A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRÕL AZ ISKOLA FENNÁLLÁSÁNAK 205. ÉVÉBEN 2013 CORVIN NYOMDA KFT.

Átírás

1 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRÕL AZ ISKOLA FENNÁLLÁSÁNAK 205. ÉVÉBEN 2013 CORVIN NYOMDA KFT.

2 Felelõs szerkesztõ: BEREND JUDIT könyvtáros Az egyes fejezeteket írták: BEREND JUDIT HERZSENYÁK LÁSZLÓ SÁRKÖZY ANDREA TERLAKY EDIT VEVERÁNNÉ HORVÁTH ÁGNES VOLUNTAS ARCHÍVUM Fotó: VOLUNTAS ARCHÍVUM Korrektor: DR. SÜLLE CSABÁNÉ DR. SÜLLE CSABÁNÉ Felelõs kiadó: REÕTHY FERENC a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója Nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY Nyomtatta: Corvin Nyomda 7400 Kaposvár, Raktár u. Felelős vezető: NAGY JÓZSEF

3 Ne add fel! Tanári pályafutásom során összesen nyolc évet töltöttem a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Először 1980-ban lettem a tanári kar egyik legfiatalabb tagja. Telefonom nem lévén akkoriban csak vezetékes telefon létezett, sokéves várólistával egyik reggel maga Varga Sándor igazgató úr keresett fel egy állásajánlattal, amit óriási megtiszteltetésnek vettem, úgy éreztem, mintha egy jelentős kitűntetést kaptam volna. Hatalmas energiával kezdtem dolgozni, egy rendkívüli, értékadó idősekből és lelkes fiatalokból álló csapat tagja lehettem. Csodálatos emlékek fergeteges angol-est, sok-sok angol szakon továbbtanuló tanítvány, mind a kollégák, mind a diákok részéről megnyilvánuló szeretet tolulnak fel, ha erre az időszakra gondolok. Aztán hirtelen hűtlen lettem a gimnáziumhoz, az óriási hajtás nem tett jót az egészségemnek, és újabb kihívások is értek: a tanítás melletti másik nagy szenvedélyem, az utazás, az idegenforgalom felé mozdított el, de kollégáimmal és tanítványaimmal tartottam továbbra is a kapcsolatot. A sors úgy hozta, hogy pályám vége felé ismét e patinás intézmény folyosóin siethettem órát tartani ben már a telefon csörgött (micsoda változás), és Reőthy Ferenc igazgató úr keresett meg. Így lettem a tanári kar immáron egyik legidősebb tagja. Megható volt, hogy életem nehéz időszakában újra rám gondolt e nívós intézmény vezetősége. Megint szerveztünk angol-estet, azt hiszem, ez is jól sikerült (soha nem gondoltam volna, hogy közel a hatvanhoz egy Abba számra fogok táncot lejteni a tanulóifjúság nem kis meglepetésére). Mi sikerült még? A lehetetlen. Nem kaptam könnyű osztályokat. Néha úgy éreztem, hogy képtelenség eredményt elérni az oktatásban. Fel kellett venni a harcot a 21. század technikai vívmányainak áldozataival. Nem volt egyszerű, de nem adtam fel. Talán érdemes volt. Egy amerikai író, Christian Larson gondolataival búcsúzom: Take pride in how far you have come; have faith in how far you can go. Legyél büszke arra, amit elértél eddig, és higgyél abban, amit ezután fogsz elérni! Szverle Ilona A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 3

4 Dr. Sülle Csabáné búcsúztatása Reőthy Ferenc igazgató úr köszöntője Én nagyon jól tudom, hogy az a néhány mondat, amit bensőséges körben a tantestület előtt elmondunk, elhangzik néhány köszönet, nyilvánvaló nem foglalhat össze egy életpályát. Erre van lehetőségünk, hogy egy ilyen gesztussal köszönünk el a nyugállományba vonuló kollégánktól. Már korábban is próbálkoztam azzal, hogy azon túl, hogy elhangzik ez a néhány mondat, és átadjuk emlékezésünk és tiszteletünk jeléül azt a kis ajándékot, amit a tantestület a búcsúzó kollégának szánt, próbálok keresni olyan verset, ami az én szívemhez közel áll, és talán az adott zethez is illik. Ez a vers Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem Dr. Sülle Csabáné augusztus 16-án kezdett a Táncsics Mihály Gimnáziumban dolgozni, ez az egyetlen munkae volt, ahonnan augusztus 22-én ment nyugdíjba. Ez 37 év volt. Összegyűjtöttem, legalábbis megpróbáltam összegyűjteni néhány jellemző momentumot erről a közel négy 4 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

