Sakkjátszma a szigeten

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Sakkjátszma a szigeten"

Átírás

1 OROSZ ISTVÁN Sakkjátszma a szigeten Harasó! rikkantott közbe valaki. Lenin levette a kalapját, és meglazította a nyakkendőjét: Mi a faszt vár még? Mi az apja faszát, Alekszander Alekszandrovics? A langyos tengeri szellő fölkapta a szavakat, és virágillatot meg madárcsicsergést kevert közibük. Bogdanov jobban állt. Talán túlzás volna azt mondani, hogy nyerésre, de komoly hiba kellett volna ahhoz, hogy innen elveszítse a partit. A durva hang ugyan szokatlan volt, de az előző nap után meglepőnek azért nem nevezhetnénk. Tudta, hogy ellenfele nem fog válogatni az eszközökben. Éppen lépni készült, de apja nevét hallva megállt a keze. Újra végigszámolta a lehetséges variációkat. Biztosra akart menni, és titokban arra is számított, hogy a hangoskodás újra az asztal köré vonzza a szétszéledő társaságot. Nem kis elégtétel lett volna számára pártunk kőszáli sasának legyőzése, és persze azt is szerette volna, ha győzelmét a többiek is látják. A legelső főbűn pedig a kevélység, villant eszébe a falusi tanítómester hangja, de az atyai korholás most inkább dacossá tette. Nem volt kétsége, Lenin nem fogja föladni a partit, akkor is bízik valami váratlan fordulatban, ha józan ésszel már nem lehetne ilyesmire számítani. Egy ütésben felejtett tiszt, egy királynővé változó paraszt vagy a lépéskényszeres patt, a végjátékok réme, ha elhúzódik a parti, mi minden jöhet még. Bogdanov tudta magáról, hogy bár jobban sakkozik, de nem elég pragmatikus. Gyakran egy szépnek vélt fordulatért, egy látványos megoldásért lemond a biztosan célravezető, de unalmasnak ítélt húzásról. Nem lépett és nem is válaszolt, ami egyre jobban felbőszítette Lenint. Azokkal az ötszáz rubelesekkel is ennyit szarozott? Mert akkor ugyebár semmi csodálkoznivaló nincs azon, Alekszander Alekszandrovics, hogy a nyakán maradtak. A társaság nem véletlenül oszlott szét. Akik értettek a sakkhoz, már akkor szedelőzködni kezdtek, amikor Lenin fehér huszára mohón, ám teljesen indokolatlanul leütött egy csaléteknek felkínált fekete parasztot, akik meg nem tudtak sakkozni, azok is megérezték előbb-utóbb, hogy illendő más foglalatosság után nézni. Ladiznyikov távozott utoljára, meg persze Natalja Malinovszkaja, Bogdanov felesége, aggodalmasan gyűrögetve a kötényét. Egyedül Gorkij maradt, ő is csak a házigazdai kötelesség okán. Itt, a Villa Blaesusban, az író körpanorámás teraszán jöttek össze az emigránsok. Hét éven át vakációzott Gorkij Capri szigetén, az 1905-ös forradalom után, rövid amerikai kitérőt követően költözött ide, az ő villájában gyülekeztek az oroszok, egy pártiskola létrehozását tervezték, kommunista vezetőképzőt, amelyet azokból a bizonyos ötszáz rubelesekből kellett volna fönntartani, amelyeket Lenin az imént emlegetett. Alighanem szóba fogja még hozni, nem árt tehát, ha mi is tisztába kerülünk velük. Nincs egy éve sem a tifliszi bankrablásnak, amelyre a párt belső köreiben a Jereván téri expropriáció kifejezést használták. A ködösítő eufémia kisajátítást jelent, és a bolseviki pártfinanszírozás megszokott, sőt szinte természetes módja volt, de ott, a grúz főváros főterén vala- [ 21 ]

2 hogy túlságosan véresre sikeredett a dolog. Negyven halott és legalább ötven sebesült maradt a helyszínen, többnyire békés járókelők. Az akció kitervelésében, illetve végrehajtásában jó néhány vezető bolsevik részt vett. Lenin és Bogdanov mellett a grúz Koba is, aki később Sztálin néven futott be fényes karriert. Akkora visszhangja lett az eseménynek, címlapján hozta majd minden világlap, hogy szinte lehetetlenné vált a 500 rubelesek beváltása. Az elrabolt summa, 341 ezer rubel (kb. három és fél millió dollár) nagy része ugyanis ilyen nagy címletű bankjegy volt. Bogdanov Amerikában próbálkozott meg az átváltással, de ahogy Lenin megjegyzéséből már sejtjük, nem sok sikerrel. Az elrabolt pénzek sorszámát már odaát is ismerték. A beválthatatlan dollárok történetét nyugodtan elmesélhettük, mert Bogdanov még mindig csak gondolkodik, vagy csak mímeli a gondolkodást, Leninben meg forr a méreg, de egyelőre megpróbál uralkodni magán. Tudja, hogy ő a központ, ha nem is feltűnően, de a szeme sarkából mindenki rá figyel, azok is, akik csak a csoportkép elkészültét várták meg a sakkasztal mellett, és azok is, akik akkor széledtek szét a teraszon, amikor a parti alakulása kezdett Lenin számára kínossá válni. Előző nap érkezett a szigetre. Csütörtök volt. A Marina Grande mólójára kisereglett emigránsok jócskán felöntöttek a garatra, mire a harmadik nápolyi vaporettóból végre kiszállt a Sztárik. Az Öreg, így hívták a háta mögött, holott mindössze harmincnyolc éves volt. Éppen az előző nap töltötte be. Kalaposan, öltönyben, hóna alatt a föltekert pléd közepébe szíjazott párnácskával furcsán mutatott a tavaszi zsibongásban. A sovány utazótáska, amelyet egy hordár cipelt utána, arra engedett következtetni, hogy nem kíván sokáig időzni Caprin. A fogadás egyetlen szertartásos pillanata a vezényszóra felhajtott vodka volt. A hosszú várakozás alatt meglehetősen felmelegedett vizecskét Bazarov (akit Lenin, igaz, inkább Rudnev néven, már jól ismert) a régi aforizmával mentegette: éhezni hetekig képes az ember, víz nélkül három napot bír ki, vodka nélkül viszont legfeljebb pár órát. A napbarnított oroszok úgy nevettek, mintha először hallották volna. Az, hogy valami módon meg akarnának felelni a politikai illegalitás konspirációs szabályainak, a legcsekélyebb mértékben sem látszott rajtuk. Úgyis csak Lorettára fognak emlékezni, mondogatta Gorkij, aki úgy csavarogta be a szigetet, hogy egy hatalmas papagáj üldögélt a vállán. Ő volt Loretta. A legbiztosabb módja az inkognitó megőrzésének, hajtogatta nevetve. Ebből persze semmi sem volt igaz. Gorkij szorgalmasan dolgozott saját legendájának megteremtésén, szinte mindenki ismerte a szigeten, ünnepelték, és ő szívesen ünnepeltette magát. A személyét körüllengő kíváncsiság természetesen a társaságában megjelenő férfiakra is átsugárzott. Meg persze a hölgyekre. Amikor november 2-án ugyanitt, a Marina Grande mólójánál kikötött a Mafalda gőzös, és a szépséges színésznő, Marija Andrejeva társaságában Gorkij partra szállt, taps és éljenzés fogadta őket. Rövid látogatást terveztek, de nagyon megtetszett nekik Capri. Önálló villát béreltek, a polgármester luxusszállójából, a Quisisana hotelból már a hónap végén átköltöztek a Villa Blaesusba, történetünk színhelyére. Gorkij nem nagyon tudott olaszul, Marija Andrejeva ütötte nyélbe az üzletet a villát kiadó Settanni családdal, és később a szigetre költöző emigránsok ügyes-bajos dolgaiban is szívesen segédkezett. Megfordultak utána mindenütt, ő pedig élvezte, hogy az olaszok nem röstellik látványosan kimutatni az érzelmeiket. Sakkpartink eredménye szempontjából Marija talán mellékes szereplőnek mondható, és ellentétben a bábúkat tologató férfiakkal, a világtörténelem alakulására sem lesz különösebb hatással, mégsem ígérhetjük, hogy nem fogunk még ír- [ 22 ] HITEL

3 ni róla, sőt alig várjuk az alkalmat, hogy ez a kompozíció arányainak megbontása nélkül megtörténhessék. Egyelőre, ott a capri kikötőben, az áprilisi délutánban Lenin áll a középpontban, az imént fellengzős túlzással kompozíciónak nevezett dolgozat középpontjában és természetesen az emigráns társaságéban is; kissé ingerülten tűri, hogy végigcsókolja az összes kapatos forradalmár, majd azzal hűti le a születésnap ürügyén újabb poharazásra számító kompániát, hogy kimerült a hosszú utazástól. Pedig este lesz a vonatrablás is csicsergi a másik hölgy, Natasa Malinovszkaja. Nem vonatrablás, hanem A nagy vonatrablás, helyesbít egy vékony szőke fiú, akit egyelőre még mi sem ismerünk: Itt minden csütörtökön szabadtéri kinematográf van az Augustus parkban. Volt már hozzá szerencsém Zürichben húzza össze a szemét Lenin, azzal a hamiskás hunyorítással, amelyet minden életrajzírója megemlít majd, amikor már könyveket írnak róla, és hagyja, hogy a filmek ügyében oly tájékozott fiatalember átvegye a csomagjait, majd Bogdanov tekintetét keresve még hozzáteszi: De magukra igazán ráfér, hogy megnézzék. Harasó! harsogja valaki, a férfiak nevetnek, Gorkij intézkedik: másnap délelőtt 10-kor várja a társaságot a teraszon, majd szelíd, de határozott mozdulattal kimenti a vendéget az emigránsgyűrűből. Éppen a legjobbkor menekítette ki, mert Lenin már robbanni készült. Mit kerestek itt ezek? dohogja Nem megmondtam magának, Alekszej Makszimovics, hogy ne is próbálkozzon a békítéssel? Máris megbánta, hogy itt van. A tavasz folyamatos levelezéssel telt, az egyikben kilátásba helyezte, hogy jön, a következőben lemondta, aztán újra megígérte és így tovább. Nem volt könnyű követni. Jókora stóc gyűlt már Gorkij íróasztalára a pajzsos, keresztes Helvetia-bélyegekkel teleragasztott borítékokból. Ha elzárkózott a látogatástól, az a machista frakció miatt volt. Április 16-án írt levelében már a kenyértörés, sőt a nyílt harc szavakat használta velük kapcsolatban; itt már nincs tovább helye a diplomáciának írta. Az április 19-ei levélben meg is nevezve őket, már amennyire nevesítés a két Bé (természetesen Bazarovra és Bogdanovra kell gondolni), és világossá tette, hogy miattuk nem utazhat Caprira, aztán tegnapelőtt megjött a telegram, hogy mégis érkezik, és most itt van. Hirtelen megváltozott volna a véleménye? Ugyan, dehogy, semmi sem változott meg, csak el akarta bizonytalanítani őket, és tessék: semmi bizonytalanság nem látszik rajtuk, barnák, vihognak, moziba járnak. Mind remekül akklimatizálódott: olaszabbak az olaszoknál. Legfőbb dolguk, hogy jól érezzék magukat. Olyan mindegyik, mintha nyaralna, ő meg, Lenin, akinek minden gyeplőt kézben kéne tartania, egészen kivan. Bogdanov és Lenin nem először sakkoztak egymással, de hát azok egészen más partik voltak. A finnországi Koukkalában tizenöt hónapra összezárta őket az emigráció. A Vaasa nevű dácsa emeletén lakott a Bogdanov házaspár, a földszinten pedig Leninék. Ha játszottak, többnyire maguk voltak, legföljebb a két feleség, Nagyezsda és Natalja nézte őket. Meglehetősen jól ismerték egymás erényeit és gyöngéit, azt is, hogyan zökkenthető ki a másik a játék ritmusából. A mostani megnyitás azonban szokatlan volt, legalábbis Lenin nem emlékezett ilyen kezdésre. A saját oldala persze rendben, a négygyalogos támadást próbálja erőltetni, 1, e4 Hf6 2, e5 Hd5 A sötét lépései viszont újak. Vajon véletlen volna, hogy épp így lépeget Bogdanov a huszárral? Az Aljechinről elnevezett védelem juthat eszébe azoknak, akik jártasak a sakkozásban. Vajon valóban az volna? Természetesen már Aljechin előtt is játszhattak így, de ő tette népszerűvé a lé- [ 23 ]

