Tartalom Szellem Az egészség, mint a lélek erejének megnyilvánulása A karibi szigetvilág szellemei...8. Üdvözlöm a Kedves Olvasót!

Átírás

1

2 A Föld napja Gaia istennõ földnek anyja Társa Uránusznak a Végtelen Kozmosz Õs Kaoszból kipattant istenének. Õk, kik szent delejes Varázslatokkal múlandó élettel hintették be a Kék bolygót Megszülték gyermekük, az Embert. Ki megtaposta Gaiát, az õs-anyát S legyõzve, igába hajtaná a Végtelent, hogy újra Káoszt teremtsen. - Hiú módon önmaga képére formálja a világot, mint Istent majmolva teremtgessen - Nem tudja még, mivel ideje nincs, - hogy tudjon - Istennek lenni annyi, mint önmagunkat Feláldozni és nem számonkérni. Adni és soha nem visszavárni, Szeretni, még akkor is ha gyûlölnek - oltárok égnek, bálványoknak - S a világot életre hívó tizenkét sóhaj Csak figyel némán, tudják, a teremtmény - mi ember - rombolni tud szeretni most tanul, még némán. De már köszörüli torkát, hogy sírva kiáltsa a végtelenbe: - Élni szép, élni jó, s Szép mi él! De miért üres, élettelen a világ? - Sós könnye áztatja Gaia testét S kérdi: - Ennyi a világ, s ennyit tud az ember, mit alkotott az Eonok végtelenje száz csodát, csak pár századév, s mind a múlt? S mégis létezünk? Tartalom Szellem Az egészség, mint a lélek erejének megnyilvánulása A karibi szigetvilág szellemei...8. Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata Shambala - Az Északi-sark és az iránytû...9. Beszélgetés Dr. Khaled Nashwan Dr. Czeizel Endre Ábel Anita Alkotótábor Elengedés Viszonyaink A férfi és a nõ, a nõ és a férfi Természeti tipológia Néhány gondolat a nevelésrõl...21 Dalma meséi Méla - 3. rész Érdekességek a nagyvilágból A Dogon törzs titka Holt-tengeri tekercsek Világjáró Egy nepáli túra élményei - 3. rész Könyvajánló Üdvözlöm a Kedves Olvasót! Április van. Nemsokára kezdõdik a nyár. Érzések, érzelmek és érzelgõsségek kerülnek elõtérbe, érzelmi viharok születnek, s halnak meg az idõ múlásával. Az emberi lélek, mint megfoghatatlan és sokak számára bizonyítást nem nyert létezõ, újra életerõvel, életigenléssel árasztja el a világot. Szétáradása és kiterjedése nem csupán, mint valami költõi metafóra nyilvánul meg, hanem mint fiziológiailag is érzékelhetõ folyamat. Azaz, a szépség és a szabadság kibontakozása új erõt kölcsönöz az embernek. De ez valóban kölcsön, amirõl elõbb-utóbb számot kell adni. A számadás lényege nem a törlesztés, hanem a továbbadás. Továbbadni mindazt, mit a világ egészétõl a Föld minden lakója ajándékba kapott. Ma még úgy tûnik, hogy a világban semmi nem okoz igazán nagy problémát, de mélyen a felszín alatt hazugságok hosszú láncolata húzódik meg, ami elõbb vagy utóbb, de felszínre tör, s ráeszmél önmaga létének életképtelenségére. Április 22-én, a Föld napján, van egy csöppnyi lehetõség arra, hogy elgondolkodjon az ember, hogy mi a méltóság, s mi a szeretet. A mai kor hagyatékul kapott valamit az évszázadok, évezredek távolában élõktõl, de vajon ugyanezt a hagyatékot, mint örökség tovább tudjuk-e adni? Jómagam nem tartozom a kimondottan vallásos emberek közé, de van szilárd hitem, ami abból áll, hogy a Nap az Isten jobb szeme, a Hold az Isten bal szeme, és a legfontosabb érték, maga az ember. Ma a Föld édesvíz készletének jelentõs része a párezer évvel ezelõtt lehullott csapadékokból származik. Roppant érdekes, kémiai úton kimutatható, hogy bizonyos korszakokban felgyülemlett vízben nagyobb a szennyezõanyag koncentrátuma. A mai kort megelõzõ idõkben is voltak természeti csapások, és környezetet érintõ pusztítások is. De ezeket a korszakokat az emberek átvészelték, és próbálták a negatív hatásokat a legkisebbre csökkenteni. Most viszont az egyre nagyobb anyagi felhasználás irányába elmozduló világ már nem veszi figyelembe azokat a tendenciákat, amelyek arról szólnának, hogy biztosítsunk életteret az utánunk következõ generációknak. Általában az emberek úgy gondolják, hogy bármi amit nekik biztosítani kell, az valami anyagi eredetû dolog, vagy az anyagi lét meghatározásaival függ össze. Nos, ez így már kezdeténél fogva bizonyítja, hogy így nem lehet tovább jutni. A következõ generációk életterének a biztosítása bármilyen furcsa, de alapjaiban véve lelki dolog, azaz egyfajta bizonyság arra, hogy saját lelkünket mennyire vesszük komolyan. Tehát valójában ha megtaláljuk önmagunk lelkének belsõ hangját, akkor tudjuk mi kell a következõ generációknak, hogy õk is érezzék és tudják, hogy felelõsek a jövõért. Felelõsek azért, hogy utódaik méltón és szabadon õrizzék meg a világot olyannak, amilyennek legjobb erejükbõl telve tudják. Április 22. a Föld napja. Az emberi faj lelkiismeretének napja. Lelkiismeret, mely arról szól: most ugyan szórakozunk és jól érezzük magunkat, de vajon tiszta lelkiismerettel érezzük-e, hogy az utánunk jövõ unokáink, dédunokáink, majd azok unokái és dédunokái szabad emberhez méltó, lelkileg, szellemileg, testileg tiszta, és egészséges környezetben nõnek fel, és halnak nyugodt halált, ha eljön az ideje, és nem egy tébolyult életképtelen kemikáliáktól zsúfolt urbánus világban tengetik fullasztó napjaikat tiszta vízért és levegõért kiabálva. A jövõ, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe, a mai kor emberén múlik. A morál benne van. A hit a legfontosabb segítség: hinni abban, hogy unokáink szabad, békés, boldog világban élnek, - amit mi hagyunk rájuk, mint életünk, létünk, s tettünk megnyilvánult alkotása. Czanik Csaba Árpád

3 Tehát, például valakinek van egy izomgyengesége, mely elõfordulhat sok mindentõl. Az a lényeg, hogy ez az oxigénfolyamat elindít nála valamit - a lassúság, a nyugalom. Vannak emberek, akiknél a gondolat javulásképpen úgy nyilvánul meg, hogy nem szûnik meg a fájdalom, hanem az ugyanúgy marad. Egyre több intuíciót vagy sugallatot kap arra, - mindegy, hogy hogyan nézzük - egyre több gondolata van arra, hogy mozognia kellene. Elõször csak sétál, majd egyre több olyan munkát végez, amivel pumpálja a lábát. Tehát, fizikailag olyan izommunkákat végez, akár kocog, akár fut, akár lépcsõn sétál föl-le, amivel elkezd javulni. Ha nem kerülne be a szervezetbe annyi oxigén, akkor ellenkezõ folyamat lépne föl, megint elkezdene folyamatosan leépülni. Megfigyeltek két beteg embert, akik közül csak az egyik gyógyult meg - bármilyen jellegû a betegség, kivéve egy-két vírusos fertõzést. Amelyik csak fekszik - idézõjelben, az nem nyugton van, hanem föladja, az nem tud meggyógyulni. Ellenben, akinek van úgynevezett öröme az életben, az meg tud gyógyulni szinte mindenféle betegségbõl, kivéve egykét vírusos betegséget, mert ahhoz több kellene. De ezek is mind azt bizonyítják, hogy valójában az egész betegségrendszer gondolati alapon mûködik. Gondolati alapon jön létre, és gondolati alapon indul el az egész. Egy embernek van agya, keze, és a harmadik legfontosabb része a csontrendszere. Egy egészséges felnõttnek csontja van. Ezek a csontok valójában a tudat és a világ közötti kapcsolatot jelentik. A legközpontibb a gerincoszlop, de az alkarnak, a felkarnak, lábszárnak is igen fontosak a csontjai. Szóval, szerintem a legfontosabb csontok az emberi szervezeten belül a gerinc és a medence. Ez a kettõ, mert ez a kettõ jelképezi az egyént, a személyiséget. A gerincoszlop az egyént jelképezi 80%- ban, 20%-ban a személyiséget, míg a medence 80%-ban az egyéniséget, és 20%-ban a személy további részeit, további viszonyát a világhoz. A z összes tartásnak, vállalt dolognak itt van a központja. Például, amikor valakiben elsõsorban érzelmi problémák alakulnak ki, s ezeket mindenáron meg akarja oldani. Akár azt a megoldást is választja, hogy elviseli az érzelmi problémákat, akkor medence problémák alakulnak ki, medencével összefüggõ problémák. Ezeknek az a lényege és jelentõsége, hogy a saját egyéniségét képes elnyomni más egyéniségének a fenntartása ér dekében. Az a fontos, hogy mindig érezni kell az egyensúlyt, mert a meden ce olyan, mint a libikókának a középpontja. Ha ez bármilyen irányba elborul, - látszólag észre sem lehet venni a borulást, mert az csak egy kedélyállapot -, de 5, 10 vagy akár 20 év alatt olyan fájdalmak alakulhatnak ki, amelyeknek újabb komoly, években mérhetõ javulása van. Látszólag csak ilyen egyszerû dolgokon múlik ám az egész, hogy most - idézõjelben - ki kinek hódol be. Mert ha így nézzük a dolgot, ez olyan egyszerûnek tûnik. Mondjuk, van egy kapcsolat, és az egyik félnek - mindegy, hogy melyiknek - az a kedvenc hobbyja, hogy esténként hideg sört iszik a tévé elõtt, míg a másik ezt nem viseli el, mert õ úgy szeretné, ha beszélgetnének. Egész nap mindenki dolgozik, és a beszélgetésre csak este van idõ. Na hát, akkor én beszélgetek, hozok egy sört neked, akkor legalább béke lesz. Ez a behódolás, ami annyit jelent, hogy ennek egy idõ után komoly ára van, és mindig az fizet, aki behódol. Akinek behódolnak, az sohasem, ugyanis az él abból az energiából. Ez olyan, mint az ingyen esõ májusban. Az a lényege, hogy akinek behódolnak, az mindig egészséges, aki pedig behódol, az mindig beteg lesz. Ez ilyen örök, megváltoztathatatlan törvény. Egy dologra épül az egész, az energiára. Az egyik adja az energiát, a másik lopja. Ez szó szerinti értelembe véve lopást jelent. Ugyanis kicsikarja a másikból. Eleinte azért, mert jólesik, másodszor meg már számol vele, hogy beviszi a sört. A másik lusta kimenni odáig, oké, akkor megoldjuk. Beszélgetni akar, akkor egyszerûen csak bekapcsolom a tévét, és ebbõl tudni fogja, hogy azért, hogy ne vitázzunk. Kell a sör, és automatikusan oda fogja vinni. Ez energialopás. Rávezeti a másikat arra, hogy hogyan hódoljon be. Ez emberi játék, és szerintem ezt az emberek 75%-a ûzi sportszerûen, és kb. ennek a 75%-nak 80%-a bele is hal ebbe. Ezt ennyire komolyan lehet venni. Ennek az egésznek egyetlenegy gyökere van, egyetlen oka, aki behódoltatja a másikat, az nem tiszteli, nem nézi embernek, hanem csak egy dolognak, egy eszköznek tekinti a saját boldogságának az elérése érdekében. Ha ebbõl a szemszögbõl bárki a saját életét végignézi, akkor el tudja dönteni, hogy hányszor nézték eszköznek. Innentõl fogva az élet egészen más arcát mutatja. Nem biztos, hogy komédia, hanem inkább tragédia. Elég szomorú dolog ám ezt végiggondolni, s ebben egyébként szerintem az a legszomorúbb, - ha barát, rokon, ismerõs viszonyban történik ez, akkor még lehet kezelni, - amikor egy adott életközösségen belül van az egyén, szülõ-gyerek viszonyban, vagy szülõk egymást közt, vagy házassági, esetleg élettársi viszony- Az energiaelvonás: Mondjuk, van egy kapcsolat, és az egyik félnek - mindegy, hogy melyiknek - az a kedvenc hobbija, hogy esténként hideg sört iszik a tévé elõtt, míg a másik ezt nem viseli el, mert õ úgy szeretné, ha beszélgetnének. Egész nap mindenki dolgozik, és a beszélgetésre csak este van idõ. Na hát, akkor én beszélgetek, hozok egy sört neked, akkor legalább béke lesz. Ez a behódolás, ami anynyit jelent, hogy ennek egy idõ után komoly ára van, és mindig az fizet, aki behódol. Akinek behódolnak, az sohasem, ugyanis az él abból az energiából. Ez olyan, mint az ingyen esõ májusban. Az a lényege, hogy akinek behódolnak, az mindig egészséges, aki pedig behódol, az mindig beteg lesz. Ez ilyen örök, megváltoztathatatlan törvény. Egy dologra épül az egész, az energiára. Az egyik adja az energiát, a másik lopja. Ez szó szerinti értelembe véve lopást jelent. Ugyanis kicsikarja a másikból. Eleinte azért, mert jólesik, másodszor meg már számol vele, hogy beviszi a sört. A másik lusta kimenni odáig, oké, akkor megoldjuk. Beszélgetni akar, akkor egyszerûen csak bekapcsolom a tévét, és ebbõl tudni fogja, hogy azért, hogy ne vitázzunk. Kell a sör, és automatikusan oda fogja vinni. Ez energialopás. Rávezeti a másikat arra, hogy hogyan hódoljon be. Ez emberi játék, és szerintem ezt az emberek 75%- a ûzi sportszerûen, és kb. ennek a 75%-nak 80%-a bele is hal ebbe. Ezt ennyire komolyan lehet venni. Ennek az egésznek egyetlenegy gyökere van, egyetlen oka, aki behódoltatja a másikat, az nem tiszteli, nem nézi embernek, hanem csak egy dolognak, egy eszköznek tekinti a saját boldogságának az elérése érdekében. Ha ebbõl a szemszögbõl bárki a saját életét végignézi,

4 ban, akkor kezd ez az egész dolog véresen komollyá válni. Ugyanis egy idõ után, aki behódol, az beteg lesz, és észreveszi, hogy az, akinek behódolt, semmit nem tesz azért, hogy õ rendbe jöjjön. Akkor ez már tragédiává kezd válni. Sokan ilyenkor kezdenek el egymás ellen fordulni. Egymásban olyan problémákat vesznek észre, amit nem lehet megváltoztatni. A karma egy elég nagy tanító, mert ha az emberben csak egy nagyon pici szikrája van meg az uralkodási vágynak, akkor abban biztos lehet, hogy az élet ezt elõbb-utóbb úgy állítja össze, hogy ott is lesz a lehetõség, hogy uralkodjon, és akkor vegye észre, amikor a másik bajban van, hogy akkor segíteni kell neki. Itt jön az egésznek az érdekessége, aki behódoltatott egész életében, és behódoló beteg lett, elkezd gondolkodni, hogy segítség kellene. Lehet, hogy lassan, de ha ezt a folyamatot elkezdi érlelni magában, elõfordul, hogy mind a két fél rettenetesen nagyot tud fejlõdni, s olyan egyensúly alakul ki köztük, ami soha nem volt. Tehát olyan lelki szintre tudnak együtt felnõni - más szó nincs rá -, ami egyszerûen megdöbbentõ harmóniát tud a két fél között létrehozni. Az igazi szeretet az ott kezdõdik, hogy elkezded tisztelni a másikat annyira, hogy tudsz neki álljt mondani. Ugyanis az nem tisztelet bizonyos értelemben, se kifelé, se befelé, hogy hagyom, hadd tegyen tönkre, milyen jó lesz. Amikor már tényleg tönkretette, akkor már hagyja, hogy hülyének nézze a másik, és akkor jön rá, hogy egyedül van. Megcsinált mindent, és nincs segítség. Akkor most hogyan vagyunk, hogy mûködött a szeretet? Sehogy nem mûködött. Tehát, egyfajta igénykiszolgálás volt mind a két fél részérõl, de ha ezt idõben felismerik, akkor olyan lelki szintre tudnak nõni, ami nem fölemelkedés, hanem növekedés, ami egyszerûen megdöbbentõ egyensúlyt tud a felek között létrehozni. Erre kb ilyen párból, talán egy képes. Akkor térjünk vissza a betegségekhez. A csontrendszer után az ember legfontosabb része, s mindenek felett a legfontosabb a vér, és a gyomor, ami a világhoz való viszonynak, az elfogadásnak egyfajta szimbóluma. Ha súlyosságra vesszük a betegségeket, akkor a legfontosabb és legsúlyosabb betegségek jelentkeznek a vérben, agyban, és ami a vérrel összefügg, tehát a tüdõ, a szív, és innentõl jönnek a középkategóriás betegségek, a máj, a gyomor, az epe és a vesék. Kisebb kategóriákba az izombetegségek tartoznak bele, és a nyirokrendszerhez tartozó betegségek, melyeken az ember bármikor megfelelõ gondolati hozzáállással tud változtatni. Amihez az én tapasztalatom szerint a legnagyobb akarat kell, az a vér-beli betegség, az az egyénnek a belsõ világához való gyengeségét jelenti. Bizonyos értelemben a cukorbaj is, ha felnõttkorban is meg van. Mert a gyerekkori betegségeket 8-10 éves korig külön kell választani. Tehát, azok nem a gyereknek szólnak, hanem mindig a szülõkkel vannak valamilyen kapcsolatban. De 10 éves kor után már a gyereknek szóló információkat hordoz magában. Tehát, a legnehezebb betegségek, azok mindig a vér körül vannak. A személyiség körül igen érdekes dolgokat lehet megtapasztalni. Ami mindig a vérben van, a vércukor és a szívvel összefüggõ problémák, azok mindig igazából lélekta- ni dolgokat hordoznak magukban. Visszatérve, jön a gyomor, mely már magában azt jelképezi, hogy a világgal való viszony elfogadás, megtartás, az élet kisebb dolgai, szelekció, válogatás és ezekhez fûzõdõ viszonyokat jelenti. Bizonyos értelemben van hajlam az uralkodásra is, de inkább az aggódás és a félelmek központja. A gyomorfekély akkor alakul ki intenzívebben és gyakrabban, ha egyre izgulósabb és egyre több félnivalója van egy embernek, vagy ha nincs is félnivalója, de akkor is fél valamitõl. Ami még ide tartozik, azok a májon lévõ problémák. A máj a vérképzésben jelent nagyon nagy szerepet. A májban lévõ problémák a legfõbb és kezelhetõ problémák közé tartozik. A máj az egyetlen szerv az emberi szervezeten belül, ami bizonyos %-ig ha károsodik, képes önmagát reprodukálni. De igazából, ha az emberen belül bármi 1/3-áig megkárosodik, azt még ki lehet küszöbölni. Tehát, például, ha a bõrfelület 1/3- a megég, akkor az még nem okoz maradandó károsodást, de ha 2/3-a ég meg, akkor azt már lehet temetni. Tehát így változnak ezek a dolgok. A máj maga az egyén egoját, személyiségét jelképezi. Egyfajta jelképe az uralkodásnak, a hanyagságnak, a gondatlanságnak. Úgy lehetne ezt nevezni, hogy a májban lévõ problémák mindegyike az egora vezethetõ vissza igazából. Nem mindig negatív irányba, elõfordulnak pozitív irányú problémák is, ami annyit jelent például, hogy mondjuk vannak emberek, akik a munkahelyükön többet dolgoznak, mint a kollégáik. Nem azért, mert több a munka, hanem többet vállalnak, mert úgy érzik, hogy õk nem felelnek meg, s teszik ezt valamilyen belsõ frusztrációtól indíttatva. Úgy érzik, hogy nekik nagyobbat kell teljesíteniük, mint a többieknek. Ennek az oka egyfajta megfelelési vágy. Az alkoholizmus annyit jelent, hogy a világot külsõ szemlélõként kezeli, tehát kirekeszti magát a világból. Ez a külsõ szemlélõ nem is akar azonosulni a világgal, inkább az alkohollal, mert úgy érzi, az oldja meg a problémát. Tehát ez menekülés. Amikor a vérben kezdenek különféle problémák felgyülemleni, akkor is elõfordulhat májprobléma. De ez a középkategóriás problémák közé tartozik. Ami még fontos, de ugyanígy kezelhetõ probléma, a vesék. A vesék a társas kapcsolatok központjai - a jobb oldali és a bal oldali vesék. Ezeknek a jelentõsége a világhoz való viszony, azaz a másik emberhez való viszonyt jelképezi igazából. A jobb oldali vese a felénk jövõk, a bal oldali a tõlünk kimenõk viszonyát jelképezi, tehát hogy õk hogyan viszonyulnak hozzánk, mi hogy viszonyulunk hozzájuk - mint egy láncszem folytonossága. Azért érdekesek itt is a vesék, mert például, ha valakinek az egyik megsérül és kiveszik, akkor még egy vesével nem vidáman, de azért el lehet éldegélni egy pár évig, tehát életben tud maradni. Ez is csak egy középkategóriás betegség. Simán el lehet vele lenni. Igazából, ha az ember betart bizonyos elõírásokat, orvosi, egészségügyi dolgokat, - de fõleg étkezési dolgokat - akkor akár 70 évig is el tud vele élni, tehát semmilyen problémája nem lesz. A veséknél nagyon fontos dolog, hogy az ember mindig azt vegye alapul, hogy azok tökéletes jelzések az egyensúlyra, arra, hogy a másik emberrel milyen a viszonya, illetve a másik embernek milyen a viszonya vele. Tehát, pontosan le lehet vele szûrni, hogy hol van valamilyen probléma. Általában az uralkodásnál van megint egyfajta ilyen megállópont, mert az, aki a munkahelyén van, és mondjuk gyakran elõfordul nála uralkodási hajlam, - akár fõnököket vagy beosztottakat megfigyelve - akkor észre lehet venni rajtuk egy idõ után, hogy panaszkodni kezd, vagy úgy elszólja magát, hogy mintha itt valami nem lenne rendben. Nem tudja, hogy mi, de biztos, hogy a veséjében van valami probléma. Tehát, jelképesen mutatja, és sokszor ki is mondja az ember, hogy melyik része mit jelképez. - Czanik Csaba Árpád - Szerveink jelzései és betegségei: A csontrendszer után az ember legfontosabb része, s mindenek felett a legfontosabb a vér, és a gyomor, ami a világhoz való viszonynak, az elfogadásnak egyfajta szimbóluma. Ha súlyosságra vesszük a betegségeket, akkor a legfontosabb és legsúlyosabb betegségek jelentkeznek a vérben, agyban, és ami a vérrel összefügg, tehát a tüdõ, a szív, és innentõl jönnek a középkategóriás betegségek, a máj, a gyomor, az epe és a vesék. Kisebb kategóriákba az izombetegségek tartoznak bele és a nyirokrendszerhez tartozó betegségek, melyeken az ember bármikor megfelelõ gondolati hozzáállással tud változtatni. A máj maga az egyén egoját, személyiségét jelképezi. Egyfajta jelképe az uralkodásnak, a hanyagságnak, a gondatlanságnak. Úgy lehetne ezt nevezni, hogy a májban lévõ problémák mindegyike az egora vezethetõ vissza igazából. Nem mindig negatív irányba, elõfordulnak pozitív irányú problémák is, ami annyit jelent például,... A vesék a társas kapcsolatok központjai. A veséknél nagyon fontos dolog, hogy az ember mindig azt vegye alapul, hogy azok tökéletes jelzések az egyensúlyra, arra, hogy a másik emberrel milyen a viszonya, illetve a másik embernek milyen a viszonya vele. Tehát, pontosan le lehet vele szûrni, hogy hol van valamilyen probléma. 7

