A BELFÖLDI VÁNDORLÁS INTENZITÁSÁNAK ÉS TÉRBELI SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON KÖZÖTT* D A R ÓCZI ETA. B evezetés

Átírás

1 A BELFÖLDI VÁNDORLÁS INTENZITÁSÁNAK ÉS TÉRBELI SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON KÖZÖTT* D A R ÓCZI ETA B evezetés A vándorlások1 összetett m ódon tükrözik és befolyásolják az általános társadalmi-gazdasági fejlődést, annak térbeli szerkezetét, és kifejezésre juttatják az egyének (családok) törekvéseit. Az objektív feltételek és a szubjektív indítékok nehezen kibogozható kölcsönös összefüggései közül jelen tanulmány a területi gazdasági fejlődésnek a vándorlások intenzitására és irányára gyakorolt hatását vizsgálja. Vitathatatlan, hogy ezzel az egyoldalú megközelítéssel nem lehet e fontos gazdasági és dem ográfiai folyam atok kapcsolatairól teljes k é pet alkotni. A vándorlások ugyanis visszahatnak, és maguk is jelentősen formálhatják a gazdaság térbeli szerkezetét. Ez akkor érvényesül erőteljesen, ha bizonyos területi egységek között tartósan k i egyensúlyozatlan a vándorlás2. Nyilvánvaló, hogy például az aktív népesség és a munkaalkalmak közötti nagyobb területi összhang megteremtésében nemcsak a vidék iparosítása, hanem az onnan való elvándorlás is szerepet játszott. Hasonlóképpen, a mezőgazdasági jö vedelm ek nemcsak a mezőgazdasági termelés hatékonyságának n ö velése révén érhették el az ipari szintet, hanem mert lényegesen csökkent az agrárnépesség. Ennek a folyamatnak szintén részvevője volt a migráció. Ismeretes továbbá, hogy bár a gyors ütemű és tömeges Budapestre áramlás enyhítette az ottani munkaerőhiányt, ugyanakkor fokozta a lakásellátás területi feszültségeit. A helyzet társadalmilag kritikussá vált, és válaszképpen 1962-től hatósági eszközökkel korlátozzák a fővárosba költözést. A migráció külső fe l tételei tehát folyton változnak, és ezek alakításában, közvetve vagy közvetlenül, maga a vándorlás is részt vesz. Mindezek előrebocsátása a következő elemzés korlátaira kívánta felhívni a figyelm et, hangsúlyozva, hogy azok szem előtt tartásával * A ta n u lm á n y a T á rs a d a lo m tu d o m á n y i K u tatást és D o k u m e n tá ció t K o o rd in á ló E urópai K özpont (B écsi K özpont) A városnövekedés költségei c. nem zetközi összehasonlító kutatásának V árosren d szerek m u n kacsop ortja keretében készült.

2 38 D A R Ó C Z IE T A az eredmények m egfelelően értelmezhetők, és rem élhetőleg használhatók a területi kutatással és tervezéssel foglalkozók valamint a demográfusok munkájában. A hazai vándorlások időbeli változásának és területi jellem zőinek vizsgálata a következő alapfeltevésekből kiindulva történik: a területi különbségek mibenléte és a vándorlási okok szerkezete egymással összefügg, és jellem ző a társadalmi-gazdasági fejlődés adott szakaszára; az iparosítás kezdeti, eredeti felhalm ozó szakaszát k övetően a területi különbségek a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan csökkennek3, legalábbis az életkörülményeket k özv etlenül befolyásoló tényezők (jövedelem, lakás, szolgáltatások) szempontjából; minél nagyobbak egy adott időszakban meghatározó vándorlási ok tekintetében a területi különbségek, annál nagyobb mértékű, annál kiegyensúlyozatlanabb és annál hosszabb távú a vándorlás és fordítva4; a kisebb és nagyobb területi egységek szintjén tapasztalt k ü lönbségek ugyanazon periódusban egymással ellentétesen is alakulhatnak (például a települések között növekedhetnek míg a régiók között csökkennek), ami kihat a vándorlási távolságokra ; nemcsak a gazdasági fejlettség, hanem a fejlődés üteme is összefüggésbe hozható a vándorlások gyakoriságával: g yorsabb gazdasági növekedéssel hamarabb átalakítható a k o rábbi térszerkezet, de ez a fejlődés jellegétől függően eredményezheti a területi különbségek csökkenését (ami m érsékli a vándorlásokat) vagy növekedését (ami a migráció fok o zódásával jár); az, hogy a gazdasági növekedés a területi különbségeket csökkenti vagy növeli, történelmi távlatokban a társadalmi berendezkedéstől, azon belül pedig az adott társadalmi rendszer termelőerői fejlettségi és fejlődési jellemzőitől és a fejlesztési politika célkitűzéseitől függ. A fejlődés időbeni és térbeni egyenlőtlenségéből következik szakaszossága. Egy felhalm o zó, megalapozó szakaszban (például a szocializmus anyagi bázisának kiépítése idején) vagy a termelőerők alapvető átalakulásakor (például automatizálás) a dinamizmust képviselő tényezők egy ideig térben erősen koncentráltan fordulnak elő. Egy következő periódusban a dinamikát éppen az újdonságok elterjesztése szolgálja, miáltal a kezdeti területi egyenlőtlenség csökken.5 Az egészséges kibontakozást természetesen az időközben fellépő gazdasági nehézségek (például egy energiaválság) megakaszthatják, sőt várható, hogy egy gazdasági visszaesést a területi különbségek növekedése kísérjen, mivel az erőforrások beszűkülését koncentráltabb fe l használással igyekeznek ellensúlyozni6; a területi különbségek kialakulása, enyhülése, újrakeletkezése a fejlődés velejárója, vagyis se nem jó, se nem rossz.

3 A BELFÖLDI V Á N D O R L Á S S ZE RK EZETE 39 Ugyanez vonatkozik a migrációra. Mértékük, irányuk csak a társadalmi haladás és a személyiségfejlődés követelményei szempontjából ítélhetők meg, figyelem be véve a pozitív és a negatív hatásokat. Az összefüggések bonyolultsága miatt nem valószínű, hogy akár egyetlen fejlődési szakaszra vonatkozóan is meg lehetne állapítani a területi különbségek vagy a m igráció minden igényt kielégítő optimális mértékét7. Kritikussá váló társadalmi feszültségek azonban, például az elnéptelenedés vagy a krónikus lakáshiány, amelyeket többek között az alapvető infrastrukturális hálózat térbeli egyenetlensége idéz elő, rámutatnak a migráció és a területi szerkezet változtatást igénylő jellemzőire. Általában elmondható, hogy a statikus területi struktúra, amelyben az azonos jellegű különbségek folyamatosan újratermelődnek, a területek közötti áramlások tartósan egyirányúak, majd végső esetben megfordíthatatlanná válnak, korlátozza a gazdaság és a társadalom m ozgékonyságát, fejlődőképességét. A vándorlások időbeni alakulása A vándorlások gyakorisága hazánkban az elmúlt húsz év alatt jelentősen csökkent (I. ábra)8. A hatvanas évek elején az állandó és az ideiglenes3 vándorlások együttesen átlagosan évente 929 ezer személyt, a lakosság 9,2 százalékát érintették, m íg 1975 és 1978 k ö zött 577 ezer főt, a népesség 5,4 százalékát. Az állandó és az ideiglenes vándorlások visszaesésének üteme hasonló volt, így százalékos megoszlásuk lényegében változatlan maradt, az ideiglenes vándorlások teszik ki a kettő összegének csaknem kétharmadát. A munkával kapcsolatos településközi vándorlások csökkentek a legnagyobb mértékben, az 1960-as 305,6 ezer főről 1978-ban 186,0 ezer főreb. Az utóbbi évek e tendencia változását mutatják, legalábbis az állandó vándorlások tekintetében és 1978 között a munkavállalás miatti állandó vándorlások száma és aránya is növekedett, az évek évi átlagos 69 ezer főjéről 72 ezer főre, illetve 42.0 százalékról 45,7 százalékra (a családtagok nélkül számolva). A változás egyik oka abban lehet, hogy ugyanezen idő alatt a korábbinál gyorsabban csökkent a munkavégzés miatti ideiglenes migráció, vagyis aki munkavállalás miatt vándorol, egyre inkább olyan helyre költözik, ahol állandó lakást is talál. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy hosszabb időszakot tekintve a statisztikában megkülönböztetett valamennyi vándorlási célcsoport tekintetében csökkent a migráció. Ez arra enged következtetni, hogy a vándorlás igen érzékenyen és kom plex módon reagál a területi különbségek változásaira. Az egyének (családok) vándorlási döntéseit általában több ok és cél m otiválja. A célok és az okok összefüggnek egymással, és esetenként a közvetett ok fontosabb lehet, mint a közvetlen. Valószínű például, a A z id eig len es v is sza v á n d o rlá s o k k a l egy ü tt. b A z ideiglenes visszavándorlások nélkül.

