja el, már itt sem vagyunk. Julia elmosolyodott. Maguk csupán úgy fognak szerepelni, mint egy, a nyomozáshoz közel álló forrás". Így jó lesz? Rendben van. Ugye maga is ott volt a szupermarketnál? kérdezte Linda. Ez egyre furcsább lesz... Igen, akárcsak maguk ketten. Nos, beszélgessünk. Hátha együtt okosabbak leszünk

8 De ne itt, az utcán aggályoskodott Linda. Magukat ugye nem gyanúsítja a férjük azzal, hogy segítettek bekasztlizni egy ártatlan embert? Nekem történetesen férjem sincs büszkélkedett Jackie, és Julia igazat adott neki; a férjek többnyire csak még jobban összebogozzák a gubancokat. De tudok egy biztos helyet, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Nincs is bezárva. Bár hogy mi a helyzet, mióta megkaptuk a Búrát, nem tudom. Julia közben tűnődött, kit faggasson ki elsőnek. Annyi szent, hogy ez a két madárka nem repülhet el. Menjünk mondta. Én maradok itt, maguk mennek a túloldalon, amíg a rendőrséget el nem hagytuk. Helyes? Még Linda is kipréselt egy halovány mosolyt. Kitűnő gondolat mondta. 2. Piper Libby óvatosan ereszkedett térdre az Első Kongó-templom oltára előtt. Hiába készített oda egy térdeplőt zúzódásos, dagadt térdének, így is feljajdult. Jobb kézzel támaszkodott; a frissen megrándult bal karját behajlítva az oldalához szorította. Úgy tűnt, a kar már nagyjából rendbe jött, mindenesetre sokkal kevésbé fájt, mint a térde, éppen ezért kímélte különös gonddal. A gimnáziumi sportsérülése után is komolyan figyelmeztették, hogy az ilyen rándulás könnyen kiújulhat. Összekulcsolta kezét, a szemét behunyta. Nyelve azon nyomban az üres helyet kereste a helyet, ahol tegnapig egy fog volt. Az életében azonban nagyobb űr tátongott. Légy üdvözölve, Te, aki nem vagy kezdte. Megint én vagyok az, hogy szeretetedért és segítségedért esengjek. Duzzadt szemhéja alól egy könnycsepp indult lefelé, duzzadt és elszíneződött arcára. Véletlenül nem csámborog arrafelé a kutyám? Csak azért kérdem, mert olyan szörnyen hiányzik. Ha látod, részesítsd valami szellemi adományban, amely megfelel egy ízletes csontnak. Megérdemli... Tovább könnyezett. Forró, szemét szurkáló cseppeket sírt

9 De persze valószínűbb, hogy nincs ott. A fő vallások egyöntetűen hirdetik, hogy kutyák nem juthatnak be a mennyországba, habár egyes, az egyházakból kivált szekták valamint, ha jól tudom, a Reader's Digest szerint ez tévedés. Ha nem létezik mennyország, akkor ez a kérdés természetesen függőben marad. Ami Piper hitéből még megmaradt, az egyre otthonosabban rendezkedett be ebben a mennyek nélküli létben, ebben a mennyország nélküli kozmológiában. Ez a létforma lehet a feledés, de lehet valami rosszabb is. Hatalmas, utak és nyomok nélküli síkság a fehér ég alatt egy hely, ahol nem létezik idő, ahol nincs úti cél, ahol senki nem szegődik melléd társnak. A jó öreg Seholsincs, gonosz rendőröknek, méltatlan lelkésznőknek, magukat véletlenül agyonlövő gyerekeknek és gazdájuk védelmében elesett, butácska német juhászoknak fenntartva. Senki sincs, aki a búzát az ocsútól elválasztaná. Van valami kulisszahasogató abban, ha az ember egy ilyen fogalomhoz imádkozik (egyesek nyílt káromlásnak mondanák), de bizonyos esetekben megnyugtató ez a fohász. De most nem a mennyország a lényeg folytatta meditációját. Most azt kell eldönteni, mennyiben járultam hozzá én magam Clover halálához. Tudom, hogy én is bűnös vagyok megint elragadtak az indulataim. Vallási tanulmányaimból az derül ki, hogy erre az alkalmi rövidzárlatra Te tettél hajlamossá, nekem pedig az a dolgom, hogy leküzdjem a hajlamot, de ezt a felfogást, ha nem vetem is el, nem tartom rokonszenvesnek. Mindig az jut róla eszembe, hogy ha a kocsimat szerelőhöz viszem, az illető módját ejti, hogy az egész problémáért engem hibáztasson. Túl sokat használta, nem használta eleget, elfelejtette kiengedni a kéziféket, nem húzta fel az ablakokat, és az eső eláztatta a huzalozást. És tudod, mi a legrosszabb? Ha nem létezel, semmit sem háríthatok Rád a felelősségből. Legföljebb a genetikának tehetek szemrehányást. Piper nagyot sóhajtott. Elnézést a profanitásért. Miért nem teszel úgy, mintha semmit se hallottál volna? Anyámnak mindig ez volt a receptje. Különben is, van még egy kérdésem. Most mihez kezdjek? A város rettentő bajban van, és annyira szeretnék segíteni rajta, csak nem tudom, hogyan. Ostobának, gyengének, tehetetlennek érzem magam. Ha az ótestamentumi remeték egyike volnék, azt mondanám: egy jelre van szükségem. Eskü

10 szöm, ebben a helyzetben még azzal is beérném, hogy ELSŐBBSÉGADÁS KÖTELEZŐ vagy hogy ISKOLA KÖZELÉBEN LASSÍTS! Éppen amikor ez a mondat elhagyta száját, nyílt, majd becsapódott a templom ajtaja. Piper hátranézett; azon sem csodálkozott volna, ha szárnyas angyalt lát vakító fehér köntösben. Ha birkózni akar, előbb gyógyítsa meg a karom, gondolta. Angyal helyett azonban Rommie Burpee-t látta az ajtónál. Az inge kilógott a nadrágból, és majdnem combközépig ért. Az egész ember nagyjából olyan elkeseredettnek látszott, amilyen Piper is volt. Elindult a középső járáson, majd megtorpant: Piper jelenléte éppúgy meglepte, mint Pipert az övé. Nézd csak, kit látnak szemeim mondta a maga lewistoni franciás akcentusával. Bocsánat, nem tudtam, hogy itt van. Majd később viszszajövök. Piper a jobb karjával felhúzta magát. Kérem, maradjon. Én már úgyis végeztem. Én tulajdonképpen katolikus vagyok (nem mondod, gondolta Piper), de a Millben nincs katolikus templom, bár ezt, mint lelkész, persze maga is tudja... És ismeri a mondást, hogy viharban az ember ne válogasson a kikötők közt. Gondoltam, idejövök, és mondok egy rövid imát Brendáért. Mindig kedveltem azt az asszonyt. Megdörzsölte az arcát; a nesz, amellyel tenyere a borostájához súrlódott, nagyon hangosnak tűnt az üres templom csendjében. Elvis-frizurája a fülét is takarta. Mondhatnám azt is, hogy szerettem. Soha nem vallottam be, de azt hiszem, tudta. Piper növekvő borzadállyal meredt a férfira. Egész nap nem hagyta el a paplakot, és bár arról, hogy mi történt a Food Cityben, tudott gyülekezetének több tagja is felhívta, Brenda Perkinsről semmit sem hallott. Brenda? De hát mi történt vele? Megölték. Nem csak őt, másokat is. Állítólag az a Barbie nevezetű fickó tette. Már le is tartóztatták. Piper a szájához kapta a kezét, és megingott. Rommie odaugrott, és átfogta a derekát. Így álltak az oltár előtt, szinte mint egy jegyespár, amikor ismét nyílt az ajtó, és Jackie beterelte a csarnokba Lindát és Júliát