5 évtizedről, ugyan én hét évvel később kerültem a Táncsicsba, 1982-től ismerhetlek. Ez is három évtized. A precízség az első gondolatom; a te adminisztrációdban, az általad elvégzett munkában soha nem volt hiba, ez az egyik meghatározó jellemzője volt ennek a harminchét évnek. A másik, amit felírtam, az a kiváló pedagógiai érzék, amire születni lehet, de megtanulni nem. Tehát valaki vagy tanárnak születik, vagy soha nem tudja megtanulni azt. Ez a képességed az utóbbi időkben különösen kiemelkedett az Arany János Programban szereplő gyerekekre való odafigyelésben, támogatásban, szeretetben, amit a közel négy évtizedben minden diák megkapott. De most, az utóbbi években, amikor programfelelősként dolgoztál, ezeket a képességeidet tudtad kamatoztatni talán a legjobban. Kiemelném azt, hogy én, amikor igazgatóettesként, majd igazgatóként óráidon jártam, engem lenyűgözött az a könnyedség, módszertani változatosság, ahogy tudsz tanítani. Tehát hozzád bármikor jöhet ellenőrzés, mert ez a szakma a kisujjadban van. Nagyon jó volt érzékelni azt, hogy akár csoportmunkáról volt szó, akár az egész osztály megmozgatásáról, neked ez könnyedén ment. Ez egy kiváló képesség, melynek nagyon sokat köszönhetek, mert ebből én is profitáltam, sokat tanultam. Még visszatérnék a programfelelősi munkádra, és szeretném megköszönni azt a lelkiismeretes munkát, ami sokszor hajnaltól nagyon késő estig, vagy éjszakáig tartott, amit az Arany János Programért tettél és teszel, hiszen nemsokára az AJTP évnyitójához érkezünk. Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni és kiemelni, azt, hogy milyen hangulat van egy tantestületben, nagyon sok tényezőtől függ, de ahhoz, hogy jó legyen ez a hangulat, ahhoz olyan emberi személyiségekre van szükség, amilyen te vagy. Mindig volt a tanárkollégákhoz is jó szavad, tudtál bátorítani, amikor kellett. A legvégére egy személyes köszönet: az igazgatói szerep egy nagyon magányos szerep, számomra meghatározó volt, hogy a mélypontokon rád mindig számíthattam és megbízhattam, mert biztos lehettem abban, hogy támogatsz. Dr. Sülle Csabáné: Nagyon szépen köszönöm ezeket a szép szavakat, már meg sem merek szólalni ezek után. Annyi szépet, jót hallottam itt, ha ennek csak a fele így volt, akkor már nagyon jó, és köszönöm szépen. Furcsa érzésem volt, megmondom őszintén, ugyanúgy készültem, és augusztus közepe felé gondoltam arra, kezdődik az iskola. Most barátkozom azzal a szóval, hogy nyugdíj, de nem akarok panaszkodni, mert maga a tudat jó, tehát hogy kezdődik az iskola, de nem 28 órában. Köszönöm a lehetőséget, hogy 37 év után még egy évet itt lehetek közöttetek. Nagyon jó olyan átmeneti időszaknak, mert azt nehezen tudtam volna elképzelni, A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 5