4 40 D A R ó C Z I ETA hogy sok, munkahelyváltoztatást célként m egjelölő család azért is vándorol, mert az új munkaadó segítségével könnyebben jut majd lakáshoz, vagy mert az új helyen jobbak a gyermekek taníttatásának lehetőségei9. Azt is figyelem be kell venni, hogy a vándorlások gyakorisága az életkörülmények területi eltérésein kívül más jellem zőkkel is összefüggést mutat. A gazdasági fejlődés munkahelyet bővítő vagy munkaerőt megtakarító jellege nálunk az iparfejlődés extenzív szakaszának lezárulása hatással van a migráció intenzitására. Nyilvánvaló továbbá, hogy a zsugorodó családlétszám bizonyos mértékben felelős a családtagok vándorlók közötti arányának erőteljes visszaeséséért. Hasznos ezért az aktív (a családfő elhatározásából eredő) vándorlásokat elkülönítetten is vizsgálni, amiből egyértelműen kitűnik a gazdasági m otívum ok változatlan elsőbbsége. Ilyen alapon számolva az állandó vándorlásoknak csaknem a felét, az ideiglenes vándorlásoknak nem egészen a kétharmadát a munkavállalás miatti migráció teszi ki. Ezt alátámasztja a vándorlások irányának alakulása, amely világosan megfelel az érintett területek között fennálló gazdasági különbségeknek, valamint a vándorlók korstruktúrája. A hetvenes évek második felében a gazdasági növekedés üteme lelassult, és ez megtorpanást eredményezett a területi különbségek mérséklődésének és ezzel kapcsolatban a vándorlások csökkenésének folyamatában. E megállapítás kifejtését és statisztikai alátámasztását szolgálja a következő elemzés, am ely csak az állandó vándorlásokra vonatkozik10. A közigazgatási településcsoportok állandó vándorlási jellem zőinek időbeni alakulása A z állandó vándorlások gyakorisága I960 és 1967 között m érsékelten, 1967 és 1975 között erőteljesebben csökkent, míg 1975 és 1978 között ezrelékes szinten maradt (I. ábra). Más kelet-európai szocialista országban is tapasztalható, hogy az állandó vándorlások rátája az elmúlt 30 év alatt lényegesen csökkent, éves szinten a népesség ezrelékét kitevő érték felé konvergál, és valószínűleg megállapodik ezen a szinten. Természetesen jelentős különbségek vannak e folyamat jellemzőit illetően az egyes országok között, de m indegyiküknél szoros összefüggés tapasztalható a területi m obilitás mérséklődése és a népesség társadalmi-gazdasági átrétegződése között (Compton, P. A. 1976). A közigazgatási településcsoportok11 vándorlási jellem zőinek időbeni változása Magyarországon jól tükrözi társadalmi-gazdasági helyzetünk és fejlődésünk bizonyos sajátos vonásait. A területi mobilitás viszonylag magas szintje 1960 és 1965 k ö zött alapvetően annak tudható be, hogy ezen időszak alatt a m ezőgazdaságban foglalkoztatottak száma körülbelül félm illióval csökkent, az ipari foglalkoztatottak száma pedig körülbelül negyedm illióval nőtt (IV. ábra). A vándorlások irányában a leglényegesebb vál

5 A BELFÖ LDI V Á N D O R L Á S S ZE RK EZETE 41 tozást a Budapestre költözések számának és gyakoriságának rohamos csökkenése jelentette, ami egyenes következménye volt az ben bevezetett hatósági korlátozásoknak. A többi irányban a vándorlások gyakorisága nem, vagy alig csökkent (Il/b ábra). A főváros (állandó) vándorlási nyeresége a felére esett vissza: 1960-ban 25,7 ezer főt, 1964-ben 12,9 ezer főt tett ki. A többi város vándorlási többlete csak kismértékben növekedett, következésképpen ugyanezen időszak alatt a községek állandó vándorlási vesztesége évi 52,3 ezer főről 40,8 ezer főre mérséklődött. A И/a ábra szemléletesen érzékelteti, hogy a hatvanas évek elején a községek elvándorlási görbéje a főváros bevándorlási görbéjéval halad csaknem párhuzamosan. Ebben az időszakban azok, akik Budapesten szándékoztak, de ott nem tudtak letelepedni, inkább a környező településekbe, mintsem más városokba költöztek, hiszen az utóbbiak messze nem tudtak a fővárosban kínáltakhoz hasonló munkalehetőségeket nyújtani. A hatvanas évek második felében a Budapestre vándorlás csökkenő tendenciája kisebb ütemben folytatódott, de ugyanakkor jelen tősen visszaesett az állandó el- és bevándorlások rátája mind a többi város, mind a községek esetében. A hatvanas évek végét tehát a vándorlások minden irányú lényeges csökkenése jellemezte. Budapest és a többi város migrációs nyeresége tovább kisebbedett, m iáltal a községek vesztesége csökkent, 1969-ben érte el minimumát (III. ábra). Ennek alapvető oka abban kereshető, hogy 1966 és 1969 k ö zött a mezőgazdasági aktív keresők száma alig csökkent, továbbá ezeket az éveket viszonylag magas gazdasági növekedési ütem valamint a gazdaságirányítás és fejlesztés decentralizálására irányuló törekvések fémjelezték. Fontos változásokat hozott az 1969-et követő néhány év, amikoris az ipari foglalkoztatottak számának gyors emelkedése m egállt. A mezőgazdasági népesség csökkenése azonban meggyorsult, és így 1969 és 1974 között a községek elvándorlási rátája változatlan szinten maradt (Il/b ábra). Az állandó vándorlásból eredő veszteségük lényegesen megnőtt, emiatt 1970-ben 34,2 ezer fővel, 1975-ben pedig már 45,8 ezer fővel csökkent a népességük. Ebben az időben viszont e veszteség körülbelül négyötöde a Budapesten kívüli városok lakóinak számát gyarapította fordulópontnak tekinthető, részben azért, mert a főváros vándorlási nyeresége ekkor volt a legkisebb, de főleg azért, mert ettől az évtől kezdve egészen 1975-ig a községek az állandó vándorlás révén gyorsuló ütemben vesztették, míg a vidéki városok egyre gyorsabban növelték népességüket (III. ábra). Az ben hozott gazdaságpolitikai döntések fontos szerepet játszottak a folyam at elindításában. Ennek keretén belül került elfogadásra az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció, am ely a városok fejlesztésére koncentrál, továbbá megemelték a k i emelt népgazdasági (főleg ipari) beruházásoknak nyújtott állami támogatást, ugyanakkor viszonylag kevesebb központi forrás jutott mezőgazdasági célokra, ami érzékenyen érintette a háztáji gazdaságokat is.

6 42 D A R Ö C Z I E T A 1975-ben ismét változott a helyzet. Az iparban foglalkoztatottak száma elérte maximumát, és azóta egyenletesen csökken, míg a m e zőgazdasági keresők számának csökkenő tendenciája gyakorlatilag megállt. Az állandó vándorlások együttes gyakorisága tulajdonképpen elérte a más kelet-európai szocialista országokban tapasztalt m i nimális értéket. Itt sem hagyható figyelm en kívül, hogy a hetvenes évek közepén is fontos gazdaságpolitikai döntések születtek. A z iparfejlesztési politikában nagyobb hangsúlyt kapott a termelés hatékonysága és a termékek nemzetközi versenyképessége, mint az üzemek mérete. Am i pedig a mezőgazdaságot illeti, magasabb felvásárlási árak, hitelek stb. szolgálták a termelők érdekeltségének fokozását, és egyértelm űvé vált a háztáji gazdaságok támogatásának szükségessége. A mezőgazdasági nagyüzemek jelentősen megnövekedett nem mezőgazdasági tevékenysége ugyanakkor bővítette a vidéken élők munka- és jövedelemszerzési lehetőségeit. A községek el- és bevándorlási rátái határozottan csökkentek, s bár veszteségeik fok ozódtak, ennek mértéke sokkal kisebb volt, mint a megelőző években. A vidéki városok tovább növelték a fővárossal szembeni előnyüket az állandó vándorlási többlet tekintetében. Ezek az egyidejű tendenciák azt mutatják, hogy a decentralizáció folyamata folytatódik a városhálózaton belül, de a városok és községek viszonyában nincs jelen. A községek életképességének megtartása érdekében lényeges javulásra van szükség az infrastrukturális ellátásuk területén valamint a városokkal való közlekedési és hírközlési kapcsolataikban. A vándor mozg alom és a területi gazdasági fejlődés összefüggései A gazdaság fejlődési üteme és a vándorlások gyakoriságának változása közötti összefüggés hazánkban a vizsgált időszakban úgy alakult, hogy lassabb nemzeti jövedelemnövekedés idején a migráció alig, gyorsabb növekedési periódusban viszont ugrásszerűen csökkent (2. tábla). A nemzeti jövedelem tudniillik mindvégig nőtt, a vándorlások pedig csaknem minden évben csökkentek. A kettő k ö zötti kapcsolatot, az előzetes feltételezés szerint a területi különbségek közvetítik. Meg kell vizsgálni tehát, hogy gazdasági fejlettségünk időről időre emelkedő szintje eredm ényezte-e a területi különbségek tényleges csökkenését, továbbá, a lassabb vagy a gyorsabb növekedési ütem szolgálta-e jobban a területrészek egymáshoz való közeledését. Nyilvánvaló, hogy az első kérdésre pozitív választ re mélünk, a másodikra pedig a vándorlási adatok alapján az a válasz valószínű, hogy az erősebb tempó a térbeli kiegyenlítődést inkább segítette, mint a gyengébb. M ivel a gazdasági indíttatású vándorlások domináltak az időszak egésze folyamán, legfontosabbnak annak vizsgálata tekinthető, hogyan változtak a munkalehetőségek és a jövedelm ek területi különbségei. Három mutató elemzésére került sor. A célnak leginkább a szocialista iparban foglalkoztatottak lakosra jutó száma és az egy főre jutó személyes rendelkezésű jövedelem adatai feleltek meg. Annak érdekében azonban, hogy az ellátás is kifejezésre jus-

