ÉS SZOCIÁLIS BERUHÁZÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Átírás

1 A Szociális Szakmai Szövetség (3SZ) március 26-án rendezett konferenciát Az Európai Unió új stratégiája: Szociális Beruházások 1 címmel. A csomag célja az, hogy a tagországok a szükséges területeken átirányítsák intézkedéseiket a szociális beruházások felé, figyelembe véve a szociális ellátások fenntarthatóságát, valamint azok szociális igényeknek való megfelelését - összekapcsolva a tagországok erőfeszítéseit az EU források, különösen az Európai Szociális Alap forrásainak a legjobb, legeredményesebb felhasználásával." 2(Forrás: 3SZ) A konferencián előadást tartott Andor László, Ferge Zsuzsa, Győri Péter, Misetics Bálint, Krémer Balázs. Ez az anyag az elhangzott előadásokat foglalja össze (a helyszínen jegyzeteltek alapján.) SZEGÉNYSÉG ÉS SZOCIÁLIS BERUHÁZÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN Andor László, foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős európai biztos előadását azzal kezdte, hogy szociális területen korlátozottak az Európai Unió jogosítványai. Az EU-nak nincs közös szociálpolitikája (ez a tagállamok hatáskörébe tartozik), de vannak közös dolgok, célok ezen a területen is. (Ilyen az Andor László által februárban előterjesztett szociális beruházási csomag.) Andor László előadásában elsőként az Európai Unió és Magyarország társadalmi-gazdasági helyzetéről beszélt. Adatsorokkal, ábrákkal illusztrálta, hogy 2008 és 2012 között, elsősorban a gazdasági válság hatására hogyan emelkedett a munkanélküliek aránya, hogyan romlott az emberek jelentős részének szociális helyzete. Az EU-ban 10 százalék felettiek a munkanélküliségi mutatók, januárban az uniós tagállamokban összesen 26 millióan voltak munka nélkül. Jelentős probléma a fiatalok munkanélkülisége, illetve ezen a téren éles különbségek vannak a tagországok között. Görögországban, Spanyolországban a fiatalok munkanélküliségi rátája 50 százalék feletti, Magyarországon ez a mutató 2007 és 2011 között 16-ról 30 százalékra nőtt. A rossz foglalkoztatási helyzet hatására az EU-ban élő háztartások mintegy kétharmadának csökkent a jövedelme, a visszaesés 4 százalékos. Magyarország ebben a tekintetben a legrosszabb országok között van. Az 500 milliós EU-ban összesen 120 millió ember él szegénységben, nélkülözésben, kirekesztésben. Ez a szám mutatja összességében azoknak a társadalmi csoportoknak a méreteit, akik jövedelmi szegénységben élnek (80 millió fő, köztük 20 millió gyerek) és/vagy munkanélküliek és/vagy depriváltak (súlyos anyagi depriváció által 1 A növekedést és kohéziót szolgáló szociális beruházásért beleértve az Európai Szociális Alap céljainak megvalósítását Forrás: Towards Social Investment for Growth and Cohesion including implementing theeuropean Social Fund

2 érintettek). (Utóbbi az élet különböző területein vizsgálja a nélkülözés különböző dimenzióit.) A súlyos anyagi depriváció mutatóiban nem voltak jelentősebb romlások a válság éveiben azokban az országokban, ahol a szociális védelmi rendszerek jól működnek. Ahol viszont gyengék, nem működnek, ott a súlyosan depriváltak aránya is emelkedett. (Magyarország az EU2020 uniós fejlesztési stratégia, illetve a Nemzeti Felzárkóztatási Stratégia keretében mintegy 500 ezer fő kiemelését vállalta a szegénységből, deprivációból, munkanélküliségből 2020-ig.) Az EU szerint ebben a szociális helyzetben határozottabb cselekvések kellenek a szociálpolitika, a szociális védelem terén, illetve erőfeszítéseket kell tenni a szolidaritás és a kohézió területén is. A szociális beruházási csomag a problémákra adott válasz, egy átfogó szociálpolitikai keret többek között arról, hogyan védhetők meg a szociális kiadások, hogyan kellene erősíteni a jóléti rendszereket. Biztosítani kell, hogy a szociális védőháló végig kísérje az egyént, egyszerűbb és célirányosabb szociális védelmi rendszerekre van szükség, a szociálpolitikai kiadásokat nem csökkenteni kell, de felhasználásukat, elosztásukat