Növényvédelmi Tudományos Napok 2014

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Növényvédelmi Tudományos Napok 2014"

Átírás

1 Növényvédelmi Tudományos Napok 2014 Budapest

2 60. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK Szerkesztők HORVÁTH JÓZSEF HALTRICH ATTILA MOLNÁR JÁNOS Budapest február ii

3 Szerkesztőbizottság Tóth Miklós 1 Horváth József 2 Haltrich Attila 3 Molnár János 4 Varga Ákos 5 MTA Agrártudományok Osztálya, Növényvédelmi Bizottság elnöke Magyar Növényvédelmi Társaság elnöke Magyar Növényvédelmi Társaság titkára Magyar Növényvédelmi Társaság elnökének tanácsadója Magyar Növényvédelmi Társaság informatikai szakértője Lektori Bizottság Agrozoológia: Pénzes Béla, Vétek Gábor Növénykórtan: Nagy Géza, Petróczy Marietta Gyomnövények, gyomirtás: Kazinczi Gabriella, Dancza István ISSN Felelős kiadó: Horváth József Magyar Növényvédelmi Társaság Az összefoglalók szövegéért tartalmi és nyelvhelyességi szempontból a szerzők felelnek. iii

4 T A R T A L O M J E G Y Z É K Oldal I. PLENÁRIS ÜLÉS 17 LEVÉLTETVEK BASKY ZSUZSA MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 18 II. AGROZOOLÓGIA 19 A NEONIKOTINOID SZERCSOPORTBA TARTOZÓ CSÁVÁZÓ SZEREK SZEREPE A MÉHCSALÁDOK ÖSSZEOMLÁSÁNAK FOLYAMATÁBAN MAGYARORSZÁGON TÓTH PÉTER Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest 20 AZ INVAZÍV ÁZSIAI MÁRVÁNYOSPOLOSKA (HALYOMORPHA HALYS) (HETEROPTERA: PENTATOMIDAE) MAGYARORSZÁGON PAPP VERONIKA 1, VÉTEK GÁBOR 1, HALTRICH ATTILA 1 és RÉDEI DÁVID 2 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Institute of Entomology, Faculty of Life Sciences, Nankai University, Kína 21 A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP., STRAUZIA LONGIPENNIS) CSAPDÁZÁSÁBAN TÓTH MIKLÓS 1, VOIGT ERZSÉBET 2, BOZENA BARIC 3, IVANA PAJAC 3, MILORAD SUBIC 4, PETER BAUFELD 5 és SANDRA LERCHE 5 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest 3 Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország 4 HPK, Cakovec, Horvátország 5 Institute for National and International Plant Health, Kleinmachnov, Németország 22 A KÁPOSZTALÉGY TOJÁSRAKÁSÁNAK GÁTLÁSA REPELLENS HATÁSÚ CIANOBAKTÉRIUM TÖRZSEKKEL BENEDEK PÁL, BAKCSA FLÓRIÁN és ÖRDÖG VINCE Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 23 JELENLEGI ISMERETEINK A CSIPKÉZŐBARKÓK FEROMONOS KOMMUNIKÁCIÓJÁRÓL (SITONA SPP., COLEOPTERA, CURCULIONIDAE) IMREI ZOLTÁN 1, VASILIY ABAEV 2, BÁLINTNÉ CSONKA ÉVA 1 és TÓTH MIKLÓS 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztály, Budapest 2 Bulgarian Academy of Sciences, Institute of Biodiversity and Ecosystem Research, Szófia, Bulgária 24 PHYTOSEIIDAE FAJOK ELŐFORDULÁSA ELTÉRŐ PESZTICID-TERHELÉSŰ ALMAÜLTETVÉNYEKBEN SZABÓ ÁRPÁD 1, PÉNZES BÉLA 1, SIPOS PÉTER 2, HEGYI TAMÁS 3, HAJDÚ ZSUZSANNA 1 és MARKÓ VIKTOR 1 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Eurofins Agroscience Services Ltd., Székesfehérvár 3 Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal, Kecskemét 25 iv

5 A ROVARPATOGÉN ENTOMOPHAGA MAIMAIGA (ENTOMOPHTORALES: ENTOMOPHTORACEAE) GOMBA MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGI GYAPJASLEPKE (LYMANTRIA DISPAR) POPULÁCIÓKBAN CSÓKA GYÖRGY 1, HIRKA ANIKÓ 1, SZŐCS LEVENTE 1 és PILARSKA DANIELA 2 1 NAIK Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 26 2 Institute of Biodiversity and Ecosystem Research, Bulgarian Academy of Sciences, Bulgária MENNYIVEL CSÖKKENTHETŐ A DARÁZS-SZITKÁR KÁRTÉTELE A SZEDER TŐVEK TAKARÁSÁVAL ÉS TÖMEGES CSAPDÁZÁSSAL? SZŐCS GÁBOR 1, TORZSA SAROLTA 2 és SZÁNTÓNÉ VESZELKA MÁRIA 2 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 27 2 Nógrád Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Balassagyarmat A REPCE TAVASZI KÁRTEVŐ SZIGNALIZÁCIÓJÁNAK ALTERNATÍV MÓDSZERE SZÁNTÓNÉ VESZELKA MÁRIA 1, FARKAS ISTVÁN 2, NAGY ANTAL 3, HORVÁTH ZSOLT 4, PAPP ZOLTÁN 4 és PERÉNYI JÓZSEF 4 1 Nógrád megyei KH NTI, Balassagyarmat 2 Vas Megyei KH NTI, Szombathely 3 Debreceni Egyetem, Növényvédelmi Intézet, Debrecen 4 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest 28 THRIPS TABACI BEREPÜLÉSÉNEK ÉS MEGTELEPEDÉSÉNEK MÉRTÉKE KÜLÖNBÖZŐ KÁPOSZTAFAJTÁK ESETÉBEN RŐTH FRUZSINA 1, GALLI ZSOLT 1, FAIL JÓZSEF 2 és JENSER GÁBOR 3 1 Syngenta Seeds Kft. Kísérleti Állomás, Ócsa 2 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 3 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 29 AZ AMERIKAI SZŐLŐKABÓCA (SCAPHOIDEUS TITANUS) ÉLETMÓDJÁNAK VIZSGÁLATA CSONGRÁD MEGYEI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN BÁN GERGELY Csongrád Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Hódmezővásárhely 30 FEROMONMIRIGY SZERKEZETVIZSGÁLATA KISSZÖGŰ NEUTRONSZÓRÁSSAL SIPOS KITTI 1,2, ÜNNEP RENÁTA 3, FÓNAGY ADRIEN 1 és MARKÓ MÁRTON 3,4 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Debreceni Egyetem Növényvédelmi Intézet, Debrecen 3 MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont SZFKI, Budapest 4 Paul Scherrer Institut Lab for Neutron Scattering, Villigen, Svájc 31 INVÁZIÓS ROVARFAJOK TERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA HAZAI AUTÓPÁLYÁK MENTÉN KISS BALÁZS 1, SZITA ÉVA 1, KIS ALEXANDRA 2, KARAP ANITA 1 és LENGYEL GÁBOR 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 SZIE Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 32 AUTÓPÁLYA SZEGÉLYEK ZAVARTSÁGI SZINTJÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA FUTÓBOGÁR-EGYÜTTESEK (COLEOPTERA: CARABIDAE) SEGÍTSÉGÉVEL KÁDÁR FERENC, KISS BALÁZS és SZITA ÉVA MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 33 v

6 ÚJ ÉS RITKA TAKÁCSATKÁK MAGYARORSZÁGRÓL (ACARI: TETRANYCHIDAE) KONTSCHÁN JENŐ MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 34 A KUKORICAMOLY (OSTRINIA NUBILALIS) NŐSTÉNYEIT VONZÓ KAIROMONOK AZONOSÍTÁSÁNAK ELSŐDLEGES EREDMÉNYEI FEJES-TÓTH ALEXANDRA 1, MOLNÁR BÉLA PÉTER 1,2, SZŐCS GÁBOR 1, BOZSIK GÁBOR 1 és KÁRPÁTI ZSOLT 1 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 South African Sugarcane Research Institute (SASRI), Mount-Edgecombe, KwaZulu-Natal, Dél-Afrika 35 EGY ÚJ FEROMONKOMPONENS: MILYEN SZEREPE LEHET EGY BAGOLYLEPKE FAJPÁR REPRODUKTÍV IZOLÁCIÓJÁBAN? LAKATOS ANDRÁS és SZŐCS GÁBOR MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 36 KUKORICABOGÁR POPULÁCIÓK KÁRKÜSZÖB ALÁ SZORÍTÁSA ROVARPATOGÉN FONÁLFÉRGEKKEL KISS ANDOR 1, KISS JÓZSEF 1, MICHAEL ZELLNER 2 és STEFAN TOEPFER 3 1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 2 Bavaria State Research Centre for Agriculture, Freising, Németország 3 CABI, c/o Plant Protection Directorate, Hódmezővásárhely 37 HOGYAN MÉRHETŐ A KÁRTEVŐK TERMÉSZETES ELLENSÉGEIKKEL VALÓ SZABÁLYOZÁSA MINT ÖKOSZISZTÉMA SZOLGÁLTATÁS? CSÁSZÁR ORSOLYA, SZALAI MÁRK, DORNER ZITA, OTTÓ LILLA és KISS JÓZSEF SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 38 A FÖLDRAJZI IZOLÁCIÓ JELENTŐSÉGE A HAZAI DOHÁNYTRIPSZ POPULÁCIÓK ELKÜLÖNÜLÉSÉBEN ALMÁSI ASZTÉRIA 1, TÓBIÁS ISTVÁN 1, BUJDOS LÁSZLÓ 2 és JENSER GÁBOR 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 39 2 Sz.-Sz.-B. megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Nyíregyháza ADATOK A BURGONYABOGÁR (LEPTINOTARSA DECEMLINEATA) HAZAI RAGADOZÓIHOZ II. AMBRUS GERGELY, FEJES ANDRÁS, DUDÁS PÉTER és TÓTH FERENC SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 40 TÁJSZERKEZET ÉS PESZTICID TERHELÉS HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK COLEOPTERA EGYÜTTESEIRE MARKÓ VIKTOR 1, SOMAY LÁSZLÓ 2, KOVÁCS-HOSTYÁNSZKI ANIKÓ 2, ELEK ZOLTÁN 3, IVÁN ÁGNES 1, VARGA ÁKOS 1 és BÁLDI ANDRÁS 2 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Lendület Ökoszisztéma Szolgáltatás Kutatócsoport, Vácrátót 3 MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport, Budapest 41 vi

7 TERMÉSZETES GYEPFOLTOK SZEREPE VÍRUSVEKTOR KABÓCÁK POPULÁCIÓDINAMIKÁJÁBAN ÉS VÍRUSTERJESZTÉSÉBEN HORVÁTH VIVIEN 1, SAMU FERENC 2, BELEZNAI ORSOLYA 2,3, RÁKÓCZI ANDRÁS 2 és THOLT GERGELY 2 1 SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely 42 AGRÁRTERÜLETEK POSZMÉH EGYÜTTESEINEK FAJ- ÉS EGYEDGAZDAGSÁG NÖVEKEDÉSE MESTERSÉGESEN KIALAKÍTOTT MÉHLEGELŐ PARCELLÁK HATÁSÁRA SÁROSPATAKI MIKLÓS 1, BENKE SZABOLCS 2, BAKOS RÉKA 1 és VASKOR DÓRA 1 1 SZIE, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Gödöllő 2 Syngenta Kft., Budapest 43 METARHIZIUM ANISOPLIAE ROVARPATOGÉN GOMBA NYOMONKÖVETÉSE FAJSPECIFIKUS DNS SZEKVENCIA ALAPJÁN DO VAN HUNG, MAYER ZOLTÁN, BALOG EMESE és TURÓCZI GYÖRGY SZIE Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 44 A KÖZÖNSÉGES ZÖLDFÁTYOLKÁK CSALOGATÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ STIMULUSOK VIZSGÁLATA KOCZOR SÁNDOR 1, SZENTKIRÁLYI FERENC 1, MIKE BIRKETT 2, JOHN PICKETT 2 és TÓTH MIKLÓS 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Biological Chemistry and Crop Protection Department, Rothamsted Research Harpenden, Hertfordshire, Egyesült Királyság 45 CHRYSOPA VULGARIS? CHRYSOPA PERLA? CHRYSOPA CARNEA? CHRYSOPERLA CARNEA KOMPLEX? TÉVEDÉSEK ÖSSZJÁTÉKA IDEHAZA ÉS VILÁGSZERTE? BOZSIK ANDRÁS 1, MICHEL CANARD 2 és DOMINIQUE THIERRY 3 1 Debreceni Egyetem, Agrár-, és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növényvédelmi Intézet, Debrecen 2 Toulouse, Franciaország 46 3 Angers, Franciaország GLIFOZÁT HATÓANYAGÚ GYOMIRTÓ SZER ÉS RAGADOZÓK EGYÜTTES HATÁSA ERDEI BÉKA (RANA DALMATINA) EBIHALAKRA MIKÓ ZSANETT 1, UJSZEGI JÁNOS 1, GÁL ZOLTÁN 1, IMREI ZOLTÁN 2 és HETTYEY ATTILA 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport, Budapest 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztály, Budapest 47 vii

8 II. NÖVÉNYKÓRTAN 48 A 2012-ES SZÁRAZ ÉV HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA KÓROKOZÓINAK ÉVI MEGJELENÉSÉRE ÉS FELSZAPORODÁSÁRA CSŐSZ LÁSZLÓNÉ 1, ÓVÁRI JUDIT 1, PAUK JÁNOS 1, BERÉNYI JÁNOS 2, PURNHAUSER LÁSZLÓ 1, MATUZ JÁNOS 1, FÓNAD PÉTER 1, FALUSI JÁNOS 1, BÓNA LAJOS 1, PETRÓCZI ISTVÁN 1, PECZE ROZÁLIA 3 és CSEUZ LÁSZLÓ 1 1 Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged 2 Institute of Field and Vegetable Crops, Novi Sad/Baci Petrovac, Szerbia 3 Syngenta Kft., Budapest 49 A PIRIFORMOSPORA INDICA GYÖKÉRKOLONIZÁLÓ ENDOFITON GOMBA CSÖKKENTI AZ ÁRPA GYÖKERÉNEK FUZÁRIUMOS FERTŐZÖTTSÉGÉT, ÉS FOKOZZA TÖBB ANTIOXIDÁNS AKTIVITÁSÁT HARRACH D. BORBÁLA, 1 HELMUT BALTRUSCHAT, 2 BARNA BALÁZS, 1 FODOR JÓZSEF 1, KARL-HEINZ KOGEL 3 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Anhalt University of Applied Sciences, Center of Life Sciences, Institute of Bioanalytical Sciences, Bernburg, Németország 3 Research Center for Bio Systems, Land Use, and Nutrition, Justus Liebig University Giessen, Giessen, Németország 50 HŐKEZELÉSSEL INDUKÁLT FOKOZOTT FOGÉKONYSÁG ÁRPÁBAN EGY HEMIBIOTRÓF GOMBÁVAL (BIPOLARIS SOROKINIANA) SZEMBEN KÜNSTLER ANDRÁS 1, FÜZÉK KÁROLY 2 és KIRÁLY LÓRÁNT 1 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, Budapest 51 DICKEYA FAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYÁBAN, NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ NAGY ÁGNES és KÁRPÁTINÉ GÁL BERNADETT NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs 52 GÖRÖG- ÉS SÁRGADINNYE FAJTÁK FOGÉKONYSÁGA AZ ACIDOVORAX AVENAE SUBSP. CITRULLI KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMRA ARADI ADRIENN 1, VÉGH ANITA 1, KAPPEL NOÉMI 2, BALÁZS GÁBOR 2 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 2 BCE, Kertészettudományi Kar, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék, Budapest 53 HOGYAN FERTŐZI A PAPRIKÁT A LEVEILLULA TAURICA LISZTHARMATGOMBA? KISS LEVENTE 1 és BÓKA KÁROLY 2 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 ELTE TTK Biológiai Intézet, Növényszervezettani Tanszék, Budapest 54 PLANTAGO ASIATICA MOSAIC VIRUS MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON LILIOMON PÁJTLI ÉVA 1, EKE SÁNDOR 2, HALÁSZ BARNABÁS 1 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 2 Egyéni vállalkozó, Dabas 55 viii

9 PHYTOPHTHORA FAJOK VIZSGÁLATA EGY PUSZTULÓ MÉZGÁS ÉGER ÁLLOMÁNYBAN SÁRÁNDI-KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC és SZABÓ ILONA Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 56 VADGESZTENYE BAKTÉRIUMOS KÉREGFEKÉLYÉNEK ELSŐ MAGYARORSZÁGI MEGJELENÉSE NÉMETH JÓZSEF 1 és VAJNA LÁSZLÓ 2 1 NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs, 2 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest 57 LOMBHULLATÓ DÍSZFÁK BAKTÉRIUMOS KÉREGBETEGSÉGEI ZÁMBÓ ÁGNES, VÉGH ANITA és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 58 AZ ALMA VENTÚRIÁS VARASODÁS, AZ ALMA MONILÍNIÁS GYÜMÖLCSROTHADÁS ÉS AZ ALMAFALISZHARMAT JÁRVÁNYDINAMIKÁJA INTEGRÁLT ÉS ÖKOLÓGIAI ÜLTETVÉNYEKBEN ÉS HASZNOSÍTÁSA A NÖVÉNYVÉDELMI PROGNOSZTIKÁBAN HOLB IMRE 1,2 1 Debreceni Egyetem, Kertészettudományi Intézet, Debrecen 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 59 A MEGGYANTRAKNÓZIS KÓROKOZÓJÁNAK AZONOSÍTÁS 50 ÉVVEL EZELŐTTI FORMALINBAN TARTÓSÍTOTT GYÜMÖLCSÖKBŐL TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 60 ÚJ KÓROKOZÓ VESZÉLYEZTETI A HAZAI DIÓTERMESZTÉST VÉGH ANITA, BORSOS GERGELY, ZÁMBÓ ÁGNES és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 61 A SZŐLŐT KÁROSÍTÓ 16SR V-C ÉS D ALCSOPORTBA TARTOZÓ FITOPLAZMÁK HAZAI FELDERÍTÉSE ÉS GENETIKAI JELLEMZÉSE VAD REZERVOÁR NÖVÉNYEKEN EMBER IBOLYA 1, SALAR PASCAL 2, DANET JEAL-LUC 2, FOISSAC XAVIER 2, KÖLBER MÁRIA 3, BISZTRAY GYÖRGY DÉNES 1 és MALEMBIC-MAHER SYLVIE 2 1 BCE, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest 2 INRA, Bordeaux-i Egyetem, Gyümölcs Biológiai és Kórtani Csoport, Villenave d'ornon, Franciaország 3 Genlogs Biodiagnosztika Kft., Budapest 62 DÍSZ-ÉS TERMESZTETT CSERESZNYE-ÉS MEGGYFAJTÁK FOGÉKONYSÁGA PRUNUS FAJRÓL SZÁRMAZÓ ERWINIA AMYLOVORA KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMRA VÉGH ANITA, DUDÁS ANITA és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 63 MONILINIA LINHARTIANA IZOLÁTUMOK JELLEMZÉSE ÉS A FUNGICIDEK IN VITRO HATÉKONYSÁGA A KÓROKOZÓ ELLEN LANTOS ANNA, PETRÓCZY MARIETTA, PAPP ÁGNES és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 64 ix

10 ÚJ DIAGNOSZTIKAI MÓDSZEREK KIDOLGOZÁSA A SZŐLŐ VÍRUSFERTŐZÖTTSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁRA CZOTTER NIKOLETTA 1, DEÁK TAMÁS 2, LÁZÁR JÁNOS 3, BISZTRAY GYÖRGY 2, BURGYÁN JÓZSEF 1 és VÁRALLYAY ÉVA 1 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Diagnosztikai Csoport, Gödöllő 2 BCE, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest 3 NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét 65 PAPRIKÁRÓL SZÁRMAZÓ REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ ÉS VAD TÍPUSÚ PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS) IZOLÁTUMOK SZEKVENCIÁINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA ALMÁSI ASZTÉRIA 1, CSÖMÖR ZSÓFIA 1, NEMES KATALIN 1, CSILLÉRY GÁBOR 2, SALÁNKI KATALIN 1, PALKOVICS LÁSZLÓ 3 és TÓBIÁS ISTVÁN 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Budakert Kft., Budapest 3 BCE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 66 A PARADICSOM FOLTOS HERVADÁS VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV) FERTŐZÉSE ÉS A PAPRIKA (CAPSICUM ANNUUM L.) BOGYÓ MELANOTIKUS GYŰRŰSFOLTOSSÁG (FMRS) BETEGSÉG OK-OKOZATI KAPCSOLATÁNAK IGAZOLÁSA SALAMON PÁL 1, NEMES KATALIN 2 és SALÁNKI KATALIN 2 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 67 AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) 2B FEHÉRJÉJÉNEK SZEREPE A VÍRUS NÖVÉNYEN BELÜLI TERJEDÉSÉBEN FÜGGETLEN A GÉNCSENDESÍTÉS SZUPPRESSZÁLÁSÁTÓL NEMES KATALIN 1, GELLÉRT ÁKOS 2, BALÁZS ERVIN 2 és SALÁNKI KATALIN 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár 68 VIASZVIRÁGOK (HOYA SPP.) VÍRUSOS BETEGSÉGEINEK ELSŐ IGAZOLÁSA MAGYARORSZÁGON SALAMON PÁL 1, NEMES KATALIN 2 és SALÁNKI KATALIN 2 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 69 ÚJABB ADATOK A PHYSALIS FAJOKAT SPONTÁN FERTŐZŐ VÍRUSOKRÓL MAGYARORSZÁGON SALAMON PÁL 1, PÁJTLI ÉVA 2, NEMES KATALIN 3, KIS ANDRÁS 1, SALÁNKI KATALIN 3 és PALKOVICS LÁSZLÓ 2 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 3 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 70 NÖVÉNYI ANTIBAKTERIÁLIS EFFEKTOROK: ÁTTEKINTÉS OTT PÉTER G., BOZSÓ ZOLTÁN, SZATMÁRI ÁGNES, OROSZ GYULA, BOGNÁR F. GÁBOR, TYIHÁK ERNŐ és MÓRICZ ÁGNES MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Kórélettani Osztály, Budapest 71 x

11 EGY MOLEKULÁRIS NÖVÉNYKÓRTANI VIZSGÁLATOK CÉLJÁRA JAVASOLHATÓ NÖVÉNY-GOMBA KÖLCSÖNHATÁS POGÁNY MIKLÓS, NAGY VERONIKA ANNA, TÓTH EVELIN, KÖBLÖS GABRIELLA és FODOR JÓZSEF MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 72 NICOTIANA BENTHAMIANA KIS RNS ÉS mrns EXPRESSZIÓS MINTÁZATÁNAK MEGHATÁROZÁSA ÚJ GENERÁCIÓS SZEKVENÁLÁSSAL BAKSA IVETT, NAGY TIBOR, SZABÓ EMESE, HAVELDA ZOLTÁN, SILHAVY DÁNIEL, BURGYÁN JÓZSEF, BARTA ENDRE és SZITTYA GYÖRGY NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 73 KERTI KAKUKKFŰ (THYMUS VULGARIS L.) KEMOTÍPUSOK ILLÓOLAJÁNAK ÉS KIVONATAINAK ANTIFUNGÁLIS ÉS FITOTOXIKUS HATÁSA IN VITRO KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT CSEH ANITA MIRJAM 1, HOCHBAUM TAMÁS 1,2, PLUHÁR ZSUZSANNA 1 és NAGY GÉZA 1 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 NÉBIH Növény-, Talaj-, és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest 74 IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS 75 A XANTHIUM NEMZETSÉGBE TARTOZÓ NÖVÉNYEK FORMAGAZDAGSÁGA CSONGRÁD MEGYÉBEN SIMON JENŐ 1, BAGI ISTVÁN 2, SIMON NATÁLIA 1 és HÓDI LÁSZLÓ 1 1 Csongrád Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Hódmezővásárhely 2 Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar, Szeged 76 A SZŐLŐ GYOMNÖVÉNYEK TERMÉSZETES ELLENSÉGEI MIKULÁS JÓZSEF 1 és VÉR ANDRÁS 2 1 BCE Szőlészeti és Borászati Intézet Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét 2 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár 77 ÚJABB ADATOK AZ INVÁZIÓS GYOMNÖVÉNYEK SZÁNTÓFÖLDI TERJEDÉSÉRŐL ZALA MEGYÉBEN KARAMÁN JÓZSEF 1, KÁLMÁN ISTVÁN 2, SZABÓ BÉLA 1 és NOVÁK RÓBERT 3 1 Zala Megyei Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Igazgatósága, Zalaegerszeg 2 Kálmán és Társa Bt., Zalaegerszeg 3 NÉBIH Növény,- Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest 78 ADATOK AZ ÁZSIAI GYAPJÚFŰ (ERIOCHLOA VILLOSA) BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERJEDÉSÉHEZ ÉS AZ ELLENE VALÓ VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEIHEZ BALOGH ZOLTÁN 1 és NOVÁK RÓBERT 2 1 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Miskolc 2 NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest 79 xi

12 A KUKORICA GYOMIRTÁSA SÁVPERMETEZÉSSEL SZÉLL ENDRE 1, KÁDÁR AURÉL 2, MAKRA MÁTÉ 1, SOLTÉSZ GYULA 3 és FÖLDI ISTVÁN 4 1 Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged 2 Gyommentes Környezetért Alapítvány, Budapest 3 Naki Mezőgazdasági Zrt., Nak 4 Agroplanta Kft., Szeged 80 A RIZS LEGFONTOSABB GYOMNÖVÉNYEI ÉS GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI TARI LÁSZLÓ 1, IZSÓ LAJOS 2, MESTERHÁZY ATTILA 3, CSIKY JÁNOS 4, PÁL RÓBERT 4 és PINKE GYULA 1 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár 2 Csárdaszállási Agrár Zrt., Csárdaszállás 3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, EMK, Sopron 4 Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs 81 SZŐLŐ ÜLTETVÉNYEKBEN ELŐFORDULÓ EGY- ÉS KÉTSZIKŰ GYOMOK ELLENI VÉDEKEZÉS FLAZASZULFURON ÉS GLIFOZÁT HATÓANYAGOK GYÁRI KOMBINÁCIÓJÁVAL TARJÁNYI JÓZSEF és NAGY SÁNDOR ISK Biosciences Europe N.V., Diegem, Belgium 82 A VADCSICSÓKA (HELIANTHUS TUBEROSUS L.) ELLENI HATÉKONY VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA LABANT-HOFFMANN ÉVA és KAZINCZI GABRIELLA Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Növénytudományi Intézet, Kaposvár 83 A TÁBLÁT ÖVEZŐ NÖVÉNYZET HATÁSA AZ ŐSZI KALÁSZOSOK ŐSZI GYOMVEGETÁCIÓJÁRA ZALAI MIHÁLY, KERESZTES ZSUZSANNA, PINTÉR ORSOLYA és DORNER ZITA SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 84 AMMÓNIA MÉREGTELENÍTÉSE NÖVÉNYEKBEN PILINSZKY KATALIN 1, BITTSÁNSZKY ANDRÁS 1, NAGY ESZTER ÁGNES 2 és KŐMÍVES TAMÁS 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 BCE, Kertészettudományi Kar, Budapest 85 V. POSZTEREK 86 ANTIPREDÁTOR MOZGÁSFORMÁK A BURGONYABOGÁR LÁRVÁK (LEPTINOTARSA DECEMLINEATA) ESETÉBEN AMBRUS GERGELY, FEJES ANDRÁS, DUDÁS PÉTER és TÓTH FERENC SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 87 xii

13 MILYEN SZEREPET JÁTSZIK A TÁPNÖVÉNY A BORÓKASZÚ SZAPORODÁSÁBAN? BOZSIK GÁBOR 1, ZSOLNAI BALÁZS 2 és SZŐCS GÁBOR 1 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Fejér-Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Velence 88 KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ FÉLTERMÉSZETES ÉLŐHELYEK TERMÉSZETES ELLENSÉGEINEK FELMÉRÉSE KÖZÉP-MAGYARORSZÁGON CSÁSZÁR ORSOLYA, GEIGER BARBARA, SZALAI MÁRK, VADÁSZ ZSOLT és KISS JÓZSEF SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 89 ÚJABB LONGIDORUS FAJOK (NEMATODA: LONGIDORIDAE) HAZAI ELŐFORDULÁSA AGRÁRTERÜLETEKEN FEKETÉNÉ PALKOVICS ÁGNES 1, KRIZBAI LÁSZLÓ 1, ELEKESNÉ KAMINSZKY MARIANN 2 és MARKÓNÉ NAGY KRISZTINA 3 1 NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest 2 Budapest 3 Veszprém Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Veszprém 90 MEGFIGYELHETŐEK-E KRIPTIKUS FAJOK A SZÉLES ELTERJEDÉSŰ BRYOBIA KISSOPHILA EYNDHOVEN, 1955 FAJNÁL (ACARI: TETRANYCHIDAE)? KONTSCHÁN JENŐ és TÓBIÁS ISTVÁN MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 91 A DIÓBUROK-GABONALÉGY (POLYODASPIS RUFICORNIS) (DIPTERA: CHLOROPIDAE) ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE OLÁH RICHARD 1, OROSZ SZILVIA 2 és VÉTEK GÁBOR 1 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj-és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, Budapest 92 A NYUGATI DIÓBUROK-FÚRÓLÉGY (RHAGOLETIS COMPLETA CRESSON, 1929) (DIPTERA: TEPHRITIDAE) ÉVI ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON OLÁH RICHARD 1, OROSZ SZILVIA 2, VÉTEK GÁBOR 1, ZAG ZOLTÁN 3 és LIPOSITS VERONIKA 4 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium 3 Vas Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Tanakajd 4 Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Zalaegerszeg 93 NEONIKOTINOID-TARTALMÚ CSÁVÁZÓSZEREK MÉHPOPULÁCIÓKRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA SÁNDOR ANDRÁS 1, TREITZ MÓNIKA 1, CSIKÁSZ TAMÁS 1, FARKAS SÁNDOR 2, SÁROSPATAKI MIKLÓS 3, ZAJÁCZ EDIT 4 és TREITZ JÁNOS 1 1 Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse 2 Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi- és Környezetgazdálkodási Tanszék, Kaposvár 3 SZIE, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Gödöllő 4 Haszonállat-génmegőrzési Központ Méhészeti Intézet, Gödöllő 94 xiii

14 A MAGYARORSZÁGON ELŐFORDULÓ PHYSOKERMES FAJOK (HEMIPTERA, COCCOIDEA, COCCIDAE) MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA VAJDA FANNI 1, SZITA ÉVA 2, FETYKÓ KINGA 2, KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA 2, KOZÁR FERENC 2 és TÓBIÁS ISTVÁN 2 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 95 SZÁRAZFÖLDI ÁSZKARÁK (ISOPODA: ONISCIDEA) EGYÜTTESEK DIVERZITÁS ÉS EGYEDSZÁM VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁGI AUTÓPÁLYÁK MENTÉN VONA-TÚRI DIÁNA 1, SZMATONA-TÚRI TÜNDE 1 és KISS BALÁZS 2 1 Debreceni Egyetem, Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola, Debrecen 2 MTA, Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, Budapest 96 A GYEPKEZELÉS SZEREPE A PÓKKÖZÖSSÉGEK DIVERZITÁSÁBAN SZMATONA-TÚRI TÜNDE 1 és VONA-TÚRI DIÁNA 2 1 Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola és Kollégium, Mátrafüred 2 Eötvös József Középiskola, Heves 97 A PRUNUS NECROTIC RINGSPOT VIRUS SOKKTÜNETEI JELENTEK MEG KAJSZIN (PRUNUS ARMENIACA) ÁDÁM JÁNOS 1, KUJÁNI LÁSZLÓNÉ OLGA 2 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 1 BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 2 Kujáni Szaktanácsadó és Termelő Kft., Kecskemét 98 MAGYARORSZÁGON ELŐFORDULÓ SZŐLŐPATOGÉN NEPO-, MACULA-, ÉS ALFAMOVIRUSOK VIZSGÁLATA APRÓ MELINDA 1, CSEH ESZTER 2, GÁBORJÁNYI RICHARD 1 és TAKÁCS ANDRÁS PÉTER 1 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Kertészeti Tanszék, Keszthely 99 KÉT INFORMÁLIS FITOFTÓRA, A P. TAXON FORESTSOIL ÉS A P. TAXON HUNGARICA FENOTÍPUSOS ÉS MOLEKULÁRIS GENETIKAI JELLEMZÉSE BAKONYI JÓZSEF 1, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD 1, TREENA BURGESS 2, SZIGETHY ANDRÁS, JAN NECHWATAL 3, KOLTAY ANDRÁS 4, LASSAAD BELBAHRI 5 és THOMAS JUNG 6,7 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Murdoch University, Murdoch, Ausztrália 3 Bavarian State Research Center for Agriculture, Freising, Németország 4 ERTI, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 5 University of Neuchâtel, Neuchâtel, Svájc 6 Phytophthora Research and Consultancy, Brannenburg, Németország 7 University of Algarve, Faro, Portugália 100 A SZŐLŐLISZTHARMATOT OKOZÓ ERYSIPHE NECATOR VÁLTOZÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA MIKROSZATELLIT MARKEREK SEGÍTSÉGÉVEL CSIKÓS ANETT 1,2, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN 1,2 és KISS LEVENTE 2 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 101 xiv

15 MAGYARORSZÁGI CANDIDATUS PHYTOPLAMA SOLANI TÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE TUF, SECY ÉS STAMP GÉNEK ALAPJÁN EMBER IBOLYA 1, KÖLBER MÁRIA 2, BODOR PÉTER 1, DANET JEAN-LUC 3, BISZTRAY GYÖGY DÉNES 1 és FOISSAC XAVIER 3 1 BCE, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest 2 Genlogs Biodiagnosztika Kft., Budapest 3 INRA és Bordeaux-i Egyetem, Gyümölcs Biológiai és Kórtani Csoport, Villenave d Ornon, Franciaország 102 EGY SZUPEROXID (PARAQUAT) TOLERÁNS, NAGY ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSÚ DOHÁNY FOKOZOTT FOGÉKONYSÁGA SZISZTEMIKUS VÍRUSFERTŐZÉS-SEL SZEMBEN KIRÁLY LÓRÁNT 1, NÁDAI TÍMEA 2 és KÜNSTLER ANDRÁS 1 1 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, Budapest 103 A BÁRSONYVIRÁG (TAGETES PATULA L.) FITOPLAZMÁS BETEGSÉGÉNEK MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA ÉS A KÓROKOZÓ MOLEKULÁRIS AZONOSÍTÁSA KISS EMESE 1, SZABÓ MÁRIA 2 és MERGENTHALER EMESE 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest 104 FÁGOK IN PLANTA TRANSZPORTJÁNAK ÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA AZ ALMATERMÉSŰEK TŰZELHALÁSA ELLEN TŰZTÖVISEN KOLOZSVÁRINÉ NAGY JUDIT és SCHWARCZINGER ILDIKÓ MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 105 A FERTŐZŐ TŐKEELHALÁSBAN RÉSZT VEVŐ KÓROKOZÓ GOMBÁK IZOLÁLÁSA A TOKAJI BORVIDÉKRŐL KOVÁCS CSILLA 1, PELES FERENC 1, XIE HONGTAO 1,2, BIHARI ZOLTÁN 2 és SÁNDOR ERZSÉBET 1 1 Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet 2 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Tokaj 106 ÚJ ADATOK A PLATÁN APIOGNOMÓNIÁS BETEG-SÉGÉVEL KAPCSOLATBAN LOHONYAI ZSÓFIA, PETRÓCZY MARIETTA és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 107 HAZAI ERWINIA AMYLOVORA IZOLÁTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA MOLEKULÁRIS VIZSGÁLAT ALAPJÁN VÉGH ANITA, HEVESI MÁRIA, PÁJTLI ÉVA, PETRIK KITTI és PALKOVICS LÁSZLÓ BCE, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 108 KÜLÖNBSÉGEK A PHTOPHTHORA INFESTANS HAZAI IZOLÁTUMAINAK METALAXIL-ÉRZÉKENYSÉGÉBEN NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD és BAKONYI JÓZSEF MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 109 xv

16 SZABADFÖLDI KÍSÉRLETI TAPASZTALATOK SZŐLŐ LISZTHARMAT ELLENI VÉDEKEZÉSBEN SCHMIDT ÁGNES 1 és VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN 2 1 Heves Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger 2 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 110 REAKTÍV OXIGÉN FAJTÁKAT TERMELŐ ALTERNATÍV ENZIMRENDSZEREK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA ARABIDOPSIS SEJTEK MEGBETEGEDÉSÉBEN ÉS A REZISZTENCIÁBAN TÓTH EVELIN, NAGY VERONIKA ANNA, BOZSÓ ZOLTÁN és POGÁNY MIKLÓS MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 111 AZ ITS-RÉGIÓ EVOLÚCIÓJA A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM) HIPERPARAZITA KÓROKOZÓJÁNAK (PHAEOBOTRYOSPHAERIA VISCI) HAZAI POPULÁCIÓJÁBAN: AZ ITS2 MÁSODLAGOS SZERKEZETÉNEK JELENTŐSÉGE VARGA ILDIKÓ és POCZAI PÉTER Department of Biosciences, University of Helsinki, Helsinki, Finnország 112 NÉVMUTATÓ 113 xvi

17 I. PLENÁRIS ÜLÉS 17

18 LEVÉLTETVEK BASKY ZSUZSA MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A levéltetvek szúró-szívó szájszervükkel képesek a növények szállítóedényéből táplálékhoz jutni. A táplálkozás során a vírusfertőzött növényekből fel tudják venni a növénypatogén vírusokat és fogékony növényekre át is tudják vinni azokat. Az előadás a burgonya vetőgumó-termesztés példáján szemlélteti a levéltetvek vírusvektor tevékenységét. A gabona levéltetvek táplálkozásának következtében megváltozik a búza sütőipari minőségét meghatározó gliadin/glutenin arány, azaz, a levéltetvek a termés beltartalmi értékét is befolyásolják. Hazánkban a 90-es években jelent meg az orosz búza levéltetű (Diuraphis noxia). A besodrott levelek védelmében táplálkozó levéltetű a ritka állományú gabonában talált kedvező ökológiai feltételeket szaporodásához: egyedszáma a ritkán (120 kg/ha vetőmagmennyiséggel) vetett gabonában kétszerese volt a hagyományos (220 kg/ha) állománysűrűségű gabonában észlelt egyedszámnak. Bár hazánkban és a környező országokban az éghajlat megfelelő a D. noxia igényeinek, azonban nagy állománysűrűségű gabonatábláinkban a páratartalom túl magas a Kaszpi-tenger száraz, erdős sztyeppe vidékén őshonos faj számára. Így - az alkalmazott termesztéstechnológia miatt - hazánkban és a környező országokban az orosz búza levéltetű nem vált kártevővé, míg a világ azon területein, ahol alacsonyabb a gabonák állománysűrűsége (Dél-Afrika, Amerika) csak rezisztens búzafajták termeszthetők biztonságosan. Dél-afrikai és magyarországi D. noxia populációk összehasonlító vizsgálata során két jelentős különbséget állapítottunk meg: 1) a dél-afrikai populáció rövidebb idő alatt nagyobb számú utódot hoz létre, és 2) a Magyarországon honos populáció a Dél-Afrikában és Amerikában élő orosz búza levéltetűvel szemben ellenálló búzafajtákat ugyanolyan mértékben károsítja, mint a fogékonyakat, azaz, Magyarországon a fajnak egy agresszívebb biotípusa él. 18

19 II. AGROZOOLÓGIA 19

20 A NEONIKOTINOID SZERCSOPORTBA TARTOZÓ CSÁVÁZÓ SZEREK SZEREPE A MÉHCSALÁDOK ÖSSZEOMLÁSÁNAK FOLYAMATÁBAN MAGYARORSZÁGON TÓTH PÉTER Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest A méheknek és a vadon élő beporzóknak a környezetünkben elfoglalt fontos szerepe mindenki számára egyformán ismert. Éppen ezért halljuk aggodalommal azokat a híradásokat, amelyek szerint világszerte baj van ezekkel az igen hasznos rovarokkal. A méhcsaládok titokzatos összeomlását a nemzetközi szakirodalom Colony Collapse Disorder (CCD) néven tartja nyílván. A méhcsaládok elnéptelenedését és pusztulását többen a neonikotinoidokkal (imidakloprid, klotianidin, tiametoxam) elvégzett csávázószeres kezelések terjedésével magyarázzák, ugyanis egyes kutatások szerint ezeknek a készítményeknek a hatóanyaga kimutatható a kezelt növényállományok nektárjában és a pollenjében. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyáltalán nem zárható ki az a tény, hogy az említett vegyületek hatására a méhcsaládok mérgeződése és pusztulása bekövetkezhet. A téma jelentőségét felismerve az elmúlt időszakban az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) által irányított környezetterhelési monitoring vizsgálatok keretén belül 2007-óta végeztünk üzemi szintű méréseket, melyek során egymással párhuzamosan figyeltük az említett vegyületeknek a növényeken belüli mozgását és esetlegesen a frissen begyűjtött nektárban, vagy a pollenben való megjelenését. Az említett időszakban begyűjtött mintáink elemzése kapcsán nem tudtunk kimutatni összefüggést a tömegesnek mondható téli méhcsalád veszteségek és a neonikotinoidok csávázási technológiai alkalmazása között. Ugyanakkor az is tény, hogy sok esetben a napraforgó virágzásának elején a méhcsaládok legyengülésére nem minden esetben sikerül magyarázatot találni. Több szerző ezt a folyamatot a növények levelein kivált guttációs vízcseppeket begyűjtő méhek elhullásával magyarázza. Ezzel viszont ellentmond az a megállapítás, miszerint kimondható, hogy szántóföldi körülmények között a neonikotinoidoknak a növényeken belüli mozgása évjáratonként eltérően jelentkezik, így az is valószínűsíthető, hogy a guttációs vízcseppek hatóanyagtartalma sem konstans. A napraforgó virágzásának idején a növényi mintákkal egy időben gyűjtött kaptártermékek (nektár és pollen) sem tartalmazzák a szakirodalmi adatoknak megfelelő hatóanyag-maradék szinteket. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy az általunk megfigyelt és több esetben megmintázott méhészetek téli pusztulási adatai nem tükrözik a nemzetközi tendenciákat annak ellenére sem, hogy ezek az állományok akár több éven keresztül is neonikotinoidokkal csávázott kultúrákra vándoroltak. Az Európai Unió 2013 májusában hozott döntése alapján az említett hatóanyagoknak a csávázási technológiából történő teljes kivonását követően a hazánkban található kártevő rovarok elleni védekezési megoldások kialakítása új kihívásokat fog teremteni a növénytermesztési ágazat számára. Annak eldöntése érdekében, hogy ezeknek az új megoldásoknak a bevezetése nem fog-e a korábbiakban említetteknél nagyobb veszélyt jelenteni a hazai méhészetek számára további vizsgálatokra van szükség. 20

21 AZ INVAZÍV ÁZSIAI MÁRVÁNYOSPOLOSKA (HALYOMORPHA HALYS) (HETEROPTERA: PENTATOMIDAE) MAGYARORSZÁGON PAPP VERONIKA 1, VÉTEK GÁBOR 1, HALTRICH ATTILA 1 és RÉDEI DÁVID 2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Institute of Entomology, Faculty of Life Sciences, Nankai University, Kína A távol-keleti eredetű ázsiai márványospoloskát [Halyomorpha halys (Stål, 1855)] kb. két évtizeddel ezelőtt hurcolták be az USA-ba, ahol napjainkban már számos államban jelen van, és polifág kártevőként jelentős mezőgazdasági károkat okoz a keleti régióban, míg az épületekben csoportosan telelő egyedei a lakosság számára okoznak kellemetlenséget. Európában először egy liechtensteini fénycsapdából került elő 2004-ben. Néhány évvel később már szaporodó populációk előfordulásáról számoltak be Svájcból, majd később megtalálták Németországban, Franciaországban és Olaszországban is. A szerzők az ázsiai márványospoloska egyedeit (több imágó és egy lárva) 2013 őszén észlelték Budapest két pontján, valamint Ócsán. Magyarországról ezek a faj első adatai. Bár a szomszédos országokból eddig nem jelezték, nem zárható ki, hogy természetes úton terjedve ért el hozzánk, azonban elképzelhető emberi közvetítéssel történt véletlen behurcolása is. Előadásunkban a kártevő magyarországi megjelenésének lehetséges veszélyeire kívánjuk felhívni a figyelmet. 21

22 A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP., STRAUZIA LONGIPENNIS) CSAPDÁZÁSÁBAN TÓTH MIKLÓS 1, VOIGT ERZSÉBET 2, BOZENA BARIC 3, IVANA PAJAC 3, MILORAD SUBIC 4, PETER BAUFELD 5 és SANDRA LERCHE 5 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest 3 Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország 4 HPK, Cakovec, Horvátország 5 Inst. Natl. Int. Plant Health, Kleinmachnov, Németország A Rhagoletis gyümölcslégy fajok esetében a színcsapdák aránylag gyenge csalogató hatását jelentősen fokozni lehet olyan vegyületek hozzáadásával, amelyek táplálkozási attraktánsként növelhetik azok fogóképességét. Ezek a vegyületek táplálékforrás jelenlétét jelzik az imágók számára, emiatt csalogató hatásúak. Az ebben szerepet játszó kulcsvegyületek: az ammónia a fehérjék jellegzetes bomlásterméke, az ecetsav pedig szénhidrátok, ill. cukoralkoholok bomlásakor keletkezik. Korábbi eredményeink három, hazánkban jelentős faj (európai cseresznyelégy Rhagoletis cerasi L., keleti cseresznyelégy Rhagoletis cingulata Loew. és a nyugati dióburok-fúrólégy Rhagoletis completa Cresson) esetében is bebizonyították, hogy a táplálkozási attraktánssal ellátott csapdák többszörösét fogják a csalétek nélküli csapdák fogásainak, és emiatt e fajok megjelenésének érzékenyebb észleléséhez alkalmazhatók. Meglepetésünkre, hasonló tapasztalatokat szereztünk egy, Európában nemrégen megjelent, új kártevő, a napraforgólégy (Strauzia longipennis Wiedemann) esetében is. A vizsgálatokban kapott eredményeket az 1. sz. ábra mutatja, a táplálkozási attraktánssal ellátott zöldessárga színcsapdák fogásai lényegesen nagyobb egyedszámúak voltak, mint az attraktáns nélküliekéi. A napraforgólégy eredetileg Észak-amerikában honos kártevő. Egyelőre (2013) a faj jelenlétét az EU-ban csupán Németországban észlelték. Magyarország számára központi fontosságú kérdés, hogy a S. longipennis-t minél korábban észleljük, elterjedését megfelelő módon tanulmányozhassuk. 1. ábra: Strauzia longipennnis fogásainak eloszlása szintetikus táplálkozási csalétket tartalmazó, ill. anélküli, zöldessárga, ill. áttetsző ragacsos palást csapdákban, egy németországi kísérletben. A kutatást részben az K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük. 22

