MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE BODROGI Tibor Társadalmak születése Eredeti közlés /Original publication: 1962, Budapest, Gondolat Kiadó, 190 old. (Gondolattár 13) Eredeti Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: október / October 08. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document BODROGI Tibor: Társadalmak születése, AHU MATT, 2014, pp old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: a kötet közreadása a Tudástárban Bodrogi Tibor örököse engedélyével ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, gazdasági élet és gazdasági viszonyok (munkamegosztás és munkaszervezet, csere, kereskedelem, pénz, társadalmi elosztás és tulajdon), társadalom (társadalmi kapcsolatok, csoportok: szexuális és vérségi kapcsolatok rokonság, leszármazás, utódlás, öröklés, házasság és család, rokonsági csoportok: ágazat, nemzetség, frátria, duális szervezet (kétosztályú rendszer), szekciók (házassági osztályok), bilaterális rokonsági csoport, lo-

2 2 Bodrogi Tibor kális csoportok, főség és osztályelőzmények és osztályok, a társadalom élete: születés, befogadás, névadás, házasság, halál és gyász és temetés, nevelés African studies in Hungary, economic life and economic relationship (division of labor and organization of labor, exchange, trade, money, social distribution and property), society (social relationship and groups: sexual and consanguineous relations kinship, descent, succession, inheritance, marriage and family, kinship groups: sector, clan, phratry, dual organization (dual system), sections (marriage classes), bilateral kinship group, local groups, chieftainship and class antecedents and classes, life of the society: birth, inclusion, naming, marriage, death and funeral and burial, education AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN- TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 Társadalmak születése 3 Bodrogi Tibor TÁRSADALMAK SZÜLETÉSE

4 4 Bodrogi Tibor Gondolattár 13.

5 Társadalmak születése 5 Bodrogi Tibor TÁRSADALMAK SZÜLETÉSE Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1962

6 6 Bodrogi Tibor A rajzokat Zsigmond Endre készítette Bodrogi Tibor, 1962

7 Társadalmak születése 7 TARTALOM Gazdasági élet Gazdasági viszonyok Munkamegosztás munkaszervezet Csere, kereskedelem, pénz Társadalmi elosztás tulajdon TÁRSADALOM A) Társadalmi kapcsolatok, csoportok I. Szexuális és vérségi kapcsolatok Rokonság Leszármazás Utódlás Öröklés Házasság család II. Rokonsági csoportok Ágazat Nemzetség Frátria Duális szervezet (kétosztályú rendszer) , Szekciók (házassági osztályok) Bilaterális rokonsági csoport III. Lokális csoportok IV. Főség, osztályelőzmények, osztályok V. Korcsoportok, társaságok B) A társadalom élete I. Születéstől a halálig Születés Befogadás... 97

8 8 Bodrogi Tibor 3. Névadás Házasság Halál gyász temetés II. Nevelés Befejezés Irodalom

9 Társadalmak születése 9 GAZDASÁGI ÉLET GAZDASÁGI VISZONYOK A Mesterségek születése című munkánkban azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogyan szerzi meg a társadalom a létfenntartáshoz szükséges javakat, és milyen eszközökkel elégíti ki szükségleteit a közösségben élő ember. Ennek során a javak megszerzésének és előállításának folyamatát a technikai eljárások oldaláról vettük szemügyre, tehát pl. az élelemszerzésnek csak azzal a részével foglalkoztunk, hogyan és milyen eszközökkel történik a növények begyűjtése, a vad elejtése, a föld megművelése stb. A létfenntartás folyamatának azonban van egy másik, nem-technikai oldala is. Csak elszigetelten fordul elő, hogy az egyes ember kizárólag saját szükségletei számára termel, és a javak megszerzése során nem létesít kapcsolatot más emberekkel. Ezeket a nem jellemző, ritka eseteket figyelmen kívül hagyva azt látjuk, hogy a termelés mindig társadalmi folyamat, a javak megszerzésében, előállításában az emberek csoportosan vesznek részt: a létfenntartás során, életük társadalmi termelésében (Marx) az emberek meghatározott viszonyba lépnek egymással. Ez a viszony többféle lehet: vonatkozhat szorosan a javak megszerzésére és előállítására, vonatkozhat a javak cseréjére, de vonatkozhat arra is, hogyan oszlanak meg a termelt vagy megszerzett javak valamely embercsoport tagjai között. (A termelési viszonyok összességében minden egyes típust alapvetően a termelőknek a termelési eszközökhöz való viszonya határoz meg; az, hogy a termelési eszközök társadalmi-közösségi vagy magántulajdonban vannak-e.) Ennek megfelelően a gazdasági élet tanulmányozása nagyjából három fő kérdéscsoportra terjed ki: milyen az együttműködés valamely emberi csoport tagjai között a javak megszerzésében és előállításában, azaz milyen a munkamegosztás és munkaszervezet; milyen a javak közösségen belüli és közösségek közötti cseréje; hogyan oszlanak meg a megszerzett, termelt javak a csoport tagjai között.

10 10 Bodrogi Tibor 1. Munkamegosztás munkaszervezet A technológia fejlődése és a munkamegosztás mértékének növekedése kölcsönösen összefüggnek egymással. A létfenntartáshoz szükséges javak megszerzése és előállítása kezdetleges technológiai szinten általában olyan ismereteket tételez fel, melyekkel elvben a társadalom minden tagja rendelkezik vagy rendelkezhet. Így pl. a kőcsiszolás, a halászat bizonyos eljárásai, a növénygyűjtögetés, a kosárfonás vagy háncsanyag-készítés olyan technikai ismeretek, melyeket a társadalom minden tagja elsajátíthat. Bizonyos egyének természetesen jobb képességeket tanúsíthatnak bizonyos javak megszerzésében, egyes eszközök vagy tárgyak előállításában, mint a társadalom többi tagjai. Vannak azonban olyan eljárások, technikák, melyeknél a megszerzés, a termelés folyamata bonyolult, elsajátítása hosszabb időt, gyakorlatot, több ember vagy egész csoportok, együttműködését kívánja meg. A vaseszközök készítése pl. már bonyolultabb technikai ismeretekkel jár, mint a kőeszközöké, az olvasztás és a megmunkálás fejlettebb eljárása nagy tapasztalatot és termelési gyakorlatot igényel. Amint a technikák fejlődnek, és bonyolultabbakká válnak, a fejlődés két fokozaton mehet keresztül. 1. Egy bizonyos csoport oly módon specializálódik, hogy egyes tagjai valamely tárgy előállítása során minden szükséges munkát maguk végeznek el. Egyes kelet-afrikai törzseknél vannak kézműves csoportok, melyek ácsmunkával, vasművességgel, agyagedények készítésével foglalkoznak. Itt a fazekas pl. az agyag bányászásától az edény kiégetéséig, díszítéséig, sőt, forgalomba hozásáig minden munkafázist maga végez el, a specializálódás tehát egy-egy technika teljességére vonatkozik. 2. Fejlettebb szinten az egy-egy technikára specializált csoporton belül is van munkamegosztás, pl. a vasművességgel foglalkozók egy része a vasérc bányászásával, más része az olvasztással, harmadik része az eszközök készítésével stb. foglalkozik. Itt tehát a munkafolyamaton belül is megoszlanak a feladatok. Általában azt látjuk, minél fejlettebb valamely technika, annál fejlettebb a technikán belüli munkamegosztás is. Mondanunk sem kell, hogy a munkamegosztás mértékének növekedése valamely technika saját fejlettségén túlmenően függ az általános, a társadalmi technológia fejlettségétől is. Annak ugyanis, hogy egy-egy kézműves csoport kizárólag ipari termékeiből tudjon megélni, előfeltétele, hogy az élelmet termelők saját szükségle-

