Közművelődés és felnőttképzés Az andragógus és a művelődésszervező szakma kapcsolatáról

Átírás

1 Kraiciné Szokoly Mária Változások a kultúraközvetítők képzésében 2008 A magyar kultúra és civil társadalom elmúlt fél évszázados fejlődését meghatározóan befolyásolta az a tény, hogy az 1960-as évek óta az ország három nagy egyetemén és több mint tíz főiskoláján folyik közművelődési szakemberképzés. E szakma, hivatás, professzió tartalmáról és a felsőoktatásban folyó népművelés-, közművelődés- és művelődésszervező szakos képzésről sokszor és sokan vitatkoztak. Ez azonban nem igazán nyugtalanította a szakma és a szak iránt érdeklődőket, egészen tavaszáig, amikor is a Bolognai folyamat néven ismertté vált változássorozat, az Európai Felsőoktatási Térséghez történő csatlakozás kapcsán megszűnt a művelődésszervező szak, s helyét bizonyos értelemben - átvette a magyar felsőoktatásban újnak számító andragógia szak. Az új szak megjelenése jól tükrözi azt a tényt, hogy az EU csatlakozás ténye Magyarországon is reflektorfénybe állította a felnőttoktatással hivatásszerűen foglalkozók képzésének kérdését. Magyarországon bár sok ezren művelik a kilencvenes évek végéig nem volt államilag elismert andragógus szakma és felsőoktatási intézmény, amely e szakképzést volt hivatott ellátni. 1 Az andragógia szak megjelenéséig andragógusnak azokat a kulturális szakembereket tekintették, akik művelődésszervező szakokon végeztek és így több szemeszteren keresztül tanulnak andragógia történetet, -elméletet és -módszertant. Más felsőoktatási szakokon beleértve a pedagógia szakokat is andragógia kurzus nem volt sem kötelező, sem fakultatív formában. A felnőttek oktatásával foglalkozó pedagógusok többsége ma is főállásban a közoktatás intézményrendszerében dolgozik, így elméleti és gyakorlati tudását, a tanítás módszertanát és ethoszát is innen hozza. A felnőttképzés sajátosságaival, módszertani kérdéseivel pedig többségük a gyakorlatban szembesül, a felnőttoktatói professzió műveléséhez szükséges ismereteket és kompetenciákat tapasztalati tanulás útján, autodidakta módon szerzik meg. Nem véletlen tehát, hogy a művelődésszervező szakma és a felnőttképzés hivatása Magyarországon hosszú éveken át összemosódott, szétválasztására a szűk szakmai grémiumokon kívül senki nem tett erőfeszítést egészen a évi felnőttképzési törvény megjelenéséig. Ekkor ugyanis az intézményi akkreditáció során fontos, megválaszolandó kérdéssé vált az akkreditálandó felnőttképző szervezet vezetőjének andragógiai végzettsége. Közművelődés és felnőttképzés Az andragógus és a művelődésszervező szakma kapcsolatáról A köz művelődésén általában a társadalom minden egyes tagja számára elérhető, rendszerint közösségek által elfogadott és támogatott, szabadidőben, önkéntes alapon történő ön- és műveltségfejlesztő folyamatot értjük. Egyéni és csoportos formában intézményes, vagy civil szervezetek keretei között - jelentheti tudományos, művészeti értékek elsajátítását, az értékes szabadidő eltöltés lakóhelyhez kötött és mobil (turizmus) formáit, a művelődés, az önkifejezés, a felnőttkori tanulás, a közösségfejlesztés, a szórakozás, a rekreáció valamennyi formáját. Mit értünk valójában a népművelő, a közművelő, mai szóhasználattal a ben jelent meg a magyar felsőoktatási piacon a felnőttoktatási szakértő szakirányú továbbképzési szak (12/1997. (II.18)MKM, amely államilag elismert andragógia képzettséget ad. 1