5 A karibi szigetvilág szellemei Még a 19. század elején történt, hogy a közép-amerikai sziget, Barbados egyik kis falujában több alkalommal láthatatlan kezek szentségtelenítették meg egy lezárt kriptát. A jó nevû, gazdag Chase család 1808-ban vette meg a sírboltot, melyet az Osin-öböl szikláiba sülylyesztettek, bejáratát pedig egy nehéz márványtáblával zárták le. Amikor a kripta a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó, amelybe évekkel korábban Mrs. Thomasina Goddardot temették el. Mellé helyezték örök nyugovóra még abban az évben a Chase família két gyermekét, Mary Annt és Dorcast. Három évvel késõbb, ben apjuk, Thomas is elhunyt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére a súlyos ólomkoporsót. Mikor nagy nehezen felértek, és kinyitották a családi kriptát, a gyászoló rokonok egyszerre rémülten hõköltek vissza. Mrs. Goddard koporsója a korábbi helyen feküdt, de azokat, amelyekben a gyerekek aludták örök álmukat, felállítva találták, az egyik falnak támasztva. Semmilyen jel nem utalt betörésre, és a családtagok abban is biztosak voltak, hogy a sírhelyet a legutóbbi alkalommal gondosan lezárták. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny ólomkoporsót, majd becipelték a Mr. Chase földi maradványait tartalmazó koporsót is, és a többi mellé fektették. A kõfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé, és betonnal rögzítették. Négy évvel késõbb egy rokon kisfiút temettek a családi sírboltba. A bejárat ezúttal is éppen olyan érintetlen volt, ám a gyászolókra ismét szörnyû pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a megrázó látvány fogadta õket, mint az elõzõ esetben. A rend visszaállításához majdnem egy tucat emberre volt szükség, mivel Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták. Ekkor már az egész sziget a rejtélyes sírkamráról beszélt. Két hónap múlva újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a felfordulást találták. Pontosan ugyanez történt 1819-ben, a következõ temetés alkalmával is. Mrs. Goddard koporsója az eredeti helyén állt, és ez kizárta a földrengés, illetve a víz betörésének lehetõségét. Gondosan ellenõrizték a kofalakat és a mennyezetet, de semmilyen rendellenességet nem vettek észre. A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal épen találták. Egy évszázaddal késõbb, ban Lord Combermere, Barbados akkori kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt. Személyesen õ felügyelte a hat koporsó megfelelõ elhelyezését, majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét a helyére állították és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét is elhelyezte a bejáraton. A következõ év tavaszán váratlanul arra kérte a közeli templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát. A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül eredetileg a három felnõtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb, ismét szétszórva hevert. Mr. Chase ólomkoporsója megint talpra volt állítva, és ezúttal is csak Mrs. Goddardé feküdt a szokott helyén. A homokban semmilyen nyomot nem találtak, sõt Lord Combembere pecsétje is érintetlen maradt. A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely az évtizedek során a rejtélyes sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Christ Church temetõbe vitették át, ahol azután közös temetési szertartáson vettek végsõ búcsút halottaiktól. Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes írója, aki maga is a megmagyarázatlan jelenségek és a szellemvilág lelkes kutatója volt, szintén nagy érdeklõdést mutatott az eset iránt. Elképzelése szerint természetfölötti erõk mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert azok késleltették a testek elbomlását. A kripta azonban a híres író minden elgondolása és nyomozásai ellenére máig megõrizte titkát. Nemcsak Barbadoson, hanem karibi szigetvilág más tájain is történtek ehhez hasonló titokzatos, zavarba ejtõ események. Lidérces história fûzõdik például a jamaicai Montego Bayben ma már lakatlanul álló Rosehall-birtokhoz is, amely a 18. század végén még egy John Palmer nevû, jómódú kereskedõé volt. Idõs korában vette feleségül a gyönyörû, fiatalsága teljében lévõ Annie-t, aki akkor vált harmadszorra özveggyé. A helybéliek azt rebesgették róla, hogy gyanús kapcsolatot tart fenn a falu varázslójával. A mendemonda hamar beigazolódni látszott: a szeszélyes, kiszámíthatatlan, szadista hajlamú Annie néhány hónap leforgása alatt pokollá változtatta férje virágzó cukornádültetvényét, rendszeresen halálra dolgoztatta a rabszolgákat. A szerencsétlen emberek végül nem bírták tovább, fellázadtak, és megölték az asszonyt. Testét egy fa alatt hagyták, nem temették el, hogy lelke soha ne találjon megnyugvást. John Palmer halála után a kétes hírû birtok elnéptelenedett. Persze akadtak olyanok, akik ezután is elég elszántak voltak ahhoz, hogy közelebb merészkedjenek a házhoz. Õk rendszerint ijesztõ hangokat, sikoltozást, jajveszékelést hallottak, és miután egy alkalommal a gondnokot halva találták a pincében, mindenki meg volt gyõzõdve róla, hogy Annie Palmer szelleme vetette le a mélybe vezetõ hosszú lépcsõsoron. Annyi bizonyos, hogy éjnek idején senki nem jár szívesen a Rosehallbirtok környékén. Aki mégis elég merész ehhez, az elég hamar meggyõzõdhet arról, hogy az elhunytak szellemeinek megjelenése nem lehet az emberi fantázia szüleménye. - Prusinszki István - Bolygónk a Föld egy üreges gömb, sarki nyílásokkal és saját központi maggal. A három legfontosabb bizonyíték-kategória, amely az Egyesült Államok 1096/102. sz. szabadalmi bejegyzésének érvényességét bizonyítja: Melegebb klíma a sarki területen. Az iránytû sajátságos viselkedése. A furcsa sarki fény, amit úgy is ismernek, mint Auróra boreális és az Antarktiszon Auróra australis. A növényi élet és az állati élet nagyobb növekedése a távoli északon, és a hatalmas északi irányú madárvándorlás a tél kezdetén. Kövek, fa, por, virágpor és sár található a jéghegyeken és beléjük ágyazódva is. A rádióhullám furcsa viselkedése a sarki területen. A gravitáció mérhetõ növekedése a sarki görbületnél, amely szignifikánsan elegendõ ahhoz, hogy észlelhetõen szétválassza a sós vizet az édestõl. A távoli észak eszkimóinál tapasztalható furcsa helyzet, akik mindenkitõl eltérõen egyedi nyelvet beszélnek, és a szájhagyományuk szerint (Egyesült Államok 1096/102. sz. szabadalmi bejegyzése) sokkal távolabbi északról származnak, az örökké tartó fény meleg vidékérõl. A sarki tengermélység és erõs déli áramlat a magas északon. Teljesen friss jégbefagyott mamutokat láttak, melyek: ha a hivatalos álláspont szerint ezek az óriási állatok a klímaváltozás következtében - amely a trópusiról a jegesedés felé változott - haltak meg, logikus, hogy megkérdezzük, ezek az állatok egészen egyszerûen miért nem indultak délnek, vagy: ha ez az állítólagos hõmérsékletváltozás oly hirtelen történt, akkor miért nem ott találták meg ezeket a gyorsfagyasztott vastagbõrûeket, ahol éltek, például a szintén gyorsfagyasztott erdõségek mellett? A jéghegyek egyedülálló kémiája és matematikája, hiszen nincs semmi, ami ezeket a hatalmas édesvízi alakzatokat pótolja. Ezrével vándorolnak lassan dél felé, hogy elolvadjanak minden évben. Az iránytû azóta próbálja jelezni a sarki területek igazi felépítését, amióta az elsõ ember használta ezt a készüléket a mesebeli sarkok megtalálásában. De a készülék tûje - ahelyett, hogy simán elvégezné munkáját és elvezetné a hódítókat ahhoz a sarokhoz, amit a 90. szélességi kör jelöl, - elkezd döntésképtelen módon hezitálni a magas szélességeken. Kb. a 80. szélességet elérve, egy átlagostól eltérõ dolog történik; az iránytû függõleges mozgásba kezd. Ez az a pont, ahol a gravitáció és a mágnesesség erõinek küzdelme megjelenik. Ami az iránytût illeti, egy orosz felfedezõ, Sznyegirev írja: A mágneses sarok... valamiféle trükkös kanyart ír le, lehetetlenné téve a csak az iránytûre hagyatkozó tájékozódást utazás közben. A nyíl észak felé halad, majd kitér nyugatra, keletre és aztán kelletlenül visszatér az eredeti állásába. Chauncey Loomis megjegyzi a Furcsa és tragikus partokban a sarkkutató Charles Francis Hall életrajzában:... oly távoli északon eltemetve a mágneses sarokhoz, hogy az iránytû a sírjára téve délnyugatra mutat... Nansen könyvének 536. oldalán írja:... Más dolgok is voltak, amelyek nagyon felkeltették az érdeklõdésemet. Ha mi egy új földön, a Spitzbergák közelében voltunk, akkor miért nem láttuk soha a rózsás sirályokat ott, amíg csapatostól voltak itt északon? És akkor még itt van az iránytû nagy változatossága is. Greely könyvének 128. oldalán így ír: A mágnesességmérõben a kis mágnes szabadon felfüggesztve egy selyemszálon szabadon leng bármelyik irányba. Ez a mágnes Gongernél szakadatlanul ide-oda lengett... Egy mágneses tû szépen és finoman kiegyensúlyozva a középszélességeken egy közel vízszintes helyet foglal el. Congernél hovatovább a tû úgy beállítva, hogy szabadon tudjon mozogni egy függõleges síkon is, erõs tendenciát mutat arra, hogy álló helyzetet foglaljon el. A tû teljesen álló helyzetben 90 fokos lenne, ám Congernél a szöge kb. 85 fokos volt. 9 -Czanik Csaba Árpád-