23 A KÁPOSZTALÉGY TOJÁSRAKÁSÁNAK GÁTLÁSA REPELLENS HATÁSÚ CIANOBAKTÉRIUM TÖRZSEKKEL BENEDEK PÁL, BAKCSA FLÓRIÁN és ÖRDÖG VINCE Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár A káposztalégy a káposztafélék súlyos kártevője, ezért a közelmúltban felmerült az igény arra is, hogy a biogazdálkodás keretei között peszticidmentes védekezési eljárásokat dolgozzanak ki. Az ökológiai védekezés alapja a legyek tojásrakásának gátlása lehet, amivel megelőzhető a kártételek kialakulása. Európában ennek elérésre többféle anyaggal végeztek kísérleteket (pl. köményolaj, kakukkfűolaj, szalicilaldehid), de eddig ezek egyike sem bizonyult kielégítően hatásosnak. Egy norvég kutató (S. Lilleengen) a Mosonmagyaróváron 2006-ban megtartott nemzetközi algológiai szimpóziumon (3 rd Sympsium on Microalgae and Seaweed Products in Agriculture) kezdeti sikerekről számolt be egy cianobaktérium törzzsel (NIVA-CIA III. Pseudanabaena sp. törzs). Erre támaszkodva nemzetközi összefogással EU7 kutatási projekt megvalósítására került sor. A program célja a káposztalegyek tojásrakására repellens hatású cianobaktérium törzsek felkutatása, továbbá a káposztafélék tápanyagellátására és a káposztalegyek elleni védekezésre egyaránt alkalmas piacképes termék kifejlesztése volt. A projekt hazai munkálatainak alapját a NYME MÉK Növénybiológiai Intézetében rendelkezésre álló, Európában egyedülálló cianobaktérium törzstenyészet képezte, melyből 63 törzs hatását teszteltük a káposztalégy tojásrakására, a norvég törzzsel együtt. A munkához előzetesen screenelési módszert dolgoztunk ki. A megvizsgált összesen 64 törzs között 13 törzs (a vizsgált törzsek 21%-a) laboratóriumi (üvegházi) kísérletekben határozottan repellens hatásúnak bizonyult a káposztalegyek tojásrakására, további 7 törzs (11%) mérsékelten volt repellens, 22 törzs (34%) nem mutatott repellenciát, és további 22 törzs (34%) hatása a tojásrakás csökkenése helyett annak a kontrollhoz viszonyított növekedését váltotta ki. Bebizonyosodott tehát, hogy a cianobaktériumok bizonyos típusai (a repellens hatású 13 törzs) alkalmas lehet a káposztalegyek elleni peszticidmentes, ökológiai védekezésre, de különböző cianobaktériumok nagyon különböző hatást fejtenek ki a káposztalegyekre, ezért a védekezési célokra csak precízen igazolt hatású törzsek felhasználása ajánlható. A kutatási program további szakaszaiban fermentált és szárított szarvasmarha trágya vivőanyaggal megállapítottuk, hogy a káposztalegyekre azonos hatású, ha a vivőanyag szemcséit bevonják repellens hatású cianobaktériummal, illetve azt egyszerűen belekeverik fermentált marhatrágyába. Megállapítottuk továbbá, hogy a vivőanyaghoz elegendő tized százaléknyi cianobaktériumot adagolni. Végül üzemi kísérletet végeztünk egy hazai biogazdaságban, ahol szántóföldi körülmények között is igazoltuk az eljárás hatásosságát. A kutatási program során elért eredmények lehetővé teszik, hogy a bio- (öko-) gazdálkodásban peszticidmentes módszerrel új alapokra helyezzék a káposztalégy elleni védekezést. 23

24 JELENLEGI ISMERETEINK A CSIPKÉZŐBARKÓK FEROMONOS KOMMUNIKÁCIÓJÁRÓL (SITONA SPP., COLEOPTERA, CURCULIONIDAE) IMREI ZOLTÁN 1, VASILIY ABAEV 2, BÁLINTNÉ CSONKA ÉVA 1 és TÓTH MIKLÓS 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztály, Budapest 2 Bulgarian Academy of Sciences, Institute of Biodiversity and Ecosystem Research, Szófia, Bulgária A pillangósvirágú termesztett növényeinket faj-komplexként, esetleg egyes fajokként világszerte károsító csipkézőbarkók kémiai kommunikációjáról a nyolcvanas évek közepe óta vannak lassan bővülő tudományos ismereteink. Hasonlóan az ormányosbogarak más fajaihoz, a Sitona fajok esetén is komoly kihívást és erőfeszítést jelent az ismereteink bővítése akár csak egy-egy kis lépéssel is. Egy évvel ezelőttig az egyetlen ismert szerkezetű aggregációs feromonkomponens a Sitona nemben a 4-metil-3,5-heptándion volt. Az irodalmi adatok szerint ezt a vegyületet a sávos csipkézőbarkó (S. lineatus LINNÉ) hímjei termelik. Ellentétben az Angliában, Dániában és Amerikában végzett korábbi kísérletek eredményeivel, ahol az egyetlen nagyobb egyedszámban fogott Sitona faj az ismert feromonkomponenst tartalmazó csapdákban a sávos csipkézőbarkó volt, a Magyarországon végzett vizsgálatokban bebizonyosodott, hogy a sávos csipkézőbarkó mellett más Sitona fajokat, így a borsó-csipkézőbarkót (S. crinitus HERBST) és a lucerna-csipkézőbarkót (S. humeralis STEPHENS) is fogják a 4-metil-3,5-heptándiont tartalmazó csapdák. A csalétkes csapdák minden esetben több borsó-csipkézőbarkót fogtak, mint a csalétek nélküli kontroll. A lucernacsipkézőbarkó fogások viszont általában számszerűen nagyobbak voltak a csalétkes csapdákban, a csalétek nélküli kontrollhoz képest, de szignifikáns különbséget nem minden esetben tapasztaltunk, ami a vegyület sokkal gyengébb hatására utal. A kétféle csapdatípus közül a kúp csapdák több sávos csipkézőbarkót, míg a TAL csapdák több borsó-csipkézőbarkót fogtak. Mindkét faj fogásai növekedtek a 4-metil-3,5-heptándion növekvő kibocsájtási sebességével. Nem találtunk ugyan kétségtelen bizonyítékot szabadföldön, hogy a 4-metil-3,5-heptándion a csapdákba csalogatja a lucerna-csipkézőbarkó egyedeket, de a most először közzé tett laboratóriumi eredményeink bebizonyították, hogy a 4-metil-3,5-heptándiont termelik a lucerna-csipkézőbarkó hímjei, amely juvenilhormonos kezelés hatására növelhető volt. Továbbá biológiai aktivitást mutattak EAG és GC-EAD vizsgálatokban arra, hogy a szintetikus és a faj hímjei által termelt 4-metil-3,5- heptándiont egyaránt érzékelik a nőstények és indikációt találtunk arra, hogy a hímek is érzékelik a fenti vegyületet. Mivel kimutattuk, hogy a lucerna-csipkézőbarkó hímek termelik a 4-metil-3,5- heptándiont és mindkét ivar érzékeli a vegyületet, a 4-metil-3,5-heptándion valószínűleg a lucernacsipkézőbarkónak is aggregációs feromonkomponense. A csipkézőbarkók feromonos csapdázására továbbra is csak kísérleti szinten van lehetőség, az ismert csalogatóanyagok gyenge csalogató hatása miatt. Rövid ideje újabb Sitona feromonkomponenst határoztak meg Unelius és mtsai (2013) a Sitona discoideus fajon Új-Zélandon, amely a (4S,5S)-5- hydroxy-4-methyl-3-heptanon. A felfedezés újabb lehetőséget nyújt a hazai faj-komplexen való vizsgálatok végzésére és taxonómiai kérdéseket vet fel. Köszönetnyilvánítás A jelen kutatást részben a K81494 és a K számú OTKA pályázatok és a Bolgár és Magyar Tudományos Akadémiák közötti együttműködés finanszírozta. Irodalom Unelius et al. (2013): Naturwissenschaften, 100:

25 PHYTOSEIIDAE FAJOK ELŐFORDULÁSA ELTÉRŐ PESZTICID-TERHELÉSŰ ALMAÜLTETVÉNYEKBEN SZABÓ ÁRPÁD 1, PÉNZES BÉLA 1, SIPOS PÉTER 2, HEGYI TAMÁS 3, HAJDÚ ZSUZSANNA 1 és MARKÓ VIKTOR 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Eurofins Agroscience Services Ltd., Székesfehérvár 3 Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal, Kecskemét Eltérő peszticidterhelésű almaültetvényekben vizsgáltuk a lombkoronában kialakuló Phytoseiidae együttesek fajösszetételét és a gyakori fajok egyedszámának alakulását Magyarországon. Összesen 30, az ország főbb almatermesztő körzeteiben lévő felhagyott, ökológiai, integrált növényvédelemben részesített (IPM) és széles hatásspektrumú inszekticidekkel (szerves foszforsavészterek, piretroidok) kezelt almaültetvényben végeztünk felvételezéseket. A vizsgált almaültetvényekből 18 Phytoseiidae faj került elő. A fajgazdagság az ökológiai ültetvényekben (átlag: 3,3 faj / 400 levél) volt a legnagyobb, a hagyományos kezelésű ültetvényekben (1,4) pedig a legkisebb, átmenetet képeztek az IPM (2.1), illetve a felhagyott (2.7) ültetvények. Hasonló mintázatot mutatott a Phytoseiidae összetétel Rényi diverzitása is. A Phytoseiidae fajok egyedszáma azonban az eltérő növényvédelmi technológiájú almaültetvényekben nem különbözött, az egyedsűrűség 1,8 és 2,6 egyed / 10 levél között alakult. A leggyakoribb három faj az Amblyseius andersoni (Chant), az Euseius finlandicus (Oudemans) és a Typhlodromus pyri Scheuten volt. Az A. andersoni relatív gyakorisága az ültetvények peszticid terhelésével párhuzamosan nőtt, míg az E. finlandicus relatív gyakorisága csökkent. A peszticid terhelés növekedésével tehát a Phytoseiidae együttes összetétele megváltozott, az E. finlandicus helyét átvette az A. andersoni. A T. pyri gyakorisága nem különbözött az eltérő növényvédelmi technológiájú almaültetvényekben; a kezelésektől függetlenül csak egy-egy ültetvényben fordult elő nagyobb egyedszámban. A többi 15 Phytoseiidae faj kis egyedszámban került elő, főként a felhagyott és az ökológiai ültetvényekből. A kis peszticid-terhelésű ültetvényekben a T. pyri és a többi Phytoseiidae faj egyedszáma között negatív korrelációt mutattunk ki. Hasonló összefüggést az A. andersoni, az E. finlandicus egyedszáma között nem figyeltünk meg. A Phytoseiidae fajok egyedszáma még egy kezelésen belül is jelentősen ingadozott a különböző ültetvényekben a számos biotikus és abiotikus tényező hatásaként. Eredményeink azonban arra mutatnak rá, hogy mindezen tényezők hatását a Phytoseiidae együttesek összetételének kialakításában messze felülmúlja az alkalmazott peszticidek eltérő toxicitása a különböző fajokra. Míg korábban a hagyományos ültetvényekben a ragadozó atkák egyedszáma radikálisan lecsökkent, addig a kialakuló peszticid rezisztencia következtében a nagyobb szerterhelés mára csak az összetételt változtatja meg. Vizsgálataink szerint tehát az IPM és a hagyományos kezelésű ültetvényekben alkalmazott növényvédelem nem csökkenti le a Phytoseiidae fajok egyedszámát, így azok, ezekben az ültetvényekben is jelentős szerepet tölthetnek be a kártevő atkák szabályozásában. Ennek a szabályozó szerepnek a hatékonysága ugyanakkor lényegesen különbözhet az eltérő Phytoseiidae fajok esetén. 25

26 A ROVARPATOGÉN ENTOMOPHAGA MAIMAIGA (ENTOMOPHTORALES: ENTOMOPHTORACEAE) GOMBA MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGI GYAPJASLEPKE (LYMANTRIA DISPAR) POPULÁCIÓKBAN CSÓKA GYÖRGY 1, HIRKA ANIKÓ 1, SZŐCS LEVENTE 1 és PILARSKA DANIELA 2 1 Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 2 Institute of Biodiversity and Ecosystem Research, Bulgarian Academy of Sciences, Bulgaria A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) Európa jelentős részén kiemelt jelentőségű erdei rovarfaj. A 19. század második felében történt behurcolását követően az USA-ban is súlyos károkat okozott, és mai napig is ütemesen terjeszkedik. Az eredetileg Ázsiában honos Entomophaga maimaiga nevű, gazdaspecifikus rovarpatogén gombafajt a gyapjaslepke elleni klasszikus biológiai védekezési program keretében több alkalommal ( , 1981) betelepítették az USA északkeleti részére. Az általa okozott jelentős hernyómortalitást 1989-ben Connecticut államban jegyezték fel. A gomba a gazdaállatát követve folyamatosan terjeszkedik az USA-ban. Európába 1999-ben, bulgáriai szándékos betelepítése révén került be ben megtalálták Grúziában, 2011-ben megtalálták Törökország és Szerbia több pontján, 2012-ben további szerbiai helyszíneken és Görögországban is előkerült júniusában közel egy időben találták meg Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Magyarország és Szlovákia több területén. Magyarországon először a Vámosatya melletti Bockerek-erdőben találtuk meg a gomba által tömegesen elpusztított hernyókat. A jellegzetes tünetek (megnyúlt, száradó hernyótetemek) merősítésére laboratóriumi vizsgálatok is történtek, melyek során a gomba azygospóráit sikerült kimutatni. Ezt követően 2013 június júliusában további mintavételek és laboratóriumi vizsgálatok történtek (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna és Veszprém megyék). Gyakorlatilag minden begyűjtött mintából sikerült a spórákat kimutatni. Az okozott mortalitás az egyes mintavételi helyeken jelentősen eltérő volt, de néhol meghaladta a 95%-ot is, hozzájárulva ezzel a jelentősebb lombvesztés elmaradásához. 26

27 MENNYIVEL CSÖKKENTHETŐ A DARÁZS-SZITKÁR KÁRTÉTELE A SZEDER TŐVEK TAKARÁSÁVAL ÉS TÖMEGES CSAPDÁZÁSSAL? SZŐCS GÁBOR 1, TORZSA SAROLTA 2 és SZÁNTÓNÉ VESZELKA MÁRIA 2 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Nógrád Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Balassagyarmat A darázs-szitkár (Synanthedon vespiformis) (Lepidoptera: Sesiidae) a tüskétlen szeder első számú kártevőjévé vált az elmúlt években. Bár rajzásmenete az újonnan kifejlesztett feromoncsapdákkal jól követhető, a védekezést ellehetetleníti, hogy már csak egyetlen peszticid engedélyezett, ám ennek 42 nap az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje. A hernyók a szeder tövek gyökérnyaki részében fejlődnek. Feltételeztük, hogy ha sikerül megakadályozni, hogy a lepkék a gyökérnyaki részre lerakhassák petéiket, akkor elejét vehetjük a károsításnak. Elgondolásunk szerint ez a védelem a tövek betakarásával, azaz az ültetvény talajával történő feltöltögetéssel (felhantolással) megvalósítható. Egy további kérdésfelvetésünk az volt, hogy sok feromoncsapda alkalmazásával (tömeges csapdázás) csökkenthető-e a kártétel. Vizsgálatainkat ban egy szederültetvény (fajta: Loch Ness) kijelölt részében végeztük (tőtakarásos, kezeletlen kontroll és tömegcsapdázásos parcella, mindegyik 0,16 ha). A feltöltögetésre a szezon elején és közepén került sor, míg a csapdázásos parcellában 50 db, hálózatos elrendezésben kihelyezett varsás feromoncsapdát (Csalomon, MTA ATK NÖVI) működtettünk a vegetációs időszak folyamán (kapszula csere szezononként kétszer, csapdák ürítése hetente). A kártételt kezelésenként (parcellánként) véletlenszerűen kiválaszott szedertövön mértük fel a szitkárra jellemző kárkép (vesszőelhalás) alapján. A kísérlet kezdetekor nem mutatkozott szignifikáns különség a parcellák károsítottsága között (tőkártétel: 24 44%, vesszőkártétel: 35 42%, chi 2, P=5%). A tőtakarásos kísérlet eredményei azt mutatták, hogy már a 2012-es vegetációs időszak közepére a kezelt parcellában a károsított szeder tövek száma szignifikánsan kisebbnek bizonyult, mint a kontrollban (16% versus 54%), és hasonlóan alakult a helyzet a szezon végén is (30% vs. 72%). A 2013-as eredmények mindezt megerősítették (14% vs 58%, ill. 30 vs 70%). A károsított vesszők előfordulása a 2012-es vegetációs időszak közepére szignifikánsan csökkent a kezeletlen kontrollhoz képest (2,8% vs 20,4%), és ez a tendencia, jóllehet sztatisztikailag nem szignifikánsan, mutatkozott a vegetációs időszak végén is (6,7% vs 15,8%) ban a kezelés hatása mindkét kártétel-felvételezési időpontban szignifikáns volt (2,3% vs 11,3% ill. 3.8% vs 13.6%). A feromon tömegcsapdázásos kísérlet eredményei azt mutatták, hogy 2012 vegetációs időszakának közepére szignifikánsan kevesebb tő volt károsított, mint a kontroll parcellában (26% versus 54%). Hasonló irányultságú különbséget állapítottunk meg a vegetációs időszak végén is (36% vs. 72%) ban az eredmények mindezt megerősítették (30% vs 58% ill. 24% vs 70%). A károsított vesszők előfordulása a csapdákkal ellátott parcellán 2012 vegetációs időszakának közepére már szignifikánsan csökkent a kontroll parcellához képest (2,7% vs. 20.4%), és hasonló különbség mutatkozott a vegetációs időszak végén is (3,9% vs. 15.8%) ban ehhez hasonló eredményeket kaptunk (5,7% vs 11,3% ill. 4.1% vs 13.6%). Összegezve, mind a tőtakarás, mind pedig a tömeges csapdázás csökkenteni képes a darázsszitkár kártételét szederültetvényben. Megfontolandó a két környezetbarát védekezési módszer együttes alkalmazása. A tőtakarás egyszerűen kivitelezhető, vegyszermentes módszer, költségigénye minimális. A feromon csapdák sikere a hím lepkék gyérítésén alapszik, és ez felveti a nőstényeket is vonzó tápnövényillat-csapda kifejlesztésének igényét, sőt a párosodás megakadályozásában (pl. légtértelítés) rejlő lehetőségre is rávilágít. 27

28 A REPCE TAVASZI KÁRTEVŐ SZIGNALIZÁCIÓJÁNAK ALTERNATÍV MÓDSZERE SZÁNTÓNÉ VESZELKA MÁRIA 1, FARKAS ISTVÁN 2, NAGY ANTAL 3, HORVÁTH ZSOLT 4, PAPP ZOLTÁN 4 és PERÉNYI JÓZSEF 4 1 Nógrád megyei KH NTI, 2 Vas Megyei KH NTI, Balassagyarmat 3 Debreceni Egyetem Növényvédelmi Intézet, Debrecen, 4 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest A repce tavaszi kártevői által okozott kártétel mértéke elérheti a több száz kg/ha-t. Tél végén tavasz elején először általában a nagy repceormányos, majd a repceszár-ormányos jelenik meg. Ezeket követi a repcefénybogár betelepülése. Ebben az időszakban a bundásbogár, majd a virágzás idejétől a repcebecő-ormányos és a repcebecő-szúnyog rajzása zárja a repce jelentős tavaszi kártevőinek sorát. A szárormányosok betelepülésének ismerete határozza meg a védekezések hatékonyságát. A két szárormányos faj közül a nagy repceormányos betelepülése általában korábban kezdődhet, azonban néhány nap elteltével a repceszár-ormányosok is megjelennek. A dominancia viszonyok tájegységenként eltérőek, azonban elmondható, hogy mindkét faj elterjedt az országban. Mindkét kártevő egy nemzedékes, és az imágók telelnek az árokszélek, erdősávok avarjában (repceszárormányos) vagy az előző évi repcetábla talajában (nagy repceormányos). Az imágók érési táplálkozást követően a felső levelek nyelébe (repceszár-ormányos) és a szárba (nagy repceormányos) helyezik tojásaikat. A korábban mindenhol domináns repceszár-ormányos napig folytat érési táplálkozást, míg a nagy repceormányos már 3-4 napos táplálkozás után párosodhat, majd petézhet a növényi részekbe. A petékből kikelő lárvák a szár belsejében károsítanak. Ellenük védekezni eredményesen nem lehet. Csak az imágók ellen lehetséges a védekezés. Ez azonban számos problémát felvet: 1. A nagy repceormányos esetében a kártevő megjelenésétől peterakásig csak néhány nap áll a rendelkezésre a hatékony védekezésre 2. Ebben az időszakban gyakran az éjszakák hidegek, a nappalok már enyhébbek, vagy egy felmelegedést követően újra lehűlés következik. Ekkorra azonban már megindult a betelepedés 3. A lehűlés idején a kártevő a védett növényi részek közé húzódik, amelyet nagyon nehéz vegyszerrel utolérni. 4. A termelői tapasztalatok és visszajelzések alapján betelepedés nyomonkövetésére használt sárga tálak nem minden esetben pontosak. 5. Az imágók által okozott sérülések utat nyitnak a Phoma lingam számára. A szárkártevők szignalizációjának problémái: Az előrejelző eszközök kései kihelyezése, a sárga tálban lévő víz az éjszaka megfagy, kiolvadásig akadályozza a további fogást, a sárga tál szélén flangál az imágó, majd elrepül (kevesebbet, vagy nem fog semmit). Ezek eredőjeként gyakori, hogy a sárga tál nem, vagy keveset fog, de a kártétel már megjelenik, miközben a gazda még meg van nyugodva, hogy ráér a védekezéssel. Cél: olyan eszköz vizsgálata, amely ezeket a hátrányokat kiküszöböli. Ne fagyjon be, és a minden egyedet megfogjon, amely rárepül. Erre a célra a sárga ragacslapokat találtuk a legalkalmasabb megoldásnak. A legnagyobb feladatnak a hordozó eszköz elkészítése bizonyult. Az első évben egy Mercedes jelet formázó, három, egymástól 120 fokban elhelyezett fém lapokat használtunk, amelynek minden oldalára elhelyeztünk egyegy sárga színű ragacslapot (amely eredetileg a kukoricabogár fogására szolgál). Ezeket a fém lapokat egy-egy gyűrűre felhegesztettük, amelyet csavarral lehetett rögzíteni egy fém oszlopra a repce magasságától függően (mindig a repce szintje felett). A következő évtől a hordozó állványt úgy készítettük el, hogy csak két lemez felületet tettünk a fém oszlopra (takarékossági és súlycsökkentési okok miatt), illetve sikerült megoldani a ragacslapok rögzítését is (ami az előző évben elég nagy gondot okozott) ban az egyik helyszínen vizsgáltuk azt, hogy milyen magasra érdemes helyezni a sárgalapokat. Két magasságot beállítva (0,5 és 1 m) elemeztük ezek hatékonyságát. A vizsgálatok során a következőket tapasztaltuk: A ragacslapok a legelső egyedek betelepülését számos esetben korábban jelezték A tömeges betelepülés idejét pontosabban jelzi (az esetek többségében néhány napos előnyt biztosít) A csapda tájolása észak-dél legyen, mivel a déli oldal nagyobb egyedszámban fog, mint más oldalak Hatékonyabb volt, ha a csapda magassága 0,5 m (a repce szintje felett közvetlenül), mint a magasabb elhelyezés Azokon a területeken, ahol az előző évben a környéken repce nem volt (kelési gondok miatt már ősszel kitárcsázott területeken), a csapdák fogása minimális volt és a védekezések elhagyhatóak voltak A ragacslapok pontosabban jelezték a repce-fénybogarak és a repcebecő-ormányosok betelepülését Az eredmények további vizsgálatok elvégzésére ösztönöznek minket az eszközök és a védekezési időzítések további pontosítása céljából a következő évben. 28

29 THRIPS TABACI BEREPÜLÉSÉNEK ÉS MEGTELEPEDÉSÉNEK MÉRTÉKE KÜLÖNBÖZŐ KÁPOSZTAFAJTÁK ESETÉBEN RŐTH FRUZSINA 1, GALLI ZSOLT 1, FAIL JÓZSEF 2 és JENSER GÁBOR 3 1 Syngenta Seeds Kft. Kísérleti Állomás, Ócsa 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 3 MTA Agrártudományi Kutató Központ Növényvédelmi Intézet, Budapest A termesztési tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a dohánytripsz kártétele fejes káposztában nem inszekticidek alkalmazásával, hanem, ha lehetséges, rezisztens vagy legalábbis toleráns fajták termesztésével akadályozható meg. Ezért fontos azoknak a növényi tulajdonságoknak a megismerése, amelyek attraktívak vagy repellensek lehetnek a dohánytripsz számára a tápnövény kiválasztása során. A jelenleg köztermesztésben szereplő káposztafajták között nagy különbségeket találhatunk a tripszek által okozott kártétel mértékében, ezáltal a fajták fogékonyságában vagy ellenállóságában. Az okokra vonatkozóan azonban meglehetősen hiányosak az ismereteink. Előzetes vizsgálataink eredményeivel már bemutattuk, hogy az általunk vizsgált színcsapdák (sárga, fehér, kék, fluoreszcens sárga) közül a dohánytripsz egyedeit leghatékonyabban a fluoreszcens sárga vonzotta. Ennek alapján az elmúlt két termesztési szezonban, 2012-ben és 2013-ban, különböző tavaszi, nyári és őszi káposztafajták parcelláiba kihelyezett és két hetenként cserélt 168 fluoreszcens sárga színcsapda által fogott 6662 példány alapján értékeltük a dohánytripsz berepülésének időszakát és intenzitását, valamint a káposztafajták szerinti megoszlását. Ezenkívül az elmúlt évek eredményei alapján kiválasztott 3 fogékony és 3 tripszekkel szemben ellenálló fajta esetében részletesen értékeltük a káposztafejekben megtelepedő egyedek számát és szaporodásuk mértékét Berlese-futtatókban végzett vizsgálatok alapján, a fejesedési fázistól a technológiai érettségig. Vizsgálataink adatai szerint már a korai szabadföldi termesztés során, évjárattól függően akár április végétől, május elejétől is számítani kell a dohánytripszek felszaporodására és jelentős kártételükre. Ez különösen igaz azokra az évekre, amikor az ültetési idő kitolódik, ami az idei évben is bekövetkezett. A Jetodor korai káposztafajta a tripszek kártételével szemben ellenállóbbnak bizonyult a Pandion fajtánál. A nyári és őszi termesztés során már a fejesedési fázistól kezdve megmutatkozott a különbség a fogékony és toleráns fajták között. Adataink értékelése során nem a különböző parcellákba kihelyezett színcsapdák által fogott tripszek számában, hanem a különböző fajták levelei között megtelepedett és elszaporodott tripszek egyedszáma között találtunk határozott, statisztikai módszerekkel ellenőrzött különbséget. Ez azt bizonyítja számunkra, hogy a tápnövényt kereső repülő tripszek száma viszonylag egyenletes nyomást tart fent a teljes területen, azonban az elsőként betelepülő tripszek a fogékony fajták fejeiben és az ott történő exponenciális felszaporodásuk és kártételük okozza majd a problémát a betakarítás során. Összefüggést állapítottunk meg a levelek között előforduló tripszek száma és a szívogatásuk nyomán képződött parás szemölcsök gyakorisága között a vizsgált fajták esetében. Úgy tűnik, hogy már a fejesedési fázisban eldől, hogy mely fajtákat kedvelik és melyeket kerülik el a tripszek. A következő lépés annak felderítése, hogy milyen morfológiai, fiziológiai és biokémiai növényi tulajdonságok lehetnek felelősek már ebben a korai fenológiai fázisban a repellens vagy attraktív hatás kiváltásában. 29

30 AZ AMERIKAI SZŐLŐKABÓCA (SCAPHOIDEUS TITANUS) ÉLETMÓDJÁNAK VIZSGÁLATA CSONGRÁD MEGYEI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN BÁN GERGELY Csongrád Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Hódmezővásárhely Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus Ball) 2006-ban jelent meg Magyarországon. Jelentős szőlő kártevő, mivel a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Grapevine flavescence dorée phytoplasma) egyetlen természetes vektora. A negyedik és ötödik stádiumú lárva, valamint az imágó képes a kórokozó átvitelére. A Flavescence dorée fitoplazma betegséget 2013 augusztusában azonosították először Magyarországon Zala megyei szőlőültetvényből származó mintákból. A vizsgálataink fő célkitűzése a Scaphoideus titanus helyi viszonyok közötti életmódjának megismerése volt, amely elengedhetetlen a hatékony védekezési stratégia megválasztásához, illetve a kezelések megfelelő időzítéshez. Megfigyeléseinket 2012-ben és 2013-ban Sóshalmon és Csongrád-Bokroson két-két ültetvényben végeztük. A lárvák felvételezése a levelek átvizsgálásával történt. A fejlődési alakok elkülönítéséhez rovarszippantóval gyűjtöttünk lárvákat. Az imágók megfigyeléséhez ragacsos sárga fogólapokat üzemeltettünk. A két év eredményei alapján megállapítható, hogy az amerikai szőlőkabóca fejlődése nagyon elhúzódó (1. táblázat). A lárvák az első két-három hétben tömegesen kelnek, majd június közepétől kezdve védekezés nélkül is csökken a lárvák egyedszáma. A fitoplazmás betegség megelőzésére a kabócák elleni permetezést a harmadik stádiumú lárvák megjelenésekor célszerű elvégezni, ami a következők miatt javasolható: - ebben az időszakban a legnagyobb a lárvák egyedszáma; - ekkorra befejeződik az intenzív lárvakelés, így a lárvanépesség további jelentős növekedésével nem kell számolni; - védekezés megcsúszása esetén még egy hét rendelkezésre áll a fertőzőképes negyedik stádiumú lárvák megjelenéséig. Jelentős fertőzési veszély esetén (fitoplazmával fertőzött körzet, nagy kabóca egyedszám), szükségessé válhat két kezelés a vektor ellen, ekkor az első védekezést a lárvák megjelenése után 7-10 nappal, a másodikat pedig nappal később megismételve érdemes elvégezni. A lárvák elleni sikeres védekezés esetén az imágók nem, vagy csak nagyon kis egyedszámban jelennek meg, így az ellenük való védekezés kivételes esetektől eltekintve (pl. fertőzött szomszédos ültetvény) szükségtelenné válhat. 1. táblázat Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) fejlődési alakjainak megjelenése négy Csongrád megyei szőlőültetvény vizsgálata alapján első lárva megjelenése stádiumú lárva stádiumú lárva stádiumú lárva stádiumú lárva stádiumú lárva lárvák tömeges előfordulása első imágó megjelenése imágók tömeges előfordulása

31 FEROMONMIRIGY SZERKEZETVIZSGÁLATA KISSZÖGŰ NEUTRONSZÓRÁSSAL SIPOS KITTI 1,2, ÜNNEP RENÁTA 3, FÓNAGY ADRIEN 1 és MARKÓ MÁRTON 3,4 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 DE MÉK Növényvédelmi Intézet, Debrecen 3 MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont SZFKI, Budapest 4 Paul Scherrer Institut Laboratory for Neutron Scattering, Villigen, Svájc A kisszögű neutronszórás (small angle neutron scattering - SANS) egy speciális anyagvizsgálati módszer, amely a minta nanoszerkezeti tulajdonságainak jellemzésére szolgál. A minta jellegétől függően a különböző szórási szögekben mért intenzitásokból meghatározható a szóró objektum alakja, orientáltsága, mérete, méreteloszlása, összfelülete, illetve a szóró részecskék közti korreláció. Vizsgálhatóak többek között polimerek, gélek, oldatok, kerámiák, fémek, ötvözetek és biológiai rendszerek is. A vizsgálat során a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) feromonmirigyében, a feromontermelés során bekövetkező morfológiai változásokat szeretnénk feltárni. Jelen munkánk fő célja annak a sejtalkotónak a megtalálása, amely valamilyen formában részt vesz a feromontermelés vagy kibocsátás folyamatában. A távolabbi cél annak a sejtszervecskének a kiválasztása, illetve elválasztása, amelyben változást láttunk, majd annak célzott vizsgálata. Két fő korcsoportú nőstényeket vizsgáltunk: fiatal, a kelés napján dekapitált, valamint idősebb (2-7 napos), csalogató viselkedést mutató nőstényeket, amelyek egy részének in vivo injektálással feromonotropikus neuropeptidet (PT) adtunk, ezzel serkentve a feromontermelést. A mintákhoz szükséges feromonmirigyeket a mérés előtt 30 perccel vágtuk le, és kezdtük meg az egy sejtrétegű feromonmirigy preparálását fiziológiás oldatban, így még élő állapotában mérhettük. Egy mintához 10 nőstényt használtunk. A fiziológiás oldat könnyűvíz (H 2 O), nehézvíz (D 2 O), valamint e kettő (45% D 2 O, 55% H 2 O) keveréke volt, illetve az ebben feloldott PBS (phosphate buffered saline) tabletta. Egy-egy mintát 6x10 percig mértünk. A szórásképek jól leírhatóak egy ún. Porod szórás (hatványfüggvény negatív kitevővel) és egy gauss-os csúcs összegével. A könnyűvíz-nehézvíz keverékével végzett mérés alapján megállapítottuk, hogy a többi közegre jellemző csúcs elmaradt, ez bizonyítja, hogy a csúcsot fehérjék szórása okozza. Mind a nehézvizes (D 2 O), mind a könnyűvizes (H 2 O) fiziológiás oldat esetén egy állandó helyen lévő csúcsot kaptunk, amelyet egy megközelítőleg 6 nm-es rétegtávolságú sejtalkotó okoz. A csalogató viselkedést nem mutató egyedeknél a csúcs keskenyebb, mint a csalogató viselkedést mutató egyedeknél, valamint a PT kezelt nőstényeknél. Ez jelezheti a rétegtávolságok lélegzését (vagyis a különböző sejtszervecskék periódusa kissé változik), vagy a periódusok számának csökkenését (például a külső néhány réteg megváltozik). A kutatás a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Illetve az OTKA K támogatására épül. 31

32 INVÁZIÓS ROVARFAJOK TERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA HAZAI AUTÓPÁLYÁK MENTÉN KISS BALÁZS 1, SZITA ÉVA 1, KIS ALEXANDRA 2, KARAP ANITA 1 és LENGYEL GÁBOR 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 SZIE Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő Az autópályák pihenőhelyei jó lehetőséget nyújtanak egyes inváziós fajok terjedésének nyomon követésére. Előadásunkban hazánkba az utóbbi években bekerült három rovarfaj esetében háromféle terjedési szcenáriót mutatunk be. Az ázsiai vagy harlekinkaticát (Harmonia axyridis) először 2008-ban észlelték hazánkban, de valószínűleg már korábban jelen volt ben az M1, M3, M5, M7 és M0 autópályákon végzett kopogtatásos gyűjtéseinkben a katicákon belül a példányok 14%-a tartozott a fajhoz, és ezzel a második leggyakoribb faj volt ben már a példányok 31%-t tette ki, és egyértelműen dominánssá vált a katicák között. A faj minden hosszabb autópálya-szakaszról előkerült, országos elterjedtsége nem kérdéses. A jól repülő, természetes módon is nagy távolságokra eljutó faj esetében a gépjárműforgalommal történő szállításnak valószínűleg nincsen kiemelt jelentősége a terjedésben. Az autópályák mellett végzett vizsgálatoknak a faj dominancia viszonyainak monitorozásában lehet szerepe. A rendkívül polifág amerikai lepkekabócát (Metcalfa pruinosa) Magyarországon 2004-ben észlelték először Budapesten. A faj a fővárosban és környékén néhány év alatt jelentős problémát okozó egyedsűrűségben szaporodott el, országos elterjedése kapcsán azonban mindmáig csak mintegy fél tucat lelőhelyéről találtunk dokumentált adatot. A fenti autópályákon végzett vizsgálatainkban 2009-ben Budapest vonzáskörzetén kívül Velencén, illetve nagy egyedsűrűségben a letenyei határállomáson tudtuk kimutatni a jelenlétét ban a fajt az M0-s autóúton kívül az M5-ös, M6-os és M7-es autópályákon vizsgált pihenőhelyek jelentős részén is megtaláltuk, az M1-es és M3-as autópálya Budapesttől távolabbi vizsgált pihenőhelyein viszont meglepő módon nem volt jelen. Eredményeink, a szakirodalomból ismert elterjedési adatokkal együtt arra utalnak, hogy a faj elterjedési területe ugyan átfogja az országot, de jelenléte erősen mozaikos. A mozaikos elterjedés felmérése kiegészítő vizsgálatokat igényelne. Az harlekinkaticával ellentétben az amerikai lepkekabóca természetes terjedőképessége gyenge, elsősorban élő növényi anyagokkal hurcolják be újabb régiókba. A városok növényi anyagok révén történő fertőzése az utak mentén gépjárművekkel történő terjedést megelőzi. A pettyesszárnyú muslicát (Drosophila suzukii) 2012-ben találták meg először Magyarországon, az M7 autópálya táskai pihenőhelyén ban az M0, M1, M3, M5, és M7 autópályák mentén 33 helyszínen végzett almaecetes csapdázással összesen 33 példányt fogtunk. A fogások az M7-es autópálya pihenőhelyein összpontosultak (Szegerdő, Táska, Letenye, Velence), egyetlen nőstény példány került elő az M1-es autópálya Moson pihenőhelyén. Az, hogy a fajt előbb találtuk meg az autópályák mentén, mint gyümölcsösökben vagy gyümölcsfeldolgozók környékén, arra utal, hogy a pettyesszárnyú muslica esetében a gépjárműforgalomnak és az autópályák infrastruktúrájának (szemetesek, telelőépületek) az előző két fajénál nagyobb szerepe lehet a faj terjedésében. A kutatást a számú OTKA program keretében végeztük. 32

33 AUTÓPÁLYA SZEGÉLYEK ZAVARTSÁGI SZINTJÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA FUTÓBOGÁR-EGYÜTTESEK (COLEOPTERA: CARABIDAE) SEGÍTSÉGÉVEL KÁDÁR FERENC, KISS BALÁZS és SZITA ÉVA MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Munkánkban a futóbogarak szárnyazottsága alapján becsültük négy magyarországi autópálya (M1, M5, M3, M7) és a budapesti körgyűrű (M0) szegélyzónájának, mint élőhelyeknek a zavartsági szintjét. Ismert, hogy a fejletlen szárnymozgató apparátussal rendelkező futóbogarak túlsúlya egy futóbogár-együttesben az adott élőhely állandóságát jelzi, míg az élőhely zavarásai a szárnyazott, jó röpképességű fajok arányának növekedését eredményezik. Ezt a jelenséget használtuk fel, amikor az autópályák szegélyeiben elhelyezett talajcsapdák (33 helyszínen helyszínenként 6-6 csapda, 3x3 hét csapdázási időszak / év) fogási adatai alapján (121 faj, 5821 egyed) összehasonlítottuk az egyes helyszínek zavartsági szintjét. A számításokhoz a fogott fajokat szárnyazottsági kategóriákba soroltuk, majd képletbe helyezve, az éves fogások alapján számoltuk az általunk kidolgozott élőhelyi instabilitási index (InI) értékét, amely a korábban említett összefüggés alapján az adott hely zavartságának mértékét jelzi. Az autópálya állomások InI értékei jelentős szóródást mutattak a szegélyek melletti területek élőhely jellegének (erdő, művelt táblák, fasorok, rét stb.) megfelelően. Az autópályák melletti gyűjtési helyszínek összesített instabilitási értékét összehasonlítottuk egy, a korábbi munkánk alapján zavart élőhelynek minősülő, mezőgazdasági művelés alatt álló terület, valamint egy állandó élőhelynek minősülő erdő instabilitási értékével. Várakozásainknak megfelelően az autópályák zavartsági értéke (InI) a másik két élőhely közötti volt: szignifikánsan kisebb a mezőgazdasági területen tapasztaltnál, és szignifikánsan nagyobb az összehasonlításban szereplő erdőfolténál. Az eredmények azt jelzik, hogy a módszer felhasználható lehet különböző agronómiai kezelésben részesített területek zavarási szintjének összehasonlításához is. Munkánk az OTKA es számú kutatási programja keretében valósult meg. 33

34 ÚJ ÉS RITKA TAKÁCSATKÁK MAGYARORSZÁGRÓL (ACARI: TETRANYCHIDAE) KONTSCHÁN JENŐ MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A takácsatkák (Acari: Tetranychidae) az atkák gazdaságilag egyik legjelentősebb csoportja. A hazai fajok ismerete elsősorban a jelentős kártétellel rendelkező, főleg gyümölcsösökben előforduló fajokra koncentrál, bár számos adattal rendelkezünk a természetes élőhelyeken és speciális növényeken előforduló fajokról, azonban hazánk takácsatka faunája korántsem tekinthető jól kutatottnak. Az elmúlt két évben intenzív gyűjtéseket folytattam hazánk számos régiójában, ahonnan különböző növények leveleit gyűjtöttem be. A begyűjtött levelekről a takácsatkákat mikroszkóp alatt válogattam le, és Kaiser-féle fixáló és tisztító közegbe helyeztem, majd azonosítottam a fajokat. A feltáró munkának köszönhetően két, a hazai faunára új faj került elő. Az egyik a kelet-ázsiai eredetű, Phyllostachys bambuszon élő, Stigmaeopsis nanjingensis (Ma & Juan, 1980) faj, amely hazánkba feltehetően a Phyllostachys állománnyal érkezett Olaszországból, ahonnan ezt a fajt már korábban is kimutatták. A másik faunára új faj, a Bryobia ulmophila Reck, 1947, szilfán előforduló, eddig főleg a kelet-mediterráneumból ismert faj, amely egy budapesti park fáiról került elő. A vizsgálatok során nem csak faunára új fajok, hanem korábban egy-két előfordulással rendelkező takácsatka fajok is újra előkerültek. Az eddig csupán egyetlen hazai említéssel rendelkező Petrobia latens (Müller, 1776) fajt sikerült újra megtalálni, az M6-os autópálya pihenőjében levő fűfélék kopogtatásával. Ezt a fajt 1961 óta nem közölték hazánkból, amikor gyapoton és Alcea rosea fajon először megtalálták. A korábban borostyánról kimutatott Bryobia kissophila Eyndhoven, 1955 fajt csupán egyszer közölték hazánkból szobaborostyánról és egy budapesti arborétumból. Az intenzív vizsgálatoknak köszönhetően ez a faj hazánk számos területéről előkerült (Budai-hegység, Vértes, Mecsek, Villányi-hegység), a tavaszi nyár eleji hónapokban nagy számban figyelhető meg a borostyánok leveleinek a felszínén. Hasonlóan kevéssé ismert hazánkban az igen látványos morfológiájú Tetranychopsis horridus (Canestrini & Fanzago, 1876) faj, amely tápnövénye az igen gyakran ültetett és természetes élőhelyeken is közönséges mogyoró. Ez a faj a mogyorón nagyon gyakori, hazánk több régiójából (Soproni-hegység, Vértes, Bakony, Heves Borsodi-dombság, Börzsöny és Budapest) is sikerült kimutatni. Jelen munkát az OTKA pályázata támogatta. 34

35 A KUKORICAMOLY (OSTRINIA NUBILALIS) NŐSTÉNYEIT VONZÓ KAIROMONOK AZONOSÍTÁSÁNAK ELSŐDLEGES EREDMÉNYEI FEJES-TÓTH ALEXANDRA 1, MOLNÁR BÉLA PÉTER 1,2, SZŐCS GÁBOR 1, BOZSIK GÁBOR 1 és KÁRPÁTI ZSOLT 1 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 South African Sugarcane Research Institute (SASRI), Mount-Edgecombe, KwaZulu-Natal, Dél- Afrika A kártevők előrejelzése az egyik legfontosabb feladat az integrált növényvédelemben. A tápnövényekből származó illatanyagok (kairomonok) segítségével olyan előrejelzési módszert lehet kidolgozni, aminek segítségével a kártevő rovarok nőstényeit lehet szabadföldön csapdába csalogatni monitorozás céljából. Segítségükkel pontosan meg tudjuk állapítani mikor és milyen egyedszámban fordulnak elő az adott faj egyedei, ezenkivül a tömeges megjelenéskor az adott kultúrában a védekezést a fogott egyedek számához időzíthetjük. A Magyarországon 1 millió ha-on termelt kukoricának az egyik legveszélyesebb kártevője a kukoricamoly. A faj szabadföldi nyomonkövetésére kiváló lehetőséget nyújthatnak a kairomonokkal csalétkezett, nőstények befogására alkalmas csapdák. Ennek érdekében munkánk során azt a célt tűztük ki, hogy kukoricából (Zea mays Pioneer P9578) olyan illatanyagokat azonosítsunk, melyek vonzó hatással bírnak a kukoricamoly nőstényeire. Első lépésként 2 napos, párosodott nőstények fiatal, 4-6 leveles fenofázisú kukoricára repülését és peterakását figyeltük meg laboratóriumi körülmények között rovar szélcsatornában. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a szélcsatornában reptetett nőstények közül 92% pozitív anemotaxist mutatott, vagyis a tápnövény (kukorica) irányába repült, illetve az összes vizsgált egyed közül 40% elérte a kukoricát és tojásrakási hajlandóságot mutatott. Ezután a vonzó hatásúnak bizonyult növény légteréből 4 órán keresztül illatanyagokat gyűjtöttünk SuperQ abszorbens segítségével, melyet n- hexán oldószerrel eluáltunk. Az így elkészített kivonatot gázkromatográffal egybekötött elektroantennográf (GC-EAD) segítségével vizsgáltuk, mely során a párosodott nőstény lepke csápja működött bioszenzorként. E módszer segítségével a kivonatban 3 olyan komponenst találtunk, melyekre a csáp válaszolt. Ezután gázkromatográffal egybekötött tömegspektrométer (GC-MS) segítségével azonosítottuk a 3 aktívnak talált komponens kémiai szerkezetét. Ezek a következők voltak: (Z)-3-hexenol, nonanal és decanal. Célunk e három vegyület különböző arányú keverékének tesztelése rovar szélcsatornában, majd a megfelelő keverék megtalálása után szabadföldi csapdázások elvégzése, mely elvezethet egy gyakorlati előrejelzésre alkalmas kairomonokkal csalétkezett csapda kifejlesztéséhez. A kutatás az OTKA PD támogatásával történt. 35

36 EGY ÚJ FEROMONKOMPONENS: MILYEN SZEREPE LEHET EGY BAGOLYLEPKE FAJPÁR REPRODUKTÍV IZOLÁCIÓJÁBAN? LAKATOS ANDRÁS és SZŐCS GÁBOR MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest A lepkék körében a fajtárs felismerését segítő, széleskörűen elterjedt kommunikációs forma a fajspecifikus, szexferomonokkal történő kémiai kommunikáció. A szexferomon-összetételben rejlő különbségek vezetnek reproduktív izolációhoz, mely a fajképződést iniciálja és stabilizálja. A közelrokon, illetve testvérfajok feromonkommunikációjában lévő különbségek ezért rendkívül érdekesek evolúcióbiológiai vonatkozásukban is, illetve kártevő lepkefaj feromonkutatásának mezőgazdasági jelentősége is van. A Noctuidae családba tartozó somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima), illetve a mácsonyabagolylepke (Heliothis viriplaca) hazai testvérfajpár vizsgálata jó alanya feromon alapú kémiai kommunikációs vizsgálatoknak. Elsősorban pillangósok generatív részeit fogyasztják előszeretettel, a 70-es években jelentős mezőgazdasági károkat írtak a fajok számlájára. A vizsgált fajokból laboratóriumi tenyészeteket alapítottunk, majd a feromon termelés napszaki ritmusának vizsgálata után a nőstény lepkékből feromon-kivonatokat készítettünk, melyet rovarcsápdetektorral egybekötött gázkromatográffal (GC-EAD) választottuk el, és vizsgáltuk a biológiailag aktív komponenseket. A biológiailag aktív komponenseket ezután külföldi együttműködő azonosította (GC-MS), szintetizálta (David Hall, Chatham Maritime UK). A szintetikus komponensek szerepét a feromon egészében viselkedési kísérletekkel (rovarszélcsatorna, feromoncsapdázás) vizsgáltuk. A korábbról már ismert komponenseken ( alapelegy ) (Szőcs és mtsai., 1993) túlmenően a csápdetektor új, eddig ismeretlen komponens jelenlétét is jelezte a H. maritima extraktumból. A szerekezetmeghatározás feltárta, hogy ez az új összetevő a (Z3,Z6,Z9)-tricosatriene (Z3,Z6,Z9-23:Hy) (trién), mely különlegesnek számít a családban. A már ismert komponensekhez a trién hozzáadásával képzett elegy rovarszélcsatornás vizsgálatokban jobban csalogatta a fajspecifikus hímeket, mint az alapelegy önmagában. Szignifikáns különbség mutatkozott több orientációs viselkedési lépésnél, így az orientációs repülésnél, az ún. halfway (HW) esetében (alapelegy: 64%, alape.+trién: 83%, p<0,001) a feromonforrás megközelítésénél, approach (AP) (alapelegy: 40%, alape.+trién: 67%, p<0,001) valamint a feromonforrás elérésénél, source contact (SC) (alapelegy: 19%, alape.+trién: 43%, p<0,05). Ugyan a szabadföldi csapdázások alkalmával az alacsony H. maritima fogások nem erősítették meg a rovarszélcsatornás kísérletek eredményeit, a H. viriplaca csapdafogások azt mutatták, hogy az újonnan azonosított trién akár 5-8-szorosára képes emelni a fogásszámot, azaz szinergista hatással rendelkezik (átlagos H. viriplaca fogás/csapda/leolvasás Kunpeszéren: maritima-alapelegy: 0.35, maritima-alapelegy+trién[300 μg]: 2.00, maritima-alapelegy+trién[600 μg]: 1.77, viriplacaalapelegy: 0.23, viriplaca-alapelegy +trién[300 μg]: 1.88, viriplaca-alapelegy+trién[600 μg]: 1.65, F(9, 250) = 6,2529, p<0,001; és Ecsegen: maritima-alapelegy: 0.30, maritima-alapelegy+trién[300 μg]: 0.70, maritima-alapelegy +trién[600 μg]: 1.27, viriplaca-alapelegy: 0.63, viriplacaalapelegy+trién[300 μg]: 2.80, viriplaca-alapelegy+trién[600 μg]: 2.00, F(9, 290) = 12,237, p<0,001). A vizsgálatok szerint az új komponens ugyan szerepet játszik a feromon-kommunikációban, de jelenléte nem tekinthető fajspecifikusnak. Valószínűsíthető, hogy ha a reproduktív izolációt kémiai kommunikáció irányítja, a fajspecificitást egy másik, eddig feltáratlan feromonkomponens biztosítja, melynek azonosításához és szerepének kísérletes igazolásához további vizsgálatok szükségesek. 36