4 péskombinációt. A sakktörténelem ugyan csak egy 1921-es budapesti versenyt tekinti az Aljechin védelem hivatalos premierjének, de a moszkvai amatőrök közt már a tízes évek második felében divattá vált e4-re huszár f6-tal válaszolni. Bár a tízes évek végi Moszkvához az utókor aligha egy sakkmegnyitás divatját társítja, mi azért emlékezzünk rá, és ne felejtsük a fiatalember nevét, Bogdanov druszája: Alexander Alexandrovics Aljechin. De 1908-ban ki tudhat még róla? 14 éves gyerek csupán, igaz, otthon a korosztályos bajnokságokat simán nyeri, az egyiken akkora porcelánvázával jutalmazza meg Miklós cár, amekkora a fiúcska maga, ráadásul először épp 1908-as évben egy nemzetközi versenyre is kijut, de hol van még a világhír!? Lenin egyelőre csak azt érzékeli, hogy Bogdanov máshogy kezdi a partit, másként lépeget, mint szokott, mi azonban ne ereszszük el teljesen az Aljechin-szálat, elnézve a tábla fölött mélázó Bogdanovot, lesz még rá időnk, hogy fölvegyük, talán csavarjunk is rajta egyet. Lenin nem aludt jól. Lefekvés előtt még beleolvasott egy kéziratba, amely igencsak felbőszítette, zavarta az Augustus-kertből átszűrődő zongorázás is, aztán meg a kutya. Egy láncra kötött házőrző lakott az alsó kertben, jókora dög, és egész éjjel nyüszített. Talán a telihold tette, vagy a filmvetítés miatti csődület, ami sokáig nem oszlott el. Kis csoportokra szakadva tárgyalták meg az emberek a Vonatrablást. Az emigránsok megszokták már az éjszakai ugatást, rá se hederítettek, Lenint azonban mérhetetlenül boszszantotta. Fölkelt, kibotorkált a terasz végébe, négykézlábra ereszkedett, és leugatott a nyüszítő keveréknek, amiből persze vad feleselés lett, ráadásul a környék kutyái is bekapcsolódtak. Hosszú vonyítás és szaggatott csaholás váltogatta egymást vagy fél órán keresztül. Ha ugathatott, általában megnyugodott. Krupszkaja írja le Visszaemlékezések Leninre című könyvében, mennyire kellettek férjének ezek az ugatások ben Svájcban, a Breti tó mellett nyaraltak, a tóparti villákat orosz emigránsok bérelték, és esténként, amikor hazabicikliztek valamelyiküktől, akkor is, talán hogy a felgyülemlett feszültséget levezesse, hosszasan ingerelte a megláncolt kutyát. Olyankor Iljics egészen felvidult emlékezik a feleség. Egyébként a Bogdanov házaspár is ott nyaralt a Lac de Bret partján. Ez még a japán háború idejében volt, ekkoriban került szorosabb kapcsolatba a két bolsevik, és Lenin azonnal felismerte a három évvel fiatalabb Alekszander Alekszandrovicsban azt a vetélytársat, aki egyedül képes veszélyeztetni szellemi fölényét. Felismerte az ellenfelet, és azonnal meggyűlölte. Nyílt kenyértörésre persze nem vihette a dolgot, mert rá volt utalva Bogdanovra. Függött tőle, függ most is, igaz ez a függedelem nem politikai jellegű, nem kapcsolatos a mozgalommal sem, nevezzük egyelőre magántermészetűnek, de arra fölöttébb megfelel, hogy Lenin ellenszenvét fokozza. Minél jobban rászorult Al-Al segítségére (csak így emlegették otthon Bogdanovot), annál jobban megutálta. Már maga az önzetlen vagy legalábbis annak látszó segítőkészség is dühítette, mert saját gyöngeségével szembesítette. A legbosszantóbb mégis az volt Bogdanovban, hogy egyáltalán nem volt partner a versengésben. Kiszámíthatatlan volt. Egy pártpolitikai eszmecsere közben váratlanul természettudományos érvekkel állt elő, ha a történelem került szóba, képes volt orvosi példákat hozni, most meg itt van ez a Vörös csillagnak nevezett irodalmi szemét. Az az esti kézirat. Orosz kommunista a kozmoszban. Az éjjeliszekrényén találta. Bizonyára szándékosan felejtették ott. Maxim volt? Marija? Ráadásul egy felvágatlan példány, hogy aztán tudhassák, beleolvasott-e az Öreg. Az iromány szerint a Marson már győzött a forradalom, megvalósult a kollektivizmus, sőt lehetőség van az örök életre is. És ott a vérátömlesztés. A transzfúzió. Igen, ez az, [ 24 ] HITEL

5 ami miatt nem veszhet össze Bogdanovval. Nem lehet úgy olvasni a könyvet, hogy ne az ő ügyük kiteregetésének érezze ezt az egészet. Vértranszfúzióval valósul meg az örök ifjúság, és a vérrel pumpálódik be a marslakókba az ideológia. Egy kommunista Gulliver. Egy bolsevik Verne Gyula. Míg ő az empiriokriticizmus tudományos bírálatán dolgozik, éjt nappallá tesz, Al-Al ironikus és értelmetlen regényeket írogat. Hát persze, hogy ugatni kell. Csak ugatni lehet! Reggel fázós-kialvatlanul, öltönyben és kalapban jelent meg a teraszon. Caprin mindig kék az ég, amikor nem kék, mint például az orosz emigránsok fekete-fehér csoportképe mögött, a képzelet akkor is megkékíti. Természetesen a tenger is kék, az eget tükrözi, és az ég a tengert. A terasz oszlopai a mélykék háttérbe húzott szikrázóan fehér ecsetvonások. Fehérek most is. A Villa Blaesust ma Villa Kruppnak hívják, háromcsillagos albergo, a sziget déli, teraszos lejtőjén, az Augustus-kert fölé magasodva a Marina Piccola öbölre néz. Balra a Faraglioni-sziklák romantikus tömbjei, mögöttük meg, ha elég erősen képzeli az ember, valahol ott lebeg sötétlőn Afrika. Bogdanov még mindig a tábla fölé hajolva méláz, Gorkij levette a kalapját, bizonyára már nagyon izzad, és a fiú, aki tegnap a csomagokat vitte, még mindig itt ténfereg az asztal körül a fényképező masinájával. Reggeli után Marija Andrejeva hathatós közreműködésével ő terelte össze a társaságot a közös fényképezéshez, ahhoz a bizonyos nagy csoportképhez (amelynek részletesebb bemutatására kisvártatva sort kerítünk), aztán, ahogy a fények változni kezdenek a teraszon, ahogy a délelőtti nap a sziget előtt elhaladva lassú árnyékcsíkokat húz az oszlopok mögé, a fiú is mindig máshova cipeli a csuklós állványzatot. A nagy csoportképen még heten voltak, legalábbis ha a balról belógó váll és a jobbról belátszó térd tulajdonosát egyelőre nem számoljuk. Talán ha az ifjú fényképész egy lépéssel hátrébb vitte volna az állványt, ők is ott lehettek volna a fotón. Mindegyik villalakó. Kedélyes víkendezőknek látszanak, mégis mintha valami titok, megfejtetlen talány árnyékolná be a mosolygó délelőttöt. Vagy csak száz évvel későbbi tekintetünk kutakszik itt rejtélyek után? Szívesen eresztenénk el fülünk mellett a kérdést, mert, mi tagadás, elég kényes dolgok következnek. Amikor egy évszázad múltán számba vesszük őket, egyikükre talán rá kellene mutatnunk, ő az! A capri utazást megelőző sok levél egyikében, a március 24-én keltezettben, pontosabban a levél post scriptumában Lenin, mintegy mellékesen, odaveti: fontos információt csatolok egy besúgóról, aki önök között van. A csatolmány azonban hiányzik. Vajon létezett-e egyáltalán? A cári titkosszolgálat, közismert nevén az Ohrana, hatalmas apparátussal dolgozott, Nyugat-Európa minden zugában figyeltette a forradalmárokat, beépült közéjük, szimatolt utánuk, jelentett róluk. Lenin záradéka tehát nagyon is hihetőnek tűnt. A capri villalakók azonban mind Gorkij személyes barátai voltak, ráadásul a párt legfelső vezetésének ismert tagjai, vagyis egyszerűen elképzelhetetlen volt az, amit Lenin állított. Vagy inkább mondjuk úgy: nehezen elképzelhető, arra azonban mégis alkalmas, hogy bogarat tegyen a fülekbe, hogy ne bízzanak meg annyira egymásban kora tavaszán egymás után buktak le a legjobb elvtársak, és a bolsevikok közt egyre nőtt a bizalmatlanság, Lenin újra végigszálazza az összes lehetőséget, kik lehetnek pártjában agent provocateurök. Talán ekkor kezd gyanakodni valamelyik villalakóra (a szíve mélyén szinte mindet megveti), de az is lehet, és ez a valószínűbb, hogy csak blöfföl. A dolog háttere, mármint a tavaszi nagy felgöngyölítésé, az lehetett, hogy Berlinben, [ 25 ]

6 miközben éppen egy ottani bankot készült felrobbantani, lebukott a tifliszi expropriáció legfőbb kivitelezője, Lenin és Krupszkaja személyes jóbarátja, Ter-Petroszján elvtárs, akit az illegalitásban Kamó névvel ismertek. Nyilvánvaló volt, hogy szándékosan buktatták le, pontosan tudtak a bőröndjében levő 200 dinamitrúdról is, de akkor még nem volt világos, hogy ki adta fel. Még talán Lenin sem sejtette, hogy közvetve ő maga indította el a lavinát azzal, hogy azt ajánlotta Kamónak, ha már úgyis Berlinben robbantgat, egyúttal hozassa rendbe a szemét egy ottani bolsevik orvossal, Yakov Zsitomirszkijjel. Valamelyik korábbi detonációnál ugyanis úgy összeugrottak a szemei, annyira kancsal lett a szerencsétlen, hogy a határőrök azon nyomban felismerték, bármilyen álruhában és parókában utazott is. Kiszúrták a grúz szemit, szellemeskedtek a párizsi szocdem kongresszus küldöttei. Évek múlva derült csak ki, miután a magát elmeháborodottnak tettető Kamót (az összegabalyodott szemgolyókkal nem volt nehéz eljátszania az őrültet) végre elengedték, hogy a szemész Zsitomirszkij (pártbeli nevén Otszov) volt a tégla. A kancsal Kamo és dr. Szemasko után a látszat kedvéért letartóztatták Sztálint is, (akiről aligha sejtette valaki, hogy fényes karrierjét a cári titkosszolgálat ügynökeként kezdte), és Lenin, aki persze dramaturgnak sem volt utolsó, éppen az ő elfogásának napján keltezi a gyanúsító levelet. Itáliai kiruccanásához a divida et impera épp megfelelő mottónak tűnhetett. Egy hónappal a levél postázása után érkezvén a szigetre, joggal kalkulált úgy, hogy akkorra már egy morálisan szétesett, egymásban ellenséget kémlelő megosztott társaságot talál. A lenini terv persze akkor működött volna megfelelően, ha Gorkij is bekapja a horgot, azaz elhiszi, hogy spion dolgozik a villában, és ráadásul a többiekkel is elhiteti. Nézzük erősen a százéves fotót, próbáljuk elkapni a tekinteteket, és megérezni a gyanakvás légkörét, de nem leszünk sokkal okosabbak. Alighanem Gorkij, már csak foglalkozásából adódóan is, semmivel sem volt rosszabb dramaturg Leninnél, átlátta a spionos záradék mögött rejlő fondorlatot, és könnyed eleganciával túltette magát azon. Azaz mégsem teljesen. Ebből az évből, 1908-ból való A spion avagy egy fölösleges ember története című regénye. Más kérdés, hogy a könyv irodalmi színvonala a többi Gorkij-opuszt is jócskán alulmúlja, de ez már legyen az irodalmárok és az esztéták gondja; már amennyiben manapság gondja van még valakinek az irodalomra, arról nem is beszélve, hogy hajlandó-e még valaki lefújni a port Gorkij köteteiről. Mindenesetre, minthogy a táblán még mindig nem történt semmi, és Bogdanov tekintetéből sem olvasható ki, hogy a soron következő lépést el akarná kapkodni, térjünk vissza ahhoz a bizonyos csoportképhez, és ismerkedjünk meg a rajta szereplő hat férfiúval és az egyetlen hölggyel. Nevezetes fotó, amelyet nem csak a tégla, vagyis a beépített ember keresésének aktuális pikantériája tesz érdekessé. A legtöbbször publikált Lenines képek közé tartozik, bár a sok megjelenés idején folyamatosan módosult. Úgy is mondhatnánk, egyre tökéletesedett a fénykép, hiszen folyamatosan eltűntek róla azok a szereplők, akik méltatlanná váltak rá, hogy a nagy Lenin társaságában megjelenjenek. Egyszerűen leretusálták őket. Az ilyesmi egyáltalán nem ritka a diktatúrák idején, a szovjet fotótörténetben pedig különösen sok kiváló példa akad. A két sakkozót már úgy-ahogy ismerjük, Lenin középen, kalapban, előtte a világos bábúk, szemben Alekszander Alekszandrovics Bogdanov a sötétekkel. Amikor a csoportkép készült, akkor is ő volt lépésben, ahogyan most is ő töpreng. Igazából Malinovszkijnak hívták, a Bogdanov a mozgalomban használt fedőneve lett. Természettudós, or- [ 26 ] HITEL

