TESTVÉRTELEPÜLÉSI KAPCSOLATOK A GYAKORLATBAN

Átírás

1 TESTVÉRTELEPÜLÉSI KAPCSOLATOK A GYAKORLATBAN

2 A kötet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat megbízásából készült a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal Európai Integrációs Irodájának gondozásában Szerkesztõk: Bali István Ürmössy Ildikó Szerzõk: Bali István, Garai Katalin, Halász Sándorné, Rátfai György, Ürmössy Ildikó, Varju Irén Fotó: Mészáros János Felelõs kiadó: Tokár István, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyûlés elnöke Nyomdai elõkészítés: Krónika-4 Bt. Sokszorosítás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal Ellátó és Szolgáltató Szervezete Készült: 250 példányban

3 1. Elõszó Európát építeni, közös európai megoldásokat találni az egész Európát érintõ problémákra csak úgy lehet, ha az emberek, a tagállamok szervezetei és intézményei együttmûködnek egymással, tanulnak egymástól, új gyakorlatot teremtenek. A nemzetközi kapcsolatok építésének egyik legelterjedtebb formáját jelentik napjainkban a testvérvárosi, testvértelepülési kapcsolatok, amelyek megnyitják az utat a települések számára a nemzetközi programokban történõ részvételre, új lehetõségeket teremtenek a fiatalok számára. A testvértelepülési kapcsolatok a polgárok kezdeményezésére épülnek, és bár a hivatalos együttmûködés kereteit az önkormányzatok képviselõ-testületei alakítják ki, csak azok a kapcsolatok bizonyulnak életképesnek és hoznak eredményt, amelyben a lakosság, a civil szervezetek, a vállalkozások aktívan részt vesznek és amelyeket magukénak éreznek. A testvételepülési kapcsolatok nem pusztán cserekapcsolatok, segítik az emberek egymás mellett élését, a szolidaritást, közelebb hozzák és egyben egymás iránt megértõbbé teszik a különbözõ kultúrákban élõ embereket Jász-Nagykun-Szolnok megye testvérkapcsolatainak történetében a rendszerváltás hozott jelentõs változást. Városaink és falvaink a korábbi tanácsoknál nagyobb önállósággal rendelkezõ önkormányzatokat alakítottak, amelyek újfajta cselekvési, önmegvalósítási területeket is kerestek a hagyományos igazgatási feladatok mellett. Megyénk 1993-ban kezdte kiépíteni nemzetközi kapcsolatait, ebben az évben jöttek létre az elsõ testvérmegyei megállapodások a lengyelországi Bielsko vajdasággal, a franciaországi Pas-de-Calais és a romániai Máramaros megyékkel. Azóta folyamatosan bõvült az együttmûködõ partnerek köre. Ma már 11 országgal tart fent testvérmegyei kapcsolatot önkormányzatunk, négy-öt megyével pedig írásos megállapodás nélküli, tartalmas együttmûködésünk van. A rendkívül gazdag, sokszínû kapcsolatrendszer hozzájárult a megyei települések és a megyei fenntartású intézmények nemzetközi kapcsolatainak bõvítéséhez. Településeink több mint félszáz 3

4 külföldi várossal, községgel tartanak fent mûködõ partneri viszonyt, azaz olyat, amiben évi rendszerességgel szerveznek közös programokat. A Megyei Önkormányzat sokoldalúan támogatja a testvértelepülési kapcsolatok létrehozását, sok esetben konkrét segítséget is nyújt a programok megvalósításához. A megye településeinek és önkormányzatainak kiemelkedõ jelentõségû közös programja volt a Testvérmegyék és települések Millenniumi Találkozója 2000-ben, 2002-ben a Testvértelepülési kapcsolatok európai menedzsmentje szeminárium, melynek sikeres megrendezését május 15-én a lengyelországi Poznanban Arany Csillag díjjal jutalmazta az Európai Bizottság szeptember 23-án Szolnokon az Európa Tanács Kitüntetõ Zászlaját vehette át megyénk a több, mint egy évtizedes nemzetközi kapcsolatépítésének, az Európa népei közötti összefogás és megértés segítése érdekében kifejtett tevékenységének elismeréséül. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyûlés Európai Integrációs és Regionális Bizottsága kezdeményezésére, a Közgyûlés támogatásával az Európai Integrációs Iroda munkatársai olyan módszertani könyvet állítottak össze, amely remélhetõleg sok segítséget fog adni a települési önkormányzatoknak ahhoz, hogy az új Európában fejlesszék nemzetközi kapcsolataikat, újabb és újabb testvértelepülési együttmûködések alakuljanak ki. Az így létrejövõ közös programok gazdagítják és közelebb hozzák egymáshoz a települések lakóit, lehetõvé teszik, hogy fiataljaink a miénktõl eltérõ történelmû, kultúrájú és életmódú népekkel ismerkedhessenek meg, és saját élményeik alapján ismerjék meg Európát, amelynek állampolgárai lettek. Bízom abban, hogy a könyv hasznos segítséget fog nyújtani a nemzetközi kapcsolatok szervezéséhez, ápolásához, és közvetve hozzájárul a gazdasági, turisztikai, kulturális, ifjúsági és sport területen megvalósuló együttmûködések legkülönbözõbb formáinak létrehozásához, és segíti a különbözõ hazai és európai uniós pályázatok sikerét. Tokár István Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyûlés elnöke 4

