A benyomás. impresszió

Átírás

1

2

3 impresszió A benyomás Az nekem a benyomásom, hogy megbolydult a világ. Az értékesből érdektelen válik, míg a deviáns társadalmi folyamatok normálisként kerülnek meghatározásra. Ebben élünk. Miért írnánk másról? Előtérbe kerülnek elfedett, vagy elfelejtett értékek, míg több helyen problémákat hozunk a felszínre. Ennyit tehetünk az Angliában élő gyermekkori barátokért, a sajtószabadságért, a rendőrszakma iránti minimális toleranciáért. Az élelmiszerbiztonság ma már jól hangzó téma, amíg a tanyavilág elöregedése és elnéptelenedése, a szegregációval küzdő vidék, a szociológus élménydús kutatási területévé válik. Sztrájkok sora könnyíti életünket, és már - már némi nosztalgiával emlékezünk a Kádár-korra akkor, amikor a negyedik gyertya kerül fel Magyarország európai uniós tagságának képzeletbeli tortájára. Ilyen most a közélet és nem sokban különbözik a kultúra. Minimális befektetéssel törekszik az átlagember extra profitra. Ezt diktálja egy neoliberális gondolatkör, amely lenyomata megjelenik a mindennapokban. Elbújó művészetek és alkotók kerülnek azonban elő nálunk, sehol nincsen celebritás, mondvacsinált sztár. Marad az értékbátorság, a kevés olvasó és a kicsi példányszám. Elmarad a szenzáció is, bár a Medici-kiállítás biztosan világszám. Így élünk mi, így írunk mi, az évezred hajnalán. Összefirkáljuk a falat, rohanva sietünk a depresszió oldalán, hülyeséggel kábítjuk magunkat, egy szabad ország, szabadnak mondott piacán. Nálunk Update Norbi szakács lehet, és hízhat a fogyasztói társadalom túlsúlyos tagjainak elégtelen mosolyán. A fogyókúrák országa leszünk lassan, az önmegvalósítás előtérbe helyezett társadalmi elvárása okán. Miért lesz értékesebb a hazug, amikor mesehősök lopták szívünkbe magukat az igazság oldalán? Miért lesz az értékes érdektelen? Miért ez a sokféle iromány? Biztosan korlenyomat lesz belőle egykoron, a Bálint György Újságíró Akadémia könyvtárának porosodó asztalán. Turi Gábor Impresszum: Kiadta a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia Felelős: Dr. Földes Anna szakmai igazgató Főszerkesztő: Turi Gábor Lapterv: Farkas Dániel Tördelés, képszerkesztés: Farkas Dániel, Mátron Mátyás Szerkesztők: Zgut Edit Magdolna Közélet, Vas Gabriella Kultúra, Nagy Melinda Brigitta Életmód, Élesztős Zoltán Sport Írták: A MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola végzős hallgatói 2008-ban Nyomda: PublicitasPrint

4 t a r t a l o m k ö z é l e t k u l t ú r a Gondolatok a sajtószabadság margójára 4 Textilbe zárt álmok 20 Bright side of sztrájk 5 A Medici család reneszánsza 21 A gumibot másik oldalán 7 Kereső figyelem, törékeny erő 22 Szigorúan ellenőrzött vonalak 8 Álom fluxuskivitelben 24 Magyar szemmel, külföldről 9 Goya kísértetei 26 Tizenkét csillagos magyar virtus 10 Vonzások harca 27 Koszovó: a jelen fájdalmas emléke 12 A természetes mozgás művészete 28 A választás lehetősége a legfontosabb 13 Kamaszkorunk (rock)kultúrája 30 Azzá leszel, amit eszel 15 Egy mámoros félóra Felkai Eszterrel 32 Vidék szintézis 16 New York, valamikor a jövőben 33 A vakolókanáltól a bársonyszékig 18 Nyakig a földbe ásva 35 Maszat-hegyi kaland 36 é l e t m ó d s p o r t London, squat, satöbbi 38 Kínai figura 56 L art pour l art 39 Svájci-Osztrák Monarchia a zöld gyepen 58 Falfirkász 41 Saperstein fiai 60 Mert megérdemlem 42 Az álmodó sivatag 61 Bűvös bilincs 44 Harcedzettek 62 Szelíd motorosok klubja 45 A Toldy-ág kalandorai 63 A Harley-Davidson Lovagrend 45 Ecset és medence 64 A klub 47 Tiszta lélekkel besározottan 48 Tűszúrástól a színházterápiáig 50 Tejbegríz vagy paprikás csirke 52 Véresen viccesen 53 Úgy maradtam 53 Fogyókúra forever 54 k ö z é l e t Koktél, apró trikolórral A közélet fogalmát leginkább a túlméretezett, kinyúlt parókával tudnám jellemezni: sok minden aláfér. De hasonlíthatnám egy színes, feldíszített koktélhoz is, amelyben összekeverednek a különböző alkoholok, és minél több benne az összetevő, annál nehezebb megállapítani, miből is áll pontosan. A közéletben gyakorta összefolynak a szerepek. Mediatizálódik a politika, egyre több képviselő tűnik fel a bulvárlapok címlapján, a nagy pártok vezetői egy-egy jól felépített tévé-illetve rock sztár imázsával vetekszenek. Szokássá vált, hogy politikai preferenciája alapján ítélik meg egy művész színészi, avagy rendezői tehetségét, míg egyes függetlenekről sűrű szúnyoghálón keresztül, félhomályban is átsejlik, mennyire elkötelezettek. A politikai kommunikáció csordultig tele van leegyszerűsített hívószavakkal, ezek tömegeket képesek megmozgatni, avagy éppen beletörődésre, elfogadásra hangolni. Hatalmas sakktábla terül előttünk, amelynek bábúi a hétköznapi ember előtt felfedetlen játékszabályok alapján cserélnek helyet, tűnnek el, esetleg térnek vissza a játékba. Túlzás lenne azt állítani, hogy elkészítettük országunk 2008-as állapotának teljes körű lenyomatát, mindenesetre rögzítettük személyes észleléseinket, feltettük nyugtalanító kérdéseinket annak tudatában, hogy a válaszok nagy része kényelmesen lóg a levegőben Manapság felerősödtek a rendszerváltás eredményeit megkérdőjelező kritikus hangok, hol élesebb, hol mérsékeltebb (szakmai) viták keretein belül. De talán érdemes lenne górcső alá vennünk saját habitusunkat, mentalitásunkat, hozzáállásunkat is. Hiszen puszta méltatlankodással és egymásra mutogatással nem sokra megyünk. Magyarországot mi alkotjuk, amely pártszimpátiánktól függetlenül tükrözi vissza az általunk képviselt értékeket, törekvéseket. Zgut Edit Magdolna

5 k ö z é l e t Gondolatok a sajtószabadság margójára Mi manapság a magyar sajtó szabadsága? Meddig nyújtózkodhat? Lehet-e szabad, mi több merész és ugyanakkor felelős, vagy legalábbis indokoltan óvatos és minden információjában kellően ellenőrzött? Mindez a mai magyar joggyakorlat mellett, amely még mindig, és egyre inkább, távolodván az európai és az amerikai gyakorlattól, teljesen objektív alapú helyreigazítási kötelezettséget ró a sajtóra. Nem átallom szóvá tenni, hogy a magyar sajtószabadság védelme sok esetben olyan, mint a szita, lyukacsos, olykor elmarad a rendszerváltozás jogalkotási forradalmában mércéül említettektől. Persze nem az én tisztem a vészharangok kongatása, főleg nem a sajtó harcos védelme, nem is állítom, hogy erre szükség lenne, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a véleménynyilvánítási szabadság védelme ma több, lényeges területen eltér az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatától. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a közszereplők személyiségvédelmével, a sajtó véleménynyilvánításával: e határozatok szerint a közhatalmat gyakorló személyekkel, közszereplő politikusokkal szemben a sajtó véleménynyilvánítási lehetősége tágabb, mint más személyek esetében, magyarán szólva más a mérce az alanyok között. Tehát aki politikus vagy közszereplő, netán politikai közszereplő, az számítson arra, hogy fokozottan a sajtó kereszttüzében áll és nyilvános megszólalásaival kapcsolatban szinte korlátlanul bírálható. Vagyis bírálható lenne, ha a bírói gyakorlat merev értelmezésében nem hagyná figyelmen kívül a közérdekűséget, a közszereplőkre vonatkozó eltérő megítélési mércét. Némely esetben az újságírói felelősség kiterjed még a nyilvános eseményről való tudósításon elhangzottakra is, holott az eseményen történteket a tudósító újságíró nyilvánvalóan nem befolyásolhatja vagy akár egy politikai karikatúrára is (hogy csak egy-két példát nézzünk, így ítélkezett a Legfelsőbb Bíróság Schmidt Máriának a Magyar Hírlap ellen indított perében, de hasonlóan precendsértékű volt a még korábban, az első sajtószabadsággal kapcsolatos bírói szárnypróbálgatások között született ítélet G. Nagyné Maczó Ágnes és a Hócipő közötti vitában). Ha valóban az a sajtószabadság célja, hogy a sajtó egyszerre legyen bátor, ugyanakkor alapos és megfontolt, vagy mondhatnánk úgy is, hogy társadalmi funkcióját illetően felelős, akkor aligha lehetne megengedhető, hogy a sajtó helyreigazítási kötelességének megítélése kizárólag a tényállítás valóságának bizonyíthatóságán nyugodjék, és ne vegye figyelembe a sajtó jóhiszeműségét és szakmai gondosságát legfőképpen a közszereplők, politikusok esetében. A szankciók így a helyreigazítás, elégtétel adása, akár kártérítés már akkor elcsattanhatnak a bíróságon, amikor bebizonyosodik az ominózus állítás valótlansága. Ha bármilyen ok miatt a valóság bizonyítása nem sikerül, függetlenül a sajtó jóhiszeműségétől vagy gondosságától, információi valóságtartalmának ellenőrzésétől, akkor kardjába dőlhet a zsurnaliszta, az ügy el van veszve. Feltételezem, ez az álláspont a mai közvélemény jelentős részének véleményével találkozhat, amely szerint a sajtó esetében a tévedési lehetőség, mint feltételezés is már merő szépítés, hiszen a sajtó hazug és a tévedés, csak mint egyfajta fennkölt mellébeszélés jelentésben tűnhet fel. A sajtóval szembeni nemszeretem hozzáállás szinte sikk manapság, divat nem kedvelni napjaink sajtóját, mert szenzációhajhász, elfogult, ostoba és ortomba, vét a sajtóetikai szabályok ellen. De ha ez így is volna, akkor sem az lenne a dolgunk, hogy még egyet rúgjunk belé helylyette é r d e m e s e b b lenne követhetőbb, tisztább és átláthatóbb közeget teremteni, amelyben az újságíró etikai felelősségének tudatában töltheti be hírközlő és ellenőrző szerepét. Megállapításaim az európai és főként az amerikai sajtószabályozási környezetben szinte már laposak és unalmasak. A téma ismerői már bizonyára hallották, olvasták az amerikai Legfelsőbb Bíróság New York Times kontra Sullivan ügyben hozott döntését. Az Egyesült Államokban már 1964-ben (!) elismerték :... mély nemzeti meggyőződés fűződik ahhoz, hogy közügyekben a vitának korlátlannak, erőteljesnek és teljesen nyitottnak kell lennie és ez magában foglalja a kormány és a közhatalom képviselői elleni kemény, harapós és néha kellemetlenül erős támadásokat is. Persze e bálványozott, példaértékűként emlegetett döntéshez hozzátartozik, hogy az Egyesült Államokban nincs helyreigazítás, nem a beperelt sajtónak kell kimentenie magát információi valóságtartalmának és önmaga vétlenségének bizonyításával. Nem egy érzékeny helyzetben kell azon rágódnia az újságírónak, hogy feltárja-e az általa ismert informátorait, hogyan tartsa tiszteletben a rábízott információk b i z a l m a s s á g á t. Tehát közszereplő felperesre hárul a bizonyítási kötele z e t t s ég, miszerint a sajtó szándékosan vagy súlyosan gondatlanul állított valótlanságot. Hogy e fordított bizonyítási teher tükrében még kevésbé tűnik megnyugtatónak a magyar szabályozás? Akkor a további anomáliákkal (mint az egyéni felelősség vizsgálatának mellőzése, közszereplők személyiségi jogai különbségtételének hiánya) kapcsolatban jobb, ha nem is szólok. Inkább gondolataim szabadságában elmélyülve merengek Kállay Béninek még a kiegyezés évében ránk hagyott, de ma is érvényesnek tűnő bölcsességén: a gondolatszabadság okvetlenül feltételezi azt, amit én gondolatbátorságnak szeretnék nevezni, s ami már nem a mások, hanem saját véleményeinkre vonatkozik. ( ) Nem tudom, csalódom-e, de nékem úgy tetszik, hogy hazánkban a gondolatbátorság még nem fejlődött oda, hova az egyéni szabadság érdekében jutnia kellene. Zselinszky Eszter Bright side of sztrájk Az első, ami feltűnt ezen a február eleji hétfő reggelen, hogy a madarak pajkos csicsergését nem tarkítja a vonatajtó kíméletlen sípolása, jelezve, hogy az idő nem állt meg, sőt menetrendszerűen halad, és nekem sem ártana már bekapcsolódni. Az első, ködös gondolatok ennek kapcsán persze, kissé utopisztikusak, hogy például végre, sikerült, kiestem a hétköznapok könyörtelen körforgásából, aztán ahogy az álomból közeledek a valóság felé már csak abban reménykedem, hogy csoda történt, és olyannyira hajnali órán ébredtem, hogy még az első vonat sem érkezett meg. Aztán kinyitom a szemem. A hajnal reménye a verőfénnyel elillant, nyomá-ban villódzó emlékek, ny i lat kozatok, balul sikerült érdekegyeztetések képei, és a felismerés, hogy itt bizonyára kitört a Sztrájk. Határozatlan ideig, persze, dehát hogy lehettem olyan naiv, hogy azt gondoltam, pont mire nekem indulnom kell, majd munkába állnak a vasút szabad dolgozói. Felmérem a helyzetemet: a házban sehol egy zaj, a családom tehát már kocsiba ült, hogy kicselezve a többieket, az elsők közt legyen a gigantikus sorban állásban Fővárosunk enyhet (villamost, metrót) adó vízfeje felé. Ez nyílván nem sikerült nekik, mert az ilyen reggeleken, hála a gondos szocializációnak, mindenki egyszerre cseles. No de ez már nem az én gondom, nekem a buszmegállóig vezető Expedícióra kell felkészülnöm. Merthogy hiába lakom idestova 8 éve ezen a kellemes Agglomerációs Településen, nagyon rég nem merészkedtem le a házunkat a vasútállomással összekötő járt útról. Az idevonatkozó nyugtalanító közmondáson túl, az is aggodalomra ad Titokban remélem, hogy a vasutasok jól érzik magukat a szép és meleg helyeken, ahová a elméletem szerint utaztak. okot, hogy nem tudom mikor járnak buszok (az Expedíció tehát gondos internetes kutatómunkát is igényel), és hogy mikor kell elindulnom, hogy se túl sokat ne várjak de le se késsem a buszt (ez, ha vasutasok sokáig kitartanak, a biológiai órám teljes átprogramozását fogja igényelni). Miután elvégeztem a szükséges számításokat és tetőtől talpig, a tudatalattimtól a selfig felkészültem a nagy útra, kilépek a kapun. Elhaladok a falu számomra ismerős részei mellett: Gusztáv háza, egyes fa, kocsma, kettes fa, kanyar, örökifjú macskák, hármas és négyes fa, állomás. Itt a lépteim lelassulnak, és amikor elérem a kockát, ahol annyi reggelen át Megállok. Hátha egy unatkozó mozdonyvezető nem tud mit kezdeni a szabadidejével, és karitatív akciót szervez vonatfüggő embertársainak megsegítésére. 10 perc meddő várakozás után feladom, úgy tűnik, minden nyamvadt vasutas készült valami idilli családi programmal a sztrájk idejére, egyesek biztos el is utaztak szép és meleg helyekre az utolsó induló vonattal, természetesen ingyen, merthogy vasúti dolgozók. Ezen dohogva nem is veszem észre, hogy nekivágtam az Ismeretlennek. A hivalkodó Magyar Cambridge feliratú tábla és az ehhez tartozó parcella azonban kizökkent a Világméretű Kalauz Összeesküvésre vonatkozó zavaros gondolataimból. Megelégedve konstatálom, hogy kis községünk rohamléptekben fejlődik, hiszen a telken három évvel ezelőtt csak két félig felhúzott szerkezetkész építmény állott gazzal betakarva, mára azonban ezek száma négyre nőtt, és parlagfű bóbitáit is magasabban lengeti a szél. Ez igen, magyarnak mindenképpen magyar a nagyberuházás, de én azért kicsapnék néhány szürkemarhát lelegelni közélet

