AGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956

Átírás

1 AGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 Melocco Miklós: 1956-os emlékmű (Szeged) Fiatalok a ledöntött Sztálin-szobor lábánál (Budapest)

2 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 A lengyelországi események 1956-ban több vonatkozásban is hatottak a magyarországi helyzetre. Egyfelől a Poznanban történtek, az azt követő megtorlás, valamint az október második felében bekövetkezett események híre eljutott Magyarországra. A szovjet vezetésnek a lengyel válság megoldása során szerzett tapasztalatai hatottak a magyar kérdés rendezésével kapcsolatos politikai elképzelésekre és döntésekre. Ki kell hangsúlyozni, hogy a szovjet csapatok október 19-i harckészültségbe helyezése és a Magyar Néphadsereg részére ekkor kiadott intézkedések elsősorban a szovjet csapatok esetében katonai szempontból jó kiinduló alapul szolgáltak a nem várt magyarországi események rendezéséhez. Hruscsov 1956-ig több ízben kifejtette, hogy Magyarországon adott esetben készek minden eszközt felhasználni. A lengyelországi Poznanban június 28-án bekövetkezett munkásmegmozdulások közvetlen hatására P. N. Lascsenko altábornagy, a Magyarországon állomásozó szovjet Különleges Hadtest parancsnoka az 1956-ban hatályos nemzetközi szerződéseket súlyosan megsértve utasítást kapott: készítsen tervet a szovjet csapatoknak a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása érdekében történő alkalmazására. A tervben, amely a Volna magyarul Hullám fedőnevet kapta, rögzítették, hogy a fővárosban lévő fontosabb objektumok védelme a 2. gépesített gárdahadosztály feladata, míg a 17. gépesített hadosztály fő erői az osztrák határ lezárását hajtják végre. A szovjet csapatok karhatalmi célú alkalmazására készült terv tartalma egyértelműen bizonyítja, hogy a szovjet legfelső politikai vezetés egy Magyarországon kibontakozó politikai válság kezelésében az erő korlátlan alkalmazására helyezte a hangsúlyt. A magyar politikai vezetők egy része is tudott arról, hogy ha szükségesnek látják, a Magyarországon lévő szovjet haderő karhatalmi célú alkalmazása lehetséges. Október 16-án Szegedről indult útjára a kezdeményezés, hogy az 1848-as márciusi ifjúság példáját követve megfogalmazzák: Mit kíván a magyar nemzet? Külpolitikai téren a legfontosabb követelések közé tartozott a szovjet magyar kereskedelmi szerződések felülvizsgálata az egyenjogúság alapján és a békeszerződés értelmében az összes szovjet csapatok Magyarországról való kivonása. Az egyetemisták új nemzeti jellegű címer és katonai egyenruha bevezetését is követelték. Október 23-án a műegyetemisták előző nap elfogadott döntésének megfelelően folytatódott a demonstráció szervezése. A belügyminiszter betiltotta a felvonulást, és azzal fenyegetőzött, hogy ha kell, a tüntetést a fegyveres erők alkalmazásával fogja megakadályozni. A párt és a kormány vezetői a tűzzel játszottak. Marosán György és Révai József a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága ülésén nyíltan kimondták: Ha kell, lövetni fogunk! A diákok egyébként sem sokat törődtek a belügyminiszter tilalmával, sőt a tilalom mozgósító erővé vált. A tüntetés átszakította a félelem gátjait. A reformista jelszavak is mind élesebbé váltak. Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba! Aki magyar, velünk tart! Ruszkik haza! skandálta a Parlament előtt a már kétszázezer főre duzzadt tömeg. Ezrek gyülekeztek Budapest más pontjain is. A tömegek által a vezetésbe visszakövetelt Nagy Imre a szocialista demokráciáért tüntető magyar ifjúságot a rend, a fegyelem megerősítésére szólította fel. Az események gyorsan követték egymást. Nagy Imre beszédével közel egy időben a tüntetők ledöntötték a Sztá- A tüntető tömeg a Margit-hídról a Bem térre vonul október 23-án