7 A BELFÖ LDI V Á N D O R L Á S SZE R K E ZE TE 43 son valamilyen módon, kiegészítésül megfigyeltem az egy főre jutó összes kiskereskedelmi eladási forgalom értékeit. A területi eltérések mérésére a szóródás mutatószámait használtam, az időbeni és a különféle mértékegységek közötti összehasonlíthatóságot a relatív szórás mutatója biztosítja. A szóródás terjedelme természetesen nagy mértékben függ a területi bontás jellegétől és részletességétől. Első lépésben a leggyakoribb, a leghagyományosabb tagolást alkalmaztam, amely szerint az ország húsz területi egységre (19 megye és a főváros) oszlik (3. tábla). Ebben a mélységben, mindhárom vizsgált mutató szerint, az elmúlt 13, 15 illetve 18 év alatt nagyjából a felére csökkentek a területi különbségek. A hatvanas és a hetvenes évek tehát egyértelműen olyan fejlődési periódust jelentettek hazánkban, amikor is a felszabadulást követő évek alapvető, bizonyos térbeli aránytalanságokat megtartó, esetenként növelő jellegével ellentétben12 a gazdasági növekedés a regionális kiegyenlítődés irányában hatott, és ez kétséget kizáróan ösztönözte a hosszabb távú (megyék közötti) m igráció lanyhulását. A leggyorsabb közeledés az ipari munkahelyekkel való ellátottság területén történt, a vidéki iparosítási program jogos büszkeségére. M indemellett még 1978-ban is itt voltak a legerősebbek a m e gyék közötti differenciák. Az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom eltérései kisebbek, viszont 18 év alatt sem csökkentek olyan m értékben, mint az iparosodottságéi 13 év alatt. A személyes jövedelmi mutatók szórása már 1962-ben is viszonylag alacsony volt, és 1977-re tovább, több mint a felére, pontosabban 45,3 százalékra csökkent. (Ebben szerepet játszott az ipari és a mezőgazdasági jövedelmek közötti kiegyenlítődés is.13) Ez a tény indokolja legközvetlenebbül a gazdasági célú vándorlások erőteljes visszaesését. A bevezetőben szó volt arról, hogy a kisebb és a nagyobb területi egységek szintjén mért differenciák különbözőképpen alakulhatnak. A rövidebb távú településközi migráció változását nem annyira a megyei, hanem inkább a város és a falu közötti eltérések m o tiválják. A regionális különbségek eredményes lefaragása következtében hangsúlyosabban mutatkoznak meg, és nagyobb figyelm et k í vánnak a településcsoportok közötti eltérések.14 Ennek illusztrálására az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepciónak m egfelelő hierarchikus csoportok közötti szórások időbeni alakulását vizsgáltam az iparosodottság és a kiskereskedelmi forgalom fentiekben bevezetett mutatói alapján (4. tábla). Jövedelm i adatok ebben a részletezésben sajnos nem állnak rendelkezésre. A településcsoportos felosztással nem összefüggő területek k ö zött, hanem a földrajzi elhelyezkedéstől elvonatkoztatva, funkcionálisan tagolt (absztrakt) térben vizsgáljuk a különbségek változását. A relatív szórások nagysága számszerűen mutatja azt a nyilvávalóan szükségszerű helyzetet, hogy itt az eltérések nagyobbak, bár a k o rábbi 20 helyett 11 csoport alkotja a megfigyelési egységek számát. Az időbeni változást tekintve nincs a m egyeivel ellentétes folyam atról szó, de lényeges eltérésről igen ről 1978-ra a szocialista

8 44 D A R ÓC Z I ETA iparban foglalkoztatottak népességhez viszonyított értékei között csak 31,2 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom mutatói között pedig mindössze 22,0 százalékkal csökkent a relatív szórás. Ez jól érzékelteti, hogy a megyei különbségek mindenekelőtt az elmaradottabbakban végrehajtott városfejlesztések eredm ényeképpen mérséklődhettek. A területi közeledés ütemének alakulása (amit a 3. és 4. táblában a relatív szórás évi átlagos százalékos változása mutat) igazol néhány további előzetes feltevést. (Sajnos, egy kivételtől eltekintve, mindössze három intervallumra lehetett ilyen ütemeket számítani, ami gyengíti a bizonyítás erejét.) A legszembetűnőbb, hogy bárm e lyik adatot vizsgálva, akár megyei, akár településcsoportos bontásban, a legerőteljesebb területi nivellálódás 1965 és 1970 között zajlott le, abban az időszakban, amikor egy határozottan kevésbé k on centrált fejlesztési politika a vizsgált időszak legmagasabb évi átlagos nemzeti jövedelem növekedésével párosult. Következésképpen az állandó vándorlások csökkenésének üteme a korábbihoz képest ugrásszerűen fokozódott, bár legmagasabb mértékét a következő, az 1971 és 1975 közötti években érte el. (Ekkor a területek közötti közeledés már valamivel kisebb volt.) Ez arra enged következtetni, hogy a térbeli nivellálódás folyamata az általános gazdasági fejlődéssel időben jobban szinkronban van, m íg a vándorlások a területi változásokra némi késéssel reagálnak. Ez érthető, hiszen a változások eredményének felméréséhez, az objektív helyzetnek szubjektív e l határozásokká érlelődéséhez idő kell és 1975 között a területi kiegyenlítődés folyamatának lelassulása nem magyarázható a nemzeti jövedelem alig kisebb növekedési ütemével, hanem inkább a fejlesztési politika már említett hangsúlyváltozásával. Ennek érdekes módon ellentmond a személyes jövedelm ek 1972 és 1977 közötti16, a korábbi öt évnél jóval gyorsabb közeledése. (A leggyorsabb ütemben 1962 és 1967 között nivellálodtak a jövedelmek.) Ez a látszólag furcsa helyzet valószínűleg azzal magyarázható, hogy a hetvenes években fontos szociálpolitikai intézkedéseket hoztak, többek között fokozott anyagi támogatásban részesültek a sokgyermekes családok, felem elték az alacsony nyugdíjakat, hiszen a nagycsaládosok és az idősek aránya a fejletlenebb területeken magasabb. (A személyes jövedelm ek összetevőinek részletes időbeni és területi vizsgálatára adatok hiányában sajnos nincs mód.) Bár a gazdasági és a társadalmi területi különbségek alapjában véve elválaszthatatlanul összefüggnek, teljes m egfelelésről nem le het szó, ha a termelőerők fejlesztésének korszerű követelményeit és a szociális szempontokat egyaránt érvényesíteni kívánjuk. Tulajdonképpen nemcsak a jövedelem, hanem az életkörülményeket meghatározó minden egyéb (főleg infrastrukturális) tényező esetében szükség lenne a hátrányosabb helyzetű csoportok fokozott támogatására. A jövedelmeknek a migrációban játszott igen fontos és közvetlen szerepét viszont igazolni látszik az a tény, hogy a vándorlások 1971 és 1975 között csökkentek a legrohamosabban. Végül, az 1975 utáni években, érdekes eltérés figyelhető meg a

9 A B ELFÖ LDI V Á N D O R L Á S S ZE RK EZETE 45 megyei és a településcsoportos adatok szórásainak változási ütemét és főleg ütemváltását illetően. A m egyék közötti kiegyenlítődés m értéke tovább kisebbedett, ami az iparosodottság terén jelentéktelen, míg a kiskereskedelmi mutatókban jelentős megtorpanásban nyilvánult meg. A településcsoportok közötti közeledés egyre lassuló tendenciája viszont megállt, sőt némi gyorsulás tapasztalható. Az Országos Településhálózatfejlesztési K oncepció célkitűzéseinek m egfelelően ez elsősorban az egyes kiemelt településcsoportokon belüli, v a lamint Budapest, a megyei városok és a többi városok közötti közeledésnek, nem pedig a város és falu közötti különbségek m érséklődésének tulajdonítható. A település szintű túlzott koncentráció m egszüntetésének folyamata tehát korlátozottan van ielen. A z állandó vándorlások területi szerkezetén ek változása Ez a fejezet a területek közötti vándorforgalommal nemcsak a be- és az elvándorlások intenzitását valamint a vándorlási egyenleg nagyságát és ezek változását illetően kíván foglalkozni, hanem érinti a vándorlásoknak a vizsgált területek közötti áramlását és ennek változását is. Az ismert okok miatt az elemzést célszerű több különféle területi bontásban elvégezni. Ennek megfelelően a vándorlások területi szerkezete három féle metszetben fog m egjelenni: 1. Regionális struktúra, amelyben az ország területe hat tervezési-gazdasági körzetre tagolódik. A másik lehetőség, a megyei tagolás helyett elsősorban a jobb áttekinthetőség érdekében szerepel a körzetek szerinti bontás, továbbá, mert a legnagyobb valószínűséggel a régiók közötti áramlásokról feltételezhető, hogy hosszú távúak. 2. Településstruktúra, am ely jobb híján - a mindenkori k özigazgatási állapot és határok szerinti négy kategóriának (Budapest; megyei illetve m egyei jogú városok; városok és községek) m egfelelően tagolja az ország területét és népességét, tehát nem a term é szeti-fizikai, hanem a hierarchikusan tagolt társadalmi-gazdasági térszerkezetet tükrözi. 3. A nagyvárosok és m egyéjük közötti kapcsolatok vizsgálatát az urbanizáció helyi szinten érvényesülő folyamatának behatóbb m egismerése iránti igény teszi időszerűvé és érdekessé.17 Ebben az esetben kifejezetten rövid távú migrációról van szó, amikor is Budapest és a m egyei (illetve m egyei jogú) városok és környékük közötti vándorforgalom a vizsgálat tárgya. Ez a vizsgálat akkor lenne igazán újszerű, ha nem közigazgatási, hanem funkcionálisan összetartozó területi egységekre lehetett volna elvégezni, vagyis a városok és ingázási övezetük vándorforgalmát lenne lehetőség bemutatni. Mivel sem településenként sem járásonként nem állnak rendelkezésre vándorlási adatok, erről le kellett mondani. (Ez többek között azért is fájdalmas veszteség, mert a hatvanas évek elején még közölt a K özponti Statisztikai Hivatal vándorlási irányokat járásonként.) Budapest és Pest megye között a vándorlásokat külön, a többi nagyváros és m egyéjük esetében összevontan elemzem.

10 46 D A R О C Z I ETA Időbeni összehasonlításra két időszak, és évi átlagos vándorforgalma alapján kerül sor (mindhárom fent említett területi bontásban). Tulajdonképpen tehát az eddig tárgyalt periódus elejét és végét állítom párhuzamba, mintegy összemérve az általában konjunkturálisnak mondható közbenső években alkalmazott területfejlesztési politikát megelőző időszakot annak eredményeivel, legalábbis ami a vándorforgalom legutóbbi években tapasztalható intenzitását és irányait illeti. Indokolható a választás azzal is, hogy a két időszak bizonyos hasonlóságokat mutat a nemzeti jövedelem viszonylag lassú növekedése és az állandó vándorlások mérsékelt csökkenése vonatkozásában. Végül, de nem utolsósorban, meg kell említeni azt a nem elhanyagolható gyakorlati szempontot, hogy így alkalmam volt felhasználni P. A. Compton évekre v égzett elemzésének eredm ényeit.18 A körzetek közötti vándorforgalom A régiók közötti állandó vándorlások évi átlagos száma az időszak eleji 119,2 ezer főről ra 63,7 ezer főre, vagyis csaknem a felére (53,5 százalékra) csökkent. E csökkenés jóval nagyobb mértékű volt, mint az összes településközi állandó vándorlásoké, ami azt eredményezte, hogy a hosszútávú (régióközi) vándorlások részesedése az összes településközi forgalom ból az időszak végén már csak 28,2 százalék volt az es évek 36,0 százalékával szem ben. Ez teljes mértékben összhangban van a nagyobb és a kisebb területi egységek közötti különbségek időbeni alakulásának korábban elemzett gyorsabb illetve lassabb ütemével, és a vándorlási távolságok jelentős csökkenésére utal. Ami a vándorlások irányát illeti, alapvető változás nem történt, továbbra is a délről északra, illetve a keletről nyugatra irány dom i nál. Folytatódik a népesség koncentrálódása a Központi Körzetben, bár sokkal kisebb mértékben, mint a hatvanas évek elején (5. tábla). Ez egyrészt a vándorlások gyakorisága általános csökkenésének, m ásrészt a szomszédos körzetek közötti kapcsolatok megerősödésének velejárója. Bár továbbra is a Központi Körzet rendelkezik a legm a gasabb be- és az Észak-Alföld a legmagasabb elvándorlási gyakorisági mutatóval, a vándorlási egyenlegek tartománya a 15 évvel k o rábbi tartománynak kevesebb mint a felére zsugorodott, annak k ö szönhetően, hogy a legerőteljesebb változások éppen a szélsőséges be- illetve elvándorlási rátákkal rendelkező körzetekben történtek. (Mivel a Központi Körzetbe éppen az Észak-Alföldről vándorolnak a legnagyobb mértékben, az összefüggés teljesen nyilvánvaló.) Érezhető a változás az északi és a két déli régió helyzetében. Észak-Magyarország az egyetlen körzet, amely az utóbbi években nagyobb vándorlási veszteséget szenvedett, mint a hatvanas évek elején. Relatív helyzete mind az el- mind a bevándorlások terén rosszabbadott. Ezzel szemben a D él-a lföld és a Dél-Dunántúl valamelyest csökkenteni tudta vándorlási veszteségét azáltal, hogy az

11 A B ELFÖ LDI V Á N D O R L Á S SZE RK EZETE 47 onnan való elvándorlás igen jelentősen csökkent, míg a bevándorlások mértéke csak minimálisan esett vissza. Az egy főre jutó személyes rendelkezésű jövedelem 1962-es illetve 1977-es adatai igen jól rávilágítanak az indítékokra. A mutató alapján Budapestet és a m e gyéket sorba rendezve megállapítható, hogy Észak-Magyarország mindhárom m egyéjének romlott a relatív helyzete: Borsod-Abaúj- Zemplén rangsorszáma 15-ről 20-ra (!), Hevesé 10-ről 17-re, Nógrádé 8-ról 12-re esett vissza. D él-a lföld helyzete viszont bámulatosan javult, megyéi elég rosszakról igen előkelő helyekre tornászták fel magukat: Bács-Kiskun 13-ról 2-re (!), Békés 14-ről 6-ra, Csongrád 11-ről 4-re. Dél-Dunántúl megyéi közül kettőnek javult, kettőnek romlott a helyzete: Baranyáé 4-ről 3-ra, Somogyé 9-ről 11-re, Tolnáé 6-ról 9-re, Zaláé 18-ról 14-re módosult. Észak-Dunántúl szintén hozzájárult a népesség regionális koncentrációja ütem ének csökkenéséhez. Az állandó bevándorlások gyakorisága ugyanis jobban csökkent, mint az állandó elvándorlásoké, így kis pozitív egyenlege még kisebb lett, bár a Központi Körzeten kívül továbbra is az egyetlen olyan régió, amelynek állandó vándorlási pozitívuma van. Vonzerejének csökkenése ismét magyarázható az egy főre jutó személyes jövedelm ek viszonylag lassabb emelkedésével. A megyék relatív helyzete általában rom lott: 15 év eltelte után Fejér az 5. helyett a 7., Győr a 3. helyett a 8., Komárom a 2. helyett az 5., Vas a 17. helyett a 16. (az egyetlen javulás), Veszprém a 7. helyett a 13. helyet foglalta el a rangsorban. Ezzel az Észak-Dunántúl 1962-es átlagosnál kedvezőbb helyzete megszűnt, 1977-ben a jö vedelmek itt lényegében megfeleltek az országos egy főre jutó havi 2333 forintos átlagnak. [Megjegyzendő, hogy az egy főre jutó jö v e delmek megyék közötti szóródása nem nagy. Tíz forint vagy annál is kevesebb döntötte el 1977-ben nyolc helyezés sorsát. Nagyobb különbség csak az 1. és 2. helyezett (187 Ft) és a 19. és 20. helyezett (75 Ft) között volt.] A körzetek közötti kapcsolatok irányának és erősségének változásai jól nyomon követhetők a 6. tábla segítségével. (Az es és az as adatok összevetésekor figyelembe kell venni, hogy a régióközi állandó vándorlások éves gyakorisága országos átlagban 12 ezrelékről 6 ezrelékre esett vissza.) A legszembetűnőbb változás az, hogy a Központi Körzet kapcsolatai gyengültek a többi régióval. Az ide áramló vándorlások nemcsak abszolút értékben csökkentek erőteljesen (V. ábra), hanem részesedésüket tekintve is. Ez minden egyes régióval való kapcsolatban igaz, Észak-Magyarország kivételével. Az elvándorlás folyamata a Központi Körzetből azonban nem indult meg. A hetvenes évek második felében az ilyen irányú vándorlások valójában egy százalékkal kevesebbel részesedtek az összes áramlásokból, irányukat tekintve pedig jobban a Dunántúlra összpontosultak, mint a hatvanas évek elején. Ez rávilágít a területi folyamatok jellegére: a fejletlenebb területek taszító hatása csökkent, de a Központi Körzet vonzereje megmaradt. A legtöbb körzetet több mint kétszer olyan erős kötelékek fűzik a Központihoz, mint bármelyik másikhoz. Egy átütő kivétel van: Dél-Dunántúlról már viszonylag gyakrabban költöznek

12 48 D A R Ó C Z I ETA az emberek Észak-Dunántúlra, mint a Központi Körzetbe. Még mindig az Észak-Alföld kapcsolatai a legerősebbek a Központival, bár itt történt a legnagyobb lazulás is. A Központi Körzettel való szoros, de gyengülő kapcsolatokkal szemben a szomszédos régiók kapcsolatai mérsékeltek, de erősődőek. A dél észak irányú mozgások gyakoribbak mint a kelet nyugat irányúak. Ezt részben magyarázzák a köztük levő szorosabb hagyománybeli, szokásbeli kötelékek, valamint a keleti és nyugati o r szágrészek közötti gyatra közlekedési lehetőségek. A legerősebb szomszédsági viszonyt a Dél-Dunántúlról Észak-Dunántúlra áramlás mutatja, de ezt egy ellenkező irányú mozgás már kevésbé ellensúlyozza, mint a hatvanas években. A változó gazdasági erőviszonyokat, a regionális szintű közeledést és helyenként a vándorlások kisebb távolságát mutatja, hogy a hetvenes évek második felében az Észak A lföld fontosabb migrációs partnerre talált a D él-alföldben mint Észak-Magyarországban, és a D él-alföldről elvándorlók gyakrabban választják állandó lakóhelyüknek a Dél-Dunántúlt, mint Észak-Magyarországot. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a régióközi állandó vándorlások áramlatai a szélsőségeket tekintve erőteljes m érséklődést mutatnak. A legfejlettebb régiók vonzereje és a legkevésbé f e j lettek taszítóereje gyengült, bár továbbra is munkál, és csökkenő mértékben ugyan az abszolút regionális koncentráció irányában hat. A határos régiók között szorosabbá váló migrációs kapcsolatok azonban jelzik, hogy a nagy térségek szintjén a koncentráció további mérséklődésére lehet számítani, ami azonban még jó ideig nem vált át dekoncentrációba. A településcsoportok közötti vándorforgalom A vizsgált időszakban az összes településközi m igráció gyakorisága éves átlagban országos szinten körülbelül a kétharmadára csökkent, az I es 33 ezrelékről ban 21 ezrelékre. A legerősebb csökkenés Budapestnél és a m egyei városoknál tapasztalható: mind a be- mind az elvándorlási ráták körülbelül 50 százalékkal csökkentek, a főváros esetében az előbbi, a nagyvárosok esetében az utóbbi mutatott nagyobb visszaesést. A városok csoportja m egőrizte korábbi bevándorlási gyakoriságának háromnegyedét, elvándorlási rátájának pedig körülbelül 60 százalékát. Am i a községeket illeti, itt a vándorforgalom kisebb mértékben és kedvezőtlen irányban m ódosult: a bevándorlások gyakorisági mutatója kétharmadára, az elvándorlásoké háromnegyedére csökkent, és így, a hatvanas évek elejéhez képest negatív vándorlási egyenlegük nőtt (7. tábla). A településcsoportok vándorlási egyenlegei világosan mutatják, hogy a városok között a kisebb városoknak kedvező viszonylagos dekoncentráció ment végbe, de ez a városhálózaton kívülről, a községekből táplálkozott. A falvak továbbra is igen magas vándorlási gyakorisága, annak ellenére, hogy népességük korosabb, vagyis elvben kevésbé mobil, lakóinak gyorsuló ütemben csökkenő száma intő jelek arra nézve, hogy a népes

13 A BELFÖ LDI V Á N D O R L Á S SZE RK EZETE 49 ség koncentrációja a települések szintjén, legalábbis a városok és községek között, a kívánatosnak ítélt tendenciákkal ellentétben, de a tényleges fejlesztési politikával és gyakorlattal összhangban fokozódott. Ez annak ellenére történt, hogy a településhierarchia legalacsonyabb szintjén álló ( egyéb ) települések és a többi (a bármilyen szinten központi funkciót ellátó és az agglomerációs települések) között az iparosodottsági mutató tekintetében 1965-ről 1978-ra csökkent a különbség. Ez azonban, úgy tűnik, nem hozta meg a kívánt hatást. Jövedelmi adatokkal a megállapítás sajnos nem támasztható alá, de a kiskereskedelmi forgalom értékei azt mutatják, hogy az egyéb települések helyzete a többiek átlagához képest a 13 év alatt romlott. A településcsoportok közötti állandó vándorlások áramlási m átrixa (8. tábla) bepillantást enged az említett változások részleteibe. A fővárosba vándorlás gyakorisága minden településcsoportból az átlagosnál erősebben csökkent, a m egyei városokból 44 százalékra, más városokból 48 százalékra, a községekből éppen a felére. Azok, akik elköltöznek a fővárosból, a korábbinál viszonylag gyakrabban mennek városokba mint falvakba, vagyis Budapest az ugródeszka szerepét tölti be azok számára is, akik nem maradnak ott (lásd a VI. és a VII. ábrákat). Hasonlóan nagy mértékben csökkent a községekbe vándorlás intenzitása, elsősorban Budapestről (44,6 százalékra) és a megyei városokból (43,4 százalékra) de az egyéb városokból (51,9 százalékra), sőt a falvakból is (63,5 százalékra). A falvak elvándorlási intenzitása csökkent a legkevésbé, sőt a kisebb városokkal kapcsolatban nőtt is, ami az összes relációt tekintve egyedülálló. Az átlagosnál jóval kisebb mértékben csökkent, tehát viszonylag nőtt, a városok egymás közti forgalma. A községekből a megyei városokba áramlás lendülete lényegében változatlan maradt, de a kisebb városokba mozgásé 120,7 százalékra emelkedett. Míg ben a falvakból elvándorlók 61,3 százaléka valam ely másik faluba k öltözött, ban csupán 52,0 százalékuk maradt községi lakos, a többiek városlakókká lettek.19 A hatvanas évek elején a községekből városokba vándorlók fele-fele arányban költöztek nagyvárosokba (Budapesttel együtt), illetve a többi városba, míg az utóbbi években ez az arány 36 : 64-re változott a többi városok javára. Ez ismét azt jelzi, hogy a városok között a kisebbek pozíciója megerősödött, de a falvaké gyengült, vagyis a régióközi és a városok közötti eltérések enyhülése növekvő város falu különbségeket takar. A városokból a megyei városokba áramlás viszonylagos fontossága szintén megnőtt, bár valamivel kisebb mértékben, mint a városok egymás közti forgalmának jelentősége. Mindez arra enged következtetni, hogy a településkategóriák k ö zötti vándormozgalomban erősödik a fokozatosság, ami kedvező tendenciaként értékelhető, hiszen a hirtelen környezetváltozás komoly beilleszkedési problémákkal jár. Kétségtelenül az egyéb városok helyzete alakult a legkedvezőbben, mégpedig a községek rovására. Itt ismét szükséges hangsúlyozni, hogy jelentős javulásra van szükség a falusi területeken, beleértve a jobb jövedelemszerzési lehetőségeket és munkafeltételeket.

14 50 D A R Ó C Z I E T A A nagyvárosok és m egyéjü k vándorforgalma Ez a fejezet annak a kérdésnek a vizsgálatára irányul, hogy h e lyi szinten hogyan állunk a koncentráció-dekoncentráció folyam atával, vagyis nagyvárosaink és tágabb környezetük egymás közötti kapcsolatát és ennek alakulását mi jellemzi hazánkban. Az állandó vándorlás adatai alapján leszögezhető, hogy dekoncentrációról sehol sincs szó, csupán arról, hogy a központ és m egyéje vándorlási egyenlegének eltérése a vizsgált 15 év alatt jelentősen csökkent (9. tábla). A főváros pozitív egyenlege még mindig nagyobb (a népességhez v i szonyítva is), mint Pest megye aktívuma, vagyis ezen a szinten is folytatódik, bár a korábbinál jóval kisebb mértékben, a relatív népességkoncentráció. Igaz ez a központ-környék közötti közvetlen vándorforgalmat tekintve is (10. tábla). Az as években átlagosan 683-mal többen költöztek Pest m egyéből Budapestre, mint v i szont. Ez a különbség azonban már csak 11,8 százaléka az összes Budapestről Pest megyébe áramlásnak, és feltehetően néhány év múlva el fog tűnni. ( ben a hasonló értékek még 2238 fő és 30,9 százalék voltak.) Am i az iparosodottság és a kiskereskedelmi forgalom említett mutatóit illeti, beszélhetünk bizonyos dekoncentrációról, m ivel a n ö vekedés e téren Pest megyében gyorsabb volt, mint Budapesten. Elsősorban egyes ipartelepeknek a fővárosból való kitelepítése révén, a környéken a népességszámra vetített ipari munkahelyek száma 1978-ban megközelítette a budapesti mutató felét (1965-ben még egyharmadától is jóval elmaradt). A kiskereskedelem egy főre jutó forgalmának értékét tekintve pedig 1978-ban Pest m egye valamivel meg is haladta a budapesti felét (1965-ben még közelebb állt 40 százalékához). A különbségek azonban így is óriásiak (nem beszélve az itt nem vizsgált infrastrukturális, kulturális stb. ellátottságról, ahol az eltérések még nagyobbak), tehát messze van az az idő, am i kor Pest m egye településeinek lakóhely vonzereje vetekedhetne B u dapestével. Kétségtelen viszont, hogy a megye javuló helyzete révén növelte népességmegtartó képességét. A legfontosabb ok, a fővárosi lakáshiány miatt nőtt a Budapestről Pest megyébe költözők aránya (számuk nem). Természetesen akadnak olyanok is, akik nem kényszerűségből, hanem saját elhatározásból, a kellemesebb környezet miatt hagyják el Budapestet, de számuk elenyésző. A regionális és a helyi folyam atok eredményeként tehát Budapest állandó vándorforgalmában a tágabb környék viszonylagos szerepe az egyéb területek rovására megnőtt, különösen az elvándorlók körében, viszont Pest m egye migrációs kapcsolatai kevésbé csökkentek az ország többi részével, mint Budapesttel. A városkörnyék kívülről táplálása tehát folytatódik. A m egyei (ill. m egyei jogú) városok és m egyéjük között az állandó vándorlást tekintve folytatódó abszolút koncentrációról, illetve annak mérséklődéséről lehet beszélni. A vándorlási egyenlegek különbségei itt is lényegesen csökkentek, de a megyéké

15 A BELFÖ LDI V Á N D O R L Á S SZE RK EZETE 51 ban is negatív volt, a központoké pedig erősen pozitív (9. tábla). T o vábbi lényeges különbséget jelent a budapesti körzethez viszonyítva, hogy nagyvárosaink vándorforgalm a alig csökkent, miáltal együttes pozitív egyenlegük ban meghaladta a fővárosét (lásd a VII. és VIII. ábrát). A vidéki városok kisebb vonzereje miatt érthető, hogy saját megyéjük szerepe a migrációban viszonylag nagy. A két időszakot összehasonlítva azonban megállapítható, hogy a nagyvárosokkal rendelkező m egyék zártsága nem nagyon erősödött (a budapestivel ellentétben), és inkább a központba irányuló vándorforgalomban figyelhető meg ilyen folyamat. Az iparosodottság és a kiskereskedelmi forgalom mutatóit tekintve gyorsabb közeledés és kisebb relatív különbség tapasztalható a megyei városok és m egyéjük között, mint a főváros és Pest megye között. Az iparosodottsági index tekintetében a m egyék központokhoz viszonyított aránya egyharmadról több mint felére, a kiskereskedelmi mutatónál pedig csaknem a feléről körülbelül a 60 százalékára nőtt. Ez látszólag ellentmondásban van a főváros, a megyei városok és m egyéjük közötti vándorlási folyamatok alakulásával, de rámutat arra, hogy nemcsak a viszonylagos, hanem az abszolút fe j lettségi szintek szerepe is fontos. A nagyvárossal rendelkező m e gyékben élő népesség relatív stabilizálódását mutatja, hogy míg ben ezen m egyék állandó lakosságának kicserélődése e rő sebb volt, mint a községeké országosan átlagosan (v. ö. a 7. és 9. táblákban a m egfelelő el- és bevándorlási gyakoriságok összegét), ban annál kisebb értéket mutatott. Ez Pest megyére és a megyei városok m egyéire egyaránt érvényes. Ebből az a következtetés adódik, hogy a nagyvároshoz való közelség korábban (pl. a jobb lehetőségek közelebbi ismerete miatt) nagyobb mobilitásra ösztönzött, az utóbbi években viszont nőtt a nagyvárosok tágabb környezetükre kisugárzó marasztaló hatása. K övetkeztetések A népesség belső vándorlását hazánkban központi rendelkezések közvetlenül lényegében nem szabályozzák. Egyetlen korlátozó rendelkezés van, amely a fővárosba áramlás fékezését szolgálja. Vannak ösztönzők is, pl. a fejlesztésre kijelölt területekre költözőknek nyújtott letelepedési segély és kedvezményes építési kölcsön, de ezek mértéke és hatása nem jelentős. A belső vándorlás tehát alapvetően spontán fo lyamat, amely éppen közvetlen szabályozatlanságánál, tömeges jellegénél és az egyén számára döntő jelentőségénél fogva objektív m érőeszköze lehet a társadalmi-gazdasági politika és a területi fejlődés szubjektív döntésekben m egnyilvánuló hatásainak. Az állandó vándorlások alakulása érzékenyen tükrözte az elmúlt húsz év gazdasági fejlődésének és társadalmi átalakulásának általános tendenciáját és egyenetlenségeit egyaránt.

16 52 D A R Ö C Z I E T A A hatvanas években a lakosság területi mobilitását leginkább az ipari létszámnövekmény generálta. Ennek szerepe a hetvenes években jelentősen mérséklődött, m ajd megszűnt. Úgy tűnik, az állandó vándorlások intenzitása ezzel egyidejűleg érte el minimumát. Országosan 1975-től lényegében csak a tercier szektorban foglalkoztatottak száma nő. Attól függően, hogy az infrastruktúra, a szolgáltatások fejlesztése az alapellátásra összpontosítva, decentralizáltan, vagy pedig elsősorban a központi helyeken történik, a vándorlások számának kisebb vagy nagyobb mértékű növekedésére lehet számítani a jövőben. Az aktív vándorlási okok közül a munkával kapcsolatosak maradnak a meghatározóak, de növekszik a lakás és a környezeti tényezők migrációt befolyásoló szerepe. A munka- és jövedelemszerzési lehetőségek m egyék közötti különbségei 15 év alatt a felére csökkentek, következésképpen a hosszútávú vándorlások száma erőteljesen visszaesett, és fejlődtek a szomszédos területek közötti kapcsolatok. A települések hierarchikus csoportjai között a közeledés jóval kisebb mértékű volt. Ez nem véletlen, hiszen a fejlesztési politika mindenekelőtt az azonos szintű funkciókkal felruházott települések közötti különbségek felszámolását szorgalmazza. Erősödött a hierarchiában egymáshoz közel álló településcsoportok közötti migrációs kötelék, és ennél is jobban a kisebb városok egymás közötti forgalma. A községek között viszont a hiedelemmel ellentétben gyengült az állandó vándorlások intenzitása. Fokozódott a községekből a városokba, mindenekelőtt a kisebb városokba áramlás. Csupán a Budapestre vándorlásnál tapasztalható viszonylagos csökkenés is. A főváros, a többi nagyváros és m egyéik vándorforgalmának alakulása kapcsolataik szorosabbá válását mutatja, de alapvetően nem változott meg e régiók nyitottsága az ország többi részével, semmiképpen sem kezelhetők tehát zárt rendszerekként. Tulajdonképpen mindhárom vizsgált területi bontásban nézve a területi különbségek csökkenése állapítható meg, aminek eredm ényeképpen m érséklődött az állandó vándorlások népességkoncentráló hatása, de nem szűnt m eg: a tervezési-gazdasági körzetek szintjén, a városok és községek, valamint a m egyei városok és megyéik között az abszolút koncentráció, a főváros és Pest m egye között a relatív koncentráció irányában hatnak, és csupán a három fő városcsoport (Budapest, megyei városok, egyéb városok) viszonylatában figyelhető meg relatív népesség dekoncentráció az állandó vándorlási mutatók alapján. Szükséges tehát, hogy a területfejlesztési politikában a városhálózat és a városok és községek kiegyensúlyozott fejlesztésének követelménye egyaránt érvényre jusson. A gazdaságfejlődési ütem és a fejlesztési koncepciókban m egfogalmazott preferenciák változásai egyenetlenséget eredményeznek a területi kiegyenlítődés folyamatában és a migráció intenzitásának, irányának változásában. Feltehetően a jövőben a mezőgazdaság és a tercier ágazatok fejlődése méginkább meghatározó lesz a társadalmi-gazdasági térszerkezet alakításában.

17 A BELFÖ LDI V Á N D O R L Á S S ZE RK EZETE 53 J E G Y Z E T E K 1. A vándorlások, a szokásoknak m egfelelően, a településközi k öltözk öd ések re von atkoznak, tehát nem tartalm azzák a közigazgatási határokon belüli lakóhelyváltoztatásokat. E bből következik, h og y a közigazgatási egységek szám ának id ők özbeni szám ottevő csökkentése (következésképpen átlagos területük növekedése ) kisebbíti a vánd orlásként jeg y zett költözések szám át. U gyanilyen ok ok b ól, egyéb k én t h a s o n ló h e ly ze tb e n le v ő k ét telep ü lés k ö z ü l a n a g y o b b terü letű n ek k ise b b az esélye arra, h og y ugyanannyi b e - illetve elván d orlója legyen. Ezeket a statisztik ai s zá m b a v é te lb ő l ered ő torz ítá sok a t a s zá m ítá sok n á l fig y e le m b e ven n i n em tu d tam. A h ossz ú távú (ré g ió k ö zi) v á n d o rlá s o k n á l h a tásu k e lh a n y a g olh a tó, d e e g y nagyváros és k örn yék e közötti forgalom b an m ár érezhető lehet. 2. N em csak a vá n d orlók szám ában, hanem összetételében (férfiak nők, id ősek fiatalok, tanultak iskolázatlanok, szegén yek gazdagok stb.) jelen tk ező kiegyen sú lyozatlanság is felborith atja a korá b b i struktúrát. 3. Ez term észetesen nem csak gazdasági, hanem szélesebb társadalm i folya m atok eredm é n y e. E zen b elü l, m in d a szocia lista, m in d a tő k é s o rs z á g o k b a n szerepet já tsz ik az á llam, t ö b b e k k ö z ö tt a terü le tfe jle s zté s i p olitik á n k eresztü l. F o n to s sze repe van a b b a n, h o g y a n a g y terü leti e g y e n lő tle n sé g e k álta lá ba n a k ia la k u lá su k n á l rö v id e b b id ő alatt hú zódn ak vissza egy valam ely korábbi, alacsonyabb szintre (lásd pl. N e m es N agy J. 1979; K ová cs Cs. 1980). 4. Ez az összefüggés addig érvényes, am íg fel nem lép egy ú jabb jelen tős vándorlási ösztönző, illetve am ig fontossá nem válik egy m ás jellegű területi különbség. A m i k or például a jövedelem szerzési lehetőségek térben több é -k evésb é egyenletesen oszla n a k el, a m u n k a k ö r ü lm é n y e k, a la k á s h e ly z e t d om in á n s v á n d o rlá s i m otív u m m á válhat, és ennek m egfelelően a vá n d orlók újraértékelik a területi eltéréseket. 5. E nnek a folyam atn ak a m odellezésére a diffú ziós elm élet kínál alkalm as eszközt. L á sd pl. H agerstrand, T. 1967; M orrill, R. L L á sd e zzel k a p csola tb a n L on sd a le, R. E E gy-egy konk rét szem pont alapján m eg lehet kísérelni m eghatározni a szükségesnek tartott m érték ek et. H a p éld á u l a b b ó l az é rték ítéletb ől in d u lu n k k i, h o g y az egy én fe jlő d é s e, s ze m é ly is é g é n e k k ite lje se d é s e s ze m p o n tjá b ó l k e d v e z ő, ha életét n em egyetlen településben éli le, és m on d ju k élete ford u lóp on tjai (felsőfok ú tanulm á n y ok kezdete, m unkábaállás, családalapítás, gy erm ekek szárnyra bocsátása, n y u g díja zás) k ö z ü l n éh á n ya t te g y ü k fe l h á rm a t v á n d orlá ssa l k ö t össze, a k k o r (az egyszerűség kedvéért 60 év várh ató élettartam ot feltételezve) a m igráció évi na gysága 1000 lakosra vetítve 50. (E m ellett a vándorlás irány szerint m ég lehet kiegyens ú ly oza tla n.) H á rom v á n d orlá ssa l le g fe lje b b n ég y, d e le g a lá b b k ét telep ü lést lehet b e la k n i. N em k ö z ö m b ö s, h o g y a v á n d o rlá s m ily e n lé p c s ő k ö n át vezet, e g y -e g y m egtelep edés m e n n y i id e ig tart, m ily e n o k o k és c é lo k v e z é rlik stb., v a g y is ism ern i k e lle n e a v á n d o r ló k életú tját. A K ö z p o n ti S tatisztikai H iva tal 1975-ben v ég zett 2 ezrelékes m intán a vándorlások történetére von atkozó felm érést, de ennek eredm é n yei m ég nem állnak rendelkezésre. 8. B ár a településen belüli lakásváltoztatások nem tartoznak a jelen vizsgálat körébe, érd em es m egem líten i, h o g y szá m u k 1960 és 1978 k ö z ö tt n ö v e k v ő ten d en ciá t m utatott (I. ábra ). G yakoriságu k alakulása p ozitív összefüggést m utat a lakásépítések ütem é v e l (1. tá b la ). Igaz, h o g y az é p ítk ezések g y o rs a b b te m p ó b a n n ö v e k e d te k, m int a lakásváltoztatások, és így évente az egy új lakásra ju tó településen belüli k öltözések szá m a az id ő sz a k e le ji 8,6 -ró l a h etven es é v e k m á s o d ik fe lé re (p on tosa b b a n ra) 6,2-re csökkent, de e m utató csökkenési ü tem ét tekintve a n égy vizsgált id ők öz alatt lassulás tapasztalható. Ezt érzékelteti az egy százalék lakásépítésnövek m én yre ju tó lakásváltoztatás -növekm én y m utatója, am elynek em elkedő tendenciája jelzi, h og y a korábbin ál több új lakás egyre több költözést generál, va g y is az u tó b b in a k n ő az e lő z ő h ö z v is z o n y íto tt ru ga lm a ssá ga. E n n ek tö b b ok a van. E lő s z ö r is, id ő k ö z b e n cs ö k k e n t a tele p ü lé s k ö z i v á n d o r lá s o k szám a, v a g y is az új la k á sok a t e g y re k e v é sb é v e s z ik e l a b e v á n d o rló k a b en tla k ó la k á s ig é n y lő k tő l. (Ezt n em leh et k ö z v e tle n ü l a d a to k k a l alátám asztani, m iv el n em ism eretes, h o g y az új la k á sb a k ö ltö z ő k k özü l m e n n y i a frissen v a g y ré g e b b e n b e v á n d o rló k, illetv e az ő s la k o s o k szá m a.) M á sodsorb a n, e g y re tö b b e n k ö ltö zh e tte k, n e m cs a k az ön á lló la k ás n élk ü liek, h a n em a n em m e g fe le lő la k ásb an la k ó k k ö z ü l is, ú lo n n a n épült h a jlé k o k b a. S zá m u k a t g y a ra p íto ttá k az á lla m i la k á s é p íté s e k k e d v e z m é n y e ze ttje i, a tö b b g y e rm e k e s cs a lá d ok, a k ik k in ő tté k a zok a t a k is la k ások a t, a m e ly e k b ő l a le g tö b b eb b en a k a tegóriá b a n ép ü lt. H a rm a d sorb a n, tö rté n te k k ezd eti lé p é se k (pl. la k b érren d ezés, m in őség i cs e ré k ta n á csi és vá lla la ti s z e rvezése), a m e ly e k bár m essze n em a szü k ség es m é rté k b e n segítették az ig é n y e k szerin ti k ise b b v a g y n a g y o b b la k á sb a k öltözést. J avulá s v á rh a tó a sze m é ly i tu la jd o n b a n le v ő la k á sok ig en m agas, 17 s zá zalék os visszterh es v a g y on á tru h á zá si illeték én ek 7 szá zalék ra va ló m érs é k lé s é tő l b iz o n y o s m eg h a tá ro z o tt e s e te k b e n [18/1978. (V III. 23.) PM sz. és 53/1979. (XII. 15.) PM sz. rendelet] és attól, h og y két szem élyi tulajdonban levő lakás cser é je esetén a 17 szá zalék os illeték et a la k á s o k é rték én ek k ü lö n b ö z e ié r e v etik ki [34/1977. (XII. 8.) PM sz. ren delet]. A kü lön böző típusú otth onok (állam i, szövetk ezeti ill. örö k la k á s, csa lá d i ház) a n y a g i terh ei in d o k o la tla n u l n a g y m érték b en k ü lö n b ö z ő e k, k özelíté s ü k s ü rg ősen m e g o ld a n d ó fela d a t. E g y e b e k k ö z ö tt ezt cé lo z zá k az 1981-ben bevezetésre kerü lő új rendelkezések, m elyek hatására az em lített r u galm asság további fokozódására lehet szám ítani. 9. B ár kevés országban áll rendelkezésre a ván d orlók telies k örére von atkozó cél illetv e o k szerin ti m egoszlá sb a n adat, a h a zai g y a k orla tb a n h a szn ála tos erősen ö s z - sze v o n t cs o p o rto sitá s n em a lk alm a s arra. h o g y segítse az á lta lá n ossá g ok on tú lm en ő következtetések levonását. S ajnos az 1970-es m aid a jelen legi 1980-as népszám lálási é v ek et k ö v e tő e n b evezetett új k i- és b e je le n tő la p o k e g y re k e v e se b b in fo rm á ció t tartalm aznak a vándorlás indítékait illetően. A m u nkahelyváltoztatás, a m u n

18 54 kahelyh ez k özelebb költözés va g y a lakásváltoztatás m ár nem szerepel az előnyom tatott válaszok között. P edig a vándorlások az egyének (családok ) szem szögéb ől m inősítik a területeket, és a területi tervezőknek n em csak az ob jek tív külö n b s é g e k re k e ll tek in tettel len n iü k, h a n em tu d n io k k e lle n e azt is, h o g y a zok k o z u l m e ly e k e t és m ily e n m érték b en tart fo n to s n a k az, a k i v á n d o rlá s ra szá n ja m agát. Á rnyaltabb célstruktüra tagolással fe l lehetne tárni, m iben rejlik és h o gyan változik a szu bjektív m egítélés szerint a területi differenciálódás illetv e n iv ellá lód á s. 10. T erm észeténél fo g v a az állandó vándorlás kisebb flu ktu áción ak van kitéve, jobb a n tü k rö z i a tartós ten d en ciá k a t, m in t az id eig len es v á n d orlá s. A m a g y a r b e lfö ld i m igrációt a területi jellem zők k el összefüggésben vizsgálva P. A. C om pton m egálla pította, h o g y az id e ig le n e s v á n d o rlá s o k a t a z o k csa k k is m érték b en m agya rá zzák. Ezt azzal in d ok olja, h og y egy részük spekulatív jellegű, illetve alkalm i m unkaleh etőségekkel (pl. új ipari beruházás) kapcsolatos. F igyelem re m éltó az a k övetk eztetése is, h o g y,,in k á b b a b e v á n d o rlá s h e ly é n e k v o n z e r e je, m in t az elvá n d orlá s h e ly é n e k taszítása az á lla n d ó v á n d o rlá s t m a g y a rá zó d ö n tő té n y e z ő M a g y a rorszá g o n. Ezt alátá m a szta n i lá tszik a z id eig len es b e v á n d o rlá si rá ták n a g y s zó r ó d á s a, am i C om pton vélem én ye szerint a zt sugallja, h og y az ideiglenes vándorlás fo ly a m atá b an a s z ü lő fö ld v o n z e r e je m é g m in d ig d ö n tő je lle m z ő. (C o m p to n, P. A. 1971, pp ) A m ig rá ció ezen je lle m z ő it a terü letfejlesztési p o litik a a la k ítá s a k or h ib a len n e fig y e lm e n k ívü l h a gy n i. 11. A szám ítások, a táblázatok, az ábrák és a m egállapítások a telepü léscsoportokra azok m in d en kori közigazgatási beosztásának és határának m eg felelő en von atkozn ak. A t e le p ü lé s cs o p o rto k összetétele id ő k ö z b e n vá ltozott. D u d ap esten k ív ü l ban 62, 1978-ban 86 város volt M agyarországon. A 24 új város népessége 1979 elejé n 397 ezer fő t, a B u d a p esten k ív ü li v á ro s i n é p e s ség 11,3 szá zalék á t tette k i. B ár a vándorlásoknak a népességre vetítésével a vá rosok és községek változó szám á b ól e red ő to rz ítá so k k isz ű rh etők, az á llo m á n y ö s s z e té te lé n e k m ó d o su lá s á b ó l ered ő h a tá sok m e g m a ra d n a k. K ö z s é g e k v á rossá n y ilv á n ítá sával a v á ro s o k á llom á n y a k ise b b, k e v é s b é fe jle tt ta g ok k a l b ő v ü l, m íg a k ö z s é g e k c s o p o r tja elveszti n a g y o b b és d in a m ik u s elem eit. M in d az á lla n d ó m in d a v á lto z ó á llo m á n y szerin ti v á ro s és község m egkü lön böztetésnek m egvannak az előnyei és a hátrányai. A z előző fe l teh etően jo b b a n tü k rözi az egy es c s o p o r to k ö n m a g u k h o z m ért fe jlő d é s é t, m íg az u tó b b i a lk a lm a sa b b leh et a v á r o s o k és k ö z sé g e k k ö z ö tti k a p c s o la to k vá ltozá sá n a k m érésére. 12. L á sd p éld á u l B ora G y. K óród i J. 1959; B a riké I. 1971; E nyed i G y. (szerk.) 1976; K óród i J. M árton G. 1968; K ulcsár V. 1969; M arkos G y A paraszti háztartások egy főre ju tó szem élyes jöved elm e (a term észetbeni fogy a sztással együtt) 1965-ben a 95,1 szá zalék a, 1970-ben a 104,2 szá zalék a, 1974-ben p e d ig a 99,3 százaléka volt a m unkás háztartásokénak. A z egy fő re ju tó nettó kiadások viszonya a két háztartástípus között a k övetkezőkép p en alaku lt: 1965-ben 94,2 százalék, 1970-ben szá zalék, 1974-ben 95,8 szá zalék, 1978-ban 95,3 százalék. (F orrá s: M agyar Statisztikai Z sebkön yvek, SKV, Budapest, , 1980.) 14. L á sd p éld á u l Barta G y és 1973; E nyed i G y. 1977; V u k ovich G y A nem zeti jöved elem és a ván dorlások (különösen a területi irány szerinti bontásban ) láncindexei évről évre n agy ingadozásokat m utatnak. K ikü szöbölésük érdek é b e n d o lg o z ta m év en k én ti a d a tok h ely ett id ő sz a k i á tla g ok k a l. í g y v iszon t nem lehet m érni, h og y például hány éves késéssel követi a m igráció a területi fe jlő d ésb en b e k ö v e tk e z e tt vá ltozá sok a t. Ez ö n m a g á b a n is érd ek es k u ta tási tém a lehet, am ihez azonban m ás m ódszerek szükségesek. 16. J öved elem felvétel öt évenként a táblában feltüntetett években volt. íg y az id ők özök nem azon osak az ötéves tervperiódu sokkal. Ez gon d ot ok oz a több i m utatóval történ ő ö s szeh a son lítá sk or. 17. L étezik o ly a n fe lfo g á s, m e ly szerin t az u rb a n iz á ció fo ly a m a ta a n n a k m e g fe le lő e n osztható szakaszokra, m ilyen a város és k örn yék e közötti kapcsolat. Bár vélem é n y e m szerin t a h e ly i fo ly a m a to k je lle g e ö n m a g á b a n n em ad k ie lé g ítő a la p ot az urbanizáció általános jellem zésére, elem zésük a vá rosfejlőd és lényeges új m ozzanatait tá rh a tja fel. A T á rs a d a lo m tu d o m á n y i K u tatást és D o k u m e n tá ció t K o o r d in á ló E u róp a i K ö z p o n t (B écsi K özp on t).,a v á ro s n ö v e k e d é s k ö ltsé g e i cím ű n em z etk özi összehasonlító kutatási projektum án ak egyik sarkalatos p on tja a város és k ö r n y é k e k ö z ö tti v is z o n y, és en n ek a la p já n az u rba n iz á ció, az szu b u rb a n iz á ció, a d ezu rb a n izá ció illetv e a reu rb a n iz á ció s za k a sz ok m e g k ü lö n b ö z te té se. L á sd v. d. B erg, L. D rew ett, R. K laassen, L. H. R ossi, A. V ljverb erg, C. (nyom tatásban ). 18. P. A. C om pton (1971) k ön yvét m ódszertanilag sok szem pontból útm utatónak tekintettem. K ö n y v e a hazai b e lfö ld i v á n d o r lá s o k á tfo g ó és n a g y o n alap os elem zését n y ú jtja, az á ltalam ism ert id e v o n a tk o z ó ta n u lm á n y o k k ö ré b e n e g y e d ü lá lló. H álás v a g y ok Dr. C om pton úrnak azért is, h og y e kéziratot átnézte, hasznos észrevételek et tett, és a n g ol n y e lv ű e red etijét lek torá lta. A z as é v e k a d ata in a k fe ld o lg o z á s á b a n D a r ó czi F e r e n c és D a róczi F e r e n c n é n y ú jto tta k n élk ü lözh etetlen segítséget, a m ely et szin tén s zeretn ék ezú ton is m egköszönni. 19. Ezért nem igazán helytálló M árkus István (1980) m egállapítása, m ely szerint,,... a falu ról városba irányuló m ozgásnál erősebb és általánosabb jelen leg (kiem elés tőlem ) e g y m á sik fa jta m o z g á s : a k ics i és h á trá n y o s h ely zetű fa lu b ó l a n a g y o b b, jo b b m egélh etést és sza b a d a b b k ö z le k e d é st, új k ereseti k o m b in á c ió t e n g ed ő n a g y o b b fa lv a k b a, k e d v e z ő b b fe k v é sű tá ja k ra h ú z ó d ik át az a k tív n e m z e d é k. (15. old a l.) A v a ló s á g o t m o n d ja u g y a n, h iszen ban az összes te le p ü lé s k ö z i m ig r á c ió b ó l a fa lu b ól faluba m ozgás 37,8 százalékot tett ki, m íg a falu b ól városokba áram lás csu p á n 34,9 s z á z a lé k o t; a m e g fe le lő g y a k o ris á g i m u ta tók érték e p e d ig 16,5 ezre lé k illetv e 15,2 ezre lé k v o lt. A z ig a zsá g v is z o n t az, h o g y ezek b e n az é v e k b e n a k ö z sé g e k k ö z ö tti m ozgás n em csak abszolút m értékben volt kisebb, m int ben, hanem arányát

19 A B ELFÖ LDI V Á N D O R L Á S S ZE RK EZETE 55 tek in tv e is, m íg a fa lu b ó l v á ro s b a á ra m lá s intenzitása n őtt. A h a tva n a s é v e k e le jé n a fa lu b ó l fa lu b a m ozg á s az összes te le p ü lé s k ö z i m ig rá ció n a k 46,2 szá zalék á t, a fa lu b ó l v á ro s b a á ram lás 29,2 s zá zalék á t tette k i, n ép essé g re v e títv e a m g fe le lő érté k e k p e d ig 26,0 ezreléket illetve 16,4 ezreléket adtak (8. tábla ). M árkus azt sugallja, h ogy új jele n tőségről van szó, holott m egállapítása éppen csak h ogy áll a jelen legi helyzetre, sok kal inkább érvényes volt a m últra. IR O D A L O M JE G Y Z É K A n d o rk a R. (1974) : S tu dies on S o cia l M ob ility in : S ociolog y in H ungary, S zociológia, 1974/5, Supplem ent, A kadém iai K iadó, B udap est, pp A n d o rk a R. (1975) : T á rsa d a lm i m obilitá s D em ográfia, 1975/2 3, pp B a rta G y. (1972) : A z in fra stru k tu rá lis ellátás terü leti eltérései Földrajzi É rtesítő, 1972/4, pp Barta G y. (1973) : M agyarország gazdasági fe jlőd é se 1960-tól 1970-ig m egyei összehasonlítás tü k réb en Földrajzi É rtesítő, 1973/2 3, p p B a rtke I. (1971) : A z iparilag elm aradott területek ipari fejlesztésének fő b b közgazdasági k é rd ései M a g y a rorszá g on A kadém ia K iadó, B udapest, 1971, p B e n e L. (1975) : A b e lső v á n d o r m o z g a lo m h á rom évtized e D em ográfia, 1975/2 3, pp B ora G y. K ó ró d i J. (1959) : A n ép esség, a m u n k a e rő és az ip a r terü leti k on cen trá lód á sa és a fővá rosi tú lzsú foltság K özgazdasági S zem le, 1959/8 9, p p V. d. B erg, L. D r ew ett, R. K la a ssen, L. H. R ossi, A. V ijv e r b e r g, K.: U rb a n E u rop e. E lem en ts o f G r o w th and D e clin e (nyom tatásban ) C om pton, P. A. (1976) : M igration in Eastern E urope in : M igration in P ost-w ar E urope ed. b y J. Salt and H. Clout, O xford U niversity P ress, O xford, L ondon etc. 1976, pp C om pton, P. A. (1971) : S om e A spects o f the Internal M igration o f P opulation in H ungary sin ce 1957 P u b lica tion s o f th e D e m o g ra p h ic R esea rch In stitu te N o. 33, B u d a p est, 1971, p E n yed i G y. (1976) (szerk.) : A m a g y a r n ép g a z d a sá g fe jlő d é s é n e k területi p rob lém á i A kadém iai K iadó, B udapest, 1976, p E n yed i G y. (1977) : A fa lu si é le tk ö rü lm é n y e k terü leti típ u sa i M a g y a rorszá g on F öldrajzi É rtesítő, 1977/1, pp H agerstrand, T. (1967) : Innovation D iffusion as a Spatial P rocess The U niversity o f C hicago P ress, C hicago, L ondon, 1967, p K ó ró d i J. M á rton G. (1968) : À m a g y a r ip a r terü leti k érd ései K ossu th K iadó, B udapest, p K o v á c s Cs. (1980) : A ga zd a sá gi fe jle ttsé g és a szem élyes jö v e d e lm i szín v on a l területi d iffe re n ciá lts á g á n a k v á ltozá sa a ga zd a sá gi fe jlő d é s és fe jle ttsé g k ü lö n b ö z ő fo k á n lé v ő országok b a n T erületi Statisztika, 1980/2, pp K u lcsá r V. (1969) : A m a g y a r m ezőg a zd a sá g terü leti k érd ései K ossu th K iadó, B udapest, 1969, p L on sd a le, R. E. (1980) : A g rá r-ip a ri fo g la lk o z ta to tts á g és d e m o g rá fia i v á ltozá s az E gyesü lt Á lla m o k fa lu si terü letein T erü leti K u ta tá so k. 1980/3, p p M arkos G y. (1962) : M aevarország gazdasági földrajza K özgazdasági és Jogi K ön yvkia d ó, B udapest, p M á rk u s I. (1980) : A z ism eretlen fő s z e r e p lő a szeg én yp a ra sztsá g V alóság, 1980/4. pp M ich a eli, D. (1968) : L es m ig ra tion s in térieu rs en H on g rie D issertation, P aris. 1968, 339 p. ron fig. M ich a eli, D. (1969): M ob ilité g é o g ra p h iq u e et m o b ilité p r o fe s s io n a ls en H o n g rie : ra p p orts d une enquête P opulation, Paris, 1969 n ov -d éc.. pp M orrill, R. L. (1970) : T h e S h a p e o f D iffu s io n in S p a ce and T im e E conom ic G eogra p h y, 1970, pp N em es N agy J. (1979) : A regionális gazdasági fellőd és összehasonlító és dinam ikus vizsgálata T erületi K utatások, 1979/4. pp S za b a d y B. (1977) : A te rm é k e n y ség terü leti vá ltozá sai D em ográfia, 1977/4, pp S za u ter E. (1975) : Ü j te n d e n ciá k a b e lső v á n d orlá sba n T erületi Statisztika, 1975/5. pp T e k s e K. (1969) : S o m e in terrela tion sh ip s b etw een o cc u p a tio n a l m o b ility and m ig ra tion to B u d a p est P ro c eed in g s o f th e W orld P o p u la tio n C o n fe r e n c e, B elg ra d e. 1965, U. N., N ew Y o r k, 1969 V ol. IV. pp T ek se K. (1978) : A dem ográfiai elem zések hozzájárulása az urbanizációs politika kialak ítá sá h oz M a g y a rorszá g on D em ográfia, 1978/1, pp V u k o v ic h G y. (1975) : A v á ro s o k és k ö z sé g e k n ép esség e, la k á sviszon y a i D em ográfia, 1975/2 3, pp

20 56 D A R Ó C Z I ETA 1. Lakásépítések és telepü lésen belüli költözések Ж илищ ное строительство и переселения в пределах поселения N ew Dwellings Constructed and Intra-Settlem ent M oves F o rr á s : M a gyar S tatisztikai Z s e b k ö n y v, 1979, S K V, B u d a p est, D em ográ fia i É vkönyv, 1978, SKV, Budapest, A nem zeti jöved elem (A ) és az állandó vándorlások (B) évi átlagos százalékos változása Среднегодовое процент ное изменение национального дохода ( А ) и пост оянных миграций ( В )