Fenntartható idegenforgalom a Földközi-tenger térségében Jelentés

Átírás

1 Fenntartható idegenforgalom a Földközi-tenger térségében Jelentés Ezt a jelentést Michèle Sabban (Európai Régiók Közgyűlése (AER), valamint Île-de-France Régió Tanácsa/FR) előadó dolgozta ki. Az ARLEM fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottsága (SUDEV) a január 16-i, 4. ülésén vitatta meg, és az ARLEM negyedik, február 18-án Brüsszelben tartott plenáris ülésén fogadták el. CDR _00_02_TRA_TCD EN-IZ-EW/IM/od HU

2 - 1 - A Földközi-tenger egész térsége a világ első számú turisztikai célpontja, jóllehet egyes részei között jelentős különbségek vannak. A globális turizmusból a látogatók 30%-ával és a bevételek 25%-ával részesedik, a turisták 80%-a Európából, főként Németországból érezik. 1 Az idegenforgalom kulcsszerepet játszik a térség gazdasági fejlődésében és globális integrációjában, mindeközben azonban jelentős nyomást is gyakorol a természeti erőforrásokra és a környezetre. Az ARLEM tagjai maradéktalanul egyetértenek a Régiók Bizottságával abban, hogy a turizmust a versenyképesség és a fenntarthatóság elvei mentén kellene fejleszteni. A fenntarthatóság három kategóriára bontható: gazdasági fenntarthatóság, azaz igazságos és hatékony, a jövő generációk fejlődését elősegítő gazdasági fejlődés biztosítása; társadalmi-kulturális fenntarthatóság, amely összeegyeztethető a mediterrán régiók kultúrájával, értékeivel és identitásával; valamint környezeti fenntarthatóság, amely biztosítja, hogy a fejlődés összeegyeztethető legyen az alapvető folyamatok fenntartásával, a biodiverzitással és a természeti erőforrásokkal. 2 Az ökológiailag fenntartható turizmus ösztönzése elengedhetetlen, különösen a világ azon térségében, ahol a globális felmelegedés a leggyorsabb ütemben zajlik, ami a sivatagosodásban, az ivóvízkészletek apadásában és a biodiverzitás csökkenésében nyilvánul meg. Ennek követeztében a mediterrán térségbeli turizmus állította legfőbb kihívások a vízkészletekkel való gazdálkodás, a szennyezés és a hulladék kezelése, valamint a talajerózió elleni küzdelem. Ezt illusztrálja, hogy ben a térség 2,6-szer gyorsabban fogyasztotta természeti erőforrásait, mint amilyen ütemben újratermelte (szemben az egész bolygóra vonatkozó 1,5-szeres aránnyal) 1. Ráadásul mivel a válság csak marginálisan hatott az idegenforgalomra, és az arab tavasz miatti visszaesés valószínűleg nem lesz tartós, a helyzet várhatóan tovább romlik, és a turisták egyre növekvő száma (az elmúlt húsz évben világszerte a mediterrán térségben nőtt a legnagyobb mértékben a beutazó turisták száma) 1 valószínűleg aggasztó hatást gyakorol a környezetre ben az idegenforgalmi ágazat (ideértve a kapcsolódó szolgáltatásokat és beruházásokat is) átlagosan a GDP 10,9%-át tette ki, ezzel létfontosságú volt a térség gazdaságai számára 1 (a foglalkoztatás és a mediterrán országok külső kereskedelmi mérlegéhez való hozzájárulása szempontjából). Idegenforgalom nélkül számos mediterrán ország kénytelen volna drasztikusan csökkenteni áru- és szolgáltatásimportját a kereskedelmi mérleg helyrebillentése érdekében (Albániában és Montenegróban például a turizmus az export több mint 50%-ának felel meg 1 ). Másfelől olyan egyéb területeken, mint az infrastruktúrák, a humán-, természeti és kulturális erőforrások és a jogszabályi keretek, a térség nemzetközi viszonylatban elég rosszul áll. Ennek megfelelően két fő célkitűzésről beszélhetünk: egyrészt csökkenteni kell a turizmus környezeti hatását, figyelemfelkeltés és az erőforrások és infrastruktúrák hatékonyabb kezelése révén, másrészt olyan alternatív turisztikai formákat kell kifejleszteni, amelyek kisebb hatást gyakorolnak az ökoszisztémákra, mint a ma uralkodó, golfpályák, medencék és egyéb létesítmények építésével járó hagyományos (napfény, homokos tengerpart) turisztikai modell. 1 2 Robert Lanquar (2011): Tourism in the MED 11 countries, CASE Network Reports, No. 98/2011, Társadalmi és Gazdasági Kutatóközpont (CASE), Varsó ( január 18.) A Régiók Bizottsága véleménye: Európa, a világ első számú turisztikai célpontja, előadó: Ramón Luis Valcárcel Siso, elfogadva a január i, 88. plenáris ülésen (CdR 342/2010 fin), 12. pont.