11 Talán mégsem olyan remek hely ez mondta Jackie. A templom igazi rezonanciadoboz volt. Jackie ugyan nem beszélt hangosan, de Piper és Romeo Burpee tökéletesen értették, amit mond. Ne menjenek el mondta Piper. És ha a történtekkel van kapcsolatban, akkor feltétlenül maradjanak. Nem tudom elhinni, hogy Mr. Barbara... Azt mondtam volna, hogy képtelen az ilyesmire. Ő rántotta a helyére a karomat, amikor kificamodott. És milyen gyöngéden... Piper utólag megfontolta a kifejezést. Már amilyen gyöngéd az adott körülmények közt lehetett. Kérem, jöjjenek ide előre. Attól, hogy valaki egy kificamodott kart a helyére ugrat, még lehet gyilkos mondta Linda, de közben az ajkát harapdálta, és a jegygyűrűjét csavargatta. Jackie a csuklójára tette kezét. Ezt a találkozást titokban akartuk tartani, Lin ugye emlékszel? Ehhez már késő. Most már láttak együtt Júliával. Ha cikket ír az ügyről, és ezek ketten elmondják, hogy láttak minket vele, minket fognak hibáztatni. Piper nem pontosan értette, miről beszél Linda, de a lényeget felfogta. Jobb karjával széles mozdulatot tett. Az én templomomban van, Mrs. Everett, és ami itt elhangzik, idebenn is marad. Megígéri? kérdezte Linda. Meg. Miért ne beszélnénk meg együtt a dolgokat? Éppen egy jelért imádkoztam, és tessék, erre megjöttek maguk. Nem hiszek az ilyen izékben mondta Jackie. Tulajdonképpen én sem vágta rá göcögve Piper. Jackie Júliához intézte szavait. Nekem ez akkor se tetszik... Akármit mond a hölgy, túl sokan vagyunk. Egy dolog, hogy én is állástalan leszek, mint Marty, ezt még kibírnám, a pénz különben is röhejes. De hogy Jim Rennie-t magamra haragítsam... Megrázta a fejét. Az már ciki. Nem vagyunk túl sokan jelentette ki Piper. Épp annyian vagyunk, ahányra szükség van. Maga, Mr. Burpee, tud titkot tartani? Rommie Burpee, aki virágkorában nem egy kétes üzletet lebonyolított, bólintott, és ajkára tette a mutatóujját. A jelszó: csitt!

12 Menjünk be a paplakba javasolta Piper, s amikor észrevette, hogy Jackie még mindig gyanakvó képet vág, szép vigyázatosan a bal kezét nyújtotta neki. Jöjjön, törjük a fejünket együtt. Talán egy-két korty whisky fölött? Ekkor Jackie végre beadta a derekát A TŰZ MEGTISZTÍT, A TŰZ MEGTISZTÍT ÉS MEGFOGATÉK A FENEVAD ÉS ÉGŐ TÜZES TÓBA VETTETEK (JELENÉSEK 19:20) ÉS KÍNOZTATNAK ÉJJEL ÉS NAPPAL ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ" (JELENÉSEK 20:10) ÉGJEN A GONOSZ TISZTULJON MEG A JÁMBOR ÉGJEN TISZTULJON ÉGJEN TISZTULJON 31 ELJŐ A TŰZ JÉZUSA 31 A három férfi, aki a közszolgáltatási teherautó vezetőfülkéjében szorongott, némi meghökkenéssel szemlélte ezt a rejtélyes üzenetet, amelyet a WCIK-stúdiók mögötti raktárépület falára pingáltak. A vörös faltól élesen elütő jókora fekete betűk csaknem az egész felületet kitöltötték. Középen Roger Killian ült, a golyóbisfejű utódokkal büszkélkedő baromfitenyésztő. Most odafordult a kormány mögé préselődött Stewart Bowie-hoz: Emmeg mit jelentsen, Stewie? Fivére helyett Fern Bowie válaszolt. Tudni szeretné? Nahát azt jelenti, hogy az a nyavalyás Phil Bushey még hibbantabb lett, mint volt. Kivett a kesztyűtartóból egy pár munkához való zsíros kesztyűt, és egy.38-as revolvert csomagolt ki belőle

13 Ellenőrizte a golyók számát, majd gyors csuklómozdulattal a helyére pattintotta a forgódobot, és a fegyvert a derékszíjába dugta. Nem mondták még neked, Fernie, hogy így lőheted szét a legbiztosabban a saját golyóidat? Ne miattam aggódj, hanem őmiatta bökött Fern visszafelé a stúdióra, ahonnan gospelmuzsika halk akkordjai úsztak feléjük. Már közel egy éve hülyíti magát a saját termékével, és most nagyjából olyan ártalmatlan, mint a nitroglicerin. Phil most arra bukik, hogy a népek Séfnek nevezzék jegyezte meg Roger Killian. Először a stúdió előtt álltak meg, és Stewart jól megnyomta a teherautó méretes dudáját, méghozzá nem is egyszer; de Phil Bushey nem jött elő. Lehet, hogy elbújt; az is lehet, hogy az adó mögötti erdőben bóklászik; Stewart még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a laborban van. Nyilvánvaló, hogy közveszélyes paranoiás; de ettől még nem célszerű a közelében fegyverrel hadonászni. Áthajolt Fernhez, kihúzta a pisztolyt a derékszíj mögül, és a vezetőülés alá dugta. Ne már! csattant fel Fern. Odabenn nem fogsz nekem lövöldözni jelentette ki Stewart. Vagy azt akarod, hogy mind a holdig röpüljünk? Rogertől pedig megkérdezte: Mikor láttad utoljára ezt a nyüzüge világboldogítót? Roger alaposan megfontolta a választ. Legalább négy hete már annak amikor az utolsó nagy szállítmány elhagyta a várost. Akkor jött az a nagy Chinook helikopter... Stewart átgondolta az esélyeket. Nem voltak valami kedvezőek. Ha Bushey az erdőben lófrál, nincs baj. Ha a stúdióban dekkol, és amilyen paranoiás, azt képzeli, hogy a szövetségi rendőrök jöttek érte, az se tragédia feltéve, ha nem lövöldözve rohan elő. Ám ha a raktárépületben van nos, abból vész lehet. Hátul a kocsiban van egypár jókora fadarab mondta végül. Vegyél egyet magadnak; és ha Phil balhézni kezd, üss a fejére. Roger egész épkézláb kérdéssel állt elő. És ha fegyver van nála? kérdezte Nem lesz mondta Stewart. Ebben ugyan nem volt egészen biztos, de hiába, parancsot kapott: két tartály propán expressz kézbesítendő a kórháznak. És a többit is elszállítjuk onnét, mihelyt lehet. A speedüzletből ezennel kiszálltunk

