57. évfolyam május Ára 40 dinár

Átírás

1 57. évfolyam május Ára 40 dinár

2 Oly sokszor köszöntöttelek benneteket, kedves kis barátaim, hogy most úgy gondoltam, a ti és óvónőitek meleg szavait továbbítom hadd melegítse szívünket ez a néhány bátorító szó! Csilla Szia, Mézeskalács! Küldöm a rajzomat, de most már nemcsak rajzolni, hanem írni is megtanultam az első osztályban. Sokszor üdvözlök mindenkit, és nagyon várom a húsvétot. Maráci Nikoletta, 1. osztály, Törökbecse Üdvözlöm az egész szerkesztőséget, és örülünk, hogy létezik még a Mézeskalács. Csak így tovább! Maráci Eleonóra szülő Kedves Mézeskalács szerkesztősége! Küldünk néhány rajzot és szép tavaszváró napokat kívánunk! A kishegyesi Gazdászati óvoda Huncutka csoportja és Nelli óvó néni CIP A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) ISSN COBISS.SR.-ID Köszöntő Kedves Mézeskalács szerkesztősége! Mi Bogarason, egy kis faluban járunk oviba. Néhányan tanyákról járunk a faluba. Mindannyian vásároljuk a Mézeskalácsot és szeretjük. Egyszer már küldtünk rajzokat az óvó néni segítségével, most megint megkértük, küldjön újból, mert nagyon tetszettek a témák, s mi falusiak szeretjük a traktorokat, gépeket. A lányok a húsvéti nyuszi mellett döntöttek. További jó munkát kíván a Bohóc csoport és Rózsa óvó néni a Kuckó óvodából Tisztelt Mézeskalács szerkesztőség! A királyhalmi iskolában a legkisebbek vagyunk. A betűírással és a számolással vagyunk elfoglalva, de ügyességünket rajzolásban is fejlesztjük. December óta vásároljuk a Mézeskalácsot. Megfogott bennünket a sok szép pajtásmunka és a mesék. Mi is rajzoltunk, és most szeretettel küldjük. Jó munkát kívánunk! Az 1. osztály és a tanító néni: Kasza Ibolya A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (23. o.) és Recskó Diana (3., o.) A határon túl élő magyarok megsegítéséért MÉZESKALÁ CS óvodások és kisiskolások lapja Megjelenik a tanévben havonta egyszer YU ISSN Alapító: Magyar Nemzeti Tanács Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia Igazgató: Mihók Rudolf Főszerkesztő: Kókai Péter Szerkesztő: Tripolszki Csilla Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály ( 021/ , fax: Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza URL: szerk@jopajtas.info Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/ , 021/ Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) A föld, a fű, az ég, a nap Május van, dalolunk, fogjuk egymás kezét, vidám körtáncot járunk. Apu fogja anyu kezét, anyu fogja húgom kezét, Húgom fogja az én kezemet, én meg apu kezét fogom. Apu a föld, mert apunak barna szeme van. Anyu a fű, mert anyu szeme zöld. Húgom az ég, mert a húgomnak kék szeme van. Én vagyok a nap, mert az arcom olyan piros, mint a nap. Tóth László 3