5 2. Testvértelepülési kapcsolatok Európában: új Európa építése A testvérvárosi eszme Nyugat-Európából ered, s mind a mai napig az Európai Unió területén, annak tagországaiban található a legtöbb testvértelepülés. Már az elsõ világháború után Európa települései közül sokan törekedtek közvetlen kapcsolat kialakítására más nemzetekkel. Kapcsolatok alakultak ki néhány francia és belga, francia és nagy-britanniai, svájci és német település között. Ezek a kapcsolatok fõként az együtt átélt és fõleg háborús tragédiákon, a közös emlékeken alapultak. A települések igazi testvérkapcsolatai azonban csak a második világháború befejezésével szélesedtek ki, de ezúttal már új akarattal, új dimenzióval: közösen részt venni a béke és ezáltal Európa építésében. Ebben a szellemben írták alá az elsõ francia-német testvérkapcsolatot május 31-én Montbéliard és Ludwigsbourg között, ezt követte még sok más testvérvárosi kapcsolat születése. Minden megállapodás elsõdleges célja volt kibékíteni és közelebb hozni egymáshoz az állampolgárokat, kialakítva a polgárok Európáját. A városok közötti kapcsolatok fejlesztése hozzájárult és segített a német-francia megbékélésben, melyet január 22-én pecsételt meg Adenauer kancellár és Charles de Gaulle tábornok: az egyezmény aláírása után több mint 120 francia és német város létesített egymással testvérvárosi kapcsolatot. Az Európai Tanács, az EU tagállamai állam- és kormányfõinek testülete, amely félévenkénti üléseinek egyikét 1984-ben a franciaországi Fontainebleauban tartotta, létrehozott egy olyan bizottságot, amely arra tett javaslatot, hogyan tudná az európai közösség arculatát erõsíteni a polgárok és a világ szemében, milyen tevékenységek szervezésével tudna hozzájárulni az emberek ezzel kapcsolatos elvárásainak kielégítéséhez. A felállított bizottság elnökérõl elnevezett, úgynevezett Adonnino-jelentés hangsúlyozta: a tagországok állampolgárai közötti szolidaritás, kölcsönös megértés és együttmûködés, melyek elengedhetetlen feltételei az európai integrációnak, széles körben népszerûsíthetõk a testvértelepülések mozgalma által. Az Európai Parlament 1988-ban szintén felhívta a figyelmet arra az igen komoly hozzájárulásra, amelyet a testvértelepülési mozgalom tett az európai tudat kialakításáért. Nemcsak az örvendetes fejlõdést húzta alá azonban, hanem a negatívumokat is. A földrajzi távolság, a nyelvi korlátok, több település sokszor kicsiny mérete gyakorta bizonyult akadálynak. A jelentés rámutatott arra, hogy a testvértelepülések rendszere egyenlõtlenül oszlott meg. Az EGK-t megalapító Benelux államok, az akkori Nyugat-Németország, Olaszország és Franciaország területén sokkal sûrûbb volt a hálózat, mint a késõbb csatlakozott tagállamokban, illetve a Közösségen kívüli országokban. Napjainkban Európa szerte lehetünk tanúi a helyi ügyek iránti érdeklõdés növekedésének. A demokrácia sarokköve éppen az, hogy a polgárok egyre szabadabban vehetnek részt azoknak a problémáknak a kezelésében, megoldásá- 5

6 ban, amelyek a legjobban érinti õket. Ez elsõsorban egyes települések ügyeit jelenti. A települési önkormányzatok autonómiája elengedhetetlen a városok, falvak felvirágzásához, jövõjéhez. A 25 tagállamra kibõvült Európai Unió vezetõi tudatában vannak annak, hogy mindez tükrözõdik a polgárok Európája gondolatban. Az Unió mindent megtesz azért, hogy a polgárokat és a választott képviselõket bekapcsolja az európai integráció e nemes vállalkozásába, ezáltal az integrációnak egy olyan dimenziót adva, amely talán még mindig hiányzik belõle. A települések lakóinak bevonása a határokon átívelõ kezdeményezésekbe alkalmas arra, hogy erõsödjön az állampolgárok európaiság tudata, fejlõdjön a népek közötti interkulturális párbeszéd. A testvérvárosi kapcsolatok megnyitják az utat a települések számára a nemzetközi programokban történõ részvételre, és ami különösen fontos, perspektívát adnak a fiatalok számára. A testvérvárosi kapcsolatok, amelyek elsõsorban a népek közötti megbékélésre irányultak, az elmúlt ötven év során két nagy szervezet, az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsa (CEMR) és az Egyesült Városok Szervezete (UTO) tevékenységének köszönhetõen dinamikusan fejlõdtek. Jelenleg több mint tizenháromezer európai település a falutól a nagyvárosig vesz részt a testvérvárosi, -települési kapcsolatok építésében, fenntartásában. Az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsa (CEMR) központja Párizsban van, de mûködik egy irodája Brüsszelben is. Elnöke Giscard d Estaing, korábbi francia államfõ. A CEMR keretében mûködik a Testvérvárosi Munkabizottság. A nemzetközi szervezet négyévente rendezi meg az európai testvérvárosi kongresszust. Ez a mozgalom fõ rendezvénye, melynek keretében összegzik a megelõzõ évek történéseit, továbbá kitûzik a jövendõbeli célokat ben Antwerpenben rendezték meg a 8. Európai Testvérvárosi Kongresszust a következõ címmel: Testvérvárosi kapcsolatok Európában - több, mint csereprogram. A címmel a szervezõk azt az alapgondolatot fejezték ki, hogy a testvérvárosi kapcsolatok többet jelentenek, mint egyszerû csereprogramokat. A kongresszus fõ témái közé tartozott a népek közötti együttélés, a szolidaritás, a kölcsönös megértés. Megvitatták, hogy a testvérvárosi kapcsolatok hogyan képesek segíteni az európai emberek együttélésében, milyen együttmûködési formák lehetségesek, hogyan lehet a kommunikációval erõsíteni a kapcsolatrendszert, milyen lehet a fiatalok szerepe a mozgalomban, milyen újszerû gyakorlati módszereket alkalmazhatnak a partnerek az együttmûködés során. 6

7 3. A testvértelepülési kapcsolatok szervezése 3.1 Testvértelepülési bizottságok létrehozása és mûködése A testvértelepülési kapcsolatok folyamatos gondozása, mûködése nagyon fontos feladat. Ennek elõsegítése érdekében célszerû megfelelõ szervezeti kereteket is biztosítani. A gyakorlatban ez kétféleképpen valósulhat meg: a helyi önkormányzat integráns részeként létrehozott bizottság vagy egy erre a célra alakult független egyesület keretei között. Bármilyen formát is válasszunk, a lényeg az, hogy az annyi helyi érdeket ötvözzön, amennyit csak lehetséges, és a különbözõ közösségek, iskolák, szakmai csoportok, a különbözõ korú és társadalmi hátterû emberek véleménye, érdekei mind-mind nyerjenek kifejezést általa. A testvérvárosi kapcsolatok alapvetõen a civil szféra, azaz a polgárok kezdeményezésére épülnek, és bár a formális együttmûködés kereteit az önkormányzatok képviselõ-testületei biztosítják, csak azok a kapcsolatok bizonyulnak életképesnek és hoznak eredményt, amelyeket a lakosság, illetve a civil szervezetek és vállalkozások magukénak éreznek, s amelyek megvalósításában aktívan részt vesznek. A települési önkormányzat jelentõs kompetenciája a testvértelepülési kapcsolatok létesítése és ápolása. A kapcsolatok gondozása igazi közszolgáltatási forma lehet: biztosítani a lakóknak a részvételi lehetõséget a testvértelepülési kapcsolatokban a tervezéstõl a határozatok meghozatalán át a megvalósításig. Az önkormányzat feladata az is, hogy biztosítsa a kapcsolatok anyagi hátterét. Az önkormányzat kiemelkedõ szerepét jelenti a testvértelepülési kapcsolatok irányításában az a legelfogadottabb nemzetközi gyakorlat, hogy az egyesületek, társadalmi szervezetek és intézmények képviselõinek bevonásával testvérvárosi/testvértelepülési bizottságot hoznak létre. A testvértelepülési bizottságok elnöke legtöbbször a polgármester, az alpolgármester pedig a pénzügyekkel megbízott személy. Ez a helyzet adja a választott tisztségviselõk felelõsségét is egyúttal, mivel a kapcsolatokra biztosított összeg nagy része elsõsorban az önkormányzatok költségvetésében szerepel. A testvértelepülési bizottság felelõs a közös programok létrehozásért és a megvalósítás összehangolásáért. A bizottság felelõs a szükséges pénzügyi források megteremtéséért, értékeli a programok végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat, és segíti a partnertelepülések közötti folyamatos információcserét. A bizottság feladata igen széleskörû, hiszen biztosítania kell - a kapcsolatok szervezését és folyamatosságát, valamint - a lakosság aktív részvételét és a települési önkormányzat képviseletét az egyes programokban. 7