3 - 2 - Szintén probléma, hogy a turisták száma az egyes régiók és országok között nagymértékben eltér, egyes területeken tömegesen, máshol alig-alig vannak jelen. Például a beutazó turisták kiadásai Libanonban a GDP több mint 20%-át adják, Algériában viszont közel 0%-át. 1 Ennek megfelelően a turizmus okozta környezeti problémákra az egyik választ a kevésbé frekventált régiók előtérbe helyezése jelenti. Végül a fenntartható turizmus kapcsán a környezeti fenntarthatóság mellett a fogadó országok helyi kultúráinak fenntarthatóságát is figyelembe kell venni. A fenntartható turizmus előmozdításakor fontos gondoskodni arról, hogy a látogatók idegen kultúrája minél kevesebb nyomot hagyjon, és meg kell védeni a helyi kultúrát a túlzott árucikké válástól is. A fenntartható turizmusnak mindenképpen lehetővé kell tennie a hagyományok megőrzését, és nem szabad erodálnia a régió gazdag sokszínűségét. A helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepet játszanak a turizmus fejlődésének szabályozásában és fenntarthatóságának biztosításában. 1. A turizmus állította környezeti kihívások a mediterrán térségben: a fenntartható, integrált idegenforgalom előmozdítása A turizmus abban tér el sok más gazdasági ágazattól, hogy az általa okozott környezetromlás az ágazat saját fejlődésére is kedvezőtlen hatással van. Ha egy terület annyira lepusztul, hogy elveszíti turisztikai vonzerejét, a régió jelentős bevételi forrástól eshet el. Emellett az ökoszisztémákra gyakorolt nyomás is egyre nő: a víz- és energiafogyasztás gyakran felülmúlja a termelési és ellátási kapacitást; a szilárd hulladék összegyűjtése és kezelése nem megfelelő; a városiasodás, a tengerpartok beépítése és a zöldterületek átalakítása mély nyomot hagy a térség biodiverzitásán. Ezeket a problémákat tovább súlyosbítja a talaj szikesedése a tengerparti területeken, különösen Olaszországban, az intenzív agrárgazdálkodás pedig hozzájárul a gyors talajerózióhoz. Ebből adódóan egyre sürgetőbbé válik a talaj és a vízi erőforrások megőrzése, és bár ez nem mindig számít országos prioritásnak, támogatásra van szükség a helyi és regionális önkormányzatok részéről, akiknek pedig az Unió a Mediterrán Térségért és a szükséges projekteket és infrastruktúrákat finanszírozni tudó különféle szervezetek nyújthatnának háttértámogatást. 1.1 Vízgazdálkodás: túlzott felhasználás, sivatagosodás, vízszennyezés és újrahasznosítás A mediterrán térségben a turizmus jelentősen megnöveli a vízigényt, és a vízkészletek kimerüléséhez és szennyezéséhez vezet. Egy turista általában három-négyszer annyi vizet használ el, mint egy helyi lakos. A törökországi Alanyában például 2009-ben az idegenforgalomhoz kötődő vízfelhasználás a teljes vízfogyasztás 52%-át tette ki. Az ivóvízhez való hozzáférés még azokon a területeken is gondot jelenthet, ahol a fogyasztás alacsonyabb. Például az egyiptomi Marsa Matruh kormányzóságban a helyi víz olyan rossz minőségű, hogy az ellátást más területről kell megoldani: két vezeték kapcsolja össze az alexandriai

4 - 3 - elosztóhálózattal, illetve vasúton és víztartályokban szállítják oda, pusztán a turizmus miatt jelentkező vízigénytöbblet kielégítésére. Dzserbában a két sótalanító üzem nem tudja kielégíteni a turizmus miatti óriási vízigényt, így itt is hasonló megoldásokat kellett bevezetni a nyár folyamán, éppen akkor, amikor a legsúlyosabb a vízhiány. 3 A legújabb megoldás tehát az, hogy a vízsótalanító létesítményeket használják ivóvíz előállítására. Ez a megoldás azonban nem elégséges és költséges is, és bár energiaigénye alacsonyabb, mint ha tartályokban vagy vezetéken szállítanák helybe a vizet, az energia így is alapvető kérdés: az egész mediterrán térségben napi 30 millió köbméter víz sótalanítása 5000 MW energiát igényel, ami 8-10 gázüzemű kombinált ciklusú erőmű vagy 4-5 atomerőmű kapacitásának felel meg. Emellett a sótalanító üzemek sósvizet és üvegházhatású gázokat bocsátanak ki, energiafogyasztásuk pedig súlyos problémákat okoz az idegenforgalmi létesítmények és a turizmussal kapcsolatos városi létesítmények szezonális energiafelhasználási csúcsidőszakában. Torremolinosban a turizmus felel a villamosenergia-fogyasztás 40%-áért, a fogyasztás pedig az elmúlt húsz évben 169%-kal nőtt. Alanyában, ahol a villamosenergia-fogyasztás 2000 és 2008 között 208%- kal nőtt, az idegenforgalom 21%-kal részesedik a fogyasztásból. Az áramfogyasztás az idegenforgalmi területeken a főszezonban időnként megduplázódik vagy megháromszorozódik. A Plan Bleu civil szervezet kutatást végzett a régióban, és a sótalanítás mellett a tisztított szennyvíz újrafelhasználását javasolja. A szennyvíz összegyűjtése és kezelése kevesebb energiát fogyasztana, a foglalkoztatás és a képzés szempontjából pedig a víztisztítás a sótalanításhoz nagyon hasonló szaktudást igényel (például membrántechnológia és fordított ozmózis), azaz a két módszer kiegészítené egymást. A régiókban azonban először meg kell építeni a tisztítótelepeket. A spanyolországi Torremolinosban nincs ilyen, annak ellenére, hogy a turisták mintegy ötmillió vendégéjszakát töltenek ott. A marokkói Tétouan partján a turizmus kapcsán keletkező szennyvizet gyakran közvetlenül, kezeletlenül a tengerbe engedik, a meglévő víztisztító telepek pedig erősen túlterheltek. Az EKÜ (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) becslései szerint 2000-ben a Földközitenger összes szennyezésének 7%-áért a turizmus volt a felelős. Törökországban az üzemek mintegy 90%-ában és az idegenforgalmi létesítmények 80%-ában nincs víztisztítás, a háztartási szennyvíz mindössze 20%-át tisztítják, és az évente keletkező összes szilárd hulladék csupán 6%-át ártalmatlanítják (WWF Törökország, 2002). Olaszországban a 120 legnagyobb part menti város szennyvízének 80%-át mindenféle kezelés nélkül a Földközi-tengerbe engedik. Ráadásul a Földközitenger, amely a világ teljes vízfelszínének csak 0,7%-át teszi ki, a világ tengeri olajszennyezéséből 17%-kal részesedik. A becslések szerint a szállítási tevékenységek során minden évben tonna nyersolaj kerül a tengerbe. 3 Tekintettel arra, hogy a mediterrán térségben a sós víz megújulása lassan megy végbe körülbelül 80 évet vesz igénybe, a szennyezett víz kezelése elsőrendű feladat, főként mivel a térségben halászati és akvakultúra-tevékenység is folyik (melyek maguk is szennyezési források), és sok turista a tengeri fürdőzés miatt jön ide. 3 Lucia De Stefano (2004): Freshwater and Tourism in the Mediterranean, a WWF Mediterrán Programja ( január 18.)