3 Puff és Muff Ma egész nap a fürdőkádat lestük. Egy élő hal úszkált benne. Ide úszott, oda úszott, s tudomást se vett rólunk. Miau szólt hozzá Puff, ne maradj olyan sokáig a vízben! Még belefulladsz! A hal egy szót sem szólt. Azért nem hall, mert víz van a fülében. Húzzuk ki a vízből! Megpróbáltuk hát kihúzni a vízből, de mindig újra kicsúszott a körmeink közül. Adjunk neki egy kis tejet javasolta Puff. Tejet öntöttünk hát a vízbe, s vártuk, hogy a hal megköszönje. De az most is néma maradt. Beképzelt hal vagy mondta Puff. Nem beszélünk veled többet! El is mentünk onnan, de Puff egyszer csak megszólalt: Nézzük meg a halat, nem fulladt-e bele a vízbe! De hiszen nem beszélünk vele! vetettem ellen. Nem is fogunk felelte Puff, csak megnézzük. Odamentünk a halhoz, és Puff így szólt hozzá: Csak azt akartuk megnézni, nem fulladtál-e meg. 4 Szombat De ne szólj hozzánk, hiszen haragban vagyunk. Így a hal néma maradt. Brindza Mátyás 2. osztály Doroszló Látod mondta Puff szót fogad. Már nem olyan beképzelt. Nataša Tanská Szárnybontogató Felköszöntöttem édesanyámat Alig vártam, hogy elérkezzen a nőnap, mert kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni édesanyám az iskolában készült meglepetésemhez. Ez az ajándék egy virágot ábrázoló kép volt. Édesapám korán felébresztett bennünket. A testvérem is készített egy üdvözlőlapot és egy gyertyatartót az iskolában. Türelmesen vártuk az anyukánkat a bevásárlásból. Közben a nagytatám is eljött felköszönteni édesanyánkat. Mikor anyu megérkezett, nagyon meglepődött, mivel négy férfi várta. Az ajándékoknak nagyon megörült, szinte könnyezni kezdett a szeme. Mi is nagyon örültünk, mert sikerült a meglepetés. Besnyi Botond, 3. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka Szülinapom Én április 29-én születtem Zomborban. Általában szombaton tartom a szülinapom a gyerekeknek, vasárnap pedig a nagyszüleim és a család többi tagja köszönt fel. Reggel nagy izgalommal kelek fel. Izgulok, hogy jól fogja-e érezni mindenki magát. Anyu elkészíti a szülinapi tortát, én pedig a szobát díszítem. Ezután előkészítjük az asztalt. Eddig még minden szülinapom vidáman múlt el. Este fáradtan feküdtem le az ágyba, és azt kívántam, hogy minden napom ilyen szép legyen. Mészáros Noémi, 2. osztály, Szilágyi A pandamaci szerencséje Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy állatkert. Ebből az állatkertből kiszökött egy panda. Elment világot látni. Útjába került egy sűrű erdő. Nem félt, hát tovább ment. Egyszer csak meglátott egy cinegemadarat. Ez a cinege bele volt akadva a tüskebokorba. Odament és segített kiszabadítani. A madárka így szólt: Mivel kiszabadítottál, háromszor szerencséd lesz. A maci nem hitte el. Továbbment. Egyszer csak beleesett egy nagy gödörbe. Azt kívánta, hogy szabaduljon ki. Ekkor száz cinege repült hozzá, és kiszabadították. A maci tudta, hogy miért segítettek neki. Továbbment. Most meglátott egy kastélyt. Bement, és az udvaron meglátott egy pandamacit ketrecbe zárva. Kis beszélgetés után kiderült, hogy a másik maci a testvére. Azt kívánta, hogy szabaduljon ki a maci. Megint jött a száz cinege és kiszabadították. Most együtt mentek be a kastélyba. Kívülről elhagyatott, belülről viszont tiszta új. Egyszer csak előjött két öreg panda és egy varázsló. A két panda a kispandák szülei voltak. A varázsló pedig a cinege. Elmesélte, hogy őt elvarázsolták. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Gombos Júlia, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya Vásárhelyi Zoltán 1. osztály, Zentagunaras 5

4 Nagy Boglárka óvodás, Zenta Vajda Noémi óvodás, Zenta Amikor születtem nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Szitás Dorina óvodás, Zenta A királyfi három bánata Acsai Noémi 2. osztály, Bácsföldvár Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, mai is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyfi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édes anyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi úgy, ahogy az anyja tudja őket látni. A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Lakatos Anett óvodás, Zenta Nagy Csilla 2. osztály, Tornyos Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. Mécs László 6 Rózsa Bettina 1. osztály, Magyarkanizsa Berta Klaudia 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka 7

5 Játék Anya vagyok, nem hagyom! A libák az anya mögé állnak egymás derekát fogva. Szemben velük a sas. Az ének után így kiált: Sas: Sas vagyok, ellopom! Anya: Anya vagyok, nem hagyom! Sas: De én mégis ellopom! A sas igyekszik elkapni az utolsó libát, az anya kitárt karral védi, a libasor úgy kanyarog, hogy kitérjen a sas elől. Az ellopott liba a sas mögé áll. Amikor minden libát megfogott, új anyát és új sast választanak. Péter Norbert 2. osztály, Bácsföldvár Horváth Tamás 5 éves óvodás, Felsőhegy Ha napsugár volnék, arcod fölött mosolyogna az ég. Ha fa volnék ablakod alá hívnám a madarakat. Édesanyám Szabó Deák Jessica 5 éves óvodás, Felsőhegy Ha méhecske volnék, elhoznám néked a virágok üzenetét. Madár János 8 Radatovics Kinga 2. osztály, Bácsföldvár Győri Anna óvodás, Zenta Kopilović Martina 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka 9