37 KUKORICABOGÁR POPULÁCIÓK KÁRKÜSZÖB ALÁ SZORÍTÁSA ROVARPATOGÉN FONÁLFÉRGEKKEL KISS ANDOR 1, KISS JÓZSEF 1, MICHAEL ZELLNER 2 és STEFAN TOEPFER 3 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 2 Bavaria State Research Centre for Agriculture, Freising, Németország 3 CABI, c/o Plant Protection Directorate, Hódmezővásárhely Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera, Coleoptera: Chrysomelidae) jelentős gazdasági károkat okozó faj hazánkban. A fenntartható peszticidhasználat és a biológiai védekezés térnyerése következtében megjelent a piacon egy entomopatogén fonálféreg fajon, a Heterohabditis bacteriophoran Poinar (Nematoda: Rhabditida) alapuló bioinszekticid. Több alkalmazási módja is lehetséges az entomopatogén fonálférgeknek, jelenleg a vetéskor, folyadék formában kijuttatás a legszélesebb körben vizsgált és fejlesztett módszer. Folyékony H. bacteriophora biopeszticid hatékonyságát vizsgáltuk különböző koncentrációk és károsító sűrűségek függvényében Dél-Magyarországon, április és szeptember között. A két mesterségesen fertőzött táblán 7-7 kezelést állítottunk be, táblánként 4 parcellán, az EPPO előírásainak megfelelően. 1, 2, 3 és 5 milliárd/ha sűrűséggel juttattunk ki fonálférgeket, és összehasonlítottuk egy teflutrin hatóanyagú talajinszekticiddel kezelt, valamint kezeletlen fertőzött és kezeletlen nem fertőzött kontroll parcellával. A mesterségesen fertőzött parcellákban 200, 300 és 500 tojás/tő volt a kártevősűrűség. A hatékonyságot a megjelenő imágók csapdázásával, gyökérkártétel becslésével (Iowa és node injury skála), valamint a parcellák terméshozamán mértük. Az eredmények megmutatták, hogy a fonálférgek károsíthatják a kukoricabogarakat. Különösen a magas 5 milliárd/ha koncentráció volt hatékony (84%) és jobb, mint a teflutrin talajinszekticid. A gyártó által javasolt 2 milliárd/ha dózis alacsony és közepes hatékonysággal működött. A fonálférgek némileg hatékonyabbak voltak erősebb fertőzés mellett (65% hatékonyság 500 tojás/tő), mint a gyengébbeknél (49% 200 tojás/tő, 0% 300 tojás/tő). A fonálférgek általában eredményesebbek voltak, mint a teflutrin, amely kevéssé volt hatékony, kivéve erős kukoricabogár fertőzésnél (70% 500 tojás/tő). A kapott eredmények valamivel elmaradtak más összehasonlítható vizsgálatokétól, ami a fonálférgek évi általánosan rossz túlélési mutatóival magyarázható. Az erősebb gyökérkárosításokat a fonálférgek, teflutrin is egyaránt megelőzte, de megjegyezzük, hogy kevés esetben figyeltünk meg erős gyökérrágást, még a kontrollparcellákban is ritka volt. A közepes gyökérkárosításokat részben megelőzték a kezelések, tekintet nélkül arra, hogy az teflutrin (20-27%), magas fonálféreg dózis (pl. 9% 500 tojás/tő), vagy közepes fonálféreg dózis (1-12%) volt a kezelés. A termésben 0,5-1 t/ha növekedés volt megfigyelhető a fonálférgek használata mellett. A fonálférgek átlagosan 8%-kal növelték a hozamot, míg a teflutrin 13%-kal. A javasolt koncentráció (2 milliárd/ha) eredményei ellentmondásosak voltak, más kísérletekkel összehasonlítva viszont elmondható, hogy a legtöbb talajviszonyon, szakszerűen kijuttatva elegendő lehet, azaz az entomopatogén fonálférgek a szintetikus inszekticidek alternatívái lehetnek a kukoricatermesztésben. 37

38 HOGYAN MÉRHETŐ A KÁRTEVŐK TERMÉSZETES ELLENSÉGEIKKEL VALÓ SZABÁLYOZÁSA MINT ÖKOSZISZTÉMA SZOLGÁLTATÁS? CSÁSZÁR ORSOLYA, SZALAI MÁRK, DORNER ZITA, OTTÓ LILLA és KISS JÓZSEF Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő A féltermészetes élőhelyek a Millennium Ecosystem Assessment csoportosítását követve több típusú ökoszisztéma szolgáltatást is nyújtanak egyszerre. Ezeket a szolgáltatásokat hazánkban is már a 90-es évek közepétől kutatják (pl. Kiss et al. 1994, Tóth et al. 1996, Kiss et al. 1998, Kádár et al. 2004). De ezek együttes számszerűsítése, így a féltermészetes területek ilyen típusú értékelése korábban nem történt meg, és az ehhez szükséges módszertan sem teljesen letisztult. Vizsgálatunk célja az EU-7 QUESSA projektünk keretében, hogy Közép-Magyarországon, őszi búza táblákban kidolgozzuk a megfelelő módszertant a természetes ellenségek károsítókat szabályozó hatásának (ragadozó, parazitoid aktivitás, valamint gyommagvak fogyasztása) mint ökoszisztéma szolgáltatás mérésére. A predációs nyomást, a parazitáltságot és a gyommagfogyasztást kívántuk meghatározni őszi búza táblákban, Jászdózsán és Jászárokszálláson, májustól szeptemberig. A parazitáltsági szint felméréséhez csiszolópapírra ragasztott Ephestia tojásokat használtunk, melyeket 48 órára helyeztünk ki a búzanövényekre. Az predációs nyomás megállapítására zöld és natúr színű gyurmából készített műhernyókat, illetve Calliphora lárvákat raktunk ki 48 órára, a talajra és a búza növényekre. Az észlelt ragadozó tevékenységet a következőképpen értékeltük ki: ép, enyhén sérült, erősen sérült, teljesen elfogyasztott / hiányzott csalétek. A gyommagfogyasztást a következő jelentős gyomfajok segítségével vizsgáltuk: Stellaria media, Papaver rhoeas, Galium aparine, Datura stramonium, Hibiscus trionum, Setaria pumila és Echinochloa crus-galli. A magokat kétféleképpen helyeztük ki 48 órára a talajra: petri-csészébe helyezett talajba kevertünk őket, illetve csiszolópapírra ragasztva. Az Ephestia tojásokon nem találtuk a parazitoidok aktivitásának nyomait. Lehetséges, hogy a specialista kapcsolatok miatt ez a módszer nem alkalmas az ökoszisztéma szolgáltatás mérésére őszi búzában. A Calliphora lárvák 20%-a ép maradt, 54%-a enyhén sérült, 12%-a erősen sérült, 14%-a pedig teljesen elfogyasztott volt A műhernyók esetében alig figyeltük meg a ragadozók nyomait mind a növényekre kihelyezett, mind a talajon elhelyeztettek esetében. A predációs nyomás mérésére a Calliphora lárvák hatékonyabbak voltak a műhernyóknál. A talajba kevert gyommagoknál 29%-os, míg a csiszolópapírra ragasztott magoknál 16%-os fogyást tapasztaltunk. A gyommagvak fogyasztásának mérésére mindkét módszer hatékonynak bizonyult. A vizsgálatok a következő években tovább folynak. Kiss J et al. 1994: Occurrence of predatory arthropods in winter wheat and in the field edge. Ecologie, 25: Tóth F et al. 1996: Az őszi búza fontosabb pókfajai (Araneae) talajcsapdás gyűjtésre alapozva. Növényvédelem 32: Kiss J et al. 1998: Predatory arthropods in winter wheat in Northern Hungary. IOBC/wprs Bulletin 21 (8) Kádár F et al. 2004: Futóbogarak előfordulása őszibúza-táblában és a táblaszegélyben. Növényvédelem 40,

39 A FÖLDRAJZI IZOLÁCIÓ JELENTŐSÉGE A HAZAI DOHÁNYTRIPSZ POPULÁCIÓK ELKÜLÖNÜLÉSÉBEN ALMÁSI ASZTÉRIA 1, TÓBIÁS ISTVÁN 1, BUJDOS LÁSZLÓ 2 és JENSER GÁBOR 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Nyíregyháza Zawirskát a dohánytripsz két biotípusának létezésére a vírusátviteli képességben tapasztalt eltérés vezette. A Thrips tabaci tabaci populációi a dohányon, a T. tabaci communis populációi hagymán és több más növényen táplálkoznak és szaporodnak. Filogenetikai vizsgálatok alapján a két biotípus differenciálódása több millió évvel ezelőtt kezdődött. Azonban a T. tabaci tabaci ez ideig ismert tápnövényét, a dohányt a faj eredeti elterjedési területén, a palearktikumban mindössze 500 évvel ezelőtt honosították meg. Ezért feltételeztük, hogy a T. tabaci tabaci biotípus kialakulásában valamely Solanaceae családba tartozó őshonos növényfajhoz adaptálódó populáció játszott szerepet. Különböző biotópokból származó Thrips tabaci populációk molekuláris vizsgálata során állapítottuk meg, hogy a vírusvektorként számításba vehető Thrips tabaci tabaci biotípus egyedei elsősorban a dohánytermesztő körzetekben fordulnak elő. A Solanum nigrum-on élő populációk egyedei a riboszomális DNS ITS2 régiójának bázissorendje alapján több biotípusba sorolhatók a földrajzi elhelyezkedéstől függően. Így a dohánytermesztő körzetből származó egyedek a T. tabaci tabaci biotípusba, és egy attól kismértékben eltérő, köztes típusba tartoznak. Ezzel szemben a dohánytermesztő körzettől távoli területeken előforduló egyedek a T. tabaci communis biotípussal azonosak. További gazdanövényfajokról származó populációk egyedeinek vizsgálata alapján filogenetikai törzsfát készítettünk, mely szerint élesen elkülönülnek a hagymáról, káposztáról valamint egyéb keresztesvirágúakról származó populációk a dohányon és a dohánytermesztő körzetben előforduló egyéb gazdanövényeken táplálkozó populációktól. A S. nigrum, mint a T. tabaci mindkét (ill. a köztes típussal együtt mindhárom) biotípusának gazdanövénye, jó indikátora a földrajzi izoláció fontosságának. 39

40 ADATOK A BURGONYABOGÁR (LEPTINOTARSA DECEMLINEATA) HAZAI RAGADOZÓIHOZ II. AMBRUS GERGELY, FEJES ANDRÁS, DUDÁS PÉTER és TÓTH FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő A kutatás céljaként három fő irányvonalat határoztunk meg: - feltérképezni hazánkban a burgonyabogár potenciális ragadozóit - megvizsgálni a ragadozó-zsákmány interakciókat a burgonyabogár és predátorai esetében - mekkora a kártevő sikeressége a ragadozóival szemben? Szabadföldi burgonyabogár populációk és az itt megjelent ragadozók monitorozását végeztük el több olyan ponton, ahol semmilyen vegyszeres kezelést nem kapott a burgonya állomány. Igyekeztünk a terepi ragadozási momentumokat megörökíteni. Ezt kiegészítettük számos etetési teszttel, melyeket 2012-ben és 2013-ban is laborban folytattunk le. Az etetési tesztek során burgonyabogár lárvákat különítettünk el a lárvák stádiuma (L1, L2, L3, L4) szerint. A ragadozók (Nabis spp., Xysticus spp.) mindegyik stádiumú lárvából kaptak, és figyeltük a predáció bekövetkeztét, illetve a viselkedést mind ragadozó, mind zsákmány szempontból. A ragadozó-zsákmány tesztpárokat huszonnégy óra múlva elválasztottuk egymástól. Néhány ízeltlábú csoport (Araneae, Pentatomidae, Neuroptera) képviselőit a terepi megfigyelések alkalmával sikerült regisztrálni mint a kártevő esetleges fogyasztóját, más csoportok (Carabidae, Mecoptera, Trombidiidae, Nabidae) tagjait pedig irodalmi hivatkozás után vettük potenciális burgonyabogár ragadozónak. Eddigi adataink alapján egyelőre nem találtunk olyan természetes ellenséget, amelyik növényvédelmi szempontból kielégítő mértékben fogyasztaná a burgonyabogár valamely fejlődési alakját hazai körülmények között. Az etetési tesztek rámutatnak arra, hogy a különböző lárvastádiumban lévő példányok testnagysága mennyire fontos lehet ragadozóval történő konfrontáció esetén, főleg ha ez erős antipredátor tulajdonságokkal párosul. Kutató Kari Kiválósági Támogatás Research Centre of Excellence /2013/TUDPOL 40

41 TÁJSZERKEZET ÉS PESZTICID TERHELÉS HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK COLEOPTERA EGYÜTTESEIRE MARKÓ VIKTOR 1, SOMAY LÁSZLÓ 2, KOVÁCS-HOSTYÁNSZKI ANIKÓ 2, ELEK ZOLTÁN 3, IVÁN ÁGNES 1, VARGA ÁKOS 1 és BÁLDI ANDRÁS 2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 MTA, Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Lendület Ökoszisztéma Szolgáltatás Kutatócsoport, Vácrátót 3 MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport, Budapest Régóta ismert, hogy az almaültetvények kártevő, hasznos és turista ízeltlábú együtteseit alapvetően határozhatja meg az ültetvények környezete és peszticid terhelése. Ugyanakkor kevés kísérlet történt e két tényező (háttérváltozó) nagyobb léptéken történő vizsgálatára, kvantifikálására, együttes hatásuk elemzésére. Előadásunkban 12 almaültetvényben végzett, egyéves vizsgálatunk adatai alapján mutatjuk be, hogy a tájszerkezet heterogenitása, és a peszticid terhelés változása hogyan határozza meg az ültetvények lombkoronájában kialakuló bogár (Coleoptera) együtteseket. Az ültetvényeket (telepítésük éve: 2002, fajta: Relinda, méretük: 3 7 ha) Szabolcs-Szatmár- Bereg megye területén jelöltük ki úgy, hogy az egész régiót reprezentálják. A lombkorona ízeltlábú együtteseiből 2012-ben, májustól október közepéig, háromhetente, összesen 8 alkalommal gyűjtöttünk mintákat, ültetvényenként 20 fa teljes lombkoronájának kopogtatásával. A tájszerkezet jellemzése az almaültetvények 1 km sugarú táji környezetének GIS-ben történő digitalizálásán, illetve művelési ágak szerint kategóriára bontásán alapult: település, szántó, gyümölcsös, gyep, erdészeti ültetvény, erdő, vizes élőhelyek. A növényvédőszer terhelést az IOBC peszticid hatóanyagok hasznos ízeltlábú szervezetekre kifejtett toxicitását megadó adatbázisa (IOBC Pesticide Side Effect Database) alapján határoztuk meg. Az adatbázisban a vizsgált peszticideket toxicitásuk szerint négy csoportba sorolták be. A bogár együttesekre kifejtett hatások elemzésekor az alkalmazott hatóanyagok katicabogarakra kifejtett toxicitásából indultunk ki, és ez alapján számítottunk ültetvényenként kumulált peszticid terhelési értékeket. Eredményeink szerint a peszticid terhelés növekedésével jelentős mértékben csökken az almakártevő fajok (Anthonomus pomorum, Phyllobius oblongus, egyéb almakártevő bogárfajok) egyedsűrűsége. Ugyanakkor a ragadozó (elsősorban Coccinellidae) és turista (almán nem táplálkozó, elsősorban Chrysomelidae) fajok esetén az imágók egyedsűrűsége független a peszticid terheléstől. A tájszerkezet viszont éppen fordítva hat. Nem befolyásolja a kártevő fajok egyedszámát, a ragadozó és turista fajok egyedsűrűségét viszont igen. Eredményeink arra utalnak, hogy a katicabogarak nagy tömegben települnek be az ültetvényekbe, és a kolonizáció mértékét az ültetvényeket körülvevő táji környezet fajonként és hónaponként eltérő módon határozza meg. A különböző katicabogárfajok esetén a szántóföldek, erdők, települések vagy gyümölcsültetvények nagyságának lehet jelentősége. A betelepülő turista fajok egyedsűrűségét viszont elsősorban az határozza meg, hogy az ültetvények környezetében mekkora a szántóföldi kultúrák vetésterülete. Vizsgálatainkat további rovarcsoportok elemzésével folytatjuk. Munkánkat az OTKA (NN ) támogatta. 41

42 TERMÉSZETES GYEPFOLTOK SZEREPE VÍRUSVEKTOR KABÓCÁK POPULÁCIÓDINAMIKÁJÁBAN ÉS VÍRUSTERJESZTÉSÉBEN HORVÁTH VIVIEN 1, SAMU FERENC 2, BELEZBAI ORSOLYA 2,3, RÁKÓCZI ANDRÁS 2 THOLT GERGELY 2 és 1 SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Az agrártáj ökoszisztémájában fontos szerepe van a mesterséges élőhelyekkel érintkező természetes élőhely foltoknak, melyek számos hasznos szervezet (predátorok, pollinátorok) életterei lehetnek. Ezek az állandó gyepek ugyanakkor a kártevők és kórokozók számára is biztosíthatják populációik folyamatos fennmaradását, ellentétben a szántóföldeken csak periodikusan jelen lévő gazdanövényeikkel. A munkánk célja annak megállapítása, hogy a szántók melletti löszgyep-foltok segítik-e a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus) populációinak fennmaradását és az általa terjesztett vírus (WDV) terjedését. Ehhez mezőgazdasági táblákban és gyepekben vizsgáltuk a kabócák életciklusát, és víruskimutatást végeztünk szomszédos táblák és gyepek növényeiből és kabócáiból. A vizsgálatokat két szezonon át 7, illetve 4 gyepfolt-szomszédos tábla együttesben végeztük. A kabócákat motoros rovarszippantóval gyűjtöttük a gyep-tábla szegéllyel párhuzamos transzektekben, a víruskimutatást kabócából PCR módszerrel, növényekből pedig ELISA teszttel végeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy a Psammotettix-ek a gabona eltűnése után (aratás, szántás) nem a gyepbe vándorolnak, az viszont kimutatható volt, hogy az árvakelés megjelenésével vagy az őszi vetés alkalmával a táblában az egyedszám ismét megnő. Számos gyepalkotó fűfaj hordozója a búza törpülés vírusnak, és tápnövénye a kabócának. Az eredmények alapján bár kevés esetben igazolható volt a vírus jelenléte a löszgyepekben is, de ezeknek a vírus terjedésére gyakorolt tényleges hatása jelen munka alapján nem mérhető fel, ez további vizsgálatokat igényel. 42

43 AGRÁRTERÜLETEK POSZMÉH EGYÜTTESEINEK FAJ- ÉS EGYEDGAZDAGSÁG NÖVEKEDÉSE MESTERSÉGESEN KIALAKÍTOTT MÉHLEGELŐ PARCELLÁK HATÁSÁRA SÁROSPATAKI MIKLÓS 1, BENKE SZABOLCS 2, BAKOS RÉKA 1 és VASKOR DÓRA 1 1 Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Gödöllő 2 Syngenta Kft., Budapest A Syngenta Operation Pollinator Monitoring Project 2009 óta fut Magyarországon. A projekt lényege, hogy a szántóföldi szegélyekben olyan, elsősorban pillangósvirágú növényekben gazdag magkeverékkel vetett területeket hozzunk létre (OP parcellák), amelyek virággazdagsága vonzza a poszméheket, és így a szántóföldi környezetben is minél nagyobb egyed- és fajszámban jelenhetnek meg ezek a rovarfajok. A korábbi évek vizsgálatai bebizonyították, hogy az ilyen méhlegelő parcellák valóban hatékonyan vonzzák a megporzókat, és a virágzó parcellákon valóban erősen feldúsulnak a poszméhek és egyéb pollinátorok. Ugyanakkor nem volt egyértelmű, hogy ez csak lokális hatás, vagy tájléptékű és hosszabb távú változások is bekövetkeznek az OP parcellák hatására. A 2013-as csapdázásokat olyan (OP kontroll) területpárokon végeztük, ahol az egyik területen már legalább 2-3 éve folyamatosan működő OP parcellák voltak. Ezekhez a területekhez kontroll területeket úgy választottunk, hogy lehetőleg km-en belül, de a legközelebbi OP területtől legalább 4-5 km távolságban legyenek, az OP területekhez hasonlóan agrárkultúrákkal dominált, de azért természetközeli foltokat / szegélyeket is tartalmazó környezetben. Minden területen három darab, illatanyag csalétekkel felszerelt, sárga varsás csapdát helyeztünk ki június közepe és vége között. Összesen 13 területpáron (vagyis 26 helyen) végeztünk sikeres csapdázásokat. A csapdák által begyűjtött poszméh faj- és egyedszámok egyetlen kivétellel magasabbak voltak az OP területeken, mint a hozzájuk tartozó kontrollon, illetve néhány esetben egyenlő értéket mutattak a területpárok. A páros t próba eredménye alapján az OP területeken mind a fajszámok, mind az egyedszámok szignifikánsan magasabb átlagértékeket mutatnak, mint a kontroll területek. Az összes befogott megporzó alapján végzett analízis kisebb, de hasonlóan szignifikáns különbséget mutatott. Eredményeink tehát azt mutatják, hogy több éve folyamatosan működő OP parcellák határozottan megemelhetik egy adott terület poszméh és egyéb megporzó diverzitását, és ezzel növelhetik az élőhely megporzó kapacitását. 43

44 METARHIZIUM ANISOPLIAE ROVARPATOGÉN GOMBA NYOMON KÖVETÉSE FAJSPECIFIKUS DNS SZEKVENCIA ALAPJÁN DO VAN HUNG, MAYER ZOLTÁN, BALOG EMESE és TURÓCZI GYÖRGY SZIE Növényvédelmi Intézet, Gödöllő A talajlakó kártevők elleni védekezés egyik ígéretes lehetősége az entomopatogén gombafajok kijuttatása a kártevő populációk gyérítése céljából. Az Európai Unióban több évtizede folyó kísérletekben eredményesen alkalmaztak, illetve alkalmaznak rovarpatogén gombákat, például a pajorok kártételének visszaszorítására. A kísérletek többségében a Beauveria nemzetségbe tartozó konídiumos gombákat alkalmazzák, ezekből már kereskedelmi forgalomban lévő készítmény is áll a termelők rendelkezésére. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LECONTE) és cserebogár (Melolonthidae) lárvák elleni védekezés lehetőségét vizsgálva megállapítottuk, hogy hazai talajokban ezekről a kártevőkről szinte minden esetben a Metarhizium anisopliae (METSCHN.) SOROKIN. entomopatogén gombafaj izolálható, a Beauveria és más (pl. Lecanicillium) fajok előfordulása ritka. A továbbiakban ennek megfelelően a M. anisopliae gyakorlati alkalmazhatóságát vizsgáljuk. E kísérletek során két szempontból is fontos a kijuttatott inokulum nyomonkövetése: megállapítható, hogy milyen mértékben járul hozzá a kezelés a kártevők pusztulásához, illetve mekkora a talajok természetes entomopatogén mikroba közösségének a szerepe a kártevő gyérítésében, a tervezett hatósági engedélyezés során adatokat nyerhetünk a kijuttatott gomba sorsáról a talajban, beleértve a nem célzott szervezetekre gyakorolt hatást is. Klasszikus mikrobiológiai módszerekkel egy talajlakó gomba nyomonkövetése, kimutatása általában nagyon munkaigényes, de kis hatékonyságú. Gyorsabb és sokkal érzékenyebb módszer a faj-, illetve törzsspecifikus DNS szekvenciák kimutatása PCR reakcióval. Munkánk során a M. anisopliae riboszómális RNS génjének IGS (intergenic spacer) szekvenciájára tervezett primer ilyen célú alkalmazhatóságát vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a primer alkalmas valamennyi hazai izolátumunk kimutatására, más gombafajokkal (Fusarium sp., Beauveria bassiana (BALS.-CRIV.) VUILL., Lecanicillium lecanii (ZIMM.) ZARE & W. GAMS) nem ad reakciót. A primert eredményesen alkalmaztuk a M. anisopliae kimutatására laboratóriumban fertőzött és a kísérleti területen begyűjtött lárvákból. Munkánkat a GOP Környezetkímélő hatású termék kifejlesztése entomopatogén szervezetek felhasználásával pályázat támogatta. 44

45 A KÖZÖNSÉGES ZÖLDFÁTYOLKÁK CSALOGATÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ STIMULUSOK VIZSGÁLATA KOCZOR SÁNDOR 1, SZENTKIRÁLYI FERENC 1, MIKE BIRKETT 2, JOHN PICKETT 2 és TÓTH MIKLÓS 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Biological Chemistry and Crop Protection Department, Rothamsted Research Harpenden, Hertfordshire, Egyesült Királyság A ragadozó rovarok, mint hasznos szervezetek csalogatása a kémiai ökológiai kutatások jelentős területe. A közönséges zöldfátyolkákról (Chrysoperla carnea fajkomplex) ismert, hogy bizonyos virágillatanyagok csalogató hatásúak imágóik számára. Ugyanakkor egyes Chrysopa nembe tartozó fajokat (pl. C. formosa Brauer, 1850) levéltetű szexferomon vegyületek csalogatnak. Mivel korábbi vizsgálatok szerint a Chrysopa fajok ragadozó imágói feltehetően növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak, valamint egyes észak-amerikai fajoknál kimutatták, hogy egy növényi illatanyag, a metil-szalicilát fokozza a csalogató hatást, célszerű megoldásnak tűnik a két különböző stimulus együttes alkalmazása. Ennek ellenére, mint arról korábbi előadásunkban beszámoltunk, a virágillatanyag csalétek és a levéltetű szexferomon vegyületek együttes alkalmazása lecsökkenti az odacsalogatott közönséges zöldfátyolkák számát, a vizsgált Chrysopa fajok egyedszámát azonban nem befolyásolja. A Chrysopa fajokról ismert, hogy zavarás hatására védekezésképpen átható szagú vegyületeket bocsátanak ki. Ezért ésszerűnek tűnt a feltételezés, hogy az odacsalogatott közönséges zöldfátyolkák számában tapasztalt csökkenést is a csapdába esett Chrysopa egyedek által kibocsátott vegyületek okozzák. Vizsgálataink során teszteltük a C. formosa példányok esetleges negatív hatását a Chrysoperla fátyolkák csalogatására. Szabadföldi körülmények között vizsgáltuk a jellegzetes szagot magán hordozó elpusztult C. formosa egyedek, valamit védekező szekrétumuk jellegzetes illatanyagának, a szkatolnak hatását. Ugyanakkor a levéltetű szexferomonok közvetlen hatását is teszteltük egy korai, tavaszi kísérletben, abban az időszakban, amikor a közönséges zöldfátyolkák áttelelt egyedei már aktívak, a Chrysopa fajok imágói azonban még nincsenek jelen. Az egyes stimulusok és kombinációik összehasonlítását tojásgyűjtő lapokkal is elvégeztük. Eredményeink alapján sem a jellegzetes szagot magán hordozó elpusztult C. formosa egyedek, sem a szkatol nem mutatott hatást. Ugyanakkor a levéltetű szexferomon vegyületek hatása korai vizsgálatunkban is megmutatkozott, amely egyértelműen jelzi, hogy maguk a vegyületek jelenléte csökkenti az odacsalogatott közönséges zöldfátyolka példányok számát. A tojásgyűjtő lapokkal végzett vizsgálat is hasonló eredményt hozott: a csak virágillatanyagot tartalmazó kezeléshez képest a levéltetű szexferomon vegyületek hozzáadása drasztikusan lecsökkentette a lerakott tojások számát. A levéltetű szexferomon vegyületek negatív hatása mindenképpen meglepő eredmény, amely további vizsgálatokat igényel, azonban, amennyiben a kérdést sikerül tisztázni, jelentősen hozzájárulhat a zöldfátyolkák kémiai ökológiájáról rendelkezésre álló ismereteink bővüléséhez. 45

46 CHRYSOPA VULGARIS? CHRYSOPA PERLA? CHRYSOPA CARNEA? CHRYSOPERLA CARNEA KOMPLEX? TÉVEDÉSEK ÖSSZJÁTÉKA IDEHAZA ÉS VILÁGSZERTE? BOZSIK ANDRÁS 1, MICHEL CANARD 2 és DOMINIQUE THIERRY 3 1 Debreceni Egyetem, Agrár-, és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növényvédelmi Intézet, Debrecen 2 Toulouse, Franciaország 3 Angers, Franciaország A közönséges fátyolka Chrysoperla carnea (Stephens, 1836) (Neuroptera: Chrysopidae) a leggyakoribb, a legalaposabban tanulmányozott, a leggyakrabban alkalmazott fátyolkafaj. A kezdetektől a figyelem középpontjában áll, mert kiváló jelöltje az IPM programoknak: Világszerte előfordul, lárvái polifág ragadozók, amelyek fontos növényeink közismert károsítóinak hatékony ellenségei, egyszerűen és olcsón szaporítható, mesterséges táplálék és menedékek kijuttatásával egyedszámuk és termékenységük növelhető, valamint növényvédő szereknek ellenálló népességeit találták meg. Alkalmazását azonban megnehezítik a rendszerezését végigkísérő félreértések. Mindez még az 1950-es években kezdődött a Handbuch für Pflanzenkrankheiten egyik kötetében, amelynek többszörös elírását (a legfontosabb faj a Chrysopa perla lenne?) a hazai szakirodalom átvette és szerencsétlenül konzerválta évtizedekre egy tankönyvbe. A további történések a bonyodalmat inkább csak fokozták, amely részben más okok miatt még most sem oldódott meg. Idő közben kiderült, az a taxon, amelyet korábban közönséges fátyolkának neveztek nem egyetlen faj, hanem testvérfajok komplexe. Ezek, noha alaktanilag nagyon hasonlók és bizonyos európai régiókban együttesen vannak jelen, eltérő ökológiai igények miatt különböző élőhelyeken és növényi szinteken képesek hatásos teljesítményre. A gyakorlati szakemberek egyáltalán nem ismerik a jelenséget, a rendszertannal alaposabban foglalkozók nagy része gyakorlatlan, s az aktuális rendszertani újdonságok követése nehézkes. Sok publikációban a fajok eltérő megnevezése zavaró, mert az egyik testvérfaj neve megegyezik a teljes fajkomplex nevével. Továbbá, ugyanannak a testvérfajnak más elnevezése is van. Ez a névkavalkád megnehezíti a felhasználásukat a biológiai védekezésben. Mi lehet a megoldás? A carnea elnevezést csak egyetlen fajra használjuk, arra amelyet Stephens 170 évvel ezelőtt is így írt le. A többi, az elnevezés szempontjából kérdéses fajra pedig alkalmazzuk az érvényes alternatív elnevezéseket (affinis és lucasina). A teljes fajkomplex neve maradjon Chrysoperla carnea komplex vagy carnea csoport esetleg Chrysoperla carnea sensu lato. Jelenleg hazánkban és valószínűleg Közép-Európában a következő testvérfajok fordulnak elő: a Chrysoperla affinis, a Chrysoperla carnea, a Chrysoperla lucasina és a Chrysoperla agilis faj is. A szerzők áttekintik a faj(komplex) magyarországi és nemzetközi (első sorban európai) megítélését s ennek gyakorlati következményeit különös tekintettel arra, hogy milyen elvek és ismeretek szabják meg a korrekt tájékozódást és tájékoztatást. A kérdéskörnek nagyon érdekes részét teszik ki a Ch. agilis-ra vonatkozó feltételezések és kutatási eredmények, amelyek vitatottak. A szerzők javaslatukat a rendszertani labirintusban való eligazodásra csupán átmenetinek tekintik, mert tisztában vannak azzal, hogy a speciáció folyamata nem egyetlen tényezőtől, hanem nagyszámú és gyakran kevéssé ismert tényezők eredőjétől függ, s ezek felismerése idő- és munkaigényes. 46

47 GLIFOZÁT HATÓANYAGÚ GYOMIRTÓ SZER ÉS RAGADOZÓK EGYÜTTES HATÁSA ERDEI BÉKA (RANA DALMATINA) EBIHALAKRA MIKÓ ZSANETT 1, UJSZEGI JÁNOS 1, GÁL ZOLTÁN 1, IMREI ZOLTÁN 2 és HETTYEY ATTILA 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport, Budapest 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztály, Budapest A peszticidek széleskörű alkalmazása és a növekvő igény a környezetterhelés különböző formáinak mélyebb megismerésére egyre fontosabbá teszik a nem-célszervezetekre kifejtett esetleges hatások vizsgálatát. A növényvédő szerek a természetben egyéb stressz-faktorokkal együtt fejtik ki hatásukat, melyek erősíthetik vagy gyengíthetik a gyomirtók hatását. Annak érdekében, hogy megbízható képet kapjunk a növényvédő szerek nem-célszervezetekre gyakorolt hatásairól, fontos lehet, hogy minél természetesebb körülmények között vizsgáljuk a különböző növényvédő szereket. A glifozát hatóanyagú gyomirtó szerek a legnagyobb mennyiségben alkalmazott herbicidek közé tartoznak, amelyek előképzettséggel nem rendelkező felhasználó számára is hozzáférhetőek. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy vízi környezetbe kerülve ezek a gyomirtó szerek károsíthatják az ott élő állati szervezeteket is. Ugyanakkor ebihalaknál kimutatták, hogy hasonló morfológiai változásokat okozhatnak, mint egyes ragadozók jelenléte, így ragadozók jelenlétében elméletileg akár segíthetik is a túlélést. Kísérletünkben egy glifozát hatóanyagú gyomirtó szer hatásait vizsgáltuk erdei béka (Rana dalmatina) ebihalain, három glifozát koncentrációt (0; 2 és 6,5 mg glifozát-ekvivalens/liter) alkalmazva, ragadozó jelenlétében (sebes acsa, Aeshna cyanea, Odonata) illetve anélkül. A különböző stresszorok ebihalakra kifejtett hatását a túlélés, a viselkedés, a morfológia és a testtömeg mérésén keresztül becsültük. Emellett megvizsgáltuk, hogy a magasabb glifozát koncentráció által indukált fenotípus befolyásolja-e az ebihalak túlélését szabadon úszó ragadozó jelenlétében, valamint, hogy a szer milyen hatással van a ragadozók túlélésére, testtömegére, viselkedésére és predációs hatékonyságára. Vizsgálataink egy részét egyszerre végeztük laboratóriumban és szabadföldi mezokozmoszokban, hogy az így kapott eredményeket összehasonlítva megvizsgálhassuk a standard laboratóriumi tesztek megbízhatóságát. Eredményeink szerint az ebihalak viselkedése megváltozott a növényvédő szer hatására: minél nagyobb volt a koncentráció, az állatok annál lejjebb húzódtak a dobozokban. A vizsgálati környezet ugyanakkor nagyban befolyásolta az eredményeket: a glifozát ellentétes irányú hatást fejtett ki az ebihalak testtömegére, fejlődési sebességére és morfológiájára a kétféle vizsgálati környezetben, valamint a szabadban végzett mezokozmosz kísérletben a gyomirtó szer sokkal kevésbé volt letális, mint a laboratóriumban. A szabadon úszó ragadozó jelenlétében végzett vizsgálat arra enged következtetni, hogy a glifozát által indukált fenotípus ragadozók jelenlétében előnyös lehet az ebihalak számára; bár a gyomirtó szert tartalmazó vízben nevelt állatokat több támadás érte, túlélésük valamivel jobbnak mutatkozott, mint a tiszta vízben nevelkedett társaiké. A ragadozókra ugyanakkor semmilyen általunk mért hatással nem volt a növényvédő szer. Kísérletünk alátámasztja azt az általánosabb hipotézist, miszerint a természetes, nyílt vízfelületekbe jutó szennyező anyagok közvetlen hatásaik mellett közvetetten is befolyásolhatják az élőlények túlélési esélyeit. Emellett a két vizsgálati környezetben kapott eredmények összehasonlítása arra utal, hogy a standard laboratóriumi körülmények között végzett tesztek eredményei nagymértékben különbözhetnek a valóságos, vagy azt közelítő körülmények között végzett vizsgálatok eredményeitől. Mint annyi más ökológiai vizsgálat esetén, mérlegelnünk kell a laboratóriumi vizsgálatok alkalmazhatóságát és eredményeik megbízhatóságát, szembeállítva a valóságos, vagy azt megközelítő körülmények között végzett kísérletek kivitelezésének nehézségeivel. 47

48 III. NÖVÉNYKÓRTAN 48

49 A 2012-ES SZÁRAZ ÉV HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA KÓROKOZÓINAK ÉVI MEGJELENÉSÉRE ÉS FELSZAPORODÁSÁRA CSŐSZ LÁSZLÓNÉ 1, ÓVÁRI JUDIT 1, PAUK JÁNOS 1, BERÉNYI JÁNOS 2, PURNHAUSER LÁSZLÓ 1, MATUZ JÁNOS 1, FÓNAD PÉTER 1, FALUSI JÁNOS 1, BÓNA LAJOS 1, PETRÓCZI ISTVÁN 1, PECZE ROZÁLIA 3 és CSEUZ LÁSZLÓ 1 1 Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged 2 Institute of Field and Vegetable Crops, Novi Sad/Baci Petrovac, Szerbia 3 Syngenta Kft., Budapest Az éghajlat változás hatására egyre gyakrabban alakulnak ki szélsőséges időjárási viszonyok Magyarországon, amelyek nagymértékben befolyásolják a mezőgazdasági termelés eredményességét. Ezek közé a szélsőséges időjárású évek közé tartozott 2012 is, amely az őszi búza számára igen száraz év volt. A csapadék hiánya nemcsak az őszi búza termését befolyásolta, hanem az őszi búza kórokozóinak megjelenését és felszaporodását is. A száraz időjárás következtében a fertőző anyag mennyisége jelentősen lecsökkent, amelynek következményeként a kórokozók késői megjelenését feltételeztük 2013-ban. A 2013-as év még szélsőségesebbnek bizonyult a március végi téli időjárással (havazás, 0 o C alatti hőmérséklet), majd a későbbi időszakban a tartós o C körüli hőmérséklettel. A nemesítők számára ezek az évek sok hasznos információval szolgálhatnak a fajták alkalmazkodó képességéről, a kórokozók megjelenéséről és felszaporodásáról, a kísérleti helyek közötti különbségekről ban a tenyészidő folyamán az ország 17 kísérleti helyén (Kocs, Szeged, Kisújszállás, Prügy, Lippó, Dalmand, Táplánszentkereszt, Mezőhegyes, Kiszombor, Eszterágpuszta, Tordas, Bábolna, Székkutas, Szarvas, Jászboldogháza, Debrecen, Kaposvár) kísértük figyelemmel a kórokozók előfordulását. A 17 helyből 15 helyen alakult ki értékelhető mértékű természetes fertőzöttség valamelyik betegségből. A 2012-es száraz évjárat a levélfoltosságot okozó kórokozók (Drechslera tritici-repentis, Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana) megjelenését befolyásolta legkevésbé, mivel az őszi és téli csapadék megfelelő feltételeket teremtett felszaporodásukhoz. Az első tünetek már áprilisban láthatók voltak, azonban értékelhető mértékű természetes fertőzöttség május elejére alakult ki. A tenyészidő végére Prügyön, Dalmandon, Mezőhegyesen és Jászboldogházán súlyos járvány alakult ki. A biotróf kórokozókat (lisztharmat, levélrozsda, sárgarozsda) nagyobb mértékben befolyásolták az időjárási körülmények. A természetes lisztharmat (Blumeria graminis f.sp. tritici) fertőzöttség mértékét nyolc helyen tudtuk értékelni, melyek közül Dalmandon és Mezőhegyesen alakult ki közepes mértékű járvány. A levélrozsda (Puccinia triticina) fertőzöttséget hét helyen értékeltük, amelyek közül Kocson súlyos, Bábolnán közepes járványt figyeltünk meg. A sárgarozsda (Puccinia striiformis f.sp. tritici) nagyobb mértékű előfordulását 2001 óta nem tapasztaltuk. A hűvös tavasznak köszönhetően az ország számos helyén megjelent a sárgarozsda, amelyből Szegeden, Táplánszentkereszten és Szarvason alakult ki közepesnél erősebb járvány. A fajták ellenállóképességét elemezve megfigyelhettük azt is, hogy néhány 2001-ben jó sárgarozsda ellenállóságot mutató fajta 2013-ban fogékonynak bizonyult, amely arra utal, hogy a 2013-as sárgarozsda populáció rasszösszetétele eltért a 2001 évitől. A vizsgálati helyek között jelentős eltéréseket tapasztaltunk a kórokozó populáció összetételében, a megjelenés időpontjában és a kialakult járvány mértékében. A munkát a HuSrb/1002/214/045 BIOCEREAL IPA pályázat támogatta. A szerzők köszönettel tartoznak Gajdács Kálmánnénak, Berki Lászlónak és Vizi Renátának a mintagyűjtésben, felvételezésben és a kórokozó azonosításban nyújtott segítségükért. 49

50 A PIRIFORMOSPORA INDICA GYÖKÉRKOLONIZÁLÓ ENDOFITON GOMBA CSÖKKENTI AZ ÁRPA GYÖKERÉNEK FUZÁRIUMOS FERTŐZÖTTSÉGÉT, ÉS FOKOZZA TÖBB ANTIOXIDÁNS AKTIVITÁSÁT HARRACH D. BORBÁLA, 1 HELMUT BALTRUSCHAT, 2 BARNA BALÁZS, 1 FODOR JÓZSEF 1 és KARL-HEINZ KOGEL 3 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Anhalt University of Applied Sciences, Center of Life Sciences, Institute of Bioanalytical Sciences, Bernburg, Németország 3 Research Center for Bio Systems, Land Use, and Nutrition, Justus Liebig University Giessen, Giessen, Németország Az árpa (Hordeum vulgare) fuzáriumos betegségei közé tartozik a gyökér- és szártőrothadás, mely jelentősen gátolja a növények növekedését, és a pusztulásukhoz is vezethet. Különböző Fusarium fajok idézhetik elő, a vizsgálatunkban egy Fusarium culmorum izolátum szerepelt. A Piriformospora indica gombát a bazídiumos gombákhoz sorolják vegetatív képleteinek jellemzői alapján, de ivaros szaporodását még nem figyelték meg. A P. indica sokgazdás gomba, a gyökér felszínét és külső rétegét kolonizálja. A P. indica gombával fertőzött növények nem mutatnak betegségtüneteket, sőt általában a gomba növekedésserkentő hatása tapasztalható. A fuzáriumos gyökér- és szártőrothadás tünetei nagyon jelentősen mérséklődtek, amikor a F. culmorum fertőzést megelőzően a P. indica gomba spóráival fertőztük az árpanövények gyökerét. A P. indica kedvező hatása a fuzárium toxinok, pl. fuzarinsav hatása ellen is megnyilvánult. A fuzáriumos fertőzés mértéke szignifikánsan csökkent a P. indica hatására, amit egy trihotecén mikotoxinok szintézisében szerepet játszó F. culmorum-specifikus gén segítségével határoztunk meg. A fuzáriummal fertőzött árpagyökerekben csökkent az aszkorbinsav (C-vitamin) és glutation (GSH) mennyisége, valamint a szuperoxid-dizmutáz, aszkorbát-peroxidáz, glutation-reduktáz, dehidroaszkorbát-reduktáz és monodehidroaszkorbát-reduktáz aktivitása. Ezzel összhangban nőtt a lipid peroxidáció mértéke, valamint az oxidált aszkorbát (dehidroaszkorbát) és a glutation diszulfid (GSSG) aránya a fuzáriummal fertőzött gyökerekben. Ezzel szemben sem az aszkorbinsav és a glutation szintje, sem a fent említett antioxidáns enzimek aktivitása nem csökkent a fertőzetlen kontroll növényekben mérthez viszonyítva, ha a fuzáriummal fertőzött növényeket előzetesen már kolonizálta a P. indica. Ennek megfelelően a lipid peroxidáció mértéke és a kismolekulájú antioxidánsok oxidációja is jelentősen visszaszorult a ferőzött gyökerekben a P. indica fuzárium ellen megnyilvánuló védő hatásának következtében. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a nekrotróf kórokozó gombák ellen hatásos védelmet nyújt, ha a P. indica gomba megerősíti a gyökér antioxidáns védelmi rendszerét. A munkát az OTKA (K83615 és K61594) támogatta. 50

51 HŐKEZELÉSSEL INDUKÁLT FOKOZOTT FOGÉKONYSÁG ÁRPÁBAN EGY HEMIBIOTRÓF GOMBÁVAL (BIPOLARIS SOROKINIANA) SZEMBEN KÜNSTLER ANDRÁS 1, FÜZÉK KÁROLY 2 és KIRÁLY LÓRÁNT 1 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, Budapest Korábbi kutatások szerint árpa levelek rövid, másodperces hőkezelése (49 C ) fokozott fogékonyságot eredményez a biotróf árpa lisztharmattal (Blumeria graminis f.sp. hordei) szemben, amely együtt jár egy reaktív oxigénfajta, a hidrogén-peroxid (H 2 O 2 ) szintjének csökkenésével (lásd: Barna et al., Plant Physiol. Biochem. 59, 37-43, 2012). Kíváncsiak voltunk arra, hogy 1/ a hőkezelt, lisztharmat-fertőzött árpában hogyan változik egy másik reaktív oxigénfajta, a szuperoxid (O 2.- ) szintje, 2/ a rövid hőkezelés milyen hatást vált ki árpában egy nekrotikus tüneteket okozó, hemibiotróf gomba (Bipolaris sorokiniana, teleomorf: Cochliobolus sativus) fertőzése során? A vizsgálatokhoz kétféle árpa genotípust (cv. Ingrid és cv. Ingrid Mla12) használtunk. Az árpa lisztharmatot fogékony árpán (cv. Ingrid) tartottuk fenn, míg a B. sorokiniana-t burgonya dextróz táptalajon tenyésztettük. A fertőzött levelekben a reaktív oxigénfajtákat standard szövetfestési eljárásokkal mutattuk ki (O 2.- : nitro blue tetrazoliumos festés, ill. H 2 O 2 : diamino-benzidines festés). A fertőzött növényekben a B. sorokiniana mennyiségét, ill. a növényi génexpressziót a megfelelő génszakaszokra tervezett indítószekvenciák felhasználásával, szemikvantitatív és valós idejű PCR-, ill. RT-PCR módszerrel mértük. A lisztharmat-fertőzés előtt 2 órával hőkezelt rezisztens árpa (cv. Ingrid Mla12) részlegesen fogékonnyá válik (megjelennek a lisztharmat-tünetek). Kimutattuk, hogy ilyenkor a szuperoxid (O 2.- ) mennyisége a levelekben jelentősen csökken a kezeletlen növényekhez képest. A hőkezelt árpa levelekben a szuperoxid-csökkenés a fertőzés után egy nappal már detektálható volt. Ha a hőkezelt árpát a hemibiotróf (nekrotikus tüneteket okozó) B. sorokiniana-val fertőztük, szintén jelentősen megnőtt a fogékonyság: a leveleken fokozódott a szöveti nekrózis és nőtt a kórokozó mennyisége is. A fokozott fogékonyság viszont ebben az esetben mind a szuperoxid, mind a hidrogén-peroxid mennyiségének növekedésével járt együtt. A növényi stresszválasszal (védekezéssel) kapcsolatos génexpressziós változásokat a B. sorokiniana-fertőzést követő egy napon belül vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy egyes sejthalál gátlásban szerepet játszó gének (HvSOD, HvDHARcyt, HvBI-1) valamint egy patogenezissel kapcsolatos gén (HvJIP-23) kifejeződése elsősorban a hőkezelés hatására fokozódik. A patogenezissel kapcsolatos HvPR1-b gén aktivitása viszont kifejezetten a B. sorokiniana-fertőzés hatására nőtt meg jelentősen. A kutatást az OTKA K84002 pályázata támogatta 51