6 hogy akkor holnaptól köszönjük szépen a munkádat, és port törölgetünk otthon. Még ehhez a 37 évhez plusz négy évet itt töltöttem gimnazistaként, és ha szétnézek a fiatalabb kollégáimon, akkor van aki még nem is élt akkor, vagy óvodás volt. A 37 évből 36-ot le is tanítottam, mert egy évig voltam GYES-en. Úgyhogy a kiszámított munkaviszonyom, most pontosan tudom, 40 év és 290 nap. Én nagyon szerettem gimnazistaként ide járni, és nagyon szerettem tanárként is. Soha meg sem fordult a fejemben az, hogy esetleg valahova elmenjek, vagy más iskolában próbálkozzak. Jó *** volt, öröm volt, megtiszteltetés volt, szerettem itt lenni. Igazából nem is tudok úgy senkire sem emlékezni, de kár, hogy együtt kellett dolgoznunk. Nem hiszem, hogy valakivel komoly konfliktusom lett volna, apróbb koccanáson kívül, és szeretném ezt a jó viszonyt megtartani. Kicsit meghatott vagyok, ha nem látszik is rajtam, de nálunk otthon a férjem bevezette azt a mondást, ha valami probléma volt, hogy nem halt meg senki, ne szomorkodjunk. Én most örülök neki, hogy elbúcsúzhatok és hogy itt lehetek. Köszönöm! Szintén nyugdíjas lett augusztusától Séta János karbantartónk, aki 20 évig dolgozott a Táncsics Gimnáziumban. Jó pihenést kívánunk! Az iskolánkból februárjában másik munkare távozott Tóth Ildikó angol szakos tanárnő, a Voluntas diákújság felelős szerkesztője, akinek további sok sikert kívánunk! 6 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

7 2011. I. Az iskolai év eseményei Augusztus 31. Tanévnyitó ünnepély Szeptember 3. Első tanítási nap Erdélyi testvériskola látogatása AJTP országos tanévnyitó Kisvárdán Október 6. Megemlékezés az aradi vértanúkról az iskolarádióban (10.C) 7. Nyílt nap: 8. osztályosok tájékoztatása 8. Krasznai Lajos emléktáblájának avatása. A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 7

8 21. Iskolai ünnepély az 1956-os forradalom évfordulójának tiszteletére (10.B). Nagy Imre és Köbl József emléktáblájának koszorúzása November 2-5. Őszi szünet 11. Szecskabál Pályaválasztási napok 8. osztályosoknak 25. Szalagavató 8 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

9 December 22-jan. 2. Téli szünet Január 13. Megemlékezés Somssich Pál születésnapjáról az iskolarádióban és koszorúzás (11.D) 20. A félévi bizonyítványok kiosztása AJTP sítábor Február 17. Szülők-tanárok bálja 24. Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól történelem órákon A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 9

10 Március 8. Nőnapi köszöntő az iskolarádióban (10. A és Kubatov Antal tanár úr) 14. Iskolai ünnepély március 15. tiszteletére, a Táncsics emlékmű és az es emléktábla megkoszorúzása 22. Tavaszköszöntő Táncsics-est 10 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

11 Április 4. Diáknap Tavaszi szünet 16. Történelem órákon megemlékezés a holokauszt áldozatairól 20. Megemlékezés Táncsics születésnapjáról az iskolarádióban és koszorúzás A bath-i testvériskola küldöttségének látogatása Május 5. Ballagás A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 11

12 7-25. Érettségi írásbeli vizsgák 25. A Magyar Hősök Napján az iskolai emléktáblák koszorúzása Június 4. A Nemzeti Összetartozás Napja ( 10.A) 15. A tanév utolsó tanítási napja Tanévzáró ünnepély Középszintű szóbeli érettségi vizsgák 12 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