6 Barni egy időben sok királyos mesét halott, és sok királyos rajzfilmet látott. Tudta, hogy a királyoknak van feleségük, akit királynénak hívnak, a lányukat királylánynak, a fiukat pedig királyfinak. Barni egyik reggel úgy ébredt, hogy ma ő egy igazi királyfi, és akik körülötte vannak, azok az ő hűséges szolgái. Nicsak, a dajkám is felébredt gondolta, amikor Anya elhúzta a sötétítőt, majd odajött, és egy puszit nyomott az orrára. De a komornyik még mélyen alszik állapította meg, mert Apa éppen a fal felé fordult. Az udvari főszakács pedig készíti már a finom reggelit mondta, amikor látta, hogy Anya a konyhában forgolódik. El is kiáltotta magát: Királyi kakaót kérek! És máris futottak a szolgák, hogy teljesítsék őfelsége parancsát. Igen ám, de micsoda szörnyűség: Anya, az udvari főpohárnok, megállapította, hogy a királyi konyháról kifogyott a kakaó! Szalasztotta is azonnal Apát, az udvari hoppmestert, hogy fusson Anyához, a királyi kincstárnokhoz, az pedig adjon három ezüsttallért Apának, a királyi hadvezérnek, aki lóhalálában vágtasson ki vitézeivel, és vissza se térjen egy nagy doboz, finom kakaó nélkül. Közben Anya, az udvari dajka, szépen felöltöztette a királyfit, ezalatt pedig Apa, az udvari bolond grimaszkodott, nyelvet öltött, és vicceket mesélt neki. Hamarosan érkezett a hírrel az udvari főszakács, hogy a királyi hadvezér szerencsésen visszatért a kakaóval, így az udvari főpohárnok máris kiszolgálhatja őfelségét. 10 Barni, Forró lesz, vigyázzon, hogy meg ne égesse a fenséges itallal felséges nyelvét. Az ágyban akarom meginni a kakaót! mondta ekkor a királyfi. Ekkor minden alattvaló megtorpant, és szörnyülködve nézett a királyfira. a királyfi Hallatlan! kiáltott a dajka, az udvari főszakács, az udvari főpohárnok, a királyi kincstárnok, de legfőképpen Anya. Felháborító! kiáltott a komornyik, az udvari bolond, az udvari hoppmester, a királyi hadvezér, de leginkább Apa. Őfelsége azonnal ugorjon ki az ágyból, és üljön az asztalhoz, különben elkésünk az óvodából. Azt a királyi nemjóját! Barni királyfi nagy nehezen kikászálódott az ágyból. Úgy döntött, hogy nem ellenkezik, tudta ugyanis, hogy egy bölcs királynak, s annál inkább egy bölcs királyfinak néha azt kell tennie, amire alattvalói kérik. Zágoni Balázs 11

7 Corvin Mátyás Mátyás király Uralkodása 458-től 1490-ig király Megkoronázása 1464-ben a Szent Koronával Született február 23. Kolozsvár Elhunyt április 6. Bécs Elődje V. László 12 A budai vár Mátyás király idején Hunyadi Mátyás Utóda II. Ulászló Felesége Podjebrád Katalin (első feleség) Aragóniai Beatrix (második feleség) Dinasztia Hunyadi-ház Édesapja Hunyadi János Édesanyja Szilágyi Erzsébet 13

8 A Cortesius-kódex (így nevezték a kézzel írott könyveket, amikor még nem ismerték a könyvnyomtatást) Mátyás király könyvtárából Mátyás király aranyforintja 14 15

9 Panaszolták Mátyásnak, hogy nagyon kapzsi az új főszakácsa. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Magához hívatta. No, te szakács mondta neki, ahány karikája lesz a levesemnek, annyi aranyat kapsz. Megörült a szakács, repült a konyhába, s rakta a zsírt kanállal a levesbe, hogy jó sok arany üsse a markát. Délebédkor elment Mátyás király megnézni a fövő leveset. A szakács nagy sietve leemelte a födőt a levesről. Hát ahogy leemelintette, nézik; nincs azon egy fia karika sem mivelhogy a sok zsír egybefolyt. Nesze, szakács nyomott a kezébe a király egy aranyat, itt van, amit ígértem. (A Mátyás király országlása című könyvből) A leves Szabó Margit 4. osztály, Horgos Májusi eső Sok fáradsággal elérte végül Mátyás király, hogy kevesebbet kellett már az országot járnia. De azért a juhászt hébe-hóba szívesen látta ebédre. Egyszer ebéd után bejárta vele a palotát, sorra mutogatott neki minden termet. Aztán megkérdezte tőle: Mit gondolsz, barátom, mennyit ér ez a sok kincs? Felséges királyom, biztosan sokat ér a pompa, nem mondom. De azért ennél az egésznél többet ér egy szép csendes májusi eső. (A Mátyás király országlása című könyvből) Sárkány Klaudia 1. osztály, Martonos 16 Győrfi Tihamér 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Gubik Laura 1. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka 17

10 Tavasz Nagy Dániel 4. osztály, Horgos Traktorok Acsai Patrik 3. osztály, Gunaras Lajos Anita 7 éves óvodás, Bogaras Kovács Káli Krisztofer 3. osztály, Valkai-sor Petronijević Dimitrije óvodás, EmArt Műhely, Szabadka Lévay Boglárka 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka Vidaković Dominik 3. osztály, Martonos Drobina Dániel 1. osztály, Palics Szemi Viktória óvodás, EmArt Műhely, Szabadka 18 Maráci Nikoletta 1. osztály, Törökbecse Balázs Bence 2. osztály, Oromhegyes Pócs Előd 7 éves óvodás, Bogaras 19