6 közélet Fotó: Illyés Zsófia azt a parlagfüvet, ez egyrészt közegészségügy, másrészt ha már nemzeti identitás, legyen kövér. Ezt követően már nem hagyom ellankadni a figyelmem, felismerve a lehetőséget az Expedícióban szűkebb pátriám újrafelfedezésre. De, ahogy az már az ilyen alvóvárosokban lenni szokott, semmi rendkívüli nem történik, sütemény illatról rántott hús Magukért beszélnek illatra haladok, szemben kezükben könyvet tartó, pirospozsgás kisiskolások jönnek és több a babakocsi, mint az autó. Mélyet szippantok a bársonyos pilisi levegőből, és meg vagyok elégedve, hogy milyen szép helyen is lakom én. A nadrágomra tapadó sárral már nem is törődök, tudom, hogy az olyan elhamarkodott infrastrukturális beruházások, mint az utak aszfaltozása, azzal a veszéllyel járhat a világ egyetlen egyetemi falujában, hogy pont ezt az igazán unikális címet veszítjük el, egy bizonyos százaléknyi aszfaltozottság fölött. Mikor már csak jelentéktelen távolság választ el a Céltól, még egy embertpróbáló akadállyal találom szemben magam: át kell kelnem a 10-es számú főúton, s elsőre úgy tűnik, a Styx-ön való áthajózás ehhez képest élményfürdő. Elvárosiasodott agyam zebrát, meg lámpát keres (se közel, se távol), aztán szintén a városi rutinnal, Azt a szép Mercedest úgyse akarod összekenni a véremmel alapon átcikázok az úttesten. Megérkeztem. A buszmegállót főleg arról lehet felismerni, hogy tele van egyirányba néző emberekkel, merthogy a kék tábla a stilizált busszal valami posztmodern szöget zár be a földdel. A rutinos sofőr úgy látszik ismeri a dörgést, mert megáll, mi feltolakszunk, én beillesztem a fejem egy magasabb úr hónaljába, az arcomat a kellemesen hűvös ablaküvegnek préselem, s még kapaszkodom is, ki tudja mibe. Ilyen körülmények között az út csupán egy röpke pillanat, az újszerű élményektől bódultan pedig a nap is hamarabb eltelik, s a hazafelé út újabb különleges élményekkel szolgál. Folyton rohanó családommal más napokon ugyanis csak pár percre (Jó reggelt!; Jó éjszakát!) találkozom, most azonban kártyázni is jut időnk a kocsiban, miközben kifelé araszolunk a délelőtt még tömegeket vonzó Fővárosból. Lefekvéskor, az álom és ébrenlét határán kötéltáncolva, kicsit már magam előtt is titokban remélem, hogy a vasutasok jól érzik magukat a szép és meleg helyeken, ahová a elméletem szerint utaztak. Mert én szeretem a Sztrájkot, szeretek lesétálni a buszmegállóba, és holnap majd a Monopolyt visszük a hazaútra, és azt is nagyon szeretem. Csonka Anna A gumibot másik oldalán Hűvös, komor kedd reggel, középkorú nő üvölt egy férfival a fagyott aszfalton. Egymás szavába vágnak, D csitítja őket, próbálja megértetni velük, hogy így nem mennek semmire. P fáradt arccal támaszkodik az autónak. A perpatvar vagy tíz perce tart, és látszólag nem is lesz vége egyhamar. D nem bírja tovább, kiereszti a hangját. A pillanatnyi csöndet kihasználva sikerül megértetni a vitázókkal, mit kell tenniük, hogy a helyzet megoldódjon. A vitázók elvonulnak kitölteni a percek óta kezükben lengetett papírokat. D elégedett arccal sétál oda hozzánk. Na, ezt is elsikáltuk. Mi volt a gondjuk? kérdezem. A férfi belehajtott a nő autójába, miközben leparkolt, majd elrohant. Mint kiderült, a kórházba, ahol időre várták. Mire visszajött, a nő már tajtékzott. Szerencsére sikerült megértetni velük, hogy üvöltözéssel nem tudjuk ezt megoldani. Pár perccel később a vitázók egymás tekintetét kerülve átnyújtják a kitöltött papírokat és elsomfordálnak. A járőrkocsi besorol a forgalomba, kellemes melegében könnyebben megy a beszélgetés is. P és D. Mindketten katonacsaládból származnak, mégis rendőr lett belőlük. D-nek két gyereke van, élettársával és annak apjával élnek egy két szobás lakásban. P súlyosan beteg menyasszonyával él egy szobában. Tizenkét éve rendőrök. Járőrtársak. Komolyabb kapcsolat ez, mint sok házasság. Együtt fáznak, áznak, járják az utcákat. Néhányszor megmentették egymás életét. Pontosan miből áll a járőrök munkája? kérdezem P-t. Részeg autósokra vadászunk feleli nevetve. Védjük a rendet és az embereket. Betartatjuk a törvényt szól közbe D. Részeg autósokat hajkurászunk. Gyalogrendőrként gyakorlatilag szinte semmi érdemlegeset nem csinálhatunk. Kiküldenek minket címekre, időnként odaállítanak egy térre, utcára, ahol a részegeket, az ittas vezetőket feljelentjük. Hogy mi van a bűnözőkkel? Meg a maffiával? Hogy mikor füleljük le a békés lakosságra veszélyes elemeket? Sohanapján mondja P nevetve. A rádió recseg, valaki adatokat és egy címet hadar, P röviden nyugtázza. D a gázba tapos, felvillan a kék lámpa, ijedten rebbennek szét előlünk az autósok. Valami pontosabbat azért mondhatnátok! próbálom szóra bírni őket, miközben a biztonsági öv után kaparászok. A rendőrjárőr élete csupa kaland és izgalom magyarázza P. Egy járőrautó van az egész kerületben. Tehát jelenleg mi ketten vagyunk a törvény keze. Minden bejelentést ki kell vizsgálnunk, minden címre kiszállunk, mindenkit meghallgatunk. Mindent felírunk. Aztán megyünk tovább. Helyszínt biztosítunk, nyomokat rögzítünk, kihallgatunk, gyanúsítottakat állítunk elő, elfogásokat végzünk, rengeteg feladatot látunk el! vág a szavába D. Persze, persze legyint P. Szükség is van rá, mivel a rendőrség teljes állományának összesen húsz százaléka végez utcai munkát. Mi biztosítjuk a problémás focimeccseket, mi vagyunk ott minden bűntény helyszínén, mi pofoztatjuk magunkat a verekedő kedvű nehézfiúkkal. Ne hallgass rá. Pesszimista. Persze, nem könnyű a munkánk, de azért ennyire nem rossz a helyzet. Emberhiány van, az igaz mondja D. Négy éve nem mehettünk szabadságra jegyzi meg P. Kötelező túlórák minden hónapban, amit nem fizetnek ki. Folyton perben állunk a saját főnökeinkkel, hogy megkapjuk, ami törvényesen jár nekünk. És vannak még problémáink, hagyja rá D miközben hajmeresztő tempóban cikáz az autók között de azért annyira nem súlyos a helyzet. Miért maradsz rendőr, ha enynyire rossz a helyzet? kérdezem P-t. Mert szereti ezt a munkát és egy hetet sem bírna ki nélküle válaszol helyette D. P valami trágárságot morog az orra alatt, de ráhagyja. Nekünk is egyre nehezebb, folytatja D de még bírjuk. Mindenki utál minket, a sajtó tele van azzal, hogy politikai erőszakszervezet vagyunk, rengeteg munka, kötelező túlórák, a fizetésünk nevetséges. Most a korhatáros nyugdíjat is el akarják törölni. 45 éves korára egy rendőr messze nagyobb biológiai kopásnak van kitéve, mint bárki más, tönkremennek az izületei, az idegei, egy roncs lesz belőle, fakad ki P de még bírjuk. Hogyan bánnak veletek az emberek? Változó. Szerencsére jó a beszélőkém, többnyire könnyen feloldom a hangulatot. Ha sikerül megértetni velük, hogy csak a munkánkat végezzük és segíteni akarunk, akkor nyert ügyünk van magyarázza D. Rosszul. Amíg szükségük van ránk, addig drága biztos uramoznak, amint nincs, egyből bunkó komcsi faka- vagyunk. bátok Mindenki a jogaira hivatkozik, mert az persze mindenkinek van, csak arról feledkeznek meg, hogy kötelességeik is vannak mondja P. Mintegy végszóra, csikorgó fékkel állunk meg a megadott címen. Veszekedő házaspárhoz hívták őket, mert előkerültek a kések. Nem az első alkalom. Kiszállnak, megigazítják a fegyverövet, tekintetük összevillan, és elnyeli őket a romos bérház kapualjának sötétje. Tanurdzsity István közélet

7 közélet Szigorúan ellenőrzött vonalak Budapesten a tömegközlekedés egyfajta sportágként is funkcionál. Olyan akadálypálya, amelyen a mindennapi átkelés komoly erőfeszítéseket igényel. Működtetője a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság, azaz a BKV Zrt., mely igyekszik évről-évre egyre több teherrel megrakni a rögös, pontosabban kátyús utat. Aki tömegközlekedési eszközön kívánja elérni a kitűzött célállomását, annak jó fizikai és mentális kondícióban kell lennie. A BKV-t jellemző fejetlenség és zűrzavar defektessé teszi mindennapjainkat. Reggel korábban kell kelnünk, hogy időben célba érjünk, mivel a menetrendek rendkívül szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. Az aranyáron mért buszjeggyel (270 Ft) vagy bérlettel (8250 Ft) zsebünkben amikor már kezdenénk élvezni az óriási gödrök által megdobott, zötyögős utunkat, belefeledkezve a minden tizedik méteren, non-stop dolgozó útfelújítók pillanatképébe, megjelenik az auránkba beférkőző idegen, a BKV egyedülálló eleme, aki kér és ha nem kap, büntet- az újabb áremelésnek köszönhetően csillagászati összegű pótdíjat kiszabva- ő, az ellenőr. Az örök érvényű,,jegyeket, bérleteket című ismert szövegük az, ami megtöri a monoton utazással együtt járó kellemes, jóleső ábrándozást. A BKV 2007 óta óriási mértékben növelte az ellenőrök létszámát, ezzel biztosítva szigorított jegyellenőrzést. Napi 24 órában több mint 500 ellenőrt foglalkoztat. Ha a buszozás erőpróbáján átestünk, és metróval folytatjuk utunkat, biztosak lehetünk abban, hogy valakik várnak ránk a metró lejárónál. Persze nem virággal és üdvözlő táblával, hanem ugyanazzal a gyanakvó arckifejezéssel találkozhatunk, mint a buszon. Újból csak ellenőrök. Ezúttal azonban csoportosan a hivatalos, kék egyenruhát és piros karszalagot viselve fürkészik a tömeget, várva, hogy lecsaphassanak. Ilyenkor mindig az amerikai foci jut eszembe. Mi, utasok vagyunk a labdát szorongató játékosok, ők pedig az ellenfél csapat, akik éppen úgy, mint amerikai rokonaik szinte támadva próbálják elkerülni a touch down-t, nehogy valaki jegy nélkül érjen le a mozgólépcsőn. Egyáltalán nem védem a bliccelőket, hisz nem helyes, hogy egyesek önkényes módon ingyen akarnak utazni, míg mindenki más fizet érte, ráadásul a kiesett bevételt a BKV kénytelen a tisztességes utasokkal megfizettetni, és folyamatosan megemelni a jegy, a bérlet árát. Az ellenőrzés tehát szükséges, csak a módszer lehetne korszerűbb. Ha áttekintek a nyugateurópai országokba, ott maximum csak a Terminátor c. film elevenedhetne meg lelki szemeim előtt, hiszen Hívatlan vendégek arrafelé az elektronikus beengedőrendszer uralja az aluljárót, nem pedig az ellenőrök hada. Nem érné meg jobban kiépíteni, mint fizetni a félezer jegyellenőr havi fizetését? A bliccelő, ha csak nem gátugró bajnok, esélytelen, hogy átjut rajta, ráadásul ott vannak még a térfigyelő kamerák is. Nem beszélve a nyomasztó megfigyelés érzéséről. A föld alatt maradva, egy másik hungarikum, a négyes metróvonal eposzi hosszúságú előélete. Gondolatban már olyan régóta fúrják, hogy ennyi idő alatt Bécsig kellene érnie, de a megvalósítási gépezetbe valahogy mindig porszem kerül, mint például a Fővám térnél, ahol nem tudni, hogy a már kifúrt területen lesz-e megálló vagy sem. Ezen még malmoznak. Pedig nagyon jól hangzanának azok az ígéretek, amiket a négyes metró honlapján közölnek, miszerint olyan modern, automatizált, légkondicionált szerelvények lesznek, amelyek akár másfél percenként közlekednek illetve, hogy levegős, de kevésbé huzatos, egyedi építésű peronokon várakozhatunk majd. A felszínre törve, átszállunk a BKV harmadik csodájára, a Combino villamosra - ha egyátalán kinyílik az ajtó - amelyet biztosan izzasztósátornak is szántak, hiszen légkondicionáló berendezés nélkül vették, amit persze később be kellett, hogy szereljenek az utastér elviselhetetlen hőségének mérséklése végett. Az utasok komfortérzetét ráadásul tovább rontja, hogy viszonylag kevés, 64 darab ülőhely van rajta. Budapesten 2006 óta a kiemelten forgalmas nagykörúti 4-6-os vonalon járnak a Combino supra villamosok. Kinézetre nagyon látványosak és modernek, lendületesebbé teszik a főváros arculatát. A hibák kiküszöbölésén folyamatosan dolgoznak a szakemberek, így remélhetőleg hamarosan már tényleg élvezhetjük a villamosozást. A BKV honlapján a 2008-as új intézkedések céljaiként olyan hangzatos megfogalmazásokat találhatunk, mint: ésszerűbb jegyszerkezet, könnyen megvásárolható, utasbarát termékek és az igazságosabb teherviselés kialakítására való törekvés. Jól hangzik, de a gyakorlatban, terveik megvalósítása nem megy épp zökkenőmentesen, hiszen sok az elégedetlen utas, ráadásul a vezetőség háza táján is akadnak gondok. Számos hír röppen fel mostanában arról, hogy a nemrég kinevezett vezérigazgató, Antal Attila posztja nem áll stabil lábakon, egyesek szerint a kétes buszbeszerzési ügyletek miatt, mások politikai indíttatású küzdelmeket vélnek a háttérben. Ki tudja, hogy vajon meddig érvényes még a bérlete További kellemes utazást! Sitkei Nóri Magyar szemmel, külföldről Emlékszem, pár évvel ezelőtt jelentette be az első közeli ismerősöm, hogy Londonba költözik. Alig telt el fél év, és máris követte két újabb barát. Aztán szépen lassan, egyre többen búcsúztak el itthoni életüktől, és hagyták hátra Magyarországot. A jelenlegi adatok szerint Londonban már több mint 26 ezer magyar él, amiben a fekete munkások még nincsenek is benne. Vajon mi ennek az oka? Egyszerűen csak az, hogy az Unióhoz való csatlakozásunkkor kitárultak a kapuk a szigetország felé? Vagy végre rájöttek a fiatalok, hogy tisztességes angoltudás nélkül nem mennek semmire a munkaerőpiacon? Esetleg ennyit számít, hogy a kinti fizetés a többszöröse az itthoninak? Talán az életmódbeli különbségek vonzzák ennyire hazánk fiait Angliába? Pusztán ésszerű okok miatt hagyják el oly sokan hazánkat, vagy van valami egyéb, emócionális indok is, ami Magyarország ellen és Anglia mellett szól? A válasz keresésében három Londonban élő fiatal segített. Bár mindhárman különböző személyiségek, különböző álmokkal és célokkal, egy valami mégis közös bennük: a véleményük. Adorján Ádám két éve döntött úgy, hogy Londonban próbál szerencsét. Ekkor fejezte be a vendéglátóipari főiskolát, már csak a gyakorlat volt hátra. Itthon is beadta a jelentkezését jó néhány hotelhez, de miután a kínált legmagasabb havi bér sem érte el a 30 ezer forintot, elhatározta, hogy nem bünteti magát, inkább Angliában próbál szerencsét. Nem állítja, hogy minden simán ment az elején, de viszonylag gyorsan és jó állást talált London egyik legnagyobb hoteljének recepciós pultja mögött. Elég stresszes meló, rengeteg vendégünk van, de ha beírom a CV-mbe, hogy itt dolgoztam, a világ bármelyik, hasonló szintű hoteljébe felvesznek meséli Ádám. A karrierlehetőség mellett az életminőség sem elhanyagolható tényező. Itthon a család épp, hogy csak finanszírozni tudta fiuk tanulmányait, a szórakozásra, utazgatásra nem igazán jutott pénz. Londonban ha dolgozol keresel annyit, amiből jut mindenre - mondja Ádám. Ő például minden hónapban ellátogat valahová, hogy megismerje Anglia többi arcát, de nem veti meg a jó éttermeket és a hangulatos pubokat sem, a klubokról már nem is beszélve. A londoniak mint mondja - nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki hogy néz ki, hogyan táncol, hogyan viselkedik. Nem abban lelik örömüket, hogy kibeszélik a másikat, hanem hogy elengedhetik magukat, barátkozhatnak, ismerkedhetnek. Eszméletlen érzés velük bulizni győzköd tovább. Ádám szerint ez a kedvesség és nyitottság, a másik személyiségének tiszteletben tartása az élet egyéb területein is érzékelhető. Teljesen másképp, pozitívan állnak a dolgokhoz, és másképp is gondolkoznak, mint a magyarok. Nem irigykednek, nem akarnak mindenáron keresztbe tenni egymásnak, és nem olyan rosszindulatúak. Ez a mentalitás ragadós és hidd el, hogy sokkal jobban érzed magad tőle! Ha hazajövök, szó szerint menekülnöm kell vissza, mert érzem, hogy átjár a pesszimizmus. Egy felettébb vonzó célpont Németh Szilvia, becenéven Sly ugyan más okok miatt költözött ki, de hasonlóak az érvei Anglia mellett. Sly mindig más volt egy kicsit, mint a többi lány. Fiús ruhákban járt, piercinget és raszta hajat hordott, ami pár évvel ezelőtt még nem volt olyan mindennapos, mint ma. Ha állásinterjúra ment, a legtöbbször azt a választ kapta, ha levágatja a haját, és normális ruhát húz, fel van véve. Ő azonban nem akarta, hogy beleszóljanak a megjelenésébe. Mikor megvettem a repülőjegyet, azt gondoltam, ha London sem jön össze, hazajövök, levágom a hajam és megpróbálok úgy élni, mint a normális emberek. Szerencsére azonnal felvettek egy ifjúsági szállóba amolyan mindenesnek meséli mosolyogva. Slynak nem az számít, hogy mit kell csinálnia. Felsőfokú végzettsége ellenére nem zavarja, ha takarítania vagy mosogatnia kell, csak mindezt olyan környezetben tehesse, ahol senki nem szólja meg a stílusa miatt. Ádámhoz hasonlóan, ő is úgy látja, hogy a londoniak sokkal toleránsabbak, és elfogadóbbak, mint a magyarok, ráadásul kint a külseje alapján egyáltalán nem számít különcnek. Boldog vagyok, hogy végre megtaláltam a helyem és olyan emberek vesznek körül, akikkel itthon biztosan nem találkozhattam volna. Sokat tanultam az ottaniaktól 8 Fotó: Nagy Attila közélet