52 DICKEYA FAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYÁBAN, NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ NAGY ÁGNES és KÁRPÁTINÉ GÁL BERNADETT NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs A burgonyát eredetileg csak a trópusi és szubtrópusi országokban károsító, Magyarországon korábban csak az üvegházi dísznövény kultúrákban fellépő Dickeya fajok, (korábbi elnevezésük szerint Erwinia chrysanthemi) kártétele a hazai burgonya állományokban az 1980-as évek végétől rendszeresnek számít. A Dickeya fajok európai, burgonyában regisztrált kártételéről szóló tudósítások száma az elmúlt évtizedben megnövekedett, elsősorban annak kapcsán, hogy a korábban burgonyában károsító Dickeya fajokhoz képest (D. dianthicola, D. chrysanthemi, D. dadantii) új, agresszívebb fajt (változatot?) azonosítottak, amelyet a szakirodalom Dickeya solani -ként említ. A Dickeya solani jelenleg Európa jelentős burgonyatermesztő országaiban, valamint egyes Földközi-tenger menti országokban fordul elő. E kórokozó azonosítása jelenleg elsősorban molekuláris biológiai módszerekkel, valamint tápanyag hasznosítási tesztekkel történik, a gazdanövényen okozott tünetek alapján az egyes burgonyapatogén Dickeya fajok egymástól való elkülönítése nem lehetséges. Vizsgálataink során a NÉBIH NTAI Pécsi Bakteriológiai Laboratórium által az 1990-es években, valamint a közötti időszakban nedves szártőrothadás, vagy hervadás tüneteit mutató bugonyaszárakból izolált, Erwinia chrysanthemi-ként meghatározott, a laboratórium törzsgyűjteményében tárolt izolátumokkal patogenitási tesztet, zsírsavanalízist, tápanyag hasznosítási, valamint hagyományos, illetve valós idejű PCR teszteket végeztünk. A vizsgálatainkba bevont, a fent jelzett két időszakban izolált, véletlenszerűen kiválasztott izolátum vizsgálata során megállapítottuk, hogy a burgonyaszeletet valamennyi izolátum rothasztotta, a Pectobacterium és a Dickeya fajok rutin elkülönítésére ajánlott, valamint a BIOLOG rendszerben alkalmazott tápanyagforrások hasznosítása tekintetében, továbbá zsírsavösszetételük alapján egyformának bizonyultak. A Dickeya és a Pectobacterium nemzetség egymástól való elkülönítésére alkalmas ADE1/ADE2 primerpárral végzett hagyományos PCR vizsgálatban valamennyi izolátumból kinyert DNS-ből a Dickeya fajokra jellemző 420 pb nagyságú terméket szaporítottunk fel. A valós idejű PCR vizsgálatra tervezett, D. dianthicola specifikus DIA-AF/DIA-AR. primerpárral EvaGreen-es PCR vizsgálatban csak az 1990-es években izolált törzsekből nyertünk olyan olvadáspontú PCR amplifikont, mint a referencia Dickeya dianthicola törzsből, míg a Dickeya solani specifikus SOL-CF/SOL-CR primerpár, csak a ben izolált törzsekből szaporított fel a Dickeya solani referenciatörzzsel azonos olvadáspontú amplifikont. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a hazai burgonya állományokban az 1990-es években a Dickeya nemzetség dianthicola faja, míg a es időszakban a solani -nak nevezett faja károsított. A D. solani -ként azonosítható faj megfigyeléseink szerint szántóföldi körülmények között nedves szártőrothadásos és hervadásos tüneteket egyaránt előidézhet. A burgonyapatogén Dickeya fajok hazai összetételében bekövetkezett változás összefüggésben lehet az időjárási körülmények változásával (felmelegedés), de az általuk okozott kár jelentőségének növekedése - a hűvösebb klímájú nyugat- és észak-európai országokkal ellentétben Magyarországon nem újkeletű, mivel az 1980-as évek végétől napjainkig a legjelentősebb hazai, baktériumos eredetű burgonya tőpusztulással járó esetek kiváltó okaként Dickeya fajt határoztunk meg. 52

53 GÖRÖG- ÉS SÁRGADINNYE FAJTÁK FOGÉKONYSÁGA AZ ACIDOVORAX AVENAE SUBSP. CITRULLI KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMRA ARADI ADRIENN 1, VÉGH ANITA 1, KAPPEL NOÉMI 2, BALÁZS GÁBOR 2 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék, Budapest A dinnyefélék gyümölcsrothadását okozó baktérium, az Acidovorax avenae subsp. citrulli mára az egész világon széles körben elterjedt, szinte mindegyik földrészen megtalálható. Hazánkban elsőként 2007-ben, Medgyesegyházán írták le a kórokozó jelenlétét, mely nagy gazdasági kiesést okozott. Vélhetően törökországból, ahol már bizonyítottan jelen volt a baktérium korábban import oltott palántával került be hazánkba. Munkánk során görög- és sárgadinnyefajták palántáinak és terméseinek fogékonyságát vizsgáltuk a kórokozó baktériumra. A dinnyemagokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének üvegházában neveltük és fertőztük. Az érett termések mesterséges fertőzését pedig a Növénykórtani Tanszék laboratóriumában végeztük el. A fertőzések előtt teszteltük a kórokozó patogenitását, virulenciáját kígyóuborka termésén. A baktérium tiszta tenyészetéből szuszpenziót készítettünk és permeteztük a palántákra. A palánták fertőzése a magok vetése után 14 nappal, egy-két valódi lombleveles állapotban történt. Két napig magas páratartalmat biztosítottunk és nap múlva értékeltük a palántákon kialakult tüneteket. A vizsgált két sárgadinnyefajta palántái ( Brennus és London ) közepesen fogékonyak a kórokozóra. A görögdinnye fajták közül a Crisby és a két hagyományos fajta a Crimson Sweet és a Sugar Baby többé-kevésbé azonos mértékben mutattak tüneteket. A Nosztalgia fajta mondható az egyetlen ellenálló fajtának a kísérletbe vont fajták közül. Az oltott Crisby palánták toleránsabbak a sajátgyökerűvel szemben. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az alanyok önmagukban is kevésbé fogékonyak a baktériumra. A termésfertőzés során a természetben előforduló külső sérüléseken át történő fertőzés mechanizmusát imitáltuk. A terméseket baktérium szuszpenzióba mártott lándzsatűvel fertőztük. A terméseket a fertőzést követően 7 nappal értékeltük a kialakult tünetek alapján. A vizsgált két sárgadinnyefajta közül egyiken sem alakult ki a kórokozóra jellemző tünet. A görögdinnyefajták közül a legfogékonyabb a Sugar Baby hagyományos fajta, a terméshús teljes mértékben elrothadt. A Crisby fajta viszont ellenállónak bizonyult, csupán a fertőzés helye körül alakultak ki tünetek, melyek alig hatoltak a terméshúsba. A dinnyefajták palántáinak és terméseinek a kórokozóval szembeni fogékonysága nem függ össze egymással. A bár a sárgadinnyefajták palántáinak fogékonysága közepesnek mondható termései egyáltalán nem fertőződnek a kórokozóval. A baktérium magyarországi megjelenése óta nem vizsgálták a fajták érzékenységét. A kórokozó számára kedvező időjárás esetén, valamint import palánták termesztése során újra megjelenhet a baktérium, nagy gazdasági veszteséget okozva. A termesztők szempontjait figyelembe véve ezért tartottuk fontosnak a dinnyefajták fogékonyságának vizsgálatát az Acidovorax avenae subsp. citrulli kórokozóra. A továbbiakban magátviteli kísérleteket, valamint újabb fajták kísérletbe vonását tervezünk. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 53

54 HOGYAN FERTŐZI A PAPRIKÁT A LEVEILLULA TAURICA LISZTHARMATGOMBA? KISS LEVENTE 1 és BÓKA KÁROLY 2 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete, Budapest 2 ELTE TTK Biológiai Intézet, Növényszervezettani Tanszék, Budapest A paprikalisztharmat az elmúlt évtizedekben világszerte és idehaza is jelentős problémát okozott a paprikatermesztésben. A termesztett paprikafajták és hibridek zöme fogékony a kórokozóval szemben, ugyanakkor a lisztharmat-fertőzések elleni védekezésben széleskörűen elterjedt technológiák hatékonysága korlátozott a paprikalisztharmat esetében. Ez részben a kórokozó (Leveillula taurica) sajátos életmódjával magyarázható. Az L. taurica a lisztharmatgombák egyik különleges, elsősorban trópusi és szubtrópusi vidékeken elterjedt Phyllactinieae nevű csoportjának képviselője, amelyről viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk. Csak részben ismert például a kórokozó gazdanövényköre, genetikai változékonysága valamint hemiendofitikus életmódja. Jelen munkánk célkitűzését ez utóbbi tulajdonság alapos vizsgálata jelentette. Fény- és elektronmikroszkópos módszerekkel valamint valós idejű (real-time) PCR-technikával feltártuk a fertőzési folyamat egészét az L. taurica esetében. Megállapítottuk, hogy az L. taurica micéliuma a fertőzést követően hosszú ideig kizárólag endofitikus módon, a levélszövetek belsejében növekszik, csupán ezt követően törnek a felszínre a sztómákon át a dimorfikus konídiumokat képző konídiumtartók. Az endofitikus fázis akár két hétig is eltarthat, a levélszövetek korától, a paprikafajtától és más tényezőktől függően. Ezt követően a hifák a levelek felületén is növekedésnek indulnak, így a micélium hemiendofitikussá válik. A fertőzési folyamat különböző szakaszaiban a levelek belsejében ill. ezek felszínén valós idejű PCR-módszerrel meghatározott L. taurica micélium mennyisége jó egyezést mutatott a fertőzési index értékeivel. Részletesen tanulmányoztuk az L. taurica különleges, sok más lisztharmatgombafajtól eltérően nem a bőrszöveti, hanem a fotoszintetizáló parenchimasejtekbe bocsátott hausztóriumait, amelyekkel a micélium táplálékot von el a megfertőzött levélszövetekből. Vizsgálataink a paprikát fertőző L. taurica életmódjának több, eddig ismeretlen részletét is feltárták. SZAKIRODALOM Jankovics T, Kiss L (2013) A paprikalisztharmat. Agrofórum 24(11): Zheng Z, Nonomura T, Bóka K, Matsuda Y, Visser RGF, Toyoda H, Kiss L, Bai Y (2013) Detection and quantification of Leveillula taurica growth in pepper leaves. Phytopathology 103(6): A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretei között valósult meg. Az itt ismertetett kutatómunka egy részét az LHNV2008 NFÜ-projekt támogatta. 54

55 PLANTAGO ASIATICA MOSAIC VIRUS MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON LILIOMON PÁJTLI ÉVA 1, EKE SÁNDOR 2, HALÁSZ BARNABÁS 1 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 2 Egyéni vállalkozó, Dabas A legnagyobb magyar liliom kertészetben a téli, fényszegény időszakban a Lilium sp. levelein nagy kiterjedésű hosszanti, érmenti nekrózist figyeltünk meg 2013-ban. A növények felkopaszodtak, csökkent a virágprodukció, a növények elhaltak. A tünetek erős fényintenzitás esetén maszkírozódtak, így a nyári időszakban csak ritkán voltak megfigyelhetők. Ilyen tünetekről számoltak be Hollandiában 2010-ben Lilium spp.-ről. A kórokozót Plantago asiatica mosaic virus-ként (PlAMV) azonosították (Plant Protection Service of the Netherlands; 2010). Japánban izoláltak először PlAMV-t liliomról (L. maximowiczi) (Ozeki et al., 2006). Spanyolországból származó liliomhagymák PlAMV fertőzöttségét mutatták ki Angliában 2012-ben (Fera diagnózis adat, július). Az összrns kivonást a Spectrum Plant Total RNA Kit-tel (Sigma-Aldrich) végeztük a gyártó utasításait követve. A cdns szintézishez a PolyT2 (5 - CGGGGATCCTCGAGAAGCTTTTTTTTTTTTTTTTT-3 ) primert és RevertAidTM Premium Reverse Transcriptase (Fermentas) enzimet használtuk. A PCR során Potex1 (5 - CAYCARCARGCXAARGAYSA-3 ) (Gibbs et al., 1998) és a Potex 3 RC (5 - GTATBKNGCCATNGTKCC-3 ) (Van der Vlugt et al., 2002) univerzális potex primerek segítségével megsokszoroztunk a vírus polimeráz génjének 400 bp hosszú szakaszát. A PCR során az anellálási hőmérséklet 45 C és az elongáció 30 másodperc volt. A PCR-terméket pgem-t Easy Vector (Promega) plazmidba klónoztuk, majd Escherichia coli DH5α sejtekbe transzformáltuk. Hat független klón szekvenciáinak meghatározását végeztük el. Az általunk vizsgált izolátumot összehasonlítottuk az NCBI adatbázisban található szekvenciákkal. A szekvenciák összeillesztéséhez és elemzéséhez a CLC DNA Workbench 6.6 (CLC bio). A szekvenciák páronkénti összehasonlításához a ClustalW2 Multiple Sequence Alignment programot használtuk. A begyűjtött mintából két különböző Plantago asiatica mosaic virus izolátumot azonosítottunk. A két magyar izolátum a vizsgált régióban 99,5%-os azonosságot mutatott. Az NCBIban található PlAMV izolátumok közül 98,1%-os azonosságot mutatnak a Hollandiában Lilium sp.-ről izoltált kórokozóval. Ez a tény nem meglepő, ugyanis, a liliom hagymák is Hollandiából érkeztek Magyarországra. A magyar PlAMV izolátumok a Japánban L. maximowiczii-ről izolált 6 izolátummal 82%-ban egyeztek meg, míg a Primula sieboldii-ról származóval 83,5%-ban. Az orosz (Acc. No.: Z21647) és amerikai Nandina domestica-ról (Acc. No.: AY800279) leírt izolátummal csupán 78% körüli az azonosság a vizsgált szakaszon. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 55

56 PHYTOPHTHORA FAJOK VIZSGÁLATA EGY PUSZTULÓ MÉZGÁS ÉGER ÁLLOMÁNYBAN SÁRÁNDI-KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC és SZABÓ ILONA Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron A mézgás éger (Alnus glutinosa) fitoftórás pusztulására 1993-ban figyeltek fel először Nagy- Britanniában. A jellegzetes tünetegyüttest a korona kiritkulása, a levelek klorózisa, ágak, koronarészek elhalása, a törzsön a tőtől felfelé hatoló kambium elhalás, a törzs alsó részén sötét kátrányfoltok megjelenése és erős nedvfolyás megjelenése, végül a fák pusztulása a 2004-ben önálló fajként leírt interspecifikus hibrid, a Phytophthora alni okozta Európa-szerte. Magyarországon a kórokozót 1999-ben azonosították éves lápi éger állományokból 1. A P. alni okozta súlyos és nagy kiterjedésű égerpusztulást követően több nyugat-magyarországi mézgás éger állományban az életben maradt fák elhúzódó sínylődése, pusztulása volt tapasztalható. Intézetünk kutatásai 1999 és 2005 között ezen állományok talajából kilenc Phytophthora faj P. alni, P. plurivora, P. gonapodyides, P. gregata, P. inundata, P. lacustris, P. megasperma, P. taxon Hungarica, P. sp. 1 előfordulását mutatták ki 1, ben és 2012-ben évi két alkalommal (júniusban és szeptemberben) végeztünk újabb felméréseket egy, a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Kapuvári Erdészetének területén fekvő, pusztuló lápi égerállományban rögzített, 20 fából álló mintaterületen. Főbb célkitűzéseink közt szerepelt, hogy nyomon kövessük a mintaterület fáinak egészségi állapot-változását, valamint, hogy pontos képet kapjunk a talajban élő fitoftóra közösségről és annak esetleges változásairól. A mintaterületen minden alkalommal felmértük a fák egészségi állapotát, valamint talaj- és kéregmintákat gyűjtöttünk. A talajmintákból babérmeggy (Prunus laurocerasus) és Rhododendron sp. leveles csapdázással, fitoftóra-szelektív táptalajon sikerült Phytophthora izolátumokat kitenyészteni. Az izolátumok azonosítása a riboszomális DNS ITS1 5.8S ITS2 szakaszainak szekvenciái alapján történt. A jelentősebb fajok patogenitását egyéves mézgás éger csemeték mesterséges fertőzésével igazoltuk. Bár a gyökfőn aktív tünetet csak az utolsó felmérés során és mindössze egyetlen esetben észleltünk, a fák koronájában jelentkező hervadásos tünetek alapján a mintaterület fáinak egészségi állapota megfigyelésünk első évében romlott, míg a későbbiekben nem változott szignifikánsan. A területről eddig 8 fajt azonosítottunk a június szeptember közötti időszakból. Ezek a P. alni, a P. gregata, P. inundata, P. lacustris, P. plurivora, P. polonica, valamint két, hivatalosan nem leírt taxon, a Phytophthora sp. oaksoil és a Phytophthora taxon Hungarica. További öt izolátum pontos faji azonosítása folyamatban van. A gyűjtött P. alni, P. gregata, P. inundata és P. lacustris törzsek közül egy-egy, jellegzetes törzs patogenitását csemeték törzsének sebzésével, illetve talajfertőzéssel igazoltuk. A talajfertőzési kísérlet eredményei alapján, a csemeték gyökereit legnagyobb mértékben a P. alni károsítja. Ezt követi a P. lacustris, majd a P. gregata, míg a P. inundata okozta károsodás alig észlelhető mértékű volt. A sebzéssel fertőzött csemeték esetében is hasonló eredményt kaptunk. A P. alni okozta a legnagyobb területű nekrózisokat (átlag: 502,32 mm 2 ). Ezt követte a P. lacustris (132,59 mm 2 ), míg a P. gregata és a P. inundata által okozott nekrózisok közepes, illetve kisméretűnek (56,51 mm 2, ill. 33,68 mm 2 ) bizonyultak. 1. Szabó, I., Nagy, Z., Bakonyi, J. & Érsek, T. First Report of Phytophthora Root and Collar Rot of Alder in Hungary. Plant Dis., 1251 (2000). 2. Szabó, I., Lakatos, F. & Sipos, G. Occurence of soilborne Phytophthora species in declining broadleaved forests in Hungary. European Journal of Plant Pathology 137: (2013). 56

57 VADGESZTENYE BAKTÉRIUMOS KÉREGFEKÉLYÉNEK ELSŐ MAGYARORSZÁGI MEGJELENÉSE NÉMETH JÓZSEF 1 és VAJNA LÁSZLÓ 2 1 NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs, 2 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest A vadgesztenye baktériumos nedvfolyását és fekélyét előidőző Pseudomonas syringae pv. aesculi ((ex Durgapal & Singh 1980) Young et al. 1991) kártételét először Indiában figyelték meg Aesculus indica fajon. A kórokozó a 2000-es évek eleje óta Európa-szerte terjedőben van, jelenléte Belgiumban, Csehországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, és Norvégiában bizonyított Aesculus hippocastanum, Aesculus indica, Aesculus carnea és Aesculus flava fajokon. A vadgesztenye fajokon és fajtákon belül lényeges fogékonyságbeli különbségek tapasztalhatók. A kórokozó európai terjedése alapján hazai megjelenésére számítani lehetett tavaszán a Gödöllői Királyi Kastély parkjának a 2009-ben, német import szaporítóanyagból telepített Aesculus carnea vadgesztenyefaj, Briotti fajtájú, 98 fából álló fasorában, egyes fákon jelentkező tünetek alapján a "bleeding canker" néven ismert súlyos baktériumos betegség fellépésének gyanúja merült fel. Vizsgálataink célja volt a betegség tüneti vizsgálata, a feltételezett kórokozó kimutatása, és bakteriológiai valamint molekuláris módszerekkel történő azonosítása. A 2013 tavaszán és nyarán végzett tüneti vizsgálatok megerősítették a gyanút, hogy a Gödöllői Királyi Kastély parkjában lévő fákon a tüneteket baktériumos fertőzés okozza. A fák törzsén különböző magasságban a kéreg felületen hosszanti, pár cm-től arasznyiig terjedő hosszúságú kéregrepedéseket észleltünk. A repedések mentén a szövet rozsdabarna, barna, vagy fekete elszíneződést mutatott. A kéreg felső rétegét lehántva az alsó szövetek sárgásbarna márványos elszíneződését észleltük. A súlyosabban fertőzött fákon a fekélyes, jórészt elhalt szövetrészek a fatörzset már majdnem körbeérték őszére már több fa elpusztult, és számos fán mutatkoztak a betegség tünetei. A betegség előrehaladott állapotában lévő fákon a lombozat gyér volt, a korona transzparensé vált. A lombozat sárgás színezetű lett, elhalt gallyak és vesszők voltak láthatók. A tüneti vizsgálatok idején a kéregrepedésekből folyadék-könnyezést, folyást a száraz időjárás miatt nem tapasztaltunk, azonban a korábbi nedvfolyások beszáradt, fekete maradványai nyilvánvalóak voltak. A beteg kéregszövetekből és tünetet nem mutató levelekből vett mintákból a feltételezett kórokozó kitenyésztése King B agarra történő szélesztéssel történt. A mintákból nyert, tiszta tenyészetekkel elvégzett vizsgálatok során az izolátumok dohány hiperszenzitív reakciója pozitív volt, a burgonyaszeletet nem rothasztották, arginin dihidroláz enzimet nem termeltek, oxidáz negatívak és leván pozitívak voltak, az eszkulint nem hidrolizálták. 2 napos King B tenyészetekből kinyert DNS-ből PCR vizsgálatban a G3-G4, G5-G6 primerpárokkal a pozitív referenciatörzsekhez hasonlóan 298, illetve 224 bázispár nagyságú termékeket szaporítottunk fel, amelyeket 2 %-os agarózgélben történő, elektroforetikus futtatást követő etidium bromidos festéssel mutattunk ki. A valós idejű PCR vizsgálatra tervezett P.s.a. primerpárral végzett EvaGreen-es PCR vizsgálatban a hazai P. aesculi izolátumokból ugyanolyan olvadáspontú PCR amplifikonokat nyertünk, mint a referencia törzsekből. ERIC primerpárral végzett Rep- PCR tesztben a hazai izolátumok az Egyesült Királyságban és Németországban izolált referencia törzsekkel megegyező mintázatot adtak. A kórokozó június hónapban, tünetmentes levélből általunk történt izolálása megerősíti Mullett és Webber (2013) azon megállapítását, amely szerint a kórokozó a tünetmentes levelek felületén epifita formában is jelen van. E populáció további fertőzés forrásául szolgálhat. Vizsgálataink: a tüneti megfigyelések, bakteriológiai vizsgálatok és a molekuláris módszerrel végzett azonosítás igazolta, hogy a gödöllői A. carnea Briotii fajta fiatal fáin fellépett betegséget a Pseudomonas syringae pv. aesculi baktérium okozza. Ismereteink szerint a betegség magyarországi fellépésére ez az első adat. 57

58 LOMBHULLATÓ DÍSZFÁK BAKTÉRIUMOS KÉREGBETEGSÉGEI ZÁMBÓ ÁGNES, VÉGH ANITA és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest Az utóbbi években számos nemzetközi publikáció jelent meg a lombhullató díszfák kéregrepedését, kátrányosodását, feketefolyását okozó baktériumok előfordulásáról. Hazánkban platánfákon kéregrepedéseket, a beteg foltokból vöröses-barnás színű váladék szivárgását figyeltük meg a vegetáció folyamán. A beteg fák jellegzetesen kellemetlen szagúak voltak. Fűzfán is megfigyeltünk hasonló tüneteket, elsősorban kéregrepedés, de kevés fehér, habzó váladék, valamint a fák részleges elhalása volt még tapasztalható. Megfigyeléseink során, a tünetek elsősorban olyan fákon jelentek meg, melyek házikertekben, parkokban öntözött területeken fordultak elő vagy vízpartokhoz közel helyezkedtek el. Munkánk során célul tűztük ki a lombhullató díszfák kéregbetegségeit okozó kórokozók azonosítását, valamint a kórokozók rokonsági viszonyainak feltérképezését és 2013 során az ország különböző pontjairól gyűjtöttünk mintákat, platán (Platanus x acerifolia), illetve fűzfáról (Salix sp.). A mintákat laboratóriumba történt szállítást követően King B táptalajra helyeztük. A baktériumokból tiszta tenyészetet készítettünk és a további vizsgálatokhoz táptalajon tartottuk fent őket, valamint megőrzésre krioprezerváltuk. Az izolátumok patogenitásának és virulenciájának tesztelése különböző gazdanövényeken történt. A vizsgálatok során eleget tettünk a Koch-posztulátumoknak (Koch, 1876). Az izolátumokkal hiperszenzitív tesztet végeztünk dohánynövényeken (Nicotiana tabacum L.), az izolátumok biokémiai tulajdonságait API 20E kittel (Biomérieux, France) vizsgáltuk. A baktérium fajok 16S rrns szakaszának, valamint háztartási gének (atpd, infb) nukleinsav szekvenciáit meghatároztattuk. A szekvencia adatok alapján a rokonsági kapcsolatokat megvizsgáltuk és filogenetikai törzsfát készítettünk. A beteg fákról gyűjtött mintákból izolált kórokozók King B táptalajon áttetsző, fehéres, ép szélű, kiemelkedő kolóniákat képeztek. A 16S rrns szakasz szekvencia alapján a fűzfáról izolált kórokozó a Brenneria salicis (syn.: Erwinia salicis), a platánról izolált kórokozó Brenneria nigrifluens (syn.: Erwinia nigrifluens). A magyar B. salicis izolátum 100%-os hasonlóságot mutatott a B. salicis referencia izolátummal (AJ233445), a magyar B. nigrifluens izolátumok 99%-os hasonlóságot mutatott a B. nigrifluens referencia izolátummal (AJ233415). A magyar B. salicis izolátum a háztartási gének vizsgálata alapján nagyobb hasonlóságot mutat a B. nigrifluens izolátumokkal, mint a B. salicis izolátumokkal. A háztartási gének, illetve a 16S rrns szakasz molekuláris vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a magyar, platánról származó B. nigrifluens izolátumok elkülönülnek a nemzetközi adatbázisban található izolátumoktól. A kórokozók klasszikus és molekuláris bakteriológiai vizsgálata alapján elmondhatjuk, hogy a platánfák, súlyos, rendszeresen előforduló kéregbetegségét a B. nigrifluens kórokozó okozza. A Brenneria nemzetségbe tartozó baktériumfajok melegkedvelők, az utóbbi évek hosszantartó forró nyarai elősegíthetik a kórokozók felszaporodását, elterjedését, valamint újabb Brenneria fajok megjelenését is hazánkban. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 58

59 AZ ALMA VENTÚRIÁS VARASODÁS, AZ ALMA MONILÍNIÁS GYÜMÖLCSROTHADÁS ÉS AZ ALMAFALISZHARMAT JÁRVÁNYDINAMIKÁJA INTEGRÁLT ÉS ÖKOLÓGIAI ÜLTETVÉNYEKBEN ÉS HASZNOSÍTÁSA A NÖVÉNYVÉDELMI PROGNOSZTIKÁBAN HOLB IMRE 1,2 1 Debreceni Egyetem, Kertészettudományi Intézet, Debrecen 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Az alma ventúriás varasodás (Venturia inaequalis), az alma monilíniás gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena) és az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha) az alma legismertebb gombabetegségei. Az almaültetvények növényvédelmében jelentős szerepük van az ellenük való védekezésnek. A három gombabetegség elleni környezetbarát védekezés alapja az előrejelzés. Előrejelzés azonban a kórokozók biológiai és tömegszaporodási jellemzőinek ismeretén alapszik, amely a járványdinamikai vizsgálatokat igényel között végzett munkánk célkitűzése volt az alma ventúriás varasodás, az alma monilíniás gyümölcsrothadás és az almafalisztharmat járványainak időbeli és térbeli vizsgálata mechanikai, agrotechnikai, biológiai és kémiai védekezési elemekre épülő kísérletekben három almafajtán ( Jonathan, Mutsu, és Prima ) környezetkímélő (integrált és ökológiai) almatermesztési rendszerekben. Az egyes védekezési elemeket külön-külön és kombinációkban is vizsgáltuk, majd a pre- és posztharveszt időszakban hetenkénti-kéthetenkénti gyakorisággal vételeztük fel a betegségek időbeli fertőzöttségi gyakoriságát. A 3 évtől kezdődően két jellemző időpontban a betegségek térbeli terjedését is felvételeztük. Az adatainkra idősoros és geostatisztikai modelleket illesztettünk és meghatároztuk a járvány jellemzésére legalkalmasabb modell-paramétereket valamennyi védekezési elem és kombinációik esetében. Az ötéves modell-paraméter adatok alapján sorrendbe állítottuk védekezési elemeket és azok kombinációit annak megfelelően, hogy melyek csökkentették leginkább a betegségek tömegszaporodási jellemzőit. Majd meghatároztuk, hogy mely modell-paraméterek lehetnek hasznosak a növényvédelmi prognosztikában. A leghatékonyabb védekezési módszereknél kapott előrejelzésre is alkalmas modell-paramétereket a meglévő prognosztikai modellek algoritmusaiba illesztettük, növelve azok védekezésben betöltött hatékonyságát. A kutatás részben az A2-SZJ-TOK sz. pályázat és részben a K78399 és K sz. OTKA pályázat támogatásával készült. 59

60 A MEGGYANTRAKNÓZIS KÓROKOZÓJÁNAK AZONOSÍTÁS 50 ÉVVEL EZELŐTTI FORMALINBAN TARTÓSÍTOTT GYÜMÖLCSÖKBŐL TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A meggyantraknózis tüneteit hazánkban Lehoczky János figyelte meg elsőnként 1957-ben az ország keleti részén. A járványért felelős kórokozót Gloeosporium fructigenum (legitim neve: Colletotrichum gloeosporioides) néven írta le, melyet morfológiai bélyegei alapján azonosított. A meggytermesztőknek az elmúlt jó néhány évben újra súlyos veszteségeket okozott a betegség. A Colletotrichum gloeosporioides mellett a Colletotrichum acutatum lehet felelős a járvány kialakulásáért. Évek óta tartó vizsgálataink során kizárólag a Colletotrichum acutatum ot izoláltuk több mint negyven esetben, az ország különböző részeiről származó beteg gyümölcsökből. Ezt a kórokozót Simmond 1965-ben különítette el a másik fajtól molekuláris vizsgálatok alapján. A két faj hagyományos taxonómiai bélyegek alapján nagyon nehezen különböztethető meg egymástól, morfológiai hasonlóságuk miatt. Sokszor felmerült a kérdés, hogy az 1950-es évek végén vajon melyik kórokozó lehetett felelős a járvány kialakulásáért. A Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén a tartós preparátumok között megtaláltuk a Lehoczky János által 1957-ben gyűjtött és formalinos, réz-szulfátos oldatban tartósított, az antraknózis tipikus tüneteit mutató meggyterméseket. Vizsgálatunk során célul tűztük ki a vizes preparátumból az örökítőanyag kivonását, molekuláris azonosítását és összevetését a 2010 óta gyűjtött egyéb izolátumok szekvenciájával. A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén végeztük. A DNS kivonás során a saját izolátumaink esetében Dellaporte és mtsai. (1983) módszerét vettük alapul, de ezzel a módszerrel a tartósított növényi mintából nem sikerült az örökítőanyagot kivonni. Több módszert is kipróbáltunk, míg végül a White és Kaper (1989) által kidolgozott módszert követve sikerrel jártunk. A DNS kivonás előtt a tartósított gyümölcsöket desztillált vízzel öblítettük le, majd fenol-kloroformos extrakciót alkalmaztunk. A polimeráz láncreakció során az ITS5 (5'- GGAAGTAAAAGTCGTAACAAGG-3') és NL4 (5'-GGTCCGTGTTTCAAGACGG-3 ) primerpárt használtuk, melyek az ITS régiót sokszorozzák meg. A tisztított PCR termékeket pgem-t Easy plazmidba ligáltuk és Escherichia coli JM109-es törzsébe transzformáltuk. A minipreparátum és plazmid tisztítás után a mintákat Gödöllőre a Biomi Kft-hez küldtük meghatározásra. Az elkészült szekvenciákat összevetettük a saját, valamint a nemzetközi adatbázisban fellelhető szekvenciákkal és elkészítettük a régió filogeneikai törzsfáját. A formalin és réz-szulfát tartalmú oldatban tartósított gyümölcsmintából is a Colletotrichum acutatum kórokozót mutattuk ki. A filogenetikai törzsfát elemezve az 1957-ből az ország keleti részéből származó kórokozó a legnagyobb homológiát a magyar izolátumok közül egy Nyíregyházáról származó izolátummal mutatta. Vizsgálatunkkal bizonyítottuk, hogy már 1957-ben is a Colletotrichum acutatum okozta a meggyantraknózist járványt, ahogy napjainkban is. Munkánkat az OTKA PD pályázat támogatta. 60

61 ÚJ KÓROKOZÓ VESZÉLYEZTETI A HAZAI DIÓTERMESZTÉST VÉGH ANITA, BORSOS GERGELY, ZÁMBÓ ÁGNES és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A dió kérgének egyik legfontosabb bakteriális eredetű betegsége a sekély kéregrák. A betegséget a Brenneria nigrifluens baktérium okozza. A B. nigrifluens baktérium által okozott tüneteket elsőként 1955-ben figyelték meg, majd 1957-ben publikálták Kaliforniában, ekkor a kórokozót még Erwinia nigrifluens néven írták le (Wilson et al., 1957). A kórokozó az Erwinia amylovora baktériummal mutatta a legnagyobb hasonlóságot, de egyes biokémiai tulajdonságokban a két faj eltért egymástól. Később a baktériumfajt a molekuláris vizsgálatok alapján átsorolták a Brenneria nemzetségbe, a kórokozó új tudományos neve a Brenneria nigrifluens lett (Hauben et al., 1998). A kórokozó előfordulását publikálták Irán területéről is, 1994-ben spanyol kutatók számoltak be arról, hogy a B. nigrifluens már Európa területén is fellelhető. Olaszországban a kutatók éves termő korú fákon illetve fiatal oltványokon egyaránt megfigyelték a kórokozó által kiváltott tüneteket. Franciaországban az ország déli, illetve nyugati területeiről jelentették a kórokozó előfordulását ben a Magyarországgal szomszédos Szerbiából is közölték a kórokozó előfordulását és leírták az általa okozott tüneteket. Zánkán, 2012 nyarán kéregrepedést figyeltünk meg, idős diófa törzsén. A kérgen feketés folyás volt megfigyelhető. A kórokozót klasszikus tenyészbélyeg, Gram-tulajdonság, hiperszenzitív reakció, biokémiai (API 20E, API 50CH) tulajdonság, patogenitási teszt és molekuláris vizsgálati módszerrel 16S rdns azonosítottuk. A kórokozó tenyésztéséhez King-B táptalajt használtunk, melyen ép szélű, kiemelkedő, fehér kolóniák képződtek. Meghatároztuk a kórokozó alapvető biokémiai és fiziológiai tulajdonságait. A kórokozó patogenitását egészséges dióhajtásokra és zöld diótermésekre történő inokulációval bizonyítottuk. Eredményeinket összevetve az irodalmi adatokkal a kórokozót Brenneria nigrifluens-ként azonosítottuk. A molekuláris vizsgáltok során vizsgáltuk a 16S rrns-t kódoló gén bázissorrendjét. A 16 S rdns vizsgálat során univerzális primereket (63f, 1398r) használtunk. A dióról származó izolátum a vizsgált szakaszon 100% homológiát mutatott B. nigrifluens izolátumokkal. Diófa törzséről sikeresen izoláltuk és meghatároztuk a kéregrepedés és feketefolyás kórokozóját, a Brenneria nigrifluens-t. A kórokozó természetes fertőzéséről diófán hazánkban eddig még nem számoltak be. Magyarországon a dió kéregrepedése, feketefolyása új baktériumos betegség. A jövőben a kórokozó komoly károkat okozhat a hazai dió szaporítóanyag előállításban és termesztésben. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 61

62 A SZŐLŐT KÁROSÍTÓ 16SR V-C ÉS D ALCSOPORTBA TARTOZÓ FITOPLAZMÁK HAZAI FELDERÍTÉSE ÉS GENETIKAI JELLEMZÉSE VAD REZERVOÁR NÖVÉNYEKEN EMBER IBOLYA 1, SALAR PASCAL 2, DANET JEAL-LUC 2, FOISSAC XAVIER 2, KÖLBER MÁRIA 3, BISZTRAY GYÖRGY DÉNES 1 és MALEMBIC-MAHER SYLVIE 2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest 2 INRA, Bordeaux-i Egyetem, Gyümölcs Biológiai és Kórtani Csoport, Villenave d'ornon, Franciaország 3 Genlogs Biodiagnosztika Kft., Budapest Az Aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée FD) Európa szőlő ültetvényeiben előforduló karantén betegség. Szőlőn a betegség járványos terjedésért felelős vektor az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus). Az elmúlt években természetes vad FD fitoplazma rezervoárokat azonosítottak. 16SrV-C és D alcsoportba tartozó fitoplazmákat mutattak ki enyves éger (Alnus glutinosa), erdei iszalag (Clematis vitalba) és bálványfa (Ailanthus altissima) fajokból. Igazolták, hogy e gazdanövényeken élő vektorok (Oncopsis alni, Dictyophara europea, Orientus ishidae), alkalomszerű táplálkozás során, képesek átvinni a betegséget szőlőre (Maixner et al. 2001; Filippin et al. 2009). A FD fitoplazmák map gén alapú genetikai jellemzése során 3 fő csoportot (mapfd1, 2, 3) különböztettek meg, amely genotípusok a S. titanus vektorral járványosan terjednek (Arnaud et al., 2007). Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Svájcban a mapfd2 (16SrV-D/FD-D); Olaszországban és Szlovéniában mapfd3 (16SrV-C/FD-C) törzs jelenléte domináns. Magyarországon az amerikai szőlőkabóca megjelenését 2006-ban írták le (Dér et al., 2007), majd az FD betegséget szőlőn elsőként 2013-ban találták meg Zala megyében (Kriston et al., 2013). Annak érdekében, hogy megbecsüljük, milyen kockázatot jelenthetnek az évelő rezervoárok az FD hazai elterjedésében, felmértük az Elm yellows (16SrV) csoportba tartozó fitoplazmák előfordulását az ország különböző borvidékeinek környezetében élő potenciális gazdanövényeken és 2012 között 7 megyékből 150 mintát gyűjtöttünk be, amelyek fajösszetétele a következő volt: Vitis vinifera (80), A. glutinosa (36), C. vitalba (14) és néhány további sárgulást/vörösödést mutató évelő növény (20). A mintákat PCR/RFLP módszerrel vizsgálatuk (Ember et al., 2011). A 16SrV csoportba tartozó minták további jellemzése a map gén alapján történt. A szekvenciák szerkesztését, a filogenetikai elemzéseket (Maximum Parsimony módszer) STADEN Package programmal végeztük, analízishez a 16SrV csoportba tartozó referencia törzseket használtuk (Malembic-Maher et al., 2011). A begyűjtött szőlő növényekből 16SrV csoportba tartozó fitoplazma nem volt kimutatható. Az ország 5 borvidékéről származó vad rezervoárok fitoplazma fertőzöttségének felmérése során A. glutinosa és C. vitalba növényekből 86% és 71%-ban 16SrV-C és D fitoplazmák jelenlétét igazoltuk. Huszonnyolc izolátum (22 enyves éger és 6 erdei iszalag) genetikai jellemzése során megállapítottuk, hogy minden éger izolátum az Égersárgulás (AldY) alcsoportba sorolható, egy növény azonban a mapfd1 genotípust hordozta; továbbá mind a 6 erdei iszalag mintában a mapfd3 fitoplazma genotípust azonosítottuk. A vizsgálatok bizonyították, hogy az FD (mapfd1, 3) járványos törzsei előfordulnak Magyarországon. A kapott eredmények alapján kijelentethető, hogy a vad rezervoárok, mint az enyves éger (A. glutinosa) és erdei iszalag (C. vitalba) hazánkban is potenciális veszélyt jelenthetnek, mint a Flavescence dorée fertőzés kiindulási pontja. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez azokban szőlőültetvényekben jelent igazi kockázatot, ahol az FD-vektor amerikai szőlőkabóca (S. titanus) megtelepedett, és jelenlétével járványt idéz elő. 62

63 DÍSZ-ÉS TERMESZTETT CSERESZNYE-ÉS MEGGYFAJTÁK FOGÉKONYSÁGA PRUNUS FAJRÓL SZÁRMAZÓ ERWINIA AMYLOVORA KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMRA VÉGH ANITA, DUDÁS ANITA és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A tűzelhalás betegség a világ mintegy 40 országában előfordul. A betegséget az Erwinia amylovora (Burrill) Winslow et al. nevű baktérium okozza. A kórokozó 1955-ben Amerikából Európába került és fokozatosan terjedt el az egész kontinensen, majd 1995-ben Magyarországon is észlelték a tűzelhalás tüneteit. A baktérium a Rosaceae család mintegy 40 nemzetségébe tartozó 200 növényfajt képes megfertőzni, főként az almatermésűeket, számos dísznövényt és vadon élő növényfajt. Külföldi irodalmakban a kórokozó megjelenését egyre több új gazdanövényről publikálták az elmúlt években, mint például a japán szilván (Prunus salicina), az európai szilván (Prunus domestica), a kajszin (Prunus armeniaca) és a kajszi és szilva hibridjén (Pluot ). Magyarországon is észlelték a baktériumot európai szilvafa (Prunus domestica) fiatal hajtásán, valamint cseresznyeszilván (Prunus cerasifera) is, így nem zárható ki, hogy a jövőben, hazánkban is potenciális gazdanövényei lesznek újabb Prunus fajok is és a kórokozó járványszerű fellépésére is számíthatunk. A Budapesti Corvinus Egyetem, Növénykórtani Tanszék laboratóriumában mesterséges fertőzési vizsgálatokat végeztünk dísz- és termesztett cseresznye- és meggyfajtákon cseresznyeszilváról származó Erwinia amylovora baktériummal. Ezen kísérlet célja volt, hogy megvizsgáljuk a fajták virágainak- és éretlen terméseinek fogékonyságát a Prunus fajról izolált Erwinia amylovora kórokozó baktériumra. A vizsgálati módszereket részben a külföldi, részben pedig a hazai rezisztenciakutatásban alkalmazottak közül vettük át, ahol az eredmények értékelésénél a fertőzési skálát módosítottuk. A fajták fogékonyságának, illetve ellenállóságának megállapításához a virágokon és a gyümölcsökön kialakult tüneteket vettük alapul. Megállapítottuk, hogy a vizsgált cseresznye- és meggyfajták fogékonyak a baktériumra és eredményeink alapján bizonyítást nyert az a tény is, hogy a különböző növényi szervek eltérő ellenállósággal rendelkeznek azonos fajta esetén. Az ellenállóság megítéléséhez a virág rezisztenciáját tartjuk elsődlegesnek, de szükséges a hajtás- és gyümölcs fertőzések eredményeivel is kiegészíteni, hogy következtetést vonhassunk le egy fajta Erwinia amylovora kórokozóra való fogékonyságáról/ellenállóságáról. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 63

64 MONILINIA LINHARTIANA IZOLÁTUMOK JELLEMZÉSE ÉS A FUNGICIDEK IN VITRO HATÉKONYSÁGA A KÓROKOZÓ ELLEN LANTOS ANNA, PETRÓCZY MARIETTA, PAPP ÁGNES és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A birs virágok, hajtások és fiatal gyümölcsök elhalását okozó Monilinia linhartiana (Prill. & Del.) Dennis hazánkban régóta ismert kórokozó. Az irodalmi adatok elsősorban a tüneteket, a morfológiai bélyegeket és a biológiáját részletezik, azonban a gomba izolálásával, a tenyészbélyegek jellemzésével és a növényvédő szerek hatékonyságával alig foglalkoznak tavaszán két helyszínről izoláltuk a kórokozót. A tipikus tüneteket mutató levelek és hajtások egyrészt egy siófoki intenzív birsültetvényből származtak, ahol a kémiai növényvédelem ellenére minden évben rendszeresen fellép a kórokozó. A másik izolátum Harkányból, egy felhagyott gyümölcsösből származik. Az in vitro hatásvizsgálat során 19 monilíniás betegség ellen engedélyezett növényvédő szer hatékonyságát vizsgáltuk mérgezett agarlemez módszerrel. A kórokozó azonosítása a morfológiai bélyegek vizsgálatán túl polimeráz láncreakcióval történt az ITS (Internal Transcribed Spacer) régió alapján. Az ITS régió szekvenciája mellett a β-tubulin gén bázissorrendjének 1500 bp hosszúságú szakaszát vizsgálatuk, valamint elemeztük más Monilinia fajokkal mutatott hasonlóságukat. A betegség következtében a leveleken a levélnyéltől kiinduló, erek mentén terjedő nekrózis jelent meg, majd az egész levéllemez elhalt. A tüneteket mutató leveleken szürke bevonat formájában megjelentek a jellegzetes konídiumláncok. A láncokban a konídiumok között a Monilinia fajok Disjunctoriae csoportjára jellemző módosult konídiumokat, diszjunktorokat figyeltünk meg, melyek átlagosan 2,7 μm hosszúságúak. A makrokonídiumok gömbölydedek, egysejtűek, hialinok, átlagosan 10,2 μm x10,3 méretűek. A kontakt hatású készítmények közül a Cuproxat FW, Funguran-OH 50 WP, Pluto 50 WP, Rézoxiklorid, Nordox 75 WG gyakorlatban alkalmazott dózisban fungisztatikus hatásúnak bizonyultak, viszont tízszeres hígításban már csak 5-10%-os mértékben gátolták a tenyészetek fejlődését. Fungicid hatást tapasztaltunk mindkét hígításban az Antracol 70 WG, Captan50 WP, Dithane-M45, Flint Max, Folicur Solo, Mirage 45EC, Orius 20 EW, Systhane Duplo, Teldor 500 SC, Topas 100 EC és a Topsin-M 70 WDG készítményeknél. Ezek közül a Flint Max, a Folicur Solo, az Orius 20 EW, a Systhane Duplo és a Topas 100 EC alkalmazható a kórokozó elleni növényvédelemben az AKG keretein belül. Az Antracol 70 WG-t, a Dithane-M45-öt és a Topsin-M 70 WDG-t a feltételesen felhasználható készítmények közé sorolják. A Chorus 75 WG és az Rovral Aquaflov gyakorlati dózisban fungicid hatásúak voltak, tízszeres hígításukban azonban fejlődésnek indultak az izolátumok, de a gátlás így is minden esetben meghaladta a 90%-ot. A Zato 50 WG és a Quadris csak gyengén gátolta a kórokozó fejlődését, így a strobilurin típusú készítmények alkalmazását nem javasoljuk a védekezés során. Az ITS régió és béta-tubulin gén elemzése alapján a diszjunktorral rendelkező fajok egyértelműen elkülönültek a filogenetikai törzsfán más Monilinia fajoktól. AZ ITS régió kb. 500 bp hosszúságú szakaszát vizsgálva az adatbázisban található két spanyol M. linhartiana izolátumhoz képest 4, illetve 5 bázis szubsztitúciót találtunk. A M. linhartiana legközelebbi rokonságban a M. amelanchieris, a M. mali és a M. aucupariae fajokkal áll a vizsgált szekvenciarészlet alapján. A gomba β-tubulin génjével kapcsolatban elsőként közöltünk szekvencia adatot, mely a későbbiekben teljesebbé teheti a Monilinia fajok evolúciójáról alkotott képet. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 64