7 vos, filozófus, közgazdász, író, történetünk idején egy radikális bolsevik frakció, az otzovisták vezére, a Dumával való együttműködést ellenző ultimatisták hangadója, a Lenin levelében emlegetett machista bölcselet képviselője, s mint már utaltunk rá, az Öreg legfőbb vetélytársa a pártban. A szovjet utókor által kizárólagosnak és hivatalosnak kikiáltott lenini filozófia nem az egyetlen út volt a tervbe vett politikai változások felé. Az emigráns oroszok, főleg a Bogdanov körül gyülekező bolsevikok komolyan veendő alternatívákkal álltak elő. Az empiriomonizmusnak keresztelt idea, nevezzük egyelőre így a sakkozónk nevével fémjelzett elméletek eredőjét, egyáltalán nem merült ki Mach és Avenarius, sőt Nietzsche gondolatainak újrafogalmazásában, hanem az európai gondolkodás sok új és fontos eredményét szintetizálva a lehetséges orosz revolúció elméleteként jelent meg. Amíg Lenint a filozófiákból inkább csak a forradalom kikényszerítése, illetve a munkásosztály ideológiai felkészítése érdekelte, Bogdanovék bizonyos társadalmi modernizáció jegyében komolyan vették az új társadalom és az új ember fogalmának kidolgozását. Bogdanov bölcseleti és szervezéselméleti műveken kívül olyan tudományos-fantasztikus jellegű regényeket is írt (ilyen volt a Lenin éjjeliszekrényén most már felvágott lapokkal heverő Vörös Csillag is), amelyek kreatív gondolati anyaga ugyancsak része volt az építendő komplex filozófiarendszernek. A tudomány privilégiuma, a kultúra és az individuum fontossága, a technikával való harmonikus együttélés, az optimálisan, szinte műszaki pontossággal megszervezett humánus társadalom, ilyen fogalmak nyomán rendeződik a bogdanovi jövővízió. Bár látszólag, a szavak szintjén, szembefordult az idealizmussal, sőt a tudományosság látszatát keltette azzal, hogy folyton a modern természettudományokra hivatkozott, valójában azonban, legalábbis Lenin szerint, nem volt más, mint antimarxista népbutítás. Lunacsarszkij és Bazarov mellett egy ideig Gorkij is Bogdanov befolyása alá került. Lenin 1908-as Gorkijhoz írt leveleiben tulajdonképpen ezt a bogdanovi hatást próbálja ellensúlyozni, olykor igen hevesen: Valósággal tajtékoztam dühömben [ ] inkább felnégyeltetem magamat, semhogy egy ilyen társasághoz tartozzam. A meglehetősen leegyszerűsítő, sőt olykor kifejezetten karikírozó lenini vélemény szinte semmi becsülendő, pláne átmentendő értéket nem talált ezekben az elméletekben. Kapóra jött számára, hogy a korabeli emigráció legnagyobb tekintélye, Plechanov is Bogdanov ellen volt, lakonikus véleménye szerint Bogdanov teóriája nem más, mint Kant és Marx összemosására tett gyámoltalan kísérlet. A plechanovi biztatás persze tovább tüzelte Lenint. Materializmus és empiriokriticizmus című írása (történetünk idején éppen ezt körmöli) a marxista filozófiák egyik sarokköve lett. Ha ideológiai olvasmányokkal kapcsolatban a világtörténelmi szerep fölmerülhet, akkor ez a nehezen kiejthető című könyv az élre kívánkozik. Miközben kigöngyöli a filozófia és a megismerés problematikájának teljes panorámáját, radikálisan és megsemmisítően számol le az empiriokriticizmussal, amely ugyan nem fogalmazódott meg klasszikusnak nevezhető alapművekben, mégis a korszak legizgalmasabb és legfontosabb irányzatává vállhatott volna. Még vázlatos, kidolgozatlan formájában is komoly ígéret volt a filozófiai kriticizmus és az akkori modern tudományosság színvonalas szintézisére, Lenin radikális támadása azonban csírájában fojtotta el még a lehetőségét is annak, hogy rögeszmés politikai céljaihoz más filozófiai irányzatok is társuljanak. Bogdanov és Lenin élete több szálon összefonódott már a capri vizitáció előtt (a svájci és a finnországi szomszédságra már utaltunk), és össze fog fonódni, igaz, elég- [ 27 ]

8 gé különös módon, sakkpartinkat követően is. Egyelőre azonban csak arra utaljunk, hogy a sakkjátszmát alig egy évvel követő 1909-es párizsi pártkonferenciát tulajdonképpen Bogdanov megbélyegzésére és kiiktatására hívták össze, s ebben a vonatkozásban akár nevezhették sikeresnek is az összejövetelt, Lenin szempontjából mindenképpen, hiszen Bogdanovot kizárták, a capri fotóról pedig csak azért nem törölték, mert az mégiscsak furcsa lett volna, ha az Öreg sajátmagával sakkozik. Ha már Al-Al ottmaradt a fényképen, meghagyták a feleségét, Natalját is. Férje oldalán áll, szemben a kamerával. Hajoljunk csak közel hozzá, egy nagyítóüveg is megteszi: nem nehéz kiolvasni tekintetéből az aggodalmat. Természetesen ott maradhatott a fényképen Gorkij is, a házigazda. Neki is volt igazi neve, Alekszej Maximovics Peskovnak hívták. A Gorkij szó Keserűt jelent, ezen a művésznéven ismerte a világ 1892-es Makar Csudrája óta. Ő volt a villalakók közt az egyetlen, akit még Lenin is respektált. Londonban ismerkedtek össze épp egy éve, az 1907-es pártkongresszuson, s már akkor szóba került a capri látogatás. Lenin akkor rögvest igent mondott, majd a már ismert szemhunyorítással hozzátette: sans façon. A pétervári divatszó meglehetősen furcsán hatott a pártvezér szájából. Csak udvari tanácsosoktól felfelé használt kényeskedő kifejezés volt, annyit tesz, minden ceremónia nélkül. A lenini szemhunyorítást persze idézőjelnek is lehetett érteni, ami épp ellenkezőre fordíthatja a sans façon jelentését: megyek, de legyen ám megadva a módja a vendéglátásnak. Gorkijnak, az irodalom emberének volt a dolga, hogy kibogozza a szavak rejtett jelentését, és Gorkijnak az egykori muzsikivadéknak vérében volt az ősi szláv parancs: a vendég minden előtt. Ne csodálkozzunk hát a túlméretezett kikötői fogadóbizottságon és a luxusvillában a roskadásig terített asztalon. Van még egy férfiú, aki a fénykép minden változatán szerepel, Lenin mögött ül, és úgy tűnik, mintha egy kicsit unatkozna. Ivan Pavlovics Ladizsnyikovnak hívják. Szerkesztő és könyvkereskedő, egyre jobban prosperáló kiadója van Németországban. Berlint egyébként akkoriban az orosz könyvkiadás fővárosának mondták. Szolzsenyicin Együtt (Oroszok és zsidók a cári birodalomban és a Szovjetunióban) című könyvében azt állítja, igaz, ez egy évtizeddel későbbi adat, hogy 1920-ban több orosz nyelvű könyv jelent ott meg, mint német. Nem könnyű megérteni, hogy miért maradhatott meg a fotó későbbi változatain a minden kétséget kizáróan kapitalistának (értsd: kizsákmányolónak) számító Ladizsnyikov. Olyan helyre fészkelte be magát Lenin és Gorkij közt, ahonnan körülményes lett volna kitörölni úgy, hogy kár ne essék a két fontos emberben? Aligha valószínű a tanult szovjet kollégák retusbravúrjainak ismeretében. Oly sok marxista könyv, emigráns publikáció kiadása fűződik a nevéhez, hogy nem illett elbánni vele. Ez sem feltételezhető, hiszen a hála sosem volt jellemző a bolsevikokra. Egy másik verzió viszont nagyon is hihető. Egyszerűen nem tudták, ki ül Lenin mögött. Nem ismerték föl, elvégre a nagy tisztogatás korában Ladizsnyikov már messze elkerülte a Szovjetuniót. Kerülte persze Zinovij Alekszejevics Peskov, a Bogdanova és Gorkij közt álló szemüveges fiatalember is, de ő túlságosan ismert volt, nehéz lett volna megfeledkezni róla, hiszen eredetileg Szverdlovnak hívták. Ő volt a híres pártvezér, a fiatalon meghalt Jakov Mihajlovics Szverdlov bátyja. Eredeti neve Zinovij Szverdlov volt, s amikor a zsidó fiú kikeresztelkedett, akkor lett a neve Peskov a keresztapja neve után, igaz, hogy bonyolódjanak azért egy kicsit a dolgok, az a bizonyos keresztapa akkor már nem is Peskov néven hívatta magát, hanem írói álnevén, ugyanis az imént bemutatott Gorkij volt az illető, aki a sok nyelvet beszélő keresztfiút olykor titkárként, máskor tolmácsként is al- [ 28 ] HITEL

9 kalmazta. Hát ez a mi Peskovunk rosszul döntött, legalábbis a fényképről gondoskodó utókor szerint, amikor ahelyett, hogy a bolsevik forradalom szekerét tolta volna, francia idegenlégiósnak, majd diplomatának szegődött. Hiába futott be tényleg fényes karriert katonaként, majd De Gaulle mellett politikusként is, leretusálták minden későbbi reprodukcióról. Viszont legalább élve megúszta. Igaz, odahagyta fél kezét az első világháborúban, ám az orosz értelmiséghez képest szokatlanul magas kort ért meg, ráadásul ágyban és párnák közt érte a vég. Eltüntették a képről a baloldalon álló, épp gombolkozó Bazarovot, eredeti nevén Vladimír Alekszandrovics Rudnevet is. Leninnek róla volt talán a legrosszabb véleménye. Orvosgyerek Tulából. Túl magas, túl jóképű alak, nem csak úgy néz ki, mint egy arisztokrata, úgy is viselkedik. Iszik, szivarozik és szakállat ereszt, nem árt neki semmi. A börtön se, a számüzetés se. Marx Tőkéjét fordítja oroszra, pedig, legalábbis Lenin szerint, az égvilágon semmit sem ért az egészből. A szovjet idők közgazdaságtanában jeleskedő kommunistának egyébként nem csak a fényképről kellett eltűnnie. Lenin keze messzire nyúlt, a halálon is túlra; abban, hogy Bazarov-Rudnev a harmincas évek koncepciós kirakatpereinek egyik főszereplőjévé avanzsált, alighanem az ő lesújtó véleményének is szerepe volt. A baloldalon ülő, árnyéktól takart, és a kép széle által félig levágott férfi kilétét csak találgathatjuk, persze a találgatást megkönnyítheti a teraszon készült többi felvétel. Talán maga Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij ül ott. A machisták közül vele volt a legkevésbé feszült Lenin kapcsolata, több levelet váltottak 1908 elején, jó publicistának tartotta, és Gorkij mellett őt is szerette volna egyre jobban bevonni az újraindított pártlap, a Proletarij szerkesztésébe. Azt remélte, hogy előbb-utóbb képes lesz a társaság ellen fordítania, bár erősen nehezíthette Lunacsarszkij megdolgozását, hogy ő és Bogdanov sógorok voltak. Momentán nem emlékszünk, hogy vajon Lunacsarszkij húgocskáját vette feleségül Bogdanov, vagy Bogdanov húga ment hozzá Lunacsarszkijhoz, de voltaképp mindegy is, az a lényeg, hogy a két férfi barátsága mellé szoros családi kapcsolat is társult, kétségessé téve az összeugrasztásra vonatkozó lenini terv sikerét. Ha mégsem Bogdanov sógora gubbaszt az árnyékban, akkor bizonyára Alekszander Mihajlovics Ignatyev az, aki szintén nyakig benne volt a grúziai bankrablásban, de benne volt a Smidt-ügyben is, amelyről eddig nem esett szó, pedig ha nyitott füllel jártunk volna tegnap a kikötőben, vagy bele-belehallgattunk volna a terasz távolibb szögleteiben zajló sutyorgásba, többször is hallhattuk volna ezt a nevet. Még az előző évben egy Nyikolaj Pavlovics Smidt nevű gazdag bútorgyáros, akit az 1905-ös felkelés támogatása miatt lefogtak, gyanús körülmények közt meghalt a börtönben. Öngyilkosság vagy gyilkosság? Egy a börtönből kicsempészett állítólagos üzenet szerint a vagyonát a bolsevikokra hagyta. Egy ilyen végrendeletnek persze nem könnyű érvényt szerezni, hacsak nem úgy, hogy a törvényes örököst, vagyis Smidt gyermekkorú húgocskáját, nyomban feleségül veszi valamelyik bolsevik. A mi Ignatyevünk szívesen magára vállalta a dolgot, de mivel Jelizaveta igencsak vonzó lányka lehetett (vagy a vele járó summa volt túlságosan kívánatos), egy Viktor Taratuta nevű elvtárs is ezt tette. Egyszerre két kommunista a gyerekszobában? Ilyen apróságokon most ne akadjunk fönn, a lényeg a lényeg, éppen történetünk idején landolt Lenin zsebében 200 ezer ropogós rubel a Smidt-hozományból. Ugye, így már jobban érthető, miért beszél Bogdanovval olykor meglehetősen magas lóról az Öreg. [ 29 ]