3 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 Október 23-án este a Bem térről a Nagy Imrét éltető tömeg a Parlament elé vonult lin-szobrot, a Rádió épületét védő elsősorban államvédelmi erők az akkor még fegyvertelen tüntetőkre tüzet nyitottak. Gerő Ernő és Hruscsov egyeztetését követően a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok fő erői megindultak Budapest felé. Budapesten a Rádió épületénél eldördülő, halálos áldozatokat is követelő sortüzet követően a civilek fegyverszerzési akciói elsődleges célpontjává a Budapest és környékén lévő laktanyák, rendőrségi objektumok kapitányságok és rendőrőrsök fegyverés lőszerraktárai váltak, és hamarosan lefoglalták és szétosztották a budapesti nagyüzemek egy részében tárolt fegyver- és lőszerkészleteket is. A z SZKP KB Elnökségét október 23- án moszkvai idő szerint kb. 23, magyar Döntés a szovjet csapatok bevetéséről idő szerint 21 órakor Zsukov arról tájékoztatta, hogy Budapesten a százezres tüntetés résztvevői felgyújtották a Rádiót, Debrecenben elfoglalták a megyei pártbizottság és a BM megyei főosztály épületét. Az elnökségi tagok többsége mindezt elegendőnek tartotta ahhoz, hogy támogassa Hruscsov javaslatát: a csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre. A szovjet vezetés javaslatai és döntései megvalósítása érdekében az Elnökség tagjai közül Mikojant és Szuszlovot, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének első helyettesét, Malinyin hadseregtábornokot és a KGB elnökét, Ivan F. Szerovot Magyarországra küldte. A végső döntést megelőzően Hruscsov berendelte a Kremlbe az akkor Moszkvában lévő Rákosi Mátyást is, aki haladéktalanul szükségnek látta a szovjet csapatok közbelépését. Fontos kihangsúlyozni, hogy a szovjet csapatok október 23-i bevetésével függetlenül attól, hogy azt kérték, vagy a bevetés tényét tudomásul vették a magyar politikai vezetés meghatározó része egyetértett. A szovjet vezetőknek a válság kezelésével kapcsolatban adott tanácsait elfogadták, és azok végrehajtását magukra nézve kötelezőnek tartották. Bizonyítható, hogy a szovjet vezetők által kijelölt, majd az események hatására többször módosított mozgástér határait október 23-a és 28-a között a magyar vezetés egyetlen lényeges kérdésben sem lépte át. Október 31-ig a szovjet vezetés alkalmasnak tartotta a Kádár János vezette párt-, és a valójában formálisan nem létező, Nagy Imre nevével fémjelzett állami vezetést a kialakult válság szovjet érdekeknek megfelelő kezelésére. A ledöntött Sztálin-szobor feje a Rákóczi úton

4 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 A szovjet csapatok Budapestre rendelése A Budapesten lévő szovjet csapatok létszáma ekkor október 24-én még egy hadosztály létszámát sem haladta meg. A fegyveres felkelők ellen bevetett 6000 szovjet katona, 290 harckocsi, kb. 120 páncélozott szállító harcjármű és 156 ágyú kevésnek bizonyult. 159 vadászrepülő és 122 bombázó várt a bevetési parancsra. A szovjet katonai erők felvonulásának ezen időszakában a vadászrepülők fedezték a menetben lévő csapatokat és ezen Harckocsik zárják le a Margit-híd pesti hídfőjét Az SZKP KB Elnökség döntése alapján a Fegyveres Erők Minisztériuma október 23-án 20 órakor egy órával az erre vonatkozó politikai döntést megelőzően riadókészültségbe helyezte a Magyarországon állomásozó szovjet Különleges Hadtest két gépesített hadosztályát, és meghatározta, hogy a hadtest fő erőivel vonuljon be Budapestre, foglalja el a város legfontosabb objektumait és állítsa helyre a rendet. A hadtest vezetése feladatul kapta még, hogy erői egy részével fedezze önmagát és tevékenységét az osztrák magyar határ irányából. A szovjet katonai vezetés előtt a helyzet 24- én a déli órákra tisztázódott. Számukra is egyértelművé vált, hogy a fontosabb objektumok közül több a fegyveres csoportok kezébe került, a rendőrség erői dezorganizálódtak, passzívak voltak, a magyar egységek az aktív harctevékenység folytatására határozott parancsot nem kaptak, és sok katona és néhány szervezett alegység is átállt a felkelők oldalára. Becslésük szerint Budapesten a fegyveres felkelők együttes létszáma kb fő körül mozgott, akik közül tapasztalataik szerint a legaktívabbak a VIII. és IX. kerületiek voltak. Szovjet páncélkocsi magyar nemzeti lobogóval az Astoria Szálló előtt