11 Társadalmak születése 11 teiken felül a kézművesek számára is elegendő mennyiséget tudjanak előállítani. Amit korábban mondottunk, hogy kezdetleges technológiai szinten elvben mindenki el tud végezni minden feladatot, és elő tud állítani minden javat, nem jelenti azt, hogy ezen a fokon nincs semmilyen munkamegosztás. Nem ismerünk olyan társadalmat, amelyben ne találnánk meg legalább a kor és a nem szerinti munkamegosztást. A kor szerinti munkamegosztásnak elsősorban biológiai okai vannak. A gyermeket, mivel sem ereje, sem tapasztalata nem elegendő még, hogy cselekvően részt vegyen a csoport létfenntartásának biztosításában, csak könnyű feladatokkal bízzák meg; inkább csak segédkezik a felnőtteknek a munka elvégzésében. A társadalmi munkamegosztásban a létfenntartás súlya a felnőtteken nyugszik, mivel erejük, tapasztalatuk és ismereteik őket teszik képessé mindenfajta tevékenységre. Az öregek ugyancsak részt vállalnak a társadalmi munkamegosztásban, szerepük azonban nem annyira a tényleges munkavégzés, mint inkább a munka irányítása, a tapasztalatok átadása stb. Ugyanakkor az öregek azok, akik a hagyományok, a vallási előírások, magatartási szabályok stb. letéteményesei, akikben a csoport tudása felhalmozódik, és akik ezt a tudást a fiatalabbaknak át is adják a nevelés során. A nem szerinti munkamegosztás már csak részben magyarázható biológiai okokkal. Részint testi felépítése nem teszi lehetővé, hogy a nő nagy fáradalmakat hosszabb időn keresztül elviseljen, részben a terhesség, a szoptatás, a gyermekekről való gondoskodás is jobban helyhez köti, mint a férfit. Az ausztráliaiaknál pl. a férfiak vadásznak nagyobb állatokra, és végzik általában a megerőltetőbb munkát, míg a nők gyűjtögetnek, kisebb állatokat fognak, az ételt készítik el, a gyermekeket gondozzák stb. Új-Guineában a földművelés nehezét, az irtást, a kerítés készítését, a föld feltörését a férfiak végzik, míg az ültetés, a gyomlálás, a termés betakarítása már női feladat. A biológiai adottságokon túlmenően történeti, kulturális, társadalmi tényezők is szerepet játszanak a nem szerinti munkamegosztásban. Új- Guinea egyes falvaiban pl. kizárólag nők, más falvakban viszont csak férfiak foglalkoznak fazekassággal. Észak-Arizonában, a hopi indiánoknál a férfiak fonnak, szőnek és szabják a ruhákat, míg a szomszédságukban élő navahóknál mindez a nők tevékenységi köréhez tartozik. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a férfi és nő közötti munkamegosztás az alaptevékenység függvénye: így Ausztráliában a férfiak által

12 12 Bodrogi Tibor elejtett nagyobb állat megsütése férfi feladat, a nők csak a növényi élelmet, a kisebb hüllőket stb. készítik el. Kelet-Afrikában a szarvasmarha tenyésztő törzseknél a két nem tevékenységi köre annyira elválik, hogy nőknek kifejezetten tilos az állatokkal kapcsolatos munkákban (pl. fejés) részt venniük, mindennemű ilyen munka férfi feladat. A férfi és nő közötti munkamegosztást az északkelet új-guineai Busama falu példáján szemléltetjük. E példákat tetszés szerint szaporíthatnánk, de úgy véljük, az eddig elmondottak is világosan mutatják, hogy a férfiak és nők közötti munkamegosztás csak részben vezethető vissza az eltérő biológiai adottságokra, oka túlnyomórészt a társadalmi kulturális körülményekben keresendő. Elegendő arra utalnunk, milyen változás figyelhető meg a női munkakörök alakulásában Európában a 19. és a 20. század folyamán, de emlékeztethetünk arra is, hogy az osztálytársadalmakban az egyes embernek a munkamegosztásban való részvételét mennyire megszabják és meghatározzák a társadalmi-gazdasági feltételek, osztálykorlátok, előítéletek stb. Idézhetjük Berzsenyi Dánielt, aki felfigyelt a magyar és a német népnél a nemek közötti munkamegosztásban meglevő különbségre, és ezt etnikai kulturális okokra vezeti vissza. Mint írja az asszonyi és férfi munkák annyira elválasztatnak, hogy valamint a férfi munkás pirul, és alacsonyságnak tartja asszonyi munkát tenni; úgy a fejérnép is illetlenségnek nézi férfi munkába keveredni Szép nemzeti bélyegre mutat az ugyan, hogy a magyar a gyengébb nemnek csak a könnyebb munkákat, a férfinak pedig csak az erőt kívánó dolgokat adja; s megvallom, valami barbariest látok abban, midőn a német hölgyével és leányával csépeltet, kaszáltat, szántat stb., noha másrészről meg kell azt is vallanom, hogy a német szorgalom nagy részét éppen az teszi, hogy mind a két nem minden munkában egyenlően részt vesz, s míg a magyar teletszaka csak dohányzik és furuglál, addig a német az asszonyokkal együtt fon, köt, varr stb., ami igen is egészen más következetű, mint a furuglaszó. (A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól; Magyar paraszti gyermeknevelés; 1833.) Ehhez az alapvető, mindenütt meglevő, kor és nem szerinti munkamegosztáshoz járul a magasabb technológiai szinten álló társadal-

