1 % KÖSZÖNJÜK, hogy adója 1%-ával is támogatja a Szent László Plébániatemplom Alapítványt! Adószámunk:

Átírás

1 VefBor153.qxd :45 Page MÁRCIUSI NAPTÁR Elsõvasárnapi szentségimádás Elsõáldozó szülõi FEFO Kisgyermekek liturgiája Szent József ünnepe Családok délutánja Gyümölcsoltó Boldogasszony 1 % KÖSZÖNJÜK, hogy adója 1%-ával is támogatja a Szent László Plébániatemplom Alapítványt! Adószámunk: IRODAI SZOLGÁLAT PLÉBÁNIÁNKON hétfõ és péntek kedd és szerda 9-11 KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja templomunkat, plébániánkat, közösségünket! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma: IEB A SZENTATYA MÁRCIUSI IMASZÁNDÉKA - Hogy Isten szavát egyre inkább hallgassuk, szemléljük, szeressük és éljük. - Hogy állandó gondja legyen a fiatal egyházak felelõseinek a katekéták, a szervezõk, valamint az evangélium szolgálatában elkötelezett világiak képzése. SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN Vasárnap: 7, 1/2 10, 18 óra Hétköznap: 7, 18 óra Csütörtök, szombat: csak reggel 7 Kedden egész napos szentségimádás. MÁRCIUSI ÉLETIGE Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. (Zsolt 126 (125), 5) VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: Honlapunk: Felelõs kiadó: Nagy Károly plébános (nk@mail.datanet.hu) Szerkesztõ: Daróczi Rita Nyomdai elõkészítés: Molics Ferenc Munkatársak: Kanyurszkyné F. Lívia, Laczovics Marika - N A G Y B Ö J T - XVII./2. (153.sz.) február ELED ÉS ELÉD A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep Imádunk Krisztus és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot. - Nagyböjti gondolatok, program - Imahét a keresztények egységéért - Papi találkozó Rómában - Srí Lankán jártam - Szent Erzsébet év - Egri Lelkipásztori Napok - Levelesláda

2 Vef153.qxd :49 Page 2 NAGYBÖJTI KÉSZÜLET 1. A szeretetet választom. Ezért nem ítélkezem. Csendben maradok. 2. A szeretetet választom. Ezért elfogadom, vállalom a keresztet is. Másokért, mások iránti szeretetbõl vállalom azt is, ami nehéz. 3. A szeretetet választom. Ezért ha el is buktam, felkelek és megyek tovább. 4. A szeretetet választom. Ezért figyelem Máriát és vele, segítségével igyekszem kimondani az Igeneket, a "legyen meg a te akaratod" szavakat. 5. A szeretetet választom. Ezért segítek másoknak az élet terheinek, a kereszt hordozásában. 6. A szeretetet választom. Ezért bátran lépek, nem törõdve azzal, hogy mit szólnak mások. 7. A szeretetet választom. Ezért nem adom fel, nem veszítem el a kedvem. 8. A szeretetet választom. Ezért együtt sírok a sírókkal, de elsõsorban - önvizsgálatot tartva - saját bûneim miatt. 9. A szeretetet választom. Ezért tudatosítom, hogy "az újrakezdések, mint tûzre döntött homokzsákok, megmentenek a megsemmisüléstõl." 10. A szeretetet választom. Ezért mindent adok, igyekszem szabad lenni, mentes a helytelen ragaszkodásoktól. 11 A szeretetet választom. Ezért nem védekezem, "megadom" magam, odaadom magam áldozatul. 12. A szeretetet választom. Ezért "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet", rád bízom magam. S ezért "bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek"! 13. A szeretetet választom. Ezért nem félek a haláltól. Tudom, Jézusom, hogy Te, Mária és a gyõztesek serege vár a mennyországban. 14. A szeretetet választom. Ezért "elveszítem életem, hogy megnyerjem azt"! GYÓNÁS KERESZTÚT - Nagyböjt a bûnbánat ideje. Õszinte önmagamba nézés, életem, kereszténységem, krisztuskövetésem felülvizsgálása és egy újrakezdési lehetõség! Ragadjuk meg az alkalmat! - Érdemes elõvenni lelki tükröket, melyek segítségével alaposabb önvizsgálatra kerülhet sor. Ráirányítják figyelmünket olyan területekre is, melyek egyébként elkerülnék figyelmünket. - Milyen idõközönként gyónjak? Aki komolyabb lelkiéletre törekszik, az általában havonként szokott. Fontos a rendszeres, tiszta lélekkel történõ szentáldozások miatt is a rendszeres szentgyónás. - Nemcsak gyónnom kell, hanem komolyan meg kell próbálnom újrakezdeni, másként folytatni életem, mint a szentgyónás elõtt. Megtérés! - Már a gyónási készületben fogalmazzam meg, hogy melyik az a terület (legalább egy!), amelyben radikális lépéseket teszek. Legyen cél, konkrét elhatározás elõttem, amit napról napra számon kérek magamon! És ajánlatos ezzel kezdenem a gyónást: ez volt az elhatározásom, így sikerült teljesítenem - Vannak, akik lelkiismeret furdalás nélkül rendszeresen jönnek a szentáldozáshoz, gyónni viszont nem szoktak! Vigyázat! Nehogy szentségtörésben éljünk! - Házaspárok megáldása, családok megáldása, Balázs-áldás, hamvazkodás Csak úgy van értelme, gyümölcse, ha tiszta lélekkel állunk oda! HAMVAZKODÁS Amikor a pap hamut hint a homlokomra, figyelmeztet, hogy: "por vagy és porrá leszel". Emlékeztet az elmúlásra, a földi élet mulandóságára. A lelkemmel törõdjek, azzal, ami megmarad az örök életre! A hamvazás meghívás is: "Tartsatok bûnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!" Aki beáll a sorba hamvazkodni, ezért jön. Bûnbánatot akarok tartani, az evangélium szellemében új életet szeretnék kezdeni. Mindez persze nem helyettesíti a szentgyónást. A szándék kifejezése, elkezdem a nagyböjtöt, amely magában foglalja a szentgyónást is és - ahogy az egyik nagyböjti prefációban imádkozzuk - "a megtisztult lélek örömével várják húsvét szent titkának ünnepét: most többet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit " Veled és Feléd 2 Veled és Feléd 3