6 Pár hete a kezembe akadt egy könyv. Nem teljesen véletlenül. Gondolom, többen is úgy vagyunk, hogy felkapjuk a fejünket, amikor a média arról tudósít, hogy egy külföldrõl érkezett költõ magyarul jelentetett meg egy szépirodalmi kötetet. A Prince (herceg) néven ismert jemeni Dr Khaled Nashwan a Sába királynõ országából jöttem címû könyvével megnyerte a TESZ (Társadalmi Egyesületek Országos Szövetsége) 2001-es Tollforgatók irodalmi díját. A könyv megjelenése után hetekig a toplista elsõ helyein tanyázott. A kötet elolvasása után azt gondoltam, hogy õ egy elég furcsa csodabogár, akit ki kellene faggatni, hadd lássuk mi rejtõzik egy érzõ keleti ember lelkében, hogy látja õ a mai világot? A Tv-ben elhangzott, hogy a doki verseit olvasva többen meggyógyultak. Vajon ez minek köszönhetõ? - Immár több mint 12 éve élek Magyarországon. Pécsett POTE-n végeztem - fog bele az élete történetébe Khaled. Mint minden normális kisfiú, elõször én sem arra gondoltam, hogydoktor bácsi leszek. A középiskolában is reál szakon végeztem Jemen fõvárosában, Sana a-ban. De a biológia mindig érdekelt. Így hát orvos lettem. Sebész és költõ. Az egyik a test, a másik a lélek gyógyítója. Hogy fér meg a két éned egymás mellett? - Kiegészítik egymást, hiszen az ember nemcsak testbõl van, hanem lélekbõl is. Apropó lélek. Amint a könyved elõszavában olvastam, azt édesanyádnak ajánlottad. Miért? - Azt javaslom térjünk vissza a gyökerekhez, a hagyományokhoz, amik a vallomásomból, muszlim hitembõl táplálkoznak. A társadalom legfontosabb szereplõje a mi hitünk szerint az édesanya. Õ neveli a jövõ nemzedékét. Mohamed próféta háromszoros szeretetet adott az édesanyának. A próféta mondásaiból (hadith) idézek: Amikor megkérdezték kit szeret a legjobban, azt válaszolta, hogy édesanyámat. És utána? Édesanyámat - jött az újabb válasz. Majd harmadszorra is édesanyját nevezte meg és csak negyedszerre az édesapját. A muszlimok a nõt azért szeretik, mert az anya szerepét látják benne és ez a legtiszteletreméltóbb dolog. Azt hiszem ez a gondolat nem áll távol az európai felfogástól sem, bár mi ezt nem szoktuk kimondani. Miben különbözik a ti felfogásotok az európaitól, vagy netalántán az amerikaitól? - Lehet, hogy vannak közös vonások. De mi a nõben nemcsak a testét látjuk, hiszen a testi szépség múlandó. A nõ nem lehet egy tárgy, egy eszköz, amit reklámcélokra használnak fel, vagy ami még súlyosabb, akit éjszakai bárokban férfiak szórakoztatására szerzõdtetnek. Ezzel elvesztik a nõ legbecsesebb értékét, az ANYA- SÁGOT. A statisztikákból tudjuk, hogy ezek a szerencsétlen nõk közül sokan menekülnek az öngyilkosságba. Ezek szerint nálatok, a muszlimoknál a gyerek az egyik szülõjét, az édesanyját jobban szereti és tiszteli, mint az édesapját? - Az édesanya több tiszteletet élvez. De a gyerek mindkét szülõjét egyformán szereti, mivelhogy mindenkitõl az élet más és más oldalát tanulja. A szeretetet, a kegyelmet, az érzelmeket leginkább az édesapjától, a férfiasságot, a bátorságot és a bölcsességet tanulhatja meg. Így kerülhet összhangba a gyerek esze és a lelke. Pedig nálunk és mondhatnám világszerte elterjedt az a hit, hogy a muszlim világ egy részében a nõket elég nagy nyomásban tartják. Errõl mi a véleményed? - Bár nem szeretek folyton kritizálni, sajnos azt kell mondanom, ez is a média manipulációja. Egy kis kitérõvel válaszolok. A muszlim világban tilos a kamat kivetése. Ez egy óriási fék a nyugati világ kolonizációs terjeszkedésének útjában. A másik ok, ami miatt bennünket megvetnek az, hogy nálunk nem fogyasztható alkohol és kábítószer és elvbõl ellenezzük a nõk kizsákmányolását és kihasználását. Nálunk nem lehet szerencsejátékokat játszani (nincsenek kaszinók, ahol a jóhiszemû játékosok mindig vesztenek!), és bezárják az éjszakai bárokat, ahol a nõket a férfiak szórakoztatására használták ki. Ezáltal a mi társadalmunk egységesebb, összetartóbb. És ez nem tetszik a nyugatnak. Ezek szerint a médiákban elhangzottak teljes egészében elfogadhatatlanok számotokra? Csupa valótlant állítanak rólatok? - A média kiragad egy elítélendõ jelenetet egy ember életébõl és azt általánosítja, az egész iszlámra vetíti ki. Ugyanannyi erõvel, például, én azt is állíthatnám, hogy az olasz maffiózók mind keresztények. Persze ez az állításom nem igaz! Még egy példával hadd illusztráljam mire gondolok. A Pápa küldöttjétõl amerikai látogatása során az újságírók megkérdezték, mi a véleménye az amerikai prostituáltak helyzetérõl. Mire a küldött fõpap azt válaszolta: Vannak Amerikában prostituáltak? A sajtó csak a választ hozta le, amibõl az tûnt ki, hogy a fõpap az amerikai prostik után érdeklõdik. Összefoglalva csak azt mondhatnám, hogy aki anti-iszlamista, az keresztény ellenes is, hiszen mi is hiszünk Istenben, valamint Mózesben, Jézusban és Mohamedben, Isten prófétáiban. A sok elmarasztaló vélemény után félve kérdezem: ezek szerint ti, muszlimok nem is néztek Tv-t, a világ több száz csatornáján sugározott filmeket? - Jemenben is több száz adó fogható. De mi leginkább válogatva nézzük. Mivel a legtöbb csatornán mind a felnõtt, mind a gyermek filmekben azt látjuk, hogy az állig felfegyverzett fõszereplõ mindent ripityára lõ és teszi mindezt minden bûntudat nélkül, az igazságszolgáltatástól sem visszariadva. Ezek után miért csodálkozunk, ha a fiatalok kiirtják a családjukat, megölik szüleiket? Ezt kellene megelõzni. Itt kellene a vallásoknak közbelépni. A média a mindenkori elit kezében van, tehát a döntés is az õ kezükben van. Arra kellene már felfigyelni, hogy az emberek egyre érettebbé válnak és észreveszik a manipulálását. Hagyjuk most a médiát, hiszen már a te estedben is bebizonyosodott, hogy ez egy szükséges rossz. Inkább arról mesélj, hogyan tu- dod egyeztetni a hitedet meg a szakmádat? - Az iszlám vallás rendkívül logikus. Mindent megenged, ami az emberi élet megmentésére szolgál. Ilyen például a a szervátültetés és minden egyéb immár bevált gyógyítási mód. Számunkra az élet SZENT. Íme illusztrálásként egy kis magyarázat a Koránból: Ha valakinek életet adsz, az olyan, mintha az egész emberiségnek adtál volna. Ha valakitõl elveszed az életet, az olyan mintha az egész emberiségtõl vetted volna el. Mondanál pár szót a lélekrõl? - A lélekrõl senki sem tud semmit. A Koránban le van írva: Hogyha a lélekrõl kérdeznek, akkor mond azt, hogy az az Isten ügye, mert ti kevesebb tudást kaptatok. Az emberi tudás képtelken kideríteni a lélek tényét. Akkor mi a magyarázat arra, hogy a könyvedet olvasva állítólag többen, több évtizedes depresszióból gyógyultak meg. Minek köszönhetõ mindez? - Nagyon örülök, hogy a könyvemmel segíteni tudtam embertársaimon. Hogy mivel segítettem? Valószínûleg azzal, hogy a könyvem az ember legmélységesebb érzelmeirõl szól. Olvasása közben az ember saját magát fogja felfedezni. Szerintem minden lelki probléma hátterében egy feldolgozatlan gondolat állhat. Én a könyvemben több gondolatot tárok föl, amiknek segítségével, úgy tûnik, embertársaim saját magukat gyógyították meg. Hogyan viseled a népszerûséget? Tudomásunk van arról, hogy Tv-társaság, heti - és napilap, magazin keresett már meg. Ez milyen változást hozott életedben? - Lényeges változás nem történt. Csupán annyi, hogy úgy érzem, egyre nagyobb szükségük van rám az embertársaimnak. Ez pedig arra ösztönöz, hogy egyre jobban csináljam azt, amit elkezdtem. És mit tudhatunk meg a beharangozott újabb könyvedrõl? - Az egyik Tv-mûsorban egy mutatvánnyal illusztráltam, hogy én rájöttem pár titok nyitjára. Ezeket szeretném ismertetni embertársaimmal is. Többek között azt szeretném elérni, hogy a szélhámosok, akik ma egyre nagyobb teret kapnak, ne használják ki a társadalom jóhiszemûségét. Abban szeretnék segíteni, hogy az embertársaim legyenek magabiztosabbak, teljesebbek. Legyenek tisztában a körülöttük történtekkel és bízzanak önmagukban. Szerinted minden baj eredõje az önbizalom hiánya? - Nem minden, de nagyon sok baj eredõje. Tudod mit? Erre a legjobb válasz az Akarsz-e ismerni engem címû versem. Hallottam, hogy nemrég létrejött a Sába alapítvány, aminek te vagy az elnöke. Milyen céllal jött létre ez az alapítvány? - A Sába alapítvány a kultúra terjesztése érdekében és az elkallódó tehetségek felkutatására jött létre. Ma sok szegény de tehetséges ember vész el, mi õket szeretnénk felkarolni. A másik szándék, ami az alapítvány létrehozóit irányította, az a jemeni és általában az arab kultúra népszerûsítése, megismertetése Magyarországon és természetesen a magyar kultúra értékeinek népszerûsítése az arab országok világában. Az alapítványunk bábáskodott Pécs és a jemeni Aden kikötõváros testvérvárosi kapcsolatának létrejöttén és jelenleg tárgyalások folynak az egyiptomi Alexandriával is. Természetesen az alapítvány a tevékenységét nem korlátozza csak Pécsre, az egész országban jelen szeretnénk lenni. (Ha valaki szeretné velük felvenni a kapcsolatot érdeklõdjön a következõ telefonszámon: 06-72/ ) Több mint egy évtizede élsz hazánkban. Hogy érzed, befogadott a magyar nép? - A kötetem egyik aforizmájában így fogalmazok: Fogadd el önmagad és mások is elfogadnak. Ezt tartom ars poeticámnak. Te még mindig jemeni állampolgár vagy. Ráadásul munkádból is kitûnik, mennyire hû vagy hazádhoz. Jól látom? - Igen az vagyok. Mert aki tiszteli a saját kultúráját, szeresse az anyanyelvét, hiszen a magyar nép kultúrája nemcsak az övé, hanem az egész emberiségé. Minden kultúra több évszázad, sõt évezred tapasztalatát gyûjti magába. Ha ezt elveszítjük, akkor mindent nulláról kell újrakezdenünk. A mai napok technikai fejlettségével és a reánk jellemzõ esztelenséggel, a történelmi tanulságok semmibevételével, észrevétlenül elpusztítjuk önmagunkat. A könyved magyar nyelven íródott. Csak magyar nyelven írsz? - Gyermekkorom óta írok verseket és prózát. Otthon természetesen arab nyelven írtam. A verseim egy részét megzenésítették és több napilap is leközölte õket. Nem szándékozol e köteted anyagát is lefordítani anyanyelvedre? - Nem valószínû. de ha le is fordítok belõle, csak azokat a mûveket fogom lefordítani, amelyek nem fognak nagy mértékben torzulni. Ez a kötet magyar nyelven íródott. Sok benne a vers. Egy versnek meg van a lelke és a teste. A lelkét a ritmus, a dallam, a rím adja. Ezeket sajnos nem lehet lefordítani, ha az eredetitõl elszakítjuk. Vagy ha mégis megtesszük, akkor az csak versmagyarázatnak nevezhetõ. Sokan azt vallják, hogy mindenki ahhoz a nemzethez tartozik, amilyen nyelven álmodik. Te milyen nyelven álmodsz? - Az információ nyelvén. - Bandi András - Akarsz-e ismerni engem? Akarsz-e ismerni engem? Ne kérdezz engem ki, és mi vagyok. Ne kérdezz engem, mert megszûnt a hangom. Néma nyelvem, messzi mélységében. Akarsz-e ismerni engem? Kérdezd meg az éneklõ madarakat. Kérdezd meg a lágyan fújó szelet. Kérdezd meg a nyugodt éji csendet. Kérdezd meg a tavasszal mosolygó virágokat. Ezek titokzatos nyelven beszélnek. Az én nyelvemen. Akarsz-e ismerni engem? Én vagyok az a hegy, amelynek mélységében minden szeretettel folyó vízesések folynak. Én vagyok az a hegy, amelynek szélén támaszkodik a Nap, ami megvilágítja a többiek sötétségét. Én vagyok az a hegy, akinek sírni jobban sikerült. Akarsz-e ismerni engem? Én vagyok a néma nyelvû ember, aki csak a természet nyelvén képes beszélni. (Pécs, 1990.) Dr. Khaled Nashwan 10 11

7 Idén, január köze pén történt. Örömmel köszöntöttem az idei elsõ találkozásunk alkalmából régi páciensemet, a negyvenöt év kö rüli hölgyet. Már közel egy hónapja nem találkoztunk. Hogy vagy? - kérdésemre, csendes szomorúsággal válaszolta: Hát, a körülmé nyekhez képest jól, három hete meghalt az édesapám. Szóval megtörtént! - villant át az agyamon. Elkezdtem a maszszázst, s közben érdeklõdtem a történtek felöl. Mikor és hogyan? Hogy sikerültek az utolsó napok? Elmesélte a végkifejletet: Képzeld el, egyszerûen mosolyogva elaludt. Minden úgy történt, ahogy elõre megmondtad. Megbékélt az életével. Majdnem minden nap bementem hozzá. Csodálatos érzés volt látni apám megkönnyebbülését, amikor megérkeztem. Fogtam a kezét, s gondolatban elmagyaráztam neki a tõled hallottakat. Fennhangon csak annyit mondtam, hogy ne féljen, s mindig szeretni fogom. S az én büszke, kemény, a szeretet kimutatására képtelen apám tudott sírni Amennyire féltem a halála bekövetkezésétõl, annyira felemelõ és megnyugtató volt a valóságos fo lyamat. Igazából nem is tudom leírni, elmesélni az érzéseimet, hiszen annyira fáj belül, s mégis nyugodt és boldog vagyok. S talán furcsa, de örülök, hogy végre megértettem azt, amirõl beszélgettünk elõtte, s õszintén hálás vagyok érte. Nem tartozol köszö nettel - mondtam -, hiszen te magad tetted azt, amit meg kellett tenned. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak éreztem a már ismerõs érzést: Valaki közeledik. Azonnal feloldottam a külsõ védelmemet, s beengedtem. Többször - s mostanában elég gyakran - éltem már át ilyen szellemi jelentkezést, de ez az érzés valami teljesen új volt. Csodálatos ujjongó öröm, boldogság és szeretet hullám árasztott el. Tetõtõl talpig átjárt, minden porcikám zsibongott. Soha nem éreztem még ilyen boldogságot! Jézusom, hát ilyesmi is létezik? Ilyen az igazi boldogság? - kiáltottam fel gondolatban. Olyan erõvel, energiával jött az illetõ, hogy a hölgy is megérezte. Abbahagyta a beszédet, s halkan suttogva megkérdezte: Itt van? Igen. - suttogtam én is, s közben még jobban ellazultam. A karom magától megmozdul. Tudom, mi következik most, de nem tiltakozok, hagyom. Kezem megsimogatja az arcát. Csendesen zokog. Az én testem is sír. Valahogy kívül va gyok a testemen, nézem ezt a hihetetlen - de egotlan tudatom számára elfogadott eseményt, s közben mégis élvezem ezt a csodálatos, elmondhatatlan szeretetet és szabadságot. Igen, talán a szabadság, az ujjongó szabadság feletti öröm a legerõsebb benne. A halál miatti félelem oktalanságának felismerése, a hit feltámadása, a felébredés öröme adja a szabadság ilyen fokú érzését. Szabályosan fürdök ebben az érzelem áradatban, ebben az energia zuhanyban. Olyan, mintha a nap sütne, mintha fénye bevonná lelkemet. Olyan érzés, mint amikor a hosszú tél után végre megérkezik az elsõ napsugár, de milliószor erõ sebb, s mégis lágyabb. A zene alapján mérve már legalább öt perce tartott. Közben természetesen masszíroztam. Megszólalt a mobilom. 12 Vedd fel! - mondta a hölgy. Tényleg fel kell vennem, nehogy a további csörgése megzavarjon minket. - villant át a gondolat. Körülbelül fél percig beszéltem a hívóval. Nem volt egyszerû, mert valójában még transzban voltam, vagyis a szellem végig ott volt. Egész furcsa érzés volt: mintha nem is én beszélnék. Távolról jött a hangom, nem gondolkodtam, nem voltak érzéseim. Visszamentem az asztalhoz. A kapcsolat még mindig tartott. Nehezen beszélve - a testem nem akart engedelmeskedni -, megfogalmaztam a lény szavait: KÖSZÖNÖM. NAGYON BOLDOG ÉS SZABAD VAGYOK. SZERETLEK. Én is szeretlek Apa. - mondta halkan az ágyon fekvõ. Ahogy kapcsolatba kerültem a búcsúzó szellem gondolataival, észrevettem, megéreztem, hogy átvillan rajta az érzés: mi lenne, ha mégis itt maradna, hiszen ez egy olyan jó lehetõség. Tudod jól, ez itt nem a Te világod. sugároztam felé gondolatban. Igen, tudom, de mégis... válaszolt egyre gyengülõen. Lassan elment, de egy perc múlva újra visszajött, próbálkozott, majd végleg eltávozott. Az egész folyamat percig tartott. Még ma is, ha visszagondolok, nem tudok mást mondani: fantasztikus érzés volt! Már ott és akkor, a szeánsz alatt megköszöntem a tanítást, s ma is hálával telt szívvel gondolok erre az ismeretlen emberre, aki lehetõséget adott nekem erre az élményre. De igazából nem csak az élményrõl van szó, s ezt, s már ott, akkor kezdtem felfogni. Megértettem, felis mertem, választ kaptam a bennem élõ, hónapok óta formálódó, megválaszolatlan kérdésekre. Mostanában gyakran elgondolkodom, s eljátszom a gondolattal: mi az értelme, mire jó az útonjárás. Mire jó ez az egész változás? Nem szeretném újra elkezdeni a lélek tapasztalatszerzése és a szellem felébredése címû történetet. Tisztában vagyok azzal, hogy a fejlõdés, a változás személyre szóló, azaz mindenkinek saját tapasztalatai által kell meglelnie a saját útját, s beteljesítenie saját sorstervét. A megszerzett, illetve pontosabban a visszakapott tudást használni kell, ez az élet értelme. Fájdalmas, s bizonyára sokak által átélt kudarc élmény is éri az utazót, amikor látja, hogy tanítása, példamutatása látszólag - hiábavaló. Az átadott tapasztalatok leperegnek a másik egojáról, aki sokszor akarata ellenére vagyis pontosan ezért! - sem tudja felfogni a rá vonatkozó lényeget. Gyakran magam is éreztem fáradtságot, értelmetlenséget, látván a nemértést. Minek küszködni mások felvilágosításával? (Most feledkezzünk el azokról, akik pénzért - anyagi haszonért - tanítanak, s ez jobban érdekli õket, mint a másik ember fejlõdése ) Lehet, hogy többek számára ismerõs témát boncolgatok, s talán csak számomra új a tanítás ilyen (meg)tapasztalása. Az elõbb leírt esemény adta meg a végsõ lökést a felismeréshez. Végre egyben láttam ennek a számomra ismeretlen nõnek a fejlõdését. Ismeretlen, hiszen hivatalosan nem tudok róla semmit. Hetente, kéthetente perc kapcsolat, de valójában információim teljesen semmit mondóak. Még is jobban ismerem lelke rezdüléseit, mint a testvéremét. Látom a folyamatot, amely során a még nem is hallottam ekkora hülyeséget felkiáltástól eljutott az élet tudatos megfigyeléséig, az életét korábban átható, meghatározó félelem kezeléséig, sõt bizonyos szinten a félelem megszüntetéséig. Fájdalmas tapasztalatszerzési folyamaton keresztül megértette az ezoterika lényegét, vagyis az élet lényegét. Megértette, hogy minden, amit tanul, minden, amit hall, minden tanítás mindaddig üres szó, amíg nem töltõdik fel személyes tartalommal, üres szó mindaddig, amíg az ember nem önmaga éli át. Megértette - az édesapja halálának átélésével -, hogy a szeretet elengedés, a szeretet nem tûr valami félreértett ragaszkodást, a szeretet a másik ember szabadságának megadását jelenti. Le tudta gyõzni vágyát, nem ragaszkodott többé görcsösen az apja itteni létezéséhez, el tudta engedni a hónapok óta iszonyatos kínoktól szenvedõt. Hite, 13 belsõ elszántsága a többi hozzátartozó számára is feloldást jelentett, tehát egy ember megváltozása, megváltozott hozzáállása elegendõ volt a család szenvedésének megoldásához. Átalakult - bár nem is tud errõl -, s tapasztalatait el meri újságolni ismerõseinek is. Nem kis lépés ez, hiszen csak kevesen vállalják fel az ilyen irányú tényeket. Igen, a mag szárba szökött! A kézbõl kiszóródó mag még nem tudhatja hová esik. A talaj lehet csupasz kõszikla, s lehet lassan humusszá váló igazi termõföld. Mint tudjuk a sziklán is teremhet gyümölcs, ezért ne mérlegeljünk. Nem a szántóvetõ dolga, hogy eldöntse, hol, s melyik mag hoz termést. Nem a tanító feladata eldönteni, mikor és kinek szól a tanítás, s mi az értelme. A tanító eszköz a MINDENHATÓ kezében, s látnia kell: ha nem ültet, ha nem vet, akkor biztosan nem lesz termés - Lázár - Visszamentem az asztalhoz. A kapcsolat még mindig tartott. Nehezen beszélve - a testem nem akart engedelmeskedni -, megfogalmaztam a lény szavait: KÖSZÖNÖM. NAGYON BOLDOG ÉS SZABAD VAGYOK. SZERETLEK. Én is szeretlek Apa. - mondta halkan az ágyon fekvõ. Ahogy kapcsolatba kerültem a búcsúzó szellem gondolataival, észrevettem, megéreztem, hogy átvillan rajta az érzés: mi lenne, ha mégis itt maradna, hiszen ez egy olyan jó lehetõség. Tudod jól, ez itt nem a Te világod. - sugároztam felé gondolatban.