5 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 Budapest, október 25. Szovjet harckocsik és békés tüntetők a Parlament előtt, a Kossuth téren a napon a 177. bombázórepülő gárdahadosztály repülői Budapest és más városok felett 84 erődemonstrációs és felderítő repülést hajtottak végre. Október 23-ról 24-re virradóra Magyarországra rendelték a Románia területén (Temesvár) állomásozó 33. gépesített gárdahadosztályt és a Kárpáti Katonai Körzetben állomásozó 128. lövész- és 39. gépesített gárdahadosztályokat. Október 24-én 0 óra 15 perctől reggel 7 óráig a csapatok akadálytalanul átlépték a határt, és a számukra meghatározott körzetben gyülekeztek. Szovjet források szerint az így riadókészültségbe helyezett és rendcsinálás céljából bevetett öt hadosztály állományába fő, 1130 harckocsi és önjáró löveg, 616 tüzérségi löveg és aknavető, 185 légvédelmi löveg, 380 páncélozott szállító harcjármű és 3830 gépkocsi tartozott. Budapesten október 24-én a hajnali órákban megjelentek a szovjet Különleges Hadtest páncélos járművei, T 34-es harckocsijai, és megkezdték elrettentő, valójában öngyilkos cirkálásukat a város főbb közlekedési útvonalain, csomópontjaiban. A lakott településeken folytatott harc megvívásának legelemibb harcászati szabályait felrúgva, felderítés, gyalogos támogatás tehát a győzelem esélye nélkül újra és újra beküldték harckocsijaikat, és a felülről nyitott, a minimális védelmet sem biztosító páncélozott szállító járműveiket szűk utcák magas házai közé, amelyek a felkelők részére kitűnő harci terepül szolgáltak, jó manőverezési lehetőséget és megfelelő védelmet biztosítottak. A Felkelő-szabadságharcos csoportok megalakulása és harcai Budapesten magyar és szovjet csapatok ellen Budapesten az október 23-tól 29-ig terjedő időszakban ténylegesen néhány ezer fő vette fel a harcot. Néhány fontosabb csomópont, objektum szilárd tartásán túl szinte mindenütt jelen voltak, megtámadták az ide-oda mozgó szovjet és magyar páncélosokat, és nagy veszteségeket okoztak nekik. A felkelők többsége munkásfiatal, kisebb része diák, egyetemista volt, de nagy számban akadtak közöttük tizenéves gyerekek is. Primitív harceszközökkel kézifegyverek, benzines palackok szálltak szembe a szovjet tankokkal. Sikereikben természetesen a döntő tényező az volt, hogy a felkelők maguk mögött tudhatták a lakosság gyakorlati támogatását. Budán a Széna téri csoport október 27-ig, a fegyverek ideiglenes és részleges letételig a Széna teret, a Moszkva teret és annak közvetlen környékét ellenőrizte, de akciókat hajtottak végre a Margit híd budai hídfőjétől a Batthyány térig, illetve a Szilágyi Erzsébet fasor mentén a Szép Ilonáig terjedő szakaszon. Pesten a VIII. és IX. kerületekben a Corvin köz környékén jórészt fiatalabb munkásokból és diákokból állt a moziban, illetve a Ferenc és József körútra, valamint az Üllői útra néző házakban vagy ezeknek a magyar és szovjet csapatok által használt fontos közlekedési útvonalaknak a közelében megalakult, hosszabb-rövidebb ideig harcoló csoportok magva. Voltak csoportok, amelyeket ahogy ez a Práter utcai csoport esetében is történt a környék lakói szerveztek meg. A csoportok többségéhez az általános iskolások, az ipari tanulók és gimnazisták nagy számban csatlakoztak. A harcok legaktívabb résztvevői a fiatalkorú diákok és az úgynevezett vagányok voltak. Az alakulatukat elhagyó katonák közül is sokan csatlakoztak a Corvin közi csoportokhoz. A választott hivatásukat gyakorló orvostanhallgatók voltak azok, akik a harcok be- A Széna téri csoport tagjai a Rákosi-villa udvarán

