TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS FOLYÓIRAT

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS FOLYÓIRAT"

Átírás

1

2 TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS FOLYÓIRAT Augusztus én Brightonban ülésezett a WORLD SF nemzetközi sci-fi szervezet vezetősége. Magyar részről Kuczka Péterrel együtt képviseltük a hivatásos sci-fi írók, képzőművészek, kiadók, filmesek szövetségének itthoni tagozatát. A tengerparti Metropole-szálló legfelső konferenciaterméből, a Starlit roomból megkapó kilátás nyilt a szürke, háborgó tengerre. A sok ország sok küldötte között ott voltak a korábbi elnökök, Harry Harrison és Brian W. Aldiss is. Mi mégis legjobban a Sztrugackij testvéreknek örültünk, akik először jelentek meg a konferencián, nagy tapsvihart aratva, s végre megérkezett a testvéri finn nép küldötte is, Pekka Supinen, aki mindjárt megajándékozta angol nyelvű fanzinjával a jelenlevőket. Egy nemzetközi szervezet akkol él, ha terjeszkedik, s minden új ország csatlakozása ünnepnek számít, hát még akkor, ha éppen a finnekről van szó, akikkel mindjárt meg is állapodtunk egy finn Galaktika-szám öszszeállításáról! Gianfranco Viviani, a WORLD SF olasz elnöke bemutatta a régen megálmodott WORLD SF JOURNAL első, angol nyelvű számát, s a szervezeti, ügyrendi kérdéseken túljutva sok szó esett a jövőről s a jövő évi budapesti konferenciáról, melynek megrendezése nagy felelősséget ró ránk. Számos dijat osztottak ki, a gyönyörű névsorból most csupán a Sztrugackij testvéreket említem, és persze Kuczka Pétert, akinek nemzetközi tekintélye nagymértékben szerepet játszott abban, hogy szocialista ország kapta meg a WORLD SF soron következő kongresszusának rendezési jogát. Nem egészen egy év múlva tehát Budapesten találkozik és választ új vezetőséget az immár tízéves szervezet, s feltehetőleg ez lesz az első alkalom arra is, hogy a szocialista országokból népesebb íródelegációk vehessenek részt a konferencián. Tehát viszontlátásra ban Budapesten, s 1989-ben, ha igaz a hír, Pekingben, hiszen Kínában a beszámolók szerint hatalmas érdeklődéssel fordulnak a science fiction felé.

3 John Christpher Egyetlen fűszál sem (Harmadik, befejező rész) 4 Fencsik Flóra ford. Anatolij Iljin A kisérlet 31 Földeák Iván ford. FILM, TV, VJIDEO Novemberi filmbemutató 35 A halott ember levelei Filmhírek Grog Bear Vérzene 38 F. Nagy Piroska ford. Phyllis Qotlleb Tsuf Alef 51 F. Nagy Piroska ford. MŰHELY Weinbrertner Rudolf: Az a fránya jövőbe látás 62 Várkonyi Tibor: Alapítvány Georgij Zsavoronkov: Átlépünk elegánsan a huszonegyedik századba N. Sándor László ford. Várkonyi Tibor: Nézőpont kérdése Andor György A macska 68 Clark Darlton A hiba Weinbrenner Rudolf ford. Adalberto Cersosimo A szél-toroki ütközet 77 Kléner Gizella ford. KÖNYVEKRŐL Mátyás István: Az űrkori dalnok meséje 82 Szentmihályi Szabó Péter: A sci-fi misztikuma Trethon Judit: A világosság fiai és Mózes John Brunner A védöszent 84 Fencisik Flóra ford. KÉPREGÉNY Szabó László Róbert: Hörpölin és Hupcihér kalandjai 93 Rafael A. Ziemkiewloz A bázis 96 Nemere István ford. Jurij Glazkov A tükörbolygó 104 Bazsó Márton ford. A borító Jenkovszky Iván munkája

4 John Christopher Egyetlen fűszál se III. IX Reggel mindenkin érződött a rosszkedv. John elmondta nekik, hogy Pirrie lelőtte Millicentet, de a gyerekeket abban a hitben hagyta, hogy baleset történt. Rogernek mindent elmesélt, az a fejét rázta: Ez aztán hidegvérű alak! Mi aztán jól bevásároltunk ezzel az emberrel, mi? Be bizony felelte John. Gondolod, hogy bajod lesz még vele? Addig nem, amíg hagyom, hogy a maga útját járja mondja John. Szerencsére eléggé szerények az igényei. Úgy érezte, joga van megölni a saját feleségét. Később, amikor a folyóban mosakodott, Ann jött le hozzá. Megállt John mellett, és nézte a rohanó vizet. A nap besütött a völgybe, közvetlenül fölöttük azonban nagy és sűrű felhők tornyosultak. Hova tetted a holttestét? kérdezte Ann. Mondd meg, mielőtt leküldöm a gyerekeket mosakodni. Messze innen. Nyugodtan leküldheted őket. Az asszony kifejezéstelen arccal nézett rá: Elmondhatnád nekem, mi történt. Pirrie nem az a fajta, akinek a kezében véletlenül sül el a fegyver, vagy aki ok nélkül öl. John elmondta, nem titkolt el semmit. És ha Pirrie nem jelenik meg abban a pillanatban? John vállat vont: Azt hiszem, visszazavartam volna Millicentet. Mit mondhatok még? Semmit. Most már egyre megy. Hirtelen férjének szegezte a kérdést: Miért nem mentetted meg? Nem tudtam megmenteni. Pirrie már elhatározta magát. Csak azt értem volna el, hogy engem is megöl. Te vagy a vezér mondta keserűen Ann. Továbbra is csak állsz majd, és nézed, hogyan gyilkolják meg egymást az emberek? John ránézett, és hűvös hangon válaszolt: Azt hittem, neked és a gyerekeknek többet ér az én életem, mint Millicenté. Most is így hiszem, akár egyetértesz ezzel; akár nem. Egy pillanatig némán néztek farkasszemet, azután Ann lépett egyet feléje. John elkapta. Ann ezt suttogta: Kedves, ne haragudj. Tudod, hogy nem gondoltam komolyan. De ez az egész olyan szörnyű és egyre rosszabb. Így megölni egy feleséget Miféle élet vár ránk? Majd ha Vakvölgybe érünk Pirrie akkor is velünk lesz! Jaj, John, muszáj velünk lennie? Nem nem veszíthetnénk el őt valahogyan? Túl sokat szorongsz nyugtatta John. Pirrie meglehetősen törvénytisztelő. Azt hiszem, évek óta gyűlöli már Millicentet. Túl sok vérontás történt az utóbbi időben, talán ez ment az agyára. A Völgyben minden más lesz. Meglesz a magunk törvényes rendje. Pirrie alkalmazkodik majd. Biztos? John megsimogatta az asszony karját: Te. Hogy érzed magad? Már nem olyan rossz? Ann a fejét rázta: Nem annyira. Az ember mindenhez hozzászokik, még az emlékedhez is. Hét órára indulásra készen együtt voltak valamennyien. Az eget elborító fellegek közt kék rések látszottak, de kelet felé húzódtak, és eltakarták a napot. Nem valami ígéretes idő jegyezte meg Roger. Túl nagy meleg nem is lenne jó mondta John. Hegymászás vár ránk. Minden rendben? Pirrie így szólt: Szeretném, ha Jane velem gyalogolna. Rábámultak. A kérés oly furcsa volt, oly értelmetlen. John nem tartotta szükségesnek, hogy a csapat valami meghatározott rendben gyalogoljon, mindenki úgy bandukolt, ahogy neki tetszett. Jane automatikusan ismét Olivia mellett helyezkedett el. Miért? kérdezte John.

5 Pirrie rezzenéstelen tekintettel nézett körül a kis körben: Talán másként kellett volna fogalmaznom. Elhatároztam, hogy feleségül veszem Jane-t, már amennyit ez a fogalom jelent most. Olivia hangja éles volt, teljesen elütött szokott modorától: Ne legyen nevetséges! Szó se lehet róla! Pirrie nyugodtan válaszolta: Én nem látom akadályát. Jane hajadon lány, én meg özvegyember vagyok. John tágra nyílt, átható tekintettel nézte Pirrie-t, John képtelen volt kiolvasni bármit is a tekintetéből. Ann szólalt meg: Mr. Pirrie, maga az éjjel megölte a feleségét. Ez nem elég nagy akadály? A fiúk megbűvölten figyelték a jelenetet; Mary elfordította a fejét. John elgyötörten gondolta: ostobaság volt azt hinni, hogy ebben a világban megőrizhető lenne az ártatlanság bármi fajtája. Nem felelte Pirrie, én ezt nem tekintem akadálynak. Roger így szólt: Azonkívül maga ölte meg Jane apját. Szerencsétlen szükségszerűségből bólintott Pirrie. Biztos vagyok benne, hogy ezt Jane is belátta már. Javaslom, egyelőre ne foglalkozzunk a dologgal mondta John. Jane tudja a maga szándékait, Pirrie. Gondolkodhat felőlük egy vagy két napot. Nem nyújtotta ki a kezét Pirrie. Gyere ide, Jane. Jane csak állt, tovább bámulta. Olivia szólalt meg: Hagyja őt békén. Hozzá ne érjen. Már épp elég rosszat tett éneikül is. Pirrie oda se figyelt rá. Elismételte: Gyere ide, Jane. Nem vagyok fiatal ember, nem is különösebben jóképű. De gondodat tudom viselni, s ez több, mint amit fiatal férfiak tehetnének az adott körülmények között. Ann megkérdezte: Gondját viselni vagy megölni? Millicent számtalanszor megcsalt mondta Pirrie, és most is meg akart csalni. Csak ez az oka annak, hogy most nem él. Ann ámulva válaszolt: Úgy beszél, mintha a nők másféle lények lennének, alacsonyabb rendűek. Sajnálnám, ha te is így vélekednél, Jane mondta udvariasan Pirrie. Gyere velem. Mind némán figyelték, amint Jane lassan oda lépkedett, ahol Pirrie várta. Pirrie a kezébe vette a lány kezét, és így szólt: Jól ki fogunk jönni egymással. Ne, Jane! kiáltott a lányra Olivia Ne tedd! És most indulhatunk, azt hiszem mondta Pirrie. Roger, John! kiáltotta Olivia. Lépjetek közbe! Roger ránézett Johnra: Nem hiszem, hogy beleszólhatnánk. És ha Maryről lett volna szó? kérdezte Olivia. Janenek ugyanannyi joga van, mint bármelyikünknek. Csak az időnket vesztegeted, Olivia mondta John. Más világban élünk. A lány a saját szabad akaratából ment oda Pirrie-hez. Ehhez nincs mit szólni. Most pedig indulás. Ann mellette gyalogolt a sínek mentén. A völgy élesen beszűkült előttük, az északra vezető út elébük kanyarodott. Van valami iszonyatos Pirrie-ben mondta Ann. Hidegvér és kegyetlenség. Szörnyű gondolat, hogy azt a kislányt a kezére adtuk. A lány önként ment hozzá. Mert félt! Ez az ember gyilkos. Mindnyájan azok vagyunk. Nem ugyanúgy. Meg se kísérelted megakadályozni! Rogerrel megakadályozhattátok volna. Ez nem olyan volt, mint ami Millicenttel történt. Közvetlenül Pirrie mellett álltál. És a fegyvere nem volt kibiztosítva. Mindketten lelőhettük volna Pirrie-t. Hát akkor? Ha tíz Jane-ünk lett volna, és Pirrie mindet megkívánta volna, megkaphatta volna mindet. Pirrie többet ér számunkra, mint amennyit azok érnének. És ha Maryről lett volna szó, ahogyan Olivia mondta? Pirrie rám lőtt volna, még mielőtt szóba hozza. Tegnap éjjel is megtehette volna, méghozzá könnyűszerrel. Igaz, én vagyok itt a vezér, de a kölcsönös megegyezés tart össze bennünket. Amíg tart ez a megegyezés, egyre megy, hogy a félelem táplálja, vagy nem. Pirrie meg én nem veszélyeztetjük egymást; mindketten tudjuk, hogy a másikra szükség van. Ha bármelyikünk kidől, az kétségessé teszi, eljutunk-e a Völgybe, vagy se. Ann feszülten tette fel a kérdést: És ha odaérünk vajon kész vagy-e ott elbánni Pirrie-vel? Várj, amíg odaérünk. Ami azt illeti John elmosolyodott, Ann észrevette: Nos?

