Jelentkezünk, természetesen, hagyományos rovatainkkal is.

Átírás

1 Civil jövőnk Nincs emberi tevékenység jövőkép nélkül. Ez alapigazság. Valóban az? Az első kérdés a távlattal kapcsolatos. Ha a favágó kimegy az erdőbe, eltervezi, aznap mennyi fát fog/szeretne kitermelni. Jövőkép ez? Aki házat épít, annak a házépítés idejére, 1-2 esztendőre előre kell a jövőt látnia. Itt már beszélhetünk jövőről. És aki hazát épít?... Maradjunk, még, a földön. A második kérdés az előre adott keretekre vonatkozik. A tanár kötött pályán mozog, amikor belép az iskolába, az oktatási rendszer adta feltételekhez igazodik, tehát jövőképe ebbe illeszkedik. Tudja, mit tanít, azt is, mikor lesz dolgozatírás és a szorgalmi szünet. Azt kevésbé, hogy milyen emberi-nevelési feladatokkal kell tanítás közben megbirkóznia. Harmadik kérdés: mennyire általános a jövőkép? Mindenki tervez, beméri a jövőt? Olvasom: a jövőkép (vízió), illetve a vállalati értékrend a leginkább félreértett fogalmak közé tartoznak a kisvállalat-vezetők körében. Sokan felesleges hókuszpókusznak tekintik az ilyesmit, amire esetleg szükség lehet több ezer fős nagyvállalatok esetében, de kis cégeknél semmi értelme. Folytathatnám. Ehelyett az ismert régi római mondást idézem: Céltalan hajósnak semmilyen szél sem kedvez. Szóval jövőkép, civil jövőkép. A civilekről azt szokás állítani, önkéntes alapon szerveződnek, elszámolással csak a tagjaik felé tartoznak, törekvéseik és értékrendszerük nem öncélú. Vagyis a civil azt csinálja, amit szeretne, akkor, amikor lehetőségei engedik, és kívülről, mások nem számoltathatják el, mert erre nincs erkölcsi alapjuk. Ha ezt vesszük alapul, akkor a civilkedésnek megvan a maga szabadsága, kötetlensége, helyzethez alkalmazhatósága. Hiszen mindig az éppen létező társadalomra vetítik rá értékrendjüket, mindazt, amit küldetésként meghatároztak. Kell akkor civil jövőkép? Természetesen, igen. A jövőképek megfogalmazásának, kialakításának ma már módszertana van. Szakanyagban olvasom: négy jövőkép-alternatíva közül választhatunk általában, vagyis a civilek is gondolhatnak a fenntartható fejlődésnek megfelelő jövőben (hát ez rideg meghatározás, hiányzik belőle a civil feladatvállalás szépsége és fennköltsége), a jelen helyzetet meghosszabbító társadalmi jövőképben (ez mintha kicsit a másoké volna, nem elég személyes), választható a szakértői jövőkép (elsődlegesek a jelen realitásai, ezeket vetíti előre szakmailag), és ott van a mesés jövő (idealizált, vágyálmok képezik az alapját). Nehéz választani, de többnyire az utóbbira voksolnánk, mert hát költői alapigazság: az embert vágyai vezérlik. A jövőkép kérdése akkor válik köznapi értelemben fontossá, amikor a külső, politikaigazdasági körülmények megváltoznak, civil-semlegessé, de az is lehet, civil-ellenessé válnak. Amikor a civil tevékenységéhez külső támogatásra nem, vagy csak alig számíthat. Például gazdasági válság idején. Vagy: amikor elvárják tőle, hogy bizonyos forrásokért cserébe álljon oda, tolja valamelyik párt vagy politikai intézmény szekerét. 1

2 A civilek jövőképének alapja az énkép. Aki nem ismeri forrásait és lehetőségeit, arról könynyen kiderülhet, légvárakat épít. Légvárakra is szükség van olykor ha lelkesíteni akarunk, de most nem ilyen helyzetekről van szó. Erdélyi civil világunkban is jó volna tudni, ki mennyire tudatosan készül arra a közösségi szerepre és feladatra, amelyre helyi közössége előtt vállalkozott. Mennyire ismerjük munkánk körülményeit, próbálunk-e ezeken alakítani, s ha nem, ha beletörődünk, van-e aki oda álljon azok mellé, akik úgy gondolják nem lehet tovább? Ezekről a kérdésekről és megannyi szép példáról, jó gyakorlatról szól összeállításunk. És szó lesz olyan esetekről is, amikor egy szervezet, egy kezdeményezés elalszik. Megszólalnak a potenciális partnerek képviselői is: a forrásokat biztosító helyi politika illetve gazdasági szféra képviselői. Jelentkezünk, természetesen, hagyományos rovatainkkal is. Bodó Barna bodobarna1@gmail.com

3 Bodó Barna Civilek a sajtó tükrében Mi/ki a civil? Valami történik Tudjuk. És nem tudjuk. Mert sok mindent tudunk, de nem mind ugyanarra gondolunk. Ha azt mondom tisztviselő, a válaszok sokkal inkább összetartanak, bár a köztisztviselő és közalkalmazott közötti különbségtétel elég gyakran okoz gondot. Legáltalánosabban: A civil társadalom egy olyan elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek. A civil társadalom az állam és a piac intézményeinek háttérstruktúráin túl működő társadalom alapjait képező önkéntes szociális és polgári szervezetek és intézmények összességéből áll. Némileg részletezve: A civil társadalom személy- és szervezetegyesülések, valamint önálló szervezetek hálózata, amely létrejötte és működése sajátos szabályai szerint különbözik a társadalom többi intézményrendszerétől. Nem egyenlő sem az állammal, sem a magánszférával, bár kapcsolódásai mindkettőhöz közvetlenek és szervesek. Létezésének elvi alapjait az emberi-, állampolgári jogok érvényesülése, a jogállamiság, az érdekpluralizáció jelenti. A civil társadalom rendeltetése, hogy az általa biztosított nyilvánosság és érdekartikuláció útján szembesítse az állami akaratot az általa képviselt értékekkel, törekvésekkel és gyakorlattal. (Ennek legfontosabb eszköze közösségi részvétel. Tehát a civilek legfontosabb jellemzője a társadalmi kontroll, amikor a hatalommal szemben nemcsak kifejezik különvéleményüket, de igyekeznek megelőzni illetve megváltoztatni a szerintük nem megfelelő hatalmi intézkedéseket. Ha arra gondolnánk, hogy ez új jelenség, a 20. Századi demokratizáció velejárója, hát jó tudni, hogy a civilségnek a kontrollhoz kapcsolódó fontos jellemzője, az önkéntesség már a középkorban is létezett: az egyházak királyi-nemezi adományokkal szociális intézményeket, ispotályokat, árvaházakat hoztak létre már a kora középkorban. A reformkortól kezdődően pedig a polgári önszerveződéseknek a szociálison túl politikai szerepük is van, éspedig éppen a kontroll értelmében. Ide kapcsolódik a civil kurázsi kifejezés, vagyis az a magatartásforma, amely a szociális cselekvés sajátos formája, amikor specifikus helyzetekben, bizonyos szociális kontextusban és a nyilvánosság erejét felhasználva egy személy vagy szervezet önszántából fellép/közbelép, demokratikus elveket és általános emberi értékeket képviselve valakinek vagy valaminek a védelmében, vállalva a konfliktusokat is, hogy a vonatkozó hátrányos helyzet, kiszolgáltatottsági viszony megváltozzon. Tehát a civil kurázsi demokratikus és humán értékekért, legitim, általánosítható érdekekért próbál tenni, és békés konfliktus kezelésre törekszik. A civil kurázsi így a nyilvános bátorság egy speciális formája: minden civil kurázsi bátor, de nem minden bátor cselekedet civil kurázsi. A polgári bátorság inkább az állampolgári-politikai cselekedetre utal. Az itt leírtak szellemében arra számíthatunk, hogy a romániai magyar civil szervezetek a sajtóban elsősorban olyan témákkal, ügyekkel vannak jelen, amelyek valamilyen helyi vagy országos szinten fontos kérdés rendezését célozza meg. Újságfogyasztóként nem ez a kép él bennem, és 1