8 Dr. Czeizel Endre 1984-ben hozott létre, és azóta mûködtet egy Családtervezési Tanácsadó intézményt Budapesten, itt találkoztam vele. Beszélgetésünk elõtt kis idõt töltöttem a barátságos hangulatú váróteremben, ahol egy egészséges édesanya, két teenager korú gyermekével ült mellettem. Mint megtudtam a testvérpár epilepsziás problémákkal küzd negyven roham egy hónapban segítséget várnak a genetikus professzortól. Átlagosan 3000 családnak segítenek évente. Hogyan éli meg ennek a felelõsségét, milyen problémák foglalkoztatják? Problémám elsõsorban az, hogy újabban engem leginkább jómódú emberek keresnek fel, mert a szegények nem engedhetik meg maguknak anyagilag. Ez a szociális kiválogatódás nagyon zavaró. A másik probléma, hogy bár folyamatosan fejlõdik a genetika, mégis idõnként szembesülök azzal, milyen keveset tudunk. A napokban járt nálam egy 14 éves kislány, a melle rövid idõ alatt úgy megnõtt, hogy combjáig ér. Életemben nem láttam még hasonlót sem. Nem tudom, mi lehet Utánanéztem a dolognak és kiderült, Afrikában, 1984-ben láttak né- Kondor Béla nagyon szépen fogalmazta meg a kétfajta talentumot: Az egyik, aki ítélkezni, uralkodni akar és az a fontos számára, hogy Õ döntse el a világ menetét, mások sorsát. A másik típus, aki "csak" nyomot akar hagyni magáról, hogy nem élt hiába. Saját magamat az utóbbihoz sorolom, mert mindig is az izgatott, tudok-e olyasmit létrehozni, amire majd év múlva is azt mondják: Ezt Valaki csinálta. - Dr. Czeizel Endre - hány ilyen esetet. Nem tudjuk a probléma okát. A harmadik gond az élet rettentõ igazságtalansága. Megtörténik, hogy két egészséges ember (férfi-nõ), azonos helyen hordoz egy-egy hibás gént, amik gyermekükben összetalálkoznak - melynek 25% az esélye - és a gyerek olyan betegséggel születik, hogy tudni lehet, három éven belül meghal. Itt teszem fel a kérdést: Ha van Jó Isten, miért büntet ilyen kegyetlenül egy egészséges családot? Vagy milyen erõk mûködnek a világon, amik ennyire gonoszul hatnak? Ilyen eseteket látva, az ember csak ül és szörnyülködik nem tud mit mondani. Ezek a fõ problémák. Tragédiák, amik tönkreteszik a családokat. Hogyan vélekedik a természetgyógyászatról? Egyetértek azzal, hogy a mi tudásunk véges és más területek is állnak az emberek rendelkezésére, hogy betegségeiket gyógyítsák. De van bennem ellenséges érzelem is a komplementer medicinával szemben. Sokra tartom a természetgyógyászatot, amikor a klaszszikus orvoslás már nem képes gyógyítani. Viszont úgy látom, azon a téren is sok a túlkapás. A hagyományos orvoslás és természetgyógyászat között jobb együttmûködésnek kellene lennie. Egyiket sem szabad a másik rovására kijátszani, egymás javát kéne szolgálniuk. Az emberi képességek hány százalékban kódoltak genetikailag, és milyen más tényezõk szükségesek a kibontakozásukhoz? Nem lehet általában tehetségrõl beszélni. A szellemi teljesítményt vizsgálva el kell különíteni négy faktort. Ezek: az általános értelem, amit intelligenciának szokás nevezni, a specifikus mentális képességek, a kreativitás és a motiváció. Az általános értelem 50 százalékban génektõl függ. Más a helyzet a specifikus mentális képességek esetében. Kiemelhetem a matematikát vagy a muzikalitást, melyek több mint 90%-ban genetikailag meghatározottak. Közepes szintû ma - tematikát meg lehet tanítani mindenkinek, és énekelni is bárki megtanulhat, de Mozartot, Bartókot, Einsteint, Erdõs Pált nem lehet csinálni, ahhoz gének kellenek. Pillanatnyilag milyen tulajdonságokról tudnak, amik genetikailag ilyen erõsen meghatározottak? És melyek nem függnek a génektõl? A zenei képességek, abszolút hallás, matematika, vizualitás, költészet az elõbb említett nagy százalékban genetikailag meghatározottak. Vannak olyan fogalmak - mint az erkölcs - melyeknek semmi köze nincs a genetikához, tanult dolog. Ugyanilyen az is, hogy az ember miként viszonyul bizonyos társadalmi mozgalmakhoz. Attól függ, milyen családba született, milyen iskolába járt, milyen a társadalmi környezete. Kreativitás, motiváció? Ez bonyolultabb terület. A kreatív embernek másképp jár az agya, állandóan eredeti gondolatai vannak, nonkonformistán, deviánsan viselkedik. Itt az az érdekes, hogy a gyerekek sokkal kreatívabbak, amikor elkezdik az iskolát, mint amikor befejezik. Az iskola kiöli a kreativitást, pedig az emberi képességek között nagyon fontos szerepe lenne. A motiváció megint egy tanult dolog. Mennyire vagyok szorgalmas, elkötelezett, milyen az akaratom, rettentõen függ a családomtól, környezetemtõl. Innen vezethetõ le, hogy a szegény családokból feltörõkben nagyobb az energia, sokkal inkább megvalósítják elképzeléseiket. Ezzel szemben a jómódú családok gyerekei mindent kézhez kapnak, nem szükséges erõfeszítéseket befektetniük. Amikor tehetség - rõl beszélünk, az mindig egy ígéret, potencia, ami egy gyerekben benne van, de egy 40 éves felnõttben nincs. Akkorra már vagy valóra vált vagy nem. A valóra váltott kivételes tehetség a talentum, amely egy folyamat eredménye. Hogyan értelmezi a lélek fogalmát? Véleménye szerint hol játszik szerepet a lélek az emberi életben? Kicsit félve válaszolok erre a kérdésre. Természettudományos alapon azt mondhatom, az emberben két fõ kategóriája van a tulajdonságoknak: testi és lelki. Tovább bontva létezik a személyiség, az ember legkomplexebb megnyilvánulása. Ezen belül elkülöníthetem a szellemi képességeket, melyekrõl az elõbbiekben beszéltünk. A léleknek lehet egy mélyebb értelme, ami abban rejlik, hogy függetleníthetõ-e a testtõl. Nem tudom, létezik-e a katolikus egyház szerinti mennyország és pokol, vagy az indiai vallás szerinti reinkarnáció. Én egy rohanó típusú ember vagyok, és azokat a kérdéseket gondolom végig, melyek feladatként elém hárulnak. Az ilyen típusú kérdések nehezek, ezek elõl inkább kitérek. Mennyire játszik szerepet gondolkodásában a neveltetése? Vallásos családban nevelkedtem, majd ateista lettem. Bekerültem az orvosi egyetemre, ahol szinte szégyellnem kellett, hogy vallásos vagyok és aztán elvesztettem hitemet. Ez sokáig nem zavart. Most már idõsebb koromra zavar. Örülnék, ha hívõ lennék. Mindez nem azt jelenti, hogy semmiben nem hiszek. Hiszek a szerelemben, a tudományban, a családban, az emberi tisztességben a vallási dogmákban nem tudok hinni. Van hiányérzetem, mert közeledik a halál (67 éves), és valószínûleg könnyebb meghalni annak, aki tudja hinni a túlvilágot, a bûnbocsánatot. Ilyen szempontból hiányzik valami, de nem erõszakolhatom meg saját magam, az embernek hûnek kell lennie magához. Azért örülnék, ha egyszer csak jönne egy megvilágosodás. Nem Istennek nevezve és nem lebontva vallási dogmák szintjére, mit gondol a természetfeletti erõkrõl? Hiszek benne. A világban van egy rendszer. A térben és idõben, ismeretben és tudásban való végtelenséget csak úgy lehet felfogni, hogy létezik valami összerendezõ elv. Mûködnek olyan szabályok az életben - ezt a genetikában is tapasztalom- melyekhez kellett valamiféle felsõbb erõ, ami elrendezte. Mi a meglátása a betegségek lelki eredetét illetõen? Rettentõ szoros kapcsolat van test és lélek között. Ha tudom, hogy van egy súlyos rákos megbetegedésem és meg fogok halni, ez komoly hatást gyakorol a lelkemre. Ennek értelmében fordítva is igaz. Ha depressziós vagyok, mélységes búskomorságom és levertségem hatást gyakorol testemre is és ettõl lesz magas vérnyomásom vagy gyomorfekélyem. Nem tartom azonban igaznak, hogy a betegségek mindig lelki eredetûek. Láthatjuk, a magzati fejlõdés egész korai idõszakában az anya lelkiállapotának semmi befolyása nincs a magzatra. Itt is megmutatkozik a természet zsenialitása, hogy tud egy olyan lepényrendszert biztosítani, aminek nincs idegellátása. Más példát is említek. Azt, hogy egy génben bekövetkezett mutáció olyan betegséget okoz, amitõl a gyerek izomzatának nincs idegellátása és meghal, lelki tényezõ soha nem tudja elõidézni. Rengeteg megbetegedést befolyásol a lelkiállapot, de általánosítani nem lehet. Említette, hogy az embrióra korai szakaszban nem hatnak lelki tényezõk. Akkor valójában hol kezdõdik az emberi élet? Azt szoktuk mondani, a fogantatáskor. Az újabb kutatások alapján kiderült, valószínûleg csak a harmadik napon indul el az új élet, amikor összeáll az anyai és apai génállomány. Ennek beigazolódásában nagy elõrelépési lehetõség van a következõk miatt. Manapság a magzati diagnózis megmutatja, ha az embrió súlyos beteg, és megvan a lehetõség, hogy a gyermeket ne engedjék megszületni. Úgy érzem ezzel a megoldással nem vagyunk sokkal elõrébb, mint 3500 évvel ezelõtt a spártaiak, akik kivitték a rendellenességgel született gyereket a Taigetos-ra és otthagyták meghalni. Anynyit fejlõdtünk, hogy nem kell megvárni, míg a gyermek megszületik, már magzati életben felismerhetõek a problémák. Abban az esetben, ha a fogantatás utáni elsõ három napban még nem kezdõdik el az élet, akkor egy lombikbébiprogram esetében azt a magzatot ültetik vissza az anya méhébe, ami egészséges, és amelyik kóros, az nem kerül beültetésre. Így óriási erkölcsi tehertõl szabadulnánk meg. A harmadik napon kezdõdik az élet, akkor mi kezdõdik a születés pillanatában? Az önálló emberi élet, amikor már a szervek - szív, tüdõ - nem feleslegesek. Ekkor derül ki, hogy az ember képes-e fizikailag önálló életre. Itt veszi kezdetét egy második fázis, mikor is elpusztulnánk, ha nem lenne mellettünk valaki, aki gondosodik rólunk. Lelki vonatkozásban pedig innentõl kezdve nagyon erõsen hat minden külvilágtól érkezõ inger a gyermekre. Elméletileg DNS-eink 120 évi életre adnak lehetõséget. Fel vagyunk-e erre készülve? Nem, és ez nagyon súlyos probléma. Minek 120 évig élni, ha az ember közbe elhülyül, nem tud mozogni és rákényszeríti a társadalom azt a furcsa tendenciát, miszerint az öreg ember örüljön, hogy él, és húzódjon félre, mert terhére van a társadalomnak. Amerikában amellett, hogy azokat a betegségeket kiküszöböljék, melyek nagyon megkeserítik az életet, fõ célként tûzték ki, hogy megváltoztassák az emberek gondolkodását, hozzáállását az öregséggel kapcsolatban. Ebbe beletartozik, hogy elfogadom, egy 90 éves ember is hordhat piros inget és sortot, és 80 éves korban is lehet szeretkezni, és élvezni azt. Meg kéne tanítani 14 15

9 az embereknek, hogy idõs korban sem kell lemondani az örömforrásokról, és ha ezt megértették, akkor lesz majd érdemes sokáig élni. Emellett meg kell tanulni hasznosan tölteni az idõnket. Valamifajta szellemi vagy fizikai tevékenységre mindig szükség van, mert üresen élni nem érdemes. Úgy érzem, a magyar társadalom erre még teljesen felkészületlen. Ön sokat segít az embereken. Hogyan vett élete ilyen irányt? Orvosi körökben azt szokás mondani, hogy "már gyerekkoromban orvos akartam lenni". Én nem akartam. Amikor érettségiztem, válogatott focista szerettem volna lenni, esetleg történész. Apám azt mondta, menjek orvosi egyetemre. Jó fiú voltam és oda mentem. Közben megszerettem ezt a területet, és nõgyógyásznak készültem. Az idõk során rájöt - tem, nem tudok eleget, ekkor kezdtem el tudománnyal foglalkozni és megnyílt számomra az ajtó a genetika elõtt, ami egy ideig bûnös tudománynak számított. Életemben rengeteg volt az esetlegesség. Sosem úgy alakult, ahogy én elképzeltem. Az élet irányította a sorsomat és az adott helyzetekben mindig megpróbáltam megfelelni az elvárásnak. Így keveredtem bele a tömegtájékoztatásba, amit sosem akartam. Ennek pozitívuma, hogy ismertséget adott számomra, de negatívumai is vannak. Egy teljesen hétköznapi dolgot említenék, rengeteg levélre kell válaszolnom azóta, ha meg akarok felelni a feladatnak. Másrészt az orvos társadalom többségének utálatát sikerült kivívnom az ismertséggel. Azt gondolják, könnyû, felszínes sikerekre törekszem. Viszont elfelejtenek olyan dolgokat, mint hogy a 90-es évek közepén az összes magyar tudós közül én voltam a legismertebb külföldön. Nem egy televíziós bohóc vagyok, de szívesen vállalom ezt a feladatot, mert hiszek abban, hogy az orvosnak meg kell osztania tudását a pacienseivel. Hiszen József Attila is mondja: szeretném nem középiskolás fokon megosztani a tudásomat, népemet tanítani. Nekem megadatott, de nem ezt tartom a legfontosabbnak. Mit tart a legfontosabbnak? Segíteni a betegeken, családtervezõkön, és a tudományban elérni eredményeket. Azonban nem ezek a területek kerülnek reflektorfénybe. Mennyire elégedet magával? Nem vagyok az, mert van bennem valami túlzott bizonyítási vágy. Ez személyiség hiba, aminek következtében mindig többet vállalok, mint kellene. Ezért zaklatot - tan, rohanva és elégedetlenül dolgozom. Nem ismerem azt az érzést, hogy "dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen". Mindig több a kihívás, mint amennyinek meg tudok felelni, ez elég nagy keserûségem. Egyszer egy német professzor barátom küldött egy kis posztert számomra, hogy tegyem ki az íróasztalom fölé. Ez állt rajta: "Dolgozz kevesebbet, gondolkozz többet " Van benne igazság. Mindig próbált megfelelni a kihívásoknak, de mennyire szívesen fogadta azokat? Elõfordult, hogy szembeszállt velük? Bizonyos területeken nem nagyon örültem a feladatoknak. Történetesen soha nem volt fontos számomra, hogy hatalomra tegyek szert. Utáltam a fõnökséget. Mielõtt elmentem nyugdíjba 65 munkatársam volt. Ebben az idõben a takarítónõ problémáitól kezdve a kollegák fizetéséig olyan dolgokkal kellett foglalkoznom, amikhez nem értettem. Nem gondolom, hogy a pozíció, a cím, a rang határozza meg az ember értékeit. Kondor Béla nagyon szépen fogalmazta meg a kétfajta talentumot. Az egyik, aki ítélkezni, uralkodni akar és az a fontos számára, hogy Õ döntse el a világ menetét, mások sorsát. A másik típus, aki "csak" nyomot akar hagyni magáról, hogy nem élt hiába. Saját magamat az utóbbihoz sorolom, mert mindig is az izgatott, tudok-e olyasmit létrehozni, amire majd év múlva is azt mondják: Ezt Valaki csinálta. Mindig ki akartam térni a karrier szokásos útja elõl, ami nem jelenti azt, hogy nincs bennem becsvágy. Szerettem volna Nobel díjat kapni, de egészségügyminiszter sosem lettem volna. Utólag úgy gondolom, nem volt jó ötlet az sem, hogy elvállaltam a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet fõigazgatói pozícióját. Az ilyen helyzetek mindig konfliktust okoztak életemben. Más dolgok fontosak. Sikerült létrehoznom, hogy nekünk legyen a világon a leghatékonyabb fejlõdésrendellenesség monitorunk, aminek alapján tudok dolgozni, és be tudok bizonyítani valamit. Számomra ez a nagy öröm és érdem. Hogy telt az elmúlt néhány napja? Rohanásban. Egyik kereskedelmi csatorna részére a hétvégén vettük fel egy sorozat teljes anyagát a lakásomon. Másnap hirtelen behívott egy másik tv-társaság, hogy szakvéleményt mondjak sziámi ikrekkel kapcsolatban Nem is volt idõm megnézni, jók lettek-e a felvételek. Pedig szükség lett volna rá, hogy az esetleges hibákat ki tudjam javítani. Számomra fontos, hogy amit elkészítek, abban a maximumot nyújtsam. Nagyon zsúfolt idõszakokban mindig azon aggódom, a betegeim nehogy érzékeljenek abból valamit. Számomra legfontosabb, hogy semmi ne menjen a rovásukra. Visszatekintve, milyen meghatározó dolgot tenne másképp az életében? Keserû vagyok egy kicsit, és azt gondolom, hogy 1982-ben, amikor meghívtak Amerikába egy intézet vezetésére, talán jobb lett volna elmenni. Sajnos Magyarországot egy farizeus országnak tartom, aki számos nagy költõjét elpusztította, és több tudósát elüldözte. Jelenleg épp a Nobel díjasok családfa-kutatásával foglalkozom. Gyakorta olvasni lehet az újságban, hogy "milyen büszkék vagyunk rájuk", de közülük többet szinte kipofoztak ebbõl az országból. Nem véletlen, hogy egyikük azt mondta: a géniusz megnyilvánulásához a magyar titok az, hogy idõben kell lelépni. Úgy érzem, ha akkor `82-ben elfogadom az atlantai meghívást, sokkal harmonikusabb életem lehetett volna. Itthon nagyon sokan szeretnek, de sokan gyûlölnek - úgy érzem indokolatlanul - és tisztességtelen szinten próbálnak ártani, amit szinte fel sem tudok fogni. Persze az embernek elsõsorban magával kell harmóniában lennie és ez nem könnyû feladat. Budapest, február Sziebig Tímea - - Nem a külsõ világban nyilvánul meg az, hogy az ember jól érzi magát, az egy állapot, azt vagy felismerem, vagy nem. Tehát, vagy elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, vagy nem. Nagyon sok példa van arra, hogy van aki úgy akar magának egy családi életet, hogy elõtte kialakít egy egzisztenciális biztonságot, ezt, azt, amazt, és a végén, mint egy korona: na most megnõsülök, mert most már meg van minden. Általában az ilyen kapcsolatok rövid idejûek, és roppant kellemetlen és kínos, mert az egyiknek mindig van fölhánytorgatnivalója, míg az egyiknek, akárhogy is nézzük, semmije nincs a másikhoz viszonyítva. Tehát, egy boldogság akkor boldogság, hogyha a nulláról indulnak közösen, együtt, és együtt érik el azt, amit el akarnak érni. Mert egyébként meg lehet kérdõjelezni, hogy egyáltalán együtt élnek-e? Hát egy cserép virágot nem vettek együtt, nem egy lakást, egy albérletet, egy autót, vagy egy szõnyeget. Más a szaga annak az egész dolognak, ha együtt mennek el, s azt mondják, hogy: Az kell! Nem, az kell! Nem, amaz kell! Ott vitáznak a boltban, és akkor hazamennek, és tényleg jó: Igazad volt, hogy ezt hoztuk el. Tehát, annak más a szaga, amikor téged meghívnak valahová, hogy lakjál itt mától, s hogy idegen lesz egész életén át a másiknak az, hogy ez is olyan, az is olyan, hogyan néz ki ez az egész lakás, ízlésficama van. Ez mindig így fog maradni. De amikor együtt rázódnak össze, tehát mind a kettõ reggel átéli azt, amikor kávét akarnak inni és meg akarják melegíteni, és kifut a tej, irtózatos büdös lesz a lakásban, együtt szellõztetnek, és délig semmit nem tudnak csinálni. A feszültségét együtt élik át, és együtt nevetnek rajta este. Annak más a varázsa. Szerintem ez az út vezet a boldogsághoz. A nulláról, a mínuszból, a lehetõ legrosszabb állapotból eljutni bárhová, de közösen. Ha az ember családban gondolkodik, akkor csak ez az egyetlen járható út. Egyrészt az egyik sem tudja igazából a másikat bántani, másrészt meg mindegyik ismeri a másikat, és valahol ebbõl az idõk folyamán ha újabb probléma alakul ki, - az lehet a bir