3 Vef153.qxd :49 Page 4 NAGYBÖJTI KÉSZÜLET Szent Sebestyén ünnepén (jan. 20.) a szentmisében elmélkedtük Szent Ambrus (+397) gondolatait. "Sebestyén Rómába ment, ahol elkeseredett üldözések dúltak hitünk ellen. Ott nyerte el a gyõzelmi koszorút. De még rosszabb, hogy nem csupán látható üldözõk vannak, hanem láthatatlanok is, mégpedig sokkal többen Miként egy üldözõ király sok helyre küldött ki üldözési parancsot, ugyanígy irányítja a sátán is sok csatlósát, akik nemcsak külsõleg, hanem belsõleg is üldözik az egyes lelkeket. "Az üldözésbõl mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban" (2 Tim 3,12). De hát ki is lehetne kivétel, ha már maga az Úr is elviselte (pl. Nagyböjt I. vas. ev. Lk 4,1-13.) az ilyen üldözések próbatételeit? Hány ilyen elrejtett vértanúja van Krisztusnak napról napra, akik tanúságot tesznek az Úr Jézus mellett!" A sátán - a belsõ ellenség, üldözõ - sokféle eszközt felhasznál ma is! A különféle kísértések, "üldözések" - Jön a sokféle gondolat, sugallat A körülöttünk élõ emberek, világ hatásai teszik próbára hitünket, hûségünket - Politikai helyzet, elkeseredés, depresszió a sötéten látás - Az anyagiak vonzása, az irigység, féltékenység, a versengés - Sokféle megjegyzés, gúny, bántás (iskolában, munkahelyen, rokonok között, de még egyházközségen belül is - pl. ha igyekszel többet tenni, szolgálni, többet a "pap körül vagy", buzgóbban élni az evangéliumot) Veled és Feléd 4 A BELSÕ ELLENSÉG - Mások szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre - A láthatatlan üldözõk a sátán csatlósai, szolgái! Ilyen értelemben is a "belsõ ellenség"! Amikor a másik háta mögött beszélsz, amikor rágalmazol másokat amikor terjeszted a rossz hírt, a pletykák, mások befeketítése Mennyi ilyen van! Mennyit ártasz Krisztusnak, az Egyháznak, közösségnek! Nem jobb lenne a jó hírt, az örömhírt terjeszteni?! Nem jobb lenne építeni?! Nem jobb lenne elküldeni a sátánt: takarodj, én a szeretetet - Istent - akarom választani! Kedves üldözött testvéreim! Legyetek hûségesek, bármilyen üldözés ér is benneteket. Jézus mennyi mindent átélt a körülötte élõ emberek miatt! Sokan nem értették. Még a közvetlen környezete sem! Éppen Szent Sebestyén napján olvastuk, hogy rokonai mentek érte, haza akarták vinni, mert az terjedt róla, hogy eszét vesztette! Nem véletlen vette bele a nyolc boldogságba is: "Boldogok vagytok hazudozva minden rosszat fognak rátok " Jézus ezzel együtt élt, vállalta ezeket a fájdalmakat is, és szeretett tovább! Ez legyen a mi válaszunk is: megyünk tovább, szeretünk tovább Jézussal, Jézusért, az Egyházért! - plébános - AKI SZERETI KRISZTUST......az teljesítse Krisztus parancsait! Kimondhatatlan, mily magasra emeli az embert a szeretet! A szeretet az Istenhez köt bennünket, a szeretet befödi a bûnök sokaságát (1 Pét 4,8). A szeretet mindent elbír, mindent türelmesen elvisel, A szeretethez nem fér semmiféle szenny, semmi gõg. A szeretet nem tûr szakadást, a szeretet nem szít lázadást, a szeretet mindenben összhangot teremt. Szeretet nélkül semmi sem kedves az Isten elõtt Boldogok vagyunk szeretteim, ha az Úr parancsait szeretõ egyetértésben teljesítjük (Szent I. Kelemen pápa körül) Veled és Feléd 5

4 Vef153.qxd :49 Page 6 NAGYBÖJTI KÉSZÜLET Egyik nap arra figyeltem fel, hogy ötéves kisfiam a tükör elõtt áll, szokatlan grimaszokat vág, és furcsán csavargatja a fejét. Kérdésemre, hogy miért teszi ezt, azt felelte: "Egy gyöngy az orromban van, és nem akar kijönni!" Aggódva vizsgáltam meg az orrát. Valóban, az orrában egészen fent volt egy zöld valami. Házi eszközökkel hiába próbáltam eltávolítani az idegen testet az orrocska üregébõl. El kellett vinnem a kis kölyköt a gégészetre. Az orvos számára nem jelentettek újdonságot a különbözõ dolgokat orrba-fülbe dugó gyermekek, és az izgatott anyák. Mindkettõjüket gyorsan meg tudta szabadítani kényelmetlen érzésüktõl. Megkönnyebbülve indultam haza kisfiammal, aki görcsösen szorongatta kezében a megmentett zöld gyöngyöt. Félúton voltunk, amikor félénken megjegyezte. "Anya, a másik orromban is van egy gyöngy." Megijedtem. Hol lehetett az a másik gyöngy, hogy az orvos figyelmét elkerülte? Talán most már fájdalmas beavatkozásra lesz szükség? Megálltunk egy kapualjban, összetettük a kezünket és könyörögtünk Jézushoz, hogy a gyöngy károkozás nélkül kerüljön elõ. Imánk azonnal meghallgatásra talált. A kicsi tüsszögni kezdett, tüsszögött és tüsszögött. Hirtelen a gyöngy, mint valami lövedék repült ki a "másik orrából"! Ez adott alkalmat arra, hogy komolyan elbeszélgessek gyermekemmel. Nyomatékosan intettem, hogy ha valami rosszat tett, akkor vallja be azt teljes egészében, hogy teljes segítséget kaphasson. Az eset azonban engem is elgondolkodtatott: vajon mi, felnõttek bölcsebben viselkedünk-e tulajdonképpen? Nem próbáljuk-e éppúgy elbagatellizálni félresiklásainkat, elleplezni csõdjeinket, az általunk elkövetett igazságtalanságot indokolni, bûneinket felezni? Talán nálunk is csak egy ártatlannak tûnõ csillogó tarka gyöngy volt: a kicsiny, de nem egészen kifogástalan szórakozás, amelyben részt vettünk, a pillantás kísértése, amelyben elbuktunk. Talán csak egyetlen impulzusnak engedtünk, hogy kielégítsünk egy veszélyes kíváncsiságot, vagy átléptünk egy láthatatlan, de mégis meglevõ határvonalon, és elnyomtuk a vészjelzést. Esetleg mi magunk észre sem vettük a helytelen viselkedésünket, talán mások figyelmeztettek rá, de ahelyett, hogy magunkba néztünk volna, megsértõdtünk Gyakran kétségbeesetten igyekszünk nem törõdni az orrunkban levõ gyöngy nyomásával, azt nem tudomásul venni. Magunkat próbáljuk igazolni, arra számítva, hogy a nyomás magától megszûnik. Veled és Feléd 6 GYÖNGYÖK AZ ORRBAN Valahol tudat alatt azt reméljük, hogy kikerülhetjük a mennyei "szakorvosi" vizsgálatot és kezelést. Sokkal jobb volna pedig igénybe vennünk az éjjel-nappal nyitva levõ rendelõt, és kitárnunk Elõtte nyomorúságunkat, amelybe kerültünk (vagy amely bennünk rejtõzik). Csak arra vigyázzunk, hogy vétkünk semmilyen részletét se titkoljuk el elõtte, mert az Úr vizsgálata azután igazán alapos. Észrevesz bennünk minden, még oly elrejtett idegen testet is. Diagnózisa tévedhetetlen és hûsége sikeresen gyógyít. /Gondolatok Erika Treude: Színes kövek az Aranyvárosból c. könyvébõl/ LELKIISMERET VIZSGÁLAT A szívbõl származnak a gonosz gondolatok - mondja Jézus. Minden bûn a gondolattal kezdõdik. Érdemes így Nagyböjtben a gondolataink táján is alapos tavaszi nagytakarításba kezdeni! - Szüntelenül imádkozzatok. Gondolataimban mennyi helyet foglal el az Úr? Kihasználom-e a lehetõségeket pl. utazás közben, házimunka, egyéb unalmas tennivalók közben, hogy Jézussal beszélgessek, a Szentíráson, vagy lelki olvasmányokon elmélkedjek? - Észreveszem-e magam, ha gondolataimba beférkõzik a Gonoszlélek: kritizáló, irigy, féltékeny, ítélkezõ gondolataim támadnak testvérekrõl, embertársaimról? Elutasítom-e ezeket, kérve Isten segítségét? Törekszem-e átváltoztatni a negatív gondolatokat a szeretet gondolataivá? - Odafigyelek-e a tisztaságra, gondolataimban, szándékaimban? Van-e kapcsolataimban olyan személy, akihez nem teljesen tiszta szándékok fûznek? Akivel érdekbõl keresem a kapcsolatot, azért, hogy magamnak elõnyöket szerezzek? Vagy éppen tisztátalan vágyak, érzések ébrednek szívemben, ha rágondolok? - Bizalmam van-e Istenben teljes szívembõl? Vagy aggódó, kételkedõ, félelmekkel teli gondolataim vannak a jövõvel, életemmel, egészségemmel, családommal kapcsolatban? Igyekszem-e leküzdeni ezeket, ellene fordulva a hazugság atyjának (sátán), és merem-e teljes mértékben Istenre bízni magam és szeretteimet? - Szelektálok-e a tekintetben, hogy mivel töltöm meg elmémet, szívemet? TV mûsorok, újságok, Internet... olvasni- és néznivalók, helyükön vannak-e? Vagy válogatás nélkül benyelem a média kínálta szemetet? Teszek-e így is azért, hogy gondolataim tiszták, igazak, szentek legyenek? Tiszta szívet teremts bennem, és az erõs lelket újítsd meg bennem, Istenem! Veled és Feléd 7