13 A nyári biológustábor a zöldfülű Cipő szemszögéből Elöljáróban talán annyit mondanék, hogy ezelőtt még sosem jártam erdőben. Idén életemben először kilépve a városi forgatagból nyári táborba mentem gazdámmal, Ő-vel. Az első napom iszonyatosan roszszul indult. Ő sajnos megint elaludt, így már kora reggel rohannunk kellett, hogy le ne késsük az indulást. De a mérgem azonnal elszállt, amikor megérkeztünk a sziágyi erdei iskolához. Gatyarohasztó meleg volt ugyan, de a táj mindenért kárpótolt. Az iskola egy kis tisztáson foglalt et, amit tölgyes és bükkös erdők fogtak közre. A berkekben egy kis patak csörgedezett, aminek hangját esténként, ha nagyon figyeltünk, hallani lehetett. Soha még ilyen szép vidéket nem láttam. Miután mindenki kipakolt, bevetettük magunkat a ligetesbe. Bár az erdőbe is erősen betűzött a nap, a fák megvédtek minket a fojtogató forróságtól. Így baktattunk órákon keresztül. A szállásra visszaérve egy kicsit pihenhettünk, de csak ezután kezdődött az igazi mulatság. Ő-ék játszani kezdtek. A legfurább dolgokat csinálták. Először állatoknak öltöztek be, majd a hangjaikat utánozták, a végén pedig még verset is írtak hozzájuk. A versek között volt pár igazán jó: A kétéltűek Száraz s víz határán élnek ők, Hazánkban ők a védett nagy Ők. Farkos és farkatlan, egyaránt van köztük. Békák, gőték, szalamandrák Meg ne fogd a foltos farkát, Mert sok pénz üti a védők markát. Béka brekeg a tó partján Mást se vár csak a királylányt. Ebihalként úszik vízben, Később ugrik nagyot égben. (Várnai Bianka/Koch Lilla /Schneicker Anita/Böndicz Mariann) Papucsállatka Ő egy nagyon jó állat, Mert belőle nagyon jó papucsférj válhat. Sejtje is csak egy, Ezzel sokra nem megy. Csillóival gyorsan halad, Az asszony mindig otthon marad. (Ekkert Csilla/Takács Dalma /Magyar Zoli) A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 13

14 Ezután meg valami beavatósdi jött, aminek a lényegét nem nagyon értettem. Mindenki fél lábra állt, és egyszerre skandáltak valami szöveget. Közben meg egyfolytában röhögtek, de hogy min, azt máig sem tudom. Mikor végre abbahagyták a nevetést, a tábortűz köré ültek, és népdalokat énekeltek. Még mindig a fülemben csengenek azok a dalok: Tavaszi szél víízeeet áraszt Nagyon sokáig énekelhettek, mert másnap hajnalban kellett kelni, és Ő-t alig lehetett kirugdosni az ágyból. Igazából gombát szedni mentünk, de a nagy szárazság miatt csak egyet találtunk. A hajnali erdő viszont csodálatos volt. Mintha minden élőlény táncra kelt volna. A madarak rázendítettek gyönyörű dalukra, a fákat borzolta a szél, a gyepszinten pedig éledeztek a rovarok. Sajnos mire visszaértünk, újra kánikula volt. Így mindenkinek nehezére esett biciklire pattanni, és órákon át biciklizni. De azt hiszem, ami utána jött, az kárpótolt mindenért. Először bementünk a nagyatádi szoborparkba, és ott megnéztünk egy csomó szép faragott szobrot. Azután a strand felé vettük az irányt. Életem során akkor először éreztem azt, hogy ember szeretnék lenni. Olyan vidáman birkóztak a vízben meg ették a lángost, hogy tisztára elfogott az irigység. Ő-t sem láttam még ilyen boldognak. Délután négy óra felé viszont haza kellett indulni. Egész nap akkor volt a legmelegebb, és szavakkal nehéz is leírni, hogy milyen nehéz volt így hazatekerni. Az aszfalt csak úgy ontotta magából a forróságot. Amikor visszaértünk, mindenki lerogyott az első re, amit látott. Miután sikerült felkaparni az embereket a földről, kezdetét vette az én kedvenc programom, a főzőverseny. Csak voltam, és szagolgattam a finomabbnál finomabb ételek illatát. Volt csirkepaprikás, pörkölt, paprikás krumpli, sőt még bacon-be csavart burgonya is. Ahogy láttam, a legtöbben osztatlan sikert arattak, és a zsűri pillanatok alatt elpusztította az ételeiket. Vacsora után azonban még mindig nem ért véget a nap, mert maratoni pakolás és mosogatás következett. Ő egyfolytában lótott-futott, leütni sem lehetett volna. Mikor végre ágyba kerültünk, bőven éjfél után volt. Másnap, hál Istennek, nem kellett olyan korán kelni, viszont rögtön reggeli után néptáncolni mentünk. Órákon keresztül ugrabugráltunk, és a végére már tényleg fájt mindenem. Aztán búcsúzóul játszottunk egy kis métát, meg számháborúztunk az erdőben. Délután 3-4 óra felé gördült ki velünk a busz az erdei iskolából. Azonban még mielőtt hazamentünk volna, meglátogattuk a lábodi falumúzeumot, és Ő-ék egy csomó fagyit ettek. Ezt kövezően már tényleg hazafelé vettük az irányt. Összességében nagyon jól éreztem magam, bár azt a tanulságot mindenképp le kell vonnom, hogy a természet sokkal érdekesebb, mint az emberek. Baranyai Csenge (Voluntas) 14 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