11 Mátyás király és a koldus Visegrádi udvarában tartózkodott Mátyás király, vitézeinek lovagi tornájában gyönyörködött, mikor eléje járult egy vénséges vén koldus. A király kezével intett katonáinak: szakítsák félbe játékukat, hogy nyugodtan végighallgathassa az aggastyán könyörgését. Felséges királyom hajladozott a koldus, szánj meg egy nagyobb összeggel, hiszen mindkettőnknek Ádám és Éva volt a közös apja, anyja, így hát végeredményben testvérek vagyunk. A meggyőző szavakra beleegyezően bólintott Mátyás király, mégis csak egy árva fillért hajított a koldus kalapjába. A koldusba egy pillanatra benne dugult a szó meglepetésében, de kisvártatva mégiscsak kitört belőle az elégedetlenség: Fenséges királyom, életem halálom kezedbe ajánlom, mit vétettem ellened, hogy testvér létedre egy csekélyke fillérrel szúrtad ki a szemem? A bölcs király mosolyogva mondta: Menj csak isten hírével, te jó ember, és ne zsörtölődj, mert ha minden testvéredtől annyit kapsz, mint tőlem, nemsokára te leszel a legvagyonosabb úr a földkerekségen. Holovics Fanni 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya Barkács Királyi pár 20 Kiss Tímea 1. osztály, Magyarkanizsa Anyagszükséglete: fakanál, pamut, bármilyen textil. Elkészítése: Ennél a bábnál a fej és a test adott. A szemet, orrot, hajat és szájat kell elkészíteni és tetszés szerint öltöztetni. Felhasználhatunk a hajhoz fonalat, a szemhez flittert vagy gyöngyöt, a koronához, az orr-, és szájrészhez maradék textilt. Ezeket felragasztjuk a fejre. A baba karját formálhatjuk összetekert rongyhengerből. A ruha varrás nélkül alakítható ki. 21

12 22 A mindentudó Kancsófülű, lapátfogú, hosszú, sovány ember állított be egyszer Mátyás királyhoz. Két pöttöm kis szőke gyerek ténfergett körülötte, alig értek a térdéig. Vendel vágyom hajtotta magát kétrétbe a nagy égimeszelő a király előtt. Elhiszem, fiam biccentett rá a király. Hát aztán mi vagy még? Csak cseh vágyom mondta kicsit szégyenlősen a hosszú ember. No, azt látom mosolygott Mátyás, hát aztán mit akarnál tőlem, cseh Vendel? Kenyeret akárom tette össze kezét a cseh. Hja, atyámfia, azt meg is kell érdemelni! mondta a király. Mit adsz nekem, ha én kenyeret adok neked? Tudományt ádom. Mi a tudományod? Tudok megolvasni, hány sugár van a napnak feszítette ki kevélyen a mellét Vendel. No, az nem sokat ér legyintett a király. Esős időben ennek a tudománynak nem lehet hasznát venni. Mást is tudom. Zümmögöm, mint a béka, vartyogom, mint a szúnyog. Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! kiáltott rá bosszúsan a király. Ezért a tudományért nem adok kenyeret. Elszomorodott a cseh, szeplős, vörös arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás jó szíve megesett a jámborokon. Tudod mit, Vendel? ütött a vállára a mindentudónak. Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig nézz körül egy kicsit a világban, szerezz valami érdemes tudományt magadnak. Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak egy esztendő múlva, de akkor még soványabb volt, mint mikor elment. Megmentem, elgyüttem, itt vágyom keszegelt a király elé. Mindent tudom már! Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! faggatta a király. Tudom egyszeregyet, tudom kétszerkettőt, tudok visszafelé mondani az ábécét, tudok mondani, hány foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni a lószőrből. No, ezt jól megtanultad, hékás ismerte el a király. Hát azt tudod-e, mennyire van az ég a földtől? Aztat csak nem tudok horgasztotta le a fejét a mindentudó. Nem volt benne a nagy könyvekben. No, megállj, Vendel vigasztalta a király, majd elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod. Eredj te fél esztendőre iskolába a szegedi juhászok közé. Fogadom, ott ember lesz belőled. Letelik a fél esztendő, visszajön cseh Vendel, de olyan izmos a teste, széles a válla, piros az orcája, hogy alig lehet ráismerni. Te vagy-e az Vendel? felejtkezett rá a király. Testestül-lelkestül. Hát hány hét a világ? Mával is kevesebb. Hát az ég mennyire van a földtől? Amennyire a föld az égtől. Emberül megfeleltél, Vendel. No, ugye, csak jó iskola az a szegedi juhászoké? Uram királyom, se iskola nincs ott, se könyv fanyalodott el Vendel képe. Nem konyítanak azok a juhászok kerek e világon semmi tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy mákszemet se. Nem szólt Mátyás semmit, csak mosolygott, s kiadta a parancsot, hogy a cseh Vendel most már ne maradjon többet el mellőle. Vitte magával, akármerre ment, egyszer még a palotai erdőkbe is kivitte vadászni. No, a vadászat nem sokat ért, egeret se láttak, nemhogy őzet, de azért úgy eltévedtek, mint hangya a búzában. Tévelyegtek előrehátra, egyszer csak felsóhajtott a király: Jaj, fiam, de megéheztem! Azám, de már délben megették a vacsorát, üres volt a tarisznya, sehol egy falat harapnivaló, mindössze az egyik csatlós szedett össze egy sisakra való vadkacsatojást a mocsárszélben, azt odakínálta a királynak. Süsd meg! mondta bosszúsan a király. Nyersen nem szeretem a tojást. Úgy ugrott oda Vendel, mint a labda, vígan rikkantott, mint a rigó. Megsütöm én, uram király! Miben, te heprecsóré? Hol a hozzá való edény? Ahol a! mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltűrte a köntösét. Rakj tüzet, csatlós komám! Mire a tűz lobogott, minden tojást beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel, s úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte őket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást: olyan szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm volt nézni. Hát még a drága jó íze! Nem is győzött a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt Vendelt, hol tett szert erre a jeles tudományra. Hol-e? mondta kérkedve Vendel. Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát. Nini, Vendel, hát mégiscsak tanultál valamit azoktól a tudatlan emberektől? nevetett a király, s jókedvében rákoppantott a dárdavéggel a mindentudó feje búbjára. Ládd, megvan a tudomány, most már megérdemled a hozzá való kenyeret! Másnap reggel meg is tette a boldog csehet udvari tojásgyűjtögetőjének. Az is maradt halála napjáig, s könnyű volt a mestersége, mert a két kis porontya is segített neki benne. 23

