Varga Szabolcs ADALÉKOK A ZRÍNYI CSALÁD FELEMELKEDÉSÉHEZ A KARLOVICS-ÖRÖKSÉG

Átírás

1 Varga Szabolcs ADALÉKOK A ZRÍNYI CSALÁD FELEMELKEDÉSÉHEZ A KARLOVICS-ÖRÖKSÉG Bevezetés Az elmúlt években örvendetesen megszaporodtak a Zrínyiek történetével foglalkozó hazai és nemzetközi elsősorban horvát publikációk. A család emlékének ápolására mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a famíliához ezer szállal kötődő településeken, a ma Horvátországhoz tartozó Csáktornyán, valamint Szigetváron is. Az utóbbi helyen évtizedek óta a Zrínyi Miklós Várbaráti Kör a hagyományőrzés motorja, és erőfeszítéseiknek hála, mára a város teljesen magáénak érzi az évente megrendezésre kerülő Zrínyi-napokat. Az ő megtisztelő felkérésükre készült el ez a tanulmány is, amely a család karrierje kezdeti időszakának néhány kevésbé ismert mozzanatát kívánja bemutatni. A 19. századi történettudomány család iránti érdeklődését két esemény inspirálta: Sziget ostromának közelgő 300. évfordulója, valamint a Horvátország és a Magyar Királyság között ezen években ismételten kiújuló alkotmányjogi vita. Ezeknek köszönhetően születtek meg a Zrínyiek történelmének első feldolgozásai, 1 amelyek középpontjában a szigetvári hős állt, a család többi tagja ekkor még kevésbé került reflektorfénybe. 2 A későbbi évtizedekben a kör gyorsan bővült: foglalkoztak a család Mohács előtti történelmével, 3 a századfordulón pedig elkészült az a máig legalaposabbnak tekinthető monográfia, amelyben már a költő Zrínyi Miklós kapott nagyobb hangsúlyt. 4 Ekkortól datálható a súlypont eltolódása, ugyanis amíg ő a politika-, irodalom- és művelődéstörténet érdeklődésének köszönhetően a 20. század egyik legkutatottabb magyar történeti személyiségévé vált, 5 addig a dicső ős alakja megrekedt a millennium környékén rászabott szerepben. Továbbra is csupán a szigetvári hős maradt, 1 Nem számolom közéjük a család megrendelésére készülő 17. századi eredettörténeteket. Ezekre lásd: Bene Sándor: A Zrínyiek: egy családtörténet története. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor Hausner Gábor. Bp Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek. Pest, 1865.; Matija Mesić: Život Nikole Zrinjskoga sigetskoga junaka. Zagreb, Ivan Kukuljević Sakcinski: Zrin grad i njegovi gospodari. Zagreb, Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós I-V. Bp A teljesség igénye nélkül Klaniczay Tibor, R. Várkonyi Ágnes, Perjés Géza, Kovács Sándor Iván, Cennerné Wilhelmb Gizella, Bene Sándor és Hausner Gábor publikáltak rengeteg új kutatási eredményt az elmúlt évtizedekben.

2 elemzi. 12 Az újdonságok ellenére maradt még fehér folt a család történetében. Közülük az egyik és egész addigi életpályája ezen keresztül került megítélésre. 6 Ezen az sem változtatott, hogy időközben Barabás Samu összegyűjtötte a rá vonatkozó forrásanyagot, 7 előkerült Zrínyi tevékenységére néhány rossz fényt vető irat is, 8 ám az összképet még Benda Kálmán életrajza is csak kismértékben módosította. 9 A legújabb munkák közül némelyik összefoglalja az eddigi ismereteket, 10 esetleg Sziget történetébe ágyazva tárgyalja azokat, 11 vagy sokkal szélesebb horizonton, a család birodalmi arisztokráciában elfoglalt pozícióin keresztül a Mohács utáni időszak, amelyről máig Salamon Ferencnél olvashatunk a legrészletesebben. 13 A hallgatás némileg tudatos, hiszen olyan események is történtek ezekben az években, amelyek kevéssé illettek bele a Zrínyiről kialakított képbe. Közéjük tartozott az édesapa kétkulacsos játéka, amely során birtokai védelmében segítséget nyújtott a határmenti bégeknek. Ma már tudjuk, hogy ez korántsem volt kirívó a korban, ám a 19. századi romantikus történetírás toposzaiba sehogy sem illeszkedett. Bizonyos szempontból kivételesnek számít Hans Katzianer bukott főhadparancsnok megölése, ami már a kortársakat is rendkívül foglalkoztatta, így bővebben tárgyalták a Zrínyiről szóló átfogó munkák majd mindegyikében. Így az eseményt kiragadták a család felemelkedésének okai közül, és kevesebb figyelmet szenteltek az egyéb körülményeknek, például a rokoni kapcsolatoknak. Pedig legalább ennyire fontos volt a család felemelkedésében Zrínyi Miklós nagybátyja, Karlovics János politikai öröksége, akinek befolyása sokat segített a kritikus 1530-as években. 