5 Vef153.qxd :49 Page 8 NAGYBÖJTI KÉSZÜLET NAGYBÖJTI PROGRAM Febr márc. 3: Az irgalmasság cselekedetei - "éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, beteg voltam és meglátogattatok, ruhátlan voltam és felruháztatok". Vegyem észre és tegyek lépést minden nap valamelyik területen! Ki, miben éhezik, szomjazik (legfõképp szeretetben!)? De a Szent Antal persely is nyitva, szegények is vannak a környezetemben, betegek is, stb A fõ kérdés, minden esti lelkiismeretvizsgálatban: ma mit tettem!? --- Szent Erzsébet egyfolytában ezt tette! Márc. 4-10: Azt keressük, ami mások javára szolgál - Önzésem félre teszem Igyekszem észre venni, hogy a másiknak mire van szüksége (testilelki javak!) és lépek. Kilépek önmagamból, nyitok a másik felé Nem kapni akarok, hanem adni! Adjak! De tényleg azt, ami a másik javára szolgál. Sajnos még a házastársadnak, gyermekednek sem mindig azt adod, ami a javára szolgál! Ne az önzését elégítsd ki! --- Szent Erzsébet nyitott szívvelszemmel közlekedett! Márc : Keressük az egyszerûséget és igénytelenséget (pl. anyagiak, öltözködés, étkezés terén - elvárások félre téve!). Biztos, hogy erre szükséged van? Vagy e nélkül is lehet élni? Lehet tisztogatni magam a beidegzõdött szokásoktól, "életszínvonaltól" Ne az osztálytársaddal, munkatársaddal, rokonokkal versenyezz! Merj egyéniség maradni. Te is "diktálhatod", mutathatod, hogy milyen a krisztusi élet a különbözõ területeken! --- Szent Erzsébet a királyi ékszereket, koronát is le tudta tenni! Márc : A lelki szegénység - Mentes legyek a helytelen ragaszkodásoktól, legyek szabad (üres, befogadó, nyitott). Ne az én akaratom legyen! Idõm, elképzelésem, ötleteim, tudásom Milyen nehéz sokszor nem ragaszkodni ezekhez! Milyen nehéz engedni és a másikat, másokat elfogadni! A gyûjtés, harácsolás kísértése vagy ettõl is tudok szabad lenni, ettõl is meg tudok szabadulni! --- Szent Erzsébet mindenét szétosztotta! Márc : Meglássam Isten atyai jóságát - a megpróbáltatásokban, mellõzésben, betegségben, nélkülözésben és magasztalom Istent! Tudom Istenem, hogy most is szeretsz! Bizonyára, most ez válik javamra, most ez kell a szentté válásomhoz Elfogadom Uram, legyen meg a Te akaratod! Tudom, hogy az Istent szeretõknek minden a javukra szolgál! Tudom, hogy Isten a rosszból is jót tud kihozni! --- Szent Erzsébet Te Deumot (Téged Isten dicsérünk!) énekeltetett, amikor ott kellett hagynia otthonát és indul a bizonytalanságba IMÁDSÁG Krisztus értünk szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen, és azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek; kérjük ezért bizakodó lélekkel: Te légy a mi gazdagságunk! Te Atyád jutalmát ígérted azoknak, akik tápláltak, amikor éhes voltál, inni adtak, amikor szomjas voltál, meglátogattak, amikor beteg voltál, add, hogy az ítélet napján mi is az áldottak között legyünk, akik szívesen gyakorolták az irgalmasságot embertársaikkal! Te megtanítottál minket arra, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, segíts, hogy észrevegyük ránk szoruló embertársunkat, és azt keressük, ami mások javára szolgál! Amikor Szent Erzsébet a szegénységet választotta, másokat akart segíteni, engedd, hogy az evangélium szellemében mi is keressük az egyszerûséget és igénytelenséget, és segítségére siethessünk a szükséget szenvedõinek! Irántad való szeretetbõl Erzsébet lemondott a föld minden pompájáról, és mentes akart maradni az anyagiak vonzásától, add meg nekünk is azt a boldogságot, amelyet a lélekben szegényeknek ígértél! Te megengedted, hogy Erzsébet megélhesse azt a betlehemi éjszakát, amelyen nem fogadták be a Szûz anyát és Szent Józsefet a szállásra, segíts, hogy minden megpróbáltatás, szükség, mellõzés és betegség mélyén élõ hittel meglássuk atyai jóságodat, és örvendezõ' lélekkel dicsérjünk téged! Istenünk, te megadtad Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Közbenjárására add, hogy mi is lankadatlan szeretettel segítsük embertársainkat minden testi-lelki bajukban. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ámen. Veled és Feléd 8 Veled és Feléd 9

6 Vef153.qxd :49 Page 10 HÁLAADÁS "KIT KÜLDJEK EL? KI MEGY EL NEKÜNK? - ÍME, ITT VAGYOK, ENGEM KÜLDJ!" (Iz 6,8) Február elsõ vasárnapján hallottuk a szentmisén. De minden nap elhangzik az Úr hívása. Minden nap válaszolhatunk rá, egyéni és közösségi életünkben. Gyerekek, felnõttek. Minden életkorban, minden élethelyzetben, hivatásban. Nem, mert az anyukám parancsolja nem, mert letolást kapok, nem az emberek tetszését keresve nem, mert jó pénzt kapok érte Az Úr kérdezi, az Úr küld. Örömmel megyek, örülök, hogy neki szolgálhatok, hogy munkatársa lehetek. Nemcsak kapni akarok. Örülök, hogy építhetem plébániai közösségemet, egyházamat. Hála az építõkért! Mindig öröm, amikor jelentkezik valaki, hogy: mit segíthetek? Sõt sokszor nem is a kérdéssel jönnek, hanem már az ötletekkel, tettrekészséggel: arra gondoltam, hogy csinálhatom-e, megbeszéltük egy páran, hogy szívesen felvállaljuk Hála plébániai közösségünk felelõseiért, akik a különbözõ csoportokat igyekeznek szeretgetni, törõdnek velük, összeszedik õket. Hála mindazokért, akik családi, munkahelyi, iskolai elfoglaltságaik mellett mindig találnak alkalmat, idõt, hogy közösségünket szolgálják. Hála a sokféle szolgálatért, felsorolni is sok lenne! Íme itt vagyok, engem küldj! Itt vagyok Jézusom, rendelkezz velem, számíthatsz rám! Hála az Istennek szenteltekért, akik "mindenüket elhagyva, követték Jézust" (Lk 5,11). Hála, hogy az ilyen radikális döntéseket is meg tudják hozni egyesek. Papi, szerzetesi hivatásban és más módon, egészen Istennek szentelve magukat! - pl - HÁLA AZ IMÁDSÁGGAL SZOLGÁLÓKÉRT! Hálát adok Uram a 2006-os év kegyelmeiért, plébániánk tagjaiért, akik csatlakoztak az engesztelõ imaévhez és az egymillió imádkozó magyarhoz. Mint ismeretes, 2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Kar engesztelõ imaévet hirdetett a nemzet megújulásáért. Az év folyamán sok program, zarándoklat volt ennek jegyében országszerte. Ennek kapcsán vettem részt május 13-án Esztergomban a Mindszenty emlékmisén. Mélyen megérintett ez a mise. Úgy érzem a Szentlélek sugallta, hogy nekem is tennem kell valamit nemzetünkért. Már korábban is olvastam a Vértanúink-Hitvallóink kiadványban, hogy lehet csatlakozni az egymillió imádkozó magyarhoz. Még 1995-ben a Mindszenty Alapítvány hirdette meg ezt az imamozgalmat Mindszenty József bíboros szel- Veled és Feléd 10 lemiségét õrizve. A bíboros azt mondta, ha lesz 1 millió imádkozó magyar, akkor nem kell az ország sorsáért aggódnunk. Az Alapítvány ennek szellemében gyûjtötte határon innen és túl a katolikus magyar hívõket, hogy közösen imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve a szentté avatásokért. Sajnos az imádkozók száma a 11 év alatt lassan növekedett. Májusban a Mindszenty emlékmisén kihirdették, hogy tagja van az imamozgalomnak. Ezt hallva, mintha csak a Szentlélek tüze járt volna át, úgy éreztem, azonnal csatlakoznom kell a mozgalomhoz és ezt az örömöt másokkal is meg kell osztanom plébániánkon. Esztergomból hazafelé azon gondolkoztam, ha minden plébánia csak 100 fõvel csatlakozna, már meglenne az 1 millió imádkozó. Tudtam, hogy sok határon túli magyar katolikus tagja az imamozgalomnak Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban, ezért még inkább úgy éreztem, sürgõsen tennem kell valamit ez ügyben. Másnap a vasárnapi mise után megkerestem Károly atyát és elmondtam elhatározásomat -mivel a regisztrálás mindig a plébánoson keresztül történik-, és hogy szeretném, ha búcsúig plébániánkról 100 testvérünk csatlakozna. Károly atya nagyon örült és sok sikert kívánva meghívott, készítsek listát a csatlakozó testvéreinkrõl. Úgy érzem a Szentlélek munkálkodott bennem és mintegy fogadalmat téve magamnak és Istennek, elhatároztam, hogy megpróbálom megismertetni és meghívni minél több testvérünket ebbe az imamozgalomba, hogy mihamarabb regisztrálni tudjuk a mozgalomhoz csatlakozókat. Takács Editke és én gyûjtöttük a neveket és Hála Istennek a Szent László napi búcsúra 105 tagot számlálhattunk és regisztrálhattunk. Boldogok voltunk, hogy sikerült. Örömünk még tovább fokozódott az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségen, ahol Erdõ Péter bejelentette, hogy az Alapítvány által összegyûjtött imádkozó nevét ünnepélyesen dobozokba tették és a Bazilika Kincstárába helyezték megõrzésre. Ezzel a mi imánk is része lett annak a felajánlásnak, amelyet István király az ország szorult helyzetében tett és megmutathattuk a nemzeti összefogást. Hála neked ezért drága Urunk! Igaz, hogy az engesztelõ imaév véget ért, de azt hiszem, 2007-ben is folytatnunk kell az imát országunkért, nemzetünkért, ifjúságunkért, és mindnyájunk megújulásáért, hogy egyre többen felismerjék csak Istenben és az Õ végtelen szeretetében bízhatunk. Ezért mindenkit hívunk és biztatunk, csatlakozzon az imamozgalomhoz. Minden nap 1 Miatyánkot imádkozunk országunkért, nemzetünkért hittel felajánlva. Irány a 2 millió! - Tordai Éva - Veled és Feléd 11

