A magyar gazdaság alapvető problémái a szakirodalom tükrében

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A magyar gazdaság alapvető problémái a szakirodalom tükrében"

Átírás

1 Valóság, LI. évf., 12. sz., december, o. SZAKOLCZAI GYÖRGY NAPLÓ ÉS KRITIKA A magyar gazdaság alapvető problémái a szakirodalom tükrében A közelmúltban négy fontos könyv is jelent meg a magyar gazdaság alapvető problémáiról, kettő az Akadémiai Kiadó, egy a CEU Press, és egy a HVG Kiadó gondozásában, kettő angol és kettő magyar nyelven, Benczes István (2008), Győrffy Dóra (2007) és Mihályi Péter (2008) könyvei, valamint a Muraközy László (2007) által szerkesztett tanulmánykötet. E sorok írója mind a négyről írt recenziót a szaksajtóban, ezek az Acta Oeconomica, a Közgazdasági Szemle és Pénzügyi Szemle folyóiratokban, valamint az ÁVF Tudományos Közlemények időszaki kiadványban jelentek meg (Szakolczai 2008a, 2008b, 2008c, 2008d, 2000e, 20008f). Ez a négy könyv szorosan összefügg, egy témát tárgyal, ez a téma, a magyar gazdaság alapvető problémái és a problémák megoldásának lehetséges útja, közvetlenül érint mindannnyiunkat, sőt ez a négy könyv együtt tekinthető a hazai közgazdaságtudomány jelenlegi álláspontjának ezekről a kérdésekről. Ezért indokolt ismertetni ezt a négy könyvet ebben a folyóiratban is, nemcsak a közgazdasági szaksajtóban, és egyben vitába szállni a szerzőknek a problémák megoldására vonatkozó javaslataival, amennyiben és ahol ezek vitathatók. Az általános felfogás szerint a költségvetési hiány a központi kérdés, és a közgazdászok körében általános bár távolról sem mindenki által elfogadott az a vélemény, hogy a megoldás a jóléti kiadások visszafogása, a jóléti állam leépítése. E felfogást képviseli az itt tárgyalt négy könyv több szerzője is. Nem értek egyet ezzel a nézettel. Egyrészt úgy vélem, hogy a költségvetési hiány más, még alapvetőbb problémáknak, elsősorban a foglalkoztatás alacsony szintjének a következménye, másrészt pedig, hogy a nemzetközi folyó fizetési mérleg hiánya és a megtakarítás alacsony szintje éppen olyan súlyos, ha ugyan nem még súlyosabb probléma, mint a költségvetés hiánya. Ezek a meggondolások azonban túlmutatnak ezen a cikken, és e cikk keretei között el kell fogadnunk azt a kiinduló tételt, hogy a költségvetés hiánya a legfontosabb akut probléma, ami ebben a formában igaz. Ha tehát elfogadjuk, hogy a költségvetés hiánya a legfontosabb akut probléma, akkor az a központi kérdés, hogy mi erre a megoldás. Amint már leírtuk, az általános bár távolról sem mindenki által elfogadott vélemény szerint a jóléti kiadások visszafogása, a jóléti állam leépítése. Az itt bemutatott könyvek e cikken belüli logikai sorrendje, sodrása arra utal azonban, hogy nem ez az egyetlen, szükségszerű és elkerülhetetlen megoldás, hanem, még ha feltétlenül szükség van is a jóléti rendszer reformjára, minden országnak a saját történelmi hagyományai által meghatározott utat kell követnie, nekünk is, és ezért nálunk a jóléti kiadások radikális csökkentése nem helyeselhető, sőt nem is valósítható meg. Ezt a kijelentést egyértelműen megerősítik a legutóbbi két év eseményei. Ennek előrebocsátása után tárgyaljuk ezt a négy könyvet, mintegy a hazai közgazdaságtudomány jelenlegi álláspontját ezekről a kérdésekről, és vitatjuk az ezekben kifejtetteket, ahol ez indokoltnak látszik. (A Muraközy László által szerkesztett tanulmánykötet) Ezt a cikket célszerű a Muraközy (2008) által szerkesztett kötet ismertetésével kezdeni. Ez adja meg a legjobban a helyzet és a vélemények áttekintését, a többi könyv viszont jobban utal a lehetséges megoldásra. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a kötet egy 2007 márciusában a Debreceni Egyetemen megtartott konferencia hat előadásának véglegesített változatát közli, akkor talán még időrendben is ez az első. A hat szerző az előadások, illetve most már tanulmányok közlésének sorrendjében 1

2 Antal László, Muraközy László, Győrffy Dóra, Török Ádám, Bokros Lajos és Csaba László. A bevezető és összefoglaló tanulmányt Muraközy László írta. E könyvről e sorok írója két recenziót is írt a szaksajtóban (Szakolczai 2008b. 2008c). Muraközy László már bevezető tanulmánya első bekezdésében félreérthetetlenül leírja a problémát és a kötet célját. Magyarországon már nemcsak a szakemberek jelentős része, de a szélesebb közvélemény számára is egyre világosabbá vált, hogy a kilencvenes években a térségben még élenjáró Magyarország nemhogy felzárkózna a fejlett Európához, de immár a sorstársak között is egyre inkább sereghajtó. Lassuló gazdasági növekedés, ikerdeficittel párosuló állandósult államháztartási deficit, magas államháztartási centralizáció, a nagy elosztási rendszerek működési zavarai és finanszírozási problémái, emelkedő államadósság, növekvő kiábrándultság, az euró átvételének távolodása, a belső és külső bizalom szertefoszlása, mindmind súlyos és tartós problémákra utalnak, amit nem lehet már egy-egy véletlennek vagy rossz gazdaságpolitikai döntésnek tulajdonítani. A felszínen ezek mindig egy-egy konkrét, egyedi problémának tűnnek [ ]. Az igazi okok, problémák mélyebben vannak, amelyekkel ritkábban próbálunk szembenézni. Fecseg a felszín, hallgat a mély de jó lenne szóra bírni. (9. o.) Ez a József Attila idézet a könyv címe is, és ez a bekezdés írja le a magyar gazdaság és mindannyiunk problémáinak lényegét. Muraközy bevezető tanulmánya azonban nemcsak a problémát veti fel ilyen élesen, hanem véleményünk szerint a válasz lényegére is rámutat. Egyre inkább látható, tudható írja, hogy a gazdaságpolitika önmagában nem érthető meg, nem magyarázható. Különösen a magyar nem. A tanulmányok ezért valójában túllépnek a gazdaságpolitikai közelítésen, a mögöttes mélyebb elméleti, társadalmi és történelmi összefüggésekre koncentrálnak. Közös a tanulmányokban az is, hogy a gazdasági folyamatokon túl politikai, társadalmi és történeti öszszefüggéseket is bevonnak a elemzésbe. [ ] Ez a kötet ott kezdődik, ahol a gazdaságpolitika általában végződik. (Kiemelés tőlem, Sz. Gy.) Antal László, a magyar közgazdaságtudomány közülünk nemrég végleg eltávozott kiemelkedő alakja, akinek a gazdasági mechanizmus évi reformjának előkészítése óta nagy vagy akár meghatározó szerepe volt a magyar közgazdasági közgondolkozás kialakításában, tanulmánya elején ugyancsak csalódásairól számol be. E cikk általános gondolatmenete szempontjából a következő megállapítása látszik a legfontosabbnak: Az újraelosztás drasztikus csökkentése aligha szabadíthat fel jelentős növekedési energiát azokban az országokban, ahol kemény hagyományai vannak a kiterjedt jóléti rendszernek. Ebben a körben így nálunk is nagy ellenállásba ütközik a jóléti kiadások expanziójának nemcsak markáns csökkentése, de akár csak növekedésük megfékezése és arányuk stabilizálása a demográfiai struktúra épp most napirenden lévő radikális eltolódása mellett. ( o.) Ezt az követi, hogy meghatározó módon az adott ország történeti-kulturális hagyományai határozzák meg a redisztribúció mértékét (63. o.). Véleményünk szerint ez adja a probléma megoldásának egyik kulcsát. Amint a legutóbbi évek tapasztalatai mutatják, az újraelosztás és a központi eszközökből finanszírozott jóléti szolgáltatások jelentős mértékű csökkentése politikailag megvalósíthatatlan, és ezért a kiutat csak ebből a tényből kiindulva kereshetjük. Muraközy László tanulmányának kiindulópontja, akárcsak Antal Lászlóé, a mélységes csalódottság, de ő más következtetésekre jut. Amint írja, nem lebecsülve a deficit jelentőségét, én a kiadásokat érzem a központi problémának (82. o.), vagyis Muraközy a megoldást a kiadások, elsősorban a jóléti kiadások radikális csökkentése útján keresi. Ezt a tézisszerű megállapítást számokkal is alátámasztja, és úgy érvel, hogy számai alapján bizonyítható az állam hihetetlen mértékű kiterjedése (88. o.). Érvelésének helyességét a magam részéről vitatom (Szakolczai 2008b: ), de e részletek csak közgazdasági szakcikkekben tárgyalhatók. Ami viszont ebbe a cikkbe tartozik, az az, hogy, az 1990 utáni kormányok tevékenységét értékelve, azt írja, hogy a ténylegesen követett politika nem volt kielégítő. Ennél lényegesen keményebb, sokszorosan bonyolultabb lépés lett volna az elmúlt szocializmus sokak 2

3 számára egyik legnagyobb értékét jelentő jóléti rendszereinek a megnyirbálása, a korábbi időszak jövőre vonatkozó ígéreteinek revideálása, visszavonása, a nagy elosztórendszerek szanálása. Különösen olyan körülmények között, amikor, a kimondva vagy kimondatlanul ígért jólét helyett, besüvített a kapitalizmus szele az országba, versenyt, inflációt, munkanélküliséget, jövedelmi egyenlőtlenséget hozva. (115. o.) E sorok írója nem ért egyet azzal a nézettel, hogy a jólét és a szociális biztonság óhaja a szociális piacgazdasággal együtt elvetendő aberráció, és a kapitalizmus építése az infláció, a munkanélküliség és a növekvő egyenlőtlenség igenlését jelenti. Ha mégis ezt jelentené, akkor a szerző elképzelései egy Pinochet-féle rendszer vagy valami még rosszabb után kiáltanak. Ezt maga a szerző is belátja, amikor a következőket írja: mi a kapitalizmus demokratikus modelljét követtük, szemben például több volt szovjet tagállammal Közép-Ázsiában vagy éppen napjaink Kínájával [ ], ahol a kapitalizmusba való átmenet diktatórikus politikai rendszerrel párosul. (120. o.) Erre az útra aligha térhetünk rá. Győrffy Dóra tanulmányának már az elején megjelenik, akárcsak az előző két tanulmányban, a csalódottság. Ő azonban az általános csalódottságra és ennek bizonyítására is rátér, a kelet-közép-európai új uniós tagállamokra vonatkozó közvélemény-kutatások eredményeinek ismertetésével. Ezek szerint a régi rendszert az újnál anyagi szempontból jobbnak ítélők aránya 2004-ben Szlovákiában, és utána Magyarországon volt a legmagasabb, 70 %-ot megközelítő és 60 %-ot meghaladó értékkel. Az anyagi helyzetükkel elégedettek részaránya egyértelműen Magyarországon volt a legalacsonyabb, 1991 és 2004 között mindvégig 20 % körüli értékkel. Egy másik, az OECD államok nagy részére kiterjedő felmérés szerint Portugália után Magyarországon tartják a legtöbben túlzottnak az egyenlőtlenséget, mindkét esetben a lakosság több mint 90 %-a, és ez az egyenlőtlenség csökkentését célzó állami beavatkozás kiemelkedően nagy mértékű igényével jár együtt. Mindez azt mutatja, hogy komoly szakadék van egyrészt az igények és a lehetőségek között, másrészt pedig az állam által nyújtott teljesítmény objektív és szubjektív értékelése között (150. o.). Ez az irreális elvárásoktól a jogos kiábrándultságig vezető olyan logikai sorra, modellre vezet, amelynek menete a következő: Irreális elvárások az államtól + irreális kép a szocializmusról Szükségszerű kiábrándultság és csalódottság Magatartási szabályosságok: adóelkerülés, populizmus, konszenzusképtelenség Költségvetési egyensúlytalanságok Lassuló gazdasági növekedés Jogos kiábrándultság. (153. o.) A szerző szerint ez a modell jól írja le a magyar helyzetet, ez bizony egyenes út a gazdasági lemaradás felé. A régióban Magyarországot elsősorban a gulyáskommunizmus öröksége teszi különlegessé folytatja a szerző. A jóléti állam [ ] nálunk nőtt a legnagyobbra [ ], az életszínvonal is magasabb volt. Ennek örökségeként az államtól való elvárások is jóval magasabbak voltak [ ], [majd] később az új rendszerben való csalódás és a régi rendszer iránti nosztalgia is erősebbnek bizonyult. [ ] A gulyáskommunizmus mellett az átmenet sajátosságai is hozzájárulnak a magyar eset különlegességéhez. Az átmenet után a régi hatalmi elit megőrizte vezető pozícióit a közélet legtöbb területén, [ami] a békés átmenet biztosítéka volt. [ ] A régi elit dominanciájának számos következménye van a politikai környezet alakulására nézve. Egyrészt a régi elit sikere [ ] éles ellentétben áll az állampolgárok többségének tapasztalataival, akik megszenvedték a transzformációs recesszióval együtt járó nehézségeket. Az igazságtalanság érzése jelentősen hozzájárulhat az általános elégedetlenség érzéséhez. Másrészt az eliten belüli kapcsolatokat és így a konszenzus esélyét is jelentősen befolyásolja a javak egyenlőtlen elosztása. A kiegyezés meglehetős valószínűtlen egy olyan társadalomban, ahol a kommunista/antikommunista törésvonal mentén az egyik minden erővel igyekszik megőrizni pozícióit, míg a másiknak nincs vesztenivalója. Ebben a helyzetben egyik oldal sem érdekelt a kompromisszumokban, és a választások élet-halál kérdéssé válnak. ( o.) A szerző a megoldást a követendő útra vonatkozó politikai konszenzus kialakításától várja, de kétsége van ennek megvalósíthatósága felől. 3