13 24 Az én mesém Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és annak egy lánya. Egy nap a királylányt, amikor a kertben sétált, egy nagy sárkány elrabolta. A király kihirdette, hogy aki kihozza a lányát a sárkány karmaiból, annak adja fele királyságát és egyszem lánya kezét. Élt arra egy molnár és annak volt egy fia. A molnárlegény egy nap a kastély körül járt. Ő is meghallotta a hírt. Hazament a fiú, és elmondta, hogy ő is szeretné kipróbálni. Az apja odaadta mindenét, azaz egy üres zacskót és egy furulyát, mert nem volt semmijük. Elindult hát a legény a sárkányvárba, de útközben szedett vadkörtét, amit az üres zacskóba rakott. Valahonnan hallotta, hogy azt szereti a sárkány. Amikor odaért, barátságosan köszöntötte. A sárkány csak annyit kért, hogy etesse meg mulattassa meg, majd altassa el, és akkor nekiadja a királylányt. A sárkány elkapta a körtéket, a legény furulyázott neki, a végén pedig egy történetet mesélt el, és így teljesítette a kívánságokat. A fiú és a királylány elmentek a palotába és összeházasodtak. Még máig is élnek, ha meg nem haltak. Kozma Krisztián, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya Királymesék A királylány esete Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Egy nap szeretett volna pudingot enni, és lement a konyhába. A szakács éppen szabadságon volt. Ha a szakács nem lett volna szabadságon, az én mesém is tovább tartott volna. Tratyik Kornélia, 2. osztály Martonos Az utolsó király Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak rengeteg kincse volt valahol a világban. Hétfő reggel útnak indult díszes kíséretével, hogy megkeresse. Mivel estig sem találta, kedden újra útra kelt. Majd szerdán, csütörtökön, pénteken... Obu Katalin, 2. osztály Martonos Szlancsik Noémi 5 éves óvodás Kishegyes Sisa Tünde 1. osztály, Martonos Bencun Mia 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Egyszer Mátyás király addig kergette a vadat a budai hegyekben, hogy utoljára ő maga tévedt el köztük. Mentől jobban igyekezett ki az erdőkből, annál jobban közéjük keverődzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált az égről, s a vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében. No, az éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt ő máskor is harmatos derékaljon, takaródzott ő máskor is a csillagos éggel. Hanem annál jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon is, ha akkora darab sárarany húzza is a tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét. Bezzeg neki is örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta ő, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak vacsorához jusson. Az országút meg egyenesen Kalázra vitt, ott is éppen a bíró házának. Kőleves Kalázról ma se lehet azt mondani, hogy ott van a világ közepe: akkor meg éppen csak akkorácska falu volt, hogyha az innenső végén elmiákolta magát a macska, a másik végén is hideg rázta az egereket. A kalázi bíró háza se volt valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt igenis olyan alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta. Adjon isten jó estét! köszönt be illedelmesen. Edd meg, ha jó! mordult rá mérgesen a kalázi bíró, aki éppen azon szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján. Meg is enném én, atyámfia, akármi jót fűzte tovább a szót a király, mert dél óta nyelem az éhkoppot. Erre már a kalázi bíróné is megszólalt, aki a padkán üldögélve valami rongyos gúnyából szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen. Ejnye, ejnye, jóember, de kár, hogy tegnap ilyenkor nem jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle tegnapelőtt fogyott el vacsorára. No, Mátyás, te se jártál még ilyen zsugori népnél életedben gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt, csak körül-körül hordozta szemét a szobában. Mit vizsgálkodsz, földi? kérdezte tőle a bíró ijedten. Attól félt, hogy valami kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt. Azt nézem, találnék-e valahol egy darab követ mondja a király. Már mire mennél te azzal a kővel, atyámfia? Főznék belőle kőlevest. Azzal is beéri a magamforma szegény vándorlólegény. 25