hatékonyabbé kell tenni. Szintén szükség van a tagállamok kapcsolódó intézményeinek, rendszereinek (pl. oktatás-képzés, egészségügy) megerősítésére. Mindezek érdekében az Európai Szociális Alap (ESZA) jelentős pénzügyi támogatást nyújt a tervezett csomaghoz. (Eddig egyébként az ESZA források 50 millió főt értek el az EU-ban. Magyarország mintegy ezermilliárd forintot kapott ebből az alapból. Ennek mindössze tizedét fordítottuk szegénység és kirekesztés elleni küzdelemre. A szociális beruházási csomag két kiemelt területe a gyerekszegénység és a hajléktalanság. Előbbi megfelelő kezelése, csökkentése nem csak etikai kötelesség, hanem társadalmi beruházás. Az EU átlaga alapján a gyerekek szegénységi aránya (21%) magasabb a teljes népesség szegénységi mutatójánál (17%). A gyerekek között szintén magasabb az aránya a súlyos deprivációban élőknek, mint a teljes népesség körében. Éppen ezért támogatni kell a szülők foglalkoztatását, többek között jövedelemtámogatásokra van szükség, és kezelni kell a dolgozó szegénység problémáját is. A gyerekek szempontjából kiemelten fontos a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés, az esélyegyenlőség megteremtése, a szegregáció csökkentése, megszűntetése, valamint az élelmiszerekhez való hozzáférés. Ezek mentén konkrét feladatai vannak az (egyes) tagállamoknak, például a jövedelemtámogatások, a szociális szolgáltatások vagy éppen a családtámogatások erősítése terén. Az elért eredményekről a tagországok nemzeti reform programjaikban számolnak be. A csomag másik kiemelt területe a hajléktalanság, ami az EU-ban a népesség 12 százalékát érinti valamilyen formában. A szegények 40 százalékának van a hajléktalansághoz, lakhatáshoz kapcsolódó problémája. Ide tartozik az, ha a lakhatási költségek, a rezsi kifizetése gondot okoz, a kilakoltatás vagy annak veszélye, a zsúfolt, komfortnélküli otthon. Az EU-ban 50 millió ember nem tudja megfelelően fűteni lakását. Az utcai hajléktalanság (a lakhatási és egyéb problémák legszélsőségesebb formája) 500 ezer embert érint az EU-ban, és 3 millióan vannak azok, akiket fenyeget az utcai hajléktalanság. Az EU javaslata (amiről jelenleg még vitáznak) az, hogy hozzanak létre 2,5 milliárd eurós alapot, amely közvetlen segítséget nyújt a legrosszabb helyzetűeknek, a mélyszegénységben élőknek (alapvetően természetbeni juttatások révén). Andor László azzal zárta előadását, hogy az EU-ban paradigmaváltásra van szükség szociális területen, szociális beruházások kellenek (magas hozzáadatott társadalmi értékkel), össze kell hangolni a különböző távra szóló beruházásokat, illetve ezeket a célokat mind uniós, mind nemzeti szinten támogatni kell. MIT JELENT A GYEREKEKBE TÁRSADALMI BAJOK VALÓ BERUHÁZÁS? ESÉLYEGYENLŐTLENSÉGEK ÉS Ferge Zsuzsa szociológus, egyetemi tanár előadásában beszélt az uniós hátérről, a szociális beruházási csomagról és arról, Magyarország hogy áll szociális területen. Az EU-ban sok 2

3 kísérlet történt a szociális problémák kezelésére, de a központban mindig a gazdasági kérdések maradtak. A mostani szociális csomag alapvetően utólagos korrekciós lépés. Kérdés, lehet-e úgy eredményt elérni, hogy szociális területen valójában nincs eszköze az EU-nak, miközben gazdasági, pénzügyi téren szankciókat is alkalmaz. A szociális beruházási csomag Ferge Zsuzsa szerint szívmelengető, pompás. Fontos, hogy a gyerekek ügye súlyponti kérdés, és minden más is benne van. Teljes összhangban van a hazai gyerekszegénység elleni porgrammal, illetve hangsúlyozza a társadalmi beruházást, a szolgáltatásokat és azok komplexitását. Ami viszont hiányzik a csomagból: a társadalmi egyenlőtlenségek figyelembe vétele, ami pedig a legnagyobb problémát jelenti. Ha a széles társadalmi egyenlőtlenségeket nem szűntetjük meg, nem kezeljük, akkor minden csak tüneti kezelés. Ez a felismerés hiányzik a csomagból, az egyenlőség ügye nincs benne kellő súllyal (pl. a szociális minimum alig jelenik meg). Nincs tisztázva a csomagban az, hogy mit