A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika és a Traumatológiai Klinika* közleménye

Átírás

1 A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika és a Traumatológiai Klinika* közleménye Állkapocs- és lágyrészpótlás fibula osteo-septocutan lebennyel DR. BORBÉLY LÁSZLÓ, DR. CSÁSZÁR JÓZSEF*, DR. FEHÉR ÁKOS, DR. HALÁSZ JENÔ, DR. SERES LÁSZLÓ, DR. ROSZIK MELITTA Érkezett: június 20. ÖSSZEFOGLALÁS Az állkapocs nagy kiterjedésû szegmentális hiányának pótlására alkalmas módszer a fibula mikrovaszkuláris transzplantációja. A csonthiány leggyakrabban rosszindulatú daganat sebészi eltávolítása következtében jön létre, és gyakran jelentôs a lágyrészhiány is. Az összetett mûtét (composite operation) következményes szövethiánya csak több szöveti komponenst tartalmazó lebennyel pótolható. A fibula osteo-septocutan lebeny bôrkomponense alkalmas arra, hogy az állkapcson kívül a szájüregi nyálkahártyát, vagy az arc bôrét egyidejûleg, egy lebennyel pótolja. A szerzôk ismertetik a lebeny anatómiai alapjait, a mûtéti technikát, és beszámolnak elsô tapasztalataikról. A fibula osteo-septocutan lebenyt alkalmasnak találják a fej-nyak tájék összetett szövethiányainak pótlására. Kulcsszavak: fibula osteocutan lebeny, mikrosebészet, rekonstrukció. L. Borbély, J. Császár, Á. Fehér, J. Halász, L. Seres, Melitta Roszik: Mandible and soft tissue replacement with osteo-septocutan flap The microvascular fibula transplantation is a reliable method to replace the great segmental loss on the mandible. The bone loss frequently occurs following malignant tumour resection and the soft tissue loss is quite frequent as well. The consequent soft tissue loss following composite operation could be replaced only by using multi-tissue component flap. The skin-component of the fibula osteo-septocutan flap is able to replace the surface of the oral cavity and the face simultaneously. Authors give a review on the anatomical background of the flap, on the surgical technique and on the first experience. The fibula osteo-septocutan flap is a good method for tissuereplacement in the head-neck region. Keywords: fibula osteocutan flap, microsurgery, reconstruction BEVEZETÉS A mikrosebészet széles körû elterjedése tette lehetôvé a revascularisált csonttal történô állkapocspótlást. A transzplantátum vérkeringését a mûtét során helyreállítjuk, így a csontszövet élô marad. Ez a csont a fertôzésnek ellenáll, nem abszorbeálódik, biomechanikai terhelés hatására megvastagszik, vagyis a transzplantáció elôtti biológiai tulajdonságait teljes mértékben megôrzi. A fibula mikrosebészeti módszerrel történô transzplantációjával elsô ízben Taylor (1975) végzett alsó végtag rekonstrukciós mûtétet (13). Buncke és mtsai (1977) bordával pótoltak sikeresen tibiát és mandibulát (2). Taylor és mtsai (1979) valamint Sanders és mtsai (1979) a csípôcsont segítségével végzett sikeres állkapocspótlást nagy kiterjedésû szegmentális hiánynál (8, 12), kisebb csonthiányt pótolt Soutar és mtsai (1983) alkar osteo-fasciocutan (10), Swartz és mtsai (1986) pedig lapockalebeny segítségével (11). A fibulát állkapocspótlásra elôször Hidalgo (1989) használta (6), s az egyszerû mûtéti technika, a minden eddiginél hosszabb transzplantátum lehetôsége miatt rövidesen népszerû rekonstrukciós módszerré vált a fej-nyak tájéki sebészetben. Fibulával történô állkapocspótlást 1993 óta végzünk klinikánkon, elsô tapasztalatainkról már beszámoltunk (7). Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet

2 Az állkapocs hiányainak nagy része daganateltávolítás következtében jön létre, s a csonthiány mellett jelentôs mértékû lágyrészhiány is kialakul. A sikeres anatómiai és funkcionális helyreállítás érdekében a hiányzó bôrt és/vagy az intraorális nyálkahártyát mindenképp pótolni kell. A rekonstrukciót megkönnyíti, idejét megrövidíti, ha a komplex szövethiányt egy lebennyel pótoljuk. A fibula osteo-septocutan lebenyt elôször Chen és Yan (1983) ismertették az irodalomban klinikai tapasztalataik alapján (3). Az a. peroneara nyelezett fibula osteo-septocutan lebeny tervezésérôl, biztonságos alkalmazhatóságáról a bôrkomponens vérellátási bizonytalansága miatt az irodalmi vélemények igen eltérôek. Az a. peronea mikrosebészeti anatómiájáról, a bôrlebeny vérellátásának sajátosságairól, a lebeny tervezésérôl Chen és Yan (3), Yoshimura és mtsai (17), Schusterman és mtsai(9), valamint Wei és mtsai (15, 16) munkássága révén vannak ismereteink. Hazánkban elsôként Gulyás és mtsai (5) számoltak be revascularisált fibulával végzett alsó végtag rekonstrukciós mûtétrôl. Klinikánkon 1993 óta végzünk állkapocspótlást mikrosebészeti módszerrel átültetett fibulával (7), de fibula osteo-septocutan lebenyrôl a hazai irodalomban még nem jelent meg közlemény. BETEGANYAG ÉS MÓDSZER Beteganyag A SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikán évben 27 esetben végeztünk rekonstrukciós mûtétet fibula lebennyel. Hét betegünknél osteo-septocutan lebennyel történt a szövetpótlás, míg 20 esetben csak a csont pótlására volt szükség. A legidôsebb beteg 63 éves, a legfiatalabb 36 éves volt (átlagéletkor 48,4 év). A composite-lebenyt kapott betegek közül öt férfi volt, kettô pedig nô. Hat esetben a daganatmûtétet közvetlenül követte a lebenyes pótlás, egy esetben szájüregi rák sugárkezelését követôen, évek múlva kialakult osteoradionecrosis miatt kellett az állkapocs kétharmadát eltávolítani, a csonthiányt ideiglenesen fémlemezzel pótolták. Ebben az esetben csak rekonstrukciós mûtétet végeztünk: a csontdefektus helyreállításán kívül a kimetszett heges, többszörösen sipolyozó bôrt is pótolni kellett. A szájüregi daganat lokalizációja egy esetben a retromolaris, egy esetben a tonsillo-lingualis régió, két esetben a szájfenék, 1 1 esetben a nyelv illetve a mandibula gingivája volt. Mûtéti technika Két team dolgozik egyidejûleg. Az egyik az elektív fej-nyaki mûtétet végzi, a másik elôkészíti a transzplantátumot. A combra helyezett mandzsettával 350 Hgmmes nyomással biztosítjuk a vértelenséget. A térdtôl proximálisan izolálunk, a térdízületet 90 fokban behajlítjuk. Csontlebeny készítésekor a lebeny tengelye a fibula feje és a külboka között húzott egyenes. Osteo-septocutan lebeny preparálásakor a leendô bôrsziget elnyújtott ellipszis formájú, és tengelye megfelel az inferolateralis intermuscularis septum tengelyének. Anélkül, hogy a bôrlebeny helyét a lábszáron kijelölnénk, bôrmetszésünket ezen tengelytôl ventrálisan, hosszirányban, ívelten vezetjük. A fasciát is felhasítva 1. ábra. A lebeny preparálásakor az izom fascia szintjében dorsalis irányban haladva elôtûnnek a fasciocutan perforansok (1, 2, 3, 4). 156 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet

3 jutunk el az izomzatig. A fascio-cutan bôrlebenyt dorsalis irányban preparálva közelítjük meg az inferolateralis septumot. A bôrt átvilágítva jól látható a septocutan perforáns erek elhelyezkedése. Ennek ismeretében jelöljük ki a bôrlebeny végleges helyzetét, úgy, hogy azt legalább két perforans ér táplálja (1. ábra). A vékony, fasciocutan erek sérülésének megakadályozása céljából a lebenybe foglaljuk a m. soleus és a m. flexor hallucis longus lateralis egynegyedét. Ezután a lebenypreparálást ventralis irányban folytatjuk tovább, ugyanúgy, ahogyan ezt a csontlebeny készítésénél leírtuk (7). Amikor a lebeny már csak ereivel van összeköttetésben, megszüntetjük a vértelenséget. A transzplantatum keringésének helyreállításakor a csontvégekbôl, az izom- és bôrszélbôl vérzést észlelünk. Néhány perces perfúzió után az ereket felhelyezett klippek között átvágjuk, s az adóhelyet gondos vérzéscsillapítás után, szívó drain hátrahagyása mellett rétegesen zárjuk. A bôrlebeny másodlagos hiányát a combról vett félvastag bôrrel pótoljuk, megtapadásáig (7 10 nap) a végtagot gipszsínben rögzítjük. A transzplantátumot a szövethiányba helyezzük. A csontot osteotomia(ák) segítségével a mandibula rezekált csontjának méretére és formájára alakítjuk, a rezekált végekhez lemezek és csavarok segítségével rögzítjük. Ezután varrjuk be a bôrlebenyt kívánt helyére, ügyelve arra, hogy a septocutan erek feszülésmentes helyzetben maradjanak, megtöretést ne szenvedjenek (2. és 3. ábra). A transzplantátum erei és a nyak befogadó erei között operációs mikroszkóp alatt elkészítjük az érvarratokat. Gyakorlatunkban a befogadó artéria az a. carotis externa valamelyik ága, leggyakrabban az a. facialis. A recipiens véna a v. jugularis externa vagy a v. facialis. A lebeny életképességének ellenôrzését megkönnyíti a bôrkomponens felszíni 2. ábra. Összetett szövethiány pótlása: a fibulát osteotomiák segítségével formázzuk az állkapocs csonthiányába, a transzplantátumot rekonstrukciós lemez segítségével rögzítjük. 3. ábra. Az áll és nyak hámhiányát a fibula osteoseptocutan lebeny bôrszigete pótolja. Mûtét végén készült felvétel. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet

4 elhelyezkedése, így annak színébôl, kapilláris telôdésébôl a lebeny életképessége tökéletesen megítélhetô. EREDMÉNYEK A hét fibula osteo-septocutan transzplantátumból két esetben a bôrsziget elhalt. A necrosis a bôr teljes felszínére és vastagságára kiterjedt, azonban a csont és az azt borító izomzat élô maradt. A hámhiány másodlagosan hámosodott, újabb sebészi beavatkozásra nem volt szükség. Mindkét esetben intraorális nyálkahártyát pótolt a bôrlebeny. A lebeny adóhelyének hiányát minden esetben félvastag bôrrel fedtük. Az elsô esetben teljes egészében levált a transzplantátum, mert az elmozduló izmokon nem tudott megtapadni. Ezt követôen minden esetben gipszsínben rögzítettük a végtagot, s a további hat esetben a donor hely sebgyógyulása megfelelô volt. A csont transzplantáció minden esetben sikeres volt. MEGBESZÉLÉS A fibula vérellátását a vele párhuzamosan futó a. peronea biztosítja. Az eret a lebenybe foglaljuk, a végtagból eltávolítjuk, ezért a mûtét elôtt feltétlen