A magas fákról történő maggyűjtés új módszere

Átírás

1 Drótkötélpálya Lánctalpas vontató Kerekes vontató (100C m 3 ) 46,300 m> A m^-kinti anyagmozgatási költségek grafikus összehasonlítása különböző véghasználati fatömegek esetén Ezeket a tényezőket fejtegetésünkbe jelenlegi tapasztalataink vagy irodalmi adatok alapján állítottuk be. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az anyagmozgatás gépesítése és a pályaépítés nem folyhat egymástól függetlenül, hanem éppen a gazdaságosság érdekében az eddiginél nagyobb összehangolásra szorul. Ami pedig a drótkötélpályás anyagmozgatását illeti, a jelenlegi erdőgazdasági helyzetünkben nemcsak a szorosan vett közelítésnél, hanem megfelelő formában a kisebb szállítási feladatok megoldásánál is javasoljuk. A magas fákról történő maggyűjtés új módszere TOMPA KÁROLY és SZIKLAI OSZKÁR A maggyűjtési módszerek közül utódnevelés szempontjából legelőnyösebb az álló fákról történő maggyűjtés. Ez a módszer ugyanis lehetőséget ad az egyedileg különösen értékes törzsekről történő gyűjtésre. A törzseket megszámozva évről évre vissza lehet térni ugyanahhoz a fához a szedéssel, miközben a leszedett magból származó csemeték növekedése és fejlődése figyelemmel kísérhető. A termelékenység megjavítása érdekében tehát ezt az eljárást előtérbe kell helyezni, és az így nyert elitmag felhasználását mindinkább elő kell segíteni. A döntött fákról való maggyűjitéssel tulajdohképpen negatív szelekciót végzünk, mivel a kitermelt törzsek rendszerint nem a javafák. Ha viszont javatörzseket döntünk, a továbbiakban a minőségi maggyűjtés lehetősége megszűnik. A földről történő gyűjtéskor pedig a különböző tulajdonságú törzsek magja keveredik, s ez az utódok fajtisztaságát, jó örökletességét bizonytalanná teszi. Tehát erdei fáink jelentős részénél mind mennyiségi, mind minőségi szempontból csakis az álló fákról való maggyűjtés jöhet számításba. A fenyők tobozát csakis álló fákról gyűjthetjük. A legmagasabb, legkiválóbb egyedek biztosítják a származásilag megfelelő, jó örökletes tulajdonságú imagkészletet.

2 A magas fákról való maggyűjtés azonban a legveszélyesebb, legnehezebb, legköltségesebb és legkevésbé megszervezett erdei munka. A méterig ágmentes törzseket csak megfelelő felszereiléssel lehet megmászni. Ilyen felszerelések, illetve berendezések a (különféle mászóvasak, az összerakható alumínium létrák, a kitolható 2. óbro

3 két-, háromrészes létrák (esetleg teherautóra szerelve), a Zima-, Joffe-féle teleszkopikus berendezések {ezek a magszedő munkást 25 másodperc alatt m magasba emelik), a Mulkoed-féle mászórúd (9 10 m magasságig használható). A felsorolt berendezések általános alkalmazását azonban valamilyen körülmény korlátozza: sebzik a fát, csak vízszintes terep esetén alkalmazhatók, nem eléggé biztonságosak, nehezen szállíthatók, (túl drágák, (túl lassú velük a munlka stb. A csehrendszerű kötéllétra sem küszöböli ki az élőbb felsorolt valamennyi hátrányt, de mivel a fát nem sérti és mivel az alább leíint alkalmazási móddal teljesen biztonságos, jobban fel kell karolni. Az egyes erdőgazdaságok a Matousek-fóle (maggyűjtő berendezést meglkap- 3. ábra 4. ábra (ták ugyan, de szervezési ós Oktatási nehézségei miatt a felszerelés nagyobbrészt kihasználatlan. Kétségtelen, hogy a kötéllétra zsinegének nyílvesszővel történő fellövése nehézkes. Kicsi a pontossága, mind függőleges, mind vízszintes irányban. Gyakran megtörténik, hogy a nyíl a zsineget olyan vékony.gallyon húzza keresztül, amelyük nem (képes megtartani a létrát, vagy az ég végén húzza iát és a zsineget nem lehet az ág tövéhez visszahúzni. Az íjnak kicsi a lőtávolsága. Gyakran (egyáltalán nem ér fel a (koronába és a lövést néhányszor meg kell ismételni, ami sok időveszteséget jelent. űsrneilett sok nyíl fenirumarad a koronában. Az egyébként jó ós főként biztonságos berendezés előbbi hibáinak kiküszöbölésére Milán Bátya olyan ólomrvógű farudacslkát szerkesztett, amelyet bármilyen magas fára 16-os sörétes puskából megfelelő pontossággal ikü lehet lőni. Az említett forrás alapján, Mátyás Vilmos javaslatára, az Erdőtelepítési Tanszéken is (kipróbáltuk az új módszert és azt az íjhoz (képest sokkal pontosabb, továbbá nagy időmegtakarítással járó eljárásnak találtuk. Ezént tantárgyi gyakorlatainkon az íj helyett ezt a módszent ismertetjük a hallgatókkal. A írudacsfca előállítási módját módosítottuk. Az eredeti elgondolás szerint a 240 mm hosszú, 15 onm átmérőjű, száraz bükkfából készült farudacsfca egyik végére szólesfejű facsavart csavartak be és annak kiálló 15 mm-es részére öntöttek a 30 mm hosszú ólomhengert. Az így (felerősített ólomnehezek az ágaikhoz való ütődéskor legtöbb esetben letörött. Így a rudacska 2 3 fellövés után használhatatlanná váltj Ugyanez történt, ha az 1. ábra alján látható módon, a hengerből Mesztengályozott facsapra öntöttük rá az ólmot. Ezért az ólomnehezeket a rudacska végébe fúrt 50 mm mély, 7 imm vastag lyukba öntöttük be. Az ólomdugó kicsúszását a tengelyre merőlegesen ós egymáshoz viszonyítva mintegy 90 fokkal eltolt 3 5 db, 3 milliméteres fúrt lyuk

4 biztosítja (1. ábra). így a kipróbálás során a rudacskát sokkal többször tudtuk fellőni. Az ütődés következtében esetleg elbájolt ólominehezéket vissza lehet hajlítani, és a rudacskát tovább lehet használni. A farudacska összes súlya kb. 100 sramin, ólom nélküli súlya?«'.;ramm. 6. ábra

5 A kb. 75 gramm ólomnehezek öntése úgy történik, hogy a farudacskát mintegy 10 cm hosszú, kézi satuval összeszorított feketelemezhhengerrel fogjuk körül (2. ábra), és az olvadt, de kissé lehűlt ólmot (nem túl forrón, mert akkor a fát elégetné), beönt j ük. A formázó-heinger 32 milliméterrel emelkedik a farudaeska vége fölé. Erre a 2 mm itúlméretire iaz ólom összehúzódása miatt van szükség. Lehűlés után a formázó hengert az ólomról levesszük és az ólmot véglegesen megmunkáljuk, ellenőrizve, hogy a 16-os töltónyhüverytbe könnyen belemenjen. A farudacskához hasonlóan, 0, mm szabadiárást hagyunk. A farudaeska ólammal átellenes végére, a zsineg felerősítésére szemes csavart csavarunk be. 7. ábra A fellövés úgy történik, hogy a sörétes puskát kinyitjuk, a lo\ cdékrudacs'kát a zsinór segítségével addig engedjük a csőbe a csőtorkolaton át, amíg ólomvége ki nem lóg a töltényűrből. Majd veszünk egy füstös lőporral töltött 16-os sörétes töltényt (természetesen sörét nélkül), és a rudacskát ólomfelével előre a töltónyhüvelybe dugjuk, egészen a fojtásig. Az így betöltött töltényt a szokásos módon a töltényűrbe helyezzük, miközben a fegyver csövét felfelé tartjuk, hogy a rudacska a hüvelyből ki ne essen, majd a puskát bezárjuk. A csőtorkolatból kinyúló zsinórt leterített kabátra, vagy ponyvára kigyóvonalban, gubancolódásmeetesen helyezzük le (3. ábra). A lövés után a írudacska úgy írepül ki a puska csőből, hogy ólomnehezéke hátul van, de a csőtorkolatot elhagyva azonnal megfordul és így folytatja röppályáját a szükséges irányban, a zsineget maga után 'húzva. Célszerű legalább 60 fokos szög alatt lőni. A szükséges puskapor-töltet (hazai anyagból) különböző ágmagasságnak megfelelően az alábbi: 15 méteres magasság esetén 0,20 g 20 méteres magasság esetén 0,25 g 25 méteres magasság esetén 0,35 g 35 méteres magasság esetén 0,45 g A lövéskor keletkező nyomás csak néhány tized atmoszféra, így a szűkített csövű, íkényesebb vadászpuskák is a legkisebb károsodás nélkül használhatók. A kb. 8 kg teherbírású fellövő zsineg (damil) másik végét 3 milliméteres felhúzó zsineghez kötjük, ezt a fellövés után, a fellövő zsinórral a kiválasztott ágon át felhúzzuk. A felhúzó zsineg végére a 10 mm átmérőjű itartó- és a 7 mm átmérőjű

6 biztosítókötelet erősítjük karabiner segítségével. A tartókötélhez a kötéllétra ugyancsak karabinerrel csatlakozik. A tartókötéllel a létrát az ágig felhúzzuk, a tartókötelet a törzs körül, a koronához minél közelebb kezdődő csavarmenetben körülcsavarjuk és alul jó erősen megkötjük. Miután a létrák előkészítését végző kiét munkavállaló kipróbálás céljából a létrára ránehezedett, a kellően megerősített létrán, a mag- (toboz-) gyűjtő munkás úgy halad fel, hogy a derekára felcsatolt biztosító övet karabinerrel a biztosító kötélhez kapcsolja. A biztosítókötél másik végét a kisegítő munkás fogja és állandóan feszesen tartja, hogy a létrán mászó társa hirtelen megcsúszás, szédülés esetén le ne zuhanhasson (4. ábra). A tobozgyűjtő-munkás a koronába való feljutás után a biztosító kötelet lekapcsolja és most már a biztosító övvel erősíti magát a törzshöz. 8. ábra 9. ábra A Ikötéllétra előnyei vitathatatlanok. A fát nem sérti meg ós a leint megoldással teljesen üzembiztos, továbbá megfelelő (munkaszervezéssel eléggé gyors is. A kötéllétrán való mászásnál viszont erős fizikumú munkásra van szükség,.aki nem szédül. Azonban, 'miire a imóterre lévő első ágig felér, mindenképp elfárad ós így munkateljesítménye erősen csökken. Azért próbáljuk (ki a csörlős megoldást, melyet a nálunk járt cseh maggyűjtők ötlete alapján Varga Gábor javasolt kikísérletezésre. A tartókötél fel juttatása itt is az előbb ismertetett megoldás szerint történik. Fontos, hogy a zsineget ne a legalsó ágra, hanem alulról a második, harmadikra lőjjük fel, mert így az ág letörése esetén az alatta lévő elhárítja a lezuhanást. Létra helyett egy kb. 12 cm átmérőjű csigát (a vájata 2,5 cm mély) erősítünk a tartókötél végére, és ezt húzzuk fel a rajta átvetett 7 milliméteres drótkötéllel együtt (5. ábra). A biztosítókötél elmarad, ellenben a biztosító övre itt is szükség van. A kb. 30 kg súlyú, 1:4 átételű kézicsörlőt valamelyik szomszédos (2 5 méterre lévő) fához láncókkal erősítjük fel. A csörlő drótkötelének hossza a kívánt magasság kétszerese. Szabad végére megfelelő kötél és karabiner segítségével a felhúzandó ülődeszka kapcsolódik. A felhúzás előtt teherpróbát kell tartani (6. ábra). Az ülődeszkán a munkás kényelmesen elhelyezkedik és a csörlőt kezelő Itarsia őt állandóan figyelve húzza fel a koronáig (7 8. ábra). A csörlőn biztosító kampó van, másrészt a felhúzandó munkás a derekára csatolt biztosító övvel a fa törzsét átfogja, és így védekezik a lezuhanás ellen. Ezzel ia módszerrel a munlkás pihenten ér fel a koronába és teljes munkaerővel kezdhet a maggyűjtéshez.

7 A csörlős megoldás elsőrendűen használható a fák felnyeséséhez is. A 9. ábrán is láthatjuk, hogy a munkás ülve, kényelmesen fűrészeli le kézifűrésszel az oldalágakat. Mint teljesen kíméletes gyűjtőeszközt kiválóan használhatjuk az elit-fákról történő oltógallyak begyűjtésére is. A földmérők pl. fajelek elhelyezésekor alkalmazhatják. A puskából történő zsinegfellövés pontossága következtében az irányított fadöntésnél is fontcs szerepet kaphat. 70. ábra A felszerelés kétkerekű kézikocsival könnyűszerrel szállítható (10. ábra). Az általunk alkalmazott kézi csörlő (a cseh vontató rönkszállító pótkocsijáról szereltük le) túlságosan súlyos (25 cm hosszú drótkötéllel, felerősítő láncokkal és csigával együtt közel 40 kg), de egy könnyebb kézicsörűiő legyártása nem okozhat nehézséget. Hosszabb hajtókarral kell gyártani, hogy vastagabb törzsek esetén is lehessen forgatni. A hajtókar a biztonság érdekében fixen kapcsolódjék a tengelyhez. A kötéllótra alkalmazásakor leghelyesebb 6 főből álló munkacsapatot szervezni, 5 ikötéllétrával. Két fő előkészíti a létrákat, 4 fő mászik és gyűjt. Az ötödik létra mindig [készen áll, hogy a munjka megszakítás nélkül folyhasson. Csörlős megoldásnál minthogy a csörlő -előkészítése több időt vesz igénybe 4 főből állhat a munkacsapat. Két munkás folyamatosain előkészíti, illetve leszereli a csörlőt, kettő pedig a maggyűjtést végzi. Három csörlőre van szükség, hogy egy mindig készenlétben iálljon. Valószínű, hogy itt is a 6 főből álló munkacsapat esetén lehet a két előkészítő munkás munkaidejét kellően kihasználni, de ezt a szervezeti formát megfelelő csórtok hiányában kipróbálni nem tudtuk. Még nem állt módunkban megállapítani, hogy kellő gyakorlattal az előkészítési idő mennyire csökkenthető. (Jelenleg kb. 20 perc.) Telj.es előkészület után a felvonás ideje 20 m magasra 4 perc. Ez az idő soknak tűnik, de megtérül abban, hogy a munkás pihenten és.ami a legfontosabb biztonságosan ér fel a koronába. Reméljük, hogy a gyakorlat kedvezően fogadja ezt az eljárásit, és minél előbb teljesíteni tudjuk a minisztertanácsi határozat célkitűzéseit, mely szerint gondoskodni 'kell kellő mennyiségű, fafajú és jóminőségű mag gyűjtéséről''.