8 A testvértelepülési bizottságnak megvan az az elõnye, hogy a helyi társadalom különbözõ rétegeit képviselheti, emellett az együttmûködés folyamatosságát is tudja biztosítani. Attól függõen, hogy a településen hány és milyen típusú projektet kívánnak megvalósítani, célszerû külön munkacsoportokat is létrehozni. A testvértelepülési kapcsolatok programjainak tervezésében a két település bizottságainak együtt kell dolgozniuk azért, hogy meghatározzák az együttmûködés elsõdleges célját, amelyre az éves programok épülhetnek. A mindkét fél részérõl felmerülõ különbözõ ötletek, az együttes munka gazdagíthatja a két bizottság munkáját, egymás jobb megismerését. Minden évben közös találkozót, megbeszélést lehet szervezni annak érdekében, hogy megvonják a mérleget az éves tevékenységrõl, a közös programok megvalósításáról, és elkészítsék a következõ évre vagy hosszabb távra szóló tervet. Ez az egyeztetés természetesen elvégezhetõ más formában is. A testvértelepülési bizottságok kezdeti tevékenysége általában az iskolákra, a helyi egyesületekre, klubokra koncentrálódik, mivel ezek a szervezetek, intézmények könnyebben mozgósíthatók, a cserekapcsolatokat megkönnyíti a hasonló tevékenység, érdeklõdés és sok esetben nyelvi akadály sem mutatkozik. Sok testvértelepülési bizottság szervez nyelvtanfolyamokat a lakosságnak, különösen a felnõtteknek. Bizottság hiányában a tervezett tevékenységek folyamatos koordinálása, ellenõrzése, politikai hátterének biztosítása a polgármester vagy az alpolgármester feladata lehet. A képviselõtestületi üléseken õ terjeszti elõ a kapcsolatok kivitelezésére szánt programokat, azok pénzügyi tervét. Ezzel a formával találkozunk a leggyakrabban a településeken. A kapcsolatokkal összefüggõ szervezési feladatokkal célszerû az önkormányzat egyik szervezeti egységét, illetve munkatársát megbízni. Az egyesületi forma elsõsorban a kis lélekszámú településeken mûködik. Az elõnye tagadhatatlan: az egyesületi élet keretében lehetõvé teszi a lakosok hatékonyabb mozgósítását a testvértelepülési kapcsolatok megvalósításában, a kapcsolatokra szánt különbözõ anyagi források felkutatását, megszerzését. Sokszor nehézséget jelenthet viszont a tartós és kiegyensúlyozott, jó kapcsolat létrehozása és fenntartása az egyesület, valamint a helyi önkormányzat között. A testvértelepülési kapcsolat kiépítése és mûködtetése közös ügy, és nem lehet ellentétes a képviselõ testület stratégiájával, döntéseivel. Jó megoldás lehet megállapodás aláírása a települési önkormányzat és az egyesület között a testvértelepülési kapcsolatok ápolásával összefüggõ felelõsség és tennivalók megosztásáról. 8

9 3.2 Kapcsolatfelvétel: a partnerek kiválasztása, elõzetes látogatás Nagyon fontos jól átgondolni a testvértelepülési kapcsolat motivációit, hiszen ezek ismeretében lehet kiválasztani a partnertelepülést, mellyel hosszútávú együttmûködés jöhet létre. A legfontosabb kérdés, hogy milyen célt kívánnak a partnerek megvalósítani, mi az, amit a testvértelepülési kapcsolattól várnak. A testvértelepülési kapcsolat alapja a helyi önkormányzat és a lakosság szándéka. Mindkettõ elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a testvérkapcsolat elérje célját. A kapcsolat létrehozását a helyi képviselõ testület hagyja jóvá, és megbízza mûködtetésével az erre kijelölt szervezetet. Az együttmûködés azonban nem lehet sikeres akkor, ha megvalósításában nem vesznek részt a civil szervezetek, sport-, kulturális- és szociális egyesületek stb. A partner kiválasztása fontos, egyben különleges, összetett feladat: egy okos választás megkönnyíti a késõbbi projektek kivitelezését. Néhány olyan fontos kritérium, amely megkönnyíti a partner kiválasztását: A két település hasonló mérete (lakosság létszáma, a településen található közintézmények száma, típusa); A település földrajzi elhelyezkedése (az ország melyik nagyobb tájegységéhez tartozik, közlekedési helyzete, távolsága a fõvárostól és a legközelebb fekvõ más, nagyobb településektõl); A település típusa (tájcentrum, agglomerációhoz tartozó település, ipari, mezõgazdasági település, egyetemi város, turisztikai jellemzõk stb.); Kulturális, sport tevékenységek; Helyi egyesületek tevékenysége (lehetséges együttmûködési formák az egyesületek között). Elõfordul, hogy a testvérkapcsolat más kritériumokon is alapszik: közös történelmi gyökerek, esetleg szociokulturális vagy nyelvi összefüggések egyaránt hatással lehetnek a választásra. Amikor sikerül partnertelepülést találni, célszerû elõkészítõ találkozókat szervezni a két helyi önkormányzat között. Az elsõ alkalommal általában egy kis létszámú (3-6 fõs) küldöttség utazik a kiszemelt településre, hogy eldöntse, az együttmûködésnek mely formái tûnnének alkalmazhatónak, és hogy véglegesítsék a részleteket. A delegációban általában részt vesz a polgármester és a testvérvárosi kapcsolatokért felelõs alpolgármester, a testvérvárosi bizottság kiszemelt elnöke és egy-két egyesületi tag is. Szerzõdés-tervezetek készítése teszi teljessé az elõkészítõ szakaszt. Igen gyakran egyfajta teszt-utazást szerveznek a partnerek, amely egy-egy kulturális vagy sporteseménnyel esik egybe. Az elsõ látogatások alkalmat adnak arra, hogy a leendõ partnerek megismerjék egymást. A testvérvárosi kapcsolatokat létrehozó ceremóniát megelõzõen azonban több kérdést kell megoldani. Néhány hónap mindenképpen eltelik a szerzõdés-tervezet aláírása és a hivatalos ünnepség között. A megfelelõ elõké- 9

