A mezei nyúl jelentősége, a populációt veszélyeztető tényezők és a megoldási lehetőségek

Átírás

1 A mezei nyúl jelentősége, a populációt veszélyeztető tényezők és a megoldási lehetőségek Készítette: Dr. Szemethy László, Dr. Biró Zsolt, Dr. Heltai Miklós, Dr. Katona Krisztián, Kelemen József, Erdélyi Dávid, Ócsai Dániel Gödöllő 2007

2 A kiadvány a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Természeti Erőforrások Főosztálya (szerződésszám: 11147/2006) támogatásával készült.

3 Tartalomjegyzék 1. A mezei nyúl jelentősége A mezei nyúl gazdálkodás értékelése Az élőhely problémái A ragadozók hatása Állategészségügyi problémák Megoldási lehetőségek Hasznosítás tervezés lépés. A kora tavaszi törzsállomány becslése lépés. Kora őszi állománybecslés lépés. Populációbiológiai adatok felvétele a terítékből /1. lépés. Korhatározás /2. lépés. Ivararány meghatározása /3. lépés. Szaporulatbecslés /4. lépés. Elhullási arány becslése lépés: Hasznosítás tervezés Élőhely-gazdálkodás Élőhely-fejlesztés Célzott vadföldgazdálkodás Kiegészítő takarmányozás Ragadozó-gazdálkodás A gazdálkodási tevékenységek időzítése Irodalomjegyzék Melléklet... 55

4 1. A mezei nyúl jelentősége Hazánk apróvad-gazdálkodásának legfontosabb faja a mezei nyúl. Nagy a vadászati érdeklődés a faj iránt, mind külföldről, mind Magyarországról, hisz az egyik olyan vadfajunk, amit minden magyar vadász meglőhet. A hasznosításából származó bevételek a legtöbb apróvadas gazdálkodó pénzügyi eredményességét döntően befolyásolják. Ugyanakkor a mezei nyúl gazdálkodásra fordított költségek lényegesen alatta maradnak pl. a fácánnevelés költségeinek. Ráadásul néhány kivételes esettől eltekintve csekély vadkárt okoz. A vadgazdálkodási értéke mellett a legújabb kutatások szerint az ökológiai rendszerekben betöltött szerepe miatt a természetvédelmi jelentősége is van, hiszen egyrészt zsákmányfaj sok ragadozó számára (a parlagi sas táplálékának 29 %-a mezei nyúl: Kovács 2005), másrészt szabályozó szerepet tölthet be egyes növénytársulásokban (ld. Bugac Katona és mtsai. 2004). Sajnos mind a mezei nyúl állomány nagysága mind a terítéke csökken. Ezeket a kedvezőtlen időjárással, a betegségekkel és sok más okkal szoktuk magyarázni. Ezeken a tényezőkön azonban a vadgazdálkodó nem tud változtatni, ezért az ezekre való hivatkozás csak haszontalan panaszkodás. A mezei nyúl helyzetének javítása érdekében azon kell változtatnunk, javítanunk, fejlesztenünk, ami csak a vadgazdálkodók hozzáértésén és akaratán múlik, ez pedig a mezei nyúllal való gazdálkodás. A mezei nyúl tenyésztése és kibocsátása ugyan technológiailag megoldható, de rendkívül drága (olaszországi adatok szerint egy tenyésztett nyúl akár 200 euróba is kerülhet), egyáltalán nem tekinthető hatékonynak (Bovera és mtsai. 2007) és valószínűleg a jövőben sem lesz járható út. A természetes állományokkal való gazdálkodás lehető legjobb színvonalra fejlesztésére kell törekednünk. A gazdálkodás javításában segíthet, hogy a mezei nyúl az egyik legjobban kutatott és ismert vadfajunk. Sok kutatási eredmény, tapasztalat és gazdálkodási javaslat halmozódott már fel a fajjal kapcsolatban (Biró és mtsai. 2004, Kelemen 2005, Kovács és Heltay 1985, Nagy 2006). Ezen a téren a hazai kutatók nemzetközi szinten is elismert eredményeket értek el. Elgondolkodtató, hogy a kidolgozott, jó és hatékony módszereket egyes vadgazdálkodási egységektől eltekintve nem alkalmazzák a gyakorlatban. A különböző tájegységeken megrendezett konferenciák, szakmai tájékoztatók, sőt a mezei nyúlról Kovács György és Heltay István tollából 1985-ben megjelent kiváló könyv sem hoztak lényeges javulást a gazdálkodásban. Jelen pillanatban nyugodtan kijelenthető, hogy ezzel a vadfajjal általában rosszul, elavult szemlélettel gazdálkodunk. 1

5 Mindezek és a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadászati és Halászati Főosztályának ösztönzése és támogatása indítottak minket arra, hogy egy kiadványban összegezzük több évtizedes kutatási és gazdálkodási tapasztalatainkat, rámutassunk a gazdálkodás hibáira és javasoljunk megoldásokat. A helyzet súlyosságára tekintettel udvarias finomítások nélkül, tényszerűen elemezzük a gondokat, majd röviden, a gyakorlati használhatóságra összpontosítva mutatjuk be a lehetséges megoldásokat. A gyakorlati szakemberekkel való találkozókon gyakran szembesülünk azzal az ellenvetéssel, hogy amit javasolunk, az csak valamiféle gyakorlattól távoli, kutatói okoskodás. Véleményünk szerint ezek a megjegyzések az ezeket hangoztatók tehetetlenségét palástolják. Tudomásul kell vennünk, hogy a vadgazdálkodást megváltozott gazdasági és társadalmi környezetben kell folytatnunk, ami több és más jellegű tudást követel meg. Ez pedig a kutatók és a gazdálkodók szoros együttműködését követeli meg. Az alább következők sem valamiféle elvont tudományos eredmények. Az általunk most javasolt és bemutatott módszereket már több területen és több éven keresztül kipróbáltuk és alkalmaztuk a gyakorlatban. Vizsgálati területeink voltak vagy jelenleg is azok: Apaj-Ürbőpusztai Természetvédő Vadásztársaság, a kompolti Széchenyi Vt., a csongrádi Bársony István Mezőgazdasági Szakiskola, az abádszalóki Hubertus Vt., a lakitelki Tőserdei Vt., a pélyi Tiszatáj Vt., a geszti Toldi Miklós Vt., a hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vt. és a csanádapácai Kittenberger Vt. Ők megértették a változtatás szükségességét. Közreműködésüket ezúton is köszönjük. 2

6 2. A mezei nyúl gazdálkodás értékelése A mezei nyúl állomány Magyarországon az elmúlt 46 évben csökkenő trendet mutat (1. ábra: Csányi 1996, 1999a, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, Csányi és mtsai. 2005, 2006). Az állománycsökkenés ijesztő mértékű, a 60-as évek eleji mintegy másfélmilliónak kevesebb, mint felét becsülik az utóbbi években. 1. ábra: A mezei nyúl országos állományának és terítékének alakulása között. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) A vadgazdálkodók a csökkenő tendenciát általában nem észlelik. Ennek az oka az, hogy a mezei nyúl állomány nagysága hosszú 7-11 év alatt ciklikusan változik. A többnyire rövidebb időtartamban, egy vagy néhány évben gondolkodó vadgazdálkodók a több évtizedes állománycsökkenési trend jelentőségét alulértékelik, a néhány évig tartó növekedést pedig túlbecsülik. Pedig az állománycsökkenést jól érzékelteti, hogy akár a legnagyobb, akár a legkisebb becsült létszámokat figyeljük meg, a későbbi értékek mindig alacsonyabbak a korábbiaknál. Másképp fogalmazva, egy létszám mélypontból indulva 4-5 éves növekedést tapasztalunk, majd elérünk egy maximumot, amely azonban alacsonyabb a korábbi maximumnál. Tovább haladva az időben csökkenést tapasztalunk egy minimum értékig, amely alacsonyabb a korábbi minimumnál. Az előrevetített számítások további csökkenést jósolnak. A jelenlegi trend mellett 2010-re az országos törzsállomány elérheti a 4 egyed/100 3