jelent a hatékonyság, amit sokféleképpen lehet értelmezni. Ennek kapcsán (elrettentésül) Ferge Zsuzsa Bogár László közgazdászt idézte, aki többek között azt mondja, hogyan fojtsuk el e réteg bővített újratermelődését?, továbbá katasztrófa esetén a mentőosztag parancsnokának legnehezebb döntése: három részre osztani az áldozatokat. Középre kell összpontosítani, a súlyosan sérült, de még megmenthetőkre. Nemcsak a könnyebben sérültekre jut kevesebb energia, hanem ami a legkegyetlenebb: azokra, akik menthetetlenek. Ha a nincsből a legrosszabb helyzetben lévőknek is sokat adok, azzal azt kockáztatom: azok is meghalnak, akik menthetők lennének. 3 A csomagban szó van célzásról és legrászorultabbakról, de hiányzik belőle az explicit, de nem kizárólagos célzás, a fokozatos univerzalizmus gondolata. A pénz nem kevés, de Magyarországon az ESZA forrásokból is inkább másra költene a kormány, mint szegénységre. Itthon nem jól vannak elköltve az uniós források, nem úgy használjuk fel őket, ahogyan azokat az ilyen anyagok, tervezetek akarják. A különböző uniós programok nálunk nem érnek össze, külön-külön, gyakran egymással párhuzamosan futnak. Az a baj, hogy két EU van. Az egyik az, amelyik leírja a dolgokat, a másik pedig az, aki csinálja. Ezen a téren Magyarországon még rosszabb a helyzet. A hazai Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia miden szempontból jó, EU-konform, minden szava aranyat ér. Ugyanakkor hatalmas ellentmondások vannak közte és a tényleges intézkedések között (például a Köznevelési törvény és az egész napos iskola között). A törvények, intézkedések közül sok egyenesen ellentmond a nagy dokumentumoknak (például a büntethetőségi korhatár leszállítása, a segélyek folyamatos csökkentése). A válság, az infláció a szegényeket érinti legsúlyosabban, miközben Magyarország az egyetlen olyan tagállam, amely a válság alatt nem segítette, sőt rontotta a szegények helyzetét. (Ellentétben más országokkal, ahol komoly intézkedéseket hoztak védelmükben.) Nálunk 600 ezer felnőttnek nincs munkája, Magyarországon a szociális minimumnál fontosabb dolog nem lenne, miközben a közvéleményt éppen ez ellen hangolják. Az oktatás terén is sok a magyar vállalás, ugyanakkor az intézkedések nincsenek összhangban az uniós célokkal. Ráadásul olyan mértékben szűkítették az iskolák autonómiáját, amire még a Horthy-rendszerben sem volt példa. Folytatódik a perverz újraelosztás, a családi adókedvezmény tudatosan a középosztályt erősíti. Azokat, akiknek Bogár László elfogadhatatlan gondolatmenetével még lehet segíteni. A közfoglalkoztatás kapcsán azt kérdezte Ferge Zsuzsa, hogy tényleg jó a gyereknek az, amikor azt látja, szülei munkájának semmi köze az emberileg elfogadhatóhoz. Ez lenne a minta a gyerekeknek? Súlyos probléma még Magyarországon a jogfosztás, a jogfosztottság, a cigány ellenesség, a segélyek feltételekhez kötése, a hajléktalanság. Ferge Zsuzsa előadása végén összefoglalóan azt hangsúlyozta, hogy a büntető állam fokozatosan és rendszeresen erősödik, rengeteg helyen megjelent a büntetés, a szankció. A családi pótlékot például a szocializmusban szinte mindenki megkapta munkaviszonyhoz kötve 3 3

4 (legfeljebb 1-2 százalék nem). Éppen a rendszerváltás utáni problémák miatt (tömeges munkanélküliség megjelenése, munkaviszony megszűnése) lett univerzális (nem munkaviszonyhoz kötött) a családi pótlék ben ennek a rendszernek a teljes szétbontása történt meg azért, hogy külön tudják kezelni a 6 éven aluli gyerekeket (akik még érintetlenek ), illetve az iskolásokat, akik esetében már megjelentek a feltételek és a szankciók (megvonás iskolai hiányzás miatt) ben már utcán lehet igazoltatni a gyerekeket, és be lehet őket vinni az igazgatóhoz. A legújabb törvényjavaslat értelmében a gyerek iskolai hiányzása és a lakókörnyezet rendben tartásának hiánya miatt a közfoglalkoztatásból is ki lehet zárni majd a szülőt három hónapra. Ferge Zsuzsa idézett a törvényjavaslat indoklásából: a közfoglalkoztatottak olyan értékteremtő munkákban vesznek részt, amelyek szervesen kapcsolódnak az önkormányzatok, más állami szervek közfeladataihoz, a közfoglalkoztatásban részt vevőkkel szemben feltételül szabja az általánosan elvárható erkölcsi, magatartási szabályok betartását. 