14 Hogy ez mégsem vált fontossá a későbbi történetírók számára, abban nagy szerepe 6 Erre példa Sebestyén Gyula: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Bp Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok I-II. k. (Monumenta Hungariae Historica I. Diplomataria XXIX XXX.) Bp Takáts Sándor: Vizsgálat Zrínyi Miklós ellen. Századok 39. (1905) Benda Kálmán: Zrínyi Miklós a szigetvári hős. In: Szigetvári emlékkönyv. Szerk. Rúzsás Lajos. Pécs, ; illetve külön kötetben is Uő: Zrínyi Miklós a szigetvári hős. (A Szigetvári Várbaráti Kör Kiskönyvtára 17.) Szigetvár, Bessenyei József: Szigetvári Zrínyi Miklós. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor Hausner Gábor. Bp Varga Szabolcs: A vár és mezőváros története 1526 és 1566 között. In: Szigetvár története. Tanulmányok a város múltjából. Szerk. Bősze Sándor Ravazdi László Szita László. Szigetvár, Pálffy Géza: Egy horvát magyar főúri család a Habsburg Monarchia nemzetek feletti arisztokráciájában. A Zrínyiek határon átívelő kapcsolatai. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor Hausner Gábor. Bp Fontos megemlíteni, hogy e témában példaértékű a magyar és horvát kutatók együttműködése. Bizonyíték erre az itt citált tanulmánykötet szintúgy, mint a 2009 októberében Zágrábban megrendezett tudományos konferencia, amelynek címe: Susreti dviju kultura obitelj Zrinski u hrvatskoj i maďarskoj povijesti. Ennek anyaga a közeljövőben fog napvilágot látni. 13 Salamon F.: Az első Zrínyiek i. m Üdítő kivétel, hogy újabban Ivan Jurković már felhívta a figyelmet a Karlovocs örökség jelentőségére a horvát szakirodalomban, és a fentebb említett zágrábi konferencián tartott előadásában. Ivan Jurković:

3 volt a költő Zrínyi Miklósnak, aki a római Torquatus és a szláv Gusich nemzetségnél fontosabbnak tartotta a gót leszármazás propagálását. 15 Így hiába került bele Marcus Forstall Stemmatographiájába a családi kapcsolat, 16 a 19. századi horvát történetírás is eliminálta ennek jelentőségét, mondván a Bribiri és Zrínyi grófok sosem szégyellték horvát eredetüket, sosem titkolták, mint a Korbáviai grófok, akik erőnek erejével a római Torquatusoktól akarták származtatni magukat a Zrínyiek sohasem voltak és nem is akartak mások lenni, mint hamísítatlan horvátok. 17 Pedig a Zrínyiek számára a Karlovics Jánostól örökölt jelentős szlavóniai birtokok, a stratégiai jelentőségű medvevári uradalom, a hozzá tartozó Lukavec és a Körös megyei rakonoki birtok jelentette az ugródeszkát, hogy a kivérzett horvát területekről biztonságosabb vidékre költözhessenek. Ezért mindenképp érdemes bemutatni Torquatus János pályáját, majd birtokainak kalandos sorsát egészen addig, amíg nem kerültek végleg a Zrínyiek kezébe. A Karlovicsok A Gusich nemzetségbe tartozó Korbáviai család a század fordulójától, Churiacus krbavai comes működésétől kezdve a középkori Horvátország egyik meghatározó dinasztiájának számított a Frangepánok mellett. 18 A család Zsigmond király idejében jutott fel először a csúcsra, amikor több tagja is udvari tisztséghez jutott. Budiszló nonai comes udvari lovag 1394-ben rövid ideig horvát bán 1403-ban az uralkodótól megkapta Novigrad castrumot Lika tartományban. 19 Nála is többre vitte János, aki királynéi ( ), majd királyi asztalnokmesterként ( ; ) és a Sárkányrend alapító tagjaként öregbítette a család hírnevét. Fia, György hosszú évekig országnagy volt, majd 1430-ban Nikola Stariji i Nikola Sigetski. In: Povijest obitelji Zrinski. Zbornik. ured. Zoran Ladić Đuro Vidmarović. Zagreb, Pálffy Gézának köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet. 15 Bene S.: A Zrínyiek i. m Marcus Forstall: A Zrínyi grófok hősi családjának története. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor Hausner Gábor. Bp Vjekoslav Klaić 1897-ben kelt kijelentését idézi Bene S.: A Zrínyiek i. m Vjekoslav Klaić: Rodoslovje knezova Krbavskih od plemena Gusić. Rad Jugoslavenske Akedemije znanosti i umjetnosti 134. Zagreb, A család pecsétjében egy alfa és egy omega, valamint egy saját testéből darabot szaggató hattyú volt látható. Haus- Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Ungarische Akten (UA) Fasc. 2. Nachtrag fol. 27. Johannes Lucius 17. századi történetíró szerint a hattyú valójában lúd, ami horvátul guška, és innen van a Gusich név. Idézi Bene S.: A Zrínyiek i. m Valójában több pecsétvariáció is létezett, melyek beazonosítása a 19. században is gondot okozott, hattyú és lúd egyaránt szerepelt az értelmezésekben. Korbáviai Karlovics Jánosnak egy koronázott hattyú szerepelt a pecsétjében. Ivan Bojničić: Der Adel von Kroatien und Slavonien. Nürnberg, Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Bp , 377., 491.