7 ha-os küszöbértéket. Ezen érték alatt a jelenlegi jogszabályok szerint fel kell függeszteni a mezei nyúl vadászatát. A hasznosítási arány, követve az állománycsökkenést a kezdeti 40 %-ról csökkent, majd 1970-től kezdve évről-évre erősen, 20% és 33% között ingadozik (2. ábra; Csányi 1996, 1999a, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, Csányi és mtsai. 2005, 2006). A 70-es évektől a vadgazdálkodók igyekeztek a tavaszi jelentett állománynagyság 30 %-a körüli mennyiséget hasznosítani. Ez egy hibás, elavult gazdálkodásra, az úgynevezett átlag stratégiával való hasznosításra utal. Ennek hibáit a későbbiekben még részletesen tárgyaljuk. Itt csak arra a nyilvánvaló tényre utalunk, hiába jó a törzsállomány, ha gyenge a szaporulat, hiába ígéretes a szaporulat, ha nagy a nyári elhullás. Emlékezzünk csak a 2003-as évre, amikor az elhúzódó telet aszályos nyár követte. Ilyenkor a vadászati szezon elején akár kevesebb is lehet a nyúl, mint tavasszal. Ha ilyenkor is ragaszkodunk a tél végén tervezett hasznosítási mértékhez, súlyosan túlhasznosítjuk az állományt. A gondot tetézi, hogy a rosszul tervezett hasznosítás általában megbízhatatlan állománybecslésre alapul. 2. ábra: A hasznosítási arány alakulása Magyarországon között. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) A mezei nyúl állomány nagyságában és terítékében jelentős különbség van az ország nyugati és keleti fele között. A Dunántúlon a jelenlegi állományhasznosítás alig éri el az elmúlt évtized elején történő hasznosításnak a felét, az országos hasznosításnak, pedig az 5 %- 4

8 át (Melléklet 1. táblázat). Tolna és Győr-Moson-Sopron megye mezei nyúl állománya illetve hasznosítása adja jelenleg a tájegység 80 %-át. A leglátványosabb visszaesés, pedig Fejér megyében tapasztalható (1990-ben hasznosított 3205 pld ben hasznosított 563 pld; 2. táblázat). A hasznosítás csaknem teljesen a kilövésre korlátozódik, az élve történő értékesítés minimális, szükségessége megkérdőjelezhető (Melléklet 2. táblázat). A Dunántúl összességének mezei nyúl állománya az alacsony hasznosítási arány mellett is erősen lecsökkent 2001-re, és ennek megfelelően a teríték is től ugyan növekedés következett be, ami elsősorban Győr-Moson-Sopron és Tolna megye eredménye, de a mezei nyúl ciklikus populációnagyság változása (ld. 1. ábra) miatt ez valószínűleg csak ideiglenes. Ez a visszaesés élőhelyi okokra (intenzív, nagytáblás mezőgazdasági művelés, erdősítési programok stb.) és a nagyvad állomány terjeszkedésére, növekedésére vezethető vissza. Ez a jelenség a Dunától keletre eső egyes tájegységekben is megtörtént vagy a jövőben megtörténik, ezért érdemes néhány gondolat erejéig foglalkozni vele. A háttérben meghúzódó, de döntő jelentőségű élőhelyi okokról a 3., a ragadozók hatásáról pedig a 4. fejezetben részletesen szólunk. Itt vizsgáljuk meg a kérdés vadgazdálkodási oldalát. A vadgazdálkodók hozzáállása ennek hatására megváltozott. A nagyvadállomány elsősorban a vaddisznó rohamos terjeszkedésében a vadgazdálkodók lehetőséget láttak, megpróbáltak gazdálkodni a megjelenő nagyvadakkal. Vadgazdálkodási berendezéseket (szórókat, dagonyákat, etetőket, magasleseket stb.) hoztak létre. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb figyelmet fordítottak az apróvadra, élőhely-fejlesztésre, a ragadozók gyérítésére. A megnövekedett ragadozó létszám miatt ebbe a vaddisznó is beleértendő jelentősen megnőtt az éves mezei nyúl szaporulat mortalitása. Nem célunk itt részletezni az ebből eredő problémákat (pl. a mezőgazdasági vadkár növekedése, a nagyvad túltermelés problémája, a vadásztársaságok belső szerkezetének megváltozása stb.), csak annyit állapíthatunk meg, hogy a folyamat eredményeként a mezei nyúl fokozatosan, mint gazdasági tényező indifferensé vált. Ez valószínűleg tovább gyorsította az állomány csökkenését. Meggyőződésünk szerint azonban a mezei nyúl állomány fenntartása és bölcs hasznosítása szükséges akkor is, ha a gazdálkodók alapvetően a nagyvaddal foglalkoznak. Erre törvényi kötelezettségük is van. A Dunától keletre eső régióban már egy elfogadhatóbb szintű hasznosítási százalékot látunk (Melléklet 3. táblázat). Az ország mezei nyúl hasznosításának 95%-a erre a régióra esik. Az is látható azonban, hogy itt az élőnyúl befogás nagyon nagy hangsúlyt kap, bár az utóbbi években csökkent az aránya (Melléklet 4. táblázat). Ugyanakkor láttuk, hogy az 5