65 ÚJ DIAGNOSZTIKAI MÓDSZEREK KIDOLGOZÁSA A SZŐLŐ VÍRUSFERTŐZÖTTSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁRA CZOTTER NIKOLETTA 1, DEÁK TAMÁS 2, LÁZÁR JÁNOS 3, BISZTRAY GYÖRGY 2 BURGYÁN JÓZSEF 1 és VÁRALLYAY ÉVA 1 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Diagnosztikai Csoport, Gödöllő 2 Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest 3 NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét A szőlőültetvények élettartamát, valamint termésük minőségét alapvetően befolyásolja a növény vírusokkal, viroidokkal való fertőzöttségének mértéke. A szaporítóanyagok fertőzöttsége sok esetben látens, vizuálisan nem detektálható, ugyanakkor kiindulópontja lehet a fiatal ültetvényeken kialakuló járványoknak, ezért is fontos a vírusmentes szőlő szaporítóanyagok használata. A szaporítóanyagok vizsgálatát általában biotesztekkel, valamint ELISA vizsgálatokkal végzik, melyekkel a latens fertőzések sokszor nem mutathatóak ki. A kimutatási módszerek fejlődésével egyre inkább előtérbe kerülnek a nagyobb érzékenységgel rendelkező molekuláris biológiai módszerek, mint az RT-PCR, hibridizációs technikák, új generációs szekvenálás. Munkánk célja, olyan molekuláris biológiai diagnosztikai módszerek kidolgozása, amellyel nagy érzékenységgel, pontosan és rövid időn belül detektálható a vírusfertőzöttség a szőlő szaporítóanyagokban. Vizsgálataink során Gambino és mtsai által (2006) kilenc vírus (Szőlő levélsodródás 1,2,3 vírus, Arabis mozaik vírus, Szőlő fertőző leromlás vírus, Szőlő foltosodás vírus, Szőlő vírus A, B, Szőlő faszöveti barázdáltság vírus) kimutatására alkalmas multiplex RT-PCR módszerét módosítottuk, optimalizáltuk és tettük még érzékenyebbé, hogy a szőlőt fertőző növényvírusok jelenlétét a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet izolátor házának klónjain megvizsgáljuk. Az ezen technikával egy adott vírus jelenlétére pozitívnak mutatkozó klónok RNS kivonatait radioaktívan jelölt próbával történő hibridizációs eljárásokkal vizsgáltuk tovább, vagy az amplifikált terméket szekvenáltattuk annak érdekében, hogy az adott vírus jelenlétét nagy pontossággal mutathassuk ki. Ezen érzékeny hibridizációs eljárások alkalmazásával nemcsak a fertőzött ültetvények, hanem a vírusmentesítés egyes lépéseinek mintáiból is megbízhatóan azonosíthatóak a szőlő mintákban található, Magyarországon nagy gyakorisággal előforduló szőlő vírusok. CN a VM Kutatói utánpótlást elősegítő program résztvevője. Munkánkat a VM céltámogatásával és a KTIA_AIK pályázat keretein belül végeztük. Gambino, G. and Gribaudo, I. (2006) Simultaneous detection of nine grapevine viruses by multiplex reverse transcription-polymerase chain reaction with coamplification of a plant RNA as internal control. Phytopathology, 96,

66 PAPRIKÁRÓL SZÁRMAZÓ REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ ÉS VAD TÍPUSÚ PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS) IZOLÁTUMOK SZEKVENCIÁINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA ALMÁSI ASZTÉRIA 1, CSÖMÖR ZSÓFIA 1, NEMES KATALIN 1, CSILLÉRY GÁBOR 2, SALÁNKI KATALIN 1, PALKOVICS LÁSZLÓ 3 és TÓBIÁS ISTVÁN 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Budakert Kft., Budapest 3 BCE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus, TSWV) által okozott igen komoly károkat a Szentes környéki paradicsom- és paprikatermesztésben 1995-ben észlelték először. A súlyos járványok kitörésében ebben az időben szerepet játszott a TSWV hatékony vektorának, a nyugati virágtripsznek (Frankliniella occidentalis) Magyarországra történő behurcolása és terjedése. A TSWV fertőzések megelőzését a tripsz fajok, valamint a TSWV és tripsz gazdanövényei elleni védekezés jelentette. A Capsicum chinense paprika fajból származó Tsw rezisztenciagén paprika fajtákba történt beépítése után kevesebb figyelmet fordítottak a tripsz elleni védekezésre. Részben ez okozta a években szórványosan, míg 2012-ben egyre több helyen észlelt TSWV rezisztencia áttörő törzs megjelenését rezisztenciagént hordozó paprika fajtákon a szentesi paprikatermesztő régióban. A rezisztencia áttörő TSWV törzs megjelenését különböző vírus kimutatási módszerekkel igazoltuk (tesztnövény, szerológiai és RT-PCR). Az irodalmi adatok szerint a vírus a Tsw gén által kódolt rezisztenciát áttörő tulajdonságot meghatározó szekvenciát az S RNS-en lokalizálták. Ezért célul tűztük ki a magyar rezisztencia áttörő TSWV izolátumok S RNS-ének meghatározását, és a vad típusú izolátumokkal történő összehasonlítását. A magyar TSWV izolátumokat termesztett paprikán jellegzetes tüneteket mutató növényekről (bogyóról) gyűjtöttük Szentesen és Szegváron, másrészt Olaszországból és Portugáliából származtak a minták. A vírusgenom S RNS szekvenciáját határoztuk meg öt rezisztencia áttörő (RB) és két normál, vad típusú (WT) TSWV izolátum esetében. A TSWV szekvenciák % azonosságot mutattak. A magyar rezisztencia áttörő (RB) izolátumok nagyobb fokú hasonlóságot mutattak a magyar vad típusú (WT) izolátumokkal, mint az olasz ill. portugál RB törzsekkel. A magyar TSWV izolátumok és a génbankban elérhető általunk választott izolátumok NSs régiójának szekvenciája alapján filogenetikai törzsfát készítettünk. A törzsfa európai izolátumokat tartalmazó ága további csoportokra bontható földrajzi eredetük szerint. A magyar TSWV izolátumok a bolgár alcsoporttal alkotnak közös ágat. Az általunk izolált portugál és olasz TSWV izolátumok pedig egy külön alcsoportot alkotnak az európai ágon belül. A hazai rezisztencia áttörő és nem áttörő TSWV törzseket a vizsgált genom szakaszban az 1 2 %-os eltérés alapján nem lehetett elkülöníteni. Találtunk azonban olyan báziseltéréseket, amelyek csak a magyar rezisztencia áttörő törzsekre jellemzők. A fehérjében ezek a különbségek egy aminosav megváltozását okozzák a 104. helyen, a treonin helyett alanin található. Mindezek az eredmények azt a feltételezést támasztják alá, miszerint a TSWV rezisztencia áttörő törzsek nem egy földrajzi helyen alakultak ki, és kerültek be a különböző országok paprikatermesztő régióiba, hanem az adott termesztő körzetben már jelenlévő vad típusú izolátumokból szelektálódtak ill. jöttek létre a Tsw gén szelekciós nyomása hatására. Másrészt ez a rezisztencia áttörő képességért felelős mutáció nem általánosan egy adott aminosav/aminosavak megváltozásához köthető, hanem földrajzi elterjedéstől függően számos eltérő pontmutáció állhat a hátterében. 66

67 A PARADICSOM FOLTOS HERVADÁS VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV) FERTŐZÉSE ÉS A PAPRIKA (CAPSICUM ANNUUM L.) BOGYÓ MELANOTIKUS GYŰRŰSFOLTOSSÁG (FMRS) BETEGSÉG OK-OKOZATI KAPCSOLATÁNAK IGAZOLÁSA SALAMON PÁL 1, NEMES KATALIN 2 és SALÁNKI KATALIN 2 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest A paradicsom foltos hervadás vírus (Tomato spotted wilt virus, TSWV) fertőzése és a paprika (Capsicum annuum L.) bogyó melanotikus gyűrűsfoltosság (FMRS) betegség ok-okozati kapcsolatának igazolásához üvegházi viszonyok között tripsz átvitellel fertőzési kísérletet végeztünk. A TSWV-Ca1 jelzésű, nem rezisztenciatörő izolátumával fertőzött paprika növényeket, mint vírusdonorokat izolátorban neveltünk, melyeken vírusmentes paprikáról származó nyugati virágtripszeket (Frankliniella occidentalis) szaporítottunk. A vírusdonor paprikák közé egészséges Petunia hybrida, a TSWV-vel szemben fogékony valamint a Tsw rezisztencia gént tartalmazó rezisztens paprika akceptor növényeket helyeztünk. A TSWV tripszekkel történő terjedését és nagy fertőzési nyomását a petúnia indikátor növények levelein kialakuló nagyszámú nekrotikus lézió jelezte. A TSWV fogékony paprikák levelein a vírusra jellemző szisztemikus sárga mozaik tüneteket, színesedő bogyóin gyűrűsfoltosságot, a rezisztens akceptor paprika növények levelein elhaló léziókat, bogyóin az FMRS betegség tipikus tüneteit figyeltük meg. Az FMRS-t mutató beteg bogyók melanotikus foltjaiból a TSWV-t bioteszttel és RT-PCR módszerrel egyaránt kimutattuk. Korábbi eredményeink (Salamon, 2009; Salamon és mtsai, 2011) valamint a tripszekkel végzett fertőzési kísérleteink a Koch posztulátumoknak megfelelően igazolták, hogy az FMRS betegséget a Tsw rezisztencia gént tartalmazó paprikákon a tripszekkel a bogyókra átvitt TSWV fertőzése okozza. Irodalom: Salamon, P J. Agric. Sci. Univ. Debrecen 2009/38. Supplement. pp ; Salamon, P., Nemes, K. és Salánki, K Agrártud. Közl. 2011/43. Debreceni Egyetem, pp

68 AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) 2B FEHÉRJÉJÉNEK SZEREPE A VÍRUS NÖVÉNYEN BELÜLI TERJEDÉSÉBEN FÜGGETLEN A GÉNCSENDESÍTÉS SZUPPRESSZÁLÁSÁTÓL NEMES KATALIN 1, GELLÉRT ÁKOS 2, BALÁZS ERVIN 2 és SALÁNKI KATALIN 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár Az uborka mozaik vírus a Cucumovirus nemzetség névadó tagja, egyike a legszélesebb a gazdanövénykörrel rendelkező vírusoknak. Több mint 800 növényfajt fertőz szisztemikusan, súlyos gazdasági károkat okozva elsősorban a zöldségnövények termesztésében. A CMV fertőzése során összesen öt vírus eredetű fehérje termelődik, melyek közül a legutoljára felfedezett és legkisebb (110 aminosav) 2b fehérje funkciói a legsokoldalúbbak. Mindössze 110 aminosavból áll, molekulatömege kb. 12kDa és a szubgenomi RNS 4A-ról transzlálódik. A 2b szerepét igazolták a CMV gazdanövénykörének meghatározásában, a vírus hosszú távú mozgásában. Bizonyos esetekben hipervirulencia faktorként azonosították és a szalicilsav hatását is gátolja, mely a szisztemikus szerzett rezisztencia (systemic acquired resistance, SAR) hírvivő molekulája. A 2b fehérje más vírusfehérjékhez hasonlóan képes a növény poszttranszkripcionális géncsendesítési (posttranscriptional gene silencing, PTGS) védekező mechanizmusát gátolni.máig kérdéses azonban, hogy ezek a funkciók a géncsendesítés gátlásával hozhatók összefüggésbe, vagy teljesen függetlenek tőle. Korábbi munkánk során az Rs-CMV izolátum fertőzőképes klónjait felhasználva a 2b fehérje egymást követő 3-3 aminosavát alaninra cserélve ( alanine-scanning mutagenezis), meghatároztuk azt a 8 fehérje régiót aminek kulcsszerepe van Nicotiana clevelandii tesztnövényen a szisztemikus vírustünetek kialakulásában. Az eredeti Rs-CMV izolátumtól eltérően viselkedő 8 mutánssal újabb vizsgálatokat végeztünk, vizsgáltuk a mutánsok géncsendesítés szupresszor aktivitását. A mutáns fehérjéket kódoló mrns-t tartalmazó pbin plazmidot illetve a GFP mrns-t tartalmazó agrobaktériummal Nicotiana benthamiana tesztnövényeket infiltrálva, ezt követően pedig qrt-pcr-rel vizsgálva a fehérjék géncsendesítés szuppresszor aktivitását megállapítottuk, hogy hat mutáns fertőzési jellemzőinek változásáért a megváltozott szuppresszor aktivitás a felelős. A továbbiakban a mutáns vírusok sejtről-sejtre terjedését vizsgáltuk egy korábbi munkából származó rekombináns RNS3 klón (CMVcymMPΔCP-GFP) segítségével, mely GFP expressziója segítségével a vírus sejtről-sejtre terjedése nyomonkövethető. A vizsgált nyolc mutáns közül kettő (Rs2MEL/1-3/AAA, Rs2RHV/70-72/AAA) a fertőzött sejtekben lokalizálódott, a szomszédos sejtekben sem jutott át, miközben géncsendesítés szuppresszor aktivitásuk nem sérült. A kísérleteket az OTKA K75168 pályázat keretében végeztük. 68

69 VIASZVIRÁGOK (HOYA SPP.) VÍRUSOS BETEGSÉGEINEK ELSŐ IGAZOLÁSA MAGYARORSZÁGON SALAMON PÁL 1, NEMES KATALIN 2 és SALÁNKI KATALIN 2 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2013 őszén viaszvirág fajok (Hoya spp., Fam. Asclepiadaceae) magángyűjteményében végeztünk szimptomatológiai vizsgálatot Kókán. A gyűjtemény számos egyedén figyeltünk meg vírus(ok) fertőzésére utaló betegségtüneteket. A vírusfertőzés igazolásához három növény (Hoy1-3) beteg leveleinek szövetnedvével különböző tesztnövényeket inokuláltunk. Megállapítottuk, hogy egy súlyos nekrotikus gyűrűsfoltosságot mutató H. obscura növény (Hoy1) olyan mechanikailag átvihető vírussal fertőződött, amely tesztnövényeken (Capsicum sp., Chenopodium spp., Nicotiana spp.) az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) II-es törzscsoportjára jellemző tüneteket okozott. A Hoy1 izolátummal szisztemikusan fertőzött Nicotiana tabacum cv. Xanthi-nc tesztnövény leveleiből teljes nukleinsav kivonatot készítettünk és a CMV I-es és II-es alcsoportjaira specifikus oligonukleotidek felhasználásával RT-PCR vizsgálatot végeztünk. A vírustörzs specifikus molekuláris tesztek megerősítették, hogy a Hoy1 izolátum a CMV II-es alcsoportjához tartozó vírus. Enyhe sárga gyűrűsfoltosságot illetve nekrotikus vonalas mintázottságot mutató viaszvirágokról (H.?australis; H. kerrii) egymáshoz hasonló, de a patológiai tulajdonságok alapján a CMV-től megkülönböztethető vírusokat (Hoy2 és Hoy3) izoláltunk. Mindkét izolátum nekrotikus lokális léziókat idézett elő a Nicotiana glutinosa és N. tabacum cv. Xanthi-nc tesztnövényeken, valamint Chenopodium fajokon. A Hoy2 és Hoy3 izolátumok pontos identifikálása további patológiai, elektronmikroszkópos és molekuláris vizsgálatokat igényel. A selyemkórófélékhez (Asclepiadaceae) tartozó növények közül Magyarországon az Asclepias syriaca ismert gazdanövénye a CMV-nek, a TMV-nek (Tobacco mosaic virus) és az AMVnek (Alfalfa mosaic virus). Hoya fajokról külföldön a TSWV (Tomato spotted wilt virus) és a CaCV (Capsicum chlorosis virus) Tospovirusok fertőzését mutatták ki. Vizsgálataink először igazolták viaszvirágok vírusos betegségeinek hazai fellépését és a CMV előfordulását Hoya obscura-n. 69

70 ÚJABB ADATOK A PHYSALIS FAJOKAT SPONTÁN FERTŐZŐ VÍRUSOKRÓL MAGYARORSZÁGON SALAMON PÁL 1, PÁJTLI ÉVA 2, NEMES KATALIN 3, KIS ANDRÁS 1, SALÁNKI KATALIN 3 és PALKOVICS LÁSZLÓ 2 1 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 3 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest Különböző Physalis fajok (Fam: Solanaceae), mint vírusrezervoárok számos növényvírus forrásai lehetnek, ami indokolja folyamatos virológiai megfigyelésüket és vírusaik azonosítását tavaszán, útszéli lampionnövényen (Physalis alkekengi L.) vírusfertőzésre utaló enyhe mozaik tüneteket figyeltünk meg Nyíregyházán. A beteg növényről mechanikailag átvihető vírust (Phys/NyH) izoláltunk, amely különböző tesztnövényeken (Chenopodium, Nicotiana, Solanum fajok) a kolumbiai datura vírusra (Colombian datura virus, CDV, Potyvirus nemzetség) jellemző tüneteket okozott. A Phys/NyH izolátum molekuláris jellemzéséhez fertőzött N. tabacum tesztnövényből teljes nukleinsav kivonatot készítettünk és unipoty, majd CDV specifikus primerek felhasználásával RT-PCR vizsgálatokat végeztünk. A várt kb bp hosszúságú, a köpenyfehérje (CP) gént is tartalmazó amplifikált DNS-t klónoztuk és meghatároztuk bázissorrendjét. A Phys/NyH izolátum CP génje a nukleotid és az aminosav sorrendben 98-99%-os homológiát mutatott a CDV 14 izolátumának génbankban található szekvenciáival. A patológiai és a molekuláris vizsgálatok a Phys/NyH izolátum és a CDV azonosságát igazolták nyarán a budakeszi temetőben kivadult perui földicseresznye (Physalis peruviana) növényt figyeltünk meg, melynek levelein nekrotikus gyűrűsfoltosság alakult ki. A beteg növény szövetnedvével inokulált Chenopodium quinoa és Ch. murale növényeken lokális léziókat, a N. glutinosa-n lokális léziókat, majd szisztemikus sárgulást és elhalást, a N. benthamiana-n klorotikus foltokat, szisztemikus sárgulást és elhalást, a Capsicum annuum cv. Fehérözön növényeken érkivilágosodást, gyűrűsfoltosságot és sárgulást figyeltünk meg. A paradicsom foltos hervadás vírusra (Tomato spotted wilt virus, TSWV) jellemző tüneteket okozó Phys/PBk izolátum TSWV rezisztens paprikán (C. annuum TSR ) csak nekrotikus lokális léziókat idézett elő. A Phys/PBk izolátummal fertőzött és egészséges dohány növényekből teljes nukleinsav kivonatot készítettünk és a TSWV genomi S RNS molekulára tervezett primerek felhasználásával RT-PCR vizsgálatot végeztünk. RT-PCR-el a várt, kb. 300 bp hosszúságú DNS-t amplifikáltunk. A patológiai és a molekuláris vizsgálatok eredményei a TSWV paprikán nem rezisztenciatörő törzsének előfordulását igazolták a perui földicseresznyén őszén mozaik betegség tüneteit mutató, Turán termesztett Physalis peruviana növényről az uborka mozaik vírust (Cucumber mosaic virus, CMV) és a burgonya Y-vírus (Potato virus Y, PVY) nekrotikus törzsét izoláltuk. A két vírust tesztnövényeken okozott tünetek és RT-PCR módszerrel végzett molekuláris vizsgálat alapján azonosítottuk. Az irodalomban elsőként mutattuk ki a Dél-Amerikából származó CDV természetes fertőzését az eurázsiai lampionnövényen. Az évelő, tarackoló Physalis alkekengi, melynek egyik változata (var. franchetii) népszerű dísznövény, a CDV új rezervoár gazdája és a jövőben veszélyes forrása lehet. A TSWV és a PVY spontán fertőzése a Ph. peruviana-n Magyarországon eddig nem volt ismert. Vizsgálataink felhívják a figyelmet a perui földicseresznye kivadulásának lehetőségére, valamint a temetők dísznövényeinek és vadnövényeinek lehetséges szerepére különböző növényvírusok fennmaradásában és epidemiológiájában. 70

71 NÖVÉNYI ANTIBAKTERIÁLIS EFFEKTOROK: ÁTTEKINTÉS OTT PÉTER G., BOZSÓ ZOLTÁN, SZATMÁRI ÁGNES, OROSZ GYULA, BOGNÁR F. GÁBOR, TYIHÁK ERNŐ és MÓRICZ ÁGNES MTA ATK, Növényvédelmi Intézet, Kórélettani Osztály, Budapest Kétféle helyben működő növényi immunreakciót ismerünk, melyeknek sikere a betolakodó baktériumok visszaszorítása: az ETI-t ("Effector Triggered Immunity") egyes baktériumok speciális kórokozó fehérjéi, a PTI-t ("Pattern Triggered Immunity") pedig az idegenként felismert általános baktérium molekulák váltják ki. A baktérium gátló hatás létrejöttéig vezető út több részlete ismert, de gyaníthatóan a kutatói munka nagyobb része még hátravan, s egyelőre homály fedi a baktériumokkal közvetlenül reagáló ún. rezisztencia-effektorok mibenlétét és működését. E tudás hiány méginkább kitűnik, ha a növényi mechanizmusokat az állatokban ismertekkel hasonlítjuk össze. Áttekintésünkben igyekszünk felhívni a figyelmet a téma összetettségére, részben saját adatok segítségével. Úgy gondoljuk, hogy a megoldás felé vezető út a rendszer szintű gondolkodással ("systems biology") valósulhat meg. Ez a meghatározott szempontból gyűjtött biológia adatok teljes keresztmetszetéből fakadó új tulajdonságokat igyekszik feltárni és mostanra egyre inkább beleolvad a modern biológiai kutatásokba. 71

72 EGY MOLEKULÁRIS NÖVÉNYKÓRTANI VIZSGÁLATOK CÉLJÁRA JAVASOLHATÓ NÖVÉNY-GOMBA KÖLCSÖNHATÁS POGÁNY MIKLÓS, NAGY VERONIKA ANNA, TÓTH EVELIN, KÖBLÖS GABRIELLA és FODOR JÓZSEF MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, Budapest A Nicotiana benthamiana széles körben használt vírusdiagnosztikai tesztnövény. Hatékony szervezete a vírus-indukált géncsendesítés (VIGS) jelenségének is, ezért jól alkalmazható növényi gének szerepének vizsgálatára. Ennek köszönhetően a molekuláris növénybiológia egyik fontos modellnövénye lett. Azonban csak kevés kórokozó gombáról közismert, hogy laboratóriumi körülmények között megbízhatóan fertőzi a N. benthamiana növényeket, ezek többsége polifág nekrotróf gombafaj (Botrytis cinerea, Colletotrichum spp.). Közleményünkben arról számolunk be, hogy a N. benthamiana erős fogékonyságot mutat a Cerkospórás levélfoltosság iránt, melyet a dohánykórokozó Cercospora nicotianae tömlősgomba okoz. Eredményeink azt mutatják, hogy a N. benthamiana jóval fogékonyabb a Cerkospórás levélfoltosság betegség iránt, mint a kórokozó közismert gazdanövénye, a N. tabacum. Vizsgálataink célja, hogy a bemutatott növény gomba kölcsönhatást jellemezzük, és modellkapcsolatként javasoljuk molekuláris növényvédelmi kutatások eszközeként. Megfigyeltük, hogy jelentősen csökken a C. nicotianae által okozott szöveti nekrózis mértéke a leveleken, ha a N. benthamiana fitoén-deszaturáz mrns szintjét VIGS módszerrel visszaszorítjuk. Ezeknek a géncsendesített növényeknek levelei több alapvető fotoszintetikus pigment hiánya miatt fehérek, amit a karotinoid bioszintézis gátlása okoz. Beszámolunk arról, hogy a gazda parazita kapcsolatban fontos szerepet játszó különböző növényi hormonok (szalicilsav, etilén, jázmonsav) anyagcseréjének módosítása hogyan befolyásolja a beteg növényeken megjelenő tüneteket. Munkánkat az OTKA K sz. pályázata és a Bolyai Ösztöndíj (P.M.) támogatja. 72

73 NICOTIANA BENTHAMIANA KIS RNS ÉS mrns EXPRESSZIÓS MINTÁZATÁNAK MEGHATÁROZÁSA ÚJ GENERÁCIÓS SZEKVENÁLÁSSAL BAKSA IVETT, NAGY TIBOR, SZABÓ EMESE, HAVELDA ZOLTÁN, SILHAVY DÁNIEL, BURGYÁN JÓZSEF, BARTA ENDRE és SZITTYA GYÖRGY NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő A Nicotiana benthamiana a növény patogén kölcsönhatás kutatások széles körben használt modellnövénye. Mivel a N. benthamiana nagyszámú, egymástól rendkívül különböző vírus iránt mutat nagyfokú fogékonyságot, ezért a növény virológiai kutatások közkedvelt gazdanövénye is. A vírus fertőzött növények a fertőzés következtében változatos, eltérő típusú és súlyosságú tüneteket mutatnak, amelyek a növény megváltozott génexpressziójának a következményeként alakul ki. A génexpresszió szabályozott működése elengedhetetlenül fontos a normális egyedfejlődés biztosítása illetve a biotikus és abiotikus stresszekre adott válaszreakciók során. A génexpresszió több szinten is szabályozott az élőlényekben és ennek az egyik módja a poszt-transzkripcionális módon történő génszabályozás. A poszt-transzkripcionális génszabályozás kulcs molekulái a nt hosszúságú kis RNS molekulák, amelyek szekvencia specifitást adnak a végrehajtó komplexeknek és ezáltal negatív regulátorai a velük komplementer mrns-eknek. A növényi kis RNS ek keletkezésük módjától függően: sirns-ek és mirns-ek lehetnek. Az érett mirns-ek a pre-mirns molekula erős másodlagos szerkezettel rendelkező hajtű struktúrájáról keletkeznek egy RNáz III típusú enzim az úgynevezett DICER LIKE 1 (DCL-1) termékeként. Munkánk során kis RNS könyvtárat készítettünk öt különböző N. benthamiana szervből és az elkészült könyvtárakat az új generációs Illumina platformon szekvenáltuk. Az új generációs szekvenálásából kapott adatok bioinformatikai feldolgozása az UEA-én kifejlesztett webtool segítségével végeztük. A kis RNS könyvtárakban a 22 konzervált mirns családból 19 a mi könytáraikban is megtalálható. Az ismert illetve a konzervált mirns-eseken felül 25 N. benthamiana specifikus mirns-t azonosítottunk a kis RNS könyvtárainkban. A kis RNS-ek által szabályozott mrns-eket, új generációs szekvenáláson alapuló, genom szintű target mrns analízissel határoztuk meg. Ezekben a könyvtárakban a konzervált mirns-ek 45 konzervált targetjét illetve az N. benthamiana specifikus mirns-ek 36 target mrns-ét azonosítottuk. A munkánk eredményeként azonosított kis RNS-ek illetve az általuk szabályozott mrns-ek az N. benthamiana-t használó növény-patogén kölcsönhatást tanulmányozó kutatói közösség számára egy új, mindenki számára hozzáférhető és használható eszközként szolgálhatja a további kutatásokat. A kutatást az OTKA-K számú pályázata támogatta. 73

74 KERTI KAKUKKFŰ (THYMUS VULGARIS L.) KEMOTÍPUSOK ILLÓOLAJÁNAK ÉS KIVONATAINAK ANTIFUNGÁLIS ÉS FITOTOXIKUS HATÁSA IN VITRO KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT CSEH ANITA MIRJAM 1, HOCHBAUM TAMÁS 1,2, PLUHÁR ZSUZSANNA 1 és NAGY GÉZA 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 NÉBIH Növény-, Talaj-, és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest A kerti kakukkfű egy világszerte ismert gyógy- és fűszernövény. Általános antimikrobiális tulajdonságainál fogva az utóbbi években a növényvédelmi célú felhasználás kutatása előtérbe került. Jó in vitro és in vivo hatékonysága (Gál, 2010; Hochbaum és Nagy, 2013; Hochbaum és mtsai, 2013) ellenére a felhasználás korlátozó tényezője lehet az esetenként tapasztalható növénykárosító hatás. A kakukkfű illóolaj-összetételét tekintve nagy változatosságot mutat, amelynek alapján eltérő kemotípusokat különíthetünk el. Munkánk során célul tűztük ki három kerti kakukkfű kemotípus (timolos, karvakrolos és α-terpineol/ α-terpinil acetátos) illóolajának és kivonatainak kórokozó gombára valamint tesztnövényre gyakorolt hatásának összehasonlítását laboratóriumi körülmények között. A Botrytis cinerea Pers. modell kórokozóra a kemotípusok légszáraz növényi darálékának, vizes kivonatának és illóolajainak hatását értékeltük mérgezett agarlemez módszerrel. A micélium növekedését az illóolajok gátolták a legnagyobb mértékben, amelyet a növényi darálék gátló hatása követett. A leghatékonyabb általában a legmagasabb fenolos monoterpén összetevőt tartalmazó timolos kemotípus (timol: 71,05%) volt. Kisebb gátlást adott az alacsonyabb fenolos monoterpén tartalmú karvakrolos (karvakrol: 16,21%, α-terpinil acetát: 80,46%, α-terpineol: 13,24%) kemotípus. A kórokozó fejlődését legkevésbé az α-terpineol/ α-terpinil acetátos kemotípus (α-terpineolt: 19,96%, α-terpinil acetát: 74,27%) gátolta. Megfigyeléseink szerint a gombagátló hatás erőssége elsősorban a fenolos monoterpén tartalommal függ össze. Irodalmi adatok alapján (pl. Kordali és mtsai, 2008) a magas monoterpén tartalmú illóolajok a növényekre fitotoxikusak lehetnek. A kemotípusok növénykárosító hatását laboratóriumi körülmények között ellenőriztük Május királya és Téli vajfej fejessaláta magvak, az illóolajokat eltérő koncentrációban tartalmazó nedves szűrőpapíron, végzett csíráztatásával. A növényekre gyakorolt hatást a magas karvakrol tartalmú görög oregánó illóolajának hatásával is összehasonlítottuk. Az illóolajok közül alacsony koncentrációban (0,03%) csak a timolos kemotípus gátolta szignifikánsan (p<0,05) a salátamagvak csírázását. A 0,1%-os koncentrációban a timolos kemotípus (az oregánóhoz hasonlóan) teljes gátlást adott, a karvakrolos kemotípus szignifikánsan (p<0,05), az α-terpineol/ α-terpinil acetátos kemotípus nem gátolta a magvak csírázását. A legmagasabb (0,3%) koncentrációban az α-terpineol/ α-terpinil acetátos kemotípus kivételével minden illóolaj teljes gátlást adott. A növényi darálékon a saláta magvak csírázása mindhárom kemotípus esetében szignifikánsan (p<0,05) eltért a kontroll magvak csírázásától. A kemotípusok között e tekintetben nem tapasztaltunk különbséget. A vizes kivonatnak nem volt szignifikáns (p>0,05) hatása. Eredményeink alapján a kerti kakukkfű timolos kemotípusa rendelkezik a legerősebb antifungális hatással (feltehetően magas fenolos monoterpén tartalma miatt), ugyanakkor illóolaja laboratóriumi körülmények között erősen növénykárosító hatású. A növényvédelmi célú felhasználás érdekében a kemotípusok további vizsgálata (pl. spóracsírázásra gyakorolt hatás) szükséges. A kutatás a TÁMOP A/ Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 74

75 IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS 75

76 A XANTHIUM NEMZETSÉGBE TARTOZÓ NÖVÉNYEK FORMAGAZDAGSÁGA CSONGRÁD MEGYÉBEN SIMON JENŐ 1, BAGI ISTVÁN 2, SIMON NATÁLIA 1 és HÓDI LÁSZLÓ 1 1 Csongrád Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Hódmezővásárhely 2 Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar, Szeged A szerbtövis fajok rendszertani besorolását illetően nincs egységes állásfoglalás a világ botanikusai között. A Xanthium nemzetséghez tartozó taxonok változékonysága megnehezíti az adott növényeknek az egyértelmű faji besorolását. A Xanthium italicum Mor. önálló fajként történő elismerése csak néhány országban elfogadott. A hazánkban előforduló egyedek morfológiai bélyegeinek részletes vizsgálata sem ad egyértelmű eredményt a faji meghatározás során elsősorban a variabilitási sokszínűség, magyar nyelvű határozókulcsok nem egyértelműsége és felszínessége, valamint az egyértelmű élőhelyi és elterjedési megjegyzések hiánya miatt szeptember- október hónapokban, amikor a faji bélyegek legjobban határozhatóak egy átlagos fejlettségű növényegyednél, Csongrád megyében Hódmezővásárhely térségében eltérő élőhelyeken és különböző populációkból 12 helyszínen gyűjtöttünk be Xanthium spp. növényi mintákat. A helyszíni mintavétel során azonos élőhelyeken belül lévő szerbtövis egyedek között is nagyfokú változékonyságot figyelhettünk meg. A begyűjtött minták vizsgálatát a Szegedi Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszéke végezte el. A 22 morfológiai bélyeg alapján elvégzett faji besorolás a X. spinosum, X. strumarium, X. italicum, X. saccharatum és ezek hibridjeinek elkülönítésére irányult és ezen mintákat molekuláris taxonómiai vizsgálatok alá vetjük a Szent István Egyetem Genetikai és Biotechnológiai Intézetében. A vizsgálat során kapott eredmények azt a megfigyelésünket támasztotta alá, hogy viszonylag szűk körön belül fellelhető Xanthium alkörébe tartozó növények is igen változatos képet mutatnak. Ez a sokszínűség megnehezíti a fajok egyértelmű besorolását. Az Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés eredményeit megvizsgálva megállapítható, hogy a X. strumarium L. és X. italicum Mor. eloszlása egy- egy régión belül is éles határvonalakkal választódik el, amely határvonal összefüggésbe hozható a felvételezési helyek határvonalaival. Vizsgálataink eredménye alapján megállapítható, hogy egy szűkebb értelemben vett populáció szintjén is nagy a keveredés, ezért gyakran nem ajánlott kategorikus meghatározásokat tenni az adott nemzetség fajainak földrajzi elterjedtségét illetően. 76

77 A SZŐLŐ GYOMNÖVÉNYEK TERMÉSZETES ELLENSÉGEI MIKULÁS JÓZSEF 1 és VÉR ANDRÁS 2 1 BCE Szőlészeti és Borászati Intézet Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár Az integrált szőlőtermesztésben a gyomirtó szerek használatát szigorú rendelet szabályozza. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük a szőlő gyomnövényeit korlátozó tényezőket. Ugyanakkor az is feltétel, hogy a szőlő ültetvények talaja növénnyel legyen takarva az ökológiai sokszínűség megvalósítása, a szőlőkárosítók elleni biológiai védekezés, valamint az erózió és defláció elleni eredményes védekezés érdekében. Korábban már beszámoltunk arról, hogy az ürömlevelű parlagfűnek (Ambrosia artemisiifolia) több természetes ellensége van. Most azt a célt tűztük ki, hogy az Ecowin Osztrák Magyar EU pályázat keretében a pályázaton belüli partnergazdaságok szőlőültetvényeinek gyomflóráját megismerjük, és ezek természetes ellenségeit felkutassuk. Megállapítottuk, hogy több mint 20 olyan jelentős gyomnövény található az általunk vizsgált gazdaságokban, amelynek figyelemreméltó természetes ellensége van. Ezek között vannak gomba kórokozók és állati kártevők is. A károsítókat begyűjtöttük, meghatároztuk, vagy meghatároztattuk. Megállapítottuk, hogy amennyiben a természetes ellenségekre odafigyelünk, hagyjuk, hogy felszaporodjanak, akkor a károsított gyomnövények nem okoznak a szőlőnek víz- és tápanyag konkurenciát. A jelentősebb vizsgált gyomnövények és károsítóik a következők voltak (a jelentősebb károsítókat zárójelbe tettük): Capsella bursa-pastoris (Albugo candida), Cirsium arvense (Puccinia suaveolens), Convolvulus arvensis (Erysiphe polygoni), Equisetum arvense (Dolerus sp.), Falcaria vulgaris (Puccinia siifalcariae), Portulaca oleracea (Albugo portulacae), Rumex acetosella (Protemphytus tener). Az említett gyomnövények közül van, amelynek egy, de van olyan is, amelynek több jelentős károsítója van. A legszembetűnőbb eredményt a Cirsium arvense, a Convolvulus arvensis, a Falcaria vulgaris, a Portulaca oleracea, Rumex acetosella növényfajok esetén kaptunk. Ezek a növények nagy felületen, nagymértékben károsodtak. A zöld muhar (Setaria viridis) növényt fertőző kórokozó pedig nagy mennyiségű fertőző anyagot (spórát) produkált. Köszönetnyilvánítás: Dr. Thuróczy Csabának a parazitoidok és a hiperparazitoidok, Dr. Papp Lászlónak az aknázólégy, Zombori Lajosnak Protemphytus tener, Dr. Stephan M. Blanknak német kollegának a zsurló levéldarázs meghatározásában nyújtott segítségért. 77

78 ÚJABB ADATOK AZ INVÁZIÓS GYOMNÖVÉNYEK SZÁNTÓFÖLDI TERJEDÉSÉRŐL ZALA MEGYÉBEN KARAMÁN JÓZSEF 1, KÁLMÁN ISTVÁN 2, SZABÓ BÉLA 1 és NOVÁK RÓBERT 3 1 Zala Megyei Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Igazgatósága, Zalaegerszeg 2 Kálmán és Társa Bt., Zalaegerszeg 3 NÉBIH Növény,- Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatósága, Budapest A vizsgálat elsődleges célja volt a megyében található legfontosabb inváziós, melegkedvelő és szárazságtűrő növényfajok elterjedésének felmérése. Fontos szempont volt továbbá a klímaváltozás szempontjából indikátor jellegű, agresszív gyomnövények megjelenése a modern intenzív gazdálkodás feltételei mellett. A vizsgált gyomnövényfajok előfordulásának gyakorisága, az időben és térben való elterjedés felgyorsulása az ismert és új fajok számbavételén túl hasznos információk gyűjthetők a gazdálkodáshoz elengedhetetlen technológiai elemek jövőbeni változtatásához. A gyomfelméréseket Zala megye három térségében végeztük el. A helyszínek kijelölése a megyében markánsan eltérő régiók ökológiai adottságainak figyelembevételével történt. Ezen szempontok alapján esett a választás Lovászi és a vele határos települések szántóföldjeire, Pölöskefő és a faluval határos települések szántóföldjeire valamint Óhid körzetére. A kutatási terv igazodott a Csiszár Á (szerk.) Inváziós növényfajok Magyarországon (Nyugat-Magyarországi Egyetem) című kiadványban felsorolt özönnövények feltérképezéséhez. A borítási adatok felvételezését a kijelölt mindhárom régióban 20 ponton gabona- illetve repcetarlón, valamint további 20 ponton szójában és kapás növénykultúrákban (kukorica, napraforgó táblákon) végeztük el, mindösszesen 120 mintaterületen. A gyomfelvételezési mintaterületek 4 x 4 méteres kvadrátok voltak. A vizsgálat során a négyzetben előforduló gyomfaj területborítási adata százalékos értékkel és a fejlettségi állapota feljegyzésre került. Az adatlapokon rögzítettük a község határát, a kultúrnövény nevét, a felvételi pont azonosítóját, a GPS koordinátákat, a gyomnövény fejlettségi állapotát, a felmérés időpontját és a gyomfelvételező szakember nevét. A felvételezésekre július 31 és augusztus 28. között került sor. A vizsgálatba célzottan 29 inváziós növényfajt vontunk be. A kutatások kiterjedtek a mintaterületeken fejlődött egyéb gyomfajokra is, ennek következtében 64 különböző gyomfaj borítási százalékának feljegyzésére került sor. A kutatás során kapott eredmények alapján megállapítottuk, hogy a 29 özönnövény közül 13 faj előfordul a kijelölt térségek szántóföldjein. A vizsgált szántóföldeken talált özönnövények közül gyors terjedés állapítható meg a selyemmályva, az ürömlevelű parlagfű, a kicsiny gombvirág, a mandulapalka, a parti köles és a madársóska fajok vonatkozásában. Figyelemre méltó néhány szárazságtűrő, hazánk más tájegységein gyakori gyomfajok felszaporodása a három térségben. Ezek közül kiemelésre érdemes a madárkeserűfű, a kövérporcsin, a fakómuhar, a pirók ujjasmuhar és a csillagpázsit. A vizsgált térségekben nem tapasztaltuk a kínai karmazsinbogyó, a cseh óriáskeserűfű, a szahalini óriás keserűfű, az olasz szerbtövis, az aszályfű, a nagy aranka fajok és a parlagi rézgyom felszaporodását. A vizsgálatra a TÁMOP A-II/1 KONV projektazonosító számú átfogó pályázat részeként került sor. 78

79 ADATOK AZ ÁZSIAI GYAPJÚFŰ (ERIOCHLOA VILLOSA) BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERJEDÉSÉHEZ ÉS AZ ELLENE VALÓ VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEIHEZ BALOGH ZOLTÁN 1 és NOVÁK RÓBERT 2 1 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Miskolc 2 NÉBIH, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest Az ázsiai gyapjúfű első magyarországi megjelenését, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gesztely település határából, Partosfalvi és mtsai (Partosfalvi P. - Madarász J. - Dancza I Növényvédelem 44:6) 2008-ban közölték. A kezdetben foganatosított növényvédelmi hatósági intézkedésekkel nem sikerült a gyomnövény gócos fertőzöttségét felszámolni, napjainkra egyre intenzívebb terjedése figyelhető meg ban felmérést végeztünk az első fertőzési góc 10 km-es körzetében. A gyomnövény előfordulási helyét GPS készülékkel rögzítettük, melyet szemléletesebbé téve térképi alapon jelenítettünk meg. A fertőzés erősségét 3 kategóriába sorolva szálankénti megjelenés, csoportosgócos és táblaszintű előfordulás eltérő színű és nagyságú körökkel tüntettük föl. A térképi ábrázolás jól mutatja, hogy az elmúlt években a gyomnövény a mezőgazdasági útvonalak mentén mind északi, mind déli irányban jelentős mértékben terjedt. Számottevő, esetenként erős mértékű az előfordulása Újcsanálos térségében, de növekvő erősségű fertőzést okoz Hernádkak-Hernádnémeti irányában is. A fertőzés elsősorban a mezőgazdasági utakkal határos táblák szegélyeiben jelentkezik. A felmérési eredmények egyértelműen mutatják, hogy a gyomnövény terjedéséért az emberi tevékenység a művelési, szállítóeszközökkel való széthurcolás és nem ritkán a növényvédelmi védekezési, termesztéstechnológiai ismeretek hiánya a felelős. Az első magyarországi megjelenés helyszínén a kezdeti gócosként leírt előfordulás már 2011-ben táblaszintűvé erősödött. Adódott tehát a lehetőség, hogy 2013-ban egyéb vonatkozásban hatékony egyszikűirtókat teszteljünk az ázsiai gyapjúfű ellen. A vizsgálatot a NÉBIH NTAI támogatásával és szakmai irányítása mellett, az általuk jóváhagyott vizsgálati terv szerint végeztük. Kukoricában 8 nikoszulfuron (Fornet 40 SC 1,5 l/ha), nikoszulfuron + rimszulfuron (Principal 90 g/ha + Trend 90 0,1%), rimszulfuron (Titus 25 DF 60 g/ha + Trend 90 0,1 %), foramszulfuron + izoxadifen-etil (Monsoon 2,5 l/ha), mezotrion + nikoszulfuron + proszulfuron (Elumis Peak 1,3 l/ha-17g/ha + Fix-Pro 0,2 l/ha), szulkotrion (Shado 2,0 l/ha), tembotrion + izoxadifen-etil (Laudis 2,25 l/ha), topramezon (Clio 0,15 l/ha + Dash HC 1,0 l/ha), napraforgó kultúrában 7 propaquizafop (Agil 100 EC 0,8 l/ha), fluazifop-p-butil (Fusilade Forte 1,2 l/ha), cikloxidim (Focus Ultra 1,5 l/ha + Dash HC 1,0 l/ha), quizalofop-p-tefuril (Pantera 40 EC 1,5 l/ha), kletodim (Select Super 0,8 l/ha), quizalofop-p-etil (Targa Super 1,0 l/ha) engedélyezett gyomirtószer hatását vizsgáltuk meg kisparcellán, 4 ismétlésben. Kukoricában az engedélyezett legmagasabb dózisban, napraforgóban a magról kelő egyszikűek ellen engedélyezett legmagasabb dózisban juttattuk ki a készítményeket. A kukorica és a napraforgó a kezeléskor többnyire 4-6 leveles, az ázsiai gyapjúfű 50 %-ban bokrosodó fenológiai stádiumban volt. Az eredmények csak részben biztatóak. Napraforgó kultúrában a cikloxidim hatóanyagú Focus Ultra + Dash HC kombináció nagyon jó eredményt adott az ázsiai gyapjúfű ellen, azonban a többi készítmény hatása agronómiailag nem volt elfogadható. Kukoricában a vizsgálatba vont készítmények egyike sem adott elfogadható eredményt. A leghatásosabbnak mutatkozó nikoszulfuron hatóanyagú (Fornet 40 SC) készítmény visszafogta ugyan az ázsiai gyapjúfű fejlődését, de az augusztus végére csökevényes bugaágakon magot érlelt. 79

80 A KUKORICA GYOMIRTÁSA SÁVPERMETEZÉSSEL SZÉLL ENDRE 1, KÁDÁR AURÉL 2, MAKRA MÁTÉ 1, SOLTÉSZ GYULA 3 és FÖLDI ISTVÁN 4 1 Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged 2 Gyommentes Környezetért Alapítvány, Budapest 3 Naki Mezőgazdasági Zrt., Nak 4 Agroplanta Kft., Szeged Az alkalmazástechnika terén a teljes felületen végzett permetezés az általános módszer. A sávpermetezési technológiát jelenleg kisebb területen alkalmazzák, mint amennyire előnyei indokolnák. A vetőelemekre szerelt szórófejekkel a vetéssel egymenetben csak a kukorica sorát kell permetezni, mintegy cm-es sávon. Ezzel a felhasznált herbicidek hektáronkénti dózisát közel egyharmadára csökkentjük. A sorközök gyomirtását kultivátorozással végezzük. A SZEGM-04 ALAP-00138/2004 (1218./2004) nyilvántartási számú GAK konzorciumi pályázat támogatásával a szegedi Gabonakutató Kft-nél kisparcellás, vele párhuzamosan a szegedi Agroplanta Kft.-nél üzemi kísérleteket végeztünk a kukorica sávpermetezéses gyomirtási technológia eredményeinek tanulmányozására. Eredményeink bizonyították, hogy a sorközkultivátorozással kiegészített sávpermetezés eredményesen alkalmazható technológia. Ezt igazolják a gyomfelvételezési eredmények és a termésadatok. A sávpermetezéses technológia alkalmazásával csökkentjük a környezet vegyszerterhelését, mert a hektáronkénti herbiciddózisnak csak mintegy egyharmadát kell kipermetezni. A herbicidköltség kétharmados csökkenése révén a vetés és a gyomirtás együttes műveleti költsége 38%-kal mérsékelhető. A Naki Mezőgazdasági Zrt.-ben (Nak) a sávpermetezés általánosan végzett alkalmazástechnika. Az évek körülményeitől függően hektáron végzik. Előadásunkban ennek eredményeiről is beszámolunk. A sávpermetezéses technológia ismertetése és népszerűsítése céljából a jövőben könyv és videofilm fog megjelenni. 80