4 elnyerte a zólyomi ispán címet. 20 A legjelentősebb Karlovics azonban kétségkívül idősebb Budiszló unokája, a Gergely fiától származó Károly, aki királynéi pohárnokmester ( ), visegrádi várnagy ( ), a váci püspökség kormányzója (1407), főkincstartó ( ), a Sárkányrend tagja (1408), horvát bán ( ) és az udvari törvényszékeken állandó bírótárs volt. 21 Pályája jól mutatja, hogy a középkor folyamán a horvát arisztokrácia szervesen beletartozott a magyar nemesség soraiba, és csupán az uralkodói akaraton múlt, hogy szerepet kapjanak a királyi tanácsban és így az ország irányításában. 22 Zsigmond halála után a család udvari karrierje megszakadt. Ebben a dinasztia eddig sikeres ágainak a kihalása is szerepet játszott. A 15. század közepére csupán egy addig kisebb jelentőségű, Páltól ( 1432 előtt) származó ág maradt porondon, 23 akik Cillei Ulrikkal szövetkeztek céljaik elérésére. 24 Rájuk várt a családi birtokok egybentartása és megőrzése, miközben egy minden addiginál fenyegetőbb ellenség tűnt fel a határon. A horvát végvidéken Bosznia eleste után már 1460-as években megkezdődött az állandó háborúskodás, amelynek borzalmait a szűken vett Magyar Királyság lakói csak jó egy emberöltővel később tapasztalták meg. A Kelet-Horvátországot érő csapások leginkább a Korbáviai család kezében lévő korbáviai és likai birtokokat pusztították. Ezekben az években Pál fiai közül Tamást ( 1461 körül) és Károlyt ( 1453 körül) ismerjük, 25 míg a családi fészeknek a krbavai Komić vára 26 számított. Tamás ekkor már nem vett részt az ügyek intézésében, sőt, 1461-ben immár csak a következő generáció férfitagjai voltak életben. Tamás utódai, János és Gergely 27 közül az előbbi lehetett a dinasztia vezetője Mátyás trónra 20 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája II. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Bp Uo. 22 Tehát nem beszélhetünk külön horvát vagy magyar nemességről, a királyi udvarok nemzetközisége eleve lehetetlenné teszi ezt. Ezért a nemesi társadalomtörténet kutatásában a horvát történettudománynak szakítania kell a mai államhatárok visszavetítésétől, mert e nélkül lehetetlen érzékeltetni a folyamatokat. A horvát történetírás újabb eredményeiről lásd Varga Szabolcs: A századi horvát történelem kutatásának új irányairól ( ). Századok 139 (2005: 4) Igaz, ő is a horvát báni tisztségig vitte, amelyet 1410-ben töltött be. V. Klaić: Rodoslovje i. m. 192., 208. Georgius Fejer: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis X/5. Pest, , 263. Az Engel-féle archontológiából hiányzik Pál horvát báni tisztsége augusztusában az a hír járta, hogy a Cilleiek és a Korbáviaiak Zadar ellen szervezkednek. Teke Zsuzsa: Az itáliai államok és Mátyás. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Bp Engel P.: Magyarország I. i. m Már a 14. században építettek kápolnát a várban, ami a rezidencia jellegét erősíti. Zorislav Horvat: Kapele u burgovima stoljeću u kontinentalnoj Hrvatskoj. Prostor 7 (1999: 2) 183. A néphagyomány még a 19. században is azt tartotta, hogy az akkor már romhalmaz valamikor Karlovics kastélya volt. Vjekoslav Klaić: Ban Ivan Karlović. In: Pripovijesti iz hrvatske povijesti III. dio. Zagreb Korbáviai Gergely kezében volt 1461-ben a Zólyom vármegyei Lipcse, amelyet talán még Zsigmond idejében szerzett meg a család valamely tagja. Ekkor azonban Mátyás elvette tőle, és a következő évben már királyi

5 lépésének idején. Erre utalnak családi kapcsolatai, hiszen házassága révén sikerült a Karlovicsoknak visszakapaszkodniuk a magyar arisztokrácia legfelső köreibe. Felesége ugyanis az az Újlaki Katalin volt, akinek Fruzsina nevű húga Garai Jóbhoz ment feleségül, és házassággal János megszerezte Pozsegaújvár castrum felét. 28 A Garai-Újlaki rokonság indíthatta arra, hogy határozottan fellépjen a Hunyadi (I.) Mátyás által kinevezett Spirancsics Pál horvát bán 29 ellen, amikor az elfoglalta a Klisszához közeli Osztrovica várát 1460-ban. 30 Sőt, a Korbáviaiak ez évben Tomasevics István bosnyák királlyal is szövetségre léptek Spirancsics ellenében. 31 Velence és Mátyás közeledése miatt azonban a regionális politikai játszmák érvényüket vesztették, és a család elvesztette támogatóit. Ráadásul 1460-ban a krbavai püspökség és káptalan a védettebb Modrusba költözött át, ezzel pedig kikerült a Korbáviaiak fennhatósága alól. Ezt jelzi Frangepán Márton pártfogoltjának, Miklósnak 32 a püspöki kinevezése is, amit Korbáviai János már nem tűrt el, és rövid időre fogságba vetette a humanista főpapot. 33 A család kritikus helyzetbe került az 1460-as évek elejére. Mátyással a bánnak való ellenszegülés, a pápai udvarral Miklós püspök miatt romlott meg a kapcsolatuk, 1463-ban pedig pusztító támadás érte a család törzsbirtokait, amikor az oszmán csapatok Zenggig törtek előre. Ezért a Korbáviaiaknak sürgősen segítséget kellett szerezniük, és továbbra is egyedül Velencében bízhattak. Mivel a városállam érdekelt volt dalmáciai birtokainak védelmében, valamint Mátyás befolyásának korlátozásában, 34 ezért a Frangepánokhoz hasonlóan a Korbáviaiakat is támogatták. 35 Ez azonban ismételten kiváltotta a király haragját, aki rossz szemmel nézte az itáliai orientációt. 36 Ezért az uralkodó először Spirancsics özvegyének az várnagyok álltak az élén. MOL DL Horváth Richárdnak köszönöm, hogy a kéziratos gyűjtésében található adatot felhasználhattam. 28 MOL DL Szintén Horváth Richárd gyűjtéséből származó adat febr máj. 23. előtt. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp B. Grgin: Počeci rasapa i. m. 88. A vár eredetileg a Cilleieké volt, Ulrik halála után Frangepán István és Korbáviai Gergely is szemet vetett rá. Utóbbi 1457-ben el akarta foglalni, de az nem világos, hogy vajon ekkor került-e a család kezébe. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m liga inter regem Bosne, ducem Stephanum et magnificos comites Corbaviae V. Klaić: Rodoslovje i. m Nicolaus Machiensis de Chathero. Életére Fraknói Vilmos: Miklós modrusi püspök élete, munkái és könyvtára. Magyar Könyvszemle 1897/ Elfogatására Ante Gulin: Krbavsko-modruški kaptol prije i poslije krbavske bitke. In: In: Krbavska bitka i njezine posljedice. Uredio Dragutin Pavličević. Zagreb, Még II. Piusznak is közben kellett járnia a kiszabadulás érdekében. V. Klaić: Rodoslovje i. m ben a Habsburgokhoz való közeledés lehűtötte Velence Mátyás iránt táplált feltétlen bizalmát. Ennek első jeleként a bánt már 1463 nyarán védnöksége alá fogadta a Signoria. Teke Zs.: Az itáliai államok i. m Valószínűleg a velencei segítséggel összefüggésben alkották meg a család új eredettörténetét, és hivatkoztak ezentúl Kurjakovics és Gusics helyett a római Torquatus leszármazásra. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m ban már megparancsolta Korbáviai Jánosnak, hogy Georgius de Flore jogtalanul elvett Jagodne birtokát azonnal adja vissza jogos tulajdonosának. V. Klaić: Rodoslovje i. m. 212.

6 elképzeléseit hiúsította meg, aki a kezében levő Knin és Klissza várakat felkínálta Velencének, ám az nem akart nyílt háborúba bonyolódni a magyar uralkodóval, és szó nélkül hagyta, hogy Mátyás megszállja a stratégiailag jelentős erődítményeket. 37 A konfliktus ben tetőzött, amikor a Korbáviaiak különböző hadiszereket kaptak az adriai városállamtól, 38 miután ez év márciusában az oszmán csapatok felégették Likát és Krbavát. 39 Mátyás ekkor nyílt háborúba kezdett a Frangepánokkal, elfoglalta Zengget, Krupát, és a következő évben Magyar Balázs vezetésével megvetette a zenggi kapitányság alapjait. 40 A hadjárattól okkal félhettek a Korbáviaiak is, ám viszonylag olcsón megúszták. Csupán Pocsitelj várukba került királyi várnagy, amelyet az erősség stratégiai fekvése indokolt is, hiszen ez biztosította Raguza és a Magyar Királyság szárazföldi kapcsolatát. 41 Mátyás enyhe fellépésében az is szerepet játszhatott, hogy a család élén ekkor már nem Tamás fiai, 42 hanem testvérének, Károlynak a leszármazottai álltak. Pál fia Károlyról kevés adatunk van, annyit tudunk róla, hogy 1413-ban elvette feleségül Nelepici (Nelepčić) János cetinai ispán lányát, Margitot, 43 és hozományul megkapta az odorjei kerülethez tartozó Zvonigrad castrumot, amely 1522-ben bekövetkezett elfoglalásáig a család kezében maradt. 44 Házasságából két fiú és egy lány érte meg a felnőttkort, Pálról ( 1469) és Károlyról ( 1493), valamint Ilonáról (1460k. 1504) 45 szólnak a korabeli források. Rájuk szállt a családi rezidenciának számító Komić kastélya is, amely 1462-ben már bizonyosan az ekkorra elhalálozott Károly fiaié volt. 46 Róluk szintén keveset tudunk, Károly csupán 1460-ban tűnt 37 Teke Zs.: Az itáliai államok i. m Thallóczy Lajos Barabás Samu: Codex diplomaticus comitum de Frangepanibus./ A Frangepán család oklevéltára második kötet , hamis oklevelek (Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria XXXVIII. / Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak. 38.) Bp CIV. okl. 39 Marko Perojević: Petar Kružić. Kapetan i knez grada Klisa. Zagreb, Borislav Grgin: Senj i Vinodol kralja Matijaša Korvina Frankapana i Venecije ( ) In: Radovi Zavod za hrvatsku povijest filozofskog fakulteta sveučilišta u Zagrebu, 28 (1995) Varga Szabolcs: Szlavónia berendezkedése a késő középkor és kora újkor határán. ( ) Kéziratos PhD értekezés. Pécs, Gergely neve 1457-ben tűnt el a forrásokból, Jánost pedig akkor említik utoljára, amikor 1469-ben török fogságba esett, ahonnan Zrínyi Péter igyekezett kiváltani háromszáz forintért. B. Grgin: Počeci rasapa i. m. 94. Özvegye Katalin nem házasodott újra ben még a Körös vármegyében álló Atyina castellumban élt. Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története Az oklevéltárat szerkesztette: Horváth Sándor (Monumenta Hungariae Historica Diplomataria XL. / Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak 40.) Bp LXXXI. okl. 43 A 17. századi Stemmatographia tévesen őket említi, mint Karlovics János szülei. Forstallt a Károly név téveszthette meg, hiszen apa és nagyapa ugyanezt viselte. M. Forstall: A Zrínyi grófok i. m Engel P.: Magyarország I. i. m I. Kukuljević: Zrin grad i. m Vjekoslav Klaić nem említi Ilonát a családról írt munkájában. Keveset tudunk róla, a Körös megyében komoly befolyással bíró Kasztellánfi Györgyhöz ment férjhez1480 körül, és 1504-ben, legalább 44 évesen szülte meg utolsó, hetedik gyermekét. Pavao Maček Ivan Jurković: Rodoslov plemića i baruna Kaštelanovića od Svetog Duha (od 14. do 17. stoljeća). Slavonski Brod, Milan Kruhek: Topografija krbavske spomeničke baštine. In: Krbavska bitka i. m. 113.

7 fel először a forrásokban. 47 Az mindenesetre valószínű, hogy mivel a zadari kerületben is voltak birtokaik, így a várossal komoly konfliktusaik voltak ben meghalt Pál, ekkortól kezdve Károly egyedül irányította a család ügyeit. 49 Róla szintúgy sporadikus ismereteinek vannak, és ezek többsége csupán élete utolsó éveibe enged bepillantást. 50 Családi viszonyairól annyi jelenthető ki bizonyosan, hogy Dorottya nevű feleségétől két gyermeke, Ilona és János született. Mátyás hadjárata után visszatért annak hűségére, és az uralkodó már rá is épített határvédelmi rendszerének reformja során. Azon horvát nagybirtokosok közé tartozott, akiknek évente nyolc forint zsoldot ajánlott azért, ha egész évben fegyverben tartják a katonáikat, és a pénzügyi támogatásért cserében felhasználhatta őket a saját céljaira a bánok irányítása alatt. 51 Befolyása a Mátyás halála utáni trónharcokban is megmaradt, a Miksa és Ulászló között kötött pozsonyi békeszerződés márc. 7-én kelt ratifikációját Egervári László bán és Frangepán János Bernát, Miklós és Mihály után ő írta alá, míg a Blagayak és Zrínyiek utána következtek. 52 Korbáviai Károly az oszmán támadások elleni harcokból is kivette a részét, július 8-án Udbina tágas mezején érte a katonahalál, 53 így fiára maradt a család irányítása. A Korbáviaiak utolsó és egyben kétségkívül leghíresebb tagja János volt, ennek ellenére kevés munka foglalkozott pályafutásával. Csupán Vjekoslav Klaić írt róla egy tanulmányt a 19. század végén, 54 valamint Ante Gulin foglalta össze egy népszerűsítő cikkben az ismert adatokat. 55 Az iránta tapasztalt érdektelenség érdekes, hiszen személye beleivódott a népi emlékezetbe, alakja köré meséket szőttek a későbbi évszázadok. 56 A nemzeti romantikus horvát történetírás számára is érdekes lehetett volna, hiszen úgy emelkedett a báni tisztségbe, hogy korábban nem voltak magyarországi birtokai és nem tartozott az udvari arisztokrácia tagjai közé. Ízig-vérig horvátnak tartotta magát, akiről a kortársak fontosnak tartották 47 V. Klaić: Rodoslovje i. m B. Grgin: Počeci rasapa i. m V. Klaić: Rodoslovje i. m Matije Mesić: Hrvati na izmaku srednjega vijeka. Izabrane rasprave. (Bibliotheca Croatica Slavonica, Sirmiensia et Baranyensia Knj. 1.) Slavonski Brod, Kubinyi András: Hadszervezet a késő középkori Magyarországon. In: Nagy képes Millenniumi hadtörténet év a hadak útján. Bp Az oklelevet kiadta Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen, Előtte azonban az a hír járta, hogy Frangepán Angelo és Korbáviai Károly megegyezett a törökökkel. Ferdo Šišić: Rukomet spomenika o hercegu Ivinišu Korvinu i o borbama Hrvata s Turcima ( ) Starine XXXVIII. (1937) V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 55 Ante Gulin: Ivan Karlović krbavski. In: Istra 17. br. 4. Pula, Még a 19. században is több horvát népénekben szerepelt és az adriai szigetvilág népeinél is feltűnik, mint aki testvérével Elenával az élet vizében él. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 139.

8 feljegyezni, hogy in hoc laborat, quomodo lingua hungaricalis ne duraret in partibus Croaticis. 57 Mindezek miatt érdemes az életrajz alaposabb feltárása. 58 Korbáviai Karlovics a forrásokban gyakran Torquatus János fiatal éveiről semmit nem tudunk. Első oklevelét apjával közösen 1492-ben állította ki. 59 Ez alapján a születését az 1470-es évek közepére tehetjük. Apja halálakor még fiatal éveiben járhatott, ugyanis különböző birtokügyekben anyjával közösen említik a források, Ilona húga pedig ekkor még bizonyosan kiskorú volt. Csak anyja halálakor, valamikor 1499 után lett a családi birtokok teljhatalmú ura, 60 és ebben az évben a Frangepánok már vele szövetkeztek Zengg visszavételére, igaz, a terv végül megbukott. 61 A két família egymásrautaltsága nem véletlen, hiszen a Mátyás által folyósított összegek 1490 után elapadtak, az udbinai vereség után pedig együtt álltak velencei zsoldba. 62 A következő adatunk 1502-ből származik, amikor a fiatal gróf a török által ostromolt Unach várát mentette fel, és adta át Corvin Jánosnak. 63 Az év jelentős dátum Korbáviai szempontjából. Corvin halálával a térség legerősebb politikai tényezője esett ki a mindennapi hatalmi harcokból, így az addig másodvonalba szorult klikkek szabadabban szervezkedhettek. Főhősünk magas presztízsét jelzi, hogy az országgyűlésen elfogadott határvédelmi tervezet kétszáz lovasára kétezer forint zsoldot ajánlott, és ezzel a legjelentősebb, állami pénzzel megtámogatott magánföldesúri kontingenssel rendelkezett a horvát végeken. A második legerősebb Frangepán Bernát száz lovasra kapott ígéretet, a Blagayak ötven, illetve Zrínyi Miklós huszonöt lovasa pedig eltörpül a Korbáviaiak ereje mögött. 64 A következő években sajnos ismét nyoma veszett, és csak öt évvel később bukkan fel újra a forrásokban, igaz, ekkor egyből az események kellős közepében találjuk. Az évi házassági szerződés 57 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. In: A magyar nemzet története IV. szerkesztette: Szilágyi Sándor. Bp lj. 58 A korszakkal foglalkozó horvát szakirodalomban bőségesen találunk rá utalást. Ezek közül a Jagelló-korra legfontosabb: M. Mesić: Hrvati na izmaku i. m. A Mohács utáni időszakra Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata. Od najstarijih vremena do svršetka XIX stoljeća. Knjiga peta. Četvrto doba: vladanje kraljeva iz porodice Habsburga ( ) Zagreb, Laszowski Emilij: Pečat Petra i Jurja knezova Krbavskih. Vjestnik kr. hrvasko-slavonsko-dalmatinskog zemaljskog arkiva II (1900) V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m Pálosfalvi Tamás: Bajnai Both András és a szlavón bánság. Szlavónia, Európa és a törökök, In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor Rácz György. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 40.) Budapest, lj. 62 Uo Borsa Iván: A Somogy megyei levéltár Mohács előtti oklevelei. In: Somogy Megye Múltjából 14. Kaposvár, Thallóczy L. Horváth S.: Jajca oklt. CXV. okl.

9 A Zrínyi-Korbáviai viszony kezdetei még a 14. századra nyúlnak vissza, 65 de igazán szorossá 1509-ben vált, amikor Zrínyi Miklós és Korbáviai János kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. Ennek lényege, hogy utód nélküli elhalálozás esetén a másik fél örökli az összes birtokot, alapját pedig Zrínyi Miklós és Korbáviai Ilona ezidőtájt bekövetkezett házassága képezte. Az oklevél jól ismert a szakirodalomban, 66 több átiratban ránk maradt, és kiadásra is került. 67 Mivel ez a szerződés volt a Zrínyiek felemelkedésének záloga, ezért érdemes részletesebben elemezni, főleg, hogy az eddigi szakirodalom adós maradt az indítékok, motivációk feltárásával. Két kérdésre kell válaszolnunk a szerződéssel kapcsolatban: miért jött létre, és miért ekkor döntöttek így a felek. Az első kérdésre az tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak, amit már a 17. századi Stemmatographia is hangsúlyoz: utolsó sarja e törzsnek. Ennek azonban a menny nem adott fiusarjat utódul, volt ugyan egy, de korán elorozta a sír, gyerekifjan. 68 A szöveg egy özvegyember képét festi elénk, akinek esélye sincsen már az utódra, de ez nem felel meg a valóságnak. Korbáviai János ekkor a harmincas éveiben járhatott, és egyáltalán nem tűnt megrögzött agglegénynek, éppen ekkor jártak olyan hírek, hogy talán elveszi Both András egyik unokahúgát. 69 Bár a frigyből nem lett semmi, mégis megállapíthatjuk, hogy más okot kell keresnünk a szerződés mögött. Az február 20-án Zrín várában kelt szerződés szövegéből kiderül, hogy nem két egyenrangú partner között jött létre. Ahogy arra már Salamon Ferenc is rámutatott, a Zrínyiek ekkor csak a helyi arisztokrácia másodvonalához tartoztak, míg a Karlovicsok a Frangepánok mellett a legjelentősebb dinasztiának számítottak. Uradalmaik a Frangepánokétól délre Likában egészen Kninig elnyúltak. Az oklevél összesen 21 várat sorolt fel János birtokaként, ami még akkor is jelentős, ha ezek közül többre nincsen más forrásunk, tehát nem lehettek igazán jelentősek. Korbáviában az övé volt a családi fészek, Komić mellett Udbina és az ettől északnyugatra fekvő Podlapčec, Likában Pocsitelj, 70 Bjelaj, 71 Lovinac, Barlete, Slivnik, Novaki, Novigrad, Hothwsa és Odria kerületben pedig Gradec, Lokavec, Zvonigrad, Mutnica, 72 Zthermecky, Grahovec, végül Knin megyében részben Obrovác, 73 Zelengrad, 65 Korbáviai Tamás felesége Zrínyi György lánya, Erzsébet volt valamikor 1362 után. Salamon F.: Az első Zrínyiek i. m Uo Én az 1534-ben kelt átiratot MOL DL 33994, valamint ennek kiadását használtam. Ivan Kukuljević Sakcinski: Dogadjaji Medvedgrada. In: Arkiv za povjestnicu Jugoslavensku III. Zagreb, XXXII. okl. 68 M. Forstall: A Zrínyi grófok i. m Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m Valószínűleg Corvin halálával került vissza János kezébe. Varga Sz.: Szlavónia a késő középkor i. m Ezt Corvin özvegyének a kezéből szerezte meg Karlovics. MOL DF Horváth Richárd gyűjtése. 72 Corvin halála után szerezte meg Török Imre, majd tőle erőszakkal került Karlovics kezébe. Varga Sz.: Szlavónia a késő középkor i. m. 293.