6 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 szüntetéséig, október ig, majd november 8 9-ig a fegyveres csoportoknál, illetve az ezekből megalakult nemzetőr alegységeknél maradtak. A távozók helyére és ez mindkét időszakra érvényes egyre fiatalabbak léptek. A fegyveres csoportokon belüli kapcsolat az események jellegéből következően az október 23-a és 28-a közötti időszakban nagyon laza volt. A hatalom ellen harcot vállaló személyek egyénileg, saját elhatározásból csatlakoztak társaikhoz, és arról is szabadon dönthettek, hogy mikor és milyen körülmények között szüntetik be a harcot. A harcok következtében szétszóródott csoportok tagjainak egy része a szálláshelyre visszatérve régi és új fegyveres társaival folytatta az ellenállást. Másik része a körzetben tevékenykedő csoportok egyikéhez csatlakozott, de voltak olyanok is szép számmal, akik a harc végleges beszüntetéséről döntöttek. Az állandó harcok, a lebukástól való félelem, az ebből fakadó bizalmatlanság, a létszám, beleértve a vezetők állandó változása, a felbomlás és újraszerveződés egymást követő periódusai nem tették lehetővé a csoportok egységes szervezetbe való tömörítését október ig, a forradalom győzelméig. Felkelő-szabadságharcos csoportok elsősorban a fővárosban alakultak, de a kormányellenes fegyveres erők az ország területéből is, egymáshoz nem kapcsolódó részen, kis területeket ellenőriztek. A felkelő csoportok a legaktívabban vidéken Bács-Kiskun, Győr-Sopron, Heves, Komárom, Nógrád, Somogy, Pest és Veszprém megyében tevékenykedtek. A szovjet és magyar politikai vezetés a válság kezelésének lehetséges módjairól A Moszkvából nagy sietve Budapestre érkező Mikojan és Szuszlov a szovjet Különleges Hadtest Budapestre vezényelt csapatait irányító törzs jelentése és az ugyancsak a Honvédelmi Minisztériumban tevékenykedő Katonai Bizottság beszámolója alapján úgy értékelték, hogy a rendszerellenes felkelés 24 óra alatt felszámolható. A Kossuth Rádió- Harcképtelenné tett szovjet T 34/85 közepes harckocsi (balról) és ISZU 152, 152 mm-es nehéz rohamlöveg A Vajdahunyad utcai corvinista csoport tagjai. A számozást a későbbi megtorlások során a beazonosításhoz használták A Práter utcai Bosnyák-raj tagjai a Práter utcai iskolánál

7 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 A felkelő-szabadságharcos csoportok egyik szálláshelye Budapesten, a Széna téren (HIM) ban másnap, október 25-én 6 óra 23 perckor elhangzott közleményből a hallgatók többek között arról értesülhettek, hogy a Minisztertanács parancsára... október 25-re virradó éjszaka az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták, az ellenforradalmi erőket szétverték, és csak itt-ott működnek még kisebb fegyveres csoportok és helyenként elszigetelt orvlövők. Ebből persze egy szó sem volt igaz, és a politikai vezetés felelőtlenségét mutatja az is, hogy ebben a minden szempontból bizonytalan helyzetben a kormány azzal a felhívással fordult a lakossághoz, hogy induljon meg a közlekedés, a hivatalok, intézmények és üzemek dolgozói kezdjék meg a munkát. A politikai vezetés bűnös felelőtlenségének közvetlen következménye a Kossuth téren, a Parlament előtt leadott sortűz volt. A Parlament előtti vérengzés a szovjet tűzmegnyitás közvetlen kiváltó oka az ávósok által a fegyvertelen tömegre leadott sortűz volt. A szovjet és magyar politikai- és katonai vezetés ilyen erejű és ennyire határozott szembenállásra nem volt felkészülve. Sokáig nem értették meg, hogy a Berlinben egyszer már sikeresen alkalmazott harcmód a Budapesten bevetett szovjet csapatok kudarcához vezethet. A szovjet és magyar katonai vezetés Budapesten néhányszor kísérletet tett a szovjet harckocsik vagy gépesített alegységek és a magyar gyalogos erők együttes alkalmazására, de ezek a próbálkozások rendre kudarccal végződtek. Miután a szovjet politikai és katonai vezetés a Magyarországon lévő, illetve az október 24-én a Budapestre és annak közelébe irányított erőket kevésnek találta, újabb hadosztályok Magyarországra irányításáról és későbbi bevetéséről döntött. A kezdeti zűrzavar után egyre pontosabb képet kapott a felkelők erejéről. Ebből arra következtettek, hogy a legjelentősebb fegyveres csoportok állásai ellen indított összpontosított támadással döntő fordulat következhet be a harcok menetében. A felkelés leverése legfontosabb előfeltételének a Corvin köz és a