BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány MAGYARORSZÁG ÉS OROSZORSZÁG GAZDASÁGI KAPCSOLATAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KERESKEDELEM ÉS A BEFEKTETÉSEK ALAKULÁSÁRA Készítette: Krima Noémi Judit Budapest, 2010

2 Tartalom 1 Bevezetés Az Orosz Föderáció általános jellemzése és külkapcsolatai Oroszországról általában Természeti adottságok Gazdasági jellemzők Külkereskedelem, WTO tárgyalások Politikai kitekintés Társadalmi helyzetkép Regionalizmus Az oroszországi közigazgatási egységek A régiók természeti, éghajlati adottságai A régiók gazdasági szerepe Demográfiai megoszlás a régiók között Nagyvállalatok és komplexumok a regionális fejlődésben Politikai szerepvállalás a regionális fejlődésben Oroszország nemzetközi kapcsolatai Az orosz külpolitika 91-től napjainkig Az orosz szomszédságpolitika jellemzői, a FÁK-kapcsolatok A FÁK-on belüli gazdasági tömörülések Az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai A kapcsolatok háttere; érdekek és lehetőségek Az EU15-ökkel való kapcsolatrendszer A kapcsolatok történeti fejődése és jogi háttere, a PCA Az EU15-ök és Oroszország külkereskedelmi kapcsolatai Kölcsönös tőkebefektetések Az energiadialógus A közép-kelet-európai régió (azon belül is a visegrádi országok) jelentősége az orosz külkapcsolatokban KKE kiemelt szerepe, illetve az orosz aggályok a bővülés kapcsán Történeti fejlődés, jogi háttér Kereskedelmi és befektetési kapcsolatok Energetikai kapcsolatok Kitekintés Magyarország és Oroszország közti kapcsolatrendszer

3 4.1 Politikai kapcsolatok A magyar állami szerepvállalás a kapcsolatok élénkítése érdekében Magyarország és Oroszország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok Magyarország és Oroszország közti befektetési kapcsolatok Orosz befektetések Magyarországon Magyar befektetések Oroszországban Összegzés

4 1 Bevezetés A témaválasztás okai, hipotézisek, a dolgozat célja Oroszország a külföldiek szemében mindig is egy kicsit rejtélyes, kicsit megközelíthetetlen ország volt, és az a mai napig. Kívülállók számára nehezen érthető az orosz gondolkodásmód, a szokások, hagyományok, az elvek, amikhez ragaszkodnak. Így vagyok ezzel én is, mégis Magyarország szempontjából nézve, fontosnak tartom ezt a relációt, mert már hosszú idők óta a két ország történelme, gazdasága összekapcsolódik, néhol szándékos külső ráhatás nyomán, néhol csak az adottságokból következően. Szakdolgozati témaválasztásomat több dolog is magyarázza. Az utóbbi időben tanulmányaim hatására foglalkoztatni kezdett az Oroszország és Magyarország között fennálló kapcsolatrendszer, főleg a két ország közös történelme, kultúrája, gazdasági viszonyai, külkereskedelmi és befektetési kapcsolatai. Érdekesnek találom a világ legnagyobb országa által kínált lehetőségeket egy hozzá képest apró állam számára, mint Magyarország. Napjaink egyre erősödő nemzetközi versenyében véleményem szerint nem szabad elhanyagolnunk egy olyan relációt sem, amely piacot jelenthet termékeink és szolgáltatásaink számára, illetve ahonnan pótolhatjuk az általunk nem előteremthető javakat. Sajnos még mindig nem eléggé hangsúlyosan kezelt terület ez, bár az utóbbi időben jelentős lépések történtek ennek megváltoztatására. A másik, személyes okai, hogy erről a témáról írok, hogy nagyon fontos számomra az orosz irodalom. Számos szerzőtől volt szerencsém világirodalmi klasszikusokat olvasni (persze még mindig nem eleget), és nagyon megfogott az orosz művek hangulata, stílusa, jellemábrázolása, történetei. Kedvenceim közé sorolnám Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Turgenyevet, Csehovot, Bulgakovot, Gogolt. Sajnos az orosz nyelvet még nem beszélem, viszont a közeljövőben tervezem ennek elsajátítását, hiszen a családomban több, oroszul jól tudó ember van. Ezen kívül nagyon szeretnék eljutni Oroszországba, amely az elmondások alapján az ellentétek világa, a fényűző pompa és a hatalmas szegénység hazája is. Az ITD Hungary Zrt-nél való munkám során van szerencsém bepillantást nyerni a közös kapcsolatok, együttműködések konkrét alakulásába, és az ezek fejlesztése érdekében megtett központi intézkedések folyamatába, eredményeibe. Az onnan kapott források sokat segítettek szakdolgozatom megírásában, illetve hiteles alátámasztást adnak egy-egy gondolatomnak, feltevésemnek. 4

5 Dolgozatomban azonban a társadalmi-kulturális helyett inkább a gazdasági vonatkozásokat elemzem, hiszen a főiskolai tanulmányaimhoz ez illeszkedik leginkább. Diplomamunkámban elsősorban nem az energetikai vonatkozásra térnék ki, mivel ebben a témában számos dolgozat és tanulmány született már, inkább az eddig érintőlegesebben tárgyalt gazdasági kulcsterületeket dolgoznám ki, mint a külkereskedelem alakulása, az orosz tőkével megvalósuló beruházások Magyarországon, illetve a hazai tőke szerepvállalása Oroszországban. Természetesen az energiaipari együttműködésről is szót kell ejtenem, hiszen ez az a terület, mely gazdasági kapcsolatainkat egyik legnagyobb mértékben befolyásolja. A kérdés, melyre az elemzésem során a választ keresem az, hogy vajon kellő súlyt fektet-e Magyarország az Oroszországgal való kapcsolatrendszerre; mennyiben befolyásolja még mindig a gazdaságpolitikát, a kereskedelmet, a befektetéseket a 40 évnél is hosszabb szovjet megszállás; és hogy hogyan képzelhető el a kapcsolatok jövője, milyen irányba tartunk, mire számíthatunk. Úgy gondolom, a téma azért aktuális napjainkban, hiszen e hatalmas országhoz való viszonyunk, az abban rejlő prioritások máig nincsenek tisztázva, azt erősen befolyásolják az Oroszország nemzetközi megítélésében lezajló változások, Magyarország mindenkori politikai irányultságai, pedig véleményem szerint sokkal inkább szükségünk lenne egy átfogó gazdaságpolitikai koncepcióra, stratégiára, amelyet (jórészt) minden politikai erő elfogad, magáénak érez. Főként a mai folyamatosan változó globális helyzetben kívánatos lenne az EU-hoz fűződő szoros barátság mellett egy állandó, stabil kapcsolatrendszer, amelyet nem kell gyanakvással szemlélnünk, sokkal inkább egy gazdaságilag (és politikailag) kiegyensúlyozott partnerség támaszát nyújtja. A 2008-ban megválasztott új államfő, Dimitrij Medvegyev irányításának kezdete jó alkalmat kínál arra, hogy tiszta lappal, a múlt sérelmeitől nem átitatott viszonyt alakítsunk ki, amelyben mindkét ország érdekei szem előtt vannak, és amely harmonikusan illeszkedik a nemzetközi kapcsolatrendszerbe is. Dolgozatomban az elméleti és a gyakorlati momentumok elemzését is szükségesnek tartom. Előbbit azért, mert így érthetjük meg igazán a kapcsolatok hátterét, a történelmi hozadékokat, az állandó értékeket, ezen kívül ez ad egy egységes keretet írásomnak. A gyakorlati bemutatás fontossága magától értetődő, hiszen ez támasztja alá az elméleti elemzést, és esetleg az olvasó saját következtetéseket is levonhat, önálló véleményt formálhat. 5

6 A dolgozat felépítése Dolgozatom első részében Oroszország általános gazdasági helyzetét elemzem az 1990-től napjainkig, végigvezetve a rendszerváltás következtében kialakuló szakaszok gazdasági természetét és az ország teljesítményét. E hatalmas ország természeti adottságainak és történelmi örökségének elemzése után érintem a gazdasági, kereskedelmi, politikai és társadalmi sajátosságokat. A következő részben Oroszország regionális helyzetét, politikáját és fejlődését ismertetem. Definiálom az országban fennálló közigazgatási rendszer egységeit, kifejtem a régiók közt fennálló hatalmas különbségek megnyilvánulási formáit, ezek okait és következményeit, majd szerepüket a gazdaságban, kereskedelemben, a befektetések alakulásában. Végül a politikai szerepvállalást jellemzem a regionális fejlődében. Ez után szükségesnek tartom bemutatni Oroszország helyét a nemzetközi kapcsolatokban, szerepét a különböző általános és gazdasági integrációkban, mint például az FÁK-ban, az Eurázsiai Gazdasági Közösségben, az Orosz-Fehérorosz Államszövetségben és a GUAM-ban. A diplomamunkám második nagyobb részében elemzem Oroszország és az Európai Unió kapcsolatrendszerét, mivel e nélkül nem érdemes vizsgálni Magyarország szerepét, hiszen a 2004-es csatlakozásunkkal számos területen elköteleztük magunkat, mely az Oroszországhoz fűződő viszonyunkat is nagyban meghatározza. Ludvig Zsuzsa nyomán érdemesnek tartom különválasztani a régi EU-s tagállamokkal való kapcsolatrendszert a közép-kelet-európaitól, mivel ezek folyamata és történelmi háttere is nagymértékben különbözik. Mindkét szakaszban a politikai, jogi, gazdasági, kereskedelmi aspektusokat jellemzem, érintve az energetikai együttműködést is. A harmadik részben térek rá a magyar-orosz kapcsolatok alakulására a rendszerváltozástól napjainkig. A gazdasági kapcsolatok tárgyalása előtt elengedhetetlennek tartom kitérni a politikai kapcsolatok változására is. Az 1990-es évektől megfigyelhető ingadozásokat, és a mögöttük meghúzódó érdekeket és nemzetközi tendenciákat is figyelembe véve tekintem át ezt a területet. Érintem az ezek mögött álló diplomáciai fordulópontokat és fontosabb találkozókat. Majd kitérek a mindenkori kormány ösztönző-eszközrendszerére, mely az orosz relációval való szorosabb gazdasági együttműködést támogatja. Itt részletesen bemutatom az egyes intézmények, központok tevékenységét, mint például az ITD Hungary Zrt., a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar-Orosz Tagozata, a FÁK Üzleti Klub, illetve a FÁKprojekt. Majd a gazdasági kapcsolatok alakulását vizsgálom a két ország belső állapota 6

7 tükrében. Intenzitás szempontjából érdemes időszakokra bontani az elemzést: , , , majd 2004-től napjainkig, tekintettel a jelentős eseményekre és fordulópontokra, mint az orosz pénzügyi válság és Magyarország EU-s csatlakozása. Tehát a kereskedelem és a befektetések alakulását is ezekre a periódusokra vonatkoztatva ismertetem. Végül az utolsó részben a két ország között realizálódó/realizálódott konkrét együttműködéseket, közös vállalatokat és FDI befektetéseket elemzem, kitérve a magyar KKV-k további lehetőségeire az orosz piacon való érvényesülésre. Az általános bemutatás után három szektorban eszközölt beruházásokat, közös projekteket vázolom fel, ezek a gyógyszeripar, az építőipar és a bankszektor. Természetesen érintenem szükséges a jelenlegi világválság következményeit és egyben ennek eredményeként felmerülő lehetőségeket, hiszen a nyugati piacokon elszenvedett veszteségek kompenzálására egy alternatíva a keleti (egyben orosz) piacok felé fordulás lehet. Szerencsére ma már látszik az orosz fél nyitottsága mellett az egyre bővülő eszköztár, mely a vállalkozások rendelkezésére állhat ilyen relációjú terveik megvalósításához. 7

8 2 Az Orosz Föderáció általános jellemzése és külkapcsolatai 2.1 Oroszországról általában Természeti adottságok Az Orosz Föderáció a Föld legnagyobb állama a maga km 2 -nyi területével. Ezért a természeti erőforrások széles tárháza áll (állhat) rendelkezésére, amely jelentős versenyképességi előnyökhöz juttathatja. A Szovjetunió felbomlása után nagy részben Oroszország lett a hatalmas erőforrás-készletek örököse, illetve földrajzi fekvéséből származó előnyöket továbbra is élvezheti. Oroszország a világ egyik leggazdagabb országa ásványkincsek és energiahordozók terén. Ő rendelkezik a Föld legnagyobb földgázkészletével és hetedik legnagyobb kőolajkészletével, melyek exportszerkezetének 70%-át teszik ki. 1 Más kérdés, hogy a beruházások és fejlesztések hiányában a kitermelés meglehetősen korlátozott és nem igazán hatékony, rengeteg a kiaknázatlan erőforrás. Az energiahordozókon kívül Oroszország bővelkedik még szénben, vasércben, urániumban, gyémántban, aranyban, ólomban és faanyagban, melyek szintén jelentős részt képviselnek az ország kivitelében. Összesen 20 ország határolja, mely egyedülálló a világon. Ez számos lehetőséget, illetve kihívást hordoz magában. 2 Külkereskedelemben például nagy előny, viszont így több külső problémával találkozik közvetlenül, könnyben kerül konfliktus-helyzetbe Gazdasági jellemzők Oroszország a Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben nyerte el függetlenségét. Ezzel az eseménnyel összefüggő gazdasági rendszerváltó folyamat rendkívüli módon megviselte az ország gazdaságát és társadalmát egyaránt csakúgy, mint a többi rendszerváltó országét, köztük Magyarországét től 1993-ig radikális reformok kezdődtek az utólag erőltetettnek tekintett privatizálás és sokkterápia révén, melyek a lakosság széles körű tiltakozását váltották ki. 93-tól 1 Pálfiné Sipőcz Rita, Andrej Trejvis, Horváth Gyula,

9 nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz társadalom egyelőre nincs felkészülve a gyors és drasztikus piacgazdasági átmenetre, így a politika lassabb tempóra váltott, mely viszont felemás fejlődést hozott magával. Az 1997-es évre Oroszország túljutott a transzformációs visszaesésen 3 annak ellenére, hogy a korrupció és a bűnözés továbbra is erőteljesen jelen volt a mindennapi életben. Ilyen környezetben érte az országot az 1998-as pénzügyi válság. Az ország GDP-je jelentősen visszaesett, megugrott az infláció, a külkereskedelem volumene lecsökkent, a tőkét rohamosan menekítették ki, Oroszország a fizetésképtelenség állapotába került. Majd, ahogyan az számos esetben megfigyelhető volt, a mélypont után a gazdaság gyors növekedésnek indult. Ez nagymértékben köszönhető a szigorú monetáris és fiskális politikának, az árfolyam-politikának és a kedvező világpiaci olajáraknak. Az ig tartó időszakban a GDP exponenciálisan nőtt, a folyó fizetési mérleg aktívumot mutatott, az export és az import volumene is nőtt, az infláció csökkent, az FDI értéke nőtt, 2003-ban a költségvetési szufficit elérte a 216,8 milliárd rubelt. 4 A gazdasági (és párhuzamosan politikai) stabilizáció így már kitaposta az utat a radikálisabb reformoknak, melyet már nem kísért olyan erős társadalmi ellenzés, mint a válság előtt. Ez azzal is magyarázható, hogy az eltelt nagyjából 10 év alatt jelentősen változott a lakosság hozzáállása magához a piacgazdasághoz is. Az es periódusban az ország arany- és valutatartalékai felduzzadtak, melyek egészen a 2008-as válságig kitartottak. Közben Oroszország külkapcsolatai is jelentős mértékben javultak, világkereskedelemben való részesedése nőtt ben a további előrelépés érdekében létrehozták a stabilizációs alapot, mely az árupiaci árváltozások adósságtörlesztésre gyakorolt negatív hatásait volt hivatott ellensúlyozni után a gazdasági teljesítmény tovább nőtt köszönhetően főleg az energiahordozók magas árszintjének, a külföldi tőkebefektetéseknek és a belső kereslet növekedésének. Tovább csökkent a munkanélküliség és az infláció, a Párizsi Klubbal szembeni adósságtörlesztési kötelezettségét az ország idő előtt teljesítette. 6 Ezen kívül nőtt a bankrendszer likviditása és koncentrációja. Az általam feldolgozott szakirodalmak szerint (Bagi József, 2009, Dr. Kemény László, 2008, Sz. Bíró Zoltán, 2009) azonban a 2008-as világválság felszínre hozta a felszín alatt megbújó problémákat. Az ipar szerkezeti átalakítása és a gazdaságirányítás 3 Horváth Gyula, Weiner Csaba, Weiner Csaba, március 20. 9

10 modernizációja nem haladt kellő ütemben, Oroszország gazdasága túlzott mértékben függ az energiahordozók árának alakulásától, a nyersanyagok kitermelése nem hatékonyan zajlik, feldolgozóiparra nem fektetnek elég súlyt. Így napjaink gazdasági válsága súlyosan érintette az országot. Csökkent a GDP, a gazdasági növekedés sok év után először mínusz előjelűre váltott (2009-ben -7,9%), az infláció 2008-ban 13% lett, és 2009-ben először könyvelt el költségvetési deficitet az ország. 7 Az orosz GDP nominális értékének változása , kerekítve, milliárd USD 1. táblázat ,8 460,2 395,1 391, ,9 259,7 345,5 591,7 764,5 990,6 1290,1 1607, Forrás: saját szerkesztés Az orosz GDP alakulása , százalék 1. ábra Forrás: saját szerkesztés Külkereskedelem, WTO tárgyalások Oroszország világkereskedelemben betöltött szerepe méretéhez és erőforrásokkal való ellátottságához képest csekélynek mondható. Azon belül, mint már említettem, külkereskedelmében a legnagyobb arányt az energiahordozók exportja képviseli. Ezt követi a vas és színesfémek kivitele, majd a vegyipari termékeké, illetve a gépeké (mely főleg 7 Bagi József,

11 repülőgépekre és űrhajókra korlátozódik) ban ez első két csoport együttes részaránya 89,2%-ot tett ki! Importban a gépek és szállítóeszközök teszik ki a legnagyobb részt (egyedül 2008-ban 52,7%-ot), második helyen az élelmiszeripari termékek állnak, majd őket követik a vegyipari termékek és a nemesfémek, drágakövek. 8 Ezekből egyértelműen úgy tűnik, Oroszország gazdasága egy fejlődő országéhoz hasonló, amely a későbbiekben súlyos problémákat jelenthet a globális versenyben. Az orosz export és import áruszerkezeti megoszlása , százalék 2. táblázat Export élelmiszeripari és mezőgazdasági nyersanyagok (kivétel textilipar) 1,8 1,6 2,5 1,8 1,9 1,8 2,6 2.0 ásványi termékek 42,5 53,8 57,3 57,8 64,8 65,9 64,9 69,6 vegyipari termékek, műanyag 10,0 7,2 6,9 6,6 6,0 5,6 5,9 6,5 bőr-és szőrmeáru fa-és papíripari termékek textilipari termékek és lábbelik fémek, nemesfémek és drágakövek 5,6 4,3 4,2 3,9 3,4 3,2 3,5 2,5 1, ,7 21,7 17,8 20,2 16,8 16,3 15,9 13,3 gépek, berendezések és szállítóeszközök 10,2 8,8 9,0 7,8 5,6 5,8 5,6 4,9 egyéb 1,3 1,5 1,4 1,1 1,0 1,0 1,2 0,9 Import élelmiszeripari és mezőgazdasági nyersanyagok (kivétel textilipar) 28,1 21,8 21,0 18,3 17,7 15,7 13,8 13, március

12 ásványi termékek 6,4 6,3 3,8 4,0 3,1 2,4 2,3 3,1 vegyipari termékek, műanyag 10,9 18,0 16,8 15,8 16,5 15,8 13,8 13,1 bőr-és szőrmeáru fa-és papíripari termékek 2,4 3,8 4,2 3,8 3,3 2,9 2,7 2,4 textilipari termékek és lábbelik 5,7 5,9 4,8 4,3 3,7 4,0 4,3 4,4 nemesfémek és drágakövek 8,5 8,3 7,3 8,0 7,7 7,7 8,2 7,3 gépek, berendezések és szállítóeszközök 33,6 31,4 37,4 41,2 44,0 47,7 50,9 52,7 egyéb 4,1 4,1 4,3 4,3 3,7 3,5 3,6 3,4 Forrás: A fentiekben elemzett 1998-as válság után mind az export, mind az import folyamatos növekedésnek indult, melyet a 2008-as válság lassított le ismét. (Az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere az Európai Unió (52%), őt követik az APEC országok (20,4%), majd a FÁK térség (14,5%). 9 Oroszország 1993-ban jelezte csatlakozási szándékát a GATT-hoz (1995-től WTO). Ezt Magyarország kezdettől fogva támogatta, a kétoldalú tárgyalásokat a kezdetekben lezártuk. Már 1993-ban megalakult egy munkacsoport a GATT-on (majd WTO-n) belül, mely az ország aktuális kereskedelmi szisztémáját vizsgálja felül, és mely kidolgozza a csatlakozáshoz elengedhetetlen követelményrendszert. 10 A csatlakozási tárgyalások 1995-ben kezdődtek, és azóta több, mint 30 találkozóra került sor a kereskedelmi korlátozások csökkentése érdekében. Azonban a jelenlegi világválság számos piacvédelmi eszköz bevezetésére késztette Oroszországot 11, mely a csatlakozás lehetséges időpontját újra kitolta Politikai kitekintés március Trade Negotiation Department, Russian Ministry of Economic Development, 2008, március

13 Az 1991-ben bekövetkezett rendszerváltás utáni első elnöki posztot Borisz Jelcin töltötte be. Személyéhez leginkább Oroszország demokratikus jellegű irányítása köthető, amely sajnálatos módon azonban nem hozott látványos eredményeket sem a gazdaság, sem a külkapcsolatok, sem a lakosság elégedettsége terén. Több szerző álláspontja szerint (Sz. Bíró Zoltán, 2009; Bába Iván, 2009) Oroszország ebben az időszakban nem könyvelhetett el érdemi előrelépést a demokrácia és a piacgazdasági átmenet terén. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Oroszországban néhány rövid időszakot leszámítva sem a cári, sem a szovjet érában nincsenek demokratikus hagyományok. A téma jogi vonatkozásaival kapcsolatos publikációk tanulmányozása során feltűnő volt, hogy a szerzők alapvetően azonos álláspontot fogalmaznak meg az orosz belső állapotok problematikájával kapcsolatosan. A gazdasági visszaesés, termelőkapacitások kihasználatlansága, a fizetőképes kereslet hiánya, az infláció elszaladása, az ország fizetésképtelensége csak súlyosbította az belső és külső konfliktusok által amúgy is megtépázott országot decemberétől 1999 áprilisáig dúlt a csecsen háború, illetve erre az időszakra estek a kaukázusi polgárháborúk. A helyzetet tovább rontotta a belső anarchikus állapot, a bűnözés elhatalmasodása, a régiók széthúzása (némelyek szinte a kiválás szélén), az oligarchák hatalma, végül Jelcin korrupciós ügyei. 12 Az oligarcha fogalma alatt az államhatalomtól független, nagyhatalmú, tehetős üzletembereket értem, akik főleg ipari területen folytatott tevékenységeiket kiterjesztik több szférára is, például a politikára, médiára, és ott lobbitevékenységükkel igyekeznek minél nagyobb befolyást gyakorolni. A számos negatívum mellett azonban pozitív eredményei is voltak az időszaknak: árliberalizáció, privatizáció, piacgazdaságra való áttérés, külföldi termékek megjelenése az orosz piacon, piaci verseny kialakulása. Nem szabad elfelejtenünk, hogy összességében azonban Putyin a hatalomra kerülésével egy több szempontból válsághelyzetben lévő országot kapott, amelyet egyaránt külső és belső nyomás hatására stabilizálnia kellett. Ezt pár év alatt sikerre vitte a hadiipari komplexumok és a titkosszolgálat segítségével. Bába Iván 2009-es tanulmánya alapján magam is úgy vélem, regnálásának legfőbb jellemzője a túlzott központosítás volt, egy autoriter rendszer, mely szinte minden területre kiterjedt. Putyin irányított demokráciának tartotta, mely szöges ellentétben állt a jelcini demokráciával, ami szerinte inkább az anarchia határait súrolta, és 12 Sz. Bíró Zoltán,

14 amelytől mindenképp óvakodni kell. Mivel a lakosság látta, hogy az előző vezetési módszer nem vált be, így az új stratégia nem váltott ki heves ellenérzéseket a társadalom köreiben. Putyin konkrét intézkedései 13 : - régiókkal való tárgyalások, szövetségi szerződések elfogadtatása - csecsen konfliktus lezárása egy döntő csapással - pénzkiáramlás megállítása, visszaáramoltatás megkezdése - oligarchákkal való leszámolás - ország nemzetközi tekintélyének helyreállítása. A putyini kurzus legfőbb eredményei valóban nagyon látványosak voltak: aranytartalékok hatalmasra duzzadása, lakossági reáljövedelmek növekedése, a GDP rohamos növekedése (2007-re meghaladta a 2000 milliárd dollárt). Azonban ezek az eredmények inkább látszólagosak voltak; az ország bevételeinek növekedése mögött a kőolaj árának körülbelül 25-ről 147 dollárra való emelkedése állt, nem pedig a termelés bővülése. Ez viszont egy nagyon sérülékeny gazdaságot eredményez, amely leginkább a fejlődő országok jellemzője, nem pedig egy G20-tagállamé. Továbbá az előző korszakban említett hiányosságok továbbra is fennálltak: termelési szerkezet modernizációjának hiánya, energiaszektorra való túlzott támaszkodás, infláció magas szintje, korrupció. 14 Így megállapítható, hogy a 2008-ban hatalomra került új elnöknek, Dimitrij Medvegyevnek két választása van; vagy teljes mértékben követi elődje politikáját, és ekkor Oroszország továbbra sem léphet a valódi fejlődés útjára, vagy szakít a kijelölt úttal, és véghezviszi a reformokat, mely valószínűsíthető módon Putyin nemtetszését fogja kiváltani Társadalmi helyzetkép Oroszország lakosainak száma ma 142 millió fő. Ez elkerülhetetlenül magában hordozza a szociális és demográfiai egyenlőtlenség lehetőségét, mely sajnálatos módon Oroszországra különösen jellemző. Számos orosz tanulmány hangsúlyozza (Natalja Zubarevics, 2008, Andrej Trejvis, 2008, Olga Kuznyecova, 2008), hogy a legsúlyosabb problémákat a népesség egyenetlen megoszlása 13 Bába Iván, Bába Iván,

15 okozza a régiók között (a közép-nyugati és délnyugati részek sokkal sűrűbben lakottak). Ezen kívül az alacsony születésszám következtében a lakosság folyamatosan fogy (kivétel a déli és keleti perifériák). Ha a jelenlegi szaporodási ráta fennmaradását feltételezzük, akkor becslések szerint 2050-re évi 1,8%-ot érhet el a népességveszteség, mely súlyos következményekkel jár a munkaerő-piaci helyzetre is. 15 Továbbá komoly gondot okoz a migráció felerősödése a szibériai és távol-keleti területekről a közép-nyugati és délnyugati területek felé, melynek következtében egyes régiók elnéptelenednek, mások meg nem tudják felszívni a beáramló munkaerő-tömegeket. 16 Ezen kívül jellemző a népesség alacsony képzettsége (főleg a gazdasági-műszaki tudományokban), a szakképzési rendszer nem harmonizál a piaci körülményekkel. Szociológiai szempontból szintén óriási differenciák figyelhetők meg. A lakosság körülbelül 3%-a gazdagnak mondható, 20%-uk a középosztályhoz tartozik, 70%-ának anyagi helyzete bizonytalan (néha-néha lecsúszik), 10%-uk pedig a szegénységi küszöb alatt él. Eme megosztottság miatt a szociális reformok kevésbé haladnak, a belső piac bővülése korlátozottabb, korszerű finanszírozási formák létrehozása akadályokba ütközik, a fejlesztésekben való lakossági közreműködéssel nem igazán lehet kalkulálni. 17 Így összességében ez súlyos visszahúzó erőt jelent a gazdasági növekedésre nézve. A korábban multikulturális birodalom helyett ma a volt szovjet tagköztársaságok függetlenné válásával Oroszország lakosságának 82%-a orosz nemzetiségű. A regionális nemzetiségi intézmények, központok megszűntek, ami etnikai elszigetelődést vont maga után az egyes régiókban. 18 Ezeken a területeken halmozottan jelennek meg a társadalmi problémák, politikai konfliktusok. Horváth Gyula 2008-as tanulmánya rámutat arra, hogy valójában Oroszországban már a rendszerváltozás előtt végbement az urbanizáció (a lakosság 73%-a él városokban), azonban azok nem mutatnak városiasodott képet. A kis- és középvárosokban szinte teljesen hiányzik a modern infrastruktúra és a hatékony intézményrendszer. Hatalmas továbbá a különbség Moszkva és Szentpétervár és a többi nagyváros között is. 15 Horváth Gyula, Horváth Gyula, Horváth Gyula, Horváth Gyula,

16 2.2 Regionalizmus A ma is hatalmas Oroszország gazdasági fejlődése különösen nagy területi különbségeket mutat. Ez köszönhető egyrészt a természeti erőforrással való ellátottság nem egyenletes eloszlásának, másrészt a népesség számában való hatalmas differenciának az egyes régiók között, harmadrészt a rendszerváltozás utáni piacgazdaságra való áttérés meglehetősen heterogén következményeinek. Így Oroszországot gazdasági értelemben tulajdonképpen alig lehet egy egységként vizsgálni, hisz egyes régiók mutatói egy fejlett ország képét adják, mások egy meglehetősen elmaradott fejlődőét. Így szükségesnek tartom részletesen bemutatni a régiók természeti adottságait, ebből fakadóan gazdasági potenciáljukat és társadalmidemográfiai jellemzőiket, amik hozzájárulnak Oroszország világgazdaságban elfoglalt helyének megértéséhez Az oroszországi közigazgatási egységek Az Orosz Föderáció területét 2009-ben 84 területi-közigazgatási egységre (oblasztyra) lehetett felosztani. Ebből 21 köztársaság, 9 terület, 47 megye, 4 autonóm terület, 1 autonóm megye és 2 föderációs szintű város (Moszkva és Szentpétervár). Ezeken túl 2000-ben további 7 szövetségi körzetet (régiót) hoztak létre. Ezek a Központi, a Déli, az Északnyugati, a Távol-Keleti, a Szibériai, az Uráli és a Volgai. Ezekben a régiókban elnöki képviselet valósul meg, a meghatalmazottak feladata, hogy ellenőrizzék a szövetségi törvények és költségvetés betartását, szociális és gazdasági programokat dolgozzanak ki és statisztikai adatokat szolgáltassanak a kormányzat számára. 19 Az oblasztyok mérete nagy eltéréseket mutat. Vannak, amelyek Magyarországnál is nagyobbak (Jakutföld, Krasznojarszk), és vannak, amelyek csak egy város köré összpontosulnak (Moszkva terület). Az összes oblaszty egynegyede számít nagynak (2 millió feletti lakos), viszont ezekben él a lakosság 56%-a. 20 Hatalmasok az eltérések továbbá a jövedelemszint, az életszínvonal, a gazdasági fejlődés, a megtermelt GDP összege, a munkanélküliség és a külkereskedelmi aktivitás terén is. A példa kedvéért az évi bruttó regionális össztermék tekintetében a leggazdagabb és legszegényebb oblaszty között 36,7- szeres volt a különbség 2001-ben Horváth Gyula, Horváth Gyula, Wiener Csaba,

17 2.2.2 A régiók természeti, éghajlati adottságai Mint azt az előző fejezetben említettem, természeti adottságok terén nem egyenletes az ország ellátottsága. A 89 közigazgatási egység közül 22-nek van például tengeri kijárása, ez az összterület felét, népességnek és a GDP-nek az ötödét jelenti. Ebből egy jelentős rész a zord északi sarkvidék, mely befagyó szakaszaival nem kínál túl jó lehetőségeket. Az áruforgalom kétharmada azokra a kikötőkre korlátozódik, melyekhez tartozó régiók a legjobb kijárással rendelkeznek 22 (Primorszk). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Oroszország éghajlata meglehetősen hideg, azonban a fő különbséget az adja Kanadához és Svédországhoz képest, hogy itt az emberek nagyobb százaléka él a zord időjárási körülmények között (8,5%). 23 Ennek ellenére több elemző szerint (Natalja Zubarevics, 2008, Horváth Gyula, 2008,) ma Oroszország főleg nyersanyagkitermelő országnak tekinthető. Így azok a régiók versenyképesek, melyekben ez az ágazat erős, ez különösen igaz a szibériai és távol-keleti régiókra, melyek rendkívül gazdagok ásványkincsekben, fémekben és szénhidrogénekben, például a Tyumenyi terület és Szahalin. Ezen kívül ugyanezen szerzők szerint Oroszországban nagyon fontos a fővárosi státusz és az agglomerációs hatás is. Ez utóbbi kettő az energiahordozó-források jelenlétével együtt határozzák meg egy-egy régió fejlődésének mértékét A régiók gazdasági szerepe Két terület emelhető ki, mint a gazdaság motorjai; ezek a főváros és a kőolaj-földgáz kitermelő Tyumenyi terület. Az előbb adja a GDP 22 %-át, utóbbi pedig a 12%-át 24, tehát összesen az egyharmadát. Éles a különbség a centrum-periféria viszonylatban csakúgy, mint a nyugat-keleti relációban. A szibériai és távol-keleti régiók GDP növekedési üteme a legalacsonyabb kedvezőtlen éghajlatuk, fejletlen infrastruktúrájuk és alacsony népességük és gyenge városhálózatuk miatt. 22 Andrej Trejvis/Horváth Gyula, Andrej Trejvis/Horváth Gyula, Natalja Zubarevics/Horváth Gyula,

18 Az északi és nyugati részek fejlettségi foka a legmagasabb Moszkva és Szentpétervár, valamint a körülöttük lévő agglomeráció jelenlétének köszönhetően. A vállalati szféra itt a legkiforrottabb, és az FDI beáramlás ebben a régióban a legintenzívebb. A déli régiók mélyről indultak, ehhez képest jelentős fejlődést produkáltak, bár ez főleg a jelentős kormányzati támogatásoknak köszönhető. 25 Ennek hatására a déli-tengerparti területeken (Krasznodar, Rosztov) pozitív változásként új növekedési központok kezdenek kialakulni. Végül az uráli körzet növekedése gáz- és kőolaj-kitermelésnek, illetve a kohászati export nagy volumenének a számlájára írható. A vezető régiók részesedése az exportból kiemelkedő (energiahordozók), viszont bevételük így nagyban ki van téve a szénhidrogének világpiaci áringadozásainak, tehát fejlődésük semmiképp sem tekinthető stabilnak. Az említett új növekedési központok a fejlett infrastruktúrával rendelkező tengerparti nagyvárosok agglomerációs körzeteiben, az importhelyettesítés irányába tolták a régió gazdaságát, legfőképp az élelmiszeriparban. 26 A vesztes pozícióban lévő régiók a fejletlen nemzetiségi köztársaságok, illetve a keleti, távol-keleti régiók, ahol az ipari fejlődés meglehetősen lassú vagy az ipari tevékenység eltűnőben van. A beruházások kérdésében ugyanazt az eredményt kapjuk, mint a többi gazdasági mutató vonatkozásában; a két nagyvárosi agglomeráció és a szénhidrogén-ipari régiók vonzzák leginkább a külföldi tőkét. Azonban szintén a nagy különbségek példájaként a régiók felében a beruházások egy főre eső összege az országos átlag 75%-a alatt van. Ez a mutató különösen érzékenyen érinti a gazdasági fejlődést, hiszen a befektetés közvetlenül segíthet, illetve annak hiánya depresszióba taszíthat egy-egy régiót Demográfiai megoszlás a régiók között Oroszországra erőteljesen jellemző a népesség területi koncentrációja. A zordabb éghajlatú szibériai és északi régiókban területi kiterjedésükhöz képest a lakosság kis százaléka él, az európai központi és északnyugati részeken ennek az ellenkezője igaz. Ez káros hatással van a munkaerő-piacra is, mivel szakképzett emberek néhány régióban összpontosulnak, így a többi gazdasági potenciáljában még lejjebb csúszik. 25 Natalja Zubarevics/Horváth Gyula, Natalja Zubarevics/Horváth Gyula,

19 Egész Oroszországra jellemző viszont a népesség folyamatos fogyása, mely káros hatással van a gazdasági növekedésre. Igaz ez a fejlettebb, magasabb népességű központi és északnyugati területekre (kivétel Moszkva agglomerációs körzete) és az ázsiai régiókra is (itt néhol szinte elnéptelenedés tapasztalható). A régiók mindössze 6-7%-ában nő a lakosság száma, ez leginkább a déli nemzetiségi területekre jellemző. 27 A belső migráció alakulásának változásában 2 szakasz különíthető el. Az ig terjedő időszakban célterületek a déli és nyugati régiók voltak, míg 2000-től a nagyvárosi agglomerációk és a fejlett kőolaj-ipari területek lettek, ahová már a déli régiókból is megkezdődött az áttelepülés. 28 Ugyanakkor nemcsak a népesség mennyisége számít, hanem minőségi szempontokat is tekintetbe kell venni. Ilyen például a születéskor várható élettartam (mely Oroszországban extrém módon alacsony: 65 év a teljes népesség tekintetében), a szakképzettség szintje és a diplomás népesség aránya, a népesség korszerkezete, a nem diplomások munkanélküliségi mutatói vagy a diplomák minősége. A születéskor várható élettartam tekintetében legjobb helyen Moszkva, a Tyumenyi terület és az Észak-Kaukázus áll, köszönhetően az előbbiekben a magasabb életszínvonalnak, utóbbiban a kedvezőbb klímának és egészségesebb életmódnak (alkoholizmus alacsony szintje). Súlyos a helyzet viszont a Tuva Köztársaságban, a Bajkál-tó szibériai területein, illetve a központi európai és északnyugati részeken. Okok között említhető a túlzott alkoholfogyasztás és az agrárnépesség lecsúszása. A képzettséget tekintve az élen ismét Moszkva található Szentpétervárral egyetemben. Az ENSZ által kidolgozott humán fejlettségi indexszel nemzetközi viszonylatban is jól jellemezhető egy ország állapota ezen a téren. A mutató szerint kedvező helyzetben Moszkva, Szentpétervár, a Tyumenyi terület és Tatárföld található, itt összesen a népesség egynegyede él. Közepes értékelést kapott Szamara, Tomszk, Lipeck és Belgorod, míg a sor végén Ingusföld és a Tuva köztársaság áll. 29 Sajnos az imént bemutatott differenciák csak súlyosbítják az amúgy is jelentős gazdasági különbségeket az egyes régiók között. Mindazonáltal a kormány a magas jövedelemújraelosztás rendszerével igyekszik ezen segíteni, bár nem sok sikerrel. 30 Hátránya ennek a szisztémának, hogy nem ösztönzi a régiókat a modernizációra. 27 Natalja Zubarevics/Horváth Gyula, Natalja Zubarevics/Horváth Gyula, Natalja Zubarevics/Horváth Gyula, Natalja Zubarevics/Horváth Gyula,

20 2.2.5 Nagyvállalatok és komplexumok a regionális fejlődésben Oroszországban nagyvállalati csoportok a 90-es évek első felétől kezdtek kialakulni. Legtöbbjük orosz tulajdonú magánvállalat, bár akad köztük külföldi is. Megoszlásuk az ipar területén változatos képet mutat: legtöbb a gépiparban tevékenykedik, kevéssel elmaradva következnek az agrár-ipari komplexumok, majd az acélgyártásban működők, végül az olajipari vállalatok. A többi ágazatban arányuk jóval elmarad a fent említettektől. Jelentős különbségek figyelhetők meg a területi elhelyezkedésük szerint. A vállalatok számára vonzó erőt jelent a kiterjedt eszközállomány, a gazdaság technológiai fejlettsége, jó minőségű közlekedési infrastruktúra, kiterjedt értékesítési piacok, megfelelő éghajlati körülmények. Eme feltételrendszernek eleget tevő régiók a következők: Volga menti terület, Uráli térség, Baskíria, Tatárföld, Szamarai terület és Szverdlovszki terület. 31 A meglehetősen gyér vállalati hálózattal rendelkező régiók közé sorolhatók az ország keleti területi, például az Altaj Köztársaság, a Tuva Köztársaság, a Kamcsatka határterület, a Magadani terület, a Zsidó autonóm terület és Csukcsföld. A nagyvállalatok részéről a tudatos telephelyválasztás, a kimondott regionális befektetési stratégia csak a 2000-es évektől indult meg, és még ma is alakulóban van. 32 Ebben nagy szerepet játszhatna a szövetségi politika, mely azonban nem helyez kellő hangsúlyt a kérdésre. Az elmúlt években valamivel javult a helyzet; kidolgoztak ún. társadalmi-gazdasági regionális fejlesztési célprogramokat, az intézményrendszer kibővült az Oroszországi Szövetségi Befektetési Alappal, illetve létrehozták a különleges gazdasági övezeteket Politikai szerepvállalás a regionális fejlődésben Egyértelműen megállapítható, hogy Oroszország fejlődésében nagy szerepe van a régiók és a kormányzat közti hatalommegosztásnak. A viszonyok 1991-től vannak úgy-ahogy szabályozva, mikortól is eltörölték a régiókat sújtó legtöbb diszkriminatív szabályt. Az as pénzügyi válság azonban rávilágított arra, hogy szimplán politikai eszközökkel nem lehet szabályozni ezt az összetett kapcsolatrendszert, illetve mérsékelni a súlyos differenciákat. Innentől figyelhető meg a regionális politika felértékelődése ben már létrejött egy 31 Olga Kuznyecova/Horváth Gyula, Olga Kuznyecova/Horváth Gyula, Olga Kuznyecova/Horváth Gyula,

21 regionális politikai bizottság az alsó- és felsőházban, illetve a pártok fokozatosan beemelték programjaikba ezt a kérdéskört ban Jelcin elnök az Oroszországi Föderáció regionális politikájának fő irányvonalairól című állásfoglalásában célokat, eszközöket és intézményeket jelölt meg. Létrehozták a föderatív területi egységek támogatási alapját, mely költségvetési támogatást nyújtott szinte az összes régiónak. 34 Kijelöltek felelős intézményeket; kezdetben a Szövetségi és Nemzetiségi Ügyek Minisztériuma, majd 2000-től a Regionális Politikai Minisztérium foglalkozott a témával. A téma politikai vonatkozású publikációiból azonban kitűnik, hogy valójában ezen a területen nem volt egység, lényegében hiányzott az egységes területfejlesztési stratégia. Az intézkedések (jórészt állami transzferek és célprogramok) nem tudtak hatékonyan működni, hiszen így a dinamikusan fejlődő régióktól vonták el a tőkét elmaradott társaik támogatására. Ez egészen 2005-ig tartott, amikor is a Regionális Fejlesztések Minisztériuma elkészítette ezt a dokumentumot. Nyolc fejezetben foglalja össze az aktuális helyzetképet, a szükséges regionális politika jellemzőit, illetve a végrehajtás menetrendjét. Az előirányzott periódus 2005-től egészen 2020-ig terjed Oroszország nemzetközi kapcsolatai Az orosz külpolitika 91-től napjainkig A vizsgált időszakban az orosz külpolitika alakulása igen változatos képet mutat. Egyrészt változó intenzitással megfigyelhető az atlantista hozzáállás kialakulása, másrészről a szuverén nagyhatalmi státusz megőrzésének célja, az európai perifériára szorulás megakadályozásának érdekében. Az orosz attitűd erőteljes ingadozásához több tényező járult hozzá; egyrészt a belső állapotok alakulása, másrészt a nemzetközi események is hatással voltak rá. Közvetlenül a rendszerváltozás után az országnak rendkívül súlyos problémákkal kellett szembenéznie. A megrendítő gazdasági visszaesés (évi 3 15%), a politikai összeroppanás, a belső bizonytalanság a nagyhatalmi státusz elvesztése párosult azzal a jelenséggel, hogy Oroszország komoly elmaradással küzdött a nemzetközi színtéren zajló globalizációs folyamatokban. 36 Ebben a külső és belső zűrzavarban nem meglepő módon sem a politikában, 34 Horváth Gyula, Horváth Gyula, Deák András György,

22 sem a társadalom szintjén nem alakulhatott ki konszenzus arról, hogy milyen irányba kellene tartani. A 92-ben kiadott gajdari reformcsomag sokkterápia szerű megnyilvánulása a stabilizáció érdekében a nyugathoz való közeledést választotta azáltal, hogy a gazdaság és a kereskedelem liberalizációját irányozta elő. Ezzel párhuzamosan a Kozirjev által fémjelzett külpolitika az USA-t tekintette a legfontosabb relációnak. 37 Ám a társadalom és a közvélemény nem volt felkészülve az ilyen erőteljes irányváltásra, főként mivel a nyugat részéről nem tapasztaltak hasonló lelkesedést (mindössze jelentéktelen mértékű pénzügyi támogatás a reformokra, ugyanakkor a nemzetközi intézményrendszerbe történő bevonás halogatása). Így 1992 végére revideálták az addigi prioritásokat, és a nyugattal szemben konfliktuskerülő, de inkább az orosz érdekeket szem előtt tartó politikát irányoztak elő. Ez utóbbin azt értem, hogy nem próbáltak folyamatosan megfelelni az atlanti elvárásoknak, értékeknek (demokrácia, emberi jogok biztosítása, politikai berendezkedés területén), hanem elsősorban saját elveik alapján irányították az országot. A 93-as jelcini konszolidáció magával hozta a központi hatalom megerősítését, a belső állapotok centralizált rendezésének tervét, és ezzel egy erősebb Oroszország képét mutatva külföld felé. Azonban ezzel párhuzamosan folyamatosan erősödtek a nyugattal kapcsolatos kritikák is (továbbra sem látták a kölcsönösséget és a hatékony támogatást). A konfliktus 1995-re robbant ki, egyrészt a délszláv válság, másrészt a NATO bővítési tervének hatására. Főként ez utóbbi oly mértékben magára haragította az orosz politikai elitet, hogy már-már ellenségeskedésbe csapott át az amúgy sem felhőtlen viszony. Ekkortájt kezdett Oroszország a Közel- és Távol-Kelet irányába puhatolózni, azonban érdemi szövetségesre itt sem talált tól lépéseket tett a volt szovjet tagállamok felé is, bár őket sosem tekintette olyan komoly partnernek, mint az európai államokat vagy az USA-t. Végül 96-ban Jelcin újraválasztásával és Primakov külügyminiszteri kinevezésével ismét egy olyan periódus vette kezdetét, mely törekedett a nyugattal való kapcsolatok normalizálására, bár közel sem olyan intenzíven és feltétel nélküli módon, mint ahogy az 92 előtt látható volt. Tulajdonképpen a konszenzus megteremtését tűzték ki célul, melyet 97-ben a NATO-val való kiegyezés koronázott meg. 39 Az 1998-as gazdasági-pénzügyi válsággal járó hatalmas 37 Deák András György, Deák András György, Deák András György,

23 visszaesés természetesen kihatott a külpolitikára is. Az ország számára ebben az évben nem élvezett prioritást az a kérdés, hogy merre felé orientálódjon; esetleg folytassa-e a közeledést a nyugathoz, vagy próbálja szuverén nagyhatalmi státuszát visszaszerezni. A 99-es szerbiai bombázás a NATO részéről egy rövid időszakra meg is oldotta ezt a dilemmát, az orosz vezetés ezt elfogadhatatlan sértésként élte meg. Úgy érezte, semmilyen formában nem vették figyelembe véleményét, érdekeit, ilyenformán az atlanti-orosz kapcsolatok mélypontra jutottak től jelentős fordulatot vett az orosz gazdaság, a politika és az ország külső megítélése is. Putyin hatalomra kerülésével, mint azt a politikai kitekintésnél említettem, erős centralizáció indult meg a belső stabilizáció és a külső tekintély visszaállítása, valamint a nemzetközi izoláció (az a tendencia, hogy Oroszország nem igazán vett részt a világban lejátszódó globalizációs folyamatokban, továbbá, hogy sem politikailag, sem gazdaságilag nem tud azonosulni teljes mértékben egyik nagyobb tömbbel sem) csökkentése érdekében. Ez elővetítette a nyugat felé nyitás újabb periódusát, mely párosult egy erőteljes gazdasági fellendüléssel. Főleg az energiaügyi területen bontakozott ki jelentősebb együttműködés, mivel a szénhidrogének világpiaci árának növekedésével Oroszország egyre kedvezőbb helyzetbe jutott, bizonyos mértékig újra visszaszerezte tekintélyét. Ekkortájt kezdett intenzív kapcsolatépítésbe az OPEC-országokkal is, mely gazdaságilag egyértelműen indokolható, viszont egyéb területeken a felek nem igazán közeledtek konszenzus felé (például a maximális termelési szintek meghatározása körüli vita) ban az atlanti kapcsolatok újabb mélypontjukhoz értek. Ezt több világpolitikai esemény szinte egyidejű hatása váltotta ki. Az egyik az USA által kezdeményezett 2003-as iraki beavatkozás volt. Ezt az eseményt csak tetőzte a 2003-as grúz, majd a 2004-es ukrán forradalmak nyugati (főleg USA általi) támogatása. Végül a balti államok NATOcsatlakozása, majd Ukrajna és Grúzia felvételi kérelme 41 erőteljes nemtetszést váltott ki az orosz vezetésből. Ennek ellenére az 1993-ban beadott WTO csatlakozási kérelem következtében 2004-ben megindultak a tárgyalások. Azonban, köszönhetően a zűrös nemzetközi körülményeknek, és 40 Deák András György, Sz. Bíró Zoltán,

24 orosz kormányban a liberális irányvonal súlyának csökkenésének, a tárgyalások hamar elakadtak. 42 Ám az mindenki számára világossá vált, hogy a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozás nélkül nem képzelhető el nemzetközi integrálódás től átmenetileg valamelyest csökkentek a konfliktusok, ám a második putyini kurzus már nem mutatott olyan határozott közeledést a nyugat felé, mely később sem igazán változott. Az értékközösség víziója inkább távolodik, mint közeledik. A békés, ütközésektől mentes, de korántsem feltételmentes politikai együttműködés van napirenden, melyben még egyik oldalról sincs egységes konszenzus a konkrét előrelépéssel kapcsolatosan Az orosz szomszédságpolitika jellemzői, a FÁK-kapcsolatok A Szovjetunió szétesésével 15 új állam jött létre. Ezen országok mindegyikének súlyos gazdasági, társadalmi és geopolitikai (hová is tartoznak valójában az új, többpólusú világban) dilemmákkal kellett szembenéznie a 90-es években. Azonban hiába tartoztak össze oly sok éven keresztül (majdnem 70 évig), az egyes tagállamok között óriási különbségek feszülnek, ilyen például az intézményrendszer, az általános gazdasági helyzet. Így a 90-es évek piacgazdasági átalakulása is csak nagyon különböző dinamikában folyhatott, mely természetszerűleg tovább mélyítette a differenciákat. Másrészt valamennyi állam igyekezett megtalálni a helyét az új, globális helyzetben, bizonyos fajta identitáskeresés vette kezdetét, mely jelentősen eltérő attitűdöket, illetve külpolitikát eredményezett. Ez alapján két nagyobb csoportba sorolhatjuk a volt tagországokat; az európai értékrendhez húzók (Ukrajna, Moldova, Grúzia és Azerbajdzsán), és az eurázsiai, inkább oroszbarát beállítottságúak (Kazahsztán, Örményország, Fehéroroszország, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán), valamint Türkmenisztán, aki semelyik csoporthoz nem sorolta magát. Harmadrészt az országok természeti adottságaiból is adódik egy különbség, nevezetesen, hogy a szénhidrogén exportáló államok a világpiaci árak emelkedése következtében jelentősen növelni tudták bevételeiket, viszont az azt importáló országok nagymértékű többletkiadásokkal találták szemben magukat, mely így a mélyebb szegénység felé taszította őket. A jövedelemkülönbségek így a 2000-es évekre elérték akár a 20-szoros nagyságrendet is (legjobban Oroszország áll, míg a legszegényebb államok Kirgizisztán, Tázsdigisztán és Üzbegisztán). Szintén problémát okoz, hogy a Szovjetunió felbomlásával nem lettek egyértelműen tisztázva a határok, illetve hogy bizonyos etnokulturális keveredések 42 Deák András György,

25 súlyos konfliktusokat okoztak mind egy országon belül, mind országok között. 43 További gondot jelentenek a demográfiai különbségek, tehát, hogy bizonyos országok népessége intenzíven növekszik, míg másoké folyamatosan csökken. Ez azt vonja maga után, hogy a későbbiekben élesen különválnak majd a munkaerő exportáló és az azt importáló országok. 44 Ami azonban szinte mindegyik országot sújtja, az a hatalmas szegénység, az egészségügyi és oktatási rendszer elmaradottsága, a bűnözés, a korrupció, melyek mind a dezintegrációs hangulatot és folyamatokat táplálják. Kétségtelenül megállapítható, hogy ezen térség minden területen legfejlettebb országa Oroszország. Gazdasága háromszor akkora, mint a többi államé együttvéve. 45 Az egyes országok részesedése teljes FÁK GDP-ből és 2008-ban, százalék 2. ábra Forrás: saját szerkesztés 43 Leonyid Vardomszkij/Horváth Gyula, Leonyid Vardomszkij/Horváth Gyula, Leonyid Vardomszkij/Horváth Gyula,

26 Az ábrából látszik, hogy Oroszország részesedése a FÁK GDP-jéből egyre csak nő, míg a többieké folyamatosan csökken. A második helyen álló ország Ukrajna, majd Kazahsztán, Fehéroroszország, Azerbajdzsán és Üzbegisztán következnek. A többi állam részesedése még az 1%-ot sem éri el. Oroszország mindig is törekedett a Nagy Testvér szerep kialakítására, tehát a katonai, illetve a külpolitikai ellenőrzés lehetőségének birtoklására. A FÁK-térség több okból is fontos számára; egyrészt nagyhatalmi státuszának megőrzése végett, másrészt biztonságpolitikai szempontból, harmadrészt áruinak (főleg energiahordozók) felvevőpiacot jelentenek ezen országok. Viszont paradox módon gazdasági érdekeltségek szempontjából a FÁK-országok közel sem képviselnek olyan nagy súlyt számára, mint például az EU tagállamok (előbbi 15%-kal, utóbbi 50%-kal részesedik az orosz külkereskedelemből). A kapcsolat másik oldalát tekintve szintén nem egyértelmű a kép. Annak ellenére, hogy az országok elfogadják az orosz befolyást, nyomásgyakorlást, irányítást, egyesek ezzel egyet is értenek, hasznosnak tartják, mások bizalmatlanok régi szövetségesükkel szemben, nem érzik elég erősnek ahhoz, hogy kellő támaszt nyújtson nekik. 46 Mindazonáltal Oroszország sok szempontból segíti legközelebbi szomszédait: munkalehetőséget biztosít; felvevőpiacot jelent áruiknak; szénhidrogénforrásként szolgál; kedvező befektetési helyként funkcionál; a kutatásfejlesztés és innováció fejlesztésében közreműködik és kulturális téren is nagy hatást gyakorol a FÁK-országokra. A vizsgált időszakban meghatározó jelentőséggel bíró események (a teljesség igénye nélkül) a következők voltak: szeptember: gazdasági szövetségről való megállapodás születése április: szabadkereskedelmi zóna létrehozása október: a megállapodás vámunióra való kiterjesztése 95-től azonban lelassultak az integrációs folyamatok, helyükön viszont megerősödtek a regionalizációs tendenciák. Az országok közti kohéziós erő és a kapcsolatok dinamikája azóta is folyamatosan csökken. Bár összességében azt mondhatjuk, hogy egyik együttműködés sem jelentett reális és ütőképes alternatívát az orosz kapcsolatokra. 46 Leonyid Vardomszkij/Horváth Gyula,