5 - 4 - A víztisztító berendezésekbe való beruházás tehát egy sor higiéniai, közegészségügyi, környezeti főként a tengeri területek védelmével kapcsolatos és vízellátási probléma megoldását segítené. Jelentős vízmegtakarítás érhető el, ha két feltétel teljesül: egyrészt az idegenforgalmi ágazat kellően tisztában van ezekkel a problémákkal és lépéseket tesz a helyes irányba, másrészt a hatóságok vízgazdálkodási terveket vezetnek be. Ezeknek a különféle vízgazdálkodási lehetőségek költségeit és előnyeit összehasonlító tanulmányokon (például a vízvédelemnek, illetve a vízellátás bővítésének összehasonlító költség-haszon elemzésén) kell alapulniuk. Ezenkívül a kereslet kézben tartására koncentráló politikák kevésbé költségesnek tűnnek, mint a kínálatközpontúak. Az ilyen tanulmányok rávilágítanának továbbá arra is, hogy milyen előnyök származhatnak a vízi erőforrások különféle ágazatok (háztartások, turizmus, mezőgazdaság, ipar) közti elosztásának optimalizálásából és ezek vízfogyasztásának szabályozásából. Alapot szolgáltathatnának például arra, hogy az ipari létesítményeket kötelezzék az általuk kibocsátott szennyvíz kezelésére vagy előkezelésére. A hatóságoknak itt nagy szerepük van az ellenőrzések elvégzésében, a vízzel és a kapcsolódó problémákkal kapcsolatos adatok központi kezelésében és az új rendelkezések végrehajtásának biztosításában. Ez utóbbi szempont alapvető, és sokféle formában megvalósulhat, pl. a vízhasználat hatósági felügyelete, az intézményi és adminisztratív kapacitás kiépítése és a szaktudás, az ösztönzők és a szankciók megerősítése. 1.2 Erózió, városok terjeszkedése, a biodiverzitás csökkenése és a part menti területek állapotromlása Szintén nagy kihívást jelent a regionális tervezésnek a városi szolgáltatások javítását, a földhasználatért folyó verseny szabályozását és a természeti környezetre gyakorolt hatások csökkentését célzó fejlesztése. A turizmus által megkövetelt városfejlesztésnek számos hátrányos következménye van: (1) a part menti területek állapotromlása és talajerózió, (2) a földterületek telítődése és (3) a mezőgazdasági termelés rendelkezésére álló területek csökkenése. (1) A térségbeli turizmus főként a part menti területekre koncentrálódik, ami a tengerpart súlyos eróziójához vezet. Az EKÜ egyik (2001-es) tanulmánya 4 szerint a turisztikai fejlesztéssel kapcsolatos városiasodás a Spanyolország és Szicília között húzódó homokdűnék háromnegyedét eltüntette. Az idegenforgalmi létesítmények parthoz túl közeli és főleg a parti dűnékre történő építése felgyorsítja a tengerparti erózió folyamatát. (2) Az idegenforgalmi szálláshelyek építéséből és az 1990-es években kezdődött tömeges lakásépítésből eredő erősödő városiasodás is a földterületek telítődését eredményezte. A km-es partvonal km-es beépítettségével elérték a földhasználat kritikus küszöbértékét. A lakásépítések és egy golfpálya körüli építési projektek miatt a tétouani partszakasznak (Marokkó) mindössze 12,5%-a őrzi ma is természetes állapotát. 4 Európai Környezetvédelmi Ügynökség (2001): Környezeti jelzések.]

6 - 5 - Torremolinosban a teljes földfelszín 85%-a mára urbanizálódott, és már csak 10 hektárnyi beépíthető terület maradt. (3) A mediterrán térség egészében az egy főre eső mezőgazdasági terület 1990 óta egynegyedével, az elmúlt negyven év során pedig a felére csökkent. Jelenleg mindössze 0,2 hektár/főt tesz ki. Jóllehet új földterületeket is művelés alá vontak, az összterület 1990 óta 7%-kal csökkent. A megművelhető földterületek csökkenésének több oka van, többek közt az erózió, a termékenység csökkenése és a városiasodás. Ezek a folyamatok gyakran visszafordíthatatlanok. Mindemellett intézkedéseket kell tenni a városi területek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének javítására, és a hosszú távú hatásokat figyelembe vevő tervezési és építési szabványokat kell bevezetni. Lépéseket kell tenni továbbá a városok terjeszkedésének korlátozására (elsősorban a már létező városi területek maximális kihasználásával, a barnamezős területek használatával és az alacsony népsűrűségű területek sűrűségét növelve), valamint a fenntartható várostervezés és városépítészet kialakítására, csökkentve az épületek ökológiai lábnyomát, átszervezve a mobilitást (gyalogosok, kerékpárok, tömegközlekedés) és ösztönözve a multifunkcionalitást. Mondanunk sem kell, hogy az effajta módosításoknak a fenntartható fejlődés elvein kell alapulniuk, ideértve a víz és mindenféle hulladék összegyűjtését és újrafelhasználását, valamint a megújuló energiaforrások használatát. 1.3 Közlekedés A turizmus az üvegházhatásúgáz-kibocsátások mintegy 5,3%-áért felelős; ennek 75%-át a közlekedés okozza, amely a turizmussal összefüggő légszennyezés fő forrása. Ezért előnyben kell részesíteni a nem szennyező vagy kevésbé energiaigényes közlekedési módokat. A légi közlekedés messze a legszennyezőbb közlekedési forma, ennek ellenére gyakran maguk a kormányok is ezt népszerűsítik a vasúttal szemben óta évi 5-6%-kal nőtt a járatok száma, elsősorban a jegyárak jelentős csökkenésének eredményeképpen. Jelentős ökológiai lábnyomukra való tekintettel az egyéni közlekedési módoknak is külön figyelmet kell szentelni. A francia környezetvédelmi intézet, az Institut Français de l'environnement (IFEN) 2007 augusztusában kiadott jelentése kimutatta, hogy az egész országra vonatkozóan a magánjárművek éves szén-dioxid-kibocsátásának 16%-át kizárólag a hétvégi kirándulásokkal és vakációkkal kapcsolatos autózás teszi ki. Ezenkívül bár a turisták mindössze 7%-a utazik repülővel, a légi közlekedés a turizmussal kapcsolatos utazások üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak 62%-áért felelős. Ráadásul e kibocsátások 42%-a a hosszú repülőutakból származik, ami az összes út mindössze 2%-át adja. A közlekedésre irányuló ösztönzőkkel tehát több csoportot kell megcélozni: a helyi önkormányzatokat, hogy energiahatékonyabb közlekedési módokat vezessenek be (vasút, villamos, kerékpár), ösztönözzék a tömegközlekedés használatát és korlátozzák egyes területek autós megközelíthetőségét; az idegenforgalmi ágazatot, hogy a tiszta tevékenységeket népszerűsítse (pl. a

7 - 6 - jet-ski helyett a kajakozást és kenuzást); valamint az autó- és repülőgépgyártókat, hogy kevésbé szennyező közlekedési formákat fejlesszenek. 1.4 Hulladék Egyre sürgetőbb szükség van a szilárd települési hulladékot feldolgozó létesítmények fejlesztésére, nemcsak a mediterrán térség déli részén ma is magas népességnövekedési arány miatt, hanem azért is mert a turisztikai célpontok népsűrűsége a nyári hónapokban jelentősen megnő (például augusztusban Torremolinos népsűrűsége 3300 fő/km 2 -ről fő/km 2 -re nő), továbbá azért, mert a turisták jóval több szilárd hulladékot termelnek, mint az állandó lakosok (Cabrasban például egy turista átlagosan napi 7 kg szemetet termel, míg egy helyi lakos csak napi 0,5 kg-ot), mindeközben ebben a régióban az újrafeldolgozás gyakran fejletlen. A földközi-tengeri hajókörutak önmagukban is jelentős ökológiai problémák forrásai például víz- és partszennyezés, a tengerfenék pusztulása. Egyetlen kirándulóhajón évi mintegy 50 tonna szilárd hulladék, 7,5 millió liter folyékony hulladék, a mosdókból liter, az étkeztetésből pedig liter szennyvíz keletkezik. Hulladékgyűjtési, -tárolási és -kezelési beruházások nélkül ez súlyos egészségügyi problémákhoz, valamint talaj- és ivóvíz-szennyeződéshez vezet. Ezért mind a helyi háztartásokban, mind pedig az idegenforgalmi szálláshelyeken be kell vezetni a szelektív hulladékgyűjtési és újrahasznosítási eljárásokat. Az érintett ágazatokban dolgozó szakembereknek (munkavállalóknak, cégvezetőknek, kereskedőknek és a választott képviselőnek isk) mind megfelelően tisztában kell lenniük ezekkel a kérdésekkel, és nekik is tájékoztatniuk kell a turistákat. Ezenkívül újrahasznosítási közszolgáltatásokat kell kialakítani és javítani kell a hulladékgazdálkodást. Végezetül: a hatóságok a turizmus szezonális jellege miatt nem motiváltak ilyen intézkedések bevezetésére, ezért a hulladékgazdálkodásra átfogó tevékenységként kell tekinteni, ahelyett hogy az idegenforgalmi tevékenységből származó hulladékot külön kezelnék. 1.5 Biodiverzitás A mediterrán térség országainak többségében a part menti infrastruktúra-építés homokdűnéket pusztított el és csökkentette a part menti növényfajok sokféleségét. Az intenzív turizmus ezenkívül egyes kiemelt úti célok közelében fekvő, sérülékeny vizes élőhelyek állapotának romlásához is hozzájárul. Az OECD/IUCN 5 egyik jelentése már 1996-ban megállapította, hogy 1900 óta a világ vizes élőhelyeinek akár 50%-a is eltűnhetett. Mára egyes területek vizes élőhelyei szinte teljesen kivesztek. Franciaország, Görögország, Olaszország és Spanyolország is érintett, de a helyzet sokkal súlyosabb a Földközi-tenger déli partján, például a tétouani partszakaszon. E természetes élőhelyek eltűnése számos olyan faj egyedszámának csökkenésével jár, melyeknek ez a környezet a lételeme: az elmúlt húsz évben több mint 50%-kal csökkent a vízi 5 OECD/IUCN (1996): Guidelines for aid agencies for improved conservation and sustainable use of tropical and sub-tropical wetlands, OECD, Párizs, 10. o. ( január 18.).