15 Barcogó, gombás erdő Sziágyon Ennyi gombát egy en még sohasem láttam! gondoltam magamban, ahogy végignéztem a kénvirágtelepen. Eközben a fiúk retekszagú kígyógombát szagolgattak, és bimbós pöfeteggel pöfékeltek. Csak a megértés kedvéért: október án egy kis kiránduláson vettek részt az iskola természetimádó tanulói. és Sárközy Andrea tanárnő Sziágyra kísért el bennünket. Ahogy odaértünk, rögtön megtetszett az erdei iskola rendezett kis portája, a szobák is rendkívül takarosak voltak. Amint letettük a holminkat, azonnal indultunk egy kis erdőnéző túrára. Már a kaputól nem messze talált is Erik egy hatalmas őzlábgombát. A gallérja valóban nyers dió ízű. Nem sokkal később haladtunk tovább, és megtanultunk békarokkát készíteni. A legtöbb fiú lefényképezkedett egy maszlagaganccsal is. Az erdős részen hallani lehetett a halk barcogást, és barcogóeket is láthattunk. Elkezdődött a gombavadászat: rengeteg kénvirág gombát, őzlábgombát, pöfeteget, párducgalócát találtunk néhány ízletes vargányát és más tinorúkat is. Mindenki legnagyobb örömére a változékony tinorú nyomás hatására megkékült. Közben akár szarvascsonttal, koponyával, fogsorral is lehetett fényképezkedni. Majd fejlődési sorrendbe állítottuk az őzlábgombákat. Ez lett az egyik legjobb kép. Sötét volt már, mikor visszaértünk a szállásra. Szerencsére pár fiú előrement tüzet csiholni a vacsorához. Este, szalonnasütés után népdalokat énekeltünk, gitárszólót, hegedűszót hallgattunk. Kivétel nélkül mindenki nagyon élvezte, még a cserediákok is, hiszen ők is jöttek. Eleredt az eső úgyis későre járt. Visszavonultunk a kuckóinkba, megfürödtünk, és egy kis csacsogás után aludtunk is. Másnap, reggeli után, a tanteremben kezdtünk: néptáncolni tanultunk, énekeltünk, játszottuk, nevetgéltünk. Aztán biciklizni indultunk. Láttunk muflont, sok szarvast, albínót is. Mikor kiámuldoztuk magunkat, páran hátramaradtunk gombászni. Megérte, hiszen egy egész esőkabátot (szatyor híján) teleszedtünk a gyűrűs tuskógombákkal. A többiek addig métáztak egy jót. Hazaérve ettünk egy kis gombapörköltet, és már indult is a busz velünk Kaposvár felé. Kadarkúton megálltunk egy félórácskára a Gesztenye Fesztiválon. A Juhos Együttes kellemes zenéjét hallgattuk, és kürtőskalácsot csipegettünk. A buszon végig nagyon jó hangulat volt összekovácsolódott a társaság. Kora este érkeztünk a Szent Imre -templomhoz. Szomorúan búcsúztunk el egymástól, és csodálkoztunk, hogy milyen gyorsan elrepült ez a két gyönyörű nap. Biztos, hogy legközelebb is megyünk! Batta Sára (Voluntas) A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 15