4 már ez is elég indok lehet arra, hogy megnézzük, milyen képet kapunk a romániai magyar civil szféráról, ha például napilapjaink alapján kívánjuk véleményünket kialakítani. Civil vezetőként további kérdéseim vannak. A 2000-es évek közepétől tart a civil szféránk lejtmenete, amikor objektív vagy szubjektív okok miatt igen sok szervezet áll le időlegesen vagy véglegesen. Az erdélyi magyar civil szféra, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány akkori ügyvezetője szerint 2000-ben elérte a 2000-es szervezeti számot. Kiss Dénes 2010-es átfogó kutatásában 1 összesen 1139 szervezet adatait tudta összesíteni. A kettő között jelentős a különbség, szinte érthetetlenül nagy. Vagy a 2000-es összeírás adatai nem voltak pontosak, vagy vannak még rejtőzködő szervezetek. Ha ez utóbbi feltételezést el is fogadjuk, akkor is maximum 10%-os eltérésre gondolhatunk, vagyis gond van a civil szervezeteink háza táján. Ha megnézzük, hogy ebben az időszakban miként alakult a romániai civil szféra szervezeti struktúrája amelybe a magyar szervezetek is beletartoznak, természetesen, akkor újabb okokat találunk arra, hogy civil szervezeteink helyzetét illetően további kérdéseket fogalmazzunk meg. A CENTRAS nevezetű bukaresti központ 2 adatai szerint 2004-ben Romániában civil szervezet működött, miközben az ERMACISZA adatai szerint akkor a magyar szervezetek száma 2128 volt. A bukaresti FDSC könyvnyi jelentést készített a romániai nemkormányzati szféráról 3, ebben található adatok szerint 2010-ben az Országos Civil Regiszterben civil szervezetet tartottak nyilván. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2008-ban nyilvántartott szervezet közül éves mérleges adott le, vagyis a szervezetek 38,3%-a. Érdemes felfigyelni arra, hogy 2008 és 2010 között a civil szervezetek száma országosan 7020-al növekedett, miközben a magyar szervezetek száma csökkent. Nézzük meg a médiát Kiss Dénes idézett tanulmánya helyzetleíró jellegű volt, nem foglalkozott folyamatokkal és okokkal. Újabb komoly kutatásra van/volna szükség, hogy feltárjuk, mi okozza azt a teljesen ellentétes mozgást, ami a romániai román illetve magyar civil szféra trendfolyamatait jellemzi. Egy ilyen kutatáshoz jelentős pénzeszközökre van szükség amivel nem rendelkezünk, a helyzetbe nem nyugodtunk bele, mivel léteznek olyan látlelet-készítési lehetőségek, amelyek anyagilag nem megterhelőek. Ez pedig a sajtóvizsgálat. Abból indulunk ki, hogy a civil szervezetek jellegük és tevékenységük folytán rá vannak szorulva a médiája, a működő szervezetek megjelennek a sajtóban. A megjelenés jellege, a médiában közölt üzenet, szöveg megmutatja, hogy egy bizonyos periódusban civiljeink miként vannak jelen közösségeik életében, milyen üzenetet küldenek a helyi közösségnek illetve a politikának. Mivel ma minden napilapnak létezik internetes változata is, feltételeztem, hogy az internetes lapok kutathatók és kulcsszavas kereséssel viszonylag könnyen ki lehet válogatni a civil szervezetekkel kapcsolatos híradásokat, cikkeket. A lapok kiválasztásában egyszerű szempontot követtem: az illető megye legismertebbnek tekintett lapját vizsgáltam. 1 Kiss Dénes: Romániai magyar nonprofit szervezetek A szervezetek adatbázisának bemutatása és a nonprofit szektor szociológiai elemzése. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Műhelytanulmányok sorozatának 37. kiadványa, Kolozsvár, Centrul de asistență pt. organizații neguvernamentale Nemkormányzati szervezetek forrásközpontja. 3 România Sectorul neguvernamental, készült a Fundația pentru Dezvoltarea Societății Civile (a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány) keretében, kutatásvezetők Mihaela Lambru és Ancuța Vameșu, módszertani vezető Mircea Kivu. 2010, Bukarest. 2

5 Elképzelésem csak részben valósult meg. A csíkszeredai Hargita Népe honlapján egy üzenet fogad, hogy fejlesztés alatt áll, és a honlap tartalmának frissítése szünetel. A lapszámok az általam tervezett módszerrel nem kutathatóak. Más típusú problémával találkoztam a Bihari Napló honlapján. Itt semmilyen keresés nem volt lehetséges, ennek ugyanis előfeltétele az előfizetés. A lap főszerkesztője segítséget ígért, mivel a döntés nem az övé, hanem a kiadóé. Végül a sepsiszentgyörgyi Háromszék, az Udvarhelyi Híradó, a marosvásárhelyi Népújság, a kolozsvári Szabadság, a Szatmári Friss Újság és az aradi Nyugati Jelen c. lapok február 1-21 közötti civil szervezetekkel kapcsolatos anyagait válogattam ki. Nem állíthatom, hogy minden civilekkel kapcsolatos írást sikerült kiválasztani, ugyanis az egyes lapok honlapjai jelentős eltérést mutatnak és a keresés ezeken nem mindig lehetséges ugyanazzal a módszerrel. Például a civil kulcsszóra olykor kimondottan politikai eseményt hozott be a magyarázat: a szövegben valamilyen kontextusban előfordul a civil szó. Amennyiben egy újságszövegben a civil kifejezésnek csak valamilyen szinonimája nonprofit, harmadik szektor, önkéntes szervezet, stb. fordul elő, akkor a szöveg nem került be válogatásba. Mit mutat a sajtó? A Háromszékből 7 írást választottam ki, az Udvarhelyi Híradóból 3-at, a Népújságból 9-et, a Szabadságból 11-et, a Szatmári Friss Újságból 5-öt és a Nyugati Jelenből 18-at. A számok jelentős szórást mutatnak, főleg akkor, ha bevenném az aradi írások közé a különböző civilek szervezte farsangi mulatságokról szóló híradásokat, amelyek száma meghaladja a 10-et. Az első észrevétel a szövegek jellegére vonatkozik: miközben Aradon a közölt írások szinte kivétel nélkül beszámolók illetve eseményhez között interjúk, Sepsiszentgyörgyön nincs egy beszámoló sem. Az aradi írások címei: Fő cél: a sérült fiatalok társadalmi integrációja (febr. 1.), Tartalmas évet zár a Kölcsey Egyesület interjú az elnökkel (febr. 2.), Kiválósági díj két évtizedes karitatív munkáért (febr. 2.), Történelmi körúton a Kohézió Egyesület gyerekei (febr. 3.), Nemzetközi túra a Găina-csúcson (febr. 4.), A Máltai Segélyszolgálat temesvári fiókszervezetének ülése (febr. 6.), Higgadt jövőtervezés a Kölcsey Egyesület közgyűlése (febr. 6.), Közösségépítő vetélkedő /Zimándújfalun/ (febr. 7.), Erdély diákszemmel honismereti pályázat (febr. 9.), Az osztrák Caritas gyermeksegítő kampánya (febr. 9.), Szórványközösségeket erősítő ópusztaszeri kirándulás (febr. 10.), Pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási alapképzés a Csikyseknek (febr. 12.), Ki nyeri a legszebb aradi magyar pár címet? (febr. 12.), A Bartók Béla Elméleti Líceum hírei (febr. 14.), Közösségépítés Resicabányán (febr.17), Sok mindenben tudunk a szakmánknak segíteni interjú az RMPSZ helyi elnökével (febr. 17.), Oscar-díjas ír filmet vetítenek szappan vagy sampon a belépő (febr. 19.), BKE-tisztújítás, a fiatalítás jegyében (febr. 23.). A címek beszédesek, szinte minden címből kiderül az írás tárgya és hangvétele. A kivétel a filmvetítés itt a háttérben egy alapítvány húzódik meg, és Írország romániai nagykövete tette lehetővé az ír film megtekintését. Az idézett írások közül a 2 interjú (Pedagógus Szövetség, Kölcsey Egyesület) tartalmaznak elemző és részben értékelő részeket, de nem lépnek túl a szervezeti kereteken, nem mutatnak rá olyan helyzetekre, amelyek a civil szerepvállalás, a civil kurázsi megnyilvánulását feltételezik. Általában érzékelhető a szerkesztői szándék, hogy a régió (az aradi napilapot négy megyében terjesztik: Arad, Temes, Hunyad, Krassó-Szörény) magyarsága számára a rá vonatkozó híreket és eseményekről való beszámolókat biztosítsa. Ebben az esetben a civilek, a szórványhelyzetnek megfelelően, az identitás megélésének, megtartásának az esélyeit növelik rendezvényeikkel, programjaikkal és a lap ezt tudomásul veszi viszonyulásában. Nem tematizál, nem keresi és mutatja fel azokat a 3