10 szítésnek nem csupán a szervezõ tevékenységre kell kiterjednie, hanem biztosítania kell azt, hogy a település lakosai minél nagyobb számban vegyenek részt az ünnepélyes eseményen. A partner település kiválasztása még nem garancia arra, hogy a projekt eredményes lesz: a testvértelepülési kapcsolat mindkét fél közös elhatározásán alapszik. Az elõkészítés folyamán ki kell jelölni a közös programokat, s a második találkozón már közös eseménynaptárt is készíthetnek. Ebben a szakaszban is sokféle programra kerülhet sor: Elsõ találkozók egyesületek között (sport, kulturális, stb.), hogy mozgósítsák a település lakóit a testvérvárosi programokon való részvételre; Hivatalos ünnepség elõkészítése, programok, testvérvárosi szerzõdés szövegének megírása, egyeztetése, delegációk összetételének megbeszélése stb.; Találkozók, cserekapcsolatok szervezése fiatalok, ifjúsági szervezetek között stb. 3.3 A testvértelepülési kapcsolat létesítésének hivatalos keretei A kapcsolat hivatalos létrehozására egy olyan ünnepség keretében kerül sor, amelynek során a partnertelepülések önkormányzatainak vezetõi a lakosság és az önkormányzat képviselõinek jelenlétében írják alá a testvérvárosi (települési) megállapodást. A megállapodás szövegének a települések között kialakítandó tartós kapcsolatot és az európai integráció iránti elkötelezettséget kell hangsúlyoznia. Az eseménynek ünnepélyesnek kell lennie, ki kell fejeznie az európaiság gondolatát. Szokás szerint elõbb az egyik, majd másik településen tartják meg az ünnepségeket, ugyanabban az évben vagy gyakrabban két egymás követõ évben. A testvérvárosi, -települési megállapodás a következõket tartalmazhatja: A megállapodást kötõ felek megnevezése (célszerû az önkormányzati testületeket megnevezni); A megállapodás általános célja, alapeszméi (a partnerországok népei, valamint az európai országok és települések közti kapcsolatot illetõen); A megállapodás konkrét célja az érintett települések és lakosságuk tekintetében; Az együttmûködésben résztvevõ partnerek (önkormányzati testületek, tisztségviselõk, más társadalmi, gazdasági, mûvészeti és ifjúsági stb. szervezetek); Az együttmûködés különbözõ formái: információcsere, szakmai tapasztalatcsere-látogatások (gyakoriság, létszám, költségek viselése stb.), más együttmûködési formák, az együttmûködési módozatok szükség és lehetõség szerinti bõvítésére való utalás; A testvértelepülési megállapodás hatályba lépése, érvényességi idõtartama, megvalósításának rendje; 10

11 A megállapodás hivatalos nyelve, példányszáma (mindkét szerzõdõ fél nyelvén készült megállapodás-szöveg hiteles); Keltezés, aláírások, pecsétek. A megállapodásból készülhet - az irattári hivatalos példányokon kívül - kétnyelvû díszes példány is, a települések címereivel ellátva. A testvértelepülési megállapodás aláírásának tiszteletére szervezett ünnepség elsõdleges célja, hogy a partnerek lakossága számára is emlékezetessé tegyék az eseményt. Az ünnepség lefolyásának megvan az általánosan elfogadott, klasszikus formája, de ez természetesen nem kötelezõ érvényû. A szervezésnél figyelembe kell vennünk a helyi lehetõségeket, sajátosságokat, a hagyományokat és minden ország sajátos protokoll szabályait. Az ünnepség javasolt programja: A testvértelepülési delegáció fogadása a Polgármesteri Hivatalban; A városháza, községháza kulcsának szimbolikus átadása; Felvonulás az ünnepség színhelyére; Zászlófelvonás, himnuszok (nemzeti és EU); A testvértelepülési bizottság elnökének beszéde; A polgármesterek beszéde; A testvérvárosi eskü, megállapodás felolvasása és aláírása; A testvértelepülési kapcsolatok létrejöttét üdvözlõ beszédek néhány meghívott személyiség részérõl. Más programokat is beiktathatunk az ünnepi eseménybe: Egy utca, tér vagy épület felavatása, melyet a testvértelepülésrõl nevezhetnek el; A testvértelepülési kapcsolatot jelzõ tábla elhelyezése a település határánál, emlékfa ültetése stb. Az ünnepséget követheti fogadás, hagyományos bankett, sporttalálkozó a két testvértelepülés sportegyesületei között, kulturális, vagy mûvészeti rendezvény (kiállítás, koncert), fórum, népünnepély (bál, tûzijáték.) stb. Ne felejtsük el azonban, hogy a kapcsolatokat életben kell tartani. Az ünnepség befejezõdése után, a testvértelepülési kapcsolatok elkezdõdnek, lehetõvé kell tenni, hogy a testvértelepülési bizottság munkája folyamatos és dinamikus legyen, és hogy a település civil szervezeteibõl lehetõleg minél többen vegyenek részt a találkozókon, cserekapcsolatokban A kapcsolatok anyagi háttere A testvértelepülési tevékenység kiadásokat is jelent. Ezeknek biztosít külön forrást többnyire a település költségvetése. Maguk a résztvevõk is hozzájárulhatnak a kapcsolatok pénzügyi hátterének biztosításához akár gyûjtéssel, akár kü- 11