13 Társadalmak születése 13 maknál a technikák specializálódásából következő munkamegosztás, melynek két fokát az előbbiekben már láttuk. A szóban forgó technikától és természetesen az általános fejlődési szinttől függ, hogy a munkamegosztás során milyen munkaszervezeti forma alakul ki. Melanéziában pl. a nappali, parti halászat egyetlen ember tevékenysége, de az éjszakai halászat a tengeren már legalább három ember együttműködését teszi szükségessé: egyikük evez, a második a fáklyát tartja kezében, a harmadik pedig a szigonyt kezeli. Ugyanígy az eszkimóknál télen a légző lyukas fókavadászathoz egyetlen ember is elegendő, míg a nagyobb tengeri emlősökre már többen, együttesen vadásznak. De vonatkozik ez pl. a hálóval történő halászatra is; az emelő- és vetőhálót egyetlen halász kezeli, a nagy kerítőhálók alkalmazása azonban a háló hosszúságától függően már több ember együttműködését igényli. Az együttműködő csoport nagyságát tehát a szóban forgó tevékenység technológiája szabja meg, a csoport formája és összetétele, tagjainak egymáshoz való viszonya azonban már társadalmi-kulturális okok következménye. Az egyszerűbb társadalomszervezetekben az együttműködő csoport tagjai egymással többnyire rokonságban állnak, a munkaszervezet különböző formái a családon, rokonságon, nemzetségen stb. belül alakulnak ki. A legkisebb munkaszervezet a kiscsalád, melyben a férfi és a nő működik együtt a család fenntartása érdekében. A férfi vadászik, halászik, földet művel, házat épít stb., a nő fon, egyszerű tartóedényeket készít, főz, gondoskodik a vízről és a tüzelőről, vigyáz a gyerekekre stb. Bizonyos munkák végzésére azonban a kiscsalád ereje már nem elegendő, ilyenkor a nagyobb rokonsági csoport fog össze: Ausztráliában reggelente a horda férfi- és nőtagjai külön-külön vonulnak ki, a férfiak hajtóvadászatra, a nők pedig gyűjtögetésre, nagyobb vállalkozások esetén pedig az egész csoport egyesíti erőit. Egyes nővényfajták érésekor pl. a férfiak is beállnak a gyűjtögetők közé, míg nagyobb területen végzett hajtásnál a nők és a gyerekek is segítenek a vadat a vadászok elé terelni. Ott, ahol a nagycsalád az alapvető gazdasági társadalmi egység, mint pl. a kelet-melanéziai Ontong-Jáva szigeten, a munkaszervezet különböző formái a nagycsaládon belül alakulnak ki; a halászcsoport férfiakból, a földművelő csoport nőkből áll. A munkamegosztás a két alapvető csoporton belül a kornak és az elvégzendő munkának megfelelően alakul, nincs mindenki egyaránt elfoglalva pl. a földműveléssel, néhány nő odahaza főz, gyékénytáskát fon, míg a többiek a kertekben

14 14 Bodrogi Tibor dolgoznak. A halászattal foglalkozó férficsoporton belül is kialakul a munkamegosztás: az egyik evez, a másik a hálót kezeli, megint másoknak az a feladatuk, hogy a parton a zsákmányt dolgozzák fel. Tevékenység Férfi Nő földművelés fadöntés, bozótirtás az aljnövényzet égetése a mezsgye kijelölése a talaj végső megtisztítása segítés a talaj végső megtisztításában segédkezés a banándugvány banándugvány-hordás mesterségek hordásban lyukfúrás a földbe a táró és a banándugványok számára segédkezés a táródugvány ültetésben banándugványok, yam és édesburgonya ültetése az ültetvényre (néha) lyukfúrás a táró és a banándugványok számára táródugvány-ültetés karóállítás a yam mellé a cukornád felkötözése kerítéskészítés gyomlálás zöldségfélék, cukornád, tapióka stb. ültetése a yamgyökér kiásása a táró, édesburgonya és tapióka kiásása banánszedés (néha) a banán leszedése kókuszdió, arekadió, bételbors és dohány ültetése tés (néha) kókuszdió-ülte- zöld kókuszdió szedése száraz kókuszdió szedése száraz kókuszdió szedése arekadió, bételbors és dohány szedése dohányszárítás dohányszárítás a csónakkészítés minden fázisa vitorlakészítés

15 Társadalmak születése 15 temetés a politikai életben való részvétel a fából készült tárgyak megmunkálása mészégetés kagylóból a kötött táskák anyagának megszerzése, előkészítése és festése, majd a táska megkötése fűszoknyák készítése, kosár készítés kosárkészítés kókuszpálma- (néha) kosárkészítés levélből kókuszpálma- levélből pandanuslevelek szedése a pandanuslevelek kikészítése és takarók készítése kókuszdió-víztartók készítése faháncsanyag készítése fegyverek készítése kőeszközök készítése a holttest kivivése a temetőbe a holttest előkészítése a temetésre a sír megásása és betemetése a falugyűlés tagja tanúként megjelenhet a falugyűlésen gondoskodik a közutak és a gondoskodik a falu és hidak fenntartásáról a közutak tisztaságáról a faluban minden funkció betöltése Nehezebb vállalkozásokhoz nagyobb csoportok, nagycsaládok, nemzetségek, falurészek vagy falvak egyesítik erejüket. A munkaszervezeti formát itt a társadalmi egységek formaváltozatai határozzák meg. Új-Guineában például a föld sok helyütt a falu közös birtokában van, de az egyes földterületek nemzetségek között kerülnek szétosztásra. A falu egységként nem végez semmilyen földműveléssel kapcsolatos munkát, a nemzetség viszont közösen fog olyan vállalkozásokba, mint az erdő irtása, az ültetvényeket védő kerítés elkészítése, a föld feltörése stb. Amikor a föld előkészítése befejeződött, a nemzetség mint munkacsoport felbomlik, a családok szétosztják a földet ma-

16 16 Bodrogi Tibor guk között, és ettől kezdve a munka már családi keretben, a családon belüli munkamegosztás szerint folyik. Az olyan munkákra, amelyek valamilyen formában az egész társadalom szükségleteit elégítik ki mint pl. a gyűlésházak vagy a legényházak építése, ugyancsak mozgósítják a közösség minden tagját. A munkaszervezet ilyenkor a nemzetséggel, több nemzetséggel, a faluval esik egybe. A technológia fejlődése, az egyre több és több mesterség, foglalkozási ág létrejötte, a munkamegosztás mértékének növekedésével együtt, megfelelő munkaszervezeti formákat alakít ki. Egy-egy afrikai földművelő és kézműves faluban már egész sor állandó és időszaki munkacsoporttal találkozunk; más a munkaszervezete a földművelésnek, az alkalmi kis és nagyvad-vadászatnak, az olyan kézműves-ipari tevékenységnek, mint a vasbányászat, a vasolvasztás stb. A munkaszervezet fejlődése a társadalmi fejlődés általános irányát követi: a vérségi kapcsolatokon nyugvó formáktól az egymással rokonsági viszonyban nem álló egyének területi kapcsolatokon alapuló munkaszervezeti formája felé halad. Ilyen munkaszervezeti formákkal természetesen nemcsak a mindennapi létfenntartáshoz szükséges javak megszerzésénél találkozunk. Az élelem, ruházat stb. megszerzése az emberi szükségleteknek csak egyik bár legfontosabb része. A létfenntartáshoz közvetlenül nem tartozó szükségleteket az emberek ugyancsak szervezett, társadalmi formában elégítik ki, vonatkozzék ez akár a társadalmi csoport védelmére (harcosok), akár esztétikai igényekre (faragók, festők, énekesek), akár pedig a vallási ideológiára (varázslók, papság, sámánok stb.). Az ilyen munkaszervezetek kialakulása gazdasági, társadalmi kulturális és történeti okok függvénye. A régi nyugat-afrikai államalakulatokban például a királyság intézménye szükségszerűen rendőri katonai erőszak-szervezetet alakított ki, megfelelő rangsorral és hatalmi funkciókkal. Másutt, például Polinéziában a fejlett politeisztikus vallás tette lehetővé, sőt szükségessé a papi rend és az ehhez való tartozást előkészítő papi iskolák létrejöttét. A gazdasági társadalmi fejlődés, a társadalomszerkezet bonyolultabbá válása elkerülhetetlenül egyre több önálló, bár egymással összekapcsolódó foglalkozás, ezzel párhuzamosan pedig megfelelő, munkaszervezeti formák kialakulásával jár.

17 Társadalmak születése Csere, kereskedelem, pénz Az előzőekben oly módon foglalkoztunk a munkamegosztás, munkaszervezet kérdéseivel, mintha a csoport nagycsalád, nemzetség, falu, amelyen belül a javak termelése folyik, minden szempontból önellátó lenne. Ilyen esetekkel azonban csak egészen kis, a fejlődés alacsony szintjén álló csoportoknál találkozunk, a legtöbb társadalomban közösségen belüli és közösségek közötti termékcsere is van. A legegyszerűbb zsákmányoló csoportoknál a csere kezdetben csak az élelemre korlátozódik, és az alapvető nem vagy kor szerinti munkamegosztásnak megfelelően megy végbe. A délnyugat-afrikai hegyi damáknál, ahol a férfiak vadászattal, a nők gyűjtögetéssel foglalkoznak, a termékek cseréje a kővetkezőképpen történik: a vadászok az elejtett vadat meghatározott módon szétosztják a közösség tagjai között. Ugyanígy a nők gyűjtögetésének eredményét is szétosztják a tagok, férfiak, öregek, gyermekek között. Az élelemcserének ezt az ősformáját jóformán minden gyűjtögető-zsákmányoló csoportnál megtaláljuk. A termelés fejlődésének azon a fokán, amikor megkezdődik a növénytermesztés és az állattenyésztés, és ezzel a közvetlen szükségleten felüli termelés, kialakul a társadalmon belüli rendszeres csere is. A társadalmon belüli első nagy munkamegosztásnak megfelelően az élelemtermeléssel foglalkozók kicserélik élelemfölöslegüket azokkal, akik szükségletükön felül állítanak elő kézműves termékeket. Ez kezdetben közvetlen csere útján történik, oly módon, hogy terméket cserélnek ki termékkel, a közösségen belül kialakult értékrendszer szerint. Az északkelet új-guineai Busamából H. Ian Hogbin pl. a következő csereértékekről tudósít: (Transformation Scene, London, 1951, 90. old.) nagy fazék kis fazék hálótarisznya takaró kb. 150 font táró vagy 60 font szágó vagy fazék egy kis csónakért kb. 50 font táró vagy 20 font szágó egy nagy fazék 4 hálótarisznyáért kis fazék vagy 3 takaróért egy nagy fazék Ez a fajta közvetlen termékcsere néha burkolt formában jelentkezik. Sokfelé, például Melanéziában és Polinéziában, a javak cseréje

18 18 Bodrogi Tibor hagyományosan szabályozott ajándékozás formáját ölti. Délkelet-Új- Guinea szigetein pl. a halotti szertartások alkalmával a toron részt vevő vendégek yammal teli kosarakat kapnak, és ezt csiszolt kőpengékkel viszonozzák. Helyenként egészen nagyszabású csereexpedíciókkal is találkozunk. A Dél-Új-Guineában élő motuk, akik agyagedény készítésére specializálták magukat, évente egyszer összeszedik fazekaikat, nagy vitorlás csónakokba rakodnak, és több száz kilométeres tengeri út után kötnek ki rendszeres cseretársaiknál, akiktől az agyagedényekért szágólisztet kapnak. Észak-Ausztráliában, az Arnhem földön szabályszerű, ún. csereciklusra bukkanunk. A különböző törzsek bizonyos tárgyak készítésére specializálták magukat (bumeráng, dárda, pajzs stb.), és ezeket cserélik ki egymással. Előfordul, hogy pl. a bumeráng ötszörös közvetítéssel jut el ahhoz a törzshöz, amely a maga részéről mondjuk földfestéket vagy jól hasítható kőzetféléket bocsát a csereciklusba. 1. A szertartásos csereciklus sémája. Amhem Land, Észak-Ausztrália

19 Társadalmak születése 19 Ábramagyarázat A szertartásos csereciklus sémája, Amhem Land, Észak-Ausztrália. A térkép a csereciklust egy, a Glyde folyó alsó folyása mentén élő, a mildjingi nemzetséghez tartozó férfi szemszögéből ábrázolja. A csereciklust minden részének a neve kumur (csere), és ehhez teszik annak a terméknek a nevét, mely abból az irányból jön. Így pl. djalknak nevezik azt a kéregből készített hüvelyt, melybe a dárdahegyeket helyezik, az a rész tehát, ahonnan a djalk jön, a kumur djalk irány. Az ellentétes irányú nyilak a csereforgalmat mutatják, a központban levő férfi tehát miközben saját szükségleteit kielégíti közvetítőként is szolgál. A tengerpart előtti szigetekről, a kumur miadak részről érkező pipa, dárda, az Indonéziából idekerülő üveg az ő közvetítésével jut el pl. a kumur karin részhez, ahonnan bumeráng kerül a tengerpartra. A szertartásos csereciklus tehát egyfajta speciális eljárással teszi lehetővé, hogy az egyes vidékek termékei messzi vidékek szükségleteit kielégítsék. (D. F. Thomson: Economic Structure and the Ceremonial Exchange Cycle in Arnhem Land, Melbourne, 1949) A közösségen belüli és a munkamegosztásból fakadó cserétől tehát eljutottunk a közösségek közötti cseréhez. Ennek a cserének az alapja kezdetben valamilyen természeti adottság és az ebből következő specializálódás. Az ásványi kincsek nagyobb területen rendszerint egyenlőtlenül oszlanak meg, és ez a lelőhelyet birtokló csoport számára monopolhelyzetet biztosít. Új-Guineában, ahol a kőbalta a legfontosabb eszközök egyike, és csiszolt pengék készítésére alkalmas kőzet csak néhány helyen található, a kőbányák birtokában levő csoportok a félkész vagy csiszolt pengéket cserélik el más cikkekért. Ugyanezt mondhatjuk el az agyagedény-készítésről is. Új-Guinea északkeleti részén például mindössze két agyaglelőhely van, és az itt kialakult két fazekas központ látja el száz és száz mérföldekre fazékkal a lakosságot. Ha a kereslet nagy, a specializálódás olyan mértékű lehet, hogy az élelemtermelést esetleg teljesen abba is hagyják, és táplálékukat csak áruik cseréjével szerzik meg. Különleges szerephez jutnak az ilyenfajta, közösségek közötti cserében az ún. cserebarátok vagy kereskedőtársak. A csere ugyanis egyének között megy végbe, és a két, egymással csereviszonyban álló csoport tagjai állandóan ugyanazokkal a partnerekkel cserélnek. Az ilyen cserebarátok között egészen szertartásos viszony alakul ki, és ha történetesen a két közösség harcba keveredik egymással, a cseretársaknak nem szabad egymásra támadniuk. Gyakori, hogy a csere köz-

20 20 Bodrogi Tibor vetítőkön keresztül bonyolódik le. Új- Guineában például, ahol nagy a nyelvi tagoltság, az egymással cserekapcsolatban álló falvak fiatal fiúgyermekeiket hosszabb időre elküldik a másik faluba. Itt a fiúk megtanulják a másik közösség nyelvét, és hazatérésük után nemcsak tolmácsként, de a csere során közvetítőként is közreműködnek. Egymással ellenséges viszonyban levő, más és más nyelvet beszélő, rendszerint alacsonyabb és magasabb kultúrfokon álló csoportok között a cserének egy ritka és különleges formája, az ún. néma csere is kialakulhat. Ennél a cserélő felek nem érintkeznek közvetlenül egymással. Az afrikai akka pigmeusok egy-egy csoportja időnként behatol valamelyik néger falu ültetvényére, és ott annyi növényi élelmet szed magának, amennyire éppen szüksége van. Ugyanakkor, vagy bizonyos idő elteltével egy meghatározott helyen cserébe vadhúst helyez el. A ceyloni őserdőben élő gyűjtögető zsákmányoló veddák és a szingaléz földműves kézműves népesség között hasonló a viszony. Éjszaka a veddák mézet, húst, viaszt stb. helyeznek a szingaléz kovács háza elé, ez elveszi az odahelyezett élelmet, megfelelő mennyiségű vas nyílhegyet készít elő, és a következő éjjel kiteszi háza elé, ahonnan a veddák magukkal viszik. A cserének ez a formája nem tekinthető kezdeti jelenségnek, valószínű, hogy régebbi közvetlen kapcsolatokra, majd ezek megromlására, kölcsönös bizalmatlanságra vezethető vissza. A közösségek közötti csere sokszor természetesen a közösségen belüli is többnyire meghatározott helyen megy végbe, rendszerint a határ valamelyik pontján. Ezt a helyet idővel megszokják, és lassan vásárhellyé alakul. Dél Új-Guineában például egy-egy falu asszonyai meghatározott időben megjelennek a határ valamely pontján, és ott cserélik ki termékeiket. A nőket néhány fegyveres férfi kíséri, akik kissé távolabb állnak, és nem vesznek részt a cserében, csak a nőkre és a cseretárgyakra vigyáznak. A vásárhely gazdasági jelentőségéről tanúskodik, hogy itt a csere alkalmával mindig békének kell uralkodnia. A dél-amerikai Guayana indián törzsei, annak ellenére, hogy szinte szakadatlanul háborúskodnak egymással, termékeikkel együtt időnként megjelennek a csere céljára meghatározott helyeken. A vásárhelyre igyekvőknek sem útjuk során, sem a vásár színhelyén nem eshet bántódásuk. A vásári béke megőrzése sokszor külön megbízott személyek feladata. A kelet-afrikai dzsaggáknál például a vásárhelyek egy-egy nemzetség birtokában vannak, és a nemzetségfő őrködik a békén. A nyugat-afrikai loangóknál az a szabály, hogy fegyveresen

21 Társadalmak születése 21 senki sem léphet a vásárhelyre; dárdáit, íját és nyilait távolabb le kell tennie. A cserekapcsolatok élénkebbé válása során, amikor egyre többféle termék és egyre nagyobb mennyiségben jelenik meg a vásárhelyen, amikor a termelés már nemcsak a szűkebb közösség szükségleteinek kielégítését szolgálja, amikor tehát megindul az árutermelés, a gazdasági életben megjelenik a pénz is, vagyis egy meghatározott, egyező, változatlan formában előállított termék (érték). A délnyugat-afrikai hegyi damák például feltűzött strucctojáshéj-korongokból álló nyakláncok készítésére specializálták magukat, és csereforgalmukban csak ezt ajánlották fel más termékekért. Hasonló szerepet tölthet be a kutyafogakból készült nyaklánc, amely különösen Új-Guineában divatos ékszer. Itt a disznót hosszúságának megfelelő kutyafog-nyakláncért cserélik el, más területeken pedig egyformán csomagolt só, dohány, toll, kagyló stb. szerepel csereegységként, pénzként. Így ezek a termékféleségek, melyekben tényleges munka testesül meg, s melyek ugyanakkor konkrét használati tárgyak is, idővel általánosan elfogadott csereegységgé, egyenértékké válnak, és a különböző termékek értékét ehhez viszonyítva állapítják meg. Az ilyen pénznek, pontosabban elő pénznek, primitív pénznek számtalan megjelenési formáját ismerjük. Közép-Szudán egyes törzseinél vastárgyak, dárdahegyek, kapapengék stb. szerepelnek egyenértékként, másutt meghatározott mennyiségű textilanyag, drót, koladió stb. Leggyakoribbak a könnyen tárolható és számolható gyöngy-, csiga- és kagylópénzek. A pénz különleges formájával találkozunk a mikronéziai Yapszigeten. Itt egyéb formák mellett korong alakú, középen átfúrt kőpénz van használatban; a korongok nagysága az 50 cm-től a 3 méterig terjedhet. A pénz értéke az átmérő nagyságával együtt növekszik. Szemesterményt termelő népeknél sok helyütt a termés bizonyos mennyisége lesz általános egyenértékké, állattenyésztő népeknél pedig a jószág szerepel pénzként. Erre utal például a latin pecunia = pénz kifejezés is, amely a pecus = marha szóból származik. Előfordul, hogy rabszolga az általános egyenérték: a nyugat-afrikai kpelle törzsnél feleséget öt rabszolgáért lehetett kapni. Közép-Amerikában, a spanyol hódítás kezdetén, amikor a ló értéke igen magas volt, 100 rabszolgát adtak egy lóért, egy kutya pedig 20 rabszolgát ért. A nemesfém csak a társadalmi fejlődés meglehetősen magas fokán tűnik fel általános egyenértékként. Kezdetben, mennyiségi egységekben használják, és csak későn jelenik meg érme formájában a mai pénz.

22 22 Bodrogi Tibor 2. Primitív pénzformák Ábramagyarázat Primitív pénzformák. (r) (2): kagylópénz, Melanézia, Új-Irland, a készítés különböző fázisaiban. A cserekereskedelemben rostzsinórra felfűzve jelennek meg. (3): bronzpénz, Afrika. 14): csigapénz, Új-Guinea. A száraz levélből való köteg a Nassa camelus csigák tartására szolgál. (5): Észak-

23 Társadalmak születése 23 Ausztrália egyes vidékein a kőbalta szerepel pénzként. (6): dárdapénz, Afrika. (7): kovácsolt vas, félkész termék. Kötegeit használják pénzként. Afrika. (8): textilpénz (Afrika). (A Néprajzi Múzeum, Budapest anyagából.) 3. Kőpénz. Yap-sziget, Mikronézia Ábramagyarázat Kőpénz, Yap-sziget, Mikronézia. A középen lyukas, 20 cm-3 m átmérőjű kőkorongokat az egyik közeli sziget kőfejtőjéből szállítják Yapra. Az értéket a nagyság határozza meg.

24 24 Bodrogi Tibor 3. Társadalmi elosztás tulajdon Azoknál a társadalmaknál, melyeknek a termelési szintje alacsony, a termelés és az elosztás, fogyasztás között nincs ellentét. Az alacsony termelékenység miatt senkinek sem áll módjában számottevő fölösleget gyűjteni: a megszerzett, termelt javak csak a csoport tagjainak közvetlen szükségletét elégítik ki, felhalmozásukra nincs lehetőség. Általában elmondhatjuk, hogy akik megszerzik, termelik a javakat, azok is fogyasztják el, legfeljebb annyi eltéréssel, hogy a kultúra által kialakított hagyományos szokásnak megfelelően a vadat elejtő vadász a legjobb részeket kapja, a nők és gyermekek bizonyos ételeket nem fogyaszthatnak stb. Tehát mind a termelés, mind az elosztás, fogyasztás, közösségi jellegű. Ennek okát a termelőerők alacsony színvonalában kell keresnünk. Például a gyűjtögető zsákmányoló társadalmaknál a vadászat, halászat, növénygyűjtögetés bizonytalan eredményekkel jár. Egy-egy vadász olykor hetekig eredménytelenül róhatja az erdőt, míg társa nap mint nap gazdag zsákmánnyal tér haza. Ha az elosztás nem közösségi lenne, a vadászok egy része éhen pusztulna, de a vadászszerencse forgandóságának megfelelően egy idő múlva mások következnének soron. A közösségi elosztás tehát ilyen körülmények között a közösség fennmaradásának alapvető feltétele. Mivel ezeknél a társadalmaknál az ember mindennapos harcban csikarja ki a természettől táplálékát, érthető, hogy az elosztásnak ezt a rendjét a hozzájuk érkező idegenekre is kiterjesztik. Az az idegen, aki étkezéskor jelenik meg a táborban, mindenkor szívesen látott vendég, hiszen tudják, hogy legközelebb talán ők szorulnak rá a vendégbarátságra. A létfenntartás alapját képező földterületek a közösség (horda, nemzetség, falu, törzs) birtokában vannak, és ahhoz mindenkinek egyenlően joga van. Ausztráliában a vadászterületek, halászhelyek, bizonyos gyümölcstermő faféleségek a horda tulajdonában vannak. A határokat jól ismerik, és azt, aki engedély nélkül vadászik vagy halászik ezen a vidéken, elűzik, vagy meg is ölik. (Az ausztráliaiaknak ez a tulajdonjogi szokása a gyarmatosítás korában elvtizedeken keresztül véres összeütközésekre adott alkalmat; a bennszülött a saját vadászterületén talált szarvasmarhát, mit sem tudva a gyarmatosítók helyfoglalásáról, mint saját birtokában levő állatot megölte.) A közösségi birtoklás hasonló elve érvényesül tárgyi javak esetében is, ha olyan eszközökről van szó, amelyek használata számos em-

25 Társadalmak születése 25 ber együttműködését teszi szükségessé. Így Melanéziában a nagy kerítőháló a nagycsalád, a nemzetség vagy más csoport közös tulajdona, s mivel a munkát közösen végzik, a halászzsákmány a csoport tagjai között kerül szétosztásra. De ugyanezt mondhatjuk el azokról a tárgyakról, például szobrokról is, melyek valamilyen formában egész csoportokhoz kapcsolódnak. Néprajzi leírásokban sok közlést találunk arról, hogy egy-egy szép szobor megszerzése azért nem sikerült, mert a csoport valamelyik tagja nem egyezett bele az eladásba, és ennek az egyetlen embernek a tiltakozásával szemben a többiek mindnyájan tehetetlennek bizonyultak. Az észak-amerikai indiánoknak magánosokkal és az állammal folytatott pereiből kiviláglik, hogy a törzsfőnök, akivel megtárgyalták a vételt, nem volt jogosult a törzs nevében nyilatkozni, a föld eladásáról csak a törzsi gyűlés dönthetett. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyénnek nincs kizárólagos joga bizonyos javakra, tárgyakra. Általában elmondhatjuk, hogy azok az eszközök, tárgyak, amelyek közvetlenül az egyéni szükségletek kielégítésére szolgálnak, személyi tulajdonban vannak, és örökölhetők. Így a kőbalta, a dárda, az íj és a nyilak, a kisebb hálók, a kunyhó, a ruházat stb. egyéni tulajdon. Sokszor a családon belül a férj és a feleség tulajdona élesen elkülönül egymástól, olyannyira, hogy öröklés esetén az özvegy házastárs nem kap semmit, hanem a férj tulajdona a fiúgyermekekre, a feleség tulajdona pedig a leánygyermekekre száll. Hasonlóan személyi tulajdonban lehetnek a kevésbé jelentős élelemforrások is: így pl. az a férfi, aki mézet rejtő fát fedezett fel, vagy gazdagon termő gyümölcsfára bukkant, belevési saját tulajdonjegyét, jelét a fába, és ezzel biztosítja a maga számára. Ez azonban már egy magasabb fejlődési szintre mutat, amelyen a zsákmányoló gyűjtögető gazdálkodás esetlegességét a földművelés vagy állattenyésztés biztosabb létalapot és bizonyos termékfölösleget nyújtó gazdasági rendje váltja fel. Most már lehetőség nyílik arra, hogy a közvetlen szükségletek kielégítésén felül megmaradó terméktöbblet egyesek kezén halmozódjék fel, egyes emberek és csoportok rendelkezzenek a termelési eszközökkel, másokat kizárva ezek birtoklásából, tehát a közösségi társadalmi tulajdont magántulajdon váltsa fel, s következésképpen a társadalom egymással szembenálló olyan rétegekre, osztályokra tagolódjék, amelyek közül az egyik kisajátíthatja a másik munkáját. Ez a folyamat általában a fémeszközök megjelenésével indul meg.

26 26 Bodrogi Tibor Elsősorban Afrika az a néprajztudomány vizsgálati köréhez tartozó terület, ahol a magántulajdon kezdeti formáival, következésképpen társadalmi rétegeződéssel, kezdetleges, prefeudális államalakulatokkal, a rabszolgaság intézményével, tehát osztálytársadalmakkal találkozunk. Tipikusan átmeneti társadalmi alakulatok ezek. A fejlődés már túljutott a vérségi kapcsolatokon alapuló szervezetek szintjén, de a döntően területi kapcsolatokon alapuló szervezeti formákat még nem érte el. Erre mutat, hogy a nemzetség, mint alapvető gazdasági társadalmi szervezeti forma még nem bomlott fel, sőt, fontos funkciókat lát el, és a legfelsőbb hatalmat sem egyetlen ember, hanem egyegy vezető nemzetség gyakorolja. Ez tükröződik az afrikai államalakulatok egy részénél abban a szokásban, hogy a király (vezérfőnök) utódját a vezető nemzetség tagjai a maguk sorából választják, vagy pedig abban a gyakorlatban, hogy a királyt fivérei, ha pedig ilyenek nincsenek, akkor legidősebb nővérének legidősebb fiúgyermeke követi. Az utódlásnak ez a rendje ugyanis anyaági leszármazási rendről lévén szó lehetővé teszi, hogy a tisztség a nemzetségen belül őrződjék meg, mivel a király fia már másik nemzetséghez, anyjának a nemzetségéhez tartozik. Ezekben az államalakulatokban ilyenekként említhetjük meg a nigériai Benint, vagy a luba, kuba államokat Dél- Kongóban a társadalom általában hármas tagozódású: legfelül van a vezető nemzetség, melynek sorából a király kerül ki, ez után a szabad népesség következik, a legalsó réteget pedig a rabszolgák alkotják. Az uralkodás viszonylag demokratikus, az uralkodó fontosabb döntései előtt kikéri a nemzetségi tanács vagy a nép képviselőiből álló tanács véleményét. A szabad népesség rendszeres adót fizet a királynak és a falufőnököknek, a király az adóból tartja fenn magánhadseregét és az államapparátust. A rabszolgák nem adóznak, de gazdájuk az általuk termelt javakból meghatározott adót fizet az államnak. A társadalom létalapját jelentő föld azonban még itt sincs magántulajdonban, általános a nemzetségi földbirtoklási rendszer, s ehhez még a király sem nyúlhat. Antagonisztikus társadalmi osztályokkal és ennek megfelelően kizsákmányolással azonban nemcsak a fémművességet ismerő és fémeszközöket használó népeknél találkozunk. Ott, ahol különlegesen kedvezőek a természeti feltételek, ugyancsak végbemehet hasonló tagozódás. Példaként említhetünk meg számos polinéziai szigetcsoportot (Hawaii, Tahiti), ahol annak ellenére, hogy a létfenntartás csiszolt kőkori technológián alapszik, a kedvező, kevés munkával nagy

27 Társadalmak születése 27 termést biztosító környezet lehetővé tette a társadalom két nagy osztályra (uralkodó és jobbágy ) tagozódását. A két osztály között egy vazallus réteg szerepelt közvetítőként. Vannak esetek, amikor a társadalom osztályokra, rétegekre bomlása hódítás következménye. Erről azonban csak olyan társadalmak esetében beszélhetünk, amelyek a fejlődés során már eljutottak oda, hogy termelési fölöslegükből egy uralkodó réteget is el tudnak tartani. A kelet-afrikai államalakulatoknál például gyakori, hogy az északkelet felöl idevándorló harcias, szarvasmarhatartó hamita csoportok alkotják az uralkodó réteget, középütt egy bantu földműves népesség foglal helyet, ez alatt pedig egy keverék bantu pigmeus etnikum. Hasonló, de magasabb szintű a perui inka birodalom, ahol az uralkodó inka réteg háborúk során számos törzset vetett alá hatalmának, és e törzseket egy sokszorosan tagolt társadalomszervezet keretében egyesítette. Itt is, mint az afrikai államalakulatoknál sok helyütt, megtaláljuk az uralkodó istenként való felfogását, s azt az elképzelést, hogy az uralkodó a legfőbb közvetítő a természetfeletti világ és az emberek között. A főpapi és uralkodói tisztség sokszor összefonódik, és vallási-mitológiai alátámasztást is nyer azzal, hogy az uralkodó és az uralkodó nemzetség származását a mitikus ősidők homályába és legendás alakjaira, kultúrhéroszaira, isteneire vagy félisteneire vezetik vissza. Az etnikai felülrétegeződésből és a kedvező természeti környezetből eredő társadalmi rétegeződés, osztályokra tagozódás esetei azonban meglehetősen ritkák, és nem másítják meg azt az általános törvényt, hogy a társadalom egymással szembenálló osztályokra bomlása a termelés fejlődésének, a termékfölösleg egyéni kisajátításának a következménye. Mindez szoros kapcsolatban áll a városi kultúrát, a civilizációt szülő árutermelés megjelenésével. E fejlődés vizsgálata azonban már a néprajztudomány határain kívül esik.

28 Társadalmak születése 28 TÁRSADALOM Arisztotelész az embert zoon politikonnak, társaságban élő állatnak nevezte. Valóban, történeti tudásunk és a mindennapi élet tapasztalatai azt mutatják, hogy az ember lényegéhez tartozik a társadalomban élés. Születésünkkor azonnal egy társulási forma, a család részévé válunk; ahogy növekszünk, úgy tágul kapcsolataink köre is, és egyre több és több viszonyt alakítunk ki embertársainkkal. A család, majd a rokonság szűkebb köre után az iskolában kerülünk meghatározott viszonyba másokkal, és már itt tapasztalhatjuk az emberi viszonyok egymástól tartalmukban is eltérő formáit. Más viszony fűz a tanítóhoz, más az osztály tagjaihoz, más a többi, magasabb vagy alacsonyabb osztályok tanulóihoz stb. Az iskolából kikerülve újabb viszonyok alakulnak ki köztünk és embertársaink között. Munkahelyünkön, egy bizonyos munkaszervezeten belül helyezkedünk el, ahol pozíciónkat az szabja meg, hogy a termelési folyamatban milyen feladatot végzünk el. Ezzel párhuzamosan alakulnak ki egyéb kapcsolataink; hajlamainknak, érdeklődési körünknek megfelelően sportegyesületben, színjátszó körben, klubban építünk ki viszonyt hasonló hajlamú társainkkal, érdekünk védelmére szakszervezet tagjává leszünk stb. Ha tehát egy adott pillanatban számba vesszük azokat a kapcsolatokat, melyek embertársainkhoz fűznek, azt látjuk, hogy számos kör metszőpontjában állunk. E kapcsolatkörök között szerepel az a család, amelybe beleszülettünk, és amelynek gyermekként vagyunk tagjai; az a család, amelyben férjek, feleségek és szülők vagyunk; a rokonsági kör, vérrokonainkat és házastársunk révén házassági rokonainkat is belefoglalva; a munkahelyünkön kialakult viszonykör, amely helyünket meghatározza a munkaszervezetben; szomszédsági, baráti, politikai és egyéb kapcsolataink stb. E kapcsolatok részben esetlegesek, részben állandóak: a társadalom által szentesített, intézményesített jellegűek. Ha pl. társasutazáson veszünk részt, akkor először teljesen ismeretlen emberekkel kerülünk össze, akikhez kezdetben csak az fűz, hogy azonos célt tűztünk ki hosszabb-rövidebb időre magunk elé. Az utazás során képzettségünknek, foglalkozásunknak, hajlamainknak stb. megfelelően a cso-

29 Társadalmak születése 29 port tagjaival más és más viszonyt építünk ki, és ennek megfelelően a csoporton belül újabb, kisebb csoportok alakulnak. Ezek a kapcsolatok azonban időlegesek, az utazás végeztével általában felbomlanak, mivel a résztvevőket csak meghatározott időre kapcsolta össze közös cél. A közöttük fennálló viszony nem állandó, nem intézményesített, a csoport szervezettsége csak az utazás kezdetétől befejezéséig tart. Más a helyzet, ha egy olyan állandó közösséget veszünk szemügyre, mint amilyen például egy falu. Itt azt látjuk, hogy az emberek meghatározott szerkezeten belül helyezkednek el, és e szerkezet intézményesített, tartós kapcsolatokból tevődik össze. A falu lakói először is részei a családnak és egy rokonsági körnek. Kötelességeiket, jogaikat a családon és a rokonságon belül alapvetően nemük és koruk határozza meg, és magatartásuk a meglevő társadalmi normák szerint alakul. A falu társadalmában, illetőleg a falusi társadalom szerkezetében azonban az egyes emberek helyzetét bár a kor, nem, családi és rokoni kapcsolatok itt is számítanak már más tényezők szabják meg. E tényezők között a kapitalista rendben például a birtok nagysága, a vagyon a döntő, és a falu szerkezeti képe ennek megfelelően alakul. Ez a viszony döntően befolyásol minden egyéb kapcsolatot. Ennek megfelelően játszhat szerepet az illető a falu politikai életében, jut szóhoz a közösség ügyeinek intézésében stb. De nemcsak egy-egy falun belül látjuk ezt a képet; így van ez minden egyéb társadalmi alakulatban és formációban is. Az embertársainkhoz fűző viszony tartalmát és formáját alapvetően a termelési rendben elfoglalt helyzet, a termelési viszonyok határozzák meg, bár természetesen az egyéni adottságok szerepével is számolnunk kell. Vonatkozik ez a megállapítás olyan egyszerű társulási formára is, mint az egy férfi és egy nő házasságán alapuló kiscsalád. Szerkezetét tekintve a kiscsalád Európában vagy Észak-Amerikában semmit sem változott századok óta; férjből, feleségből és a vérszerinti vagy adoptált gyermekekből áll. E formai, szerkezeti azonosság ellenére sem állíthatjuk, hogy a családon belüli kapcsolatok tartalma, általában a család funkciója a társadalomban, akár csak ötven évre visszatekintve is azonos lenne. Ha csak a szülő gyermek viszonyt vesszük szemügyre, akkor is azt látjuk, hogy a századvég patriarkális jellegű kapcsolata napjainkra erősen meglazult, az atyai hatalom jelentősen csökkent, az apa ma korántsem teljhatalmú úr a családban. Ugyanígy megváltozott a feleség helyzete is. Annak következményeként, hogy a nő ma már aktívan részt vesz a termelésben, gazdasági önállóságra tett szert,

30 30 Bodrogi Tibor és ennek megfelelően a családban elfoglalt helyzete, a családon belüli kötelességei és jogai is megváltoztak, sokkal inkább egyenrangú fél, mint volt a századforduló idején. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy a család tartalmát egyedül a gazdasági tényezők határozzák meg. Szerepet játszik benne a társadalom által kialakított erkölcs és általában annak a társadalmi gazdasági szervezetnek a jellege is, amelyben a változás végbement. Ez az oka például annak, hogy a nő fokozottabb részvétele a termelésben nem jár olyan súlyos problémákkal a népi demokráciákban, mint a kapitalista államokban. Összegezve tehát elmondhatjuk: bármely embercsoportot veszünk is szemügyre, azt látjuk, hogy tagjai nem elszigeteltek, hanem bizonyos kapcsolatok, társadalmi viszonylatok meghatározott sora köti össze őket egymással. E kapcsolatok megléte teszi lehetővé, hogy a pusztán biológiai értelemben vett egyének nyers halmazából emberi társadalom formálódjék. Legtágabb meghatározásában tehát a társadalom az egymással viszonyban álló emberek összessége. A figyelmesebb vizsgálódás azonban azt is elárulja, hogy az emberek között kialakult társadalmi kötelékek nem esetlegesek, nem véletlenszerűek, hanem meghatározott módon komplex egésszé fűződnek össze. A társadalmi kötelékeknek ezt a meghatározott egymásba illeszkedését, egymásba kapcsolódását (integrálódás), az egyes egyének és csoportok közötti viszonyok e hálózatát, a társadalmat kitevő kapcsolatok és emberek e sajátságos elrendeződését nevezzük a társadalom szerkezetének (struktúrájának). Tovább finomítva meghatározásunkat megállapíthatjuk, hogy a társadalom egymással viszonyban lévő, bizonyos meghatározott módon elrendezkedő egyének és csoportok komplex integráns rendszere. E rendszeren belül azonban nem minden viszony egyforma fontosságú. Vannak bizonyos viszonyféleségek, melyek a társadalom szerkezetét és ennek megfelelően az emberek és csoportok között kialakult viszonyok egész sorát meghatározzák. Ezek az alapvetően fontos viszonyok, amelyektől a többi viszony tartalma, formája és működése függ, a társadalom létfenntartásához szükséges javak megszerzésével kapcsolatosak. Ezek jellegét viszont a termelőerők határozzák meg. A társadalmi viszonyok állapítja meg Marx A filozófia nyomorában szorosan összefüggnek a termelőerőkkel. Új termelőerők megszerzésével az emberek megváltoztatják termelési módjukat, és a termelési mód megváltoztatásával, annak a módnak megváltoztatásá-