Görögkatolikus Egyházzenei Továbbképzés és Tábor, Eger, június ig.

Átírás

1 Görögkatolikus Egyházzenei Továbbképzés és Tábor, Eger, június ig. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is megrendezésre kerül a görögkatolikus éneklés iránt érdeklődők számára a dr. Bubnó Tamás nevével fémjelzett egyházzenei továbbképzés és tábor. Ebben az évben az egri egyházközség biztosítja a helyszínt. Bárki jelentkezhet a képzésre, aki fontosnak tartja a görög katolikus egyházi éneklést. A képzés díja lelkipásztori ajánlás nélkül Ft, ajánlással csupán Ft, mely magában foglal minden költséget. JÚNIUS 26. KEDD Érkezés a délelőtt folyamán Ebéd Szent Liturgiára készülés, próba Szent Liturgia Vacsora Beszélgetés JÚNIUS 27. SZERDA 8.00 Reggeli Beéneklés, próba a délutáni vecsernyére Próba a másnapi utrenyére Ebéd, utána pihenés, séta Másnapi utrenye és virrasztó zsolozsma gyakorlása Szünet Vecsernye Megbeszélés, tapasztalatok értékelése Vacsora Gyakorlás a másnapi utrenyére JÚNIUS 28. CSÜTÖRTÖK 8.00 Reggeli Utrenye Megbeszélés, tapasztalatok értékelése virrasztó zsolozsma gyakorlása Ebéd, utána pihenés, séta Virrasztó zsolozsma gyakorlása Szünet, készülődés Virrasztó zsolozsma JÚNIUS 29.PÉNTEK 8.00 Reggeli Beéneklés, Szent Liturgia énekeinek gyakorlása Püspöki Szent Liturgia Értékelés, megbeszélés, búcsúzás Záró ebéd, elutazás Kiadja: HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE, 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5. ISSN: X

2 Kocsis Fülöp: Újrakezdő beköszöntő Miért? EZÉRT! Lelkes és az Egyházért tenni vágyó kis csapat kezdte el ezt az újságot jó pár évvel ezelőtt. S zinte szamizdat kiadásként élt éveken át. Saját költségen terjesztették, olykor jó szándékú segítséggel tudták csak sokszorosítani a példányokat, egyéni támogatásokból postázni az egyes számokat. Jól emlékszem. A cikkek írói kivétel nélkül az egyházukat és annak zenéjét szerető hívő emberek, lelkes kántorok, elszánt papok voltak. Nem titok, hogy ebből nőtt ki a nyári egyházzenei napok rendezvénye, mely szintén sokadik éve működik nyaranta különböző helyszíneken (az idén is lesz, ezúttal Egerben). Sőt, még a Hittudományi Főiskola Kántorszakának elindításában is bábáskodott. A szerény kiadvány mögött legtöbbször mély teológia, gazdag emberismeret, óriási áldozatok értékei jelentek meg. A centenárium esztendejének Húsvéti ünnepi idejében újra indul ez a kiadvány. Igyekeztünk a régi, egyszerű formát megtartani, visszahozni, és a régi tartalmat tovább gazdagítani. Szándékunk, hogy mint a korábbi kiadásoknál, most is minél többen hozzászólhassanak. Egyrészt közölni szeretnénk a liturgikus énekzenei kutatások újabb és újabb eredményeit, teológiai írásokkal hozzásegíteni az olvasót ezen liturgikus zenei anyag mind mélyebb megismeréséhez, szólni arról, hogy mi a szép zene és az miért szép, ezzel egyfajta zenekultúra művelő fórumot teremteni. Mindezeken túl beszámolókat találhatnak még a kedves olvasók egy-egy zarándoklatról, egyházzenei vagy liturgikus élményről. Szívesen várjuk továbbá kántoraink vagy bárki más, egyházunkat szerető testvérünk hozzászólását, esetleg kérdéseit, amely másokban is gondolatokat, további érdeklődést ébreszthet. Nem titkolt szándékunk, hogy apránként minél többet megmutathassunk liturgikus dallamkincstárunk csodálatos gazdagságából, ezt a kincstárat egyre több emberrel megismertethessük, megszerettethessük. Hiszünk abban, hogy ha már ismerjük és értjük, akkor szeretni is fogjuk. Így vagyunk az istenhittel és az egyházszeretettel is. Isten kegyelméből szolgálja e nemes célt ez a negyedévenként megjelenő kicsiny füzet! (Kottagrafika: Drabik Zsuzsanna) 2 15

3 Ördög Mária (énektanár): A GYERMEKNEK A LEGJOBB ÉPPEN ELÉG JÓ A Kodály-idézet, melyet írásom címéül választottam, gyakorlatilag meg is adja a választ arra a kérdésre, melyet két egymást követő előadás alkalmával próbáltam körüljárni énektanár kollégáimmal: Miért fontos, hogy a gyerekeknek csak értékes zenét tanítsunk? A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán Kocsis Fülöp püspök atya és Bubnó Tamás, a kántor szak vezetője szakmai továbbképzést tartott a görögkatolikus iskolákban tanító énekszakos tanárok számára. A három foglalkozás témája a gyerekek liturgikus énekoktatása volt, az ehhez kapcsolódó liturgikus és zenei, elméleti és gyakorlati tudnivalók számbavételével. Már az első alkalommal felmerült a fent leírt kérdés: miért fontos, hogy a gyerekeknek csak értékes zenét tanítsunk? A későbbiekben Püspök Atya kérésére egy-egy előadás keretében mondtam el tapasztalataimat és gondolataimat a témáról. Az egyik előadás az iskolai énekoktatásban szereplő zenei anyagot, a másik a liturgián kívül használt görögkatolikus énekrepertoárt vizsgálta abból a szempontból, hogy azok milyen értékek hordozói. A két előadás olvasható lesz e lap későbbi számaiban, itt most csak mintegy bevezetésképpen a legfontosabb gondolatokat szeretném leírni a témával kapcsolatban. Alapelvként le kell szögeznünk, hogy a gyerekeknek tanított zenei anyag lelki-szellemi táplálék csak értékes zene lehet! Minél kisebb egy gyermek, annál jobban odafigyelünk rá, hogy helyesen tápláljuk: vitaminokban gazdag, fontos tápanyagokat tartalmazó ételeket adunk neki, mert erre van szüksége a fejlődéshez. Senkinek sem jutna eszébe egy kicsi gyereket folyamatosan csak csokoládéval (vagy egy nagyobbacskát kizárólag chips-szel) etetni, mert azt annyira szereti! Tudjuk jól, hogy ez gátolná az egészséges fejlődésben, később pedig súlyos betegségek kialakulásához vezetne. Nincs ez másként a szellemi fejlődés esetében sem! Az tud szépen beszélni, választékosan fogalmazni, gondolatait pontosan kifejezni, határozottan, értelmesen kommunikálni, akivel kicsi korában sokat beszélgettek, akinek meséket, verseket olvastak, mondókákat tanítottak. Az egészséges, kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség kialakításában ó- 14 3

4 riási szerepe van a zenének. A jó zene rendet, harmóniát sugároz, mozgósítja a lelki-szellemi energiákat, fejleszti a kreativitást, a fantáziát, az ízlést, a gondolkodást, segíti a kimondatlan élmények, feszültségek feldolgozását. Kodály Zoltán a zenét az embernevelés egyik leghatékonyabb eszközeként jelölte meg. Íme néhány gondolat írásaiból: A lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek a zenéből. Nem pusztán csinossági kérdés, hogy valamivel jobb dalokat énekeltessenek, hanem létkérdés. Nagy baj a zenétlenség, de semmivel sem jobb a zenei igénytelenség. A jó zene észrevétlenül fejti ki áldásos hatását. Nem magyarázgatni kell, hanem élni vele: sok-sok jó zenét énekelni, hallgatni, életünk állandó részévé tenni. De milyen a jó zene? Hogyan ismerhető fel biztosan? Hogyan közelítsük a gyerekekhez, különösen a kamaszokhoz, amikor a média ontja rájuk a zenei chips-et és ők ahhoz vonzódnak inkább? Nem az-e a legfontosabb, hogy azon a heti egy énekórán jól érezzék magukat? Miért ne dicsérhetnénk az Istent mai dalocskákkal, nem az-e a lényeg, hogy Hozzá énekelünk? Ilyen és hasonló kérdésekre kerestem a választ előadásaimban, melyeket szeretettel ajánlok figyelmébe minden énektanárnak, tanítónak, óvónőnek, hitoktatónak, kántornak, akik a maguk területén felelősséggel munkálkodnak gyermekeink s rajtuk keresztül Magyarország jövőjéért! Elek Edina: Énekelni fogok az Úrnak életemben Vallástalan ismerőseim furcsán néznek rám, mikor arról mesélek nekik, hogy mennyire szeretem a Nagyhetet, hiszen mindennap mehetünk valamilyen különleges szertartásra a templomba. Nekik ez szokatlan, nekem pedig az éltető erő. 7 év körüli lehettem, mikor nagycsütörtökön a sekrestyében a szertarásra készülve az Atya komolyan ránk szólt, hogy de aztán odafigyeljetek, a végén kikérdezem az összes evangélium tartalmát! Ó, akkor én ezt milyen komolyan vettem, és az énekek alatt próbáltam visszamondani őket, hogy nehogy bajba kerüljek. Azt hiszem, hogy a parókusom és az édesanyám hosszú éveken keresztüli szorgalmas kántorkodása volt az, ami elindított engem azon az úton, hogy előbb kántori oklevelet szerezzek Hajdúdorogon, majd pedig 2009-ben el- Kottatár Hitvalló főpapnak ÉK o. Minta: Jelül rendelted 4 13

5 3 év után csak annyit tudtunk elérni, hogy lábra álltunk, elkezdtünk haladni, és van egy szemléletünk, amit úgy fogalmaznék meg: a liturgikus éneklés és zeneiség folytonos jobbító szándékú megélése és továbbadása. Ide kívánkozik egy történet: ben a Magyarok Nagyasszonya Egyházzenei Fesztiválra meghívtam a Cappella Sistina kórust, amely 1400 éve szolgálja a Szentszék mindennapos liturgikus zenei életét. A karnagy, Monsignore Giuseppe Liberto, néhány évvel a budapesti látogatásuk előtt kapta II. János Pál pápától kinevezését. Elmondása szerint az első, pár perces megbeszélésen a következő útmutatást kapta: Monsignore, örülök, hogy elvállalta ezt a különleges feladatot. Tudnia kell, hogy bár mindenben támogatni fogom, sok meg nem értésben, támadásban lesz része, amíg csak ezen a poszton van. Ezt a harcot türelemmel és eltökéltséggel kell megvívnia, véleményét folytonosan képviselve és érvekkel alátámasztva. A liturgia zenéje ugyanis mindenkire hat, ha bevallja, ha nem. Fontos ügyről van szó, ezért mindenki úgy érzi, hozzá kell szólnia! S nekünk nincs lehetőségünk gyárat leállítani, lakásból kiköltözni, vagy szervízbe vonulni : Ezt a kocsit menet közben kell javítani! Bölcs és átgondolt szavai voltak ezek Őszentségének, aki többször is kifejtette utódjával XVI. Benedekkel e- gyetemben hogy mennyire fontosnak tartja a X. Szent Piusz pápa által közzétett motu proprio-t az egyházzenéről, amelynek legfontosabb üzenete így hangzik: a katolikus egyház zenéje legyen szent, egyetemes és művészi. Ebben a szellemben próbáljuk megharcolni a mindennapokat. Hiszen Fülöp püspök atya, amikor csak a liturgikus zenénk szóba kerül, szintén mindig a türelmes, de eltökélten jobbító szándékú, magyar nyelvünkhöz egyre inkább simuló és a liturgia egyetemes művészi szépségét szem előtt tartó álláspontját hangoztatja. Nagy erőt ad, hogy mindkét püspökünk mögöttünk áll, s a minőségi liturgikus végzés elkötelezett híveiként segítik a haladásunkat. Nem egy láblógatós életet választ tehát az, akinek feltett szándéka, hogy görögkatolikus kántor legyen. Legnagyobb egyházzenészünk Liszt Ferenc - híres mondásával kívánok tanítványaimnak, különösen a most végzős első okleveles kántoroknak Istentől áldott, szép és küzdelmes é- letet: Ha egy napig nem gyakorolok azt csak én veszem észre. Ha kettőig a barátaim, a zenésztársaim már meghallják. Ha háromig azt már a közönség, azaz mindenki. kezdjem a hittudományi főiskolánk kántor szakát. Egy lépésre állok attól, hogy kezemben tarthassam a diplomát, egy lépés, ami olyan nagyon bizonytalan. A kisgyermek elő tipegése ez, hiszen nincs előttünk senki, aki kitapogatta volna az utat. Azt hiszem ez az, ami a leginkább megviselt minket a 3 év alatt. Sok kritikát kaptunk, ahova csak elmentünk, kérdő tekinteteket láttunk, gyenge tapsot hallottunk a koncertjeink után. Hányszor elbukhattunk volna, ha nem emel fel bennünket egy-egy segítő kéz tanáraink közül. Egyáltalán nem könnyű, de miért is lenne, hiszen a cél az volt, hogy olyan egyházzenészek, kántorok képződjenek, akik mind teológiailag és zeneileg megállják a helyüket az egyházban. A feladat nem mindennapi, munka van bőven. A görögkatolikus hívek együtt énekelnek, egy szívvellélekkel. A kántornak egy lépéssel kell előttük járni, fontos, hogy minden egyes szertartáson, méltó módon ünnepelhessük a feltámadást. Tehát nem tehetek mást: Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek (103. zsoltár) Marozsán Zoltán: A görög kántorok nemhiába tanulnak 20 évig 2009 szeptemberében nagy várakozással lettem a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Kántor szakos hallgatója. Mindig is érdekelt az egyházzene. Már gimnazistaként énekeltem a Pátyodi görögkatolikus templomban. Három éve pedig Dr. Bubnó Tamás tanár úr vezetésével, kilenc csoporttársammal együtt kezdtünk elmélyülni a bizánci egyházzene rejtelmeiben. Három év hosszú idő, de rövid ahhoz, hogy mindent elsajátítsunk. Az évek alatt egyre több hiányosságunkra lettünk figyelmesek. (A görög kántorok nemhiába tanulnak 20 évig.) A kántorképzés során szükség van teológiai ismeretek tanítására, mégis úgy vélem, túl nagy hangsúlyt kapott a zeneoktatás rovására. Az évek alatt egy fantasztikus közösség jött létre a szak hallgatóiból, egész életre szóló barátságok köttettek itt. Mestereink erőn felül teljesítve próbálták kihozni belőlünk a legjobbat. Kis kórusunk fejlődése koncertről koncertre megfigyelhető. A kezdeteknél mi sem gondoltuk, hogy ilyen szintre juthatunk. Köszönet érte tanárainknak, akik bíztak bennünk. 12 5

6 Kocsis Fülöp: Veszélytelen és ezért könnyebb lenne hallgatni A centenáriumi események összefogására, de még inkább a lelkek összefogására egy liturgikus éneket választottunk. Eredeti tartalmában természetesen nem a száz éves alapításhoz kötődik, mégis mélyebb értelmezésében hozzá köthető fontos tanítást tartalmaz. Érdemes hát közelebbről megvizsgálni. Ilyen egyébként a centenáriumi jelmondatunk is: Egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! A sokat imádkozott fohász eredetileg szintén nem a száz éves visszaemlékezés összefoglalója, de annál fontosabb tanítást és buzdítást nyújt. Összefogja a sok száz éve óta magyarul imádkozó görögkatolikusok sorsát a múltban, jelenben és jövőben egyaránt. A választott centenáriumi himnusz szövege nagyon ősi, mintegy 1400 é- ves, a dallama pedig nehezen kikutatható, de lehetséges, hogy hajszálgyökereiben szintén hasonló korú. Szláv irmosz dallam, amelyben fölismerhetők a görög dallamelemek. Nem ismeretlen számunkra, hiszen az úgynevezett karácsonyi katavásziát (Krisztus születik ) szintén ezen a dallamon é- nekeljük. Még akik nem járnak utrenyékre, ahol ennek az éneksornak a helye van, azok is ismerhetik, annyira közkedvelt liturgikus énekünk ez a karácsonyi katavászia. Persze, azért is, mert megjelenik a Szent Liturgiában is, amikor Valóban méltó helyett az Istenszülő ünnepi magasztalását énekeljük a 9. óra irmoszával: Különös és dicsőséges titkot látok A katavászia az utrenyében énekelt kánon ódáinak zárása, amely többnyire az ünnepet megelőző időben és az ünnepkörben éneklendő. Sok esetben az ünnepi kánon irmoszainak az ódák végén való megismétlése. Kevesen tudják azonban, hogy Karácsony ünnepén nem csak egy kánon van, hanem kettő. Az első, az ismertebb, amely az Énekeskönyvünkben is benne van a katavásziák sorában találjuk szentföldi (maiumi) Szent Kozmának (+776) a műve. Ennek kezdő szavait: Krisztus születik, dicsőítsétek fölismerhetően Nüsszai Szent Gergely híres karácsonyi homiliája ihlette. A másik csak a Ménea kötetben található meg, ennek szerzője pedig Damaszkuszi Szent János (+750). A kánonok természetesen nem csak a 9 (illetve 8) óda irmoszait tartalmazzák, hanem ódánként 2-3, néha 4 tropárt is. Természetesen ez is a nevezett szent szerzők műve. A két kánon dallama megegyezik legalábbis a mi gyakorlatunkban. Ezért is volt nyomban isme- magyar görög katolikus hívekben a kedv és az igény arra, hogy a szertartásokra énekeinek megtanulására megfelelő időt szánjanak. Az utolsó képzett kántor-mohikánokat pedig lassan magához szólítja az Úr, s aktív, liturgikus szolgálatok ellátására alkalmas időszakuk idős életkoruk miatt már amúgy is a múlté, cselekedni kell tehát, mégpedig azonnal Itt természetesen még hosszú, érdemi kifejtése következik a szakalapítás szükségességének, követelményeinek, struktúráinak. Mindez mára történelem lett: a BA-szak első fecskéi, vagy stílusosan pacsirtái három nehéz év után, teológiai és szakmai tudással felvértezetten készen állnak arra, hogy Isten adta tehetségüket, hangi adottságukat és megszerzett tudásukat a görögkatolikus hívek, az egyház szolgálatába állítsák. Tekintve, hogy személyes tapasztalataikat az írott és elektronikus média egyéb formái mellett e lap keretein belül is megoszthatják az érdeklődőkkel, én a kántor szak első három évének, az úttörő-korszak rövid elemzésére, bemutatására törekszem. Besorolása szerint hitéleti szakról van szó, amely a lelki irányultságon kívül és az intellektuális képzés követelményeinek teljesítése mellett speciális zenei tehetséget és nagy-nagy szorgalmat igényel nem csoda, hogy a 2009-es tíz gólya közül egyesek másfelé fordultak, mások pedig az idén még nem tudják befejezni a szakot. Akik viszont már most megkapják oklevelüket, bizton állíthatom, hogy nem csak a kántori teendők ellátására lesznek képesek, hanem tovább is tudják adni a görögkatolikus zenei örökséget. S ez a legfontosabb, kettős feladatuk. Amikor 2009-ben hozzákezdtem a szakmai irányításhoz, sok mindent másképpen gondoltam, mint amivé az végül is lett. Ez természetes, s hála Istennek mindeközben nem vétettem el a kitűzött célt, nem kellett olyan kompromisszumokat kötnöm, amelyek azt veszélyeztették volna. Kezdettől fogva tudtam, hogy sokféle értetlenséggel kell majd szembenéznem. Ezeket türelemmel és szívósággal igyekeztem kezelni (az előbbi azért nem mindig sikerült ). Szerencsére a szívósság és a türelem a kántor szakon tanító zenész kollégáimra: Hudivók Marianna, Sinka Krisztina és ez évtől Ördög Mária tanárnőkre is jellemző. Így jött létre a szak lelki és szervezeti irányítója, Sivadó Csaba atya hathatós segítségével a nagyon heterogén zenei felkészültségű, különböző vérmérsékletű társaságból egy egységes tanszak. Egy kántor szak eredményei emberöltő múltával kezdenek csak látszani, 6 11

7 Bubnó Tamás: Végzettsége: Görögkatolikus kántor június 24-én veheti kézhez a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola néhány végzős hallgatója azt a diplomát, amely a fenti megállapítást igazolja. Nagy dolog ez, hiszen 64 év telt el az utolsó, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Tanítóképző és Líceum által kiadott kántortanítói oklevelek kézhezvétele óta. Egészen mostanáig senki sem szerezhetett Magyarországon ilyen végzettséget. Jelen folyóirat 2009-es évfolyamának első számában a következőket olvashattuk: Régen várt jó hír: 2009 őszétől elindulhat a Görög katolikus kántor-szak a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán. A Magyar Akkreditációs Bizottság nagy fontosságú határozatát 2008 december elején hozta meg, s ez minden magyar görög katolikus számára új korszak kezdetét jelenti egyházunk liturgikus életében. Az alábbiakban az EZÉRT olvasói számára közzétesszük az akkreditációhoz szükséges szakmai indoklás bevezetőjét, amely alapján a MAB fenntartás nélkül elfogadta a szakalapítás szükségességét. A Görög katolikus kántor (BA) szak létesítésének szüksége és múltja Magyarországon a Görög Katolikus Egyházban több mint fél évszázada megszűnt a reguláris, tanterv szerinti, képzettséget igazoló, akkreditált kántorképzés. Az egy-két napos, vagy hetes tanfolyamok kétségbeesett (és tegyük hozzá: a hagyományainkkal szemben méltatlan és eredménytelen) próbálkozások énekkultúránk ápolására. Ennek következtében a liturgikus éneklés zenei színvonala folyamatosan süllyed, az istentiszteletek elsősorban a zsolozsma végzésére nagyon nehéz megfelelő színvonalú kántort találni, ideértve még a nagy egyházközségeket is. Azt a presztízst, társadalmi megbecsülést, amit a görög katolikus okl. kántorok, kántortanítók vívtak ki maguknak képzettségükkel, oktató-nevelő munkájukkal, nívós zenei előadói magatartásukkal, az amatőr kántorok még ha oly kiváló hangi adottságokkal rendelkeznek is nem tudják elérni. A zenei a- nalfabétizmus, a pedagógiai eszközök hiánya, a zenei értelmiségi létből való kimaradás hosszú távon a sok száz é- ves liturgikus hagyomány és liturgikus zenei hozzáállás teljes ellehetetlenüléséhez vezethet, felkészült zenei vezető híján nincs ugyanis meg a mai rős minden görögkatolikus számára, amikor először meghallotta a centenáriumi himnuszt. Ez tehát nem más, Többszörös ellentétpárokat találunk benne: veszélytelen-jószándék megvalósítása; könnyű-nehéz; félelemszeretet; hallgatás-himnuszszerzés. Ezek az ellentétpárok a szövegben tükörszerűen, fordított sorrendben jelennek meg: veszélytelen-könnyűhallgatás-félelem illetve szeretethimnusszerzés-nehéz-jószándék. mint Damaszkuszi Szent János karácsonyi kánonkölteményének alább közölt kilencedik irmosza: Persze, ez csak szójátéknak tűnik, de tudnunk kell, hogy a lelki életben e- zek az ellentétpárok egyáltalán nem csupán játékosan kapcsolódnak. A lelkileg törekvő ember igen gyakran megtapasztalja, hogy ha törekszik az egyikre, számolnia kell a másikkal is. A szeretet mellett megjelenik a félelem is, a féltés, az aggódás. Látszólag, emberi gondolkodásunk szerint érthető ez a jelenség, de tudnunk kell, hogy ez utóbbiak a szeretetnek nem elkerülhetetlen velejárói, hanem betegségei. Valóban a szeretetből fakadnak, de nem volna törvényszerű a megjelenésük. Sőt, azt kell mondanunk, hogy a rosszul értelmezett szeretetnek a termékei. A bizalommal párosult szeretet nem ismeri az aggódást. Szent János erről világosan beszél: A szeretet elűzi a félelmet (1Jn 4,18). A következő ellentétpár a hallgatás és a himnuszszerzés. Érdekes, hogy a hallgatással szemben nem is csupán az éneket állítja szembe a szerző, hanem az énekek szerzését. Ne feledjük, hogy dallamszerző teológusról van szó, akinek a lelki élete összefüggött ezeknek a himnuszoknak a megírásával. Damaszkuszi Szent János nevéhez jelentős teológiai értekezései mellett több száz egyházi ének is fűződik. Számára a kettő egy volt: teológia és himnuszszerzés, i- mádság és ének. Ezért nem hallgathatott, ezért vált számára fontos feladattá és küldetéssé a hallgatás helyett az énekszerzés. Nehéz vagy könnyű az énekszerzés? Nyilván könnyebb hallgatni, mint gyötörni 10 7

8 magunkat ilyen nehéz munkával. A mai ember talán azért sem énekel, vagy csak alig-alig, mert bizony hallgatni egyszerűbb. Miért választjuk többnyire a könnyebb utat? A lelkileg törekvő ember nem fél a nehézségektől, mert tudja, hogy értékesebbé teszik az életét. A nehézségek kerülése, a könnyebb út választása mindig árulkodik, mindig a hitványabb megoldás felé viszi az embert. De nem csak a himnuszköltő szerez éneket. Aki énekel, az örömet szerez másoknak is jó esetben S nem elsősorban a helyes intonáció, mint inkább a tiszta szív teszi tisztává, mások számára is örömszerzővé az éneket. A helyes hangképzés elsajátítása könnyebb, mint a tiszta szív kialakítása. Nyilván fontos egyik is, másik is, de ami nehezebb, arra még nagyobb odaadással kell törekednünk. Jó szándékunk megvalósítása pedig kifejezetten veszélyes. Hallgatni, nem cselekedni veszélytelenebb. Van bennünk egy furcsa ösztön, a- mely erre késztet. Sőt, ami még roszszabb, a többieket is erre akarjuk késztetni. Aki többre törekszik, azt lenézik, kinézik, semmibe veszik. Ez a szellemi gravitáció. Egyénileg is, közösségileg is érzékelhető. Ez a lefelé húzó irány látszólag elkerül minden bajt, bonyodalmat. Gondtalanságot kínál, de végeredménye a leépülés. Előbb csak szellemi, majd lelki halál. Ugyanakkor kitapintható a másik irány, a másik irányulás is: fölfelé. Ez azonban már nem ösztönszerű. Az ösztön legföljebb a fönnmaradásig juthat el, ennek a fölfelé törekvésnek a hajtóereje máshonnan származik, felülről. Ez a biztatás. Mennyivel több, mint a zsigereinkben rejlő ösztön, ösztönzés. Az bíztat, aki bízik bennünk, s akiben mi is bízunk. Nem magunkban csupán, hanem a felülről ránk tekintő Személyben. Ezért kérjük hozzá onnan felülről a segítséget is jó szándékunk megvalósítására. A Centenárium nem csupán emlékév. Összegzés, hála, de még inkább előre tekintés. Megújulás, erőgyűjtés, továbblépés. Föl akarjuk ismerni önmagunkban és egymásban ezt a felülről jövő erőt, a ránk tekintő biztatást, mely cselekvésre késztet, még ha az nehéz és veszélyes is. S mivel görögkatolikusok vagyunk, mindezt dalolva, Istent dicsőítve. Több mint száz éves tapasztalatunk, hogy a felhajtó erő a szeretet, amely azonban nem csak kívülről érkezik. Fölismertük, hogy bennünk van. Szeretjük Istent, szeretjük az Egyházunkat, így van reményünk, hogy tudjuk szeretni egymást is. Ahhoz kérjük a Szent Szűz, a Pócsi Édesanyánk segítségét, hogy képesek legyünk önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánlani. Szentirmai Róbert: Tenni kell valamit Püspök atya felkért arra, hogy a korábban általam alapított EZÉRT c. kiadvány egyházmegyei átvétele alkalmából írjak pár szót arról, mi vezetett e lap megalapítására. Zsolozsmás tábor Irotán Az idén is megrendezésre kerül az Irotai Zsolozsmástábor, ezúttal azonban két turnusban. A szervezők várják azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik egy héten keresztül e- gyütt szeretnék imádkozni keleti szertartásunk zsolozsmáit. I. tábor: Július 2-5. Előadó: Atanáz püspök atya Kezdetben némileg szabódtam, hiszen nem szoktam nagydobra verni, hogy miket próbáltam egyházunkért tenni. Nem azért hoztam létre annak idején a honlapot, a különféle tananyagokat, képzéseket, segédanyagokat, ikonosztázokat, és templomi kellékeket, hogy rólam beszéljenek. Azoknak a görögkatolikus őseinknek a példája lebegett a szemem előtt, akiket éppen ebben a centenáriumi évben ünneplünk. Az ő állhatatos munkájuknak köszönhető a magyar liturgikus nyelv engedélyezése és egyházmegyénk megalapítása, és még számtalan dolog, melyről tán nem is tudunk. Igaz keresztényekként nem vártak arra, hogy a szájukba repüljön a sült galamb. Cselekedtek. Lefordították a liturgikus szövegeinket, fontos kiadványokat jelentettek meg, és minden fórumon küzdöttek a rájuk bízottakért, hitükért és magyarságukért egyaránt. Az ókori Bizáncban egy időben az egyszerű emberek is mély teológiai és liturgikus kérdésekkel foglalkoztak. A ma emberének már csak a bulvárlapok témái jutottak. Még a legfölöslegesebb hobbikról is külön szaklapok szólnak. Ha fontos és élő a liturgia, az egyházzene, akkor foglalkozni kell velük. Ehhez pedig egy fórumra van szükség. Erre szántam ezt a kiadványt. Úgy is fogalmazhatnék, hogy hasonló gondolkodású testvéreimmel együtt EZÉRT hoztam létre. II. tábor: Július Előadó: Jáger Róbert kassai püspöki titkár Részvétei díj: 5500/fő Jelentkezni Urbán Arielnél lehet a (48) as telefonszámon vagy az uariel75@gmail.com címen. 8 9