4 Ez a bibliai magyarázattal sincs összhangban, hiszen abban létezik olyan, hogy a fiút megbüntetik az atya bűneiért, de olyan nincs, hogy az atyát a fiú bűneiért. LAKHATÁSI SZEGÉNYSÉG HAZAI POLITIKÁK KERESZTTÜZÉBEN Győri Péter szociológus előadásában rövid történeti áttekintést nyújtott a rendszerváltás előtti és utáni lakáspolitikáról, beszélt a válság éveinek lakásszegénységéről és a problémák kezeléséről. Az előadás harmadik részében az uniós források tervezésének, felhasználásának magyarországi gondjait hangsúlyozta. Magyarországon már a rendszerváltás óta, több mint 20 éve politikai, társadalmi, gazdasági válság van. A lakáshelyzet szemszögéből: 1975 és 1990 között folyamatosan csökkent a lakásépítések száma (100 ezerről 20 ezerre). A Bokroscsomag után indult el az országban a növekedés, évi 4-5 százalékos volt a GDP növekedése, emelkedett a reálkereset, a munkanélküliségi ráta 2001-ig csökkent (11%-ról 6%-ra) után a lakásépítések száma is emelkedni kezdett, 2004-ben már 44 ezer lakás épült. Ezt Győri Péter konszolidációs időszaknak nevezi, amely 2001-ben megtört. Ekkortól kezdett ismét emelkedni a munkanélküliségi ráta, 2006-tól a GDP is csökkent re a lakásépítések száma 12 ezerre csökkent. Az elmúlt száz évben, a két világháborút is beleértve, nem volt ilyen alacsony ez a mutató. A társadalmi problémákra, a válságos helyzetre sokan évtizedek óta felhívták, felhívják a figyelmet, de ezek a figyelmeztetések mindig süket fülekre találnak ban a külső hatások, a válság is mélyítette a helyzetet, többek között a lakásszegénység terén is. A válságkezelés időszakában Magyarországon a legrosszabb forgatókönyv, a mindenkit mindenki ellen uszítás forgatókönyve valósult meg. Példa erre a jómódúak és a szegények szembeállítása (az adórendszeren keresztül), a dolgozók és a munkanélküliek szembeállítása (a közmunkán keresztül). Példa továbbá az idősek és a fiatalok, a gyerek nélküliek és a gyerekesek, a romák és a nem romák egymásnak uszítása. Az ezeket eredményező intézkedések sorozata társadalmi dezintegrációhoz vezet, vezetett. A társadalom egyébként is hosszú válságos folyamattól szenved, de ezekkel az intézkedésekkel tovább rontják a helyzetet. Kérdés, hogy mindez hogyan tud csatlakozni, illeszkedni az EU integrációs céljaihoz. Fontos az is, hogy ezek a dezintegráló (akár csak verbális) lépések mennyibe kerülnek a társadalomnak, mennyibe kerülnek nekünk. A lakásszegénység által érintett főbb csoportok a devizahitelesek, a hajléktalanok, a rezsihátralékosok. Ezekre a problémákra, azok kezelésére a politikák, a politikusok érzékenyek voltak. A helyzet még sem javult. A devizahitelesek (akik még egészen más környezetben, más perspektívával vették fel hiteleiket) nehézségei nem lettek megfelelően kezelve, a bankokat és a hiteleseket szintén összeugrasztották. A hajléktalanság a szociális lakásépítés hiányának és a segítőrendszerek össze nem hangolásának következménye. A hajléktalanság már nem csak előforduló, hanem tömeges probléma, és nincs tisztázva, hogy 4 (10.old.) 4

5 mennyire az egyén és a struktúrák felelőssége. A társadalmi problémát alapvetően uniós projektek kezelik, de ezek nem szisztematikusak és nincsenek összhangban a magyar rendszerrel. A rezsihátralékosok problémája a napi politika számára is aktuális. Ezen a téren alapvető gond az, hogy nincs árszabályozás, illetve nincsenek egyéb intézkedések sem. (Jelenleg hatásági árak vannak, amelyek nem azonosak a társadalmilag megszabott árral.) Az EU-s források, programok kapcsán Győri Péter megjegyezte, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tartalmi, érdemi együttműködésekre (amik a nagy ellátórendszerek között nincsenek meg). Folyamatokat, rendszerfejlesztést kellene