10 Tehát Lunacsarszkij vagy Ignatyev? Bármelyikük is üldögélt a kép árnyékos oldalán, áldozata lett a retusőri tisztogatásnak. Lenin szimpátiája, illetve a Smidt-lány pénze sem bizonyult elégnek a fennmaradásukhoz. Eltűntek továbbá a kép bal alsó sarkába belógó szoknyával takart női térdek is, őszintén szólva ezt értjük a legkevésbé, politikai okai nem nagyon lehettek, esztétikaiak meg még kevésbé, hiszen a szép színésznőhöz, Marija Andrejevnához tartoztak a térdek. Ki kell teregetni a teraszon készült többi képet, ha látni szeretnénk végre a szép szeretőt, és ezt meg is tesszük hamarosan, de most, pihenésképp gyönyörködjünk egy percig a csoport mögött kéklő mediterrán tájban. Ha a tenger felől nézi valaki a szigetet, a messzeségből, magas homlokú vadállatnak véli: bozontos hátát meggörbítve, a tengerre hasal, és óriás szájával némán issza a vizet, amely sűrű, akár az olaj. Köszönet Gorkijnak az érzékletes leírásért. A villához kapaszkodó merész szerpentinre, amelynek minden kanyarulata szebbnél szebb kilátást kínál, már előző este felhívta Lenin figyelmét. Via Kruppnak nevezik, néhány éve építtette a német iparmágnás Friedrich Alfred Krupp, de mi már sajnos nem találkozhattunk vele. Sajnos? csapott le a szóra Lenin. Egy kapitalistával? Gorkij elnevette magát. Ezt a tőkést úgy kitoloncolták innen, hogy a lába sem érte a földet, na nem éppen azért mert a kizsákmányolók közé tartozott. A fickónak el kellett hagynia nemcsak Caprit, de egész Itáliát is, mert állítólag a nyaralójában orgiákat rendezett. Na, persze, mert az egyház diktál vonta le a tanulságot Lenin. Aztán miféle orgiák is voltak azok a Kruppéknál kérdezte immár kevésbé tanárosan, hátra dőlve a fonott nádfotelban, hüvelykujját hóna alatt a mellényébe akasztva. Caprin a mellény talán túlzás az év ezen szakában, az emblematikus lenini mozdulathoz, a hónalatti beakasztáshoz azonban nélkülözhetetlen. Az image elengedhetetlen része az a bizonyos hamiskás mosoly is. Most is ott van az arcán, nem a szája körül kell keresni, hanem az apró szemekben. H. G. Wells, aki 1920-ban látogatta meg, azt írja, hogy ha beszéd közben elakad, az egyik szemét fölfelé fordítja. Talán valami összpontosítási zavar folyománya lehet fűzi hozzá. Emil Ludwig, aki szintén már a Kreml uraként interjúvolta meg Lenint, ugyancsak a két szem különböző irányú mozgását veszi észre: amikor faunszerű arcában összébb szűkül az egyik ferde vágású tatárszem, amelynek mélyén gunyorosság és harci kedv tanyázik, akkor a másik szemének átható ereje gyarapodni látszik. Lenin szemei most is külön pályán forognak. Tudja magáról, hogy erősen raccsol, de ezt a két szót nem lehet helyettesíteni semmivel: orgiák a Kruppéknál. Hogyan is volt? Tényleg a hamiskás a legjobb jelző. Való igaz, kezd bele Gorkij, itt is az egyház diktál, az olaszok majdnem annyira vallásosak, mint az oroszok, bár az erkölcsös viselkedés alapja nemcsak az istentől, az isteni büntetéstől való félelem, hanem egyre inkább az a másik félelem is, ugyebár itt aztán egy széles gesztus következett, amelyben benne foglaltatott minden, ami csak a körpanorámás teraszról látszott, a tengeren cirkáló gőzhajóktól a szerpentinen bámészkodó kirándulókon és az újonnan épült sikló visongó utasain át az Augustus-park zenepavilonjáig. Ha érti, Vlagyimir Iljics, hogy mire gondolok Nemcsak azért harapta el a szót, mert észlelte, hogy mondata meglehetősen közhelyesre sikeredett, hanem inkább azért, mert eszébe jutott, hogy Leninről is az a hír járja, összeszedett valamit Párizsban, történetesen azt a betegséget, amit leginkább az ottani prostituáltaktól lehet megkapni. Másfelé próbálta hát kanyarítani a beszélgetést: Amerikában azt hiszik, hogy aki nem hívő, az már nem is lehet erkölcsös, ott az ateistákat nem is engedik bíróságon tanúskodni, esküdni meg ilyesmi. Gorkij két évvel korábbi utazása óta gyakran hozakodott [ 30 ] HITEL

11 elő Amerikával, de Lenin különutas szemjátéka most félreérthetetlenül jelezte, hogy nem kívánja végighallgatni még egyszer a történetet, amelyet már annyiszor és oly sok verzióban hallott. Kíváncsibb volna a Krupp-féle orgiákra, ezekről azonban Gorkij egyelőre hallgat, talán nem is sokat tud, legföljebb kiszínezhető sejtései vannak, meg egymásnak is ellentmondó mendemondák egyebek közt azzal a mozival kapcsolatban, amelyet a szomszédos parkban szintén Friedrich Krupp hozott létre, és amelyet a Nagy vonatrablás ürügyén szereplőink zöme éppen előző este már felkeresett. Ha Lenin momentán nem is akarja hallani azt bizonyos New York-i történetet, mi azért megismerhetjük, már csak azért is, mert a szép Marija Andrejevnával is kapcsolatos, meg mert akkoriban úgyis mindenki ezzel példálózott. Köztük a jeles magyar író, Ady Endre is. Valóságos diadalút várt odaát Gorkijra írja. New Yorkban, Cincinnatiban, St. Louisban és mindenütt félistenként fogadják. De hirtelen kiderül, hogy az az asszony, aki vele van, nem a felesége. Egy kis színésznő, az a bizonyos Andrejeva. Az igazi feleségét Oroszországban felejtette Gorkij. És vége volt egyszerre minden dicsőségnek. A despota Oroszország fiát a szabad Amerika nyomban bojkottálta. A hotelekben nem kap lakást. Körútjára nem indulhat, mert még tán meg is verik. Ami odaát skandalum, az persze Európában dicsőség. Itt a híres írótól és művésztől elvárják az ilyesmit. Az könnyen kitalálható, hogy Ady miért citálja elő az írótárs gáláns történetét (még ha amúgy nem is állhatja ezt az önimádó álmessiás oroszt); és persze az is sejthető, hogy Lenin, oldalán a befáslizott lábú, dülledt szemű mozgalmi matrónával, Nágya Krupszkajával (akinek forradalmi fedőneve nem véletlenül volt a Hal), miért nem kíváncsi újra Gorkij panasznak álcázott dicsekvéseire. Leninnél egyébként nem sokan ismerhették jobban az ágyúkirály Krupp ügyét, és valószínűleg Gorkij is inkább valami, most nem részletezendő szemérmesség folytán kanyarította másfelé a beszélgetést. Még 1902-ben a nápolyi szocialista lap, az Il Mattina döntötte ki a bilit. Capri Sodoma című cikksorozata szerint egy luxusbarlangban, a Grotte di Fra Felicében kreol olasz fiúcskák társaságában homoszexuális orgiákat rendez a Krupp. Épp, mint az egykori Tiberius császár tette. Megpróbálták persze eltussolni az ügyet, mégiscsak ő volt a leggazdagabb német, sőt talán egész Európa legelső nagytőkése, hozta a pénzt számolatlanul, de amikor egy német pártlap, a Vorwärts is rákapott a hírre, már nem volt megállás. Európa a capri barlang eseményein csámcsogott, a Krupp meg szépen, ahogy illik, németes-kötelességtudón öngyilkos lett. Koporsójánál maga a császár, II. Vilmos tartott szocialistaellenes kirohanásokkal elegyített sírbeszédet. Esett már róla szó, hogy több fénykép is készült a délelőtt folyamán, és történetünk idejére, már amennyiben történetnek nevezhető az a néhány perc, amíg Bogdanov a következő lépésig eljut, el is készültek a felvételek. Pontosabban egy kivételével elkészült valamennyi. Ha jól számolunk, már csak a hatodik van hátra. A terasz elhelyezkedése és az árnyékok iránya alapján többé-kevésbé rekonstruálható, milyen sorrendben követték egymást a fotók. Az egyiken végre közelről látjuk Mariját, ahogy belemosolyog a fényképezőgépbe. Marija Fjodorovna Andrejeva, a moszkvai Művész Színház ünnepelt primadonnája, izgalmas negyvenes, akit Sztanyiszlavszkij rendezett, Repin lefestett, és aki mintául szolgált Bulgakovnak, amikor a Mester Margaritáját megformázta. Mi tagadás, szívesen képzeljük el őt a Sátán bálján, ahol egyetlen öltözéke a halovány rózsaszirmokból varrott illatos kis papucs. Szólni kell még egy szereplőről, aki két fotón is feltűnik, az egyiken egy fotel karfáján gubbasztva, a másikon pedig Gorkij vállán üldögélve. Lo- [ 31 ]

12 retta az, a papagáj, akiről már a kikötőben is hallottunk, pontosabban láttuk is, mert ott kapaszkodott az író vállán akkor is, a nevét pedig Valentyin Katajevtől tudjuk, aki a Kis vasajtó a falban című könyvében emlegette Gorkijék beszélő madarát. Annál, ami a fotókon látszik, mi persze egy kicsit többet látunk, látjuk például a terített asztalt, és azt is tudjuk, mi van rajta. A paraszti sorból indult Gorkijban természetesen dolgozott a szláv vendéglátás ősi hagyománya. Katajev, aki később az írót sorrentói otthonában is meglátogatta, megjegyzi, hogy az asztalon egész nap ott volt az étel éppen úgy, mint Gorkij színdarabjaiban. Főleg olasz ételek: szárított sonka és parmezán, padlizsános, olivabogyós saláták, párolt nyúlhús, fiocco di prosciutto, citromos rizsleves, gorgonzola, füge, mandula és persze a rózsaszínű bor, a tiberius. Bár korántsem biztos, hogy mindez egyszerre és ilyen sorrendben állt az asztalon, a megváltandó hazát idéző vodkáspalack és a nagy csillogó szamovárszobor azonban sosem hiányozhatott. Az asztal körül és a terasz mellvédjén látunk még cserepes virágokat, amelyeket ugyan épp nem kell öntözni, mert esős napoknak utána vagyunk, de a korlát mellé állított zománcos locsolókanna jelzi, hogy a ház asszonyának alighanem gondja van rájuk is. Látunk továbbá a párkány befőttesüvegeibe állított gyertyákat, amelyek talán egy elhúzódó születésnapi ünnepségen tölthették volna be legméltóbban hivatásukat, vagy talán azzal a bizonyos pártiskola-alapítással kapcsolatos áldomások megvilágítására lettek ide készítve; most azonban érintetlen kanóccal jelzik mindkét esemény elmaradtát. Úgy látszik, hiába hittük, hogy ha jól elnyúlik az iménti bekezdés, akkor megtörténik alatta Bogdanov válaszlépése. Elmaradt az is, akár a gyertyagyújtás, mi meg törhetjük a fejünket, mivel töltsük ki a hátralevő időt, amelyről most már fogalmunk sincs, milyen hosszú lesz. Vegyünk elő még egy fényképet, amely ugyan nem a szigeten készült, sőt nem is 1908-ban, mégis összefüggésbe hozható történetünk szereplőivel, ráadásul köze van az imént megismert fotó-, illetve történelemretusáláshoz is, sőt ebben az értelemben az egyik csúcsteljesítmény nyarán, a Komintern második kongreszszusán készült a kép, együtt látszik rajta Lenin és Gorkij. A petrográdi Urickij-palota lépcsőjén álldogálnak, ha jól számoljuk huszonhét másik kommunista társaságában. Bizony itt már kemény munkát kaptak a retusőrök, ugyanis mind a huszonhetet el kellett tüntetni a fotóról (1925-re végeztek), és persze kemény munka jutott a valódi likvidálást végző szakembereknek is (az ő munkájuk egészen 1939-ig elhúzódott). Ha az eredeti kép egy kicsit tágabb volna, bizonyára ott állna rajta Alex és Annelise is. Ígértük ugyebár, hogy visszatérünk még a fiatalemberhez, akiről a sakkpartink megnyitását elnevezték. Nos, ő Alex, teljes nevén Alekszander Alekszandrovics Aljechin, és azért állhatna ott a fényképen, mert a sok nyelven beszélő sakkzseni (mellesleg a Proletkult oktatási osztályának titkára) annak a bizonyos tanácskozásnak, a Komintern második kongresszusának egyik hivatalos tolmácsa volt. Ott ismerkedett meg a svájci küldöttel Anneliese Rueggel, és alighanem azért húzódtak szerényen a csoport szélére, mert féltek, hogy meglátszana rajtuk, mennyire egymásba szerettek. Értsük meg őket, és a Gorkij-féle love-sztori ismeretében ne akadjunk föl olyan apróságon, hogy Aljechinnek volt ekkor már felesége, sőt volt egy kislánya is. A sakkozót azért emlegetjük újra, mert a kongresszuson találkoznia kellett a mi capri férfiúinkkal is, Leninnel és Gorkijjal, a kongresszus nemzetközi szekciójában, illetve ott a fotózáson, Bogdanovval pedig, aki az új művészeti mozgalom, az imént említett Proletkult vezető teoretikusaként ügyeskedte vissza magát a politikába, minden bizonnyal szoros kapcsolatban állt. De vajon nem ta- [ 32 ] HITEL