10 toklásból, a kötõdésbõl vagy meg nem értett feszültségekbõl -, az azért van, mert igazán nem ismerte meg egyik a másikat. Lehet, hogy együtt élnek húsz éve és az egyik fél nem tudja, hogy társának például Thomas Mann a kedvenc írója. Akkor kiderül, hogy nem csak ezt nem tudja, még sok mindent nem tud róla. Mert valójában itt jön a másik fele, hogy a sok közös élménynél elmegy az idõ arra, hogy pénzt keressen, és nem szórakoznak, nem csinálnak semmit együtt, csak minden hónapban güri-gürigüri, pénz az asztalon, s elmennek szõnyeget venni. OK. Aztán megint güri-güri-güri, pénz az asztalon, és elmennek tévét venni, és megint kezdõdik minden elõröl. Akkor egy - szer csak, amikor lehetne pihenni, - mert amikor az ember elmúlik olyan harminchét-harmincnyolc éves, akkor az kezdõdik, s akkor néz: Te mit olvasol, Thomas Mannt, hülye vagy? És kiderül, hogy nem is ismeri. Valójában együtt élnek tizenöt éve és együtt aludtak, mint egy munkásszálláson. Mindegyik dolgozott, és a saját bajával volt elfoglalva, és azt se tudja, hogy a másik hogy szereti a párizsit. Tehát, ilyen apró dolgok. Ahhoz, hogy valaki igazán boldog legyen, oda az kell, hogy vasárnap reggel megkérdezem: Te hogy eszed a párizsit? Kézzel, lábbal vagy pálcikával, és nem véleményt alkotni, hanem oké, én meg így, s akkor tudjuk, ez ilyen. Semmi probléma. Az, hogy az ember egy egzisztenciális szintet akar magának fölállítani, s arra koronaként rátenni egy másik embert, az a lehetõ legegyszerûbb. Ebbõl nagyon ritkán tud valami kicsírázni, ugyanis az csak álca, mert az azért marad ott, mert a másiknak van hibája, ez ilyen egy - szerû. Tehát meg van az anyagi biztonság. Ez nem csak a nõkre jellemzõ ám, mert a férfiak is ugyanezt csinálják. Sõt, a mai világban gyakrabban csinálják azt a férfiak, hogy kiszúrnak maguknak valami leányzót, aki jól dolgozik, és akkor, ez jó lesz, oké minden. Ez ugyanolyan tragédia, most mindegy, hogy melyik nem csinálja, de egy biztos, öt év után óriási problémák vannak köztük. Ellenben, ha nulláról indul mindegyik, nincs más, csak egy albérlet, ahol nincs se szõnyeg, se semmi, csak egy újságpapír, amin üldögélnek, arra lehet építeni. Mert egyik sem tud a másik fejéhez vágni semmit. Ez egy fontos aranyszabály egy kapcsolatban. Én ismerek olyan házaspárt, hogy a férfi dolgozott 39 éves koráig. Az volt az elmélete, hogy lakás, nagy autó, legalább négy helyen bankkártya, és akkor utána meg lehet nõsülni. Megnõsült, három évig együtt éltek. A felesége csak egy kis reklámtáskával jött. Három év után az asszony ugyanazzal a reklámtáskával ment el. Kész. És akkor most mi van? Két ember - saját akaratukból természetesen - három éven keresztül birkóztak. Ennyi. Mert a férfi mindig érzékeltette, hogy ez is, meg az is ennyibe kerül. A nõ pedig azt érzékelte, üres a nejlontáska. Ez rettenetesen kínos és kellemetlen tud lenni, mert az egyik fölényben lesz, a másik pedig mínuszban, s ez lelkileg roppant fájdalmas. Mert ez olyan megalázó dolog. Csak gondold bele magad abba, hogy te vagy a nõ, és akarsz venni egy tálat, s akkor oda kell menned a másikhoz guberálnod. Én szerintem ez a legnagyobb megalázások egyike, hogy odamész: Te figyelj, kellene Ft, mert tálat akarok venni. És akkor a másik ezt abban a pillanatban úgy fogja kezelni, hogy magának akarja venni a tálat, nem nekünk, magának. Problémát nem kell csinálni! Tehát nulláról, mínuszból közösen építeni bármit, annak lehet örülni, annak van ereje, van hite, van valamilyen sugárzása. Ott két ember leül, és akkor tudják mondani, hogy ez a miénk. Nem az enyém, nem a tiéd, a miénk. Az egy varázsszó egyébként. Rettenetesen nagy erõ van abban, amikor az ember egy kapcsolaton belül, még ha nem is házasságról van szó, hanem egy normál, szerelmi kapcsolatról. Ketten vesznek egy könyvet, egy csokor virágot, vagy bármit, és akkor ez az övéké, ezt õk vették. Azt nem lehet meghatározni szavakkal, annak öszszetartó ereje van. Míg, amit az ember egyedül vesz, annak széttoló ereje van. Szóval ez veszélyes játék, nem tudok mást mondani. Látom nem tetszik? - De, abszolút tetszik. Én tényleg voltam így, hogy majd ha lesz lakásom, tudod, akkor megnõsülök. De már régebben is beszéltünk errõl, hogy ezt nem lehet meghatározni. Nem rossz, amit mondtál, én is így gondolom. - Ez a legfontosabb dolog, csak erre lehet egy kapcsolatot alapozni. Egyébként a nõi lelket - én szerintem - a legkönnyebb kiismerni. Ha egy férfi arra gondol, hogy mi az, amitõl õ irtózik és menekül, azon kell elgondolkozni, mert azt szeretik a nõk. Ha egy férfi irtózik a virágtól, és arra gondol, hogy már megint virágot kell öntözni, hát persze, ez a lelked másik fele. Nagyon egyszerû, pofon egyszerû. Ha egy nõt meg akarsz érteni, akkor mindig arra kell gondolni, hogy mi az ami téged taszít, és ott van. Mindent megtalálsz benne. Amire neked nincs szükséged, arra neki van szüksége. Tehát, ha azt veszed figyelembe, akkor nincs probléma. Mert ugyanúgy benne van a férfiakban is a nõiesség, és a nõkben is a férfiasság. De a férfi, mint domináns személyiség, abban a pillanatban a nõi dolgoktól menekül. Például, egy nõ szereti nézni a brazil családi regényeket, a férfi ettõl menekül. Nem menekülni kell, hanem elgondolkodni, hogy miért nézi ezt, és akkor megpróbálok én is úgy viszonyulni hozzá, mind ahogy a tévében a színészek viszonyulnak egymáshoz. Abban a pillanatban kikapcsolják a tévét automatikusan. Mert azt az érzést, amit keres, azt megkapja, és akkor nincs szüksége a tévébõl lekopírozni valamit. Ha egy férfi úgy gondolkodna, hogy egy nõt csak akkor lehet megérteni, ha arra gondol, amitõl õ menekül és azt próbálná meg zsenge elméjével elfogadni, akkor egyensúly van a két ember között. De általában egy férfi arra gondol, hogy neki csak egy jelszava van: az ÉN. Én vagyok a családfenntartó, ez az én házam, az én lakásom, én csinálok meg mindent, én mondom meg, hogy mi legyen. Ez én-komplexus. A legrosszabb dolog. Rengeteg házasság tönkremegy azzal, hogy egy nõ gürizik-gürizik, a férfi meg egész nap mondja, hogy én, én, én - mint a kakadu, és egyszer csak azt veszi észre, hogy az énben magára maradt, mert az én is ugye azt jelenti, hogy én vagyok egyedül. Benne van a nevében, a játékban, a szabályok között. Ha az ember sokáig mondja, hogy: én, én, én, egyszer csak azt veszi észre, hogy egyedül van. Kész, ennyi. Itt jön a tragédiája a dolgoknak. Nem mindig úgy marad egyedül, hogy a leányzó lelép, hanem maga belegondol, az sokkal rosszabb. A lelkiismeret mondja: Ennyire mentél az énnel, és kész. Ez eléggé kínos dolog. - Rengeteg múlik azon, hogy a testiségen, az örömszerzésen mennyi hangsúly van. - Így van. - Ezen áll vagy bukik egy kapcsolat. Tehát, ez a legfontosabb dolog, ha elismeri az ember, ha nem, ez az élet sava-borsa. Az embernek szüksége van arra, hogy megfogják a kezét este, mert bizonyos érzésekhez, emóciókhoz így jut hozzá. Az egy energia-felvétel igazából, egy örömszerzési formáció. Addig, amíg az embernek ez ilyen adagokban van, sõt azt sem lehet rá mondani, hogy nem adagokban van, hanem kiszolgáltatottság szintjén kényszerállapotban van, addig azt jelenti, hogy így nyúlik a kapcsolat, és elõbb-utóbb problémák, feszültségek jönnek létre. De van amikor ez úgy mûködik, hogy mind a két fél kölcsönösen tiszteli egymást, és ebben automatikusan szerepet kap a testiség, mint játék, és itt nem pont a szexrõl van szó: csak a test érintésérõl, egy simogatás, egy szó vagy bármi. Lehet elég egy este, hogy megfogod a haját és megcsavarod az ujjaiddal, és csak mondasz pár szót, és kész. Ugyanis abban a pillanatban egy érzelmi emóció szakadt ki a két emberbõl. Ez olyan bagatell dolognak tûnik. Hány férfi vagy hány nõ van, akik együtt élnek húsz éve, és messze ülnek egymástól tévénézés közben, s egyszerûen nem mer az egyik hozzányúlni a másikhoz, és kész, rosszul érzi magát. Akkor kiderül, kitalálnak - mert az emberek hajlamosak erre, én sokszor nevetek ilyenen - ezer indokot, hogy miért nem, és valójában egy az indok, de azt sosem ismerik el: fél attól, hogy mi történik. Ugyanis, ha megfigyelitek, mindegyiknél az lehet érvényes, hogy nem megérinteni. De abban a pillanatban, amikor sok-sok hónap erõlködés után erõt vesz magán és megérinti a másikat, mindig elérzékenyül, mindig valami olyan bizalmi viszony jön létre a két fél között, de ez csak idõleges dolog. Pár napig, pár hétig tart, s akkor megint újra szép az élet, újra kék az ég, zöld a fû, mindenki mehet jobbra-balra, mindenki elfogad mindenkit. Aztán egy idõ után megint: Nem, nem oda ülök, az jobb lesz. Akkor jön a sör, a tévé, meg minden, s egy idõ után a feszültségek megint nõnek. Holott, lehet egy érintés is megoldja a problémát, csak ezt sokan nem igazán veszik komolyan. Élettartamot lehet vele mutálni két ember között. Ilyen egyszerû ez a dolog. Igazából arról szól az egész, hogy az egyik ember a másikat elfogadja vele egyenrangúan. - Egy trükk, csak segítség. Ezt teljesen komolyan mondom. Egy nõnél, ha közel akarsz hozzá kerülni, és õ ezt lehetõvé teszi számodra, mert ugye még mindig nem szabad elfelejteni az aranyszabályt: egy kapcsolatban mindig a nõ választ, mindig, és ha õ ezekrõl a dolgokról beszél veled, akkor neked nem a következõ lépésre kell várnod, amit õ mutat, hanem neked kell megtenni. Tehát, ha arról beszéltek, hogy érintés, és ezt érezteti veled, akkor ez azt jelenti, hogy annak folytatása, folyamata, emóciója van. Itt nem a testiségrõl van szó, az egésznek a gondolatvitelét kell mindig erõsíteni, - Rengeteg múlik azon, hogy a testi ségen, az örömszerzésen mennyi hangsúly van. - Így van. - Ezen áll vagy bukik egy kapcsolat. Te hát, ez a legfontosabb dolog, ha elismeri az ember, ha nem, ez az élet sava-borsa. Az em bernek szüksége van arra, hogy megfogják a kezét este, mert bizonyos érzésekhez, emóci ókhoz így jut hozzá. Az egy energia-felvétel igazából, egy örömszerzési formáció. Addig, amíg az em bernek ez ilyen adagokban van, sõt azt sem le het rá mondani, hogy nem adagokban van, ha nem kiszolgáltatottság szintjén kényszerálla potban van, addig azt jelenti, hogy így nyúlik a kapcsolat, és elõbb-utóbb problémák, feszült ségek jönnek létre. De van amikor ez úgy mû ködik, hogy mind a két fél kölcsönösen tiszteli egymást, és ebben automatikusan szerepet kap a testiség, mint játék, és itt nem pont a szex rõl van szó: csak a test érintésérõl, egy simo gatás, egy szó, vagy bármi. Lehet elég egy este, hogy megfogod a haját és megcsavarod az uj jaiddal, és csak mondasz pár szót, és kész. Ugyanis abban a pillanatban egy érzelmi emóció szakadt ki a két emberbõl. Ez olyan bagatell do lognak tûnik. hogy utána egy szintre fel tudjon menni, és ott meg kell tartani. A nõk azt sohasem veszik jó szemmel, ha mindig rájuk van bízva a döntés joga. Kényes dolog. - Az elfogadás még ehhez kapcsolódik. Vajon hol kezdõdik az a pont, vagy hol válik ketté a dolog, hogy én már behódolok neki? Mikor csap át? - Amikor érzed felõle az agressziót vagy a dolgok megmagyarázását, és azt mondod, hogy nem baj, majd holnap jó lesz. Az már behódolás és nem elfogadás. Mert ha elfogadom és nem akarok ráerõltetni semmilyen dolgot, majd várok arra, hogy valami pozitívum történik, azzal csak eltá