6 Nem hiszem, hogy Jane az a fajta, aki túl sokáig fél. Majd lerázza ezt magáról. És ha lerázza nem bíznék rá éji őrködést; Pirrie-nek az a szándéka, hogy vele háljon. Pirrie-ről nehéz elképzelni, hogy túlságosan megbízna valakiben; különben is: egy feleség esetében tévedett már. És ha meg akarná is tenni ez a lány mondta Ann, mit tehetne? Pirrie-n ugyan nem látszik, de igen erős ember. Ez rajtad és Olivián múlik. Nálatok vannak a konyhaszerszámok. Ann a férjére nézett, el szerette volna találni, mennyire komoly ez a megjegyzés. De csak ha már a Völgybe értünk mondta John. Addig Jane-nek mindenképp ki kell bírnia őt. Egyre jobban borult az ég, miközben a Mossdale Headet mászták, záporok csapkodtak arcukba. Amire a gerincre értek, csak fokozódott, s ők szembeszálltak vele, ám a nyugati ég is feketén és viharosan borult a hullámzó láp fölé. Négy könnyű műanyag esőkabát volt a csomagjukban, John úgy határozott, hogy az aszszonyok vegyék fel őket. A fiúk szokjanak csak hozzá, hogy megáznak; meglehetős meleg volt, bár a hőmérséklet lejjebb szállt az előző napinál. Mindjobban zuhogott. Félóra alatt a férfiak és a fiúk is átáztak. John előzőleg átkelt már a Pennineken ebben az irányban, de csak kocsival. Még akkor is elszigeteltségérzet csapta meg itt a hágónál mint egy táj, amelyből kiirtották az életet, bár országút és vasútvonal karolta át. Most megkétszereződött ez az érzés. Aligha létezik elhagyatottabb látvány gondolta John, mint egy vasútvonal, amelyen nem halad vonat. Egy mozgó kocsiból is egyhangú látvány volt a láp, ám a szakadó esővel küzdő gyaloglók szemében még sokkal inkább az volt. Maga a láp csupaszabb volt természetesen. Hanga nőtt még, de a nád eltűnt; a sziklanyúlványok csupaszon meredeztek, mint fogak a koponyából. A délelőtt folyamán több szembejövő csapattal találkoztak össze. Ismét kölcsönös gyanakvás, egymás elkerülése. A három csapat közül az egyiknek a holmija egy szamárra volt rászíjazva. John és a többiek elképedten nézték. Valaki nyilván száraztakarmányon életben tartotta az állatot még azután is, hogy a többi teherhordó állat elpusztult a nyájjal együtt; ám istállójától távol ez is éhen fog halni. A jó öreg szán-kutyatechnika jegyezte meg Roger. Addig tartja az ember, amíg az elviszi valameddig, utána megeszi. Állandó kísértés minden szembejövő csapat számára mondta John. Aligha jutnak messzire vele, amint Dale-be érnek. Megszabadíthatnánk őket tőle most mindjárt mondta Pirrie. Nem mondta John. Nem éri meg nekünk semmiképp. Van annyi hús nálunk, amennyi kitart az útra, holnap pedig megérkezünk Vakvölgybe. Csak fölös súly lenne. Nem sokai később Steve kezdett sántikálni, kiderült, hogy feltört a sarka. Miért nem szóltál előbb, Steve, amikor megfájdult? kérdezte Olivia. A gyerek körülnézett a felnőttarcokon, és tízéves önbizalma elhagyta. Elsírta magát. Nincs ezen mit bőgni, öregfiú mondta Roger. Egy fölhólyagzott sarok kellemetlen, de nem a világ vége. Steve nem gyerek módra zokogott, hanem a gyermeki mértéket túlszárnyaló tapasztalat gátjai szakadtak fel. Mondott valamit, Roger lehajolt hozzá, hogy megértse. Mi a baj, Steve? Ha nem tudok menni attól féltem, itt hagytok. Roger és Olivia egymásra pillantott. Roger így szólt: Nem hagyunk magadra. Hogy a csudába hihettél ilyet? Mr. Pirrie is otthagyta Millicentet mondta Steve. John bekapcsolódott: Inkább ne gyalogoljon ezzel a lábbal. Csak rosszabb lesz. Majd viszem mondta Roger. Spooks, vinnéd a puskámat helyettem? Spooks bólintott: Szívesen. Te meg én felváltva visszük majd Steve-et, Rodge mondta John. Ki fogjuk bírni. Azt játsszuk, hogy kicsi fiú. Olivia fölajánlotta: Majd Roger meg én visszük felváltva. A mi fiunk. Vihetjük. Olivia a Jane és Pirrie ügye óta nem szólt Johnhoz. John így válaszolt: Én intézkedem itt, Olivia. Majd Rogerrel visszük Steveet. Te viheted a csomagot az helyett, aki épp cipeli őt. Szemük összekapaszkodott egy pillanatra, azután Olivia elfordult.

7 No jó, öregfiú szólt Roger. Gyere föl. Ettől kezdve valamivel gyorsabban haladtak, mert eddig Steve visszafogta a tempót, ám Johnt ez nem vezette félre. Nehézségeiket csak növelte az, hogy vinni kellett az egyik utast, még ha az kicsi fiú volt is csupán. Addig gyalogoltatta őket, amíg majdnem Garsdale végére értek, csak akkor hirdette meg az ebédszünetet. Elállt már a szél, amely arcukba csapta az esőt, ám még mindig esett, kitartóan és egyenletesen. John körülnézett a reménytelen tájon. Lát-e valaki barlangot és benne fölhalmozott tüzelőfát? Alig hiszem. Ma hideget eszünk, és vizet iszunk rá. És kissé pihentetjük a lábunkat. Nem találhatnánk valami száraz helyet az evéshez? kérdezte Ann. Nem messze az út mentén házikó állt. John követte az asszony pillantását. Lehet, hogy üres mondta. De oda kellene menni, hogy meggyőződjünk erről. És lehet, hogy végül mégse üres. Szívesen vállalok kockázatot, ha valami fontos dologról van szó, például ennivalóról, de félórányi menedékért nem érdemes. Davey átázott mondta Ann. Félóra alatt úgyse száradna meg. Márpedig több időt nem szánhatunk rá. Odaszólt fiának: Hogy vagy, Davey? Átáztál? Igen, apa. Eressz meg egy száraz kacajt. Ez régi tréfa volt. Davey megpróbált mosolyogni rajta. John beletúrt a gyerek csuromvizes hajába: Nagyon szépen viselkedsz. Igazán. Garsdale-be nyugat felől valaha keskeny legelőcsíkon át lehetett bejutni; ez most az állandó esőtől sártengerré változott, itt-ott tanyaház állt benne. Letekintettek Sedburghre a Rawthey túloldalán, domb és völgy között elterülő városra. Füstréteg húzódott fölötte, s nyugat felé sodródott, a láp széle felé. A falu égett. Fosztogatók mondta Roger. John a kőből épült város felé fordította látcsövét. Az északnyugati emberárba futottunk bele; volt egy plusz napjuk, hogy ideérjenek. Akkor is, ez váratlan. Azt hittem, ezen a részen még nyugalom lesz. Talán nincs olyan nagy baj mondta Roger, ha egyenest átvágunk északnak, és a magaslaton haladunk el mellette. Fenn a Lune-völgyben talán nincs ekkora baj. Pirrire így szólt: Ha egy ilyen város elpusztul, akkor a környező völgyekben is veszedelmes lehet a helyzet. John az elkínzott városon túlra, a völgy nyílása felé emelte látcsövét, arra, amerre haladni szándékoztak. Valami mozgást látott, de lehetetlen volt kivenni, mifélét. Különálló épületekből füst szállt fölfelé. Volt egy másik út is, a lápon át Kendale felé, de ez is is Lune-on át vezet. S ha Sedburgh elesett, ugyan miért állnának a dolgok jobban Kendale körül? Pirrie latolgatón pillantott rá: Ha megenged egy megjegyzést: úgy hiszem, nem vagyunk eléggé fölfegyverkezve az alant kialakult körülményekhez. Talán el kellett volna vennünk néhány fegyvert attól a szamaras csoporttól, az állattól eltekintve is. Aligha közlekedtek fegyvertelenül, az nagy vakmerőség lett volna. Talán nem is olyan nagy a baj, mint ahogy látszik vetette közbe Roger. Mindenképp meg kell kísérelnünk a dolgot. John kinézett arra, amerre a völgyek és folyók összefutnak. Nem tudom. Hátha belefutunk valamibe, amivel nem tudunk megbirkózni. És akkor már késő. De hát itt se maradhatunk! vitázott Roger. És vissza se fordulhatunk. Hát előre kell indulnunk. John Pirrie felé fordult. Közben döbbent rá: Roger a barátja, de Pirrie a hadsegéde. Mindinkább Pirrie hidegvérében és ítélőképességében bízott. Szerintem többre van szükségünk, nem csak puskákra. Nem vagyunk elegen. Ha biztosan el akarunk jutni Vakvölgybe, meg kell szaporodnunk. Mi a véleménye? Pirrie bólintott, eltűnődött ezen az állásponton. Készséggel egyetértek. Három férfi már nem elég a védekezéshez. Akkor mit csináljunk? kérdezte ingerülten Roger. Akasszunk ki transzparenst ezzel a felirattal: Jelentkezőket felveszünk?