támogatni, illetve vizsgálni kellene, hogy a pályázó alkalmas-e a megvalósításra. Probléma az is, hogy nem tudjuk, kik komponálták, tervezték a programokat. Ők láthatatlanok, nincs felelősség, nincs nyilvánosság. A MAGYARORSZÁGI LAKHATÁSI VÁLSÁG - EURÓPAI KONTEXTUSBAN Misetics Bálint szociálpolitikus elsőként az eladósodottság mértékét, a lakáshelyzet különböző dimenzióit mutatta be hazai és uniós adatsorokkal. Majd a szociális beruházási csomag a hajléktalanság kezelésére vonatkozó pontjait vetette össze a magyarországi helyzettel. Ebből kiderült, hogy az előadó által 11 pontban összefoglalt, az uniós dokumentumban szereplő hajléktalansággal kapcsolatos feladatok, tevékenységek közül mindössze kettő teljesül (nem egészében, csak részben) Magyarországon. A többi pontban egyértelműen nem érvényesülnek a jelzett lépések, nem felelnek meg az egyébként nem túl ambiciózus uniós célkitűzéseknek. Az Alaptörvény negyedik módosításával a kormány kriminalizálja a hajléktalanságot, a hajléktalan embereket. Misetics Bálint szerint a szociális szakma felelőssége is, hogy ilyen most a helyzet. Fel kell tenni a kérdést, hogy a szakma megtett-e mindent, hogy enyhítse, megakadályozza az igazságtalanságokat, akár a jogállami keretek leépítését. Véleménye szerint sem az intellektuális munka terén, sem az intervenciók (a bourdieu-i intervenció, a nyilvánosság, a publicitás) terén sem. Az EU szintén nem tett sok mindent a magyarországi helyzet kapcsán. Miközben a bírók nyugdíjazása, függetlensége elleni lépések ellen felemelte a szavát, addig a hajléktalanokat kriminalizáló alkotmányos változtatások kapcsán néma maradat. Misetics Bálint azt is mondta, hogy egy ilyen EU-nak nem lehet büszke polgára. A MEG-NEM-ÉRTETT POLITIKAI GONDOLAT: INKLÚZIÓ ÉS BERUHÁZÁS Krémer Balázs szociológus, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke a szociális beruházási csomag kapcsán értelmezte a szakma számára adott kereteket, amelyek fogódzók volnának nekünk. Az uniós szövegeket gyakran félreértik, és erre Magyarország különösen fogékony: vagy szent szövegként értelmezzük az uniós dokumentumokat, vagy úgy vesszük, hogy nem számít, úgy is kijátsszuk ( csak dőljön a pénz ). Az előadó nem viszonyul szent szövegként a szociális beruházási csomaghoz, de nagyon fontos dokumentum: elköteleződés amellett, hogy a veszteseket valahogy kompenzálni kell. Fontos gesztus, hogy az EU szükségesnek tartja a visszatérést az inkluzív társadalomhoz. A csomag reagál a válságra, a társadalmi egyenlőtlenségek elszabadulására. Nem egy forradalmi újítás (ilyet az EU nem csinál), inkább diplomáciai anyag, amelyben nem beszélnek problémákról, alapvetően mindent pozitívan fogalmaznak meg. Az inklúzió kapcsán Krémer Balázs elmondta, hogy nem szociális szakpolitikai, hanem általános gazdaságfejlesztés-politikai fogalomról van szó. Ahogy azt például Stiglitz (Nobel-díjas közgazdász) mondja, ha az egyenlőtlenségek és a hatalomkoncentráció túl nagyok, az blokkolja a szabad versenyt. Krugman szerint az egalitáriánus jövedelemelosztás jobban élénkíti a fogyasztást és a keresletet, mint az egyenlőtlen elosztás. Itt tartunk most, itt kell beruházni az inkluzív növekedésbe. A beruházás azért beruházás, mert valamibe be kell fektetni, ami majd valamikor megtérül. Átmeneti támogatással helyzetbe hozhatók emberek, ehhez érdemes lehet átcsoportosítani forrásokat 5

6 (például gyerekekre, oktatási expanzióra). A szociálpolitika viszont alapvetően nem beruházási műfaj, nem egyszeri fejlesztésre van szüksége. Működési költségei, folyó költségvetési kiadásai vannak. Ezt az EU is tudja, de pénzt csak beruházásra lehet költeni, ezért kell csomagnak, programnak hívni ezt a jelenlegi és más hasonló kezdeményezéseket. Krémer Balázs szerint a szociális szakmának újra kell gondolnia helyzetét, azt például, hogy vannak-e jó gyakorlataink, helyzetbe tudunk-e hozni embereket, tudunk-e fenntartható, finanszírozható szociális projektekben gondolkodni. Összeállította: Farkas Zsombor 6