81 A RIZS LEGFONTOSABB GYOMNÖVÉNYEI ÉS GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI TARI LÁSZLÓ 1, IZSÓ LAJOS 2, MESTERHÁZY ATTILA 3, CSIKY JÁNOS 4, PÁL RÓBERT 4 és PINKE GYULA 1 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár 2 Csárdaszállási Agrár Zrt., Csárdaszállás 3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, EMK, Sopron 4 Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs E tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a hazai rizsvetések aktuális gyomviszonyairól és bemutassa a jelenleg alkalmazott gyomszabályozási lehetőségeket. A hazai rizstermesztő gazdaságok közül, Szarvas, Mezőtúr, Gyomaendrőd és Csárdaszállás környékén, 2012 júliusában gyomfelvételezést végeztünk. Összesen 100 db rizskalickát vizsgáltunk meg, kalickánként 2 db 100 m 2 -es mintatéren. A gyomok borítási értékeit közvetlen százalékos becsléssel határoztuk meg. A borítási rangsorban a fonalas moszatok kerültek az első helyre 46,6% átlagborítással. A makrofiton növények közül jelentős térfoglalást értek el a következők: Lemna aequinoctialis (13,6%), Chara vulgaris (7,4%), Echinochloa crus-galli (7,2%), Elatine triandra (3,6%), Lemna minor (2,6%), Chara braunii (2,1%), Najas minor (1,6%), Cyperus difformis (1,6%), Bolboschoenus glaucus (1,4%), Najas gracillima (1,3%) és Nitella tenuissima (1%). A vizsgált gazdaságokban a rizs integrált gyomirtási technológiájának leginkább alkalmazott elemei a következők voltak: Agrotechnikai gyomszabályozás o Vetésváltás: Célszerű a rizstelepet három blokkra osztani, két blokk terem, egy pihen és folyamatosan váltogatni a pihenő telepet. Így csak két évben kerül önmaga után rizs. o Vízkezelés: A kakaslábfű ellen lehet hatásos, mert a magas vízből kisebb arányban jön ki a kakaslábfű. o Talajművelés: Az évelő gyomok elleni védekezés alapja a cm-es mélyszántás. A talajfelszín mikro-egyengetése egyenletes vízborítást eredményez, ami egyenletes növényállomány fejlődését teszi lehetővé, növelve a gyomelnyomó képességet. Kémiai gyomszabályozás o Megelőző kezelés: A hamis magágyból kikelt kakaslábfüvet, zsiókát, rizspalkát és gyomrizst glifozát hatóanyaggal tudjuk elpusztítani. o Preemergens kezelés: Magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen hatásos, elsősorban a kakaslábfű ellen jó. A leggyakrabban használt hatóanyag a pendimetalin. o Posztemergens kezelések: Korai posztban a rizs 1-2 leveles állapotában lehet használni a pendimetalin + azimszulfuron kombinációt. Normál poszt eljárásban számos hatóanyag használható kakaslábfű és zsióka ellen, mint az azimszulfuron és a benszulfuron metil, valamint a penoxsulam hatóanyag is terjedőben van. A nyár eleji időszakban rendszeresen védekezni kell a hirtelen fellépő algatömeg ellen. Eseti engedéllyel használhatunk rézhidroxidot az algák ellen, ha egy vízcsere vagy egy heves zápor nem oldotta meg a problémát. Biológiai gyomszabályozás o Halas polikultúra: A rizs árasztóvizébe telepített halak jelentős mértékben csökkentik a kártevők számát. Ezzel a technológiával magasabb vízborítást lehet használni, amit a gyomok jelentős része nem tolerál. 81

82 SZŐLŐ ÜLTETVÉNYEKBEN ELŐFORDULÓ EGY- ÉS KÉTSZIKŰ GYOMOK ELLENI VÉDEKEZÉS FLAZASZULFURON ÉS GLIFOZÁT HATÓANYAGOK GYÁRI KOMBINÁCIÓJÁVAL TARJÁNYI JÓZSEF és NAGY SÁNDOR ISK Biosciences Europe N.V., Diegem, Belgium A flazaszulfuron hatóanyagú Chikara és Katana gyomirtó szerek hazánkban szőlőben is engedélyezettek. E herbicidek hatásspektrumát szélesíti azok széles körben elterjedt glifozát hatóanyagtartamú készítményekkel tankeverék formájában történő alkalmazása. A Chikara új, alkalmazásbarát, vízben jól oldódó WG (granulátum) glifozát kombinációs formulációja a Chikara Duo. A flazaszulfuron szulfonilurea típusú hatóanyag. A szulfonilureák szelektív, szisztemikus, levélen és gyökéren keresztül is felszívódó mikroherbicidek. A flazaszulfuron hatóanyag abban a növényben, ahol nem történik meg a gyors detoxikálás, bekapcsolódik az aminosavak bioszintézisébe, az esszenciális aminosavak közül a lizin, a valin és az izoleucin szintézisét blokkolva oly módon, hogy gátolja az aminosavak alapanyagául szolgáló acetolaktát szintézist végző szintetáz enzim működését. A három esszenciális aminosav szintézisének blokkolása révén a flazaszulfuron a fehérjeszintézisbe kapcsolódva gátolja a sejtosztódást, a növekedést, végül elpusztítja a gyomokat. A permetezés során a talajra jutó flazaszulfuron hosszantartó premergens hatása a talajfelszínen is érvényesül. A szerves foszforsav tartalmú herbicidek csoportjába tartozó glifozát szintén aminosav bioszintézist gátló, az EPSP (Enol-Piruvil-Sikimát-Foszfát) szintetáz gátlásával fejti ki hatását. A gyűrűs aminosavak képződése gátolt és ez az elsődleges ok a növekedészavar, illetve gátlás kialakulásában. A glifozát lassan bomlik a növényekben amino-metil-foszforsavvá (AMP). A talajban ugyanez a folyamat játszódik le, de nagyon gyors ütemben, ezért nincs a glifozátnak reziduális, talajon keresztüli hatása. A gyökerekbe, tarackokba, rizómákba lejutó glifozát hatóanyag a szaporító képleteket is elpusztítja. A glifozát hatóanyagra elsősorban az évelő egyszikű gyomnövények, de totális herbicid lévén, az évelő kétszikűek, és a magról kelő egy- és kétszikű gyomfajok is rendkívül érzékenyek. Szabadföldi vizsgálataink igazolták a flazaszulfuron és glifozát gyári kombinációban történő alkalmazás esetén megnyilvánuló szinergista hatást. A flazaszulfuron és glifozát gyári kombinácója hatásosabb a két hatóanyag tankkeverékben történő kijuttatásánál Chenopodium spp., Sonchus spp., Veronica spp., Poa spp., Setaria spp., gyomfajok esetében. A Chikara Duo 6,70 g/kg flazaszulfuron és 288,00 g/kg glifozát hatóanyagot tartalmaz. Engedélyezésre kerülő felhasználási dózisa 3,0 kg/ha. Szőlőben - 2 évesnél idősebb telepítésben - a T4-es kétszikű gyomok tömeges kelésekor, azok 2-4 valódi leveles állapotában, posztemergensen kell a készítményt kipermetezni. Amennyiben az ültetvény évelő egy- és kétszikű gyomnövényekkel fertőzött, úgy a kijuttatást az évelő gyomnövények intenzív növekedési szakaszában, amikor a hajtások átlagos hossza eléri a cm-t, Convolvulus arvensis esetében a virágzást megelőző időszakban kell elvégezni. A gyári kombináció a szőlő hajtásaira, leveleire jutva fitotoxikus tüneteket okozhat, ezért a kijuttatásnál erre fokozottan ügyelni kell. az ISK Biosciences Europe N.V., Belgium bejegyzett védjegye 82

83 A VADCSICSÓKA (HELIANTHUS TUBEROSUS L.) ELLENI HATÉKONY VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA LABANT-HOFFMANN ÉVA és KAZINCZI GABRIELLA Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Növénytudományi Intézet, Kaposvár A vadcsicsóka (Helianthus tuberosus L.) elsősorban a természetközeli vegetációban gyomosító, tipikus természetvédelmi gyom, amennyiben megtelepszik, szántóföldön is könnyen terhes gyommá válik. Vizsgálataink célkitűzése volt több, levélen keresztül felszívódó herbicid és és/vagy a kaszálások csicsóka elleni hatékonyságának értékelése kisparcellás kísérletben, mezőgazdasági művelés alatt nem álló területen. A kísérleti területet Somogyváron állítottuk be réti talajon. A kísérlet beállítása előtt a csicsókát lekaszáltuk,a szármaradványokat a területen hagytuk. A kezeléseket az újra kihajtott csicsóka és cm-es állapotában végeztük el. A kísérletet négy ismétlésben véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. A permetezést parcella permetezővel végeztük, 350 l/ha-os vízmennyiséggel, 3,5 bar nyomáson Lechler IDK típusú fúvókákkal. A posztemergens kezeléseket két időpontban végeztük el (1: és 2: ). Az engedélyokiratban meghatározott évelő kétszikűek irtására engedélyezett legnagyobb dózist választottuk. Az alkalmazott tíz kezelés a következő volt: (1) 1: 63 g/ha floramszulfuron + 40 g/ha tienkarbazon-metil + 30 g/ha ciproszulfamid; (2) 1: 800 g/ha 2,4-D g/ha glifozát izopropilamin só (3) 1: 180 g/ha klopiralid; (4) 1: 2880 g/ha glifozát izopropilamin só; (5) 1:kaszálás + 2: 2880 g/ha glifozát izopropilamin só; (6) 1: 2880 g/ha glifozát izopropilamin só + 2: 2880 g/ha glifozát izopropilamin só; (7) 1: kaszálás + 2: 800 g/ha 2,4 D g/ha glifozát izopropilamin só (8) 3 x kaszálás; (9) 2 x kaszálás; (10) kezeletlen kontroll. A kaszálások idején a csicsóka magassága cm volt. A gyomirtás hatékonyságát gyomirtási %-ban a hatályos herbicid vizsgálati módszertan szerint fejeztük ki, az első kezelést követő 12., 22. és 64. napon és a második kezelést követő 48. napon. A beállítást követően két alkalommal a gyökér- és ággumók tömegének mérésére is sor került. A vizsgált herbicidek közül a legjobb hatást a glifozát izopropilamin sóval történő kétszeri kezelés adta, a gyomirtó hatás 100 %-os volt. A gyökértömeg mérése alapján a legkisebb átlagos gyökértömeget ebben az esetben mértük. Hasonlóan kiváló eredményt (100%) adott az 5. kezelés (a kaszálást követően két hónap múlva elvégzett glifozátos kezelés). Az 1. időpontban elvégzett glifozátos kezelésnek a gyomirtó hatékonysága csak 60 %-os volt. Szintén nagyon jó gyomirtó hatása volt (96 %) a 7. kezelésnek, azaz a kaszálást követő két hónap múlva elvégzett glifozát izopropilamin só + 2,4-D hatóanyag kombinációval történő kezelésnek. Ugyanezen kombinációval végzett egyszeri kezelés csak igen alacsony, 55 %-os gyomirtó hatást eredményezett. A kísérletből levonható, hogy a csicsóka hatékony irtására a vegetációban legalább két kémiai kezelés szükséges. A mechanikai + kémiai kezelés kombinációjától is jó eredményt várhatunk. A növény anyagcsere aktivitása nyár végén, ősz elején a legintenzívebb. Ilyenkor a tápanyagszállítás is fokozódik és ezen keresztül a herbicidek transzportja is a hajtásokból a földalatti szervek felé. A kutatás a TÁMOP A/2-11/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program hazai hallgatói illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 83

84 A TÁBLÁT ÖVEZŐ NÖVÉNYZET HATÁSA AZ ŐSZI KALÁSZOSOK ŐSZI GYOMVEGETÁCIÓJÁRA ZALAI MIHÁLY, KERESZTES ZSUZSANNA, PINTÉR ORSOLYA és DORNER ZITA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemi Intézet, Gödöllő Ma Magyarországon is, mint ahogy az Európai Unió egészében egyre inkább kutatott téma a mezőgazdasági területeket határoló nem, vagy kis mértékben művelt területeknek és a szántóterületeknek egymás növényzetére kifejtett hatása. Ennek a kutatási körnek az előrelépését az a szemlélet tette lehetővé, miszerint a mezőgazdasági termelés helyszíne, annak növényzete önmagában nem értelmezhető, csak a táj részeként, vizsgálva a táj alkotóinak összefüggését. Ehhez a vizsgálati vezérfonalhoz csatlakozva intézetünk is egyre nagyobb hangsúlyt fektet e téma megismerésére, és a művelt táblák, valamint az azt övező nem művelt féltermészetes élőhelyként szolgáló területek botanikai kapcsolatára. A bemutatni kívánt kutatás 2013 őszén felmért kalászos táblák növényzetét vizsgálja, kiemelt jelentőséget tulajdonítva azok féltermészetes területekkel, vagy más művelt, de a vizsgált táblától eltérő művelésmódú táblákkal szomszédos frontvonalára. A vizsgálatunkba bevont táblák konvencionális, vagy ökológiai gazdálkodás alá estek, a táblák szomszédsági viszonyait pedig füves vagy fás szegély, illetve szegély nélküli művelt terület adta. Vizsgálatunk kitért a táblák határának frontvonaltól mért 20 méteres sávjának felmérésére. Célunk volt megállapítani, hogy (i) a frontvonaltól való távolság mennyiben befolyásolja a gyomnövények megjelenését, illetve, hogy (ii) ez a befolyásoló hatás mennyire érvényesül a konvencionális, illetve ökológiai táblákban, azok őszi vegetációját figyelembe véve. Munkánk eredményeként megállapítottuk, hogy a szegélyek hatására, a táblák belsejében ritkán előforduló fajok csak a szegélyek közvetlen szomszédságában tapasztalhatóak meg, melyet a jelen lévő fajok száma és a gyomosodás mértéke is alátámaszt. A konvencionális és ökológiai táblák között olyan tekintetben tapasztalható eltérés a táblák szélső részének gyomnövényzetében, hogy az ökológiai táblákban, a nagyobb számú gyomkelés miatt a gyomosodás hatása korábban érvényesül, és a konvencionális táblákon a kevés számú, és a táblában jellemző fajok mellett megjelenő szegélygyomok relatíve nagyobb eltérést okoznak. A kutatás a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 84

85 AMMÓNIA MÉREGTELENÍTÉSE NÖVÉNYEKBEN PILINSZKY KATALIN 1, BITTSÁNSZKY ANDRÁS 1, NAGY ESZTER ÁGNES 2 és KŐMÍVES TAMÁS 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Az ammónia vízben készségesen oldódó gáz. Kémhatása bázikus, ezért semleges oldatokban ammónium ion formában van jelen, ami alacsony koncentrációban a növények preferenciális nitrogénforrása. Mivel az ammónia az élő növényi sejtekben folyamatosan képződik különböző biokémiai átalakulásokban, méregtelenítésének több bioszintetikus útvonala is kialakult. Ismert azonban, hogy nagyobb koncentrációban erősen fitotoxikus, azaz károsítja a növényeket. Egy széles körben ismert herbicid a glufozinát-ammónium hatására a növényben feldúsul az ammónium-ion szintje és végül ez okozza a fitotoxicitást (1. ábra). 1. ábra A glufozinát-ammónium herbicid szerkezeti képlete Ennek ismeretében meglepő, hogy a növények nitrogén ellátására irányuló intenzív kutatások ellenére kevéssé ismert az ammónia növényi sejtekre gyakorolt toxicitásának mechanizmusa, az ammónia-stresszre adott növényi válaszreakciók, valamint az ammónia méregtelenítésében kulcsszerepet játszó folyamatok. Jelen munkánkban az ammónia által okozott növényi stressz fiziológiai hátterét kezdtük el vizsgálni. Kísérleteinkhez dohány (Nicotiana tabacum), lúdfű (Arabidopsis thaliana) és ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) növényeket használtunk in vitro illetve cserepes kísérletekben. A növényeket ammónia különféle sóival kezeltük (NH 4 NO 3, (NH 4 ) 2 SO 4, NH 4 Cl) és mértük a kezelés hatására bekövetkező változást a tömeggyarapodásban, valamint a glutamát dehidrogenáz (deamináció) és a glutation S-transzferáz enzimek aktivitásainak változását. Eredményeink azt mutatták, hogy kevesebb ammónia kezelés stimulálta a növények növekedését, viszont a nagyobb koncentrációk hatására a növények tömeggyarapodása visszaesett. A glutamát dehidrogenáz enzim aktivitása ammónium-nitrát kezelés során nem változott, viszont ammónium szulfát kezelés után jelentősen megnőtt. A glutation S-transzferáz enzimcsoport aktivitása jelentősen megnőtt az ammónia kezelés hatására. A glutation S-transzferázok elsősorban a xenobiotikumok méregtelenítésében játszanak szerepet. Az ammónia kezelés után mért aktivitás növekedés arra is utalhat, hogy számos egyéb xenobiotikum is okozhat a növényekben ammónium felhalmozódást, ezzel hozzájárulva a toxicitáshoz. 85

86 V. POSZTEREK 86

87 ANTIPREDÁTOR MOZGÁSFORMÁK A BURGONYABOGÁR LÁRVÁK (LEPTINOTARSA DECEMLINEATA) ESETÉBEN AMBRUS GERGELY, FEJES ANDRÁS, DUDÁS PÉTER és TÓTH FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő Napjainkban rengeteg tanulmány foglalkozik a természetes ellenségek kártevőkre gyakorolt hatásával, azonban jóval kevesebb azzal, hogy a kártevők miként lehetnek sikeresek a ragadozóikkal szemben. Az ízeltlábúak világában a különböző védekezési mechanizmusoknak igen széles tárházát lehet felfedezni, gyakran egy faj több eltérő módon is elkerülheti, hogy zsákmányként végezze. A burgonyabogár védekezési rendszere is többlépcsős, az imágó és a lárva is feltűnő színezetű, alkaloid tartalmuk miatt kellemetlen ízűek, a kifejlett bogár zavarás hatására maga alá húzott lábakkal leveti magát a növényről. Ez utóbbi a lárvák esetében nagyon költséges védekezési folyamat lenne, lévén kevésbé mozgékonyak az imágókhoz viszonyítva. Jelen munka a burgonyabogár lárvák esetében megfigyelhető ragadozó repellens mozgásformákat foglalja össze. Az adatokat laboratóriumi ragadozó-zsákmány összeengedések révén gyűjtöttük. A burgonyabogár lárvákat tolvajpoloskák (Nabis spp.) és karolópókok (Xysticus spp.) jelenlétében teszteltük. Négy különböző mozgásformát sikerült lejegyezni a kísérlet alatt: 1. menekülés, 2. nagyobbnak tettetés, 3. potrohi vég alternáló mozgatása a ragadozó irányában, 4. támadás. Eredményeink alapján a burgonyabogár lárvák védekezési sikerességét nagyban befolyásolja, hogy ezeket a mozgásformákat a lehető legrövidebb idő alatt produkálják a ragadozó észlelése és a ragadozó támadása között eltelt időben. Kutató Kari Kiválósági Támogatás Research Centre of Excellence /2013/TUDPOL 87

88 MILYEN SZEREPET JÁTSZIK A TÁPNÖVÉNY A BORÓKASZÚ SZAPORODÁSÁBAN? BOZSIK GÁBOR 1, ZSOLNAI BALÁZS 2 és SZŐCS GÁBOR 1 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Fejér-Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Velence A borókaszú (Phloeosinus aubei) (Coleptera: Scolytidae) kártételére mintegy két évtizede figyeltek fel hazánkban. A Mediterráneumból terjedő fajt először hazánk nyugati részén észlelték, de nemsokára felbukkant a fővárosban is. Kiterjedt, jelentős kártételére azonban csak az utóbbi években figyeltek fel elsősorban közkedvelt, értékes örökzöld dísznövényeken ( Cupressocyparis leylandii, Chamaecyparis, Cupressus, Juniperus, Thuja spp.). Terjedésére, jelentősen fokozódó mértékű kártételére kell a közeljövőben számítanunk. Annak ellenére, hogy a Mediterráneumban számos tanulmány foglalkozik a kártevő gazdanövény körével, rajzásfenológiájával és kártételével, mégis tisztázatlan, ill. vitatott, hogy hazánkban hány nemzedéke fejlődhet ki, nincs pontosan feltárva az életmenete, nem ismerjük a szaporodási időszakot / időszakokat, és a különböző típusú járatok készítésének pontos szezonalitását sem. Feltáratlan a tápnövény-kapcsolatának kémiai ökológiai háttere is. A fenti kérdések tanulmányozása érdekében smaragd tuja (Thuja occidentalis Smaragd ) és Leyland ciprus ( Cupressocyparis leylandii) állományokból 2012 és 2013 vegetációs időszakai folyamán több alkalommal gyűjtöttünk imágókat. Feljegyeztük a járat típusát, és azt, hogy a járatban hány hím és hány nőstény bogár tartózkodott. A begyűjtött, szexált bogarakkal szexcsapdázásos kísérleteket állítottunk be annak vizsgálatára, hogy vonzzák-e a fajtársaikat, ill. az ellentétes ivarú egyedeket. Párhuzamosan etanolos csapdákat is kipróbáltunk. A hím és nőstény bogarakból, valamint tuja leveles hajtásról és izolált ágrészből illatanyagokat gyűjtöttünk légtérből történő visszafogásos módszerrel (closed loop stripping apparatus CLSA, szénszűrő és ún. Super-Q adszorbens alkalmazásával). Az illatanyagok hatását elektroantennográfiás (EAG) módszerrel vizsgáltuk, hím, ill. nőstény csápon. A kísérletekben begyűjtött imágók kivétel nélkül a P. aubei fajhoz tartoztak (det. Podlussány A.). A március április során végzett gyűjtések során talált friss járatok ún. áttelelő járatok voltak, amelyekben mindig egyetlenegy imágó tartózkodott. A mintegy 200 bogárból vett minta alapján azt találtuk, hogy mind a hímek mind a nőstények sikeresen áttelelnek. Április végéig az áttelelő járatokból az imágók kirepültek, majd május elején közepén ún. nászjáratokat készítettek. A nászjáratokban az esetek 50,0%-ban egy hím és egy nőstény bogár volt, 29,1%-ban egyetlenegy nőstény, 16,6%-ban egyetlenegy hím bogár tartózkodott, és csak 4,1%-ban akadt olyan eset, ahol kettőnél több bogár volt egyszerre a járatban. A gyűjtések során Szentistván községben (Mezőkövesd térsége) is megtaláltuk a kártevőt, nagy egyedszámban és jelentős mértékű kártételt okozva. Tudomásunk szerint ez az első adat a faj hazai elterjedésére Budapesttől keletre. A csapdázásos kísérletek során egyik ivar sem vonzotta a fajtársakat (sem az azonos sem az ellenkező ivarúakat), függetlenül attól, hogy a vegetációs időszak elején, közepén vagy végén csapdáztunk. Az alkoholos csapdák sem vonzották a bogarakat. Az illatanyagok elektrofizológiai vizsgálata során azt találtuk, hogy a tápnövény illatmintákra a hímek és nőstények csápja is markáns válaszreakciót mutatott, de a fajtársak illatmintáira nem. Az eredmények azt mutatják, hogy a tápnövénynek kulcsszerepe van a P. aubei párosodásában. Amennyiben a bogarakat a járatukból kivesszük, úgy nem vonzzák az ellenkező ivarú fajtársaikat. A nászjáratban azonban párba állnak össze, ám a párok egymásra találásában szerepet játszó kulcsingerek feltárása még várat magára. 88

89 KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ FÉLTERMÉSZETES ÉLŐHELYEK TERMÉSZETES ELLENSÉGEINEK FELMÉRÉSE KÖZÉP-MAGYARORSZÁGON CSÁSZÁR ORSOLYA, GEIGER BARBARA, SZALAI MÁRK, VADÁSZ ZSOLT és KISS JÓZSEF Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő Számos hazai kutatás is bizonyította már (pl. Kiss et al. 1993, Tóth et al. 1999, Hatvani et al. 2001), hogy a féltermészetes élőhelyek hasznosak lehetnek a mezőgazdasági tájban, mert ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak. De ezen élőhelyek értékelése hogy milyen típusú és mértékű szolgáltatást nyújthatnak még hiányos. Vizsgálatunk célja az EU-7 QUESSA projektünk keretében az, hogy Közép-Magyarországon felmérjük a különböző típusú féltermészetes élőhelyek ökoszisztéma szolgáltató potenciálját. A felméréseinket 2013-ban négyféle féltermészetes élőhelyen végeztük, amelynek vegetációja inkább fás- vagy lágyszárú, illetve kiterjedésük lineáris vagy területi (min. 50 méter szélesség). A természetes ellenségek felmérésére átlátszó ragacslapot (Csalomon PAL csapdák) és talajcsapdát alkalmaztunk. A vegetációs időszakban három alkalommal május, június és július helyeztük ki a csapdákat, melyek egy hétig voltak az adott féltermészetes élőhelyen. Minden élőhelyre 4 db ragacslapot és 1 méteres körzetükbe 4 db talajcsapdát helyeztünk el, és a leggyakrabban előforduló természetes ellenségeket határoztunk meg. A természetes ellenségek egyedszáma a második mintázás alkalmával volt a legmagasabb. A legtöbb természetes ellenséget a lágyszárú lineáris, ezzel szemben a legkevesebbet a fás területi élőhelyen gyűjtöttünk. A májusi csapdázáskor a Panorpa communis (Mecoptera, Panorpidae) (237 egyed), júniusban a Staphylinidae fajok (2077 egyed), júliusban pedig az Araneae fajok (1516 egyed) voltak a legmagasabb egyedszámban a gyűjtött természetes ellenségek között. A lágyszárú területi féltermészetes élőhelyek kivételével a legmagasabb egyedszámban a Staphylinidae fajok voltak jelen. A lágyszárú területi vegetációban pedig az Araneae fajok voltak a legnagyobb egyedszámban, de a Staphylinidae családba tartozó természetes ellenségek egyedszáma is hasonlóan magas volt. A lágyszárú és a fás lineáris területen magas egyedszámban fordultak elő az Araneae és a Cantharidae egyedek, a fás területi vegetációban pedig a Panorpa communis és az Araneae fajok. Kiss, J. et al. (1993): Importance of different habitats in agricultural landscape related to integrated pest management. Landscape and Urban Planning, 27: Tóth, F. & Kiss, J. (1999): Comparative analysis of epigeic spider assemblages in northern Hungarian winter wheat fields and their adjacent margins. The Journal of Arachnology, 27: Hatvani, A. et al. (2001): Habitat preference of carabids (Coleoptera: Carabidae) in Central Hungary in winter wheat field and adjacent habitats. IOBC/wprs Bulletin, 24 (6):

90 ÚJABB LONGIDORUS FAJOK (NEMATODA: LONGIDORIDAE) HAZAI ELŐFORDULÁSA AGRÁRTERÜLETEKEN FEKETÉNÉ PALKOVICS ÁGNES 1, KRIZBAI LÁSZLÓ 1, ELEKESNÉ KAMINSZKY MARIANN 2 és MARKÓNÉ NAGY KRISZTINA 3 1 NÉBIH, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest 2 Budapest 3 Veszprém Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Veszprém A Longidoridae család fajai az agrárterületek növényi kártevő fonálféreg faunájának jelentős tagjai. Külső élősködők, többek között különböző zöldségfélék, fásszárú növények, szamóca és a krizantém gyökereit károsítják. Közvetlen kártételük mellett közvetett kártevőként is nyilvántartjuk őket, mivel több fajuk növényi vírusokat is terjeszt. A Longidoridae családba 8 nemet sorolunk, és azokat két alcsaládba csoportosítjuk. A Longidorinae alcsaládba tartozó Longidorus genus hazai előfordulásával foglalkozó szakirodalom eddig hét fajt említ (Longidorus elongatus (DE MAN, 1876), L. attenuatus (HOOPER, 1961), L. profundorum (HOOPER, 1966), L. juglandicola (LISKOVA, ROBBINS AND BROWN 1997) L. goodey (HOOPER, 1961) L. juvenilis (DAMASSO, 1961) L. distinctus (LAMBERTI, CHOLEVA AND AGOSTINELLI, 1983)). A 2001-ben gyűjtött és eddig még nem közölt két új fajt morfológiai bélyegek alapján azonosítottunk: Longidorus macrosoma HOOPER, 1961 Zalaszentgrót, szántó (szőlőtelepítés előtt) Longidorus leptocephalus HOOPER, 1961, Somogytúl-Berzence, szántó (kajszitelepítés előtt); Vasboldogasszony, szántó (alma-, körtetelepítés előtt) Az NTAI Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma a szőlő, gyümölcs és bogyós szaporítóanyag telepítést megelőző, növény-egészségügyi vizsgálatra beérkezett mintákban folyamatosan vizsgálja a Longidoridae családba tartozó vírusvektor fonálféregfajok előfordulását. A fajok elkülönítésére tradicionális alaktani bélyegeken alapuló politomikus határozókulcsot (Qi-Wen Chen, 1997) és az eredeti fajleírásokat használtuk. A morfológiai elemzések eredményeit a 2012-ben és 2013-ban gyűjtött fajok esetében molekuláris biológiai vizsgálatokkal is megerősítettük. Ehhez a D2A és D3B primerpár felhasználásával a magi 28S riboszómális DNS D2 és D3 régiójának szekvencia elemzését végeztük el. A közeli rokon fajok szekvenciáit is tartalmazó Cluster analízis megerősítette az alábbi fajok morfológiai alapú azonosítását ben Veszprém megyéből származó talajmintákból, a hazai faunára nézve további új fajt azonosítottunk: Longidorus moesicus LAMBERTI, CHOLEVA AND AGOSTINELLI, 1983 Monostorapáti, szántó (szőlőtelepítés előtt) 2013-ban a Longidorus leptocephalus jelenlétét egy új lelőhelyről, Alsónemesapátiból (szántó, szőlőtelepítés előtt) származó mintából molekuláris biológiai módszerrel is megerősítettük. A laboratóriumi vizsgálatok során azonosított három új faj közül a Longidorus macrosoma közvetve is károsít, a málna gyűrűs-foltos vírusának (RRSV) úgynevezett angol törzsét hordozza, ezért a 72/2010. (V.13.) FVM rendelet szerint cseresznye, málna, ribiszkefélék (Ribes rubrum), szamóca szaporítóanyag termesztésben tilalmazott vírusvektor fonálféreg. 90

91 MEGFIGYELHETŐEK-E KRIPTIKUS FAJOK A SZÉLES ELTERJEDÉSŰ BRYOBIA KISSOPHILA EYNDHOVEN, 1955 FAJNÁL (ACARI: TETRANYCHIDAE)? KONTSCHÁN JENŐ és TÓBIÁS ISTVÁN MTA, Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A Bryobia kissophila Eyndhoven, 1955 egy széles elterjedésű takácsatka faj, amely Európán kívül Észak- és Dél-Amerikában, Tasmaniában, Új-Zélandon, a Dél-Afrikai Köztársaságban is előfordul, és a különböző szabadföldi és üvegházi borostyánfajok egyik jellegzetes kártevője. Vizsgálatunk során arra a kérdésre keressük a választ, hogy a nagy távolságra található populációk egymástól elszigetelten evalválódnak-e, morfológiailag egységes, azonban genetikailag különböző, ún. kriptikus taxonokat létrehozva, vagy a többi atkafaj lassú evolúciós fejlődését követve az egységes morfológia mellett egységes genetikai jelleggel rendelkeznek-e. Jelen vizsgálatunkban egy több mint 1000 km-re levő populációt (Kréta szigetéről) hasonlítottunk össze a hazaiakkal, amely egy hosszabb vizsgálatsorozat első lépése. A vizsgálat során több hazai Bryobia kissophila populációt és egy Kréta szigetéről származó populáció három szekvenciáját vizsgáltunk (COI, ITS, 28S rrns) és hasonlítottunk össze. Az adatok értékeléséhez CLC és MEGA programcsomagokat használtunk. Az elvégzett analízisek alapján sem a COI, sem az ITS, sem pedig a 28S rrns összehasonlításával kapott filogenetikai fák nem mutattak jelentős különbségeket. Az egyes elágazások gyengén támogatottak, a krétai minta jól illeszkedik a hazai populációkból származó egyedek közé. Úgy tűnik, hogy az 1000 km távolságban levő szigeten élő populáció a vizsgált szekvenciák alapján nem különbözik a hazaiaktól, így ezen első vizsgálatsorozat alapján feltételezhetjük, hogy önálló evolúciós fejlődés a krétai populációnál nem figyelhető meg, ennek a fajnak az evolúciója lassúbb annál, hogy kriptikus fajok kialakuljanak. Jelen munkát az OTKA és az OTKA pályázatai támogatták. 91

92 A DIÓBUROK-GABONALÉGY (POLYODASPIS RUFICORNIS) (DIPTERA: CHLOROPIDAE) ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE OLÁH RICHARD 1, OROSZ SZILVIA 2 és VÉTEK GÁBOR 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj-és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, Budapest A dióburok-gabonalégy (Polyodaspis ruficornis) Európában és Ázsiában is előforduló faj. Lárvája a dió zöld burkában él, ott károsít, de kimutatták mogyoróból, kenderből és aszatok fészekvirágzatából is. Bomló szerves anyagot is fogyaszt. Tojásrakás szempontjából előnyben részesíti a már beteg, sérült diókat. Az almamoly (Cydia pomonella) károsítása nyomán képes behatolni a diók belsejébe, és ott fejlődni. Kárképe nagymértékben hasonlít a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) által okozott kártételhez ban a P. ruficornis előfordulásának és kártételének felmérését a Rhagoletis completa országos felderítésével kapcsoltan végeztük PALz csapdák segítségével, üzemi és szórvány diósokban egyaránt, július elejétől október végéig. Augusztus végétől október elejéig több mintavételi helyről származó, károsított dió termésminta laboratóriumi vizsgálata és a lárvák mesterséges kinevelése is megtörtént a faj életmódjának tanulmányozása céljából. A évi vizsgálatok alapján a P. ruficornis országszerte megtalálható volt mind üzemi, mind a szórvány diósokban. A csapdák Baranya, Fejér, Somogy, Zala, Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben fogtak imágókat. A csapdák által fogott egyedek száma szembetűnően kicsi volt a dióburokban és a dióbélben található lárvák számához képest. Laboratóriumi vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a P. ruficornis különböző fejlettségű lárvái egy időben és nagy számban találhatók meg a károsított dió burkában és a dióbélben egyaránt. A csontszínű lárvák vagy a károsítás helyén, vagy a talajban bábozódnak. Egy nemzedék kifejlődéséhez nap szükséges. A R. completa fajjal fertőzött területekről származó dióban a két faj lárvája vegyesen fordul elő. További vizsgálataink célja a P. ruficornis biológiájának átfogóbb megismerése. 92

93 A NYUGATI DIÓBUROK-FÚRÓLÉGY (RHAGOLETIS COMPLETA CRESSON, 1929) (DIPTERA: TEPHRITIDAE) ÉVI ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON OLÁH RICHARD 1, OROSZ SZILVIA 2, VÉTEK GÁBOR 1, ZAG ZOLTÁN 3 és LIPOSITS VERONIKA 4 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, Budapest 3 Vas Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tanakajd 4 Zala Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Zalaegerszeg A NÉBIH NTAI 2007 óta végez országos felderítést a zárlati károsítók listáján (2000/29/EC) szereplő nyugati dióburok-fúrólégyre (Rhagoletis completa) vonatkozóan, amelynek célja a faj hazai dióültetvényekben való megjelenésének nyomonkövetése, illetve életmódjának pontosabb megismerése. Magyarországon először 2011 októberében, Kőszeg külterületén találták meg a R. completa lárváit ben a faj továbbterjedt Vas és Zala megyében. A PALz csapdákkal folytatott megfigyeléseket 2013-ban a megyei kormányhivatalok zoológus szakemberei és a Budapesti Corvinus Egyetem által felkért diótermesztők végezték az ország több pontján, július elejétől október végéig. Augusztus végétől október elejéig több mintavételi helyről származó, károsított dió termésminták laboratóriumi vizsgálata is megtörtént a faj életmódjának tanulmányozása céljából. A évi országos felderítés eredményei azt mutatják, hogy a R. completa Vas és Zala megyében nagy egyedszámban fordult elő, és Somogy megyében is megjelent. A kihelyezett csapdák fogásai alapján Vas megyében a következő településeken volt megtalálható a kártevő: Kőszeg, Keléd, Egyházashollós, Bajánsenye-Őrbajháza, Balogunyom, Szarvaskend, Vasvár, Szentpéterfa; Zala megyében Lenti térségében több helyen; Somogy megyében pedig Segesden és Lengyeltótiban fordult elő. Olaszországi adatok alapján az imágók július elejétől augusztus végéig rajzanak, azonban a hazai vizsgálataink azt igazolták, hogy a rajzás október közepéig is elhúzódhat. A csapdák a legtöbb imágót augusztus második felétől szeptember közepéig fogták. Október elején, Segesdről származó dió mintákban nagy számban fordultak elő kifejlett R. completa lárvák. Az ország különböző pontján meglehetősen gyakran fordul elő a szintén a fúrólegyek (Tephritidae) családjába tartozó és külső morfológiai bélyegek alapján a R. completa fajjal könnyen összetéveszthető rózsa-gyümölcslégy (Carpomya schineri). Több csapda is fogta ezt a fajt kisebb egyedszámmal. 93

94 NEONIKOTINOID-TARTALMÚ CSÁVÁZÓSZEREK MÉHPOPULÁCIÓKRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA SÁNDOR ANDRÁS 1, TREITZ MÓNIKA 1, CSIKÁSZ TAMÁS 1, FARKAS SÁNDOR 2, SÁROSPATAKI MIKLÓS 3, ZAJÁCZ EDIT 4 és TREITZ JÁNOS 1 1 Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse 2 Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi és Környezetgazdálkodási Tanszék, Kaposvár 3 Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Gödöllő 4 Haszonállat-génmegőrzési Központ, Méhészeti Intézet, Gödöllő Napjainkban nagy vitát kavart az ún. neonikotinoid tartalmú csávázó szerek méhekre kifejtett hatásának kérdése. Egyes nézetek szerint ezek az anyagok tehetők felelőssé az ún. kaptárelhagyás jelenség (CCD Colony Collapse Disorder) kialakulásáért. Sok elmélet született a jelenség magyarázatára, a biológiai, kémiai és környezeti stressz tényezők hosszú listáját hozták összefüggésbe a CCD-vel. A jelenség hirtelen megjelenése az Egyesült Államokban ben, majd később más országokban felvetette annak lehetőségét, hogy világméretű problémáról van szó. Néhány európai országban, az egyre növekvő aggodalom a CCD és neonikotinoidok közti kapcsolat miatt, néhány neonikotinoid használatának részleges vagy teljes tilalmához vezetett. A neonikotinoid-tartalmú csávázószerek különlegessége, hogy a maghéjon át a csíranövénybe jutnak és a növényi szövetekben is kimutathatóak, egészen a növény pusztulásáig. Egyes elméletek szerint a neonikotinoid-tartalmú csávázó szerek kis mennyiségben a nektárban és a virágporban is megjelennek, potenciális veszélyt jelentve a megporzó rovarokra, köztük a méhekre. Esetükben feltételezhetően egy csökkentett dózis hat, ami nem okoz pusztulást, viszont a méhek hajlamosabbak lesznek egyes betegségekre (pl. a varroozis, nozemozis), mivel a szerek legyengítik az immunrendszerüket. Károsodhatnak kognitív jellemzőik, aminek következtében a méh elveszti tájékozódási képességét, eltéved, vagy társait vezeti tévútra, szélsőséges esetben képtelenné válik visszatalálni a kaptárba. Vizsgálataink célja a fent említett jelenség feltárása szántóföldi körülmények között. A mérések pontosabb behatárolása érdekében 2013 nyarán a Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézetének iregszemcsei telephelyén izolátor sátras hibrid napraforgó előállításban megporzáshoz felhasznált házi méhek pusztulási mértékét jegyeztük fel 5 alkalommal a nyár folyamán. A vetőmagvak neonikotinoid-tartalmú csávázószerrel voltak kezelve, a kísérletet két vetésidőben állítottuk be. Az elhullott állatokat egyedenként leszámoltuk, majd pedig a kapott adatokat sátranként összegeztük. Összesen db egyedet gyűjtöttünk be a vizsgált 17 sátorból. A megfigyelt jelenségre egy lehetséges magyarázatot a begyűjtött minta erős Nosema fertőzöttségének kimutatása adott, ami a neonikotinoid csávázószer-mérgezések egyik velejárója is lehet. A kérdéskör az okozott ökológiai és mezőgazdasági károk mellett a fokozott nemzetközi és hazai figyelem miatt is további vizsgálatokra szorul, melyeket az elkövetkező években tervezünk elvégezni. 94

95 A MAGYARORSZÁGON ELŐFORDULÓ PHYSOKERMES FAJOK (HEMIPTERA, COCCOIDEA, COCCIDAE) MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA VAJDA FANNI 1, SZITA ÉVA 2, FETYKÓ KINGA 2, KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA 2, KOZÁR FERENC 2 és TÓBIÁS ISTVÁN 2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 MTA, ATK, Növényvédelmi Intézet, Budapest Magyarországon három Physokermes faj fordul elő, P. hemicryphus (Dalman), P. piceae (Schrank), P. inopinatus (Danzig & Kozár), egymástól való elkülönítésük nehéz. Ez utóbbi faj Magyarországon került leírásra, de napjainkban eredeti lelőhelyén nem került elő, viszont 2010-ben Svédországban jelentős erdőpusztulást okozott. A teknős pajzstetvek gyakori előfordulása és gazdasági jelentősége miatt morfológiai és molekuláris vizsgálatokat kezdtünk, melynek során a Physokermes hemicryphus és Physokermes piceae fajokra összpontosítottunk. Mindegyik faj Picea fenyőfajokon él (P. abies, P. pungens, P. glauca). Hazánkban a Picea fajok kevés helyen alkotnak összefüggő erdőket, elsősorban városi környezetben, parkokban és kertekben találkozhatunk velük. A fenyőfák pajzstetű-fertőzöttségének mértékétől függően azok gyengülését, ritkább esetben pusztulásukat idézik elő, és vírusvektor szerepet is játszhatnak. Jelenlétüket gyakran korompenész kíséri, ami a táplálkozásuk közben termelt mézharmaton telepszik meg. A Physokermes fajok, mint a legtöbb pajzstetű, erős ivari dimorfizmust mutatnak. A hím apró termetű, szárnyas. A nőstények helyhez kötött életmódot élnek, a peték érése közben testük úgynevezett posztreprodukciós alakot vesz fel. Ez sok esetben szabad szemmel is jól megfigyelhető a lucfenyő és ezüstfenyő hajtásain, viszont a fajok ez alapján nem különíthetők el egymástól, és a jelentős mértékű kutikula torzulás miatt nem készíthető belőlük mikroszkópos preparátum. Preparátum készítésére a fiatal nőstényeket és a lárvákat lehet felhasználni, de ezekkel kapcsolatban is több probléma merül fel. A fiatal nőstények rövid ideig vannak preparálható állapotban, és a különböző évek közötti időjárásbeli eltérések miatt nehezen időzíthető begyűjtésük. Az L 1 lárvastádium alapján nem lehet elkülöníteni a magyarországi három fajt. Az L 2 lárvák alapján lehetséges a fajok megkülönböztetése. E problémák teremtették meg az igényt a molekuláris vizsgálatokra is, amely lehetővé teszi az egyedek fenológiai fázistól független faji szintű azonosítását. Célkitűzésünk: 1/ a Physokermes fajok molekuláris jellemzésére alkalmas marker meghatározása; 2/ a fajon belüli és a fajok közötti molekuláris változatosság felderítése; 3/ a P. piceae és P. hemicryphus fajok fenológiai jellemzése, az egyes fejlődési stádiumok időbeli nyomonkövetése; 4/ az L 2 lárvák morfológiai variabilitásának vizsgálata és 5/ a molekuláris és morfológiai variabilitás összefüggéseinek vizsgálata. A vizsgálatokhoz 2013 májusában, októberében, illetve korábban gyűjtöttünk mintákat használtunk. Morfológiai vizsgálatokhoz a fiatal nőstények testének disztális részéből, melyen a határozóbélyegek vannak, preparátumot készítettünk, ugyanazon egyed proximális testfeléből történt a DNS-izoláció. A morfológiai jellemzők alapján a két faj L 2 stádiumban jól elkülöníthető. A molekuláris vizsgálatokhoz a COI markert választottuk, mely alapján a két faj szintén jól elkülönül, de gyűjtőhelytől függően további eltéréseket is tapasztaltunk. 95

96 SZÁRAZFÖLDI ÁSZKARÁK (ISOPODA: ONISCIDEA) EGYÜTTESEK DIVERZITÁS ÉS EGYEDSZÁM VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁGI AUTÓPÁLYÁK MENTÉN VONA-TÚRI DIÁNA 1, SZMATONA-TÚRI TÜNDE 1 és KISS BALÁZS 2 1 Debreceni Egyetem, Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola, Debrecen 2 Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Az autópálya a széleit kísérő gyepsávokkal és a parkszerű autóspihenőkkel egy sajátos élőhely típust alkot. Az autópálya szegélyek strukturális hasonlósága egy speciális fauna létrejöttét eredményezi, amely egyaránt tartalmazhat őshonos és sikeresen megtelepedő behurcolt fajokat is. Az autópályák szegély élőhelyeinek létrejöttét nagy mennyiségű talaj mozgatása előzi meg. Rendszeres zavarást jelent az évi többszöri kaszálása, amely után a növényi részek nagy részét eltávolítják. Magyarországi autópályák szegély élőhelyein végeztünk ászkarák együttesekre irányuló talajcsapdás gyűjtéseket. Négy autópálya (M1, M3, M5, M7) és egy autópályaként kezelt autóút (M0) mentén helyeztünk ki 33 mintavételi ponton 198 talajcsapdát. A mintavételezéseket ben végeztük május, július és szeptember hónapokban 3-3 hétig. Az élőhelyeket természetességizavartsági állapotuk alapján három típusba soroltuk: urbanizált élőhelyek, szántóföldek és természetközeli élőhelyek. A mintavételi időszakok során 15 szárazföldi ászkarák fajt sikerült kimutatni a területekről. Néhány erdőlakó faj rétekről és szántóföldekről került elő. Továbbá dominánsnak bizonyult az invazív fajként ismert Armadillidium vulgare, amely az összegyedszám 86%-át tette ki. A legmagasabb fajszám a természetközeli és urbanizált területeken volt megfigyelhető, míg a legkevesebb faj a szántóföldeken jelent meg. A Shannon-Wiener diverzitási index szerint a legmagasabb diverzitást az urbanizált területeken lehetett észlelni, a Berger-Parker diverzitási index szerint a szántóföldeken volt a legmagasabb diverzitás. Előkerült egy mirmekofil ászkafaj, a Plathyarthrus hoffmannseggii, amely hangyafajokkal él együtt. Továbbá egy üvegházi faj, az Armadillidium nasatum szabadföldi megjelenése is igazolható. A nyomvonalas létesítmények szegély élőhelyei úgynevezett zöld folyosóként funkcionálnak, lehetővé téve a korábban elszigetelt részpopulációk egymásba olvadását és az élőlények továbbterjedését. A gyűjtéseket a k83829-es számú OTKA kutatási téma keretében végeztük. 96