8 Javaslom, tartsunk itt pihenőt mondta John. Még mindig a hágón vagyunk, jönnek majd csapatok mindkét irányból a Pennineken át. Nem hiszem, hogy kimondott fosztogatók lennének. A fosztogatók szívesebben járják a völgyeket. Ismét letekintettek az elébük táruló kilátásra. Az még az esőben is festői volt. S a lenti házak az esőben is égtek. Pirrie elgondolkodott: Rajtaüthetnénk áthaladó csapatokon; van itt elég fedezék hátrább valamivel. Nem vagyunk elegen az erőszakos toborzáshoz mondta John. Önkéntesekre van szükségünk. Elvégre ha van fegyverük, vissza kell majd adnunk nekik. Hát akkor mit csinálunk? kérdezte Roger. Letáborozunk? Az út mellett? Igen felelte John. Végignézett csapzott követőin. Reméljük, nem hosszú időre. Több mint egy órát kellett várakozniok az első találkozóra s az is csalódást hozott. Kis csapat kapaszkodott föl a völgyből az úton, szám szerint nyolcan. Négy asszony, két gyerek egy nyolcévesforma fiú s egy fiatalabb kislány meg két férfi. Két gyerekkocsit toltak, dugig rakva háztartási holmival; amint közeledtek, az egyik kocsiról lepottyant egy serpenyő, és csörömpölve gurult lefelé. Az egyik nő elcsigázottan botladozott le érte. A két férfi éppoly kimerült és rémült benyomást keltett, mint az asszonynép. Egyikük jóval ötven fölött járt; a másik fiatal volt ugyan, de gyönge testű. Pirrie nézte őket: Alig hiszem, hogy ezek a hasznunkra lehetnének. Rogerrel és Johnnal együtt az úton állt, fegyverrel a kézben. A nők és a gyerekek egy közeli lapos tetejű kőkerítésen pihentek. Így igaz állapította meg John. Fegyverük sincs, azt hiszem. Az egyik srácnak van egy vízipisztolya. A közeledő társaság megtorpant a három férfi látványára; de miután suttogva megtárgyalták a dolgot, és visszapislogtak a hamvadó völgyre, mégiscsak elindultak újra. Most még jobban látszott rajtuk, mennyire félnek. Az idősebbik férfi ment elöl, igyekezett közömbös arcot vágni kevés sikerrel. A kislány elsírta magát, az egyik asszony csitítgatta riadtan és óva, mintha attól tartana, hogy a lármával hívják föl magukra a figyelmet. Amint némán elhaladtak mellettük, John arra gondolt, pár napja még milyen természetes lett volna, hogy üdvözöljék egymást, s hogy most ugyanaz az üdvözlés milyen természetellenesen hatna. Roger halkan megkérdezte Johnt: Mit gondolsz, meddig jutnak el? Valószínűleg lejutnak Wensleydale-be. Nem tudom. Ha szerencséjük van, még egy hétig életben maradnak. Ha szerencséjük van? Vagy ha pechük van? Igen. Ha pechük van. Úgy látszik, visszafordulnak mondta Pirrie. John odanézett. A vándorok talán hetvenöt métert mehettek tovább az úton; most visszafordultak, és feléjük tartottak, még mindig tolták a gyerekkocsikat. Most arcukba kapták az esőt, nem a hátukba, mint eddig. A kislány esőkabátja elállt a nyakánál, matatott rajta, hogy összébb húzza, de nem sikerült neki. A közelükbe érve megálltak. Az idősebbik férfi így szólt: Azt szeretnénk megkérdezni, várnak-e valamire idefenn; esetleg van-e valami, amit elmondhatnánk maguknak. John szemrevételezte a férfit. Kétkezi munkás lehet; az az emberfajta, aki hajlandó egy életen át hűségesen ellátni gyatra munkáját. Az új körülmények közt magában aligha maradhatna életben, egyetlen reménye az a lehetőség lehetne, ha a völgynek valamelyik kis Napóleon-forma gengszteréhez kötné a sorsát, aki elfogadná a férfi ügyetlenségét odaadásáért cserébe. Mostani vándorlásával azonban ezt a lehetőséget is föladta. Nem felelte John. Nincs semmi, amit elmondhatna nekünk. Át akarunk jutni a Pennineken folytatta a férfi. Úgy gondoltuk, azokon a részeken nyugodtabb a helyzet. Talán találunk ott egy farmot vagy ilyesmit, ami kiesik az útból, s ahol megengedik, hogy dolgozzunk, és enni adnak érte. Nem kérnénk sokat. Néhány hónappal ezelőtt a vágyálom alighanem egy font összegű totófőnyeremény lett volna. E főnyereményre körülbelül ugyanannyi esélyük lett volna, mint most e sokkal szerényebb remények beteljesülésére. Megnézte a négy nőt is; csak egyikük volt elég fiatal ahhoz, hogy szexuális értékéért életben maradásra számíthasson, s egyetlen vagyona ez a fiatalság volt. Loncsosak voltak valamennyien. A két gyerek elindult a kőkerítés felé, ahol Ann ült a többiekkel. A kisfiún nem volt cipő, csak átázott fürdőpapucs.

9 Akkor menjenek szépen tovább! szólt rájuk John. A férfi makacskodott: Gondolja, hogy találunk ilyen helyet? Lehet, hogy találnak felelte John. Ugye, nem tart sokáig ez a rossz világ? kérdezte az egyik asszony. Roger letekintett a völgybe: Nem, vége lesz. Majd, ha fagy. Maguk merre tartanak? kérdezte az idősebbik férfi: Maguk is Yorkshire-be akarnak menni? Nem felelte John, mi onnan jövünk. Ami azt illeti, nekünk mindegy, merre tartunk. Csak úgy gondoltuk, a Pennineken túl nyugodtabb lesz a helyzet. Meglehet. A két gyerek anyja szólalt meg: Apám azt akarja mondani gondolja, hogy magukkal tarthatnánk, akármerre mennek is? Így többen lennénk, ha netán bajba kerülünk. Szóval nyilván maguk is nyugodt helyet keresnek. Maguk tisztességes emberek, nem olyanok, mint azok ott lenn. Tisztességes embereknek össze kell tartaniok ilyen időkben. John így felelt: Ötvenmillió ember él ebben az országban. Ebből körülbelül negyvenkilencmillió tisztességes és nyugodt helyet keres. Nem jut mindnek nyugodt hely. Igen, épp ezért jobb összetartani. A tisztességeseknek. Mióta vannak úton? kérdezte John. Ma reggel indultunk felelte értetlenül az asszony. Láttuk a tüzeket Sedburghben, fölgyújtották a FilIins-farmot, amely alig három mérföldnyire van a falutól. Mi három héttel előbb vágtunk neki. Nem vagyunk már tisztességesek. Embereket öltünk meg útközben, és lehet, hogy másokat is meg kell még ölnünk. Azt hiszem, jobb lesz, ha egyedül mennek tovább, ahogy eddig. Csak nézték. Az idősebb férfi végül így szólt: Igen, azt hiszem, így kellett tenniök. Azt hiszem, egy férfinak úgy kell mentenie magát és a családját, ahogy lehet. Velem is embert ölettek az első világháborúban, pedig a németek akkor nem is gyújtották föl Sedburghöt, se a Fillins-farmot. Ha meg kell tenni, hát meg kell tenni. John nem válaszolt. A két kisgyerek a kőkerítésnél együtt játszott a többiekkel, bonyolult akadályversenyt rendeztek, föl-le ugráltak a kőfalra, és körülötte szaladgáltak. Ann észrevette férje pillantását, fölkelt, és odajött hozzájuk. Magukkal mehetnénk? kérdezte a férfi. Úgy teszünk, ahogy mondják. Én akár embert is ölök, ha szükséges, s a munkából is kivehetjük a részünket. Nekünk mindegy, merre mennek; nekünk teljesen egyre megy. A katonáskodást leszámítva, világéletemben Carbeckben éltem. Most, hogy el kellett jönnöm onnan, egészen mindegy, hová megyek. Mennyi fegyverük van? kérdezte John. A férfi a fejét rázta: Nincs fegyverünk. Nekünk három van, és ezzel kell megvédenünk hat felnőttet és négy gyereket. Még ez se elég. Ezért várakozunk itt: hogy találjunk olyanokat, akinek vagy fegyverük, és szívesen velünk tartanak. De utasokat nem vehetünk föl. Nem utasok lennénk! Elvállalok én mindent. Tudok lőni, ha kezembe adhat egy fegyvert. Mesterlövész voltam a tüzéreknél. Ha maga lenne egyedül, befogadnánk. De hát négy nővel és még két gyerekkel nem vállalhatunk újabb terheket. Az eső elállt már, de szürke, összefüggő felhőréteg borította az eget, s elég hűvös volt. A fiatalabbik férfi, aki eddig nem szólalt meg, megborzongott és szorosabbra húzta magán a piszkos esőkabátot. A másik férfi elkeseredetten kitartott: Van ennivalónk. Fél oldalszalonna van a gyerekkocsiban. Van nekünk is. Öltünk érte, és ölhetünk újra. Ne utasítson vissza! kérte az anya. Gondoljon a gyerekekre. Csak nem utasít vissza gyerekestül? A saját gyerekeimre gondolok mondta John. Ha másokra is képes lennék gondolni, embermilliókra gondolhatnék. Ha a maguk helyében lennék, indulnék tovább. Ha rá akarnak találni arra a nyugodt helyre, akkor előbb kell odaérniök, mint a csőcseléknek. Nézték, értették a szavát, de nem akarták elhinni, hogy visszautasíthatja őket. Ann megállt a férje mellett, és így szólt: Magunkkal vihetnénk őket, nem? A gyerekek John ránézett. Igen még nem feledtem el, amit Spooksszal kapcsolatban mondtam. Nem volt igazam. De mondta John. Igazad volt. Most nincs helye a szánalomnak.