12 lönleges események, pl. bálok, tombolák, vásárok szervezésével. A települések lakosságának ötletessége és bõkezûsége a költségvetés tervezését erõsen befolyásolja. A hozzájárulások nemegyszer természetben érkeznek, helyiségeket, irodai felszereléseket adnak kölcsönbe vagy örökbe. Az önkéntes munka, pl. fordítás, tolmácsolás vagy szaktanácsadás is nagy segítséget jelenthet. A pénzügyi támogatás érkezhet a lokálpatrióták körén túl is megyei vagy regionális önkormányzatoktól, az Európai Unió speciális programjaiból, különbözõ pályázatokból. Sokan úgy vallják, hogy a testvértelepülési kapcsolatok sokba kerülnek. Ez valóban így van. Minden attól függ azonban, mit akarunk csinálni és fõleg, hogyan akarjuk csinálni. A legszerencsésebb az, ha mindenki a saját anyagi lehetõsége szerint szervezi a kapcsolatokat, és nem akar rivalizálni a partnerével. A kapcsolatok során általában a következõ fõbb kiadásokkal kell számolnunk: utazási költségek; biztosítási költségek; a fogadás költségei: szállás és az étkezés költsége (ezek a költségek általában csökkenthetõk, ha a vendégeket családoknál helyezzük el); különbözõ belépõjegyek (pl. múzeum, színház); ajándékok; különbözõ rendezvények szervezési költségei (sport, kulturális, turisztikai, konferenciák stb.). A bevételeknél a következõ fõbb tételekkel számolhatunk: az önkormányzat költségvetési támogatása; a cserekapcsolatokban résztvevõ önkéntesek hozzájárulása; a helyi rendezvények bevételei: bál, falusi ünnepek stb.; a helyi vállalkozók támogatása; a megyei, regionális önkormányzatok támogatásai, pályázatai; az Európai Unió különbözõ programjaiból megpályázott támogatások; egyéb pályázati támogatások. 3.5 A vendégek fogadásának néhány gyakorlati kérdése Szálláshely és étkezés Fontos szerepe van a szálláshely minõségének abban, hogy a partner településekrõl érkezõk otthon érezzék magukat. Az elhelyezés a családoknál a testvérvárosi kapcsolatok egyik alapvetõ megoldása, ami nem elsõsorban a költségek leszorítása miatt célszerû, hanem kiváló alkalmat ad arra, hogy megismerkedjünk a partner települések lakóinak mindennapi életével is. Ez nemcsak új szokások, hagyományok megismeréséhez, megtanulásához segíthet hozzá, hanem a családok közötti új barátságok kialakulásához is. Van azonban olyan csereprogram, és esemény is, amelyre hivatalos (esetleg magas rangú) delegációt várunk, s ilyenkor a szálloda, vagy ehhez hasonló szállás a legjobb megoldás. Nagyobb létszámnál, fiatalok fogadása esetében pedig ifjúsági szállást érdemes igénybe venni, különösen ha ennek költségeit beépítettük egy nyertes pályázatunkba. 12

13 A szálláshely a külföldrõl érkezõ és oda utazó vendégek szemében az elsõ benyomás a partnerrõl. Ha színvonal alatti, zajos, nem megfelelõen kényelmes szálláshelyen történik egy hivatalos delegáció tagjainak elszállásolása, az alapvetõen ronthatja egy még oly sikeres szakmai program hatását is. A szállás és étkezés költségét rendszerint a vendéglátó, míg az utazás költségét a vendég fizeti. A szálláshely vonatkozásában fõ szempont a viszonosság, azaz a külföldön tett látogatás alkalmával tapasztalt színvonallal megegyezõ kategóriájú szálláshely biztosítása. Ez hivatalos delegáció esetében általában három csillagos szállodai szobát, illetve ehhez közelítõ minõségû panzióban történõ elhelyezést jelenthet. Alapelv, hogy a hivatalos delegáció minden tagja külön szobát vehessen igénybe, több személy egy szobában történõ elhelyezése külön kérésre történik. A szobák kiválasztásakor érdemes figyelmet fordítani a delegáció összetételére: idõsebb személy számára inkább földszinti, vagy elsõ emeleti szobát célszerû biztosítani, a szobák lehetõség szerint egymás közelében legyenek. A szobák beosztását a vendégek érkezése elõtt személyesen egyeztessük a szálloda recepciójával. Ha még nem vettük igénybe az adott szálloda szolgáltatásait, tartsunk helyszíni terepszemlét a megrendelés elõtt. A vendégeknek szánt ajándékcsomagot - az adott delegáció nyelvén írt üdvözlõkártyával együtt - a szállodai szobában lehet elhelyezni. Nem hivatalos delegáció (sportcsapatok, nagyobb létszámú mûvészeti csoportok, ifjúsági csoportok stb.) esetén kempingben, panzióban, vendégházban történõ elszállásolás ajánlott, ám ebben az esetben is ellenõrizni kell a szálláshely tisztaságát, kulturáltságát. Jellemzõ - fõként iskolai csoportoknál - a családoknál történõ elhelyezés, ami egyrészt a fogadó országról alakíthat ki kedvezõ képet, másrészt jelentõsen csökkentheti a felmerülõ költségeket. Ilyen esetben a vendéglátó családok legalább alapszintû idegen nyelvû kommunikációra készüljenek fel. A vendégek fogadása során fontos, hogy elõre gondoljuk át az étkezés biztosításával összefüggõ kérdéseket is. Minden ország büszke gasztronómiájára, sajátos ételeire, ízeire. Éppen ezért alapelv, hogy külföldi tartózkodásunk idején igyekezzünk elkerülni az ízlésünknek nem megfelelõ ételek feltûnõ elutasítását. Külföldi vendégeink számára lehetõség szerint többféle jellegû ételt biztosítsunk a különbözõ étkezések alkalmával. Kerüljük a zsíros, nehéz ételeket, ami nem zárja ki az ún. magyaros ételek kínálását, de célszerû ezek könnyített változatát kérni. Az érkezés elõtt meg kell kérdeznünk, hogy van-e vegetáriánus (vagy cukorbeteg, lisztérzékeny) a vendégek között, ennek megfelelõen érdemes az ételrendelést megadni. Érdemes megtudni elõzetesen, hogy mely ételeket nem fogyasztják a vendégek (például a rántott gomba vagy szelet nem igazán népszerû). Az egyes étkezések elõtt célszerû részletes menü- és árajánlatot kérni, majd ajánlott az étkezéseket ennek alapján megrendelni. Közöljük az étteremmel az étkezés lebonyolítására rendelkezésre álló idõt. Figyeljünk arra, hogy elkerüljük a hagyományos ételek ismétlõdését. 13

