a K+F tevékenység helyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási összefüggése Magyarországon

Átírás

1 Fejlesztési és Módszertani Intézet Kutatástól az innovációig a K+F tevékenység helyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási összefüggése Magyarországon október

2 Szerkesztette és a kutatást irányította: Dr. Báger Gusztáv egyetemi tanár, az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetének főigazgatója Szerzők: Dr. Báger Gusztáv Goldperger István az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetének kutatója Dr. Varga György az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetének kutatója 2

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ 5 I. RÉSZ KUTATÁS, FEJLESZTÉS, INNOVÁCIÓ MAGYARORSZÁGON Miért az innováció? Magyarország helye Európa innovációs térképén A K+F tevékenység Magyarországon A K+F helyek száma Kutatók és fejlesztők A K+F ráfordítások Huszonegyezer kutatási-fejlesztési téma Szabadalmi aktivitás A magyar szabadalmi piac Mit ér a szabadalom, ha magyar? Innováció a feldolgozóiparban A high-tech szektor nem üdvözít A vállalkozói tőkéről illúziók nélkül Hátrányban a kezdők Az állam a piacon A kockázati tőke bizalmi tőke Gazdaságpolitika innovációspolitika nélkül Szervezeti széttagoltság Gyenge mobilitás gyenge tudásáramlás Pályáztatási és pénzügyi bürokrácia A finn modell Prioritások hogyan? A cluster filozófia Lopakodó paradigmaváltás 76 II. RÉSZ A K+F KÖLTSÉGVETÉSI FINANSZÍROZÁSA, HATÉKONYSÁGA, JOGI SZABÁLYOZÁSA Az állami források szerepe a kutatás-fejlesztés finanszírozásában a statisztikai adatok alapján A K+F ráfordítások alakulása az elmúlt másfél évtizedben A K+F ráfordítások főbb szerkezeti problémái A K+F támogatási előirányzatai az állami költségvetésben A K+F funkciók előirányzatai az állami költségvetésben A statisztikai és a költségvetési K+F adatok közötti különbség főbb tételei A K+F költségvetési támogatásának pontosabb meghatározása a funkcionális osztályozás korszerűsítésével A funkcionális osztályozás elvei és gyakorlata az állami költségvetés tervezésében 100 3

4 13.2. A K+F funkciók a COFOG új változatában Egy ellenőrzési szempont Az innovációs törvény és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap A törvény szükségessége Az új finanszírozási konstrukció és a szabályozás sajátosságai Az innovációs törvény célja, hatálya, jellege A törvény fő szabályozási területei A kapcsolódó kormányrendeletben meghatározott feladatok A költségvetési K+F támogatások egyes felhasználási területei A K+F ráfordítások elhatárolásának problémái a felsőoktatási intézményekben A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap Az innovációs törvénnyel összefüggő ellenőrzési feladatok 132 III. RÉSZ EGY NYILVÁNVALÓ PARADIGMAVÁLTÁS, AVAGY A MAGYAR FELZÁRKÓZÁS FELTÉTELEI 135 IRODALOMJEGYZÉK 139 MELLÉKLETEK 141 4

5 Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás! William Shakespeare: Hamlet Bevezető Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás! idézzük Shakespeare gondolatát mindjárt kötetünk indító oldalán, talán nem is teljes tudatában annak, mennyire időszerű, mennyire valóságtartalmú ma is napjainkban, s lesz egyre inkább a szerző intelme. Nem mást mond ezzel ugyanis Shakespeare, mintha azt mondaná: Gondolkodás (gondolkodj), Horatio, gondolkodás! Mert gazdálkodni amióta e fogalom reális tartalmat nyert azt is jelenti, hogy gondolkodni: számításba venni, megismerni, összevetni, mérlegelni, dönteni, elszámolni és mindenekelőtt megújítani, korszerűsíteni Az Európai Unió az ún. lisszaboni stratégia keretei között határozta meg azokat a célokat, amelyek megvalósítása a régió hosszú távú versenyképességének, dinamikus gazdaság növekedésének megalapozásához, eléréséhez szükséges. Ennek legfontosabb feltételeként a tudásalapú gazdaság kiépítését jelölik meg. A stratégia keretében kitüntetett helyet és szerepet szántak a kutatási-fejlesztési tevékenység javításának az oktatás és képzés korszerűsítésének és fejlesztésének tennivalóit már korábban programba foglalták, az ehhez szükséges anyagi feltételek, pénzügyi források biztosításának, valamint a kutatási eredmények hasznosításának, a szélesen értelmezett innovációs aktivitás élénkítésének. Az EU-t többek között az állampolgárokat leginkább foglalkoztató társadalmi problémák késztették e lépések elhatározására. Ezek: a foglalkoztatás, a gazdasági növekedés, a környezet és az életminőség állapota. Nemzetállami és EU-régió szinten ezeket egészíti ki az a gond, hogy Európa népessége egyre inkább elöregedik. Magyarországnak eminens érdeke az EU-ban elhatározott stratégia adaptálása, azaz a gazdaságpolitikai törekvéseket mind inkább a tudásalapú vagy inkább a tanuló gazdaság kiépítésének a szolgálatába kell állítani és az ebből fakadó követelményekkel, lehetőségekkel összehangolni. Az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete a leírtakat is, a számvevőszéki-pénzügyi ellenőrzési tapasztalatokat is figyelembe véve már az elmúlt egy-két évben is foglalkozott néhány olyan téma vizsgálatával, elemzésével (a magyarországi egészségügy helyzete, a felsőoktatás fejlesztése, finanszírozásának kérdései), amelyek szorosan kap- 5

6 csolódnak a tudásalapú gazdaság és társadalom kiépítésének tervéhez. Az Intézet elhatározta, hogy a témát munkatervébe állítja, azaz kísérletet tesz majd egy összefoglaló tanulmány kidolgozására. Az ördög azonban mint tudjuk a részletekben van! Ebből következően, meg a kérdés sokszínűsége, bonyolultsága miatt is célszerűnek látszott azt az utat követni, hogy az elkészült résztanulmányokat önállóan is megjelentetjük, illetve a szokásos utat bejárva menet közben szakértőkkel megvitatjuk, a különféle nézeteket ütköztetjük, s ez által mind a részeredményt, mind a végeredményt megalapozottabbá, kiérleltebbé tesszük. Így készült el első lépésben ez a kötet, amely a kutatási-fejlesztési tevékenység és az innováció sokrétű kérdéskomplexumával foglalkozik. Ennek önálló megjelentetését, illetve vitára-bocsátását még inkább indokolja, hogy a tudásalapú gazdaság egyik kiemelten fontos, ha nem a legfontosabb kérdéskörével foglalkozik. A kötet közvetlenül nem a vonatkozó ÁSZ vizsgálatok tapasztalataira, jelentéseire, hanem önálló kutatásokra épül, de számos megállapítása mint később kiderül teljesen összhangban van az ÁSZ Jelentés a központi költségvetésből kutatás-fejlesztési célokra fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről című, 2004 augusztusában készített anyagának főbb megállapításaival. Példaként pusztán néhány összecsengő következtetés: A kutatás-fejlesztésben hazánkban inkább a kínálat- és nem a keresletvezérelt K+F tevékenység a jellemző. A kutató-fejlesztő helyek teljesítménye kevéssé piac- és gyakorlatorientált. Eredményeiket főként a publikációk, szakkönyvek száma és az idézettségi mutatók jellemzik. A szabadalmi aktivitás nem megfelelő. Szükség van egy innováció-politikai stratégia kidolgozására, a K+F tevékenység teljes körű áttekintésére a finanszírozási mechanizmus felülvizsgálatával együtt. A hazai kutatás-fejlesztés állami irányítása, koordinációja megosztott volt az OM, az MTA és az ágazati minisztériumok között. A K+F tevékenységben az alap- és alkalmazott kutatásokat végző költségvetési kutatóhelyek töltöttek be meghatározó szerepet (az állami források nagy aránya a vállalkozói forrásokkal szemben), a vállalkozói szféra viszonylag háttérbe szorult. 6

7 A KSH adatok jelentősen eltérnek a költségvetésből és a zárszámadásból nyerhető összesített adatoktól. Az Intézet munkatársai külső szakembereket bevonva tovább dolgoznak a tudásalapú gazdaság, társadalom egyes résztémáinak a kimunkálásán, s majd egy összefoglaló, szintetizáló munka összeállítását is tervezik. Nem állítjuk, hogy megtaláltuk a bölcsek kövét, hogy máris annak birtokában vagyunk. Az eddigiek során szerzett tapasztalatok alapján azonban úgy véljük meg lehet határozni néhány súlyponti kérdést, amelyek kidolgozására fokozott gondot kell majd fordítani. Ezek megítélésünk szerint összhangban vannak a hazai adottságokkal, követelményekkel, de a nemzetközi tapasztalatokkal is. (Nem kívánjuk megelőlegezni, főleg direktben ajánlani, de az általunk súlypontinak vélt kérdések megválaszolása kormányzati vagy más szintű döntések alapjává is válhat.) 1. Kötetünkből, de más forrásból is egyértelmű, hogy vitatható az alap-, az alkalmazott kutatások, valamint a kísérleti fejlesztés mára kialakult aránya Magyarországon. Többen úgy értékelik, hogy ez főként a kísérleti fejlesztés kívánatosnál alacsonyabb aránya nagyban hozzájárul a hazai K+F alacsony hatékonyságához, a nem kielégítő mértékű és hatásosságu innovációhoz. Mindennek alapján célszerű, sőt elengedhetetlen e kérdés sokoldalú elemzése, értékelése, a lehetőségekkel és az adottságokkal, az irányokkal összhangban egy jobb arány és összhang kialakítása, érvényesítése. Ez azonban nem pusztán aránykérdés. Az alapkutatásnak a hatékonyság és versenyképesség alakulásában betöltött szerepét illetően az a fő kérdés, hogy az innovációs folyamatokban hasznosul-e az így megszerzett tudás, van-e elegendő kutatási és innovációs projekt, amely révén a célzott alapkutatások eredményeit társadalmi és üzleti haszonná lehet transzformálni. 2. Már a felsőoktatás helyzetével, fejlesztésével és finanszírozási kérdéseivel foglalkozó elemző anyagunkban arra a következtetésre jutottunk, hogy a hatékonyság, a gazdaságosság javításának egyik kulcsterülete és lehetősége az intézményrendszer fejlesztése. E kötet megerősít ebben, sőt azt sugallja, hogy a kérdést általánosabban, azaz az egész tudásalapú gazdaság vonatkozásában fokozottan szem előtt kell tartani. Az is nyilvánvaló, hogy ennek számvevőszéki, ellenőrzési következményeivel is számolni kell, vagyis a kapcsolódó költségvetési terület pénzügyi ellenőrzésének az intézményfejlesztést a vizsgálatok fókuszába kell állítania. 7

8 3. A tudásalapú gazdaságnak nemcsak hozadéka lesz (várjuk!), hanem ráfordítások is terhelik. Gondoljunk csak a megnövekedett idejű képzésre, az élethosszig tartó tanulásra (life-long learning LLL), a kutatási-fejlesztési tevékenység kibővítésére stb. stb. Mindezen túl a tudásalapú gazdaság, társadalom nem pusztán a termelőképes tudást jelenti és igényli, hanem a kultúra, a művészet, általában a szellemi környezet minőségének lényeges javítását. Ennek is megvannak, meg lesznek a költségvonzatai. Fontos kérdés, hogy a szereplők közül ki, hogyan viselje a költségeket, ki hogyan, milyen formában járuljon ezekhez hozzá. Egyetlen példa: a munkaerő számottevően növekvő képzési költségeit az egyén, az állam vagy a munkaadó viselje? Az első esetben a költségeknek be kell épülniük a munkabérbe, a másodikban az adókba. Melyik a célszerűbb, illetve milyen arányok célszerűek? Annak vizsgálata is rendkívül fontos, hogy az egész folyamat milyen feladatok megoldását igényli az egyének, a különféle társadalmi csoportok, az állam, a kormányok, de nem kevésbé a gazdasági versenyszféra részéről. Minderre nagy gondot kívánunk fordítani a későbbi munkáinkban, de úgy véljük, hogy az ezzel való foglalkozás sokkal szélesebb körnek a feladata. (Ezért is vetjük fel ezt a témakört is!) 4. Az előző pontban kifejtettekből következik, hogy a téma kutatása nem kerülheti meg a polgári demokratikus állam szerepét, funkcióit, illetve azt, hogy mekkora szerepe lehet (legyen) a piacnak, a piaci automatizmusok működésének a tudásalapú gazdaság, társadalom kiépülésében, működtetésében. Ide kapcsolódik az a probléma, hogy a tudásalapú gazdaság és társadalom természete a társadalmi és a szociális kohézió erősítésével harmonizál, avagy a piaci és társadalmi differenciálódás fokozódásának irányzatát erősíti? 5. Mint már jeleztük, az EU 2000-ben Lisszabonban az európai szociális háló, környezetvédelmi modell és a dinamikus növekedés fenntarthatósága érdekében határozta el szóban forgó stratégiai döntéseit, azaz kedvező társadalmi-gazdasági-szociális hatásokat vár ezektől. Az eltelt négy év eredményei a várakozást azonban csak részben igazolják vissza, ami még inkább ráirányítja a figyelmet: a tudásalapú gazdaság milyen hatásokkal jár, illetve a globalizáció szülte törekvések, folyamatok hogyan hozhatók összhangba az új viszonyokkal. Pusztán néhány példa: - a már rendkívül egyenlőtlen jövedelemarányok még inkább a szélsőséges differenciálódás irányába mennek, vagy ; 8

9 - a munkaidő növelése a járható és célravezető út a termelékenység soha nem tapasztalt magas színvonala mellett, amihez kapcsolódik a felzárkózó országok kényszerű bércsökkentési versenye annak érdekében, hogy versenyképességük javuljon ; - hogyan lesz magasabb szintű foglalkoztatottság a nyugdíjkorhatár kitolódásával, a munkaidő hosszabbításával, miközben az aktivitási ráta jellemzően 70% körül alakul a fejlett országokban, nem beszélve a világgazdaság más, szegény, lemaradó régióiról; - fenntartható-e egyes szektorok, elsősorban a nagy szolgáltató ágazatok uralmi helyzete stb. 6. Hazánkban is minden területen mindent meg kell tenni a tudásalapú gazdaság kiépüléséért. Ezt nem lehet megkérdőjelezni. A lehetséges irányokkal, azok hatásaival azonban sokoldalúan foglalkozni kell, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mi felé haladunk, mivel számolhatunk gazdaságilag, társadalompolitikailag egyaránt. Mindezt az olvasó figyelmébe ajánlva bocsátjuk útjára jelen kötetünket. Egy elégtételünk lehet, ha visszaigazolódik, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. 9

10 I. RÉSZ KUTATÁS, FEJLESZTÉS, INNOVÁCIÓ MAGYARORSZÁGON 1. Miért az innováció? A magyar gazdaságban kimerülőben vannak a versenyképes (értsd: alacsony) munkabéren és a betanított munkán alapuló növekedési tartalékok. Erre utal az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) növekedési ütemének lassulása. A mutató dinamikája az előző év százalékában 2001-ben 104,1, 2002-ben 103,8 és 2003-ban 103,4 volt. A gazdasági növekedés dinamikájában fontos tényező volt az elmúlt három négy évben a túlköltekező és részben mesterséges keresletet teremtő államháztartásnak. Ez a politika azonban nem folytatható. A növekedési hajtóerők lassulására utal az is, hogy a munkaképes korú népesség gazdasági aktivitása évek óta az Európai Unió (EU) átlagos 69,3 %-os szintjétől jóval elmarad, 60,5 %. Ez az immár tartós teljesítmény-kiesés is arra utal, hogy a gazdasági növekedésnek az 1995 óta tartó szakasza lezárult, illetve lezárulóban van; a kialakult bérszínvonalon a munkaképes korú népesség számottevő része gazdaságilag nem aktivizálható, ez a munkaerő az adott feltételek között már nem hasznosítható profitábilis módon. Az elmúlt három évben egyre erőteljesebb az élőmunka helyettesítése tőkével. A nemzetgazdaság és mindenekelőtt a feldolgozóipar tőkeintenzitása számottevően növekedett és ez a folyamat nem zárult le. Miközben a vállalati szektor tőkekereslete jelentősen, addig munkakereslete csak kismértékben 2004 közepétől lassuló ütemben növekszik. A feldolgozóiparban a munkaerő-felhasználás már 2000 vége óta csökken, mégpedig a 2003 óta élénkülő ipari konjunktúra ellenére. 1 Amennyiben elfogadjuk azt, hogy a gazdasági növekedés szükségszerű kísérőjelensége a gazdaság tőkeintenzitásának fokozódása, akkor az ország tőkevonzó és tőkeképző képességének erősítéséhez eminens érdek fűződik. Ezt csak erősíti az EU-hoz történő felzárkózás kényszere. Az EU-hoz korábban csatlakozó országok Írország, Spanyolország vagy Portugália 1 Magyar Nemzeti Bank: Jelentés az inflációról február, május és augusztus. 10

11 sikeres felzárkózásában jelentős szerepe volt ezen országok tőkevonzó és tőkemegtartó képességének. Ez a helyzet mit sem változott. Ami változott, az a tőkevonzó képesség tartalma. Mint annakidején a föld vagy a természeti erőforrások, úgy ma a tudás az az erőforrás, amelynek gyarapításába és felhasználásába fektetett tőke kínálja a legkedvezőbb megtérülést, a tőke legjobb értékesülését. A versenyképesség, a gazdasági növekedés és a tudás termelése, s hasznosítása közötti összefüggést immár axiomaként fogadja el a világ. Ezt bizonyítja az a világméretű versenyfutás is, ami a tudományos kutatásban és az innovációs képességek erősítésére irányuló tőkebefektetések növelésében tapasztalható. 2 Az Európa Tanács 2000-ben elindította az ún. lisszaboni folyamatot, amelynek stratégiai célja az, hogy az Unió 2010-re váljék a világ legversenyképesebb tudásalapú (tanuló!) gazdaságává ben a Tanács azzal konkretizálta e cél eléréséhez vezető utat, hogy az unió átlagos GDP-arányos kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítása érje el a 3 %-ot úgy, hogy a ráfordítások kétharmada az üzleti szférából származzék. Az EU Bizottsága ( kormánya ) 2005 februárjában úgy értékelte az immár öt évre viszszatekintő lisszaboni folyamatot, hogy Európának ismételten összpontosítania kell erőit ahhoz, hogy feltölthesse lanyhuló teljesítményű gazdasági motorját. 3 Ez azt jelzi, hogy az EU igazában nem valósította meg a várt ütemben stratégiai célját. Jenez Potocnik, az EU tudomány és kutatási biztosa szerint ébresztőre van szükség. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, Európa elveszíti azt a lehetőségét, hogy vezető globális tudásalapú gazdasággá váljék." A tíz közép-európai ország csatlakozásával az Európai Innovációs Eredménytáblázat (EIE) 2004-hez fűzött szakértői riport szerint még karakteresebbé vált az ún. európai paradoxon; azaz az EU-25-ök viszonylag erőteljes tudományos teljesítménye a korábbinál is gyengébb fejlesztési, tudáshasznosítási, azaz innovációs teljesítménnyel párosul. Erre utal az is, hogy az európai vállalkozások 2003-ban kevesebbet fordítottak K+F-re, mint 2002-ben és mint az 2 Itt kell megjegyezni, hogy a Kínai Népköztársaság 1995 és 2002 között a GDP-arányos K+F ráfordítást 0,6 %- ról 1,2 %-ra, majd 2003-ban 1,3%-ra növelte. A kutatók száma meghaladja a Japánban működő kutatók számát. A gazdaság K+F intenzitása gyors ütemben nő. Erre utal a évre kitűzött cél: elérni a 1,5 %-os GDParányos K+F ráfordítást. A közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke 2002-ben 50 milliárd dollár volt, a legnagyobb a világ országai közül. A letelepedő nemzetközi cégek az alacsony technológiájú tömegtermelésről áttérőben vannak a közepes technológiát képviselő ágazatok termelésének fejlesztésére. Például ilyen a gépkocsiipar vagy a kommunikációs eszközök gyártása. (Forrás: Martin Schaaper: An emerging knowledgebased economy in China? OECD, Directorate for Science, Techology and Industry. DSTO/DIC[2004]4.) 3 J. M. Barroso nyilatkozata. (Financial Times február 18.) 11

12 Európán kívüli vállalatok. Ez állapítható meg az EU keretében működő ipari vállalkozások K+F befektetéseiről először készített felmérés adataiból is. 4 Az EU top 500 társaság mintegy 100 milliárd eurót fektetett be a K+F-be; ami mintegy a fele annak az összegnek, amelyet az EU-n kívüli top 500 társaság költött erre a célra ban. Míg az EU top 500-ak K+F ráfordításai 2 %-kal csökkentek, addig az EU-n kívüli top 500-aké közel 4 %-kal nőttek. Mindebben a konjunkturális hatásokon kívül a költségvetés kiszorító hatása és a kockázatviselő képesség gyengülése is szerepet játszik, mégpedig éppen az EU átlagos teljesítményében nagy súllyal szereplő országokban. Míg az EU innovációs teljesítménye 1966 óta lényegében nem változott, addig az Amerikai Egyesült Államok és Japán teljesítménye javult, azaz Európa viszonylagos lemaradása nőtt. A 2004 évi jelentés mint láttuk még európai paradoxonról szól. A közeljövőben megjelenő EIE 2005 jelentéshez fűzött szakértői vélemény azonban megkérdőjelezi az európai paradoxon létezését. Nem látják ugyanis bizonyítottnak azt a korábbi állítást, hogy Európa magas szintű tudományos teljesítményével globális méretekben is vezető szerepet játszana. A szakértői álláspont szerint nem bizonyítható az, hogy Európa kiválóan teljesít a lineáris innovációs modell vagy lánc kezdő fázisában (tehát a tudományos kutatásban), s gyengesége vagy lemaradása csak az innovációs lánc további fázisaiban, azaz a tudás áramoltatásában, szétterítésében és hasznosításában mutatkozik meg. 5 A lisszaboni folyamat (egyik) pillére a tudás gyarapítása és a felhalmozott tudás elterjesztése, szétáramoltatása és hasznosítása az innováció. Ezért az EU Bizottságának beszámolója 2005 februárjában azt a javaslatot terjesztette elő, hogy - az Unió milliárdokkal több pénzt pumpáljon a K+F-be; - Európa hozza létre a világhírű amerikai Massachusetts Institute of Technologyhoz hasonló saját elit akadémiáját és - a kormányok a nemzeti championokkal szemben inkább a K+F-ben érdekelt innovatív, s az életciklusuk korai szakaszában lévő start-up vállalkozásokat támogassák. 4 EU Industrial R&D Investment Scoreboard. (2003.); Stagnation of K+F intensity a major thret to the European knowledgeleased economy July G. Dosi M. S. Labini P. Llerena.: Expert Report. 12

13 2. Magyarország helye Európa innovációs térképén A nemzetközi összehasonlítás ugyan segíthet a tájékozódásban, a fő vagy tipikus irányzatok felrajzolásában, de egy olyan bonyolult folyamat elemzésében, mint a K+ F és az innováció, az összehasonlításból levonható következtetésekkel megfelelő körültekintéssel kell bánni. Önmagában az innovációs kapacitás mérése is bonyolult; nem hasonlítható például a gépi kapacitások felméréséhez. Előbbiben ugyanis olyan puha elemek a meghatározóak, mint a tudás, a felhalmozott know-how, a trade- mark, a copyright, a menedzsment kompetenciája, a szellemi tulajdon védelme, az innovációs hálózatokba való integráltság stb. Ezeknek a tényezőknek a felmérése önmagában is számos módszertani problémát vet fel. Ezen kívül figyelembe kell venni az egyes országokra jellemző piaci viszonyokat: a verseny intenzitását, a gazdaság szerkezeti eltéréseit stb. (Ezen megfontolásokkal nem a nemzetközi összehasonlítások hitelét kérdőjelezzük meg; inkább az azokból elvonható következtetések továbbgondolására és a magyar viszonyokra történő adekvát alkalmazására kívánunk ösztönözni.) Valamely gazdaság növekedési és innovációs kapacitása nemcsak a kutatási-fejlesztési szektor, a tudásipar kínálatától függ, hanem attól a képességétől is, ahogyan a tudásipar eredményeit és az új technológiai eljárásokat felszívni, alkalmazni és elterjeszteni képes, továbbá a tudásiparral szemben támasztott követelmények intenzitásától. Egy, a gazdasági felzárkózás periódusában lévő ország számára a tudás elterjesztésére szolgáló mechanizmus és intézményrendszer, valamint a felszívó kapacitás növekedése kulcsfontosságú abban a termelékenységi versenyben, amely világrészek, régiók és országok között folyik. Immár a negyedik alkalommal tették közzé 2004-ben az Európai Innovációs Eredménytáblázatot (EIE), amely az EU 25 tagországa mellett Bulgária, Románia, Törökország, Izland, Norvégia, Svájc, valamint az USA és Japán innovációs teljesítményéről is képet ad. 6 Az EIE 20 mutató alapján ad képet az egyes országok innovációs teljesítményéről és annak dinamikájáról, jóllehet egyes országok vonatkozásában e mutatók nem mindegyike elérhető. Így a (legkevesebb) mutató összesítéséből készített Összesített Innovációs Index (ÖII) alkalmas a nemzeti innnovációs teljesítmények összehasonlítására. A 20 mutatóból négy minősítő csoportot képez az EIE. Ezek: - az innováció humán erőforrásai (5 mutató); 6 European Innovation Scoreboard Comparative Analysis of Innovation Performance. (Comission Staff Working Paper. SEC [2004] 1475 Brussels.) 13

14 - új ismeretek, tudás-alkotás (4 mutató); - a tudás átadása és alkalmazása (4 mutató); - az innováció finanszírozása, teljesítménye és piaca (7 mutató). Az innováció egy sokdimenziós koncepció, amely meghaladja a K+F-hez kapcsolódó technológiai megújulás határait. Olyan tényezőkről van szó, amelyek a technológiai innováció komplementerének tekinthetők: így a termékek és szolgáltatások, valamint ezek piacainak a megújítása, a termelés és az elosztás új módszereinek bevezetése, a termék design (formatervezés) új eredményei, a hatékonyabb és megújított menedzsment, új munkaszervezési módszerek, a munkafeltételek javítása vagy a szakmai továbbképzés. Az innovációnak ez a szélesebb körű értelmezése lehetővé teszi azt, hogy a vállalati szintű innováció jobban, reálisabban legyen megragadható és értékelhető. Az EIE által kimunkált innovációs ország rangsor viszonylagos, azaz nem lehet abszolút módon értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ha egy ország EIE eredménye a kétszerese a másikénak, az nem jelenti azt, hogy az előző ország tényleges innovációs teljesítménye is kétszerese az utóbbinak. 1. sz. ábra 1,00 Az összesített innovációs index ,90 0,80 0,70 0,68 0,70 0,75 0,76 0,77 0,60 0,50 0,40 0,30 0,20 0,14 0,15 0,17 0,18 0,20 0,24 0,25 0,25 0,26 0,27 0,28 0,29 0,30 0,30 0,31 0,32 0,34 0,39 0,40 0,44 0,44 0,45 0,46 0,47 0,49 0,54 0,54 0,56 0,10 0,05 0,00 TR PL RO CY LV EL SK MT HU LT CZ BG LU PT ES IT SI EE AT NO EU15 IE NL FR BE UK IS DK DE CH US FI SE JP 14

15 2. sz. ábra Az átlagos innovációs teljesítmény-trend Összesített innovációs index ,90 0,80 0,70 0,60 0,50 0,40 0,30 0,20 0,10 0,00 Lendületett Lendületben levők vesztők FI SE CH DE DK IS FR UK NL BE IE AT NO EE IT CZ LU ES SI LT BG PT SK HU EL LV CY PL RO Lemaradók TR Felzárkózók Átlagos trendmutató változás (%) Az európai rangsort Finnország és Svédország vezeti (a rangsor és évi adatokra épül). Magyarország az ÖII ország- rangsor utolsó harmadában, igaz annak a csoportnak az élén helyezkedik el. A Központi Statisztikai Hivatal évi előzetes adatai (lásd később) alapján feltételezhető, hogy a K+F tevékenység humán- és pénzügyi ráfordításai szempontjából Magyarország viszonylagos helyzete minden bizonnyal romlott. Az innovációs teljesítmény-trendet tartalmazó koordináta-rendszer a vertikális tengely mentén az országok jelenlegi innovációs teljesítményét, a horizontális tengely mentén az országok középtávú teljesítmény-trendjét úgy mutatja be, hogy az utolsó számbavételi év (2000) teljesítmény-mutatóját összeveti a megelőző három év átlagos teljesítményével. A szaggatott vonalakkal felrajzolt tengelyek az EU 25-ök teljesítményének középértékét mutatják. Így négy teljesítmény- és trendmező alakul ki: - olyan országok, amelyeknek összesített teljesítmény-mutatói és teljesítmény dinamikái is az EU átlaga felett helyezkednek el (ezek az országok az elől haladók, a lendületben lévők); - olyan országok, amelyek az ÖII átlaga alatt helyezkednek el, de az átlagos teljesítmény-trendet meghaladva a felzárkózók mezejébe kerültek; 15

16 - olyan országok, amelyek az ÖII átlagától elmaradtak és teljesítmény-trendjük is kisebb az átlagosnál, így a lemaradók csoportjába kerültek; - végül azok az országok, amelyek az ÖII alapján meghaladják az európai átlagot, de teljesítmény-trendjük elmarad attól, s így a lendületet vesztők mezőjébe kerültek. Magyarország Ciprussal, Lengyelországgal, Litvániával, Luxemburggal, Spanyolországgal, Szlovákiával és Szlovéniával együtt a felzárkózó országok csoportjában található. Igaz, ez a pozitív trend a legtöbb újonnan csatlakozó ország esetében az ÖII (egyik-másik összetevője) alacsony bázisértékének köszönhető. Magyarország a közepes technológiájú és a feldolgozóipar high-tech szektorában foglalkoztatottak arányát, a GDP-arányos állami K+F finanszírozás mutatóját, valamint a hightech szektor hozzáadottérték arányát és az informatikai, kommunikációs technológia GDParányos ráfordításait illetően közelíti (vagy haladja meg) az EU 25-ök és az EU 15-ök átlagos mutatóit. Figyelemreméltó, hogy ezek a közelítő vagy az EU átlagot meghaladó mutatók input jellegűek; az innovációs output-ra jellemző mutatókban Magyarország jelentős lemaradásban van (lásd az 1. sz. táblázatot). Az EIE a 21 teljesítmény-mutató mindegyikében külön-külön bemutatja az első három helyezettet. Finnország, Svédország és Dánia viszi el a helyezéseknek több mint az 50 %-át. A nagy európai országok közül Németországé a vezető szerep kilenc helyezéssel. Magyarország egyetlen harmadik helyezést ért el a GDP-arányos informatikai-kommunikációs technológiai ráfordítások mutatójával. 1. sz. táblázat Az EU és Magyarország innovációs teljesítménye az EIE alapján MUTATÓ EU 25-ök EU 15-ök Magyarország Az élet,-természet-és műszaki tudományok felsőfokú hallg./az összes felsőfokú hallg.,% 11,5 12,5 4,8 A felsőfokú oktatásban résztvevők/a év közötti népesség, % 21,2 21,8 15,4 Továbbképzésben résztvevők/a év közötti népesség, % 9,0 9,7 6,0 A közepes és a high-tech iparban foglalkoztatottak/az öszszes foglalkoztatott, % 6,60 7,10 8,27 A high-tech szolgáltatásban foglalkoztatottak/az összes foglalkoztatott,% 3,19 3,49 3,14 Állami K+F ráfordítás/gdp, % 0,67 0,69 0,66 Vállalkozási K+F költség/gdp, % 1,27 1,30 0,36 16

17 High-tech találmányi bejelentések az EPO*-nál/Millió népesség, db 26,0 30,9 4,0 Az USPTO** által megadott high-tech szabadalmak/millió népesség, db 9,4 11,2 0,5 Találmányi bejelentések az EPO-nál/Millió népesség, db 133,6 158,5 18,3 Az USPTO által megadott szabadalmak/millió népesség, db 59,9 71,3 4,9 KKV-k által bevezetett házon belüli innováció/az összes kkv, % 31,7 32,1 _ KKV-k által kooperációban bevezetett innováció/az összes kkv, % 7,1 6,9 11,1 Innovációs költség/feldolgozóipari árbevétel, % 2,15 2,17 1,40 KKV-k által bevezetett nem technológiai innováció/összes kkv, % 49,0 _ 29,0 High-tech kockázatitőke- befektetés/összes kockázatitőkebefektetés,% _ 50,8 8,0 Magvetőtőke-befektetés/GDP, % 0,025 0,025 0,002 Új termék (a piacon) értékesítési árbevétele/összes árbevétel, % 5,9 5,9 1,4 Új termék (a vállalatnak) értékesítési árbevétele/összes árbevétel, % 16,8 17,1 4,9 Informatikai és kommunikáció-technológiai ráfordítás/gdp, % 6,3 6,2 9,4 A high-tech hozzáadott érték/a feldolgozóipar hozzáadott értéke, % 12,7 14,1 16,0 *EPO: Európai Szabadalmi Hivatal. **USPTO: US Szabadalmi Hivatala. Ahhoz, hogy igazában értékelni lehessen Magyarország elhelyezkedését Európa innovációs térképén, célszerű megismerkednünk a K+F a tudásipar hazai helyzetével és fejlődési irányzataival. 3. A K+F tevékenység Magyarországon Elöljáróban tisztázandó: a közbeszédben használatos K+F nem azonosítható az innovációval. A K+F célja a tudás gyarapítása, új összefüggések és problémák feltárása, illetve felismerése. Az innováció a tudás alkalmazásának folyamata, a termékek és szolgáltatások, valamint ezek piacainak megújítása és növelése; új eljárások alkalmazása a termelésben, az elosztásban és a piaci munkában, a menedzsmentben, a szervezetekben és a munkafeltételekben; a munkaerő szakmai ismereteinek bővítése és megújítása. 7 7 Commission Staff Working Paper. (SEC[2004]1475, Brussels.) 17

18 A K+F és az innováció fogalomkörének ilyen megkülönböztetése szükséges ahhoz, hogy a hazai K+F-re vonatkozó adatok körét helyesen értelmezzük. A továbbiakban a Központi Statisztikai Hivatal Kutatás és Fejlesztés 2003 című kiadványának adatait vagy az azok alapján készített számításokat használjuk. A KSH adatgyűjtési körébe tartozó intézmények és tevékenységek a nemzeti innovációs rendszernek (NIR) csak egy részét reprezentálják. Ez a csak idézőjelben értendő, mert Magyarországon az NIR-t alkotó humán és reál (gazdasági) tényezők jelentős hányadát a K+F szektor köti le. Így az innováció magyarországi állapotának megértéséhez nélkülözhetetlen a hazai tudásipar szerkezetének és fejlődésének, fejlődés-irányának ismerete. A KSH adatszolgáltatása a kutató-fejlesztőintézetek, a felsőoktatási intézmények és a vállalkozások önbevallásán alapszik. Ezek az adatok elsősorban a K+F helyek és a K+F témák számára vonatkozóan távolról sem egyenszilárdságúak. Az adatközlést az éppen érvényes finanszírozási, adózási stb. lehetőségek és szabályok, valamint egyéb szubjektív megfontolások befolyásolják. Tapasztalatok szerint ennek következményei leginkább a felsőoktatási intézmények K+F adatszolgáltatásában érzékelhetők. A tanulmány ezért nem egy statikus állapotot rögzít, hanem a változások irányának, a K+F tevékenység tendenciáinak bemutatására törekszik A K+F helyek száma A K+F helyek száma Magyarországon 2003-ban 2470 volt. Az összes K+F hely száma 1995 és 2003 között 71 %-kal nőtt. Ezen belül a kutató-fejlesztő intézeteké és az egyéb kutatóhelyek száma 57, a felsőoktatási K+F helyek száma 46,8 %-kal bővült, a vállalkozási K+F helyeké közel megháromszorozódott. Ezen időszakon belül, 2000 és 2003 között a kutatófejlesztő intézetekben 39, a felsőoktatásban 14,6 és a vállalkozásokban 41 %-kal nőtt a K+F helyek száma ben, 2003-hoz viszonyítva újabb 2 %-kal, 2520-ra emelkedett az összes K+F hely száma. A vállalkozói K+F helyek növekedési üteme 2001-ben kiugró 32 % volt. Ez a dinamika 2002-ben erőteljesen (6 %-ra) csökkent, majd 2003-ban stagnálás következett. Így a vállalkozási K+F helyek száma mindösszesen 674, az összes K+F hely 27,3 %-a. A stagnálást 2004-ben csökkenés követte: a vállalkozási K+F helyek száma mintegy 650-re azaz 3,7 %- kal, az összes K+F hely %-ára mérséklődött. 18

19 A felsőoktatásban 8 : 2002-ben 2,5, 2003-ban alig 1 %-kal nőtt a K+F helyek száma. A statisztika itt regisztrált 1628 K+F helyet, az összes K+F hely 66 %-át ben viszonylag dinamikusan (4,2 %-kal) nőtt e szektorban K+F helyek száma, amely így megközelítette az 1700-at, az összes K+F hely 67 %-át. Viszonylag tartós gyarapodás csak a kutató-fejlesztő intézetekben tapasztalható, ahol a évi 7,5 %-os gyarapodást követően 2003-ban 17,5 %-kal nőtt a K+F helyek száma, amely így elérte a 168-at, az összes K+F hely 6,7 %-át ben további 3,6 %-os növekedés történt, s ezzel ebben a szektorban 174-re nőtt a K+F helyek száma (az összes K+F hely mintegy 7 %-a) Kutatók és fejlesztők Az összes K+F helyen foglalkoztatott statisztikai létszám a évi főről jelentéktelen mértékben főre csökkent úgy, hogy ezen belül a kutatók-fejlesztők száma a évi főről alig 2 %-kal, főre nőtt 2003-ban ben ra nőtt az összes K+F létszám úgy, hogy a tudományos kutatók és fejlesztők száma kismértékben, főre csökkent. Az összes létszámból fő (illetve 5876 fő kutató-fejlesztő) a kutató-fejlesztő intézetekben (23 %), fő (illetve fő kutató) a felsőoktatásban (59 %) és 8722 fő (illetve 5358 kutató-fejlesztő) a vállalkozási szektorban (17,6 %) dolgozott (2004. évi adat). Az egy kutatóhelyre jutó átlagos létszám 19,6 fő, ezen belül az egy K+F helyre jutó tudományos kutatók, fejlesztők száma 12 fő úgy, hogy a kutató-fejlesztő intézetekben 33,7, a felsőoktatásban 11,2, a vállalkozásokban 8,2 fő. Az összes kutató-fejlesztő létszám 82 %-át olyan K+F helyek foglalkoztatják, amelyek állami tulajdonban vannak és/vagy a költségvetési finanszírozás jelentős arányban fedezi működési költségeiket. A kutatókkal és fejlesztőkkel való ellátottság szempontjából Magyarország Görögország és Lengyelország között helyezkedik el, közelítve, de még nem elérve Portugália azonos mutatóját (lásd a 2. és a 3. sz. táblázatot). A foglalkoztatottak szektorális megoszlásában je- 8 Az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézet egy korábbi tanulmánykötetében (A felsőoktatás átalakulása, a finanszírozás korszerűsítése. Módszertani Füzetek december) már részletesen foglalkozott a kutatásfejlesztés helyzetével, különösen annak finanszírozási, közgazdasági összefüggéseivel, elemeivel a felsőoktatásban. A fenti tanulmány vonatkozó részeit a tájékozódás megkönnyítése végett a 3. sz. mellékletben szó szerint átvettük, s közöljük. 19

20 lentős és stratégiai jelentőségű különbség van Magyarország és az EU 15-ök között. Ennek reprezentatív megjelenítésére idézzük az ezer foglalkoztatottra jutó K+F személyzet magyar és finn adatait: míg a kutató-fejlesztő intézetekben a finn-magyar arány kétszeres, a felsőoktatásban 1,2-szeres, addig a vállalkozási szektorban hétszeres (!) a finnek javára. Ezek az eltérő szektorális létszámarányok objektíve különböző K+F és innovációs stratégiák jegyei. A statisztikai létszám munkaidejének pusztán bizonyos hányadát fordítja tényleges K+F tevékenységre. Ezért a KSH a K+F tevékenységre fordított tényleges munkaidő arányában a teljes munkaidejű K+F személyzetre számított létszámadatokat is közli. Mivel 2003-ban a teljes munkaidőre átszámított létszám jobban csökkent, mint a tényleges (statisztikai) létszám, a de facto K+F tevékenységre fordított munkaidő aránya 2003-ban valamelyest csökkent. A statisztikai létszám 1,2 %-os növekedésével szemben a számított teljes munkaidejű létszám mintegy 6 %-kal, a évi főről főre csökkent 2004-ben. Ez annak a következménye, hogy a statisztikai, vagyis a tényleges létszám a vállalkozási szektorban csökkent, a felsőoktatásban pedig nőtt. A következményt a két szektorban erőteljesen eltérő K+F-re fordított munkaidőarányok magyarázzák. Az egy K+F helyre jutó számított összes létszám a évi 9,4 főről 8,7 főre csökkent 2004-ben. Ezen belül az egy kutatóhelyre jutó tudományos kutatók és fejlesztők száma (6 fő) lényegében nem változott. A kutató-fejlesztő intézetekben a ténylegesen K+F tevékenységre fordított munkaidőarány 68,5, a felsőoktatásban 30 és a vállalkozási K+F helyeken 76 %. A számított létszám alapján az összes K+F foglalkoztatott 33,8 %-a, ezen belül a kutató-fejlesztő létszám 31,4 %-a a kutató-fejlesztő intézetekben működik. A felsőoktatási intézmények részesedése az összes számított K+F létszámból 36, a kutatói létszámból 40 %. A vállalkozói szektor foglalkoztatja az összes K+F létszám 30, a kutató-fejlesztő létszám 28,7 %-át. A számított létszám alapján jelentősen átrendeződik a K+F szektor statisztikai létszám alapján kialakult struktúrája: megnő a kutató-fejlesztő intézetek és különösen a vállalkozási szektor, míg számottevően csökken a felsőoktatási szektor aránya és jelentősége. 20