4 Török Ádám tanulmánya nagyrészt történelmi, visszatekintő jellegű, és ezért itt legyenek ezek a fejtegetések bármennyire értékesek csak viszonylag röviden foglalkozhatunk vele. Kiinduló pontja egy 1987-ben készült kutatás, és az ebből a jelenre vonatkozóan levonható következtetések végkövetkeztetése ugyanaz, mint az előző szerzőé. A következő két évtized tétje az, hogy a KKE országok mekkora hányada tud bekerülni Európa fejlettségi középmezőnyébe, s meg is kapaszkodni ott. Erre még a magyar gazdaságnak is megvannak az esélyei, de kihasználásukhoz a döntéshozóknak 20 éve nem látott összefogására van szükség. (212. o.) Ő sem lát tehát esélyt a felemelkedésre a döntéshozók közti konszenzus kialakítása nélkül. Bokros Lajos tanulmánya nagyrészt ugyancsak történelmi, visszatekintő jellegű, akárcsak Török Ádámé, és ezekkel a történelmi részekkel, sajnos, itt is nem foglalkozhatunk. Csak az utolsó oldalakon derül ki, hogy mit is valójában a célja a hosszas és itt, sajnos, nem részletezhető történelmi áttekintésnek. A magyar út sem sokkterápia, sem stabilizáció (254. o.). A külföldi szakmai befektetők [ ] lényegében átvették a magyar gazdaság parancsnoki posztjait, óriási mértékű beruházásokat végrehajtva szinte teljesen megújították a gazdaság termék- és exportszerkezetét. Még fontosabb, hogy miután a befektetéseket zömmel külföldi megtakarítások fedezték, a magyar lakosság életszínvonala, két rövid visszaesési időszakot leszámítva, folyamatosan emelkedett. (256. o.) A gazdaság mély és eredményes megújulása, szerkezetváltása [ ] elkényelmesítette a mindenkori kormányokat, amelyek a mai napig nem mertek hozzányúlni az állam szerkezetéhez, nem merték érdemben csökkenteni a költségvetési újraelosztás terjedelmét. (256. o.). Ezért átokként ül rajtunk saját államunk túlméretes és eltorzult alkata (257. o.). Ebből egyenesen adódik a ki nem mondott javaslat: radikálisan csökkenteni kell a költségvetési újraelosztás terjedelmét (256. o.). A magunk részéről nem értünk egyet a szerzőnek ezzel az elemzésével. Egyrészt ebben erénnyé magasztosulnak az ország legnagyobb hibái: az, hogy nincs hazai megtakarítás, az ország feléli jövőjét, és ezért a befektetéseket zömmel külföldi megtakarítások fedezték (256. o.), illetve hogy nincsenek vagy nincsenek kellő számban és kellőképpen erős magyar vállalkozók, és ezért a külföldi szakmai befektetők [ ] átvették a magyar gazdaság parancsnoki posztjait (uo.). Másrészt szerintünk a cikk korábbi fejtegetéseiből nem következik, semmivel sem igazolható és végzetes károkra vezet az a vélemény, hogy eredendően helyeslendő a költségvetés terjedelmének és az újraelosztás mértékének csökkentése, valamint a jóléti állam visszaszorítása, és ezért ez a gazdaságpolitika alapvető és elsődleges, kétségbe nem vonhatóan helyes célja. Csaba László tanulmánya méltó befejezése és összegzése ennek a kötetnek. A társadalmi divergencia (258. o.) címet viseli, és azt vizsgálja, hogy az átalakult országok csoportjában két évtized után tartósuló gazdasági és társadalmi eltérések milyen okokra vezethetők vissza (uo.). Már az első bekezdésben arra a fő következtetés -re jut, hogy a közösségi választások ugyan jelentősek, ezek szerepe azonban a pályafüggőséghez képest sokkal kisebb, mint a legtöbb elmélet föltételezi (uo.). Az átalakult országokat ezért tartalmi oldalról a következő négy csoportba sorolhatjuk. 1. A maradék Visegrád plusz Szlovénia. [ ] [Itt] az állami szerepvállalás, enyhe mérséklődése ellenére is, még igen kiterjedt maradt, és 46,3 %-on állt 2006 végén. [ ] A társadalmi elvárások és az erőviszonyok egyaránt erőteljesen újraelosztó államot hoztak létre. 2. A balti államok és Szlovákia, a százalék körüli, sok tekintetben az ír-angol modellt idéző újraelosztási hányaddal. 3. A délkelet-európai államok, vagyis Bulgária és Románia, valamint Horvátország. Itt a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása jelentősen meghaladja a közép-európai 3-4 %-ot. [ ] 4. A Független Államok Közösségébe tartozó [ ] országok. Ezek közös vonása az államvezérelt gazdasági modell tartósulása, ami a nyersanyagszektor kiemelt jelentőségével társul. (266. o.) E négy csoportnak és ellentmondásainak összehasonlító elemzése itt nyilván nem ismertethető. 4

5 Részletesen foglalkoznunk kell viszont a tanulmányt tartalmilag lezáró, Választhatunk-e szabadon? (278. o.) c. résszel, ahol a szerző a következő végkövetkeztetésre jut: Nincs tárgyi alapja a társadalomtudományok jó részében napjainkig is zajló miféle kapitalizmust is válasszunk témakörű vitának. (Uo.) A közép-európai országokban az állam kiterjedése ugyan nyilván mérsékelte a szegénység nyílt formáinak elterjedését, de nem vezetett egészében egyenlőbb, a skandináv országokat idéző, vagyis a társadalmat egyenlősítő megoldásokhoz. ( o.) A középosztály töredezettsége tartósulni látszik. (279. o.). A szegénység [...] növekedése legalább átmenetileg elkerülhetetlennek volt mondható. Megbékélni azonban e jelenséggel aligha lehetséges, sem átmenetileg, sem pedig a jövőre nézve. (Uo.). Az átalakult országok oktatási és képzési rendszere a fejlődő országokéhoz képest még ma is jelentős versenyelőnyt jelent (288.o.), azonban létrejött az a helyzet, ahol a társadalom műveltségi és képzettségi színvonala és minőség szerinti kettészakadása valós veszéllyé vált (281. o.). A szerző tehát világosan látja, hogy itt sokkal fontosabb kérdésekről van szó, mint pusztán a költségvetés hiányáról, és nem választható olyan megoldás, amely a szegénység terjedéséhez, a középosztály töredezettségéhez, az oktatási és képzési szint csökkenéséhez és a társadalom kettészakadásához vezet, mert ez lehetetlenné tenne bármilyen későbbi felemelkedést. Nem csupán a költségvetés egyensúlyát, még csak nem is a nemzetközi fizetések egyensúlyát és a megtakarítások alakulását, vagyis ezeket a szoros értelemben vett gazdasági kérdéseket kell tehát figyelembe venni, hanem a társadalom egészének helyzetét és e helyzet várható jövőbeni alakulását. (Mihályi Péter könyve) Az látszik célszerűnek, hogy Mihályi Péter könyvét tárgyaljuk másodiknak, noha ez jelent meg utoljára, Mihályi ugyanis határozott álláspontot képvisel, és egyértelmű megoldást javasol. Az általa javasolt megoldás a jóléti állam radikális visszaszorítása és a jóléti kiadások radikális csökkentése az előző könyvben tárgyalt szempontoknak nemhogy figyelembevétele, hanem megemlítése nélkül. Célszerű tehát először ezt a radikális és egyértelmű javaslatot tárgyalni, és ezt követően foglalkozni azzal, hogy található-e helyesebb és járhatóbb út. E könyv tárgyalása nagymértékben támaszkodik egy korábbi munkámra (Szakolczai 2008f). Mihályinak ez az álláspontja nem új, hanem azonos azzal, amit korábbi munkáiban, nagyrészt más szerzőkkel együtt, kifejtett. Itt csak a legfontosabb előzményekre utalhatunk. Közvetlenül a évi választások után jelent meg Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter cikke (2006), és nem sokkal ezután Csillag István és Mihályi Péter könyve (2006), amelyek ugyanezt az álláspontot képviselték. Nem új ennek az álláspontnak a vitatása sem. A négy szerző cikkére sokan reflektáltak, köztük e sorok írója is (Szakolczai 2006a), de ezekre a cikkekre nem érkezett válasz. Írtam vitacikket a két szerző könyvéről is (Szakolczai 2006b), és erre ami nagyon fontos érkezett is válasz (Csillag Mihályi 2007), amelyre viszontválaszt is írtam (Szakolczai 2007). Ez a most megjelenő cikk tehát egy régi vita folytatása, és feltehetőleg nem is az utolsó állomása. Mihályi azonnal az 1. fejezetben, a Bevezetésben egyértelműen deklarálja alaptételét. Idézi Tardos Mártont és Bauer Tamást, akik a nyolcvanas évek elején kijelentették, hogy a privatizáció lehetetlen. Tardos a reprivatizáció lehetetlenségével foglalkozott ugyan, Bauer viszont egyértelműen a nagytőke felszámolását tekintette irreverzibilis folyamatnak. Mihályi ezután idézi Antal Lászlót, aki úgy vélekedik, hogy kérdésesnek tartom, hogy egy már kiépült, történelmi hagyományokkal rendelkező és megszokott társadalombiztosítási rendszerből vissza lehetne vonulni egy sokkal szűkebb szociális juttatási rendszerre, mert ez az egyenlőtlenségek és a szociális feszültségek ugrásszerű növekedését idézné elő, vagyis Magyarország számára ez a kapu nincsen nyitva. (Mihályi 2008: 12) Mihályi félreérthetetlenül úgy érvel, hogy ez a kapu nemcsak hogy nyitva van, hanem át kell lépni rajta. A privatizációt lehetetlennek tartották, de megvalósult, és ugyanígy meg kell valósítani a jóléti állam leépítését is, 5

6 noha vannak, akik ezt lehetetlennek tartják. Nyitott, demokratikus piacgazdasági rendszerben nem lehet inkubátorvédelmet [ ] adni [ ] a koraszülöttnek nyilván a koraszülött jóléti államnak ( o.), hanem le kell építeni; az államháztartás egyensúlyával együtt ezek az elkövetkezendő évek kulcskérdései (12. o.). Már most le kell írnom, hogy ezt a felfogást és ezt a javaslatot a leghatározottabban elutasítom, sőt hogy véleményem szerint ezt a tételt azok után, ami az egészségügyi reformmal kapcsolatban történt, nem lett volna szabad, főként úgy, mint valami nyilvánvalót és vitathatatlant, leírni. de térjünk át most, a tétel vitatása előtt, a következő fejezetre. A 2. fejezet Reform pont most? a reform időzítésével foglalkozik, és itt vissza kell nyúlnunk az előzményekre. Bokros, Bauer, Csillag és Mihályi (2006) a következőket írják: A 2006-os esztendő második harmadában (májustól augusztus végéig) ki kell dolgozni az államháztartás reformjával kapcsolatos összes fontos törvényt. Az év harmadik harmadában (szeptembertől szilveszterig) pedig az Országgyűlésnek meg kell tárgyalnia, és el kell fogadnia ezeket. Ez a cikk tehát nyolc hónapot irányzott elő az összes fontos törvény elfogadására. Csillag és Mihályi (2006) az ütemezés tekintetében valamivel szerényebb, a könyv ugyanis A stabilizáció és a reformok 18 hónapja alcímet viseli, az ezzel kapcsolatos politikai meggondolások tekintetében azonban szókimondóbb: A kérdés az, hogy lesz-e olyan politikai helyzet, lesz-e olyan kormány és lesznek-e benne olyan miniszterek, akik együtt és valamennyien arra szövetkeznek, hogy 18 hónap alatt megcselekszik azt, amiről lelkük mélyén maguk is tudják, hogy tenniük kell. Azután még mindig marad 30 hónapjuk, hogy a soron következő választási csatára készüljenek. (96. o.) Ez a megfogalmazás tehát a reform ütemezését egészen egyértelműen a választási meggondolásoknak rendeli alá: 18 hónap reform, hogy az azt követő 30 hónap alatt a választók elfelejtsék, ami történt, és visszaválasszák a kormányt. Végül Mihályi új könyvének e fejezete a következő bekezdéssel kezdődik: A politológiai álmoskönyvek tanácsa szerint átfogó reformokat nem célszerű a négyéves parlamenti ciklus közepén kezdeményezni, kisebbségi kormányzás idején meg pláne nem. Hogy ezt nyomós érvek támogatják, arra most nem érdemes kitérni. Az ellenkezője szorul indoklásra. (17. o.) S következik az indokolás, amely arra a végkövetkeztetésre vezet, hogy érdemi reformokat csak krízishelyben lehet elfogadtatni a társadalommal. Most már majdnem ott vagyunk. (21. o.) Itt vagyunk tehát ismét a rövid határidőnél, mintha nem lennének mögöttünk az elmúlt két év keserves tapasztalatai. A már leírtakat csak még egy korábbi írásomból vett idézettel érdemes kiegészíteni: A jóléti állam gazdaságilag és társadalmilag elfogadható méretének kialakítása olyan feladat, ahol a 18 hónap, mint megvalósítási határidő föl sem vethető. A szerzők [ ] eljárása [ ] kontraproduktív, mert az a törekvés, hogy a 18 hónapos menetrendbe olyan kérdéseket is beillesszenek, amelyek ennyi idő alatt nem rendezhetők, akadályozza, hogy [ ] meg lehessen valósítani azokat az intézkedéseket, amelyek valóban ebbe a 18 hónapba tartoznak. (Szakolczai 2006b: 499). Érthetetlen, hogy először négy, majd két tekintélyes szerző köztük először két, majd egy volt miniszter hogyan írhatta le először a 8, majd a 18 hónapos határidőt. Végül a Mihályi által most leírt krízishelyzet feltehetőleg nem létezne, vagy legalábbis nem lenne ilyen súlyos, ha korábban nem írták volna le, és főként, ha nem próbálták volna megvalósítani először a 8, majd a 18 hónapot. A 3. fejezet A változatlan modell: jóléti állam bölcsőtől a sírig lenne a könyv elméleti megalapozó része, ha valóban annak lehetne minősíteni, de 8 oldalon elméleti megalapozásra nyilván nem lehet törekedni. Két tétele van, és mindkét tétel megjelenik már a könyv legelején és a későbbiekben is ismételten, sőt sorozatosan. Az egyik, hogy máig nem sikerült kihátrálnunk a szocializmus, a központosított tervgazdaság zsákutcájából, ugyanis megvalósult a nemzeti függetlenség, [ ] a nagyvállalatok magánkézbe adása, a határok átjárhatósága, de a két legfontosabb népjóléti rendszer, a nyugdíj- és az egészségügy leválasztása az állami költségvetésről [ ] fel sem merült. (9. o.) Ez bizony azt jelenti, hogy a jóléti rend- 6

7 szer, vagy legalábbis ennek ez a formája a szocializmus, a központi tervgazdaság zsákutcájának öröksége. (Uo.) A másik tétel, hogy a magyar jóléti állam a Kornai által bevezetett szóhasználat szerint koraszülött (10. oldal). A könyv megkísérli e tételek számszerű alátámasztását is, e táblázatok ismertetése és tárgyalása azonban csak szakcikkbe illik, és ezért célszerű azonnal áttérni e két tétel vitatására. Az első tétel, ebben a formájában és nem vitatható módon, téves. A jóléti állam Bismarck idejében kezdődött, amikor még nem volt sem Nagy Októberi Forradalom, sem tervgazdaság, sem megvalósult szocializmus, sem pedig és egészen különösképpen Kádár János. Emellett a jóléti rendszer mai problémái a társadalom elöregedéséből és az orvosi technológia fejlődéséből eredő finanszírozási nehézségek ugyanazok Nyugat-Európában, ahol sohasem volt szocializmus, mint Kelet-Európában, ahol volt. Ez tehát világprobléma, és nem posztszocialista probléma, még akkor sem, ha nincs két egyforma ország és két teljesen egyforma jóléti rendszer, és ezért például a német rendszer és probléma nem teljesen azonos a magyarral. Jóléti államra emellett azért van szükség mindenütt, és nemcsak nálunk, még ha az országok hagyományainak függvényében különböző mértékben is, mert az egyéni és a társadalmi preferenciák különbözők. Egy húszéves nem tudhatja, hogy élni fog-e hetven vagy nyolcvan éves korában, és azt választhatja, hogy nem törődik azzal, hogy mi fog történni vele akkor. A társadalomnak és az államnak viszont tudnia kell, hogy ötven vagy hatvan és múlva is lesznek öregek és betegek, és foglalkoznia kell ezzel. A húszéves, mint egyén, úgy dönthet, hogy nem köt egészség- és életbiztosítást, és legtöbbjük ezt is teszi. A húszéves, mint szavazó, ennek ellenére megszavazza a kötelező társadalombiztosítást. Ezek nyilvánvaló igazságok. A második tétellel, a Kornai megfogalmazása szerinti koraszülött jóléti állam fogalmával kapcsolatos első megjegyzésem, hogy a megfogalmazás, a szlogen frappánssága és szellemessége alkalmat adott ennek a szlogennek Kornai szándékaival ellentétes felhasználására. Ez a három szó önálló életet élt és él ma is, Mihályi könyvében is, és másutt is, és olyan szándékok, javaslatok és tettek megalapozására használták fel ezt teszi Mihályi is, amelyek nem feleltek és felelnek meg Kornai elképzeléseinek. A második megjegyzésem, hogy a tétel, amelyet Kornai 16 évvel ezelőtt, a tudomány akkori állása szerint fogalmazott meg, máshova teszi a hangsúlyt, mint ahova ma, a tudomány mai állása szerint, tennénk. Kezdjük a második megjegyzéssel. Kornai kritikus szövegrésze a következő: A magyar jóléti állam koraszülött. Általános megfigyelés, hogy szoros, pozitív összefüggés van egy ország gazdasági fejlettsége és jóléti szolgáltatásainak méretei között. Nem a fejlettség az egyedüli, de kétségkívül az egyik alapvető meghatározó tényező. Ebben a tekintetben Magyarország előreszaladt. (Kornai 1992, 507. oldal). Ma ezt inkább úgy fogalmaznánk meg, hogy a jóléti szolgáltatások mérete Douglass C. North kifejezését használva folyamatfüggő, az ország történelmi hagyományainak és korábbi politikai döntéseinek függvénye. A költségvetés, a jóléti állam és az állami újraelosztás, sőt az állam egész szerepe természetszerűen kisebb a telepes társadalmakban, mint amilyen az Egyesült Államok, és nagyobb azokban a társadalmakban, ahol nagyobb a tradíciók szerepe, mint a kontinentális Európában. Természetesen mindkét elemnek van szerepe. Kornai is azt írja, hogy nem a fejlettség az egyedüli, de kétségkívül az egyik alapvető meghatározó tényező. Ma ezt mégis inkább úgy fogalmaznánk meg, hogy a hagyományok és a korábbi politikai döntések az alapvetők, és ezek hatását befolyásolhatja a fejlettség. A folyamatfüggés, a történelmi hagyományok döntő szerepét hangsúlyozza Csaba László is, amint ezt már az előbb leírtuk. Az itt leírtakat maga Mihályi is alátámasztja, amikor egy olyan ábrát közöl l. az eredeti könyvben -, amely a szociális kiadások évi GDP-n belüli aránya szerint rendezi sorba az OECD államokat. Ha a fejlettség lenne az elsődleges, akkor az Egyesült Államoknak az ábra jobbszélén, azok között az államok között kellene lennie, ahol a szociális kiadások százalékos aránya a legmagasabb. Nem ez a helyzet. Az Egyesült Államok Korea, Mexikó, Tö- 7

8 rökország és Írország után alulról az ötödik. Az ábra baloldalán az OECD átlag alatt találhatjuk még Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot, vagyis az angolul beszélő telepes országokat és a nagyfokú kulturális azonosság miatt az Egyesült Királyságot és Írországot. Az ábra jobb oldalán helyezkednek el viszont a kontinentális európai, jobb szélén pedig a skandináv országok, a legszélén Svédország. Mi több, Magyarország, a két szempont együttes figyelembevétele alapján, valósággal a helyén van: kontinentális európai történelmi hagyományainak megfelelően az ábra jobb oldalán, viszonylagos fejletlensége miatt pedig Olaszországtól, Ausztriától, Németországtól és Franciaországtól balra. Nálunk tehát a szociális kiadások hányada kisebb, mint ezekben az országokban. Vizsgáljuk meg most ugyanezt történeti perspektívában. Ha igaz az, hogy a szociális kiadások a nemzeti jövedelem növekvő függvényei, vagyis nagyobb egy főre jutó nemzeti jövedelemhez nagyobb szociális kiadások tartoznak, akkor 1880 körül, amikor a bismarcki reformok kezdődtek, Németországnak kellett volna a leggazdagabb európai államnak lennie. Mindenki tudja azonban, hogy nem ez volt a helyzet. Maddison (2003) számai szerint a részletes adatokat l. az ezzel foglalkozó recenzióban (Szakolczai 2008f) - ekkor az Egyesült Királyság egy főre jutó GDP-je dollár volt, Belgiumé, illetve Hollandiáé 3 065, illetve 3 046, Németországé pedig 1 991, nem sokkal több, mint az angol érték fele. A jóléti államot mégsem a leggazdagabb országok vezették be, hanem a sokkal szegényebb Németország. Ez azt mutatja, hogy a jóléti állam nem a gazdagság következménye, hanem a szegénység felszámolásának eszköze. Ezt még jobban megerősíti, hogy a ma leggazdagabb skandináv államok akkor a legszegényebbek voltak, Svédország 1 846, Norvégia és Finnország dolláros egy főre jutó GDP-vel, ami az angol érték egyharmada. Azt, hogy a jóléti állam a felzárkózás eszköze, elméleti meggondolások és más példák is igazolják. Soha ország magas szintű közoktatás és jó egészségügyi ellátás nélkül föl nem emelkedett, az ilyen közületi kiadás tehát nyilvánvaló módon a felemelkedés eszköze, beruházás, mégpedig jól megtérülő beruházás az emberi tőkébe. Térjünk most át Kornai valóságos szándékaira és ajánlásaira. Ezeket a következő idézetek mutatják meg a legjobban. Elhangzottak radikális javaslatok, amelyek azt célozzák, hogy rövid idő alatt nagy mértékben csökkentsék az állam szerepét [ ] a [jóléti] szférában, legalább arra a szintre, amely például a mai Egyesült Államokat jellemzi. Egy szűk államilag finanszírozott sávtól eltekintve, mind az egészségügyi ellátásban, mind a nyugdíjrendszerben hajtsanak végre gyors ütemben messzemenő decentralizálást és privatizálást. [ ] Itt csak annyit szeretnék hangsúlyozni [ ]: nem mindegy, hogy honnét hova haladunk. Egy dolog abban dönteni, hogy adjon-e az állam olyan jogot polgárainak, amelyet azok addig nem élveztek, és más dolog arról határozni, hogy egy szerzett és megszokott jogot elvegyenek. [ ] A történelmi fejlődés kereke forog az egyik irányban, de nem tud hasonlóképpen visszafelé forogni. Ha Nagy-Britanniában korábban nem lett volna állami egészségügy, akkor Margaret Thatcher kormánya bizonyára nem javasolta volna a bevezetését. De miután már Mrs. Thatcher előtt létezett, az ő kormánya nem javasolta a likvidálását. (Kornai 1992: 508) A posztszocialista társadalom állampolgára sok olyan bizonytalanságot él át, amelyet korábban nem ismert. [ ] Súlyosan megingatná sok ember társadalmi biztonságérzetét, ha ráadásul összeomlana körülötte az állam által biztosított egészségügyi ellátás, nyugellátás és jó néhány egyéb jóléti szolgáltatás. Igen nagy az ellenállás az állami jóléti szolgáltatások gyors és drasztikus csökkentésével és a jóléti feladatok decentralizálásával s privatizálásával szemben. Sőt, éppen az átmenet gazdasági nehézségei tűznek napirendre új kiadásokat. Az itt leírtak úgy foglalhatók össze, hogy a magyar jóléti állam nem koraszülött, még akkor sem, ha egyes szolgáltatásai talán tényleg meghaladják az ország teherbíró-képességét, és hogy Kornai a koraszülött jóléti állam szlogenjével semmiképpen sem javasolta a koraszülött megfojtását. Szerencsés lett volna, ha a Kornaira hivatkozók nem csupán a három 8

9 szavas szlogent hallották volna meg, másod- vagy harmadkézből, hanem vették volna a fáradságot, és elolvasták volna, amit írt. A 4. fejezet a Változó valóság címet viseli, és egyik része a diagnózis legalapvetőbb elemeit mutatja be, másik része viszont e recenzens véleménye szerint túlhangsúlyoz valós tényeket. A diagnózis legalapvetőbb elemeit a 4.2. és a 4.3. alfejezet tárgyalja be. A 4.2. alfejezet címe szerint Nem muszáj dolgozni és nem is érdemes!. A probléma lényege valóban az, amit a szerző leírt: A rendszerváltás idején regisztrált 5 milliós létszám több mint 1 millióval csökkent (43. o.), és ennek folytán amint ezt a szerző pontosan kimutatja a ezer munkaképes korúból csak ezer, azaz alig 51,1 % dolgozik. Megítélésem szerint valóban ez az ország legfontosabb problémája, a foglalkoztatási hányad azonban nem azért ilyen alacsony, mert nem akarnak dolgozni Mihályi félreérthetetlenül erre céloz, és erre utal már az alfejezet idézett címe is, hanem azért, mert nincs munka. A 4.3. alfejezet címe Az alulképzett munkavállalók reménytelen helyzete tökéletesen írja le a helyzetet: ez a szomorú valóság, és egyben ez a diagnózis második és teljes mértékben helyes alapeleme. A fejezet többi része, amint már leírtuk, túlhangsúlyoz valós tényeket. A 4.1. alfejezettel összhangban való igaz, hogy senki sem szeret adót fizetni. A 4.4. alfejezetnek megfelelően igaz, hogy Magyarok [vannak] külföldön, külföldiek Magyarországon, tehát hogy van migráció. A 4.5. alfejezetnek megfelelően Se munkahely, se munkaidő igaz, hogy terjed az atipikus foglalkoztatottak aránya. A 4.6. alfejezetnek megfelelően A megfoghatatlan család igaz, hogy az atipikus családok aránya is nő. Végül a 4.7. alfejezetnek megfelelően Minden a lakáson múlik igaz, hogy az általánossá vált lakástulajdonnak messzemenő hatásai vannak. Mindez azonban mégsem jelenti, hogy az adóügy, a statisztika, a foglalkoztatás és munkaügy, valamint a jóléti rendszer teljes hagyományos fogalomrendszere elvesztette értelmét, és valami teljesen új helyzettel állunk szemben, mint ahogy ezt a szerző sugallni látszik. Mindebből különösképpen nem következik az, amit a 4.8. alfejezet Támogatás a támogatásért? azonnal az első szavaival leír, hogy a támogatás, vagyis a jóléti rendszer nulla hatásfokú verkli (65. o.). Az 5. fejezet Mivé lett az egészségügyi reform valóban az, ami az alcíme: Szubjektív beszámoló (73. o.) a történtekről, valóságos regény, amelyet el kell olvasni, és nehezen lehet ismertetni. Ez a fejezet alátámasztja azonban magunk és sokak, köztük az e cikkben idézettek egy részének véleményét: a múltnak meghatározó szerepe van, a történelmi hagyományokkal való szakítás, főként ha indokolatlan, kudarcra van ítélve. Elvben a 6. fejezet Mi a teendő? lenne a könyv legfontosabb és központi fejezete. Az Alapelvek a 6.1 alfejezetben találhatók meg, és a következők. (1) A változtatást a társadalombiztosítási rendszerben kell kezdeni. [ ] Ezeket a rendszereket privatizálni kell, finanszírozásukat le kell választani az államról, és lényegesen erősíteni kell a közvetlen visszacsatolási mechanizmusokat az egyéni befizetés és az igénybevételre való jogosultság között. (2) Mindenki számára biztosítani kell jogosultságaik portabilitását, vagyis azt, hogy akármelyik országban élnek, dolgoznak [ ], biztosítási jogviszonyuk folyamatos és garantált legyen. (3) Fentiek nem jelentik az EU-s normák szerint értelmezett társadalombiztosítás elveinek feladását. Az állami ellátások [ ] alanyi jogon járnak [ ], a szociális támogatások és segélyek [ ] rászorultság alapján járnak. (4) A munkahelyteremtést mint gondolati konstrukciót el kell felejteni. (5) Az egykulcsos, lineáris adók, az ún. flat tax [ ] vonzerej[ének] [ ] Magyarország [ ] nem fog tudni ellenállni. (6) A szociális és jóléti kiadásokat összességükben [ ] a lehető leggyorsabban vissza kell nyesni. (7) Megkerülhetetlen [ ] az elmúlt 10 évben meghozott hibás döntések revíziója és/vagy korrekciója. (8) A felsőfokú végzettségűek körében ma tapasztalható nettó migrációs egyenleget (mínusz 3%) pozitív irányba [kell] fordítani. (9) Elengedhetetlen az adó- és járulékrendszer reformjának egy csomagban történő prezentációja. ( oldal.) 9

10 E javaslatok heterogének, és nem állnak össze egységes rendszerré. Megjegyzéseim a következők. (ad 1) Érthetetlen számomra, hogy az Egészségügyi törvény visszavonása után hogyan lehet minden további nélkül és magától értetődő természetességgel előadni a társadalombiztosítási rendszerek privatizálására vonatkozó javaslatot. (ad 2) Az egyedi jogosultságok portabilitása most is biztosítva van, ez a portabilitás viszont aligha terjeszthető ki minden juttatásra, és számos juttatás, más országban is, a helyben lakáshoz van kötve (ad 3) Az alapvető probléma nem az, hogy van, ami alanyi jogon, és van, ami rászorultság alapján jár, hanem az, hogy mi és mennyi az, ami ilyen vagy olyan alapon jár. (ad 4) Magyarországon a foglalkoztatottak hányada, Törökországtól eltekintve, valamennyi OECD ország közül a legalacsonyabb. Ilyen körülmények között a munkahelyteremtést elsődleges fontosságú törekvésnek kell tekinteni. (ad 6) A flat tax tovább növeli a jövedelemelosztás egyenlőtlenségét, márpedig a magyar társadalom nagy többsége már az egyenlőtlenség jelenlegi mértékét is elfogadhatatlannak tarja. (ad 7) Nem lehet eléggé helyeselni a hibás döntések revízióját és/vagy korrekcióját, amennyiben ez lehetséges, de az a kritikus kérdés, hogy mik voltak a hibás döntések. (ad 8) A felsőfokú végzettségűek nettó migrációs egyenlegének megfordítását ugyancsak nem lehet eléggé helyeselni, csak az a kérdés, hogy hogyan. (ad 9) Az adó- és járulékrendszer egységes koncepció szerinti reformját sem lehet eléggé helyeselni, de nehezen valósítható meg egy csomagban. E fejezet további alfejezetei jórészt olyan javaslatokat tartalmaznak, amelyek, megvalósításuk esetén, tovább növelnék a jövedelemelosztás egyenlőtlenségét és tovább csökkentenék a foglalkoztatást, és ezért ezekkel aligha lehet egyetérteni. A Szolidaritás és arányosság címet viselő 6.3. alfejezet a fix összegű nyugdíjjárulék és a fix összegű betegbiztosítási díj (126. o.) gondolatát támogatja. Ez a javaslat nyilvánvaló módon a szegényebbek fizetési kötelezettségét növeli és a gazdagabbakét csökkenti, és ezért nehezen illik bele a Szolidaritás és arányosság című fejezetbe. Az Áttérés a szektorsemleges adózásra című 6.5. alfejezet fő következtetése megítélésem szerint az, hogy a közteherviselésben összességében Magyarországon még elvben is alig-alig érvényesül a progresszivitás (137. o.), ami azt sugallja, hogy jobb ezzel nem is törődni. A közteherviselés reformjával foglalkozó 6.6. alfejezet szerint a jövedelemhez kötött adózás viszonylagos jelentőségének csökkentése az égetően sürgős feladat (140. oldal), ami ismét a jövedelemelosztás még nagyobb egyenlőtlenségének a követelését jelenti. Ez az alfejezet ugyanakkor határozottan támogatja a progresszív örökösödési adót. E javaslatot az teszi problematikussá, hogy csak a hazai tőkés réteget sújtja, a külföldit nem, és ezért figyelembe véve a belföldi háztartások megtakarításának szinte teljes hiányát tovább fokozza a külföldi tőke tulajdoni részarányát. Ugyanez az alfejezet újra követeli a szociális (jóléti) kiadások csökkentését (142. o.). A Helyi adók és támogatások kérdését tárgyaló 6.7. alfejezet szerint, bár az Európai Unió nem talált benne kivetnivalót, saját önös érdekünk miatt mielőbb meg kell szüntetni a helyi iparűzési adót (143. o.), de elmarad az utalás arra, hogy mi pótolja a kieső bevételt. Ugyanakkor, ugyanezen fejezet szerint jobb megoldásnak tartanánk, ha az öregkori szegénység enyhítését nagyobbrészt a települési önkormányzatokra bíznánk (146. o.), itt viszont a forrásra való utalás marad el. Végül a 6.8. alfejezet szerint a nyugat-európai szintű igényeknek kisvállalkozási méretekben, versenyképes áron egyszerűen nem lehet eleget tenni! (149. o.). A KKV-k számára kigondolt és korábban bevezetett munkaerő-piaci támogatások mind kontraproduktívnak, korrupciót generáló technikáknak bizonyultak. Ezeket is vissza kell nyesni. (Uo.). Nincs szükség semmi olyan jellegű adóztatási és/vagy járulékszabály-módosításra, amelynek címzettje kifejezetten a KKVszektor lenne. ( o.) Ez bizony nem csupán a KKV-k támogatása, hanem a KKV-k léte elleni támadás, mégpedig egy olyan országban, ahol a KKV-k adják a foglalkoztatás kétharmadát, és mindez a munkahelyteremtés puszta gondolatának elutasításával együtt. Záró, 7. fejezetként következik az Utószó, avagy hol rontotta el Gyurcsány Ferenc?. Ez a fejezet ismét valóságos regény, amelyet ismét el kell olvasni. Itt elsősorban azt érdemes 10

11 kiemelni, hogy a szerző szerint sem Gyurcsány Ferenc, sem Kóka János nem gondolt mást a magyar gazdaság problémáiról, a tennivalókról, és az előrehaladás fő irányáról sem, mint e könyv szerzője. Ez szövegszerűen is igazolható. (152. o.) A bukás okát illetően Mihályi úgy érvel, hogy 2006-ban a kormány gyors ütemben elfogadtatott az Országgyűlésben öt darab fontos, egészségügyi tárgyú törvényt. Ez a lendület még bőven lehetővé tette volna a hatodik, a legfontosabb törvény, az ún. pénztártörvény elfogadtatását is. A miniszterelnök azonban úgy ítélte meg, hogy ezt célszerűbb későbbre halasztani. Nagyot tévedett. A döntés elhúzódása módot adott arra, hogy az egészségügytől messze álló személyek pártján belül és azon kívül bekapcsolódjanak a vitába, megszervezzék magukat (lásd vasutassztrájk), és a társadalmi nyilvánosság ezernyi csatornáját igénybe véve, populista szövegekkel írja lejárassák a kormánypártok koncepcióját ( o.), amely koncepció, amint ahogy ezt másutt leírja, nem volt és nem is lehetett a nagyobbik kormánypárt koncepciója. Mihályi szerint tehát egy rohammal, még mielőtt a nagyobbik kormánypárt és a közvélemény rájött volna, hogy miről is van szó, el lehetett volna fogadtatni mindent, és ebben valószínűleg igaza van. Az ismertetés befejeztével térjünk át a kommentárra. A könyv a Miért beteg a magyar gazdaság? címet és a Diagnózis és terápia alcímet viseli. Szerintünk a diagnózis leglényegesebb elemei jók, ez a diagnózis azonban nem, vagy legalábbis nem szükségképpen vezet a szerző által javasolt terápiára. A helyes diagnózist a 4. fejezetben, ezen belül is elsősorban a 4.2., 4.3. és 4.7. alfejezetben találhatjuk meg. Itt a szerző egyértelműen leírja a nyilvánvalót, amint ezt már idéztük is. A foglalkoztatás a rendszerváltást követően egy millióval csökkent, a munkaképes korú népességnek csak árnyalatnyival több mint fele dolgozik, az alulképzett munkavállalók helyzete reménytelen, és Ferge Zsuzsa kifejezése szerint generációk nőnek fel segélykultúrában (66. o.). Miért beteg a magyar gazdaság? Ezért. A diagnózis tökéletes. A helytelen terápia végighúzódik a könyv egészén, és ez a jóléti állam leépítése, a szociális és jóléti kiadások visszanyesése (117. o.), csökkentése (142. o.). Ez a terápia azonban nem következik a diagnózisból, alkalmas viszont arra, hogy a beteget még betegebbé tegye. Ha az a diagnózis, hogy egymillió munkaképes korúnak nincs munkája, sőt nem is alkalmas korszerű munkavégzésre, akkor csak az lehet a terápia, hogy alkalmassá kell tenni őket a munkavégzésre, és elsősorban ezen az úton, de más eszközökkel is, gondoskodni kell foglalkoztatásukról. Ez viszont nem a jóléti állam leépítését, hanem megerősítését kívánja, továbbá az átalakítását is olyan értelemben, hogy elsődleges célja ne a reménytelen helyzetűek reménytelen helyzetének fenntartása és legalább elviselhetővé tétele, hanem a reménytelen helyzet felszámolása, a felemelkedés lehetővé tétele legyen. Ez az átalakítás azonban valami egészen más, mint a visszanyesés. A helytelen terápia leglényegesebb eleme az egyéni befizetés és az igénybevételre jogosultság közti szorosabb kapcsolat kialakítása, vagyis az öngondoskodás noha a szerző ezt a kifejezést nem használja. Ennek az elgondolásnak az az alapfeltevése, hogy az egyéni befizetés és az igénybevételre jogosultság közti szorosabb kapcsolat, tehát az öngondoskodás kényszerének felismerése kikényszeríti az öngondoskodást, az önkéntes befizetést vagy legalább a kötelezettség önkéntes teljesítését, sőt a megtakarítást. Ha a levonás befizetéssé alakul át, akkor a kényszer helyébe az önkéntesség lép, és ami kikényszeríthetetlennek bizonyul lásd az adó- és járulékfizetés elkerülésének ezernyi módját, az megvalósul önkéntesen. Ez azonban illúzió, amely még a társadalom legfelső harmadában sem valósul meg; az egyéni előrelátás mindig kisebb, mint a közösségi. A társadalom alsó harmadára vonatkozóan viszont az előrelátás és öngondoskodás feltételezése már nem illúzió, hanem öncsalás, amelyre nem építhető fel társadalompolitika. Ebben a körben az egyéni befizetés és az igénybevételre jogosultság közti kapcsolat erősítése csak az igénybevételre való jogosultság csökkentésére, sőt nagymértékű csökkentésére vezethet, ennek összes tragikus gazdasági, politikai és társadalmi következményével együtt. A jóléti állam szűkítése tehát, amely szükségképpen a társadalom legalsó 11

12 harmadának ellátását rontja a legjobban, csak még reménytelenebbé teheti az alulképzett munkavállalók már most is reménytelen helyzetét, csak fokozhatja a társadalom kettészakítását, és csak növelheti a bajt. Ezért ez a terápia ellentétes a diagnózissal. A terápia másik kritikus eleme a jövedelmi, vagyoni és társadalmi különbségek csökkentése vagy növelése. A szerző szinte minden javaslata ezek növelését célozza, nézetem szerint viszont ezek csökkentésére kell törekedni. A különbségeket nyilván növeli a jóléti állam viszszaszorítása és a jóléti juttatások visszanyesése, de növeli a szerző számos más javaslata is a fogyasztás adóztatásának hangsúlyozásától és az egykulcsos adótól kezdve a fix összegű nyugdíjjárulékig és a fix összegű betegbiztosítási díjig. Kritikánk harmadik és legkritikusabb eleme a közvélemény szerepe. Mihályi erről a következőket írja: Gyurcsány [ ] kénytelen [volt] elfogadni a múltból örökölt reformrituálékat is. Ilyen például a sokszor felemlegetett társadalmi vita intézménye, amelynek szükségességéről pártjában szinte mindenki úgy beszél, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig erről szó sincs. Egy képviseleti demokráciában minden fontos vitát, a reformvitákat is az Országgyűlésben kell lefolytatni. A társadalmi vita a pártállami időkből örökölt, a hatályos alkotmány betűjével és szellemével ellentétes intézmény, amely jogi értelemben már nem is létezik. (153. o.) Ez a harmadik nézeteltérés a legalapvetőbb. Nem akarom az Alkotmányt idézni, de köztudott, hogy az Országgyűlés a népszuverenitás gyakorlásának csak az egyik eszköze. Még fontosabb, hogy egy nép nem kormányozható akarata ellenére, és főként egy nemzet társadalmi berendezkedésének alapelvei nem alakíthatók ki a nemzet akarata ellenére. Nincs politikai siker, főként alapvető kérdéseket illetően, konszenzus nélkül képviseleti demokráciában sincs. Itt olyasmit akartak ráerőszakolni a nemzetre, amit a nemzet nem akart, és jó, hogy ez a kísérlet megbukott. Sokkal rosszabb következményekkel járt volna ennek a kísérletnek az ügyeskedésen alapuló átmeneti sikere. (Benczes István könyve) E könyv (Benczes 2008) a költségvetési hiány és a költségvetési kiadások csökkentésének gazdasági következményeivel foglalkozik, itt két korábbi recenzióra (Szakolczai 2008c, 2008e) támaszkodva foglalkozunk vele. Ezek a következmények első megközelítésben nyilvánvalók. Ha csökkentik a szociális juttatásokat, akkor csökken azoknak a vásárlóereje, akik juttatásait csökkentik. Ha vásárlóerejük csökken, csökkennek vásárlásaik is, és ha vásárlásaik csökkennek, akkor csökken a forgalom és csökkennek azok eladásai is, akik termékeit eddig megvásárolták. Ha a munkanélküli vagy különösképpen a tartós munkanélküli nem kap segélyt, nem vásárol kenyeret, és a pék forgalma és keresete is csökken, de ha a pék keresete csökken, ő is kevesebbet vásárol és így tovább. A költségvetés hiányának és a szociális juttatásoknak a csökkentése tehát csökkenti a nemzeti jövedelmet is. Ezt az összefüggést Keynes írta le először, és ezért ezt keynesi hatásnak nevezik. A jóléti kiadások csökkentése azonban nagyobb mértékben csökkenti a nemzeti jövedelmet, mint ahogy a jóléti kiadások csökkennek. Hogy az előbbi, igencsak leegyszerűsített, több évszázados példát folytassuk, a munkanélküli nem vesz kenyeret, a pék nem vesz bort, a vincellér nem vesz csizmát és így tovább. Azt, hogy a nemzeti jövedelem hányszor nagyobb mértékben csökken, mint amennyivel a jóléti kiadások csökkennek, a multiplikátor mutatja meg, és minthogy ezt a fogalmat ugyancsak Keynes vezette be, ez a keynesi multiplikátor. Ennek az összefüggésnek messzemenő politika következményei vannak. Ha ugyanis, a költségvetési hiány csökkentése érdekében, csökkentik a jóléti kiadásokat, ez az intézkedés nemcsak az általa közvetlenül érintett szegényeket sújtja, hanem mindenkit. Ha viszont mindenki helyzete romlik, akkor a közhangulat is romlik, és ez aligha hat kedvezően az ilyen intézkedéseket bevezető politikusok újraválasztási esélyeire. Ezzel a problémával foglalkozik Benczes könyve. A könyv kiinduló pontja az a fentiek szerint meglepő felismerés, hogy a tapasztalatok szerint vannak nem keynesi, vagyis olyan esetek, amikor a költségvetési hiány csökkentése 12

13 nem a nemzeti jövedelem csökkenésével, hanem, meglepő módon, a nemzeti jövedelem növekedésével jár együtt. Ezt nevezik nem-keynesi esetnek. Mi sem természetesebb, mint hogy ez különösképpen kedvező a politikusok számára. Csökken a költségvetés hiánya, amiért dicséretet érdemelnek, és nő a nemzeti jövedelem, amiért ugyanezt érdemlik, tehát nőnek újraválasztási esélyeik. A könyv legnagyobb része elméleti fejtegetés arra vonatkozóan, hogy mi is idézhet elő ilyen nagyon is kívánatos nem-keynesi esetet, azaz hogyan lehet elérni, hogy a költségvetés hiányának csökkentése ne idézze elő a nemzeti jövedelem csökkenését. Az ezt követő és erősen technikai részletek a közgazdászokra és a szakkönyvekre tartoznak, és megtalálhatók az eredeti könyvben, valamint a már említett recenziókban. Maga a szerző is látja azonban ennek az elemzésnek a támadható vagy akár spekulatív voltát. Különösképpen nehéz feltételezni, hogy a nem-keynesi eset bekövetkezésének előfeltételei teljesülnek a magyar körülmények között. Ennek ellenére tény, hogy vannak olyan konkrét esetek, amikor a fiskális korrekció nagymértékű expanzióval, azaz a termelés gyors növekedésével járt együtt. Ez történt például Írországban és az Egyesült Királyságban. Joggal vetődik fel azonban a kérdés, hogy vajon ez a termelésnövekedés valóban a fiskális korrekciónak volt-e a következménye. Kellőképpen megalapozottnak látszik ugyanis az a gondolkozás, hogy az oksági kapcsolat fordított. Ezekben az országokban expanzió volt, a fiskális korrekciótól függetlenül, mégpedig olyan erős expanzió, hogy ezt még a fiskális korrekció sem tudta lefojtani. Ha viszont ez igaz, akkor ebből az következik, hogy expanzív fiskális korrekcióra akkor van lehetőség, ha a gazdaság általános állapota folytán már eleve kellőképpen erősek az expanzió irányában ható tényezők. Ez a könyv fejtegetései alapján szerintem levonható első fontos tanulság. A könyv fő megállapítása azonban nem ez, hanem az, hogy döntő fontosságú a fiskális korrekció összetétele. A szerző által ismertetett tapasztalatok szerint a fiskális korrekció akkor eredményes, ha olyan az összetétele, hogy a korrekcióban a kiadások csökkentése, és a kiadásokon belül is a politikailag legérzékenyebb tételeknek, a közületi szektor bérkifizetéseinek és a jóléti kiadásoknak a csökkentése dominál, nem pedig az adók emelése. Felvetődik azonban a kérdés, hogy hogyan illik bele ennek a könyvnek ez a megállapítása ennek a cikknek az általános gondolatmenetébe. (Győrffy Dóra könyve) Erre a kérdésre Győrffy könyve (2007) adja meg a választ, noha valamivel korábban jelent meg, mint Benczesé. E könyv központjában is, akárcsak Benczesében, a költségvetés kérdése áll, de ebből vonhatók le a legfontosabb következtetések a jóléti állam jövőjére és a követendő gazdaságpolitikára, sőt az általános politikai összefüggésekre vonatkozóan is. Ezzel a könyvvel három korábbi recenzióra (Szakolczai 2008a, 2008c, 2008d) támaszkodva foglalkozunk. Az első három fejezetet itt csak a teljesség kedvéért és röviden tárgyalhatjuk, a könyv e cikk szempontjából legfontosabb része az utolsó három fejezet. Az 1., bevezető fejezet az e recenzió elején bemutatott általános pesszimizmussal összhangban azt a kérdést veti föl, hogy miért tudják egyes államok, így a baltiak és Szlovénia, viszonylag könnyen teljesíteni a Maastrichti Szerződésben és a Stabilitási és Növekedési Egyezményben foglalt kritériumokat, és miért okoz ez nagy nehézséget másutt, így a visegrádi államokban. A 2. fejezet már a megoldás útjára mutat rá: a költségvetés problémái intézményi reformokkal, a tradicionális költségvetés-készítés rendjének módosításával oldhatók meg. A 3. fejezet a nemzetközi összefüggéseket tárgyalja, a nyílt gazdaság trilemmáját, vagyis azt, hogy: egy [nyílt gazdaságú] országban nem lehet egyszerre szabad tőkeforgalom, önálló makroökonómiai politika a teljes foglalkoztatás fenntartására és rögzített (fixed) valutaárfolyam (71. o.); a nemzetközi összefüggések behatárolják döntési lehetőségeinket. A szerző a következő két fejezetben tér rá a magyar helyzet ismertetésére. A 4. fejezet szerint az EU tagság nem növeli, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentheti a reform iránti in- 13

14 dítékot, ugyanis a közös valuta iránti bizalom nagymértékű védelmet nyújt az EMU tagjai és leendő tagjai számára a piaci erőkkel szemben. (103. o.) A nemzetközi pénzpiacok ugyanis csak extrém helyzetben reagálnak az egyes tagállamok pénzügyi zavaraira, és az egyes tagállamok kisebb hibái vagy akár kis tagállamok esetleges nagyobb hibái, mint a magyar esetben büntetlenek maradnak. (Az e kézirat leadását követő időben a büntetés vagy talán inkább az igen komoly figyelmezetés és a mentőakció - már bekövetkezett.) Az EU-tagság és a várható EMU-tagság tehát a magyar esetben nemhogy akadályozta volna, hanem ellenkezőleg, előmozdította a nagy költségvetési hiány kialakulását, ami meglepő megállapítás. (Ma már hozzátehetjük: az általános pénzügyi válság körülményei között már az EU tagság sem teheti lehetősé a nagy költségvetési hiány kialakulását, amelynek kialakulása természetesen, annak ellenére, hogy ezt az EU tagság tette lehetővé, ellentétes volt az EU szándékaival.) Az 5. fejezet a szerző előbbi megállapítását részletezi. Ezek szerint novemberében az Európai Unió Tanácsa kibocsátotta a magyar hatóságok számára második figyelmeztetését a túlzott deficitről, és kijelentette, hogy a költségvetési egyensúlyhiány csökkentésére irányuló erőfeszítések nem voltak elégségesek. A figyelmeztetés kibocsátásának indokolásában a Tanács beszámolt arról, hogy a magyar kormány úgy határozott, hogy nem tesz további lépéseket a túlzott deficit csökkentésére. (111. o.) Az, hogy egy kis új tagország folytatja a szerző nyíltan szembeszáll az európai nyomással, [világosan] mutatja az EU fegyelmező mechanizmusának korlátozott hatékonyságát akkor, ha a belföldi erők nagy mértékben ellene hatnak. (Uo.) Az EU nyomásával szembeni ellenállás tehát belpolitikai okoknak volt a következménye. A fentiek értelmében tehát Magyarország a negatív példa, mert itt, amint ez köztudott, az EU ismételt figyelmeztetése ellenére nagy költségvetési hiány alakult ki. A 6. fejezet viszont Svédország esetét, a pozitív példát mutatja be, ott ugyanis megszüntették a deficitet. A pozitív példát kell követnünk, és ezért ezt részletesebben kell bemutatnunk. A könyv először a kiinduló helyzetet, az közötti svéd gazdaságtörténetet tekinti át (6.1. alfejezet). A svéd modell, amint ez köztudott, a nagy gazdasági válság hatására alakult ki, és alapelvei tekintetében kezdettől fogva nagy volt a társadalmi egyetértés. Eróziójára a 80-as években került sor, amikor túl nagyra nőtt a foglalkoztatáson belül a közületi szektor aránya, valamint a költségvetési kiadásoknak a bevételekkel szembeni többlete. Ez az erózió a 90-es években válsággá mélyült, és a munkanélküliség a Svédországban szinte elképzelhetetlen 10 százalékos szintre nőtt (152. o.). Ezt a válságot konszolidáció követte és 1998 között a költségvetési bevételek a GDP közel 60 százalékáról 62,5 százalékra nőttek, a kiadások pedig 70-ről 61 százalékra csökkentek. A bevételek növekedése tehát kisebb mértékű volt, mint a kiadások csökkentése, ami megfelel a Benczes könyv ajánlásainak. Mindezek folytán nemcsak elsődleges, hanem általános költségvetési többlet alakult ki, ami négy év alatt példátlan sikernek minősíthető. A bevételek tehát nemcsak az elsődleges (kamatfizetések nélküli) kiadásokat, hanem a kamatokkal együtt számolt kiadásokat is meghaladták, ami lehetővé tette az adósság folyamatos csökkentését is. Ez a siker valóban rendkívüli. Amint ezt Győrffy írja: Svédország eredménye különösképpen kiemelkedő, ha figyelembe vesszük, hogy a jóléti állam számos eleme mindmáig fennmaradt, és az állami redisztribúció továbbra is jóval a GDP 50 százaléka fölött van. Ez azt mutatja, hogy a közületi szektor nagy mérete nem szükségképpen vezet nagy deficitre. A pénzügyi helyzet javulása után sok transzferfizetést, amelyet korábban csökkentettek, visszaállítottak anélkül, hogy ez veszélyeztette volna a pénzügyi helyzet fenntarthatóságát. Mi több: Az átfogó, általános és nagyvonalú jóléti állammal szembeni elkötelezettség azt is maga után vonta, hogy az adókat nem lehetett olyan mértékben csökkenteni, ahogy ezt a korai globalizációs elmélet hívei akarták, akik úgy érveltek, hogy a szabad tőkeforgalom folytán az adóztatás lehetősége korlátozott lesz, mert a tőke oda megy, ahol a legmagasabb hozadékot érheti el. ( o.) Megfelelő gazdasági teljesítmény esetén tehát és ez a feltétel alap- 14

15 vető fontosságú nincs szükség adóversenyre, az adók leszállítására a külföldi tőkebevonás növelése érdekében, és ezért nem kell a tőkebevonás érdekében feláldozni a jóléti államot. Ezek a megállapítások rendkívül fontosak. Mi tette ezt lehetővé? Ezek az eredmények nagyrészt a szabályokon alapuló (rules-based) fiskális politika alkalmazásának következményei (6.2. alfejezet). A költségvetés-készítés tradicionális módjának ugyanis nagy szerepe volt az 1970-es és 1990-es pénzügyi egyensúlyzavarok kialakulásában. A közületi adósság nagyrészt ennek hatására nőtt meg a GDP évi 20 százalékáról 1995-re a GDP 80 százaléka fölé, ami a svéd esetben elképesztő és soha nem látott szám. Ennek hatására a kormány a legteljesebb joggal irányzott elő a GDP 2 százalékának megfelelő átlagos költségvetési többletet, és ezt amint ezt az előbb bemutattuk el is érte. Ez elsősorban a főösszegekből kiinduló (top-down) költségvetési technikának köszönhető, vagyis annak, hogy a rendelkezésre álló összegből és ennek felosztásából indulnak ki, és nem az igényekből és ezek összegzéséből. Ebből egyenesen következik, hogy az egyes kormányszerveknek, ha növelik a kiadást az egyik területen, csökkenteniük kell a másikon (159. o.). A svéd kormány tehát így foglalhatjuk össze e két alfejezet következtetéseit nem a jóléti állam felszámolásával, hanem a költségvetés-készítés technikájának módosításával és a valóban fölösleges kiadások lefaragásával oldotta meg ezt a problémát, ami mérhetetlenül fontos tapasztalat Magyarország számára. A siker egyik oka tehát technikai jellegű volt, a költségvetés-készítés technikájának módosítása, a másik pedig társadalmi és politikai jellegű, a követendő gazdaságpolitikára vonatkozó társadalmi és politikai konszenzus kialakítása (6.3. alfejezet). Ez a belső konszenzus sokkal fontosabb erő volt, mint a külföldi, a pénzpiacok vagy a nemzetközi szervezetek részéről érvényesülő nyomás. A svédek nem azért hozták egyensúlyba a költségvetést, sőt alakítottak ki költségvetési többletet, hogy teljesítsék a maastrichti kritériumokat, hiszen köztudott, hogy a svéd közönség nagy többséggel elutasította a közös valutát. A belföldi tényezők szerepe volt döntő. A szerző ebben az alfejezetben hosszan ismerteti a szakértői eliten, majd a társadalmon belüli konszenzus kialakulását, amiben döntő szerepük volt a svéd közgazdászoknak, akik mindig is törekedtek közszereplés vállalására. Az elit egyetértése kritikus fontosságú tényezője volt ugyan a szabályokon alapuló fiskális politika bevezetésének, azonban mégis a rendszerrel szembeni közbizalom, amelyet a reformok sikere alakított ki, továbbá a jóléti állam által nyújtott anyagi előnyök és a korrupció alacsony szintje volt kritikus fontosságú a tartós pénzügyi fegyelem [kialakításának] szempontjából. (171. o.) A jóléti állam fenntartása tehát tehetjük hozzá ismét saját véleményünket nem akadálya, hanem inkább előfeltétele a pénzügyi fegyelemnek és a költségvetési egyensúlynak. A svéd és a magyar tapasztalatok általánosítására és az ebből eredő következtetések levonására kerül sor a könyv 7. fejezetében. A szerző itt is, mint az eddigiekben, már a bevezetésben leírja a végkövetkeztetést, amely már az eddigiek alapján is nyilvánvaló: A [ ] reformok csak akkor valósíthatók meg, ha az elit körében széleskörű az egyetértés a fiskális fegyelem fontosságát illetően. Ezeknek az intézményi reformoknak a hatékonysága és fenntarthatósága ugyanakkor kritikus mértékben függ az eredeti egyetértés folyamatos fenntartásától, ami viszont annak függvénye, hogy mi a társadalom véleménye a demokrácia általános minőségéről. (173. o.) A reform két előfeltétele tehát a politikai eliten belüli egyetértés, és a közbizalom a politikai elittel szemben. Magyarországon, nyilvánvaló módon, ezeknek az előfeltételeknek az egyike sincs meg (7.1. alfejezet). A magyar esetben az eliten belüli és a fiskális kiadásokat illető éles ellentét a rabok dilemmájának esetére vezet. Mindkét nagyobb párt (ha már kormányra jutott) jobban járna, ha felelősségteljesebb választási ígéreteket tenne, az azonban, hogy nincs köztük együttműködés, a populista ígéretek exponenciális növekedésére vezet a választások előtt. (177. o.) A legfontosabb tehát, megismételve a már leírtakat (7.3. alfejezet), a konszenzus: Pártkülönbség nélkül egyetértésnek kell lennie a pénzügyi fegyelem 15

16 szükségességét illetően (183. o.); illetve a közbizalom: Közmeggyőződésnek kell lennie arra vonatkozóan, hogy a politikai rendszer jó eredményekre vezet (uo.). A könyvet lezáró 8. fejezet az eredményeket összegzi. A fő következtetés [ ]: a demokratikus rendszer érzékelhető minősége az, ami végső soron eldönti, hogy fenntartják-e a fiskális fegyelmet vagy sem. Míg a nagyfokú bizalom által meghatározott környezetben a fiskális fegyelem, a növekedés és a közbizalom erősítik egymást, addig a közbizalom alacsony szintjének helyzetében, még ha a nemzetközi környezet korrekciót tesz is szükségessé, valószínűleg túlköltekezést kiváltó erők lépnek fel, mert a politikusok arra kényszerülnek, hogy rövidtávú ígéretekkel vásároljanak támogatottságot. E fejtegetésekből az következik, hogy a siker előfeltétele ugyan a technikai kérdéseknek a költségvetés-készítés technikájának a megfelelő megoldása, az igazi és még fontosabb előfeltétel azonban a politikai kérdések megfelelő megoldása, a politikai vezetésen belüli egyetértés és a politikai elittel szembeni közbizalom kialakítása. (Összefoglaló megjegyzések) Eljutva a negyedik könyv végére, megkísérelhetjük az összegzést, a válaszadást a felvetett kérdésekre. Valamennyi könyv központjában két szorosan összefüggő kérdés áll: a költségvetés hiánya és a jóléti állam. Valamennyi könyv és valamennyi szerző az első könyv mind a hat szerzője és az ezt követő három könyv három szerzője, továbbá e recenzió szerzője is egyetért abban, hogy a költségvetési hiány jelenlegi mértéke nem tartható fenn, tehát hogy elkerülhetetlen a költségvetés hiányának legalább az elfogadható mértékre való csökkentése. A hiány csökkentésének szükségessége tekintetében teljes tehát az egyetértés a csökkentés módjának tekintetében azonban mélységesek az ellentétek. Eléggé általánosan elterjedt az a nézet, hogy a hiány csökkentésének szükségszerű vagy akár kívánatos módja a jóléti kiadások csökkentése, tehát a jóléti állam, legalábbis részleges, leépítése. Végső soron az a kérdés áll az összes itt ismertetett mű központjában. Az első könyv fejtegetései szerintem arra a következtetésre vezetnek még ha a könyvben tanulmányt közzétevő több szerző ezzel ellentétes álláspontot foglal is el, hogy a jóléti állam lebontása és különösképpen nagymértékű lebontása nem látszik lehetségesnek egy olyan országban, ahol nagy hagyományai vannak a jóléti államnak, és ahol a nép nagy többsége ragaszkodik a fenntartásához. A jóléti állam lebontása emellett most már áttérve olyan szempontokra, amelyeket ez az első könyv nem tárgyal olyan súlyos társadalmi következményekre vezetne, amelyek nem vállalhatók, és amelyek aláásnák a jövőbeni felemelkedés lehetőségét is. A második könyv, valamint az első könyv egyes szerzői is, ezzel a legélesebb ellentétben a koraszülött jóléti állam nagymértékű visszaszorítását tekintik elsődleges feladatnak. Mi több, ezt nem csupán a költségvetési hiány csökkentése érdekében tartják szükségesnek, hanem ettől függetlenül, önmagában véve is jónak, gazdasági felemelkedésünk előfeltételének, sőt a felemelkedés legfontosabb előmozdítójának. A második könyv emellett számos olyan intézkedést javasol, amelyek egyértelműen növelik a jövedelmi egyenlőtlenségeket, noha ezeket a magyar társadalom legnagyobb része már most is túlságosan nagymértékűnek tartja, és egyáltalán nem foglalkozik a javasolt intézkedések társadalmi következményeivel. A harmadik könyv egyértelműen a költségvetés, a deficitcsökkentés oldaláról közelíti meg a kérdést, de fejtegetései szükségképpen a jóléti állam problematikájába torkollnak. A könyvnek az a központi kérdése, hogy a deficit csökkentése szükségképpen a nemzeti jövedelem csökkenésére vezet-e, ahogy ezt Keynes óta tudjuk vagy tudni véljük, és hogy mi magyarázza azokat az eseteket, amikor a deficitcsökkentés a nemzeti jövedelem növekedésével járt együtt. Noha az összefüggések elméleti magyarázata tekintetében nem jut teljesen egyértelmű következtetésre, ajánlása egyértelmű. A deficitet elsősorban nem a bevételek növelésével, hanem a kiadások csökkentésével kell mérsékelni vagy felszámolni, mégpedig elsősorban a po- 16

17 litikailag legérzékenyebb kiadásoknak, a közületi szektor bérkifizetéseinek és a jóléti juttatásoknak a visszafogásával. A negyedik könyvnek csak az utolsó fejezetei foglalkoznak ezzel a központi kérdéssel, elsősorban a svéd tapasztalatok alapján. A svédek a nagymértékű deficitet rövid idő alatt nemcsak hogy megszüntették, hanem költségvetési többletet alakítottak k. Ezt a szinte hihetetlen eredményt elsősorban nem a bevételek növelésével, hanem a kiadások csökkentésével érték el, ahogy Benczes ajánlja, de elsősorban nem a jóléti kiadásokat csökkentették, hanem, a költségvetés-készítés technikájának módosításával, a valóban fölösleges kiadásokat. A deficit tehát eltűnt, sőt többlet alakult ki, és a jóléti állam, sőt a magas szintű adóztatás pedig fennmaradt. Ez a teljesítmény a szerző szerint elsősorban politikai okoknak tulajdonítható, a gazdaságpolitikai intézkedések tekintetében a politikai vezetésen belül belüli konszenzus és a politikai vezetéssel szembeni közbizalom magas szintjének az eredménye. A négy könyvből a magyar gazdaságpolitika és a magyar politika számára levonható következtetések egyértelműek. A deficit csökkentése elkerülhetetlen, sőt nagy valószínűséggel elkerülhetetlen az is, hogy a kiadások csökkentése nagyobb mértékű legyen, mint a bevételek növelése. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy fel kellene számolni vagy akár főként nagyobb mértékben vissza kellene szorítani a jóléti államot. A deficit ilyen módon való csökkentésének technikai előfeltétele a költségvetés-készítés módjának a megváltoztatása, mert ezen az úton lehet elérni a valóban fölösleges kiadások csökkentését és így a jóléti állam fenntartását. Ennél is fontosabbak a társadalmi és politikai előfeltételek: a gazdaságpolitikai kérdések tekintetében a politikai vezetésen belüli konszenzus, valamint a politikai vezetéssel szembeni közbizalom kialakítása. Hogy ez a mai magyar körülmények között nehezen érhető el, azt szinte fölösleges leírni. A gazdaságpolitikai siker tehát az új politikai közgazdaságtan tanításainak megfelelően elsősorban a politikai sikernek, a politikai intézményrendszer megfelelő működésének, a sikertelenség pedig a politikai intézményrendszer nem megfelelő működésének a következménye. Irodalom BENCZES ISTVÁN (2008): Trimming the Sails: The Political Economy of Fiscal Reforms in Europe. CEU Press, New York Budapest, 2008, 257 o. BOKROS LAJOS BAUER TAMÁS CSILLAG ISTVÁN MIHÁLYI PÉTER (2006): Utolsó esély. Élet és Irodalom, L/17. (2006. április 28.) 3-4. o. CSILLAG ISTVÁN MIHÁLYI PÉTER (2006): Kettős kötés. A stabilizáció és a reformok 18 hónapja. Globális Tudás Alapítvány, Budapest, 2006, 143 o. CSILLAG ISTVÁN MIHÁLYI PÉTER (2007): Van még mit tanulnunk. (Válasz Szakolczai György: Csillag István és Mihályi Péter: Kettős kötés. A stabilizáció és a reformok 18 hónapja c. könyvéről írt recenziójára.) Pénzügyi Szemle, LII/1. (2007), o. GYŐRFFY DÓRA (2007): Democracy and Deficits. The New Political Economy of Fiscal Management Reforms in the European Union. Akadémiai Kiadó, Philisophiaye Droktores, Budapest, 2007, 236 o. KORNAI JÁNOS (1992): A posztszocialista átmenet és az állam: gondolatok a fiskális problémákról. Közgazdasági Szemle, XXXIX/6. (1992. június) o. MADDISON, ANGUS (2003): The World Economy: Historical Statistics. OECD. Development Centre of the Organisation of Economic Co-operation and Development, Paris, 2003, 273 o. MIHÁLYI PÉTER (2008): Miért beteg a magyar gazdaság? Diagnózis és terápia. HVG Kiadó, Budapest, 2008, 149 o. MURAKÖZY LÁSZLÓ (szerk.) (2007): Fecseg a felszín és hallgat a mély. Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, 298 o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2006a): Reális elemzést, megfontolt cselekvést. Élet és irodalom, L/26. (2006. június 30.) 14. o. 17

18 SZAKOLCZAI GYÖRGY (2006b): Csillag István Mihályi Péter: Kettős kötés. A stabilizáció és a reformok 18 hónapja. (Könyvismertetés.) Pénzügyi Szemle, LI/4. (2006) o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2007): Tanuljunk tovább egymástól. (Viszontválasz Csillag István és Mihályi Péter: Kettős kötés. A stabilizáció és a reformok 18 hónapja c. könyve recenziójához írt válaszra.) Pénzügyi Szemle, LII/1. (2007), o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2008a): Győrffy Dóra: Democracy and Deficits. The New Political Economy of Fiscal Management Reforms in the European Union. (Könyvismertetés.) Pénzügyi Szemle, LIII/2. (2008) o.) Dóra Győrffy: Democracy and Deficits. The New Political Economy of Fiscal Management Reforms in the European Union. (Book review.) Public Finance Quarterly, LIII/2. (2008) pp SZAKOLCZAI GYÖRGY (2008b): Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély. Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában. (Könyvismertetés.) Közgazdasági Szemle, LV/7-8. (2008. júliusaugusztus), o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2008c): A költségvetési hiány és a közgazdaságtudomány legújabb eredményei. Három most megjelent könyv, és az út a megoldás felé. Általános Vállalkozási Főiskola. Tudományos közlemények, 20. (2008. szeptember), o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2008d): Győrffy Dóra: Democracy and Deficits. The New Political Economy of Fiscal Management Reforms in the European Union. (Book Review.) Acta Oeconomica, LVIII/3. (2008) o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2008e): Benczes István: Trimming the Sails: The Political Economy of Fiscal Reforms in Europe. CEU Press, New York Budapest, (Könyvismertetés.) Közgazdasági Szemle, LV/12. (2008. december) o. SZAKOLCZAI GYÖRGY (2008f): Mihályi Péter: Miért beteg a magyar gazdaság? Diagnózis és terápia. (Könyvismertetés.) Pénzügyi Szemle, LIII/4. (2008) o. Peter Mihályi: Why is the Hungarian Economy poorly. Diagnosis and therapy. (Book Review.) Public Finance Quarterly, LIII/4. (2008), pp

Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában

Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július augusztus (719 726. o.) Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában Akadémiai Kiadó, Budapest,

Részletesebben

Miért beteg a magyar gazdaság?

Miért beteg a magyar gazdaság? 724-737_MihÆlyi-knyv_Szakolczai.qxd 2008.11.11. 17:38 Page 724 Mihályi Péter Miért beteg a magyar gazdaság? Diagnózis és terápia HVG KÖNYVEK, 2008 A 2006. évi választások után a követendõ gazdaságpolitikáról

Részletesebben

Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos SZJA? Csizmadia Áron 2013

Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos SZJA? Csizmadia Áron 2013 Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos SZJA? Csizmadia Áron 2013 Tartalomjegyzék 1. Problémafelvetés 2. Előzmények 3. A gyakorlati alkalmazás 4. A magyarországi bevezetés 5. Az egykulcsos

Részletesebben

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN DR. CZOMBA SÁNDOR államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 76,3 74,1 72,9 71,4 71,0 Forrás: Eurostat TARTÓS LEMARADÁS

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON ÁTMENETI GAZDASÁGOKKAL FOGLALKOZÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖZPONT MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM ORSZÁGOS MŰSZAKI INFORMÁCIÓS KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON

Részletesebben

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Hazánkban a politikai élet súlyos erkölcsi és identitási válsága alakult ki. E sorok írója abban látja a válság alapvető

Részletesebben

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában Fábián Zsófia KSH A vizsgálat célja Európa egyes térségei eltérő természeti, társadalmi és gazdasági adottságokkal rendelkeznek. Különböző történelmi

Részletesebben

Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak (?)

Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak (?) Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak (?) A nyugdíjhiány mértéke Európában és Magyarországon Bartók János elnök-vezérigazgató Demográfiai szökőár Európában Időskorúak aránya az egyes országokban 200 8

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Vizsgarészhez rendelt követelménymodul azonosítója, megnevezése: 2658-06/3 Egy aktuális gazdaságpolitikai esemény elemzése a helyszínen biztosított szakirodalom alapján

Részletesebben

2006.12.26. Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia

2006.12.26. Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia Az emberi szenvedés kalkulusai Az utóbbi 15 évben lezajlott a kettős átmenet A társadalmi intézményrendszerekbe vetett bizalom csökken Nem vagyunk elégedettek

Részletesebben

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok Gyermekszegénység EU szociális modell célok, értékek, közös tradíció közös érdekek a gazdaságpolitikát és szociálpolitikát egységes keretben kezeli társadalmi biztonság szociális jogok létbiztonság garantálása

Részletesebben

KILÁBALÁS -NÖVEKEDÉS. 2013. szeptember VARGA MIHÁLY

KILÁBALÁS -NÖVEKEDÉS. 2013. szeptember VARGA MIHÁLY KILÁBALÁS -NÖVEKEDÉS 2013. szeptember VARGA MIHÁLY Tartalom Kiindulóhelyzet Makrogazdasági eredmények A gazdaságpolitika mélyebb folyamatai Kiindulóhelyzet A bajba jutott országok kockázati megítélése

Részletesebben

Növekedés és fenntarthatóság. NFFT műhelykonferencia 2014. június 4. Bessenyei István

Növekedés és fenntarthatóság. NFFT műhelykonferencia 2014. június 4. Bessenyei István Növekedés és fenntarthatóság NFFT műhelykonferencia 2014. június 4. Bessenyei István Egy példa Rókák a Nyulak Szigetén Hová vezet ez: Falánk rókák és kevéssé szapora nyulak esetén mindkét populáció kihal.

Részletesebben

- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról

- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról - 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ i Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról, 2006. május 31. Napjaink gyorsan változó világában a munkahely megszerzése

Részletesebben

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KTI IE KTI Könyvek 2. Sorozatszerkesztő Fazekas Károly Kapitány Zsuzsa Molnár György Virág Ildikó HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS

Részletesebben

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Gazdaságföldrajz Kihívások Európa előtt a XXI. században 2013. Európa (EU) gondjai: Csökkenő világgazdasági súly, szerep K+F alacsony Adósságválság Nyersanyag-

Részletesebben

Benczes István: Trimming the Sails. The Comparative Political Economy of Expansionary Fiscal Consolidations. A Hungarian Perspective

Benczes István: Trimming the Sails. The Comparative Political Economy of Expansionary Fiscal Consolidations. A Hungarian Perspective Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. december (1125 1129. o.) Benczes István: Trimming the Sails. The Comparative Political Economy of Expansionary Fiscal Consolidations. A Hungarian Perspective Central

Részletesebben

A magyar felsõoktatás helye Európában

A magyar felsõoktatás helye Európában Mûhely Ladányi Andor, ny. tudományos tanácsadó E-mail: ladanyi.andrea@t-online.hu A magyar felsõoktatás helye Európában E folyóirat hasábjain korábban két alkalommal is elemeztem az európai felsőoktatás

Részletesebben

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Tárgyelőadó: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Gyakorlatvezető: dr. Paget Gertrúd Tantárgyi leírás

Részletesebben

Kínai gazdaság tartós sikertörténet. Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25

Kínai gazdaság tartós sikertörténet. Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25 Kínai gazdaság tartós sikertörténet Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25 Főbb témák Az elmúlt harminc év növekedésének tényezői Intézményi reformok és hatásaik Gazdasági fejlődési trendek

Részletesebben

A PÉNZÜGYI ÉS NEM PÉNZÜGYI SZÁMLÁK ÖSSZHANGJÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

A PÉNZÜGYI ÉS NEM PÉNZÜGYI SZÁMLÁK ÖSSZHANGJÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A PÉNZÜGYI ÉS NEM PÉNZÜGYI SZÁMLÁK ÖSSZHANGJÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A Magyar Statisztikai Társaság Gazdaságstatisztikai Szakosztályának ülése, 2015. április 2. Simon Béla MNB Statisztikai Igazgatóság,

Részletesebben

Gazdaságra telepedő állam

Gazdaságra telepedő állam Gazdaságra telepedő állam A magyar államháztartás mérete jóval nagyobb a versenytársakénál Az állami kiadások jelenlegi szerkezete nem ösztönzi a gazdasági növekedést Fókusz A magyar államháztartás mérete

Részletesebben

Határtalan adózás ott fizetsz ahol keresel? IX. Elektronikus Kereskedelem Konferencia 2012. május 3.

Határtalan adózás ott fizetsz ahol keresel? IX. Elektronikus Kereskedelem Konferencia 2012. május 3. Határtalan adózás ott fizetsz ahol keresel? IX. Elektronikus Kereskedelem Konferencia 2012. május 3. E-kereskedelem: hol kell adóznom, kell adóznom? E-kereskedelmi tevékenység adózása komplex terület,

Részletesebben

Versenyképesség vagy képességverseny?

Versenyképesség vagy képességverseny? Versenyképesség vagy képességverseny? Dr. Kóka János Gazdasági és Közlekedési Miniszter GKI Gazdaságkutató Rt. Gazdaságpolitikai választások konferencia Budapest Hotel Marriott, 2005. november 8. USA Hong

Részletesebben

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban dr. Ránky Anna: Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban I. A 2007-13-as időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíva és a kohéziós politika megújulása A 2007-13 közötti pénzügyi időszakra

Részletesebben

EURÓPAI PARLAMENT. Gazdasági és Monetáris Bizottság 26/2005. SZ. KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE. A Szlovák Nemzeti Tanács (Národná Rada) válaszai

EURÓPAI PARLAMENT. Gazdasági és Monetáris Bizottság 26/2005. SZ. KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE. A Szlovák Nemzeti Tanács (Národná Rada) válaszai EURÓPAI PARLAMENT 2004 ««««««««««««Gazdasági és Monetáris Bizottság 2009 26/2005. SZ. KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: A Szlovák Nemzeti Tanács (Národná Rada) válaszai Mellékelve a tagok megtalálhatják

Részletesebben

Richter Csoport. 2014. 1-9. hó. 2014. I-III. negyedévi jelentés 2014. november 6.

Richter Csoport. 2014. 1-9. hó. 2014. I-III. negyedévi jelentés 2014. november 6. Richter Csoport 2014. I-III. negyedévi jelentés 2014. november 6. Összefoglaló 2014. I-III. III. negyedév Konszolidált árbevétel: -2,8% ( ), +1,2% (Ft) jelentős forgalom visszaesés Oroszországban, Ukrajnában

Részletesebben

Kilábalás, 2014-18. Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest, 2014. január 21. GKI Zrt., www.gki.hu

Kilábalás, 2014-18. Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest, 2014. január 21. GKI Zrt., www.gki.hu Kilábalás, 2014-18 Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest, 2014. január 21. Elvesztegetett évtized Az EU-csatlakozás óta nincs felzárkózás az EU-átlaghoz Szinte minden téren leszakadtunk

Részletesebben

A Változó Világ. az ICT iparág csúcstalálkozója. 2012. szeptember 13 14. Egerszalók

A Változó Világ. az ICT iparág csúcstalálkozója. 2012. szeptember 13 14. Egerszalók A Változó Világ az ICT iparág csúcstalálkozója 2012. szeptember 13 14. Egerszalók A Változó Világ és Magyarország gazdasági folyamatai Dr. Mellár Tamás Egyetemi tanár PTE Közgazdaságtudományi Kar ivsz.hu

Részletesebben

(Kötelezően közzéteendő jogi aktusok)

(Kötelezően közzéteendő jogi aktusok) 2006.4.27. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 114/1 I (Kötelezően közzéteendő jogi aktusok) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 629/2006/EK RENDELETE (2006. április 5.) a szociális biztonsági rendszereknek

Részletesebben

10. A mai magyar társadalom helyzete. Kovács Ibolya szociálpolitikus

10. A mai magyar társadalom helyzete. Kovács Ibolya szociálpolitikus 10. A mai magyar társadalom helyzete Kovács Ibolya szociálpolitikus Népességi adatok Magyarország népessége 2014. január 1-jén 9 877 365 fő volt, amely 1981 óta a születések alacsony, és a halálozások

Részletesebben

Adózási általános elmélet. EKF Csorba László

Adózási általános elmélet. EKF Csorba László Adózási általános elmélet EKF Csorba László A magyar államháztartás mérete, aránya az országhoz képest GDP Bruttó hazai termék GDP 47 (2005) 42 (2010)% az államháztartáson folyik keresztül Visegrádi országok:

Részletesebben

A fiskális keretrendszer megújítása az Európai Unióban és Magyarországon. Tavaszi Zsolt főosztályvezető Államháztartási Szabályozási Főosztály

A fiskális keretrendszer megújítása az Európai Unióban és Magyarországon. Tavaszi Zsolt főosztályvezető Államháztartási Szabályozási Főosztály A fiskális keretrendszer megújítása az Európai Unióban és Magyarországon Tavaszi Zsolt főosztályvezető Államháztartási Szabályozási Főosztály Költségvetési fenntarthatóság és átláthatóság Válság államadósság

Részletesebben

1. Szociálpolitika fogalma, célja

1. Szociálpolitika fogalma, célja A szociálpolitika 1. Szociálpolitika fogalma, célja a társadalomhoz kötődik, a társadalompolitika része rendkívül gyakorlatorientált, sok tudományterület eredményeit foglalja magába =multidiszciplináris

Részletesebben

Foglalkoztatáspolitika. Bevezet :

Foglalkoztatáspolitika. Bevezet : Foglalkoztatáspolitika Bevezet : Fogalmak 1: munkaer piac A Munkaer piac a munkaer, mint termelési tényez mozgásának terepe ahol a következ a-tényez k befolyásolják a mozgásokat Szakmai munkavégz képesség

Részletesebben

Növekedés válságban. Halpern László MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Növekedés 2013, Pivátbankár.hu Budapest, 2013. szeptember 18.

Növekedés válságban. Halpern László MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Növekedés 2013, Pivátbankár.hu Budapest, 2013. szeptember 18. Növekedés válságban Halpern László MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet Növekedés 2013, Pivátbankár.hu Budapest, 2013. szeptember 18. Válságok Gazdaságpolitika Növekedés 2 Válságok Adósság bank valuta

Részletesebben

25. A közületi kiadások megállapításának alapelvei

25. A közületi kiadások megállapításának alapelvei 25. A közületi kiadások megállapításának alapelvei A közületi kiadások megállapításánál iránytűként szolgáló elvek sarkpontjai a pénzügyi politikának. Helyes elvek felállítása a közületi kiadások mértékénél

Részletesebben

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai OKTATÁSIRÁNYÍTÁS ÉS OKTATÁSPOLITIKA A BALKÁNON Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai Szlovénia kivételével, Bulgária, Románia és Albánia) oktatási rendszerei előtt álló kihívásokat

Részletesebben

HIÁNYGAZDASÁG TÖBBLETGAZDASÁG Hatások Értékelés

HIÁNYGAZDASÁG TÖBBLETGAZDASÁG Hatások Értékelés 1. SLIDE Ötödik előadás HIÁNYGAZDASÁG TÖBBLETGAZDASÁG Hatások Értékelés Háttéranyag: Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2011), 3. tanulmány, 187-206. old. Kornai János:

Részletesebben

Közpénzügyi feladat- és forrásmegosztási gyakorlat értékelése az OECD ajánlásainak és néhány kelet-közép-európai ország tapasztalatainak tükrében

Közpénzügyi feladat- és forrásmegosztási gyakorlat értékelése az OECD ajánlásainak és néhány kelet-közép-európai ország tapasztalatainak tükrében SIVÁK JÓZSEF 1 ZSUGYEL JÁNOS 2 Közpénzügyi feladat- és forrásmegosztási gyakorlat értékelése az OECD ajánlásainak és néhány kelet-közép-európai ország tapasztalatainak tükrében A fiskális föderalizmus

Részletesebben

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány REFORMTÖREKVÉSEK A MAGYAR KÖZIGAZGATÁSBAN AZ EURÓPAI UNIÓS FORRÁSOK

Részletesebben

Dr. Halm Tamás. 2014. május 8. Források: dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Főiskola) és dr. Hetényi Géza (Külügyminisztérium) prezentációi

Dr. Halm Tamás. 2014. május 8. Források: dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Főiskola) és dr. Hetényi Géza (Külügyminisztérium) prezentációi Az Európai Unió pénzügyei Dr. Halm Tamás 2014. május 8. Források: dr. Ferkelt Balázs (Budapesti Gazdasági Főiskola) és dr. Hetényi Géza (Külügyminisztérium) prezentációi Éves költségvetések és több éves

Részletesebben

3. Pénzügytan szeminárium Államháztartás. Bárdos Máté Slánicz Melinda GK17 GK18 2010. március 24., 2010. március 31. 1

3. Pénzügytan szeminárium Államháztartás. Bárdos Máté Slánicz Melinda GK17 GK18 2010. március 24., 2010. március 31. 1 3. Pénzügytan szeminárium Államháztartás Bárdos Máté Slánicz Melinda GK17 GK18 2010. március 24., 2010. március 31. 1 Miért van szükség államra? A tıkeáramlási mátrix elméleti keretében az állami szektor

Részletesebben

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója:

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Ülésnap Napirend Felszólaló 2007. április 24. (66. ülésnap) Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról

Részletesebben

AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK. Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre)

AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK. Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre) AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre) Közgazdasági, Pénzügyi és Menedzsment Tanszék: Detkiné Viola Erzsébet főiskolai docens 1. Digitális pénzügyek. Hagyományos

Részletesebben

Új Ú ra r t a e t r e v r e v z e és é Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. GKI Zrt., www.gki.hu

Új Ú ra r t a e t r e v r e v z e és é Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. GKI Zrt., www.gki.hu Újratervezés Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. Miért kell új gazdaságpolitika? Európában is sok változás kell, de nálunk is Magyarország: hitelesség-vesztés, finanszírozási

Részletesebben

A magyar gazdaság főbb számai európai összehasonlításban

A magyar gazdaság főbb számai európai összehasonlításban A magyar gazdaság főbb számai európai összehasonlításban A Policy Solutions makrogazdasági gyorselemzése 2011. szeptember Bevezetés A Policy Solutions a 27 európai uniós tagállam tavaszi konvergenciaprogramjában

Részletesebben

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása Zentai Sára Répceszemere, 2015. június 16. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia - A nemzet második ilyen stratégiája 2007

Részletesebben

TÁRKI HÁZTARTÁS MONITOR 2003. Budapest, Gellért Szálló 2004. március 31.

TÁRKI HÁZTARTÁS MONITOR 2003. Budapest, Gellért Szálló 2004. március 31. TÁRKI HÁZTARTÁS MONITOR 2003 Budapest, Gellért Szálló 2004. március 31. A magyar társadalomszerkezet átalakulása Kolosi Tamás Róbert Péter A különböző mobilitási nemzedékek Elveszett nemzedék: a rendszerváltás

Részletesebben

Trendforduló volt-e 2013?

Trendforduló volt-e 2013? STATISZTIKUS SZEMMEL Trendforduló volt-e 2013? Bár a Magyar Nemzeti Bank és a KSH is pillanatnyilag 2013-ról csak az első kilenc hónapról rendelkezik az utasforgalom és a turizmus tekintetében a kereskedelmi

Részletesebben

WageIndicator adatbázisok eredményeinek disszeminációja H005 EQUAL projekt. WageIndicator és BérBarométer adatbázisok eredményeinek disszeminációja

WageIndicator adatbázisok eredményeinek disszeminációja H005 EQUAL projekt. WageIndicator és BérBarométer adatbázisok eredményeinek disszeminációja WageIndicator és BérBarométer adatbázisok eredményeinek disszeminációja Mit mutatnak az adatbázisok a részmunkaidős (nem teljes munkaidős) foglalkoztatást illetően? készítette: MARMOL Bt. 2008. április

Részletesebben

LAKÁSVISZONYOK, 1999 2003

LAKÁSVISZONYOK, 1999 2003 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL LAKÁSVISZONYOK, 1999 2003 (ELŐZETES ADATOK) BUDAPEST, 2004 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2004 Készült a Központi Statisztikai Hivatal Társadalomstatisztikai főosztályának

Részletesebben

Mire, mennyit költöttünk? Az államháztartás bevételei és kiadásai 2003-2006-ban

Mire, mennyit költöttünk? Az államháztartás bevételei és kiadásai 2003-2006-ban Mire, mennyit költöttünk? Az államháztartás bevételei és kiadásai 2003-2006-ban Kiadások változása Az államháztartás kiadásainak változása (pénzforgalmi szemléletben milliárd Ft-ban) 8 500 8 700 9 500

Részletesebben

Nemzeti Pedagógus Műhely

Nemzeti Pedagógus Műhely Nemzeti Pedagógus Műhely 2009. február 28. Varga István 2007. febr. 21-i közlemény A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól: - sikeres a kiigazítás: mutatóink minden várakozást felülmúlnak, - ipari

Részletesebben

A magyar költségvetésről

A magyar költségvetésről A magyar költségvetésről másképpen Kovács Árpád 2014. április 3. Állami feladatok, funkciók és felelősségek Az állami feladatrendszer egyben finanszírozási feladatrendszer! Minden funkcióhoz tartozik finanszírozási

Részletesebben

A szabadalmi rendszer jövője j Európában (közösségi szabadalom, szupranacionális. Ficsor Mihály (MSZH)

A szabadalmi rendszer jövője j Európában (közösségi szabadalom, szupranacionális. Ficsor Mihály (MSZH) A szabadalmi rendszer jövője j Európában (közösségi szabadalom, szupranacionális bíráskodás, Londoni Megállapodás) Ficsor Mihály (MSZH) A szellemi tulajdon biztonsága: új eszközök és törekvések MIE-továbbképzés

Részletesebben

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, 20.11.2007 COM(2007) 726 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Részletesebben

Helyzetkép 2013. november - december

Helyzetkép 2013. november - december Helyzetkép 2013. november - december Gazdasági növekedés Az elemzők az év elején valamivel optimistábbak a világgazdaság kilátásait illetően, mint az elmúlt néhány évben. A fejlett gazdaságok növekedési

Részletesebben

Pénzügyek egyszer űű en, minde nn kinek

Pénzügyek egyszer űű en, minde nn kinek Pénzügyek egyszer űű en, minde nn kinek Ferenczi Gábor Tartalomjegyzék: A közgazdasági, pénzügyi törvényekről3 Megtakarítás, befektetés, biztosítás, hitel3 Megtakarítások3 Befektetések4 Biztosítás5 Fogalmak:6

Részletesebben

AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS A KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA ALAPELEMEI AKTUÁLIS GAZDASÁGPOLITIKAI ESETTANULMÁNYOK 6. ELŐADÁS

AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS A KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA ALAPELEMEI AKTUÁLIS GAZDASÁGPOLITIKAI ESETTANULMÁNYOK 6. ELŐADÁS AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS A KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA ALAPELEMEI AKTUÁLIS GAZDASÁGPOLITIKAI ESETTANULMÁNYOK 6. ELŐADÁS BEVEZETÉS Gazdaságpolitika a politikának a gazdaságra vonatkozó ráhatása mindenféle kormányzati

Részletesebben

TARTALOM. 2.1 Gazdaságpolitikai környezetünk változásai 65

TARTALOM. 2.1 Gazdaságpolitikai környezetünk változásai 65 TARTALOM ELŐSZÓ HELYETT 11 1. FEJEZET / A GAZDASÁGPOLITIKA SZEREPE A MODERN GAZDASÁGOKBAN Veress József 1.1 Gazdaságpolitika: első megközelítés 13 1.2 A gazdaságpolitika fogalmi megközelítése 15 1.3 A

Részletesebben

Helyzetkép 2012. május - június

Helyzetkép 2012. május - június Helyzetkép 2012. május - június Gazdasági növekedés A világgazdaság kilátásait illetően megoszlik az elemzők véleménye. Változatlanul dominál a pesszimizmus, ennek fő oka ugyanakkor az eurózóna válságának

Részletesebben

MUNKAERŐ-PIACIÉS MIGRÁCIÓSVÁLTOZÁSOK

MUNKAERŐ-PIACIÉS MIGRÁCIÓSVÁLTOZÁSOK MUNKAERŐ-PIACIÉS MIGRÁCIÓSVÁLTOZÁSOK A SZLOVÁK-MAGYAR HATÁR MENTI RÉGIÓ MAGYAROLDALÁN(2007ÉS2014 KÖZÖTT) LIII. KÖZGAZDÁSZ VÁNDORGYŰLÉS MISKOLC, 2015. SZEPTEMBER 4. A szlovák-magyar határmenti migráció/slovensko-maďarská

Részletesebben

Monetáris politika mozgástere az árstabilitás elérése után

Monetáris politika mozgástere az árstabilitás elérése után Monetáris politika mozgástere az árstabilitás elérése után Dr. Kocziszky György A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának külső tagja Költségvetési Tanács Magyar Közgazdasági Társaság 2014. július 17.

Részletesebben

A magyar építőipar számokban és a 2015. évi várakozások

A magyar építőipar számokban és a 2015. évi várakozások A magyar építőipar számokban és a 2015. évi várakozások Az építőipari termelés alakulása A magyar építőipari termelés hat éves csökkenés után mélyponton 2012. évben volt ~1600 Mrd Ft értékkel. 2013-ban

Részletesebben

Szegénynek nevezzük az osztálytagolódás legalsó szintjén lévő, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges tényezők hiányában élő embereket.

Szegénynek nevezzük az osztálytagolódás legalsó szintjén lévő, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges tényezők hiányában élő embereket. A SZEGÉNYSÉG Szegénynek nevezzük az osztálytagolódás legalsó szintjén lévő, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges tényezők hiányában élő embereket. Szegénység térkép a világról 1889 - Charles

Részletesebben

Recesszió Magyarországon

Recesszió Magyarországon Recesszió Magyarországon Makrogazdasági helyzet 04Q1 04Q2 04Q3 04Q4 05Q1 05Q2 05Q3 05Q4 06Q1 06Q2 06Q3 06Q4 07Q1 07Q2 07Q3 07Q4 08Q1 08Q2 08Q3 08Q4 09Q1 09Q2 09Q3 09Q4 A bruttó hazai termék (GDP) növekedése

Részletesebben

A CTOSZ álláspontja az EU Bizottság cukor reform tervével kapcsolatban

A CTOSZ álláspontja az EU Bizottság cukor reform tervével kapcsolatban A CTOSZ álláspontja az EU Bizottság cukor reform tervével kapcsolatban Budapest, 24. szeptember hó A Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége Elnökségének 24. szeptember 17-i határozata: Az EU Bizottság

Részletesebben

Munkaidő-szab{lyoz{s Európ{ban A Policy Solutions közpolitikai h{ttérelemzése az Európai Unió egyes tag{llamainak munkaidő-szab{lyoz{s{ról

Munkaidő-szab{lyoz{s Európ{ban A Policy Solutions közpolitikai h{ttérelemzése az Európai Unió egyes tag{llamainak munkaidő-szab{lyoz{s{ról Munkaidő-szab{lyoz{s Európ{ban A Policy Solutions közpolitikai h{ttérelemzése az Európai Unió egyes tag{llamainak munkaidő-szab{lyoz{s{ról 2011. augusztus Vezetői összefoglaló A munkaidőre vonatkozó szabályozás

Részletesebben

EURÓPAI TÁRSADALMI JELENTÉS 2008 SAJTÓBEMUTATÓ 2008. március 28.

EURÓPAI TÁRSADALMI JELENTÉS 2008 SAJTÓBEMUTATÓ 2008. március 28. EURÓPAI TÁRSADALMI JELENTÉS 2008 SAJTÓBEMUTATÓ 2008. március 28. Cél: átfogó képet adni a kibővült Európai Unió társadalmi folyamatairól Adatok: Eurostat EU-SILC és más európai statisztikai források Ambíció:

Részletesebben

1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat. a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia - Irányok és Célok 2010-2021

1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat. a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia - Irányok és Célok 2010-2021 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia - Irányok és Célok 2010-2021 1. A Kormány a) elfogadja a jelen határozat mellékletét képező a Nők

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

2013/2 KIVONATOS ISMERTETŐ. Erhard Richarts: IFE (Institut fürernährungswirtschaft e. V., Kiel) elnök

2013/2 KIVONATOS ISMERTETŐ. Erhard Richarts: IFE (Institut fürernährungswirtschaft e. V., Kiel) elnök 2013/2 KIVONATOS ISMERTETŐ Erhard Richarts: IFE (Institut fürernährungswirtschaft e. V., Kiel) elnök Az európai tejpiac helyzete és kilátásai 2013 január-április Készült a CLAL megrendelésére Főbb jellemzők:

Részletesebben

Az államháztartási hiány csökkentésének hatásai. Hamecz István igazgató A Közgazdasági és Monetáris Politikai szakterület vezetője

Az államháztartási hiány csökkentésének hatásai. Hamecz István igazgató A Közgazdasági és Monetáris Politikai szakterület vezetője Az államháztartási hiány csökkentésének hatásai Hamecz István igazgató A Közgazdasági és Monetáris Politikai szakterület vezetője A 2006-os ESA deficit alakulása Inflációs jelentés -7,8% Változások: Autópálya

Részletesebben

Bocz János Jéghegyek. Tévhitek, avagy a magyar nonprofit szektor mélyrétegei

Bocz János Jéghegyek. Tévhitek, avagy a magyar nonprofit szektor mélyrétegei Bocz János Jéghegyek. Tévhitek, avagy a magyar nonprofit szektor mélyrétegei Az újkori magyar civil, nonprofit szektor az idei évben ünnepli 20 éves születésnapját. Ilyen alkalmakkor a témával foglalkozó

Részletesebben

Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága

Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága Kincses (2003): Az egészség az egyén biológiai működése, valamint a kora és neme szerint elérhető és/vagy

Részletesebben

2010. FEBRUÁR 11-12., SEVILLA A TANÁCSADÓ FÓRUM NYILATKOZATA AZ ÉLELMISZER-FOGYASZTÁSRÓL SZÓLÓ PÁNEURÓPAI FELMÉRÉSRŐL

2010. FEBRUÁR 11-12., SEVILLA A TANÁCSADÓ FÓRUM NYILATKOZATA AZ ÉLELMISZER-FOGYASZTÁSRÓL SZÓLÓ PÁNEURÓPAI FELMÉRÉSRŐL 2010. FEBRUÁR 11-12., SEVILLA A TANÁCSADÓ FÓRUM NYILATKOZATA AZ ÉLELMISZER-FOGYASZTÁSRÓL SZÓLÓ PÁNEURÓPAI FELMÉRÉSRŐL MI SZEREPEL AZ ÉTLAPON EURÓPÁBAN? AZ ÉLELMISZER-FOGYASZTÁSRÓL SZÓLÓ PÁNEURÓPAI FELMÉRÉS

Részletesebben

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ REGIONÁLIS KÉRDÉSEI A KÖZÖS REGIONÁLIS POLITIKA KIALAKULÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI KERETE ELŐADÓ: DR. KENGYEL ÁKOS EGYETEMI DOCENS JEAN MONNET PROFESSZOR 1 TARTALOM A KOHÉZIÓS POLITIKA FONTOSSÁGA

Részletesebben

Az Egészségügy. Dr. Dombi Ákos (dombi@finance.bme.hu)

Az Egészségügy. Dr. Dombi Ákos (dombi@finance.bme.hu) Az Egészségügy Dr. Dombi Ákos (dombi@finance.bme.hu) 1. A rendszer felépítése és sajátosságai 2. Az egészségügy finanszírozása: forrásteremtés 3. Az egészségügy finanszírozása: forrásallokáció 4. Verseny

Részletesebben

MAGYARORSZÁG 2016. ÉVI NEMZETI REFORM PROGRAMJA

MAGYARORSZÁG 2016. ÉVI NEMZETI REFORM PROGRAMJA MAGYARORSZÁG KORMÁNYA MAGYARORSZÁG 2016. ÉVI NEMZETI REFORM PROGRAMJA 2016. április TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék... 2 I. Bevezető... 3 II. Középtávú makrogazdasági kitekintés... 4 II.1. A makrogazdasági

Részletesebben

Tervgazdaságból piacgazdaságba A magyar gazdaság szerkezetváltása, 1989-2014

Tervgazdaságból piacgazdaságba A magyar gazdaság szerkezetváltása, 1989-2014 Tervgazdaságból piacgazdaságba A magyar gazdaság szerkezetváltása, 1989-2014 TTE konferencia, Kossuth Klub 2014.október 11. Bod Péter Ákos, Dsc A magyar gazdasági kötődés erősen középeurópai jellegű volt

Részletesebben

Miért dolgozna éppen Dániában radiológusként? 5 érvünk is van rá:

Miért dolgozna éppen Dániában radiológusként? 5 érvünk is van rá: Miért dolgozna éppen Dániában radiológusként? 5 érvünk is van rá: 1. A munka és a magánélet egyensúlya Az infografika és a kreatív vizualitással bemutatott mutatók iránt érdeklődők kedvéért: http://www.oecdbetterlifeindex.org/topics/work-life-balance/

Részletesebben

A magyar építőipar számokban

A magyar építőipar számokban Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége Landesfachverband der Bauunternehmer A magyar építőipar számokban 1. Az építőipari termelés alakulása A magyar építőipari termelés hat éves csökkenés után mélyponton

Részletesebben

Gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek. Jólét és szegénység. 2013. február 27., március 6. és március 13.

Gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek. Jólét és szegénység. 2013. február 27., március 6. és március 13. Gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek. Jólét és szegénység. 2013. február 27., március 6. és március 13. Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák Miért az európai civilizáció hódította meg a világot,

Részletesebben

Társadalmi egyenlőtlenségek a térben

Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Prof. Dr. Szirmai Viktória Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Kodolányi János Főiskola, Európai Város és Regionális Tanszék, tanszékvezető, egyetemi tanár viktoria.szirmai@chello.hu Regionális tudomány

Részletesebben

A 2009. január 1-jétől életbe lépő adó- és járulékváltozások szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatra gyakorolt hatásának bemutatása

A 2009. január 1-jétől életbe lépő adó- és járulékváltozások szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatra gyakorolt hatásának bemutatása A 2009. január 1-jétől életbe lépő adó- és járulékváltozások szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatra gyakorolt hatásának készült a Turizmus és Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság megbízásából

Részletesebben

AZ ORSZÁGOS VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG 2011. JÚLIUS 19-ÉN MEGTARTOTT ÜLÉSÉNEK A JEGYZŐKÖNYVE

AZ ORSZÁGOS VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG 2011. JÚLIUS 19-ÉN MEGTARTOTT ÜLÉSÉNEK A JEGYZŐKÖNYVE AZ ORSZÁGOS VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG 2011. JÚLIUS 19-ÉN MEGTARTOTT ÜLÉSÉNEK A JEGYZŐKÖNYVE Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Országos Választási Bizottság ülésén megjelenteket, beadványozókat,

Részletesebben

Penta Unió Zrt. A telephely szabályozása kettős adóztatási egyezményeinkben

Penta Unió Zrt. A telephely szabályozása kettős adóztatási egyezményeinkben Penta Unió Zrt. A telephely szabályozása kettős adóztatási egyezményeinkben NÉV: Szőke Angéla Szak: Okleveles nemzetköziadó-szakértő Konzulens: Csantavériné Botgál Tünde Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...

Részletesebben

A változatos NUTS rendszer

A változatos NUTS rendszer Nomenclature of Territorial Units for Statistics GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR, GÖDÖLLŐ A változatos NUTS rendszer Péli László RGVI Statisztikai Célú Területi Egységek Nomenklatúrája, 1970-es évek

Részletesebben

A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig

A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig A jelen kihívások Egy paradoxon A mindennapi életünkben erőteljesen jelen van. Nem ismeri a nagyközönség. Újra időszerűvé vált Tömeges munkanélküliség

Részletesebben

Államadósság, adósságdinamika és mérlegalkalmazkodási válság. Dr. Dedák István 2012.06.22. 1

Államadósság, adósságdinamika és mérlegalkalmazkodási válság. Dr. Dedák István 2012.06.22. 1 Államadósság, adósságdinamika és mérlegalkalmazkodási válság Dr. Dedák István 2012.06.22. 1 Nobody understands debt Amikor az emberek a Kongresszusban az adósságról beszélnek, lényegében véve fogalmuk

Részletesebben

Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Ostrava, 2012. Május 3-4. Szegénység és társadalmi kirekesztés

Részletesebben

2015. évi költségvetés, valamint kitekintés, hogy mi várható 2016-2017-ben. Banai Péter Benő államtitkár

2015. évi költségvetés, valamint kitekintés, hogy mi várható 2016-2017-ben. Banai Péter Benő államtitkár 2015. évi költségvetés, valamint kitekintés, hogy mi várható 2016-2017-ben Banai Péter Benő államtitkár 1 Gazdaságpolitikai eredmények és célok A Kormány gazdaságpolitikai prioritásait az alábbi, az ország

Részletesebben

Tárgyszavak: felosztó kirovó nyugdíjrendszer; garantált nyugdíj; fiktív számla; bér; jövedelem; reform; nyugdíjhitel; szociálpolitika.

Tárgyszavak: felosztó kirovó nyugdíjrendszer; garantált nyugdíj; fiktív számla; bér; jövedelem; reform; nyugdíjhitel; szociálpolitika. SZOCIÁLPOLITIKA ÉS ÉRDEKVÉDELEM A svéd nyugdíjrendszer reformja Az 1990-es évek elején Svédország a nyugdíjrendszer radikális megreformálása mellett döntött. A bevezetett változások azonban olyan mérvűek

Részletesebben

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Az Európai Unió kohéziós politikája Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Kohéziós politika az elnevezés néhány év óta használatos korábban: regionális politika, strukturális politika

Részletesebben

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Készítette: Bakos Izabella Mária SZIE-GTK Enyedi György RTDI PhD-hallgató Kutatási téma Az egészségügyi állapot (lakosság

Részletesebben

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 1 Munkatermelékenység és GDP/fő, 2011 Forrás: OECD 2 Vállalati sokféleség és

Részletesebben

Kiszorítás idősek és fiatalok között? Empirikus eredmények EU aggregált adatok alapján

Kiszorítás idősek és fiatalok között? Empirikus eredmények EU aggregált adatok alapján Empirikus eredmények EU aggregált adatok alapján MTA Közgazdaságtudományi Intézet, CEU Középeurópai Egyetem How could Hungary increase labour force participation? - záró konferencia, 2008 június 19. Hotel

Részletesebben

A nem állami nyugdíjrendszerek európai szabályozása

A nem állami nyugdíjrendszerek európai szabályozása A nem állami nyugdíjrendszerek európai szabályozása Párniczky Tibor IX. Pénztárkonferencia - Eger - 2006. november 8.-9. Tájékoztató Melyik Európa? A szabályozás területeiről Tagok jogai Intézményi szabályozás

Részletesebben