14 Ha nagyobb létszámú küldöttség étkeztetése a feladat, érdemes papírból névkártyákat készíteni, az ültetési rendet összeállítani, és a névkártyákat az asztalon elõre elhelyezni. A tolmács lehetõleg a fõvendég mellett üljön. A megfelelõ ültetési rend elõzetes kialakítása különösen fontos a protokolláris jellegû étkezéseknél Kommunikáció és tájékoztatás A kommunikáció - fordítás és tolmácsolás - néhány fontos kérdése A nemzetközi együttmûködéseknek csak kisebb hányadára jellemzõ, hogy magyarlakta területekre irányul, vagy szerencsés körülmények folytán anyanyelvünkön beszélõ partner van a társtelepülésen, társintézményben. Ma még az is gyakori jelenség, hogy a kapcsolattartásban közvetlenül érintett, meghatározó személyiségek - politikai és szakmai döntéshozók, intézményvezetõk, szakemberek - nem beszélik olyan mértékben a testvérek nyelvét, hogy idõnként ne lenne szükség fordítóra és tolmácsra. Ez természetesen nemcsak magyar sajátosság. Gondoljunk csak bele: míg egy-egy sokak által beszélt európai nyelvet anyanyelvként használó külföldi partnerünk szinte magától értetõdõnek tartja, hogy a magyar fél biztosítja azt, hogy a levelezés, tárgyalás az õ nyelvén történhessék, fordítva ez korántsem ennyire magától értetõdõ. Miközben tehát számításba vesszük, hogy magunknak is meg kell teremtenünk a zökkenõmentes, szakszerû idegennyelvi kommunikáció feltételeit, mi is jogosan várjuk el ugyanezt partnereinktõl. A kapcsolatfelvétel kezdetén mindenképpen tisztáznunk kell, mi lesz a késõbbi kapcsolattartás hivatalos nyelve. Ez különösen akkor fontos, ha mind mi, mind a külföldi fél ún. közvetítõ nyelvet vesz igénybe. (Pl. egy finn partner esetén ez lehet az angol) A kapcsolattartás során ugyanis számos dokumentum - együttmûködési megállapodás, akcióterv, projekttervek stb. - készül, s ezek kezelését, nyomon követését jelentõsen megkönnyíti az egységes nyelv használata. Egyszerûbbé válik a kommunikáció, ezáltal jelentõsen csökkenthetõk a fordítási, tolmácsolási költségek. Következõ lépésként célszerû olyan munkatársat megbíznunk a kapcsolat állandó gondozásával, aki beszéli a kiválasztott nyelvet. Vegyük figyelembe azt is, hogy míg a mindennapos kapcsolattartás viszonylag szerényebb nyelvtudással is megvalósítható, a hivatalos dokumentumok fordítása (együttmûködési megállapodás, közös pályázat stb.) és a hivatalos események tolmácsolása (ünnepi testületi ülés, közös konferencia stb.) mindenképpen magasan képzett, a fordítás és tolmácsolás alapelemeit ismerõ szakembert igényel. Ha az önkormányzat nem rendelkezik ilyen szakemberrel, lehetõleg olyan munkatársat keressünk, aki folyamatosan közre tud mûködni ezeknek a feladatoknak a megoldásában. Emellett célszerû feltérképeznünk azt is, kik azok, akikre szükség esetén számíthatunk az idegennyelvi kommunikációs feladatok megoldásában. Ez azért lényeges, mert egy-egy nagyobb létszámú delegáció vagy rendezvény esetén kipróbált, és az elõzményeket ismerõ személyeket vonhatunk be a beszélgetésekbe. 14

15 A lehetõleg állandó fordító-tolmács személye azért fontos, mert az általa ellátott tevékenységekhez a közvélekedéssel ellentétben nem elegendõ az adott nyelv kiváló ismerete (bár természetesen alapfeltétel), hanem szükséges hozzá az általános (esetenként speciális) szakmai felkészültség, a jó kapcsolatteremtõ képesség, a kellõ szakmai és emberi alázat, valamint a tevékenységre vonatkozó protokoll szabályok megfelelõ ismerete is. Az elõzmények és a partnerek ismerete pedig mindenképpen segíti a zökkenõmentes kommunikációt. Figyeljünk arra, hogy ne a kiemelt programon, pl. az ünnepi ülésen foglalkoztassuk elõször a kiszemelt szakembert (kivéve, ha kitûnõ referenciákat kaptunk róla általunk ismert és becsült kollégáktól), célszerû elõtte kisebb megbízások során kipróbálnunk. Tájékoztatás - a programok nyilvánosságának biztosítása Napjainkban egyre inkább felértékelõdik a nyilvánosság szerepe. A helyi közösségek elvárják, hogy idõben részletes tájékoztatást kapjanak a programokról, és lehetõleg a tágabb környezet is megismerje, milyen jelentõs programok valósulnak meg a településen. Ezért elengedhetetlen, hogy egy-egy esemény kapcsán már az elõkészítés fázisában tervezzük meg, hogyan, milyen tömegtájékoztatási eszközök segítségével fogjuk biztosítani a kellõ nyilvánosságot. Nagyobb, összetettebb program esetén célszerû ún. kommunikációs tervet is készítenünk, amelyben pontosan meghatározzuk, hogy kiknek, mikor, milyen módon juttatjuk el a szükséges információkat. (Ilyen terv készítése egyes pályázatok esetén követelmény is, mivel az elért eredmények terjesztésének kulcsszerepe van a program pozitív megítélése szempontjából.) Jelöljük ki azt a munkatársat is, aki felelõs lesz a program egészével kapcsolatos tájékoztatásért, a szükséges dokumentumok elkészítéséért, az esetleges közremûködõk bevonásáért. A tájékoztatás céljára sokféle eszköz áll rendelkezésünkre a helyi laptól a programot ismertetõ szórólapig, rádió- és tévé híradásokig. Érdemes számba vennünk: elsõsorban kiket akarunk tájékoztatni, és milyen információkat akarunk eljuttatni az érintettekhez. Alapvetõen ez határozza meg, hogy milyen eszközt veszünk igénybe. Két példa: A testvértelepülésrõl kulturális delegációt fogadunk, amelynek tagjai be is mutatkoznak a helyi közönségnek. Ekkor már jóval a program tervezett idõpontja elõtt el kell kezdenünk a nézõk toborzását, többek között a könyvtárban, iskolában, egyéb közösségi helyeken elhelyezett egyszerû szórólapokkal, a helyi média igénybevételével, a regionális média tájékoztatásával stb. Az iskola vendégtanárokat fogad cserelátogatás keretében néhány napra. Ezt az információt is el kell juttatnunk a lakossághoz a hagyományos települési hírcsatornákon keresztül, ugyanakkor kiemelt figyelmet kell fordítanunk a program szakmai jellegére. Ezért küldjünk tartalmas, tömör, jól szerkesztett információs anyagot a megyei módszertani intézménybe (pl. peda- 15