6 diszfunkciókat, amelyekkel kapcsolatosan tömbhelyzetben vagy anyaországi körülmények között civil reakció várható. A Háromszékben közölt cikkek címei: Civil kezdeményezés a jobb oktatásért (febr. 3.), Sikeres civil programok /Közösségi Alapítványról/ (febr. 10.), Benyújtották az aláírásokat. Civil petíció emlékhelyeink védelmében (febr. 13.), Ingyen székház civil szervezeteknek /Kézdivásárhelyen/ (febr. 18.), Elégedetlen a CIVEK /petíció a világháborús emlékmű felújítása kapcsán a város polgármesterének címezve/ (febr. 20.), Kétszer több pénz sportra, mint kultúrára /Kézdivásárhelyen/ (febr. 22.), Háromszor annyit igényeltek /kulturális pályázatok Kovásznán/ (febr. 22.). Valamennyi cikk már címében és címével jelzi, hogy mögötte határozott álláspont létezik, hogy a szóban forgó szervezet (vezetője/ői) valamit másként szeretnének. Az emlékhelyek védelmében közölt 2 cikk közül az első egy eseményt rögzít, a második pedig a CIVEK elnöke sajtótájékoztatójáról szól, aki kifejti álláspontját: számon kér, érvel, a hatalmat (önkormányzatot) szólítja meg. Kézdivásárhelyen és Kovásznán a kultúrára jutó támogatást keveslik megint csak állásfoglalás egy-egy hatalmi döntéssel kapcsolatosan. A jobb oktatás érdekében megtartott találkozó érdekes esete a kisebbségi szerephalmozásoknak, hiszen a címbe emelt civil kezdeményezés mögött egy háromszéki szenátor áll, aki civilben a Koréh Endre Kulturális Egyesület elnöke. Ebben az esetben a szenátor egy általános gondot, az iskolák tanulólétszámának a növelését kívánja elérni azt nem tudni, hogy egy szenátor vagy egy civil szervezet tehet többet ebben a kérdésben. Közösségi kérdés a másik két cikk témája is: a (z ingyen) székház civileknek, illetve a Háromszéki Közösségi Alapítvány közösségikártya-programja egyszerre biztosít előnyöket a birtokosának és egyben hűségkártya is. A Háromszékben megjelent írások többnyire kapcsolódnak civil kiálláshoz, véleménynyilvánításhoz, illetve a közösségépítésnek is más formáját, éspedig bizonyos társadalmi kölcsönösséget feltételező megnyilvánulásairól adnak hírt. Az össze többi lap köztes helyzetet tükröz. Az Udvarhelyi Híradó cikkei: Tényleg menthetetlen a vár? (febr. 19.) a Székelytámadt vár romló állapotát mutatja be, s bár a szövegben a jelzés, hogy civilek figyelik a folyamatot de nem derül ki, pontosan ki az illető, és mire fog vállalkozni. Egy másik cikk /Ismét diszkriminált a vásárhelyi polgármester (febr. 6.)/ azt teszi szóvá, hogy Maros megye székhelyén nincsenek kétnyelvű iskolai feliratok, ami ellen a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) fellép. Nem udvarhelyi kérdés, de az ügy jelentősége okán túlnő a vásárhelyi kereteken. A Nekik nyújtsd a kezed! (jan. 31.) c. írás sérült gyermekek megsegítéséről szól. Ebben nyújt segítséget a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztő Központja által kiadott könyvecske, az Add a kezed Nyújtsd a kezed, amelyben 25 udvarhelyi személy és intézmény szerepel, mint potenciális segítő. A Népújság a Leader a Maros mentén egy olyan térségért, ahol jó élni (febr. 3.) c. cikkben beszámol a Maros menti Partnerség Leader Egyesület projektjéről. A Civil szervezetek 12. vására (febr. 7.) egy közlemény cikké formált változata a tervezett rendezvényről. A Torockón a MITesek (febr. 7.) egy torockói MIT műhelytáborról tudósít. Igazi közérdek (febr. 7.) címmel a szívesek érdekében alapított Procardia szervezet egészségolimpia 2014 rendezvényéről kapunk tudósítást. A Kezdődik a házasság hete (febr. 7.) c. cikkben családterapeuták és egyházi személyiségek számolnak be az egy hetes rendezvénysorozat programjairól. Az Életmentés, mint életforma (febr. 16.) cikk az életmentés alapjairól, a mások védelmében elindult civil szervezeti munkáról szól. Jó cél jegyében íródott a Jótékonysági est a szovátai gyermekotthon javára (febr. 20.) c. cikk, tudósítás a budapesti rendezvényről. Az Erőss Zsolt emlékére teljesítménytúrát szervez az EKE (febr. 21.) címmel egy tervről kapunk tájékoztatást, korrekt beszámoló. Napirenden a nyitott kormányzás ügye (febr. 22.) c. cikkben beszámol arról, hogy civil berkekben aggodalmat keltett, hogy Románia a 4

7 nyilvánosság mellőzésével lépett be az Open Government Partnershipbe, s az aggodalomról a Független Médiaközpont képviselője beszélt a sajtónak. Ezek az írások, az utolsó kivételével, olyan eseményekről, tervekről számolnak be, amelyek nem feltételeznek semmilyen civil kiállást, vagyis nem jelenik meg a civilek alapvető jellemzőjeként számon tartott kiállás valamiért vagy valami ellen. A kolozsvári Szabadságban az egymást követő, olykor párhuzamos kolozsvári rendezvényekről nem, vagy rapszodikusan kapunk hírt: a lap híreket nem közöl, csak ha a rendezvényt szervező személy vagy szervezet a közlést apróhirdetéseknél használt tarifa szerint megfizeti. Az Év végéig elkészülhet a Magyar Közösségi Ház (febr. 1.) az aranyosegerbegyi magyar közösség nagy projektjéről számol be. A Felfüggesztették a Kirnyik-hegy régészeti mentesítési bizonylatát (febr. 4.) c. cikk a verespataki aranybánya-beruházáshoz szükséges egyik dokumentum helyzetéről szól, ugyanis az okiratot civil szervezetek megtámadták. Az Egyetemistáktól egyetemistáknak (febr. 5.) egy online rádióról tudósít, amely egy sor civil szervezetnek a partnere. A kolozsi magyar közösséget egy ideje belső feszültség teszi próbára, /Megbékélés Kolozson (febr. 8.)/ ami kihat mindenféle kapcsolatokra az ok, a politikai sokszínűség elfogadása/elutasítása. A cikk jelzi, a sokszínűség, a politikai pluralizmus komoly kihívás lehet az egységdoktrínát vallók számára, s ilyenkor civilek is megszólalnak. A Megszólal Mátyás király szobra (febr. 10.) c. írás az Igen, tessék! mozgalom egyik performanszáról számol be, amikor Mátyás király és lova a magyar mellett románul, németül, angolul, olaszul és franciául válaszol a kérdezőknek. A Szamosújváron tartják éves találkozójukat a cserkészek (febr. 16.) c. cikk egyszerű tájékoztatás. A Fotóriport Ifjúsági színjátszó találkozó Désen (febr. 16.) c. írás beharangozó. A Sorsukra bízná a városi öregeket az új segélyszabályozás (febr. 17.) c. írás egy a parlament elé terjesztett jogszabályról szól, amely az idősgondozás szubvenciójának kérdésében két lehetőségszűkítő, a jelenlegi rendszert destabilizáló rendelkezést tesz szóvá. A Neves értelmiségiek kérik az erdélyi magyar szervezetek összefogását az EP-választásokon (febr. 18.) politikai kérdésben tett civil kezdeményezésről számol be. Kolozsvár Ifjúsági Főváros 2015 c. konferenciáztak azok a civilek és önkormányzatisok, akik szerepet vállalnak a nagy esemény előkészítésében. /Félúton a felkészülésben, további ötleteket gyűjtenek, (febr. 19.)/ A Jó buli volt: ifjúsági színjátszó találkozó Désen (febr. 19.) c. cikk egy, a szórványban élők identitását erősítő rendezvényről számol be. A Szabadság cikkei között találunk egyszerű beszámolót éppúgy, mint olyan írást kettőt is amelyek a civil kiállást példáiként idézhetők. Mivel az erdélyi magyarság szellemi fővárosa Kolozsvár, külön figyelmet érdemel, hogy a lap gyakran közöl elméleti jellegű cikkeket, elemzéseket. A vizsgált időszakban civilekkel kapcsolatos elemzés nem jelent meg a lapban. A Szatmári Friss Újság civil cikkei: A szatmári tanfelügyelőség magyarellenes megnyilvánulását bírálja egy civil szervezet (febr. 2.), 16 éve alakult meg a Nagykárolyi Down Alapítvány (febr. 10.), Szórakozás, amely összeköti a segítőkész embereket (febr. 10.), Ma van a Nemzetközi Gyermekrák Világnapja (febr. 15.), Kellemetlen természetvédők (febr. 18.). Az első írás arról szól, hogy nem azonos elbánásban részesül, ha egy magyar fiatal zavar meg egy román rendezvényt, vagy egy román lép fel tiszteletlenül magyar esemény alatt. Ezzel kapcsolatosan idézi az Active Watch civil szervezet álláspontját. A cikk a civil szabad véleménynyilvánítás mellett áll ki. Szintén a civil kurázsira gondolunk, amikor az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári csoportjának környezetvédő fellépései miatt a helyhatóságok fogást keresnek a civil szervezeten. Vagyis Szatmáron is találni mind civil kiállást idéző írást, mind pedig beszámoló jellegű cikket. 5