meg kell gyôzôdnünk a másik két ér épségérôl (a. tibialis anterior és a. tibialis posterior). Taylor és mtsai (14) kadaveren végzett vizsgálataik során 19%-ban fordult elô, hogy a lábszárt ellátó három ér közül az egyik hiányzott, 2%-ban pedig egyetlen ér biztosította a végtag keringését. Ilyen esetben egyetlen ér feláldozása a végtag életképességét veszélyeztetné. Véleményünk szerint fibulával tervezett csontpótlás elôtt feltétlen angiográfiát (DSA) kell végezni (4). Hasonló megfontolás alapján kizáró oknak tartjuk az erek keringését befolyásoló érbetegségeket (arteriosclerosis obliterans, ulcus cruris stb.). A fibula felett elhelyezkedô bôr vérellátását az a. peronea-ból eredô musculocutan és septocutan perforansok biztosítják (3, 9, 15, 16). A musculocutan ágak a m. soleushoz, disztalisan a m. flexor hallucis longus izomhoz is adnak ágakat, a septocutan perforansok az inferolateralis septum mentén jutnak a subcutan zsírszövetbe, és faágszerûen szerteágazva látják el a bôrt. Az izomfascia szintjében a makroszkóposan jól preparálható perforansok száma változó, Yoshimura és mtsai 227 kadaver végtag vizsgálata során átlagban 5,3-t talált (17). Egymástól való távolságuk 3 5 cm, proximálisan ritkábban, a boka felé haladva sûrûbben helyezkednek el (1). Schusterman és mtsai 80 kadaveren végzett vizsgálatuk során 20%-ban észlelték a makroszkóposan egyértelmûen identifikálható septocutan perforansok hiányát, 6,25%-ban pedig egyáltalán nem találtak preparálható bôrereket (9). Egy esetben mi sem találtunk septocutan perforanst, így a tervezett fibula osteocutan lebeny helyett csak a csontlebenyt tudtuk felhasználni. A vénás hálózat mindenütt párhuzamosan fut az artériás rendszerrel, ezért külön nem említjük. A septocutan perforansok az angiogramon nem identifikálhatóak egyértelmûen, mivel 0,8 1,7 mm vastagságú erekrôl van szó (15). Jelenlétük, pontos helyzetük csak intraoperatíve ítélhetô meg. A septocutan perforansokat a fibula laterális-hátsó szélénél, a fascia közelében gondos preparálással találjuk meg. A bôrlebenyt ezek ismeretében tervezzük meg úgy, hogy azt legalább két perforans ér lássa el. Ezt ajánlotta több szerzô (3, 9, 16). Két fibula osteoseptocutan lebenyünk bôrkomponensét ezen ismeret hiánya miatt vesztettük el: az egyik esetben a perforansok preparálása nélkül vittük fel a lebenyt, a másik esetben pedig csak egy ér látta el az egész bôrszigetet. Amióta a leírt módszerrel tervezzük és preparáljuk a bôrlebenyt, azóta bôrelhalás egy esetben sem fordult elô. A transzplantátum ideális helye a fibula középsô harmada. A boka stabilitásának 158 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet

5 megôrzése céljából a fibula disztális 8 10 cm-es darabját meg kell hagyni, ezért ebben a magasságban végezzük a lebenypreparálás disztális oszteotómiáját. Innen jelöljük ki proximális irányban a transzplantátum hosszát. A bôrszigetet a csont feletti területen jelöljük ki, lehetôleg disztális irányban terjesztjük ki, mert itt septocutan perforansok sûrûbben találhatók. A bôrlebeny formája általában elipszis alakú, mérete intraoralis alkalmazás esetén kb. 10X6 cm, extraoralisan esetleg nagyobb méretû lebenyre is szükség lehet. Wei és mtsai 25X9,5 cm nagyságú bôrlebenyt is sikeresen nyertek (16). Beteganyagunkban a legnagyobb