2 művelődésszervező, vagy a közművelődési menedzser szakmán, hivatáson, amely a magyar szóhasználatban hagyományosan jelenti a felnőttek művelődésével, ismeretszerzésével, tanulásával hívatásból foglalkozók, az andragógusok körét is. A kultúra munkásai a társadalmi problémák iránt fogékony, rendszerint elhivatott értelmiségiek, akik a társadalom ütőerén tartják kezüket, érzékelik és lereagálják a társadalmi folyamatokat, s a közművelődési munkakörök bármelyikét hivatásnak tekintik (művelődési folyamatok animálása, közösségépítés, az emberek boldogulásának kulturális eszközökkel történő elősegítése, a kulturális hagyományok átadása, építése stb.). A közművelődési szakemberek szerepfelfogása 2 függ az iskolától, a foglalkozástól, az értékválasztástól, de feltehetően független a tevékenységstruktúrától, demográfiai, vagyoni helyzettől. A tisztán ismeretszerzési célzatú felnőttképzés és a rekreatív-szórakoztató művelődés szervezése egyaránt összetett tevékenység, többszörös érdekeltségű probléma 3, amely Magyarországon az 1867-es kiegyezés óta gyorsabb vagy lassabb mértékben, de szinte töretlen fejlődést mutat. A szakma megnevezése 1945 után gyakorta változott: a második világháborút követő népművelés fogalmát között, rövid időre felváltotta a szabadművelődés fogalma, majd a 60-as évek végén új szemlélet kialakulását jelezte a közművelődés fogalmának általánossá válása, majd törvényre emelkedése 1976-ban. A közművelődésben dolgozókat ennek megfelelően népművelőnek, közművelődési szakembernek nevezték, manapság a civil társadalomban és a kulturális vállalkozásokban dolgozó szakemberekkel együtt művelődésszervezőnek, kulturális menedzsernek nevezik 4. Ide tartoznak természetesen a kultúraközvetítés intézményeiben dolgozó kultúraközvetítők, azaz a könyvtárosok, a muzeológusok, a színházak, galériák, koncerttermek a könyv- és lemezkiadók munkatársai, az írott és elektronikus média munkatársai és nem utolsó sorban a felnőttoktatásban tevékenykedő andragógusok és oktatásszervezők, annak ellenére, hogy az 1997-es törvény ezek közül többet nem nevesít. A törvény szerint a közművelődés a polgárok iskolán kívüli, öntevékeny, önművelő, megismerő, kultúraelsajátító, művelődő és alkotó célzatú cselekvése, amely együttműködésben, közösségekben valósul meg. 5 A közművelődési intézmény pedig a lakosság közösségi közművelődési tevékenységéhez erre a célra alapított, fenntartott, működtetett, megfelelő szakmai, személyi infrastrukturális feltételekkel és alapító okirattal rendelkező költségvetési szerv vagy egyéb fenntartású intézmény. Ettől megkülönbözteti a közösségi színtér fogalmát, amely szerint ez a helyi lakosság rendszeres vagy alkalmi közművelődési tevékenységének, a lakosság önszerveződő közösségeinek támogatása érdekében önkormányzati fenntartásban, önkormányzati társulásokban, vagy közművelődési megállapodás alapján működtetett, erre a célra alkalmassá tett és üzemeltetett, adott helyen rendszeresen működő intézmény vagy egyéb jogállású létesítmény (helyiség-együttes, épület). A közművelődés és a felnőttképzés feladatai és intézményrendszerei, amelyről a magyar parlament 1976-ban, 1997-ben, illetve 2001-ben hozott törvényt i sok szálon kapcsolódnak egymáshoz, kapcsolatuk sokféle megközelítésben tanulmányozható. A magyar művelődéspolitika a felnőttképzést hagyományosan a közművelődés egyik, jelentős területének tekinti, annak ellenére, hogy a felnőttképzés mind tartalmát, mind intézményrendszerét tekintve önálló a gazdasághoz szorosan kötődő politikával, sajátos elmélettel és módszertannal rendelkező terület. Nem erősítette meg a felnőttképzés közművelődésben 2 Hidy P.: Művelődésszervezők pályaképe c (Pethő L., A felnőttoktatás fogalmának változásai In: A felnőttképzés új útjai p. Lifelong Learning Füzetek 1. Debreceni Egyetem 2002.) 4 Részletesebben lásd. T. Kiss Tamás: A népnevelőtől a kulturális menedzserig. Új Mandátum Bp Évi CXI. Tv. 1. Sz. mell. q.) 2