környékén lévő felkelő erők ellenállásának a megtörését tartották, a Kilián laktanyát is ide sorolták. A támadás előkészítése 27-én este 19 és 20 óra között a Honvédelmi Minisztériumban meg is kezdődött. A szovjet és magyar katonai vezetők ekkor abban állapodtak meg, hogy a szovjet hadtest parancsnoka az akció vezetésével a Dimitrov téren települt szovjet hadosztály parancsnokát bízza meg, aki egyben a támadáshoz a harckocsikat és a páncélozott szállító járműveket is biztosítja. A feladat végrehajtásába bevonták az alapvetően Budán tevékenykedő 128. lövész gárdahadosztály erőit is. A magyar vezérkar vállalta, hogy gyalogsági megerősítésként a megjelölt hadosztály alárendeltségébe helyez egy főből álló alegységet. Október 28-án hajnalban, a támadás megindításának tervezett időpontjában Obaturov tábornok a Corvin köz és környéke felderítésére három T 34-es harckocsit indított az Üllői úton a Körút irányába. Mivel ezek a harckocsik egy-másfél óra múlva sem érkeztek viszsza, utánuk küldtek három T 54-es harckocsit. Újabb egyórás várakozás után az egyik T 54-es épen, a másik sérülten visszatért. A szovjet harckocsi parancsnoka jelentette, hogy a T 34-esek a Corvin előtt égnek, és felkelők az egyik T 54-es harckocsit is kilőtték. A szovjet erők az első jelentősebb veszteségek 1938 M, 122 mm-es tarack, leégett gumiabronccsal, mozgásképtelen állapotban

8 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 után a támadás végrehajtását bizonytalan időre elhalasztották. A szovjet csapatoknak a felkelők továbbra is nagy veszteségeket okoztak, szovjet harckocsikat, tüzérségi eszközöket és más haditechnikai felszerelést zsákmányoltak, illetve önállóan tevékenykedő szovjet katonákat és azok kisebb csoportjait fegyverezték le. A forradalom győzelmének közvetlen politikai okai A felkelő csoportok harci sikerei, a magyar csapatok alkalmazhatatlansága és a szovjet csapatok kudarca a magyar legfelső politikai vezetésben tovább erősítette azok táborát, akik a kialakult válság megoldásában a politikai eszközök alkalmazását tartották leginkább célravezetőnek. Nagy Imre most először nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánította az előző napok megmozdulásait. Többek között bejelentette: A kormány a további vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás biztosítása érdekében elrendelte az általános, azonnali tűzszünetet. Utasította a fegyveres erőket, hogy csak abban az esetben tüzeljenek, ha megtámadják őket. Ugyanakkor felhívja mindazokat, akik fegyvert fogtak, hogy tartózkodjanak minden harci cselekménytől és fegyverüket haladéktalanul szolgáltassák be. A rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására haladéktalanul megalakul az új karhatalom a honvédség és a rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagaiból. A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, s az új karhatalom megalakulásával egyidejűleg elhagyják a város területét. A magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról... A rend helyreállítása után egységes, új államrendőrséget szervezünk és az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük. Senkinek semmi bántódása nem eshet, hogy a fegyveres harcokban részt vett... Budapest, október 28. Győzött a forradalom! újságot olvasó fiú Budapesten Budapest, október 29. Fegyveresek figyelik a József körutat a Corvin közből

9 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 Győzött a forradalom. A politikai vezetés október 28-án elrendelte az amnesztiát, a Kossuth-címer bevezetését, Március 15-e nemzeti ünneppé való nyilvánítását, az általános fizetésemelést, bér- és normarendezést, az erőszakoskodás megszüntetését a termelőszövetkezeti mozgalomban. Ezzel a forradalom új szakasza kezdetét vette. A magyar kormány október 28-i nyilatkozata alapján a szovjet hadvezetés is elrendelte a tűzszünetet. A szovjet csapatok kivonását a Különleges Hadtest parancsnoka, Lascsenko altábornagy véleménye szerint a csapatok tétlensége, passzivitása miatt is végre kellett