16 Erdélybe látogatott a biosz-matekos osztály szeptember Egy kellemes, szeptemberi délutánon diákokkal teli busz indul útnak a Szent Imre parkolóból, egy igen-igen hosszú útnak, messze-messze Erdélyországba, hogy meglátogassák székely testvéreiket, és másfél év eltelte után ismét egypár felejthetetlen napot töltsenek együtt. A lázas diáksereg a buszban nem más volt, mint gimnáziumunk immár 12. A-s biosz-matek tagozatos osztálya osztályfőnök és Sárközy Andrea tanárnő kíséretében. Hogy mi történt hat nap leforgása alatt, míg távol voltunk az iskolától? Röviden elmesélem. Viszont elöljáróban annyit hozzáfűzők, hogy a kirándulás többet jelentett, mint amennyi az élménybeszámolóból kiderül. Az erdélyiek zetével és életével csak személyes tapasztalatok útján ismerkedhetünk meg egy olyan országban, ahol a magyarság mint kissebség éli mindennapjait. Nos, emlékezetes, szűk egy hét volt, annyi bizonyos Körülbelül négyórányi buszozás után érkeztünk meg Szegedre. Egy rövid körsétát tettünk a belvárosban, ahol egy volt táncsicsos diák, Kovács Bogi kalauzolt bennünket egy ideig. Többek között megfordultunk a Dóm téren, és kívülről megtekintettük a neoromán stílusban épült Fogadalmi Templomot és a Szegedi Tudományegyetemet. Sétánk során egy újabb nem régen végzett táncsicsos tanulóval, Dénes Marcellel futottunk össze, aki épp az egyetemi előadásokról jött. A Tisza-parton végigsétálva visszatértünk a buszhoz és elindultunk az szálláshoz. Éjszaka kempingben aludtunk. Másnap korán keltünk, hiszen 6-kor már útra készen állt a busz a hosszú utazásra. Szinte természetesnek vehető, hogy az indulás nem ment zökkenőmentesen. Kovács Ádámot és Szlotta Andrást majdnem a szálláson felejtettük, ugyanis valahogy elfelejtettek felébredni Nem sokkal indulás után átléptük a határt. A változás hamar szemmel látható volt. Romániában a nem túl jó állapotú utak miatt a haladás lassú, falvakról falvakra történt. Első célállomásnak Aradot jelöltük meg. A városban egy órán át keringtünk a Szabadság-szobor után kutatva, ám a város táblákkal nem adott útbaigazítást, buszparkolót a belvárosban nem találtunk, ráadásul tapasztalatlan buszsofőrrel volt dolgunk, így a keresést kénytelenek voltunk feladni. Viszont ellátogattunk az aradi vértanúk emlékművéhez, ahol egy rövidke megemlékezést tartott az osztály. Eleztünk egy koszorút az emlékmű előtt és elénekeltük közösen a magyar himnuszt. Az emelkedett hangulat magáért beszélt. Ezután meghallgattuk Fodor Fannit, aki pár szóban beszámolt az emlékmű történetéről, majd folytattuk utunkat Déva városába, pontosabban Böjte Csaba árvaházához, hogy némi könyvadománnyal támogassuk a közel 16 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

17 2000 árva kisgyereket, akiket Csaba testvér befogadott és felkarolt. Útközben pihenőt tartottunk a Vajdahunyadi várnál, ahol volt időnk a várat belülről is megnézni. A középkori vár kezdetben a Hunyadi-család tulajdona volt, és birtokának központját képezte. A várlátogatás és kürtöskalácsozás után továbbindultunk. A még előttünk lévő táv Székelyudvarig lassan bár, de fogyott. Habár az érkezést este 8 órára ígértük a testvérosztálynak, bő 15 órányi kimerítő utazás után 11 órakor megérkezetünk Székelyudvarre a Tamási Áron Gimnázium épülete elé, ahol már kissé türelmetlen, de érkezésünkre megélénkült társaság fogadott minket. Gyors eligazítás után ki-ki elindult vendéglátójával hazafelé. Másnap délelőttre volt megbeszélve a találkozó a gimnáziumban. A testvérosztály reggelivel és ajándékkal kedveskedett nekünk. Ezután megnéztünk egy kisfilmet Székelyudvar történetéről, majd városnézés következett kis csoportokban. Székelyudvar 90%-ban magyar lakosságú város, és valóban, az ember szinte otthon érzi magát. A belvárosban nagyon hangulatosak a rövid, macskaköves utcácskák, ahol bármelyikben járunk, nagy valószínséggel ráakadunk egy kávézóra. Sétánk során a Szoborparkban találkoztunk sok nagy magyar történelmi személy szobrával, és másutt is több erdélyi származású művész emlékszobrával - mint pl. Benedek Elek vagy Tomcsa Sándor-futottunk össze. A két osztály este verődött össze ismét. A testvérosztály filmvetítést szervezett az úgynevezett Kalaposban Másnap újra csomagolhattunk, mert utaztunk Torockóba. A kétnapos kirándulást a testvérosztály szervezte. A programban szerepelt egy túra a Tordaihasadékban. A Szent László legendákból ismert hasadék nagyon szép volt a délutáni napsütésben. Ki is melegedtünk a túra végére, mert nem számítottunk olyan jó időre, mint ami azon a napon volt, ezért nem is megfelelően öltözködtünk. A nap még nem ért véget ennyivel, megérkezve Torockószentgyörgyre, ahol megszálltunk, még ki se pakoltunk a buszból, már rögtön indultunk is, hogy felmásszunk a torockószentgyörgyi várba. A feljutás a várba felért egy kisebb hegymászással. Akkor még nem is sejthettük, hogy ez csupán bemelegítés másnapra, amikor az 1100 m magas A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 17

