A szenvedélybetegség stratégiai megközelítései

Átírás

1 KÁLY-KULLAI KÁROLY A szenvedélybetegség stratégiai megközelítései A társadalmi problémákat, így a szenvedélybetegségek, a kábítószer-fogyasztók bonyolult, összetett problémáit előítéleteink és a közvélekedés felületes, sematikus információi segítségével próbáljuk messze tartani magunktól. Ha ez a távolság megszűnik (közvetlen vagy közvetett érintettség kapcsán), vagy megszüntetjük (tudatos tájékozódással), rádöbbenünk, hogy igenis közünk van mindehhez. A legegyszerűbb az lenne, ha egyértelmű ok-okozati összefüggéseket tudnánk kimutatni a deviáns vagy drogos karrier kezdeténél. Így az ok korai megszüntetésével a probléma is megszűnne. Sokan még mindig abban romantikusan naív megközelítésben reménykednek, hogy a tudományos kutatások egyszer csak megtalálják a kórokozót. A tudományos élet képviselői, illetve az egyes társadalmak modellekben gondolkodnak a társadalmi kérdésekről, így a kábítószer-problémáról is. E modellek vitában állnak vagy kiegészítik egymást, s felfedezhetjük bennük az elmúlt évtizedek néhány, dominanciára törekvő érvelésének fontosabb gondolatait. A továbbiakban tekintsük át ezek közül a legismertebbeket. Morális modell: A kábítószer-fogyasztás erkölcsi probléma, az egyén erkölcsi és akaratgyengeségének jele. A társadalom védelme igényli az állam, a hatóságok beavatkozását, elsősorban az erkölcstelen egyének megbélyegzésével, társadalomból való kizárásával, esetleg átnevelésével. (Ez az érvelés gyakran visszaköszön azokban a családokban, amelyekben megoldhatatlan és elviselhetetlen problémának tűnik a szenvedélybeteg ember motiválása, kezelésbevétele.) Kriminalizációs modell: A kábítószer-fogyasztás bűncselekmény, norma- és jogsértés, amelyet üldözni és büntetni kell. A fő ellenség a terjesztő, aki anyagi érdekből ártatlan fogyasztókat vesz rá a szer használatára. E megközelítés a kábítószer fogyasztását speciális bűnöző magatartásként vizsgálja. A bűnüldözés célja a viszszatartás és az elrettentés. A modell a megelőzés és a kezelés területei iránt nem érzékeny. Fertőzőbetegség-modell: A kábítószer fogyasztása járványszerűen terjedő jelenség, amelyet a fogyasztók egymásnak adnak át. A kábítószer ezért mint valamilyen vírus vagy baktérium veszélyes ellenfél. A cél a terjedés megakadályozása: a terjesztők, a fogyasztók és a szerek elkülönítésével. A kábítószer-probléma hirtelen megjelenése vagy nyílt megvallása esetén gyakran használatos modell (például a volt szocialista országok alkalmazták a hetvenes-nyolcvanas években). Lelkibetegség-modell: A kábítószer fogyasztása a személyiség fejlődésének valamilyen hiányossága vagy torzulása miatt jön létre, esetleg pszichiátriai betegségek és tünetek elfedésére, az azoktól való megszabadulásra szolgáló eszköz. A kábítószer-fogyasztás így valamely lelki betegség tünete, vagy önmagában is betegségnek 80

2 minősülő állapot. Ez a megközelítés túlhangsúlyozza az egyéni, lelki problémákat, és nélkülözi a társadalom egészét figyelembe vevő szemléletet. Szociológiai modell: A kábítószer-fogyasztás a társadalom értékrendbeli zavara, mely a társadalom szerkezetében kialakult egyenlőtlenségek miatt jön létre. A kábítószer-használó deviáns személy, aki céljait csak a társadalmi normák megsértésével tudja elérni. Ez a megközelítés figyelembe veszi a kábítószer-fogyasztók társadalmi és kulturális sajátosságait, a jelenség terjedésében szerepet játszó társadalmi, gazdasági tényezőket. E modell mely azt is vizsgálja, ahogy egy magatartás a társadalmak történetében más-más jelentésre tesz szert leíró jellegű, tehát a társadalmi cselekvés irányát nem határozza meg, nem is tartja feladatának, valamint az egyén iránt sem érzékeny. Multidiszciplináris modell: Az előző modellekből építkező, empirikus adatokon alapuló szociológiai megközelítés. Figyelembe veszi a kábítószer-jelenségnek a társadalom érték- és normarendszere szempontjából elfoglalt helyét, valamint az egyének, családok, közösségek szocializációs szerepét is. Felhasználja a kriminológia, a pszichiátria, valamint más tudományok, többek között a gyógyszertan, a genetika, a társadalomstatisztika, a népegészségügy eredményeit. Számol a probléma összetettségével és a kezelésére hivatott szakmák sokszínűségével. E megközelítés tekintetbe veszi azt a tényt is, miszerint a kábítószer-fogyasztás befolyásolására irányuló társadalmi cselekvés maga is hozzájárul a jelenség átalakulásához, kezelhetőbbé vagy éppen kezelhetetlenebbé válásához. A multidiszciplináris modellre jó példa a jelenleg hatályos magyar drogstratégia. A Magyar Országgyűlés 2009 decemberében 106/2009. (XII. 21.) országgyűlési határozatként elfogadta a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programot. A továbbiakban a Nemzeti Stratégiából a dokumentum fő funkcióját, illetve fő célját idézzük: Az Országgyűlés abból a felismerésből kiindulva, hogy a kábítószer-használat és -kereskedelem kedvezőtlen hatásainak csökkentése kizárólag egységes szerkezetű és szemléletű, stratégiai elemeket megvalósító együttműködéssel érhető el, felismerve továbbá, hogy a kedvezőtlenül alakuló tendenciák megállításában kizárólag a drogprobléma kezelésében részt vevő minden szervezeti és intézményi formát magában foglaló fejlesztési terv érhet el eredményeket összhangban az Európai Unió célkitűzéseivel és az ENSZ egyezményekkel, a következő határozatot hozza: 1. Az Országgyűlés elfogadja a határozat mellékletét képező, a kábítószer-használat, valamint -kereskedelem kedvezőtlen hatásainak csökkentése érdekében készített Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma kezelésére című stratégiai programot (a továbbiakban: Nemzeti Drogstratégia). A Nemzeti Drogstratégia fő funkciója az, hogy: az alapértékek, célok, fejlesztési irányok megfogalmazásával egységes, egyetértésen alapuló és reális szemléleti keretet alakítson ki a kábítószer-probléma csökkentésére; határozza meg a probléma kezelésének intézményi és szabályozási kereteit; hangolja össze a végrehajtásban szerepet játszó intézmények, hatóságok, szervezetek tevékenységét, valamint keresse és ajánlja fel az együttműködés lehetséges formáit a civil szervezetekkel és a helyi közösségekkel; 81

3 biztosítsa az állam és polgárainak biztonságát a tényeken alapuló leghatékonyabb beavatkozási politikák iránt való elköteleződéssel, és azok következetes megvalósításával; valamint teremtse meg a közös megközelítésekből fakadó beavatkozások legnagyobb hatékonyságát a két- és többoldalú nemzetközi együttműködések keretében. [ ] A Nemzeti Drogstratégia fő célja egy olyan magabiztos, szolidáris és produktív társadalom megvalósítása, ahol lehetőség nyílik kiegyensúlyozott megközelítésben kezelni a kábítószer-probléma hatásait, a lehető legtöbb egészségnyereséget elérve ezzel az egyének és a társadalom számára. Célja a társadalom egészségi állapotának javítása, a szociális és társadalmi biztonság növelése, a drogfogyasztás mértékének, illetve a legális és illegális droghasználat ártalmainak, valamint kockázatainak és kárainak csökkentése célzott, rendszerszerű, tényeken alapuló és közösségi alapú beavatkozások, valamint nemzetközi együttműködések segítségével. (A teljes dokumentum megismerhető a oldalon.) Most ismerkedjünk meg az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyv (Új Ember, 2004) segítségével a katolikus egyház drogfüggőségre adott legfontosabb válaszaival. A felsorolt modellek és a könyv ismerete alapján elmondhatjuk, hogy bár a kötet összeállítói nem használják a modell kifejezést itt is egy komplex megközelítést találhatunk, amelyet multidiszciplináris-erkölcsi-pasztorális modellnek nevezhetünk. A szerzők ugyanis figyelembe veszik az egyén, a közösség, a társadalom hiányait, sérüléseit, valamint a tudomány megállapításait. Az erőteljes társadalomkritika mellett viszont mindig a hívő ember, az egyház pasztorális szempontjai állnak a középpontban. A test és lélek egységének elve, valamint az emberi méltóság, szabadság, értékek és az élet tiszteletének fontossága adják a kötet alapszövetét. II. János Pál pápa kábítószer-problémát érintő gondolatai, beszédei, előadásai is erre épültek. Lássunk néhány olyan idézetet a könyvből, amely az okokkal kapcsolatos. Az értékek elsajátítása nélkül a kábítószerfüggő ember a szeretethiány betegségében szenved. Nemcsak a kábítószerről van szó, hanem a fogyasztást okozó emberi, pszichológiai és létkérdésekről. A társadalom nem mindig akar tudomást venni ezekről a kérdésekről, és elfelejti, hogy a kábítószer-függőség oka nem az anyag, hanem az ember, aki szükségét érzi az anyag fogyasztásának. [ ] A kábítószer iránti vágy a társadalom rossz közérzetét jelzi. [ ] A jelenség mögött az ember segélykérése áll, az emberé, aki életével egyedül marad, s nemcsak elismerésre, megbecsülésre, de szeretetre is vágyik. [ ] A probléma nem maga a kábítószer. A probléma az emberi lélek betegsége, amely a kábítószer-fogyasztáshoz vezet. [ ] Fel kell ismerni a kapcsolatot a kábítószerrel való visszaélés okozta halálos kórkép és a lélek betegsége között, amely arra ösztönzi az embert, hogy hamis kielégülést keresve elmeneküljön önmaga és a valóság elől, és végül elveszítse léte értelmét. A tudományos és teológiai szempontok csoportosítása, a társadalomkritika a kábítószer-probléma mély rétegeinek multidiszciplináris feltárásán keresztül a jelenség megértéséhez és nem az elutasításhoz vezet. A következő idézetben okbokrokat találunk, helyesebben ezek nem is okok, inkább rizikófaktorok. A pszichológusok és a szociológusok szerint a legfőbb ok, amely a fiatalokat és a felnőtteket a kábítószer pusztító élménye felé vezeti, abban rejlik, hogy nincs 82

4 világos és meggyőző erejű motivációjuk az élethez. Valóban, a biztos mértékek hiánya, az értékek pusztulása, az a meggyőződés, hogy semminek nincs értelme és nem érdemes élni, az a tragikus és kétségbeesett érzés, hogy arctalan vándorok vagyunk egy abszurd világegyetemben, bárkit az elkeseredett és csalódott menekülés útjára űzhet. Van egy másik, a szakértők által gyakran hangoztatott oka is annak, hogy az emberek a különféle kábítószerek mesterséges paradicsomát keresik: ez pedig a hiányosságokkal küszködő, nem kielégítő szociális rendszer [ ] Végül, mondják a pszichológia szakemberei, a kábítószer-fogyasztás oka a magány és a kommunikáció hiánya is, amely súlyos gond a zajos és elidegenedett modern társadalomban és a családban is. Fájdalmasan igaz tények ezek, amelyekhez ha hozzátesszük az Istennel való bensőséges kapcsolat hiányát, megértjük (anélkül, hogy mentegetnénk), miért is menekülnek az emberek a kábítószerekhez, miért akarnak felejteni, kábulatba esni, elmenekülni az elviselhetetlenné váló vagy nyomasztó helyzetekből, olyan útra indulni, ahonnan nincs visszatérés. A kábítószer pszichés hatásáról beszélve II. János Pál (VI. Pál pápát idézve) felhívja a figyelmet mindarra, amit a tudomány a szervezetbe jutott kábítószer által elindított biokémiai folyamatokról megállapított. Olyan ez, mintha az agyra erőszakos ütést mérnének: a különleges és rendezetlen ösztönzések hatására a lelki élet struktúrái összekeverednek. XVI. Benedek pápa akkor még Ratzinger bíborosként a következőképp vélekedik az úgynevezett kereső magatartásról. Az, amit a kábítószerben keresnek, az emberek végtelen iránti vágyának elfajulása, [ ] egy hitetlen világ hamis misztikája, amely azonban nem tudja lerázni magáról a lélek Paradicsom iránti sóvárgását. A modellek, az okok keresése, a miértek után joggal merül fel a kérdés: mit tegyünk, mit tehetünk, mit kell tennünk? Mit tehet a társadalom, az egyház, mit tehetnek a közösségek, az iskola, a család, az egyén? A drogpolitika kifejezést másfél-két évtizede egyre gyakrabban halljuk, helyes vagy helytelen használatát tapasztalhatjuk. Egy ország kábítószer-problémával kapcsolatos törvényei, rendeletei, határozatai, állásfoglalásai, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségei alkotják a drogpolitika kereteit, a probléma egészére adott társadalmi válaszok pedig a tartalmi elemeit. A nyolcvanas-kilencvenes évektől egyre több ország készítette el stratégiáját, amely rövid, közép és hosszú távú célokban jelöli ki a megoldandó feladatokat, a cselekvési programot. Önálló kötetben a Vatikán ugyan még nem jelentette meg a drogpolitikával kapcsolatos nézeteit, de szinte nincs olyan fontos területe a témának, amelyről ne lenne karakteres véleménye, amelyeket összegyűjtöttek az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyvben. Barragan bíboros gondolatai: Nem új módszert ajánlunk, hanem egyszerű válaszokat kínálunk a kérdésekre, egyfajta gyakorlati útmutatót adunk. Ennél mégis több e kötet. Az általa megszólítottak köre igen széles: a püspökök, papok, világi munkatársak, szülők, akik részt vesznek a pasztorális munkában; a politikusok, akik a felelősségteljes törvényalkotás során és a probléma iránti érzékenységükkel foglalkozhatnak e témával; az egészségügyiek, akik megtalálhatják a kötetben azokat az értékeket és tájékozódási pontokat, amelyek segíthetik őket küldetésük teljesítésében ; valamint a fiatalok, tanárok, akik a prevenció kulcsszereplői. 83

5 A kötet legfontosabb témái, amelyekkel kapcsolatban a tanítóhivatal és II. János Pál pápa megnyilatkozásaiból, enciklikákból idézeteket és kommentárokat találhatunk: a politika és a társadalom felelőssége; keresletcsökkentés; kínálatcsökkentés; ártalomcsökkentés (fenntartó kezelés); kábítószer-kereskedelem, terjesztés; nevelés és prevenció; rehabilitáció; az egyház szerepe. A könyv ismerteti a kérdésben elfoglalt hivatalos elméleti álláspontot, és gyakorlati útmutatást ad a kábítószerfüggőkért végzett lelkipásztori tevékenységhez. Három követendő út létezik: megelőzés, visszaszorítás, rehabilitáció. A legfontosabb közülük az első, az olyan megelőzés a megfelelő neveléssel együtt, amely feltárja az élet igaz értelmét, és a valódi értékeket helyezi előtérbe október 9. és 11. között zajlott le a Vatikánban a Szolidaritás az életért című egyházi értekezlet, amelyet az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa szervezett. Mérföldkő volt ez a találkozó: bebizonyította, hogy a Szentszék energikusan és határozottan akar fellépni a kábítószer-problémával szemben. A katolikus egyház, amely eddig is komoly részt vállalt a megelőzésben és a kábítószerfüggők testi-lelki egyensúlyának helyreállításában, a kábítószer-jelenséget sürgető, világméretű problémának nyilvánította, amely minden országot és minden társadalmi csoportot érint (szegényeket és gazdagokat, fiatalokat, felnőtteket és időseket, férfiakat és nőket egyaránt). Egy ilyen méretű probléma erőteljes és határozott fellépést igényel, hogy gátat tudjunk szabni a belőle fakadó erkölcsi romlásnak. A kábítószer-jelenség, amely az egész világot aggasztja, komoly tanulmányozást igényel. Helyesen tesszük, ha ilyen súlyos kérdésben II. János Pál megvilágító erejű tanításait vesszük alapul. Az utóbbi években a Szentatya gyakorta fejezte ki aggodalmát, és több mint nyolcvan alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel. A felsorolt idézetekből egyértelműen kitűnik, hogy a tárgyalt téma részletességét, valamint a megnyilatkozások és idézetek súlyát tekintve drogpolitikai állásfoglalásként is olvashatjuk a kötetet, amely megszívlelendő iránymutatást tartalmaz a világegyház, a helyi egyházak, valamint ajánlásokat az egyes kormányok számára is. Tekintsük át továbbra is a kötetből kiemelt idézetek segítségével csoportosítva a legfontosabb megállapításokat. Angelo Sodano bíboros az 1997-es konferencia megnyitó beszédében hosszan sorolta azokat az okokat és következményeket, amelyekkel kapcsolatban a szembesülés, valamint a megoldások keresése világméretű problémát jelent, s amelyek különböző hangsúllyal az egyes országok kezdődő, vagy akár már katasztrófát jelentő gondjai is egyben. A kábítószer egyszerre eredménye és oka az erkölcsi leépülésnek, a társadalom egyre fokozódó szétesésének, amely aláássa az erkölcsi rendet, az emberek közötti kapcsolatokat, a társadalmi együttélést. Kiemelte a kábítószer-fogyasztással járó és a fogyasztás következményeképpen fellépő betegségeket, a hepatitistől a tuberkulózisig és az AIDS-ig. Mindenki előtt ismert az a rengeteg rossz, erőszak, szexuális visszaélés, fegyverkereskedelem, terrorizmus, amely kíséri ezt a jelenséget, és amely miatt a családi kapcsolatok egyre nehezebben fenntarthatóak. [ ] A kereskedők profitjának leszorításához a nemzetközi kábítószer-kereskedelem legalább hetvenöt százalékát le kellene állítani. Gondoljunk csak arra, hogy nagy részét nemzetközi szervezetek tartják ellenőrzésük alatt, amelyeket erősen centra- 84

6 lizált bűnöző csoportok irányítanak, sokféle szakma képviselőinek a bevonásával: a vegyészektől a médiaszakértőig, és a pénzmosás területén az ügyvédektől a biztonsági őrökig. A kínálatcsökkentéssel kapcsolatban az egyes országokon belüli, valamint a globális méretű kábítószer-kereskedelemmel, a halál árusaival való harc, ennek felelőssége visszatérő gondolat a kötetben. Különösen fontos a már régóta termelőként számon tartott, sokszor a tömeges megélhetést is a termesztés, termelés által biztosító országokban az eredményes fellépés (Latin-Amerika, egyes afrikai és ázsiai országok). II. János Pál által az elmúlt évtizedben többször is ismételt gondolatait idézi ezzel kapcsolatban a kötet: Megújítom ezért azt az elkeseredett felhívást, amelyet néhány évvel ezelőtt intéztem a különböző, hazai és nemzetközi testületekhez, hogy fékezzék meg a kábítószerek kereskedelmének egyre növekvő folyamát. Elsősorban arra van szükség, hogy napvilágra kerüljenek azok az érdekek, amelyek a piaci spekulációkat mozgatják. Aztán meg kell ismerni eszközeiket és működésmódjaikat. Végül jöhet a szervezett és hatékony felszámolás. [ ] Sürgető feladat ezen a téren egy olyan egységes terv megalkotása, amely a régiók és a kontinensek közötti együttműködésen alapul. A narkotikumok kereskedelmével szemben alkalmazott eszközök csak így lehetnek valóban hatékonyak. Az ENSZ szakosított szervezetei régóta küzdenek hasonló szemlélettel ezzel a problémával. Meg-megújuló kérdés, hogy van-e értelme az úgynevezett drogháborúnak, azt meg lehet-e nyerni (lásd USA). Az egyes országok harca helyett globális összefogás szükséges e téren. A vatikáni dokumentum többször visszatér a legalizálás témájára. Bár nem nevezi meg az országokat, de egyértelműen utal Hollandiára és a kilencvenes években Svájcban lezajlott korlátozott vagy engedélyhez kötött hozzáférhetőségre is. (A Szolidaritás az életért című konferencián indulatokkal fűszerezett vita zajlott le a heroinfüggőknek az egészségügy által biztosított tiszta és ellenőrzött heroinhoz való hozzáférése miatt. Svájc megosztott volt e téren, az egyházon belül voltak ellenzői és támogatói is ennek az ENSZ által évekig finanszírozott kísérletnek.) Ismét II. János Pált idézzük: A kábítószert nem lehet kábítószerrel legyőzni. [ ] Némely hatóságok készek erre az engedményre, igyekeznek átlátható keretek között tudni a kábítószer-fogyasztást, hogy ellenőrizni tudják hatásait. Az eredmény az lesz, hogy némely drog fogyasztása már iskoláskortól kezdve általánossá válik. Megpróbálják minimálisra szorítani a veszélyt, megkülönböztetnek lágy és kemény drogokat: ezekből az elvekből születik meg az egyes kábítószerek szabad kereskedelmére tett javaslat. Ez a megkülönböztetés nem veszi figyelembe, illetve enyhébbnek láttatja azokat a veszélyeket, amelyeket a toxikus anyagok minden fogyasztása magában rejt, különösképpen a függőséget, amely mögött ugyanaz a pszichikai struktúra áll minden drog esetében: a tudat beszűkülése, az akarat és a személyes szabadság elvesztése. Bizakodjunk abban, hogy az ismertetett stratégiai megközelítések hozzásegítik a társadalmat, a közösségeket, a családokat és az egyéneket, mindannyiunkat ahhoz, hogy II. János Pál szavaival a szeretet szegényeit egyre jobban megértsük és hatékonyan segítsük. 85

7 Összefoglalás A tanulmány áttekinti a kábítószer problémára adott társadalmi válaszokat jelentő modelleket, így a morális, a kriminalizációs a fertőző illetve a lelki betegség, valamint a szociológiai és multidiszciplináris modelleket. Megállapítja, hogy a korunkban szükségszerű stratégiai megközelítéshez a multidiszciplináris szemlélet használható fel. A stratégiai válaszok közül bemutatja a jelenleg hatályos magyar Nemzeti Stratégia céljait, illetve részletesen az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyv segítségével a katolikus egyház stratégiai válaszait. Irodalom Biztonságosabb társadalom, megtartó közösség. Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma kezelésére Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, Eg yház, kábítószer, drog függőség. Pasztorációs kézikönyv lelkipásztorok és a lelkipásztori tevékenységben részt vevő segítők számára. Új Ember Kiadó, Budapest, (Az idézetek a zárójelben elhelyezett számozott szövegrészek alapján visszakereshetők.) Ká ly-ku l l a i Ká r o ly: Utak útkeresők szenvedély betegség. Új Ember Kiadó, Budapest,