hajtani. A szovjet csapatok kivonása terv szerint október 30-án 18 órakor megkezdődött, de a teljes kivonulást csak 31-én a déli órákban fejezték be. A Különleges Hadtest törzse a Tökölön lévő repülőtérre települt, ahol egy szovjet repülőegység állomásozott. A szovjet csapatok Budapest határától km-re összpontosítási körletet foglaltak el. Nemzetőrség a forradalmi-szabadságharcos csoportok részvételével A magyar társadalom meghatározó részének fő céljává a szovjet csapatok azonnali egyes megfogalmazások szerint december 31-ig történő távozásának az elérése; az államvédelmi szervezetek azonnali felszámolása, az államvédelmi állomány felelősségének törvényes úton történő kivizsgálásának a megkezdése; a magyar erőszakszervezetek tevékenységének forradalmi irányítása és ellenőrzése; és a fentiek teljesítésének legfőbb biztosítékát képező, a felkelő-szabadságharcos csoportokat is magukban foglaló nemzetőrség megteremtése vált. Október 30-án a Budapesti Főkapitányság épületében a rendőrség, a honvédség és a felkelő csoportok egy részének képviselői jelenlétében értekezletet tartottak, amelyen a legsürgetőbb feladatként fogalmazódott meg az eddigiektől más tartalommal a forradalom fegyveres ereje, a nemzetőrség további szervezésének, illetve a felkelő-szabadságharcos csoportok, a rendőrség és a honvédség karhatalmi, védelmi jellegű tevékenységének koordinálására hivatott új központi vezető szerv megalakításának igénye. Az ezzel kapcsolatos szervezőmunka öszszefogása, segítése céljából Király Béla vezérőrnagyért küldtek, aki megérkezése után aktívan bekapcsolódott a karhatalmi feladatok végrehajtásába bevont erők tevékenységét koordináló, irányító vezető szervezet megalakításával kapcsolatos munkálatokba. Király Béla ekkor a megalakítandó operatív bizottság legfontosabb feladatai közé a fővárosban lévő szovjet őrségek magyar katonákkal történő leváltását, ezekre a helyekre feltehetően honvédekből, rendőrökből és nemzetőrökből álló közös őrségek állítását, a szovjet csapatok békés kivonulásának biztosítását sorolta. Ezt követően Király Béla vezérőrnagy vezetésével egy nyilatkozattervezetet fogalmaztak meg, amelyet a küldöttség tagjai jóváhagyás végett azonnal átvittek a Parlamentbe. A nemzetőrség fő erejévé az október 30-a előtti el- Budapest, október 31. A szovjet csapatok kivonulása

10 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 Nemzetőrök és katonák egy szovjetektől zsákmányolt T 54-es harckocsin képzelésekkel és intézkedésekkel szöges ellentétben a felkelő-szabadságharcos csoportok váltak. Létszámát és szervezettségét tekintve a nemzetőrség nem kevésbé fontos részét képezték a nemzetőralegységek is, amelyek a hatalom elleni harcokban részt nem vevő, de az október 28-i kormányprogram végrehajtásáért, a közrend megteremtéséért, a forradalom vívmányai megvédéséért, a munka beindításáért tenni akaró diákokból, értelmiségi és fizikai dolgozókból álltak az egyetemeken, munkahelyeken, a megyékben, városokban, járásokban és falvakban. Király Béla személyesen vett részt a karhatalom szervezésében és irányításában, a karhatalmi feladatok végrehajtásába bevont szervezetek tevékenységének összehangolásában, mint a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetője, majd a nemzetőrségnek a közgyűlés határozatával megválasztott főparancsnoka, Budapest katonai parancsnoka, a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke. A szovjet és magyar erők ellen a forradalom győzelméig harcot folytató csoportokból alakult nemzetőrerők rendkívüli erőfeszítéseket tettek a forradalom vívmányai megvédése érdekében, és ezek voltak azok a nemzetőregységek és alegységek, amelyek november 4-e után is legelszántabban szálltak szembe a szovjet csapatokkal. Vidéken elsősorban a falvakban a nemzetőralegységek feladata a vagyon- és személyi biztonság megteremtése, hogy megakadályozzák a feloszlatást kimondó termelőszövetkezetek vagyonának zárszámadást megelőző széthordását, a szabad rablást, a személyes boszszúállásokat, az