97 A GYEPKEZELÉS SZEREPE A PÓKKÖZÖSSÉGEK DIVERZITÁSÁBAN SZMATONA-TÚRI TÜNDE 1 és VONA-TÚRI DIÁNA 2 1 Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola és Kollégium, Mátrafüred 2 Eötvös József Középiskola, Heves Természetvédelmi kezelés alatt álló gyepek pókközösségeinek diverzitását vizsgáltuk a Mátrahegység füves élőhelyein. Kilenc fátlan társulásban végeztünk vizsgálatokat, mely során összesen 19 család 78 faját gyűjtöttük be. A Mátra-hegység területén fellelhető rétek antropogén hatásokra alakultak ki. Az erdőirtás eredményeként nagy kiterjedésű füves területek jöttek létre. A hegyi réteken végzett legeltetés és kaszálás lehetővé tette e gyepek fennmaradását. A hagyományos hegyvidéki rét- és legelőgazdálkodás napjainkra teljesen eltűnt, ezért a rétek fajösszetétele jelentősen megváltozik, gyomosodnak, cserjésednek, és végül beerdősödnek. A Mátra Tájvédelmi Körzet területén 2000 óta folynak gyepkezelési eljárások (bozótirtás, szárzúzás, kaszálás), melyek feladata a hegyi rét, mint élőhely rekonstruálása, illetve jelenlegi állapotának fenntartása. Munkánk során arra kerestük a választ, hogy a kezelések hatására kialakuló élőhelyek előnyösebb környezeti feltételeket biztosítanak-e a pókfajok számára. Szükséges-e a kezelések alkalmazása és ezáltal a szukcessziós folyamatok visszafordítása. Sztepprétek, veres csenkeszes és kékperjés rétek képezték a vizsgált területeket. Duplaedényes talajcsapdával végeztük a mintavételezést között. A kijelölt gyűjtőhelyen mintaterületenként 4 minta begyűjtésére került sor. Egy minta 3 csapdából állt. A területen előforduló egyéb védett fajokra való tekintettel csak élvefogó csapdákat helyeztünk ki, illetve a csapdákból csak a pókokat gyűjtöttük be. A pohárcsapdás gyűjtések mellett alkalmaztunk fűhálózást (100 hálócsapás/minta) is. Az adatok értékeléséhez a Shannon-Wiener és a Berger-Parker diverzitási indexeket használtuk. A mintaterületek pókközösséginek szerkezeti hasonlóságait a Jaccard index segítségével elemeztük. A kezelt és kontrol rétek diverzitása elvárásainknak megfelelően alakult. A kezelt rétek pókközösségeinek diverzitási értéke mindkét index szerint nagyobb volt, mint a kontroll réteken, illetve fajés egyedszámban is kiemelkedőbbek voltak. Az kezelt élőhelyek pókközösségei között is voltak különbségek. A kaszált és szárzúzott rétek közti eltéréseket kékperjés és veres csenkeszes réteken vizsgáltuk. A kaszált területen a kékperjés rétek esetében a Shannon-Wiener diverzitás volt nagyobb, a veres csenkeszes rétek esetében viszont a Berger-Parker diverzitás mutatott nagyobb értéket. A guild (zsákmányszerzési stratégia) kompozíció a kaszált és szárzúzott réteken szintén eltérő volt. A kaszált réteken a nappali ragadozók domináltak, a szárzúzott réteken pedig a karoló pókok. A Jaccard index szerint legnagyobb különbség a kaszált és szárzúzott veres csenkeszes rétek pókközösségei között volt megfigyelhető. A pókok kiváló indikátor-szervezetek, érzékenyen reagálnak a környezeti tényezők és az élőhely strukturális változására. A különféle kezelések mint a kaszálás hatással vannak a közösségek összetételére, ugyanis minél nagyobb a növények magassága, annál több pókfaj található a területen. A pókok vizsgálata ezért elengedhetetlen a tájhasználat lényegének megértéséhez és a gyepkezelések megfelelő koordinálásához. 97

98 A PRUNUS NECROTIC RINGSPOT VIRUS SOKKTÜNETEI JELENTEK MEG KAJSZIN (PRUNUS ARMENIACA) ÁDÁM JÁNOS 1, KUJÁNI LÁSZLÓNÉ OLGA 2 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 2 Kujáni Szaktanácsadó és Termelő Kft., Kecskemét A Bromoviridae családba tartozó vírusok az egyik legjelentősebb növényeket megbetegítő vírusok csoportja. Ezen családon belül az Ilarvirus nemzetségbe tartozó Prunus necrotic ringspot virus (PNRSV) az egyik leggyakoribb kórokozó. A családra jellemzően izometrikus partikuluma van, genomja három részre osztott egyszálú pozitív RNS (ssrna(+)). A PNRSV terjedhet maggal, pollennel, vegetatív szaporítással, vagy a gyökerek érintkezésével egyaránt. Gazdanövényei közé tartozik többek között a cseresznye, meggy, szilva, kajszi őszi, mandula, termesztett és vadon élő rózsafajok valamint a komló is. A PNRSV tüneteit két típusba lehet sorolni. A fertőzés korai szakaszában sokktünetek jelennek meg a beteg növényeken. Ebben az esetben a növények levelén apró, kör alakú foltok alakulnak ki, melyekben a levél szövete nekrotizálódik, majd kihullik a levélszövetből. A következő években a tünetek enyhülnek, a levelek torzulnak, kialakulhat két levélcsúcs valamint enációk jelenhetnek meg az erek mentén a levél fonákán nyarán fiatal kajsziról (P. armeniaca Harcot valamint P. armeniaca Pinkot ) származó minták érkeztek Bács-Kiskun megyéből a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani laboratóriumába. A levelek a PNRSV fertőzésének sokktüneteit mutatták. A tüneteket mutató levelekből teljes ribonukleinsav kivonást követően reverz transzkripciót végeztünk, majd Ilarvirus nemzetségre specifikus indítószekvenciákkal (Ilar2F5 sense és Ilar2R9 antisense) végeztünk PCR-t (Untiveros et al., 2010). Az NCBI GenBank adatbázisban szereplő Ilarvirus nemzetségbe tartozó hazánkban is gyakori vírusok (ApMV, PDV, PNRSV) szekvenciáinak PCR által felszaporított régiójában restrikciós analízist végeztünk CLC Sequence Viewer 6-os program segítségével. Ez a genomi régió az RNS bázisai között található és az RNS függő RNS polimeráz génnek a része. Megállapítottuk, hogy az EcoRV (Eco321) restrikciós enzim hasító helye (GAT*ATC) csak a PNRSV esetében van jelen ebben a genomi régióban, ezáltal molekuláris markerként alkalmazható a diagnosztikában. Az RFLP vizsgálat során az EcoRV enzim hasította a PCR terméket, így bebizonyosodott, hogy a minták PNRSV fertőzöttek. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 98

99 MAGYARORSZÁGON ELŐFORDULÓ SZŐLŐPATOGÉN NEPO-, MACULA-, ÉS ALFAMOVIRUSOK VIZSGÁLATA APRÓ MELINDA 1, CSEH ESZTER 2, GÁBORJÁNYI RICHARD 1 és TAKÁCS ANDRÁS PÉTER 1 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Kertészeti Tanszék, Keszthely A szőlővírusok a fertőzöttség mértékétől függően, évről évre egyre nagyobb mértékű leromlást okozhatnak a szőlőültetvényekben. Munkánk során célul tűztük ki a Nepo-, Macula- és Alfamovirus nemzetségekhez tartozó vírusok kimutatását, amelyhez a szőlő virágzásától a nyári meleg beköszöntéig tartó időszak a megfelelő. Vizsgálataink során Magyarország 8 borvidékéről gyűjtöttünk mintákat 2012 és 2013 májusában és júniusában, különböző méretű, korú, és fajta-összetételű ültetvényekből. A gyűjtött minták a Zalai borvidék (Zalaháshágy), az Ászár-Neszmélyi borvidék (Tata), a Pannonhalmi borvidék (Pannonhalma) a Móri borvidék (Mór) a Hajós-Bajai borvidék (Érsekhalma, Borota) a Kunsági borvidék (Kiskunhalas) a Csongrádi borvidék (Pusztamérges) és a Balaton-felvidéki borvidék (Sümeg) ültetvényeiből származtak. A mintagyűjtés során elsősorban vírusfertőzésre utaló tüneteket mutató, növényekről gyűjtöttünk levélmintákat. A tapasztalt tüneteket feljegyeztük és a mintákat a szerológiai tesztekig hűtve tároltuk. A DAS-ELISA a LOEWE Biochemica cég reagenseinek felhasználásával történtek. A Nepovirus nemzetségbe tartozó vírusok közül a szőlő fertőző leromlás vírus (Grapevine fanleaf virus, GFLV), az arabisz mozaik virus (Arabis mosaic virus, ArMV), a szőlő krómmozaik vírus (Grapevine chrome mosaic virus, GCMV), a paradicsom fekete gyűrűs vírus (Tomato black ring virus, TBRV továbbá a Maculavirus nemzetségbe tartozó szőlő foltosodás vírus (Grapevine fleck virus, GFKV), és az Alfamovirus nemzetségbe tartozó lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus, AMV) jelenlétét kerestük. Az általunk vizsgált 70 mintából csak 4 minta esetében bizonyítottunk vírusfertőzést. ArMV 3, és 1 esetben GCMV volt kimutatható. A kapott eredményeket összehasonlítottuk a korábbi évek eredményeivel, ahol 17 borvidék 179 mintájából 43 minta volt pozitív. A vizsgált szőlőültetvényekben jelentős különbségeket tapasztaltunk a vírusok előfordulásában. A magas mintaszám ellenére előforduló kevés vírusfertőzés oka lehet, hogy a fenti nemzetségekbe tartozó vírusok kisebb jelentőségűek ma hazánkban, illetve a mintavételi helyeken a vírusfertőzést feltételező tünetek hátterében egyéb élettani eredetű problémák állhatnak. A 22 borvidékről történt mintagyűjtés összesített adatai szerint a vizsgált vírusok közül GFLV 4, ArMV 6, GCMV 4, TBRV 1, GBLV 0, GFkV 24, AMV 4 mintában volt kimutatható. Eredményeink alapján megerősítést nyert, hogy a GFLV gyakorisága napjainkra csökkent, a GFkV fertőzés viszont kiugróan magas. A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP A-11/1/KONV projekt támogatásáért. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 99

100 KÉT INFORMÁLIS FITOFTÓRA, A P. TAXON FORESTSOIL ÉS A P. TAXON HUNGARICA FENOTÍPUSOS ÉS MOLEKULÁRIS GENETIKAI JELLEMZÉSE BAKONYI JÓZSEF 1, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD 1, TREENA BURGESS 2, SZIGETHY ANDRÁS, JAN NECHWATAL 3, KOLTAY ANDRÁS 4, LASSAAD BELBAHRI 5 és THOMAS JUNG 6,7 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Murdoch University, Murdoch, Ausztrália 3 Bavarian State Research Center for Agriculture, Freising, Németország 4 ERTI, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 5 University of Neuchâtel, Neuchâtel, Svájc 6 Phytophthora Research and Consultancy, Brannenburg, Németország 7 University of Algarve, Faro, Portugália A megközelítőleg 100 fajt számláló Phytophthora-nemzetség egyik filogenetikai csoportja, az ún. 6. ITS-klád, számos korábbi és nemrégiben leírt új fajt, valamint leírás előtt álló informális taxont foglal magába. E csoportba tartozó fitoftórák néhánya szántóföldön, többsége azonban főleg vízzel borított, ill. nedves élőhelyeken, patakpartok közelében, erdőkben és ember által kevésbé bolygatott ökoszisztémákban fordul elő. Gazdasági jelentőségük eltérő, egyesek súlyos növényi betegségek kórokozói, mások gyengén patogének, ill. a még élő szerves anyagok lebontásában vehetnek részt. Vizsgálatainkban a korábbról már ismert P. taxon Forestsoil és az előzetes vizsgálataink alapján tőle telepmorfológiában, valamint az rdns ITS1-régióban 4 helyen eltérő, általunk azonosított P. taxon hungarica összehasonlító morfológiai, élettani, izoenzimes és többgénes filogenetikai jellemzését végeztük el. Mindkettejüknek csupán néhány izolátuma ismert. Előbbi első tenyészetét egy franciaországi gyertyános-tölgyesből gyűjtötték 1998-ban, majd magunk is izoláltuk hazai égeresből. Utóbbit szintén hazai égeresekben találtuk meg, majd azonosították alaszkai éger- és lengyelországi kőrisállományokban. Új adataink megerősítették a korábbiakat, miszerint a két taxon morfológiája között a sárgarépa táptalajon fejlődő telepek mintázata az egyetlen rendszeresen megfigyelhető különbség. Telepnövekedési ráta, hőérzékenység, homotallizmus, valamint ivaros és ivartalan képletek tekintetében nem különíthetőek el. Sajátosságuk, hogy oospóráik jelentős hányada több ooplasztot tartalmaz, ami meglehetősen ritka az ismert fitoftórafajokban. A vizsgált izolátumok azonos izoenzimmintázatot mutattak az almasav-dehidrogenáz mindkét lokuszában. Ugyanakkor rdns ITS és mitokondriális gének (nadh1 és cox1) szekvenciaelemzésével a két informális taxon elkülönülését tártuk fel, bár ennek mértéke valószínűleg fajhatáron belüli. Klónozott β-tub és Hsp90 szekvenciáikban 18, ill. 20 egypontos nukleotid-polimorfizmust azonosítottunk, melyek összesen 11 β-tub és 13 Hsp90 haplotípust határoztak meg. A P. taxon Forestsoil és P. taxon hungarica majdnem mindegyik izolátumában jelen volt a 2 2 leggyakoribb haplotípus, valamint azok különböző rekombináns változatai. Ezek egyike sem volt köthető ismert fitoftórákhoz. Adataink együttes figyelembevétele alapján feltételezzük, hogy a P. taxon Forestsoil és P. taxon hungarica valójában ugyanahhoz a taxonómiai egységhez tartoznak. Morfológiai hasonlóságuk, közös élőhelyük, valamint mitokondriális örökítőanyaguk is ezt a nézetet támogatják. A β-tub és Hsp90 génekben megfigyelt polimorfizmusok pontos okát még nem ismerjük. Kutatásunkat az OTKA K sz. pályázat támogatta. 100

101 A SZŐLŐLISZTHARMATOT OKOZÓ ERYSIPHE NECATOR VÁLTOZÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA MIKROSZATELLIT MARKEREK SEGÍTSÉGÉVEL CSIKÓS ANETT 1,2, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN 1,2 és KISS LEVENTE 2 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Az elmúlt három-négy évben a nemzetközi szakirodalomban alapvetően új ismeretek halmozódtak fel a szőlőlisztharmatot okozó Erysiphe necator növénykórokozó gomba biológiájával és genetikájával kapcsolatban. Az új eredmények döntően az amerikai és a nyugat-európai E. necator populációkra vonatkoztak, a magyarországi, illetve közép- vagy kelet európai populációkat eddig senki nem vizsgálta. Nemrég megkezdett kutatómunkánk ezt a hiányt ill. lemaradást igyekszik kiküszöbölni nagyszámú hazai és egyéb közép- és kelet-európai, részben már begyűjtött szőlőlisztharmat-minta genetikai és növénykórtani módszerekkel történő vizsgálatával. A szőlőlisztharmat-minták begyűjtése a fertőzött növényi részek (levelek, bogyók) felületéről ecseteléssel történt. A DNS izolálást Dneasy Plant Mini Kit (QIAGEN) és NukleoSpin-Plant II Kit (Macherey-Nagel) felhasználásával végeztük. Izolálás után a minták szőlőlisztharmat-dns tartalmának ellenőrzéséhez ellenőrző, ún. nested PCR vizsgálatot végeztünk lisztharmat-specifikus nrdns ITSprimerekkel. Az ellenőrző, illetve vizsgálni kívánt összesen 11 mikroszatellit marker PCR-reakcióinak feltételeit és primereit az irodalmi hivatkozásoknak megfelelően állítottuk be és optimalizáltuk. A kísérletek során minden vizsgált E. necator izolátumban sikeresen kimutattuk a mikroszatellit lókuszokat. A PCRreakciók során a nemzetközi kutatásokban meghatározott eredményekkel közel azonos méretű szakaszok szaporodtak fel. Vizsgáltuk a mikroszatellit-lókuszok polimorfizmusát, ennek során az EnMS3 és az EnMS10 jelzésű mikroszatelliteknél tapasztalhatunk nagyobb mértékű polimorfizmust. A mikroszatellit markerek jelen vizsgálati eredmények alapján jól használhatóak a rendelkezésre álló nagyszámú izolátum populációgenetikai és filogenetikai elemzéseihez. Csikós Anett munkáját az Apáczai Csere János Doktoranduszi Ösztöndíj támogatta, Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. A kutatás a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 101

102 MAGYARORSZÁGI CANDIDATUS PHYTOPLAMA SOLANI TÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE TUF, SECY ÉS STAMP GÉNEK ALAPJÁN EMBER IBOLYA 1, KÖLBER MÁRIA 2, BODOR PÉTER 1, DANET JEAN-LUC 3, BISZTRAY GYÖGY DÉNES 1 és FOISSAC XAVIER 3 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest 2 Genlogs Biodiagnosztika Kft., Budapest 3 INRA és Bordeaux-i Egyetem, Gyümölcs Biológiai és Kórtani Csoport, Villenave d Ornon, Franciaország A stolbur betegség széles körben elterjedt Európában, számos termesztett és vad növényfajon előfordul. Kórokozója a Candidatus Phytoplasma solani (Quaglino et al., 2013) (Stolbur 16SrXII-A, Lee et al., 1998). Vitis spp. fajokon a Szőlő feketevesszőjűség (Bois noir=bn) betegséget idézi elő. A BN bizonyított vektora szőlőn a Hyalesthes obsoletus (Maixner et al., 1995) és a Reptalus panzeri (Cvrkovic et al., 2013). A fitoplazmák csoportosítása a 16SrRNS-t kódoló régió alapján töténik, azonban alacsony változékonysága miatt a Stolbur (16SrXII-A) törzsek közötti különbségek feltérképezésére nem alkalmas. Variábilis háztartási gének és membrán fehérjéket kódoló (tuf, secy, vmp1, stamp) régiók vizsgálata a Ca. P. solani törzsek genetikai változatosságát és földrajzi mintázatát tárta fel (Langer & Maixner 2004; Cimerman et al., 2009; Fialová et al., 2009; Pacificio et al., 2009; Fabre et al., 2011). Járványtani szempontból fontos, hogy ez a genetikai változatosság gazdanövény specifikussághoz is kapcsolható. Magyarországi tünetes növényekről származó Stolbur törzsek tuf, secy és stamp gén-alapú genetikai variabilitásának vizsgálatát végeztük el között az országban 15 helyiségből gyűjtöttünk mintát szőlő, burgonya, paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, zeller, petrezselyem, sárgarépa, kukorica, levendula, aprószulák és nagy csalán növényekről. A fitoplazma detektálást PCR/RFLP analízissel végeztük (Ember et al., 2011), továbbiakban 15 stolbur (16SrXII-A) izolátum karakterizáslása történt meg. A PCR vizsgálatokat a referencia irodalmak szerint végeztük, tuf (Schneider et al., 1997, Langer and Maixner, 2004), secy (Fialová et al., 2009), stamp (Fabre et al., 2011). A felszaporított fragmenteket szekvenáltattuk, a szekvencia eleméseket Staden Package programokkal végeztük. Tuf. A Stolbur izolátumok PCR/RFLP vizsgálata során minden mintában a tuf-b genotípus volt azonosítható. Ez az eredmény összhangban van a Közép-Európában leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy míg a szomszédos Csehországban és Horvátországban a nagy csalánhoz -mint alternatív gazdanövényhez köthető- tuf-a típus is előfordul, Magyarországon ez a genotípus nem volt megtalálható. SecY. A minták 7%-ára S7 genotípus volt jellemző, mely típus Horváthországban is uralkodó. Két izolátum pedig két olyan genotípussal rendelkezett, amelyek eddig Európában még nem voltak megtalálhatók. A magyarországi secy izolátumok 81%-a előfordul az Euro-mediterrán térségben. Stamp. A vizsgálatok a StampII csoportba sorolt ST4 és ST9 genotípusok domináns jelenjétét igazolták a hazai izolátumokban. Egy paradicsom minta a StampIII csoportba tartozó genotípust hordozta, amely csoportban azerbajdzsáni, libanoni, görögországi és szerbiai minták vannak jelen. A hazai izolátumok genotípus vizsgálata, hasonlóan a nemzeközi tapasztalatokhoz, megerősitik a feltételezést, hogy a stolbur törzsek variabilitása földrajzi mintázatot mutat. Ezt a feltételezést lemarkánsabb a stamp gén genetikai jellemzése támasztja alá. 102

103 EGY SZUPEROXID (PARAQUAT) TOLERÁNS, NAGY ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSÚ DOHÁNY FOKOZOTT FOGÉKONYSÁGA SZISZTEMIKUS VÍRUSFERTŐZÉSSEL SZEMBEN KIRÁLY LÓRÁNT 1, NÁDAI TÍMEA 2 és KÜNSTLER ANDRÁS 1 1 MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, Budapest Korábbi kutatások szerint egy szuperoxid (paraquat) toleranciára szelektált, nagy antioxidáns kapacitású dohány biotípus fokozottan ellenáll abiotikus és biotikus stressz által okozott szöveti nekrózisnak (lásd: Barna et al., Naturwissenschaften 80, , 1993). Kíváncsiak voltunk arra, hogy ez a nekrotikus tüneteknek ellenálló dohány hogyan reagál egy szisztemikus mozaikos tüneteket okozó vírusfertőzésre? A vizsgálatokhoz paraquat toleráns dohány (Nicotiana tabacum, cv. Samsun) biotípust, ill. kontrollként paraquat szenzitív növényeket használtunk. A dohány mozaik vírus (Tobacco mosaic virus, TMV, U1 törzs) inokulumot ugyanilyen növényeken tartottuk fenn. A fertőzött levelekben a reaktív oxigénfajtákat standard szövetfestési eljárásokkal mutattuk ki (szuperoxid /O 2.- /: nitro blue tetrazoliumos festés, ill. hidrogén-peroxid /H 2 O 2 /: diamino-benzidines festés). A fertőzött növényekben a TMV mennyiségét, ill. a növényi génexpressziót a megfelelő génszakaszokra tervezett indítószekvenciák felhasználásával, szemikvantitatív és valós idejű RT-PCR módszerrel mértük. A TMV felhalmozódást először az inokulált (tünetmentes) levelekben mértük. A vírus-inokuláció utáni első 24 órában a TMV szint a paraquat szenzitív (PS) dohányban kissé nagyobb volt, mint a paraquat toleráns (PT) növényekben. A szisztemikus mozaikos tüneteket mutató levelekben a TMV felhalmozódást az inokuláció utáni késői időpontokban (20, 30 és 76 nap) mérve viszont azt tapasztaltuk, hogy a TMV szint a PT dohányban többszöröse a PS növényekben mért értéknek. A szisztemikus mozaikos tünetek ugyanakkor a PT növényekben jóval enyhébbek voltak, mint a PS dohányban. A növényi vírusrezisztenciában és a tünetek kialakulásában is szerepet játszó reaktív oxigénfajták (szuperoxid, hidrogén-peroxid) közül a szisztemikusan fertőzött levelekben a szuperoxid szintje inkább a TMV felhalmozódással, míg a hidrogén-peroxid mennyisége a mozaikos tünetek erősségével korrelált. Három, ún. védekezési gén (NtGSTPhi, NtSGT, NtPR1-a) expresszióját vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a génexpresszió mindegyik esetben jól követte a TMV felhalmozódását. Eredményeink szerint a nagy antioxidáns kapacitású, nekrotikus tüneteknek ellenálló PT dohány fokozottan fogékony a szisztemikus mozaikot okozó TMV-vel szemben, A kutatást az OTKA K84002 pályázata támogatta. 103

104 A BÁRSONYVIRÁG (TAGETES PATULA L.) FITOPLAZMÁS BETEGSÉGÉNEK MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA ÉS A KÓROKOZÓ MOLEKULÁRIS AZONOSÍTÁSA KISS EMESE 1, SZABÓ MÁRIA 2 és MERGENTHALER EMESE 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest A bársonyvirág fitoplazmás betegségét már az 1950-es évek végén azonosították Olaszországban. A kórokozót azonban csak 1972-ben figyelték meg elektronmikroszkóppal (Loi et al., 1998). Az 1980-as évek második felétől kezdődően a jellemző tüneteket, úgymint, törpülés, merev hajtások, a virágok ellevelesedése, boszorkányseprűsödés, a levelek pirosodása, klorózis, egyre több országból (Lengyelország /Kaminska et al., 1999/, Mexikó /Rojas-Martinez et al., 2003/, India /Raj et al., 2011/) jelentették. A kórokozót később a 16S rdns szekvencia tulajdonságai alapján a fitoplazmás betegségek I. csoportjába sorolták (Schneider et al., 1993). Hazánkban már a 2000-es évek elején észleltek fitoplazmás betegségre jellemző tüneteket dísznövény kiültetésekben, de a kórokozó pontos meghatározására nem került sor, a fitoplazma jelenlétére a tünetek típusa, erőssége és előfordulása alapján következtettek. A fertőzöttség országos szintű mértékéről nincsenek rendelkezésünkre álló adatok, de a megbetegedés évről-évre tapasztalható, amely súlyosabb esetekben akár a bársonyvirág díszítőképességének teljes elvesztését is eredményezheti, valamint komoly károkat okoz a nemesítésben is. A bársonyvirág egynyári volta miatt a hangsúlyt nem a védekezésre, hanem a megelőzésre kell helyezni, így elengedhetetlen a kórokozó pontos ismerete ben és az azt megelőző néhány évben súlyos fertőzést tapasztaltak az Érd, Elvira-major Kísérleti telepén, az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft. által nemesített 'Csemő' fajta egyedein. A fertőzött növények levelei piros, lilás színűek, aprók, torzultak voltak, az érközök jelentősen megrövidültek. A sallangossá, vált, zöld sziromlevelek, a torz, vagy ki nem nyílt virágok mellett a növény szára vaskosabbá, rövidebbé vált. Hasonló tüneteket tapasztaltunk a 2013-as évben is, bár kisebb mértékben, mint az előző években. A kísérleti parcellákról gyűjtött fertőzött, illetve egészséges bársonyvirágok levélnyelét, valamint háncsszövetét használtuk fel a kórokozó DNS izolálásához Ahrens és Seemüller (1992) módszere alapján. A DNS szakaszok felszaporítását univerzális fitoplazma-indítószekvenciák, valamint törzsspecifikus indítószekvenciák felhasználásával szaporítottuk fel PCR során. Az univerzális primerekkel kapott PCR termékek restrikciós enzimekkel történő hasítása eredményeként kapott mintázatokat referenciákkal összevetve azonosítottuk a kórokozót. Az univerzális indítószekvenciákkal felszaporított termékek nukleinsav-szekvenciáját meghatároztuk, és egymással, valamint az NCBI nemzetközi adatbázisban található adatokkal vetettük össze. A rokonsági kapcsolatokat filogenetikai törzsfán ábrázoltuk. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az erős, jellegzetes tüneteket mutató növények valóban fitoplazmával fertőzöttek voltak, és a nemzetközi szakirodalomban megjelentekkel egyezően 'Candidatus Phytoplasma asteris' jelenlétét mutattuk ki a beteg növényekből. A továbbiakban tervezzük a különböző fajták fogékonyságának vizsgálatát, illetve a betegséget terjesztő vektor azonosítását. 104

105 FÁGOK IN PLANTA TRANSZPORTJÁNAK ÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA AZ ALMATERMÉSŰEK TŰZELHALÁSA ELLEN TŰZTÖVISEN KOLOZSVÁRINÉ NAGY JUDIT és SCHWARCZINGER ILDIKÓ MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Az almatermésűek tűzelhalását okozó Erwinia amylovora (Burill) Winslow et al. növénypatogén baktérium elleni alternatív védekezési módszer egyike a kórokozóra specifikus bakteriofágok használatára épül. A fág-alapú biológiai védekezési módnak meghatározó tényezője a fágok külső környezeti körülményekre való nagyfokú érzékenysége. Ennek kiküszöbölését és egyben a védekezés hatékonyságának fokozását célzó egyik út a fágok közvetlenül a növénybe való juttatása. Jelen vizsgálatunk célja annak tisztázása volt, hogy vajon az E. amylovora-ra specifikus bakteriofágok fás szárba is képesek-e behatolni és a növényben szállítódni, továbbá, hogy a növénybe jutva milyen mértékben képesek a kórokozó által előidézett tünetek mérséklésére. Vizsgálatainkat egy amerikai (ΦEa104) és egy általunk izolált magyar (H5K) fág törzzsel végeztük, 20 cm-es, virágzó tűztövis (Pyracantha coccinea) vesszővégeken. A vesszők egy része vizes fágszuszpenzióba (1013 PFU ml-1) lett állítva, majd az ezt követő ötödik napon permetezéssel lett mesterségesen inokulálva (5 x 105 CFU ml-1 E. amylovora Ea1/79Sm törzs). A betegségtünetek mértékének értékelése egy 0-5-ig terjedő bonitálási skála alapján történt a fertőzést követő ötödik napon. Az inkubációs idő elteltével azt tapasztaltuk, hogy a fágokkal végzett kezelések hatására a kórokozó által előidézett tünetek jelentősen mérséklődtek. Mindkét fág hatására a vesszőkön kevesebb olyan virág volt, amelyen a legsúlyosabb tünetek voltak megfigyelhetők. Ezzel szemben nagyobb számban fordultak elő tünetmentes virágok a fággal kezelteknél, mint a kontrollnál. A két különböző fágkezelés hatása között azonban nem volt szignifikáns különbség. A vizsgált fágok növényen belüli szállítódásának és így az E. amylovora okozta tünetek visszaszorításában betöltött szerepének további vizsgálatai reményeink szerint hozzájárulnak majd a bakteriofágok hatékonyabb felhasználásához. A vizsgálat a számú PD OTKA pályázat támogatásával készült. 105

106 A FERTŐZŐ TŐKEELHALÁSBAN RÉSZT VEVŐ KÓROKOZÓ GOMBÁK IZOLÁLÁSA A TOKAJI BORVIDÉKRŐL KOVÁCS CSILLA 1, PELES FERENC 1, XIE HONGTAO 1,2, BIHARI ZOLTÁN 2 és SÁNDOR ERZSÉBET 1 1 Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet 2 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Tokaj A szőlőtőke korai elhalása a szőlőültetvények egyik legpusztítóbb betegsége, mely egyre komolyabb gazdasági károkat okoz világszerte. A szőlő fás részeiben található gombák okozta különböző betegségeket, illetve betegségtípusokat összefoglalóan szőlőtőke betegségként ( Grapevine Trunk Diseases - GTD) nevezik. Ide tarozik például az esca, a Petri betegség, a botrioszfériás elhalás, a fekete kordonkar elhalás. A GTD komplex betegség, melynek kialakításában biotikus és abiotikus tényezők is szerepet játszanak. A betegség jelentkezhet akut formában (apoplexia), illetve krónikus formában is. Kialakításában többféle kórokozó (pl. Phaeocremonium aleophilum, Phaeomoniella chlamydospora, Eutypa lata, Fomitiporia mediterranae, Diplodia seriata) szerepét bizonyították. A megbetegedést nemcsak egy kórokozó okozza, hanem egyszerre több faj is szerepet játszhat a kialakításában. Az abiotikus tényezők közül a csapadék, a hőmérséklet szerepét valószínűsítik (Bertsch et al, 2012). Vizsgálataink célja a szőlőtőke betegségek (GTD) kialakításában szerepet játszó gombák felmérése a tokaji borvidéken. Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet területéről, a Bakonyi dűlőből négy különböző időpontban ( , , , ) gyűjtöttek mintákat az intézet munkatársai. Az összesen 209 izolált endofita gombából eddig 95 minta molekuláris identifikációját végeztük el az ITS szekvenciák alapján. A Botryosphaeriaceae családba tartozó minták szekvenciáit a típustörzsek deponált ITS szekvenciáival is összehasonlítottuk. A tarcali területről származó minták izolátumai (99 izolátum) közül a fajok 9 családba voltak sorolhatóak. A Botryosphaeriaceae családba tartozók fordultak elő a legnagyobb arányban (73 faj), melyből 66 izolátumot Diplodia seriatanak (teleomorf: Botryosphaeria obtusa) azonosítottunk. Botryosphaeria stevensii (anamorf: Diplodia mutila) 6 izolátumból lett azonosítva. A Nectriaceae családból csak egy Gibberella zeae (anamorf: Fusarium graminearum) fajt találtunk. A Diaporthaceae családból egy Phomopsis volt kimutatható. A Sphaerioidaceae családból egy Phoma-t találtunk. A Pleosporaceae családba tartozó fajok közül 2 Alternaria alternatát, 3 egyéb Alternaria fajt és egy Epicoccum nigrum (syn: Epicoccum purpurasenc) fajt azonosítottuk. A Peniophoraceae családból is előfordult egy faj. 9 Mucor ramosissimust is azonosítottunk a Mucoraceae családból. A Xylariaceae családba tartozó Xylaria-t 4 izolátum, míg egyéb családba tartozó fajt 3 izolátum esetén találtunk. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretei között valósult meg. A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/ számú, valamint a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV számú projekt is támogatta. Sándor Erzsébet munkáját a Debreceni Egyetem belső kutatási pályázata támogatta. A kutatások a COST FA1303 keretében zajlottak. 106

107 ÚJ ADATOK A PLATÁN APIOGNOMÓNIÁS BETEGSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN LOHONYAI ZSÓFIA, PETRÓCZY MARIETTA és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A platánfa gyorsan növekvő, könnyen szaporítható fa, melyet leginkább díszfaként ültetnek. A három legnépszerűbb platánfaj a mérsékel égövi régióban a közönséges vagy juharlevelű platán, a keleti és a nyugati platán. Hazánkban egyre súlyosabb megbetegedéseket okoz az Apiognomonia veneta (Sacc. et Speg.) Höhnel kórokoó gomba. A hazai szakirodalmak elsősorban a tünetekkel és a kórokozó morfológiai tulajdonságaival foglalkoznak. A gomba izolálásával és a tenyészbélyegekkel kapcsolatban azonban csak egyetlen külföldi forrást találtunk. A nemzetközi szekvencia adatbázisban mindössze két külföldi izolátum szekvencia adatait töltötték fel az ITS régióból. Munkánk során célul tűztük ki a kártétel felmérését, a kórokozó morfológiai tulajdonságainak és tenyészbélyegeinek jellemzését, valamint a kórokozó molekuláris azonosítását és jellemzését polimeráz láncreakcióval az ITS (Internal Transcribed Spacer) régió szekvenciája alapján. Budapesten, a Budapesti Corvinus Egyetem Arborétumában, a Feneketlen tó környékén, Székesfehérváron pedig két egymástól távol eső területen felvételeztük a kártétel mértékét a fás részek, a hajtások és a levelek vizsgálatával. A legsúlyosabb fertőzöttséget a székesfehérvári idősebb juharlevelű platán állományban figyeltük meg. Az ágakon a fertőzési gyakoriság meghaladta a 25%-ot. A leveleken 2013-ban júniusában a fertőzés gyakorisága 15%-os, a kiszámított Townsend-Heuberger féle betegségfok pedig 7 volt. A vizsgálati helyszíneken fertőzött leveleket gyűjtöttünk a további vizsgálatokhoz. A kórokozót PDA táptalajon izoláltuk és tiszta tenyészeteket állítottunk elő. Az izolátumokat először morfológiai és tenyészbélyegeik alapján azonosítottuk és jellemeztük. Az Apiognomonia veneta ivartalan alakja szürkés színű, ovális acervuluszokban, egysejtű, hialin, tojás vagy citrom alakú konídiumokat képez. Az gomba tiszta tenyészete PDA táptalajon szabályos kör alakú, széle csipkézett. A tenyészet fonáki része világos, sárgásbarna színű, a színén fehér színű, sűrű légmicélium képződik. A tenyészetben koncentrikus mintázottság, zónázottság figyelhető meg. A leoltási pont körül általában barnás, feketés termőtest kezdemények jelennek meg. A tenyészbélyegek kissé eltértek az irodalmi adatokban közöltektől. Egészséges platánleveleket inokulálva bizonyítottuk az izolátumok megbetegítő képességét. Az inokulációs pontok körül 14 nap elteltével jól látható szöveti nekrózis alakult ki. A molekuláris azonosítás során a kórokozó tiszta tenyészetéből CTAB módszerrel össznukleinsavat vontunk ki, majd a polimeráz láncreakcióval (PCR), az ITS4 és ITS5 univerzális primerekkel, megsokszoroztuk az ITS régió egy részét. A tisztított PCR termék szekvenciáját meghatároztattuk, majd a nukleotid sorrendet összevetettük a nemzetközi adatbázisban fellelhető szekvenciákkal. Megállapítottuk, hogy az izolátumok közel 100%-os homológiát mutatnak másik két, Kanadából és az USA-ból származó a nemzetközi adatbázisban található Apiognomonia veneta izolátum szekvenciáival (DQ994610, DQ994611). Megrajzolva a régió filogenetikai törzsfáját megállapítottuk, hogy az Apiognomonia veneta izolátumok a törzsfán 99,9%-os bootstrap értékkel elkülönülnek a másik két Apiognomonia (A. acerina, A. hystrix) fajtól. Izolátumaink nukleotid sorrendjét elküldtük a nemzetközi adatbázisba, amelyek az első európai adatok a gomba ITS régiójáról. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 107

108 HAZAI ERWINIA AMYLOVORA IZOLÁTUMOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA MOLEKULÁRIS VIZSGÁLAT ALAPJÁN VÉGH ANITA, HEVESI MÁRIA, PÁJTLI ÉVA, PETRIK KITTI és PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A tűzelhalás betegségért az Erwinia amylovora baktérium a felelős, mely súlyos veszteséget okoz az alma- és körteültetvényekben az egész világon. Hazánkban a kórokozó 1996-ban jelent meg először. Megjelenése óta számos Erwinia amylovora izolátumot gyűjtöttünk és vizsgáltunk. Vizsgálatunk célja volt, hogy összehasonlítsuk a hazai Erwinia amylovora populációt molekuláris vizsgálat alapján, valamint összehasonlítsuk más külföldi izolátumokkal. A hazai E. amylovora izolátumokkal végzett vizsgálatunk megerősíti a szakirodalomból ismert, más külföldi E. amylovora törzsekkel hasonló célból elvégzett vizsgálatok eredményeit. Az E. amylovora-ra specifikus primerek segítségével megsokszoroztuk a kórokozó pea29 plazmidjának egy szakaszát és meghatároztuk annak nukleinsav szekvenciáját. A szekvenciákban megtaláltuk az pea29 plazmidban megtalálható ismétlődő régiót, az SSR-eket (short sequence repeat rövid szekvencia ismétlődés), mely alapján a hazai E. amylovora izolátumok és a nemzetközi NCBI adatbázisban lévő bolgár E. amylovora izolátumok jól elkülöníthetőek egymástól. Az E. amylovora-ra jellemző pea29 plazmid ATTACAGA (ismétlődő kópiaszámának) szekvenciájának analízise azt mutatta, hogy a hazai törzsek domináns populációjában ez a szakasz 5, 6, 7, 8, 9, 10-szer ismétlődik, míg a bolgár izolátumok 10, 11, 12, 13-szor ismétlődnek. A hazai izolátumok többsége a 7-szer ismétlődő szekvenciacsoportba tartozik. Eredményeink alapján a hazai E. amylovora izolátumok között különbségeket tudtunk tenni, viszont a gazdanövény, földrajzi hely, valamint az izolálás éve, nem függ össze az izolátumok SSR számaival. Járványtani szempontból az eredmények alapján feltételezzük, hogy a hazai izolátumok valószínűleg délről érkeztek hazánkba. Korábbi vizsgálatok alapján ismert volt, hogy az osztrák és magyar izolátumok eredete nem azonos, vagyis a betegség nem Ausztriából terjedt Magyarországra. A rendelkezésünkre álló hazai izolátumok további felmérése szükséges ahhoz, hogy epidemiológiai szempontból feltérképezzünk a hazai populációt. Szükségesnek tartjuk továbbá a hazánkkal határos országokból származó izolátumok vizsgálatait és ezekkel a hazai eredmények összehasonlítását is elvégezni. A kutatást a TÁMOP /B-10/ pályázat támogatta. 108

109 KÜLÖNBSÉGEK A PHYTOPHTHORA INFESTANS HAZAI IZOLÁTUMAINAK METALAXIL- ÉRZÉKENYSÉGÉBEN NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD és BAKONYI JÓZSEF MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Összesen 106, ben burgonyáról és paradicsomról gyűjtött izolátum ellenállóképességét vizsgáltuk metalaxillal szemben in vitro körülmények között. Emellett DNS-vizsgálatokkal kétféle markertípus segítségével valamennyi izolátumot besoroltunk multilokuszos genotípusokba: a teljes genom restrikciós enzimes hasítása után az RG57 jelű próba hibridizációs mintázata alapján azonosítható genotípusokba (ML-RG57), valamint 11 mikroszatellit lokusz alapján multilokuszos mikroszatellit genotípusokba (ML-SSR). Arra kerestük a választ, hogy kimutatható-e különbség izolátumaink metalaxil-érzékenységében származás (burgonya vagy paradicsom gazdanövény), illetve párosodási típus (A1 vagy A2) szerint. Továbbá összefüggést kerestünk a növényvédőszer-rezisztencia és a felhasznált két, evolúciós, szelekciós szempontból semleges és a Phytophthora infestans-populációk jellemzésére általánosan használt DNSmarker között. Három különböző metalaxil-koncentrációjú (0 ppm, 5 ppm, 100 ppm) borsó táptalajon vizsgáltuk a telepnövekedést kétféle csoportbontásban. Izolátumaink telepátmérőiben szignifikáns különbséget találtunk: az A2-es párosodási típusú telepek átmérőinek mediánja egy hét inkubáció után rendre 33,1; 24,5 és 11,0 mm volt 0, 5 és 100 ppm metalaxil-koncentrációnál, szemben az A1 párosodási típusú izolátumok 22,2; 9,0 és 5,5 mm-es értékével. Hasonló különbség volt az izolátumok eredete szerint is: az egyhetes telepek átmérője 30,0; 20,1 és 10,0 mm volt a burgonyáról származó izolátumoknál, míg 22,2; 3,7 és 4,0 mm a paradicsomról származó izolátumok esetében. Két kanonikus korreláció-elemzést végeztünk a kórokozó telepeinek különböző metalaxil-tartalmú táptalajon mérhető növekedési erélyének és a genetikai markerek közötti kapcsolat vizsgálatára (külön-külön a mikroszatellittel és az RG57-tel). Az elemzés három-három kanonikus korrelációs koefficienst eredményezett: R CAN,I = 0,756, R CAN,II = 0,542 és R CAN,III = 0,390 (ML-SSR és a telepnövekedés között), illetve R CAN,I = 0,764, R CAN,II = 0,580 és R CAN,III = 0,545 (ML-RG57 és a telepnövekedés között). Mindkét összefüggés vizsgálatakor csak az első kanonikus egyenletpárt elemeztük. Az izolátumok telepnövekedésének sebessége és így azok metalaxil-rezisztenciája és a DNS-markerek által meghatározott multilokuszos genotípusok között volt összefüggés a hibridizációs próba és a mikroszatellitek tekintetében is. Azonban egy-egy lokusszal nem tudtunk közvetlen kapcsolatot kimutatni, csak több lokusz kombinációjával. 109

110 SZABADFÖLDI KÍSÉRLETI TAPASZTALATOK SZŐLŐ LISZTHARMAT ELLENI VÉDEKEZÉSBEN SCHMIDT ÁGNES 1 és VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN 2 1 Heves Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger 2 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger A lisztharmatgombák a modern technológiák korában is a legkomolyabb kihívások egyikét jelentik a növényvédelem számára. Hazai körülmények között, gazdasági szempontból, ill. az évente kipermetezett fungicid mennyiség alapján, a lisztharmat-fertőzések minden évben jelentős problémát okoznak. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatták, hogy több növénykultúrában a szakszerűen alkalmazott, korszerű fungicid-készítményekkel sem sikerült az elvárt mértékben visszaszorítani a lisztharmat-járványokat. A kísérleteink célja a szőlőlisztharmat elleni növényvédelmi technológiák összehasonlítása és fejlesztése volt QoI rezisztens szőlőlisztharmat populáció jelenléte esetén. A szőlőlisztharmat, a gombaölőszerek iránti rezisztencia kialakulásában a FRAC (Fungicide Resistance Action Commitee) besorolása alapján, a közepes kockázati faktorú csoportba tartozik. Az EPPO (European and Mediterranean Plant Protection Organisation) besorolás a magas kockázatú kórokozók közé sorolja, mivel viszonylag gyorsan kialakul benne az egyes gombaölőszerek iránti tolerancia ill. rezisztencia. A 3 éves szabadföldi növényvédelmi technológiai kísérletsorozatban 4 technológiai sort és egy kezeletlen parcellát állítottunk be 4 kísérleti helyszínen. Egy a QoI (strobilurinok) keresztrezisztencia csoportra épülő technológiát, egy a DMI- (szterol bioszintézis gátlók a C14 demetiláz gátlásán keresztül) csoportra épülő technológiát, egy vegyes (QoI+DMI) ill. egy az újabban engedélyezett, új hatásmódú készítményekre alapozó technológia változatot vizsgáltunk. A genetikai vizsgálatok alapján, a kísérleti területeken 2010-ben a szőlőlisztharmat QoI fungicidekkel szemben rezisztens populációja általánosan jelen volt. Az évek során ennek a helyzetnek az esetleges változását is figyelemmel kísértük. A három kísérleti évben különböző járványhelyzetekkel találtuk szembe magunkat. A év rendkívül csapadékos évjárat, nagyon erős lisztharmat fertőzési nyomással, míg a 2011 és 2012 év száraz évek voltak, melyek közül 2011-ben az előző évről bőségesen maradt áttelelő fertőző anyag, amely a tavaszi fertőzéseket indíthatta, 2012-ben bár az áttelelő fertőzőanyag is csekély volt, ezért a fürtökön alig alakult ki fertőzés, de a vegetációs periódus végére a lisztharmat kolonizálta a leveleket. Általában a technológiák hatékonysági sorrendje nem változott a 3 év során, a tendenciák hasonlóak, az abszolút értékek, a fertőzöttségi viszonyok tényleges alakulása az adott év járványhelyzetéhez igazodtak. Ezzel az áttelelő fertőzőanyag mennyiségének fontosságára is felhívjuk a figyelmet. Javaslattételként pedig felhívjuk a figyelmet a lehetséges rezisztencia-ellenes védekezési stratégiákra. A munkát a "Lisztharmat elleni növényvédelmi technológiák és monitoring szolgáltatás fejlesztése gazdaságilag jelentős növénykultúrákban (LHNV2008 TECH_08-A3/ )" c. projekt támogatta. Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori ösztöndíj támogatta. A kutatás a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 110

Növényvédelmi Tudományos Napok 2015

Növényvédelmi Tudományos Napok 2015 Növényvédelmi Tudományos Napok 05 Budapest 6. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK Szerkesztők HORVÁTH JÓZSEF HALTRICH ATTILA MOLNÁR JÁNOS Budapest 05. február 7-8. ii Szerkesztőbizottság Kiss Levente Horváth

Részletesebben

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014 Növényvédelmi Tudományos Napok 2014 (Program) NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK 2014 A rendező szervezetek: az MTA Agrártudományok Osztályának Növényvédelmi Bizottsága, a Magyar Növényvédelmi Társaság, valamint

Részletesebben

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014 Növényvédelmi Tudományos Napok 2014 Budapest 60. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK Szerkesztők HORVÁTH JÓZSEF HALTRICH ATTILA MOLNÁR JÁNOS Budapest 2014. február 18-19. ii Szerkesztőbizottság Tóth Miklós

Részletesebben

Publikációs lista - References. Referált nemzetközi folyóiratok Publications: peer reviewed (English)

Publikációs lista - References. Referált nemzetközi folyóiratok Publications: peer reviewed (English) Publikációs lista - References Referált nemzetközi folyóiratok Publications: peer reviewed (English) 1. Szabó, Á., Molnár A., Győrfi J. and Pénzes B. 2009: New Data on the Mite Fauna of Hungary (Acari:

Részletesebben

A szintetikus táplálkozási csalétek fontossága gyümölcskárosító fúrólegyek (Rhagoletis spp.) csapdázásában

A szintetikus táplálkozási csalétek fontossága gyümölcskárosító fúrólegyek (Rhagoletis spp.) csapdázásában A szintetikus táplálkozási csalétek fontossága gyümölcskárosító fúrólegyek (Rhagoletis spp.) csapdázásában Dr. Voigt Erzsébet Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú

Részletesebben

Intézmény neve Székhely Génmegőrzési téma

Intézmény neve Székhely Génmegőrzési téma Intézmény neve Székhely Génmegőrzési téma Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Vírusmentes gyümölcs törzsültetvények a Fás gyümölcs géngyűjteményi tételek megőrzése Intézet Kht. Cegléd (kajszi,

Részletesebben

III. GABONAKUTATÓ FÓRUM 2014

III. GABONAKUTATÓ FÓRUM 2014 A Gabonakutató Nonprofit Kft. tisztelettel meghívja III. GABONAKUTATÓ FÓRUM 2014 című rendezvényére.. KILENC ÉVTIZED ÉS A JELENLEGI KUTATÁSI EREDMÉNYEK Időpont: 2014. november 18. (kedd) 10.30 17.30 2014.