16 gógiai intézet), a társintézményekhez, a regionális médiumokhoz. Speciális, pályázati forrással támogatott program esetén informáljuk az országos szakmai fórumokat is. A hagyományos hírforrások mellett kiemelkedõ lehetõséget biztosít a programok hírelésére az internet. Saját településünk, intézményünk honlapja mellett számos honlapon elhelyezhetjük a híreket, ha a megfelelõ anyagot elektronikus formában a mûködtetõ rendelkezésére bocsájtjuk. (A települések és a megyei intézmények hírei, pl. megállapodás alapján elhelyezhetõk a megyei önkormányzat honlapjának eseménynaptárában is.) A tömegtájékoztatási eszközök általában szívesen közzéteszik a színes, érdekes rövid híreket. Azonban számoljunk azzal, ha egyéb eszközöket kell igénybe vennünk azért, hogy a kitûzött célt elérjük - pl. szórólap, nagyobb terjedelmû anyag, rövidebb-hosszabb hírlapmelléklet -, ennek a költségeit is terveznünk kell. Pályázat esetén ezek egy részét beépíthetjük a támogatási öszszegbe. Nagyon fontos tennivalónk, hogy a tájékoztatási folyamat során megjelent valamennyi dokumentumot, hírt stb. archiváljuk, megõrizzük. Gondoskodjunk arról, hogy minden programunk alaposan dokumentált legyen: õrizzük meg a képeket, filmeket, magnófelvételeket, cikkeket, nyomtassuk ki a honlapon megjelent információkat stb. Mindezt természetesen rendszerezve, áttekinthetõ módon õrizzük meg. Amellett, hogy szép emlékeket idéznek fel, ezeket kell felhasználnunk a beszámolók elkészítéséhez, a nyilvánosság biztosításának igazolásához, a pályázati elszámolásokhoz. 4. Az együttmûködés fõ területei 4.1 Gazdaságfejlesztés A települések közötti kapcsolatok hozzájárulhatnak a helyi gazdaság fejlõdéséhez. A gazdasági fejlõdést segítheti többek között az üzleti partnerek kapcsolatfelvétele; a vállalkozási tevékenységek ösztönzése; a kölcsönös részvétel egymás vásárain; projektek indítása; a tapasztalatok és a legjobb gyakorlati módszerek kölcsönös átvétele; a pénzügyi támogatási forrásokhoz jutás lehetõségeinek megismerése. Figyelemreméltó és a tapasztalatcsere-jellegû programokban felhasználható az a finn üzleti tanácsadó (business mentor) gyakorlat, amelynek során nyugdíjas, korábban sikeres üzletemberek adnak segítséget kisebb önkormányzatoknak az üzleti életben való sikeres szerepléshez. 16

17 A testvértelepülések közötti együttmûködést megkönnyítheti az internetes kapcsolat, a meghatározott szektorokban mûködõ vállaltok közötti párbeszéd, a partnerek számára egymás honlapján elérhetõ reklámfelületek. 4.2 Oktatás, szakképzés A testvértelepülési kapcsolatok kiemelkedõen fontos és sok lakos bevonását lehetõvé tevõ területét jelentik az iskolák közötti kapcsolatok. A tanulók révén érintetté válnak a családtagok, a szomszédok, akik közvetlenül is megismerhetik a külföldi partnerek szokásait, gyakorolhatják a nyelvet, ha az ehhez szükséges alapismeretekkel rendelkeznek. A hagyományos nyelvgyakorlás és az idegenforgalmi látványosságok megismertetése mellett célszerû bõvítenünk a közös szervezésû programok körét. Ez annál is inkább fontos, mert napjainkban és a jövõben még inkább minden állampolgár számára egyre nélkülözhetetlenebbé válik az idegennyelvi kommunikáció, amit a kifejezetten erre a célra kialakított programokkal hatékonyabban fejleszthetünk, másrészt a különbözõ pályázati támogatási lehetõségeket is csak szakmai-módszertani szempontból újszerû projektekre vehetjük igénybe. Néhány javasolt program: Szervezhetünk közösen kialakított képzési programot a társintézménnyel, amelynek során egy jól elõkészített elektronikus kapcsolattartási folyamatot követõen a tanárok/tanulók egy olyan tananyag-egységet (modult) fejlesztenek ki a közösen meghatározott témában (a népi hagyományoktól a vállalkozói ismeretekig, környezetvédelemig számos lehetõség kínálkozik erre iskolatípustól, érdeklõdéstõl függõen), amit késõbb ki-ki beilleszt a saját tantervébe. vendégtanárt fogadhatunk-küldhetünk egy-egy általunk, vagy a partnerünk által kevéssé ismert témakör oktatására. Több külföldi és hazai partner részvételével szervezhetünk programot egyegy témakör játékos feldolgozására úgy, hogy közben a résztvevõkkel kiki megismerteti a saját országában ehhez kapcsolódó gyakorlatot (a fogyatékosság elfogadása, tolerancia a másság iránt, egészséges életmód stb.). Megszervezhetjük tanulók és tanárok külföldi vállalkozásoknál folytatott rövidebb-hosszabb szakmai gyakorlatát. Részképzést biztosíthatunk egymás tanulóinak néhány hétre. A sor hosszan folytatható! Ügyeljünk azonban arra, hogy már a tervezésnél vegyük számításba, hogyan vonhatunk be minél több érdeklõdõt az eseményekbe, hogyan tudunk gondoskodni arról, hogy a lehetõ legtöbb haszonélvezõje legyen a sok energiát igénylõ programunknak. 17

18 4.3 Ifjúság, kultúra, sport A testvértelepülési kapcsolatok egyik alapvetõ célja a fiatalok egymáshoz közelebb kerülése, hogy ezáltal is szilárdabbá váljanak az európai népek és kultúrák közti kötelékek. Ez legegyszerûbben az oktatási intézményeken keresztül érhetõ el. Igen gyakran keresnek a partner települések testvériskolákat. Az iskolai csereprogramok egyértelmûen nevelõ hatásúak és nagyon jelentõs a nyelvtanulás, a nyelvgyakorlás lehetõsége. A testvértelepülési kapcsolat általában virágzó kulturális cserekapcsolatokat jelent. Az ezen a területen lehetséges tevékenységeket hosszan lehet sorolni: folklór együttesek, zenekarok, színházi társulatok (természetesen amatõrök is) látogatásai, helyi mûvészek kiállításai, gyûjtõk közötti találkozók stb. Az ehhez hasonló programok felhívják a figyelmet nemcsak a partnertelepülések, hanem az adott ország kulturális értékeire, hagyományaira, az új Európa kulturális sokszínûségre. A kulturális kapcsolatok erõsítik a testvérvárosi kapcsolatokat és katalizátorként hatnak az európai integrációra. Elsõsorban az amatõr sport kaphat szerepet a partneri kapcsolatokban. A sporteseményeken célszerû a részvétel és nem a gyõzelem fontosságára helyezni a hangsúlyt, persze nem elhanyagolva a versenyszerûséget. A sportesemények nem igényelnek bonyolult elõzetes szervezést, s jelentõs létszámot képesek megmozgatni. A sporttalálkozók igen népszerûek a testvértelepülési kapcsolatok programjaiban. Mindenféle sportágban rendezhetõk különbözõ megmérettetések, sõt az olimpia, vagy a Játék határok nélkül vetélkedõk mintájára megrendezett versenyek akkor izgalmasak, ha több testvértelepülés csapata vesz rajta részt. Megyénkben nagyon népszerûek a hagyományõrzõ népi- és sportjátékok (Abádszalók, Kunhegyes) a falusi sportnapok, (Kuncsorba, Kengyel, Tiszaörs,) amelyek sok embert mozgósítanak korra és nemre való tekintet nélkül, és gyakorta vesznek részt a külföldi testvértelepülések képviselõi is sporttalálkozókon. 4.4 Önkormányzati tapasztalatok Az Európai Unióban és térségünk legtöbb államában a helyi önkormányzatok a decentralizációnak köszönhetõen széleskörû döntési jogkörrel rendelkeznek a helyi ügyeket illetõen. A testvértelepülési mozgalom számára ez az együttmûködés új lehetõségeit jelenti. A partnertelepülések közösen kereshetnek megoldást az õket érintõ gondokra, valamint kicserélhetik az egyes területekre vonatkozó tapasztalataikat. Együttmûködés lehetséges például a településfejlesztés, a kistérségi együttmûködések, a környezetvédelem, a szakképzés, a bevándorlók integrálása, a fogyatékkal élõk integrálása, a bûnmegelõzés, a kábítószer elleni harc, a gyermekvédelem, az új technológiák alkalmazása, a munkanélküliség elleni küzdelem területén. A tapasztalatok összehasonlítása átfogóbb megközelítést segíthet elõ, ezáltal javaslatok dolgozhatók ki a megoldásra. Sok jó példa van arra, hogy a hason- 18