14 De már erre a bíró úr is letette a görbe szögeit, bíróné is a rongyait. De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kőből levest főzni. Hamar hozzatok hát levesnekvalót azt mondja a király, s előkereste a tarisznyájából a szegedi halbicskáját. Hozott is az asszony a kamrából akkora káposztáskövet, hogy csak úgy nyögött bele a jámbor. Hanem a gazda megrántotta a kötője sarkát: Hohó, hékám! Nem lehet csak úgy prédálni az eleséget ebben a drága világban. Kisebb kővel is beéri ez a jóember. Azzal keresett az udvaron egy szép kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan letette Mátyás elé. No, szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tőled a betevő falatot. 26 Jurcsák Hajnalka 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Bende Bettina 1. osztály, Martonos No, ezt az isten is levesnek teremtette örvendezett a király, csak most már melegítsetek egy kis vizet, amiben megfőzzem. Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette a kíváncsiság, s egykettőre olyan tűz lobogott a bogrács alatt, hogy ökröt lehetett volna nála sütni. Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ, és belehajította a bográcsba. Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak egy kis lisztecske, meg egy-két tojás, meg egy tenyérni szalonna. Az adja meg az ízét a kőlevesnek. Ki se mondja Mátyás a szíve kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna, meg három friss tojás. Gyúrt is belőle Mátyás olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem látott a kalázi bíró. Forr már a kőleves jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat. Lehet már teríteni, asszonyéném! A kalázi bíróné előszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a szögről Darazsac Diána 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka a legrózsásabb tányérját abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kőlevest. No, gazduram, gyere velem kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül. Jó lesz annak a köve is! Az még puhul egy kicsit, mert igen nehéz fövésű biztatta őket a király. Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt a bogrács fölé, kivette belőle a kavicsot, s becsúsztatta helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik a tarisznyája sarkát húzta. Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy fövésben, bele se fért már a kanalamba. Jaramázovity Emma 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltűnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy utána szaladjanak. Nini, apja, csupa színarannyá változott a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! lelkendezett az asszony. A kalázi bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot kanalastul, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik határba. Mi lelt, ember? kérdezte ijedten a bíróné. Az lelt, hogyha a káposztáskövet főzte volna meg a vándorló legény, most akkora aranyam volna, hogy nem férne a szobában! Azzal kapta magát a kalázi bíró, mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak is utána eszük nélkül, tűvé tették érte az egész határt, de máig se találták meg. Hanem a szalonnásgombóc-levest máig is kőlevesnek hívják Kalázon. 27

15 28 A dominó mindkét oldalát színezd a minta szerint ugyanolyanra! Folytasd a hullámokat! Rajzolj egy játszótársat a kis delfinnek! 29