8 - 7 - madarak száma, és az érintett területeket el nem hagyó fajok egynegyedét a kihalás veszélye fenyegeti. A tengeri biodiverzitást illetően az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2010-es felmérése 6 kimutatta, hogy az európai hüllők (teknősök) és tengeri halak legalább 50%-a veszélyeztetett, a többi faj helyzete vagy ismeretlen, vagy a halfajok egy elenyésző kisebbsége esetében kedvező. A vizsgált gerinctelen és hüllőfajok egyikéről sem mondható, hogy túl vannak a veszélyen, a (szintén veszélyeztetett) emlős és gerinctelen fajok 70%-a esetében pedig nem állt rendelkezésre kellő adat a helyzet meghatározásához. A hajózás és az egyéb vízhez kötődő szabadidős tevékenységek is szerepet játszanak a biodiverzitás csökkenésében, mivel rontják a tengerifű a posidonia és coralligenous fajok mezőinek állapotát, és tojásrakó területük szétrombolásán át hozzájárulnak a tengeriteknősök állományainak visszaeséséhez, valamint veszélyeztetik a barátfóka-populációt, főként a törökországi Alanyában. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az európai tengeri ökoszisztémáknak csupán 10%-a részesül megfelelő védelemben, míg 50%-uk veszélyeztetett vagy számottevően károsodott, és a fennmaradó 40% helyzete ismeretlen. A tengerparti övezetekben a tengeri élőhelyek 70%-a megsemmisült vagy részlegesen károsodott, és csak 8%-uk maradt jó állapotban. Fontos tehát, hogy népszerűsítsük az egyszerűbb sportokat (például a szörfözést, a vitorlázást, a vizibiciklizést és az úszást), és korlátozásokat vezessünk be e tevékenységekre vonatkozóan az érzékeny területeken. Végül pedig tájékoztatni kell a turistákat az általuk alkalmazott termékek így a napkrémek és a felszerelések karbantartására használt anyagok ökológiai veszélyeiről. A Santé Environnement France nevű, 2500 orvost képviselő egyesület például ingyenes útmutatót 7 terjeszt a környezetbarát sportolásról (petit guide vert du bio-sportif), amelyben tanácsot nyújt arra vonatkozóan, hogyan egyeztethető össze a sport az emberi egészség és a környezet védelmével. Az útmutató számba veszi az egyes sportágakat és az azokhoz kapcsolódó termékeket, hogy segítse a felhasználókat annak megértésében, hogy mi az, ami káros az egészségükre, illetve a környezetre. 1.6 A turizmus és a fenntartható fejlődés közötti kapcsolat átfogó javítása Ahogyan azt egy szardíniai és egy rovinji (Horvátország) példa bizonyítja, kialakítható kedvező kapcsolat a turizmus és a természetes élőhelyek védelme között (előbbi esetében különleges programokat fejlesztettek ki a természetvédelmi területek látogatói számára, utóbbinál természetes területeket óvtak meg sikeresen azáltal, hogy a területrendezési politikában előtérbe helyezték a megőrzésüket). Általánosságban tehát a kapcsolat az idegenforgalom és a környezetvédelem között azáltal javítható, hogy növeljük valamennyi résztvevő tudatosságát, környezetvédelmi ösztönzőket vezetünk be, a fenti szempontokat figyelembe vevő normákat és stratégiai terveket fogadunk el, szankciókat 6 7 Európai Környezetvédelmi Ügynökség (2010): 10 üzenet re Tengeri ökoszisztémák. ( január 18.)

9 - 8 - foganatosítunk az előírások be nem tartása esetén, továbbá díjazzuk a megtett erőfeszítéseket címek és környezetvédelmi charták bevezetésével. Ugyanilyen létfontosságúak az állami-magán partnerségek, a bevált gyakorlatok cseréje, és az e területre szakosodott egyesületekkel (pl.: Plan Bleu, WWF) való együttműködés, amelyek tanulmányokat és javaslatokat dolgozhatnak ki. Végül pedig mindenképpen szélesebb értelemben kell gondolnunk a környezetre, túllépve a turizmus keretein, számításba véve más olyan ágazatokat is, mint a mezőgazdaság vagy a vendéglátás. Az egyik legbeszédesebb példa erre bizonyosan a törökországi Ciralié. 8 A török partvidék e térségét a fenntartható turizmus modelljévé alakították a helyi közösségnek a természetvédelmi tevékenységekbe történő aktív bevonásán és a környezet által termelt gazdasági hasznokon keresztül. Szövetkezetet hoztak létre a helyi termékek előállítására és forgalmazására, és külön jelölőcímkét vezettek be a Ciraliban készült termékekre. Túravezetőket képeztek, és sétautakat alakítottak ki. Azáltal, hogy a turistákat célzó oktatási tevékenységeket indítottak el, ösztönözték a tengeri teknősök tojásrakó területe kezelésének legjobb gyakorlatait és folyamatosan ellenőrizték a tengerpartokat, számottevően csökkent a faj fenyegetettsége és fellendült a turizmus is. E tevékenységek elősegítették a közösség tagjainak egybefogását és különösen a fiatalok bevonását, és a közösség egészében kialakult az odatartozás és a felelősség érzete, ami a projekt hosszú távú sikerének kulcsa. Szem előtt kell tartani, hogy a turizmus életképes, környezetileg felelős formái tulajdonképpen gazdasági szempontból is előnyösebb utat jelentenek. Végezetül az a tény, hogy a végső környezeti számlát nem a turistáknak, hanem a helyi lakosságnak kell majd állnia, még lényegesebbé teszi a lakosok bevonását az ilyen típusú fejlesztésekbe. 2. Az idegenforgalmi ágazat fenntartható fejlődése A turizmus gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti hatással járhat a helyi és regionális közösségekre. Ösztönzi a gazdaságot, sokoldalúbbá teszi azt, ha viszonylag korlátozott alapokon nyugszik, és lehetővé teszi az infrastruktúrák fejlesztését. A kihívás ezért az, hogy megtaláljuk az eszközöket a fenntartható turizmusfejlesztés támogatására a mediterrán régióban. Ahogyan azt a UNEP és a UNWTO 9 megmutatta, a zöldebb és fenntartható turizmusba való beruházás révén munkahelyek teremthetők, mérsékelhető a szegénység és javíthatók a környezeti eredmények. Mindez pedig a helyi és regionális dimenzió bevonását eredményezi, ami megkönnyíti a demokratikus, részvételi jellegű folyamatot. A konkrét cselekvési tervek kiértékeléséhez tehát egy, az ARLEM-en keresztül bevezetett, közös eljárásrend lesz szükséges. Az ARLEM információt is gyűjthetne, és arra ösztönözhetné a különböző érdekelteket, hogy működjenek együtt helyi cselekvési stratégiák kidolgozása érdekében szerte a mediterrán régióban. 8 9 Lásd a WWF mediterrán régióval foglalkozó részlegének június 20-i cikkét: A showcase for sustainable tourism in Turkey [A fenntartható turizmus példái Törökországban] ( ). Lásd a UNEP és a UNWTO által a zöld gazdaságról 2011-ben közösen készített jelentés idegenforgalmi fejezetét, amely itt található meg: ( ).

10 - 9 - Ezenkívül fontos lesz majd biztosítani, hogy a régió alkalmazkodjon az idegenforgalmi világpiac változásaihoz, és különösen a feltörekvő országokból származó turisták érkezéséhez. A kkv-k számára nyújtott képzés, infrastruktúra, támogatás és tájékoztatás is olyan terület, ahol a helyi és regionális önkormányzatok felléphetnek, és ahol fontos, hogy felhasználják egymás tapasztalatait, és igénybe vegyék olyan szervezetek segítségét, mint az Unió a Mediterrán Térségért (UMT). Az önkormányzatok tehát számos lépést tehetnek a fenntartható turizmus előmozdítására a területükön. 2.1 Az innováció elősegítése, a vonzerő növelése, a minőség javítása és a termelékenység fokozása Ehhez arra lesz szükség, hogy az egyes szereplők megosszák egymással bevált gyakorlataikat (a szakmai egyesületek modelljeit sem szabad figyelmen kívül hagyni), továbbá a kkv-k számottevő támogatására, hogy képessé tegyük őket a turisták elvárásainak teljesítésére, különösképp a szolgáltatások színvonala tekintetében. Egy másik lehetőség az idegenforgalmi szolgáltatások diverzifikációja azáltal, hogy a különféle célcsoportokra (pl. idős nyugdíjasok, fogyatékkal élők vagy diákok) szabjuk azokat. A lehetséges megoldások között számításba kellene venni a többszintű együttműködést és a technológiatranszfert annak biztosítására, hogy a vállalkozások rendelkezzenek az olyan alapszolgáltatásokkal, mint a telefon és az internet. 2.2 A humántőkével való gazdálkodás 2010-ben a közvetve vagy közvetlenül az idegenforgalomhoz kapcsolódó álláshelyek száma a régió teljes foglalkoztatásának mintegy 12%-át tette ki (ILO, 2012). Bár a munkahelyek számának növekedése nem tartotta az ütemet a turisták számának emelkedésével, az idegenforgalom döntő mértékben bővíti a foglalkoztatást a régióban, amely krónikusan magas arányú munkanélküliséggel küzd, főként a fiatalok körében (számos turizmushoz kapcsolódó munkakörre e csoportból toboroznak embereket). Az ágazatbeli humánerőforrás-kezelésnek tehát magában kellene foglalnia a szakosodott képzésben való részvétel lehetőségét (pl. a szolgáltatásnyújtás, a nyelvtudás és az igazgatás terén), valamint a vonzóbb munkafeltételeket és fizetéseket. 2.3 Az egyes úti célok kedvező sajátosságainak kiemelése A kulturális örökség védelme egy másik olyan kérdés, amely felmerül az idegenforgalmi fejlesztés kapcsán. A kulturális turizmus rendkívüli jelentőséggel bír számos földközi-tengeri régióban. A zarándokutak lényeges elemet képeznek többek között Görögországban, Izraelben, Olaszországban, a megszállt palesztin területeken, Spanyolországban és Törökországban, és arányuk a teljes idegenforgalomban helyenként eléri a 90%-ot. Az olyan testületek, mint az UNESCO, segítséget nyújthatnak a régióknak e téren, mind az anyagi, mind a szellemi örökség így a hagyományok és a kultúrák kapcsán. A földközi-tengeri térség kulturális örökségének megőrzéséről és fejlesztéséről szóló jelentésükben 10, amelyet a január 30-án Bariban rendezett, harmadik plenáris ülésük során 10 CdR 386/2011 rev. 1, megtalálható itt:

11 fogadtak el, az ARLEM tagjai kiemelték, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mind a kulturális örökség védelmében, mind hasznosításának eredményes irányításában kulcsszerepet játszhatnak. Az idegenforgalom tekintetében a kihívás az autentikus élményeket kereső turisták igényeinek kielégítése és ugyanakkor a nekik nyújtott szolgáltatások korszerűsítése. A legjobb megközelítés ezért az lenne, ha szigorúbb várostervezési normákat vezetnénk be azzal a céllal, hogy megvédjük a környezetet, továbbá népszerűsítsük az egyes régiókat tagállami és nemzetközi szinten. 2.4 Az erőforrások védelme és megőrzése A turizmus fejlesztése során az energiahatékonyságot és a fenntarthatóságot fokozottabban szem előtt kell tartani. Kiemelten kell kezelni az energiahatékony közlekedési és turisztikai infrastruktúrákba való beruházást, a hulladék mennyiségének és a szennyezés mértékének a csökkentését, a biodiverzitás megóvását, valamint az új technológiai fejlesztéseknek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklésére való felhasználását. A hatóságoknak ugyanakkor a természetvédő egyesületek támogatását is igénybe kell majd venniük annak biztosítására, hogy a nyilvánosság értesüljön a környezeti problémákról. 2.5 Az idegenforgalmi fejlesztés akadályainak felszámolása Meg kell különböztetni az alábbi két akadálytípust: anyagi jellegűek, mint például a nem megfelelő közlekedési infrastruktúra (akár külső, akár belső közlekedési összeköttetések), az elégtelen turistaellátó kapacitás vagy erőforrás-ellátottság; és a nem anyagi természetű gátak, mind például a beruházások hiánya (és ehhez kapcsolódóan a beruházók vonzására való képtelenség), továbbá a nehézkes vagy koordinálatlan adminisztratív eljárások. Hosszú távú terveket kell készíteni a szereplők együttműködésére, és hatásukat gondosan figyelemmel kell kísérni a turizmus fejlődése és fenntarthatóságának megőrzése érdekében, hiszen ez jelentős nemzeti jövedelemforrás a déli és keleti országok számára. Kiemelendő, hogy ezen átmeneti időszak alatt a legtöbb dél-mediterrán ország fejlődését nem szabad terhekkel gátolni. 2.6 A turizmussal és hatásaival kapcsolatos ismeretek javítása Ahhoz, hogy az idegenforgalmi politikákat kiigazíthassuk és a vállalkozások hatékonyságát fokozhassuk, statisztikai és tájékoztatási eszközök szükségesek a turizmus valamennyi vonatkozását illetően, hogy jobban válaszolhassunk az ágazati szereplők igényeire, megfelelhessünk a turizmussal kapcsolatos kihívásoknak, és tájékoztathassuk a lehetséges érdekelteket a turizmusfejlesztés hasznáról. Ez a fenntartható turizmusfejlesztéssel foglalkozó helyi ügynökségek létrehozását is jelentené, amelyek feladata az lenne, hogy: közvetítőként, illetve koordinátorként lépjenek fel, tájékoztatást és segítséget nyújtsanak az idegenforgalmi szakembereknek, és figyelemmel kísérjék a természetes környezet állapotát (a szennyezettség szintje, talajerózió, a vegyipar hatása).

12 Európában jelenleg van bevezetés alatt az ENPI-SEIS 11 projekt, amely rendszert hoz létre a környezeti adatok megosztására az EU-ban és bővebb szomszédságában. A program partnerországai az uniós tagállamok és az európai szomszédsági politika országai, vagyis: Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Líbia, Marokkó, a Palesztin Hatóság, Szíria és Tunézia. A tagállami statisztikai és környezetvédelmi szervezetek kulcsfontosságú adatokat szolgáltatnak a környezetről, a minisztériumok, ügynökségek, statisztikai szolgálatok és más testületek pedig továbbítják saját statisztikáikat az ENPI-SEIS rendszerbe. Együttműködés zajlik továbbá az UNEP/MAP/Barcelona egyezmény, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága és az EEA (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) tagországai és kooperációs partnerei között. Az európai biodiverzitási információs rendszer (BISE) is alkalmazható a biodiverzitással összefüggő adatok egységes hozzáférési pontjaként az EU és a Földközi-tenger partvidékének egyéb régiói tekintetében. A biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra vonatkozó tények és számok összegyűjtése révén a rendszer összeköttetést létesít a kapcsolódó szakpolitikákkal, a környezeti adatközpontokkal, valamint a különböző forrásokból származó vizsgálati és kutatási eredményekkel A stabilitás és a biztonság garantálása A régiók előtt az a dilemma áll, hogy biztonság szükséges a turizmus fenntartásához, azonban viszonylag kevés hatást tudnak gyakorolni országuk politikai stabilitására. Léteznek azonban lépések, amelyeket megtehetnek a biztonság növelésére saját területükön, különösen a természeti veszélyek kapcsán. Elősegíthetik emellett a gazdasági fejlődést és a társadalmi kohéziót, továbbá bevonhatják a helyi lakosságot a turizmusfejlesztési és örökségvédelmi projektjeikbe, hogy újra egybeforrasszák a helyi közösségeket. A számottevő természeti veszélyeknek vagy politikai zavargások kockázatának kitett régióknak ugyanakkor nem szabad túlzottan a turizmustól függeniük, mivel az ilyen események különösen káros hatást gyakorolnak az ágazatra, és így esetleg drámai következményekkel járhatnak a régió gazdaságának egészére. Szíriában például a felkelés és annak leverése előtt a turizmus nyújtotta a foglalkoztatás és a GDP 12%-át. A turisták csak akkor kezdenek majd visszatérni, amikor a helyzet stabilizálódott. Az arab tavasz során bekövetkezett forradalmak hasonló hatással jártak, még azokban a dél-mediterrán országokban is, amelyeket a konfliktus nem érintett közvetlenül. Azonban mihelyt helyreáll a stabilitás és a biztonság, a turizmus is általában viszonylag hamar újra fellendül. 2.8 Együttműködés kiépítése a fenntartható turizmus fejlesztésének előmozdítására Az ARLEM tagjai teljes mértékben támogatják a Régiók Bizottsága azon nézetét, miszerint az Európai Unió és a mediterrán nemzetek közötti kooperáció fokozandó annak érdekében, hogy ösztönözzük a fenntartható idegenforgalmi modellek és a környezet megőrzését előtérbe helyező szemlélet terjedését, mivel kedvező hatás csak úgy érhető el, ha közösen, egyforma elkötelezettséggel ( ). Lásd a BISE szórólapját, amely itt található: ( ).

13 és felelősségérzettel lépünk fel. 13 Hosszú távú stratégiák fejleszthetők ki más régiókkal partnerségben, illetve támogathatók a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztása, régióközi együttműködés és szakértői értékelések révén. Jó példa erre a PRESERVE 14 projekt, amelyet az Európai Régiók Közgyűlése működtet. Csupán három év alatt a PRESERVE 11 európai régió 13 partnere számára tette lehetővé a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét, helyi stratégiájuk javítása céljával. A partnerek által talált megoldások elemzését követően a fenntartható turizmus 24 sikeres példáját tették közzé részletesen, brosúra formájában, hogy máshol is megismételhetők legyenek. Az innováció felhasználásának köszönhetően a projekt új munkahelyeket és erőforrás-megtakarítást eredményezett, és elősegítette a főbb tapasztalatok továbbadását, hogy más régiók is tanulhassanak azokból. Számos egyéb nemzetközi szervezet létezik, amely támogatni és finanszírozni tudja a fenntartható turizmus fejlődését: Az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) többoldalú partnerség, amely 43 országot foglal magában Európából és a Földközi-tenger medencéjéből. Az UMT-t 2008-ban alapították azzal a céllal, hogy ösztönözze a stabilitást és a jólétet szerte a mediterrán régióban. Számos olyan kezdeményezést folytat, amely közvetve a fenntartható fejlődés előmozdításával kapcsolatos. Elindított egy projektet a földközi-tengeri térség szennyezésmentesítésére, egy másikat pedig kikötők, autóutak és vasutak építéséért, mivel ezek áttételesen előmozdítják a turizmust. Kezdeményezést indított ezenkívül a vállalkozások és különösen a kkv-k fejlődésének támogatására a térségben. A fentiek mellett munkája során küzd a mediterrán övezet elsivatagosodása és éghajlatváltozása ellen. Az EBB (Európai Beruházási Bank) kezdeményezéseket finanszíroz a mediterrán partnerországokban, amelyeket most már összefog a 2002-ben meghirdetett Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz (FEMIP). A FEMIP 2008 óta támogatja a mediterrán régió szennyezésmentesítését, valamint a tengeri és szárazföldi közlekedés fejlesztését célzó projektek megvalósítását. Utalnunk kell itt ELENA nevű projektjére is, amely technikai segítséget nyújt a helyi és regionális önkormányzatoknak az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal összefüggő politikáik kidolgozásában. A Világbank és az EBRD is tud technikai segítséget vagy pénzügyi támogatást nyújtani az idegenforgalmi vállalkozásoknak. Az Egyesült Nemzetek Idegenforgalmi Világszervezete (UNWTO), amely a turizmussal foglalkozó kormányzati szerveket tömöríti, statisztikai adatokat gyűjt össze és tesz közzé, lehetővé téve a turisták áramlásának és a turizmus növekedésének világszintű összehasonlítását. Ösztönzi a globális idegenforgalmi etikai kódex érvényesítését, amelynek célja annak biztosítása, A Régiók Bizottsága véleménye: Európa, a világ első számú turisztikai célpontja, előadó: Ramón Luis Valcárcel Siso, elfogadva a január i, 88. plenáris ülésen (CdR 342/2010 fin), 30. pont. ( ).

14 hogy valamennyi szereplő minél jobban növelje a turizmus társadalmi-gazdasági és kulturális hozzájárulását, és minél kisebbre szorítsa annak esetleges káros szociális és környezeti hatásait. Végül pedig az ARLEM növekvő szerepet játszik az UMT-n belül, és fokozta együttműködését az uniós intézményekkel, főként az Európai Bizottsággal, amely végrehajtotta a CIUDAD ( Cooperation In Urban Development And Dialogue ) [Városfejlesztési együttműködés és párbeszéd] programot 15 az alábbi, a városokat célzó területeken: környezeti fenntarthatóság és energiahatékonyság, fenntartható gazdasági fejlődés és a társadalmi különbségek mérséklése, helyes kormányzás és fenntartható városfejlesztési tervezés. Az Európai Bizottság nemrégiben kérte ki az ARLEM véleményét új, Környezetbarátabb, energiatakarékos mediterrán városok nevű projektje koncepciókialakítási szakaszában, és lehetőséget nyújtott az ARLEM titkárságának, hogy megfigyelőként részt vegyen az irányítóbizottság ülésein. A projekt célja, hogy a mediterrán régió helyi önkormányzatait képessé tegye arra, hogy fenntarthatóbb helyi politikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, például a Polgármesterek Szövetségéhez való csatlakozás révén, kidolgozva a fenntartható energiára vonatkozó megfelelő cselekvési terveket. Szinergiák keresendők emellett ban az ARLEM és a Régiók Bizottsága Természeti erőforrások (NAT) szakbizottsága között, amelyhez a turizmus területe tartozik, és amely véleményt fog kidolgozni a tengerparti és tengeri turizmusról a közeljövőben az Európai Bizottság által kiadandó közleményről. A központi és a helyi hatóságok közötti különféle partnerségek koordinálása az eredményes tudástranszfert is elő fogja mozdítani. A legsikeresebb tapasztalatoknak a bevált gyakorlatok átadását célzó nemzetközi partnerségekhez kellene vezetniük. Emellett környezetvédelmi téren az ARLEM pártolja a nemzeti és a helyi politikák ötvözését az éghajlatváltozás területi megközelítésének (TACC) elfogadásán át, amely a területfejlesztés támogatására és a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére fog törekedni. A cselekvési programok megvalósításáért felelős testületek csak korlátozottan jutnak hozzá a forrásokhoz, ami akadályt jelent. Fontos ezért innovatív rendszereket kialakítani a hosszú távú finanszírozáshoz, és biztosítani, hogy a vonatkozó információk elérjenek a régiókba, hogy ezek jobban kihasználhassák az elsősorban az Európai Unió és nemzetközi testületek részéről rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat ( ). CDR _00_02_TRA_TCD EN-IZ-EW/IM/od