19 ló méretû, hasonló természetû problémával szembesülõ partnertelepülések önkormányzatai összehangoltan valósítják meg cselekvési programjaikat. A gyakorlati eredmények, az együttes munka segíti azt, hogy hasznos ismeretekre tegyenek szert, ugyanakkor mindez szilárdan megalapozhatja a testvértelepülések együttmûködését. Ezekre a tapasztalatokra alapozva eredményes EU támogatású közös projekteket is kezdeményezhetünk. 4.5 Környezetvédelem A testvértelepülési kapcsolatokban külön kiemelést érdemelnek a környezetvédelmi integrációs feladatok önkormányzati vonatkozásai is. A kapcsolatok segítenek a hasznosítható tapasztalatok átvételében, közös uniós projektekben való részvételben (LIFE projektek), valamint a közös beruházások megvalósításában. A tapasztalatcserék elõsegíthetik a környezetvédelem problémáinak átfogó megértését, tudatosítását. Több példa van arra, hogy a külföldi partnertelepülés támogatásával, tapasztalatcserén alapuló projektek megvalósítása hozzájárul az uniós harmonizációs elvárások teljesítéséhez pl. a következõ területeken: a települési szilárd hulladékok kezelése és elhelyezése, kommunális hulladéklerakó-építése; a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása; a településeken keletkezõ szennyvizek, illetve szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezése. 4.6 Szociális intézmények, civil szervezetek A szociális intézmények és a munkájukat segítõ különbözõ egyesületek mûködésük során olyan kapcsolatokat tudnak teremteni, amelyek lehetõséget biztosítanak arra, hogy minél több lakos tudjon bekapcsolódni a nemzetközi programokba. Ezek általában olyan cserekapcsolatok, amelyek a szakmai és emberi kapcsolatteremtést és a turisztikai lehetõségek kölcsönös kihasználását egyaránt lehetõvé teszik. A szociális intézmények közötti szakmai-szociális kapcsolatok mind a gondozók, mind a gondozottak számára sokrétû, gyümölcsözõ programokat jelentenek. A belgiumi Antwerpenben májusában megrendezett 8. Európai Testvérvárosi Kongresszus a testvérvárosi együttmûködésben rejlõ lehetõségek egyik fontos feladatként jelölte meg új célcsoportok bevonását. Ezek a fiatalok, a fogyatékkal élõk, a hátrányos helyzetûek, az idõsek és a szegények. Ezeknek a csoportoknak az elérésében tudnak különösen sokat segíteni a civil szervezetek, amelyek részvétele elengedhetetlen a testvértelepülési kapcsolatok fejlesztésében, újszerû programok kialakításában. 19

20 5. Pályázatkészítés a gyakorlatban A nemzetközi kapcsolatok ápolása az önkormányzatok önként vállalt feladatai közé tartozik. A költségvetési források szûkössége következtében a kötelezõ feladatok ellátása mellett rendkívül nehéz biztosítani a meglévõ kapcsolatok fenntartását, esetleg bõvítését, vagy újabb partnerségek kialakítását. Ma már a kapcsolatok ápolása egyre inkább decentralizált, azaz az önkormányzat koordinátori, menedzseri szerepének fejlesztése mellett mind több konkrét feladatot, programot a település intézményei, civil szervezetei valósítanak meg. Egyre elfogadottabbá válik, hogy a résztvevõk (a közvetlen haszonélvezõk ) anyagilag is hozzájáruljanak az események megvalósításához. A forrásbõvítés legcélszerûbb módja a pályázati lehetõségek feltárása és igénybevétele. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a várható programokat jó elõre megtervezzük. 5.1 A pályázás egyik kulcsa: a tervezhetõség Tapasztalataink szerint megoszlanak a vélemények és a gyakorlat is abban, hogy mennyire szükséges és lehetséges a nemzetközi kapcsolatokat elõre megtervezni. Az önkormányzatok egy része az éves költségvetésben egy olyan keretösszeget határoz meg, amit - természetesen szabályozott módon - az év folyamán javasolt nemzetközi kapcsolatokkal összefüggõ kiadások finanszírozására használhatnak fel. A konkrét terv készítését általában azért tartják indokolatlannak, mert nehézkes lehet az elõzetes egyeztetés a partnerekkel; sokféle elõre nem látható partneri javaslat és új megkeresés merülhet fel; a támogatási lehetõségek függvényében elmaradhatnak, de létre is jöhetnek újabb programok. Tény, hogy valamennyi felsorolt lehetõséggel számolnunk kell. Álláspontunk szerint azonban ezek ellenére is célszerû már a költségvetés készítésének idõszakában elkészítenünk a következõ évre vonatkozó nemzetközi tervünket. A terv készítésének kiindulópontját az önkormányzati testületek határozatai, illetve az intézményi stratégia erre a területre vonatkozó elemei jelentik. Összegeznünk kell azoknak a tárgyalásoknak a megállapításait, amelyeket az év során a partnerekkel folytattunk, továbbá a megvalósított programok eredményeit, emellett elõzetesen tájékozódnunk kell a testvértelepülések és -intézmények elképzeléseirõl is. Ezek alapján el tudunk készíteni egy olyan megalapozott tervet, ami ha nem is valósítható meg minden elemében (errõl a döntés elõkészítés és -hozás folyamatában pontos tájékoztatást kell adnunk a döntéshozók számára!), de nagy biztonsággal végrehajtható. Mit tartalmazzon feltétlenül a nemzetközi kapcsolatok terve? a programok címe; a cél és a várható eredmény; a résztvevõk köre (pl. képviselõk, intézményvezetõk, tanulók, vállalkozók) és létszáma; a bevonható partnerek, közremûködõk; a várható költségek (vegyük számba az útiköltségtõl a biztosításig valamennyi kiadási tételt); 20