13 lálkozhattak-e már korábban? Apját, a gazdag moszkvai földbirtokost és titkos tanácsost bizonyára mindnyájan ismerték, hiszen politizált ő is, tagja volt a parlamenti feladatokkal gyürkőző Állami Dumának, amelynek létrehozását embereink akár az 1905-ös forradalom eredményeként is értékelhették volna. Az emigrációba szorult bolsevikok közti ellentétek egyik legfontosabb kérdése éppen az volt, hogy ki szabad-e használni a Duma által biztosított fórumot az osztályharcra, vagy éppen bojkottálni kell azt, mert az általa megvalósuló látszatdemokrácia elaltatná az igazi forradalmi hevületet. A 17-es forradalom persze elsöpörte a Dumát, Aljechin papát annak rendje és módja szerint felkoncolták, és egy időre eltűnt Alekszander is ben Ogyesszában kémkedés gyanújába került, halálra ítélték, a British Chess Magazine már befejezett tényként közölte a kivégzést, de aztán egy befolyásos pártfogó közbenjárására (Trockij lehetett, vagy Bogdanov?) mégis megúszta. Aljechin apja mellett a capri férfiak ismerhették a fiatalember első feleségét, Anna von Sewergint, az ismert művésznőt, bárónőt és hadiözvegyet, továbbá ismerniük kellett a kommunizmussal rokonszenvező (illetve abból épp akkoriban kiábránduló) Annelisét is, aki majd novemberben visszatér Moszkvába, hivatalos minőségben azért, hogy a Kremlben interjút készítsen Leninnel, és kevésbé hivatalosan azért, hogy eljegyeztesse magát a 13 évvel fiatalabb Aljechinnel, majd kimenekítse őt az országból. A feleség és a kislány marad; az egyetlen emlék, amit magukkal visznek, a cártól kapott váza, amely ekkorra már a fizikai méreteit tekintve is a világ legnagyobb sakkozójává serdült Al-Al-Alnak csupán a derekáig ér. Szöget ütött a fejünkbe már korábban, a furcsa sakkmegnyitás. Lenint az igencsak szokatlan lépéskombináció lepte meg, bennünket, a parti száz évvel későbbi rekonstruálóit pedig az, honnan a csudából ismerhette Bogdanov az akkoriban még alig ismerhető Aljechin-megnyitást. Próbáljuk meg először tisztázni, vajon műkedvelő amatőrök vagy vérprofi versenysakkozók ülnek-e a capri teraszon, a tábla két oldalán? Leninről persze sokkal több adatunk van. Krupszkaja szerint gyermekkorában bátyjával és apjával is sokat sakkozott, sőt sakkönyvekből tökéletesítették tudásukat. Később levelezett is sakkproblémákról, elsősorban Lepesinszkijjel, akivel ugyancsak levélben hosszú és komplikált partikat is játszott. Ha az ember benne van egy ilyen, hónapokig húzódó játszmában, ahol a lépésváltás a postafordultához igazodik, akkor a lakásában valahol mindig kell lennie egy fölállított táblának, és a sakk a családi élet szerves részévé válik. Beszédtémává, hivatkozási alappá, féltékenységi tényezővé. A hivatalos (értsd: többnyire költött) legendák szerint Lenin kiváló sakkozó volt. Állítólag egyszer úgy győzött le egy kazanyi versenyzőt, akinek mellesleg bástyaelőnyt adott, hogy közben a táblának háttal állva biliárdozott. (Nyilván az sem okozott volna gondot, hogy közben a szeren lógva saját szerzeményeit hegedülje.) Sajnos nem maradt meg a játszma leírása, azok a partik viszont, amelyek megmaradtak, illetve amelyeket Jovánovics György szobrászművész egy fiatal szovjet amatőr sakkozó (a nevét nem közölte) segítségével rekonstruált, egyáltalán nem támasztják alá a sakkzseniről szóló legendát. Figyelemreméltó, hogy bár Jovánovics, mint írta a nagy forradalmár iránti tisztelettől vezérelve foglalkozott Lenin sakkjátszmáival, mégis csupán vesztett partit volt képes közölni és elemezni egy 1971-ben Beke Lászlónak küldött levélben (Publikálva a Viszontlátásra Duchamp! c. katalógusban, Budapest Galéria, 1996). Lenin nevezetes sakkpartnerei közt ne felejtsük el Hitlert, akivel Bécsben sakkozott 1909-ben (említi: Herbert Grasemann: Scach ohne Partner für Könner, 1982), és persze a dadaistákat sem, akikkel egy kávéházba járt [ 33 ]

14 zürichi emigrációja idején, és akik állítólag a dada nevet is neki köszönhetik (Noguez, Dominique: Lenin dada, 1998). Bármennyire szerették volna a szovjet időkben a sakkozás meghonosítását a kommunisták érdemeként beállítani, az igazság az, hogy régi orosz hagyományról van szó. II. Katalin cárnő állítólag Kempelen sakkozógépével is megmérkőzött, II. Miklós cár pedig olyan sakkozókkal állt kapcsolatban, mint Capablanca, Lasker és a mi Aljechinünk, sőt maga a sakknagymester cím is a cártól származott. Egyébként Nyikolaj Krilenko, a Vörös Hadsereg dicstelen végű főparancsnoka volt az, aki pártutasításra kidolgozta, hogyan kell a sakkozást a szovjet hatalommal járó szellemi fölény jelképévé tenni. De lépegessünk vissza a capri teraszon üldögélő játékosokhoz. Bár rendszeresen olvassák az újságok sakkrovatait, sőt Lenin a nápolyi vonaton az olasz lapok unaloműző sakkfeladványait is megfejti, mégis nehéz úgy gondolnunk rájuk, mint a sakkozás fejlődésével lépést tartó, elméleti szinten is naprakész versenyzőkre. Ilyesmi egyszerűen nem férhet bele az idejükbe. Annak, hogy Bogdanov mégis eljutott az Aljechin-féle megnyitáshoz, inkább politikai háttere lehet. Belátjuk, meglehetősen merész következtetés néhány sakkbábú lépése alapján arra gyanakodni, hogy Bogdanovnak lett volna valami bizalmas kontaktusa a Duma legbelső köreivel, az ott fontos szerepet betöltő idősebb Aljechinnel, s ez a titkos és bizalmas kapcsolat odáig vezetett volna, hogy az Aljechin család szeme fényét, a csodagyerekként kezelt ifjú Alexandert is megismerhesse. Esetleg próbára tegye a sakkzseni tudását. Azért is nehezen hihető a dolog, mert a nyilvánosság előtt éppen ő, Bogdanov volt az, aki legkövetkezetesebben ellenezte, hogy a bolsevikok parlamentáris eszközökkel próbáljanak hangot adni követeléseiknek. Vagy mindez csak álca lett volna? Csak el akarta terelni magáról a figyelmet? Amikor betétetett a fülekbe az a bizonyos bogár, na nem a villalakókéba, hiszen Gorkij makacs, talán indokolatlanul makacs jóhiszeműsége ezt idejekorán megakadályozta, hanem kitartó olvasóink fülébe tétetett be, akkor bizony, valljuk be, hogy Bogdanovra gondoltunk a legkevésbé. Hogy ő lenne a beépített ember? A Lenin levelében emlegetett tégla? Hiszen nem is találkozhatnak, mert Bogdanov emigrációban él, mondjuk, de el is szégyelljük magunkat azon nyomban, micsoda naivitás, mondjuk, pláne, amikor megtudjuk, hogy az idősebbik Aljechin legszívesebben Európában múlatja az időt, különösképpen Monacót kedveli, lévén maga is szenvedélyes játékos, igaz, sakk helyett rulettben utazik: egyetlen este képes 15 millió rubel elvesztésére. Szép summa, a tfiliszi 341 ezer és a Smidttől örökölt 200 ezer máris potomságnak tűnik. Még összeadva is. Szóra sem érdemes. Az viszont igencsak megér néhány szót, hogy vajon ha Lenin tudja, vagy legalább sejti, hogy Bogdanov kettős játékot játszik, miért nem áll elő a farbával? Vajon miért? Amíg Bogdanov a következő lépésen töri a fejét, vagy úgy tesz, mintha törné, Lenin is töpreng: föladja-e, nem, egyelőre még nem a partit, hanem Bogdanovot? Nem azért nem teszi, mert még bízik partnere makulátlanságában, azt hisszük, más oka van. Bizonyára nem kerülte el olvasóink figyelmét, hogy a szó szoros értelmében vett sakkparti mellett zajlik itt egy másik játszma is, vélhetően kiszámítható szabályok vezérlik, még ha e szabályok mibenlétét nem is fogtuk föl teljesen. Közelebb jutunk-e vajon a megértésükhöz, ha átismételjük, mi is történt a táblán mostanáig. Lesznek, akik hamarosan fölkapják a fejüket: igen, ezt a játszmát már láttam valahol, de akkor úgy közölték, mint egy Lenin kontra Gorkij partit. Ha valóban játszott volna Gorkij is Leninnel, ráadásul le is győzte volna, bizonyára megírta volna ab- [ 34 ] HITEL

15 ban az emlékiratban, amelyben, Lenin halálakor, felidézte a capri látogatást. Ne felejtsük, egy kis dicsekvésért sosem kellett a szomszédba mennie. Gorkij memoárja és Zseljabuzsszkij fényképe szerint azonban Lenin Bogdanovval sakkozott. Nem túl nehéz rájönni, miért lett bizonyos publikációkban mégis Gorkij az ellenfél. Bogdanovtól, a legfőbb ideológiai vetélytárstól Lenin egyszerűen nem kaphatott ki, ha a fényképről nem is törölhető, de sikere minden további nélkül eltulajdonítható. Átadható, mondjuk, a nyaraló tulajdonosának, az irodalmárként ártalmatlan és pártvezérségre nem áhítozó Gorkijnak. Természetesen elképzelhető, hogy másokkal, köztük az íróval is sakkozott az Öreg, de az vitathatatlan, hogy a hétfős társaságból akkor egyedül a Bogdanov elleni játszma számíthatott presztízsmérkőzésnek, tehát lejegyezni is csupán azt volt érdemes. Egyébként is, ha hosszadalmas és fáradságos retusmunkával meghamisítható egy sokszereplős csoportkép, miért ne lehetne elképzelni az egyszerű névcserét, ami tényleg csak egy pillanat. Meg persze egy remek ötlet. De lássuk a partit. Olyan kitérő következik, amelyhez a szorgalmas olvasók előkaphatják sakk-készletüket, hogy a valóságban is ellenőrizhessék a játszmát, azok viszont, akiknek borsózik a háta a sok értelmetlennek tűnő számtól és betűtől, bátran átugorhatják az alábbi bekezdést. 1, e4 Hf6 2, e5 Hd5 3, c4. A sötét bábúkat vezető Bogdanov kiprovokálja, hogy világos támadást indítson a huszárja ellen. Hb6 4, d4 d6 5, f4. Arra alapítja stratégiáját, hogy a világos centrumgyalogok tömege (c4, d4, e5, f4) gyengének bizonyul, és szétverhető. Lenin Bogdanov elvárásának megfelelően azonnal támadja is, amit támadhat. Nem különösebben zavarja, hogy védtelen területeket hagy maga mögött. 5 dxe5 6, fxe5 Hc6 7, Fe3 Ff5 8, Hc3 e6 9, Fe2 Fe7 10, Hf , 0-0. Mintha kifogyott volna az ötletekből, lemásolja ellenfele lépéseit. 11, f6 12, Hh4. Nyilván zavarja, hogy a középen összetorlódott tisztek egymást akadályozzák, úgy gondolja, hogy egy tiszt és egy gyalogcsere révén lélegzethez juthat. 12, fxe5 13, Hxf5 ef 14, d5 Hd4 15, Fxd4 ed 16, Vxd4. Valóban kifújhatja magát egy kicsit. Bogdanov pedig talán jobban is kijöhetett volna a dologból, bár most pont támad egy ötlete: 16 Hd7 17, Kh1. Lenin észreveszi a vezérvesztő fenyegetést Fc5-ön, még talán mosolyog is a bajsza alatt, hogy ilyen átlátszó kelepcét készített neki Bogdanov, de a legkézenfekvőbbnek tűnő mentő lépése nem éppen a legjobb. A sarokban igencsak beszűkül a király mozgástere, ami később majd megbosszulja magát; sokkal jobb volna 17, d6, cxd 18, Vd5 sakk Kh8, 19, Vxb7 biztos gyalognyeréssel. Fc5 18, Vd3 Vg5 19, Hb5 Most már érdekelné a gyalog, de talán késő lesz. 19, Bae8 20, Ff3 Be3 21, Vd2 Bf6. 22, b4 Ha jobb sakkozó volna Lenin, akkor észre kellene vennie a 22, d6! lépésben rejlő lehetőséget, amelyre sötéttől csak c6 válasz jöhetne (mert a 22 Fxd6 23, Vd5+ Kh8 24, Hxd6 cxd6 25, Vxb7 folytatás; illetve a 22 cxd6 23, b4 Fb6 24, Hxd6 vagy 24, c5 folytatás még gyöngébb állást eredményezne) és 22 c6 után a 23, b4 lépéssel átvehetné a kezdeményezést. Voltaképpen még Bogdanov 22 Fe7 (Fd6 jobb lett volna) lépése után is visszahozhatta volna magát a partiba Lenin ugyanazzal az egyszerű paraszt húzással: 23, d6 cxd6 24, Vd5+ Kh8 25, Vxb7 és máris megvan a gyalog előny. De a lólépéssel, azzal, amelyet épp az imént lépett; az iméntet persze úgy értjük, hogy sok oldallal elébb, akkor, amikor kezdetét vette a novellánk, sőt egy picivel még annakelőtte, mondjuk úgy, a prerasszkázi szakaszban; szóval az a huszár elrontott mindent: 23, Hxc7?? A hibás lépésnek kijáró kérdőjel-duplum igencsak indokolt. Lenyeri ugyan a rég kinézett gyalogot, de alighanem éppen ez okozza a vesztét. [ 35 ]