8 közélet az önbecsülésről és arról, hogy másképp is lehet élni. Kiss Bence az igazi kalandorok közé tartozik. Ő azért vágott neki Angliának, mert érezte, hogy itthon szűkösek a lehetőségek, és tudta, hogy ő nem az a fajta, aki diploma után munkába áll, családot alapít és egy helyen éli le az életét. Éppen a szabadságvágy, az új dolgok, a különböző kultúrák iránti érdeklődés vonzotta, és Londonban meg is találta mindezt. Itthon valahogy minden olyan kicsi, és zárt. Az egész magyar mentalitásra jellemző ez a befelé fordulás, a megszokotthoz való ragaszkodás és a nem találok jobb szót - kicsinyesség. Szerinte kint sokkal nyiltabbak, barátságosabbak az emberek, és mivel az angol egy elég sokszínű társadalom, különböző kultúrákkal lehet találkozni, ami nagyon izgalmas. Bence érdekességként említi, hogy bár jóval többen élnek Londonban, mint például Budapesten, könnyebben talált hozzá hasonlóan gondolkodó, hasonló életet élő embereket. Gyorsan hozzáteszi azonban, hogy azért az igazi angolok nem nagyon keverednek a bevándorlókkal, de még ők is mosolyognak és kedvesek. Ez jó érzés, még ha néha képmutatásnak vagy felszínességnek is érzem magyarázza. Bence szerint alapvetően azért jó Angliában élni, mert valahogy könnyedebb, nyugodtabb mindenki. Persze tudom, hogy sokat számít a gazdasági háttér, de Még itt is tágasabb? azt gondolom, hogy az emberek hozzáállásában felfedezhető pozitívumok is nagy szerepet játszanak abban, hogy egy ország hol tart éppen. Jó lenne, ha végre a magyarok is rájönnének erre Azt hiszem, magam sem tudnám jobban összefoglalni a beszélgetés üzenetét, ezért nem is kísérleteznék. Egy fontos dologra azonban csak most döbbentem rá: nem az a fő kérdés, hogy hányan és miért költöznek ki Angliába, hanem az, hogy miért jönnek haza olyan kevesen Kohl Csilla Tizenkét Magyarország európai uniós tagságának képzeletbeli tortájára négy gyertya kerül fel május elsején. Közös politikai frigyünk elérte tehát egy (válságoktól mentes!) kormányzati ciklus időtartamát. A témával kapcsolatos legutóbbi közvélemény kutatások azonban pesszimista, és néhol ellentmondónak tűnő adatokkal kérdőjelezik meg a közelgő ünneplésre adó okot. A Szonda Ipsos 2007 szeptemberében készült reprezentatív felmérése megállapítja, hogy a magyar társadalom 44 százaléka úgy véli, az uniós csatlakozás hátrányokkal járt a családjára nézve. Az Eurobarometer 2007-es kutatása szerint az unió legpesszimistább tagállama vagyunk. Azonban az is kiderült, hogy Magyarországon jóval többen bíznak az EU-ban (61%), mint ahányan hasznos dolognak tartják a tagságot ( 37%). Europesszimista nemzet lennénk? A rendszerváltás óta releváns pártok konzekvensen kiálltak hazánk európai integrációja mellett, a parlamenti pártok közül egyedül a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) képezett kivételt. Ennek köszönhetően egyfajta hallgatólagos egyetértés alakult ki az EU tagság kapcsán. Szinte szó szerint hallgatólagos, hiszen a csatlakozási tárgyalások forróbb fejezetéig- gondolok itt a külföldiek földvásárlását, és a mezőgazdasági támogatásokat érintő csatározásokra- a magyar politika aktorai nem folytattak érdemi vitát az integrációról. Érdemes felidézni a 2003-as népszavazást megelőző banális kampányt, amely kizárólag a csatlakozás leegyszerűsített előnyeit hangsúlyozta. Ebben nagy felelőssége van a mindenkori politikai elitnek, akik nem fektettek elég hangsúlyt a lakosság széleskörű, átfogó tájékoztatásra. Többször alá kellett volna húzniuk, hogy a tagság nem csak jogokkal, hanem bizony kellemetlen kötelezettségekkel is jár majd tavaszán tagja lettünk az Európai Uniónak, de az eufórikus ünneplés kitakarta a lényeget: a munka legjava csak ez után kezdődött. A minden tagállamra kötelező piaci és egyéb más szabályozások felzárkóztatási igénye mellett az integráció modernizációs kényszert jelentett Magyarország számára. A teljes jogú tagság eléréséhez elengedhetetlen volt a rendszerváltás óta halogatott intézményrendszer átalakítása. Ahhoz, hogy Magyarország az euró zóna tagja lehessen, a makrogazdasági mutatóknak igazodniuk kell a maastricht-i kritériumokhoz. Sokkhatásként érték a társadalmat az ellátórendszerek átalakítását deklaráló reformok, valamint a megszorító intézkedések egyidejű bevezetése. Az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikáját ki kellett küszöbölni, véget kellett vetni a féktelen állami költekezésnek, de mit érzékelt ebből az átlag ember? Kiadásai csillagos magyar virtus növekedtek, mégpedig egy sokak számára kimondhatatlan és elvontnak tűnő fogalom, a konvergenciaprogram miatt. A magyar társadalom csalódottsága minden bizonnyal kivetült az Európai Unióra, amely a program következetes betartása, a nadrágszíj összehúzása felett őrködik. Nyílt euroszkepticizmusnak nincs helye a magyar Országgyűlésben, ahol egyedül a MIÉP képviselt ilyesfajta nézeteket 1998 és 2002 között. A radikális jobboldali aktorok (MIÉP, Jobbik Magyarország Mozgalom) bűnbakképzési mechanizmussal gyűrik maguk alá az EU-t, ám ezen pártok társadalomra gyakorolt befolyásoló hatása csekély. Az EU megítélésének relációjában érdemes górcső alá venni a társadalom politikai kultúrájának sajátosságait, azon belül a demokráciához való hozzáállását. Honfitársaink demok ráciafelfogásának legfőbb alapja a szabadság, de főleg a jólét. A materiális elemek fontossága a rendszerváltásra, az új gazdasági- politikai berendezkedéstől várt felemelkedésre vezethető vissza. A már említett Eurobarometer felmérésben pedig az áll, hogy megkér- Grafika: Sztankó Bálint dezett magyaroknak csupán a 18 %-a társította az Európai Unióhoz a demokrácia szót. Keserű felismerésként érhetett sokakat ama tudat, hogy hazánk de jure csatlakozása nem hozta el automatikusan a Kánaánt. Talán nem lepek meg senkit azzal, hogy a megszorító intézkedések előbb utóbb a csatlakozásból eredő konvergenciaprogramtól függetlenül is begyűrűztek volna a mindennapjainkba. Válasszuk tehát ketté bankszámlánk jelenlegi állapotát mindazon tényezőktől, amely Magyarország EU tagságából erednek! Hazánk részese lett egy politikai-gazdasági integrációs blokknak, amely egyre nagyobb szerepet kíván vállalni a globális politikai, stratégiai kérdések kialakításában. Brüsszel a magyar állampolgárok többsége számára Álmomban már láttalak távoli, bürokratikus megabunkernek tűnhet, a fenti kutatás mégis rámutatott, hogy fele annyian sem bíznak nemzeti kormányunkban és törvényhozásunkban, mint az EU-ban. Gyakran illetik a demokratikus deficit vádjával, vagyis hogy delegált, és nem választott szervek, valamint a bonyolult döntéshozatali folyamat során elvész az állampolgári kontroll fontossága. Az Európai Parlament képviselőit azonban közvetlenül választjuk, ráadásul a Lisszaboni Szerződés az együttdöntési eljárások szaporításával deklarálta az Európai Parlament döntéshozatalban való fokozottabb részvételét. Nem állítom, hogy hibátlanul működik a rendszer, természetéből fakadóan több ponton kifogásolható a felépítése és működési mechanizmusa egyaránt. Mégsem lehetünk europesszimista nemzet, hiszen kis országunk hosszabb távon fejlődőképesebb lesz az EU tagjaként, még akkor is, ha ez eleinte erőfeszítésekkel jár. A kölcsönös megfelelés jegyében hatalmas közösségi támogatásokra jogosult Magyarország, ezt azonban beárnyékolták a pénzek szétosztása kapcsán felmerült anomáliák ben az Európai Bizottság által kiadott jelentés 193 esetben világított rá szabálytalanságokra. A schengeni zónához való csatlakozásunkkor határaink kitágultak, léptünk egyet az egyenrangú tagság felé. A következő cél az eurózónához való csatlakozás, de meghatározó lesz a 2011-es magyar elnökség is. Fél éven keresztül Magyarország látja majd el az EU elnökségi feladatait, vagyis hazánk az európai nagypolitika színpadának reflektorfényében tündökölhet. Nem vagyunk europesszimisták, csupán vérzivataros történelmünk által determinált, búsongó őseink emlékeiből táplálkozó pesszimista nemzet. Pedig nincs okunk keseregni, Európa szívében vagyunk, annak fejlettebb részében, ahova mindig is tartozni akartunk. Zgut Edit Magdolna közélet 10 11