14 Bizony, ezek voltak Nagy Jim szavai. Stewart ettől némileg megkönnyebbült; ha túlesnek ezen a Búrafrászon, ő is ki akart szállni a temetkezési buliból. Melegebb égövre kívánkozott; Jamaicába például, vagy Barbadosba. Soha többé nem akart újabb hullát látni. De ahhoz nem fűlt a foga, hogy a Séfnek" ő maga jelentse be a kapuzárást, és ezt Nagy Jimnek is megmondta. A Séfet csak bízd rám, mondta volt Nagy Jim. Stewart megkerülte az épületet a nagy narancssárga teherautóval, és a hátsó ajtónál állította le. A motort üresben hagyta, hogy az emelő működjön. Oda skubizz mondta hüledezve Roger Killian. Nyugat felé nézett, ahol kísérteties, formátlan vörösségben hanyatlott le a nap. Hamarosan lesüllyed majd az erdei tűzből megmaradt nagy, fekete szennyfolt alá, és a halványodó mocsokban elvérzik. Az ember nem tudja, köpjön-e vagy nyeljen. Na, elég a bámészkodásból mondta Stewart. Túl akarok már esni ezen az egészen. Fernie, szerezz magadnak egy husángot, de ügyesen válassz! Fern felmászott a csörlőn, és kiszemelt magának egy maradék fadarabot, olyan hosszút, mint egy baseballütő. Két kézre fogta, és próbaképpen meglendítette. Ez jó lesz mondta. Baskin-Robbins... mondta Roger álmatagon. Még egyre nyugat felé bandzsított, tenyerével védve a szemét. A bandzsítás nem vált előnyére; úgy festett ilyenkor, mint kobold egy rémmesében. Stewart kinyitotta a hátsó ajtót; a bonyolult műveletben egy pozicionáló lemez és két lakat is szerepet kapott. Mit halandzsázol itt? Harmincegy különféle ízben vigyorgott Roger, feltárva mindkét rothadó fogsorát, amelyet még se Joe Boxer, se más fogász nem látott soha. Stewartnak fogalma sem volt, miről beszél Roger, a fivére azonban mindent értett. Nem hinném, hogy a falon fagylaltot reklámoznának jegyezte meg. Hacsak a Jelenések könyvét nem Baskin-Robbins írta. Elég az ökörködésből szólt két társára Stewart

15 Fernie, tartsd készenlétben azt a husángot. Kinyitotta az ajtót, és benézett. Phil...? Nevezze Séfnek ajánlotta Roger. Mint azt a nigger szakácsot a South Park-ban. Ezt szereti. Séf...! kiáltotta Stewart. Odabenn van, Séf? Semmi válasz. Stewart tapogatózva lépett be a sötétbe, szinte várva, hogy valaki rácsap a kezére, aztán megtalálta a villanykapcsolót. A helyiség hossza mintegy háromnegyede volt a raktárépület hosszának, falai nyers deszkákból álltak, a deszkák közti hézagokat rózsaszín szigetelőanyag töltötte ki. A helyiség tömve volt a legkülönbözőbb méretű és márkájú propángáztartályokkal. Stewart, ha megkérdezik, úgy négyszáz és hatszáz közé tette volna számukat. Lassan végigment a középső járáson, megnézte a tartályok feliratát. Nagy Jim pontosan megmondta, honnan válasszon: majdnem leghátul lesznek, és valóban ott voltak. Stewart annál az öt közületi méretű tartálynál állt meg, amelyekre CR KÓRH. volt írva. Előttük és utánuk a postától elorzott tartályok sorakoztak, némelyiken pedig MILLI KÖZÉPISKOLA felirat volt látható. Kettőt kell magunkkal vinnünk mondta Roger-nak. Hozza a láncot, majd összekapcsoljuk őket. Fernie, te menj, és próbáld ki a labor ajtaját. Ha nincs zárva, zárd be. És Fern kezébe nyomott egy kulcscsomót. Fernt nem tette boldoggá a megbízatás, de engedelmes testvér volt. Végigballagott a tartálysorok közti folyosón. Az utolsóktól három méterre volt az ajtó és megborzongva látta, hogy nyitva van. A háta mögül hallotta a lánc csörömpölését, majd a csörlő nyikorgását, és a halk csikorgást, ahogy társai az első tartályt a teherautóhoz vonszolták. A zajok távolinak rémlettek, kivált amikor Fern maga elé képzelte a Séfet, amint kivörösödött szemmel, betépve kuporog az ajtó túloldalán, és egy TEC-9-es géppisztolyt dédelget. Séf? Itt van, cimbora? Nem kapott választ. És bár nem tartozott a feladatához sőt neki sincs ki a négy kereke, ha ilyesmivel próbálkozik, felülkerekedett benne a kíváncsiság, és alkalmi bunkósbotjával belökte az ajtót. A laborban világítottak a neoncsövek, mindazonáltal a Krisztus a Király raktárának ez a része is néptelennek látszott. A húsz-egynéhány tűzhely csupa nagyméretű elektromos rostély, mind a maga szívószel