16 Itt tartott tehát a parti, amikor kibicként bekapcsolódtunk az eseményekbe, és itt tart most is, az elmúlt oldalak alatt ugyanis, bármily furcsa, nem történt semmi. Bogdanov már tudja, mit fog lépni, persze mi is tudjuk, mert száz évvel fiatalabbak vagyunk nála, csak Lenin nem tudja. Vagy már ő is kapiskálja? Talán most eszmél rá, hogy kétszer is kiengedte a kezéből a nyerés lehetőségét, még talán a bástya e1-re történő húzása is kihúzta volna a csávából, de már nem bírta cérnával. Ha úgyis tudjuk, hogy mit hoz a múlt, vagyis mi fog történni a táblán, miért titkolnánk tovább. Különösebb meglepetést nem okozunk vele senkinek, a lelke mélyén Lenin is valami ilyesmire készül: Innen már képtelenség eredményes folytatást találni. 24. c5 (hogy megelőzze a sötét futó d6 lépését) nem sokat segít. 24 Ff6 után Fe5 következne, vagy az a1-en álló bástya leütése; és 24. He8 Vg3 25. h3 Fg5 (Ff4 fenyegetéssel) 26. Vf2 Vxf2 27. Bxf2 Bxe8 tisztvesztést eredményezne. Lenin mást választ: 23, Bh6 24. He6 Vg3 25. h3 (ez már csak a közvetlen matt előli menekülés) 25. Fd6 26. Kg1 (itt már tényleg lehet ugatni, lehet üvölteni 26. Bxh3 27, és világos feladta vagy abbahagyta. Kilépett a partiból. 27. Bh1+ ellen nincs védelem, aztán pedig matt következne 28. Vh2+ képében. Ez jön majd, egyelőre azonban, nem lévén más dolga, az Öreg bizalmatlanul méregeti a közelben lábatlankodó fényképészt. A capri társaság együttlétének dokumentálását eleve nem tartotta jó ötletnek. A sakkparti még csak-csak, bár arra sem kellett volna vállalkoznia, ráadásul az állás, most már mindnyájan tudjuk, nem sok jóval kecsegtet. De mi lesz majd a fotókkal, kinek a kezébe kerülnek, hány másolat készül belőlük, és mit kezdenek majd azokkal? Ha az ember az utókorra sandít, persze minden átrendeződhet, de egyelőre inkább a titkos társaságok szabályaira kellene figyelemmel lenni. Konyít is itt valaki a konspirációhoz? Gorkij is csak szerepelni szeret. Minden fotón igyekszik ott lenni. A kis fotográfus pedig jó partner ehhez. Már-már úgy tetszett, véget ért a fényképezés, talán elfogytak a lemezek, már le is szerelte a masinát, és most újra itt lődörög. Fölcsavarozza az állványra, kihajtogatja újra a lábakat, addig rugdosva azokat, hogy a végükön levő fémtüskék megakadjanak a kőlapok fúgáiban, és a masinára szerelt vízszintmérő légbuborékja nagyjából középre csússzon. Közel hajol a keresőhöz, hunyorog, és egy kis csavar finom előre-hátra mozgatásával élességet állít. Hogy jobban lásson, fekete kendőt borít a fejére. Így persze csak az objektív előtti sávot láthatja a keresőben, azt is fejjel lefelé. Bennünket már nem lát, nem is hallhat a kendő alól, szóval nyugodtan beszélhetünk róla. Ha a bemutatásnál Lenin még nem is jött rá, már kezdi sejteni, kicsoda a fényképész fiú, és mi is rájöhettünk volna, ha előbb nem, a csoportkép körülményeskedő beállításánál. Húzd egy kicsit odébb az állványt, Jurocskám, jó lesz galambocskám, így, galambocskám, úgy-úgy Jurocskám hát persze, hogy Marija Andrejevna fiacskájáról van szó. Jurij Andrejevics Zseljabuzsszkij a neve. Amatőrnek éppen nem mondhatjuk, mert jeles fényképész, sőt filmoperatőr válik majd belőle a szovjet időkben, de most még csak készül a hivatásra, a huszadik évét sem töltötte be, érthető hát, ha némi elfogultsággal kerülgeti a mérkőző jeles férfiúkat, de az is érthető, hogy már berzenkedik a sok galambomocskázás ellen. Jurocska egyébként, áruljuk még el róla, amíg nem bújik elő a nagy kendő alól, hogy megnézett mindent, amit csak az Augustus-kert mozijában játszottak, sőt a mama engedélyével olykor Nápolyba is áthajózott, amikor új filmbemutatót ígért az újság. Ifjúkori naplójában (amelynek elejére még a Maxim bácsi borítékjairól leáztatott bélyegeket ragasztgatta, többnyire koszorús, pajzsos Helvetiákat különböző [ 36 ] HITEL

17 színállásban), összeírta a filmcímeket, amelyeket látott: Utazás a Holdba (Melies filmje), Átkelés a Csatornán, El Sartorio (az első igazi porno erről persze Marija Andrejevna aligha tudott), Sztyenka Razin (ezt viszont a mama is megnézte), Macbeth, Makrancos hölgy, Mentés a sasfészekből, Dollie kalandjai, Néró, Pompei utolsó napjai. Ha felütünk egy jobb filmlexikont, valószínűleg megtaláljuk benne leghíresebb rendezését, a Puskin írásából készült 1925-ös Postamestert, amely azon ritka szovjet filmek egyike volt, amelyet Európában, sőt Magyarországon is bemutattak. Jurocska a fekete kendő alól csak a fényeket figyeli, meg azt, hogy a ne lógjanak ki az alakok a kereső tejüvegének téglalapjából, azt már csak mi látjuk, hogyan megy egyre följebb a pumpa Leninben. Betegsége amúgy is ingerlékennyé tette. Fejfájások kínozták, nem bírta a zajokat, köztudomású volt, hogy gyűlöli az éles hangokat, Krupszkaja szerint hegedűszóval ki lehetett kergetni a világból, el lehet hát képzelni, mennyire bosszantja most, ahogy a statív talpának fémhegye csúszkál a kövezeten. Éppen tíz éve, 1898-ban, diagnosztizálták a bajt, egy időre be is feküdt a jó nevű svájci klinikára, a Borhardtonba. Talán maga sem tudta, hol szedte össze, Zürichben, Prágában, Bécsben vagy Londonban, de azt tudta, titkolnia kell, ameddig csak lehet. Ha a nagy európai könyvtárak megőrizték volna Lenin kölcsönzési kartonjait, akkor azokon a munkásmozgalmi publikációk mellett orvosi tételeket is találnánk: Marx és szifilisz, Engelsz és vérbaj, Bakunyin és luesz, Kropotkin és bujakór, Kautsky és francnyavaja. Nagyjából sejtette, mire számíthat: a kezdeti, ijesztő szimptómák után hosszú, nagyjából tünetmentes időszak következik, amikor azért titokban dolgozik a baktérium, megszállja a belső szerveket, elsősorban az agyat és a központi idegrendszert, a szemet, a szívet, az érrendszert, az ízületeket. A károsodás a harmadik stádiumban jelentkezik, ezt az állapotot hívják neuroszifilisznek, ami az izommozgások szabályozatlanságával, bénulással, vaksággal és elmezavarral, végső soron halállal jár. Bár Lenin 1908-ban még a betegség második, azaz latens szakaszában volt, a görcsös fejfájások, a nagyfokú ingerlékenység és az ismétlődő dühkitörések már egy lassú, visszafordíthatatlan személyiségváltozást jeleztek, és sejthető volt az is, hogy mi várható. A korabeli szakirodalom szerint gyógyíthatatlan kór, amelynek a tüneteit sem igen tudják enyhíteni. De hát mire való a proletárdiktatúra? Minden tudomány, köztük az orvosi is forradalmi változáson megy majd át. Hogyne lehetne kigyógyulni a szifiliszből, amikor a cél az örök élet! Hogy nem volt teljesen légből kapott a halhatatlanságra vonatkozó bolsevik elképzelés, legalábbis azon elvtársak számára, akik érdemesek rá, azt az alábbi beszégetéstöredék példázza. Vlagyimir Sarov Új vízözön felé című könyvéből való: Bogdanov: Georgij Valentyinovics, engem nyugtalanít, hogy míg Isten teljes megváltást, örök életet ígér az embernek, addig mi csak nagyon röpke ideig tartó paradicsomi életet ígérhetünk csupán egy emberéletet. Ez nagy hiányosság, s attól félek, hogy sok proletárt eltaszít tőlünk. Az emberek képesek bármilyen szenvedést elviselni, de csak ha a jutalom is valóban nagy, itt meg igaz, hogy nem szükséges különösebb erőfeszítés, de a jutalom se valami hajde nagy. Plehanov: Örök paradicsom nincsen és nem lehetséges ezt szépen elmagyarázzuk, és a tömegek követnek minket, Bogdanov elvtárs fölöslegesen aggódik. Lenin: Nem, Bogdanov elvtársnak igaza van, ez komoly probléma, de Fjodorov szerint és ebben egyetértenek vele az ország legkiválóbb fiziológusai nincs semmi akadálya annak, hogy megvalósítsuk az ember számára az örök életet, és ezt a célt ki is tűzzük feltétlenül. Vagyis a munkásoknak kerek perec meg kell mondani: akár itt, a földön, akár az űrben, de leszámo- [ 37 ]

18 lunk a betegségekkel és a halállal úgyszintén; az, aki érdemes rá, örökké fog élni, és nem holmi vérszegény, szentimentális angyalként, hanem igazából, igazi emberként, nőkkel, borral, jó ebéddel, egyszóval a test valamennyi örömével. Persze egy kicsit meggyőzőbb volna a dolog, ha Bogdanov beszélne ilyen lelkesen az örök élet lehetőségéről, lévén ő az orvos a társaságban, de Al-Al sosem vall igazából színt. Most éppen nem lép, csak ül, gondolkodik a táblára meredve, lamentál, hezitál, morfondírozik, vagy legalábbis úgy tesz, és amikor a vértranszfúziós kísérletekről faggatja Lenin, akkor is csak félmegoldásokkal fizeti ki. Pedig milyen egyszerű: Ha a vérrel jutott be a baktérium, akkor csak a vért kell kicserélni. De most ő oktassa? Egy orvost? Hm? Vajon igaz-e az Aljechin papával való kapcsolata? Bogdanovról egyébként tényleg azt hitték, hogy tud valamit. A forradalom győzelme után megtörtént vele, ami kevesekkel, titkos összeesküvéssel vádoltan is kijött a börtönből. Ez a valami, amit tudott, nem volt kisebb dolog, mint az örök élet. Gerontológiai és hematológiai kutatásokat végzett, és vértranszfúzió segítségével, elkezdte visszafiatalítani az idősödő bolsevikokat. Bizonyítékul először saját magát fiatalította meg állítólag épp 10 évvel. Leninen ugyan nem tudott segíteni, ám amikor meghalt, Bogdanov kapta meg az agyát, hogy tudományos méréseket végezzen rajta a zsenialitás mibenlétét illetően. Ekkor került szóba a feltámasztás kérdése is. Egy Sztálinnak és Buharinnak írt levelében komoly eséllyel kecsegtető kísérletekről számolt be. Valószínűleg ez lett a veszte. A hivatalos verzió szerint ugyan egy maláriával fertőzött diák vérét csorgatta véletlenül saját magába, de alighanem inkább Lenin második eljövetelét ítélte még korainak a párt. Nagyon előreszaladtunk volna? Tehettük, mert Bogdanov továbbra is gondterhelten ráncolja a homlokát, fogalma sincs, mit hoz a távoli jövő, azt viszont tudja, hogy a Vörös csillagot bekészítették Leninnek, és biztos benne, hogy ha megtalálta, el is olvasta az Öreg, ha pedig elolvasta, rá kellett jönnie, hogy a Föld gyarmatosítására készülő Marsbeli diktátor, Sterni, rá, vagyis Leninre hajaz, Leonyid pedig, aki megöli, hogy megmentse tőle a Földet, nem más, mint a szerző, vagyis maga Bogdanov. Persze nem fogja megkérdezni Lenintől, mit szól a könyvhöz. Ha magától nem hozza szóba, akkor lesújtó a véleménye. Pedig találhatott benne olyasmit, ami őt is foglalkoztatja: az egész emberiség vérének újrafelosztása, és egyenlő adagokban való kiporciózása. A véren keresztüli folyamatos kommunió, amelynek segítségével legyőzhető a halál, ami ugyebár a kommunizmus egyetlen ellensége. Legalábbis a Marson. Milyen szép is volna! Na persze, ha ilyesmi jár Bogdanov fejében, akkor ne csodálkozzunk, hogy még mindig nem lép. Voltaképpen orvosi kísérletként is felfogható a dolog: dolgozik-e még Leninben az önkontroll, vagy a személyiség fölött már a neuroszifilisz diktál. Ha kisvártatva elkezd üvölteni, akkor már felállítható a diagnózis. De az Öreg nem üvölt. 15 évvel később, abban a bizonyos Lenin halálakor írt memoárban Gorkij visszatért az esetre: sakkoztak egymással, írja, Bogdanov nyert, Lenin mérges volt, kiborult, dühöngött, mint egy gyermek. Az üvöltés szót ugyan nem használja, de ha a nekrológhoz illő tapintatot valami speciális oldószerrel lemosnánk a szövegről, alighanem az egész szigeten végigvisszhangzó, nagy tatár harci üvöltés hallatszana. Bizonyára idővel föl is harsan az üvöltés, és hogy még mi minden történik a teraszon, arra csak abból következtethetünk, hogy Gorkij másnap kimenekíti Iljicset a szigetről, bár az is lehet, hogy inkább a többi emigránst menti meg tőle amikor, hirtelen ötlettel fölajánlja, nézzék meg Pompeit. És a Vezúvot, toldja meg a tűzhányóban végre [ 38 ] HITEL