16 30 Egyszer volt Budán kutyavásár Egymás mellett húzódott a gazdag és a szegény paraszt földje. A gazdagé: ameddig a szem ellát, s nincs más vágya, mint hogy tovább gyarapítsa. A szegényé csak amolyan nadrágszíj-parcella. A földnek mindegy, csak fele legyen túrva, meghálálja. Csak hát a gazdag paraszt hat kövér ökrével könnyedén végezte munkáját, s ha nincs a nagy hógatás, az ökrök meg sem állnak, egy fordulóval a szegény földecskéjét is felszántották volna, hogy meg se kottyan nekik. Az viszont ugyan vághatta ostorral a zörgő csontú gebéjét, őt magát is talán a szél elfújta volna, ha nem csimpaszkodik rá egész fürtnyi gyerek; pedig a szomszédját hiába kérleli, nem kap búzát újig, hogy legalább kenyerük legyen. Így látta őket Mátyás király, aki abban az időben álruhásan járta az országot. Nem állhatta meg, hogy oda ne szóljon a gazdag parasztnak: Ugyan, gazduram, mért ne adná kölcsön az ökreit a szomszédjának? Fertály óra alatt megszántaná azt a piciny földet. Még csak az hibádzik felelte dölyfösen a gazda. Ennyit sem érdemel az ilyen, ha Szabados Adrianna 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka nem képes megművelni. Egyszer megszántanám, másszor maga jönne, minden éhenkórász reám szokna. Mátyás rá is hagyta, hanem a szegény parasztnak azt a tanácsot adta, hogy a lovát, azt a szegény párát ne kínozza tovább, inkább adja el, s vegyen a pénzen kutyákat. Azokat pedig vasárnapra hajtsa fel Budára, mert mostanság minden kincset megadnak egy jó házőrzőért. Hitte is, nem is, a szegény paraszt a nagy szerencsét, de egy jó szó elég volt a bizalomhoz, s ahány bolhás kutyát talált a pénzéért, összevásárolta. Készen is volt rögtön a faluban a tréfa a kelekótya kutyapecérről, s a gazda hízott örömében, hogy azt a kis földet maholnap hozzászánthatja majd a birtokház. Kutyák eladásra?! Egyik kajla, másik rühes, válogatott árokszéli fajta... Adta tovább a hírt, s jól derült a piac népe Budán, úgyhogy a paraszt, szegény, azt se tudta, melyik lábára álljon. Mígnem egyszer csak megjelent díszes kíséret élén a király, aki nem volt más, mint az idegen vándor. S ő már rosszat gondolt róla...! Hódi Beatrix 1. osztály, Magyarkanizsa Pósa Viktor 1. osztály, Magyarkanizsa No, urak szólt Mátyás a főrendű urakhoz, ilyen alkalom csak egyszer mutatkozik Budán. Én biz el nem szalasztanám. Veszek magamnak egy kutyát. Egymással versengve felverték az urak a kutya árát, egykettőre mind elkelt, busásan megfizették, úgyhogy a pénzből, ami a markát ütötte, a szegény ember fordíthatott a sorsán. Nem is titkolhatta otthon, milyen kelete van Budán a kutyának. Több se kellett a gazdag szomszédjának, eladta ökreit potom áron, csűrből a gabonát olcsón vesztegette, feje fölül még a fedelet is eladta. Hiába tépte a haját, hiába sápítozott a felesége: Elment a jobbik esze kendnek! Az a zsivány biztosan kirabolt valakit, úgy szerezte a pénzt. Asszony, ne bomolj! rázta le a gazda. Ki tudja, hátha a királynak éppen nagy szüksége van a kutyabőrre... tette hozzá nagy titokzatosan. Ráment a vagyon az utolsó garasig, de vitte a gazda a kutyafalkát Budára. Állt már Bagi Viktória 1. osztály, Magyarkanizsa a piac, nagy csődület támadt a gazda körül. Tessék! Tessék! Kutyát vegyenek! Addig óbégatott, hogy berekedt tőle, s kezdte elunni a dolgot, mert a portékája a kutyának se kellett. Csak ugratta a kaján piaci nép. Meglátta végül az udvari bolondot, és ijedt buzgalmában a nagy orráról vándordiáknak nézte. Kegyelmed az! Kegyelmedé az első! Az elsőt ingyen adom! Ne, te, ne, ebugatta felelte a bolond, hát nem tudod, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár? Úgy elöntötte a gazdát a hideg veríték, hogy kicsúszott a kezéből a sok póráz, madzag, s az ebek, ahányan voltak, annyifelé iramodtak. Szedte a lábát aztán a pórul járt gazda is, mert ahány árus pultját feldöntötték, az a kárát mind őrajta akarta behajtani. Így esett Budán az egyszeri kutyavásár. A Mátyás király országlása c. könyvből (Forum Könyvkiadó, Jung Károly válogatása) 31

17 32 Kösd össze a tárgyakat, illetve az élőlényt a saját árnyékukkal! Az élőlényt színezd is ki! Egészítsd ki a rajzokat! Színezd ki az élőlényeket! 33