9 közélet Ez a közhelyszámba menő hasonlat hibás, mivel Erdély mindig is tanúsított, hol névleges, hol valódi különállást (Uniót Erdéllyel!) az anyaországtól. A szerbek esetében Crna Gora vagy Montenegró rendelkezik hasonló jelleggel. A rengeteg középkori szerb (főként egyházi) emlékkel rendelkező tartománya, végig Szerbia részeként volt meghatározva a történelem során. A huszadik század második felében a szocialista Jugoszláviában kezdett változni Koszovó státusza, ugyanis akkor vált érezhetővé, a már korábban is nagy lélekszámban jelenlévő albán lakosság jelentősebb térnyerése. Ennek megfelelően a titoi Jugoszlávia - a horvát származású vezető haláláig - folyamatosan biztosította az autonómiát a tartomány számára. Ugyanez vonatkozott - az akkor ezer magyar által lakott - Vajdaságra is A váltás Tito halála után hatalomra került Slobodan Miloseviccsel következett be, mikor is a 80-as Koszovó: a jelen fájdalmas emléke Koszovó tartomány kiemelkedő jelentőséggel bír a szerbek történelmében; főként a szerbség bölcsője jelző miatt különösen érzékeny kérdés ez Belgrád számára. Ha magyar párhuzamokat keresünk, a helyzet könnyebb megértése érdekében, általában azt szokták mondani: Koszovó az, ami Erdély a magyaroknak. Etnikai határok Koszovó kiválása előtt ével gazdasági hanyatlását leginkább megérző szerb országrész lakónak indulata, a többi tagköztársaság ellen fordult. Milosevics ezt az elégedetlenséget kihasználva hirdette meg Nagy Szerbia létrehozásának ideológiáját, melyben az akkori tudományos akadémia és szellemi elit is segítségére volt. Ennek egyik következménye lett az ősszerb Koszovó autonómiájának csorbítása (a vajdasági megszűntetése) a 80-as évek közepén. A tartomány lakói sem tétlenkedtek, 1990-ben függetlenségi nyilatkozatot adtak ki. Ez sorsdöntő esemény volt Jugoszlávia széthullásában. Szerbia, az ezt követő délszláv háborúk nyomán elveszette: Szlovéniát, Horvátországot és Boszniát. Macedónia még a 90-es évek elején, Montenegró pedig nemrég kiáltotta ki függetlenségét. Ezzel egy időben sikerült Koszovót a szerb állam keretein belül tartania, egészen 1999-ig, amikor a szerb hadsereg albánok ellen irányuló etnikai tisztogatásait megelégelte a nyugat, majd felhatalmazta a NATOt a beavatkozásra. A konfliktusból vesztesen kikerülő Szerbia 2000-ben szabadult meg szocialista vezetésétől, a tartományban azóta, a NATO KFOR erői szavatolják a viszonylagos békét. A konfliktus ismételt kiújulása 2003 márciusában fenyegetett, amikor is az albán többség kísérletet tett az ott maradt szerb kisebbség kiűzésére. A tartományból főként Vajdaságba telepített nincstelenül érkező - menekültek voltak felelősek a Délvidéken tapasztalható magyarellenesség erősödéséért. A jelenlegi etnikai arányokban egyértelmű az albán dominancia (közel 90%-os), de 7% szerb, 3% bosnyák és török kisebbség is él a tartományban. Kérdéses, hogy az albánoknak, csak etnikai többségük szavatolhatja-e a jogot az önálló államhoz. Mindez eldőlni látszik a márciusban kikiáltott függetlenséggel, melyet a nagyhatalmak közül az USA támogat a leghevesebben, mögötte az EU vezető tagállamaival (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország), az oroszok kitartó ellenzése mellett. Koszovó függetlensége precedensként szolgálhat a világ több mint 200 pontján az elszakadásukért és önállóságukért küzdő szeparatisták számára. A leginkább skizofrén helyzet azonban Oroszországban van, ahol Csecsenföld szabadulna az oroszoktól, viszont a Grúziától elszakadni kívánó Abházia és Dél-Oszétia integrálódna Oroszországba. A tartományát elvesztett, traumát átélt szerb állam egyelőre nem hajlandó elismerni (kijelentéseik szerint a jövőben sem) Koszovó önálló államiságát. Talán némi vigaszt nyújthat, hogy boszniai államalakulat szerb nemzetiségű köztársasága is jelezte önállósodási szándékát, de a helyzet sokkal bonyolultabb, mint ahogy az első ránézésre látszik. Bosznia és Hercegovinát ugyanis a daytoni béke égisze alatt hozták össze, és bár a Szerb Köztársaság etnikai arányait tekintve igen nagy többségben vannak a szerbek, ezt a homogénebb állapotot etnikai tisztogatások során sikerült elérniük, amely illegitim hivatkozási alapként szolgálhat a nacionalisták számára. A magyar vonatkozások is sok érzékeny kérdést vetnek fel, kezdve a Vajdaság jövőbeni autonómia kilátásainak romlásártól egészen a romániai magyarság Székelyföldön létrehozni kívánt függetlenségig. Ez utóbbit azonban a mára EU-taggá vált román nemzetállam(!) teljes mértékben elutasítja. Balikó Gergő Végéhez közeledik annak a jogszabálynak az előkészítése, amely meghatározná, hogy ki és milyen feltételek között szülhet otthon. A szabályozást eddig megnehezítette, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium nyíltan ellenezte az otthonszülést, amelyre pedig Magyarországon is van igény. Mostanra a szabályozást nem lehet tovább halogatni. Az őssszel három alkalommal kellett otthonszülő anyákat kórházba szállítani, egyikőjük gyermeke meghalt. Indulatoktól sem mentes érvelést hallhattunk mindkét oldalról azzal kapcsolatban, hogy veszélyesebb-e otthon szülni, hogy felelőtlenek és önzőek-e azok az anyák, akik úgy döntenek, hogy nem kórházban hozzák világra gyermeküket. Van-e egyáltalán joguk eldönteni, hogy kórházon kívül szüljenek? Biztonság kérdése A választás lehetősége a legfontosabb Az otthonszülés megérett a szabályozásra Somogyi Boglárka aki ma már szoptatási tanácsadóként is dolgozik először sikertelen otthonszülése miatt kórházban, majd másodszor barátnője lakásán hozta világra gyermekét. A kórházban minden beavatkozást elvégeztek rajtam, amit előzőleg nem akartam, az orvos teljesen apatikusan viselkedett. Nagyon rossz volt. Aztán az egyik pillanatban iszonyúan rákönyökölt a hasamra a doki, aminek következtében a fiam olyan erővel lökődött ki, hogy szétrepedt a méhszájam, amit egy órán át, érzéstelenítés nélkül varrtak össze - meséli Boglárka első szülésének keserű tapasztalatait. Az otthonszülésnél mindez másképp van vallja. Boglárka második szülésénél minden úgy történt, ahogy elképzelte: Masszírozták a derekamat, a barátnőm vízzel itatott, a férjembe csimpaszkodtam minden fájásnál. Halk zene szólt, egyetlen mécses égett, síri csönd volt, amit csak az én kiáltásaim szakítottak meg. (A kórházban folyton rám szóltak, hogy ne kiabáljak már!) Végig sétáltam a vajúdás alatt. Senki nem mondta meg, hogy mit kell tennem, mindent csinálhattam, ami jólesett. - meséli lelkesen. A szabályozás alapja az együttműködés Megindul a szülés otthon... A bába jelzi a kórháznak Az ügyelet sok sikert kíván A szülés után a bába ismét telefonál: minden rendben És mindenki örül. - vázolja fel utópiáját Dr. Bálint Sándor, a Szent Imre Kórház főorvosa, aki Boglárka történetéből is úgy látja, az előrelépést azt jelentheti, ha az anya, a ba ba, a szülésznő és az orvos egymásra talál. Mindehhez önmérséklet, elfogadás, megértés, alázat, tisztelet és türelem szükséges mindkét oldal részéről. A mostani helyzet korántsem ilyen idilli. A legutóbbi kórházban végződött otthonszülésnél a bába és segítője bujkáltak a kiérkező mentősök elől. Az otthonszülő anyákra pedig sok esetben nem néznek jó szemmel a kórházba szállítás után az orvosok. A jövőben ezen feltétlenül változtatni kell vallja a főorvos, aki elismeri: megfelelő feltételek mellett Magyarországon is elérhető a biztonságos otthonszülés. Az otthonszülés intézményét eleve egy motivált, saját magát ilyen formában már kiválasztott, orvosi okok miatt szűrt populáció vallja magáénak. Az otthonszülés intézményét elsősorban a zavartalan terhességet megélő, egészséges, általában a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó nők vallják magukénak. A téma már évek óta napirenden van, kikerülni nem tudjuk, és a kórházakban eddig lezajlott változások a rooming-in, az alternatív szülőszobák is afelé mutatnak, hogy apró lépésekkel, de egyre inkább megérett a helyzet az otthonszülés szabályozására. Bizonyos lépések szükségszerűen bekövetkeznek. foglalja össze a szülészorvos. Az otthonszülést választók legfontosabb indítéka a lelki tényezők figyelembevételével a szülés élményének megélése, a baba nyugalmának biztosítása. Az otthonszülés közélet

10 közélet során nem valaki megenged valamit; kísérik, és nem levezetik a szülést, a nő szül és nem megszületik mások... - sorolja az otthonszülés előnyeit Békési Bea pszichológus, az Aktív Szülés Program kidolgozója. A szülési trauma egyik legrosszabb következmény az lehet, ha a nők nem vállalkoznak újabb szülésre. Szorongás, félelem alakul ki bennük alapvetően sérülnek éppen alakuló anyai szerepükben. Vagy olyasmi derül ki róluk- egy ilyen érzelmileg és fizikailag is intenzív helyzetben- hogy alkalmatlanok valamire. Megmaradt bennük, hogy minden Magyarországon jelenleg évente anya hozza otthonában világra gyermekét, ez a szülések 0,5 százaléka. (Ennek a számnak jelentős része nem tervezett otthonszülés.) Az európai átlag ennél lényegesen magasabb: 1-2 százalék, a hagyományok miatt Hollandiában mintegy 30 százalék. Magyarországon 2006-ban a kórházakban 97 ezer szülésből 40 csecsemő életét nem sikerült megmenteni (ebből 23 súlyos koraszülés), a szabályozatlanság miatt az otthonszülésről ilyen hivatalos adat nem áll rendelkezésre. problémának, amit átéltek, egy személyben ők az okozói. Ha traumatizált egy nő szülése, akkor szinte abszurditásnak tűnhet számára, hogy ott egy gyerek, akiről neki teljes figyelemmel kell gondoskodnia mert első helyen meg kell oldani azt a problémát, amit a szülés neki okozott, tehát önmagára figyel és ez a későbbiekben hátrányos következményekkel járhat mindkettőjükre. A jövő: otthonszülés legálisan Az otthonszülés legfontosabb problémája, hogy jelenleg féllegális tevékenység: az európai országokhoz hasonlóan nem tiltott, de az európai országoktól eltérően nincs is szabályozva. Nincs egyértelműen rögzítve, ki választhatja a szülésnek ezt a formáját, mi a közreműködők felelőssége, milyen hátteret kell biztosítani az ilyen szülések lefolytatásához, milyen jelentési kötelezettség áll fenn ezekben az esetekben. Az Egészségügyi Minisztérium szándéka az, hogy azok, akik kórházon kívül kívánnak szülni, a döntésüket ne bizonytalan körülmények között, hanem józan szabályok mellett hozhassák meg. A mostani javaslat figyelembe veszi a szülészorvosok és a bábák által küldött ajánlásokat. - mondja a tárca illetékese, aki neve mellőzését kérte. Az Egészségügyi Minisztérium honlapján megtalálhatóak a tervezett szabályozás elvei: Az előzetes tervek szerint csak az szülhet majd otthon, aki 35 évnél fiatalabb, korábban nem volt császármetszése, nincs semmilyen krónikus betegsége, a magzatnak nincs előre tudható fejlődési rendellenessége, és nem ikerterhességről van szó. A kismama joga dönteni, hogy a szülést szülészorvos vagy szülésznő vezesse le, abban az esetben, ha a szülésznő rendelkezik a megfelelő képzetséggel és gyakorlattal. Otthonszülés esetén mindig meg kell nevezni a háttérkórházat, amely komplikáció esetén fogadja az anyát. A tárca nem akarja ösztönözni az otthonszüléseket. A célunk az, hogy a kórházak legyenek minél otthonosabbak, itt találkozzon a biztonság követelménye és a baba-mama barát körülmények iránti jogos igény. Ugyanakkor tény, hogy vannak és lesznek, akik otthon szeretnék világra hozni a gyermeküket. Számukra és kisbabájuknak a lehetséges legnagyobb biztonságot akarjuk megteremteni. A szabályozás tehát hamarosan, évtizedes viták után, valósággá válik. A legfontosabb, hogy a szülők élhessenek szabad választási és önrendelkezési jogukkal a szülés módjának, kísérőjének és helyének megválasztásában. Bárhol szüljenek is, választásuk szerint, az anya biztonságérzete döntően meghatározza a szülés sikeres kimenetelét. A tervek alapján igencsak szigorú szabályok körvonalazódnak, amit nemcsak a bábák, hanem sok otthonszülő anya sem néz jó szemmel. Somogyi Boglárka szoptatási tanácsadóként gyakran beszélget kismamákkal. Szerinte aki otthon akar szülni, az továbbra is otthon fogja világra hozni gyermekét, hiába múlt el 35 éves vagy volt már egy sikertelen otthonszülése A különbség csak annyi, hogy az új rendszerben ezeket az anyákat felelősségre lehet majd vonni gyermekük veszélyeztetéséért. Zselinszky Eszter A napokban az egyik nagy bevásárlóközpontban ebédeltem. A görög gyorsétteremhez érve pillantottam meg egy eladót, miközben gyakorlott mozdulatokkal pöcköli vissza a kipotyogott zöldségeket a pult széléről. Az olívabogyók hatalmas ívben csapódtak be, majd pihentek meg az uborkadarabokon. Élelmiszerbizonytalanság... jutott akkor eszembe. Kérdéseimre az Élelmiszer-biztonsági Hivatal volt sajtófőnöke,merza Péter adott választ. Miről szól az élelmiszer-biztonság? Élelmiszer-biztonság nincs, nem volt és nem is lesz. De tegyük hozzá, hogy az élelmiszer-biztonság, és minden olyan kifejezés, ami a biztonságot tartalmazza, akár közlekedés-biztonság, katonabiztonság, biztonság-politika, ez egy jól eladható reklámszöveg. Mögötte van a kockázatot jelentő tartalom, amely a biztonság reciproka. Lehet, hogy ma tudunk kockázati tényezőt egy-egy élelmiszerre, aztán holnap a labortechnika újabb veszélyforrásokat mutat ki, amelyek eddig is jelen voltak, de még nem tudtuk mérni. Tehát a biztonság egy általános kifejezés, ennek valódi tartalma a kockázat elemzés. A kockázatelem- Fotó: Bondár Balázs Kockázat a konyhánkban zés, a nyomon követhetőség, illetve gyors vészjelzési rendszer működtetése nagyon fontos feladata az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szakembereknek. Mit jelent a nagy többségnek ez a fogalom? Amíg állami hivatalok, törvények szabályozzák az élelmiszer előállítását, egyértelműen a vágóhíd befejeztéig, a forgalmazó cégekig, addig elvileg sok minden rendben van. A legtöbb hibát az élelmiszer-feldolgozás területén, a higiéniában, a főzéstechnikában követik el az emberek. Azzá leszel, amit eszel Interjú Merza Péterrel Tudna erre egy példát mondani? Itt voltak például a kifogásolt húsok. Elvileg bármilyen szalmonellát, vírust tartalmazhat egy csirke húsa, amit az ember hazavisz. A hibát ott követik el, hogy az asztalt nem takarítják le, a fehér áru, a fekete áru keveredik egymással. Aztán amikor a nyesedék megvan, akkor meg kidobják a macskának, kutyáknak az udvarra. Azok szépen elfogyasztják, és egy körfolyamat indulhat be. Tehát a legnagyobb kockázati tényezőt mindig a konyha jelenti. Az interneten sok-sok képet látni arról, hogy a multiknál miket találhatunk az élelmiszerekben. Kukacok a darált húsban, egér a pult alatt. A nagyobb cégeknél hogyan ellenőrzik, hogy biztonságos-e az élelmiszer? A nagyon nagy cégeknél szigorúan betartják az ISO szabványt és/vagy a HACCP rendszert. Ennek megfeleltetik a saját konyhájukat, húsdaraboló üzemüket, zöldséges standjukat, zöldségfeldolgozó rendszerüket, vagy amivel éppen foglalkoznak. E szigorú előírások nem teszik lehetővé a technológiából eredő hibák elkövetését, a késztermék biztonsága garantált. Fotó: Bondár Balázs Az egykori sajtófőnök Mennyire veszik figyelembe ezeket az előírásokat? Azért a cégek igyekeznek betartani a szabályokat. Ha az olvasók emlékeznek, régebben volt kiváló áruk fóruma és egyéb jelzések. Ma a vásárlók megtartásához kidolgoznak a különböző termékcsoportokra alkalmazható jelzéseket, mint pl. az okostojás embléma. A biztonságról nincs mit beszélni. Ez nem létező fogalom. A jó gyártási szokások, jó higiénés gyakorlat és hasonló mintegy előírások és technológiai fegyelem jelenik meg a korrekt előállítói magatartásban. Mire kell figyelnie a vásárlónak? Illik elolvasni a címkéket, mivel ez a nyomonkövethetőség és az információ egyik alap pillére. Ez annyit tesz, hogy amit ráírnak (elvileg) igaz kell, hogy legyen. Ha ezt elolvassa a fogyasztó, megkaphatja azokat az információkat, amelyek alapján eldöntheti, hogy szeretné-e megvásárolni a terméket vagy nem. Eldönti, hogy a pénze, vagy az igényei szerint vásárol. Netán a luxusigényei alapján a magas árfekvésű, bio, öko és más termékeket. Mit javasol a háziasszonyoknak? A saját termelésű élelmiszerekkel kapcsolatban a következőket kell mérlegelni: mindenki döntse el, mennyi avart éget el. Ugyanis, a rossz égés-minőség, tehát ami- kor nagy szürke füsttel ég az avar, rettenetesen sok kártékony anyagot tartalmaz. Dioxinokat, poliklórozott bifenileket, stb. Ezek az anyagok a széllel, az esővel bemosódnak a szomszéd vagy akár a saját kertjébe és máris emeli a dioxin tartalmát, ami súlyosan rákkeltő anyag. Rajta van a saját almáján, szilváján, zöldségén és majd ezt is megeszi. Ez egy olyan kockázati tényező, amiért mi magunk vagyunk felelősek. Ugyanígy fontos a trágyázás is, hogy ki milyen trágyát hogyan használ fel, ez is rengeteg kockázati tényezőt hordozhat. A kereskedelemben megvásárolt élelmiszerekkel kapcsolatosan pedig figyelnünk kell, hogy amikor megvásároljuk a terméket, a megfelelő hőmérsékleten tároljuk a hűtőszekrényben. Amikor feldolgozzuk, akkor az előkészítő asztalon döntsük el, hogy először feldolgozzuk a fekete árut, magyarul a krumplit meghámozzuk, hagymát megpucoljuk. Ha ez megvan, azonnal következzen a higiéniai takarítás - szemét kidobása, a munkaterület megtisztítása -, és ekkor még ne legyen a hús az asztalon. Amikor a húsáru a tiszta asztalra kerül, feldolgozhatjuk a kívánt ételnek megfelelően. Már az ókori időkben az volt megadva, hogy a konyhába csak a háziasszony mehet be. Ezen kívül külön szekrényben kell tárolni a hússal kapcsolatos edényeket és eszközöket. Egész más szekrényben kell tárolni a tejjel kapcsolatos eszközöket. Ma ezek mind keverednek. Nagyon szabadon kezeljük a higiéniát, nagyon nem tartjuk be a szabályokat. Nem szabad elfelejteni, hogy a kockázatoknak jelentős része a konyhákban keletkezik. Értem ez alatt, az odaégetett élelmiszereket is. Minél inkább odaégetjük, annál több benne a rákkeltő ágens, például a dioxin. Ezeket egy kis odafigyeléssel ki lehet küszöbölni. Farkas Márton közélet 14 15

11 közélet Vidék szintézis Ha találok a fűben egy halat, és látom, hogy az szenved, miért vinném orvoshoz vagy pszichiáterhez? Meg kell látni mi a baja, mire van szüksége: el kell vinni a folyóhoz. Nincs szüksége terápiára. Ugyanígy van az emberrel is. Miért nem csináljuk ezt a saját gyerekeinkkel? A kérdést a Művészetek Házában Feldmár András, Magyar származású, Kanadai Pszichiáter vetette fel. De vajon mi van akkor, ha nincs hová vinni, és levegő után kapkodva csapja testét szüntelen a földhöz? Túl sok a hal. És a falvakban emberek vergődnek. A szegregáció jelensége a vidéki struktúrában, hosszú évek óta zajló folyamat. Politikusok nyilatkozataik szólnak arról, hogy a vidéknek, falvaknak meg kell szűnniük. Mihályi Péter (MTA Közgazdász doktora) középkori hagyománynak nevezte a falvak létét és fenntartását szükségtelennek nevezte. Lévai Katalin volt esélyegyenlőségi miniszter azon tényeknek adott hangot, miszerint az Unió nem tud mit kezdeni a tanyavilág speciális problémáival, mivel fejlesztési politikája régiókra épül. Ugyanakkor aláhúzta a munkahely, egészségügyi ellátás, oktatás, kultúra, információ és infrastruktúra hátrányos helyzetét ezen térségekben, melyek okán nem jósol nagy jövőt felzárkóztatásuknak. Mielőtt lelki szemeink előtt a pólus városok mesterséges feltöltése éles kontrasztban bontakozna ki, a falvak helyén tátongó, vad puszták képével, érdemes számba venni a valóban lesújtó állapotokat és lehetőségeket. A tanyavilág az elnéptelenedés útjára lépett. Elöregedett, létfenntartásáért küzdő szubkultúra őrzi méltósággal identitását, egy olyan elszigetelt környezetben, mely az erodálódás és az elvadulás bélyegét hordozza magában. Élet-halál harcot vívó oktatási, és szociális intézmények, romló közbiztonság, fellazult emberi kapcsolatok jellemzik, az elszigeteltség falai mögött megbújó falu, és tanyavilágot. A mezőgazdasági élelmiszerellátó láncolat, az ellehetetlenülés béklyója alatt nyög. Fotó: Illyés Zsófia Az infrastrukturális hálózat komoly és sokoldalú fejlesztésre szorul. Kényszerű városi munkavállalások nehezítik a közösségi élet, megtartó képességét. Az urbanizációs folyamatok, centralizálják a vidéket, melyek érték teremtő és értékmentő törekvés helyett, szükséglakásként szolgálnak, a tanyavilág menekültjeinek. Tény, hogy a társadalmi javakhoz, anyagi és szellemi tőkékhez könnyebben hozzá lehet férni, a városi élet adta körülmények között. Különösen a 2000 alatti lélekszámú kistelepüléseken bír fokozott Hova tovább? súllyal, az életfenntartás problematikája. Fontos kérdés: hogy a helyi ügyek illetékességi köre, milyen területi szabályozottság keretében dől el, a helyi lakosok milyen döntési kompetenciával bírnak, életterük szűk környezetét illetően. A nagyobb ( fős) közösségektől, a térség központokig a szellemi, anyagi javak koncentrálódása figyelhető meg. Ez mérhető az iskolák fenntarthatóságban, diákok létszámában, mert gazdasági szempontból ellehetetlenül azon iskolák helyzete, ahol a gyermekek aránya nem érik el a közoktatási törvény mellékletében meghatározott kvótát. Fülöpházán az iskola üresen áll, munka nincs, és az ott élő gyermekek kiszakadnak a szülőfalujukból, és városba kényszerülnek, ott próbálják megtalálni jelenüket és építeni a jövőjüket. És ha a fiatalok elmennek, kihal a falu. Sok városba költöző esetében figyelhető meg elidegenedés, a gyökértelenség érzésének nyomasztó valósága. Gyakorta előfor- Romos kilátások dul, hogy olyan társaságba kerül, ahol nem azon elveket vallják, amelyek addig az ő életét meghatározták, s ezáltal veszélyközösséget teremt azon kortársaival, akik rossz és negatív hatások alatt szocializálódtak. Amíg ezen fiataloknak nem csontosodik ki az értékvilága, felelősség érzése önmagáért és a közösséggel szemben, addig hajlik és befolyásolható. Akik stabil értékrendszerrel kerültek ki a szubkultúrájukból, az addigi bizalmi viszonyra alapult kapcsolati hálójukat, egy jóval lazább, önzőbb, a városi életre inkább jellemző uniformizált életformával kénytelenek felcserélni és asszimilálódni. Munkahelyek és napszámos munkák szűnnek meg a falvak életében, sokak számára kiszolgáltatott életkörülményt teremtve szeptemberében az Európai Unió elfogadta az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (ÚMVP). Így bő hat év alatt ezer- milliárd forintra számíthat a mezőgazdaság. A közötti évekre szóló program elfogadásával a magyar mezőgazdaság részére 5 milliárd euró több mint 1000 milliárd forint fejlesztési forrás nyílik meg, ebből 3,8 milliárd euró a közösségi rész, a fennmaradó hányad magyar nemzeti kiegészítés. Legtöbbet a mezőgazdasági és erdészeti szektor 592 milliárd forint felhasználását fogadta el a bizottság, a környezetvédelmi és természeti környezet fejlesztésére, 407 milliárdot, a vidéki életminőség javítására pedig 173 milliárd forintot szavazott meg hazánknak, az Európai Unió. A vidék többet kínál az országnak, mint amit az ország elvár tőle (-Glatz Ferenc, párbeszéd a vidékért.)mindemellett élelmet ad, s kultúránk, történelmünk, táji környezetünk elidegeníthetetlen része. Az erőforrások fejlesztése nélkül, a faluvilág értékeivel együtt elvész, és azon történelem részeivé válhatunk, melyben elmondhatjuk, hogy mi még osztoztunk javain, természeti kincsein. Kara Zoltán közélet 16 17

12 közélet A vakolókanáltól a bársonyszékig Aczél Györgyről a Kádár-korszak kultúrpolitikai pápájáról az idén két portréfilm is készül, aki sokak életét befolyásolta, hiszen a modern korban nem volt még egy magyar politikus, aki olyan hosszú időn át, oly nagy hatással lett volna a magyar kulturális és szellemi életre, mint ő. (Szürke eminenciások a magyar történelemben Révész Sándor: Aczél György) Aczél György augusztus 31-én született Appel Henrik néven. Az építőmunkásnak, sok megpróbáltatáson kellett átmennie még útja el nem vezette őt a hatalom csúcsaihoz. Igazi karrierje 1957 áprilisában kezdődött, amikor kinevezték a művelődési miniszter helyettesének, az értelmiségi folklór azonban a miniszter első feletteseként emlegette, mivel hivatali súlyánál sokkal nagyobb befolyással rendelkezett a kultúrpolitikára és annak napi gyakorlatára, kiterjedt személyes kapcsolatrendszerének és Kádár Jánoshoz fűződő viszonyának köszönhetően ben Kádár a párt országos értekezletén kifejtette, Aczél György (Fotó: Balla Demeter) hogy fontosnak tartja az értelmiséggel való kapcsolattartást, a valóságban azonban nem kedvelte, nem értette az értelmiséget. Kádár ismerte Aczél manipulációs képességét, személyes hatóerejét és kulturális tájékozottságát. Mindháromra szükség volt az értelmiség megnyerésének folyamatában augusztus 6. az azóta nevezetessé vált úgynevezett T-elv születésnapja, azaz a támogatni, tűrni, tiltani korszak kezdete. Ezen a napon ugyanis Aczél beterjesztette a Politikai Bizottságbak azt a dokumentumot, amely mintegy három évtizedre meghatározta a Kádár-korszak kultúrpolitikáját, és amely a marxista műveket támogatta, a nem marxista műveket tűrte, de az antimarxista műveket tiltotta, miden eszközzel, akár az állambiztonság segítségét is felhasználva. Aczélt szoros munkakapcsolat fűzte Harangozó Szilveszter rendőr őrnagyhoz aki mint a III/III egyik osztályvezetője napi szinten, értékes információkkal látta el őt a magyar szellemi és kulturális élet mindennapjairól. Aczél 1957-ben azt nyilatkozta, hogy a hatalom a kiváló írók műveit is kész betiltani, és kész elismerni a szilenciumra ítélt szerzők kiválóságait is. A 60-as évek végére gyakorlatilag az ország második embere lett, a kultúrát kézi vezérléssel irányította, mindent személyesen oldott meg. Ha valaki el akart intézni valamit, őt keresték. Nem a párt, hanem a saját maga nevében járt el. Már nyugdíjas, amikor egy vele készült interjúban azt mondta, hogy: Mindig is tudtam, hogy a kézi vezérlés egy rossz szisztéma, de a párt vezető szerepe arra való, hogy azokat a jogi szörnyűségeket kiigazítsa, amik megszülettek ebben a túlszabályozott, túlcentralizált világban. Így sokszor maga döntött arról, hogy megjelenhet-e egy könyv, vagy film, de segítségével kaphatott például egy író nagyobb lakást, vagy nyugati autót. Mindennel az Aczélt hívták. Németh László özvegyét nem engedték fel a buszra a kutyájával, akkor felhívta Aczélt, hogy mi legyen az ő kutyusával. Vagy Déry nem tudott dolgozni, mert a fán rekedt a macska és veszettül nyávogott, hívta Aczélt, hogy csináljanak valamit a cicával (mondja Révész Sándor Aczél életrajzírója.) Ha a kulturális élet reprezentánsai esetleg vonakodtad a hatalom kérését teljesíteni, akkor nem erőszak, hanem a puhítás kifinomult eszközei következtek. Aczél aki vidéki mintakádernek számított a negyvenes évek végén Baranya megyei titkár korában fejlesztette tökélyre az offenzív kegygazdálkodás (Révész Sándor) módszerét, ami annyit takart, hogy mivel szinte mindenkinek ismerte a gyengéjét, kívánságát, nem utolsó sorban viselt dolgait -Harangozó őrnagy szigorúan bizalmas jelentéseiből-, ezért aztán befolyásolni tudta a kiszemelt személyt, akinek adott valamit, például egy Kossuth-díjat, amivel egy időre lekötelezte magának az egyént. Munkája során közvetlen tanácsadói körébe tartozott: Király István, Pándi Pál, Rényi Péter, Szabolcsi Miklós. Nyugdíjasként komolyan foglalkoztatta az a kérdés, hogy megírja a Kádár-korszak történetét. Közelkép Kádárról címmel el is készített egy életútvázlatot, ám egyszer azt mondta, hogy három dolog van, amitől nagyon fél: Rákosi, a repülés és a rák. Rákosit túlélte, a pártvezetők közül ő repült a legtöbbet a rák azonban legyőzte december 6-án hunyt el Budapesten. Máté András 18

13 k u l t ú r a Ki itt belépsz... Azt beszélik, halálra ítélt vállalkozás a kultúráról írni. Hát még olvasni. A kultúra száraz, nehézkes, óságos valami: sznobok és könyvmolyok privát szórakozása. Hogy lapunkban történetesen ez az egyik legmasszívabb rovat, az senkit ne tévesszen meg. Nem sok jóval kecsegtethetlek, kedves olvasó! Ebben a rovatban nincs egy valamirevaló celeb, se egy komolyabb nagyágyú (komolytalan akad, de nem lőném le a poént). Annál több a csodabogár, a remete, a rejtett gyöngyszem. Csípős kritikákkal, botrányos interjúkkal se szolgálhatok: a szerzők többnyire rajonganak az általuk bemutatott művekért, alkotókért. Aktuális szenzációk helyett biztos érzékkel szúrják ki azt a művészeti központot, amely több mint 30 éve kortárs; azt a filmet, amit már csak a gyűjtők csíphetnek el DVD-n; és azt a színésznőt, aki nemrég búcsúzott el végleg a közönségtől. Ráadásul nem is rövid, könnyen emészthető falatkák formájában tálalják mindezt: előfordulnak hosszabb, alapos írások, sőt horribile dictu! egy-két versrészlet is. Kedves olvasó, én figyelmeztettelek: itt most tömény kultúra következik. Magadra vess, ha belelapozol! Vas Gabriella 19

14 k u l t ú r a Textilbe zárt álmok Szalontai Éva 1951-ben Tengelicen született. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Textil szakon tanult, majd az Iparművészeti Egyetemen 1974-ben szintén Textil szakon végzett óta számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt. Pályája elején skandináv típusú nyomott, és leginkább kézi festésű textileket készített től textilszobrokat is alkot, mintegy térbe helyezve az anyagot. Iróniával közeledik a művészet hagyományos elemeihez, mint a képsík vagy a keret. Amikor Éva nénihez készültem, naivan úgy képzeltem, hogy én majd kérdezek, ő pedig válaszol Aztán, amikor a dolgozószobájában ültem és az albumát nézegettem, már tudtam: mindez felesleges. Ahogy hallgattam őt, úgy rajzolódott ki előttem élete, művészetének sokszínűsége és személyiségének rendkívüli szuverenitása. Fogva tart a táj Amikor harminc éve Perbálra kerültünk, nem ismertünk senkit, én pedig mindenáron viszsza akartam térni Budapestre. Aztán sok kedves ember - köztük számos művész - költözött a lakótelepre. A társasági élet nagyon mozgalmas lett, rendszeresen összejártunk, közös kiállításokat is rendeztünk Egyszercsak elkezdett visszaköltözni mindenki a fővárosba és valahogy megváltozott a lakótelep. Az utóbbi években sokszor felmerült bennem is, hogy elmegyek, de egyelőre fogva tart a táj és az itt töltött évek. Bár kétségtelen, Budapest az a hely, ahol egy művész benne lehet a szakma vérkeringésében. A perbáli lakótelep a hetvenes években számos ismert művész és értelmiségi otthona lett. A település adottságai sok szempontból vonzóak Szalagok Fotó: Molnár Géza Égetés voltak a Budapestről menekülők számára; a táj festőisége, falusias jellege szerencsésen ötvöződött a főváros közelségével. Hosszabb-rövidebb ideig itt élt többek között Maros Tamás Ybldíjas építész, Páczai Mária festőművész, Hahn Endre szociológus, László Csaba volt pénzügyminiszter, Sarkadi Lilla keramikus és Minyó Szert Károly képzőművész is. Sokuk várakozásai azonban mégsem teljesültek; a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, a kiköltözési hullám elapadt és azok közül, akik az elsők között vették birtokba a lakótelepet, ma már szinte senki nem él itt. Kalandos kezdet Kalocsán, egy általános iskolai rajzversenyen figyelt fel rám az igazgató és biztatott, hogy tanuljak rajzolni. A felvételin voltam először Pesten. Azelőtt sosem láttam rajzbakot: a többieket figyelve ültem le mellé. Mégis felvettek a Kisképzőbe. A kollégiumban tizennégyen laktunk egy szobában, nehéz volt elviselni, többször próbáltam menekülőre fogni, de Apám nem engedte. Megígérte: ha nem vesznek fel a főiskolára, elintézi, hogy képesítés nélküli tanító lehessek. A szóbeli felvételin szemtelenségekre ragadtattam magam, mert úgy éreztem, nincs tétje az egésznek. Erre azt hitték, egyéniség vagyok talán ezért vettek fel. Sokrétű szakmai tevékenység, rangos elismerés Fontosnak tartom, hogy az önálló kiállítások mellett a szakma nagy eseményein is részt vegyek. Mindig szerettem újabb és újabb területeken kipróbálni magam: készítettem ólomüveget, papírnehezéket, gyerekszobába textilképet, függönyöket, térelválasztókat. A legkülönfélébb helyeken étteremben, magánlakásban, vadászházban, házasságkötő teremben, bankban, galériában láthatóak a munkáim. Mostanában pedig tanítok is egy debreceni művészeti középiskolában. Lenyűgöz az a sokszínűség, ami A biztonsági ajtón bejutva úgy érezheti a látogató, hogy egy másik világba lép. A látvány hihetetlen: minden fekete és bordó színekben tündököl. Az ablakok elsötétítve; spotlámpákkal, célzottan világítják meg a műveket ez a technika Magyarországon pár éve jelent meg. A kiállítás megismertet bennünket a híres, gazdag Medici-család történelmével, akik több mint 200 éven át Olaszország nagy hatalmú, vezető családjának számítottak. Festmények, rajzok adnak korhű Repülő textilek Éva néni alkotásait jellemzi. Képes a végletekig leegyszerűsített eszközöket alkalmazni, mint az Égetés című művében (fehér lepedőn A Medici család reneszánsza Hunyadi Mátyás trónra lépésének 500. évfordulója alkalmából 2008 a Reneszánsz éve lett, ehhez kapcsolódóan nyílt időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. képet a Medici család tagjainak életéről, tevékenységéről, valamint a reneszánsz hazájáról, Itáliáról. Bámulatos az alkotások részletgazdagsága. A sok festmény, ahol a mesébe illő ruhák, alakok életre kelnek a szemünk előtt... Toledói Eleonóra ruhája, ahogy belépünk az egyik terembe, rögtön magával ragadja a látogató tekintetét és fantáziáját! Milyen lehetett viselni? Tényleg olyan pompa közepette éltek, ahogy azt a festmények és ruhák mutatják? Káprázatos! A múzeum A kiállításról, a múzeumról Lévay Zoltán, a Szépművészeti sajtóreferense tájékoztat. A tárgyak, korukra való tekintettel, különleges bánásmódot igényelnek. Mindegyik egy ládában érkezik, amit természetesen kibélelnek. A szállítás mikéntjéről csak két-három égetéssel előállított lyukak); táskáit viszont a finom anyagok mint a selyem használata és a nőies elegancia, valamint a szokatlan formai megoldások jellemzik. Kísérletező kedvét tartom művészete egyik legfőbb mozgatójának. A léghajóit nézve úgy érzem, mintha ismét gyermek lennék; hosszú perceken keresztül elmélyülve szemlélem és találgatom, hogyan tudnánk reptetni őket. Éva néni lelkesen magyarázza: ha az apró csövekbe héliumot juttatunk, felemelkedik a kis építmény. A csövekre színes textileket kasírozott, létrehozva ezáltal egy térben is élő és értelmezhető alkotást. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy 2007-ben én kapom a Ferenczy Noémi-díjat. Magyarországon ez a legrangosabb iparművészeti elismerés, amire maga a szakma terjeszti fel az arra érdemeseket Pedig én csak tettem a dolgom. Kúti Anna Kordokumentumok illetékes személy tud, minden erre vonatkozó információ titkos! A leghosszabb időt a műtárgyak kölcsönzése, biztosítása vette igénybe, ez kb. két év volt. A relikviák nagy része olasz állami gyűjteményből és toscanai múzeumokból érkezett. Amint megérkezik egy műtárgy, a restaurátorok és a szakértők megvizsgálják, hogy nem sérült-e meg útközben. Az esetek 99,9%-ában nem történik semmilyen baleset. És hogy mi van a fent maradó 0,1%-kal? Most például Botticelli Pallasz Athéné és a kentaur című képe sérült meg, ami Fotó: Szaladják István Fotó: Sztankó Bálint kultúra

15 kultúra kor a ládából kiemelték: a fatábla, amin a vászon van, egy kicsit elvált a rámától. De ez nem volt jelentős probléma, a táblát egyszerűen vissza kellett pattintani. A részleg átalakítása, látványának megépítése egy hónapig tartott; három olasz kurátor és egy magyar társkurátor közös együttműködésének eredménye. A jelen kiállítóterem ideiglenes kiállítások befogadására képes. Ezt a részt a Van Gogh kiállítás miatt újították fel, 100 millió forintból. A felújítás során felszerelték a legmodernebb biztonságtechnikával is. Még a Monet és barátai című kiállítás sem volt ilyen korszerűen biztosítva. Az itt kiállított műtárgyak értéke 80 milliárd forint, ebből kitelne két Szépművészeti Múzeum és egy Művészetek Palotája is. Mattiassichné Kocsis Erika Zalaszentgróton született. Két évig tanult Herenden porcelánfestést; a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Könyvműves szakon végzett, majd a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen öt évig látogatta Molnár Sándor óráit. Festői világára nagy hatással van a fényhez és a színekhez fűződő különleges viszonya. Fotó: Sztankó Bálint A festmények is a család ízlését dicsérik Jövőkép A cél, hogy a Szépművészeti igazi európai szintű múzeummá lépjen elő. Ez nyilvánvalóan hosszabb út: 3-4 éve kezdődött, jelentős külsőbelső megújulással, de még 8-10 év kell, hogy együtt emlegessék a nyugat-európai múzeumokkal. Ennek érdekében kampányokat folytatnak Kereső figyelem, törékeny erő a környező országokban is; eredményességüket az online jegyvásárlásokon keresztül tudják nyomon követni. A százéves intézmény kinőtte az épületet. Ezért Baán László tervei alapján egy, a párizsi Louvre üvegpiramisához hasonlatos kiállítótermet építenének. Minden terv készen, az engedélyek is megvannak az építéshez. A költséget európai uniós forrásokból fedeznék. A kormánynak kell eldönteni, hogy mikor indulhat az építkezés. Remélhetőleg 2010-re elkészül ez a több mint 5 ezer négyzetméteres földalatti múzeum. További programok A kiállítással nem ér véget a reneszánsz év a múzeumban. Bármilyen furcsán hangzik, nyáron lesz egy kiállítás Reneszánsz a fáraók Egyiptomában címmel. A megújulás minden korra jellemző, ahol nagy társadalmi átalakulás zajlott, ahogy i.e ben, Egyiptomban is. Sinkovich Anita A műterembe lépve olyan érzésem támad, mintha hazataláltam volna. Meleg bensőségesség fogad, a szoba egy hatalmas ablakon kap fényt, középen kényelmes fotel áll, és mindenhol képek Amíg Erika teát hoz, a festőállványhoz megyek, és csodálom éppen születő művét. Erő és törékenység, harmónia és küzdelem egyszerre árad a képből. Látásmód és eszközök Ahogyan az irodalom eszköze a szó, ami nyelvtani szabályok szerint értelmes mondatokká rendeződik, a festői nyelvnek is megvannak a maga szabályai. Ugyanúgy el kell sajátítani ezt a nyelvet, mint bármely más szakmában az alapvető technikákat. Fontosnak tartom, hogy a kép valós élményből táplálkozzon, mert e nélkül halott rendszerek épülnek. Ezért állandóan apró feljegyzéseket készítek, pontos jeleket próbálok levenni a látványról, amelyek később emlékeztetnek. A jegyzeteimet felhasználva, ezekből a valós élményekből táplálkozva festek. - A gyerekek még mindenre képesek rácsodálkozni, és nincs bennük az a sematikus tudás, ami unalmassá teszi a világ dolgait. Ehhez az aprólékos figyelemhez, ehhez a rácsodálkozáshoz vissza lehet térni Nekem nagyon fontos, mély élmény volt a világban lévő azonosságok felismerése. Ahogy a fa törzsén az erezet körbevesz egy bogot, megegyezik azzal, ahogy a patak vize körbefolyja a követ. Ekkor a fal mellett álló hatalmas ládából kivesz egy képet. A vászon közepén döbbenetes részletességgel fut végig egy fa erezete. Hosszasan nézve a képet azonban a szemem előtt bontakozik ki a horizont alja. Megilletődöttséget érzek, mintha születés részese lennék. Miközben a képet nézem, folytatja: - Nemrégiben olvastam Németh László Emberi színjáték című regényét. A mű egyik fejezetében a főszereplő rácsodálkozik egy borsóvirág és egy pillangó közötti azonosságra. Úgy gondolom, ezek az azonosságok az ember miatt vannak, aki képes ezt felfedezni a világban. Ihlet és tudatosság Amikor motoszkálni kezd bennem egy vizuális élmény, akkor festeni kezdek. Előfordul, hogy egészen mással foglalkozom; mégis valahonnan, a tudatom mélyéről felszínre tör egy élmény és kifejeződik. Fotó: Nagy Attila Tea, erő és törékenység Fotó: Nagy Attila Játék a színekkel: kontrasztok és kölcsönhatások Úgy gondolom, mégsem okos dolog az ihletre várni. A másolás is fontos a tanulás folyamatában. A középkorig a festők alkalmazták a festői nyelv eszközeit és ezt meg lehet tőlük tanulni. Az ihlet kivételes állapot, olyasféle érzés, amit ritkán élek át. A festés tudatosságot igényel. Ismernem kell a festék tulajdonságait, száradási idejét ahhoz, hogy az egymásra festéssel számomra legmegfelelőbb színt érjem el. Ezért gyakran több képet festek p á r h u z a m o s a n. Nagy örömömet lelem a színekkel való kísérletezésben. A színek óriási erőt Festő csak akkor beszéljen, ha a képe semmit se tud mondani. De akkor is jobb, ha hallgat. (Egri József) rejtenek magukban, amelyeket csak részben ismerünk. A színkontrasztok segítségével hatást tudunk gyakorolni, érzelmeket kifejezni. De a színek veszélyeket is rejtenek magukban, nagy erőket képesek felszabadítani. Miután eljövök tőle, sokáig nem hagy nyugodni a gyermeki rácsodálkozás és érzékenység gondolata. Csak napok múltán értem meg: ez az, ami elementáris erővel sugárzik a képeiből, ez teszi őszintévé és mindenféle modorosságtól mentessé az alkotásait. Figyelme: feszült sűrűség, ahogyan Lelkes A. Gergely festőművész mondja róla. Ez azonban nem jelent semmiféle görcsösséget vagy megfeszítettséget, sokkal inkább kivételes látásmódot, egy létformát. Kúti Anna kultúra 22 23

16 kultúra Álom fluxuskivitelben Az Artpool Művészetkutató Központ 16 éve A 70-es és 80-as évek hazai nem hivatalos művészeti eseményeinek egyetlen kutatóarchívuma; a világ legnagyobb művészbélyeg-gyűjteménye; a kapcsolat- vagy küldeményművészetek (mail art) nemzetközi alkotóhálózatának aktív szellemi műhelye; Galántai György képzőművész és Klaniczay Júlia intézményi méretűvé nőtt műalkotása nincs könnyű dolgunk, ha címkét akarunk találni az Artpool Művészetkutató Központnak. Az intézmény 2008-as programjának központjában Tamkó-Sirató Károly 1936-os avantgárd kiáltványának újrafelfedezése, valamint a fluxus művészet áll, miközben maga az Artpool intézményi átalakulások elébe is néz az idén. A pingpongasztal egyik térfelét méretes lyuk díszíti, a másik térfél pedig a közepén tetőszerűen megemelkedik. Az ütők lapjára különböző tárgyak vannak erősítve: némelyiken konzervdobozok, másokon idomtalan habszivacs-alakzatok, több centis szivacspárnák vagy épp kávéspoharak. Kiállított műtárgy, de ki is próbálható a helyszínen, hisz a fluxus egyik alapmotívuma épp az élet és a művészet közti határ elmosása. George Maciunas, a mozgalom egyik alapítója 1976-os FLUX PING PONG című installációjának Galántai György által készített másodpéldányát itthon 2001-ben mutatta be az Artpool Paulay Ede utcai kiállítóterében. E sorok írása közben a műalkotás a FLUXUS EAST utazókiállítás lengyelországi állomásán tekinthető meg. A kelet-európai fluxus-művészeteket bemutató, áprilisban Budapestre is ellátogató vándortárlat anyagának jelentős része az Artpool dokumentumarchívumából és műgyűjteményeiből származik. A fénykorát az 1960-as és 70-es években élő fluxus a talált tárgyairól híres, leggyakrabban Duchamp nevével azonosított dadaizmus egyik késő XX. századi megtestesülése. A konceptuális művészetekkel rokon iskola kifejezési eszközeit a művészeti ágak határait összemosó, intermediális alkotások és a folyamatjellegű művészeti események eventek adják. A fluxus csak egyike annak a mintegy tucatnyi neoavantgárd irányzatnak, melyek beletartoznak az Artpool Művészetkutató Központ archívumának, gyűjteményeinek és könyvtárának arculatába. Megtalálhatók itt egyebek közt a performansz, a hangköltészet, a vizuális költészet, a szamizdatművészet és public art műfajok is. Tilt tűr támogat Az Artpool gyökerei Galántai 1970 és 1973 közt működő Balatonboglári Kápolnaműterméig nyúlnak vissza. A műterem a neoavantgárd művészetek legnagyobb akkori független fóruma volt hazánkban, amíg a hatóságok föl nem számolták. Itt rendezték meg az első magyarországi konceptuális művészeti és vizuális költészeti kiállításokat és egy sor Budapesten betiltott alkotást is bemutattak itt. Nem egy mű létrejötte kifejezetten az ottani eseményekhez kötődik, mint például a Kassák-társulat King-Kong c. darabja, melyben a majom falloszát alakító Halász Péter politikai felhangokat is megpendítő William Blake-idézeteket szavalt. A három év eseményeiről jelentős mennyiségű archív anyag maradt Galántai tulajdonában, aki az 1970-es évek második felében már feleségével, Klaniczay Júliával folytatta a hazai neoavantgárd művészi események megörökítését. Magnetofonnal és fényképezőgéppel járták a Bercsényi Klub, az FMK, a Liget Galéria, a Kossuth Klub és minden olyan kör eseményeit, amelyek létét a korabeli kultúrpolitika legfeljebb megtűrte. Az 1970-es évek vége újabb, ezúttal nemzetközi távlatokat nyitott meg előttük. Galántai egy 1978-as kiállításához kétnyelvű kiadványt készített és elküldte több száz külföldi címre, csereanyagot kérve. Szinte mindenkitől kapott választ és sokan a saját, kifejezetten a megkeresés apropójából készített műalkotásaikat is postázták egyéb Fotó: Halasi Dóra (Artpool) Demosthenes Agrafiotis görög művész és az Artpool stábja anyagaikkal. Nyugaton a formula már ismert volt: az iskolateremtő Ray Johnson és köre már az 1950-es évek óta kísérletezett olyan alkotóhálózatok fenntartásával, melyek működése postai kapcsolattartásra épült, esztétikai programjuk pedig magának a postai rendszernek a vizuális nyelvére, azaz többek közt művészbélyegekre és művészpecsétekre. A házaspár 1979-ben csak illegalitásban tudta megalapítani az Artpool Archívumot. A gyűjtés és dokumentálás mellett rendezvényeket is szerveztek és művészeti szamizdatot adtak ki. Munkájukhoz itthon az elsők között kaptak támogatást a Soros Alapítványtól 1984-től, magángyűjteményük művészbélyeg-szekciójából pedig három évvel később már a Szépművészeti Múzeum rendezett kiállítást. A rendszerváltás után alapítványt hoztak létre, és a főváros kezdetben évi hatmillió forint támogatást, valamint egy kedvezményes béringatlant biztosított a számukra. Ez tette lehetővé, hogy a Liszt Ferenc téren megnyíljon az Artpool Művészetkutató Központ, melyhez 1997-től egy közeli kiállítóteret is kialakítottak Artpool P60 néven től a fővárosihoz hasonló mértékű kormányzati forrásokhoz is hozzájutottak. A dimenzionizmus éve Az Artpool az éves kapcsolatművészeti alkotóprogramok esetében Galántai György szavaival aktív archívumként működik, ugyanis tematikus felhívásain keresztül az intézmény kéznyoma is megjelenik azokon a műveken, melyek ezen a csatornán keresztül futnak be a gyűjteményébe es bemutatkozó programját az Artpool részben a fluxus fogalmának szentelte az irányzat 30 éves születésnapja alkalmából. A műhely abban az évben a Liszt Ferenc téren köztéri kiállítást rendezett különböző országokból érkezett, esetenként a legkülönfélébb anyagokból futballhálóból, bőrből, bomberdzsekiből - készült fluxus-zászlókból. Az idei év alkotói felhívásán Tamkó-Sirató Károly avantgárd költő 1936-os párizsi dimenzionista manifesztuma olvasható programadó szövegként, melyet keletkezésekor Duchamp, Kandinszkij és Moholy-Nagy is aláírtak azonban nem csak a dimenzionista évként fog bevonulni az intézmény történetébe: az idei évben olyan intézménypolitikai átalakulások előkészítése is elindult, amelyek mellett az Artpool 2005-ben kötelezte el magát. A központ a kezdetekben azt remélte, hogy nonprofit státuszát megtartva tud majd hátteret nyújtani művészettörténeti kutatásokhoz. Ez a jövőkép 2005 tavaszán ingott meg végleg, amikor a kormány jelentősen csökkentette a nem költségvetési intézmények támogatását. Az állami és önkormányzati forrásokon kívüli a pályázati lehetőségek is beszűkültek: a Soros Alapítvány kivonult, az NKA pályázati kiírásai sem tették többé lehetővé intézményi projektek támogatását. Az Artpool 2004-es, akkor 37 millió forintos működési büdzséje 2007-re a munkatársak egy részének elbocsátása és az állandó kutatónapok megszüntetése után 31 millió körüli értékre, a szervezők szerint a rövid távú túlélést még épp lehetővé tevő minimumszintre csökkent. Élet a nonprofiton túl Klaniczay Júlia, az Artpool ügyvezetője szerint a nonprofit intézményi forma Magyarországon ma nem alkalmas a kulturális intézmények működtetésére, mivel a közhasznú szerződések nem tartalmaznak konkrét összegeket. Ezért a fennmaradás esélyét abban látta, ha az Artpoolnak sikerül valamilyen állami intézmény költségvetésébe beépülni. Többféle próbálkozás után végül a Szépművészeti Múzeum XX. századi gyűjteményében találták meg ezt a hátteret, így az OKM az idei évtől a támogatását 22 millió forintot már annak költségvetésébe építve folyósítja az Artpoolnak. A két intézmény közti együttműködés kialakítása még hátravan, így egyelőre sem a szakmai, sem a szervezeti átalakulásokról nem tudunk konkrétumokkal szolgálni kommentálta a Szépművészeti Múzeum sajtóosztálya arra vonatkozó kérdésünket, hogy a társulás milyen intézményi átalakulásokat vonhat maga után. A kulturális tárcán túl az Artpool működése jelenleg nagymértékben függ a költségvetésének közel egyharmadát adó Fővárosi Önkormányzattól is, mellyel szintén közhasznú szerződésben áll. A kérdés már csak az, hogy az önkormányzat meddig tudja és akarja támogatni az Artpoolt, milyen ütemben tudja a teljes finanszírozást a kulturális tárca esetlegesen átvállalni, illetve sikerül-e a Szépművészeti Múzeummal egy olyan együttműködést kialakítani, melyben mind a finanszírozás, mind a szervezeti struktúra, mind pedig az Artpool a jelenlegi 160 négyzetméteres ingatlanjának keretein mára túlnőtt archívumának és gyűjteményeinek az elhelyezése is megoldódhat. Bak Árpád kultúra 24 25

17 kultúra Goya kísértetei Puritán eufórikus mizantrópia. Nem megszokott egy filmkritikában középszerű norvég black metál együttes albumcímére hivatkozni, de míg számukra ez csak játék és mese, addig Milos Forman esetében véresen komoly. Az emberi lények és a hatalom aspektusát egy történelmi fordulópont idején vizsgáló új műve, a Goya kísértetei után a Száll a kakukk fészkére kis túlzással családi filmnek tűnhet. A hóhért akasztják: Javier Bardem Lorenzo atya szerepében A helyszín Spanyolország a XVII. század végén: a híres festő, Goya, a hírhedt spanyol inkvizíció és a cinikusan hedonista spanyol király kora. A szerteágazó történetet a közkedvelt, de eltérő megítélésű festő alakja fogja össze, aki látszólagos véleményszabadságát nagy hatalmú megrendelőitől való függésének ellensúlyozására használja. Egyik ilyen fontos kliense Lorenzo atya (Javier Bardem), az inkvizíció keményvonalasa. Ellenállhatatlan vágy ébred benne Goya angyalarcait ihlető modellje, egy gazdag kereskedő lánya, Ines iránt, akit nagyon hamar be is idéznek a szent hivatal meghallgatására. A lánya iránt aggódó kereskedő, a festő közbenjárására, találkozik a fogvatartó Lorenzo atyával. A kínvallatás által nyert beismerés valódiságáról vitatkozó inkvizítor és apa a film kulcsjelenete. Odáig fajul, hogy a család tagjai ugyanazzal az eljárással íratják alá az atyával azt a vallomást, miszerint ő egy csimpánz és egy orángután fattya, és csak azért lépett be az inkvizícióba, hogy minden lehetséges módon ártson ügyének. A néző számára nem tart sokáig, hogy az aktuálpolitikai párhuzam megvilágosodjon a CIA által fenntartott, hasonló módszert alkalmazó, titkos börtönökről, melyet szintén nemrég dolgozott fel Hollywood a Kiadatás című moziban, több-kevesebb sikerrel. A feszes történetvezetés a továbbiakban azt a nálunk is jól ismert toposzt dolgozza fel, hogy miként lehet a faluját soha el nem hagyó bácsika öt ország állampolgára: ennek megfelelően váltja a spanyol királyt a trónon Napóleon fivére és viszont. Láthatjuk, miként veszi át az inkvizíció helyét a francia néptörvényszék, ahol az egykori vádlókból vádlottak lesznek, és időnként a szereplőknek sem kell változniuk. Lorenzo atya ugyanis régi rendtársai elől Franciaországba menekül, és a napóleoni időkben Voltaire és Rousseau eszméit védelmező ügyészként tér vissza. Változnak a hatalom intézményei: akik a király alatt a szent hivatal börtönében senyvedtek, azok hirtelen Napóleon elmegyógyintézetében találják magukat. Ennek megfelelően a film stiláris megoldásai is sokfélék: a kínzások, a börtönvilág és a napóleoni háborúk explicit, naturalista bemutatása szerencsére nem funkció nélküli. A történelmi korszak egyéb aspektusainak megjelenítése is hibátlan. Az elsőre talán nem észlelhető fekete humor és abszurditások is megsokasodnak a cselekmény előrehaladtával, mely alatt egyáltalán nem lankad a néző érdeklődése. Csak Goya (Stellan Skarsgard) szerepében van viszonylagos állandóság (állapotának romlása ellenére): folyamatosan dolgozik, annak, aki fizet. Alakjában felsejlik az Őfelsége pincére voltam főszereplőjét alapvetően meghatározó vonás is ( A király festője vagyok. Melyiké? ). Ezen az utaláson túl is követi a festő sorsa a pincérét, bár a végkifejlet itt nem kvázi-tragikus, mint Menzelnél, hanem abszurd. És ha már itt tartunk, eszünkbe juthat Monty Python Repülő Cirkuszának frázisa: Nem számítottam a spanyol inkvizícióra. A meglepődött, időnként saját sorsukat felfogni képtelen szereplőkre is valahogy ugyanez vonatkozik. Mint ahogy ahogy e sorok írójára is, mielőtt beült volna a vetítésre ehhez képest a 2007-es év legjobb filmélménye következett. Nem kétséges, hogy Milos Forman elérte eddigi művészi teljesítményének csúcsát. Mindenképp kihagyhatatlan alkotás, mely közben hátradőlve elgondolkodhatunk azon az igencsak megnyugtató konzekvencián, miszerint nemcsak itt és most mennek így a dolgok; és egészen nyugodtan tessék számítani arra a bizonyos spanyol inkvizícióra. Balikó Gergely Mindannyian találkozunk velük: utat találnak hozzánk, hogy szárnyat bontó vágyainkat, gondolatainkat vezessék oda, ahova ők szeretnék. A képek beszélnek, alkotójuk személyiségét, szándékát hordozzák. Egyesek szemében a Photoshop olyan, mint egy jó smink: egy kis alapozó, púder, kontúr, arcpír, ajakrúzs, és keressük, hova lett a másik arca. Széles lehetőségeivel a téma azzá formálható, amilyennek láttatni szeretnék. Lehet esztétikai plusz, a kép természetességének megőrzésével, vagy olyan máz, amely érdekek szolgálatában áll. Vannak, akik a mértékletesség és az esztétikum eszközeivel húzzák meg a határokat, a művészi érték és a hitelesség racionális szűrőjén keresztül vizsgálva a témát. És vannak az átváltoztatás mesterei; munkájuknak értékmérője rendszerint saját lelkiismeretük. Fotóstúdiókban trendek és új emberek születnek. Arcok és testek alakulnak át az említett technikának köszönhetően, olyan irányvonalat teremtve, mely uniformizált egyéniséget sugall a bennük modellt keresők számára. A napjainkat érintő problémák között egy másik jelenség: a múlt és jelen eseményeit megörökítő képkockák újradigitalizált formája ütötte fel fejét. Újraalkotóik véleményük, érdekük szerint alakítják át azokat, megváltoztatva az esemény hiteles dokumentációját a jelen és az utókor számára. Egy világot bejárt felvételen a Reuters munkatársa befeketített és megduplázott egy füstoszlopot és épületromokat manipulált egy bejrúti bombázás kapcsán. Internetes kritikusok leplezték le a csalást, mikor a szabályosan gyűrűződő füstre és az épületek ismétlődésére lettek figyelmesek. A Reuters nyilvános bocsánatkérése mellett megvált fotósától is. Vonzások harca (sxc) A portré-, divat-, tárgyfotózás retusmunkái és a sajtófotókban tetten ért megtévesztések természetesen nem egy veszélyközösséget alkotnak. Ám eszközeik és céljaik a hatáskeltés szempontjából azonosak. A manipuláció finom vonal mentén határolódik el a fotográfia művészeti és dokumentarista területeitől. Hibás feltételezésnek tartom, hogy esztétikailag értékelhető formavilág csak akkor hozható létre, ha a manuális készség olvasztótégelyéből emelkedik ki. Azt gondolom, hogy a kép poézise rejtett mondanivalójában vagy művészi expozíciójában rejlik, nem a téma tartalmi és esztétikai átlényegülésében ben a fotózás felfedezése hoszszú fejlődési folyamat eredménye volt. Az azóta bekövetkezett változásokat nemcsak a technikai és A szubjektív objektív természettudományi tökéletesedés, hanem a művészi látásmód változása is formálta. Az évszázadok tükrében, úgy gondolom, értékítéletet mondani álságos feladat, de információs társadalmunk érdekközpontúságának talán szentelhetünk némi kritikai figyelmet. Hiszen a megtévesztés köztünk van, körülvesz bennünket, a szocializáció során részünkké válik. Nemcsak az alkotói tevékenység üzenete, értéke bír jelentőséggel, a befogadó kulturális érzékenysége is szükséges a kapcsolat létrejöttéhez. Kívánom, mindenki találja meg magában azt a mozgatórugót, mely e kettősségben feszül. Rázzuk le végre a vizuális környezetszennyezés ránk zúduló törmelékeit, és fedezzük fel a körülöttünk megbújó világ rejtett szépségét. Kara Zoltán kultúra 26 27

18 kultúra A természetes mozgás művészete Lendületesen lép a pulthoz, fekete teát kér, tejjel, s hozzá egy jókora sajtos zsömlét. Kell az energia mosolyog, amint mellém huppan a kanapéra, nemsokára kezdődik a balettóra. Jazzbalettre jár, hastáncol, tanít, tanul, koreografál, rendez, gyereket nevel és idegenvezet. Győrffy Katalin állandó mozgásban van. Hogyan mutassalak be? Hastáncosnő, táncművész, tánctanár, koreográfus vagy rendező? Bármit csinálok, úgy érzem, adnivalóm van. Ahogy múlik az idő, egyre több tudást és tapasztalatot szerzek, egyre jobban közelítek valami mély tartalomhoz, amit közvetíteni akarok és tudok a tanítványaimnak és a közönségnek is. Médiumnak tartom magam, de ha racionálisak akarunk lenni, maradjunk a táncosnál. Mindig táncosnak készültél? A lelkemben igen, de apám szerint egy Győrffy-lány nem táncol, hanem okos. Így, jó kislány lévén, diplomát szereztem angol-magyar szakon, közben pedig az önkifejezés lehetőségeit kutattam sportban, táncban, színházban. Melyik színháznál játszottál? Három évig Katona Imre szürrealista színházában, a Theorémában, aztán az Arvisura stúdiósa voltam. A legelképesztőbb színpadi mozgásokkal, hangtechnikai gyakorlatokkal, énekkel és népi tánccal kísérleteztünk. Volt szöveges szerepem is, de a lényeg mindig a mozgásé volt. Hogyan jött a hastáncszínház ötlete? Az első gyerekem születésekor döbbentem rá, hogy a sok mozgás ellenére is mennyire kötött a medencém. Az itt elraktározott félelmek, szorongások megkövülnek, blokkot alkotnak. A hastánc képes ezeket feloldani, csak engedni kell, Fotó: Nagy Géza hogy belágyuljunk a ritmusba, az ösztönös női mozdulatokba, mert így újra meg újra átélhetjük a tánc örömét, amely ősidők óta a miénk. Úgy gondolom, ezt az archaikus élményt modern, kísérleti színházi eszközökkel lehet leginkább közvetíteni a nézőknek. Számomra a hastáncszínház híd a jövő és az időtlen között. Az Orienthalia a letisztult szakrális érzékiség, a valódi női szépség és egészség tánca, természetes mozgásművészet. Kikből áll a társulat? Nem beszélhetünk klasszikus társulatról, tíz tanítványommal Győrffy Katalin, a mozdulat varázsának felfedezése közben kezdtük a színházcsinálást. Tánc, koreográfia, rendezés, díszlet- és jelmeztervezés, jegyárusítás, közönségszervezés: minden a mi feladatunk. Nagyon sok időt és energiát fektetünk egy-egy produkcióba, a profi háttér hiánya néha mégis érzékelhető. Előny viszont, hogy semmilyen érdekre nem kell tekintettel lennünk, azt és úgy állítunk színpadra, amit és ahogy elképzelünk. Mit szól hozzátok a szakma? Sokáig rút kiskacsának éreztem itthon magam, mert nem a hagyományos arab stílust táncoltam és tanítottam. Öt évig tanultam Barcelonában Lesya Starr akadémiáján orientális táncművészetet, perzsa, szufi, butoh táncokat. Mesterem interpretációja és spiritualitása nagy hatással volt rám. Hazatérve egyfajta progresszív hastáncirányzatot próbáltam meghonosítani. Úgy tűnik, sikerült: ma már a hazai orientális tánc legjobbjai is örömmel dolgoznak együtt velünk. És a komoly szakma? Figyel ránk, és egyre inkább elismer. A Mámor az élet showja c. produkciónkkal bizonyítottuk, hogy érzelmeket, lelkiállapotokat nem csak képzett táncosok tudnak megjeleníteni. A győri Mediawave-en, a Fringe-en és más fesztiválon is pozitív visszajelzést kaptunk: igény van a természetes mozgásművészetre. Fotó: Kozár Edit Mesélj a Mámorról! A mámor felfokozott tudatállapot, egy kifeszített pillanat, amiben minden egyszerre van jelen. Olyan, mint amikor éppen megszületik a gyerek, abban a töredékmásodpercben együtt van a szenvedés és a boldogság. Az előadás a női lét fény- és árnyoldalait, a nő önmagához és a másik nőhöz való viszonyát mutatja be. Együtt és egymás ellen, a nővé válás állomásain. A bennünk élő szűz és démon hol egymás ellen küzdve, hol kézenfogva halad a mámorok útján, a szépség, a szerelem, a harc és a győzelem megrészegítő pillanatain keresztül a halál kapujáig. A megsemmisülés azonban elmarad. Rituális megtisztulás után a szülés élménye vár ránk, az élet újrateremtésével magasabb szintre lépünk. Az előadásban központi szerepet kap egy óriási, tízszemélyes selyemszoknya, amely egyszerre funkcionál díszletként és jelmezként is. Mit jelképez? Az őskáoszt, az anyaméhet, a földet; mindent, ahonnan az élet ered, és ahová visszatér. A Mámor misztikus hangulatával szemben az új darabotok kissé frivolnak tűnik. Szőke parókás lányok bokszolnak, diszkóznak, G.I. Joe-katonákkal pajzánkodnak, máskor meg talpig csadorban szabadságról álmodoznak. Stílust váltottál? A Mámor főpróbája Kicsit igen, a tékozló lány hazatért a hastánc klasszikus ágához, a Raqs Sharkihoz. Az utóbbi két évben többször jártam Kairóban, neves mestereknél tanultam, és nagyon megérintett a show-máz mögötti drámaiság, az a rengeteg érzelem, ami az autentikus arab hastáncban rejlik. A Hallatlan és halhatatlan Raqs Sharki című darab egyrészt főhajtás a műfaj előtt, másrészt fricska a hastáncvilágnak. Az általad említett jelenetek nem a stílus, a Raqs Sharki, hanem a táncos élet karikírozását Fotó: Nagy Géza Lendületben célozzák: mennyire hajlamosak vagyunk elszállni a csúcson, a siker, pénz, csillogás vonzásában megfeledkezni a lényegről. A főhős végigjárja az utat: a mozdulat varázsának felfedezésétől a karrier lépcsőfokain a csúcsra, majd kiégve, meggyötörve, de végül visszatalál a letisztult művészethez. A főszereplő, Wollner Márta, nemcsak kitűnő táncos, de olyan mély átéléssel és kisugárzással játszik, hogy az Országos Táncjáték Fesztiválon előadói különdíjat is kapott. Az előadás egyébként az Orienthalia és a Márti vezette Shaba Oriental Art Tánccsoport közös produkciója. Hol, mikor láthatunk benneteket legközelebb? A Thalia Színház Új Stúdiójában április án és május 24-én játsszuk a Raqs Sharki-darabot, közben fellépünk hazai és külföldi fesztiválokon, és szólóban is többször színpadra állok majd. Rengeteg munka és öröm vár: tanulok, vizsgázom, dolgozom hirtelen a kávézó faliórájára pillant...és rohanok! Kezdődik az óra. Ahogyan jött, úgy távozik, egyszerűen, természetesen, mosolyogva. Lakatos Etta kultúra 28 29

19 kultúra Mindannyiunk életében van néhány év, mikor garantáltan harcban állunk a világgal. A hadjárat szociokulturális és hormonális okokra vezethető vissza. A kamaszkort egyrészt túl kell élni, másrészt élvezni kell. A rockzene ezen két küldetés teljesítésében segíti a felnövekvő generációkat. A rock az 1950-es évek Amerikájában jött világra a blues és a country törvénytelen gyermekeként. A II. világháború után felnövekvő tinédzserek és szüleik közt húzódó, elfojtott nemzedéki ellentét a rockzenében öltött testet. E lázító dallamok az Újvilágból Nagy-Britannia felé szálltak, majd Európában is fészket raktak, s a 60-as évekre a rock meghódította az egész világot. A zenei irányzat születésének idejét nehéz meghatározni, de vélhetően a legpontosabb dátum április 12. Ekkor jelent meg Bill Haley: Rock Around The Clock című korszakalkotó dala, melyről Frank Zappa később így nyilatkozott:...ettől kezdve tudtam, hogy hova tartozom, hol a helyem, s hogy mi, tinédzserek ezzel a zenével mindig is össze fogunk tartozni. Mert ez a mi zenénk, amit nem vehetnek el tőlünk. Jimi Hendrixtől a Queenig A 60-as évek rockzenéjével rengeteg név összefonódik: Bob Dylan, a Rolling Stones, és az évtized közepén feltűnt egy fekete fiú a Hey Joe című feldolgozásával. Ő az, akiről a gitárgyújtogatás, a vadember imázs jut eszünkbe. Jimi Hendrix 24 évesen hódította meg a zenei világot, ben a legendás Woodstock fesztivál az ő fellépésével zárult. Mindössze négy évig tartó karrierje során olyan Kamaszkorunk (rock)kultúrája...amolyan alkoholgőzös, világmegváltós, elborulós hangulat... meghatározó dalok születtek, mint a Wind Cries Mary, az Angel, vagy a drogos látomás, a Purple Haze. Zenéjében a bluesos, jazzes alapokon egészen sajátos nyelven szólalnak meg pszichedelikus improvizációi, így egyesítve a földet az űrrel. Dalai hol lázítanak, hol fura kis gombóc növekszik tőlük gyomrunkban, máskor meg amolyan alkoholgőzös, világmegváltós, elborulós hangulatot lopnak egyforma hétköznapjainkba. 40 év távlatából még mindig feledhetetlenek a kamaszkori lázadás talán legszebb aláfestő zenéi. A 70-es évek rockzenéjét továbbra is a keményebb hangzás jellemezte. Az 1971-ben alakult Queen zenekar első lemezei szintén ennek jegyében készültek. Azonban az évtized közepén a Queen a lázadásnak addig ismeretlen oldalát mutatta be: elindult a lágyabb dallamok felé, és más irányzatok jegyeit ötvözte: olykor a swingből vagy épp az operából kölcsönzött elemeket. A zenei sokszínűségnek egy eddig nem ismert oldalát mutatta be, óriási rajongótábort szerezve így magának. Tizenévesen az olyan átütő erejű dalaikért szerettük őket leginkább, mint a We Will Rock You, I Want To Break Free vagy a The Show Must Go On. A sokszínűség kultúrája, a zenei irányzatok vegyülése a New Wave előretörésével megtorpant. Az Új hullám kisajátította a lágyabb melódiákat és a diszkózenére jellemző elemeket, a rockzene pedig visszatért a gyökereihez....ez a mi zenénk... A Guns N Rosestól az LGT-ig A 80-as évek közepén Amerikában feltűnt a Guns N Roses. Zenéjük sokkal nyersebb, társadalomkritikai szempontból jóval erőteljesebb, mint az angol Queen együttesé. A banda karrierjét állandó botrányok drogok, alkohol, a közrend megzavarása kísérték végig. Sokakat ingerelt Axl bosszantó, reszelősen vinnyogó hangja, mi ugyanezen oknál fogva imádtuk őket. És természetesen a szólógitáros, Slash miatt, akibe már akkor szerelmesek voltunk, mikor cilindere és bozontos haja takarásában még egyáltalán nem láttuk arcát. Ezek a dallamok segítettek átvészelni a serdülőkor legsötétebb, hormonális zűrzavarokban bővelkedő időszakát és sokan vettük meg első gitárunkat az ő zenéjükön felbuzdulva. Bár sejtettük, ha kamaszkorunk egy évszázadon át tartana, akkor sem lehetnénk olyan vadak, lázadók, mint a Guns, és persze nem írnánk olyan dalokat, mint a Paradise City, a You Could Be Mine vagy a November Rain. De azért szerettünk volna. Épp a lázadás és a közös élmények keresése vezetett minket idővel a hazai zenekarok irányába. Hamar beláttuk, hogy Jimi Hendrix sajnos nem tér vissza, otthon a szobánk mélyén lázadni pedig valahogy nem tűnt elég perspektivikusnak. Kellettek a koncertek, az összes őszinte tébolyukkal együtt a rockzene mégiscsak élőben az igazi. Beleszerettünk a 90-es évek talán legnagyobb hazai rockbandájába, a Tankcsapdába. Ami az elérhetőségen túl azért is előnyös volt, mert a dalszövegeket is jobban értettük. Végre együtt üvölthettük az Egyszerű dalt, a Gyűrd össze a lepedőt meg a többit. Visszatekintve olykor mulatságosnak vagy épp zavarbaejtőnek tűnhet akkori önmagunk, de kár lenne tagadni vagy szégyellni kamaszkori őrületeinket. Ugyanazok lennénk anélkül a csapzott hajú, kinyúlt pulóveres, bakancsos kölyök nélkül? Lehet. Jó volt együtt ordítani a rockkoncerten, inni a vizezett sört és túljutva az első cigik nehézségein, végre nem fulladozva a dohányzástól, oltári menőnek érezni magunkat? Naná! Hát akkor? Persze nem állandósult ez a helyzet, olykor előfordult, hogy a zendü- lést háttérbe szorították a mélyebb gondolatok. A zenében visszanyúltunk a as évekig és rátaláltunk az LGT-re, a magyar rockzene egyik legnagyobb hatású zenekarára. Dalaikban a társadalomkritika a szocialista cenzúra okán sokkal rejtettebb formában nyilvánult meg, volt mit olvasnunk a Szentimentális rakenroll vagy épp a Kinn is vagyok, benn is vagyok sorai között. A Miénk itt a tér-t pedig azért szerettük, mert rólunk szólt. Az ő zenéjüket hallgatva az is tudatosult bennünk, hogy mégiscsak van közös nevezőnk szüleink generációjával. De ezt az érettségi árnyékában már senki sem bánta....mégiscsak élőben az igazi Rúzsa Magdival tovább... Presser Gábor a 80-as évek közepén azt mondta: Valahogy megy ki a divatból a zene, valami más jön be, amit az LGT nem tud. De a valódi zene nem trend kérdése. Szerencsére a rock időtlen és képes a megújulásra. Rúzsa Magdi kőkemény, kristálytiszta hangjával hol Janis Joplint idézi elénk, hol Sebestyén Mártát, de előfordul, hogy csak egy lázadó tizenévest. És mi hálásak vagyunk, hogy a világról alkotott legfurább és legigazabb kamaszkori elképzeléseinket segít feleleveníteni... a rockzenével. Horváth Eszter kultúra 30 31

20 kultúra Egy mámoros félóra Felkai Eszterrel, a Békés Megyei Jókai Színház Jászai-díjas művészével Felkai Esztert Békéscsabán senkinek sem kell bemutatni óta játszik ugyanis e városban, s a pályán töltött 50 éve alatt több mint 200 szerepet tudhat maga mögött. Nem beszélve az általa koreografált 60 darabról, melyek között fellelhetünk mesejátékokat éppúgy, mint operetteket például a Viktória, a Mágnás Miska, musicaleket A padlás, vagy Szigligeti Ede Nagyapó című népszínművét. Fotó: Szabó Ákos Volt mit ünnepelni Nem fordult meg soha a fejében, hogy budapesti teátrumokhoz szerződjön? 15 éves koromtól öt évig voltam a Madách Színház tagja. Goldoni A hazug című darabjával kezdtem a pályát. Olyan színészóriások játékát láthattam közvetlen közelről, mint Pécsi Sándor, Tolnai Klári vagy Mensáros László. Később az Operettszínházban kínáltak szerződést, de mivel nem éreztem bizalmat, szeretetet a társulatban, hát eljöttem. Azt mondtam: én nem könyöklök Pesten évi két szerepért, amikor vidéken hat főszerepet is eljátszhatok. Így is lett. Szolnokon ismertem meg későbbi férjemet, Gálfy Lászlót ban jöttünk Békéscsabára, ahol az Imádok férjhez menni című darabbal debütáltunk. Mennyire fontosak a személyes élmények egy szerep megformálásakor? Vagyis miből merít egy színész? Miképp tudja hitelesen megjeleníteni Fotó: Szabó Ákos Búcsúpezsgő, búcsúlufi például az őrületet, a devianciát? Gondolok itt A vágy villamosa Blanche-ára, vagy a Kakukkfészek Ratched nővérére Az ember lényében sokféle vonás van, amit a civil életében elfojt. A próbák során ezek felszínre jönnek, bevillannak különböző formákban. Amikor ilyet játszik a színész, olyan, mintha kicsit berúgott volna. Onnan tudja, hogy jól játszott, ha megvan ez a picit spicces érzés, hiszen akkor egész idegrendszerét átmosta a szereplő lénye. New York, valamikor a jövőben Julie Hudson vagyok, újságíró. Különleges adottságokkal bírok: képes vagyok alakváltásra és sérülés esetén az átlagosnál gyorsabban regenerálódom. kultúra Most végleg búcsúzik közönségétől, Robert Thomas és Jack Popplewell: A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózatával. Az utolsó előadás február 6-án Felkai Eszter jutalomjátéka volt. Egy héttel előtte találkozunk a Színház előcsarnokában. Végleg eldöntötte, hogy hátat fordít a színpadnak? kérdezem hitetlenkedve, miután helyet foglaltunk a múlt századot idéző vörös bársonyszékekben. Igen feleli, és nem érzek megbánást a hangjában. 65 éves vagyok, és három ember életét éltem, ha az elvégzett munkát, a szerepeimet, valamint az általam koreografált darabokat tekintjük. Önt főleg vígjátékokban, komédiákban ismerhette meg a közönség. Melyik műfaj áll igazán közel a szívéhez? Tudja, hatéves koromtól klasszikus balettet tanultam, és talán éppen táncosnői múltam miatt foglalkoztattak előszeretettel operettekben, zenés vígjátékokban a pályám kezdetén. A hetvenes évektől viszont már megtaláltak a drámai szerepek is, mint az Úri muri, a Kakukkfészek vagy A vágy villamosa. Szívem szerint mégis bohóc lennék újra mondja jellegzetes pajkos villanással a szemében, mellyel sokakat megnevettetett már. A Csinn-Bumm Cirkusz Szamócája teljességgel én vagyok. Juhos Fotó Felkai Eszter Felkai Eszter a magánéletében mennyire kotnyeles? Vagyis, mint a darabbéli Alice kisasszony: fecseg és nyomoz? Szélesen elmosolyodik: Hááát, elég beszédes vagyok, azt mondják. Nyomozni jó értelemben szoktam: amikor például ránézek valakire, rögtön látom, érzem, mi jár a fejében, nyomasztja-e éppen valami. Ilyenkor, főleg ifjú kolléganők esetében, félrehívom és kibeszéltetem. Mit tervez a visszavonulása utánra? Hazatérek Budapestre, ahol születtem. Ott él a fiam a feleségével, s két unokámmal, valamint számtalan barátom, volt kollégám, így nem leszek egyedül. Az utcára kilépve már az előző este jár a fejemben, amikor magam is láthattam Felkai Esztert a most futó darabban. Fergeteges volt, két és fél órán keresztül mókázott, repült, térült, fordult. És nyomozott. Az előadás végén, a szűnni nem akaró tapsot követően Jancsik Ferenc színészkollégája köszöntötte a művésznőt, felidézve közös színházi emlékeiket. Mondandóját így zárta: Kedves Eszter! Nem tudok mást mondani, csak amit József Attila írt: Hiányod átjár, mint huzat a házon. Váczi Éva Ez a világ tele van hozzám hasonló, emberfölötti erejű lényekkel. Társaimmal együtt azért küzdünk, hogy ne jussunk a korlátlan hatalmon alapuló rendszer fogságába. A kormány és egyes szuperképességekkel rendelkező csoportok szeretnék leleplezni a szuperhősöket, így engem is. Ennek érdekében természetfölötti képességekkel rendelkező terroristákat (Venom, Kardfogú, Vérontó, Vészmanó) és terrorszervezeteket (Kéz, Hidra) használnak föl arra, hogy ellenünk hangolják a közvéleményt, és hogy elpusztítsanak bennünket. Az elnyomók elhatározása azért sem fullad olyan könynyen kudarcba, mert az emberek mindig is furcsán néztek a hozzám hasonló lényekre, vagyis azokra, akik különbek náluk. Van, hogy el tudom titkolni szuperhősi mivoltomat, de ez nem mindig sikerül. Én is ember vagyok! kiáltok föl magamban, de szavamat senki sem hallja. És talán nincs is igazam. Őrlődöm, hogy vajon valóban besorolhatom-e magamat a homo sapiensek táborába? Vagy egy másik kaszthoz tartozom? Ekkor a társaimra gondolok: azokra a lényekre, akik egy cipőben járnak velem. Richard Hutchins, az amerikai rendőrségi rohamosztag (SWAT) kommandósa. Többek között engem is Álom?