19 méltó társat remélő Lenin. A hórihorgas, lobogó hajú író és a mokány kis ember, szókratészi homlokát (Gorkij szava) zsebkendővel törülgetve tényleg fölkapaszkodik a kráter széléig. Az író két évvel öregebb, épp negyven, ráadásul, súlyos tüdőbaja van, legalábbis így sajnáltatja magát a szomorú itáliai számkivetettség idején, mégis fiatalosabb és lendületesebben mozog az Öregnél. Belenéznek a lábuknál ásító sötét fortyogásba, és nagyon jelképesnek érzik a pillanatot. Ez az utolsó meghitt együttlétük. Meg másnap a csónakázás a helyi halászokkal. Iljics keveset mesélt, meglehetősen nehezére esett a capri látogatás felidézése, írja Krupszkaja a Visszaemlékezésekben. Legföljebb a kilátásról, a tengerről, a borokról beszélt, de a kényes tárgyalásokról semmit. Lenin és a Gorkij között, ott Capriban, valami eltörött. Az Öreg azt várta, hogy vendéglátója majd szembefordul a szakadárokkal, a meghívás és a levelezés alapján ebben reménykedhetett is, aztán éppen fordítva lett minden. Nyilvánvalóvá vált, hogy Gorkij ki szeretné békíteni őket, és szép lassan kiderült az is, hogy ha a békítés nem jár eredménnyel, akkor inkább Bogdanovék pártjára áll. Lenin úgy érezte, kelepcébe került. És azt is, hogy a sakkparti valahogy emblémája az egésznek. A megaláztatásra ütött pecsét. Ha nem is kerül sor nyílt kenyértörésre, azért a férfiak érzik, az asszonyok pedig ki is mondják: Attól félek, két-három évig aligha leszünk kívánatosak Iljics számára írja Maria Fjodorova Krupszkajához. Ami igaz, igaz: 1908 folyamán április végéig legalább hat levélváltás történt Lenin és Gorkij közt, a capri látogatást követő első komolyabb levél viszont 1913 novemberéből való. Filozofikusan és politikai síkon is föltehető a kérdés: Föl szabad-e adni a partit, amely már biztos vesztésre áll? A feladás a gyengeség jele. Nyilvánvalóan alkalmatlan vezető szerepre az, aki feladja a játszmát, aki elhagyja a süllyedő hajót, aki képtelen kitartani a végsőkig. De persze ott a másik nézőpont is. Mindenki számára világos, hogy elveszett a parti. Látható, hogy nincs olyan húzás, amellyel menthető volna a helyzet, vagy akár csak elodázható a vég. Ha ezt nem látja meg, ha képtelen észrevenni a nyilvánvalót, ha még bizakodna ebben a helyzetben, azzal csak a saját korlátait bizonyítaná. Innen már csak egy ostoba játssza tovább a partit, egy idiot. A tábla lesöprése a tanúk miatt nem valósítható meg, a véletlen feldöntés sem jó ötlet, ráadásul Alekszander Alekszandrovics talán még arra is képes, hogy visszaállítsa a bábukat, ettől még az is kitelik, hogy minden paraszt pontos helyére emlékezzék. Sto gyélaty? Mit hihet Lenin ebben a helyzetben? Mire számíthat még? Hogy Bogdanov mellényúl egy bábúnak, hogy rosszul lesz, váratlanul meghal, kitör a Vezúv, esetleg leszakad az ég. A Vezúv kitörését nehéz befolyásolni, de Al-Al még alakítható. Mi az apja faszát gondolkozik annyit? A mondatból azt kell kihallani, nem is annyira Bogdanovnak, mint inkább a közelben tébláboló kibiceknek, hogy ha ő, Vlagyimit Iljics is ennyit töprengett volna minden lépés előtt, akkor koránt sem így állna a játszma. Lenin tehát nem üvölt, legfőképpen azért nem, mert tudja, hogy Bogdanov éppen erre vár. Fegyelmezettnek kell maradnia, mégha ez roppant nehéz is. A sakkpartit ugyan már aligha nyerheti meg, a köztük zajló játszma viszont még nem dőlt el. Abból akár győztesen is kijöhet. Ekkor jutott Lenin eszébe az ásítás. Ezzel jelezhető, mennyire nem fontos számára az egész, hogy mily mellékes, mennyire jelentéktelen, és hogy módfelett unja. Szeme sarkából figyelte a színésznő fiát. Jurij elhelyezte a lemezt a dobozba, fejére borította a fekete kendőt, két ujja közé fogta az exponálózsinórt, és hüvelykujját a gombra illesztette. Leninnek egyáltalán nem esett nehezére az álmos pártvezér szerepének eljátszása, bármilyen jó hatással volt is rá az éjjeli ugatás, mégiscsak hiányzott a megszokott öt-hat [ 39 ]

20 órányi alvás. Most azonban ébernek kellett lennie, egy álmos ember ásítását nem lehet pontosan időzíteni, csak higgadt, friss alakítás vezethet eredményre. Próba nincs, ismétlésre nem lesz lehetőség. Szerencsére az erős reggeli teák megtették a hatásukat. Szibériai módon itta, forrón, a foga közé szorított cukron át szürcsölve. Kifújta a levegőt, és koncentrált. Harasó! csattant fel a megszokott kiáltás. És ebben a pillanatban kattant a fényképezőgép. Lenin hosszút és hatalmasat ásított. Az expozíció az erős fény miatt gyors volt, egy hosszúra nyúlt pillanat csupán. Vlagyimir Iljics szája kitátva, Bogdanov még mindig az elindított, majd megdermedő mozdulat dacos pózában, Gorkijon pedig, aki a fényképezőgéppel szemben ül, látszik, hogy érzékeli a helyzet visszásságát, sőt, hiszen íróként ez a dolga, pontosan érti Lenin szándékát az ásítással. Abban a 15 évvel későbbi memoárban viszont a dühöngő Leninre emlékszik, róla ír. Talán elővette Jurij Zseljabuzsszkij nagyításait, és a nagy nyitott szájhoz az üvöltést társította. Színes kép esetén persze egyszerűbb volna a dolgunk, ha kék a nyelve, akkor üvölt. Krupszkaja visszaemlékezése szerint Bogdanovékkal veszekedve még a nyelve is megkékült. A színes fotó azonban későbbi találmány. Kétségtelenül ásításnak és üvöltésnek egyaránt lehet látni, a szürke fényképet, de Gorkijnak igazán tudnia kellett, hogy mi történt. Vajon a tétet, a teraszán zajlott parti fontosságát akarta fokozni azzal, hogy a veszteshez ekkora érzelmi kitörést társított? Kétségtelenül sokkal érdekesebb egy üvöltő pártvezért mutató kép, mint egy ásítozó. De az is lehet, hogy kicsinyes bosszúról van szó. A capri vakáció elrontását torolta meg Gorkij. A fotográfus lehetne még mérvadó: vajon ő üvöltésként vagy ásításként emlékszik a jelenetre? Nos, az ifjú Zseljabuzsszkijt hiába faggatnánk, egyszerűen nem emlékszik. Képzeljük csak el, ahogy a fejére borított fekete kendő alatt próbálja megtalálni a keresőben a legjobb kivágást, hogy mindhárom szereplő benne maradjon a képben, és lehetőleg mindhárman statikus helyzetben legyenek, mert egy hirtelen mozdulat homályos, bemozdulós részletet eredményezhetne. Némi megilletődöttség is munkál a fiatalemberben, elvégre pont az a három férfiú látszik a képen, akikről a legtöbbet hallott édesanyjától. Ásít? Üvölt? Piros vagy kék volt a nyelve? Tényleg nem emlékszik, bár ez az emlékezetkiesés is bizonyíthat valamit; egy ásítást ugyanis sokkal könnyebb elfelejteni, mint egy üvöltést. Üvöltésre tehát nem emlékszik Jurocska, a raccsoló kiáltás viszont még mindig ott visszhangzik a fülében: hárásó! Ne tévesszen meg bennünket, hogy a papagáj oroszul beszél, Makszim és Marija Amerikából hozták magukkal Lorettát, és nagy igyekezettel próbálták rávenni a beszédre. New York-i származású papagáj lévén a nevermore-t akarták megtanítani neki, amit ugyan inkább hollók szoktak mondani, de Gorkij azt hallotta valahol (talán éppen azon a fogadáson, amelyet ottlétekor Mark Twain rendezett), hogy Poe versének első változatában holló helyett még egy beszélő papagájt szerepeltet, így aztán irodalomelméleti problémaként is felfogható volt Loretta betanításának kísérlete. Az ma már nem tudható, hogy a sohamárt oroszul akarták-e Loretta fejébe verni, így: nyikagdá, vagy angolul: nevermore, mindenesetre a madár minden valamirevaló próbálkozását hangos ujjongással ünnepelték a szerelmesek: Jól van! jól van! kiáltották, ami oroszul így hangzik: harasó! Loretta így inkább ezt a szót tanulta meg, és többé-kevésbé minden szituációra megfelelően tudta alkalmazni a harasót. Történetünk ugyan lényegében véget ér Loretta kiáltásával és Lenin ásításával (az olvasókét most ne firtassuk), de Bogdanov még mindig csak fontolgatja a következő lé- [ 40 ] HITEL

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Szép az ici-pici nõi cipõ, nõi cipõ. Benne óvatosan lépked a nõ, a nõ. EGY CIPÕÁLMODÓ ÉLETMÛVÉSZ PETÕ LAJOS CIPÉSZ

Szép az ici-pici nõi cipõ, nõi cipõ. Benne óvatosan lépked a nõ, a nõ. EGY CIPÕÁLMODÓ ÉLETMÛVÉSZ PETÕ LAJOS CIPÉSZ Szép az ici-pici nõi cipõ, nõi cipõ. Benne óvatosan lépked a nõ, a nõ. EGY CIPÕÁLMODÓ ÉLETMÛVÉSZ PETÕ LAJOS CIPÉSZ A MÚLÓ IDÕ NYOMÁBAN A CIPÉSZ A cipészekkel valahogy mindig jóba voltam. Nem tudom, miért,

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN A magyar orosz politikai kapcsolatok (1991 2005)

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN A magyar orosz politikai kapcsolatok (1991 2005) SZ. BÍRÓ ZOLTÁN A magyar orosz politikai kapcsolatok (1991 2005) A 90-es évek első felében Budapest korrekt, ám ugyanakkor távolságtartó Oroszország-politikája teljes mértékben érthető volt. Egyrészt az

Részletesebben

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Örültem, hogy a baloldal megemlékezik a magyar baloldal legnagyobb alakjáról. Nemcsak a magyar baloldal, de a magyar

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank] MINDENKORI KORTÁRSAK

[Erdélyi Magyar Adatbank] MINDENKORI KORTÁRSAK MINDENKORI KORTÁRSAK Mit akart mondani Szilágyi Domokos a huszadik század hatvanas éveiben Arany Jánosról? Vagy: mit akart mondani Arany Jánossal Szilágyi Domokos a huszadik század hatvanas éveiben? Elmondani

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18.

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Mozgókép Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Kedves Testvérek! Sokszor érzi az ember, hogy egy prédikációban jó tanácsokat kap, példamutatást, utat, amin járni lehet, iránymutatást,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

HA CSAK A HUZAT HIBÁDZIK FARKAS FERENC KÁRPITOS

HA CSAK A HUZAT HIBÁDZIK FARKAS FERENC KÁRPITOS pám körbevitt a mûhelyekbe, bemutatott a szomszédos üzletekben. Ma maximum akkor jön be valaki új, ha kell neki egy csavarhúzó vagy fogó. De akkor sem biztos, hogy bemutatkozik H CSK HUZT HIBÁDZIK KS NC

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta 2007. 01. 21. 2007. 01. 22. 2007. 01. 27. 2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta Ötszáz jelentkezőből lett az

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Az indigótól a tintaceruzáig

Az indigótól a tintaceruzáig Tooth Gábor Andor Az indigótól a tintaceruzáig Látogatás Böröcz Andrásnál E cikk apropója néhány New Yorkban eltöl - tött nap, mely során meglátogattam Böröcz András képzômûvészt. Valójában San Franciscóba

Részletesebben

Javítókulcs Szövegértés A gyűrűk ura

Javítókulcs Szövegértés A gyűrűk ura Javítókulcs Szövegértés A gyűrűk ura Anyának szülinapja van. Az egész Szabó család a közeli étterembe megy ünnepelni. A kilencéves Tóni örül az ünnepi ebédnek, a tizenhat éves Péternek nincs kedve hozzá.

Részletesebben

A KRITIKA, ÉS AKIKNEK NEM KELL

A KRITIKA, ÉS AKIKNEK NEM KELL A KRITIKA, ÉS AKIKNEK NEM KELL Vita a kritikáról a Revizoron, 4. 2012.09.26. Ha tizenöt éves koromban megkérdezte valaki s naná, hogy meg is kérdezték, mi akarsz lenni, kisfiam, ha nagy leszel, habozás

Részletesebben

TARTALOM. Ügyintézés A hivatalban. Használt autó eladó. Birtesttás.

TARTALOM. Ügyintézés A hivatalban. Használt autó eladó. Birtesttás. TARTALOM 1. lecke Az emberi külső Neked ki tetszik?. Tanúvallomás. Körözés. Nem is tudom..... A magyarok és nyelvrokonaik Fél füllel hallottam Tükröm, tükröm... 2. lecke Öltözködés Divatbemutatón. Mit

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Udvarhelyi Szabolcs: Két választás Csehországban

Udvarhelyi Szabolcs: Két választás Csehországban Udvarhelyi Szabolcs: Két választás Csehországban Néha a közhely is lehet igaz, hiszen nagyon is igazuk van azoknak, akik történelminek minősítették a Csehországban 1996-ban tartott két szavazást, a parlament

Részletesebben

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak.

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak. A NAPI BETEVŐ A Férfiak a díványomon egy váratlan utazás története, amely történetesen a férfiak erotikus gondolkodásába vezetett. Amit ott megtanultam pácienseim vágyairól és viselkedéséről a szex és

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

A TÖMEG LÉLEKTANA, AVAGY HOGYAN TUDUNK HATNI A TÖMEGRE

A TÖMEG LÉLEKTANA, AVAGY HOGYAN TUDUNK HATNI A TÖMEGRE A TÖMEG LÉLEKTANA, AVAGY HOGYAN TUDUNK HATNI A TÖMEGRE Budapest, 2016. április 15. Készítette: Magyary Jenő Témaválasztásom fő oka, hogy egyfelől a munkám miatt fontosnak tartom azt, hogy hogyan lehet

Részletesebben

A brit Munkáspárt és az MSZP mostani helyzete

A brit Munkáspárt és az MSZP mostani helyzete Nagy Attila Tibor A brit Munkáspárt és az MSZP mostani helyzete A magyar politikatörténetre az elmúlt két évszázadban számos alkalommal hatottak külföldi ideológiák, más országokban zajló politikai folyamatok.