10 Klucsevec, Waicha, Bagh és Oresje. Ezzel szemben Zrínyi kezében volt Zrin mellett Pedalj, Brodszki, Jamniczki és Gvozdanszko castrum, valamint Prekoverszka, Lesznica és Pasztusa kastély Zágráb megyében az Una mentén. Ezek a birtokok még akkor sem voltak egyensúlyban, ha tudjuk, hogy védettebb helyen feküdtek és így kevésbé érte őket pusztítás. A kérdőjelek ezzel inkább csak sokasodtak, mert nincs magyarázat arra, hogy Karlovicsnak milyen érdeke fűződött a szerződés megkötéséhez. A kételyeinket tovább növeli az a tény, hogy Zrínyi komoly előnnyel bírt e tekintetben, hiszen már házas volt, sőt bár erről az oklevél nem szól, János és Miklós nevű fiai is világra jöttek. Tehát a szerződés aláírásának pillanatában vajmi kevés esély volt a Zrínyi birtokok megszerzésére, és János csak veszíthetett ezzel az egyezséggel. Ezen a megállapításon csak tompít a szerződés szövege, amely valójában Korbáviai János és Ilona, valamint Zrínyi Miklós között jött létre, azaz a Korbáviaiak birtokjoga János halálával valójában Ilonára szállt, és csak az ő elhunytával került Zrínyihez, ám fordított esetben Miklós javait Ilona és János egyaránt örökölte. Miért jött tehát létre a szerződés? Az bizonyos, hogy nem egy hosszútávon jónak tűnő befektetésről volt szó, hiszen János nem tett le a házasságról, Miklósék pedig már ekkor bebiztosították a család jövőjét. A szöveg alapján azt kívánták elkerülni, hogy egy esetleges elhalálozás miatt idegen kézbe kerüljenek a birtokok, ettől pedig utód hiánya miatt csak Korbáviainak kellett tartania. 74 A szerződés tehát János váratlan halála esetén a nőági örökösödést biztosította, de vajon mitől kellett tartania a fiatal grófnak? Erre a szerződés kelte szolgálhat magyarázatul, ezért járjuk körbe Horvátország korabeli eseményeit. Horvátországban és Szlavóniában Corvin halálától kezdve eluralkodott az anarchia, Both András báni kinevezése, majd a leváltása utáni lázadása teljesen felbolydította a délvidéki tartományokat. 75 Az egyik oldalon Perényi Imre nádor állt, aki személyes okokból akarta Bothot lehetetlen helyzetbe hozni, és e játszmában Kanizsai György és Ernuszt János bánokat használta fel, akiket sereggel küldött a bán leverésére. Az ellenfél Both András volt, aki 1508 telét Bihácsban, Zenggben és Otocsácban töltötte, és innen készült fegyverrel visszavenni Szlavóniát. Ebben a kiélezett helyzetben mindkét fél megpróbált pártot kovácsolni magának, és elsők között Karlovics Jánost igyekeztek maguk mellé állítani. Kanizsai 1509 elején kérte meg Perényit, hogy vegye fel a kapcsolatot a horvát 73 A szövegben Odrovec szerepel. 74 Quod ipsi ob respectum fraterne dilectionis et amoris illiusque consangvinitatis et affinitatis qua inter se coniuncti et confederati forent, nolentes etiam quod bona iuraque ipsorum possessionaria si temporum in successu partium alteram sine heredum solacio ex his vita migrare contingat in manus alienas et externas devolverentur et condescenderent, talem inter se perpetue et irrevocabiliter duraturam fecissent dispositionem et contractum. I. Kukuljević: Dogadjaji Medvedgrada i. m. XXXII. okl. 75 Bajnai Both András bánságára legteljesebben lásd Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. A továbbiakban e tanulmány alapján foglalom össze az eseményeket.