8 Összefoglalás A napisajtó lehet egy bizonyos helyi közösség életének a tükre de civil vonatkozásban ez aligha igaz. Hat újság 53 írása közül egy sem utalt a civil szervezetek nehéz helyzetére, nincs jelzés azt illetően, hogy helyi vezető, civil felelős, de akár kutató a kérdés iránt érdeklődne és erről a sajtó/nyilvánosság számára is van üzenete. A civil szféra a (helyi) politika számára is fontos, mindkét minőségében: mint szolgáltatások nyújtója, illetve mint közösségi értékeink és érdekeink védelmezőjére. Érdemes utalni arra, hogy a 2000-es cián-katasztrófa után és okán erdélyi-romániai civil szervezetek nem léptek fel, nem foglaltak állást, ami mindenképpen a civil mozgalom akkori gyengeségének a jele. A 2010-es évek nagy környezeti kihívása, a verespataki aranykitermelés kérdése viszont olyan erős civil tiltakozást váltott ki 2013 augusztusától kezdődően, hogy a politika, a román kormány is megtorpanni látszik, legalábbis időlegesen. Erről kapunk tájékoztatást, ezek benne vannak a sajtónkban is. A civilek helyi politikában betöltött, vagy lehetséges közösségi szerepéről sokkal kevesebb hírt kapunk. És ebben a vonatkozásban világos különbség észlelhető a tömb magyar és a szórványhelyzet között utóbbi esetben a civilek lehetnének az érdekek megszólaltatói, hiszen olykor nincs magyar képviselet a helyhatóságban, de ehhez nem elég erősek sem anyagi, sem szervezeti értelemben. A fronthelyzet városaiban, vagyis ahol a számbeli kisebbséget alkotó magyarság képes lehet és olykor képes is megszerezni a helyi politika legjelentősebb tisztségeit, a helyzetet bonyolítja, hogy a civil fellépés mindig átszíneződik etnikai kérdéssé, hiszen a román többség hozzászokott az etnikai kártya használatához. Végül pedig a civil szféra lejtmenete. Megkérdezhetjük, hogy a sajtó miért nem fordul olyan civilek felé, akik mellől-mögül az utóbbi években elfogyott a szervezet? Több példát lehetne erre felhozni a jelenség a lényeg. Éspedig az, hogy ha nem kutatói az érdeklődés, akkor a sajtóközlésnek mi a hatása? Csak erősíti a szórványban élők életérzését, a fogyást, a gyengülést. Ezt pedig nem akarják, nem akarhatják a média munkásai. 6

9 Civil helyzetkép A nagy civil szervezetek egy ország nyilvánossága előtt végzik tevékenységüket, ezek jelentik a biztonságot, ha úgy érezzük, gond van, akkor az ő példájuk jelenthet támaszt, ösztönözhet a folytatást illetően. Ide tartozik a LAM Alapítvány, a sepsiszentgyörgyi Amőba Alapítvány, a kolozsvári Civitas és még sorolhatnánk. Vannak civil szervezetek, amelyek biztonságosan működnek az általuk választott keretek között. Jelentőségük nem országos, de a helyi környezetükben létük és munkásságuk meghatározó. Ha példát kell idézni, akkor a négyfalusi Magyar Művelődési Társaságra, a nagybányai Teleki Magyar Házra vagy a temesvári Szórvány Alapítványra gondolhatunk. Vannak olyan civil szervezetek, amelyek egy-egy kérdés vagy szakterület vonatkozásában igenis kivívták elismerésünket, ide tartoznak a Zöld Erdély Egyesület vagy a temesvári Máltai Szeretetszolgálat. Újabb kategóriát képeznek a jól működő szervezetek, amelyekről örömmel állapítjuk meg, hogy vannak. Ezekből lehet a legtöbb, van közöttük régi alapítású és teljesen új, amely még el sem jutott a jogi státus megszerzéséig. És végül vannak az alvó szervezetek, amelyekről a legnehezebb tudósítani, hiszen vagy elérhetetlenek, vagy valamilyen okból tevékenységük szünetel és erről nehéz hiteles képet kapni. Ide egy zárójel kívánkozik: a kolozsvári MADISZ, a valamikori ifjúsági szervezet ma nem működik. Diák-berkekben él az emlékük, hiszen egykoron a KMDSZ-szel osztották meg a székházukat, de évek óta nincsenek már ott. Kerestünk egykori vezetőket, többüknek a nevét, mi több, a telefonszámát is sikerült megszerezni de a kísérletünk, hogy kiderítsük, a tevékenység miért szünetel, eredménytelen maradt. Erdélyi civil világunkban ilyen szervezet alighanem több tucatnyi van illetve: ma már nincs. Valamennyi szervezet-típust be kívántuk mutatni a Kép, énkép, jövőkép tematikájú lapszámunkban. Egyes szervezeteket levélben kerestünk meg, mások vezetőit munkatársaink keresték meg, illetve alvó szervezetek képviselőivel is kapcsolatot kerestünk, beszélgettünk. Kérdéseink minden alkalommal a következők voltak: a) Milyennek ítéli a szervezet jelenlegi helyzetét anyagi szempontból, az emberi erőforrást, valamit a helyi közösségi támogatást illetően? b) Befolyásolta-e a gazdasági válság a szervezet működését? Ha igen, milyen irányba és milyen mértékben? c) Történt-e változás a szervezet vezetésében az utóbbi 5 évben? Ha igen, miért? Ha nem, volna-e rá szükség? d) Az Ön/Önök véleménye szerint, szükség lesz-e a szervezetre/a szervezet tevékenységére 5 év múlva? Ha igen, miért? Ha nem miért? Nem minden kérdésre kaptunk minden esetben választ, összeállításunk ennek ellenére jelzés értékű. Első összeállításunkban olyan szervezeteket mutatunk be, amelyek országos elismerésnek örvendenek (Ahol a sikerek beszélnek). Második összeállításunk Helyben, hitelesen címmel szintén sikeres szervezeteket mutat be, amelyek azonban inkább helyi szinten számítanak sikeresnek. És következik egy harmadik szervezetcsoport, olyan szervezetekről, amelyek nem működnek, Alvó szervezetek címmel.

10 Ahol a sikerek beszélnek 1. LAM Alapítvány: igazi sikertörténet A LAM Mikrohitel RT a Román Nemzeti Bank jóváhagyásával működő nem-banki intézmény, amely a LAM Landwirtschaft-Agricultură-Mezőgazdaság Alapítványból nőtte ki magát az idők folyamán. Az alapítvány célja a regionális fejlesztési program keretében a mezőgazdaság fejlesztése és az erre alkalmas magánvállalkozói szféra kialakításának elősegítése. Mint bármelyik más intézmény, a LAM Alapítvány tevékenysége is több fejlődési stádiumon ment keresztül az elmúlt húsz évben. A kezdetekről, nehézségekről, a siker titkáról az alapítvány alapítóját, Kató Béla egykori református tiszteletest kérdeztük, aki jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Hol és mikor született az elképzelés? A romániai változások pillanatában Illyefalván voltam lelkész. Az első napokban, januárban már világos volt, hogy minden megváltozik, és elkezdődik a privatizáció, tehát a közös vagyonnak vége, a földeket és javakat kiosztják. Ekkor tudatosult bennem, hogy az emberek elmentek a falvakból, már nincs, aki ezeket a földeket felvállalja és művelje, jó lenne, ha a fiatalokat vissza tudnánk hozni, és meg tudnánk velük beszélni, hogy ebben van jövő. De az is világossá vált, hogy erre őket valahogyan rá kell vezetni és képezni kell. Itthon a körülmények nem voltak olyanok, tudtuk, hogy el kellene őket küldeni valahová, ahol a szépségét is láthatják a mezőgazdálkodásnak. Így 1991-ben kiválasztottunk harminc fiatalt a megyéből, és elküldtük őket Svájcba. Milyen benyomásokkal, tapasztalatokkal gazdagodtak? Kató Béla református püspök Az első harminc ember nagyon pozitívan nyilatkozott erről, mondták, hogy milyen gyönyörű az egész. Viszont azt láttam, hogy amennyiben ezek az emberek visszajönnek, és itthon nem lesz valami kézzel fogható, amiben megkapaszkodhatnak, mind vissza fognak szökni, el fognak menni. Az, hogy a fiataloknak felnyitjuk a szemét, és utána nem következik semmi, mindig azzal jár, hogy csalódottak lesznek és elmennek. Így született az a gondolat, hogy hozzunk létre egy alapítványt a Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezetének a támogatásával. Olyan alapítványt akartunk létrehozni, amelynek az a feladata, hogy képezze az embereket itthon és kint, de azon kívül egy ala- 1