18 Itt járt a húsvéti nyuszi Ilija Bence 4. osztály, Horgos Fercsik Imre 1. osztály, Péterréve Nagy Abonyi Patrik óvodás, Zenta Vojnity Hajdúk István 2. osztály, Palics Palatinus Bence 4 éves óvodás, Zenta Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Szentmihály, 2.3 (tanítónő Varga Ildikó): Csordás Dévid, Kószó Beáta, Lackó Eugénia, Selymesi Leontina, Molac Lídia, Szabó Anita, Farkas Roland, Oláh Róbert, Horváth Valentina, Szabó Andrea; 1.3: Kószó Lenke, Kostić Dejan, Gulyás Orsolya, Visi Krisztina, Csordás Dorottya, Fazekas Violetta, Kalocsán Adrián, Csordás Valter, Haladi Klaudia, Madarász Szilvia, Szarvák Dániel; Szabadka, Majsai Úti iskola, 1. c (tanító Berta Miklós): Pintér Fanny, Győri Renáta, Turu Tímea, Macankó Márk, Osztrenkovics Sztella, Rostyák Szabina, Tillinkó Dominik; Jovan Mikić iskola, 3. c (tanítónő Kucsera Szuzanna): Tóth Bagi Bence, Kolozsi Krisztián, Kovács Boglárka, Bencsik Stella, Kopilović Martina, Jenei István, Jaramázovity Emma; J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Besnyi Botond, Tóth Johanna, Pivárcsik Nikol, Molnár Andor, Jurcsák Hajnalka, Golić Attila, Pető Dávid, Imamović Inesz, Bencun Mia, Domanić Dalibor, Vukov Johanna, Darazsac Diána, Győrfi Tihamér, Pap Iván, Varga Róbert; EmArt Műhely: Lak Zoltán; Széchenyi István iskola, 1. b (tanítónő Lilić Elvira): Gubik Laura, Mrkaljević Alen, Tisity Anita, Nagy Torma Adrián, Gabrić Ivett, Mihájlovity Oliver, Flajsman Petra, Lajkó Marianna, Masa Csilla, Bata Virág, Torma István, Agatić Andrea, Papp Daniella, Szabó Dávid, Káposzta Antónia, Imre Márk, Csikós Tamara, Đurašević Levente; Péterréve, 1.2 (tanító Recsó Gallusz Anna): Magó Annabella, Pergel Kata, Bicók Diana, Fercsik Imre; 3.3: Mészáros Kszénia, Jung Szabina, Galambos Emese, Baksa Endre, Beretka Magdolna, Balassa Szilvia, Beretka Irén, Kormányos Sára, Faragó Valentin, Zabos László, Szabó Tamás, Német Norbert, Hegedűs Ákos, Pátrik Tamás, Varga Attila, Virág Bálint, Szerda Imre, Péter Szabolcs, Kaszás Szabolcs; Martonos, 1. o.: Csubrilo Máté; 2. o. (tanítónő Huszta László Anna): László Emese, Obu Katalin, Sáfrány Krisztián, Prenkpalaj Luigj, Olovics Emese, Simić Dragan; 3. o. (tanítónő Szebenyi Boglárka): Sáfrány Dávid, Beszédes Ketrin, Petrović Jasna, Borsos Dániel, Stankić Alekszandra, Telek Krisztián, Varga Valentin, Börcsök Evelin, Kormányos Xénia, Sárkány Ágnes; Zenta, November 11. iskola, 2. c (tanítónő Biacsi Kornélia): Karácsonyi Attila, Ágó Anna, Kovacsity Barbara, Zónai Krisztina, Barta Éva; Margaréta óvoda (óvónő Kopasz Ildikó): Ollai Tamás, Döme Ádám, Mucsi Máté; Pitypang óvoda: Törtei Hédi, Bagi Patrik; Bóbita óvoda (óvónő Hajnal Erzsébet): Nagy Abonyi Patrik, Papp Adrien, Palatinus Bence; (óvónő Nagy Horti Ella): Szitás Dorina, Győri Anna, Vajda Noémi, Lakatos Anett, Nagy Mélykúti Anita, Nagy Boglárka; Horgos, 4.2: Kanyó Ervin, Ilija Bence, Szaniszló Konrád, Márki László, Torma Tamás, Pónác Dániel, Nagy Dániel, Szalma Renáta, Túrú Emese, Sánta Andrea; Bácsföldvár, 2. c: Acsai Noémi, Nagy Karolina, Bartusz Dániel, Surján Szabina, Gyurcsik Emese, Balázs Kornél, Péter Norbert, Székely Áron, Radatovics Kinga, Tőke Adrianna, Fölvinc Adrianna, Horváth Andrea, Vajda Krisztián; Székelykeve, 1. o. (tanítónő Krničan Nagy Magdolna): Sebestyén Krisztián, Barabás Ede, Erős Emília, Sebestyén Laura, Tőzsér Teodóra, Papp Albert, Erős Misel; 2. o. (tanítónő Rekalija Palló Teréz): Varga Gabriella, György Albert; 3. o. (tanítónő Trmčić Kornélia): Meszecsov Marianna; Palics, 1.3 (tanítónő Lipták Hargita): Varga Polyák Réka, Domján Evelin, Szűcs Dániel, Sárkány Viktória, Szebenyi Tímea, Német Kitti, Borsos Viktor; Ada, Pöttyös Játékház (óvónő Nagy Mónika): Csordás Beáta, Csuvik Sára, Tóbiás Bettina, Apró Zsanett, Agócs Ágota, Németh Viktória; Muzslya, 2.5 (tanítónő Kovács Lídia): Horváth Inesz Lenke, Szalma Eleonóra, Varga Karolina, Kátai Szimóna, Kónya Leon; Magyarkanizsa, 1. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Kiss Tímea, Hódi Beatrix, Mišković Anna, Gál Orsolya, Fűzér Attila, Búza Botond, Pósa Viktor, Milutinovity Dávid, Takács Barbara, Horvát Marci, Rózsa Bettina, Cseszkó Dorottya, Bagi Viktória; Orom: Bognár Georgina 2. o., György Károly 3. o.; Temerin: Jankovics Gábor 1. c, Jankovics Zsófia; Kishegyes: Bakorek Bíborka, Bakorek Balázs, Gál Józsi, Németh Noémi, Németh Niki; Topolya: Forró Réka; Felsőhegy: Szollár Viktor; Péterréve: Vadnai Erika, Vadnai Áron; Szenttamás: Paska Nikoletta, Krisztián; Bácsgyulafalva: Simon Tímea és Edina; Bácsfeketehegy: Várkonyi Dávid; Szabadka, Đuro Salaj iskola: Rajcsányi Nazmija; Törökbecse: Maráci Nikoletta; Újvidék: Mélykúti Andrej. 34 Barta Éva 2. osztály, November 11. iskola, Zenta Dragić Marianna 3. osztály, November 11. iskola, Zenta Rajzpályázat Autók, csodajárgányok Nyár Cirkusz Dzsungel 35

19 Mátyás király Karácsonyi Attila 2. osztály, November 11. iskola, Zenta Halász Nikoletta 2. osztály, Palics Bálint Miklós 6 éves óvodás, Zenta Jenei István 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka Báló Edina 1. osztály, Martonos Paróczi Csaba 5 éves óvodás, Kishegyes