3 betöltött jelentős szerepét egy, a művelődési házak tevékenységét vizsgáló évi kutatás 6 sem, amelyben a művelődési házak a felnőttképzést tevékenységi listájukon tizedikként jelölték meg. Kulturális szakemberképzés a felsőoktatásban A társadalmi esélyegyenlőség növelését célzó kultúraközvetítő tevékenységek oktatóinak szakmai képzése Európában viszonylag új keletű, csak a XX. század elejére datálható. A közművelődés korai, XIX. századi időszakában Angliában, Németországban és Dániában a civil-egyesületi kezdeményezésként a felnőttek körében indult tanfolyamokat elismert egyetemi professzorok, vagy elkötelezett és odaadó katolikus papok, protestáns lelkészek szervezték és vezették. A múlt század ötvenes éveiben a művelődési folyamatok intézményesültek, az önkéntes művelők mellett egyre meghatározóbb szerepet kaptak a szakterület professzionális szereplői.a kultúraközvetítők felkészítése elsőként 1918-ban, a társadalmi-kulturális fejlődésben évszádos elmaradását gyorsan leküzdeni szándékozó Szovjet-Oroszországban indult, ezt követte Anglia 1920-ban, majd az Amerikai Egyesült Államokban is professzióvá vált a szakma, és 1946-tól már ott is képeznek kulturális szakembereket ben Finnország is felzárkózik az említett országokhoz. A hazai népművelés és öntevékeny művelődés korai időszakában elsősorban az értelmiség játszotta a fő szervező-oktató szerepet, egészen a szakmásodás megindulásáig március 13-án szeptemberi kezdéssel engedélyezte az Oktatási Minisztérium a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén az egyetemi népművelő szak ( C szak) első elindítását. A belső fejlődés eredményeként 1970-ben a népművelésközművelődés B szakká vált, amelyet 1984-től már három éves, hat szemeszteres, levelező tagozatos képzési formában is indított az egyetem ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Népművelési-, később Közművelődési Tanszéki Szakcsoportja sikeresen kezdeményezte és indította el az öt éves, egyetemi szintű, A szakos népművelő képzést nappali és esti tagozaton, majd 1962-től levelező tagozaton is és csaknem három évtizeden keresztül képzett szakembereket a magyar közművelődés, a tömegkommunikáció és a felnőttképzés számára. Az egykoron itt végzett hallgatók közül sokan vezető államigazgatási beleértve miniszteri, államtitkári pozíciókat, intézményvezetői, menedzseri feladatokat láttak és látnak el a kulturális élet és a felnőttképzés legkülönfélébb területein ban a főiskolai szintű, négyéves nappali és a levelező tagozatos népművelés, majd egy évtizeddel később a művelődésszervező szakos nappali, majd levelező tagozatos képzés jelent meg a választható szakok sorában től a főiskolai szakot az ELTE mai szervezeti keretein belül két főiskolai karon is indították (TFK, TÓFK). A szak folyamatos tartalmi és strukturális átalakulását segítette, hogy 1962-ben Szombathelyen, 1963-ban Debrecenben, majd más tanár- és tanítóképzőkben nagy létszámú szakirányú (népművelő) főiskolai képzést indítottak. A hetvenes években Egerben, Szegeden, Nyíregyházán, Sárospatakon, Pécsett, Győrben, Esztergomban, Budapesten, Jászberényben, Kaposváron és Dunaújvárosban vezették be a szakot. A tömeges főiskolai képzés amely mindenütt nappali és levelező tagozaton is folyt, alapot adott az egyetemi kiegészítő, levelező képzés, a művelődési és felnőttképzési menedzser szak kiteljesedéséhez. A művelődési és közoktatási miniszter az /92. XIII. számú határozatában foglaltak szerint (1992. július 17.) a JPTE-n indulhatott el az egyetemi képzés művelődési és felnőttképzési menedzser szakon, amely már BA+MA képzésre 6 Pordány Sarolta: A felnőttoktatás a közművelődésben. In: Funkciók és szerepek az ezredfordulóm III. Közművelődési Nyári egyetem Szeged