16 lőztető készülékéhez és propántartályához kapcsolva nem üzemelt. Az edények, kancsók és méregdrága üvegek rendezetten sorakoztak a polcokon. A helyiségben bűz volt (kiirthatatlan, gondolta Fern), de a padló fel volt söpörve, összevisszaságnak semmi nyoma. Az egyik falon Rennie cégének reklámnaptára lógott, még augusztusra állítva. A nyomoronc alighanem akkor szakított végleg a valósággal, és ment át lebegésbe, gondolta Fern, majd valamivel beljebb merészkedett. Ebből a laborból gazdagodtak meg valamennyien, de ő az első perctől viszolygott tőle. A szag mindig a temetkezési vállalat alagsori előkészítőjére emlékeztette. Az egyik sarkot súlyos acéllemez választotta le, középütt ajtóval. Fern tudta, hogy emögött tárolják a Séf által előállított kristályos metamfetamint, nem szatyrokban, hanem Hefty-féle jókora szemeteszsákokban. A New York vagy Los Angeles utcáin belövés után koslató szakadt drogosok elképzelni sem tudtak volna ekkora készletet. Ha ez a raktárban lévő raktár tele volt, az Egyesült Államok egész területét elláthatja hónapokon át, talán egy évig is. Miért hagyta Nagy Jim, hogy ilyen kurva sokat termeljen? tűnődött Fern. És mi miért gazsuláltunk neki? Mi az istent akartunk tulajdonképpen? De a kérdésre most is csak a legkézenfekvőbb választ adhatta: elkábultak a lehetőségtől. Bushey zsenialitásának és az olcsó kínai hozzávalóknak a kombinációja megbabonázta őket. Nem szólva arról, hogy a műveletből tartották fenn a WCIK mögött álló vállalkozást is, amely a keleti part teljes hosszában fejtette ki istenes tevékenységét. Ha bárki valamilyen kérdéssel rukkolt elő, Nagy Jim mindig ezt hangsúlyozta. És idézgetett a Szentírásból is: Mert méltó a munkás az ő jutalmára - Lukács evangéliuma és A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját Pál I. levele Timótheushoz. Ezt a másodikat Fern soha nem értette igazán. Séf? Valamicskével még beljebb merészkedett. -, Jó cimborám? Semmi. Felnézett, és látta az épület két oldala mentén húzódó nyersfa galériát. Ezeket is raktározásra használták, és az ottani ládák tartalma egyaránt igencsak érdekelte volna az FBI-t, a Élelmiszer- és Gyógyszervizsgáló Hivatalt és a Szeszesital-, Dohány- és Lőfegyverellenőrzési Ügynökséget. Odafönn sem volt senki, de Fern észrevett valami újdonságot: a két galéria korlátjához súlyos kapcsokkal fehér kötelet erősítettek. Villanyvezeték? Ha igen, mihez vezet? Csak nem telepí

17 tett az az ámokfutó oda is tűzhelyeket? Ilyeneket azonban Fern nem látott. A kötél pedig túl vastagnak látszott, semhogy valami egyszerű gépet lásson el árammal, mondjuk, egy tévét vagy egy rá... Fern! kiáltotta Stewart, és Fern összerezzent ijedtében. Ha nincs ott, akkor gyere és segíts! Ki akarok jutni innen! Azt mondták, hatkor friss összefoglalást ad a tévé, és tudni akarom, sikerült-e valamit kieszelniük! Chester's Millben a többes szám harmadik személyt egyre inkább azokra használták, akik bárhol a világon a város határain kívül élnek. Fern már indult is, és így nem látta meg az ajtó fölött azt a valamit, amihez az új villanyvezeték csatlakozott: a maga külön polcán nyugvó, négyszögletű, agyagszerű fehér anyagból készült tárgyat. Bomba volt. A Séf saját receptje szerint. 4. Miközben a város felé hajtottak, Roger így szólt: A halloween... Az is harmincegyedikén van. Tőled aztán mindent megtud az ember dünnyögte Stewart. Roger megkopogtatta szerencsétlen formájú koponyáját. Itt van elraktározva magyarázta. Nem szántszándékkal csinálom. Amolyan adottság. Jamaica. Vagy Barbados gondolta Stewart. Csak meleg legyen. Mihelyt a Búra engedi, indulok. Soha többé nem akarok még egy Killiant látni. Vagy bárki mást ebből az átkozott városból. A pakliban is harmincegy lap van elmélkedett Roger. Mi a fészkes fenét akarsz... förmedt rá Fern. Hisz csak viccelek veletek mondta Roger, és olyan visító hahotázásban tört ki, hogy Stewartnak belefájdult a feje. Már majdnem a kórháznál voltak, ahonnan éppen egy szürke Ford Taurus húzott ki. Nicsak, Rusty doktor! mondta Fern. Hű de boldog lesz ezzel a két izével. Dudálj rá, Stewie! Stewart dudált

18 5. Amikor az istentelenek elhajtottak, Bushey, a Séf végre elengedte a garázsajtó távirányítóját. A két Bowie fivért meg Roger Killiant a stúdió férfivécéjéből tartotta szemmel. Mialatt a raktárban kutakodtak, bolygatva az ő holmiját, hüvelykujját végig a gombon tartotta. Ha megdézsmálták volna a gyártmányát, lenyomta volna a gombot, és az egész kóceráj a levegőbe repül. A Te kezedben van, Jézusom motyogta. Ahogy kissrác korunkban mondtuk: kedvem, az nincs, de megteszem. És Jézus mindent megoldott. A Séf már akkor megérezte ezt, amikor megszólalt George Dow és a Gospel-kórus éneke: Köszönjük, hogy vigyázol ránk, Istenünk". Ez az előérzet a magasból küldöttjei volt. A pasasok nem speedért jöttek, hanem két vacak propánpalackért. Figyelte a távolodó kocsit, majd végigkocogott a stúdió hátsó fala és a raktár-labor együttes közti úton. Most már az övé volt minden: az épület, a speed. Legalábbis addig, amíg el nem jő Jézus, hogy az egészet birtokba vegye. Talán halloweenkor. Talán korábban. Volt min törnie a fejét, és mostanság jobban forgott az agya, ha belőtte magát. Gondolkodni pedig muszáj. 6. Julia a kis adag whiskyjét hörpölgette, hogy minél tovább tartson; a két rendőrnő hősiesen lehajtotta a magáét. Be nem rúgtak tőle, de a nyelvüket megoldotta. A helyzet az, hogy magamon kívül vagyok jelentette ki Jackie Wettington. Az üres poharával játszott, de amikor Piper újabb adaggal