11 pot is létrehozzon annak érdekében, hogyha valaki megálmodik valamit, azt meg is tudja valósítani idehaza. Ezért fontos, hogy képzés és támogatás egymás mellett történjen. Hogyan és miért döntöttek a hitelezés mellett? Azt nem tartottuk jónak, hogy ajándékozzunk, mert az nem hoz soha jót, nagyon kevés ember tud felemelkedni az ajándékozás méltóságáig. Ilyenkor általában megjelenik a korrupció is, felmerül a kérdés, hogy kinek és miért adunk, ráadásul nem is serkenti az embereket semmire. Hogyan fejlődött a LAM? Az elején kis lépéseket tettünk. A mezőgazdasághoz mérten fejlődött a hitelezés is. Először vetőmagot hiteleztünk, aztán amikor már meg tudták termelni az emberek a megfelelő mennyiséget, akkor ennek a feldolgozása következett. Tíz kis sajtgyárat, húsfeldolgozókat, pékségeket kezdtünk támogatni, finanszírozni, tehát mindazt, ami a feldolgozáshoz tartozott. Nagyon szépen kezdett alakulni minden. Aztán nehéz időszak következett, mert a es években nagy infláció volt. Viszont mi az emberekkel együtt éltünk és dolgoztunk, és akkor azt mondtuk, hogy bizonyos ideig felfüggesztjük a visszafizetést. Tudtuk, hogy ha valakit nehéz helyzetbe hozunk, az tönkremegy, el kell adnia mindenét, és az senkinek sem jó. Sikerült átvészelni ezt a korszakot, úgyhogy tényleg egyre jobban kezdett fejlődni. Később szembe kellett néznünk a politikai- és államhatalommal is, akik nem nézték jó szemmel, hogy nem gyakorolhatnak fölöttünk kontrollt, például azért sem, mert olyan határozatot hoztunk, hogy politikusnak és rendőrnek nem adunk hitelt. Ez abban a korban olyan diszkriminációnak számított, amivel magunkra haragítottuk mindazokat, akik nem így gondolták. Ennek milyen gyakorlati következményei voltak? Elkezdődtek az ellenőrzések, a perek, el akartak kobozni javakat tőlünk, meggyanúsítottak, hogy a húsfeldolgozóba behozott úgymond humánus kivégzési módszerhez fegyvertartási engedély kell, újságokban is meghordoztak, hogy fegyverkezik a székelység. Ilyen és ehhez hasonló történeteket kellett átélnünk. Végül is a pereket megnyertük, de nagyon nehéz küzdelmeink voltak a kilencvenes évek második felében. Feltételezzük, hogy a nehézségek ellenére tovább erősödött az alapítvány. Igen, 99-re már annyira erős volt az alapítvány hitelezési vonala is, hogy eldöntöttük, hogy egy hitelszövetkezetet hozunk létre. 500 ember állt össze, olyan fiatalok, akik már jártak kint Svájcban. Ez egy esztendeig működött, de a román hatalom megváltoztatta a törvényt, és az akkor induló, kisebb hitelszövetkezeteket megszüntette. Csak a kommunista világból átvedlett nagy hitelszövetkezeti rendszereket hagyta meg. Ekkor vissza kellett adnunk az emberek pénzét, és megint csak a LAM alapítvány keretében tudtunk hitelezni. Ez a folyamat nagyon szépen alakult tovább, több ezer projekt készült el, több ezer ember tartotta meg a munkáját vagy jutott munkához, és területileg is elkezdtünk terjeszkedni. Merre? Először csak Illyefalván voltunk jelen, ezután következett Csernáton, aztán átmentünk Csíkszeredába, Gyergyószentmiklósba, Udvarhelyre, Marosvásárhelyre. Most tervezzük a következő állomást, Kolozsvárt. 2

12 Milyen változásokat hoztak az újabb esztendők? Ez igazából már egy másik korszak, hiszen az Európai Uniós csatlakozás előtt rendezni kellett a jogszabályokat, és egy alapítvány hitelezéssel nem foglalkozhatott már. Ezért az alapítványnak létre kellett hoznia egy részvénytársaságot, amelyik az ő tulajdonában van, és a Nemzeti Bank ellenőrzése alatt ennek már engedélyezett a hitelezési tevékenység. Egy mikrokredit intézmény lett belőle, és tulajdonképpen ma is ez a formája. Továbbá, a kettő elvált egymástól. Az alapítvány továbbra is képzésre és innovációra költi azt a pénzt, amit a részvénytársaságból, mint jövedelmet megszerez akár kamatok, akár részesedés által. Ez egy tökéletes együttélés, hiszen az alapítványoknak mindig nagy a forráshiányuk, így pedig folyamatosan biztosítva van. Ma Erdélyben a leggazdagabb, legerősebb alapítvány a LAM Alapítvány, mert olyan tőkével és vagyonnal bír, amely hosszú távon is biztosítja, hogy céljait meg tudja valósítani. Konkrétan mire használja az alapítvány a vagyonát? Nyilván nem arra, hogy öncélúan felhasználja és gazdagodjon vele, hanem minél inkább a közösség számára szeretné hozzáférhetővé tenni, és olyan programokat vállal fel, amelyek hosszú távon befolyásolják a fiatalok és a közösség életét. Ki számít fiatalnak, ki az a célcsoport, aki igénybe veheti ezeket a hiteleket, illetve szolgáltatásokat? Igazából a részvénytársaság hitelezése már nincsen korcsoporthoz kötve, hiszen csak azt vizsgálják meg, hogy valaki hitelképes-e vagy nem. Elvileg a másik fél lehet 25 vagy 70 éves is. Viszont az alapítvány által folytatott képzések általában fiataloknak szólnak. Ezek felnőttképzések, tehát akik ide járnak, már kikerültek valamilyen iskolarendszerből, és bizonyos területeken szeretnék magukat átképezni, tovább képezni. Az a tény, hogy az EU-s csatlakozás után Romániában is a pályázatok lehívásához szakmai kompetencia szükséges, azt is jelzi, hogy szükségük van papírra, diplomára, s ezt csak akkreditált intézmények adhatják meg. Viszont azt is látjuk, hogy az országban sok papírgyár van, ahol tudás nélkül adnak bizonyos ellenszolgáltatásokért diplomákat. A LAM pont ebben akart és akar ma is más lenni, mi azt valljuk, hogyha valaki a képzést kijárta, tanult, vizsgázott, csak akkor fog papírt kapni. Ezzel egy bizonyos színvonalat fenn lehet tartani, de nem könnyű, mert a konkurencia elég sok esetben mást tesz, és ahol nagyobb az ellenállás, ott kevesebb jelentkező van. De mi továbbra sem adjuk fel ezt, mert hosszú távon ez nemcsak nevet, hanem egyfajta elismerést is szerez az alapítványnak. A LAM alapítványon belül milyen területekre fókuszálnak ezek a képzések? Én püspökként már nem vagyok teljesen napirenden ezekkel a dolgokkal, hiszen a kuratórium és az igazgatóság feladatköre ez, és ők teszik a dolgukat. De amiről biztosan tudok, az a szántóföldi növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, külön nőknek képzés, például varró tanfolyamok, háztartási ismeretek, pénzgazdálkodás, a reklámhoz való viszonyulás. Továbbá van egy földbeazonosító, felmérő tanácsadás is. Sok baj, vita van a területekkel, és nagyon hasznos, ha valaki ebben segít. Ezen kívül vállalkozói szaktanácsadás folyik. Most újra elindítottuk a nyugati szakmai praktikumot, mert 15 éven keresztül a svájci volt a vonzó, de nyilván ma már mindenki mehet és vállalhat munkát amerre lát. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a szervezetlen munkavállalás na- 3