Részletesebben

AMERIKA HANGJA. Irta: Ehrenburg Uija

AMERIKA HANGJA. Irta: Ehrenburg Uija AMERIKA HANGJA Irta: Ehrenburg Uija Ez év februárja óta a newyorki rádió orosznyelvű híreket közöl; a műsor címe:*» Amerika hangja«. Newyork az új hallgatókhoz fordulva kijelenti:»marshall külügyminiszter

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Bauer Tamás Cukor a sebbe

Bauer Tamás Cukor a sebbe Bauer Tamás Cukor a sebbe Amennyire én emlékszem, a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok követelései között a rendszerváltás éveiben, amikor a kommunista rendszerek összeomlását követően, az

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: SZABÓ G. Zoltán. Nyitólap: www.iti.mta.hu/szorenyi60.html

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: SZABÓ G. Zoltán. Nyitólap: www.iti.mta.hu/szorenyi60.html Nem sűlyed az emberiség! Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: JANKOVICS József CSÁSZTVAY Tünde CSÖRSZ Rumen István SZABÓ G. Zoltán Nyitólap:

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk,

K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk, Alex Standish AZ OROSZ TITKOSSZOLGÁLATOK ÚJJÁSZÜLETÉSE K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk, hogy ki gyilkolta meg Londonban radioaktív anyaggal az orosz titkosszolgálat

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Lengyel András. Esszé a szociológiáról. Huszár Tibor: A magyar szociológia története

Lengyel András. Esszé a szociológiáról. Huszár Tibor: A magyar szociológia története Lengyel András Esszé a szociológiáról Huszár Tibor: A magyar szociológia története Huszár Tibor könyve nem szokványos szociológiatörténet. Részben azért, mert a tárgyhoz tartozna magának a szerzőnek az

Részletesebben

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható:

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: A kötőszók Előhang (prelúdium): DE Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: Vera csak 2 éves, de már 100-ig tud számolni. Ez az étterem kitűnő,

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

KÖZELKÉP. Segitő jogász. Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel

KÖZELKÉP. Segitő jogász. Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel Segitő jogász Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel Dr. Mészáros József nyugalmazott ezredes hetven esztendősen is aktívan dolgozik. 1958 óta vesz részt a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

www.tantaki.hu Oldal 1

www.tantaki.hu Oldal 1 www.tantaki.hu Oldal 1 Problémacsillapító szülőknek Hogyan legyen kevesebb gondom a gyermekemmel? Nagy Erika, 2012 Minden jog fenntartva! Jelen kiadványban közölt írások a szerzői jogról szóló 1999. évi

Részletesebben

Szimultán sakk-matt. Orosz István: Sakkparti a szigeten. Borda Antikvárium, 2015. Hetényi Zsuzsa könyvajánlója

Szimultán sakk-matt. Orosz István: Sakkparti a szigeten. Borda Antikvárium, 2015. Hetényi Zsuzsa könyvajánlója Szimultán sakk-matt. Orosz István: Sakkparti a szigeten. Borda Antikvárium, 2015. Hetényi Zsuzsa könyvajánlója Mindenekelőtt megosztom az első benyomás örömét: ilyen szép kiadású könyvet ritkán tarthat

Részletesebben

Vajda Kornél. Tankönyv és politika TANKÖNYV TANESZKÖZ

Vajda Kornél. Tankönyv és politika TANKÖNYV TANESZKÖZ Vajda Kornél Tankönyv és politika TANKÖNYV TANESZKÖZ Aki olyasféle cikk megírására vállalkozik, mint amilyet az alábbiakban prezentálunk az olvasónak, jól teszi, ha hosszas mentegetõzéssel, magyarázkodással

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL RÓZSÁSSY BARBARA 59 gondolok, kell, méghozzá az írás, a vers létjogosultsága mellett. Miként valamiképp a szerzõ is ezt teszi könyvében mindvégig. Hogy a társadalomnak mára nemhogy perifériájára került,

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN

Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN , Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN Korábban már olvashattuk, hogy mit hány órában tanulhatunk nálunk, csakhogy az angol nyelv esetében nem elégszünk meg ennyivel és így kihagyhatatlan nálunk egy angliai utazás

Részletesebben

- Tudományos szándék vagy egzisztenciális, hitélmény határozta meg azt a döntését, hogy teológiát tanult és a papi hivatásra készült?

- Tudományos szándék vagy egzisztenciális, hitélmény határozta meg azt a döntését, hogy teológiát tanult és a papi hivatásra készült? MŰHELYBESZÉLGETÉS FABINY TAMÁS Vermes Géza - a zsidó Jézus és a Holt-tengeri tekercsek kutatója A magyar származású, ma Angliában élő zsidó történészt két kutatási terület tette világhírűvé: A Qumránban

Részletesebben

A szatmári béke. Magyarország a szatmári béke idején

A szatmári béke. Magyarország a szatmári béke idején 1 A szatmári béke Magyarország a szatmári béke idején A szatmári béke megkötésének körülményeit vizsgálva vissza kell tekintenünk az azt megelőző eseményekhez. 1701-ben Rákóczi Ferenc egy nemesi mozgalmat

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Pap János HANGOK-HANGSZEREK INTERJÚ ELEK TIHAMÉRRAL

Pap János HANGOK-HANGSZEREK INTERJÚ ELEK TIHAMÉRRAL Pap János HANGOK-HANGSZEREK INTERJÚ ELEK TIHAMÉRRAL -Amikor a Tanárkepzőn fuvolás hallgatóit a hangszer tulajdonságairól faggaltam, azt válaszolták, hogy nem sokat tudnak róla, de amire kídncsi vagyok,

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Karácsony máshol, máshogyan

Karácsony máshol, máshogyan Karácsony máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival:

Részletesebben

OPTIKAI CSALÓDÁSOK. Vajon valóban eltolódik a vékony egyenes? A kávéházi fal. Úgy látjuk, mintha a vízszintesek elgörbülnének

OPTIKAI CSALÓDÁSOK. Vajon valóban eltolódik a vékony egyenes? A kávéházi fal. Úgy látjuk, mintha a vízszintesek elgörbülnének OPTIKAI CSALÓDÁSOK Mint azt tudjuk a látás mechanizmusában a szem által felvett információt az agy alakítja át. Azt hogy valójában mit is látunk, nagy szerepe van a tapasztalatoknak, az emlékeknek.az agy

Részletesebben

Amikor Pierre kiült a Hemingway térre egy gondolkodófotelbe megírni a következő kritikáját Bruno Bourel képeiről, rajta kívül csak néhányan lézengtek

Amikor Pierre kiült a Hemingway térre egy gondolkodófotelbe megírni a következő kritikáját Bruno Bourel képeiről, rajta kívül csak néhányan lézengtek Amikor Pierre kiült a Hemingway térre egy gondolkodófotelbe megírni a következő kritikáját Bruno Bourel képeiről, rajta kívül csak néhányan lézengtek a kávézóban. Mindenekelőtt három barátnő, akik ha sokáig

Részletesebben

októberében, amikor a megosztott Európában politikai változások vannak folyamatban, Leo Kleinschmidt a feleségével, Gizellával a barátaihoz utazik

októberében, amikor a megosztott Európában politikai változások vannak folyamatban, Leo Kleinschmidt a feleségével, Gizellával a barátaihoz utazik 1989 októberében, amikor a megosztott Európában politikai változások vannak folyamatban, Leo Kleinschmidt a feleségével, Gizellával a barátaihoz utazik egy kölcsönből vásárolt, kissé túl hivalkodó gépkocsiban,

Részletesebben

Fetykó Judit Durbincs

Fetykó Judit Durbincs Fetykó Judit Durbincs Így karácsony előtt, mikor az asszony a konyhában félnapokat zörgette a tepsiket, azzal volt elfoglalva, hogy melyik aprósüteményből mennyit süssön, Berti kimenekült a konyhából.

Részletesebben

Kovács Hortenzia. Lángoló Szívek

Kovács Hortenzia. Lángoló Szívek Kovács Hortenzia Lángoló Szívek 1. fejezet Csodaszép tavaszi reggelre ébredtek a Londoni utcák, talán mi emberek nem is tudunk olyan dolgokat értékelni igazán, mint pl. hajnalhasadás előtt az a néhány

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

1. Gedő Ilka: Csendőrök, 1939, ceruza, papír, 229 x 150 mm, jelzés nélkül (leltári szám: F 63. 201)

1. Gedő Ilka: Csendőrök, 1939, ceruza, papír, 229 x 150 mm, jelzés nélkül (leltári szám: F 63. 201) A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Ilka-grafikák Az első három rajz kivételével, amelynek fotóját 2006. május 21-én kaptam meg a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályától, az összes mű reprodukálva van

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Michael Ben-Menachem. Miki

Michael Ben-Menachem. Miki Michael Ben-Menachem Miki Michael Ben-Menachem Miki Orosházától az Északi-tengerig Regényélet Háttér Kiadó Budapest Alapítva 1987-ben Michael Ben-Menachem, 2010 Háttér Kiadó, 2010 Szerkesztette Benedek

Részletesebben

A neoliberalizmus mítosza

A neoliberalizmus mítosza Paár Ádám A neoliberalizmus mítosza Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy neoliberális, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a neoliberalizmus megbélyegző

Részletesebben

Szövegértés. 1. Többszörös választás. Fejezze be a mondatokat!

Szövegértés. 1. Többszörös választás. Fejezze be a mondatokat! Szövegértés 1. Többszörös választás. Fejezze be a mondatokat! 1. Az elbeszélő a. egy régi baráttal szeretne találkozni. b. Istennel szeretne találkozni. c. a nagy szerelmével szeretne találkozni. 2. Az

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK 2013. márciusi kiadás MéTa kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Fotók: Qaradah Szimonetta Nyomtatás: Nemzeti Védelmi Szolgálat Tartalomjegyzék: Szerintük mit jelent. Szerinted mit

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Az identitáskereső identitása

Az identitáskereső identitása Csepeli György Az identitáskereső identitása Pataki Ferenc 1982-ben jelentette meg Az én és a társadalmi azonosságtudat című könyvét, melyet szerényen műhelytanulmánynak nevezett. A mű valójában monográfia,

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

Berekfürdő Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 2011. november hó 18. napján tartott falugyűlésének J E G Y Z Ő K Ö N Y V E

Berekfürdő Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 2011. november hó 18. napján tartott falugyűlésének J E G Y Z Ő K Ö N Y V E Berekfürdő Községi Önkormányzat 5309 Berekfürdő, Berek tér 15. Berekfürdő Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 2011. november hó 18. napján tartott falugyűlésének J E G Y Z Ő K Ö N Y V E Készült:

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle

Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle 3. szint Március-április Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle, jelentette be kedd este a francia író lánya. Kilencvenöt éves korában Párizs környéki

Részletesebben

Kocsis György. Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére

Kocsis György. Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére Kocsis György Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére Az oroszlányi gyermekotthon 1967 óta áll a fővárosi gyermekvédelem szolgálatában. Kezdetben csak lány növendékei

Részletesebben

Egy francia-sakk feladvány: Világos lép, és döntetlen az alsó sor az 1. sor!

Egy francia-sakk feladvány: Világos lép, és döntetlen az alsó sor az 1. sor! Leüttetni az összes bábud! A játszmát a rendes sakkal ellentétben sötét kezdi. Döntetlen itt is lehetséges, például két különböző színű futó esetén. A királynak ebben a játékban nincsen kitüntetett szerepe

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Szlovákia Magyarország két hangra

Szlovákia Magyarország két hangra dunatáj Szlovákia Magyarország két hangra anuár elsején ünnepelhette önálló államiságának huszadik évfordulóját északi szomszédunk. A Týždeň című pozsonyi hetilap tavalyi évet záró számában olvashattuk:

Részletesebben

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban James Fraser (1886-1938) Senki nem vette észre, milyen királyi küzdelem folyik a könyvtár sarkában ülő fiatalember szívében. Azon a délutánon már harmadszor

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK HOGYAN LÁTJUK EGYMÁST - LÁTJUK-E EGYMÁST (KOZEP-) EURÓPÁBAN?" KÖZÉP-EURÓPA KISEBBSÉGI NÉZ ŐPONTBÓL BÁNYAI JÁNOS A nyolcvanas évek közepén, akkor úgry t űnt fel, váratlanul, Európa

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Kós Károly. Kovács László

Kós Károly. Kovács László Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza.

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 3

MagyarOK 1.: munkalapok 3 1. Mi a tárgy neve? kártyák telefon lámpa számítógép / laptop kulcs pénz igazolvány toll nyomtató asztal szék szemüveg könyv kávéfőző bögre buszjegy papír zsebkendő mobiltelefon ceruza Szita Szilvia és

Részletesebben

B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM!

B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM! B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM! Első levél 1999. január 21. Kedves Barátném! Nagyon szégyellem, hogy ilyen régen írtam már neked, pedig annyi minden történt velem az utóbbi másfél évben. Gondoltam, éppen

Részletesebben

Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések

Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések Harc, politika, küzdelem. E három dolog teljesen felőrli minden energiámat. Amellett, hogy a törökök végigpásztázzák az országot, a Habsburg birodalomra

Részletesebben

Az oregoni Portlandben van olyan év, amikor a tél ónos

Az oregoni Portlandben van olyan év, amikor a tél ónos 1. Viharfelhők gyülekeznek Legszánandóbb az emberek között, ki álmait ezüstre és aranyra váltja. Kahlil Gibran Az oregoni Portlandben van olyan év, amikor a tél ónos esőt köpködő, havat hányó zsarnokot

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról

Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról 2011. tavaszán Huszonnégy óra munkacímű regénytervem megvalósításához kértem támogatást a Communitas Alapítványtól. Az eltelt év során sikerült

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

ERRATA. 154. o. Hanák Sándor szökésének történetét maga mesélte el nekem. A szerzó

ERRATA. 154. o. Hanák Sándor szökésének történetét maga mesélte el nekem. A szerzó ERRATA Kéziratom szerkesztett változata számomra karácsonyi meglepetésként jelent meg. Ennek tudható be a néhány tévedés, illetve fontosnak tartom az alábbi kiegészítéseket. A szerzó 230. o. Gereöffy osztályparancsnok,

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben