Jászberény környékének természeti szépségei és értékei

Átírás

1 Buschmann Ferenc Jászberény környékének természeti szépségei és értékei Faragó László fotóival Védett növények és állatok

2 Szövegét és a versrészleteket írta, szerkesztette, valamint a grafikákat készítette a szerzõ Szakmai lektor: Vidra Tamás Természetvédelmi Tájegységvezetõ Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tápió Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet Borítóterv: Buschmann Ferenc és Faragó László Angol fordítás: Bangócsné Telek Éva Német fordítás: Nagyné Paksi Margit Francia fordítás: Szilágyiné Dr. Hodossy Zsuzsanna Olasz fordítás: Wittrédi Mónika Orosz fordítás: Sztepa Szergej Lengyel fordítás: P.-Szerencsés Bogumila Emília A kiadvány a Patkós Stúdió gondozásában jelent meg 2009-ben Nyomdai munkák: Print 2000 Nyomda, Kecskemét ISBN második kiadás Felelõs kiadó: Dr. Gedei József A kiadvány megjelenését támogatta: Jászberény Város Önkormányzata Készült: 1000 példányban, környezetbarát újrapapírra

3 ELÔSZÓ Jászberény, már a XIV XV. században a Jászság közigazgatási központja. Ma a térség gazdaságilag legfejlettebb, népességét tekintve a legnagyobb városa. Jász-Nagykun-Szolnok megye összes települése közül mi büszkélkedhetünk a legtöbb megmaradt épített mûemlékkel. A Jász Múzeum széles tárháza múltunk kulturális, néprajzi, történelmi emlékeinknek. Jászberény város határában a régmúlt idõket idézõ, természetvédelmi szempontból értékes, megõrzésre méltó élõhelyek bár csökkenõ mértékben, de még fellelhetõk. Ez is egyfajta múzeum, igaz fogynak benne a lakók, visszaszorulnak a különleges növényi csoportosulások, ritkulnak a védett állatok. A folyamat megállítása talán, még nem reménytelen. Meg kell õrizni, hogy örökül hagyhassuk természeti értékeink folyton változó, színes, élõ, természeti múzeum -át. A Zagyva melynek árterébõl kiemelkedõ szigeteken telepedtek le õseink, mindig is uralta, formálta a vidéket. Évszakonkénti periódusokban kiöntött, többször alakított ki magának új medret. Jelentõs hatással volt a természeti környezet, a talaj, a növény- és állatvilág alakulására. Elõdeink fõleg mezõgazdasági tevékenységet folytattak, már néhány évszázaddal korábban is alig volt a város határában erdõ. Jelentõsebb telepítés az elmúlt néhány évtized eredménye. A város nagy kiterjedésû határának legnagyobb része most is mezõgazdasági mûvelésû, kisebb része erdõ, még kisebb része megmaradt mûveletlenül, eredeti természetes állapotában. A könyv, amelyet olvasásra ajánlok, ezt a legkisebb részt örökíti meg. Jászberény környékének természetes élõhelyein meglelhetõ növényeket és állatokat elsõsorban a védetteket kívánja szakmailag alapos, mégis érdekesen olvasmányos formában, FARAGÓ László színes fotóival illusztrálva bemutatni. Kedvteremtõ kalauz ez, mely buzdít, hogy egy-egy hétvégi napon, az állatkerttõl alig kõhajításnyira lévõ kishídon átgyalogolva a Zagyvamenti Természetvédelmi Terület még érintetlen növény- és állatvilágát csodálhassuk. Innen turistaút vezet a Hajta területére, ami tulajdonképpen az õs-zagyva árterébõl megmaradt, élõvilágát, táji értékét tekintve gazdag vidék. A könyv az Újerdõn át a porteleki határ felé viszi az olvasót. A borsóhalmai félmocsár egy másik felfedezõ nap célpontja lehet. Itt a víztelenítés eredményeként fátlan, pusztai táj tárul elénk, különleges, szikes tájra jellemzõ, évszakonként változó növényvilággal. Ezt a kiváló könyvet BUSCHMANN Ferencnek köszönhetjük, aki múltunk örökölt természeti értékeit évtizedek óta kutatja, és most, a felhalmozott ismereteinek összefoglalását szülõvárosának Jászberénynek, Jászberény Város Önkormányzatának ajándékozta. A képviselõ-testület tagjai többször bizonyságot tettek a környezet- és természetvédelem iránti elkötelezettségükrõl, segítve a város kulturális, természeti értékeinek bemutatását. A könyv kiadásának támogatásával szándékunk, hogy a felnövekvõ nemzedék, akik koruknál fogva nyitottak, érdeklõdõk, ezt a könyvet minden iskolában, bármikor kézbe vehessék. Legyenek büszkék, hogy a városuk határában még csodálatos, sejtelmes szépségek rejtõznek, gyakorolják az élõvilág felfedezésének örömét. Nem titkolt szándékunk, hogy felértékelõdjön értékrendjükben a természetvédelem. Szabóné Gara Irén Jászberény Város Önkormányzatának környezetvédelmi tanácsnoka

4 BEVEZETÔ Magyarország a világ elsõ olyan országai közé tartozik, ahol élen HERMAN Ottóval majd KAÁN Károllyal, késõbb pedig RAKONCZAY Zoltánnal törvényi intézkedések történtek a természet óvása érdekében. A természet védelme azonban nem csupán hatósági feladat, hanem mindannyiunk közös ügye és érdeke. Ennek viszont különösen fontos feltétele, hogy lehetõleg mindenki, már iskolás korban megismerje a kíméletre és védelemre szoruló növény- és állatfajokat, ezzel összefüggésben pedig azok élõ-, illetve elõfordulási helyeit. Ezen ismeretek hiányában ugyanis nem tudhatjuk, mit, hol, miért és hogyan védjünk! A természetvédelem gyakorlatában tehát szükséges, hogy minden kisebb-nagyobb közösség találja és ismerje meg a saját környezetének természeti értékeit, a védendõ növény- és állatritkaságait. Ez a természetfeltáró és közvetítõ tevékenység szûkebb pátriánkat, a Jászságot tekintve ma is valósággal gyermekcipõben jár. Nem is csoda, hiszen a hazai természetrajzi kutatásoknak az Alföld egy kissé mindig a mostohagyermeke volt, a jászsági táj esetében pedig tulajdonképpen máig az maradt. Ékes, egyben sajnálatos bizonyíték erre például az, hogy amikor 1999-ben megjelent a Mezõgazda Könyvkiadó gondozásában a Magyarország védett növényei c. nagyszerûen kivitelezett könyv a védett növényeink jelenleg ismert összes hazai elõfordulási adatát részletesen ismertetve, mindössze 5 jászsági (Tarnaõrs Jászdózsa környékérõl ALMÁDI László révén) és csak 2 jászberényi adat szerepelt benne (utóbbiak ENDES Mihály jóvoltából). A rovarvilág tekintetében pedig még ennyi sem található a vonatkozó szakirodalomban! Ennyire azonban nem szegény sem a Jászság, sem Jászberény környékének természetvilága, ez csupán a terület kutatottsági állapotára világít rá. Jelen könyvecske tehát részben egyféle hiánypótló munka is. Több mint három évtizede vizsgálódom szülõvárosom, Jászberény határában. Ez idõ alatt nem csak a lepkevilágát ismertem meg, hanem alapvetõen azt a környezetet és növényzetet is, amelyben ezek a törékeny állatkák az életfunkcióikat kifejtik. E hosszú, zömmel egyszemélyes folyamat során bennem felhalmozódott ismeretanyag adatbázisából és a jegyzeteimbõl szedtem most csokorba az itt elõforduló védett növényeket és állatokat. Megírásakor az az elképzelés vezérelt, hogy mind az elsõsorban helybéli érdeklõdõ tanuló ifjúság, mind a pusztán kíváncsi természetkedvelõ vagy kiránduló egyaránt bepillantást nyerhessen Jászberény közvetlen környékének fontosabb élõhelyeire, és megismerhesse azokat a védett élõlényeket, amelyekkel itt-ott, a különbözõ évszakokban mifelénk találkozhat. A könnyebb olvashatóság érdekében kihagytam a szakmunkákban egyébként kötelezõen feltüntetendõ tudományos neveket. Ezeket a védett fajok (a szövegben a vastagon szedett dõlt betûs nevek!), illetve az éjszakai életet élõk esetében néhány különleges kivételtõl eltekintve a füzet végén táblázatba foglalva, fõbb elõfordulási helyeikkel együtt lehet megtalálni. Egy, a Jászberény környékének élõvilágát és természeti értékeit bemutatni szándékozó tanulmánysorozat újabb részét tartja tehát kezében a kedves olvasó, amely nem akar tankönyvként szolgálni, de részletes, tudományosan feldolgozó munkát sem kíván pótolni. Célja csupán annyi, hogy tájegységünk természeti múltját és örökségét figyelembe véve ráirányítsa a közfigyelmet Jászberény természeti-környezeti szépségeire, és szûkös keretein belül bemutassa azokat a ritkaságokat, amelyek ma még itt élnek, s éppen azért, mert itt élnek, a megóvásuk, a késõbbi korok számára történõ megõrzésük felelõssége, szinte csak a miénk!

5 Az utóbbi években e munkában végig nagy segítségemre volt FARAGÓ László, a patriotizmusáról és természetszeretetérõl, fotózási szenvedélyérõl közismert pedagógus kisiskolás koromban tanárom, nyugdíjba vonulása óta a Jász Múzeumban kollégám, s talán túlzás nélkül kijelenthetem: barátom. Sokrétû tevékenységeinek eredményei közé tartozik például az is, hogy az Õ kezdeményezése és ténykedése nyomán lett hagyományossá, napjainkra pedig országos hírûvé a rendszerint tavasszal és õsszel lebonyolításra kerülõ, különbözõ (20, 35, illetve 50, 80 km) távolságú Hajta gyalogos és kerékpáros teljesítménytúra-mozgalom, amelynek útvonalát a célszerûség okán a továbbiakban részben mi is követni fogjuk. Utunkon az Õ fotói kalauzolnak majd bennünket. A képanyag összeállításánál elsõsorban arra törekedtünk, hogy az olvasónak kedve támadjon kimenni a természetbe, részint pedig arra, hogy lehetõleg olyan élõlényeket mutassunk be, amelyekkel különbözõ idõszakokban bár, de szinte mindig vagy mindenhol találkozni lehet. A szülõföld olyan, mint az édesanya. Táplál és nevel. Nem kér, csak ad. Önmagát. Induljunk hát el, hiszen hív és vár bennünket õsanyánk, a természet. Nyugalmat sugárzó tájak, szemet gyönyörködtetõ vadvirágok, csontjainkat melegítõ napsugár, illat és fény, tiszta levegõ, szívet-lelket csábító madárdal; az élet ezernyi teremtménye és nyüzsgõ látnivalója kínálja magát, csak csendben és tisztelettel kell közéjük menni. Útravalónak ezért többes számba téve mindenkinek jó szívvel ajánlom kiváló mesterem, dr. GOZMÁNY László, a biológiai tudományok kandidátusa, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyûjteménye nyugalmazott vezetõjének egykoron hozzám intézett szavait: NÉZZETEK, ÉS LÁSSATOK! Jászberény, október Buschmann Ferenc

6 NÉHÁNY SZÓ A TERMÉSZETVÉDELEMRÔL a nemzet jövõje az egymást követõ nemzedékek kezébe vagyon letéve, s ha az a természet jelenségeit habár csak kisebb mértékben is, de helyesen fogja fel, annak kihatásai vannak a nagyobb térre is, annak végsõ eredménye pedig az egészséges közszellem alakulása. írta egyik munkájában jó egy évszázaddal ezelõtt minden korok talán legnagyobb magyar természettudósa, HERMAN Ottó, s ez az intõ megállapítása ma sokkal fokozottabban érvényes, mint annak idején! Az okokra is köztudott a válasz; talán még idõben ébredtünk rá, hogy a körülöttünk és velünk együtt élõ növény- és állatvilág egészét még a legközönségesebb fajokat is! veszély, egyeseket a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti. Szomorú tény, hogy az utóbbi évszázadok megfontolatlan természetátalakításai, a nem kellõ körültekintéssel végzett hatalmas iparosításai, a föld természeti kincseinek túlzott kiaknázása, termõerejének kizsákmányolása, a vegyszerezés, a levegõ, a víz és minden egyéb környezeti szennyezések semmivel nem mérhetõ, s ma már az egész emberiség létérdekeit is sértõ rombolásokat okoztak az élõvilágban. Ez a felismerés vezetett oda, hogy saját fajunk, a Homo sapiens (=gondolkodó v. bölcs ember) jövõjének és fennmaradásának érdekében egyik legégetõbb világméretû feladattá nõtt napjainkra a környezet- és természetvédelem. Amíg az emberiség nem volt a természet tájformáló és átalakító ura, nem volt szükséges különösebben törõdnie a környezetével. Ám az elmúlt ezeréves tevékenysége folyamán 1 fõleg az utóbbi két évszázad robbanásszerû technikai fejlõdése révén mérhetetlen pusztításokat okozott az élõvilágban. Gépeinkkel manapság hegyeket hordunk el könnyedén, folyókat terelünk más irányba, tavakat képezünk vagy tüntetünk el, s miközben az erdõk iszonyatos csonkulásokat szenvedtek, addig a mezõket a számunkra szükséges gazdasági növények termeléséhez törtük fel. Ráadásul mindenféle eszközökkel és anyagokkal valóságos irtó hadjáratokat folytatunk az általunk szubjektív indulatoktól vezérelve károsnak ítélt gyomnövények és állatfajok, különösképpen a rovarfélék ellen. Ez a kíméletlen haszonszerzési vágy már tömérdek növény- és állatfaj kipusztulásához vezetett, rengeteg pedig vészesen megritkult egyedszámmal, csupán rezervátumokban, hasznosításra alkalmatlan helyeken, illetve rejtett refúgiumokban (=menedékhelyeken) találhatja meg beszûkített életfeltételeit. Mindezek tetõzéséül a víz, talaj, hulladék és egyéb környezeti szennyezésekrõl már nem is beszélve! gyárak százezrei, gépjármûvek milliói ontják a mérgezõ gázokat légterünkbe, hogy onnan meg savas esõk formájában visszahullva súlyosbítsák mindazt, amit az emberi kéz és tudás a természet rovására amúgy is folyamatosan végez. Amikor környezet- és természetvédelemrõl esik szó, a hétköznapjait élõ emberben önkéntelenül vetõdhet fel a kérdés: mi hasznom van nekem ebbõl? Aztán legtöbbször semmi közöm hozzá vagy mit törõdöm én ezzel! alapon, az egészet elhessegeti magától. 1 Az emberiség tájformáló és átalakító tevékenységét megelõzõen a jelentõsebb természeti változásokhoz évezredek, sõt évmilliók kellettek!

7 Valóban; mi hasznunk van az egészbõl? Elsõ látszatra az égvilágon semmi. Ám sokkal több, mintsem az bármiféle pénzegységgel mérhetõ lenne! Tulajdonképpen maga az élet, benne a mi és utódaink élete... Az érvek és figyelmeztetések már régen elhangzottak, a gyakorlatra a keserû tapasztalatok kényszerítenek bennünket. Senki ne gondolja azonban, hogy a természetvédelem valamiféle gazdálkodásellenes mumus, vagy a jelenlegi természeti állapotok mindenáron való konzerválását jelentõ törekvés lenne. Annál is inkább nem, mert tudvalevõ, hogy a természetben a klimatikus és anyagcsere-folyamatok (divatosabb szóhasználattal élve: energiaáramlás) állandóan egymást feltételezõ és kiegészítõ mozgásban és kölcsönhatásban vannak. Tehát semmi nem örökkévaló! Ebbõl egyértelmûen következik, hogy a természetvédelem az emberi szükségletek minden irányú kielégítésének és fejlõdési igényeinek messzemenõ figyelembevételével csak azt szeretné lelassítani (ahol lehet részben rehabilitálni is), amit a gazdasági módszereinkkel valósággal az önpusztításszerû méretekig felgyorsítottunk. Ezt a folyamatot szolgálják egyrészt a nemzetközi megállapodásokon alapuló Magyarország esetében már az Európai Unió mércéjéhez és szabályozásrendszeréhez megfelelõen igazított, másrészt kis országunk sajátos természeti viszonyaihoz és összetevõihez alakított környezet- 2 és természetvédelmi elõírások. Ebben külön fejezetet foglalnak el azok a növények és állatok, amelyek kívül esnek a védett területeken. Ezek úgynevezett egyedi védelemben részesülnek. Azaz bárhol is fordulnak elõ, az elpusztításuk ugyanúgy a büntethetõség hatálya alá esik, mint a védett területeken élõ fajtársaiké. A természetvédelemnek túl a globális, világméretû feladatokon nem csupán a tudományos vagy kulturális szempontból jelentõs egyedi (vagy csoportos) elõfordulású természeti értékek és ritkaságok megõrzése és fenntartása a célja, hanem azok bemutatása és megismertetése révén a közkinccsé tételük is. Ezeknek a céloknak eleget tenni pedig nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha az arra érdemes területeken gazdasági tevékenység nem, illetve csak meghatározott feltételek A gazdálkodás egyik õsi módja: nádkúpák a Hajtában Vén fûzfa a Zagyva partján mellett, korlátozottan folytatható. Ezt a megõrzési célt szolgálják a tudományos kutatási, 2 A környezetvédelem elsõsorban a mindennapi életünket befolyásoló urbanizációs, ipari vagy agrárkultúrai ártalmakkal, illetõleg azok elhárításának és megelõzésének módjaival foglalkozik. Ezeket az országos érvényû rendelkezések mellett általában még külön helyi rendeletek is szabályozzák, e kérdésekre és tennivalóikra természetesen itt nem térhetünk ki

8 oktatási-ismeretterjesztési, tájképmegjelenési, elterjedési, ökológiai, ritkasági, génfenntartási vagy egyes esetekben kifejezetten egészségügyi szempontok szerinti védelem alá helyezésük. A természetvédelem tehát tulajdonképpen a környezõ világ olyan anyagi és szellemi hasznosítását jelenti, amely egy adott területen élõ (honos) növény- és állatvilági ritkaságok, tájképi adottságok és értékek fennmaradását mindenképpen szavatolja. Ezt nevezik a manapság alkalmazott szóhasználattal élve fenntartható fejlõdésnek. Az ismeretterjesztésnek ezért is van hangsúlyozottan fokozott jelentõsége különösen az olyan mezõgazdaságilag agyonmûvelt területen, mint Jászberény környéke; tudnunk kell felismerni azokat az élõlényeket, amelyek kíméletre és védelemre szorulnak, s amelyeket éppen azért, mert védettek, tilos bántanunk! Ezen a téren pedig mind a szülõknek és a pedagógusoknak, de tulajdonképpen az egész felnõtt társadalomnak beleértve a különbözõ írott és képi médiák ismeretterjesztõ-szemléletformáló hatását és lehetõségét is rendkívül sok még a tennivalója... addig, amíg nem késõ! EGY KIS TÖRTÉNELEM ÉS TUDNIVALÓ A céltudatos természetvédelem kezdetének tulajdonképpen az év tekinthetõ, amikor az USA-ban létrehozták a világ elsõ nemzeti parkját, a Yellowstone-i Nemzeti Parkot. Ennek szellemében és részben talán hatására is már 1879-ben megalkották az elsõ természetvédelemmel kapcsolatos magyar jogszabályt, az erdõtörvényt. Intézményes természetvédelem 1935-tõl, az erdõkrõl és a természet védelmérõl kiadott törvény óta létezik Magyarországon, hatékonyabb természetvédelmi munka azonban csak a II. világháború után indulhatott meg ben törvényerejû rendelet látott napvilágot az általános és komplex természetvédelemrõl, amely meghatározta a természetvédelem tárgyait, intézkedett a védetté nyilvánítás mikéntjérõl, a természetvédelem hivatali és szervezeti felépítésérõl, továbbá a természeti objektumok nyilvántartásáról és kezelésérõl (=természetvédelmi törzskönyv). Ekkor jött létre a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt mûködõ központi szerv, az Országos Természetvédelmi Hivatal (késõbb OKTH), amely azóta többször is szervezeti és szerkezeti változtatásokon ment keresztül tõl a Természetvédelmi Hivatal minisztériumi rangot kapott, ma a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium keretén belül mûködik. A Magyarországon január 1-jétõl érvényben lévõ természetvédelmi törvény mondhatni szinte minden igényt kielégít Zagyvamenti részlet; galérialigetes folyószakasz jogilag. Hogy a természetvédelem terén mégis problémák vannak, annak okai nem a jogszabályokban keresendõk! A legtöbb gond ma is a tudatlanságból, vagyis a kellõ ismeretek hiányából ered,

9 amit csak súlyosbít a nemtörõdömség és a közömbösség. Tetézi a gondokat az is, hogy ezeket a törvényi elõírásokat a lakosság ma sem ismeri eléggé, így azokat nem is tartja be viszont a törvény nem tudása a felelõsségre vonás alól nem mentesít (!), az illetékes szervek és hatóságok pedig a megszegõiket nem, illetve csak ritkán és nem elég eréllyel szankcionálják. A meggyõzõ és felvilágosító szó sajnos még mindig nem kellõen hatolt a köztudatba, és máig nem váltak elfogadott, követendõ Kultúra és természet: megférnek egymás mellett magatartásnormává. Ezért még itt sem tarthatjuk teljességgel feleslegesnek jogszabályaink legfontosabb elõírásait paragrafusaik mellõzésével megismételni (részleteiben lásd a természet védelmérõl szóló évi LIII. törvényt). A természetvédelem legfelsõbb irányító szerve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Az elsõfokú hatósági feladatokat a 10 Nemzeti Park Igazgatóság látja el. Ezek egyrészt az országos jelentõségû természetvédelmi területek esetében engedélyezõ hatóságok (pl. kaszálás vagy mûvelésiág-váltás, kutatás stb.), másrészt szinte minden külterületet érintõ (például földhivatali, vízügyi, építésügyi stb.) eljárásban szakhatóságok. Helyi jelentõségû természetvédelmi terület vonatkozásában az érintett település jegyzõje az elsõfokú hatóság. A természetvédelmi területekkel összefüggõ feladatokról a kezelésre jogosult vagy kijelölt szerv, illetve tulajdonos vagy személy (pl. bérlõ) köteles gondoskodni, vagyis a természetvédelmi elõírásokat betartani, illetõleg betartatni. Valamely terület védetté nyilvánítására bármely magyar állampolgár, illetve állami vagy társadalmi szerv javaslatot tehet. A javaslatnak tartalmaznia kell a terület legfontosabb adatait és okait (például ritka vagy védett növény- és állatfajok, illetõleg azok hozzávetõleges egyedszámai stb.). Védett növények és állatok gyûjtése, megfogása vagy elpusztítása, élõhelyeik háborítása TILOS! A tilalom megszegõit e ritkaságok minden egyes példánya után a természetvédelmi eszmei értéküknek megfelelõ pénzbírsággal sújthatják. (Kirívó esetekben pl. valamely pótolhatatlan természeti értékünk szándékos rongálásáért vagy elpusztításáért még szabadságvesztés is kiszabható!) A természetvédelmi eszmei értékkel meghatározott védett növény- és állatfajokon túlmenõen a fõbb (országos jelentõségû, vagyis miniszteri rendelet által életre hívott) természetvédelmi egységek a következõk: A) Nemzeti Parkok, B) Tájvédelmi Körzetek, C) Természetvédelmi Területek. (Ez utóbbiak lehetnek csupán helyi jelentõségûek is, amelyek önkormányzati rendelet révén kerülnek kihirdetésre.) Az országos jelentõségû Természetvédelmi Területeken belül vannak ún. fokozottan védett területek, ahová csak a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet belépni

10 A NÖVÉNYEK VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRÔL Tavaszi virágpompa a Hajtában A föld élõvilágának sok egyéb, itt nem részletezhetõ tényezõi mellett talán legfontosabb alkotó eleme a növénytakaró. Növényi élet nélkül nem létezhetne sem emberi, sem állati élet a földön, hiszen a növények termelik a fényasszimilációjuk más néven fotoszintézisük útján az egyéb élõlények számára nélkülözhetetlen oxigént. Bennük alakul át, majd halmozódik fel mindaz a fehérje- és szénhidrátmennyiség, amely közvetve vagy közvetlenül, valamennyiünk energiaforrásául szolgál. Alaptáplálékainkat ma is a növények nyújtják, igaz, elsõdlegesen a termesztett gabonafélék, zöldség-, fõzelék- és fûszernövények, valamint vitamindús gyümölcsök formájában. A termesztettek mellett azonban rendkívül fontos számunkra a bennünket körülvevõ vad növényvilág is. Nem csupán az oxigéntermelésük miatt, hanem mert a növények teszik széppé, valósággal élõképpé a hegy- és síkvidékeinket egyaránt. De ugyancsak ezek sorából kerülnek ki legnagyobb részt az egyes gyógyszerek alapanyagait, vagyis az alkaloidákat és drogoka tartalmazók éppúgy, miként valamennyi termesztésbe vont növényünk is. A vadon termõ növények többsége ugyan nem hajt közvetlenül hasznot számunkra, ám közvetve annál inkább (pl. háziállataink takarmányaként). Ezért valamennyi vadon termõ növényt messzemenõen kímélnünk kell, mert sohasem tudhatjuk, hogy egy ma még netán károsnak ítélt, általunk csak gyomfélének nevezett növényfaj átörökítõ állományai mikor válnak szükségessé bizonyos nemesítési célokhoz. 3 A növényvilág további megfontolatlan pusztítása létünk alapjait ingathatja meg! Gondoljunk csak az õserdõk megtizedelése mellett az eliparosodás egyik legveszélyesebb melléktermékére, az egyre gyakoribb savas esõkre, vagy a még nem teljesen tisztázott okok miatti, de vészesen növekedõ ózonlyukra az Antarktisz felett, amelyek mind-mind összefüggésben vannak a növényzet állományának fogyatkozásával és romlásával. Ugyanakkor nyugodtan kijelent- Zagyvamenti ligetrészlet 3 Lásd például a közismert és kiirthatatlan gyomnövényként számon tartott tarackbúzát (Agropyron repens), amelynek a génjeiben olyan anyagokat találtak a nemesítõ kutatók, amelyek a termesztett búzafajták bizonyos, és olykor nagy termelési szemveszteségeket okozó vírusbetegségének ellenáll, ráadásul a növény tarackja (föld alatti, kúszó gyökérzete) gyógynövényként is számon tartott

11 hetjük, hogy a növényvilág gazdagsága az egyre szaporodó emberiség jövõjének is a biztonsága! Ebbõl egyértelmûen következik, hogy a növényvilágot nem csak összességében, hanem annak alkotó elemeit, az egyes fajokat is védenünk kell. Különös gonddal és figyelemmel azokat, amelyek valamilyen természeti, illetve összkörnyezeti (például klimatikus) hatásra vagy csupán az emberi (ún. antropogén) tevékenységek miatt ritkultak meg. Ezeknek a kipusztulástól való megõrzési, valamint a már említett géntartalékolási okokon túlmenõen egyéb indítékai így pl. esztétikai, tájképi, történeti, növényföldrajzi és társulástani, de olykor még egészségügyi szempontjai is vannak. Ami a vadon termõ növényeinkkel elsõsorban nyilván a virágfélékkel szembeni követelmény (-nek kellene lennie mindannyiunk számára!): ismerni, de legalábbis felismerni tudni a védett ritkaságainkat. És nem pusztán a véletlen letépésükért járó büntetés elkerülése miatt, hanem hogy valóban megõrizhessük õket a kipusztulástól, és az utódaink is láthassák még azokat. Ezért a magszedéssel vagy kertbe telepítésükkel se próbálkozzunk! Többségüknek ugyanis olyannyira speciális ökológiai igénye van, hogy sehol másutt nem tudnak megmaradni, csak ott, ahol eddig képesek voltak. Olykor még a nagy szaktudással és körültekintéssel végrehajtott áttelepítési meg laboratóriumi szaporítási kísérletek is eredménytelenek, az amatõr próbálkozások pedig éppen ezért mérhetetlenül nagyobb károkat okozhatnak, mintsem a siker reményével kecsegtetnének. De a nem védett növényeink esetében sem árt kíméletes mértéktartást tanúsítanunk a virágszedésben kirándulásaink alkalmával a vadvirágok a réteken szépek igazán, s nem a vázáinkban! AZ ÁLLATOK VÉDELMÉNEK HAZAI HELYZETÉRÔL Az állatok védelmének szükségességét mi sem bizonyíthatná jobban, mintsem az a szomorú tény, hogy csak a mi kontinensünkön már több tucat emlõsállatfajt kellett törölni az élõlények listájáról az elmúlt 150 évben. Kipusztulásukat közvetve vagy közvetlenül az ember idézte elõ a kíméletlen haszonszerzési vágyával, és még akkor nem is tettünk említést a madarak, rovarok, és egyéb állatosztályok körében végbement pusztulásokról, amelyek a világon eddig bekövetkeztek! A gyakorlati állatvédelem talán még a növények védelménél is összetettebb és nehezebb feladat. Ugyanis az állatok még ha elméletileg nagyobb is az esélyük az elmenekülésre a mindennapi valóságban éppen a mozgás, vagyis a helyváltoztató képességüknél fogva sokkal inkább veszélynek vannak kitéve, mint a helyhez kötött növények. Gólyaszülõk táplálékkeresés közben

12 Okai részben (ha nem elsõdlegesen!) magában az ember õsi természetében rejlenek. Ahhoz, hogy érdemi eredményeket érhessünk el az állatok védelme terén, már kisiskolás korban el kell kezdenünk annak tanulását, hogyan korlátozzuk magunkban a valószínûleg még bunkósbottal mamutra vadászó eleinktõl belénk öröklõdött vadász- és gyûjtõszenvedélyt, le kell tudni küzdenünk az egyes állatfajokkal szembeni ösztönös ellenszenvünket meg téves nézeteinket és elõítéleteinket, de még a táplálékláncolatokon keresztül jelentkezõ, a kultúrnövényeink vegyszeres védelmébõl származó káros mellékhatásokat is. Hazai viszonyaink között minden bizonnyal a madárvédelem helyzete áll a legmegnyugtatóbb alapokon. Nem is csoda, hiszen a hozzájuk fûzõdõ érzelmi okok mellett még olyan kimagasló vezéregyénisége is volt ennek az ügynek, mint HERMAN Ottó, aki tudósként és íróként egyaránt tudott harcolni értük. Tanai ma is az iskolai oktatás részét képezik. Ugyanakkor a gazdálkodó emberek is régen felismerték már a madarak jelentõségét a hasznosságukban. Nem véletlen tehát, hogy néhány kivételtõl eltekintve a hazai madárfajok mindegyike védett, sõt, néhány kipusztulás szélére sodródott ritka madarunk a fokozottan védettek kategóriájába van sorolva. Ezeknek természetvédelmi eszmei értékük felsõ határa ma egymillió Ft (lásd 13/2001 KÖM rendelet)! 4 Legelészõ õzikék Az emlõsöknél a nagyobb (vadászható) állataink esetében a tervszerû vadgazdálkodásnak köszönhetõen egyelõre nem kell attól tartanunk, hogy netán az európai bölény sorsára fognak jutni. De vidrával találkozni, pl. sokáig majdnem olyan kuriózum volt már, mint fehér hollót látni a védelmi intézkedések hatására az állományuk ismét gyarapszik. Az apróbb termetû fajoknál is baj van. A magyar puszta jellegzetes állatát, a földikutyát az eke, az ürgét az agrotechnikai eljárások és a hagyományos legeltetéses állattartás nagymérvû csökkenése ritkította meg vészesen. Populációmaradványaik komolyan védelemre szorulnak. Legkevesebb probléma valószínûleg a denevérekkel van, hiszen ezek az éjszakai szárnyas kis emlõsök nincsenek közvetlenül veszélyeztetve az ember részérõl. A hasznosságukra tekintettel viszont mivel rovarfogyasztók valamennyi hazai fajuk védett. Halainkat a folyószabályozások (a lecsapolások például a lápi pócot és réti csíkot) vészesen meggyérítették. Természetes vizeink halállományainak csökkenésébe jelentõsen közrejátszott a felelõtlen rablóhalászat, majd betetõzték a többféle eredetû gyakori vízszennyezések. Ma halászatot és horgászatot valamennyi vizünkben csak a szigorúan ellenõrzött halgazdálkodás keretein belül (tilalmi idõk, kifogható mennyiség és méret stb. betartása mellett), illetve sportszerû keretek között szabad folytatni. 4 Már itt megjegyzem, hogy a madárvilág igazán szívderítõen látványos tagjaival e munkában különösebben nem foglalkozunk. Velük kapcsolatban az is elégséges, ha pusztán tudomásul véve a létezésüket, nem bántjuk õket. Ezért a fokozottan védett fajok kivételével a füzetvégi listán sem szerepelnek

13 Kétségtelenül legrosszabb a helyzet a kétéltûeknél. Ezeket a szerencsétlen megjelenésû állatokat a hozzájuk fûzõdõ hiedelmek mellett még egyféle közutálat is üldözi. Békáinkról többek között a jászberényi születésû VÁSÁRHELYI István természetkutató áldozatos munkásságának köszönhetõen ma már köztudott, mennyire hasznos teremtmények. Védelmüket fokozottan indokolja az a körülmény is, hogy a szaporodásukhoz szükséges mocsaras és pangó-vizes élõhelyek rendkívüli mértékben leszûkültek, illetve csak idõszakosan vízellátottak, ami az esetek Levelibéka vadászat közben többségében az ivadékok (ebihalak) biztos pusztulásához vezet. Létszámuk folyamatosan csökken. Sajnos a kevés számú hüllõfajunknál sem jobb a helyzet. Ma valamennyi hüllõ és kétéltû állatfajunk védett. De a védelmüket egyáltalán, hogy ne bántsuk õket ettõl függetlenül is ideje volna komolyabban vennünk! ROVAROKRÓL A TERMÉSZETVÉDÔ SZEMÉVEL A rovarokkal az elõzõektõl eltérõen egy kissé bõvebben is foglalkoznunk kell. Nem csupán azért, mert hozzám legközelebb ez az állatosztály áll (hosszú éveken át kutattam, és még ma is részletesen foglalkozom környezetem lepkefaunájával), hanem mert ez az állatvilág kiemelkedõen legnagyobb fajszámú társasága 5, amely egyben a legtöbb öszszeütközés okozója is az ember és a természet között. Kultúrnövényeinket néhány mikroszkopikus méretû gombaféle kártétele mellett éppen a rovarkártevõk miatt és ellen vagyunk kénytelenek vegyszerekkel védelmezni. Ez pedig a táplálékláncolatok sorozatán keresztül az egész élõvilágra negatívan érezteti hatását. A rovarokkal szemben többnyire ma is erõsen megoszlanak a nézetek. Az entomológiával (=rovartannal) foglalkozó természetkutató, a növényvédelmi szakember, valamint a hétköznapi gyakorlat gazdálkodó emberének véleményei bizonyos kérdésekben homlokegyenest eltérõek. Bonyolítja a rovarok helyzetének tisztább megítélését az a körülmény is, hogy csak Ezüstös boglárkalepke a hártyásszárnyúaknak és a bogárféléknek több mint ezer 5 A világon ismert közel másfél millió állatfajnak több mint a háromnegyede rovarféle!

14 Nappali pávaszem faja él hazánkban, lepkékbõl is mintegy 4000 fajt tartunk nyilván, s ugyancsak több ezerre tehetõ az egyéb rovarrendek fajszáma is, amelyek nagy részének viszont mind a mai napig nincs kellõen tisztázva az életközösségekben betöltött szerepe. Jóllehet a rovarok az egyéb állatfajokhoz mérten bármily kicsinynek is tûnnek, a tömegeiket, vagyis a populációs példányszámaikat tekintve semmiképp nem lebecsülendõk. Ráadásul egyik örökletes tulajdonságuk közé tartozik az is, hogy bizonyos idõszakokként nagymérvû példányszám-növekedés következik be a népességeikben (=gradációs idõszak). Ilyenkor még a jámborabb, vagyis a megítélésünk szerint egyébként közömbös fajok is károkat okozhatnak nemcsak a kultúr-, hanem a vadnövényzet rovására is. Az viszont bizonyított tény, hogy a rovarvilág hazai fajképviselõinek túlnyomó többsége nem kártékony. Gazdasági érdekeinkre nézve több mint 90%-uk ártalmatlan. Ám annál szemet szúróbb a kerti és mezõgazdasági kultúrnövényeink körében elõforduló néhány rovarféle tevékenysége. Ennél fogva igencsak hajlamosak vagyunk az általánosításra és mindenféle oktalan ritkítási mûveletekre. És ami még ennél is rosszabb: ezeket szeretnénk mindenáron teljesen ki is pusztítani az élõen létezõk sorából! Ez a szemlélet és hozzáállás pedig a környezeti viszonyainkra tekintettel semmiképpen nem helyénvaló. Sajnos a köztudatban a rovar és a kártevõ fogalma szinte már azonosult. Pedig az ún. kártevõk között csupán kevés olyan akad, amely ha valahol megjelenik, ott valóban kárt is okoz. Ilyen például a kolorádóbogár néven hírhedtté vált burgonyabogár, vagy a tévesen szövõlepkének nevezett amerikai fehér medvelepke. Hazánkban alig 100 rovarfajt sorolhatunk azok közé, amelyek az állandó és rendszeres kártevésükrõl nevezetesek (levéltetvek, egyes molylepkefélék, májusi cserebogár stb.), és alig-alig több azoknak a száma, amelyek a természeti tényezõk kedvezõre fordulása esetén a kártevés mértékéig képesek elszaporodni. Ugyanakkor hosszú évtizedek gyakorlati megfigyelései és a kutatói adatok sokasága tanúskodik amellett, hogy számos rovarfajunk már annyira megritkult, ha nem vigyázunk, a kipusztulásuk tényleges veszélyével kell számolnunk. Emiatt védelemre szorulnak. Ilyenek például a közkedvelten közismert szarvasbogár, a félelmetes bajszú nagy hõscincér, a kecses röptû fecskefarkú- és farkasalmalepke stb. Másokat fõleg az esztétikus megjelenésû nappali lepkéket a ritkaságuk mellett még a szépségük vagy a tájképi megjelenésük miatt is védenünk kell (képzeljünk el egy rétet virágok, meg könnyed röptû tarka lepkék nélkül, milyen egyhangúan zöld lenne!). Megint másokat meg azért védünk, mert a világon sehol másutt nem is fordulnak elõ, csak a Kárpát-medencében (=bennszülött fajok). De vannak olyanok is, melyeket a hasznos- Szarvasbogár