Részletesebben

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Összesen Feladatlap Esszé Nevezett tanuló neve Évfolyam Kódszám Ssz.

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Összesen Feladatlap Esszé Nevezett tanuló neve Évfolyam Kódszám Ssz. Pontszámok A Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny megyei/fővárosi fordulójára (2015. március 2. 10 óra) nevezett középiskolai tanulók versenyeredményei* Összesen Feladatlap Esszé Nevezett tanuló

Részletesebben

Reumatológia klinika tanterme Élettan 8:00-8:45

Reumatológia klinika tanterme Élettan 8:00-8:45 Reumatológia klinika tanterme Élettan 8:00-8:45 Bódy Péter Bordás János begs Boros Gábor Bendegúz es a=anatómia Cserháti Zoltán b=biokémia Farkas Dániel Márton e=élettan Fekete Ákos s=szövettan Gógl Aliz

Részletesebben

XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia, Eger 2014. január 22-25 Előzetes program

XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia, Eger 2014. január 22-25 Előzetes program 8 00-10 00 Regisztráció: Hotel Eger, Eger, Szálloda u. 1/3. 1. NAP 2014. január 22. szerda 10 00 Megnyitó dr Nyitrai Zsolt, országgyűlési képviselő Helgertné Dr. Szabó Ilona Eszter rektor, Károly Róbert

Részletesebben

Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar 20. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum 7th International Plant Protection Symposium at University of Debrecen Program MTA Debreceni

Részletesebben

A szőlő aranyszínű sárgaság betegség jelenlegi helyzete és közös feladataink

A szőlő aranyszínű sárgaság betegség jelenlegi helyzete és közös feladataink A szőlő aranyszínű sárgaság betegség jelenlegi helyzete és közös feladataink Országos Szőlészeti és Borászati Konferencia, Eger Szőnyegi Sándor, Dancsházy Zsuzsanna Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi

Részletesebben

Megfigyelések a dióburok fúrólégy 2013. évi rajzásával, elterjedésével és kártételével kapcsolatban

Megfigyelések a dióburok fúrólégy 2013. évi rajzásával, elterjedésével és kártételével kapcsolatban Megfigyelések a dióburok fúrólégy 2013. évi rajzásával, elterjedésével és kártételével kapcsolatban Dr. Voigt Erzsébet Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft.,

Részletesebben

2012. augusztus Szakiskola

2012. augusztus Szakiskola 2012. augusztus Szakiskola Tanuló neve Osztály Tantárgy Terem Vizsgáztató tanár 24.aug 27.aug 28.aug Ajtai Krisztián Péter 09E Élelmiszer ismeret 9 Irházi Emőke 1.n. 9:00-10:00 Ajtai Krisztián Péter 09E

Részletesebben

Debreceni Egyetem Agrár - és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Debreceni Egyetem Agrár - és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Debreceni Egyetem Agrár - és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar 15. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Program MTA Debreceni Akadémiai Bizottság

Részletesebben

A TANULMÁNYI PÁLYÁZAT NYERTES TANULÓI

A TANULMÁNYI PÁLYÁZAT NYERTES TANULÓI 7/a Ábrahám Lilla 5 7/a Borók Boldizsár 5 7/a Nagy Vivien Loretta 5 7/a Szilágyi Csenge 5 7/a Csikós Katalin 4,85 7/a Harmati Panna 4,85 7/a Heidrich Zsófia 4,85 7/a Ónozó Zsófia 4,85 7/a Pesti Bianka

Részletesebben

Tájékoztató. a 2015. évi Bolyai János Kutatási Ösztöndíj nyertes pályázatairól. Sorsz. Név Tudományág Munkahely

Tájékoztató. a 2015. évi Bolyai János Kutatási Ösztöndíj nyertes pályázatairól. Sorsz. Név Tudományág Munkahely Tájékoztató a 2015. évi Bolyai János Kutatási Ösztöndíj nyertes pályázatairól Sorsz. Név Tudományág Munkahely 1 Aliczki Manó Biológiai tudományok MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet 2 Almásiné Csoma

Részletesebben

ANGOL ÁLTALÁNOS NYELV

ANGOL ÁLTALÁNOS NYELV 1. Nagy Endre Ádám (48) 2. Ráczkövi Kamilla Zsuzsanna (48) 3. Sánta Bendegúz (48) 4. Beke Gábor Lehel (49) 5. Katona Erzsébet (49) 7. Szládek Csaba Attila (50) 8. Dubavánszky Astrián (51) 9. Radnai Stefánia

Részletesebben

BUDAPESTI KÖZELKÉP PAJZSTETVEK VÁROSI KÖRNYEZETBEN FETYKÓ KINGA DR. SZITA ÉVA KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA MTA ATK NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET

BUDAPESTI KÖZELKÉP PAJZSTETVEK VÁROSI KÖRNYEZETBEN FETYKÓ KINGA DR. SZITA ÉVA KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA MTA ATK NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET BUDAPESTI KÖZELKÉP PAJZSTETVEK VÁROSI KÖRNYEZETBEN FETYKÓ KINGA DR. SZITA ÉVA KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA MTA ATK NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET ISMERKEDJÜNK A PAJZSETVEKKEL [HEMIPTERA - COCCOIDEA] MEGHÖKKENTŐEN

Részletesebben

Az V. Ábrahám Örzse Emlékverseny döntőjébe bejutott tanulók

Az V. Ábrahám Örzse Emlékverseny döntőjébe bejutott tanulók Az V. Ábrahám Örzse Emlékverseny döntőjébe bejutott tanulók I. kategória: 3 fő sorszám név pontszám iskola felkészítő tanár 1 Fenyődi Anna Sophie 76 Móricz Zsigmond Református Kollégium, Gimnázium, Szakközépiskola,

Részletesebben

Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda 4493. Tiszakanyár, Fő út 23. Tisztelt Igazgató Nő/Úr! Kedves Nyelvtanár Kollégák!

Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda 4493. Tiszakanyár, Fő út 23. Tisztelt Igazgató Nő/Úr! Kedves Nyelvtanár Kollégák! Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda 4493. Tiszakanyár, Fő út 23. Tisztelt Igazgató Nő/Úr! Kedves Nyelvtanár Kollégák! A Felső- Szabolcsi Iskolaszövetség angol nyelvi szóbeli versenye

Részletesebben

Férfi felnőtt 1000 m III. előfutamegyesület

Férfi felnőtt 1000 m III. előfutamegyesület 9:40 Férfi felnőtt 1000 m I. előfutam egyesület 1 7. Kasper Bleibach DKF 3:47.12 2 1. Molnár Gergely Csepel 4:05:04 3 2. Szakál Lóránt UKSC 4:21:39 6. Demeter István MULTI SE DNS 9:48 Férfi felnőtt 1000

Részletesebben

Országos Levelező Verseny Döntő helyezések 2011/2012.

Országos Levelező Verseny Döntő helyezések 2011/2012. Nagykőrös Országos Levelező Verseny Döntő helyezések 2011/2012. Tantárgy Évf. Helyezés Neve Város/Iskola neve Bibliaismeret 2. I. Czagány Lotti Mezőcsát, Dr. Enyedy Andor Ref.Ált.Isk. II. Szabó Petra Mezőcsát,

Részletesebben

Országos Szakiskolai Közismereti Verseny 2010/2011 Regionális forduló eredményei

Országos Szakiskolai Közismereti Verseny 2010/2011 Regionális forduló eredményei Országos Szakiskolai Közismereti Verseny 2010/2011 Regionális forduló eredményei Versenyző Irodalom - Magyar nyelv és helyesírás 2011. március 5. Dél-Alföld Molnár Veronika 73,0 21 3 Vajda Péter Oktatási

Részletesebben

Országos művészeti tanulmányi versenyek 2014/2015. Alapfokú művészeti Iskolák tanulmányi versenyei 2015. január 30-31.

Országos művészeti tanulmányi versenyek 2014/2015. Alapfokú művészeti Iskolák tanulmányi versenyei 2015. január 30-31. Országos művészeti tanulmányi versenyek 2014/2015. Alapfokú művészeti Iskolák tanulmányi versenyei 2015. január 30-31. V. Országos Társastáncverseny A) Táncospárok kategória I. korcsoport 1. Miskolczi

Részletesebben

HORVÁTH MIHÁLY EMLÉKVERSENY 2008.

HORVÁTH MIHÁLY EMLÉKVERSENY 2008. 2.Ternai 2.Zelei 3.Katona 1.Sebesi 1.Makai Melitta Anikó Marianna 6Dr.Pálfi 6Lőrincz Edit Tiborné Városi Kiss Bálint Általános Református Iskola Kunszentmárton 2.Füzi Balázs Viktória Hajnalka 6Szemerédi

Részletesebben

43 Kiss György Ö. Nemzeti Győr 44 Krakovszky János I. osztályú Budapest 45 Kovács Iván EABA Budapest 46 Kovács Gábor I. osztályú Baja 47 Kovács

43 Kiss György Ö. Nemzeti Győr 44 Krakovszky János I. osztályú Budapest 45 Kovács Iván EABA Budapest 46 Kovács Gábor I. osztályú Baja 47 Kovács 2012. évi bírólista Név Minősítés Város 1 Ajtai Péter AIBA Budapest 2 Babai Sándor II. osztályú Tatabánya 3 Becsey Károly AIBA Szeged 4 Bende Szabolcs II. osztályú Hódmezővásárhely 5 Benda Tivadar Ö. Nemzeti

Részletesebben

Női Kard Egyéni. rang vezetéknév utónév

Női Kard Egyéni. rang vezetéknév utónév Női Kard Egyéni rang vezetéknév utónév 1. MEZEI Zsófia BME 2. SZÁNTÓ Beáta 3. SZABÓ Ági DEBRECEN 4. TÓTH Virág ELTE 5. RAB Eszter PEAC 6. KUJBUS Virág DEBRECEN 7. BARTALIS Ágnes PEAC 8. LUKÁTS Lilla PEAC

Részletesebben

Tisza-parti Gyógy- és Élményfürdő Félmaraton

Tisza-parti Gyógy- és Élményfürdő Félmaraton 2015-06-07 12:17:09 Helyezés Rajtszám Név Egyesület Idő Hátrány 7km F1 férfi 1 140 Riczu Balázs UFC 00:33:01 00:00:00 Tempo Sport Kft 1/ 13 2015-06-07 12:17:09 Helyezés Rajtszám Név Egyesület Idő Hátrány

Részletesebben

Csecsemő- és kisgyermeknevelő felsőoktatási szakképzési szak

Csecsemő- és kisgyermeknevelő felsőoktatási szakképzési szak Beosztás a 2015. június 17 19 között tartandó záróvizsgára Bizottság száma : 23. sz. Terem szám:, B épület 537. terem Záróvizsga időpontja: 2015. június 17. 8. 00 órától Balázsi Éva Kata Béres Nikoletta

Részletesebben

11 ÓRÁTÓL 11 ÓRA 45 -IG I.EMELET KOLLÉGIUM 1K3-AS TEREM

11 ÓRÁTÓL 11 ÓRA 45 -IG I.EMELET KOLLÉGIUM 1K3-AS TEREM I.EMELET KOLLÉGIUM 1K3-AS TEREM 1. Agócs Adrienn Farkasréti 2. Baka Ádám Kőrösi 3. Balogh Vivien Laura Érdligeti 4. Béres Bianka Herman 5. Bisbac Bálint II. Rákóczi 6. Bódi Kitti Kőrösi 7. Bódizs Botond

Részletesebben

Budapest, 2012. április 21. Vendéglátás-idegenforgalom alapismeretek I. forduló 2012. április 4.

Budapest, 2012. április 21. Vendéglátás-idegenforgalom alapismeretek I. forduló 2012. április 4. 1. Golovics Milán Kecskemét 3 4 1 3 7 5 5 5 4 37 4 4 3 3 2 3 4 3 26 4 4 2 3 5 3 6 2 29 92 2. Boros Klaudia Miskolc 3 2 2 2 9 4 5 5 4 36 2 4 4 2 2 1 4 4 23 4 4 2 4 4 3 6 2 29 88 3. Tóth Gergő János Debrecen

Részletesebben

MEGHÍVÓ. Velünk Élő Tudomány. II. ATK Tudományos Nap

MEGHÍVÓ. Velünk Élő Tudomány. II. ATK Tudományos Nap MEGHÍVÓ Velünk Élő Tudomány II. ATK Tudományos Nap Az MTA ATK, az MTA Agrártudományok Osztálya, a NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar és a Pannon Egyetem Georgikon Kar nevében tisztelettel meghívjuk

Részletesebben

KEDVEZMÉNY TÁBLA 2012 BALATONMAN FÜRED 2013 BALATONMAN FÜRED 2014 BM FÜRED 2014 BM KENESE 2015 BM FÜRED 2015 BM KENESE TELJESÍTÉSEK

KEDVEZMÉNY TÁBLA 2012 BALATONMAN FÜRED 2013 BALATONMAN FÜRED 2014 BM FÜRED 2014 BM KENESE 2015 BM FÜRED 2015 BM KENESE TELJESÍTÉSEK VERSENYZŐ NEVE SZÜL.ÉV KEDVEZMÉNY TÁBLA 2012 BALATONMAN FÜRED 2013 BALATONMAN FÜRED 2014 BM FÜRED 2014 BM KENESE 2015 BM FÜRED 2015 BM KENESE TELJESÍTÉSEK IRON KÖZÉPTÁV SPECIÁL IRON KÖZÉPTÁV SPECIÁL IRON

Részletesebben

Mohács és Európa Horváth Mihály Történelemverseny elődöntőjének eredménye Gimnáziumok

Mohács és Európa Horváth Mihály Történelemverseny elődöntőjének eredménye Gimnáziumok Mohács és Európa Horváth Mihály Történelemverseny elődöntőjének eredménye ok Név Iskola Pontszám 1 Horváth Bálint 49 2 Matos Lilla 48 3 Demjén Balázs Ádám 47 4 Matos Bence 47 5 Ubrea Roland 6 Krizsna Szabolcs

Részletesebben

AUTÓMENTES VILÁGNAP középiskolás mezei futóverseny 2011. szeptember 22.

AUTÓMENTES VILÁGNAP középiskolás mezei futóverseny 2011. szeptember 22. AUTÓMENTES VILÁGNAP középiskolás mezei futóverseny 2011. szeptember 22. 187 fő versenyző (BJG 84 fő, 52 fő Sághy 51, fő Bársony.) 1993-as fiúk 1. Lelik András Bársony 8:26 2. Bürgés Ferenc Bársony 8:51

Részletesebben

A tehetséges hallgatók XXXII. OTDK-n történő részvételének támogatása (A pályázat kódja: NTP-OTDKR-14) DÖNTÉSI LISTA

A tehetséges hallgatók XXXII. OTDK-n történő részvételének támogatása (A pályázat kódja: NTP-OTDKR-14) DÖNTÉSI LISTA 1. NTP-OTDKR-14-0001 2. NTP-OTDKR-14-0002 3. NTP-OTDKR-14-0003 Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi i Műszaki és Gépészmérnöki i Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Pályázat a Semmelweis Egyetem

Részletesebben

MVMSZ tagok nyilvántartása. Státusz Szervezet neve, székhelye Képviselő MVMSZ közgyűlés résztvevők Bács-Kiskun megye

MVMSZ tagok nyilvántartása. Státusz Szervezet neve, székhelye Képviselő MVMSZ közgyűlés résztvevők Bács-Kiskun megye MVMSZ tagok nyilvántartása Státusz Szervezet neve, székhelye Képviselő MVMSZ közgyűlés résztvevők Bács-Kiskun megye 1. megyei hatókörű városi Katona József Múzeum 6000 Kecskemét, Bethlen krt. 1. 2. területi,

Részletesebben

Egészségügyi alapismeretek. Sorszám Teljes név Iskola Eredmény. 1 Geiger Tímea Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola, Miskolc 95%

Egészségügyi alapismeretek. Sorszám Teljes név Iskola Eredmény. 1 Geiger Tímea Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola, Miskolc 95% 1 Geiger Tímea Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola, Miskolc 95% 2 Németh Viktória 3 Kohányi Gergely Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola, Miskolc 93% 4 Rákay Renáta Ferenczi Sándor Egészségügyi

Részletesebben

XV. FUTABONY - MAGAS ISTVÁN EMLÉKVERSENY 2014 EREDMÉNYEK

XV. FUTABONY - MAGAS ISTVÁN EMLÉKVERSENY 2014 EREDMÉNYEK XV. FUTABONY - MAGAS ISTVÁN EMLÉKVERSENY 2014 EREDMÉNYEK Óvodások H. Név Sz. év Város Óvoda 1 Baranyai Levente 2008 Abony Szivárvány Óvoda 2 Ferenczy Dániel 2008 Abony Pingvines Óvoda 3 Juhász Hanna 2008

Részletesebben

MVMSZ tagok nyilvántartása 2013

MVMSZ tagok nyilvántartása 2013 MVMSZ tagok nyilvántartása 2013 Jogelőd neve Szervezet neve, székhelye Képviselő Csatlakozás időpontja 1. Bács-Kiskun megye Bács-Kiskun Megyei ok Katona József 6000 Kecskemét, Bethlen krt. 1. Türr István

Részletesebben

A búza rozsdabetegségei

A búza rozsdabetegségei NÖVÉNYVÉDELEM ROVATVEZETŐ: Dr. Békési Pál c. egyetemi tanár Veszélyes növénybetegségek (II./2.) A sorozat megtervezésében és szerkesztésében közreműködik Dr. Békési Pál és Dr. Fischl Géza A burgonya Y

Részletesebben

Széchenyi Programirodák létrehozása, működtetése VOP-2.1.4-11-2011-0001

Széchenyi Programirodák létrehozása, működtetése VOP-2.1.4-11-2011-0001 A fenntartható szőlőtermesztés fajtaválasztékának bővítése új nemes-rezisztens fajtákkal, fajta specifikus környezetkímélő termesztés-technológia kialakítása és innovatív bio termék prototípusának kifejlesztése

Részletesebben

Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Kp. tel.: 417-255, 522-900 Kp. fax: 310-838

Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Kp. tel.: 417-255, 522-900 Kp. fax: 310-838 Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Kp. tel.: 417-255, 522-900 Kp. fax: 310-838 www.salgotarjan.hu jegyzo@salgotarjan.hu VEZETŐK Dóra Ottó polgármester

Részletesebben

FIGYELEM! A kollégiumba a 2012/2013-as tanévre felvételt nyert hallgatók névsora

FIGYELEM! A kollégiumba a 2012/2013-as tanévre felvételt nyert hallgatók névsora A kollégiumba a 2012/2013-as tanévre felvételt nyert hallgatók névsora Sorszám Név Született Pontszám Megjegyzés 1 Szenek Viktória 1994.12.25 36,73 2 Jacenyák Viktória 1993.12.29 32,83 3 Oroszi Timea 1990.01.19

Részletesebben

Kimutatás a Földművelésügyi Minisztérium vezetőiről 2015.03.19. napi állapot szerint

Kimutatás a Földművelésügyi Minisztérium vezetőiről 2015.03.19. napi állapot szerint 9 / 1. oldal Dr. Fazekas Sándor miniszter sandor.fazekas@fm.gov.hu +36 (1) 7953721 Miniszteri Kabinet Miniszteri Kabinet Gulyás Andrea kabinetfőnök andrea.gulyas@fm.gov.hu +36 (1) 7952087 Miniszteri Kabinet

Részletesebben

Zala Megyei Diáksport Szövetség 2014/2015. TANÉVI ORSZÁGOS DÖNTŐ V-VI. KORCSOPORT - FIÚ ZALAEGERSZEG 2015.01.31-02.01.

Zala Megyei Diáksport Szövetség 2014/2015. TANÉVI ORSZÁGOS DÖNTŐ V-VI. KORCSOPORT - FIÚ ZALAEGERSZEG 2015.01.31-02.01. Zala Megyei Diáksport Szövetség 2014/2015. TANÉVI ORSZÁGOS DÖNTŐ V-VI. KORCSOPORT - FIÚ ZALAEGERSZEG 2015.01.31-02.01. 1 RÉSZTVEVŐ CSAPATOK Ssz. Megye: Iskola: Település: 1 Baranya 2 Bács-Kiskun Pécsi

Részletesebben

Hely. Cím Csapatnév Össz.

Hely. Cím Csapatnév Össz. Hely. Cím Csapatnév 1 Nagykőrös Toldi Miklós Élelm. Szki. 46,050 2 46,050 2 47,950 1 47,350 1 46,200 1 45,400 2 279,000 2 Nyíregyháza Eötvös József Gyak. Ált. Isk. és Gimn. 46,950 1 47,250 1 47,050 2 47,300

Részletesebben

Név oszt. helyezés Kategória felkészítő tanár Kiss Hunor 1.a 1. 1. Gál Csabáné. Név oszt. helyezés Kategória felkészítő tanár

Név oszt. helyezés Kategória felkészítő tanár Kiss Hunor 1.a 1. 1. Gál Csabáné. Név oszt. helyezés Kategória felkészítő tanár TUDÁSBAJNOKSÁG MEGYEI DÖNTŐ - ANYANYELV Kiss Hunor 1.a 1. 1. Gál Csabáné TUDÁSBAJNOKSÁG MEGYEI DÖNTŐ - ANYANYELV Fónagy-Árva Péter 2.a 18. 2. Nagy Levente 2.b 26. 2. Bodnárné Bali Krisztina TUDÁSBAJNOKSÁG

Részletesebben

Tankönyvlista Ábrahám Richárd

Tankönyvlista Ábrahám Richárd Ábrahám Richárd Oktatási azonosító 74373618896 Díjbekérő postázási címe Jakus Erika Intézmény számlázási címével megegyezik Rászorultsági alapon ingyenes (A számla a tagintézmény adatainál számlázási névként

Részletesebben

2014/2015. TANÉVI ATLÉTIKA DIÁKOLIMPIA ÜGYESSÉGI ÉS VÁLTÓFUTÓ CSAPATBAJNOKSÁG III-IV. KORCSOPORT. Hajdú - Bihar MEGYEI DÖNTŐ

2014/2015. TANÉVI ATLÉTIKA DIÁKOLIMPIA ÜGYESSÉGI ÉS VÁLTÓFUTÓ CSAPATBAJNOKSÁG III-IV. KORCSOPORT. Hajdú - Bihar MEGYEI DÖNTŐ 2014/2015. TANÉVI ATLÉTIKA DIÁKOLIMPIA III-IV. KORCSOPORT Hajdú - Bihar MEGYEI DÖNTŐ Helyszín (település, és versenyhelyszín): Gyulai István Atlétika Stadion, 4032 Debrecen, Oláh Gábor utca 5. Időpont

Részletesebben

TORNA DIÁKOLIMPIA ORSZÁGOS DÖNTŐ 2014/2015 tanév Budapest I. korcsoport "B" kategória leány csapatbajnokság

TORNA DIÁKOLIMPIA ORSZÁGOS DÖNTŐ 2014/2015 tanév Budapest I. korcsoport B kategória leány csapatbajnokság Hely. Cím Csapatnév 1 Ózd Újváros Téri Ált. Isk. 36,600 38,000 74,600 2 Szombathely Zrínyi Ilona Ált. Isk. 35,850 37,400 73,250 3 Kecskemét Széchenyivárosi Óvoda és Ált. Isk. 35,250 37,750 73,000 4 Zalaegerszeg

Részletesebben

2009/2010. TANÉV ALAPÍTVÁNYI TÁMOGATÁSOK ÖSSZESÍTÉSE I. VIZSGADÍJAK

2009/2010. TANÉV ALAPÍTVÁNYI TÁMOGATÁSOK ÖSSZESÍTÉSE I. VIZSGADÍJAK Név Osztály Vizsga Összeg 1. Pelyvás Lívia 11. C Német közép C 21 300 Ft 2. Farkas Gergı 12. A Angol alap C 14 200 Ft 3. Nemes Norbert Ferenc 12. B Angol közép C 21 300 Ft 4. Szabó Éva 12. B Angol közép

Részletesebben

VERSENYEREDMÉNYEK. Matematika

VERSENYEREDMÉNYEK. Matematika VERSENYEREDMÉNYEK EGYÉNI VERSENYEK Matematika Általános iskola 1. osztály: 1. helyezett: Papik Petra Szent László Általános Iskola, Kisvárda Felkészítő tanár: Dancs Mónika 2. helyezett: Jenei Marcell Szent

Részletesebben

Angol I. nyelv 3 óra New English File Pe-Intermediate Haladó

Angol I. nyelv 3 óra New English File Pe-Intermediate Haladó 2015/2016. tanév 9. évfolyam nyelvi csoportjai Könyv: Angol I. nyelv 3 óra New English File Pe-Intermediate Haladó Osztály 1 Korossy Ádám A 2 Borsos Áron A 3 Schmeiszer Gergő A 4 Családi Krisztián A 5

Részletesebben

Káposztabolhák (Phyllotreta spp.)

Káposztabolhák (Phyllotreta spp.) Káposztabolhák (Phyllotreta spp.) A kifejlett bogarak apró termet ek, 1.5-3.0 mm hosszúságúak, tojásdad alakúak, fémesen csillogó fekete, kékes, zöldes vagy bronzos szín ek. Egyes fajok szárnyfedelén 1-1

Részletesebben

II. Tisza-parti Gyógy- és Élményfürdő Félmaraton

II. Tisza-parti Gyógy- és Élményfürdő Félmaraton Nem/Kategória: Férfi 12-19 éves 1 420 SZENTPÉTERI Csaba 1998 00:27:26 00:26:54 Nagykőrös 4 4 3:49 min/km +00:00:00 2 225 SZILÁGYI Gergő 2000 00:31:18 00:30:40 Tiszakécske 10 9 4:21 min/km +00:03:45 3 310

Részletesebben

Az Országos angol nyelvi verseny Vas megyei résztvevıinek a megyei fordulóban elért eredményei évfolyamonként 2011-2012. tanév

Az Országos angol nyelvi verseny Vas megyei résztvevıinek a megyei fordulóban elért eredményei évfolyamonként 2011-2012. tanév A MEGYEI FORDULÓ EREDMÉNYE 8. évfolyam Felterjesztési ponthatár az országos döntıbe: 80 pont/100 pont NÉV ISKOLA TANÁR PONTSZÁM Kovács Attila Rezner Józsefné 79 Gáspár Gergı Rezner Józsefné 73 Koltai Kadosa

Részletesebben

2007/2008. TANÉV MEZEIFUTÓ DIÁKOLIMPIA ORSZÁGOS DÖNTŐ VÉGEREDMÉNY

2007/2008. TANÉV MEZEIFUTÓ DIÁKOLIMPIA ORSZÁGOS DÖNTŐ VÉGEREDMÉNY 2007/2008. TANÉV MEZEIFUTÓ DIÁKOLIMPIA ORSZÁGOS DÖNTŐ III. korcsoport - FIÚ EGYÉNI (1995-1996) Hely Név Szül Település Iskola Megye 48 Horváth Ákos 1995 Püspökladány Ált. Isk., Előkészítő Szakiskola, AMI,

Részletesebben

2014/2015. TANÉVI ATLÉTIKA DIÁKOLIMPIA ÜGYESSÉGI ÉS VÁLTÓFUTÓ CSAPATBAJNOKSÁG. LEÁNY III-IV. KORCSOPORT (2000-2001-2002-2003-ban születettek)

2014/2015. TANÉVI ATLÉTIKA DIÁKOLIMPIA ÜGYESSÉGI ÉS VÁLTÓFUTÓ CSAPATBAJNOKSÁG. LEÁNY III-IV. KORCSOPORT (2000-2001-2002-2003-ban születettek) LEÁNY III-IV. KORCSOPORT (2000-2001-2002-2003-ban születettek) Magasugrás leány (indult: 7 csapat) 1. Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimná VII. ker. 1,2825 Olasz Katalin 2000. 1,32 Benedek

Részletesebben

SZÁMOLÁSI VERSENY - JÓZSEF ATTILA ÁLTALÁNOS ISKOLA 2014. MÁJUS 5. 1. évfolyam. megoldás próbálkozás

SZÁMOLÁSI VERSENY - JÓZSEF ATTILA ÁLTALÁNOS ISKOLA 2014. MÁJUS 5. 1. évfolyam. megoldás próbálkozás 1. évfolyam idő 1. Timár Bálint 1.b 104 104 7,14 2. Ozorai Zsóka 1.c 104 104 8,22 3. Ignácz András 1.b 103 104 8,18 4. Porcsa Tamás 1.c 103 104 8,20 5. Lesták Eszter Boglárka 1.c 103 104 8,50 6. Balika

Részletesebben

VERSENYJEGYZŐKÖNYV. Verseny rendezője: Szerencs Város Sportegyesülete és Szerencs Város Önkormányzata

VERSENYJEGYZŐKÖNYV. Verseny rendezője: Szerencs Város Sportegyesülete és Szerencs Város Önkormányzata VERSENYJEGYZŐKÖNYV Verseny megnevezése: VI. SZERENCS TRIATLON jótékonysági verseny Verseny időpontja: 2014. szeptember 7. Verseny helye: Szerencs Verseny rendezője: Szerencs Város Sportegyesülete és Szerencs

Részletesebben

130-as terem (új szárny, 1. emelet)

130-as terem (új szárny, 1. emelet) 130-as terem (új szárny, 1. emelet) 1. Ambrus Ramóna Margit 1999-10-08 2. Bácskai Zsolt László 1999-09-10 3. Baki Réka 2000-04-24 4. Bakóczy Kira Orsolya 1998-01-06 5. Bakonyi Kinga Beatrix 2000-05-15

Részletesebben

OM azonosító: 027953 Székhely neve: Kecskeméti Református Gimnázium Székhely címe: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 7.

OM azonosító: 027953 Székhely neve: Kecskeméti Református Gimnázium Székhely címe: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 7. 6000 Kecskemét, Tanulmányi terület kódja: 40 Tanulmányi terület gimnázium: 4 évfolyamos; általános kerettanterv; az első idegen nyelv a(z) francia nyelv vagy a(z) spanyol nyelv vagy a(z) angol nyelv; felvételi

Részletesebben

Feladta Horváth Attila. Feladta Beck László. Feladta Kádas Miklós 4 Abszolut hely.: 11 Start: 10:15:30 beérkez 14:44:37

Feladta Horváth Attila. Feladta Beck László. Feladta Kádas Miklós 4 Abszolut hely.: 11 Start: 10:15:30 beérkez 14:44:37 Férfi Kajak 1 1 Abszolut hely.: 4 Start: 10:00:30 beérkez 14:08:57 Rajtszám: 36 Futott idı: 4:08:27 Horváth Attila 2 Abszolut hely.: 5 Start: 10:04:55 beérkez 14:15:08 Rajtszám: 3 Futott idı: 4:10:13 Beck

Részletesebben

III. éves tanító szakos hallgatók beosztása VMT csoportos tanítási gyakorlat névsora B-TAKG017 2013/2014. tanév II. félév

III. éves tanító szakos hallgatók beosztása VMT csoportos tanítási gyakorlat névsora B-TAKG017 2013/2014. tanév II. félév Szakvezető: Szakter Zsuzsa Tantárgy: angol VMT Ideje: hétfő 10-12:35 óra Helye: 4. d osztály ANATABF.SZE Antal Anett angol BERTABF.SZE Bertalan Renáta Melinda angol DEETABF.SZE Deák Erzsébet angol KIVTAAF.SZE

Részletesebben

A jelentkező által elsőhelyen megjelölt terület. 09 szakképzés virágkötő és virágkereskedő. 03 szakközépsiskola kereskedelem ágazat

A jelentkező által elsőhelyen megjelölt terület. 09 szakképzés virágkötő és virágkereskedő. 03 szakközépsiskola kereskedelem ágazat 03 szakközépsiskola kereskedelem ágazat 1. Kuczi Péter 79213857479 elutasítva 1. SZANDI 73221928073 felvéve 2. Marton Mietta 71730071397 felvéve 3. Sebestyén Áron 76028483679 felvéve 4. Erb Daniella 76066834680

Részletesebben

BUDAPEST FŐVÁROS KORMÁNYHIVATALA IGAZSÁGÜGYI SZOLGÁLATA

BUDAPEST FŐVÁROS KORMÁNYHIVATALA IGAZSÁGÜGYI SZOLGÁLATA BUDAPEST FŐVÁROS KORMÁNYHIVATALA IGAZSÁGÜGYI SZOLGÁLATA Cím 1111 Budapest, Prielle Kornélia u. 4. Telefon / fax 209-93-38 / Fax 209-9339 e-mail isz.aso@bfkh.hu 13:00-18:00 13:00-16:00 8:30-13:00 8:30-12:30

Részletesebben

Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar. 19. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum. Program

Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar. 19. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum. Program Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar 19. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Program MTA Debreceni Akadémiai Bizottság Székháza Debrecen, Thomas Mann utca 49. 2014.

Részletesebben

Tanuló neve Osztálya Verseny neve Helyezés

Tanuló neve Osztálya Verseny neve Helyezés Sor-sz. Gábor Á. Ált. Isk. Tanuló neve Osztálya neve Helyezés Felkészítő pedagógus 1. Antal Norbert 1.b. Versmondó I Polizosz Tünde 2. Le Uyen Trang Kitti 7.a Nyelvünkben élünk Révész 3. Dömötör Dóri 8.c

Részletesebben

SZÉTV Vendéglátás-idegenforgalom alapismeretek Budapest, 2015. március 16-17. Helyezés Név Intézmény Város

SZÉTV Vendéglátás-idegenforgalom alapismeretek Budapest, 2015. március 16-17. Helyezés Név Intézmény Város 1. Csarnai Anita 2. Vidra Ákos 3. Szécsényi Dániel István 4. Török Márk 5. Szlovenszki Boglárka 6. Szolanics Vivien 7. Kálmánchei Krisztina 8. Faragó Renáta 9. Barta Tamás 10. Mayer Edina Békéscsabai Széchenyi

Részletesebben

A MOL BRINGATÚRA NYEREMÉNYJÁTÉK KISORSOLT NYERTESEI

A MOL BRINGATÚRA NYEREMÉNYJÁTÉK KISORSOLT NYERTESEI A MOL BRINGATÚRA NYEREMÉNYJÁTÉK KISORSOLT NYERTESEI Fodor Zoltán 2191 Bag Tóth Ilona 3467 Ároktő Pallósi József 7400 Kaposvár GoPro kamera nyertesek: Szigetvári Zoltán 1107 Budapest Gáspár Mátyás 8200

Részletesebben

Ideiglenes felvételi jegyzék 2010. március 11. O1. INFORMATIKA SZAKKÖZÉPISKOLA

Ideiglenes felvételi jegyzék 2010. március 11. O1. INFORMATIKA SZAKKÖZÉPISKOLA O1. INFORMATIKA SZAKKÖZÉPISKOLA Ssz. Név Ssz. Név 1. Futó Kovács Szandra 36. Török Nándor 2. Barta Róbert 37. Moroncsik Roland 3. Sólyom Vivien 38. Simon Dániel 4. Csorba Adrienn 39. Gáspár Gabriella 5.

Részletesebben

Debreceni Egyetem Agrár - és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Debreceni Egyetem Agrár - és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Debreceni Egyetem Agrár - és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar 16. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Program MTA Debreceni Akadémiai Bizottság

Részletesebben

Magyar Állatorvosok Lapja. Kertgazdaság. Állattenyésztés és Takarmányozás. Főszerkesztő: Dr. Visnyei László, PhD

Magyar Állatorvosok Lapja. Kertgazdaság. Állattenyésztés és Takarmányozás. Főszerkesztő: Dr. Visnyei László, PhD Magyar Állatorvosok Lapja Főszerkesztő: Dr. Visnyei László, PhD 1400 Budapest, Pf.: 2 Tel/Fax: +(36) 1-341-3023, Tel: +(36) 1-478-4100, Kiadó: Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest Kertgazdaság Főszerkesztő:

Részletesebben

Név Iskola Felkészítő tanár 5. 6. 7. 8. össz. 1. Szádvári Gábor Lévay József Református Gimnázium, Miskolc Makranczi Zsolt 20 18 20 8 66

Név Iskola Felkészítő tanár 5. 6. 7. 8. össz. 1. Szádvári Gábor Lévay József Református Gimnázium, Miskolc Makranczi Zsolt 20 18 20 8 66 Hőtan kategória Név Iskola Felkészítő tanár 5. 6. 7. 8. össz 1. Szádvári Gábor Lévay József Református Gimnázium, Miskolc Makranczi Zsolt 20 18 20 8 66 2. Kékesi Zsuzsa Bethlen Gábor Református Gimnázium,

Részletesebben

Aktuális tapasztalatok, technológiai nehézségek és kihívások a növényvédelemben

Aktuális tapasztalatok, technológiai nehézségek és kihívások a növényvédelemben Aktuális tapasztalatok, technológiai nehézségek és kihívások a növényvédelemben Dr. Ripka Géza MgSzH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Monor, 2012. Mezőgazdaság az új évezredben Oly

Részletesebben

2014/2015. TANÉV ORSZÁGOS DÖNTŐ V-VI. KORCSOPORT Debrecen, 2015. április 17-19. Nyilvános sorsolás Budapest, 2015. március 25.

2014/2015. TANÉV ORSZÁGOS DÖNTŐ V-VI. KORCSOPORT Debrecen, 2015. április 17-19. Nyilvános sorsolás Budapest, 2015. március 25. 2014/2015. TANÉV ORSZÁGOS DÖNTŐ V-VI. KORCSOPORT Nyilvános sorsolás 2015. március 25. 1 V-VI. KORCSOPORTOS ORSZÁGOS DÖNTŐ NYILVÁNOS SORSOLÁS 2015. március 25. (szerda) 10.15 óra RÉSZTVEVŐK - LEÁNYOK Ssz.

Részletesebben

MEGHÍVÓ VALÉTÁLÁSRA 2003-2008

MEGHÍVÓ VALÉTÁLÁSRA 2003-2008 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár MEGHÍVÓ VALÉTÁLÁSRA 2003-2008 190 éves a mosonmagyaróvári felsőoktatás A búcsúzónak minden emlék drága, Egy száraz

Részletesebben

A paradicsom védelme

A paradicsom védelme A paradicsom védelme Rovarkártevôk elleni védelem A paradicsom növényvédelmi szempontból az egyik legigényesebb kultúrnövény. A magvetéstôl a betakarításig-szedésig a károkozók egész sora veszélyeztet

Részletesebben

Kimutatás Nyírvasvári Község Önkormányzata által tűzifa juttatásban részesítettekről - 1/2013.(I.10.) önkormányzati határozat alapján -

Kimutatás Nyírvasvári Község Önkormányzata által tűzifa juttatásban részesítettekről - 1/2013.(I.10.) önkormányzati határozat alapján - 1. 5-2/2013 Terdik Ferenc Kossuth 2. 1 m3 2. 5-4/2013 Nagy Ferencné Kossuth 17. 1 m3 3. 5-5/2013 Cseh Gyula Kossuth 20. 1 m3 4. 5-6/2013 Lukács György Kossuth 38. 1 m3 5. 5-7/2013 Deák László Kossuth 49/b.

Részletesebben

AMPLIFON Atlétikai Országos Bajnokság 2009. május 23.

AMPLIFON Atlétikai Országos Bajnokság 2009. május 23. 60 m Leány - I. kcs. 1 4 Varga Viktória Debrecen 9,06 16 II. if. 2 67 Fábián Dóra Kaposvár 9,19 15 I. if. 3 52 Mihály Réka Szeged 9,26 14 II. if. 4 99 Molnár Patrícia Sopron 9,49 13 I. if. 5 3 Gál Rita

Részletesebben

XIII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia Pannon Egyetem, Mérnöki Kar Környezettudományi Intézet

XIII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia Pannon Egyetem, Mérnöki Kar Környezettudományi Intézet XIII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia Pannon Egyetem, Mérnöki Kar Környezettudományi Intézet H-8200 Veszprém, Egyetem u. 10. Telefon: (+3688)62-4747 Fax: (+3688)62-4747 Internet:

Részletesebben

MTB Balaton Maraton - Kismaraton Abszolút Férfi Helyezés Rajtszám Név Település Idő Hátrány 1 MR0807 Fenyvesi Péter Balassagyarmat 01:45:44 00:00:00

MTB Balaton Maraton - Kismaraton Abszolút Férfi Helyezés Rajtszám Név Település Idő Hátrány 1 MR0807 Fenyvesi Péter Balassagyarmat 01:45:44 00:00:00 MTB Balaton Maraton - Kismaraton Abszolút Férfi 1 MR0807 Fenyvesi Péter Balassagyarmat 01:45:44 00:00:00 2 MR0330 Kovács Botond Tatabánya 01:46:41 00:00:57 3 MR0202 Panyi János Herceghalom 01:49:16 00:03:32

Részletesebben

A Junior kvíz 2. fordulójának nyertesei

A Junior kvíz 2. fordulójának nyertesei A Junior kvíz 2. fordulójának nyertesei Nyeremény: páros mozijegy kupon 1. Játéknap (2015.01.20.) Gál Csongor Kovács Dániel Nagy Fanni Vivien Csongrádi Norbert Székely Klaudia Nagy Bence Cilling Andi Juhász

Részletesebben

III. Zalaegerszegi Fodrász és Kozmetikus Tanulóverseny Eredményei

III. Zalaegerszegi Fodrász és Kozmetikus Tanulóverseny Eredményei III. i Fodrász és Kozmetikus Tanulóverseny Eredményei Tanuló I. éves Szalontechnika babafejen: 1. Takács Katalin Ganz Ábrahám és 11 144 2. Szalay Alexandra Kossuth Lajos 6 136 Győr 3. Császár Anita Ganz

Részletesebben

XIV. Országos Friss Antal Gordonkaverseny Szolnok, 2014. november 21-23.

XIV. Országos Friss Antal Gordonkaverseny Szolnok, 2014. november 21-23. XIV. Országos Friss Antal Gordonkaverseny Szolnok, 2014. november 21-23. Díjazottak: I. korcsoport I.díj: Jeong Jin Seok Prehoffer Júlia Szombathelyi Bartók Béla Zenei AMI tanára: Pálköviné Békefi Cecília

Részletesebben

ALAPFOKÚ BARLANGJÁRÓ TANFOLYAM

ALAPFOKÚ BARLANGJÁRÓ TANFOLYAM ALAPFOKÚ BARLANGJÁRÓ TANFOLYAM Bevezetés Ország János Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület Orfű Az SZKBE története: 1993. kutatások kezdete 1995. József Attila Tudományegyetem Barlangkutató Csoportja

Részletesebben

ISTERVIN SZEMINÁRIUM. Győrújbarát, október 16. Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőművelési technológia bevezetésével

ISTERVIN SZEMINÁRIUM. Győrújbarát, október 16. Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőművelési technológia bevezetésével ISTERVIN SZEMINÁRIUM Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőművelési technológia bevezetésével Dr. Vér András projektvezető Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi

Részletesebben

MAGYAR EGYETEMI-FŐISKOLAI BAJNOKSÁG (MEFOB)

MAGYAR EGYETEMI-FŐISKOLAI BAJNOKSÁG (MEFOB) A TUDÁS ÚTJA - THE WAY OF KNOWLEDGE - Félmaraton - MAGYAR EGYETEMI-FŐISKOLAI BAJNOKSÁG (MEFOB) Hallgató Csapat eredmények Budapest, 2009. november 8. Készítette: HUNRUN.COM 1. 8:34:28 Semmelweis Egyetem

Részletesebben

5. Intersport Keszthelyi Kilométerek

5. Intersport Keszthelyi Kilométerek 1 2 3 4 5 6 Csapatnév: 1840 OXYGÉNMANÓK 02:32:33 Kategória: Férfi csapat Helyezés:1 Rsz. Név Sz.év idő 1 1841 GARAMI Árpád 1966 00:36:41 3:29 p/km 1 2 2 2 1842 KOLONICS Tamás 1971 00:38:04 3:37 p/km 2

Részletesebben

NN Family Run családi futónap és felnőtt futóest

NN Family Run családi futónap és felnőtt futóest 5.25km - Férfi eredmények 1 753 Ryan Sparks 18:30 2 750 Peter Schurch 18:30 3 720 Vanó Imre 18:48 4 743 Rázsó Viktor 20:10 5 523 Dely Kristóf 22:09 6 604 Lengyel Zoltán 22:51 7 620 Mongyi Ferenc 24:21

Részletesebben

Sport XXI. mezei 2015.03.28. Szombathely

Sport XXI. mezei 2015.03.28. Szombathely U11 1.hely "A"-57 p 1 Béres Milán 4 Róka Bora 5 Iker Natália 6 Bodzzay Dániel 8 Bene Noel 10 Juhász-Tóth Eszter 11 Vidos Evelin 12 Horváth Léna Sport XXI. mezei 2.hely "B"-170 p 14 Takács Zsombor 18 Ecker

Részletesebben

2003. 12. 06. szombat Budapest, Mexikói út Nytsz: 411/A 1201 S e r d ü l ő O r s z á g o s B a j n o k s á g Légpuska 40 lövés, serdülő fiú egyéni 1 Tóth Ádám 89 Komárom VSE 94 96 97 91 378 2 Gábli Sándor

Részletesebben

A 2009. évi állami génmegőrzési feladatok támogatását elnyert pályázok listája

A 2009. évi állami génmegőrzési feladatok támogatását elnyert pályázok listája A 2009. évi állami i feladatok támogatását elnyert pályázok listája Pályázó neve Pályázó címe Elnyert Génmegőrzési téma támogatás (Ft) 5 B Bt. 2028 Pilismarót, Dózsa György u. 42. 352.000 Fekete nyár Agrimart

Részletesebben

A kabakosok betegségei

A kabakosok betegségei A kabakosok betegségei gei Kép: internet Fotó: internet 1 Uborka mozaik vírus Cucumber mosaic virus (CMV) Gazdanövények: Sárgadinnye Görögdinnye Uborka Tökfélék Paradicsom Gyomnövények Dísznövények stb.

Részletesebben

helyezett Név Iskola Felkészítő 1. Fehér Bence Sárberki Ált. Isk. Szabó Anita Vértessomló Ált. 2. Bátorfi Tamás Isk.

helyezett Név Iskola Felkészítő 1. Fehér Bence Sárberki Ált. Isk. Szabó Anita Vértessomló Ált. 2. Bátorfi Tamás Isk. Magyar nyelv 4. évfolyam 1. Fehér Bence Sárberki Ált. Szabó Anita 2. Bátorfi Tamás Jakabné Bedernyák Edina 3. Jelenik Panna Móra F. Ált. Puláné Huszár Anita 4. Hartmann Vivien Goór Brigitta 5. Eck Balázs

Részletesebben

9 Matusek Lóránd X. 11. Szegesdi Plasztika (Bőrklinika) 10 Miklós Ágnes 11 Salamon Máté László

9 Matusek Lóránd X. 11. Szegesdi Plasztika (Bőrklinika) 10 Miklós Ágnes 11 Salamon Máté László 1.csoport 1 Alács Rita X. 1. Horváth Gábor Seb. Kl. 2 Bajsz András 2010-10-01 Horváth Gábor Seb. Kl. 3 Bakk Ágnes X. 4. Kakuja M. Sebklinika 4 Baukó Krisztina 5 Berényi Zsuzsanna Éva X. 5. Daróczi M. Sebklinika

Részletesebben

CSOPORTOS JÁTÉKENGEDÉLY 2014/2015

CSOPORTOS JÁTÉKENGEDÉLY 2014/2015 MAGYAR KOSÁRLABDÁZÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE GARIAN BASKETBALL FEDERATION 131654 133657 ARY BENCE BALÁZS BACSA LEVENTE 1997.08.21. 1997.06.18. BENCZE ILDIKÓ SZOLLÁS ZSUZSANNA 144462 162995 BALLON GERGÕ BARTA

Részletesebben