10 Ne mondj ilyet felelte iszonyattal az asszony. John a völgyből fölszálló füst felé mutatott: A szánalom mindig is fényűzés volt. Ha a tragédia tisztes távolban van, akkor rendjén való; ha egy mozi zsöllyéjéből nézed. És megint más, ha itt van a küszöbön, mindenki küszöbén. Olivia is odajött már a kőkerítéstől. Jane, aki nem nagyon reagált Oliviára, amióta reggel odament Pirriehez, most szintén eljött a kőfaltól, de egyre Pirrie közelében maradt. Az rápillantott, de nem szólt: Olivia így vélekedett: Nem tudom, mi baj lenne abban, ha mögöttünk ballagnak. És még segítenek is. Fürdőpapucsban hozták az útra ezt a kisfiút mondta John ebben az időben. Meg kellene már értened, Olivia, hogy akit a falhoz állítanak, az nemcsak a leggyengébb, hanem a legügyefogyottabb is. Ezek nem segíthetnének nekünk, csak hátráltatnának. A kisfiú anyja így szólt: Mondtam a gyereknek, húzzon bakancsot. Csak amikor már jó pár mérföldre voltunk a falutól, akkor vettük észre, hogy nem húzta föl. És akkor már nem mertünk visszafordulni. Tudom mondta kimerülten John. Egyszerűen csak azt mondom: már nem olyan időket élünk, hogy megfeledkezhessünk ilyesmiről, hogy ne vegyük észre. Ha maga nem vette észre ennek a gyereknek a lábát, akkor semmi más fontosat se fog észrevenni. És a figyelmetlensége miatt bármelyikünk elpusztulhatna. Semmi kedvem megkockáztatni. Roger szólalt meg Olivia. Roger a fejét rázta: A dolgok megváltoztak az elmúlt három nap során. Amikor Johnny meg én földobtuk azt a pénzt, hogy ki legyen a vezér, én nem vettem komolyan. De most ő a főnök. Ő hajlandó mindenért vállalni a felelősséget, így miránk, többiekre nem hárul belőle. Különben is: alighanem igaza van. Az újonnan jöttek ámultan hallgatták ezt a szóváltást. Az idősebbik férfi most, látva, hogy Roger is jóváhagyta reményeik elvesztét, elfordult, és a fejét rázta. A gyerekek anyját nem volt ilyen könnyű lerázni. Követhetjük magukat mondta. Itt maradunk, amíg maguk elindulnak, azután megyünk maguk után. Ezt nem akadályozhatják meg. Menjenek csak szépen mondta John. Semmi értelme a sok beszédnek. Nem, maradunk! Nem kényszeríthet rá, hogy menjünk! Pirrie most avatkozott be először: Nem kényszeríthetjük magukat, hogy menjenek; de arra igen, hogy itt maradjanak, miután elmentünk. Megérintette a puskáját. Azt hiszem, okosabb lenne, ha most elindulnának. Az asszony meggyőződés nélkül vitázott: Úgyse teszi meg. De bizony megteszi mondta keserűen Ann. Tőle függünk. Induljanak. Az asszony az arcukba nézett: azután elfordult, és a gyerekeiért kiáltott: Bessie! Wilf! Azok csak kelletlenül váltak el a többiektől. Számukra ez csupán alkalom volt új gyerekek megismerésére, amiből most szüleik szeszélyére megint ki kell szakadniok, oda kell hagyni az új pajtásokat. Ann nézte, amint közelednek: Kérlek szólt Johnhoz. Az a fejét rázta: Azt kell tennem, ami számunkra a legjobb. Vannak még milliónyian; véletlenül épp ezekbe futottunk bele. Az irgalom azoknak jár, akikbe épp belefutunk. Mondtam már neked: irgalom, jótékonykodás csak ott lehet, ahol állandó jövedelem van, és elegendő költőpénz. Mi meg tönkrementünk. Pirrie odakiáltott: Custance! Nézzen arra, az úton! Az út úgy háromnegyed mérföldnyire nyílegyenesen húzódott fölfelé. A távolból emberalakok közeledtek feléjük. Ez nagyobb társaság volt hét-nyolc férfi asszonyokkal és gyerekekkel. Nyugodtan közeledtek az útdomborulat felől, s még messziről is látni lehetett a fegyvereik csillanását. Ez kell nekünk mondta elégedetten John. Ha egyáltalában szóba állnak mondta Roger. Lehet, hogy olyan fajták, akik lőnek előbb. Talán gyerünk a kerítés mögé, mielőtt szóba elegyedünk velük. Ezzel még inkább okot adunk rá, hogy lőjenek előbb. Akkor legalább a nőket és a gyerekeket küldjük a fal mögé. Ugyanaz. Az öveik nyíltan közelednek. Az előző társaságból az idősebbik férfi megkérdezte: Magukkal maradhatunk, amíg azok elhaladnak mellettünk?

11 John már épp vissza akarta utasítani a kérést, amikor észrevette Pirrie jeladását. Pirrie alig láthatóan biccentett. John megértette: némi átmeneti megszaporodás, ha erőben nem is, de legalább számban: talán erősítheti az alkupozíciót. Ha akarnak felelte közönyösen. Nézték a csoport közeledését. Egy idő múlva a két gyerek, Bessie és Wilf visszaőgyelgett a többi gyerekhez, akik most is a kőkerítésen játszottak. A férfiak többsége föl volt fegyverezve. John szeme már kivette a fegyverek fajtáit. 300-as karabélyok, egy 200-as Winchester, meg persze vadászpuskák. Mind nagyobb biztonsággal gondolta: ez az. Épp elég, hogy átsegítse őket bármely káoszon a Vakvölgyig. Csak meg kell győzni őket, ez az egy a gond. Előzőleg azt remélte, hogy az ismeretlenek megtorpannak, mielőtt odaérnek, de azok gyanakvás nélkül és teljes magabiztossággal néztek bármi kihívás elé, s csak jöttek egyre. Tömzsi férfi volt a vezérük, arca vörös, vaskos. Bőrövébe revolver volt bedugva. Egy vonalba került Johnnal és csapatával, akik ott álltak az út szélén. Közönyösen pillantott rájuk. Ez is azt mutatta, hogy nem vetett szemet a fegyvereikre, vagy legalábbis nem annyira, hogy harcba akarna szállni értük. Egy pillanat szólt oda neki John. A férfi megállt, és tiszteletre méltó megfontoltsággal nézett Johnra. Erős yorkshire-i tájszólással szólalt meg: Akar valamit? John Custance vagyok. Egy általam jól ismert helység felé tartunk a hegyekbe. A bátyámnak földje van ott egy völgyben, amely az egyik végén el van barikádozva, a másik vége pedig egészen szűk. Ha egyszer odajut az ember, egy hadsereg se veszi be. Érdekli? A férfi gondolkodott, mielőtt megszólalt: És miért mondja ezt el nekünk? John lefelé mutatott, a völgy felé: Cudar dolgok történnek odalenn. Ilyen kis csapatnak, amilyen a miénk, túlságosan is cudarok. Társakat toboroznánk. A férfi elvigyorodott: Csakhogy nekünk épp jó így, ahogy van. Egész szépen boldogulunk. Most még boldogulnak mondta John, míg akad krumpli a földben, és húst lehet rabolni a parasztházakból. De a hús egykettőre kifogy, és nem lesz helyette újabb. És jövőre krumplit se talál a földben. Ezen majd törjük a fejünket, ha elgyön az ideje. Megmondom én magának, minek jön el az ideje. Az emberevésnek. Van kedve hozzá? A vezér maga még most is lenézőn ellenséges volt, de John érezte, hogy a mögötte állókra hatottak a szavai. Ez az ember nem tarthatja sokáig együtt a bandáját; lesznek itt különvélemények és ellenvélemények is. Lehet, hogy addigra megjön rá a gusztusom felelte a férfi. Pillanatnyilag még nem nagyon fűlik hozzá a fogam. Magán múlik mondta John. Nézte a férfi mögött a nőket és a gyerekeket: öt nő volt és négy gyerek, öttől tizenöt évesig. Akik nem találnak maguknak egy földdarabkát, azok fenevaddá lesznek, ha ugyan egyáltalában megélik. Lehet, hogy magának megfelel ez. Nekünk nem. Megmondom én, mi nem felel meg nekünk, jó uram. A sok szöveg. Locsogásra sose értem rá. Még pár év, és beszédre se lesz szükségük mondta John. Vissza fognak térni a makogáshoz meg a jelbeszédhez. Én azért beszélek, mert mondanivalóm van a maguk számára. És ha van eszük, belátják: saját érdekükben jobb lesz rám hallgatniok. A saját érdekünkben? Szóval nem is a maguké jár az eszében? Bolond lennék, ha nem az járna. De magukkal együtt többre jutnánk. Átmeneti segítséget szeretnénk, hogy eljuthassunk a bátyámhoz. Helyet kínálunk maguknak, ahol szinte békességben élhetnének, és ahol a gyerekeiket úgy nevelhetnék föl, hogy ne vadállatokká legyenek. A férfi tekintete körülfutott társain, mintha erezné, hogyan hatottak rájuk John szavai. Üres beszéd mondta aztán. Gondolja, hogy bevesszük magát, és nekivágunk a hegyeknek ábrándokat kergetni? Tud talán jobb helyet? Tud egyáltalán bármilyen helyet, ahova mehetnének? Ugyan mi baja lehet abból, ha velünk tart, és meglátja? A férfi még mindig ellenségesen bámult Johnra, de zavarban volt. Aztán a társaihoz fordult: No, mit gondoltok? Arcukról nyilvánvalóan előbb leolvasta a választ, még mielőtt megszólaltak. Semmi rossz nem lenne benne, ha a végére járnánk mondta egy sötét, zömök férfi. Egyetértő mormogás hallatszott. A vörösképű visszafordult John felé.

12 Jó mondta. Elvezethet bennünket a bátyja völgyébe. Majd, ha odaérünk, meglátjuk, mit határozunk. Egyébként: merre van? John nem készült fel rá, hogy elárulja, merre van a Vakvölgy, sőt a nevét se akarta kimondani, s már épp készítgette elő a kitérő választ, amikor Pirrie közbelépett. Az Mr. Custance dolga, nem a magáé mondta határozottan. Itt ő parancsol. Tegye, amit ő mond magának, és nem lesz semmi baja. Ann méltatlankodva hördült föl, John meghallotta; ő maga se találta igazolhatónak Pirrie arcátlanságát, se amit mondott, se a módját; ez a modor újra csak megerősítheti a másik csapat vezérének ellenérzését. Már épp mondani akart valamit, amivel elveszi a megjegyzés élét, de visszafogta magát, egyrészt mert úgy vélte, nem tudja helyrehozni a dolgot, másrészt mert mindinkább megbízott Pirrie ítéletében. Elvégre Pirrie tudja, mit csinál, ez nem vitás. Na, ne mondja szólt a férfi. Azt tesszük, amit Custance mond? Nagyon téved. Az enyémeknek én parancsolok, és ha velünk tartanak, ugyanez áll magukra is. Maga nagydarab ember állapította meg latolgatón Pirrie, de ebben a helyzetben jó fejre van szükség. Márpedig nem hiszem, hogy maga az lenne. A vörös képű férfi a foga között szűrte a választ: Nem tűrök el akármit kicsi gazemberektől, csak mert kicsik. Most nem áll rendőr az utcasarkon. Magam állapítom meg a szabályokat; és az is a szabályaimhoz tartozik, hogy a körülöttem lévők tartsák a pofájukat. Nyomatékul megpaskolta az övébe dugott revolvert. Pirrie ebben a pillanatban emelte föl a fegyverét. A férfi most már komolyan kapott a revolveréhez. A csöve még az öv alatt volt, és Pirrie már tüzelt. A közelről leadott golyó megemelte a férfit, és hanyatt az útra lökte. Pirrie némán állt, készenlétben tartott fegyverrel. Az egyik nő felsikoltott. John a vele szemközt álló férfiakon tartotta a szemét. Ellenállt a kísértésnek, hogy fölemelje puskáját, és örömmel látta, hogy Roger se moccant. Egyik-másik szemközt álló férfi tétován a fegyvere után nyúlt ám túl gyorsan történt, ami történt. Túlságosan meglepte őket. Egyikük félig fölemelt egy puskát, Pirrie szenvtelenül felé fordult, és ráfogta a magáét, amire az újra leengedte. Sajnálatos eset mondta John. Pirrie-re pillantott. De a főnöküknek is lehetett volna annyi esze, hogy ne fenyegetőzzék fegyverrel, ha nem biztos benne, hogy elsőként lőhet. Nos, az ajánlatunk továbbra is fennáll. Aki kész velünk tartani a Völgy felé; azt szívesen fogadjuk. Az egyik asszony letérdelt az összeesett férfi mellé. Fölpillantott: Meghalt. John biccentett. A többiekre nézett: Döntöttek? A zömök férfi, aki az előbb beszélt, így szólt: Szerintem ez az ő különvéleménye volt. Én magukkal tartok. Parson a nevem. Alf Parson. Pirrie lassan, szinte szertartásosan engedte le fegyverét. A holttesthez lépett, és kihúzta öve alól a revolvert. A csövénél fogva átnyújtotta Johnnak. Azután a többiekhez fordult: Pirrie a nevem, ez itt a jobbomon Buckley. Mint mondtam, Mr. Custance a parancsnok. Akik be akarnak lépni kis csapatunkba, nyújtsanak kezet Mr. Custance-nek, és mutatkozzanak be. Alf Parson engedelmeskedett elsőként, a többiek fölsorakoztak mögé. Szertartás alakult ki itt. Lehet, eljön majd az ideje a térdek meghajtásának, ám ez az ünnepélyes kézfogás épp ilyen világosan mutatta: letétetett a hűségeskü. John észrevette, hogy az ő számára ez új szerepet jelent, megnövekedett hatalmat. Saját kis csapatának a vezetése, amelybe kezdetben oly véletlenül csöppent, s amelyhez azóta felnőtt: egészen más nagyságrendű volt, mint hogy most egy másik ember követőinek lojalitását fogadta el. Hűbér körvonalai voltak kialakulóban, s őt magát is meglepte, mennyire kedvére van, mennyire élvezi. Azok a kezüket nyújtották, és sorban bemutatkoztak. Joe Harris Jess Awkright Bili Riggs Andy Anderson Will Secombe Martin Foster. Az asszonyok nem ráztak kezet vele. A férfiak mutatták meg neki őket. Awkright így szólt: Alice, a feleségem. Ríggs így szólt: Ez meg az én asszonyom, Sylvie. Foster, egy vékony arcú, őszülő férfi megmutatta: Ez itt a feleségem, Holda és a lányom, Holdegard. Ez a másik asszony meg Joe Ashton felesége, Emily mutatta be a síró nőt Alf Parson. Szerintem ha túlesik a sokkon, rendbe jön. A férje sose bánt valami jól vele. Joe Ashton csapatának minden férfi tagja kezet rázott már vele. Az előző csapatból az idősebb férfi ott állt John mellett. Megkérdezte: Nem gondolta meg magát, Mr. Custance? Nem maradhatnék magukkal?