7 Vef153.qxd :49 Page 12 IMAHÉT A KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT Erdõ Péter bíboros Szent Márk evangéliumának részletéhez (Mk 7,31-37) fûzte gondolatait. Az elhangzott evangéliumi részletben "Jézus úgy hozza el az evangéliumot az emberekhez, hogy testi bajaikon is elkezd segíteni. Ennek az útján közelít lelkükhöz, így kommunikál velük. Ezt adja az Egyháznak is, ha tetszik, állandó módszerként, hogy az embereket ott kell megszólítani, ahol vannak, és nem lehet úgy hirdetni az evangéliumot az embereknek, hogy közben észre sem vesszük, hogy mi minden bajuk van" - fogalmazott Erdõ Péter. Jézus azonban ennél is többet, az evangélium örömhírét akarta átadni az embereknek, és ezt kell tennie az õt követõ Egyháznak is. A világnak, az egyes embernek és az egyháznak is szüksége van a gyógyulásra, hiszen nem hallja meg Krisztus szavát. Ez az elutasítás olykor már nem is a keresztény vallás, hanem Jézus Krisztus személye ellen irányul - figyelmeztetett Erdõ Péter. Krisztusnak mindannyian tanítványai vagyunk és ez a tény, az õ személye, Krisztus arcának közös keresésére indít bennünket. "Minden keresztény elemi küldetése, hogy elvigye Krisztus örömhírét azoknak, akik még nem hisznek benne. Ezért, ha a közös cselekvést a teljes egység hiánya még nehezíti is, a misszió munkájában a legnagyobb szolidaritás indokolt és szükségszerû" - mondta Erdõ Péter, idézve XVI. Benedek pápa gondolatait: "ha minden keresztény közösség missziós küldetésének két vonatkozását tudatosítjuk, vagyis az evangélium hirdetését és a szeretet tanúságtételét ez segíti utunkat az egység felé." D. Szebik Imre evangélikus püspök a Szent Pál levelébõl vett szentírási részlet (1Kor 12,12-29) felolvasása után József Attila Eszmélet címû versét idézte, utalva a világ és benne a kereszténység szétesettségére, töredezettségére. Ez a töredezettség a keresztények bûne is - mondta a püspök. Hogyan rakhatjuk össze azt, ami összetört? - tette fel a kérdést. Ennek megválaszolásához a hívõ embernek azt a kérdést kell tisztáznia magában, hogy számára mit jelent az Egyház? D. Szebik Imre kiemelte: az egyházi közösség hordozni tudja a másik ember terheit, és ha nem is mindig tud konkrét segítséget nyújtani, meg tudja hallgatni bajait, problémáit, és ezzel már a fájdalmakat gyógyító közösséggé válik. Az egység vágyott és fontos elemének mondta a püspök az Eucharisztiában való egység kérdését, amely még nem valósult meg. Egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyháznak bátorító közösségnek kell lennie. Mint fogalmazott: a magyar kereszténység alig hallatja a hangját fontos társadalmi és erkölcsi kérdésekben, pedig nem kellene félnie. Némelyek már eltemetnék az egyházat, mondta, de nem szabad elfelejteni, hogy "a temetés után a feltámadás következik". Veled és Feléd 12 Újra közösen megélhettük Jézusnak azt a mondatát, hogy "Legyenek mindnyájan egy". A közös imádságok, igehirdetések, énekek tükrözték a Krisztus akarata szerinti teljes egységet. Az imahét témája: " a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé." (Mk 7,37) Meghívás az egyházaknak, hogy törekedjenek a keresztény egységre, s fogjanak össze az emberi szenvedésre adandó válaszokban. Mindkét téma Krisztus testének gyógyítására vonatozik. (Márk 7,31-32) Jézus megmutatja Isten hatalmát és azt a vágyát, hogy az embert teljességre vezesse. Az igehirdetések felemelték lelkünket az Úrhoz. Az ige és dicsõítõ énekek látóvá és hallóvá tettek; egy szív, egy lélekként dicsõítettük az Urat. Az igék hirdetése megvilágosította, hogy minél közelebb megyünk Jézus keresztjéhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Közös elhivatásunk van, hogy Isten irgalmának és igazságának eszközei legyünk a világban. A közös imádságok, énekek közelebb hozták egymáshoz a keresztény testvéreket - akik a legnagyobb nyomorúságban élõkért imádkoztak. Elsõ alkalommal az Úr hívó szava - közös bûnbánatot tartsunk. Isten áldásáért könyörögjünk, akik szenvednek és visszautasítják Krisztus hívását. - együtt tanúskodjunk Krisztusról. Elcsöndesedés, hogy halljuk meg az Úr hangját, ne maradjunk süketek! Ne zárkózzunk el mások szenvedése elöl és bármely felekezetû keresztényként közös felelõséget vállaljunk értük. Uram nyisd meg szívünket, hogy felismerjük, hogyan kell válaszolni a fájdalmakra, vagy hogyan kell válaszolnunk azok fájdalmára, akik szenvednek közöttünk. Uram jöjj irgalmaddal, javítsd meg széttöredezett életünket. Jóságos szereteteddel taníts meg minket, hogy másokat magunkhoz ölelhessünk, ahogyan Te is magadhoz ölelsz bennünket Jézus Krisztusban, és erõsítsd közös tanúságtételünket az irgalom és megbocsátás javára. Az imádságok, énekek a különbözõségeink ellenére, egymás megajándékozása volt. Lebontotta a korlátokat, mindnyájan az Úr gyermekei voltunk. Az Úrtól kapott ajándékoknak ára van. Az Ige, erejével támogathatja az elesetteket és a megtört szívûeket, de ehhez szükség van a nyitott fülekre, hogy meghalljuk az Úr szavát, kitudjuk üresíteni önmagunkat, hogy befogadjuk és cselekedjük az Igét. Az Ige élése szabaddá tesz bennünket. Az Úrtól kapott kegyelmet tudjuk tovább adni, sugározni mások számára. Töltsd el szívünket életadó lelkeddel, jöjj Szentlélek, hogy megtapasztalhassuk jelenléted ajándékait az egység felé vezetõ zarándok utunkon. Az agapé is egy családdá formált. Megosztottuk egymás gyökereirõl és liturgiájáról tapasztalatainkat. Derûsen ünnepeltünk együtt és dicsõítettük az Urat. Meghitt és szép esték voltak. Megvalósult Jézusnak a végrendelete: legyenek mindnyájan egy. Egy a pásztor egy a nyáj megtartva mindenki saját egyéniségét és gyökereit! L.Marika Veled és Feléd 13