18 Székelykő állt előttünk. Az este kellemesen telt. Hunor gitározott, többen Lupus in tabulát játszottak, majd lassan már mindenki elvonult a saját szobájába Nemsokára virradt, eljött a reggel. Bőséges reggeli után a csapat máris készen állt az aznapi megmérettetésre: a Székelykő meghódítására. Busszal mentünk Torockóba, onnan gyalog vágtunk neki az útnak. A hegymászást szó szerint kell érteni. Itt valóban szükség volt kézre, lábra, nem egyszer egymás segítségére. A hegytető viszont kárpótolt minket a fáradozásért. Aki egyszer kilátást nyer Székelykő tetejéről a tájra, sosem fogja sajnálni a fáradságot, hogy feljusson oda, és újból letekintsen Torockó falura, és ott időzzön órákig. A táj és természet magával ragad mindenkit, aki értékelni tudja azokat. Toroczkót pedig az, ki a természet nagyszerűségében élvet talál, kire az eszményileg szépnek hatása van, feledni soha sem fogja; ki azt ily lelki hangulatban egyszer látta, az bizonnyal vissza fog oda vágyni, mert e városnak fekvése, környezete oly nagyszerű, hogy azzal eltelni annak szépségi kincseit teljesen kimeriteni soha sem lehet. Estére érkeztünk vissza Székelyudvarre. Utolsó közös program gyanánt elmentünk pizzázni az erdélyiekkel. Hétfő reggel a Patkóban (Márton tér) búcsúzkodtunk egymástól. Majd mikor már minden és mindenki a buszban volt, útnak indultunk. Mielőtt végképp elhagytuk volna az erdélyi földet, megálltunk pihenni a Királyhágónál, ahogy Erdély kapuját nevezik. Nem mindennapi látvány annak, aki Somogyban nőtt fel, hogy akármerre tekint, hegyek emelkednek a távolban, és körülfogják őt. 18 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

19 Hazának tartva Nagyvárad előtt megálltunk Kolozsváron, és bementünk a gótikus stílusú Szent Mihály templomba, valamint ellátogattunk Hunyadi Mátyás szülőházához, ahova felkötöttünk egy nemzeti színű szalagot. Késő délután érkeztünk meg Nagyváradra. Nagyváradon már érezhető volt a határ közelsége A Partium Keresztény Egyetem kollégiumában szállásoltak el minket. Vacsora után Juhász Vivien egy idegenvezető ügyességével mutatta be az osztálynak a város főbb nevezetességeit (Városháza, ortodox Holdas Templom, Fekete Sas Palota). A kalauzolás másnap folytatódott. A szállástól gyalog indultunk útnak. Elsődleges célul a Római Katolikus Bazilikát tűztük ki. Utunk Petőfi mellszobra mellett vezetett el. Itt megálltunk pár pillanatra. Rávai Attila elszavalt egy Petőfi-verset, és egy koszorút elezve a szobor előtt, kifejeztük tiszteletünk. PETŐFI SÁNDOR Szörnyű idő... Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég, Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj;szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, o hon, Folyvást arat határidon Két kézzel az enyészet. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, zavart ész meséjének? Mezőberény, júl Néhány perc múlva már a Római Katolikus Székesegyház előtt álltunk. A székesegyház a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A templomot még Szent László alapította, és valószínűleg csak 1116-ban temették ide. A székesegyház előtt látható Szent László lovas szobra is. A templom kertje, mikor ott jártunk, pompázott a nyíló virágoktól. A bazilika megtekintése után már rögtön jött is értünk a busz, és indultunk tovább hazafelé Ács Antónia Nikoletta, 12. A A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 19