4 tagolódott. A BA képzés alapját a /1993.XIV. számú (1993. augusztus 2.) művelődési és közoktatási miniszteri határozat adta. A képzésben három éves BA (művelődésszervező) és az arra épülő kétéves MA képzési modell érvényesült, amely megfelel a mai, a bolognai folyamat szerint kialakult felsőfokú képzési struktúrának re 16 képzőhelyen folyt művelődésszervező képzés, ami azt jelzi, hogy a szak megrendelői körében népszerűvé és piacképessé vált. Az elhelyezkedési mutatók messze megelőzték a pedagógusi munkakörben alkalmazható diplomások esélyeit. A szak és a képző intézményrendszer fejlődése összhangban volt minden kor társadalmi kihívásaival. Kutatások igazolták, hogy a szak tartalmi változásaiban az európai fejlődési trendeket követte, s a hetvenes évektől a nyugat-európai felnőttképzéssel együtt szervesen fejlődött máig. A kulturális mediátor (Ma) mester szak A kulturális munkaerőpiacon az okleveles művelődésszervezők jogutódai a kulturális mediátor szakemberek lesznek, akinek képzése az Európai Felsőoktatási Térség egyetemeihez hasonlóan Magyarországon is várható az alapítás alatt álló kulturális mediátor Ma szak keretében. Az új szak többek között - az andragógia Ba szakon végzetteknek nyújt továbbtanulási lehetőséget. A kulturális mediátor szak szándéka szerint a művelődésszervező szak jó hagyományira kíván alapozni, de tartalmában és formájában az új évezred kihívásaihoz illeszkedik és kimenetet jelenthet például a neveléstudományi és szociológiai doktoriskolai képzések felé is. A szakképzés kialakulása idején a pedagógia, a pszichológia, a politikatudományok, kultúrfilozófia határozták meg a képzés tartalmát. A hatvanas években a szociológia, a kommunikáció-elmélet, vezetéselmélet, az andragógia, a hetvenes évtizedben a szakszociológiai ágak kulturális és rétegaspektusú interdiszciplinái hagytak nyomot a tartalomban. A nyolcvanas években a társadalomföldrajz, településfejlesztés, néprajz, a kilencvenes években a közgazdaság és kultúra tudományainak interdiszciplináival (művelődés-gazdaságtan, nonprofit szektor, vállalkozás-gazdaságtan, humán erőforrás fejlesztése,) erősödött a felkészítés, a civil társadalom kutatás kapott hangsúlyt.. Az ezredforduló környékén a kultúraközvetítő médiumokkal, kulturális turizmussal foglalkozó szakismeretek, alkalmazott tudományok, az európai integrációt segítő, majd az EU működését bemutató elméletek-tárgykörök ( Európa-tanulmányok, humán erőforrás fejlesztés, multikulturális jelenségek vizsgálata)gazdagították a képzés szakanyagát. A szakképzés alakulásának-fejlődésének folyamatában egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a művelődési menedzsment ismeretek oktatása, valamint az inter- és multidiszciplinaritás. A kulturális mediátor mesterszak épít a korábbi művelődési és felnőttképzési menedzser és az egyetemi művelődésszervező szakok eredményeire, ugyanakkor meg kíván felelni az Európai Unió kulturális sokszínűsége által támasztott képzési céloknak, oktatási igényeknek. A művelődési menedzser - kulturális menedzser - kulturális-mediátor szakmai tartalommal számos európai országban folyik MA szintű képzés, többek között az alábbi helyeken: - Jagellonian University Krakow: Cultural Management; - Cambridge Ashcroft International Business School:Cultural and Art Management - Canada: University of Victoria: MA in Cultural Resource Management - University Of Illinois: MA in Community Arts Management - City University, London: Cultural Policy and Management; - Dartington College of Arts: Arts Management; 4