8 Vef153.qxd :49 Page 14 PAPI TALÁLKOZÓ RÓMÁBAN Rómában jártam papi lelkigyakorlaton. Zömmel Európából, de minden kontinensrõl, 640 pap jött össze. Jézus itt van. Ez volt kiírva, ez volt a szemünk elõtt állandóan, és ennek az élménynek lehettünk részesei az együtt misézés, a sokféle elõadás, beszélgetés, tapasztalatcsere kapcsán. Hogyan éljük meg papságunkat? Mi a válasz a mai ember, világ - sokszor megoldatlannak tûnõ - kérdéseire? Hogyan éljünk az Egyházban, a plébánián? Milyen jó tudni, hogy nem egyedül vagyok! Már reggel tudatosíthatom, így kezdhetem a napom Keresni a közösséget, mert ahol ketten, hárman összejönnek Jézus nevében, "ott vagyok köztük"! Öröm volt hallani, hogy a sok sötétség, "éjszaka" közepette is mennyi szépség, kincs van az Egyházban, plébániákon! Mennyi hiteles, elkötelezett, másokért - Jézusért, Krisztus ügyéért - élõ keresztény van! Örüljünk testvérek! "Jézus itt van"! Ismerjük fel, szeressük, szolgáljuk! - pl - LELKIPÁSZTORI NAPOK - EGER Évrõl évre nagy eseménye a magyar egyháznak a lelkigyakorlatnak is meg-felelõ Lelkipásztori Napok. Kétszázötven tenni akaró, Egyházát szeretõ civil és pap, püspök, hitoktatók, képviselõtestületi tagok, a plébánián tevékenykedõ emberek sokasága... A magyar egyház szíve dobog itt - mondta egy idõsebb férfi testvérünk. XVI. Benedek pápa Deus caritas est enciklikája volt a vezérfonalunk. Íme Veled és Feléd 14 LELKIPÁSZTORI NAPOK egy pár kérdés, gondolat a sok közül, melyek nagyböjti elmélkedésnek is megfelelnek, sõt tettekre is hívnak bennünket! - A felebaráti szeretet az út az Istennel való találkozás felé, s a felebaráttól való elfordulás Isten számára is vakká teszi az embert. A szeretet konkrét megélése csak az Istennel való bensõséges találkozás által lehetséges. - Hol találkozol (találkozhatsz) plébániádon a Szeretet-Istennel? Tudsz-e hinni és örülni Jézus megváltó jelenlétének minden pozitív és negatív eseményben - amint Mária élete minden eseményében felfedezte Istent, és Igent mondott neki? - Vannak plébániák ( kis egyházak ), ahol a hozzájuk betérõk a szeretet pillantásait, gesztusait kapják, s ez odavonzza õket. Mit tehetnénk, hogy a plébániánkra, liturgiánkra, rendezvényeinkre betérõk minél többektõl a szeretet ilyen fogadtatásában részesüljenek? - Krisztust nem birtokolhatom egyedül, csak másokkal közösségben. - Mit tegyünk plébániánkon, hogy a hozzánk betérõ szentséget kérõk a szeretet és a befogadó közösség tapasztalatával találkozzanak? - Hogyan tudjuk a keresztény fiatalok elé állítani a keresztény hivatás távlatát, illetve (a világ felkínálta felelõtlen kapcsolatok helyett) miként tudjuk felragyogtatni elõttük a szent házasságra való készület, és az egyházat építõ, a szentséget megélõ házasság távlatát? - Mit tehetünk, hogy ne csupán egy kis csoport viselje a karitászmunka felelõsségét, hanem az egész plébánia, minden hívõ részese legyen annak? - A hit továbbadásának legfontosabb eszköze, hogy Krisztussal nézzek embertársamra, hogy az Õ szeretetének pillantását tudjam adni másoknak, hogy szeretetébõl minden nap merítve, építsem a szeretetkapcsolatokat (illetve közösséget). A szeretetnek ez a konkrét megélése csak az Istennel való bensõséges találkozás által lehetséges. - A keresztények arra hivatottak, hogy személyesen vegyenek részt a közéletben. Hogyan kell egy plébánián megszervezni a két parlamenti választás között az egyház társadalmi tanításának megismerését...? Veled és Feléd 15

9 Vef153.qxd :49 Page 16 A KATOLIKUS KARITÁSZ-KÜLDÖTTSÉGE SRÍ LANKÁN A magyar egyház hivatalos segélyszervezete katolikus viszonylatban rekord összegû 390 millió forintnyi adományból számos segélyprogramot valósít meg az ázsiai országban. Öröm arra gondolnunk, hogy a mi plébániai közösségünk ehhez Ft-tal járult hozzá! Közvetlenül a katasztrófa után sátrakat szállított az elpusztult településekre. Húsz önkéntest küldött két hónapi munkára, akik pszichoszociális segítséget nyújtottak és segélycsomagokat osztottak, mozgó orvosi szolgálat mûködtettek 300 vasárnapi iskolába járó gyermek számára egy éven keresztül biztosított ebédet Telekvásárlással új otthonhoz segített 42 olyan családot, amelyek a tenger közelsége miatt nem kaptak engedélyt a korábbi helyen újjáépíteni otthonukat. További 15 család számára a magyar adományokból házakat épít, melyhez a telket már megvásárolta. - most épül egy falu, melyen 50 lakásból áll és a Szent István király nevet fogja viselni. Most pedig került átadásra két kollégium, melyekbe a szökõár által érintett családok gyermekei kerülnek! A Szent Sebestyén iskolában háromezer fiú gyermek tanul és ott volt szükséges egy személyes kollégium felépítésére, mely most a Szent Imre nevet kapta. Nemcsak épületet, hanem példaképet is akartunk ajándékozni az ottani fiataloknak. Imre jó tanuló, jó sportoló és a tiszta, erkölcsös élet példaképe! Átadtunk egy 40 személyes leánykollégiumot is, melyet kedves nõvérek irányítanak. Ennek pedig a Szent Erzsébet nevet adtuk. Az Isten és a felebaráti szeretet, valamit az eszményi feleség példaképe. Mindkét helyen óriási ünneplést rendeztek (gyönyörû énekekkel, táncokkal, helyi szertartásokkal ), hogy kifejezzék hálájukat Isten és a Magyar Katolikus Karitász felé. Srí Lanka egy külön világ. Az Új Ember újságban olvashatott mindenki egy beszámolót róla. Ami még bennem él az ottani emberekkel kapcsolatosan - sokféle módon találkoztam velük: lakásukon, utcán, üzletben - mosolygós, nyugodt, vendégszeretõ emberek. Egyszerûen élnek. Össze sem lehet hasonlítani õket az európai, magyar emberekkel. A szegénység - fõleg a szökõár sújtotta vidékeken - kézzel, szemmel tapintható. Ha nem látom, nem hiszem szobácskáik, lakberendezéseik vannak. Többen még mindig (két év után is!) összetákolt fabódékban laknak. Mégsem panaszkodnak, nem elégedetlenek, tudnak derûsek lenni. Persze azért várják, hogy segítsen rajtuk valaki, megoldódjon helyzetük. Imádkozhatunk is értük! - Károly a. - Veled és Feléd 16 Ünnepélyes fogadtatás A Szent Erzsébet kollégium Nekik épült Szertartásos tûzgyújtás Emléktábla Dicsérjük Istent! Helyi specialitások...és folytatódik az építkezés... Veled és Feléd 17

10 Vef153.qxd :49 Page 18 BETEGEK VILÁGNAPJA ÕSZENTSÉGE XVI. BENEDEK PÁPA ÜZENETE A BETEGEK XV. VILÁGNAPJÁRA Kedves Testvéreim! február 11-én, amikor az Egyház ünnepi liturgiával emlékezik meg a lourdes-i Szûzanyáról, a koreai Szöulban rendezik meg a betegek XV. világnapjának központi eseményeit... Az Egyház a szenvedõkre tekint, és felhívja a figyelmet a gyógyíthatatlan betegekre, akik között a betegség végsõ fázisában sokan közel vannak a halálhoz. Õk minden kontinensen jelen vannak, fõleg azokon a helyeken, ahol a szegénység és más nehézségek nyomort és óriási fájdalmakat okoznak. E szenvedések tudatában lélekben jelen leszek a betegek világnapján, és csatlakozom azokhoz, akik összegyûlnek, hogy beszéljenek arról a sebrõl, amit világunkban a gyógyíthatatlan betegségek jelentenek, és biztatják a keresztény közösségeket, melyek tanúságot tesznek az Úr gyöngédségérõl és irgalmáról. A betegség elkerülhetetlenül magával hozza a krízis pillanatát is, és arra hív minket, hogy áttekintsük saját helyzetünket. Az orvostudomány fejlõdése sok esetben felkínálja a szükséges eszközöket, hogy szembe tudjunk nézni ezzel a kihívással, amennyire fizikailag lehetséges. Az emberi életnek belsõ korlátai vannak, és elõbb vagy utóbb halállal fejezõdik be. Minden ember erre a tapasztalatra hivatott, és fel kell rá készülnie. A tudomány fejlõdése ellenére nem találtak még gyógymódot minden betegségre, így a kórházakban, a betegotthonokban vagy odahaza számtalan gyógyíthatatlan testvérünk szenved az egész világon, akik sok esetben már a végsõ stádiumban vannak. Ezenkívül több millióan élnek egészségtelen körülmények között, és gyakran a legalapvetõbb orvosi ellátást sem kapják meg. Ennek eredményeképpen a "gyógyíthatatlannak" tekintett emberek száma jelentõsen megnövekedett. Az Egyház szeretné segíteni a gyógyíthatatlan és haldokló betegeket, és szorgalmazza azt a méltányos szociálpolitikát, amely elõsegítheti számos betegség okának megszûntetését, és sürgeti azok jobb ellátását, akik közel vannak a halálhoz, és akik nem számíthatnak semmilyen gyógykezelésre. Olyan politikai lépések elõmozdítására van szükség, amelyek megteremtik a megfelelõ körülményeket a gyógyíthatatlan betegségek elviseléséhez és a halállal való Veled és Feléd 18 méltó szembenézéshez. Ezzel kapcsolatban még egyszer alá kell húznunk: több olyan központot kell létrehozni, ahol fájdalomcsillapító kezeléseket és teljes egészségügyi ellátást nyújtanak, megadva a betegeknek a szükséges emberi segítséget és lelki vezetést. E jog minden embert megillet, és mindanynyian el kell köteleznünk magunkat ennek védelmére. Szeretném bátorítani mindazok törekvését, akik nap mint nap igyekeznek biztosítani, hogy a gyógyíthatatlan és végsõ stádiumban lévõ betegek és családtagjaik megfelelõ és szeretetteljes segítséget kapjanak. Az irgalmas szamaritánus példáját követve az Egyház mindig különös figyelmet tanúsított a betegek iránt. Tagjain és intézményein keresztül továbbra is a szenvedõk és a haldoklók mellett áll, és igyekszik megõrizni méltóságukat az emberi lét e jelentõs pillanataiban. Sokan - egészségügyi dolgozók, lelkipásztori tevékenységgel foglalkozók, önkéntesek és intézmények világszerte - fáradhatatlanul szolgálják a betegeket kórházakban, olyan helyeken, ahol fájdalomcsillapító kezeléseket nyújtanak, városok utcáin, házi gondozás formájában vagy plébániákon. Most hozzátok fordulok kedves testvéreim, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, vagy a betegség végsõ stádiumában vagytok. Arra biztatlak benneteket, hogy szemléljétek a keresztre feszített Krisztus szenvedéseit, és vele egyesülve forduljatok az Atyához teljes bizalommal, tudva, hogy az egész élet, s a tiétek különösen az Õ kezében van. Legyetek tudatában, hogy szenvedésetek Krisztus szenvedésével egyesülve termékeny lesz az Egyház és a világ javára. Kérem az Urat, hogy erõsítse meg szeretetébe vetett hiteteket, fõleg mostani megpróbáltatásaitokban. Bárhol is vagytok, remélem, mindig megtaláljátok a kellõ bátorítást és lelki erõt ahhoz, hogy tápláljátok hiteteket és közelebb kerüljetek az élet Atyjához. Az Egyház szeretne segíteni nektek és mellettetek akar lenni papjain és lelkipásztori munkatársain keresztül, támogatni benneteket a szükség idején, és jelenvalóvá tenni a szenvedõknek Krisztus szeretõ irgalmát. Végül kérem az egyházi közösségeket az egész világon, fõleg azokat, amelyek a betegek szolgálatának szentelik magukat, hogy Máriának, a Betegek Gyógyítójának (Salus Infirmorum) segítségével továbbra is tegyenek tanúságot Istennek, a mi Atyánknak szeretõ gondoskodásáról. Imádkozom azért, hogy a boldogságos Szûz, a mi Édesanyánk vigasztalja a betegeket és adjon erõt azoknak, akik "irgalmas szamaritánusként" a szenvedõk testi és lelki sebeinek gyógyítására szentelték életüket. Gondolatban és imáimban veletek vagyok, és az Úrban rejlõ erõ és béke jeleként adom rátok szívbõl jövõ apostoli áldásomat. XVI. Benedek pápa Veled és Feléd 19

11 Vef153.qxd :49 Page 20 BETEGEK VILÁGNAPJA Egy csodálatos gyógyulás története Azért írom le ezt a történetet, mert úgy gondolom, mindnyájunk számára lelki segítség lehet, és különösen idõs, beteg testvéreinknek nyújthat lelki vigaszt betegségeik elviseléséhez. Drága nagymamám 93 éves lesz a napokban, és fiatalosabb, mint 20 évvel ezelõtt, pedig egy súlyos betegségen esett át. November elején szegény mama elesett és eltörte a lábát. Sajnos ez egy nagyon csúnya nyílt törés volt, azonnal mûteni kellett. Ekkor derült ki, hogy egy különleges betegségben szenved. Az idõk folyamán a csontjai annyira elvékonyodtak, hogy szinte papírból vannak (un. Papírcsontú) és minden mozdulat akár egy újabb töréshez vezethet. A kisvárdi kórházban platinát építettek be a lábába, de ezt sajnos nem fogadta be a szervezete. Állapota egyre súlyosabb lett és szegény nagymamámnak igen nagy fájdalmai voltak. A nagymamám egész életében mindig hívõ asszony lévén bízott Isten gondviselõ szeretetében és jóságában, ezért most úgy érezte, itt az idõ, az Úr magához hívja õt. De a Jóisten még valamit tartogatott számára és más feladatot szánt neki. Átszállították a nyíregyházi kórházba, ahol egy újabb megpróbáltatás várta. Itt egy nagyon különleges és veszélyes mûtétet végeztek el a lábán, amit jelenleg Magyarországon csak ez az adjunktus végez. (Az általa kikísérletezett mûtéti eljárás Németországban már elfogadott, de Magyarországon még csak kísérleti stádiumban van, ezért november végén a nagymama mûtétjérõl készült összes fénykép-és videofelvételt elvitte egy orvosi konferenciára.). A mûtét látszólag jól sikerült, de még sok idõ kellett a gyógyuláshoz. Nagymamám két hetet töltött az intenzív osztályon, és ez alatt az idõ alatt komoly missziós munkát végzett. Mivel egy kicsit nagyothall, a napi imáit mindig hangosan mondta és erre felfigyelt a többi beteg. Egyszer például egy fiatal balesetet szenvedett lány volt a szobatársa, aki hangosan szitkozódott, amikor bekerült a kórházba. Nagymamám szépen elkezdett hangosan imádkozni érte is, és másnapra a sérült lány megnyugodott, sõt megkérte a mamát tanítsa meg õt imádkozni. És ez így ment minden nap. A betegek és az orvosok megszokták, hogy nagymamám szinte egész nap imádkozik és hálát adva mindig Istent dicsérte. Amikor átkerült a rehabilitációs osztályra a betegek sírva búcsúztak el tõle. A másik osztályon sajnos egy kicsit rosszabbra for- dult a mama kedélyállapota és a fájdalmak is újra viszszatértek. Mivel közeledett a Karácsony a család jobbnak látta, ha hazaviszik. December 22-én végre hazamehetett a kórházból és ettõl kezdve fokozatos javulás állt be az állapotában. Napról napra erõsödött, visszatért az étvágya is. Nagyon sok tejterméket eszik - amit korábban nem evett- ez is elõsegíti a csontok regenerálódását. A mûtéti hegek teljesen eltûntek, nem is látszanak, pedig a combjától a bokájáig volt egy hosszú vágás. Hála Istennek teljes szellemi frissességgel bír, jókedvû és soha nem panaszkodik. Arcán béke, derû és a ráncai szinte teljesen eltûntek. Állíthatom, szinte 70 évesnek, ha látszik. Most egy nagy feladatra készül. Megpróbál járókerettel újra járni. Lassan halad, de nem adja fel. Minden nap egy kicsit többet és többet tud lépegetni a szobájában és mindenért hálát ad Istennek. Mi a családja is naponta imádkozunk érte és megköszönjük Istennek az Õ csodálatos irgalmát és gondviselõ jóságát. Az orvos, aki mûtötte egy fogadalmat tett. Azt mondta, ha nagymamám újra járni tud, kérelmezni fogja az egyházmegyénél egy kápolna építését. Ami a nagymamával történt az mindenki szerint egy valóságos csoda. És végezetül én is megköszönöm Istennek drága nagymamám gyógyulását és csodálatos bizonyítékát "Istennél semmi sem lehetetlen". A mi kedvenc Taizé énekünkkel zárom történetemet: Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr remélj és bízz benne, jó az Úr. Tordai Éva Veled és Feléd 20 Veled és Feléd 21

12 Vef153.qxd :49 Page 22 TANÚSÁGTÉTEL "Az Isten tenyerén " Harmadik gyermekünk, Zitus születésének története Második gyermekünk, Dórika nem volt még egy éves, amikor megbizonyosodtunk róla, hogy új élet növekszik a szívem alatt. Bár korábban nyitott kérdés volt számunkra, hogy hány gyermekünk lesz, most mégsem fogadtunk kitörõ lelkesedéssel a hírt. Legégetõbb gondunk éppen elsõszülött fiunk óvodai elhelyezése volt. Figyelemzavarára való tekintettel speciális óvodai csoportot kellett neki keresnünk, ami korántsem volt egyszerû feladat. Úgy vélekedtem, addig nem szabad újabb gyermeket vállalnunk, amíg kisfiunk számára megfelelõ helyet, megoldást nem találunk. Ehhez képest az újabb gyermekáldás híre a problémák kellõs közepében talált bennünket Ebben a helyzetben nem volt könnyû lélekben ráhagyatkozni a Gondviselésre, és az Úrra bízni a gondjainkat. Hosszú hónapokig csak reménykedni tudtunk, hogy elõbukkan a fény az alagút végén. Testileg, lelkileg egyaránt próbára tevõ idõszak volt ez. Végül a gyermekvárás nyolcadik hónapjában sikerült kisfiunkat egy számára megfelelõ óvodai csoportba beíratni, és innentõl kezdve már felszabadultabban készülhettünk születendõ gyermekünk fogadására. A vele való találkozás nagy napja december 20-án érkezett el. Ekkor hivatalosan még egy hetem lett volna hátra a szülésig. Reggel, amikor elindultam a MÁV kórházba, az elõre megbeszélt orvosi vizsgálatra, még nem sejtettem, hogy estére már a karjaimban tarthatom újszülött kislányunkat Rendkívül lassan telt el az a nap; hosszú órákat várakoztam a kórházban. Kora este volt, mire végre hazaérkeztem. Ekkor már idõnként enyhe fájásokat éreztem, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentõséget, mivel az orvosom elõre figyelmeztetett, hogy a délelõtti vizsgálat következményeként elõfordulhat ilyesmi. A biztonság kedvéért azonban mégiscsak telefonáltam neki, és õ azt javasolta, hogy menjünk be hozzá a kórházba. Ebben megnyugodva férjemmel, Gáborral szép komótosan elkezdtünk készülõdni. Sok tennivalónk nem volt, mivel a gyerekek már aludtak, a kórházi csomagom pedig régebb óta ott állt összekészítve. Még elmentem zuhanyozni, és ekkor vettek hirtelen fordulatot az események. Az addig alig észrevehetõ méhösszehúzódások szinte egyik pillanatról a másikra valódi, kínzó szülési fájásokra váltottak át. Ekkor már nem az volt a kérdéses, hogy vajon be kell-e mennünk a kórházba, sokkal inkább az, hogy egyáltalán beérünk-e Veled és Feléd 22 "Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek" Korábban rengeteg töprengést okozott annak kigondolása, hogy mi legyen a két nagyobbik gyermekünkkel, amíg mi Gáborral a szülészeten leszünk. Szülésem estéjén azonban ezek a korábbi aggodalmak feleslegessé váltak; az események olyan gördülékenyen zajlottak és álltak össze kerek egésszé, ami pusztán emberi erõfeszítésekkel elképzelhetetlen lett volna: Alvó gyerekeinkhez egy kedves, velünk egy házban lakó fiatal lányt, Erikát hívtuk át vigyázónak, aki vállalta, hogy nálunk alszik és másnap is ott tud maradni, ha szükséges. Ennél kézenfekvõbb és megnyugtatóbb megoldást nem is találhattunk volna! Erika megérkezése után Gáborral elindultunk otthonról a kórházba. Mivel azonban ekkorra már igen gyakori és erõs fájásaim voltak, csak csigalassússággal, vánszorogva tudtam haladni a folyosón. Az elsõ tolófájás a házunk liftjében tört rám, a második pedig - amivel egyúttal Zita Renáta lányunk is a világra robbant - a kapualjban ért utol, miközben arra vártam, hogy Gábor a kocsival beálljon az épület elé. Amíg Gábor félperces távolléte alatt megszültem kisbabánkat, éppen két férfi érkezett társasházunk elé. Amint észrevették, hogy segítségre szorulok, egyikük azonnal, csodálnivaló gyakorlatiassággal cselekedett: betámogatott a fûtött lépcsõházba, hívta a mentõket és riasztotta a földszinten lakókat, hogy hozzanak gyorsan tiszta törölközõket, amibe bebugyolálhatjuk az újszülöttet, hogy meg ne fázzon. Istennek hála, az ijedségen kívül sem Zita babánknak, sem nekem nem esett semmi bajunk. A mentõ megérkezéséig a lépcsõházban álldogálva várakoztunk, majd a mentõorvosnõ ellátta újszülött kislányunkat. Ezután engem is megvizsgált. Miután mindkettõnket kielégítõ állapotban talált, elindultunk a kórház felé. A szülés viharos körülményeire való tekintettel a mentõsök a hozzánk legközelebb esõ Dél-pesti Jáhn Ferenc kórházba szállítottak minket. Itt mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket. Ami ezután következett, az viszont már kevésbé volt vidám: Zitus tõlem elkülönítve az intenzív osztályra, inkubátorba került megfigyelésre. Ebben a helyzetben azt volt a legnehezebb elfogadnom, hogy két napig, amíg Zita baba inkubátorban volt, szinte teljesen el Veled és Feléd 23

13 Vef153.qxd :49 Page 24 ÉLETÜNK, ÖRÖMEINK - INFORMÁCIÓK voltunk szakítva egymástól. Mindössze napi kétszer látogathattam meg õt néhány percre, és szoptatni sem szabadott ezen idõszak alatt. Istennek hála, miután Zitus kikerült az inkubátorból, végre napi négy alkalommal bemehettem hozzá, hogy megszoptassam õt. További négy kórházi napunk azután már zavartalan harmóniában telt. Utólag belegondolva abban is a Gondviselés kezét látom, hogy ebbe a közeli kórházba kerültünk a kislányommal. Így ugyanis esténként, Zita baba utolsó szoptatása után hazamehettem, és együtt lehettem a két nagyobbik gyermekünkkel, illetve módom volt segíteni a férjemnek a háztartási teendõk ellátásában is. Az is jólesõ érzéssel töltött el bennünket, hogy sok segítséget kaptunk rokonoktól, barátoktól is. Ki egy tálca süteményt sütött, ki a kocsiját adta kölcsön, ki azt ajánlotta fel, hogy vigyáz a két nagyobbik gyerekünkre szükség esetén, és olyan is akadt, aki lakásunk karácsony elõtti nagytakarításából vette ki a részét. Ezek voltak a legszebb ajándékok, amiket kaptunk! Összességében azt mondhatom, Zita babánk születésének, elsõ napjainak története az Úr gondviselésének kézzelfogható bizonyítéka. Azóta már több, mint egy hónap eltelt, de örömünk még mindig folyamatos. Két nagyobb gyermekünk kedvesen babusgatja kishúgát, mi pedig nap mint nap tapasztaljuk, hogy bár a nagycsalád több munkával, fáradsággal jár, de egyúttal a boldogság, a szeretet is megsokszorozódik. Hála legyen érte az Úrnak! Veled és Feléd 24 A Lakatos-család apraja-nagyja nevében: Jutka A KERESZTSÉGRE KÉSZÜLÕKET és a hívõket, akik visszaemlékeznek keresztségükre, a nagyböjti liturgia hangolja húsvét ünneplésére. Gyuri és Dia már régóta készül, hogy az idei húsvéton megkeresztelkedhessen - a katekumenátus lépcsõfokait járva. Hogy milyen változások történtek bennük a készület során? Elmondták a szentmisén (is). Dia: Mióta beléptem Isten házába, sok jó dolgot gyûjtöttem lélekben magamba. Azóta azt tapasztalom, hogy egy kicsit másként mûködik a világ számomra. Érzékenyebb lett a lelkiismeretem. Érzem Isten állandó jelenlétét. Rendszeressé vált életemben az imádság, a hálaadás. Azóta többször adakoztam a rászorulóknak. - Egy barátnõmnek segítettem megírni egy házi dolgozatot, és ehhez vittem el a hittankönyvet. Õ maga is meglepõdött, hogy menynyi igazság található benne, és a dolgozat nagy részét ebbõl írtuk meg. Gyuri: A legnagyobb változás az életemben a rendszeres imádkozás (reggel, este). Sokkal nyugodtabb és higgadtabb lettem. Nem beszélek csúnyán. Megváltoztak a fontossági sorrendek az életemben. Embertársaimmal szemben toleránsabb, megértõbb vagyok. Számomra kevésbé szimpatikus embereket igyekeztem elfogadni, rossz tulajdonságaikat félre rakva csak a jót nézni bennük. Vallásos témákban tudásomhoz mérten igyekszem felvilágosítani nem vallásos, de érdeklõdõ kollégáimat. Konfliktus helyzetben próbálom õket nyugtatni. Más szemmel nézek a körülöttem lévõ világra, még az állatokra, növényekre is, látom bennük a teremtés tökéletességét. TUDNIVALÓK LAKÁS SZENTELÉS, HÁZSZENTELÉS Vízkereszt tájékán szokták a katolikus családok kérni - évrõl-évre - a házszentelést Örömmel mentünk az idén is több helyre, hogy együtt imádkozzunk a család békéjéért, testi-lelki egészségéért hogy végezzünk egy kis "ördögûzést", behívjuk Jézust házunkba, életünkbe Természetesen évközben is lehet kérni, és nem is csak új lakásokba! Akik tehát kimaradtak és szeretnék, semmi akadálya PÉNTEK Hústilalom csak Nagyböjt péntekjein (és Hamvazószerdán) van. Az év többi péntekje is kötelezõ bûnbánati nap, csak akkor mi magunk válasszuk meg, hogy mivel mutatjuk meg Jézus iránti szeretetünket. Mert mi is a péntek "értelme"? Arra gondolunk, hogy Jézus pénteken adta szeretetének legnagyobb jelét, áldozta fel magát, adta életét értem, értünk. Pénteken válaszolok az Õ szeretetére. Én is szeretlek Jézusom. Ezért a mai napon irántad való szeretetbõl lemondok bizonyos dolgokról ("én is szenvedek"): étel, ital, finomabb falatok, kávé, cigaretta, TV és egyéb szórakozás, számítógép. Esetleg vállalom, hogy pénteken csak kenyér és víz vagy kinek mi az igazi áldozat?! Másik terület: a felebaráti szeretet gyakorlása! Meglátogatok egy beteget, elmegyek segíteni valakinek, vállalok egy kis "közmunkát" a templom és plébánia körül. Örömet szerzek Vagy több imádság: elimádkozom a keresztutat, részt veszek a péntek esti egy órás szentségimádáson, elvonulok legalább félórára és elmélkedem a szentírásból, stb Tehát a lényeg: ma ezt vállalom, ma ezt ajánlom fel - Jézus iránti szeretetbõl! Veled és Feléd 25

14 Vef153.qxd :50 Page 26 PLÉBÁNIÁNK FARSANGJA A gyermekek... Mint mindig, idén is a hitoktatók szervezésében megrendezésre került a gyermekfarsang. Telt ház volt, nagyon sok szülõ elhozta gyermekét. A programok változatosak voltak: kezdés elõtti közös éneklés, köszöntõ, baba-mama klub, jelmezbemutató, tombolázás, a hitoktatók mesejelenete, büfé, vadrózsa tánccsoport és közös tánc. Köszönet és hála mindazon szülõknek, segítõknek, közremûködõknek, akik szeretetteljes háttérmunkájukkal elõsegítették a farsang sikerét (díszítés, technika, büfé, takarítás, elrámolás ). Dicsõség és hála Uram, Neked! És este a felnõttek... Hála Urunknak a szép vidám estéért, hála testvéreinknek a sok-sok készületért, gyakorlásért, idõért, fáradságért, hála a zenészeknek, akik a talpalávalót húzták, a vidám jelenetek elõadóinak, a háttérszolgálatokat végzõknek és minden résztvevõnek... Hála a szentmiséért, amellyel indíthattunk, ily módon is Urunk kezébe téve szórakozásunkat, tudatosítva újra, hogy a vidámság közepette is keresztények vagyunk, és mivel keresztények vagyunk, vidámak vagyunk... Szép volt, jó volt, köszönjük! Pálné Lipák Emese hitoktató Veled és Feléd 26 Veled és Feléd 27