11 volodunk egymástól. Igazán az elfogadás azt jelenti, hogy van egy adott probléma, azt megbeszéljük, tehát ez az alapja, de ha nem beszéljük meg, akkor behódolok. Majd holnap. - De ha megbeszéljük, az sem lehet jobb? - De, jobb lehet, abban van lehetõség, mert rá tudtok egymásra közösen világítani, hogy mi a hiba, mi az, ami fájdalmat okoz. De ha nincs megbeszélés, akkor a javítás lehetõségét is elvonod magadtól, és az automatikusan behódolást jelent, és ez nem jó. - A megbeszélés sem jó mindig. Én már évek óta beszélgetek, beszélgetek, de azt elhiszed, hogy már nem is hallja senki. Hiába?! Ha ilyen szinten van az ember, hogy mondjuk úgy érzi, hogy nem jut elõbbre, csak távolodnak, akkor saját szempontjából az a jó megoldás, ha mindenképp kilép ebbõl a kapcsolatból. - Nem is mindig a kiszakadás egyébként a legjobb út, sõt sokszor az több feszültséget hoz. A kiszakadás csak akkor jó, ha ezt közösen határozzák el, és úgy tudnak kiszakadni ebbõl a közösségbõl, hogy utána barátok maradunk, de olyan szintû barátok, hogy érzelmi problémákat is meg tudnak beszélni. Csak ebben az egy esetben mûködik. Ha nem kiszakadásról van szó, hanem a probléma megoldásáról, annak pedig az alapfeltétele az, hogy mindegyik megadja a másiknak azt a lehetõséget, hogy az ész és a lehetõség határain belül a másik élje a saját életét. Ez nem azt jelenti, hogy mondjuk egy férfi ezt választja és akkor minden nõvel kikezd, mert ugye még mindig van egy bizonyos irány, ahová tarozik. Még ha nincs is testi kapcsolat, de akkor is van valami, ahol biztosítja a saját identitását. Tehát, hogy õ nem azért szakította meg ezt a kapcsolatot, mert, hanem azért, mert ketten nem tudnak közös nevezõre jutni, de nem a másikkal van baja, tehát nem a személyével, hanem mondjuk az életgondolkodásával. De õ ezt nem akarja bántani, elfogadja így, ahogy vannak. Éli a saját életét mindegyik, tiszteletben tartja a másik jogát addig a pontig - itt jön az ész és a lehetõség - amig a közösség rovására nem megy. Tehát nem az én rovásomra, hanem a mi rovásunkra nem megy. Mert amikor én-centrikus a meghatározása a rovásnak, akkor azt jelenti, hogy önzés van. Megint azért mondom, hogy én, mert meg akartam neki határozni, hogy õ mit csináljon. Így tud mûködni ez a dolog. Általában a lélek fejlõdése szempontjából akkor tud valaki nagyobb elõrelépésre szert tenni a felismerésekkel, ha ezt a módot választja, mert ebben mindig benne van egy nagyon nagy lehetõség, és egy idõ után sokszor ki is bontakozik. Az egyik fél az általa elért szabadságból ki tud annyi erõt sugározni a másiknak, hogy a másik is elérje. Míg ha szakadás van, akkor az egyik sem tudja elérni. Csak abban az esetben, ha olyan szintû barátság marad köztük, hogy érzelmi problémákat tudnak megbeszélni. Tehát, például van Gipsz Jakab és Luc Gizi, akik elválnak. Luc Gizi meg tudja beszélni a szerelmi problémáit vagy kapcsolatait Gipsz Jakabbal, akkor mindegyik elõbbre jutott, mert elfogadta azt, hogy õ ezt az utat választotta, a másik pedig ezt. Elfogadták, hogy tényleg nem tudnak együtt élni. Semmi probléma nincs, õ így szereti a világot, én így szeretem a világot, és mindenki békében van, mindenki egyensúlyba kerül. De amikor Gipsz Jakab elmondja Luc Gizinek a problémát és az azt mondja, hogy persze, mert te olyan vagy, akkor valójában a birtoklás, és a problémák fenntartásának a ráruházása, tehát még mindig azt emlegeti föl, hogy miért váltak el. Ez nagyon sok esetben így van, hogy elválnak, és akkor, amikor az egyik férjhez megy vagy megnõsül, s fölhívja az újat, és mondja, hogy ez ilyen, meg olyan, meg amolyan, és erre a zavarra kell figyelni. Ilyen is sokszor elõfordul. Ez gonoszkodó dolognak tûnik, de valójában azt jelenti, hogy még mindig szereti és nem bírta megemészteni, hogy a másik egy másik utat választott. Igaz, hogy õ is szereti ezt, mert lehetõséget adott neki arra, hogy bántsa. Szóval, ez egy se veled, se nélkülem szindróma. - Tehát, semmit nem változik? - Lassan, apránként. Tehát egyébként a lélek fejlõdése szempontjából a legnagyobb elõrelépés az, hogyha az ember az adott probléma elõl nem menekül, hanem megpróbálja azt megoldani. Mondjuk, valaki hét éve várja a megoldást. Lehetne azt csinálni, hogy hét év alatt közben folyamatos a kapcsolat. Tehát azt alapul kell venni, hogy nem egy ilyen idõszakos kapcsolatról van szó, ami hét évvel ezelõtt kezdõdött, meg múlt héten találkoztak és hét évig semmi, hanem mindig vannak bizonyos õrlángok, amik fenntartják ezt a dolgot. Ez azt jelenti, hogy folyamatos a kapcsolat, de valamiért ez külön ment. A valamiértnek az indítékaiban vagy okaiban benne lehet az, hogy az egyik nem bízott a másikban, az egyik nem fogadta el a másikat. Tehát, csupa én jellegû kérdés van benne, ami az egoval függ össze. Mégis ezt az egészet vezérli valami, amit úgy hívnak, hogy: Egység és Szerelem. Van valami közös, ezért ég az õrláng. Elõfordulhat, hogy ennyi volt, mindenki mehet jobbra-balra és élheti a maga életét valaki mással, az a lehetõ legrosszabb irány, mert az élet valamit adott, valamit még mindig fönntart. Tehát valamit még tartogat. Tehát ilyenkor a legroszszabb irány megszakítani. A legjobb irány állandóan figyelni, állandóan megadni a másiknak az érintést. Mindegyiknek kölcsönösen, mert csak arra tud várni, és elfelejteni azt a szót, hogy enyém, és helyére tenni azt a szót, hogy: MI. - Czanik Csaba Árpád - A személyiségfejlesztés egyik hatásos, de könnyen elrontható lehetõsége a nevelés. A bölcs mondás úgy tartja, hogy Tanítani szóval is lehet, de nevelni csak példaadással. Ez a gyakorlatban úgy van, hogy tanítás közben kevesebbnek tûnik a nevelés, nevelés közben pedig kevesebbnek tûnik a tanítás. Pedig a kettõ mindig együtt van, teljesen fedik egymást. Aki tanít /pl. a szülõ kerékpározni a gyermekét, mert nem csak az iskolai tanulásról, tanításról van szó/, az az egész személyiségével nevel is közben. Viselkedésével, szavaival, azok hangsúlyával, mozdulataival, tekintetével, de még a lélegzetével is. 1. Gyakori nevelési hiba az ún. ingás nevelés.ez leginkább a megakadó akcentuáltságú egyéniségtípusnál fordul elõ, de mások is beleeshetnek ebbe a hibába. Ennek a nevelésnek különösen káros következményei vannak. A gyermeket állandó tépelõdésre kényszerítik vágyai megvalósítása és azok betiltása között, s végül ellentétes érzület alakul ki benne azon nevelõje iránt, aki gyermeki világban a szigorúságot képviseli. Hogyha egy és ugyanaz a nevelõ /szülõ/, ingadozik a két különbözõ viselkedési forma között, szigorú-engedékeny, akkor a gyermeknél a gyûlölet szeretethez hasonló érzése jön létre, azaz patologikus jelenségek alakulnak ki. Ennek a felnõttnek az irányában egyszerre erõs kötõdést és dühödt zárkózottságot érez. Érdemes elidõzni ennél a témánál, mert ennek a nevelési hibának egy fogalom félreértése vagy félremagyarázása áll a hátterében. A fegyelemrõl van szó. Ez a gyakran emlegetett kifejezés önmagában is erkölcsi kategória, megtestesítõje az erkölcsi jónak. Értelmezésével eddig nincs is probléma, a baj ott kezdõdik, hogy sokan nem veszik figyelembe: a fegyelem a nevelés eredménye - nem pedig az eszköze! Fegyelmezettséget és engedelmességet jelent fele-fele arányban. Belülrõl kell fakadnia, mint igény, melyet önként és tudatosan vállal fel az ember. Az erõszakos, durva vagy túl engedékeny, mindent jutalmazó nevelés ún. passzív engedelmességet eredményez, ami addig tart, amíg a nevelõ /szülõ/ a láthatáron van. Ha egy gyermek otthon kezes bárány, az iskolában meg kisördög, vagy fordítva, akkor a családi vagy iskolai nevelés következményeként passzív engedelmesség van kialakulóban. A gyermek annak jó, akitõl fél vagy aki megjutalmazza érte. Bátran nevezhetjük ezt a korbács-cukor nevelésnek, ami félelmetesen hasonlít sok cirkuszi állatidomár módszeréhez... Ez az így vagy úgy kierõszakolt engedelmesség azután jól használható eszköz lehet szülõ vagy pedagógus kezében ahhoz, hogy csillogó, villogó eredményeket produkáljon a maga területén. Csakhogy ezek az eredmények - ha nem belülrõl fakadó igényt elégítenek ki - nagyon sok gyermeki lemondással, lelki vívódással járnak, a következmény általában az, hogy a gyermek kénytelen hazudni vagy rosszalkodni. Ha az egyik helyen akarata ellenére muszáj engedelmeskednie, akkor a másik helyen muszáj engedetlennek lennie. Az egyensúly csak így maradhat meg, a természet /a mindent igazgató természet/ pedig gondoskodik róla, hogy megmaradjon. 2. A hazugságot vagy bármilyen rosszaságot, mulasztást követi a büntetés. Ezzel mind a szülõk, mind a pedagógusok egyik legnehezebb problémáját érintjük. A gyermekeknél a legolcsóbb megoldás veréssel elszámolni, ami többnyire azt a hatást eredményezi, hogy a gyermekben eltörik valami, hogy a félelmére apellálnak, hogy majd az tartsa vissza az újabb vétségtõl. A testi fenyítés a legtöbb esetben pedagógiátlan kibúvó, de tény, hogy elõfordulhat olyan eset, ahol egy pofon felszabadítóan hathat. Minden büntetésnél az a helyes alapállás, hogy nem az embert, mint olyat kell büntetni, hanem a rossz cselekedetet. A hazugságot tekintve például figyelembe kell venni, hogy hét éves koráig egy lelkileg egészséges gyerek igen gazdag fantáziavilágban él, a valóság és fantázia akaratlanul is összekeveredik nála éves kortól kezdve a gyermek már két lábbal áll a földön a realitás talaján. Mindenképpen el kell kerülni, hogy a szülõ vagy nevelõ kínos kihallgatásfélékbe kényszerítse õt / kiszedje belõle az igazat /, mert a félelem és hazugság testvérek. A hazugság legjobb korrektúrája /javítása/ a rávezetés. Nagyon fontos: ha az ember egyszer egy büntetést kiosztott, mellyel az elkövetett rossz cselekedetet és nem a gyermeket büntette, akkor az esetet elintézettnek kell tekinteni! Leggyakrabban egy szóval sem kell visszatérni a dologra. Nagyon helytelen újra és újra fölhánytorgatni, és ami még rosszabb, halmozni: például egy labdázás közben betört ablak esetében büntet a nevelõ mondjuk beírással /fekete pont/, büntet az anyuka szemrehányással, amit apuka megtold egy-két pofonnal - mindez egyetlen rossz dolog miatt. Nem csoda, ha a gyermek úgy érzi, az egész világ haragszik rá, és mivel tudja, hogy nem szándékos volt a dolog, megérzi az aránytalanságot a bûn és büntetés között. Értékítéletének harmonikus fejlõdése kerül így veszélybe. A gyermekeknek életeleme az utánzás, nagyon természetes hát, hogy õ maga is hasonlóképpen fog eljárni a nála kisebbekkel, és belegondolni is szörnyû, hogy majdan a saját gyermekével is. 3. Nagy hiányossága a nevelés gyakorlatának, hogy igen fukarkodik a dicsérettel. Az ok egyszerû. ismét fogalomzavar. A dicséret napjainkra a jutalom jelentését orozta el, pedig tudjuk, hogy a kettõ nem azonos. Valahogy így történhetett: DICSÉRET - DICSÉRET + ELISMERÉS ELISMERÉS + JELKÉPES JUTALOM JUTALOM + ELISMERÉS JUTALOM. Gyakori nevelési hiba az ún. ingás nevelés. Ez leginkább a megakadó akcentuáltságú egyéniségtípusnál fordul elõ, de mások is beleeshetnek ebbe a hibába. A hazugságot vagy bármilyen roszszaságot, mulasztást követi a büntetés. Ezzel mind a szülõk, mind a pedagógusok egyik legnehezebb problémáját érintjük. A gyermekeknél a legolcsóbb megoldás veréssel elszámolni, ami többnyire azt a hatást eredményezi, hogy a gyermekben eltörik valami, hogy a félelmére apellálnak, hogy majd az tartsa vissza az újabb vétségtõl. A testi fenyítés a legtöbb esetben pedagógiátlan kibúvó, de tény, hogy elõfordulhat olyan eset, ahol egy pofon felszabadítóan hathat. Nagy hiányossága a nevelés gyakorlatának, hogy igen fukarkodik a dicsérettel. Az ok egyszerû. ismét fogalomzavar. A dicséret napjainkra a jutalom jelentését orozta el, pedig tudjuk, hogy a kettõ nem azonos. Értékrendünkben így vált láthatatlanná a dicséret, és a mai kor embere azt mondja: nem látom, tehát nincs. Pedig tudja, hogy van, és hatalmas erõvel rendelkezik. Képes emberek életútját megváltoztatni, a helyes irányba terelni, ha akkor hangzik el - és el is hangzik -, amikor kell. De az ellenkezõjére is, ha teljesen hiányzik vagy érdemtelenül, önös célok érdekében osztogatják. A gyermek utánoz, így tanulja az életet. Nekünk kell példát mutatni, és ebben nagyon fontos helye van a jól idõzített, helyesen alkalmazott dicséretnek is. A korbács-cukor nevelésrõl már volt szó, most nézzünk meg néhány konkrét esetet, miben okozhat kárt vagy fejtheti ki jótékony hatását a dicséret, ha rosszul, illetve helyesen alkalmazzuk: - Nem jó, ha mindenre, amit a gyerek csinál, azt mondjuk, hogy csodálatos, pompás, kiváló természetesnek veheti, hogy ez õt megilleti, és idõvel értékét veszítik a szavak. - Nem jó, ha csak a valóban csodálatos, pompás, kiváló produktumot dicsérjük a gyermeket nyomasztja a teljesítmény szüntelen elvárása, elbizonytalanodik, önbizalma csökken. - Nem jó, ha a szülõ a saját vágyálmai valóra váltását várja el a gyermekétõl, és csak az ilyen irányú tevékenységét dicséri, ha kell, ha nem boldogtalan felnõtté válhat, ha nem annak alapján próbáljuk meg bátorítóan fejleszteni a tehetségét, amit szeret csinálni, amivel szívesen foglalja el magát. - Nem jó, ha nem valódi érdeklõdéssel szemléljük meg csemeténknek azt a teljesítményét, amit azután egy általános nagyszerû -vel megdicsértünk csalódott lesz. - Súlyos hiba, ha otthagyjuk a gyereket azzal, hogy nincs rá idõnk értelmét veszíti lelkesedése, nincs érzelmi motiváció, fásulttá válik. Sok, az életben a boldoguláshoz szükséges képesség kialakulása, fejlõdése megreked vagy félresiklik /EQ, SQ/. - Gyakran elõforduló eset, hogy egyik vagy másik pedagógust nem kedveli a tanítványa. Ez természetes dolog; hátterében a temperamentumok különbözõsége áll, amit a gyermek nehezen vagy egyáltalán nem tud kezelni. Ezért azután úgy fejezi ki nemtetszését, hogy a számára ellenszenves pedagógus tantárgyát nem tanulja. Természetesen ezzel õ veszít a legtöbbet. A megoldás a szülõk rugalmas szemléletmódjában van: saját életükbõl vett példákkal megvilágíthatják, hogy munkahelyi kollégáik közül õk sem kedvelnek mindenkit, mégis együtt tudnak dolgozni velük. Ezt így kell tenni, mert különben a munka nem lesz eredményes. Játékos feladatok közös megoldásával segíthetnek gyermeküknek abban, hogy a kevésbé kedvelt pedagógus tantárgyát megszeressék. Ha önálló eredményeket ér el, következhet a jogos dicséret. - Legyen mindig idõnk a gyerekekre. Ha valamilyen önálló alkotásukat bemutatják / a legegyszerûbb ákombákomtól, az elsõ önállóan bekötött cipõfûzõn keresztül a komolyabb tanulmányi eredményekig/ - mindig szenteljük rá teljes figyelmünket, és részletekbe menõen fejezzük ki tetszésünket. A gyermekek összpontosítási képességét is fejlesztjük ezzel. Összegezve: A dicsérõ szó a szülõi szeretettel tetézve olyan örömhöz juttatja a gyermeket, ami fokozza benne a sikerérzetet is. Ezek után még inkább vágyik rá, s jobban elfogadja a képességei fejlesztésére irányuló finom nevelési módszereket. A dicséret mindenkinek jólesik. Boldog a gyerek, hogy teljesítményét elismerik, és örül a szülõ, mert gyermekét megdicsérheti. Ne fukarkodjunk hát vele! - Petrovics Magdolna

12 Az emberek nem bántották immár, hálásak voltak megmentõjüknek, de õ most sem volt boldog. Hiába járt mindenki a kedvében, mogorva lett és rosszkedvû. Csúnyasága egyre jobban kiütközött, hiszen enni sem evett már. Újra gyenge volt, erõtlen és magányos. Árnyéka régi önmagának. Egy meleg nyári napon újra a barlang elõtt üldögélt. Egyszer csak halk brummogást hallott és egy hideg orrocska ért a kezéhez - Hát te, honnan kerültél elõ? - Persze, hogy a kis mackó törleszkedett hozzá a rég nem látott szigetrõl. - Apácska aggódik érted, de nem tudja, hogy eljöttem, különben megharagudna rám. Azt mondta neked kell megtalálni újra az utat, ami hozzá vezet. - Méla keze lassan elindult, és tétován simogatni kezdte a meleg mackó bundát. Szíve megtelt melegséggel, mintha egy rossz álomból ébredt volna fel. - Szerinted, tényleg becsapott az a tündér? - tette fel most már hangosan a kérdést, azt ami már oly rég rágta a lelkét. A medvécske okos szemei megvillantak e kérdés hallatán. - Ha tényleg tudni akarod a választ, talán gyõzõdj meg róla magad! - intett a barlang bejárata felé. Azzal ahogy jött, úgy tûnt el a semmiben. - Hé, pajtás, hova tûntél? - kapkodott utána Méla. Végre jött egy lény akihez szólhatott, most meg tessék, õ is eltûnik. Otthon persze már várták. - Nahát, ez igazán nem volt szép tõled - korholta a kis négylábút a varázsló. - Legalább végre csinál valamit - vágott vissza az állatka, s hengerbucskát vetve gyönyörû lánnyá változott. Hosszú hollófekete haját fésülgetve durcásan hallgatta édesapja szemrehányó szavait. - Lám, lám te sem vagy különb a földi lényektõl, csaknem megöl a féltékenység. - Dehogy, dehogy apácska de már ami sok az sok - toppantott durcásan - és igazán rájöhetne végre, hogy közénk tartozik. - Éppoly türelmetlen vagy mint õ, ez helytelen. Most aztán irgum-burgum segíts neki, mert élve nem látod viszont. A lány szemei rémülten elkerekedtek. - De a tündérek legnagyobb ellenségeink! - Bizony erre hamarabb kellett volna gondol - nod! - Ugye, segítesz - fogta most már könyörgõre a lány. - Nem is tudom-mosolyodott el a varázsló és mélyet szippantott a pipájából. Azt kérditek ugye, Méla mit tett ezalatt? Bizony elindult a barlang hívogató öle felé. Eleinte sötétség vette körbe. De eszébe jutottak a varázsszavak és fáklyák gyúltak a falakon. Egyre beljebb hatolt a hideg nyirkos folyosókon. Sziklák, kövek vették körbe bármerre nézett, és ugyancsak figyelni kellett a lába elé, mert a sárkány régi búvóhelyén járt, ami tele volt elejtett állatok csontjaival, meg egyéb gusztustalan dolgokkal. De úgy látszik mégsem figyelt eléggé, mert egyszer csak zsupsz, megcsúszott és egyensúlyát vesztve zuhant, zuhant lefelé. Úgy érezte soha nem ér véget ez a zuhanás. De mégis. Ahová pedig megérkezett...szóval nehéz kifejezni ezt a csodát. A tündérek birodalma volt. Szorgos kezû kis munkások bányásztak valamit a falakból, ami nem volt más,... mint az arany. Na, tessék, hát ezért kellettem neki, sóhajtott nagyot. Bánatában lehajtott fejjel ment tovább a járatban. Észre se vette mennyit változik a környék körülötte. A járat kiszélesedett és egyre nagyobb lett a csillogás. Egyszer csak apró kezek fonódtak a nyaka köré. - Hát megvagy kedves hõsöm! - Persze, hogy a tündér volt az! Méla arca felderült: - Kedves tündér, mennyit gondoltam rád! El se hiszem, hogy újra találkoztunk! Akkor én megyek is, hiszen csak még egyszer utoljára akartam egy pillantást vetni szépséges arcodra, hogy sose felejtsem el. - Most már innen egy tapodtat se tovább, ami az enyém az a tied is! - parancsolt rá a tündér. Megküzdöttél értem és népemért. Te leszel a tündérek királya! Méla gondolatai sebesen cikáztak! Istenem, én a tündérek királya, akit eddig mindenki kinevetett. Biztosan álmodom. Legyen, biztosan nem hiányzom többé senkinek. - Elfogadom az ajánlatot tündér, ilyen lehetõséget nem hagyhatok ki! Egy életem egy halálom, én leszek a tündérkirály. - Nos, gyere hát velem, körbevezetlek ebben a csodálatos birodalomban és elmondom a kötelessé - geidet ami a királysággal jár. Méla szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól. - De hát itt minden aranyból van! - kiáltott fel. Valóban, köröskörül az állatok, a növények, a házak, csupa-csupa aranyból voltak. A tündérek aranyszárnyakon repkedtek, aranyhajuk szállt a levegõben és természetesen aranyruhát hordtak. A virágokon aranylevél csillogott és aranyos virágok nyíltak. Az ég is természetesen aranyszínben pompázott, amin aranyfelhõk úsztak. Méla szeme már szinte káprázott a ragyogástól. - Nahát, ez aztán pompás! - csettintett elégedetten. Jó király vált belõle. Szerette a tündérnép. Igazságos, bölcs és körültekintõ intézkedései fellendítették a birodalom életét. Mindene megvolt. Mégis úgy érezte valami hiányzik, ami azelõtt természetes volt számára. Furcsa álmok kísértették. Napsütötte tisztáson kergetõzött egy apró kölyökmedvével. Könnyekkel szemében, nehéz szívvel ébredt. Aztán egy szép napon nem bírta tovább és így szólt: - Mond csak királynõm, miért nem süt itt a nap? - De miért kellene, hogy süssön? - kérdezett vissza a tündér csodálkozva - az arany mindent beragyog. Méla furcsán nézett rá. - Soha nem hiányzott egy virágba borult rét tarkasága, az ég kékje a fû, a fa zöldje? - Nem értem mi ütött beléd - nézett rá értetlenül a tündér - hányan irigyelnének ekkora gazdagság láttán? Te pedig egy közönséges rét után nyavalyogsz. Nem értelek. Méla most jött rá, hogy lehet õ a tündérek királya, lehet övé a föld összes kincse, dicsérhetik éles eszét, tarthatják õt a legszebbnek ha nem lehet szabad. Rájött, hogy sohasem volt magányos, hiszen a varázsló és a kis medvécske mindig várta. Kóborolt az erdõben, hallgatta a madarak énekét, magába szívta a szabadság édes illatát, haját borzolta a szél. Ó, milyen balga és ostoba volt, hogy nem jött rá, õ a földkerekség legboldogabb embere. De nem csaphatja be a tündért, nem mehet el csak úgy. Hiszen vele akart élni, uralkodni mindörökké. Embert látni sem akart többé. S lám, lám mennyire megváltozott minden. Kétségbeesetten járkált fel s alá. S ekkor csilingelõ hang ütötte meg a fülét. Mint - ha száz kristálypohár ütõdött volna össze egyszerre. - Nocsak, nocsak, már nem jó itt vendégeskedni tündérországban? Pedig elnyerted méltó jutalmadat, más se kellett neked, csak a tündéred! - Jaj, hagyd már abba, elég, elég - szorította Méla a fülére a kezét. Azt hitte a fejébõl pattantak elõ a hangok. Aztán az ismerõs kuncogásra megfordult. - Ez nem lehet igaz! - csapta össze csodálkozva a kezét. Hát te, hogy kerülsz ide? Persze hogy a medvécske incselke - dett vele. - Szólj, ha megelégelted, aztán segíts megszöknöm! - mordult a hívatlan látogatóra. - Tündérkirálynak lenni nagy tisztesség, te pedig meg akarsz szökni? Igazán nem értelek. - Na, ide figyelj, - gurult dühbe Méla - elegem volt már belõled. Vagy segítesz, vagy tûnj el ahogy jöttél! - Rendben, de csak apácska kedvéért, felõlem aztán azt csinálsz, amit akarsz - durcáskodott a medvebocs. - Jó, jó - enyhült meg most már Méla is. Vedd elõ a varázstudományodat! Ugye kíváncsiak vagytok mi történik ezután? A következõ részben elárulom. - Benkéné Puskás Dalma Viola - A Dogon törzs titka Valamikor a múlt század elején egy misszionárius Középnyugat-Afrikában különös tudással rendelkezõ bennszülött törzset talált. A Dogon nép fantasztikus dolgokat mondott el mitológiájukban, többek között az emberiség származásáról, a világról és a bolygók állásáról. Ez a primitív közösség azt állította, hogy hosszú évtizedek óta tudják, hogy a Tejútrendszer spirál alakú, amely tengelykörüli forgást végez, és ezen belül a Nap bolygói szintén. Négy naptárat használnak, amelyet a Nap, a Hold, a Sirius és a Vénusz tulajdonságai alapján állítottak össze. Természetesen itt egy írástudatlan közösségrõl van szó, kiknek lakhelye is meglehetõsen elhatárolt, tekintve a földrajzi és éghajlati viszonyokat. Társadalmi berendezkedésükbõl kifolyólag két törzs között elõfordul a több száz kilométeres távolság is, mégis minden törzs egybehangzóan és pontosan elmondta a fenti információkat - többek között. Pontosan, akkor mirõl is van szó? A Dogonok szerint az emberiség a Sirius rendszerbõl jött látogatóktól származik, akik elsõ útjuk kapcsán véletlenül kerültek ide, mivel ûrhajójuk hajótörést szenvedett. Elmondásuk szerint ezek a lények inkább halszerûek voltak, mint emberhez hasonlóak és a vízben kellett élniük. A következõ látogatás már tudatos volt, kifejezetten azzal a szándékkal érkeztek, hogy a Földet benépesítsék. Ehhez többféle eszközt is magukkal hoztak. A Dogonok tudásukat ezektõl a Siriusról érkezett látogatóktól származtatják. Ez a tudás nemzedékrõl nemzedékre, szájról szájra terjedt az idõk folyamán. Próféciájuk szerint a jövõben újra meglátogatják majd a Sirius-beliek a Földet, de ekkor emberi formát öltenek. A Dogonok meg tudják különböztetni a csillagokat, galaxisokat. A naprendszerbõl azonban csak a négy szabad szemmel látható bolygót ismerik, különös módon mégis tudnak a Saturnus gyûrûirõl, a Jupiter holdjairól, és arról is, hogy a Föld holdján semmilyen életforma nem található meg. Azt is tudják, hogy a bolygók ellipszis alakban keringenek a Nap körül. Amit azonban a Jupiter és négy általuk ismert holdja közti kapcsolatról tudnak, az megdöbbentõ. Saját maguk által a földbe rajzolt ábra szerint ugyanis jól kivehetõ, hogy tökéletesen ismerik a holdak keringési idejét, mivel az megegyezik a Jupiter óriási gravitációja miatt a bolygó tengelykörüli forgásával. És ha hozzátesszük, hogy ezt az információt csillagászati vizsgálattal nem is olyan rég állapították meg, akkor ez valóban elgondolkodtató. A világról alkotott nézetük is eltér minden más kultúra nézetétõl. Szerintük az Isten "Amma", aki nem más, mint egy energiaközpont. Azt állítják, hogy "Amma" Isten csak a világot mûködtetõ törvényeket teremtette. Két néprajzkutató, M. Griaule és G. Dieterlen több évet töltött a Dogonok között, figyelve életformájukat, miközben maguk is a törzs egyszerû életét élték, néprajzi feljegyzéseikbe pedig mindent pontosan rögzítettek. Egy francia építész, csillagászbarát, E. Guerrier elkezdett részletesen utánanézni a Dogon-mítosznak. Az 1950-es években megjelent Afrika évkönyvekben megtalálta a két néprajzkutató feljegyzéseit, melyek nagy jelentõségû információs anyagnak bizonyultak. Ezekre azonban akkor még senki nem figyelt fel különösebben. Amikor azonban Guerrier hosszasan elemezte az egyszerû gondolatokat tartalmazó mondatokat, és azok mögöttes értelmét megtalálta, akkor összetettebb képet kapott a Dogonok ismeretérõl. A törzs teljes tudását és a Sirius-beliek által kapott információkat a törzs kiválasztott papjai õrzik, azt titokként kezelve. Olyan titokként, melynek egyes részeibe betekintést nyerhetünk, van azonban, melyeket soha nem árulnak el senkinek. Holt-tengeri tekercsek A New York Public Library-ben Emanuel Tov professzor bejelentette, hogy 54 évi munka után befejezték a Holt-tengeri tekercsek tanulmányozását ben egy beduin pásztorfiú Jerikótól 15 km-re délre, a Holt-tenger közelében lévõ Kumrán melletti barlangok egyikében több agyagkorsót talált. Ezekben a korsókban vékony bõrés papiruszdarabra valamilyen szövegek voltak írva, héber, arámi és görög nyelven. Tizenegy to - vábbi barlangból összességében tizenötezer tekercstöredék került napvilágra. A tekercsek egy részén az Ótestamentum részei ta - lálhatóak, de vannak zsoltárok és egyéb szövegek is, melyek közül némelyik máig sem megfejtett. Érdekessége a dolognak, hogy a katolikus és a zsidó egyház egyaránt rejteget bizonyos részleteket a tekercsek tartalmát illetõen. Lényeges kérdés azonban, hogy honnan is származnak ezek a szövegek. A kutatók szerint legvalószínûbb, hogy egy Kumránban, szigorú elszigeteltségben élõ titkos zsidó szekta tagjai, az esszénusok írták. Egy másik teória az, hogy ezek a tekercsek a jeruzsálemi könyvtárak tulajdonát képezték, és a római csapatok elõl rejtették el az említett szekta tagjai. Mivel a szakértõk többsége szerint a tekercsek Kumránban készültek, ezért ko - moly vizsgálatoknak vetették alá mind az agyagkorsókat, mind pedig a pergamenbõröket. A. Gorski, volt törvényszéki szakértõ, aki jelenleg az izraeli rendõrségnél bûnügyi szakértõ, elmondta, hogy a korsók agyagában emberi hajszálakat is találtak. Bizonyára oka van, hogy meglehetõsen szûkszavú magyarázatot adtak a tudósok a tekercsek tartalmáról. Egyes feltevések szerint, mivel a tekercsek keletkezését i.e i.sz. 70-re teszik, feltehetõen Jézus Krisztusról is hitelesebb képet kapnánk ezek ismeretében, mint az évszázadokkal késõbb különbözõ fordítások alapján kialakult bibliai szövegbõl. Ezek ismeretében valószínûleg nyomós oka volt a Vatikánnak, hogy felhatalmazzon egy nemzetközi teológus csoportot, hogy a tekercsek alapján kezdje meg a Biblia szövegének módosítását. Gianfranco Boschi domonkos rendi szerzetes, a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem docense, a tekercsek szakértõje a Bibliában történõ módosításokat többek között "meglepõnek" nevezte. Az Új Jeruzsálemi Biblia végleges formájára azonban még körülbelül öt évet várnunk kell. Nos, bármint is történt, a lelet megmozgatta az egész világot, vizsgálati eredményeinek egy részét pedig misztikus ködbe burkolták. - Hegedûs Piroska

13

14 Egy idõre úgy tûnt, hogy a Szomszédok megszûnésével Anita színészi pályafutása is véget ért. Nem is akart mindenáron színésznõ lenni, de az élet mégis visszaszólította a színpadra. Ma már tudja, hogy ez az, amit neki szánt a sors, és a bizonytalansággal kikövezett út sem rettenti el. Nem vagyok féltékeny a kolléganõimre, mert azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a helye ezen a világon. -Miután befejezõdött a Szomszédok címû sorozat, tettél néhány "kitérõt", gondolok itt arra, hogy szereztél egy tanári diplomát, és újságírói végzettséged is van. Ez azt jelentette, hogy nem volt elég erõs a színészi pálya iránti elhivatottságod? Nem akartam színésznõ lenni, bár sokan buzdítottak. Inkább hobbi volt, de nem foglalkoztatott. Amikor nem vettek fel a Színmûvészetire, akkor azt mondtam, hogy ezek szerint nincs mit keresnem a pályán, és elmentem újságírást tanulni, mert érdekelt. Azt gondoltam, hogy majd kritikus leszek. El is végeztem az iskolát, de az élet mégis úgy hozta, hogy kaptam egy színházi szerepet. Akkor jöttem rá, hogy nagyon hiányzott a színészet, olyan ez nekem, mint a levegõ. Akkor már nem is tudtam, hogy hogyan élhettem e nélkül. A Szomszédok után sem azért voltam elkeseredve, mert többet nem leszek képernyõn, hanem hiányzott a közeg, a légkör, a kamerák, a stábtagok. Egyszerûen részemmé vált az egész. A tanárképzõ meg úgy jött, hogy szerettem volna egy diplomát, és érdekelt a pedagógia meg a pszichológia. A színészet nem biztos pálya, egyszer fent, egyszer lent. Kell találni az életben olyan hivatást is, ami ugyanenynyit ad. -Mennyire fontos megfelelni a közönség elvárásainak, a rólad kialakított képnek? Fölösleges energiaveszteség az, hogy mindig mindenkinek meg akarjunk felelni, mert olyan úgy sincs, hogy valakit mindenki szeressen. Egyszerûen normálisan kell viselkedni. Én, ha törik, ha szakad, aszerint viselkedem, aki vagyok, és ha ez valakinek nem tetszik, akkor nem tudok mit tenni ez ellen. Persze elvárások legyenek egy munkahelyen vagy egy iskolában. Láttam egy filmet, amiben Belmondo fia, aki autóversenyzõ, azt mondta, hogy teljesen mindegy hogy nyer vagy veszít egy versenyen. Ha veszít, akkor azt mondják, hogy na, bezzeg az apja nyomdokaiba sem tud lépni. Ha nyer, akkor pedig azt mondják, hogy biztosan azért nyert, mert a Belmondo fia. Számára pedig az a legfontosabb, hogy saját magának teljesítsen. És szerintem ez a legnagyobb dolog. Tehát, bármit teszek, kritikát mindig kapok. A média által ismertté vált emberek ennek ki vannak téve. Abban a pillanatban, amikor az emberek kicsit is alárendeltebbnek érzik magukat a másiknál. De mindegy, milyen közegrõl van szó, mert ugyanúgy egy pékségben, a pék fia is megkapja a kritikát. -Bizonyára kiskorodban még másként fogtad fel ezt a szituációt. Három éves korom óta szerepelek filmekben, de igazán a Szomszédok tett ismertté. Eleinte jó érzés volt, és örültem neki, ha megismertek. Késõbb borzalmas volt szembesülni azzal, hogy megszûnt a magánéletem, és valamit elképzelnek rólam úgy, hogy nem is ismernek, csak látnak egy szerepet és ezzel beazonosítanak. Sokáig harcoltam ez ellen. Mára pedig már felnõttem ahhoz, hogy tudjak vele bánni. Örülök annak, hogy gyerekként tapasztaltam ezt meg, mert lehet, hogy ha felnõttként szakad rám a népszerûség, akkor nem tudom kezelni. -Hogyan teszed túl magad rossz napjaidon? Két dologgal. Az egyik, hogy kialszom a problémákat. Amikor felébredek, az elsõ gondolat mindig a megoldást hozza. Vagy ha nem alszom, akkor sportolok. Nálam ez amúgy is rendszeres dolog, heti négyszer-ötször edzek, az átmos. Ha kifáradok, akkor is nagyon jó gondolatok tudnak jönni, de igazából nincs recept. Ha pedig dolgozni kell menni, akkor valahogyan túl kell élni, úgy, hogy lehetõleg a legkevesebb embert bántsuk meg magunk körül. -Miben hiszel? Istenben. Megköszönöm, ha segít dönteni, kérni is inkább azt kérem, hogy adjon tanácsot. Azt gondolom, hogy valamilyen szinten mindenki vallásos, vagy hisz valamiben. Állítólag az imádkozás meghosszabbítja az ember életét, olyan, mint egy meditáció. Szerintem mindegy, hogy az ember hogyan kapcsol ki, jógázik, meditál vagy imádkozik, a lényeg, hogy elmerüljön a saját gondolataiban. Én imádkozni szoktam. Azt hiszem, hogy ez bele kell, hogy épüljön a mindennapokba. Az ágyamnál ott van a Biblia, amit egy nagyon kedves barátnõmtõl kaptam, és azt szoktam olvasgatni, nagyon sokszor megtalálom a választ a kérdéseimre. -A halak jegy szülötteire jellemzõek a jó megérzések. Ez alól te sem vagy kivétel? Igen, a halak nagyon intuitív jegy. A megérzéseim kilencven százalékos pontosságúak. Ez jó emberismeretet is jelent, ránézek egy emberre, és tudom, hogy milyen. Dupla vizes jegy vagyok ráadásul, tehát ez dupla érzékenységgel jár, jobban átérzek történéseket. Amikor például szellemet idéztünk - ami egyébként gyerekes dolog volt, mert nem kell tudnunk, hogy mi fog történni velünk - az érzékenységembõl fakadóan rosszul éltem meg. Többször hívnak be a reggeli mûsorba jósokat, hogy jósoljanak nekünk. Mindig én vagyok, aki pajkosan vállalkozom erre, de nem veszem komolyan, nem is szabad komolyan venni. Szerintem a sorssal ilyen módon nem lehet játszani, úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem kell megbolygatni. -Mégis, mi az, amit az ezotériából elfogadsz? Az asztrológiát, ami nem jóslás, hanem utat mutat, lehetõségeket tár föl eléd, fõleg, ha jó az asztrológus. Nem véletlenül õsi tudomány, és már a görögök is foglalkoztak vele. A grafológiát is elfogadom, ez egy kicsit modernebb, de érdekes, hogy az ember írásából mennyi minden kiderül. Igazából nem nagyon hiszek kártyákban, meg az ehhez hasonló dolgokban. Bár nekem mondták sokan, hogy van hozzá érzékem, és foglalkoznom kéne ezotériával, de nem vagyok elég erõs ahhoz, hogy esetleg egy negatív élményt fel tudjak dolgozni. Tehát inkább nem foglalkozom vele. Aminek be kell következnie, az úgyis be fog következni, ez ellen nem tehetsz. Hiszem, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk, és ha valaki utat mutat, akkor úgy - is a belsõ érzésünk, hangunk mondja meg, hogy merre induljunk. -Vannak olyan tárgyaid, amelyeket "talizmánként" õrzöl? Sok van, például az ágyam fölött a rózsakvarc kövem, ami erõsít és pozitív energiákat gyûjt össze. Egy Szûz Mária képem is van, egy kerámia angyalka mellett. Ott van apukám pipája, ami nagyon fontos, mert õ már nem él, és a Bibliám. Amikor kint voltam Rodoszon jó pár évvel ezelõtt, keresztet szerettem volna venni. Azt tudni kell, hogy Görögországban hatalmas mennyiségben árulnak arany és ezüst holmit, és minden egyes kirakatban számtalan féle kereszt van. Már sokadik nap mászkáltunk az ékszerüzletek között, és még mindig nem találtam megfelelõt. A barátnõm már sürgetett, hogy válasszak, de én mondtam, hogy nem-nem, én tudom, hogy meg fogom találni. Majd egyszer az egyik kirakatban megláttam egy keresztet, ami kitûnt a sok közül. Egy borostyánkõ volt benne, szép antik jellegû volt az egész. Bementem, kezembe vettem, és eldöntöttem, hogy nekem ez kell. Azóta is nagy becsben tartom. -Hiszel a sorsszerûségben? Azt gondolom, hogy a sors, az Isten. Nincsenek véletlenek. A Mennyei Próféciákban például errõl van szó, vagyis, hogy a véletleneket igenis észre kell vennünk. És ez szerintem tényleg így van az életben. A szerencsében nem hiszek, ha valaki eltalálja a lottószámokat, az is meg van írva. Minden találkozás valamiért létrejön, erre nagyon sok, az életembõl merített példát mondhatnék, hogy kivel, miért kellett anno találkoznom, akivel most jóban vagyok, vagy akiben csalódtam, vagy ráébresztett valamire. Mindenbõl tanul az ember, és pontosan tudom, hogy melyek voltak a tanulóidõszakaim, és hogy miért kellett és mit megtanulnom akkor. -Mi az, amit eddig a leginkább megtanított veled az élet? Például a pénzhez való viszonyt. A Szomszédok idején, nagyon fiatalon jól kerestem. Amikor tizenhét évesen meghalt az apukám, a családfenntartó szerep valamennyire rám hárult. Tizennyolc évesen kétmilliós autóval rohangáltam, mert miért ne. Amikor aztán megszûnt a sorozat, a jólét egyik napról a másikra eltûnt. Akkoriban adtuk el a családi lakást, és költöztünk el a bátyámmal otthonról. Mindenáron nagy lakást akartam, úgy gondoltam, hogy nem megyek lukba, garzonba. El kellett adnom az autómat és kölcsönt kellett fölvenni, pedig nem volt fix munkám. Pont akkor voltam túl egy szakításon is, nem volt pénzem, ki voltam borulva, és nem tudtam, hogy a hiteleket mibõl fogom visszafizetni, de azt mondtam, hogy majd lesz valahogy. Emlékszem, hogy a bátyám egy nagyon pici lakást tudott venni, és a barátnõjével költözött be nagyon boldogan. Én pedig rájöttem, hogy mennyire nincs jelentõsége annak, hogy ki hova költözik, ha nincs kivel mennie. Aztán elkezdtem megbecsülni a pénzt. Persze mondják, hogy a pénz nem boldogít, bár én ezt sem hiszem, mert boldogabb vagy, ha van, mert akkor nagyon sok mindent meg tudsz tenni, amit egyébként nem lehetne. Végül is megtanultam beosztani és elismerni a munkát, hogy kétezer forintért is ugyanúgy meg kell dolgozni. Ezért soha nem mondok vissza kis munkát sem, mert kicsibõl lesz a nagy. És senki nem úgy kezdi az életét, hogy vezérigazgató lesz, hanem végigjárja a létrát. Rengeteget dolgoztam tehát, hogy valami összejöjjön a hónap végén, és a hetvenkilencedik kasztingból végül egy bejött, mondjuk az Erkel Színházban, vagy mondhatnám a Vidám Színpadot is. Tehát ezt tanultam meg, hogy igenis dolgozni kell, és becsülni kell a megkeresett pénzt, még akkor is, ha tudod, hogy a következõ hónapban a dupláját keresed. Biztosan tanulok még mást is, mert még csak 27 éves vagyok, de eddig ez volt a legtanulságosabb. Az, hogy aztán egy év elteltével rendezõdött az anyagi helyzetem, foglalkoztatott lettem, az lehet, hogy azért volt, mert odafönt látták, hogy változtam. - Szigeti Kata

15 Világjáró Hazafelé (a szállodába) tartva elgondolkodom. Felötlik elõttem mesterem arca. Most kezdem érteni néhány gondolatát, mozdulatait. Kezdem érteni reakcióit, megnyilvánulásait, miket sokszor nem értettem, csak néztem furcsán. Ezeket a dolgokat látván és tapasztalván a városnézéseken úgy érzem, közelebb jutottam gondolkodásához, mely európai, XX. századi módon szinte érthetetlen - Világok találkozása. Csak köszönni tudom a Sorsnak és Neki, hogy ezt megláthattam, ide eljuthattam. Nem könnyû az út, de csodálatos. A dolgok legnagyobb nehézsége - önmagam vagyok. Köszönöm Neki, hogy végtelen türelmével és kitartásával szellememnek minden segítséget megadott utam járásához. Ezt az utat nem csak egyedül járom, mindig vannak társak is, kik szintúgy megkapnak mindent. A szállodába érkezvén már besötétedett. Megfürödtünk és pihenéshez készülõdtünk. Eszter a tükörre akasztotta a repülõtéri találkozáskor kapott virágfûzért, majd elkezdtük légzõgyakorlatunkat. Hamarosan erõs szellemi jelenlét vált érzékelhetõvé, majd leesik a virágfüzér a tükörrõl, az energiák meglódulnak. A gyakorlatsor befejezése után leültünk meditálni, és a szoba mozgalmassá vált. Az elõzõ napok találkozásai derengenek elõttem, majd kérésemre, - mely egy Katmandui kirándulás volt - megerõsödik körülöttem az erõtér, és hatalmas lendülettel elindulok. Társaságban utazva, a föld felett suhanva, a halottégetõ szent hely folyója felett suhanunk. A folyómeder, mely le van szûkítve, hordalékot szállít partjain elakadozó anyagokkal, a mederben a gáton kívül szeméthalmok. A mederben néhány ember jön-megy, suhanás folytatódik. Apró kunyhók sötétjébe pillantunk be ajtónyílásaikon, hol gyerekek és felnõttek élik, tengetik egyszerû szegényes életüket. Fekhelyük a föld felett pár centire elhelyezett fadarabokra dobott rongyok. Tûzhelyük sárból épített épphogy kályha, soványak, nehéz a megélhetés. A látvány hatása oly érzéseket kavart bennem, hogy a visszatérés, az innét ki érzése tört fel, melynek hatására a következõ pillanatban szobámban találtam magamat. Immár egyedül. Kísérõmtõl, vezetõmtõl el sem tudtam köszönni, csak utólag próbálkoztam. Ez az utazás mély nyomot hagyott bennem. Ezennel megköszönöm vezetõmnek önzetlen támogatását. Köszönöm. Másnap reggel a hegymászáshoz szükséges felszereléssel felpakolva, Katman-duból autóbusszal EGY NEPÁLI TÚRA ÉLMÉNYEI - III. RÉSZ Pokharába indulunk a mintegy 5-6 órás utazással. A délelõtti nap perceken belül felmelegítette az autóbusz levegõjét, melyet betöltött még a sofõr által hangosra állított magnó hangja. Autóbuszunk tarka csíkokkal és formákkal díszített, színekkel kifestett jármû. Ablakaiban csillámló alufóliás papírdíszítések tömkelege, tetején hatalmas csomagtartóval. Sofõrünk egy vadembernek kinézõ, villogó szemû, kreolbõrû férfi, határozott megjelenéssel. A városból kiérve a szûk aszfaltos úton száguldásba lendültünk, persze öreg jármûvünk képességeivel. A szembejövõ jármûvek - ugyanúgy, mint mi, az utolsó pillanatban térnek kissé le egy kormányrántással, és hangos dudálással. Ez az elején veszélyesnek vélt közlekedés aztán hamarosan megszokottá válik, látván sofõrünk és idegenvezetõnk nyugalmát, mosolygását. Utunk apró falvakon, kis településeken át vezetett. Itt ha elénk kerül egyegy gyalogos, vagy tehén, a sofõr intenzíven fékezve adta meg nekik elsõbbségüket, megvárva míg elhaladnak, - hisz nekik is ugyanannyi joguk van itt lenni, mint nekünk. Egyszer csak megpillantunk az úttest horpadásába kiöntött vízben egy kacsát fürdeni, akit autó, traktor, autóbusz, biciklis, mindenki kikerül, hagyják õt örülni. - Hisz belõlük áll a világ. Szerpentinekhez közeledünk, kanyargós utak visznek egyre feljebb és feljebb. Az egyik oldalon sziklafal, a mási - kon szakadék. Az út széle és a szakadék között 1-1,5 méteres területen apró faviskók, melyek a szakadék fölé is benyúlnak. Családok élik itt életüket, pihennek munkájuk után. 2-3 négyzetméteres teraszu - kon, melynek korlátja nincs és nagy része a szakadék fölött van, egyéves gyerekek jönnek-mennek, ácsorognak mindenféle tériszony (ha ismerik ezt a fogalmat egyáltalán) nélkül. Kissé odébb az út kiszélesedik, padkája alkalmi kõbánya. Itt idõs és fiatal nõk körben ülnek, 5-6-an, kezükbe kalapács, némelyik hátára kisgyerek kötve, és hangos beszélgetés és nevetés közben - követ törnek! Kezükben megtermett kalapács, mellyel apró vasúti bazalt jellegû követ aprítanak. Karjuk és vállaik irigylésre méltó, ugyanúgy mint életkedvük. Kissé odébb fiatalemberek teherautóra rakják az egyforma méretûre tört útalapot, majd 3-4-en a teherautóba ülve elporoznak. Az autó magyar viszonylatban bõven a veteránautó kategóriába tartozna. Kopott, öreg gumijai hihetetlen állapotban. Akkora dudorok, nyolcasok, oválok vannak benne, hihetetlennek tûnik számomra, hogy egyáltalán átfordul. A mintázat már oly régen lekopott róla, hogy már nem is emlékeznek, milyen volt, s az autó dugig rakva kõvel. A motorja hangos kattogásokkal jár, kasztnija tarkán, csillogón kidíszítve, ablakaiban Krisna, Siva, Visnu, Brahma képek, a vasplató és az autó nekilódul. Az út gyönyörû helyeken vezet, az út mellett banánligetek érlelik gyümölcsüket az arra járóknak, a szurdokban alattunk folyó folyik, melynek néhol szé - lesebb ágyában teraszos rizsföldek mûvelése folyik. Így érkezünk meg Pokharába, mely a Himalája vonulat tövében lévõ kisváros. Itt gyönyörû hangulatos kis szállodában szállásolnak el bennünk, melynek udvarán banán és papayafák ringatják gyümölcseiket. A szálló háta mögött égígérõ fehér hólepte hegyek ormai nyúlnak fel és csillognak a napsütésben. A látvány szinte valószínûtlen, de a helyieket nézve arra sem pillantanak. Megkaptuk szobánkat, melybõl kizavartuk a zöld gyíkot és egy kávéscsésze nagyságú fekete pókot, és lepihentünk. Az ajtó alja és a küszöb közt mintegy 5-10 centiméteres rés van, ami biztosítja hogy az este hûvöse kissé csillapítsa a hõséget. A következõ nap reggelén túrafelszerelésünket 2 részre osztjuk : egy általunk vitt személyes, aznapi zsák, némi könnyû élelem, esõruha, fotófelszerelés, majd a nagyobbik zsák, a 10 napra szükséges többi felszereléssel. A busz már vár bennünk. Mellette áll egy szi - kár, izmos, vékony, kreol ember, õ a hegyivezetõ, ki a túrázók és teherhordók egészségéért felel. Meglátjuk egymást, és elindulunk egymás felé, kezét nyújtja, és bemutatkozik. - Lahpa - mondja - László - mondom én. Kézfogáskor úgy érezzük már régóta ismerjük egymást, majd mindenki bepakol a buszba. Elindulunk és hamarosan elérjük elsõ hegyi falunkat Birethantit, a Modi Khola folyó partján, majd kiszállás, itt várnak bennünk teherhordóink. Elcsodálkozom, milyen fiatalok, vékonyak és alacsonyak. Elosztják egymás közt az utazócsomagokat, összekötnek 3-at, 4-et, majd egy homlokpánttal fejükre próbálják. Körülbelül kilogrammra saccolom a súlyát, és úgy gondolom, ezt sokáig biztos nem bírják cipelni, és hol van még az este. Rendezzük sorainkat, és elindul a karaván. A lejtõs hegyi falu egyetlen utcáján nagy a forgalom, emberek jönnek-mennek, karaván érkezik a hegyrõl, öszvérek megrakodva, fáradtan. Egymás mellett megyünk el. Azután cipõt javítanak, vizet árulnak, élelmiszert. Az aznapra valót megvásároljuk. A falu túlsó végében húzódik át a folyó felett egy függõhíd. Alatta habosan zuhog a gleccserek vize. A hídon érdekes érzés ragad meg, úgy érzem kapun lépünk át, átlépünk egy másik világba, ahol a dolgok értéke megváltozik, - mostantól más lett a fontos. A hídon érezhetõ szellemi jelenlét, úgy vettem észre figyeli a belépõt. Õrök õk, és tanítómesterek, mindenki rejtett tulajdonságait észreveszik, és ez meghatározza életét, útját a hegyen. Ez már itt az igazi Himalája, az emberek arcán már valami más látható, talán a hegy szellemisége? De figyelmeztetnek bennünk, maradjunk csoportosan, mert elõfordulnak a hegyrõl szóló, támadó csoportok is, kik az elmaradozó turisták értékeire számítanak. A gyalogút jó ideig a folyóparton vezet felfelé, majd kissé eltávolodik tõle. Itt kezdõdik a lépcsõsor, mely felfelé és lefelé vezet, meddig a szem ellát, és következõ napjaink meghatározó élménye lesz. Mikor elhaladunk egy-egy hatalmas fa, és kõszirt mellett, néha úgy érzem figyelnek bennünk. Õk többek, mint aminek így látszanak, õk a hegy õrei. Ki ide belép, vigyázzon gondolataira, kijelentéseire, tetteire. Õk számon kérik. Rövidnadrágunk és pólónk nyoma már jól látszik bõrünkön, kenjük és takargatjuk, a nap tûz erõsen. Teherhordóinkról is folyik a víz, de megállás nélkül, állandó tempóval, néha-néha ránk mosolyogva, biztatva viszik terhüket. Délután egy arra alkalmas helyen megállunk, ahol meglepetésünkre ebéd vár bennünk. A serpák egy része elõre ment és elkészítette számunkra az élelmet. Megebédeltünk, tojás, tej, tea, saláták különleges ízekben, furcsa, de ehetõ. Az étkezésre nagyon kell figyelni, mert kell az energia. Vizet inni a kristálytisztán csillogó hegyi forrásokból és patakokból nem ajánlott, az európai embernek más a bélflórája. Az ittenieket ez a víz szemmel láthatóan nem zavarja, de mi palackozott vizet iszunk. A patakok medre apró csillámokkal teli, melybe ha kezünket belemerítjük egybõl felkeveredik. Egy-két korty állítólag higanyszerû hatást váltana ki. Egyik lépcsõ a másik után, már nem számolom hogy hány száz vagy ezer. Jó lenne már egy pihenés, alvás. Nagy távolságokra egymástól egy-egy ház. Egy család lakik itt, gyerekek, állatok. Mindenki szikár, vékony, alacsony, itt nem könnyû a megélhetés. A meredek hegyoldal teraszosítva, néhány méter széles, méter hosszú csíkokban. A közte lévõ kézzel rakott. A közte lévõ kézzel rakott kõfalak tartják a földet meg. Itt szántanak, ültetnek, termelnek, élnek, szemmel láthatóan jól érzik magukat, boldogok. Itt még a kutyák is olyan barátságosak, szelídek, mint a birka. Nincs kiabálás, veszekedés, elégedetlenkedés, mosoly, nyugalom és béke van. Jó itt lenni. A folyó feletti átkelés függõhidakon mûködik. Rajtuk általában csak egy ember fér el egymás mellett, vagy egy öszvér. A szembejövõk ilyenkor türelmesen megvárják sorukat. Itt senki nem kapkod, nem siet, ez a nyugalom ránk is átragad kisebb-nagyobb sikerrel. Az egyik ház teraszának favázán, mely bambusznáddal van fedve, ezt a hegyoldalban sûrûn, csomókban növõ nádtelepekbõl vágják. Egy arra járó méhraj telepedett meg. Ez a közösség, úgy körülbelül 1 méteres lelógó méhtömeg. Mellette egy szakállas, õszes hajú ember, könyékig nyúlkál teljes nyugalomban a méhrajban. Kezén a méhek, mint vastag bundakesztyû másznak. Csoportunk nagy ívben kerüli ki az alkalmi méhészt. Estére Chomrong faluig érünk, ahol már fel vannak állítva sátraink. Az idõjárás kezd hûvösre fordulni, és jó lenne már ha a serpák is megérkeznének meleg ruháinkkal. Az ég befelhõsödik és szemerkélni kezd az esõ. Gyors vacsora után mindenki igyekszik vízszintesbe helyezkedni. Ezen a tájon ez elég körülményes, itt minden szinte függõleges, itt a teremtõ másként alakí - totta ki a világot. Éjjel fel kellett kelnem, kimentem sátrunkból, és csodálkozva láttam, hogy a táborhelyünk 2 végén tábortûz pislákol, s mellette teherhordóink õrködnek biztonságunk felett. Másnap reggel már langyos víz várt sátrunk bejárata elõtt, és a reggeli illatait hozta a hûvös szellõ. A felszolgálás és a segítõkészség maximális. Kínálnak és felszolgálnak, ismét kínálnak, nem gyõzzük köszönni, több nem fér belénk. Izmaink kissé nehezen akarnak mûködni, a hátizsák is húz, pedig ez a legkönnyebb nap volt, mondják a szervezõk. Van köztünk, aki a tempót óvodásnak, van aki nyugdíjasnak nevezi, õk nem ehhez szoktak - mondják. Mehetnénk két részben is, aki nem bírja majd késõbb utoléri õket. A túravezetõk nem egyeznek bele: - együtt vagyunk, együtt is maradunk - mondják. Van köztünk két nyugdíjas is, egyikük 62, másikuk 63 éves, korukhoz képest nagyon jó kondícióban vannak, és 30 éves emberek izzadnak mellettük lihegve. Csomaghordóink kevés beszédû, kitartó, csodálatos emberek, legtöbben mosolyognak, de köztük is akad egy-két morcos. Ezek gondolatait társaim jobb ha nem érzékelik. Teljesen igazuk van. Õk nyugodtak, kiegyensúlyozottak, nem kapkodnak, elõzékenyek, emberségesek, segítõkészek, a csomagok hordása után is az ellátásunkra, kiszolgálásunkra. Ami a magyar nyelvben, mint pozitív tulajdonság határozható meg azt õk mind birtokolják. A különbség köztük óriási. Az ügyvéd és doktor urak viselkedése itt most kipontozandó... Na de, itt már látni néhány jeges, havas csúcsot. Innét már látszik a Macchapucchare csúcs és a Hiunchuli csúcsa. Közeledünk a hóhatárhoz. Egyik lépcsõ a másik után, felfelé, lefelé, felfelé, mintha sosem akarna vége lenni. Estefelé ismét esik az esõ, ami feljebb már hó. Lahpa, a vezetõnk azt mondja, lehet, hogy nem érünk fel az alaptáborokig, de ezt majd õ ott és akkor eldönti. Az utunk virágzó Rhododendronerdõkön vezet keresztül, források, patakok tömkelegén át. A hatalmas völgyben egy-egy szirtrõl visszatekintve olyan távlatokat lát be az ember, amit városi eszével el sem tudott képzelni. Több tíz kilométeres távolságok, hatalmas völgyek rendszere. Történt egy érdekesség a társaságban: azok, akik a tempót leszólták, valahogy megfáztak, szemük csillog, hangjuk rekedt, belázasod tak, orruk kisebesedett. A nehézségek így számukra többszörösére nõttek. Ezt még nyûgösségükkel, durcásságukkal a többiek felé még jobban nehezítik. Délután ismét megeredt, errefelé a mindennapos esõ természetes jelenség. Chomrong falu már több házból áll, az itt álló faháznak kiadó szobája is van már. Elõtte helyezkednek el sátraink, két szinten sorban a teraszokon. Balra felettünk a szemerkélõ esõben hatalmas hegycsúcs szürkéllik. Ez alatt lesz mai szálláshelyünk. - Szabó László -

16 - Gyõztünk! - de nem tudta, hogy miért mondja, és nem tudta hogy mire, hisz mint gyermek, teljesen úgy élte meg az egészet, mint egy álom, és nem értette, hogy az öregasszonyok miért néznek rá csodálattal. Amikor kilépett a körbõl, szinte mindegyik meg akarta simogatni. Õ csak azt hajtogatta, hogy az égig érõ fán utaztam, s azt álmodtam, hogy mindenki meghalt, aki nekünk rosszat akart. Azt álmodtam még, hogy a törzsbõl csak hárman haltak meg, de láttam álmomban sebesülteket is, akikre az égig érõ fa egy-egy harmatcseppet hullajtott, s ez a csepp visszaadta nekik az életerõt. Ahogy nézte az öregaszszonyokat, látta, hogy a szemükbõl könny cseppen ki, s nem értette, hogy kinek szólnak a könnyek. Ott állt az emberek gyûrûjében, és érezte azt a meleg bizsergetõ érzést, amit akkor érzett, amikor bent volt az álomfában. Érezte, hogy az Álom-ösvény újra hívja, mert valamit még el akar neki mondani. Lassan elhátrált a felnõttektõl, és belépett a körbe, újra leült, szemeit becsukta, szinte ösztönösen cselekedett, mint aki nem is gondolkodik azon, hogy mit kell neki most tenni. Érezte belül agyának egy rejtett zugában, hogy újra jönnek a képek és a hangok, de olyan távoliak, hogy nem értette azokat. Próbálkozott vele, hogy jobban figyeli õket, de minél jobban koncentrált arra, hogy látni akarja a dolgokat, annál távolibbnak tûnt az egész. Ellenben, amikor csak arra összpontosított, hogy érezze azt, amit lát, akkor a képek erõsödtek, lassan kezdtek újra formát, színt s hangot ölteni. Saját magának és falujának a jövõjét látta. Hatalmas kõtömböket látott itt, ugyanazon a réten, körülötte embereket, és felismerte saját magát is, amint ugyanígy bent van az Álom-ösvényben. Mikor kinyitotta a szemét, felugrott és kiszaladt, nem mesélte el senkinek, amit látott, csak szaladt, nem nézett semerre. - Klára vagyok. A fiú nem szólt semmit, csak kezet szorított, és egy pillanatra belenézett a lány szemébe, majd vissza, a pad elõtt a vörösesbarna kavicsokra. - Te miért vagy itt? - kérdezte a lány. Hosszú csend lett. A lány már úgy érezte, a fiú nem is akar válaszolni, mikor egy halk hang indult el feléje. - Egyszerûen meg akartam halni, semmi mást nem akartam, csak ezt. És hogy miért? Mert tudom, hogy ezt szeretnéd kérdezni, így inkább ne strapáld magadat, elmondom elõre. Van valami, amivel már régen találkoztam és hiányzott. Van valami, amit senkinek nem akartam elmondani. Van valami, ami egy állapot és azt kerestem, s azt hittem, hogyha átmegyek, akkor az a valami ott lesz, az az állapot ott lesz, és akkor végre nyugodt, boldog és kiegyensúlyozott tudok lenni. De viszszahoztak, pedig nem akartam. Nem tudom miért hoztak vissza, biztos ebben is van valami sorsszerûség. Olyan kilátástalannak tûnik minden, pedig most már tudom, nem jött el az én idõm. Mindenki, aki bekerül ebbe a végtelen körforgásba, mindenfélérõl mesél, hogy alagutakat látnak, meg fényeket látnak, meg hangokat hallanak. Klára, ahogy hallgatta a fiú szavait, egyre jobban megdöbbent. Úgy érezte, mint hogyha a saját élményeit hallaná a fiútól

17 A K a r a v á n K i a d ó könyvei: Czanik Csaba Árpád: Álom-ösvény Egy tízezer évvel ezelõtti történet az életrõl, a természetrõl, a hitrõl, a gondolatokról, melyek összekötötték az akkori kor emberét az általuk elképzelt és érzékelt istenek birodalmával. Mit miért tettek, fontos volt-e nekik a béke, a jövõ s az, hogy az élet minden pillanatát a teljesség igényével tudják megélni! Ár: 1400 Ft Kiadói ár: 20% kedvezménnyel 1120 Ft Czanik Csaba Árpád: Túl életen és halálon Egy XXI. századi történet az érzelmek viharairól, a szerelemrõl, szülõ-gyermek kapcsolatról, romantikáról, egy fiatal, 22 éves lány öngyilkossági kísérletén keresztül, ahogy belsõ vívódásai elvezetik boldogságának felismeréséhez. Ár: 1600 Ft Kiadói ár: 20% kedvezménnyel 1280 Ft Czanik Csaba Árpád: Lázadás Egy útmutató az Élethez, mely már júniusában elõrevetítette az Amerikai Egyesült Államok elleni szeptember 11-i támadást. Az események háttere, és azok további alakulása is benne van. Ár: 1750 Ft Kiadói ár: 20 % kedvezménnyel 1400 Ft Ti-Tonisza láma: Kõszikla Tibeti regény a lélek nagyságáról, az élet halhatatlanságáról, a tan felismerésérõl Ázsia hegyei között, valahol mélyen Tibetben. Ár: 2800 Ft Kiadói ár: 20% kedvezménnyel 2240 Ft Czanik Csaba Árpád: A Falevél Reinkarnációs kalandregény, mely egy fejlõdõ lélek izgalmas utazásait írja le a reinkarnáció útvesztõiben az õskortól 1754-ig, miközben idõhurkokkal eljut egyebek mellett Atlantiszba, és 2600-ba is. Czanik Csaba Árpád: Mont Blanc Egy útikönyv és fotóalbum az életrõl, a vidámságról, kalandról, Európa tetejére, a Mont Blanc csúcsára való feljutásról. Egy magyar hegymászócsapat igaz története! Ár: 2990 Ft Ár: 6000 Ft Ha a két újdonság kötetet együttesen rendeli meg a kiadótól, 35-35%-ot ajándékba kap! Külön-külön történõ megrendelés esetén a megjelenés elsõ hónapjában a kiadó 20-20% kedvezményt ad a könyvekre! KERESSE KÖNYVEINKET A KÖNYVESBOLTOKBAN, VAGY RENDELJE MEG KIADÓI ÁRÉRT A MAGAZINBAN TALÁLHATÓ KÖNYV MEGRENDELÕ SZELVÉNY SEGÍTSÉGÉVEL! Nyílt Schneeberg túra az ausztriai Alpokban bárki számára, 18 éves kortól felfelé, illetve az alatt szülõi felügyelettel. A túra a Karaván Kiadó szervezésében kerül lebonyolításra április 20-án és 21-én (szombat-vasárnap). Indulás: Sopronból április 20-án reggel 6 órakor Érkezés: április 21-én este 6 óra körül. Bárki jelentkezhet, aki érez magában kalandvágyat és meri vállalni önmaga megmérettetését. Feltétel: Útlevél, sátor, megfelelõ hálózsák, benzinfõzõ, és a szükséges túrafelszerelések, víz, élelem. Indulás a tengerszint feletti 500 méteres magasságban lévõ parkolóból m szintkülönbség megtétele után remélhetõleg elérjük a 2070 méteres csúcsot. Mindenkit sok szeretettel várnak a szervezõk! Bõvebb információ: 06-99/ os telefonszámon. Jelentkezés az újságban mellékelt jelentkezési lapon!