13 John most értette meg, miként segítette a hűbérúr a maga erőfölényével a gyengét; egyszerű hiúságból. A megkoronázás után az esdeklő koldus hangja még nyájasabb. Furcsa. Maradhatsz mondta. Nesze. Odalökte neki a kezében tartott vadászpuskát. Elvégre gazdagabbak lettünk egy fegyverrel. Amikor Pirrie lelőtte Joe Ashtont, a gyerekek a kerítésnél mozdulatlanná dermedve figyeltek. De hamarosan folytatták a játékot. Az új gyerekek visszarohantak hozzájuk, és kurta bemutatkozások után beszálltak a játékba. Noah Bennit a nevem, Mr. Gustance közölte az idős ember, ez meg a fiam, Arthur. Aztán itt a feleségem, Iris, meg a testvére, Nelly, a kisebbik lányom, Barbara és az asszony lányom, Katie. A férje a vasútnál volt, odalenn járt délen, amikor a vonatok megálltak. Nagyon hálásak vagyunk önnek, Mr. Custance. Jól szolgáljuk majd önt mindnyájan. Katie, a fiatalasszony aggodalmasan és békülékenyen nézett Johnra: Talán jó lenne, ha megteáznánk, nem? Van egy nagy kannánk, sok teánk és tejporunk, s itt van mellettünk a patak teli friss vízzel. Jó lenne felelte John, főleg ha akadna húsz mérföldnyi körzetben egyetlen száraz ág is. Semmi baj, Mr. Custance. Gyorsforraló is van a gyerekkocsiban. Akkor fogj hozzá. Megisszuk a délutáni teánkat, mielőtt útnak indulunk. Odapillantott Joe Ashton holttestére. De valaki előbb takarítsa ezt el. Joe Ashton eddigi követői közül ketten sietve engedelmeskedtek. X Amikor újra elindultak, John egy darabig Pirrie-vel gyalogolt; Jane Pirrie intésére tíz lépéssel mögöttük bandukolt. John, akárcsak előzőleg Joe Ashton, a menet élén haladt: a csapat létszáma most már tekintélyes lett; tizenkét férfi, tizenkét nő, tíz gyerek. John négy férfit jelölt ki, hogy kísérjék őt a menet élén, és ötöt, hogy Rogerrel tartsanak hátul. Pirrie-vel kivételt tett, ő ott vándorolhatott, ahol akart. A völgybe baktattak, kissé távolabb a többi férfitól, amikor John így szólt hozzá: Végül is jól alakult a dolog. De eléggé nagy volt a kockázat. Pirrie a fejét rázta: Szerintem nem. Életben hagyni nagyobb kockázat lett volna. Még ha rávehettük volna is, hogy engedje át magának a vezetést, akkor se bízhattunk volna meg ebben az emberben sosem. John rápillantott: És olyan nagyon fontos, hogy én vezessek? Elvégre az egyetlen fontos dolog az, hogy eljussunk a Vakvölgybe. Ez a legfontosabb csakugyan, de szerintem nem szabad szem elől tévesztenünk a kérdést: mi lesz azután, ha odaértünk? Miután odaértünk? Pirrie elmosolyodott: Lehet, hogy a maga völgyecskéje békés és elzárt, de védelmi rendszert kell majd kiépítenünk, ha nem is nagyot. Más szavakkal: ostrom alatt fog állni. Úgyhogy valamiféle rendkívüli állapotra lesz szükség és valakire, aki kézben tartja. Ugyan miért? Szerintem valamiféle bizottság is megteszi választott tagokkal, akik döntéseket hoznak. Szerintem a bizottságok kora lejárt. Szavai azokat a gondolatokat visszhangozták, amelyek Johnt is foglalkoztatták; ezért erélyesen s némi haraggal válaszolta: És visszatér a feudalizmus kora? Mert visszatér, ha nem bízunk már benne, hogy demokratikusan is megbirkózhatunk a dolgokkal. Gondolja, Mr. Custance? Pirrie kissé megnyomta a mister -t, jelezve: észrevette, hogy Joe Ashton megölése után ez a szó valamiféle címmé vált. Ann, Roger és Olivia kivételével John mindenki számára Mr. Custance lett; a többieket vagy a keresztnevükön, vagy puszta vezetéknevükön szólították. Apróság volt, de fontos apróság. John eltűnődött: vajon Daveyből is Mr. lesz majd őt követően az öröklés jogán? Zavarta ez a kósza gondolat. Röviden válaszolt: Ha lesz valaki, aki irányítja a dolgokat a Völgyben, akkor az a bátyám lesz. Az az ő földje, és ő a legalkalmasabb rá, hogy megművelje. A bizottság halála, nem kár érte legyintett gúnyosan Pirrie. Még egy ok rá, hogy maga legyen a Vakvölgybe: érkező csapat vezetője. Mert valaki más talán nem venné figyelembe ezt a szempontot.

14 Leérkeztek a völgybe, elhaladtak a pusztítás romjai mellett; e pusztítás nyomait már föntről is jól lehetett látni, de közelről sokkal kegyetlenebb volt a kép. Aki túlélő akadt, az elkerülte őket; nem keresték fegyveresek segítségét. Nem messze Sedburgh romjaitól egy embercsapat tartott kifelé a városból, körülbelül ugyanannyian voltak, mint ők. Az asszonyokon drága ékszerek, az egyik férfi egy aranykészlét darabjait vitte. John szeme láttára többet is elhajított a darabokból, mintha túl nehéznek találná. Egy másik férfi fölemelte, megtaksálta a súlyát, és nevetve ledobta maga is. Mentek tovább, John csapatától kelet felé, s az arany ott maradt, tompán csillogott a barna, kopasz földön. A Lune völgye felé tartva, sikítozást hallottak egy magányos parasztházból; a gyerekek megijedtek, s a nők egy része is. A ház előtt néhány fegyveres férfi várakozott. John elvezette mellettük csapatát, a jajgatás elhalt, amint távolodtak. Blennitték gyerekkocsiját kiürítették és otthagyták, amikor letértek az országúiról Sedburgh határában; holmijukat batyukban szétosztották a hat felnőtt között. Látni való volt: nehezebben esik nekik a gyaloglás, mint a többieknek, és nem is titkolták megkönnyebbülésüket, amikor John elrendelte az aznapi pihenőt magasan a Lune völgye felett, a mocsarak szélén. Az eső nem tért vissza; a felhők bárányfelhőkké oszolva meglehetősen magasan vonultak. Nyugatra tőlük, a messze kanyargó mocsarakon túl hátulról világította át a felhőket a lehanyatló nap. Reggel nekivágunk a mocsaraknak közölte John. Becslésem szerint már nem vagyunk huszonöt mérföldnél messzebb a Völgytől, de nem lesz könnyű az út. Mégis azt remélem, holnap estére sikerül. Aztán egy kisebb magaslaton álló, leredőnyözött ablakú ház felé mutatott. Ma éjszakára ez jó szállásnak ígérkezik. Pirrie, legyen szíves, vegyen maga mellé néhány férfit, és derítse föl. Pirrie habozás nélkül Alf Parsont és Bili Riggst választotta ki, s e választására csak pillantásnyi jóváhagyást várt Johntól. A három férfi a ház felé indult. A közelébe érve, Pirrie jelezte nekik: bújjanak fedezékbe egy kis árokban. Aztán könnyed célzással belelőtt az egyik emeleti ablakba. A lövés csattanása, majd üvegcsörömpölés hallatszott. Utána csend. Egy perc múlva fölemelkedett Pirrie zömök alakja, s a ház felé tartott. A vadászpuskától eltekintve olyan volt, mint egy hivatalos látogatásra induló állami közeg. Elérte az ajtót, láthatólag nyitva találta, jobb lábával berúgta. Azután eltűnt odabenn. Johnt megint egyszer ledöbbentette a fölismerés: micsoda félelmetes ellenfél lett volna Pirrie, ha neki a tényleges erőszak alkalmazása lett volna a célja, s nem a hatalmának érvényesítése mások segítségével. Lám, Pirrie épp belép egyedül egy házba, amelyről nem is tudja biztosan, üres-e. Hogy vannak-e egyáltalán idegei, azt nehéz megállapítani olyan helyzetben, amelyben elvileg végsőkig kellene feszülniök. Az emeleti ablakban megjelent egy arc Pirrie arca, majd újra behúzódott. Vártak; végre kijött Pirrie a kapun. Nyugodtan ballagott vissza az ösvényhez, a két másik fölemelkedett, vele tartott. Visszajött Johnhoz. Nos? Oké? kérdezte John. Minden kielégítő. Még eltisztogatni való holttestek sincsenek. A lakók nyilván elmenekültek még a fosztogatók érkezése előtt. Ki van fosztva? Úgy-ahogy. Nem túl szakszerűen. Ma éjszakára megvan hát a szállásunk mondta John. Ami ágy van benn, a gyerekeknek jut. Mi, többiek megleszünk a padlón. Pirrie latolgatón nézett körül: Harmincnégy. Nem valami nagy ház. Azt hiszem, Jane-nel kibírjuk idekinn az idő viszontagságait. Intett a fejével, a lány odajött hozzá, butácska parasztarcán nem látszott más; csak engedelmesség az elkerülhetetlen iránt. Pirrie megfogta a karját, és elmosolyodott: Igen, azt hiszem, kibírjuk. Ahogy akarja mondta John. Mára felmentést kaphat az éjszakai őrszolgálat alól. Köszönöm mondta Pirrie. Köszönöm, Mr. Custance. John az emeleten talált egy szobát, benne két kis ággyal, odahívta Daveyt és Maryt, próbálják ki. Fürdőszoba is nyílt az előtérből, benne folyó víz; beküldte a gyerekeket, mosakodjanak meg. Amint elmentek, leült az ágy szélére, és kibámult az ablakon, amely Edburgh felé nyílt lenn a völgyben. Csodálatos kilátás. Aki itt lakott, nyilván nagyon kötődött ehhez a látványossághoz; íme, újabb bizonyság ha ugyan kell még, hogy nem anyagi javakat éppoly nehéz megtartani, mint az anyagiakat. Rövid szemlélődését Ann törte meg. Fáradtan lépett be a szobába. John a másik ágyra mutatott: Pihend ki magad. A gyerekeket kiküldtem tisztálkodni.