9 állandó 30 % körüli hasznosítási arány nem alkalmazkodik az állomány változásához. A grafikon jól szemlélteti a sok illetve kevés meghatározást, mivel a hasznosítás csak bizonyos fáziskéséssel követi a becsült létszám alakulását vagy éppenséggel ellentétesen változik a kettő (ld , vagy ). Az imént már kifogásoltunk néhány gazdálkodási problémát, úgymint az átlagos 30% -os stratégiával történő hasznosítást, a hibás állománybecslést, az év közbeni elhullások figyelmen kívül hagyását és a túlhasznosítást. Kifogásaink megértéséhez egy kicsit bele kell pillantanunk a mezei nyúl éves állomány változásába (dinamikájába). Ökológiai szempontból a mezei nyúl r stratégiát követő faj. Kimerítő elméleti fejtegetés helyett, kissé szabadon úgy jellemezhetnénk, hogy a mezei nyúl pazarló módon szaporodik. Különösebb előrelátás és a környezeti lehetőségek mérlegelése nélkül a lehető legtöbb utódot hozza létre. Egy szaporodási időszakban egy felnőtt nőstény 3-4 szaporodási ciklusban mindösszesen akár 9-13 nyúlfit is vethet. Ennyi persze nem maradhat életben. A mezei nyúl állománynagyságát az elhullás szabályozza. A következő szaporodási időszakra csak 1-2 fiatal marad meg. A többivel az éhezés, a betegségek és a ragadozók végeznek. A vadgazda célja az kell, legyen, hogy ebből a feleslegből a lehető legkevesebbet hagyja veszendőbe menni, vagyis a lehető legtöbbet hasznosítsa. Ez az un. kompenzáló mortalitás. Ebből következik, hogy a nyulat nem lehet kamrázni, vagyis hiába korlátozzuk a hasznosítást ez a természetvédelem történetéből ismert és ott sem igazán sikeres passzív védelem változatlan környezeti feltételek mellett nem lesz nagyobb a törzsállomány, mert a felesleg mindenképpen elpusztul. Emiatt nemcsak a túlhasznosítás, de az alulhasznosítás is legalábbis a vadgazda szemszögéből káros. A hasznosításnál tehát mindig az állomány aktuális állapotához mérten a lehető legnagyobb, de a törzsállományt nem veszélyeztető mértéket kell megtalálni. A vadgazdálkodók többségének gyakorlata erre alkalmatlan. A tavaszi állománybecslés megbízható, objektív módszerek helyett hiteken, vélekedéseken alapul. Az elfogadott és jónak ítélt éjszakai sávos, reflektoros becslésre sok vadgazdálkodó sajnálja a pénzt és az időt, pedig a költsége 3 értékesített mezei nyúl árából fedezhető. A vadgazdálkodási és az államigazgatási gyakorlat is sokszor merev, elavult, ökológiailag nem alátámasztott szemléletű (állandó hasznosítási ráta az alkalmazkodó hasznosítás helyett, februári tervezés augusztusi-szeptemberi helyett). Ahogy bemutattuk a februári állománybecslés alapján történő állományhasznosítás még akkor sem tervezhető nagy biztonsággal, ha azt a leglelkiismeretesebben végzik el. Szerencsére a 2004-es végrehajtási 6

10 rendelet már orvosolja ezt a problémát, mivel minden év szeptember 30-ig módosítani lehet az éves tervek hasznosítási irányszámait az aktuális állapot alapján. Egyre több illetékes megyei vadászati felügyelő ismeri fel a problémát, és ad lehetőséget a vadászati terv módosítására a vadászati idény elején végzett állományfelmérések alapján. További túlhasznosítást okozhat különösen, ha egy vadászterületrészt többször is levadásznak hogy a hasznosítás tervezésénél a %-os vagy ezt is meghaladó sebzési arányt figyelmen kívül hagyják. Ezen a mértéktartó hasznosítással, a lőkészség javításával és megfelelő kutyák használatával lehet és kell javítani. Mindez elsősorban a vadgazdálkodó feladata és felelőssége. Mi a megbízható hasznosítás tervezésre javasolunk módszereket a 6. fejezetben. Már itt érdemes megjegyeznünk, hogy bár az r-stratégista fajok helyzete passzív védelemmel nem javítható, ám a környezet kedvezőbbé válására gyors állománynövekedéssel válaszolnak. Ebből következően minden olyan beavatkozás, ami csökkenti az elhullást, vagyis javítja a kisnyulak túlélését, növeli a nyúlállomány nagyságát. Ehhez az aktív védelemhez tartozik az élőhely-fejlesztés, kiegészítő takarmányozás (l. később a 7. fejezetben), a ragadozó gyérítés és a betegségek elleni védekezés. A jelenlegi hasznosítási gyakorlat egyik legnagyobb hibája a kései (decemberi) vadászatból eredő relatív túlhasznosítás. A mezei nyúl r-stratégista viselkedéséből az is következik, hogy hiába határozzuk meg a lehető legkörültekintőbben a vadászati szezon elején a hasznosítható mennyiséget. Ez az érték csak az adott időpontra igaz. Ettől kezdve, még ha jó esetben a vadászatok is folynak, a természetes elhullás is csökkenti az állományt. Így a hasznosítható mennyiség egyre fogy. (Ahogy korábban jeleztük a kompenzáló mortalitás miatt ez akkor is igaz, ha nem vadászunk.) A 3. ábra egy konkrét, terepi adatokon nyugvó példán mutatja be ezt a hasznosítható mennyiség csökkenését (Dávid 2001). Bár a vizsgálat némi módszertani hibával is terhelt a késői vadászatokon a már a fiatalok nem különíthetők el biztonságosan az öregektől a Stroh-jegy alapján (l. később) jól látszik, hogy október közepén még jelentős mennyiségű nyulat lehetne terítékre hozni, ez a lehetőség azonban egy hónap alatt eltűnik, november közepétől már csak a törzsállomány rovására vadászhatunk. Ez az un. relatív túlhasznosítás. A jelenséget a hozzáértő vadgazdálkodók is felismerték. Egyik jeles képviselőjüktől hallottuk, hogy az ő vadásztársaságukban legfeljebb négy nyulat lehet meglőni fejenként az egész vadászati idény során. Októberben meglőhető mind a négy, aki viszont ezt elmulasztja, novemberben már csak kettőt, decemberben pedig már csak egyet lőhet. Ez a gyakorlati megoldás egybevág a kutatási eredményekkel. Emiatt 7

11 támogatják a kutatók Európában mindenütt a vadászati idény előrehozását és a decemberi, de különösen a januári nyúlvadászat megtiltását. 3. ábra. A fiatal-öreg arány és a hasznosítható mennyiség alakulása a vadászat időpontja szerint az egyik vizsgálati területünkön 2001-ben. Itt elérkeztünk az egyik legkényesebb ponthoz, az élőnyúl befogáshoz. A téli élőnyúl befogás a fenti okok miatt mindenképpen káros, a törzsállományt veszélyeztető relatív túlhasznosítás. Bár ezt egyre többen tudják, arra hivatkoznak, hogy az élőnyúl magasabb ára nagyobb árbevételt jelent, amit a vadgazdálkodó nem nélkülözhet. Vizsgáljuk meg ennek az állításnak a helyességét egy konkrét adatokon alapuló példán! Egyik vizsgált területen 2002-ben egy október eleji vadászat során négyszer annyi mezei nyulat ejthettek el a vadászok, mint amennyit élve befoghattak december végén-január elején. Ha az 1. táblázat 2002/2003-as adataival számolunk, akkor egy januárban befogott nyúlért Ft-ot kaphat a vadgazdálkodó, a lőtt nyúlért pedig 8018 Ft-ot. Ez az élőnyúl ár az export minőségű nyulakra értendő. A leminősített vagy beteg állatok után lényegesen kevesebb jár. Ráadásul ezt a pénzt majd csak a nyulak átvétele után kapja meg a vadgazdálkodó. Ehelyett az október elején lelőtt 4 db nyúlért 4*8018= Ft-ot kap azonnal kézhez a gazdálkodó. Ha ennyiért nem tud elegendő (akár magyar) vadászt találni 8