önkényeskedéseket. Ellenőrizték a település gépjárműforgalmát, az anyagszállítást, az ismeretlen személyeket igazoltatták, a nemzetőrséghez nem tartozó fegyvereseket lefegyverezték, a parancsnokságra bekísérték, és ahol elrendelték, ott érvényt szereztek a kijárási tilalomnak is. Az egyre jobban fenyegető szovjet támadás elhárítása érdekében nagyobb településeken, illetve elsősorban a katonai helyőrségekben riadó- és védelmi tervek készültek, és megkezdődött a tervekben foglalt feladatok végrehajtásának begyakorlása, a védelemmel kapcsolatos műszaki munkálatok is. Ezt a folyamatot november 4-én a szovjet támadás megszakította. Vidéken a nemzetőralegységek nagyobbik része november 4-én és az azt követő napokban feloszlott, de voltak olyan alakulatok is, amelyek a szovjet támadás hatására alakultak meg. Több alegység önállóan vagy az adott körzetben lévő honvédségi erőkkel, rendőrökkel együttműködve hosszabb-rövidebb ideig sikeresen vette fel a harcot a szovjet csapatokkal. Nemzetőrök november első napjaiban a Kilián laktanya közelében Döntés a második intervenció megindításáról A forradalom nemzetközi feltételrendszerében október végén, november elején változások következtek be. A nyugati nagyhatalmakat a Szovjetunióval ellentétben teljesen felkészületlenül és váratlanul érte a magyar forradalom híre. A választási hadjárattal elfoglalt Egyesült Államok vezető körei részéről a kérdés úgy fogalmazódott meg, hogy a magyar forradalom milyen hatással lehet a nemzetközi politikára s a Szovjetunió helyzetére. John Foster Dulles Dallas városban elmondott beszédében már október 27-én egyértelműen leszögezte: az Egyesült Államok nem tekinti sem Lengyelországot, sem Magyarországot potenciális szövetségesének, ugyanakkor a szovjet határok mentén nem is nézne jó szemmel egy olyan kormányt, amelyet ellenséges, nem kellően baráti viszony fűz a Szovjetunióhoz. Ezt a véleményt két nappal később, mint legmagasabb szinten egyeztetett álláspontot a szovjet vezetés tudomására hozták. Nagy-Britanniát és Franciaországot, a másik két nyugati nagyhatalmat ezekben a napokban a szuezi válság, Egyiptom október 29-i megtámadásának az előkészületei, majd a háború kötötte le. Október 30-án a magyarok számára még a győztes forradalom reményeit táplálta a szovjet kormány nyilatkozata, amely szerint új alapokra kívánja helyezni a többi szocialista országokkal kapcsolatos viszonyát. Ma már tudjuk, hogy az új viszony első torzszülöttje a ma-

11 A hazáért mindhalálig 1100 éve MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ 1956 gyar forradalomra kollektíven kimondott halálos ítélet volt. Október 31-én az ún. szocialista tábor országai és a szovjet vezetés között megkezdődtek az újabb szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos egyeztető tárgyalások. Kádár János november 1-jén a késő esti órákban a pártvezetők és a kínai nagykövet közötti megbeszélés alatt elhagyta a Parlamentet, és Münnich Ferenchez távozott. Kádár engedve Münnich és Andropov kérésének, Münnich társaságában a szovjet nagykövetséghez ment, ahol egy páncélozott szállító harcjárműbe átszállva folytatták útjukat a Tököli repülőtérre. Innen külön-külön repülőgépen Moszkvába szállították őket, ahol az ellenkormány öszszeállítása megkezdődött. Budapesten november 1-jén délután az újabb szovjet csapatmozgások hírére a kabinet felmondta a Varsói Szerződést és kinyilvánította Magyarország semlegességét. A Nemzeti Kormány az ENSZ-hez fordult és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kérte. A Különleges Hadtest erői összpontosítási körletükben karbantartották a harci technikát és a fegyverzetet, a személyi állományt feltöltötték, a lőszert, az üzemanyagot és az élelmiszert kiegészítették. November 2-án Konyev marsall, a Varsói Szerződés keretében egyesített fegyveres erő főparancsnoka Magyarországra érkezve a hadseregek és a hadtest parancsnokaival közölte: a Varsói Szerződés országainak legfelső politikai vezetése döntést hozott a Magyarország részére nyújtandó katonai segítségről. Konyev a Különleges Hadtest feladataként a Budapesten ellenálló fegyveres erők szétverését és a Magyar Néphadsereg egységeinek a lefegyverzését határozta meg. A 38. összfegyvernemi hadsereg a Dunántúlon, a 8. gépesített hadsereg pedig az ország keleti részében kapott hasonló tartalmú feladatot. A hadművelet megkezdéséhez a készenlétet november 3-án estig kellett elérni, és a Vihr magyarul Forgószél hadművelet végrehajtását a Grom-444, Mennydörgés-444 jelszó elhangzását követően kellett megkezdeni. A szovjet politikai és katonai vezetés a magyar vezetők megtévesztése céljából november 2-án azt javasolta, hogy a magyar kormány által kijelölt küldöttséggel kezdjenek tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. A megtévesztő és figyelemelterelő szovjet magyar tárgyalás november 3-án délben kezdődött, melyen Malinyin hadseregtábornok ismertette a szovjet kormány álláspontját. Eszerint a szovjet kormány elismeri csapatai visszavonásának a szükségességét, és a kivonulás technikai kérdéseinek megbeszélésére ezt a bizottságot jelölte ki. Malinyin javaslata szerint a csapatok november 12-én kezdenék meg a kivonulást, és január 31-ig fejeznék be. A kivonulás feltételeinek ismertetése után a tábornok közölte, hogy a következő tárgyalás helyszíne a Tökölön lévő szovjet bázis, ahová a magyar kormányküldöttséget helyi idő szerint 22 órakor várják. Este a küldöttség tagjai, a katonai szakértők és a kíséret tagjai gépkocsikba ültek. Tökölön a személygépkocsikból és a rádiós kocsiból álló oszlopot a szovjet támaszpont kapujában lévő őrség a tárgyalás színhelyéül kijelölt épülethez irányította. A tárgyalóküldöttséget egy szobába vezették. Malinyin vezetésével bevonult a szovjet tárgyaló küldöttség, és üdvözlés nélkül leültek. A magyarok a bejárati ajtónak háttal foglaltak helyet. Amint Maléter Pál hozzákezdett a magyar kormány álláspontjának ismertetéséhez, Malinyin közbevágott és elnézést kért azért, hogy a kormányával ez ideig nem tudott kapcsolatba lépni. Még be sem fejezte a mondatot, amikor kivágódott az ajtó, és Szerov altábornagy, a szovjet állambiztonsági szolgálat főnöke vezetésével nyolc géppisztolyos állambiztonsági altiszt rontott be. A magyar tiszteket lefegyverezték, pisztolyaikat elvették, és a foglyokat elvezették. A Különleges Hadtest, és a 8. gépesített hadsereg, valamint a 38. összfegyvernemi hadsereg készen állt a Forgószél fedőnevű hadművelet végrehajtására. Ebben a hadműveletben 17 szovjet hadosztály 8 gépesített, 1 harckocsi-, 2 lövész-, 2 légvédelmi tüzér-, 2 repülő-, 2 légi-deszant részei mintegy 60 ezer szovjet katonával vettek részt. A Forgószél hadművelet megkezdése előtt a szovjet katonai parancsnokság a várost védő felkelő- és katonai erők megtévesztésére felhasználta a tárgyaló küldöttségtől elvett rádióállomást, melyen keresztül a KGB fogságába került Maléter Pál, honvédelmi miniszter nevében táviratban a Magyar Néphadsereg alakulatainak parancsot adtak arra, hogy ne lőjenek a Budapestre visszatérő szovjet erőkre. Ebben az időben a szovjet gépesített, harckocsi- és lövészhadosztályok tankjai, önjáró lövegei, gépkocsi oszlopai besorolva, harc előtti alakzatban várták a jelszó elhangzását. November 4-én moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint 4 órakor elhangzott a jelszó Mennydörgés-444, és ezzel a Forgószél fedőnevű hadművelet végrehajtása megkezdődött. A parancsban meghatározott objektumok elfoglalására kijelölt osztagok és a Különleges Hadtest kötelékébe tartozó hadosztályok főerői a főváros környékén települt felkelőerők egy részének ellenállását leküzdve Budapestre 5 órakor különböző irányokból betörtek. Babadzsanjan és Mamszurov tábornokok hadseregei megkezdték az ország megszállását. Körülbelül ekkor 5 óra 20 perckor hangzott el a rádióban Nagy Imre következő felhívása: Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével! A forradalom mártírjai. Nagy Imre (első sorban, szemüvegben) és társai koncepciós pere (a háttérben Maléter Pál alakja magaslik ki)