20 II. Szervezeti élet A 2011/2012 es tanévben szeptember 15-én volt az Iskolai Diákbizottság vezetőségének megválasztása. Az osztályok küldöttei egyhangúlag Ádám Ágnes 11. F osztályos tanulót választották meg az IDB vezetőjének. Helyettese Borovszky Ádám 11. A osztályos tanuló lett. A tisztséget ők a tanév végéig töltik be. A munkatervnek megfelelően az első feladat az évtizedes hagyományokkal rendelkező Szecskabál megrendezése volt. A november 11-i esten a 9. A; B; C; D; F osztályok vidám bemutatkozó műsort adtak elő. Az IDB a 9. C osztályosok műsorát tartotta a legjobbnak, így ők a legtöbbet, 10 pontot kaptak. A mintegy 600 résztvevőt disco szórakoztatta éjfélig. December elején a kilencedikesek feldíszítették az aulában felállított fenyőfát. Kiemelt rendezvény minden évben a Diáknap, amelyet április 4-én tartottunk meg három rövid tanítási óra után. A 36. Diáknap sport programjai telt lelátóval Diákönkormányzat folytak, a diákfoci döntőkre, a tanár-diák röplabdára, a büntető rúgásokra sokan kíváncsiak voltak. Elmaradhatatlan program volt a teaház, a tanárvetélkedő és a lovagi torna. Ez utóbbit a 9. C osztály nyerte, így ők szervezhetik két év múlva a majdani lovagi tornát. A tanév elején 24 tanulóval vett részt iskolánk Nagybajomban a 24 órás vetélkedőn, ahol hajszállal lemaradva a másodikak lettek a táncsicsosok. Köszönet érte a 24 diák mellett a felkészítő tanároknak: Tóth Ildikó, Sárközy Andrea tanárnőknek és Hodics Zoltán tanárúrnak is. Az áprilisi Önkéntes Fiatalok Világnapja elnevezésű programon szelektív hulladékgyűjtésen vettek részt iskolánk diákjai. 80 tanuló gyűjtött szemetet a gimnáziumunk, a Megyei Könyvtár, a Fő utca és az OTP környezetében. Ezúton is köszönjük lelkes munkájukat. Az IDB továbbra is részt vállal a városi rendezvényeken illetve a KÖSZ munkájában. 20 A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL

21 Iskolánk énekkara a es tanévben A es tanév máris jól kezdődött énekkarunk számára: 13 új tagot köszönthettünk köreinkben, akik lelkesedve láttak neki az új év feladatainak. Ráadásul a létszám is gyarapodott, hiszen az előző évben 7 végzős búcsúzott az énekkartól, idén viszont nagyobb számú utánpótlás érkezett. A kedd délutáni és a reggeli szólampróbák által a csapat hamar összekovácsolódott. Délután és reggel is szép számmal gyűltünk össze énekelni, még akkor is, ha egy fárasztó nap volt a hátunk mögött, vagy éppen az első óra előtt próbáltuk összeszedni magunkat. Az összeszokott csapat rögtön év elején feladatot kapott, ugyanis november 25-én a szalagavatón kellett műsort adnunk a 12.-eseknek, tanárainknak és a többi vendégnek. Mindössze 2 hónapunk volt arra, hogy a darabokat megtanuljuk, de ezt is sikerült teljesítenünk a végzősök nélkül. A fellépés előtt mindannyian izgultunk, de a kemény munkának meg lett a gyümölcse: sikeresen vettük ezt az akadályt is, a műsor vidám, mégis ünnepi volt. November 25-én a következő műveket adtuk elő: Praetorius: Szép vagy muzsika Wolf Péter: Musica Beata Beatles: When I Get Older A Kaposvári Egyetemtől meghívást kaptunk a december 4-i Adventi koncertre, amelynek szintén örültünk, hiszen újra elővehettük a karácsonyi dalokat, és felfrissíthettük a repertoárunkat. Ez a koncert immár hagyománnyá vált az évek során, ahol Kaposvár középiskolás és egyetemi kórusai mutatkoznak be, így hát nekünk is ott volt a ünk. A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ISKOLAI ÉVRŐL 21