19 kínálta, megrázta a fejét. Mindig ugyanoda lyukadok ki: ha Duke él, mindez soha nem történt volna meg. Még ha joggal is feltételezte volna, hogy Barbara megölte a feleségét, akkor is ragaszkodott volna a szigorú törvényességhez nem másért, csak azért, mert ilyen ember volt. És hogy az egyik áldozat apja lemehessen a kóterba, és találkozzon az elkövetővel? Soha! Linda egyetértőn bólogatott. El se merem gondolni, mi történhet azzal a fickóval. Amellett... Ha megtörténhet Barbie-val, megtörténhet akárki mással is? kérdezte Julia. Jackie bólintott. Harapdálta az ajkát, piszkálta a poharát. Ha valami éri nem feltétlenül amolyan hűbelebalázs lincselésre gondolok, hanem holmi balesetre a cellájában nem hiszem, hogy még egyszer fölvenném ezt az egyenruhát. Linda legfőbb problémája egyszerűbb és közvetlenebb volt. A férje ártatlannak tartja Barbie-t. Ő maga első felháborodásában (és a McCainék kamrájában látottaktól mélységesen felkavarva) elvetette Rusty álláspontját: elvégre Barbie dögcédulái valóban ott voltak Angié McCain szürke, merev kezében. De minél többet morfondírozott az eseten, kétségei annál erősebbé váltak. Részben mert mindig is tiszteletben tartotta Rusty véleményét, de részben azért is, amit Barbie kiáltott, mielőtt Randolph lefújta könnygázzal. Mondja meg a férjének, hogy vizsgálja meg a holttesteket! Muszáj megvizsgálnia őket! És még valamit mondta Jackie, még egyre a poharát forgatva. Egy foglyot nem szoktak lespriccelni, csak mert kiabál. Szombat éjszakánként, különösen nagyobb meccsek után, gyakran akkora odalenn a zenebona, mint az állatkertben etetéskor. Mi meg rájuk hagyjuk, hadd ordítozzanak. A végén úgyis kifáradnak, és lefekszenek aludni. Julia eközben Lindát figyelte, s mikor Jackie befejezte, így szólt: Mondja el újra, amit Barbie mondott. Azt akarta, hogy Rusty vizsgálja meg a holttesteket, különösen Brenda Perkinsét. Tudta, hogy nem fogják őket a kórházba szállítani. Bowie-éknál vannak, és ez eleve helytelen. Kurvára furcsa, ha valóban gyilkosság áldozatai jegyezte meg Romeo. Már bocs a csúnya szóért, tiszteletes asszony. Piper csak legyintett

20 Ha Mr. Barbara valóban gyilkolt, aligha az volna a legfőbb gondja, hogy a holttesteket megvizsgálják. Ha viszont ártatlan, akkor talán azt reméli, hogy a halottszemle neki fog kedvezni. Ha jól tudom, Brenda volt az utolsó áldozat vetette fel Julia. Úgy van felelte Jackie. A hullamerevség még nem volt teljes. Én legalábbis így láttam. Én is csatlakozott Linda. És mivel a hullamerevség a halál után kábé három órával kezdődik, Brenda valószínűleg reggel négy és nyolc között halt meg. A nyolchoz közeli időpont a valószínűbb, de hát én nem vagyok orvos. Felsóhajtott, és a hajába túrt. Ha Rustyt odahívják, ő sokkal pontosabban meghatározta volna a halál idejét. De senki sem hívta, még én sem. Úgy ki voltam akadva... annyi minden történt... Jackie végre eltolta maga elől a poharat. Julia, maga ugye reggel találkozott Barbarával a szupermarketnél? Úgy van. Valamivel kilenc után. Akkor tört ki a lázadás. Valóban. Ő volt ott előbb vagy maga? Julia erre már nem emlékezett, de úgy rémlett neki, ő volt ott először, Barbie pedig később érkezett, nem sokkal Rose Twitchell és Anson Wheeler után. Sikerült lehűtenünk a kedélyeket mondta, de a módszert Barbie javasolta. Valószínűleg sokan tartoznak neki hálával, amiért nem sérültek meg komolyabban. Ez nem fér össze azzal, amit abban a spájzban találtak. Van valami elképzelésük a halálesetek sorrendjéről? Eszerint Brenda volt az utolsó... És Angie meg Dodee az elsők mondta Jackie. Coggins-nál az oszlás még nem volt olyan előrehaladott, tehát őrá később került sor. Ki talált rájuk? Az ifjabb Rennie. Gyanút fogott, mert látta a garázsban Angie kocsiját. De ez nem érdekes. Itt Barbara a lényeg. Biztos, hogy Rose és Anse után érkezett meg? Mert az nem volna valami kedvező rá nézve. Biztos, mert nem volt Rose furgonjában: csak ők ketten szálltak ki. Ha tehát feltételezzük, hogy nem vérengzéssel volt elfoglalva, akkor hol járhatott? Ez azonban nyilvánvaló volt. Piper, használhatom a telefonját?

21 Hát persze. Julia belelapozott a röpirat-vastagságú helyi telefonkönyvbe, majd Piper mobilján felhívta a gyors-éttermet. Rose ridegen fogadta a hívást: További értesítésig zárva vagyunk. Egy csomó seggfej lefogta a szakácsomat. Rose? Itt Julia Shumway. Á, Julia! Rose nem sokat engedett harciasságából. Mit óhajt? Valami alibifélét keresek Barbie időbeosztásában. Szeretne segíteni rajta? Hogy a francba ne? Még hogy ő ölte volna meg azokat az embereket? Nevetséges. Mire kíváncsi? Tudni szeretném, hogy amikor a Food Cityben kitört a zavargás, Barbie az étteremben volt-e? Még szép! vágta rá Rose értetlenül. Hát hol lett volna reggeli után? Amikor Anson meg én elmentünk, a grillsütőket súrolta. 7. A nap lenyugvóban volt, és ahogy az árnyékok hosszabbodtak, úgy lett Claire McClatchey egyre idegesebb. A végén kiment a konyhába, hogy túlessen azon, amit eddig halogatott, és férje mobilján felhívja a magáét. (A férfi szombat reggel szokása szerint otthon felejtette a készüléket.) Előre reszketett, hogy négy csengetés után a saját jókedvű, szinte csicsergő hangját hallja meg: amikor a felvétel készült, a város, ahol élt, még nem vált láthatatlan rácsokkal bekerített börtönné. Halló, ez itt Claire hangpostája. Kérem, a csengetés után hagyjon üzenetet. Ugyan mit mondhatna? Joey, ha még élsz, hívj vissza? Ujjai közeledtek a gombokhoz, aztán kétségek fogták el. Ne felejtsd el, hogy ha elsőre nem válaszol, akkor bizonyára a kerékpáron ül, és a hangposta már bekapcsol, mielőtt a hátizsákból elővehetné a készülékét. Mire másodszor hívod, addigra már várni fog, mert tudja, hogy te vagy az. De mi van, ha másodszor is a hangposta szólal meg? És harmadszor is? Egyáltalán miért engedte el a gyereket? Úgy látszik, elment az esze

22 Lehunyta a szemét, és lidércnyomásos élességgel rajzolódott ki előtte a kép: a telefonpóznák és a Fő utca kirakatai teleaggatva Joe, Benny és Norrie fényképeivel... Ilyen gyerekek láthatók az autópályák pihenőinek hirdetőtábláin is, ahol rendre megemlítik, mikor látták őket utoljára. Az asszony kinyitotta a szemét, és gyorsan nyomkodta a számokat, mielőtt kitörne rajta az idegroham. Az üzenetét már megfogalmazta: Tíz másodperc múlva újra hívlak, de melegen ajánlom, barátocskám, hogy akkor már fölvedd. Az, hogy a fia már az első csengetés közben hangosan, jól érthetően beleszólt a készülékbe, valósággal főbe kólintotta. Mami! Halló, mami! Élt, sőt a hangról ítélve, pezsgett benne az elevenség. Hol vagy? szerette volna kérdezni az asszony, de először nem jött ki hang a torkán. Egyetlen szót sem tudott összehozni. A lába mintha rugalmas gumiból lett volna; a falhoz támaszkodott, nehogy elessen. Mami! Ott vagy? A háttérben egy autó surrogása hallatszott, majd Benny hangja, amint halkan, de érthetően üdvözöl valakit: Rusty doktor! Hóha, ember, hóha! Claire-nek végre sikerült sebességbe tenni a hangját. Igen, itt vagyok. És te hol vagy? A városi park dombjának a tetején. Én is épp hívni akartalak, merthogy sötétedik, nehogy izgulj. A kezemben volt a mobil, amikor hívtál. Majd hanyatt estem a csodálkozástól. Hát ez bizony gátat vetett a rituális szülői dorgatórium áradatának, mert hisz lám, a városi parkban vannak, tíz percen belül hazaérnek, és Benny újra szeretne majd a másik kettő helyett is megvacsorázni. Köszönöm, Istenem. Most Norrie magyarázott valamit Joe-nak. Mondd el neki, mondd el neki, győzködte a háttérben. Aztán ismét a fia hangja hatolt a fülébe, de olyan ujjongó erővel, hogy az asszonynak kissé messzebbre kellett tolnia a készüléket. Mami, azt hiszem, megtaláltuk! Majdnem biztosra mondhatom! A Fekete-fok tetején van, egy gyümölcsösben! De mit, Joey? Nem tudom egész biztosan, nem akarom elkiabálni, de valószínűleg azt a szerkentyűt, ami a Búrát táplálja. Így kell lennie. Láttunk valami villanófényt, amilyen az adótornyokon a repülőket figyelmezteti, csak

23 ez a földön volt, és inkább lilás, mint piros. Nem mentünk olyan közel, hogy részleteket is lássunk, mert mind a hárman rosszul lettünk. Amikor magunkhoz tértünk, kutya bajunk se volt, de már későre járt, és... Szóval rosszul lettetek? sikoltotta Claire. Hogy érted azt, hogy rosszul lettetek? Gyere haza, de most rögtön, hogy lássalak! Semmi baj, mami csitította Joe. Valami olyasmi volt, mint amikor az emberek először értek a Búrához, és egy kis sokkot kaptak, hiszen ezt te is tudod. Az ember először elveszti az eszméletét, de utána, hogy is mondjam, immúnis lesz. Jobb, mint újkorában. Norrie-nak is ez a véleménye. Nem érdekel a véleményetek, barátocskám! Azonnal gyere haza, hogy lássam, épségben vagy-e, mert különben a feneked lesz immúnis! Jó, jó, de kapcsolatba kell lépnünk azzal a Barbara nevű hapsival. Eredetileg neki jutott eszébe a Geiger-számláló, és atyavilág, hogy beletrafált! Beszélnünk kell Rusty doktorral is. Épp az imént hajtott el mellettünk. Benny megpróbálta leinteni, de nem állt meg. Majd őt is, Mr. Barbarát is meghívjuk hozzánk, rendben? Ki kell agyalnunk, mi legyen a következő lépés. Joe... Mr. Barbarát... Claire elhallgatott. Mondja el a fiának, hogy Mr. Barbarát akire egyesek már Barbara ezredesként hivatkoznak többrendbeli gyilkosság vádjával letartóztatták? Mi az? kérdezte Joe. Mi van vele? A hangjából sugárzó diadalmas boldogságot aggodalom váltotta fel. Claire úgy érezte, a fiú éppannyira olvas a hangulataiban, ahogy ő olvas Joe lelkében. Napnál világosabb, hogy Joe is és bizonyára a másik két gyerek is Barbarába helyezte minden reményét. A hírt, bármennyire szeretné, nem titkolhatja előttük sokáig, de fölösleges már a telefonban rájuk ijeszteni. Gyertek haza mondta, majd itthon megbeszélünk mindent. És kisfiam rettentően büszke vagyok rád

24 Aznap késő délután, akkor, amikor Madárijesztő Joe és barátai lóhalálában kerekeztek hazafelé, meghalt Jimmy Sirois. Rusty a folyosón ült, átkarolva Gina Buffalinót, aki a mellén sírta ki magát. Azelőtt roppant kényelmetlenül érezte volna magát, hogy így üldögél egy alig tizenhét éves lánnyal, de most más idők jártak. Csak végig kellett nézni ezen a folyosón, amelyet most sziszegő petróleumlámpák világítottak meg, a táblás mennyezetről békésen fénylő neoncsövek helyett. Rusty kórházából árnyjátékok színháza lett. Nem a maga hibája mondta. Se a magáé, se az enyém, még csak nem is az övé. Nem ő akart cukorbeteg lenni. Habár Isten a tudója, hányan élnek együtt hosszú évekig ezzel a bajjal. Igaz, azok vigyáznak magukra. Jimmy, aki remetéhez illő magányos életet élt az Isten Patakja úton, nem tartozott az ilyenek közé. Amikor végre-valahára elhajtott az Egészségházba ez múlt csütörtökön történt, még a kocsiból sem bírt kikászálódni; addig dudált, amíg Ginny ki nem jött, hogy megnézze, mi a baj. Amikor Rusty leparancsolta az öreg szivarról a nadrágot, egy hideg, halotti kékre színeződött jobb lábszárat pillantott meg. Még ha minden jóra fordul is, az idegi károsodás valószínűleg visszafordíthatatlan lett volna. Egyáltalán nem fáj, doki nyugtatta meg Ron Haskellt Jimmy, mielőtt kómába esett volna. Azóta is hol magánál volt, hol önkívületbe süllyedt. A lába egyre rosszabb állapotba került, Rusty pedig csak halogatta az amputációt, bár tudta, hogy egyedül az adhat Jimmynek némi esélyt az életben maradásra. Amikor az áramszolgáltatás megszűnt, a Jimmyt és két további beteget antibiotikumokkal ellátó infúziók tovább csöpögtek, de az áramlásmérő nem működött, és így az adagok finomhangolásáról le kellett mondani. A helyzetet tovább rontotta, hogy Jimmy szívműködésének monitora és a légzőkészülék is leállt. Rusty kikapcsolta az utóbbit, felpumpálható lélegeztető maszkot helyezett az öregember arcára, és gyorstalpalón kioktatta Ginát a szerkezet használatára. A lány ügyesen és nagy türelemmel tette a dolgát, de hat óra tájban Jimmy így is jobblétre szenderült. Gina pedig vigasztalhatatlan volt. Amikor felemelte könnyáztatta arcát a kis doktor melléről, azt kérdezte:

25 Túl sokat adtam neki? Vagy túl keveset? Vagy megfojtottam, és ezért halt meg? Dehogy. Jimmy alighanem mindenképpen meghalt volna, és így legalább megmenekült egy nagyon csúnya amputációtól. Én ezt nem bírom tovább hüppögte a lány. Túl ijesztő. Túl szörnyű nekem. Rusty nem tudta, mit feleljen, de a sors megkímélte ettől. Majd rendbe jössz, kedvesem szólalt meg egy reszelős, eldugult hang. Muszáj, mert szükségünk van rád. A folyosón Ginny Tomlinson közeledett feléjük lassú léptekkel. Nem lett volna szabad felkelnie! dorgálta Rusty. Ez igaz helyeselt Ginny, és megkönnyebbült sóhajjal ereszkedett le Gina másik oldalára. Bekötözött orrával és a szeme alatt húzódó ragtapaszcsíkokkal úgy festett, mint egy hokikapus egy különösen csúnya meccs után. De én akkor is szolgálatba léptettem magam. Talán majd holnap, ha... kezdte Rusty. Nem, most. A nővér megfogta a kislány kezét. És te is így teszel, szivecském. A jó öreg képzőben volt egy nagyon szívós, idős főnővér, az mondogatta: Akkor léphettek le, amikor a vér megszáradt, és a rodeónak vége." És ha valamit eltolok? Mindenki követ el hibákat; a lényeg az, hogy minél ritkábban bakizzon. És én majd segítek. Neked is, Harrietnek is. Mit mondasz erre? Gina bizonytalanul nézett Ginny dagadt arcába; a látványt tovább rontotta az ócska szemüveg, amelyet az idősebb nővér valahonnan szerzett. Biztos, hogy maga, Ms. Tomlinson, munkaképes? Te segítsz nekem, én segítek neked. Ginny és Gina, a kórtermek akrobatái. Felemelte az öklét, Gina pedig kissé kényszeredett mosollyal ütötte hozzá a magáét. Mindez nagyon szépen és lélekemelőn hangzik szólalt meg Rusty, de kérem, Ginny, ha szédülni kezd vagy rosszul lesz, keressen egy szabad ágyat, és feküdjön le. Ez Rusty doktor parancsa. Ginny mosolyogni próbált, de felnyögött, amikor az orra meghúzódott a kísérlettől. Nem is kell ágy, majd elfoglalom Ron Haskell régi díványát a társalgóban

26 Ekkor megszólalt Rusty mobilja. Intett a két nőnek, hogy húzódjanak félre. Gina átfogta Ginny derekát, és menet közben élénken beszélgettek. Halló, itt Eric! Itt pedig Ericné mondta egy tompa hang. Azért hívott, hogy bocsánatot kérjen. Rusty bement egy üres vizsgálóba, és magára csukta az ajtót. Bocsánatkérésre semmi szükség mondta, bár maga sem tudta, így van-e. A pillanat hevében történt, ami történt. Őt legalább elengedték? Tekintettel arra a Barbie-ra, akit megismert, a kérdés teljesen logikus volt számára. Ezt inkább nem beszélném meg telefonon. Haza tudsz jönni, drágám? Nagyon kérlek... Találkoznunk kell. Rusty úgy gondolta, a kérés teljesíthető. Egyetlen válságos állapotban lévő betege volt, halálával az is megoldotta kezelőorvosa szakmai problémáit. És ha megkönnyebbült is, amiért újra beszélő viszonyba került az asszonnyal, akit szeretett, nagyon nem tetszett neki a Linda hangjából kiszűrődő újszerű óvatosság. Jöhetek, de csak rövid időre. Ginny már talpon van, de ha nem ellenőrzőm, túl erős tempót diktálna magának. Vacsora lesz? Lesz. Rusty örömmel észlelte, milyen felszabadult Linda hangja. Majd felmelegítek egy kis tyúklevest. Igyekezzünk, hogy minél több fagyasztott étel elfogyjon, amíg még van áram. Még valamit. Még mindig bűnösnek tartod Barbie-t? Nem érdekel, mit hisznek a többiek. A magad nevében válaszolj! Hosszú csend. Majd Linda megismételte: Megbeszéljük, ha itt leszel. És a beszélgetés abbamaradt. Rusty háttal a vizsgálóasztalnak támaszkodva néhány pillanatig még kezében tartotta a készüléket, aztán lenyomta a megszakító gombot. Sok mindenben olyan tanácstalan volt, mintha megoldatlan kérdések óceánján sodródnék, de egyvalamit biztosan tudott: a felesége félt, hogy lehallgatják őket. De kicsoda? A hadsereg? A belbiztonsági hivatal? Netán Nagy Jim Rennie? Nevetséges mondta fennhangon az üres helyiségben, aztán kiment, hogy tudassa Twitchcsel: rövid időre elhagyja a kórházat

27 9. Twitch megígérte, hogy szemmel tartja Ginnyt, nehogy túlerőltesse magát, de cserébe azt kérte: Rusty, mielőtt elmenne, vizsgálja meg Henrietta Clavardot, aki megsérült a Food City körüli fejetlenségben. Mi baja? kérdezte Rusty. A legrosszabbtól tartott. Henrietta idős hölgyhöz képest erős és szívós volt, de nyolcvannégy év akkor is nyolcvannégy év. Az ő szavait idézem: Az egyik semmirekellő Mercier lány eltörte azt a rozoga valagomat." Carla Mercier-re értette. Akit most Venzianónak hívnak. Értem mondta Rusty, majd minden felismerhető összefüggés nélkül azt morogta: Kisváros, egy csapat, annak szurkolunk." És ez igaz? Micsoda, nagy tanító? Hogy eltört. Nem tudom. Nem hajlandó megmutatni. Azt mondja, és megint őt idézem: Az én ülőgumóimat csak szakember buzerálhatja." Bárhogy fékezték az ingert, mindkettőjükből kitört a nevetés. A csukott ajtón túlról recsegő és fájdalomról tanúskodó öreg hang szólalt meg: Csak a seggem tört el, nem a fülem. Mindent hallottam. Rusty és Twitch most már hahotázott, Twitch arca ijesztően kivörösödött. Ha a maguk seggéről volna szó, kisfiúk, nem röhögnének így. Rusty belépett a kórterembe. Elnézést, Mrs. Clavard mondta, de még mindig mosolygott. Az öreg hölgy állva fogadta, és Rusty végtelen megkönnyebbülésére ő is mosolygott. Úgy látszik mondta, van valami nagyon vicces ebben az egész csődtömegben. Az is lehet, hogy én vagyok az. Némi gondolkodás után tette hozzá: Igaz, hogy én is odabenn szajréztam a többiekkel, szóval megérdemlem

28 10. Mint kiderült, Henrietta ülepe nem tört el, csak zúzódások és kék foltok tarkították. Rusty örült, mert egy összetört farkcsonton tényleg nem lett volna semmi nevetnivaló. Adott a betegnek egy fájdalomcsillapító kenőcsöt, és miután tisztázta, hogy valóban van otthon Advilja, hazaengedte. Henrietta bicegve, de elégedetten távozott, már amennyire egy ilyen korú és temperamentumú hölgy egyáltalán elégedett lehet. Amikor negyed órával Linda telefonhívása után másodszor próbált elsomfordálni, a parkolóra nyíló ajtóban Harriet Bigelow állította meg. Ginny tudatni szeretné magával, hogy Sammy Bushey elment. De hová? kérdezte Rusty, még a régi általános iskolai tétel szellemében, miszerint egyetlen ostoba kérdés létezik: az, amit az ember elmulaszt feltenni. Senki se tudja. Egyszerűen lelépett. Talán a Bazsarózsába ment, hogy adnak-e vacsorát. Remélem, hogy így van, mert ha hazagyalogol, azon a hosszú úton felszakadnának a varratai. És akkor, hogyismondjam, elvérezhet? kérdezte riadtan a lány. Elvérzik a... a pincsijéből? Hiszen az szörnyű lenne! Rusty már számos kifejezést hallott a hüvelyre, de ez újdonság volt. Ezt azért nem hinném, de jó hosszú időre visszakerülhetne hozzánk. Mi van a kisfiával? Harriet megsemmisülve nézett rá. Komoly kis teremtés volt, aki idegességében többnyire szórakozottan pislogott vastag szemüvege mögött. Az a fajta lány, gondolta Rusty, aki summa cum laude diplomázik a Smithben vagy a Vassarban, és tizenöt évvel később idegösszeomlásba kínlódja magát. A kisfiú! Ó, szentséges Isten, a Kicsi Walter! És mielőtt Rusty megállíthatta volna, végigszáguldott a folyosón, hogy aztán megkönynyebbülve térjen vissza. Még itt van! Nem valami eleven, de úgy tűnik, ilyen a természete. Akkor Sammy minden bizonnyal vissza fog jönni. Akármilyen ügyei vannak, a gyereket valóban szereti. Mármint a maga dekoncentrált módján

29 Hogyan? Harriet újra hevesen pislogott. Nem érdekes. Amilyen gyorsan csak lehet, visszajövök, Hari. Tartsa nyitva a pilácsát. Hogy micsodát? A lány szemhéja egyre hajszoltabban verdesett. Szóval csak igyekezzen, tüsténkedjen. Ó, dr. Rusty, ez csak természetes bólogatott a lány felszabadultan. Rajtam nem fog múlni. Rusty indult volna, de most egy férfi állt az útjában vékony, horgas orrától eltekintve egyáltalán nem rosszképű férfi, lófarokba kötött, őszülő sörénnyel. Kicsit a néhai Timothy Learyre hasonlított. Rustyban felötlött: egyáltalán kijut-e innen valaha? Miben segíthetek, uram? Az igazat megvallva az járt a fejemben, hogy talán én segíthetek magának. Thurston Marshall vagyok és kinyújtotta csontos kezét. A partneremmel a Chester-tónál víkendeztünk, és benn ragadtunk ebben a mit-tudom-én-miben. Együtt érzek magukkal mondta Rusty. Mármost a dolog úgy áll, hogy van némi orvosi tapasztalatom. A vietnami cirkusz alatt lelkiismereti okokból megtagadtam a katonai szolgálatot. Azt terveztem, átmegyek Kanadába, de egyéb tervek... nos, ez nem érdekes. Jelentkeztem polgári szolgálatra, és két évig voltam egészségügyi szaksegéd Massachusettsben, egy veteránkórházban. Ez igazán érdekes volt. Az Edith Nourse Rogersben? Pontosan. A szaktudásom alighanem kissé elavult, de... Mr. Marshall érezze magát fölvéve! 11. Amikor Rusty lefelé hajtott a 119-esen, megszólalt egy duda. A viszszapillantójában a város egyik közszolgálati teherautója jelent meg, amint éppen bekanyarodna a Catherine Russell elé. A lenyugvó nap vörös fényében nehéz volt megállapítani, de úgy tűnt, Stewart Bowie ül a kormány mögött. És a következő másodpercben Rustyt elöntötte a bol

30 dogság: mintha a teherautón hátul két propántartályt látott volna. Hogy honnan származnak, azon ráér aggályoskodni, esetleg még néhány kérdést is feltesz majd, de egyelőre végtelen megkönnyebbüléssel töltötte el a tudat, hogy hamarosan kigyulladnak a lámpák, működni kezdenek a monitorok és a lélegeztetők. Lehet, hogy a megoldás csak rövid távú, de már ő is átállt a csak a mai napot ússzuk meg" üzemmódra. A városi park emelkedőjének tetején régi gördeszkás páciensét, Benny Drake-et pillantotta meg két barátjával. Az egyik a McClatchey fiú volt, aki megszervezte a rakétatámadás videós élő közvetítését. Benny integetett és kiabált, látszott, hogy fel szeretné tartóztatni Rustyt, mert mondana valamit, bizonyára valami csacsiságot. Rusty visszaintegetett, de nem lassított: alig várta, hogy találkozzék Lindával. Az ő mondanivalójára persze kíváncsi volt, de mindenekelőtt látni akarta és magához szorítani, hogy végre igazán kibéküljenek. 12. Barbie-nak vizelnie kellett, de visszatartotta. Irakban elég sok kihallgatást vezetett, és látta, hogy megy ez odaát. Nem tudta, vajon itt is hasonló-e a gyakorlat, de elképzelhetőnek tartotta. Az események rendkívül gyorsan követik egymást, és Nagy Jimnek tévedhetetlen képessége volt rá, hogy fölvegye ezt a ritmust. Mint a legtöbb tehetséges demagóg, soha nem becsülte alá a fellelkesült célközönség hiszékenységét. Barbie nagyon szomjas is volt, és egyáltalán nem lepődött meg, amikor az egyik újsütetű rendőr beállított hozzá, fél kezében egy pohár vízzel, a másikban egy ív papírral és a rátűzött tollal. Hát igen, így megy ez. Így történt Falludzsában, Takritban, Hillában, Moszulban és Bagdadban, és úgy látszik, Chester's Millben sem más a helyzet. Az új rendőr az ifjabb Rennie volt. Nicsak, hogy megváltozott! mondta. Már nem áll készenlétben, hogy a seregnél tanult flancos trükkjeivel lehengereljen másokat! Ujjai hegyével megdörzsölte bal halántékát. A kezében lévő papírlap megzizzent. Maga sincs valami csúcsformában