15 ságukért védelmezünk. Ezekhez tartoznak a ragadozó életmódot folytató bábrabló- és futrinkafélék, a szitakötõk stb. A rovarvilág megítélésében nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a legtöbb fajuk viráglátogató. A táplálkozásuk folyamán a gyümölcsfáink és minden egyéb virág beporzásában (megtermékenyítésében) igen fontos szerepük van. Ezáltal pedig kifejezetten hasznosak számunkra. Ugyanakkor igen sok állatfajnak, elsõsorban madárfélének szolgálnak táplálékbázisul, és erre már csak madárvédelmi szempontból is oda kell figyelnünk. A rovaroknak természetesen még a felsoroltakon kívül is igen sokféle szerepük van az életközösségekben (lásd, pl. hangyafélék), ezek értékelésére és elemzésére vállalkozni itt nincs Fecskefarkú pillangó lehetõség. Annyit viszont minden szubjektivitás nélkül le kell szögezni, hogy a rovarok oktalan pusztítása nagyon káros cselekedet az egész élõvilággal szemben! A rovarok védelmében s ezen keresztül a természeti és emberi környezet szempontjából egyik legfontosabb tudni- és tennivalónk az, hogy mind a házi kertjeinkben, mind az egyéb mezõgazdasági területeinken messzemenõen tartsuk be a vegyszeres növényvédelem használati elõírásait. Szigorúan a meghatározott keretek között csak ott, olyan mértékben és mennyiségben alkalmazzuk, ahol és amikor az elkerülhetetlenül szükséges! Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a fontosságát, hiszen ezekkel a kényszerû agrotechnikai eljárásokkal, amellett hogy erõsen szennyezzük a környezetünket talajt, levegõt, vizet, nem csak az élõvilágot, önmagunkat is mérgezzük. Az ideális mindenképpen az lenne, ha a kultúrnövényeink kártevõi elleni (lehetõleg megelõzõ) védekezéskor, valamint a lakásainkban gyakran kellemetlenkedõ s olykor betegségeket is terjesztõ rovarok szükségszerû gyérítésén túlmenõen, a többi faj egyedeirõl jószerével tudomást sem vennénk. Mindezek mellett nem ártana mindannyiunknak ismerni, és felismerni tudni azokat a rovarfajokat, amelyek a ritkaságuk vagy valamilyen egyéb tulajdonságuk miatt a természetvédelmi törvényünk oltalma alatt állnak. Elégedjünk meg hát a virágokhoz hasonlóan ezek látványával, és ne bántsuk azt, ami nincs az ártalmunkra! Aranyos bábrabló Áttelelt kis rókalepke

16 A természetes élõvilág önszabályozó körforgási rendszerének, vagyis a biológiai egyensúlyban maradásának egyik legfontosabb alapfeltétele (lenne!) a minél kevesebb mértékû beavatkozás ezekbe a szinte elképzelhetetlenül bonyolult és máig nem eléggé ismert folyamatokba. Ám az emberiség ma már nem csupán a bioszféra egyik tagja, hanem annak javait felhasználó, a környezetét társadalmi méretekben befolyásoló, alkotóan tudatos formálójává nõtte ki magát. Ebben a megváltoztatott, érdekeinknek megfelelõen átalakított környezetben ma különösen szükség van a természeti maradványok védelmére. És nem annyira a mi egyéni, hanem a jövõ generációi érdekében! Még akkor is, ha csupán egy vadvirágról, vagy csak egy kis bogárról van is szó. Minden, ami bármilyen oknál fogva kipusztul a környezetünkbõl, nem csak szegényebbé tesz bennünket s az élõvilágot, hanem tisztán elõre nem is látható folyamatokat indíthat el. Okulásul és emlékeztetõül álljanak itt ELTON-nak, a neves angol ökológusprofesszornak mindannyiunk számára intõ szavai: Mától kezdve létfontosságú feladat, hogy mindenki, aki megváltoztatni, kivágni, csatornázni, permetezni, felásni vagy beültetni szándékozik a föld bármely darabkáját vagy sarkát, elõbb három kérdést tegyen fel magának: milyen növények és állatok élnek ott, milyen szépséget vagy életet és érdeket veszélyeztethet a változás, és milyen veszéllyel növeli majd az életközösségek egyensúlyának egyre fokozódó bizonytalanságát! Ha valamennyien ennek szellemében cselekszünk és élünk, reményünk lehet arra, hogy az emberi faj nem válik végül az önmaga és környezete gyilkosává. E hatalmas és rendkívül bonyolultan összetett folyamatnak bármilyen pici része is, de rendkívül fontos része az is, hogy az agrárterületek között megbúvó természeti maradványokat megóvjuk a pusztulástól... Nekünk ezt a feladatot azok a növények és állatok jelentik, amelyek itt, a Jászság középtáján, Jászberény környékén még föllelhetõk. A JÁSZSÁG A Jászság az Alföld északnyugati sarkában elterülõ, kissé körte alakúan teknõszerû természetföldrajzi tájegység. Geomorfológiailag, botanikailag és zoológiailag egyaránt a Tiszai Alföldhöz (=Crisicum) tartozó kistáj, mely a dél felé mélyen lehúzódó Gödöllõi-dombvidék keleti oldalától a Tarna felszínen maradt pleisztocéni hordalékkúpjáig, északról a Mátra által határolva, délnek Szolnokig terjed. 6 Felszíni kialakulásában a Zagyva és a Tarna folyó feltöltõ tevékenysége játszotta a fõ szerepet, amelyek eredetileg külön, a Jászság nyugati, illetve keleti peremén leszaladva igyekeztek a Tiszába. Csak a holocén elején (mintegy évvel ezelõtt) bekövetkezett tájközépi sülylyedések hatására foglalták el mai helyzetüket, hogy útközben magukba fogadva a mátrai patakokat, végül Jászjákóhalma alatt õk is egyesüljenek, s átadják õsi helyüket a szél felszínalakító munkájának. 6 A történelmi Jászság területileg kisebb a morfológiailag meghatározható jászsági táj fogalmánál, a földrajzi táj fõleg keleti és déli irányban kibõvülve lényegesen nagyobb területet foglal magába

17 Ez az igen gyenge domborzati tagoltságú alacsony, egyenletes síkság (=Alsó-Zagyva-sík) m tengerszint feletti magasságú, csak a lösz- és homoktakarta peremein emelkedik kissé 100 méter fölé. Fõ talaja a típusos réti talaj, amely a területnek mintegy 40 41%-át fedi. A csernozjomjellegûeké 29 30% körüli, az öntéstalajok kb. 9 10%-ot tesznek ki, míg a lösz- és homoktalajok aránya megközelítõleg 20 21% között van. Ha madártávlatból nézzük a Jászság földjét, azt láthatjuk, hogy a peremein felhalmozódott száraztérszíni lösz- és löszöshomok a terület belsejében fokozatosan agyagos, majd iszapos térszíni löszben folytatódik, végül a Zagyva óholocéni teraszára

18 áttelepített löszanyag borul, nagy foltokon elszikesedve, amelyek a XIX. századi nagy folyószabályozások és lecsapolások következtében a területükben tovább növekedtek. 7 A jászokat megelõzõen népesebb települések nem voltak ezen az õsi Sárréthez hasonlítható, elmocsarasodott erdõs-ligetes tájunkon. Az élõvilág megváltozása e harcias, ám az élõhelyi körülményekhez nagyon is jól alkalmazkodni tudott népcsoport idetelepítésével (IV. Béla magyar király korában) vette kezdetét, majd ez folytatódott a török fennhatóság ideje alatti hatalmas erdõpusztításokon keresztül a lecsapolásokkal, végül a szárazulatra jutott részek feltörésével, mûvelés alá fogásával (XVIII XIX XX. század). A mai jászsági tájkép közel 90%-ban az embert szolgáló mûtáj, azaz uniformizált kultúrmezõség; búza-, árpa-, répa-, kukorica- és szálastakarmány-termeléssel, míg a délnyugati Ahol egykor a Zagyva folydogált rész lassan humuszosodó homokján a telepített erdõsávok, illetve szõlõ-gyümölcsös kultúrák határozzák meg a táj arculatát. A Jászság az Alföld rokonjellegû területeihez hasonlóan ma már alig rendelkezik természetes körülményeket õrzõ területekkel. Azok is csupán olyan maradványok, amelyek mezõgazdasági tevékenység számára gazdaságtalanul alkalmatlanok, illetõleg állattartási (legeltetés, kaszálás) vagy árvízvédelmi okok miatt maradhattak meg. Szerencsére ezek a refúgium-területdarabkák egyben azok is, amelyek mind a történeti eredetüket, mind pedig mai állapotukat tekintve zoológiailag és botanikailag, nem utolsó sorban pedig tájképi megjelenésükben egyaránt a legértékesebbek. E területdarabkák közé tartozik a Hajta, a Kerekudvar környéki Zagyva-ártér, a Jászdózsa melletti Pap-erdõ, az ettõl nyugatra elterülõ Pap-fertõ, a Borsóhalma Négyszállás térségi legelõk jelentõs hányada, a Jászteleknél található idõs morotvás-tölgyes 8, az Alattyán és Jászalsószentgyörgy alatti ártéri tölgyesek stb. Leszámítva a még többfelé is található apróbb-nagyobb, szántóföldektõl körülzárt tenyérnyi biotóp-maradványokat, valamint a szétszórtan, olykor csak szálanként elõforduló védett növényritkaságokat (pl. tavaszi hérics egykor vetõvirág, homoki kikerics és tátorján is), a fentebb említett területdarabkák azok, amelyek úgy-ahogy még õrzik a Jászság hajdani színes élõvilágának jellegzetes nyomait, közöttük számos védett vagy helyileg ritkaságszámba menõ növény- és állatfajt. a Hajta 7 A vízmentesítési munkák azonban nemcsak az állattartás fejlõdését segítették elõ a rétek gyarapodása által, hanem az újból megindult szikesedési folyamatokkal a sziki növénytársulások térhódítását is (esetünkben pl. borsóhalma térségében); részletesebb természetföldrajzi és történeti-növényföldrajzi tájleírás Buschmann: 1995, 2001/a. 8 A vastagon szedett nevek védett területek

19 JÁSZBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE Az elõbbiekben természetföldrajzilag igen röviden ismertetett Zagyva-medence újabban használatos nevén Alsó-Zagyva-sík (Jászság) fõvárosa Jászberény, Budapesttõl kb. 80 km-re délkeletre, a Mátrától mintegy 40 km-re, hozzávetõlegesen a medence északnyugati csücskében terül el

20 Õsz a Zagyva folyó partján Õsi növénytakarója az egykori természetes állapotában változatos erdõs-sztyepp volt. 9 A homoki és lösztölgyesek mellett fõleg ártéri ligeterdõkkel elegyes, ún. intrazonális lápi-mocsári és szikespusztai vegetációval. Uralkodó lágyszárú növényzetének fõbb elemei a nagy kiterjedésû, szúnyogzümmögéssel és békakuruttyolással zenésített, vízimadaraktól hangos sásos-szittyós és kákás-gyékényes nádasok voltak, nyárfás-fûzesekkel és szilfákkal keveredett égereskõrises mocsári tölgyesekkel körítve. A növénytakaró nagy átalakulása az erdõk és ligetek elfogyása után a vízrendezésekkel kezdõdött, melyek következtében eltûntek a mocsaras-vizenyõs területek, átadva helyüket a szikesedõ réteknek. De hol vannak már ezek az ibolyaillatú tavaszi rétek is!? Hová lettek a pacsirtaénekes nyarak, a madárdaltól hangos ligetek, a suttogva bókoló nádasok? Alig maradt belõlük valami. Az erdõket kivágták, a réteket eke szaggatta fel. Búzatenger kalászerdeje ring a helyükön, lucernatáblák zöldje folyik egybe az ég kékjével, s az ökörnyálas õszben a kukoricások száraz leveleit zörgetik a hajnali dereket hordozó szelek. Kétszáz évvel ezelõtt a Jászság, így Jászberény környéke is még igazi löszpusztai, szikesréti, mocsaras vadvízország volt. Földjének talán a felét sem mûvelték, ma több mint 80%-ban mezõgazdasági kultúrterület. E nagyfokú tájátalakítás hangsúlyozottan szükségessé teszi környékünk természeti vagy inkább már csak természetközeli állapotú maradványterületeinek megõrzését, különösen annak a kevés számú védett növény- és állatfajnak a megbecsülését, amelyek egyáltalán fenn tudtak maradni ebben a megváltozott környezetben. Jászberény környéke sajátos helyzetû és arculatú része a Jászságnak. A felszínalakító természeti erõk tájformáló munkája eredményeként itt, Jászberény délnyugati határában, a Hajta térségében találkozik és ötvözõdik a Duna Tisza közének (=Praematricum) homokpusztai, és a Tiszántúl (=Crisicum) löszpusztai-szikesréti növényvilága. A Jászfelsõszentgyörgy Jászberény közötti Zagyva-szakasz (=Zagyvamenti Természetvédelmi Terület) a régi, folyóvölgyi ártéri világ színes hangulatát idézi, de néhány km-re keletebbre elég csak átlépni a gátak közé szorított folyót, máris valósággal a Hortobágy kistestvérét láthatjuk magunk elõtt, oly tökéletesen asztallap simaságú a borsóhalmai legelõ. Délre fordulván viszont alig tesszük ki a lábunkat a városból, mintha csak a Kiskunság homokdûnés tájára nyújtottuk volna, egy egészen más világba érkezünk. Ismerkedjünk meg hát ezekkel a területrészekkel, valamint azokkal a növényekkel és állatokkal, amelyek természetvédelmi törvényünk oltalma alatt állnak, és Jászberény térségében elõfordulnak. Sem a Zagyvamenti füzes-nyáras ártéri rét 9 Lásd irodalomjegyzék (Buschmann, 2001/a): a Jászság önálló flóramûvének elkészítése még várat magára (!)