15 Az asszony azonban inkább az ablaknál állt meg, és kinézett rajta. Az asszonyok mind engem kérdezgetnek mondta. Melyik húst együk meg estére? Elhasználhatjuk-e az összes burgonyánkat, szerzünk-e helyette újat holnap? Héjastul főzzük meg, vagy hámozzuk meg előbb? Miért engem? Miért ne téged? nézett rá John. Mert attól, hogy te vagy az uruk és parancsolójuk, én még nem szeretnék az úrnőjük lenni. Szóval otthagytad őket? Mondtam nekik, tegyék fel Oliviának a kérdéseiket. Szóval továbbpasszoltad a felelősséget igazi úrnő módjára mosolygott John. Az asszony hallgatott, aztán így szólt: Feltételénél szükség volt rá, hogy összeadjunk ezekkel az emberekkel, hogy hadsereggé alakuljunk át? John a fejét rázta: Nem, egyáltalán nem volt szükséges. Főleg Blennittékkel nem. De hát azokat te akartad, nem? Akarásról nem volt szó. Csak iszonyú lett volna otthagyni a gyerekeket. És most nem őrájuk értettem a kérdést, hanem a másik csapatra. Blennittékkel, csak velük, még kevesebb esélyünk lett volna rá, hogy eljussunk a Völgybe. Ezekkel a többiekkel könnyen megy majd. Custance tábornok vezetése alatt. És olcsó kis bérgyilkosának, Pirrie-nek közreműködősével. Lebecsülöd Pirrie-t, ha csak gyilkosnak hiszed. Nem. Engem nem érdekel, milyen csodálatos ember. Gyilkos, és utálom. Én is gyilkos vagyok. Feleségére pillantott: És még sokan mások, akik sose hitték volna magukról. Felesleges emlékeztetned rá. Pirrie mégis más. John vállat vont: Szükségünk van rá, míg eljutunk Vakvölgybe. Ne mondd folyton ezt! De így igaz. John. A tekintetük találkozott. Az tölt el iszonyattal, ahogyan téged megváltoztatott. Holmi bandafőnököt csinált belőled. A gyerekek már-már félnek tőled. John komoran válaszolt: Ha valami megváltoztatott engem, hát sokkal személytelenebb dolog, mint Pirrie, az az életmód változtatott meg, amelyet folytatnunk kell. Azt akarom, hogy biztonságba kerüljünk valamennyien, és ebben senki se akadályozhat meg. Tisztában vagy-e vele, mekkora siker, hogy idáig jutottunk? A mai délután ezzel a csatatérré lett völggyel csak kismiska ahhoz képest, ami délen zajlik. Eljutottunk idáig, és tisztán látjuk már az út hátralévő részét. De míg oda nem érünk, nem lazíthatunk. És ha odaérünk? John türelmesen felelte: Mondtam már neked: újra megtanulhatunk normálisan élni. Csak nem képzeled, hogy nekem tetszik ez az egész? Nem tudom. Elfordította a tekintetét, kibámult az ablakon. Hol van Roger? Roger? Nem tudom. Oliviával vinniök kellett Steve-et, mert téged annyira lekötött a vezetés. Lemaradtak. Mire ideérnek a házhoz, nem marad más hely számukra, ahol elalhatnának, csak a mosókonyha. Miért nem jött Roger oda hozzám? Nem akart zavarni. Amikor odahívtad magadhoz Daveyt, Spooks hátul maradt. Eszébe se jutott vele tartani, Daveynek pedig eszébe se jutott hívni. Ezt értem azon, hogy a gyerekek félnek tőled. John nem válaszolt. Kiment a szobából, és leszólt az előtérből: Rodge! Gyere föl, öregfiú. És Olivia meg a gyerekek is természetesen. Most leereszkedő vagy mondta a háta mögül Ann. Azt se mondom, hogy tehetsz róla. John odalépett hozzá, és hevesen megszorította a karját: Holnap estére túl leszünk az egészen. Átadom a dolgokat Dave-nek, és nekifogok, hogy megtanuljam tőle a krumplitermesztést, meg a marhatenyésztést. Majd meglátod, hogyan alakulok át ostoba, ásítozó, kérges kezű öregemberré, jó lesz így? Hiszen ha elhihetném, hogy így lesz Megcsókolta az asszonyt: így lesz. Roger jött be, nyomában Steve és Spooks. Olivia mindjárt jön, Johnny mondta Roger.

16 Mi az ördögöt csináltok a mosókonyhában? kérdezte John. Van itt hely bőven. Összetolhatjuk ezeket az ágyakat, elfér rajtuk az összes gyerek. Nekünk, többieknek itt ez a szép, puha padló. A hálószobákban szinte újak a szőnyegek; a házigazdáinknak jól ment dolguk. Ebben a szekrényben akadnak takarók is. Már beszéd közben észrevette magát: hangja túlságosan is nyájas, annak az embernek az otrombasága szól belőle, aki alattvalóit akarja bátorítani. De nem tudott változtatni rajta. Rogerrel való viszonya megváltozott mindkettejük részéről, és már képtelenek voltak visszatérni a régi közös alapokhoz. Nagyon kedves tőled, Johnny mondta Roger. A mosókonyha megfelelt, csak csótányszagú. Gyerekek, menjetek, sorakozzatok fel a fürdőszoba előtt. Ann szólalt meg az ablakból: Ott mennek. Kik? kérdezte John. Pirrie és Jane. Sétálnak egyet vacsora előtt, úgy látszik. Ann szavai közben Olivia lépett be a szobába. Épp mondani akart valamit, aztán Johnra pillantva, elhallgatott. Pirrie, az udvarló mondta Roger. Nagyon fickós a korához képest. Ann így szólt Oliviához: Te kezeled a késeket. Legyen gondod rá, hogy Jane éleset kapjon majd a vacsoránál, és mondd meg neki, hogy nem sürgős visszaadnia. Ne! kiáltása akaratlanul lett ilyen éles; John visszafogta a hangját: Szükségünk van Pirrie-re. A lánynak szerencséje van, hogy neki jutott. Szerencséje van, hogy egyáltalán él. Azt hittem, most már a magunk módján szemlélhetjük a dolgokat mondta Ann. Azt hittem, holnap estére már normálisan látjuk az egészet. Azért kell neked Pirrie, mert biztonságot kapunk tőle, vagy magad is megkedvelted őt? Mondtam már neked felelte kimerültén John. Semmi kedvem kockáztatni. Talán holnap már nincs szükségünk Pirrie-re, de mégse vagyok elragadtatva tőle, hogy fel akarod hergelni azt a lányt: vágja el a torkát az éjjel. Lehet, hogy a lány ettől függetlenül, saját kezdeményezésből megpróbálkozik vele jegyezte meg Roger. Ann megkérdezte: És ha megteszi, mit csinálsz, John: kivégzed őt felségárulásért? Nem. Itt hagyom. Gondoltam! bámult a férjére Ann. Olivia most szólalt meg-először: Pirrie ölte meg Millicentet. De Pirrie-t mégse hagytuk ott, mi? John elkeseredetten folytatta: Hát nem értitek, hogy az egyenlőség és igazság nem érvényesülhet, amíg nem jutunk el a fal mögé, amely távol tartja a barbárokat? Pirrie többet ér számunkra, mint bármelyikünk. Jane olyan, mint Blennitték: utas, kolonc. Addig maradhat, amíg jól viselkedik, tovább nem. Ann így szólt: Ő aztán igazi vezér. Figyeld meg az elhivatottságérzetét, a meggyőződését, hogy a véleménye helyes, csak mert az ő véleménye. John hevesen válaszolt: De hiszen tényleg helyes. Talán tudsz érvet ellene? Nem nézett rá.ann. Olyat semmiképp se, amit te elfogadnál. Rodge! fordult barátjához John. Ugye, te látod az értelmét? Igen, látom az értelmét. Szinte mentegetődzőn hozzátette: És annak is látom az értelmét, amit Anni mond. Nem vádollak érte, Johnny. Fölvállaltad, hogy átjuttatsz bennünket, s ezt a célt tetted az első helyre. És kiderülj hogy leginkább Pirrie-re támaszkodhatsz. Már épp mondta volna az ellenérveit, amikor végignézett hármójuk arcán, s fölébredt benne az emlék: miként formálódtak csoporttá. Voltak már együtt a múltban is ebben a felállásban: a tengerparti üdülésekkor, a bridzspartikon. Ez az emlékfölidézés eszméltette rá: ki is ő, és kik ők: Ann, a felesége, meg Roger és Olivia, a legjobb barátai. Habozva szólalt meg: Igen. Igen, azt hiszem, értem. Ide figyeljetek: fütyülök Pirrie-re. Szerintem nem fütyülsz rá mondta Roger. Nem fütyülsz arra, hogy átjussunk, tehát Pirrie-re se. Nemcsak azért, mert használható. Ismétlem, Johnny: nem kritizállak. Én nem tudtam volna megbirkózni a helyzettel, nem lett volna gyomrom hozzá. De ha képes lettem volna rá, hogy megbirkózzam vele, ugyanígy vélekednék Pirrie-ről. John várt egy pillanatig, aztán így válaszolt: Minél előbb jutunk oda, annál jobb mondta. Jó lesz újra normálissá válni. Olivia nagy, békés arcából kérdőn nézett Johnnyra a szemérmes szem:

17 Biztos vagy benne, hogy újra azzá akarsz válni, Johnny? Igen. Egészen biztos. De ha ez még egy hónapig tartana, s nem csak még egyetlen napig, akkor nem lennék benne ilyen biztos. Szörnyűségeket követtünk el mondta Ann. Néhányunk talán nagyobb szörnyűségeket, mint a másikunk, de bizonyos mértékig valamennyien: ha mással nem, hát azzal, hogy elfogadtuk, amihez Pirrie révén jutottunk. Nem tudom, behunyhatjuk-e ez elől a szemünket valaha is. A legrosszabbon már túl vagyunk mondta John. Mary és Davey futottak be a fürdőszobából. Nevettek, kiabáltak, hangoskodtak. Csillapodjatok, halljátok-e! szólt rájuk John. Azt hitte, nem beszélt más hangon, mint ahogy szokott. A múltban a gyerekek alig hallgattak a feddésre; most azonban elcsöndesedtek, megálltak és figyelték apjukat. Ann, Roger és Olivia is őt figyelte. Lehajolt Daveyhez: Holnap estére megérkezünk David bácsihoz. Jó lesz? Igen, apa felelte Davey. Hangja meglehetősen lelkes volt, de lelkesedését visszafogta a fölös engedelmesség. Johnt reggel puskalövés zaja ébresztette föl, felült, a lövésre kintről válasz érkezett. Revolveréért nyúlt, Rogerért kiáltott, az motyogott valamit feleletképp. Mi ez? kérdezte Ann. Valószínűleg nem nagy dolog. Könnyű zsákmányt remélő vándor. Maradjatok itt Oliviával, vigyázzatok a gyerekekre. Megnézzük. Az őr feladata az volt, hogy odakínn őrködjék a ház előtt, ám az ügyeletes őr, Joe Harris a földszinti szoba ablakán át bámult kifelé. Sovány, sötét ember volt, sűrű szakáll fogta körül arcát. Szeme fénylett a beszűrődő holdvilágnak Mi történik? kérdezte tőle Johnny. Láttam őket, amikor odaki vótam mondta Harris. Gyöttek a völgyből, Sedburgh felől. Gondótam, jobb lesz nem megzavarni őket, ha egyenest mennek fölfele a völgybül, oszt visszagyöttem a házba, és innét őrködök. És? A háznak fordultak. Mikor már biztos voltam benne, hogy erre gyónnék, beledurrantottam az elülső hapsiba. Eltaláltad? Nem, asszem, nem. Egy másikuk visszalőtt, oszt lehasaltak a bozót mögé. Most is ott vannak. Mr. Custance. Mennyien? Nem tom megmondani ebbe a sötétbe. Tizenketten, talán még többen vannak. Ilyen sokan? Épp ezért szerettem vóna, ha egyenest továbbmennek. Rodge! kiáltotta John. Itt vagyok. Roger a szobaajtóban állt. Mások is voltak már a szobában, de némán álltak. A többiek fönn vannak? Hárman vagy négyen vannak itt a hallban. Noah Blennitt szólalt meg John közeléből: Én is itt vagyok, meg Arthur is, Mr. Custance. John így szólt Rogerhez: Küldd föl egyiküket a hátsó hálószobaablakhoz: tartsák nyitva a szemüket arra az esetre, ha azok megpróbálnának arról közelíteni. Aztán az elülső hálószobákba menjenek ketten-ketten. Noah, te a másik földszinti ablaknál helyezkedj el. Adok nektek időt, hogy elfoglaljátok a helyeteket. Aztán amikor kiáltok, sortüzet nekik. Ettől észbe kaphatnak, hogy kotródjanak el. De ha nem, célozzatok rájuk. Helyzeti előnyünk van. A gyerekeket és a nőket tartsátok távol az ablakoktól. Roger továbbadta az utasításokat, sorra indultak. A szobában gyereksírás hangzott föl: Bessie Blennit. John odanézett, a gyerek ült a rögtönzött ágyban, anyja csitítgatta. Hátravinném a gyerekeket szólt Johnny. Nem lenne itt ekkora zaj. Meglepte önnön szelídsége. Katie Blennitt így szólt:

18 Igenis, kiviszem, Mr. Custance. Gyere te is, Wilf. Nem lesz semmi bajod. Mr. Custance megvéd benneteket. A többi asszonyhoz így szólt: Menjetek ti is a ház hátsó felébe. John letérdelt Joe Harris mellé: Látni valami mozgást odakinn? Mintha láttam vóna valamit. Becsapnak ezek az árnyékok. John kinézett a holdvilágos kertbe. A csillagos égen sehol semmi felhő: a sors mindkét oldalon csalfa játékot űzött. A védőket jelentős előnyhöz juttatta, viszont ha felhős maradt volna az ég, a fosztogatók aligha vették volna észre a félreeső házat. Előbb csak vélte, hogy árnyék moccanását látja, aztán már tudta, hogy mozdult valaki a háztól alig tizenöt méternyire. John nagyon hangosan elkiáltotta magát: Most! Nem sok esélyt adott rá, hogy revolverével bármit is eltalál, célzott a mozduló árnyékra a nyitott ablakon át. A lövésével együtt megeresztett sortűz szaggatott volt ugyan, de hatásos. Jajkiáltást hallott, egy alak megpördült és elesett. John behúzódott az ablak széléhez a válasz elől. Egyetlen lövés hallatszott, a téglafalba talált bele. Azután csak halk morgásokat hallott és az eltalált ember hörgését. Nyilván kellemetlen meglepetésként érte a kintieket a nagy tűzerő. Aligha számítottak rá, hogy egy efféle félreeső házban ekkora erők rejtőzködnek. John a vezérük helyébe képzelte magát, és megállapította, ha ő ilyen ellenfélbe botlana, haladéktalanul elvonná az embereit innen. Látta azonban a bökkenőket is, még mindig ugyanabból a nézőpontból. A holdfény határozottan segítette a védőket; és épp elég világos volt ahhoz, hogy a támadók jó célpontot szolgáltassanak, ha hirtelen támadásba lendülnének. John föllesett az éjszakai égre; felhőt keresett. Kézenfekvő lenne, ha a támadók kivárnák, míg a Hold elsötétül. De mindenütt csak csillagok ragyogtak. További okoskodásuk talán oda lyukad ki, hogy ha legyőznék a védőket, jó sok fegyvert és nyilván lőszert zsákmányolhatnának. Márpedig fegyverekért érdemes kockáztatni. És igen valószínű, hogy emberbenfegyverben azoknak van előnyük. Johnnak az is eszébe jutott, talán taktikai hiba volt az erőfitogtatásuk. Két vagy három lövés talán inkább készteti visszavonulásra őket, mint hét. Pirrie esetleg Pirrie jutott eszébe, de hiszen Pirrie odakinn van, és nászi örömeit élvezi. A gyerekek nyilván már mind fölébredtek, de csöndben voltak. Valaki jött lefelé. Roger szólalt meg halkan: Johnny! John továbbra se vette le szemét a kertről: Tessék! Most mi legyen? Az egyik emberük ott áll, akár egy mutatóujj, látni föntről. Kezdjük-e el kinyírogatni őket, vagy inkább hagyod, lépjenek le? Nem nagyon akaródzott újra tüzet nyitnia. Azok tudják már az erejét. A további lövöldözéssel csak pazarolnák az értékes muníciót minden várható előny nélkül. Várj mondta. Húzzátok kicsit az időt. Gondolod, hogy? kezdte Roger. A holdfényből kiáltás hallatszott: Aggyatok nekijek! John automatikusan lebújt, sortűz dörrent a házra, üvegcsörömpölés követte a zajt. John meghallotta, amint emberei az emeletről válaszolnak a sortűzre. Odaszólt Rogernek: Jó. Menj föl, és mondd meg nekik, cselekedjenek a saját belátásuk szerint. Ha a banda meggondolja magát, és visszavonulásra szánja magát, engedjék el őket. Az egyik gyerek rémült sivalkodással elbőgte magát. John nem fűzött túlzott reményeket ahhoz, hogy a támadók visszavonulnak. Feltehetőleg azok is mérlegeltek, akárcsak ők, és a támadás erősítésében látták a nagyobb esélyt. A beállt csöndben kiszólt a kertbe: Nem akarunk zűrt. Tüzet szüntetünk, ha eltakarodtok. Előzőleg óvatosságból a falhoz tapadt az ablak mellett. A szemközti falba két-három golyó vágódott be válaszképp. Egy férfi felröhögött, s ő a röhögés felé irányította revolverét. Elszórt lövések hallatszottak mindkét irányból. John tekintete feszülten pásztázta a terepet: a homályból egy kar emelkedett föl, erre újra tüzelt. Valami szállt a levegőben, a ház oldalának ütődött, s annak az ablaknak a közelében zuhant le, amelyben Joe Harrisszel együtt álltak. Feküdj, Joe! ordította.

19 A robbanás szétvetette az ablakon eddig még épen maradt üveget, de más kárt nem tett. A házból ismét lövések zaja hallatszott. Kézigránátok gondolta dühöngve; ugyan miért nem számítottam erre a lehetőségre? Hiszen a vidéken most fölbukkant fegyverek jó része katonai laktanyákból származik, s a gránátok nyilvánvalóan hasznosak. Ami azt illeti: lehet, hogy ezek a férfiak maguk is katonák voltak eddig; nagyon is hivatásosokra vallott ez a könnyedség. Semmi kétség: a gránátok a védelmezők rovására billentik el a mérleget. Lehet, hogy egy-kettő eltéveszti még a célt, akárcsak az első, de végül be fogja juttatni őket a házba, s egyik szobát a másik után hallgattathatják el. A kilátások egyszeriben megváltoztak. Ily közel a völgyhöz s most szinte biztos, hogy valamennyiükre vereség és halál vár. Rászólt Joe Harrisre: Menj föl, mondd meg nekik, tüzeljenek folyamatosan. De célozva, ne csak találomra lődözzenek. Mihelyt azt látják, hogy odakinn fölemelkedik egy kar, arra összpontosítsanak. Ha nem tudjuk visszatartani a gránátokat, végünk van. Igenis, Mr. Custance felelte Joe. A fiú nem nagyon aggodalmaskodott; egyrészt mert nem volt elég képzelőereje annak belátásához, mit jelentenek a kézigránátok, másrészt mert John vezérségébe vetette minden hitét. John nem bánta volna, ha inkább Pirrie van most mellette itt a házban. Ha ezek a többiek eltalálnának valamit, az csak véletlen szerencse lenne; Pirrie azonban könnyedén kiszúrná a homályos holdvilágnál is a moccanó árnyékot. John ismét tüzelt egy mozgó valamire, lövését az emeletről. leadott lövések is támogatták. Ekkor odakinn gyors, koncentrált támadást intéztek az egyik hálószobaablak irányába. Ezzel egyidőben a kert másik pontján kar emelkedett a levegőbe, és második gránát szállt feléjük. Újra a ház oldalát találta el, és ártalmatlanul robbant föl. John arra a pontra tüzelt, ahonnan elhajították. Lövések pattogtak más irányokba is. Nyomukban kiáltás hallatszott a kertből, majd elakadt. Valaki eltalálta az egyik ostromlót. Ez biztató fejlemény volt, de nem több. A kimenetel esélyein alig változtatott. John kilőtt egy újabb sorozatot, majd félrehúzódott, mert viszonzásként lövés zúgott el mellette. A kintieket aligha ijeszti el, hogy a házból rájuk irányzott egy-két lövés célba talált. Amikor néhány golyóváltás után újra kézigránátot emelő kéz emelkedett a levegőbe, majd visszahúzódott anélkül, hogy elhajította volna Johnt ez is csak komor elégedettséggel töltötte el, de nem reménnyel. Két másodperc múlva a kézigránát felrobbant, éspedig hatalmas robbanással annak jeleként, hogy az illetőnél még több gránát is lehetett. Ordítás, jajveszékelés hallatszott a kertnek e része felől. John beletüzelt a lármába, a többiek ugyancsak. Ezúttal nem jött válasz. John döbbenten és megkönnyebbülten vette észre, hogy emberalakok válnak ki fedezékeik mögül, és öszszegörnyedve futnak lefele a lejtőn. Utánuk lőtt, akárcsak a többiek, s közben megpróbálta számba venni őket. Tíz és húsz között lehettek s egyet, talán kettőt vagy hármat hagytak hátra. Mindenki benyomult a szobába, az asszonyok, a gyerekek, a férfiak. John a félhomályban is jól látta megkönnyebbült, örvendező arcukat. Mindenki beszélt. Johnnak föl kellett emelnie a hangját, hogy meghallják: Joe! Még félórányi őrszolgálatod van hátra. Az éjszaka hátralevő részére megkétszerezzük az őrséget. Noah, most te leszel vele. Utána Jess őrködik Rogerrel és Andy Alffal. Azután énrajtam a sor, meg Willen. És mostantól fogva előbb riasszatok, s csak azután kezdjetek tanakodni a továbbiakon. Joe Harris magyarázkodni kezdett: Csak abban reménykedtem, talán elhaladnak mellettünk, Mr. Custance. Igen, tudom mondta John. A többiek visszafekhetnek. Alf Parson megkérdezte: Pirrie-ről meg a nőjéről semmi hír? Olivia hangja hallatszott: Szegény Jane odakinn Majd előkerülnek mondta John. Most feküdjetek vissza. Ha ez a banda beléjük fut, nem kerülnek elő mondta Parsons. John az ablakhoz lépett: Pirrie! Jane! kiabált. Némán hallgatóztak. Kintről semmi nesz nem hallatszott. A holdvilág amolyan nyári jégpáncélként borította be a kertet. Ne nézzünk utánuk? kérdezte Parsons. Ne felelte határozottan John. Ma éjjel senki se mehet ki innen. Egyrészt mert nem tudjuk, milyen messzire mentek innen ezek a kézigránátos alakok, és hogy végleg mentek-e el. Gyerünk aludni. Először is kifelé ebből a szobából, hadd lássanak az őrködéshez Blennitték. Gyerünk. Ki kell magunkat pihennünk holnapra.

20 Halkan oszladoztak szét, de kelletlenül. John Rogerrel ment föl az emeletre, nyomában Ann, Olivia és a gyerekek. Bement az emeleti fürdőszobába, Roger megvárta az előtérben. Roger így szólt: Azt hiszem, egy időre nyugtunk lesz. A gránátoktól? Igen. Tulajdonképpen szerencsénk volt szerintem. Nem is egészen értem. Abban biztosan szerencsénk volt, hogy elkaptuk azt a pasit, amíg nála voltak a kézigránátok. Ez nyilván alaposan megrendítette őket. De annyira, hogy eltakarodtak ez meglep. Nem hittem volna. Roger ásított: De mégis elmentek. Mit gondolsz Pirrie és Jane felől? Vagy annyira messzire mentek, hogy hallótávolon kívül vannak, vagy pedig rájuk találtak. Ezek az emberek nem lőttek rosszul. Ha Pirrie-ék nem voltak a házban, nem volt, ami megvédje őket. Lehet, hogy kisétáltak hallótávolon túlra a nagy szerelemben nevetett Roger. Olyan messzire, hogy a csatát se hallották? Pirrie visszajött volna. Van még egy lehetőség mondta Roger. Lehet, hogy Jane a saját elhatározásából rejtett kést az inge alá. Nőknek néha maguktól is eszükbe jut ilyesmi. Akkor viszont hol van Jane? Ettől még belefuthatott a kedves támadóinkba. Vagy rádöbbent, hogy nem leszünk elragadtatva, ha azzal a történettel tér vissza, hogy eltette láb alól új férjét a nászéjszakájukon. Annyi esze csak van, hogy tudja: egy nő önmagában kiszolgáltatott. Fura teremtések a nők mondta Roger. Száz esetből kilencvenkilencszer habozás nélkül azt teszik, ami a helyes. A századik alkalommal ugyanakkora lelkesedéssel butaságot követnek el. Milyen kedélyes vagy ma, Rodge szólt kíváncsian John. Hogyne lennék, ilyen megkönnyebbülés után! Az a második kézigránát alig valamivel tévesztette el az ablakomat. És nem is bánnád, ha Pirrie megkapta volna a magáét akár Jane-től, akár a kézigránátosoktól? Nem különösebben. Egyáltalán nem. Azt hiszem, inkább örülnék. Mondtam már neked: nekem nem kell Pirrie-be kapaszkodnom, nem én vagyok a vezető. Kapaszkodásnak nevezed ezt? Pirrie-ket nem találni minden bokorban. A gyöngy a kagylóban; kemény, fényes, de a kagyló szempontjából betegség. És milyen a kagyló? ironizált John. Mint az általunk ismert világ. Túl bonyolult a hasonlat. És fáradt is vagyok. De tudod, mi a véleményem Pirrie-ről. Rendkívüli körülmények között felbecsülhetetlen, de bízom az istenben, hogy nem kell már sokáig ilyen körülmények közt élnünk. Pirrie azelőtt békés polgár volt. Ugyan miért ne lehetne elhinni, hogy újra azzá válna? Aligha. A gyöngyöt nem lehet újra visszadugni a kagylóba. Nem fogok nagyon örülni majd, ha a völgybéli életünkben Pirrie ott áll a hátad mögött, készen rá, hogy elgáncsoljon. A Völgyben David lesz a főnök, ha egyáltalán valakinek annak kell lennie. Nem én és nem Pirrie. Tudod jól. Nem ismerem a bátyádat felelte Roger. Nagyon keveset tudok felőle. De neki nem kellett a családját és a sleppjét keresztülhurcolnia egy olyan világon, amely, ha hozzáérsz, összetörik. Ez nem számít. Nem? Roger újra ásított. Fáradt vagyok. Feküdj le. Ez nem ér meg nekem még egy félórát. Megyek, megnézem, ágyba kerültek-e már a gyerekek. Megálltak a szobaajtóban. Ann és Olivia pokrócokon feküdt az ablak alatt; Ann fölpillantott férjére, de nem szólt. A holdfény egy pászmája rávetült a két ágyból összetolt kettős ágyra. Mary a falhoz kuporodva feküdt. Davey és Steve összegömbölyödték, Davey fél karja átölelte Steve vállát. A másik oldalon Spooks feküdt, vonásai furcsán felnőttesek lettek a szemüveg nélkül. Ő is ébren volt, a mennyezetet bámulta. Ne hidd, hogy nem vagyok hálás Pirrie-nek mondta Roger. Csupán örülök, hogy boldogultunk nélküle is. Az új életrendben este kilenctől reggel négyig tartottak az alvás órái; a gyerekeket, ha lehetett, már egy órával előbb lefektették, és reggel tovább is alhattak, amíg a reggeli el nem készült. Az utolsó váltásban, amikor John és Will Secombe őrködött, már világosodott. Kiment a kertbe, és szemügyre vette a csatateret. Egy hu-

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

A királykisasszony cipője

A királykisasszony cipője A királykisasszony cipője Színpadra alkalmazta: Steinwender József Szereplők: Királykisasszony Mészáros Csizmadia Szobalány Kisbíró Herceg koldus ruhában Hajdúk Napszámosok (férfiak, nők) Hercegek, királyfik

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja

A Biblia gyermekeknek. bemutatja A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus és Lázár Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org BFC

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) http://centropastudent.org/?typ=sprache&flang=hu&movid=6&nid=43&q=m Óravázlat Korcsoport: 11-12. évfolyam

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! 10/2. Képzeld el ezt a szituációt: Megismerkedtél egy nagyon vonzó pasival. Úgy érezted magad vele, mintha már ezer éve ismernétek egymást.

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska!

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska! Hosszúhetény Online H.H.Franciska 2012. júl. 24. 12:00 Válasz #70 Köszi a gyors választ! Csak arra tudok gondolni, hogy nem jutott el a felajánlás az illetékesekhez, mert máskülönben biztosan éltek volna

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

Csábítás Akadémia Online Tanfolyam 6. rész

Csábítás Akadémia Online Tanfolyam 6. rész Csábítás Akadémia Online Tanfolyam 6. rész Copyright: Csábítás Akadémia 2009-2010 Alapító, vezetı: Nicholas Victor Szexrutin Jocky cikke Ha a szexrıl beszélgetsz egy nıvel, akkor már egészen jó úton jársz

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

cselenyák imre illusztrálta: szonyi

cselenyák imre illusztrálta: szonyi cselenyák imre illusztrálta: szonyi gergely cselenyák imre Az ArAnyhAjú kisfiú álma illusztrálta: szonyi gergely Az öreg gőzmozdony Bálint megfürdött, fogat mosott, pizsamába bújt, és anyukája ölébe fészkelte

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl Spiketrom A csönd ülte meg szobát és az éjjel sötétje. Még érezhető volt a vacsora illata az étkezőasztalon heverő maradékok

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Átkeléses feladatok 1.) 2.) 3.) 4.)

Átkeléses feladatok 1.) 2.) 3.) 4.) Átkeléses feladatok 1.) Van egy folyó, amin egy csónak segítségével egy embernek át kell vinnie az egyik partról a másikra egy farkast, egy kecskét és egy káposztát. A csónakba az emberen kívül csak egyvalami

Részletesebben

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást.

zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. A zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. Imádkozhatnék istenhez azért is, hogy a dühöm kitartson

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Vissza fog jönni. És hozzátette: Ha visszajön, intézkedünk. És így is lett. Ahogy a bicikliteszt alapján jó okom volt remélni, szinte azonnal

Vissza fog jönni. És hozzátette: Ha visszajön, intézkedünk. És így is lett. Ahogy a bicikliteszt alapján jó okom volt remélni, szinte azonnal The Big One Hazatérésem másnapján megcsinálták az MRI-t. Amikor felfogtam, hogy micsoda méretet öltött az a valami, ami négy hónap alatt az agyamban nőtt, megfontoltan, bár szokásomtól eltérően úgy döntöttem,

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben