ÚJABB ADAT BÁTHORY GÁBOR ÁLTAL MEGADOMÁNYOZOTT HADDÚKRÓL. Módy György

Átírás

1 ÚJABB ADAT BÁTHORY GÁBOR ÁLTAL MEGADOMÁNYOZOTT HADDÚKRÓL Módy György A hajdúk történetének sok lényeges társadalmi-gazdasági vonatkozásán kívül az utolsó húsz esztendő kutatásai három fontos területen tisztáztak olyan kérdéseket, melyek a köztudatban az elmúlt évekig, de korábban még a szaktudomány számára sem voltak kellőképpen megvilágítva. Elsőnek a már előzőleg is leginkább ismert kérdésben, az ún. öreghajdúvárosok"-tól délre és észak-északnyugatra elhelyezkedett bihari, illetve szabolcsi és Sajó-Hernád melléki kishajdútelepek keletkezéséről, történetéről és ki váltságuk elvesztéséről kaptunk összefoglaló képet.l Ezek tanulmányozása is átvezetett a nemcsak a Tiszántúlon vizsgálandö második területre : a magánföldesúri hajdútelepítésekhez. A történettudomány lényegében megoldotta ezeknek az elsősorban nagybirtokosok által a XVII. században kiváltságolt katonatelepeknek a szerepét a feudális társadalomban. 2 A legutóbbi években pedig megnyugtató módon zárult le annak vizsgálata, hogy Dorog, Hatház, Nánás, Böszörmény, Polgár, Szentmargita és Szoboszló ténylegesen elpusztult és elnéptelenedett települések voltak-e, amikor a hajdúk birtokba vették ezeket. XVI. század végi források, elsősorban a dézsmajegyzékek névanyagából kiindulva a történeti demográfia módszerével kideríthető volt, hogy a tizenötéves A legújabb irodalomból kiemelve lásd Danhó Imre : A Sajó-Hernád melléki hajdútelepek. Sárospatak, uő. : Nyírbátor hajdúváros. Nyírbátor, uő. : A szabolcsi hajdúk. Keletmagyarország. XIV. évf dec old. és XV. évf jan old. Szendrey István : A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, é. n Danhó Imre : A Kőrösköz-bihari hajdúság. Gyula, Szendrey István : A hajdúszabadság elvesztéséről. Alföld. XVIII. évf sz old. - Rácz István : Hajdútelepítések és kiváltságolások. Irc, ~ A hajdúk a magyar történelemben.. (Szerk. : Módy Görgy). Debrecen, old. - uő. : A hajdúk a XVII. században. IVIagyar történeti tanulmányok II. Debrecen, Szendrey István : Hajdú-szabadságlevelek. Debrecen, Az 1. jegyzetben soroltakon kívül külön a magánföldesúri hajdútelepítésekre többek között lásd : Zimányí Vera : Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Századok. XCIV. évf old. - Danhö Imre : A déldunántúli-baranyai hajdúság. Művelődést Tájékoztató. Pécs, xácz István : A magánföldesúri hajdútelepítések kérdéséhez. Acta Universitatis Debreceniensis. Debrecen, ol._ - uő. : A hajdúk a XVII. században. i. m old. - Varga János : Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban Budapest, Szendrey 1. : i. m old. 17

2 háború katasztrofális pusztításai ellenére is mindegyik későbbi hajdúvárosban kisebb-nagyobb számú jobbágynépesség megérte a hajdúk letelepedését. 3 A hajdúvárosok közül különösen érdekes kérdés vetődött fel Szoboszlón. A lovashajdúk ugyanis a kiváltságoló oklevél szerint Bocskaitól csak azokat a birtokrészeket kapták meg, amelyek korábban a fejedelem kezére került tokaji vár tartozékai voltak és még azt a feltehetően csak néhány jobbágytelket, amelyeket Bocskai 1604 őszén szerzett meg. Zóltai Lajos kutatásaiból tudjuk, hogy a falunak a hajdúk részére el nem adományozott részéb ől 1606 után külön település alakult, a későbbi Kisszoboszló. Ezt a hajdúk,parasztfalu más néven Kisszoboszló'-nak is neveztek, de a török adóösszeírásokban továbbra is csak Szoboszlóként találkozunk vele. A XVI. századi egységes Szoboszló ezen földesúri hatalom alatt maradt részének az önálló élete majd csak az éví török hadjárat pusztítása nyomán szűnt meg. Ezután Kisszoboszló határát a hajdúk előbb zálogbirtokként, majd örökjogon megszerezték, de kisebb részeket egyideig Debrecen városa is zálogban tartott. 4 Amikor a lovas hajdúkat a szoboszlói birtokrészekbe beiktatták, az introdukciónál nemcsak a falu továbbra is feudális függőségben maradt részeiről voltak jelen szoboszlói és kötelesi jobbágyok illetve a két bíró, hanem a Bocskai által eladományozott szoboszlói birtokrészekre nézve ruszkai Dobó Ferenc és Kereki Literátus Péter nevében ellentmondást ielentettek be.5 Meg kell jegyeznünk azt, hogy Dobó II. Ferenc ekkor már nem élt. Mindenesetre az bizonyos, hogy a Bocskaitól nyert birtokokat a hajdúk legkés őbb 1607 tavaszán elfoglalták. Amikor tehát a lovashajdúk már több mint egy éve megülték Szoboszlón nyert adománybirtokukat, egy újabb ellent mondással találkozunk hajdúk megadományozása tekintetében, éppen Szoboszra nézve is. A leleszi konvent június 11-én kelt bizonyságlevele szerint ugyanis Miskolczy János sárospataki nótárius személyesen jelent meg a konventnél és úrnője serkei Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála, néhai Zeleméri Kamarás Miklós lánya nevében - akinek apja néhai Zeleméri Kamarás János és ruszkai Dobó Anna fia volt - ünnepélyes tiltakozást és ellentmondást jelentett be, mivel superioribus diebus", tehát a tiltakozás előtt nem sokkal, Báthory Gábor erdélyi fejedelem Lorántffy Mihályné részbirtokait bona et jura portionesque... in possessionibus ac praedüs Monostoros Pali, Hozu Palí, Zo 3 4 5!8 Módy György : Polgár és Szentmargita DMÉ (Szerk. : Béres András). Debrecen, old. - Dávid Zoltán : Hajdúdorog népesedéstörténete. In : Hajdúdorog története. (Szerk. : Komoróczy György). Debrecen, old. Uő. : Hajdúhadház népesedéstörténete. In : Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk. : Komoróczy György) Gyula, Kováts Zoltán : A népesség. In : Hajdúnánás története. (Szerk. : Bácz István) Hajdúnánás, old. - Szendrey István : A város népessége. In : Hajdúböszörmény története. (Szerk. : Szendrey István) Debrecen, old. - Módy György : Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig. In : Polgár története. (Szerk. : Bencsih János) Polgár, old. - Dávid Zoltán : Hajdúszoboszló népesedéstörténete. In : Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk. : Danhó Imre) Hajdúszoboszló, old. Zoltai Lajos : Ismeretien részletek Debrecen múltjából. II. rész. Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése._ Debrecen, old. - Szoboszló XVI. század végi birtokosaira lásd ll~ódy György ; Hajdúszoboszló és környéke a XI-XVI. században. In : Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk. : Danhó Imre) Hajdúszoboszló ; Kisszoboszló jobbágyságánák a hajdúváros népességébe való felszívódására lásd Dávid i. m HBmL. IV. A. 502/h. Fasc. I. No. 7. és Fasc. II. No. 1. Az adománylevél és a beiktatás október 3-án átírt oklevelét lásd HBmL. IV. A. 1021/a. Mohács utáni oklevelek. 234.

3 boszlo, Fejértó, Etel, Macz, Mihe, Pocsaj, Zenthdemeter, Chan, Téglás, Zopor, Perch, Keöteles, Banki et Peer vocatis in comitatibus Zathmar, Bihariensi, Szolnoki mediocri et Szolnoki exter ori ac Krazna existentes..." eladományozta Szénássy Mátyás, Médy István és más hajdúvitézeknek, akiknek nevét most nem tudják". Ezeket a tiltakozó birtokosnő fenti részbirtokaiba beiktatták és azok azt el is foglalták.`' Lássuk először a tiltakozásban szereplő helynevek lokalizációját. Ezt a kérdést annál inkább tisztázni kell, mert valószín űnek tartjuk, hogy már az eredeti szövegezésben hibás megye-megjelölések lehettek. Oklevelünk a debreceni városi levéltár volt titkos levéltári részének a káptalani-konventi másolatokat: tartalmazó gyűjteményének egyik kötetében maradt ránk. Így lehetséges, hogy a másolásnál is eshetett hiba. Monostorpályi, Hosszúpályi, Macs, Pocsaj, Köteles és Bánk a középkorban valóban Bihar megyéhez tartoztak. Bizonyosra vehetjük, hogy az oklevélben, legalább is az általunk ismert másolatban, külön. írt Mike és Pércs összetartozik, így a szintén bihari Mikepércsről van szó. Meg kell jegyeznünk, hogy a XVII. század első éveiben, éppen a hajdúk letelepülése után, Vámospércset többször is Pércsnek említik, de Mikepércs viszont soha nem fordult elő pusztán Mike néven. Kétségtelen az is, hogy Etel, Csán, Szopor és Pér a XVI-XVII. század fordulóján Közép-Szolnok megyéhez tartozó falvak voltak. Szoboszló és Téglás olvasata egyértelmű és vitathatatlan. A XVI. században az országban már nem volt másik Szoboszló nevű falu. A feltehetően a XIV-XV. századi keletkezés ű és korán pusztásodott Szatmár megyei Téglás - Penészlek és Ömböly közelében keresend ő - nem jöhet számításba, mivel ez mindig Károlyi birtok volt. Így arra kell gondolnunk, hogy ez a két falu lett tévesen Szatmárban fekvőnek feltüntetve az oklevélben, a tényleges helyzetnek megfelel ő Szabolcs megye helyett, pedig mind Szoboszló, mind Téglás a szabolcsi vár megyéjének kialakulásától kezdve ide tartoztak. Szoboszló valamikor a XI. század derekától feltehetően a tatárjárásig a kolózsi vár alá volt rendelve, de azután az egész középkoron át Szabolcshoz tartozott. Téglásról egy évi oklevélb ő l tudjuk, hogy akkor vagy tévesen vagy csak átmenetileg Bihar megyéhez számították.' De nem ismerünk egyetlen olyan adatot sem, mely egyiket is Szatmár megyében fekvőnek mondaná. A névsorunkból még Fejértó és Szentdemeter azonosítása maradt hátra. Birtoklástörténeti okolt szólnak az ellen, hogy az egyikben a korabeli Szabolcs megyéhez tartozö Újfehér-- tót, a másikban pedig a szintén szabolcsi, de már a XV. század első éveiben pusztásodott Szentdemetert ismerjük fel. Újfehértó ugyanis a XIV. századtót Báthory=birtok, Szentdemeter határa pedig már Zsigmond korában régen a debrecenseké volt. Így Fejértó nem lehet más, mint a tizenötéves háború során sokat pusztult, de még 1604-ben néptartó bihari falu, mely Konyártól keletre keresend ő. Szentdemeter szintén bihari falu volt, Berettyóújfalutól nyugatra, Andaháza és Szentkozma környékén állhatott. Már a XV. században puszta 6 HBmL. IV. A. 1021/d. Kápt. 95/27. 7 Etel, Csán, Szopor és Pér falvakat Közép-Szolnok megyében lásd Luhinich Imre : Erdély területi változásai a török hódítás korában Budapest, old. és a 3. térképmellékletet. - A szatmármegyei Téglást lásd Makisai Ferenc : A középkori Szatmár megye. Budapest, old. - A szabolcsmegyei Téglást Bihar megyéhez is számították lásd Csánhi Dezső : Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában L Budapest, old. 1 9

4 volt. $ Ezek szerint a tiltakozásban szereplő helyek közül 1608-ban falu (possessio) volt : Monostorpályi, Hosszúpályi, Szoboszló, Etel, Mikepércs, Pocsaj, Csán, Téglás, Szopor, Köteles és Pér ; pusztabirtokok (praedium) voltak : Fejértő, Macs, Szentdemeter és Bánk. Ha elfogadjuk, hogy Szoboszló és Téglás tévesen Szaimár megyei falunak lett írva, akkor még valószínűbb, hogy a Lorántffy Mihályné nevében a tiltakozást megszerkeszt ő notórius előtt a Sárospataktól távoleső Közép-Szolnok megyei falvak pontos elhelyezkedése sem volt ismert. Így szövegébe egyaránt bevette a szomszédos Kraszna, sőt Küls ő- Szolnok megyét is. Az oklevélben szereplő helységnevek azonosítása után azt kell tisztáznunk, hogy Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála milyen birtokjogra alapozva tehetett ellentmondást Báthory Gábor adományozása ellen. Az oklevél bevezetésében foglalt származási rend igazít el ebben. Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála ( ) Zeleméri Kamarás Miklós és Henyei Margit leánya volt, de annak még nem akadtunk nyomára, hogy a szóban forgó falvakban a Zeleméri vagy a Henyei család valamikor is rész birtokos lett volna. Lorántffy Mihályné nagyapja viszont az a Zeleméri Kamarás János volt, aki felesége ruszkai Dobó Anna révén a Dobó-család különböz ő részbirtokainak leánynegyedként a használója lett. Anna apja : Dobó Domokos, illetve Anna testvérei : Ferenc, István a későbbi egri kapitány majd erdélyi vajda és II. Domokos valóban birtokosok voltak együttesen vagy külön-külön Mikepércsen, Kötelesen, Szoboszlón, Tégláson, Bánkon, Pocsajon, valamint Macson. Dobó Anna révén fia Zeleméri Kamarás Miklós részesedett a birtokokban, az ő öröksége pedig egyetlen leányára Lorántffyné Kamarás Borbálára szállt. Ő pedig 1602-ben még más ruszkai Dobó-javak birtokosa is lett. Nagybátyjának Dobó Istvánnak a fia : II. Ferenc barsmegyei főispán (?-1602) fiúörökös nélkül halt el. Ez a II. Ferenc az ősi upori és sárfűi, valamint az ben általa megvásárolt lednicei uradalmat is nagynénje Dobó Anna Zeleméri Kamarás Jánosné leszármazottainak adta. Így Lorántffyné Kamarás Borbála kétszeres jogon lett birtokos azokban a falvakban, melyek a XVII. század első éveiben a ruszkai Dobó családé voltak. A Közép-Szolnok megyei Etel, Csán, Szopor és Pér falvakban 1604-ben Eödönfi László volt a részbirtokos, akinek részei voltak Szoboszlón és Tégláson is. A ruszkai Dobó és a nagymihályi és vinnai Eödönfi családok viszont egyaránt ungmegyei származásúak és egymással közeli rokonságban állóak voltak. Lorántffyné Kamarás Borbála dédapja Dobó Domokos - aki felesége Czékei Zsófia révén lett Szoboszlón, Mikepércsen és Kötelesen részbirtokos - sógora volt Eödönfi László dédapjának Eödönfi Imrének, aki ugyanezekben a falvakban szintén felesége Czékei Krisztina után lett birtokos. A valamikori Czékei birtokokból még az Eödönfiekhez került jószágokhoz is leányági jusson igényt tartottak a Dobók, utoljára II. Ferenc, az ő hagyatékából pedig nagynénjének Dobó Annának az unokája, Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála. Báthory Gábor hajdúadományozásától illetve Lorántffyné ellentmondásától 8 A bihari Fejért őt és Szentdemetert lásd Jahó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, , 349. old. 10

5 függetlenül adatunk van arra, hogy 1609-ben viszont Etel, Csán és Szopor birtokokba a már említett Eödönfi László árvált iktatták be. 9 Hosszúpályiban és Monostorpályiban ugyancsak az Eödönfiek voltak részbirtokosok a XVII. században. A jelenleg általunk ismert család- és birtoklástörténeti adatokból viszont még nem sikerült annak nyomára bukkanni, hogy mi volt Lorántffyné Kamarás Borbála tiltakozásának birtokjogi alapja Fejértó valamint Szentdemeter pusztabirtokok esetében. Az bizonyos, hogy itt a XVI. század végén a Lorántffynk nem birtokoltak. - Foglalkoznunk kell azzal, hogy a Lorántffyné ellentmondásában sorolt birtokokra vonatkozóan ismerünk-e hajdú-kiváltságolási illetve adományozási oklevelet. A kutatás által feltárt és jelenleg közreadott hajdú-szabadságlevelek között 52 van olyan, melyet Báthory Gábor 1608 áprilisa és júniusa között adott ki.l Ezekben a fejedelem nagyrészt bihari falvakban adományozott rész- vagy egész birtokokat hajdú tiszteknek és katonáknak, de találkozunk szabolcsi, szatmári és közép-szolnoki településekkel is. Az ismert adománylevelek közül az első Fejértóra vonatkozik május 17-én kapta meg Báthory Gábortól a Bihar megyei Fejértó (Feyer Toó) fele részbirtokát Gyarmati István hajdúhadnagy. Az oklevél szerint a birtok mint mondják a Székely Jakabé volt" s magvaszakadtával szállott a fejedelemre. Ugyancsak a Székely Jakab-féle birtokokból adományozta május 20-án a kötelesi részbirtokot Kovács Mihály hadnagynak.ll Tudjuk, hogy a XVII. századi Köteles két részbirtokra oszlott. Az egyiket, miután a falu az 1660-as években végleg elnéptelenedett a szoboszlói hajdúk vették zálogba. A másik, kisebbik rész Szovát tartozékaként mint puszta élt még a XVIII. század végén is. Lipszhy évi térképén és a hozzátartozó névmutató kötetben ugyanis hét Köteles pusztát találunk. Az egyik a Hajdúkerülethez tartozó Köteles praedium", a másik Köteles vel Kötély praedium" Bihar vármegye területén, de a kettő között a térképlapon nincs határvonal feltüntetve. l' A Köteles-Kötély alakváltozás jó példája az elpusztult falu nevének a nép nyelvén történő módosulására. Hogy 1608-ban, amikor még Köteles élő falu volt, melyik részbirtokot kapta meg Gyarmati István, nem tudhatjuk. Csak gyanítani lehet, hogy azt, amelyiket később a szoboszlóiak vettek zálogba. Mihepércsen ugyancsak a Székely Jakabféle örökségből adott Báthory május 26-án hat elhagyott jobbágytelket Rósa Pál hajdú alkapitánynak és három társának. Mikepércset mint hajdúhelységet sorolja egy évi oklevél felzetén egy későbben összeállított lista. ~:z 9 Kállai Ubul : A ruszkai Dobó, ruszkai Bátor és Pálóczy családok nemzedékrendjéhez. Turul. XXI. évf old. - Némethy Lájos : Zeleméry László és Rajcsőnyi Adám sírkövei. Turul. XXVIII. évf old. - Keresztes Kálmán : A Rákóczyak. II. közt. Turul. XLII. évf old. - Iványi Béla : Középkori címereslevelek. Turul. XLVIII. évf old. - Luhin ch i. m old. - ruszkai Dobó Domokos apósa Czékeí János és felesége Upori Borbála révén lett birtokos Szoboszlón, Kötelesen és Mikepércsen. Az elsó itt megadományozott földesúr Upori Borbála apja László volt. Az Upori- Czékei örökségre lásd Módy i. m Szendrey i. m old. 7.1 Uo old. 12 Lipszhy Joannes : Repertorium locorum obiectorumque in XII tabulis mappae regnorum Hungariae... Budae, I old. 13 Szendrey i. m é s old. 21

6 A Hosszúpályi részbirtokába telepített hajdúk kiváltságlevelét nem ismer- ~ük, viszont említi a Hosszúpályiban lakó hajdúk kapitányát Báthory Gábornak a tépei hajdúk részére 1613 május végén vagy június első napjaiban kiadott szabadságlevele. l' Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála június 11-én kelt tiltakozólevele viszont hitelesíti, hogy hajdúk birtokot nyertek Hosszúpályiban ez előtt az időpont előtt. Pocsajról eddig úgy tudtuk, hogy oda és a szomszédos Csalánosra I. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsánna (Lorántffy Mihály és Zeleméri Kamarás Borbála leánya) telepített le 60 hajdúvitézt ottani jobbágyaik közé magánföldesúri hajdúként. l' Az általunk ismertetett oklevél szerint viszont már Báthory Gábortól adományt nyertek hajdúk Pocsajban. Téglásról csak annyit tudtunk, hogy oda Rákóczi György, akkor még Bethlen Gábor fejedelem felső-magyarországi hadainak főparancsnoka, telepített le augusztus 22-i oklevelével ottani részbirtokára 43 hajdút. l'' Az ismertetett ellentmondó oklevél alapján több mint feltételezhető, hogy Tégláson ténylegesen már Báthory Gábor adományából megülhettek hajdúk. Morostorpályi, Macs, Bánh, Szentdemeter és a négy Közép-Szolnolz megyei falu részbirtokának hajdúk részére történt adományozásáról az június 11-i oklevél az első fellelt adat. Külön kérdést vet fel Szoboszló szereplése a Lorántffyné tiltakozásában. Annak ellenére, hogy az oklevélben ugyanazt a Médy Istvánt említik, aki Bocskainak a lovashajílúkat Szoboszlóra telepítő szeptember 2-án kiadott oklevelében szerepel, a tiltakozás nem újólagosan Bocskai, vagy legalább is r_emcsak az ő adományozása ellen történhetett. Két eset állhat fenn : a lovash.ajdúk a fejedelem kiváltságolásával Szoboszlón a tokaji várhoz tartozó részbirtokot és azokat a birtokrészeket, amelyek - mint az adománylevél mondja ezen zavarcs időkben" Bocskai rendelkezése alá szálltak - nyerték el. A Dobó Ferenc, majd a Lorántffyné újólagos tiltakozását eszerint értelmezhetnénk ügyis, hogy ezek a jobbágytelkek lehettek a ruszkai Dobó családé. A második, sokkal valószín űbb eset az, hogy az 1607-től felt űnő Kisszoboszló kivételévcl újabb szoboszlói birtokrészeket valóban Báthory Gábor adományozott hajdútiszteknek, elsősorban 1Vlédy Istvánnak és ezek voltak 1602 előtt ruszkai Dohó II. Ferenc, között pedig Lorántffyné földesurasága alatt. Ezt a második elképzelésünket erősíti az, hogy az 1607 után továbbra is feudális függőségben maradt és körülig jobbágyfalu, Kisszoboszló birtokosai között sem a Dobó család leszármazottaival, sem Lorántffyné örököseivel nem `találkozunk. Így szinte bizonyosra vehetjük, hogy a XVI. század végi Szoboszlót és küls ő határát három lépésben szerezték meg a hajdúk : először Bocskai adományából megkapták a tokaji várhoz tartozó részbirtokot és még néhány jobbágytelket 1606 őszén. A falu kisebbik része ekkor a középkori birtokoscsalád.ok kezén maradt ; másodjára Báthory Gábor feltehetően 1608 májusában adományozott a már Szoboszlóra telepített hajdúk tisztjeinek, elsősorban a névszerint is idevonható Médy Istvánnak olyan jobbágytelkeket, melyek a ruszkai Dobó család szoboszlói részbirtokához tartoztak s Dobó II. Ferenc hactyatékából Lorántffyné Kamarás Borbála jussát képezték, végül 1667 körült ő l 14 Uo. : old. 15 Uo. : old. 1F Uo. : old. 22

7 az 1607-től önállósult, de 1660 után súlyos pusztulást szenvedett Kisszoboszló telkeit és küls ő határát szerezték meg a szoboszlóiak először zálogjogon, majd örökbirtokul. New Information about Gábor Báthory Gluing Grants to the Heyduehs by György Módy The author draws his conclusions from one of the charters found among the chaptercorvent collection in the Hajdú-Bihar County Archive. This charter of token was issued by the Lelesz convent on 11th June, saying that Mr. János Miskolczy notary of Sáros patak protested on behalf of his landlady, Mrs. Mihály Lórántffy née Borbála Kamarás, because Gábor Báthory, prince of Transylvania, bestowed parts of her domain in Monostorpályi, Hosszúpályi, Szoboszló, Etel, Mikepércs, Pocsaj, Csán, Téglás, Szopor, Köteles, Pér, Fejértó, Macs ; Szentdemeter, and Bánk on Mátyás Szénássy, István Médy and other officers cf the Heyducks. The places enlisted above were probably in the original charter located in wrong counties, so the author first of all gives an exact location, then oxplores the kind of rights Mrs. Lórántffy had to possess and complain with. The author makes it clear, that the majority of these villages belonged to the colsely related Dobó and Eödönfy families at the beginning of the 17th century. Mrs. Lórántffy inherited them from her grandmother Anna Dobó, and cousin Ferenc Dobó in The charter proves how often Gábor Báthory made donations in 1608 not only to Heyduck officers, formerly settled down by prince István Bocskai, but to their soldiers as well. This charter is the first available source on Heyduck donations in Macs, Bánk, Szent demeter of Bihar county and Csán, Etel, Szopor, Pér, of Middle-Szolnok county. In case of other colonies, where Heyduck were known of only later, according to our charter they settled down as early as the spring of At the same time in the case of Hajdúszoboszló ít became clear, that István Bocskai settled down the first cavalry Heyducks there in autumn This time they were granted only a part of the village, then in 1608 István Médy and other officers presumably settled in Szoboszló were given the rest by Gábor Báthory. Around 1667 these Heyducks laid their hands on the almost deserted, Turk destroyed village Kisszoboszló, which between remained still a serf colony. The surviving population of this village eventually moulded into the privileged Heyduck town, Szoboszló. Hoeste ceedeuuft o zaű dyxax, odapéuuvtx Tadopom b'amxopu,iaepdb Modu Asrop xpxóasnster csox sbtsorrt x orxomy uoxyn~exry coópaxxx coreptxaulero xaxxrynoxoxsexrxbte xonxx, xaxorstulxeca xa xpaxexxx B apxxse xomxrara Xaxgy-bxxap (s ósistxem J~e6- peüexcxom ropozlcxom apxxse). Csx,gere~crso fíamo ot~opmnexo 11-ro xtoxs 1608 rora xoxsex -rom cena JIenec. IIo sroasy cbxrerenbcrsy Slxoix Mxuixonr qx, xorapxh ropoua LIIaponutarax, or xtkexx csoeh rocxoxx (Mxxa~txs Jlopaxrepcpx, pesx~tbe xmst : bopóana KaMapaix), sagsxn nporecr, xoromy Kro xesauonro Ro saxsnexxx rtporecra, iafíop Tiarxopx, rpaxcxnbsaxcxxh xxass rtoaapxn Kacrs ~tepecnonocxbtx snarexxh Jiopaxrt~t~xxs (s Repesxax : MoxoturopnaKx, XoccyxaHx, Co6ocno, 3ren, Mxxexep~, IIoYaH, iiax, Ternaui, Conop, Kéreneni x IIep, a raxxce ~ehepro, Mau, CexrReMerep x Taxx - xa nycrrtxxbtx snaplexxstx) Marxacxy Cexaxitux, hlxirsaxy McRx, a eiué 6onbxte, xenoxntexosaxxr>tm Mxtuxonbux raxuyüxxnt sxra3ant. BbtuteyxoMSrxyrbie a~ecrxocrx 6bmx yxce s xepsoxa~tanbxom RoxyMexre co~erexri c xpe,gxonoxcxrenbxo xero~xbimx xassaxxamx xohtxraros. IIosroMy asrop cxa~ana.uaér ro~txbte Mecroxaxoxcgexxa Raxxbrx Mecrxocrex, a noro'vt pacemarpxsaer xpaso snauexxx, xa ocxose xoroporo Tlopaxrtítcpxxs xporecrosana. Asrop sbiacxxn, nro Bxepsbie roubi 17-ro sexa s fío~tuxxcrse srxx cen xmenx anarexxa cembx J~ofío x 3Rexcpx. Jlopaxrc~cpxxs xpxofipena srx snarexxa no xacnercrby OT csoeh óafíyxxcx, Axxbi J~ofío, a xorom or csoero Rsotopo,Axoró fípara, ~epexga J~o6o, s 1602 rouy. Idsnoxcexxag xoxxa RoxyMexra cnyxcxr.uoxasarem crsom roro, xax o6txxpxo Rapxn I'afiop barxopx secxoh 1608-ro rora, scé xosrte x xosbie snarexxs rahztyuxxm ocpxgepam, a raxxce xpoc- TbtM rahuyuxxm con,garam, s fionbutxxcrse xocenéxxbtm yxe xxasem himrbaxom boutcax. 3rar Roxyn~exr stsnaercx nepsbint xa#,gexxbtn~ JiaxxbtM o xarpaxcrexxx rahayxos snarexxamx s xontx- 23