13 gyon sok csapdát is rejt magában. Nekünk megvannak a kapcsolataink, a LAM vállalja azt, hogy előképzéssel, egyfajta szelekcióval ezt a fajta munkavállalást is segítse. Tehát itt szűrő van a rendszerben, ott pedig nem a semmibe mennek az emberek, mert létezik egy testület, aki ezt felügyeli, s ezáltal nagyobb biztonságot tudunk nyújtani azoknak, akik erre vállalkoznak. Mi azt szeretnénk leginkább, hogy itthon maradjon mindenki, de ha már úgyse maradnak, és összevissza megy mindenki a világban, akkor a szülői gondoskodás, félelem van bennünk, hogy mi is történik azokkal az emberekkel. Ezzel most segíteni szeretnénk őket, hogy rendszerezett körülmények között legyenek. Ha kapcsolatban vagyunk velük, akkor talán nagyobb az esélye, hogy miután ott tapasztalnak, látnak, valamit magukkal haza hozhatnak, mert mi mindig itthon vagyunk, és az ötleteiket, vállalkozásaikat felvállalva haza tudnak jönni, vissza tudnak kapcsolódni. Tehát ez az a vékony köldökzsinór, amivel úgy gondoljuk, hogy tarthatjuk a kapcsolatot. Hol zajlanak és mennyire telítettek ezek a képzések? Általában bizonyos létszámot tudnak egyszerre befogadni, egy-egy évfolyam vagy csoport kb egyénből áll, egy osztálynyi emberrel lehet foglalkozni. Bizonyos óraszámú képzések ezek, és mindig újra lehet kezdeni őket. Ha van jelentkező, akkor akárhányszor meg lehet ismételni. Ezeknek a helye továbbra is Illyefalva, ott már kiépült ennek az infrastruktúrája, vannak termek, van bentlakás is, tehát ki lehet oda menni, és akkor egyben kapják meg az egészet. Viszont rövid képzések esetében kimegy a stáb, és ott helyben folynak a tevékenységek, hiszen úgy érdemes. A LAM hitelezése testreszabott. Ez időközben alakult ilyenné, vagy kezdetben is ez volt a koncepció, eszerint igyekeztek fejlődni? Igen, úgy gondolom, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyszerre indultunk, nem egyforma az állapotunk, és úgy segítünk igazán, ha csomagokat készítünk el bizonyos embercsoportok számára. Más egy kezdő vállalkozónak a helyzete, és más egy már működő, évek óta meglévő vállalkozásnak. És ezek a hitelcsomagok pont ezt szolgálják, mert van, aki ingatlant vesz, van, akinek termeléshez kell pénz, van, aki szolgáltatást igényel, szóval ennek különböző formái vannak. Ami igazán pozitív, hogy míg a romániai bankoknak és hitelintézményeknek átlagosan 20%-a a rossz hitel, amit nem tudnak visszafizetni, a LAM estében ez 3% és 1,5% közötti. Ezek sem veszteségesek, csak éppen 30, 60 vagy 90 nap alatt nem fizetik rendszeresen a hitelüket. Nem szokott sor kerülni arra, hogy ingatlanárverezés legyen, mindig van más megoldás. Aki vállalkozik, az tudja, hogy hogyan tegye, és a családnak is tudnia kell, hogy ez nem játék. Ilyenkor sosem csak az egyén károsodik, hanem a közösség is, és ezt nagyon szigorúan és pontosan figyelembe kell venniük. Ami még érdekes, hogy míg a bankok hitelezése az elmúlt években stagnált vagy csökkent, addig a LAM tavaly is 15%-kal növelte a hitelezői számát. Kikkel áll kapcsolatban az alapítvány? Főképp a vidéken élő emberekkel, akik nem bank-kompatibilisek. A bank nagy számokban gondolkodik, erős sémái vannak, nem mer, és nem is tud a kisemberrel foglalkozni. Itt pedig nagyon fontos a helyismeret. Nem csak a papírokból kell kiderülnie, hogy ki hiteles, hanem a környezetének is ezt kell mondania róla. Lehet, hogy papíron rendben van, de ha mindenkinek az a véleménye róla, hogy egy nagy tolvaj, akkor meg kell gondolni, hogy összekötjük-e vele az életünket vagy sem. Tehát egyfajta odafigyelés szükséges. A másik nagy előny, hogy a kliens a bankjával közvetlenül beszél. A nagy bankoknál az a gond, hogy soha nem döntenek helyben, hanem valahol, azt 4

14 sem tudjuk, hogy a földrész melyik részére jutnak el a papírok, majd ott valakik valamilyen szempontból döntenek. Ez a személytelenség. Itt pedig személyesen találkoznak, már ismerik egymást, többnyire azt is tudják, hogy van két gyereke, Józsika és Jánoska. Hogyan működik a LAM-nál a hitelezés? A közösségnek szüksége van hitelre, Széchenyi óta tudjuk, hogy a hitel milyen lényeges. Viszont hogy ez milyen formában történik, hogy ez uzsora-e, átverés-e, hogy van-e mögötte valamilyen etikai magatartás vagy nincsen, az rendkívül fontos. Ez a plusz, amit a LAM behozott, hogy itt van egy nagyon fontos etikai mérce, amit a munkatársak viszonyulása, egész hozzáállása tükröz. Mindenki azt mondja, hogy a pénz az ördög eszköze, ahol megjelenik a pénz, ott mindig valami baj történik. Én nem vallom ezt. A pénz eszköz, lehet uralkodni fölötte, ne ő uralkodjon fölöttünk. Nem az a baj, hogy a pénz profitot termel, hanem annak mértéke a problémás, és hogy utána mit teszünk azzal a profittal, amit begyűjtünk. Mivel ez közösségi játék, senki nem gazdagodhat meg belőle, a haszon még egyszer visszakerül a közösségbe. Hogyan? Úgy, hogy a svájci segélyszervezet most már nem ajándékot ad, hanem hitelt. Ennek a hitelnek a kamata törvényes módon visszakerül Svájcba, ők pedig nem akarnak nyerni rajtunk, az itt megtermelt hitelből adódó kamatot visszaküldik a diakóniának, a Diakónia Keresztyén Alapítványnak, a református egyház szeretetszolgálatának. Tehát ez azt jelenti, hogy a beteggondozás és más projektek ebből kapják a finanszírozást. Ebben az az érdekes, hogy az itt megtermelt plusz, amit a mi embereink termeltek ki, nem marad nálunk, és nem olyan alapon kamatmentesítjük, hogy mindenki majd gondoz egy nénit a faluban, mert ez így nem működik. Hanem fizet azért, mert ő eszközt kapott a kezébe, az ebből befolyó összeget viszont szintén a közösségnek adjuk vissza, hogy például használja beteggondozásra. Tehát egyfajta államként viselkedünk, újraelosztás történik. Azért van kamat rajta, mert az abból befolyó összegek egy részét szintén vissza akarjuk adni ezekre a célokra. A másik része pedig megy az alapítványnak, az alapítvány ebből a jövedelemből végzi a tevékenységét. Hogyan épült ki ez a rendszer? Hogyan tudott sikertörténetté válni? Ha tényleg erre kíváncsiak, akkor én is azt mondom, hogy ez egy sikertörténet. Több mint húsz éves tevékenységnek az eredménye, amelyet kevesen mondhatnak el ebben az országban magukról. A svájciaknak is annyira tetszett, emlékszem, vagy négy évvel ezelőtt, a harmadik világbeli összes gazdasági attasét elhozták a bukaresti követségekről Illyefalvára, hogy nézzék meg a modellt, hogy tulajdonképpen miként lehet ezt végigcsinálni. Én lelkész voltam, vagyok, nem közgazdász, viszont korán felismertem, hogy tenni kell valamit, és magunknak kell tenni, mert nem várhatjuk, hogy mások tegyenek helyettünk. Hozzáadtuk azt a keresztény erkölcsi magatartást, elvárást, amivel élünk, és ahogyan gondolkodunk, ezért tudott ez így fejlődni, és ezért lett ez akkora, amekkora ma. Ma a részvénytársaságnak negyven fiatal munkatársa van, legtöbben közgazdászok, akik értik a dolgukat szakmailag is, és sikerült egy olyan erkölcsös csapatot, közösséget összeállítani, aminek bizonyos kohéziós ereje van. Ezek az emberek tényleg harcolnak azért, amit csinálnak, és ez egy nagyon pozitív dolog. Amennyiben egy faluba más nemzetiségű család költözik, rá is vonatkoznak ezek? 5

15 Persze, ugyanúgy. Ebben nincs semmilyenfajta kivétel. Nyilván, mi azon a területen kezdtük el a tevékenységet, ahol a népünk él, pont amiatt, mert helyismeretünk, emberismeretünk kell legyen, és körülbelül ugyanazok szerint az értékek szerint élünk és gondolkodunk. De semmilyen diszkriminatív lépést nem teszünk, hiszen az nekünk is jó, hogy ha azon a területen valaki ezen erkölcsi rend szerint él, gondolkodik, és gyarapszik. Mivel nem ajándékot kap, hanem lehetőséget, az ő általa megtermelt javak is tulajdonképpen azt szolgálják, amiről mi beszélünk. Mindig is eleve Kovászna megye arányai szerint gondolkodtunk, utána Hargita, Brassó, Kolozsvár. Nekik kérni kell, fizetni és gondolkodni, ahogy mi ezt elvárjuk. Annak ellenére, hogy sikertörténetről beszélünk, biztos voltak kisebb-nagyobb kudarcok vagy negatívumok is az alapítvány életében. Van-e ezek között olyan, amely tanulságos lett a későbbiekre nézve? A negatív példák ott jelentek meg és ez volt a tanulságos, ahol az emberanyag valamiképpen elbukott. Tehát olyan dolgok történtek a projektkészítővel, amit mi sem láthattunk előre: válások a családban, haláleset, betegség. A második tényező ez a nagy gazdasági és mindenfajta szervezeti bizonytalanság, ami Romániában van. Ez kemény dolog, amit nagyon nehéz kezelni. Mindenki, aki ebben van, tudja, hogy mit jelent. Például, az annak idején alapított tíz kis sajtüzemből ma csak kettő működik. Az uniós csatlakozás körül, utána, a kicsiknek már nem volt megmaradásuk, a nagyok kezdtek jobban működni. Aki nem tudott átállni valamilyen specialitásra, azt kiszorították. Tizenöt évig működtek, aztán három nap alatt be kellett zárni. Ezt kudarcként is meg lehet élni, de nem gondoljuk, hogy kimondottan mi okoztuk volna, a körülmények okozták ezt, és azt jelzi, hogy erre is kell figyelni. Ha tizenöt évig működött, és addig sok embernek adott munkát és lehetőséget, és utána be kellett zárni, az rossz érzés, de mégsem volt hiábavaló. Az emberek éltek általa, belőle, valamit tanultak is. Van olyan, akinek húsfeldolgozója volt, és ma panziót működtet. Meg kell tanulni vállalkozni is, rá kell jönni annak rendje és módja szerint, hogy mit kell csinálni. Viszont ilyen esetben a kudarcok, csalódások is nevelhetnek. Van, aki még egyszer beleesik, ez olyan, mint a többször nősülő vagy férjhez menő, nem elég tanulságos egyszer. Hogyan működik a népszerűsítése, marketingje az alapítványnak? Mi sokáig az embertől emberig módszert alkalmaztuk. Jött egy új kliens, elmondta, hogy kitől hallott rólunk, és az nekünk már eleve garancia lehetett. Nyilvánvaló, hogy ma már nem elégedhetünk meg ennyivel, hanem folyamatosan újságban, rádióban, plakátokon hirdetünk. Van olyan helyünk, ahol a korábbi LAM-os partnerek vállalják a népszerűsítést, kis táblát helyeznek el a gazdaságokban, így az emberek rákérdezhetnek, hogy az mi, hogy működik. Ezeket az eszközöket használjuk tulajdonképpen. A véleménynyilvánításnak van-e valamilyen felülete, ahol egyének elmondhatják személyes tapasztalataikat? Ez nem ilyen internetes felület, mint mondjuk a Facebook, ahol bejegyzéseket küldhetnének az emberek. Nem gondolom, hogy ez lenne a műfaja annak, amit mi csinálunk. Viszont a fórumokon és találkozókon, amiket szervezni szoktunk, például a LAM-napok keretében is, mindig adódik alkalom a visszajelzésre. A húszéves jubileumra könyv készült, és még azelőtt öt évvel volt egy szociológiai felmérés, amit fel lehet használni. Nekünk fontos a visszajelzés, hogy hogyan élték meg és élik meg az emberek az általunk kínált lehetőségeket, példákkal, emberi sorsokkal, történetekkel. 6

16 Riportfilm is készült erről. Igazából mindig az élet ad visszajelzést, ha fejlődik, megy, akkor jó úton haladunk, ha megáll, visszafejlődik, akkor baj van, akkor el kell gondolkozni rajta. Persze a pozitív szóbeli példákból is lehet érteni és tanulni, ez egy fontos jelzés volt idáig. Ha valahol megjelenik egy negatív dolog, akkor arra oda kell figyelnie a csapatnak. Mi az, ami a leginkább meghatározó az alapítvány működtetését illetően? Az itteni intézményeknek, a bankoknak is, a veszteségre egyfajta elkülönített százalékot, pénzt kell félretenniük. Ez általában egy-két-három százalék a hitelbevétel összegéből, mert ha valaki nem fizet, azt veszteségnek tekintik. Ez nagyon magas lehet egy banknál. A LAM-nál viszont, mivel nagyon működött az odafigyelés, a szolidaritás, a visszafizetések nagyon jó ütemben történtek, ezért nem volt kérdés a provízió, nem kellett leírni hiteleket. Ez profitként megjelenik év végén. A tavalyi esztendő végén nagyon magas lett a nyereség. Azt tanácsoltam a vezetőknek, hogy egy részét adjuk vissza a hitelfelvevőknek. Karácsony előtt elküldtük mindenkinek, és el is magyaráztuk, hogy ők voltak jók, az ő munkájuk, a becsületességük. Az időben történő visszafizetéseknek köszönhetően a kamatok megjelentek profitként, és mi nem akarjuk ezt eltenni, hanem együtt szeretnénk felhasználni. Volt, aki sírt, és azt mondta, hogy ő ilyen pénzintézményt még soha nem látott, hogy neki visszaadjanak, mert ő rendes fiú volt. Ez az, ami teljesen új, szokatlan a mi környezetünkben, ezt kell terjeszteni. Hitelintézmények nélkül nem ment sosem, és nem is fog menni a modern gazdasági világban, még az ősközösségekben is volt cserekereskedelem. Viszont ha a hitelintézmény is a miénk, a munka is, amit elvégzünk, a vállalkozások is mind a közösségéi, akkor se bukás, se csalás, se átverés nem lehet, mert a közösség kontrollja alatt történik az egész. Hangsúlyozom, hogy minden a morális tartáson múlik. Az a kérdés, hogy azok, akik ebben részt vesznek, tudnak-e hitelesek lenni, mert gyakorlatilag az egész hitelrendszer ezen múlik. Már eleve a pénz is egy papírlap, és mit ér? Visszük valahova, adnak nekünk egy kiló kenyeret egy kis papír cetliért, amit valahol kinyomtattak. Nekünk el kell hinnünk, hogy az annyit ér. Ha beadjuk a pénzünket egy ablakon, bíznunk kell abban, hogy ott bent nem lopják el, hanem tisztességesen kezelik azt. Ezek mindmind olyan dolgok, amelyekre nagyon sok példa volt, amikor átverték az embereket. Ezért kell, hogy létezzenek olyan intézmények, amelyekben van erkölcsi tartás. Jelenleg hogy néz ki a LAM struktúrája, hierarchiája? Van egy kuratóriuma, és van egy ügyvezetése, annak munkatársai. A részvénytársaságnak van egy igazgatótanácsa, vannak tulajdonosai, nyílván ezek az alapítvány tulajdonosai nagy részben, másik meg a Református Egyház Nyugdíjintézete. Tehát van az igazgatótanács, aki hozza a döntéseket, és van ügyvezetés: az ügyvezető, igazgató, marketing, főkönyvelő, könyvelők, vannak a hitelinspektorok, a territoriális inspektorok, és azok munkatársai. Minden iroda általában két fővel dolgozik, van egy vezető inspektora, és van egy kisegítője. Jelenleg ön milyen szerepet vállal ebben? Inkább alapító atya szerepem van. Nem mondom, hogy nem követem továbbra is, ha meghívnak, ott vagyok, mint szülőatyja ennek. Sosem fogom tudni elhagyni teljesen és letenni, amíg élek, mindig is a szívem csücske lesz. Hiszen ez egy olyan mű, amelyet az Úr segítségével hoztunk létre, amire oda kell figyelni továbbra is. A legfontosabb a munkatársakban továbbra is megerősíteni, hogy érdemes tisztességesen dolgozni, mert annak megvan az eredménye, és abból meg lehet élni. Ennek megtartása fontos feladat továbbra is. 7

17 Hogyan képzelik el a későbbi terjeszkedéseket? Nyílván nem fedjük le az egész országot. A stratégiánkhoz mindig hozzátartozik, hogy organikus építkezést folytatunk, tehát amikor egy megyében, egy környéken már sikerült kiépíteni a bázist, akkor az ottani iroda átnéz a szomszéd megyébe is, és ott kezd hitelezni. És amikor már egy bizonyos számú hitel összegyűlt, akkor annak a helynek is megteremtjük a központját, így terjeszkedünk. Nem lehet úgy, hogy egyszerre ötvenet megnyitunk, s aztán fele megy működik csak, hanem ahogy a helyzet követeli, lassabban, de biztosabban építkezünk. És végül a távlati, általános cél egy mondatban? Egy bővített mondatban. Én hiszem azt, hogy ez az erdélyi magyar közösség meg fogja tartani, és meg fogja becsülni ezt az intézményt, mert érte volt, érte van, és még nagyon sokat fogunk hallani róla a következő években is. Ezt szeretnénk elérni, ez a célunk. Kérdeztek: Molnár Beáta és Vízi Tünde 8

18 Ahol a sikerek beszélnek 2. Szórvány és közösség Bányavidéken 1. Intézmény a közösségben A nagybányai Teleki Magyar Ház megalakulását egyaránt segítette a nagybányai civil szervezetek szinte egyidejű, nagy elhatározása és a kedvező anyaországi támogatáspolitika, amely az ezredforduló táján Erdély-szerte számos hasonló kisintézmény létrehozását tette lehetővé. Az Ilylyés Közalapítványnak (IKA) és a tiszavirág-életű magyarház programnak köszönhető, hogy vidékünkön három településen is sikerült közösségi célokra ingatlant vásárolni. Máramarossziget és Felsővisó után Nagybányán egy különleges történelmi értéket képviselő műemléképületet, gróf Teleki Sándor ( ) szabadságharcos-emlékíró egykori nagybányai lakóházait vehettünk birtokba, alakíthattuk át magyar házzá. A megvalósult álom pezsgést vitt a magyar közösség életébe. Ennek a néhány ezer embernek is köszönhető, hogy fennállása 10. esztendejére a Teleki Magyar Ház a Nagybánya-környéki Bányavidék meghatározó központjává fejlődött, amely egyszerre kulturális intézmény és közösségi otthon, történelmi emlékhely és a szabadidő eltöltésére alkalmas élettér. A Ház nevéhez számos közművelődési, hagyományőrző és ifjúsági program szervezése kapcsolódik: táncházaktól gyermektáborokig, kézműves rendezvényektől játszóházig, könyvbemu- Koncert a nagybányai Teleki Ház udvarán 1

19 tatóktól hangversenyekig, különféle tanfolyamoktól honismereti kirándulásokig. Közel másfélszáz kortárs képzőművészeti tárlatot nyitottunk meg az intézmény termeiben. Tizenötezer kötetes könyvtárunk Nagybánya szülötte, Tersánszky J. Jenő nevét viseli. Népszerűek helytörténeti, ismeretterjesztő kiadványaink. Úgy gondoljuk, hogy a hagyománytisztelet, történelmi és kulturális örökségünk ismerete talán egyetlen garanciája az itt élő magyar közösségek megmaradásának, hát programjaink segítségével ezeket a gyökereket igyekszünk erősíteni. Nagyon fontosnak tartjuk a gyermekprogramokat, a fiatalokkal való foglalkozást, mozgalmas, játékos rendezvények, vetélkedők, csapatversenyek, táborok szervezését. A Teleki Ösztöndíjprogram keretében rendszeresen támogatjuk iskolakezdő elsőseinket és legjobb középiskolás diákjainkat. Részt veszünk a tehetséggondozásában, 2011-től regisztrált Tehetségpontként működünk. 2. Intézmény és emlékhely A Teleki-ház megvásárlása és az intézményalapítás során hamar szembesültünk azzal, hogy nem csak egy magyar házat hozunk létre, de egy komoly történelmi örökséget hordozó műemléképület gondozásának nehézségeit is fel kell vállalnunk. Az elmúlt évtizedben törekedtünk arra, hogy visszaadjuk az 1892 óta kalandos sorsot megélt ingatlan eredeti szépségét, patináját. A műemléképület eredeti térbeosztását Könyvtár és tárlók az (emlék)házban követve lebontottuk az utólag épített falakat, megnyitottunk korábban befalazott boltíves falkiképzéseket, s visszaállítottuk az épület központi folyosóját, amely ma az egyik legszebb része a Háznak. Bár rengeteg még a munka a részben restaurált gyönyörű szecessziós faragott kapu a koronás T.S. monogrammal, a helytörténeti gyűjteményünk egy részét befogadó üveges tárlók (a grófi könyvtár egykori beépített szekrényei), a 130 éves faragott tölgyfa ajtókeretek és fatáblás ablakok, valamint a 2007-ben MOL-támogatással parkosított kert, benne az építtető szobrával, sok mindent visszatükröznek a hajdani Teleki-kúria hangulatából. A termet, amelyben a gróf dolgozószobája volt egykor, táblával jelöltük meg; benne rövid életrajzi ismertető foglalja össze a fontosabb tudnivalókat. Régiségtárunkat lassan igyekszünk kis helytörténeti gyűjteménnyé fejleszteni; benne kiemelt helyet foglalnak el a Telekiekhez kapcsolódó 2

20 emlékek és könyvritkaságok: az öreg ezredes emlékiratainak kiadásai, a Teleki család tagjait ábrázoló rajzok és fotográfiák, levelezések és okiratok kópiái, néhány porcelán, Dinnyés László és Tőrös Gábor szobrászművészek bronzplakettjei. A látogató az egykori nagybányai Teleki-utca névtábláját és a lakóház fennmaradt, egyedi díszítésű, réz ajtó- és ablakdíszeit is megtekintheti. Különösen büszkék vagyunk arra a néhány XVII-XIX. századi kiadványra köztük Werbőczy Tripartitumának egy Misztótfalusi által Kolozsváron nyomtatott eredeti példányára (!) amelyek gróf Teleki Imre (Teleki Blanka édesapja) kézjegyét viselik; feltehetően a II. világháborút követően kerültek el a hosszúfalusi kastély azóta elpusztult könyvtárából. Arra is rá kellett jönnünk, hogy felelősségünk túlterjed Teleki Sándor emlékének ápolásán. Még két jeles családtag személye kötődik ugyanis szorosan a Nagybánya-környéki Kővárvidékhez: a Teleki Blankáé, aki az első magyarországi leányiskola alapítója volt és Teleki Pál földrajztudósminiszterelnöké májusában (az idei Teleki Napokon) a hármuk arcmását megörökítő bronz domborművet tervezünk leleplezni az épület homlokzatán. Egy látványos életút-kiállítás is nyílik, a tulajdonunkban lévő Teleki-emlékek új tárlókba költöznek, s egy színes, ismeretterjesztő kiadvány is készül a Magyar Külügyminisztérium és a Communitas Alapítvány támogatásával magvalósuló Teleki-emlékhely látogatói számára. 3. Intézmény a szórványban Kis túlzással mindenünk megvan tehát, mint a nagyoknak csak éppen egy sajátos, mostohább világban élünk. A közösség rétegződése, a rétegkultúrák és az ezeknek való megfelelés tömb magyar vidékeken is fejtörést okozhat a művelődési házak szervezőinek, de szórványban ahol eleve viszonylag kis létszámú közönségre számíthatunk ez még inkább tetten érhető. S a magyarságon belül itt egy újabb törésvonal is megjelenik: az anyanyelv és az ahhoz való viszonyulás. Nagybányán a legutóbbi népszámlálás adatai szerint hozzávetőlegesen 14 ezer magyar él, alig kevesebb, mint Gyergyószentmiklóson. Viszont tavaly ősszel is csak két magyar I. osztály indult, a magyar gyermekek döntő többsége nem anyanyelvén folytatja tanulmányait. Nagyon sok a vegyes házasság, az ezekben felnövekvő fiatalok nagy hányada pedig nem magyar közegben nő fel. Egy-egy nagyobb szabású színháztermet, vagy akár a város főterét megtöltő programhoz heteken, hónapokon át tartó intenzív kampányra van szükség, s az eredmény tömb magyar szemmel még így is szerénynek mondható. Szervezés közben folyamatosan a tolerancia határait keresgéljük és feszegetjük. Mert a célt könnyű megfogalmazni: programokat kínálni a magyar közösség tagjainak. De ki a magyar...? Persze mindenkit szívesen fogadunk, aki érdeklődik rendezvényeink iránt, de amikor egy vegyes házasságból született, magyarul alig megszólaló, románul viszont vígan gagyogó óvodás kedvéért egy játszóháznyi gyermeksereg vált anyanyelvéről a többség nyelvére már elgondolkozik az ember és ijedten keresi a megoldásokat. Szórványban működő intézményként a közösség milliónyi nem feltétlenül kulturális igényével is szembesülünk: egyesek magyarul beszélő jogászt keresnek, mások orvost, munkanélküliek és állást-keresők kopogtatnak be hozzánk. Sokan egyszerűen csak beszélgetni szeretnének valakivel magyarul. Nincs olyan kis létszámú közönség és közösség, amelyet szabadna nem komolyan vennünk és olyan nagy sincs; a fészbuk, az internet virtuális világa ma a civil szférában is nagyhatalom. Volt háromtagú férfidalárdánk, de egyébként kitűnő nagykórusunk is másféltucatnyi tagot számlál. Van olvasókörünk 5-6 résztvevővel. Táborainkba gyermeket, fiatalt tudunk 3