12 októberben, akkor csökkenthető a lelőtt nyúl ára akár 4000 Ft-ra darabonként. Még ekkor is Ft a bevétel azonnal októberben, ami még mindig több mint az élő nyúlért kapott januári vagy februári összeg. Bár az árak évről-évre változnak a fenti számítás igaz marad. Az élőnyúl befogás szervezési és pénzügyi kockázatainak további felsorolása nélkül is megállapíthatjuk, hogy az élőnyúl befogás nem csak a populáció szempontjából káros, de gazdasági haszna sem egyértelmű. Természetesen tudjuk, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. A kialakult szokásokat, a vadászatszervezési és vadkereskedelmi gyakorlatot nehéz megváltoztatni, de muszáj. A mostani, káros gyakorlat átalakításán a vadgazdálkodóknak, a vadkereskedőknek és a vadászatszervezőknek közösen kellene munkálkodniuk, hiszen hosszabb távon mindegyiküknek a mezei nyúl állomány fenntartható hasznosítása a célja. Vadászati év Hónap Ft/élő egyed (Nettó ár) Ft/elejtett egyed (Nettó ár) Elejtési ár % 1989/90 December Január /91 December Január ,5 1991/92 December Január /93 December Január /94 December Január /95 December Január /96 December Január /97 December Január /98 December Január /99 December Január /00 December Január /01 December Január /02 December Január /03 December Január /04 December Január táblázat: A lőtt és az élő mezei nyúl értékesítési árának alakulása között. (élőnyúl felvásárlási árak forrás: MEDO KFT. ) 9

13 3. Az élőhely problémái A mezei nyúl állomány csökkenésében valószínűleg szerepet játszottak a vadgazdálkodási hibák, a ragadozók, a betegségek és számos más tényező. Az utóbbi évtizedek kutatásai számos fajnál bizonyították, hogy ezek a tényezők képesek visszavetni az állományok nagyságát, de jó adottságú élőhelyen a csökkenés csak rövid ideig tart, amit egy viszonylag gyors regenerálódás követ. A ciklikusan ingadozó állomány nagyságot is sok ökológus a ragadozó és zsákmánya összehangolt állomány változásával magyarázza. Ez az ingadozás hosszú ideig fennmaradhat úgy, hogy sem a ragadozó, sem a zsákmány létszáma hosszú távon nem csökken. Az elmúlt bő négy évtized létszámadatait vizsgálva viszont egyértelműen és jelentősen csökkenő trendet láttunk. Ez arra utal, hogy a létszámcsökkenés végső okát az élőhely romlásában, a többszörös élőhelyvesztésben kell keresnünk. A mezei nyúl, ahogy a neve is mutatja főként a nyíltabb, gyepek, ligeterdők és az erdőszélek lakója, ugyanakkor zárt erdőségekben ritkán találkozunk vele. Ezt bizonyítja a mezei nyúl táplálék összetétele az ország különböző területein (4. ábra; Biró és mtsai. 2003). Amint látható a mezei nyúl szereti a változatos táplálékot. Sokféle gyepszintben található egyszikű és kétszikű növényt fogyaszt, sőt a fásszárúak, főként a cserjefajok hajtásait is megeszi. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a mezei nyúl a táplálékválasztásában még emlékszik az emberi beavatkozások előtti élőhelyének, az erdőfoltokkal, csenderesekkel tarkított gyepek gazdag táplálékkínálatára. Ma is ezt a változatos étrendet szeretné összeválogatni függetlenül attól, hogy Apajpuszta rétjein, legelőin vagy a kompolti nagyüzemi mezőgazdasági táblákon él. 10

14 Táplálékalkotó aránya (db) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Kompolt Kompolt Kompolt Csongrád Csongrád Csongrád Apaj Apaj Abádszalók Tőserdő Tarackbúza Repce Rozsnok Pásztortáska Sás Kakaslábfű Zörgõfű Csillagpázsit Egyéb egyszikű Keskenylevelű ezüstfa Csenkesz Gledicsia Egyéb kétszikű Egyéb mag Lucerna Fásodó részek Fenyő Kökény Szeder Bodza Vadrozs Búza Búzamag 4. ábra: A mezei nyúl őszi-téli táplálékösszetétele öt különböző vizsgálati területen között (Biró és mtsai. 2003). Az ember a mezőgazdasági művelésre éppen az egykori a nyílt területeket, gyepeket használja ki. A mezei nyúl tehát ameddig a lehetőségei engedik megpróbál alkalmazkodni a megváltozott gyepekhez. A gond akkor keletkezik, ha a változás olyan nagy és gyors, ami már meghaladja a mezei nyúl alkalmazkodó képességét. Ekkor az állomány csökkenni kezd. Itt, részben a terjedelmi korlátok miatt, részben mert nincsenek teljes körű kutatási eredményeink csak az élőhelyromlás két fontos elemét emeljük ki. Elsőként az erdősítések miatti élőhelyvesztést említjük. A múltbeli erdőtelepítések (pl. az Alföld erdősítési program) többek között azokat a gyepeket, szántókat és gyümölcsösöket érintették, amelyeket nem érte meg mezőgazdasági művelésbe vonni vagy tartani. Bár az erdősítés kétségtelenül előnyökkel is járt, a mezei nyúl élőhelyét megszüntette. Az erdősültség növekedését ráadásul követte a nagyvadfajok megjelenése és elszaporodása (Csányi 1999b). Ennek hatásait a 2. fejezetben már vázoltuk. Így alakult át pl. az elmúlt fél évszázadban Bács- Kiskun megye déli részén az Illancs homokhátság. Ez a folyamat a mezőgazdasági túltermelés csökkentése érdekében európai uniós támogatásokkal tovább fog folytatódni. Az elkövetkező évtizedekben tervezett többszázezer hektárnyi erdősítést a mellékletben közölt 1-2. térkép részletezi. Az új erdőállomány nagy része az apróvadas területeken jelenik majd meg. 11

15 Az erdősítési programok ellen nehéz fellépni. Megoldás lehet helyileg az erdőkkel tarkított gyepek és mezőgazdasági táblák a mozaikjának kialakítása. A gyepek védelmében a természetvédelem szerveivel közösek a vadgazdálkodók érdekei. Fontos lenne minden támogatást és pályázati lehetőséget megragadni a mezei nyúl számára kedvezőbb élőhelyfoltok megtartására és kialakítására. A másik tényező az intenzív mezőgazdaság. A vegyszerek használata, a gépesítés, a nagytáblák mind negatívan hatnak a mezei nyulak túlélésére (Barkóczi és Hagymási 1982, Edwards és mtsai. 2000, Farkas 1977, 1980, Fodor 1976, Istvánffy 2002, Jakabházy 1976, Magyar 1981, Nikodémusz 1978, Panek és Kamieniarz 1999, Reichlin és mtsai. 2006, Saly 1976). Mindezekkel már sokan sokat foglalkoztak, ezért mi itt az intenzív mezőgazdasági művelés más, rejtettebb, de nagyobb hatású káros hatásait mutatjuk be. A fentebb említett (4. ábra), de más táplálkozási vizsgálatok is azt mutatták, hogy a mezei nyúl számára a kukorica és a napraforgó csak elenyésző mértékben és időszakosan jelent táplálékot (Brüll 1976, Demeter és Mátrai 1988, Frylestam 1986, Kammerer 1981, Steineck 1978). A Pélyen jelenleg végzett állománybecslések és élőhely kedveltségi vizsgálatok is megerősítették ezt (Melléklet 3. térkép, 5. ábra, Ócsai 2007). Tavasszal és ősszel is minden olyan útvonal mellett, ahol kiugróan sok nyulat láttak, általában kalászost, lucernát, gyepet lehetett találni (Melléklet 5. és 6. táblázat). A nyulak többnyire korábbi élőhelyük megmaradt romjain, a táblák közti mezsgyéken, az utak mentén és az árokpartokon lévő a mezőgazda által gyomnak tekintett növényeken élnek. Az intenzív mezőgazdasági művelés, a táblák egybeszántása, a gyomirtók túlzó használata éppen ezeket, a maradék forrásokat veszi el a mezei nyulaktól. Korábbi rádiótelemetriás vizsgálataink szerint a mezei nyúl otthonterülete ha között mozog (Kovács és Búza 1988). Területéhez rendkívül hűséges, nem vándorol. A nagyüzemi mezőgazdálkodással a táblaméretek a mezei nyúl mozgáskörzetéhez hasonlóak vagy akár nagyobbak is lettek. Ez tovább szűkítette az életbenmaradási lehetőségei, hiszen az egész életét egy-két tábla szegélyén éli le. Más egyszerű terepi módszerekkel elvégzett vizsgálatok is megerősítették, hogy a nagy táblák belsejét a mezei nyúl alig használja (Barkóczi és Hagymási 1982, Farkas 1978a, Lehoczki 1999, Waliczky 1981). Ezek közül is elsősorban a kukorica és a napraforgó táblák csökkentik a mezei nyúl élőhelyének nagyságát (6. ábra, Buka 2003, Farkas 2002, Pap 2003, Szrnka 2003). 12

16 8% 5% 5% 16% kukorica,kukorica-,napraforgótarló gyep 13% búzavetés, búzatarló lucerna repce 16% 37% szántás,tárcsázás erdősáv,fasor 5. ábra: A mezei nyúl térbeli megoszlása az egyes kultúrák között az őszi reflektoros állománybecslés alkalmával, Átlagos ürülék bogyószám (db) Távolság a táblaszegélytől (m) Búzatarló Gyep Lucerna Kukorica Napraforgó Olajtök 6. ábra: Mezei nyúl ürülékek eloszlása különböző növénykultúrákban a tábla szegélyétől a tábla belseje felé haladva a geszti Toldi Miklós Vt területén. Mindezeket figyelembe véve, pl. az egyik vizsgált, ha-os nettó vadászterületen, a napraforgó és a kukorica vetésterületét (4166 ha) figyelembe véve a mezei nyulak számára valóban használható csak ha volt, vagyis a nyulak élőhelye mintegy negyedével csökkent (Farkas 2002). Természetesen ez csak a lágyszárú növények tenyészidőszakára igaz. A helyzet aratás után hirtelen tovább romlik (Heltay 1980). Ekkor a korábban még valamennyi táplálékot 13

17 nyújtó gabonafélék teljesen eltűnnek a területről. A nyulak nyár közepén erre nincsenek felkészülve. Nincsenek zsírraktáraik, a felnőttek minden energiájukat a szaporításra fordítják, a fiatalok pedig igyekeznek minél gyorsabban megnőni. Az eredmény az állomány jelentős részének, főleg a fiataloknak a pusztulása. Ősszel a napraforgó és a kukorica beérése és learatása után nagy táblák maradnak hosszú időre feketén. Ezek a mezei nyúl számára semmiféle forrást nem biztosítanak. Az otthonterületükhöz ragaszkodó nyulak éppen súlyos táplálékhiánnyal találják szemben magukat, így nem képesek átvészelni a telet. A megoldás csak az aktív beavatkozás, az élőhelyfejlesztés és a takarmányozás lehet. Erre adunk ötleteket a 6.2 fejezetben. 14

18 4. A ragadozók hatása A szörmés és szárnyas ragadozók kártétele az apróvad állományban minden vadgazdálkodó számára ismert. A ragadozók hatékony gyérítése elemi érdek. Ennek ellenére a kutatási eredmények szerint a ragadozók, elsősorban a róka létszáma az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő (Szemethy és mtsai. 2001a). Növekszik a borz (Biró és mtsai. 2006), az aranysakál létszáma és elterjedési területe is (Heltai 2004 a, b). Mindez azt mutatja, hogy a ragadozógazdálkodás általában nem éri el a kívánt eredményt. Bár után a róka létszám elsősorban a Dunántúlon csökkent (Heltai és Szemethy 2005), mégsem állíthatjuk, hogy ez a nagyobb odafigyelés, a hatékonyabb ragadozó gyérítés eredménye lenne. Sokkal valószínűbb, hogy a ragadozóállományok szabályozásában a természetes tényezők (a táplálékkínálat, a betegségek, pl. a rühösség fellángolása, az állomány belső szabályozása stb.) a meghatározók. Népszerű mentség a róka létszám növekedését a veszettség elleni immunizálás rovására írni. Ahogy azt kutatási eredményeinkre támaszkodva már több helyen bemutattuk, a veszettségmentesítésnek lehet ilyen hatása, de mivel az állomány növekedése a nem immunizált területen is jelentős volt, a vadgazdálkodók nem bújhatnak ki a ragadozógyérítés elhanyagolásának felelőssége alól (Heltai és mtsai 2000b, Heltai és Szemethy 2005, Szemethy és mtsai. 2000, Szemethy és mtsai. 2001b). A védelemnek köszönhetően egyes ragadozó madarak (egerészölyv, héja, barna rétihéja) állománya is nő (Bagyura 2001). Bár a védelem fenntartása esetenként megkérdőjelezhető, annak feloldása a természetvédelem makacs ellenállásába ütközik. A vadgazdálkodók tárgyalási pozícióit rontják a napvilágra került illegális elejtési, mérgezési esetek valamint a fajfelismerés hiányosságai. Jelenleg tehát a ragadozó madarak gyérítésére kevés lehetőségünk van. A megoldáshoz jó példa lehet, hogy számos vadgazdálkodónak sikerült megegyeznie a helyi természetvédelmi szervekkel az egerészölyv és a héja élve történő befogásáról. Ez, bár általában csak a fácán- ill. fogolytelepeken engedélyezett, egy halvány reménysugarat jelenthet a mezei nyúl számára is. A célszerűség szempontjából fontos kérdés, hogy mekkora kárt okoznak a ragadozók? Ezt általában a ragadozók táplálékának vizsgálatával szokták megbecsülni. Több hazai eredménnyel rendelkezünk a különböző szőrmés és szárnyas ragadozók mezei nyúl fogyasztásáról (Begala és mtsai. 2000, Heltai és mtsai. 2000a, Heltai és Lanszki 2003, Lanszki 2002, Lanszki és Heltai 2002, Lanszki.és Heltai 2004, Lanszki és mtsai. 2006, Lanszki és Heltai 2007, Szőcs és mtsai. 2006, Tóth 2003). Mind a róka, mind a ragadozó 15

19 madarak táplálékában a mezei nyúl aránya 2-15 % között mozog, és sok faj esetében gyakorlatilag kimutathatlan. A mezei nyúl aránya tehát nem nagy a ragadozók táplálékában, vagyis gondolják sokan a kártételük sem nagy. Ez egy súlyos logikai hiba. Ez ugyanis csak azt jelenti, hogy ezeknek a ragadozóknak a mezei nyúl nem jelentős táplálék-összetevő. Ettől függetlenül azonban a mezei nyúl számára ezek a ragadozók jelentős hatásúak lehetnek. A ragadozók gyérítésének fontosságát sokkal jobban mutatja Erdei (2000) vizsgálata, miszerint a nagyobb róka terítéksűrűségű abádszalóki területen, ahol több időt, energiát és pénzt fektettek a róka gyérítésébe, nagyobb volt a mezei nyúl terítéksűrűsége is, mint a szomszédos területen, ahol kevésbé intenzíven gyérítették a róka állományt. Vagyis a ragadozó kontrollálásra fordított összeg megtérült a magasabb mezei nyúl terítékben. Az egy plusz eltávolított rókára eső mezei nyúl teríték többlet az abádszalóki területen 1997-ben 8 db, 1998-ban 3 db, míg 1999-ben 35 db volt. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a ragadozó állományok növekedésével nőnek a ragadozók okozta veszteségek is. A kár csökkentésére a mainál lényegesen hatékonyabb gyérítésre van szükség. A jelenlegi problémák elemzését és a fejlesztés, egy tudatos ragadozógazdálkodás kialakításának lehetőségét más írásainkban már közreadtuk (Heltai és mtsai. 1993a, b, Szemethy és Heltai 2006). Ezeket ajánljuk a tisztelt olvasók figyelmébe. 16

20 5. Állategészségügyi problémák A tularémia, mint a mezei nyúl exportot befolyásoló legfontosabb betegség elterjedésének és mértékének vizsgálata alapvető fontosságú. A tularémia fertőzöttséget nem kendőzni, hanem kutatni kell. A felmérésekkel kapcsolatos adatokat hozzáférhetővé kell tenni. Bárány (2003) által közölt adatok teljes mértékben megkérdőjelezik az élőbefogással történő hasznosítás létjogosultságát (Melléklet 7. táblázat). Humán veszélyessége sem elhanyagolható. A tularémia egy endemizmus, azaz egy adott vadászterületen belül is eltérő mértékben van jelen. Ezért fontos az előszűrés az első vadászat alkalmával. Minden területet meg kell hajtani, hogy felmérhessük az egyes területrészek tularémiával való fertőzöttségét. Ahol sok pozitív esetet találunk, ott nagyterítékű vadászatokat kell tartani, amivel a nyulak populáció sűrűségét is ccsökkentjük. Ezáltal a tularémia terjedésének is kisebb lesz az esélye. A kis fertőzöttséget mutató területeken lehet esetleg élőnyulat befogni, de nem szabad a fertőzött egyedeket a területre visszaengedni, ahogy azt régebben tették (Faragó és mtsai. 1999). Mivel rágcsálók, kullancsok és már vérszívók is terjesztik (Sugár és Sztojkov 2000), nem lehet elleni vakcinázni, és a gyógyszeres kezelés sem megoldott, ezért sem lehet megszüntetni. Az elhullott egyedek esetében szólni kell a hatósági állatorvosnak és a tetemeket be kell küldeni az Állategészségügyi Intézetbe vizsgálatra. Védekezésképpen csak azt lehet tenni, hogy a gazdálkodó egy egészséges, jó kondíciójú állományt tart fent a területén, aminek jó az általános ellenállóképessége. Ezzel pedig ismét eljutottunk az élőhely és a táplálék kérdéséhez. A hazai aktuális zoonózis járványügyi helyzet jellemzésére, a kötelező bejelentés alá eső betegségek vonatkozásában az Országos Közegészségügyi Intézet adatai állnak rendelkezésünkre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az állami állategészségügyi szolgálat, illetve az állategészségügyi intézetek és laboratóriumok nem készítenek külön statisztikát a zoonózis betegségekről, kivéve a veszettség és a szarvasmarha gümőkór előfordulásának nyilvántartását. A bejelentési kötelezettség alá nem tartozó zoonózisokról (2005. évi CLXXVI. Tv. az állategészségügyről) az állami állategészségügyi szolgálatnak bizonytalan, mondhatni hiányos információi vannak (salmonellosis, campylobacteriosis, yersiniosis, Q-láz, chlamydiosis, tularémia, leptospirosis és Lyme-kór), pedig ezek közül számos betegség közegészségügyi jelentősége meghaladja egyes bejelentendő betegségek 17

21 súlyát. (Forrás: Dr. Nagy Attila és Dr. Mikola István Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete: A környezet szerepe a zoonózisok megelőzésében az Európai Unióhoz történő csatlakozás időszakában.) Ezért jelen pillanatban a tularémia elterjedtségéről csak az emberi fertőződések alapján tudunk képet alkotni, mivel azt kötelező bejelenteni az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézeténél (1997. évi XLVII. Tv.), ez azonban nagy valószínűséggel jelentősen torzított képet mutat. A védekezésre érdemes odafigyelni, ami a személyes higiénia javításával oldható meg. A nyulak bontásánál is érdemes gumikesztyűt használni, ha pedig megvágtuk magunkat, akkor fertőtleníteni kell a sebet és figyelni az esetlegesen megjelenő tünetekre és azonnal orvoshoz fordulni. A másik előforduló fontos betegség, ami a mezei nyúl állomány helyzetét befolyásolja, a petevezető-gyulladás. Ennek hatására a beteg anyanyulak nem termékenyülnek, így csökken az átlagos szaporulat, a populáció növekménye kisebb lesz, és így a hasznosítható mennyiség is. Ezért a vadgazdálkodó érdeke, hogy megnézze az anyanyulak petevezetőjét, ami a gyulladás hatására vörös és nem mozgatható a petefészken. Ha sok ilyen nyulat találnak a vadászat során, akkor az adott területet nagyterítékű vadászattal csökkenteni kell a mezei nyúl állomány sűrűségét, mivel a betegség sűrűségfüggő. A másik lehetőség pedig ebben az esetben is a jó minőségű, kondíciójú állomány fenntartása, azaz az élőhely javítása. 18

22 6. Megoldási lehetőségek 6.1. Hasznosítás tervezés A mezei nyúl esetében ugyanúgy, mint a más vadfajokkal folytatott tartamos gazdálkodás esetén, a törzsállomány szinten tartására, esetleg növelésére törekszünk. A hasznosítható mennyiség tehát nem lehet több, mint az állomány növekménye, sőt ezt még csökkentenünk kell az őszi-téli elhullások nagyságával. A hasznosítható mennyiség meghatározásához két módszer áll rendelkezésünkre: a Kovács György és Heltay István által a 1980-as években kidolgozott modell, és ennek alkalmazása során nyert tapasztalatok alapján a SZIE VVT által a 2000-es években továbbfejlesztett modell. Az első modell előnye, hogy csak egy tavaszi becslés szükséges hozzá, amit könnyebb végrehajtani. A hátránya a fiatal-öreg arány becslése a Stroh-jegy alapján, amit az ősz előrehaladtával egyre nehezebb alkalmazni, továbbá csak nagy terítékű, nem válogató vadászatból lehet pontosan becsülni. A második modell előnye a korbecslés elhagyása és a nyári, téli elhullás becslése, míg hátránya az őszi állománybecslés, amit sokkal nehezebb pontosan kivitelezni a nagymértékű takarás miatt. A két hasznosítás tervezési modellhez a következő adatokra van szükségünk: Kovács-Heltay modell VVT modell a tavaszi törzsállomány nagysága; a tavaszi törzsállomány nagysága; koreloszlás (fiatal-öreg arány); az őszi állománynagyság; nyári és téli túlélés. ivararány; a szaporulat nagysága; Az adatok felvételét a vadgazdálkodási terepi gyakorlat sorrendjében mutatjuk be. 1. lépés. A kora tavaszi törzsállomány becslése A leginkább bevált módszer az éjszakai reflektoros létszámbecslés (Kovács és Heltay 1985). Térképen előre kijelölünk több útvonalat, mert minél több útszakaszunk van, amelyen a becslést elvégezzük, annál pontosabban tudjuk megbecsülni a populáció-sűrűséget. Az útvonalakat úgy kell megválasztani, hogy minél jobban lefedje a teljes területünket. 19

23 Mindenféle élőhelynek kell szerepelnie a bejárt részeken. A rosszabb nyulas helyeket és a jobbakat is fel kell mérni, különben ha csak a jó területeket járjuk be, akkor túlbecsüljük az állományunkat. Minden élőhely olyan mértékben szerepeljen a bejárt mintaterületünkön, amilyen arányban az egész területen előfordul, hogy ezzel se torzítsuk el a becslésünket (1. kép). 1. kép. A becslési útvonalak Abádszalókon, a Hubertus VT területén. A belátható mintaterület a teljes terület legalább 20 %-a legyen, hogy ha rosszabbak az útviszonyok, vagy a beláthatóság csökken, akkor is elegendő részt járjunk és lássunk be. Az oldalra belátható területet maximum 150 méternek vehetjük egy-egy oldalon, ezen belül még megfelelő biztonsággal felismerhetők a mezei nyulak különösen, ha a jellegzetes narancssárga színnel világító szemük is segít. Az útvonalak kiválasztásánál kerüljük a forgalmasabb szilárdburkolatú, vagy földutakat, mert ezeken egyrészt zavarhatjuk a forgalmat, másrészt az utak riasztó hatása miatti kevesebb a nyúl, ami torzítja a becslést. Lehetőség szerint ne válasszunk olyan földutakat sem, amelyek szegélyén pl. összefüggő fasor vagy nádas húzódik. Ezek minimálisra csökkentik a belátható távolságot, ezért itt feleslegesen dolgozunk. Az utak kiválasztásával csökkenteni kell annak esélyét is, hogy ugyanazt az állatot kétszer számláljuk. Ezért az utak nem keresztezhetik egymást és egymástól legalább 300 m-re kell lenniük. (Így a belátott területek nem fednek át.) Természetesen a becslés zavaró hatásától 20

24 menekülve a nyulak eljuthatnak egy másik vonal közelébe, ahol ismét megszámolhatjuk őket. Ezért szerencsésebb a vonalakat még távolabb kijelölni egymástól. A menekülés csökkenthető a helyesen elvégzett becsléssel, a zavaró hatások mérséklésével. Sokan szeretik pl. a nyúlbecslést dúvadazással összekötni. A túl sűrű megállások, egy terület többszöri végigpásztázása a reflektorral, a lövés ill. az elejtett állat begyűjtése mind-mind zavaró hatású a mezei nyulakra. A kijelölt utakon egy autóval, mely maximum km/óra sebességgel halad három vagy négy ember kereső reflektorokkal végzi a becslést legalább egymást követő három éjszakán február végén, vagy március legelején, amikor még nincsenek kisnyulak. Három ember figyeli a területet, a negyedik résztvevő pedig diktafonra mondhatja a látottakat. (Ma már a korszerűbb mobiltelefonok is alkalmasak hangrögzítésre, tehát nem szükséges ehhez külön beruházás.) A hanganyagot később nyugodt körülmények között feldolgozzuk. Négy résztvevő esetén mindenkinek csak egy dologra kell figyelnie. A sofőr vezet és az úton lévő nyulakat mondja be illetve, hogy merre mentek (balra vagy jobbra), hogy azon az oldalon ne számolják meg még egyszer. Egy-egy ember pásztázza a jobb és a bal oldalt, amikor nyulakat látnak, akkor bemondják a diktafonosnak az oldalukat (jobb vagy bal oldal), a látott állatok számát és a vegetációt, ahol a nyulak voltak. A negyedik ember a diktafont kezeli. Azért kell legalább három éjszakán elvégezni a becslést, mert egy-egy alkalommal egészen más mennyiségű nyulat is láthatunk. Így ha egy rosszabb éjszakát fogunk ki, ami pl. az időjárási viszonyok miatt nem olyan kedvező az állatok számára, és ezért nem jönnek elő olyan mennyiségben, akkor ezen számlálás alapján jelentősen alulbecsüljük az állományunkat. A becslést naplemente után fél órával kezdjük el, amikor a nyulak már aktívak és előjöttek a nappali rejtekhelyekről táplálkozni. A végrehajtás során ügyeljünk arra, hogy lehetőleg éjfélig befejezzük a becslést, mert akkor a nyulak elpihennek és kevésbé láthatóak. Így ha hosszú útvonalunk van, akkor osszuk két részre a területünket és két jármű a megfelelő személyzettel egyidőben járja be a két részt. Ugyancsak a nyulak aktivitásának változása miatt minden nap fordítsuk meg a kezdési pontot. Azaz, ha az első napon az 1. szakasszal kezdtünk, akkor a második napon az utolsóval kezdjünk. Így minden szakaszon lesznek korai felvételezések és későiek is, amikor már esetleg kevésbé aktívak a nyulak. További előnye a több napos becslésnek, hogy minél többször mérjük fel az állományt, annál pontosabb és megbízhatóbb eredményt kaphatunk. A létszámot a becslésekből számolt átlaggal, a pontosságot matematikailag a szórással jellemezzük. Ez 21

25 könnyen kiszámítható pl. egy kétezer forint körüli áron kapható un. tudományos zsebszámológéppel vagy a legtöbb számítógépen megtalálható Excel programmal. Nem mindegy, hogy a végső populáció sűrűségünk 50 mezei nyúl/100 ha és a szórás ± 25 (azaz a populáció sűrűségünk valahol 25 és 75 egyed/100 ha között van), vagy 50 nyúl/100 ha ± 5 (azaz 45 és 55 egyed/100 ha között van valahol az állományunk sűrűsége). A mezei nyúl állomány nagyságának kiszámítását általánosan az alábbi egyenletekkel írhatjuk le: 1. Mintaterület nagysága (ha) = útvonalak hossza (m) * belátott távolság (m)/ Ezen a területen láttunk x db nyulat. 3. Populáció-sűrűség a mintaterületen (egyed/ha) = látott nyulak száma (db)/mintaterület nagysága (ha) 4. Egyedszám a teljes területen (db) = populáció-sűrűség a mintaterületen (db/ha)* a teljes terület nagysága (ha) Mivel egy becslés nem becslés, ezért legalább három egymást követő éjszakán mérjük fel a létszámot, és a három adat átlaga adja meg az állományunk nagyságát. Illetve a szórást is kiszámoljuk a három adatból, mivel ez adja meg a becslésünk pontosságát. A 2. táblázatban egy példán keresztül szemléltetjük egy három éjszakás becslés lehetséges eltéréseit. Úthossz (km) terület (ha) nyúlszám (db) Nettó terület (ha) Populáció-sűrűség (db/100 ha) Populáció nagyság (db) 1.nap BAL napjobb nap BAL napjobb nap BAL napjobb átlag szórás táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön egy tavaszi becslés alkalmával látott mezei nyulak és a becsült populáció sűrűség napi megoszlása. 22

26 A feldolgozás során a sávos becslést alkalmazzuk, ekkor az így belátott terület 1 km vonalhosszon 30 ha lesz (1000 m * ( m) = m 2 = 30 ha). Azonban nem mindenhol látható be a terület a teljes 150 méterig. Érdemes ezért nagyobb területet (hosszabb útvonalat) betervezni, mert a valódi beláthatóság csökkenni fog a fasorok, nádasok, bozótosok, épületek, dombélek stb. miatt. Ezért mindenhol érdemes feljegyezni menetközben, vagy akár még a becslés előtt napközben bejárva a területet, a belátható távolságot és annak a szakasznak a hosszát, amelyen keresztül az a beláthatóság volt érvényes (pl. 500 m-n keresztül csak 50 m volt a beláthatóság). A feldolgozás során ezekkel a módosított területértékekkel kell kiszámolni a belátott területet, és erre kell majd vonatkoztatni a látott mezei nyúl mennyiséget (2. kép). 2. kép. A belátható terület alakulása. A fekete vonalak az út és a belátható terület két széle. A zöld a belátható terület. Fent: az elmélet, amikor mindkét oldalon a vonal teljes hosszán m-re látunk. Lent: a gyakorlat, némely szakaszokon csak 0 m, máshol 50 m, vagy 100 m a látótávolság. A teljes terület 20%-ának mintasávokkal való lefedettségénél a valóban belátott területet kell figyelembe venni. 23

27 A számítást egy példán keresztül szemléltetjük (3. táblázat): Jobb oldal Bal oldal látótávolság (m) hossz (m) látótávolság vegetáció/objektum vegetáció/objektum hossz (m) (m) szántás tanya búzavetés gazos-fás szántás búzavetés vetés nyártelepítés szántás legelő vetés tanya fasor szántás szántás fasor szántás nyártelepítés táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön az egyik szakasz belátható távolságainak alakulása a vonal mentén, jobb és bal oldalon, egy tavaszi becslés során. A vonal teljes hossza 1000 m volt. Az egyes darabok hosszát megszorozzuk a belátott távolsággal és így megkapjuk a ténylegesen belátott területet az adott útvonalra. A jobb oldalon egyszerű a dolgunk, mivel csak egy 0 méteres belátható szakaszunk volt 100 m hosszan, így ott a belátott terület: 900 m * 150 m = m 2 =13,5 ha. A bal oldalon összesen = 300 méteren keresztül volt 0 m a látótávolság. Továbbá = 300 méter hosszan csak 25 m volt, amit láttunk oldalra, és csak a maradék útvonalon volt teljes a látótávolság. Így itt 300 m * 25 m = 7500 m 2 = 0,75 ha és 400 m *150 m = m 2 = 6 ha, azaz összesen 6,75 ha volt a belátott terület nagysága. A fenti táblázat vonalankénti elkészítése nagyban segíti a megfigyeléseink rendszerezését és elemzését. A populáció-sűrűség kiszámítását szintén egy példán keresztül mutatjuk be: Az előző példánál maradva, ezen a szakaszon az adott napon 5 mezei nyulat láttunk a jobb oldalon, míg a bal oldalon 0 egyedet. Így ezen az úton a mezei nyúl állomány sűrűsége: jobb oldalon 5 db/13,5 ha = 0,37 egyed/ha, vagyis 37 egyed/100 ha, bal oldalon 0 db/6,75 ha = 0 egyed/ ha, vagyis 0 egyed/100 ha. Ezt elvégezzük az összes szakaszra és napra külön-külön, minden napra kiszámoljuk a jobb és bal oldal alapján az átlagos állománysűrűséget, majd ezekből átlagolva megkapjuk a végső 24

28 becslést és ennek pontosságát (a szórást) (4. táblázat). A végső populáció-sűrűség: 24,1 ± 3,7 mezei nyúl /100 ha volt. Vagyis az állománysűrűség valahol 20,4 és 27,8 egyed/100 ha között volt. 1. nap 2. nap 3. nap Vonalak Bal Jobb Bal Jobb Bal Jobb átlag táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön elvégzett tavaszi állománybecslés populáció sűrűség adatai az egyes szakaszokon a jobb és bal oldalon. (Ahol nem szerepel adat, ott a vonal egyoldalas volt, mert pl. területhatáron ment vagy nem volt belátható). 25

29 Tapasztalataink szerint ezzel a mezei nyúl állománybecslési módszerrel biztosan nem becsüljük túl a nyúlsűrűséget, inkább csak alulbecslés fordulhat elő. Ez biztonságos a hasznosítás szempontjából, hiszen, ha ezek alapján számítjuk ki a hasznosítható mennyiséget (ld. 4. lépés), akkor nem fordulhat elő túlhasznosítás. A becslések során a növényzetet is érdemes felmérni a vonalak mentén (az egyes kultúrák, gyep, tanya, fás vegetáció hossza az adott útszakasz mentén). Ezt legkönnyebben a becslési útvonalak kijelölésénél és napközbeni bejárásánál tudjuk végrehajtani. Ekkor amúgy is végigmegyünk autóval a becslési úton, csak annyi a dolgunk, hogy mérjük az egyes növényzeti foltok hosszát az útvonal mellett. Ezt akár az autó napi számlálójával, vagy ha van rá mód, akkor egy GPS készülék segítségével megtehetjük. A kapott adatokat felhasználhatjuk arra, hogy a területünkön lévő élőhelyeket értékeljük a mezei nyúl szempontjából. Ha egyféle növényzetből kevés van a területen (kicsi a területe), de ugyanakkor az éjszakai becslés során más növényzettípusokkal összehasonlítva nagyobb mezei nyúl sűrűséget láttunk rajta, akkor joggal állíthatjuk, hogy az a területrész a nyúl számára kedvező. Ennek az ellenkezője is igaz: amelyik növényzetből sok van, de kevés a nyúl rajta, az az élőhely rossz a nyúl szempontjából. (Ezt hívják tudományosan élőhelypreferenciának.) Így az egész területünket minősíthetjük. A becslések ismétlésével észlelhetjük a változásokat, pl. az állomány csökkenését aratás, kaszálás vagy vegyszerezés után. Akár meg is tervezhetjük ez alapján, hol kellene állandó vagy ideiglenes vadföldeket létesíteni, vagy élőhely fejlesztést végezni, vagy a nyár folyamán kiegészítő takarmányozást folytatni (ld fejezet). Később aztán az élőhely fejlesztéseink, etetéseink hatékonyságát is lemérhetjük ezzel a módszerrel. Még egy pár szót szólunk a technikai részletekről. A kézi reflektorok egyszerű autóreflektorok lehetnek, amiket egy-egy rúdra erősítünk és hosszú elektromos kábellel és krokodil csipesszel elvezetjük az autó akkumulátorához. Így folyamatosan biztosított az egyenletes áramellátás. A kábelekbe egy egyszerű kétfázisú kapcsolót szerelünk be, amivel szabályozzuk a világítást. A reflektorokat oldalra tartjuk ki az autó ablakaiból és egyenletesen pásztázzuk a területet. Nem szabad nagyon előre világítani velük (maximum 45 -ig), mert azzal a vezetőt is zavarhatjuk, és a nyulakat is idő előtt megvilágítva menekülésre késztethetjük, ami ronthatja a számlálásunkat. Ugyanis ha azt a nyulat meg is számoljuk, de a menekülésével magával ragadhat más egyedeket, amelyeket még nem láttunk és így kiszaladhatnak a belátott sávból. Ezért, ha rávilágítottunk egy nyúlra, akkor gyorsan vegyük le róla a lámpa fénycsóváját és jegyezzük meg, hogy hol volt, majd amikor odaértünk, akkor 26