5 - Northumbria University Newcastle, School of Arts and Social Sciences: Cultural Management; : MA in Heritage Education and Interpretation - Helsinki University of Technology: Language and Culture Mediator (angolul); - Syddansk Universiteit Language and Culture Mediator (angolul és németül) - Utrecht University: Cultural Management /Mediamanagement - Leiden, Universiteit: kormányzati kommunikáció; - Institut für Kulturelle Infrastruktur Sachsen, Görlitz Unesco Studiengang: Kultur und Management - Universität Palackého, Olomouc: Bürgerkunde ; - Univesita degli Studi Friderico II. di Napoli: kulturálismenedzser - Universidad de Navarra: kulturális menedzser - Barcelona University: MA in Communication and Cultural Heritage - Universitè Pierre Mendez France Grenoble: mediation culturelle; - Universitè Lumière Lyon 2: mediation culturelle. A mesterszak társadalmi igénye, támogatottsága valós. A magyarországi kulturális átalakulás folyamataiban elmaradás tapasztalható a gazdasági és társadalmi modernizáció területeihez képest, holott a kitörés nem lehetséges a társadalom mentális, civilizációs, kulturális szöveteinek megerősítése nélkül A kulturális mediátor mesterszak jelentőségét a kulturális modernizáció kérdéseinek globális felértékelődése jelzi. A társadalmi integráció megteremtésének feladatai egyre problematikusabbak, amelyeket a globalizációs jelenségek, a migrációval együttjáró kulturális horizontok, a tér-idő keretek valódi és mediatizált változásai csak felerősítenek. A differenciálódó életvilágok, réteg- és csoportkultúrák, a velük párhuzamos értékek, nyelvek, kódok, megértési-értelmezési perspektívák közötti tolmácsolás, közvetítés, a konfliktusok feloldása egyre sürgetőbb társadalmi igény. Ebben a kontextusban a mediáció: a közvetítésnek, a kapcsolatok kidolgozásának, az értékek kölcsönös átvételének, a dialógusteremtésnek, a kreatív találkozásoknak, a szinergikus együttműködéseknek az eszköze és módszere, amely a különféle társadalmi csoportok és intézményi kontextusok ismerete mellett értelmezhető a kultúra különböző rétegeire és alkotó-közvetítő technológiáira is. A multikulturális társadalmakban csoportkultúrák együttélése sokszor a csoportidentitások közötti küzdelmeket jelenti. A kisebbségi, a lokális, a nemzeti kultúrák egyre élesebben reagálnak a kultúra globalizációs jelenségeire is. A társadalom átalakításban gondolkodó szereplőknek, így a politikai erőknek, államnak, civil mozgalomnak egyaránt szüksége van a kulturális politika társadalmi relevanciáját átlátni tudó szakemberre, a kulturális diskurzusok értőire.. Az Európai Unió tagországain belül formálódó különféle nemzetközi együttműködési projektek tervezése és megvalósítása igényli a kultúra mediátorokat, projekttervezőket és menedzsereket. A nyitott, globalizált világban való létezés, s szerepkeresés igényli a szélesebb horizontokban is működni tudó kulturális szakemberek nagyobb arányát, a településszintek teljes mélységében. A modernizációs törekvések, az állami reformok is megtörnek, hatékonyságukban sokat veszítenek azon, hogy a kulturális-társadalmi beágyazódást, a kulturális diverzitást figyelembe vevő mediálás hiányzik, s a transzformálást segítő intézmények létét alulértékelik. A hátrányos helyzetű és leszakadó társadalmi rétegek tudás- és kompetenciahiányainak csökkentése nonformális színterek megteremteni tudásával, s a hagyományostól eltérő közvetítő eszközökkel kísérelhető meg. Az állampolgári demokratikus társadalmi cselekvések ösztönzése, a közösségi kompetenciák fejlesztése, a lokális kulturális és társadalmi kohézió 5

6 facilitálása szintén olyan kihívás, amely kulturális szakemberek jelenlétét igényli a városnegyedek rehabilitációjához, vagy a falusi deprivált térségek felélesztéséhez. Az élménytársadalomban a kulturális, rekreációs és művelődési szolgáltatások az igényes individuumok létező szükségleteire válaszolnak. A kultúra mediátor a kultúra hasznosítására, értékesítésére, kereskedelmi-üzleti közvetítésére, a kulturális örökség kezelésére, a szolgáltatás-menedzsment és a kulturális-ipari akciók kezdeményezésére, vezetésére alkalmas szakember. A szak a fejlődése folyamán egyre szélesebb kulturális piaci területet fed le. A kulturális intézményrendszer gazdagodásával, a kultúra és más működési szférák kapcsolatában keletkező, új szükségleteket kielégítő szervezetek születésével új piaci-társadalmi igényekre válaszol a képzés. A kulturális mediátorok az alábbi intézményekben, szervezetekben kaphatnak munkát: - az állami-önkormányzati közművelődési szférában a rendszerváltás évéhez képest ezerháromszáznál több új közművelődési célú kulturális intézmény: faluház, művelődési ház, közösségi ház jött létre, amely hagyományos munkaterület szakembereink számára (1990: 2391; 2002: 3320; 2005: 3661 intézmény) Mindezek mellett mint a művelődési otthonokkal rokon intézmények, a teleházak, kistérségi kulturális információs központok, múzeumok, (múzeumi mediáció) kínálnak álláshelyeket; - a közoktatásban mint iskolai szabadidő szervezőket alkalmazzák végzettjeinket, akik nem csak a művelődési rendezvények megszervezésére, hanem projektek kidolgozására és vezetésére is alkalmasak - a felnőttoktatási szervezői feladatköreiben PR, minőségbiztosítás, rendezvényszervezés,- projektirodák, pályázati irodák keresettek végzettjeink; - tömegkommunikáció ( helyi, kistérségi, regionális újság, televízió és rádió) írott és elektronikus változatai lokális, kistérségi, megyei és regionális szinten nagy számban alkalmazzák a társadalmi kérdések iránt fogékony egyetemi művelődésszervezőket/mediátorokat, illetve az országos média szakembereinek jelentős százaléka szerez kiegészítő szakjainkon diplomát; - közigazgatási intézmények minisztériumok, önkormányzatok apparátusában és vezetői között egyaránt ott találjuk korábban végzett kollégáinkat; (települési kulturális referens, ifjúsági referens,kulturális szakértő, települési kulturális projektmenedzser) - a robbanásszerűen fejlődő nonprofit szektor: (egyesületek, alapítványok, ban nonprofit szervezet, ebből több, mint kizárólag kulturális és oktatási és szabadidős művelődési feladatokat végez) egyre erősödő foglalkoztató. A szektor folytonosan növekszik, s képzettjeinknek ez az egyik legfontosabb elhelyezkedési területe; - politikai és mozgalmi szervezetek alkalmazzák a végzetteket szakértői, szervezeti vezetői munkakörökben; - a korszerű képzést indokolja az is, hogy a kulturális vállalkozások száma nő. A kulturális vállalkozások vezetésére menedzser szemléletű kulturális szakemberek szükségesek; - az Európai Unióhoz csatlakozva szükség van olyan nemzetközi kulturális kommunikáció és az élethosszig tartó tanulás LLL terén képzett szakemberekre (multiplikátorok) is, akik hazánk és az EU szervezeteinek és országainak együttműködését szakszerűen képesek koncipiálni és biztosítani. A nagy EU-s 6

7 2008. november 3. vidékfejlesztő projektek szakmai team-jeiben kultúrához, társadalmi csoportokhoz értő szakemberre is szükség van hatékonyság emelése tekintetében (Kistérségi társulások intézményeiben beosztott vagy vezető munkakörök, regionális fejlesztő szervezetekben kulturális projektmenedzserek, nemzetközi projektek ügyvivői) 7

8 i