bôrlebeny 18X8 cm volt. A kívánatosnál hosszabb csontot mindig proximálisan reszekáljuk, hogy az érnyél minél hosszabb maradjon, ez megkönnyíti a nyakon az éranasztomózis elkészítését. A septocutan erek a fibulát megkerülve futnak a felszín felé, ezért a kiemelt transzplantátum a bôrsziget az érnyéllel és csonttal csak laza összeköttetésben marad, a fibula körül 180 fokban elforgatható, így könnyen applikálható mind az intra- mind az extraoralis szövethiányba. A vékony fascialemez alig nyújt védelmet a benne futó erek mechanikai sérülései ellen, melynek a septocutan erek a lebenypreparálás és a transzplantátum beültetése idején fokozottan ki vannak téve. Az erek épségének megôrzése, és a megfelelô támaszték biztosítása céljából a m. soleus laterális 1/4-ét is a lebenybe foglaljuk. Ezzel megakadályozzuk az erek túlnyújtását, megcsavarodását, megtörését a mûtét során. A fibula osteo-septocutan lebenyt klinikánkon 1995 óta használjuk rekonstrukciós célra. Ez idô alatt összesen 7 lebenyt alkalmaztunk, az állkapocspótláson kívül 5 esetben az intraoralis nyálkahártyát, 2 esetben az extraoralis bôrt pótoltuk segítségével. A tervezési hibából fakadó elsô két eset kivételével (két intraoralis pótlás) valamennyi lebeny teljes egészében élô maradt, környezetébe beépült. A lebeny bôrkomponense megkönnyíti a lebeny életképességének ellenôrzését: a bôr színébôl és kapilláris telôdésébôl a lebeny vérkeringése egyértelmûen megítélhetô, így szükségtelenné teszi az éranasztomózis átjárhatóságának ellenôrzését szolgáló mûszeres vizsgálatot. A fibula osteo-septocutan lebennyel végzett pótlás elônyei: 1. A daganatmûtéttel egyidejûleg végezhetô el a rekonstrukció. 2. Két team dolgozhat egyszerre: az egyik az elektív fej-nyaki mûtétet végzi, a másik preparálja a lebenyt. 3. A fibula vastag, erôs csöves csont, akár cm hosszú csont is felhasználható. 4. A csont többszörös osteotomiájával a mandibula formája kialakítható. 5. Összetett szövethiány pótlására alkalmas. A bôrsziget mobilitása lehetôvé teszi mind az extraoralis bôr, mind az intraoralis nyálkahártya pótlását. 6. A donor hely morbiditása jelentéktelen, a szekunder hámhiány félvastag bôr transzplantátummal pótolható. IRODALOM 1. Anthony, J. P., Ritter, E. F., Young, D. M., Singer, M. I.: Enhancing fibula free flap skin island reliability and versatility for mandibular reconstruction. Ann. Plast. Surg. 31, 106 (1993). 2. Buncke, H. J., Furnas, D. W., Gordon, L., Achauer, B.: Free osteocutenous flap from a rib to the tibia. Plast. Reconstr. Surg. 59, 799 (1977). 3. Chen, Z. W., Yan, W.: The study and clinical application of the osteocutaneous flap of fibula. Microsurgery 4, 11 (1983). 4. Császár J., Borbély L., Vörös E.: Miért szükséges az angiográfia a fibula mikrovaszkuláris átültetése elôtt? (Közlés alatt) 5. Gulyás G., Nagy B., Kartik I., Takács L., Sikos G., Mezei L.: Fibula szabad átültetés mikroér anasztomózissal 21 cm hosszúságú tibia defektus pótlására. Magy. Traumatol. Orthop. Helyreállító Sebész 31 (3), 203 (1988). 6. Hidalgo, D. A.: fibula free flap: a new method of mandible reconstruction. Plast. Reconstr. Surg. 84, 71 (1989). 7. Kiss Gy., Borbély L., Kovács Á.: Állcsontpótlás mikrovaszkuláris módszerrel átültetett fibulával. Orvosi Hetilap (közlés alatt). 8. Sanders, R., Mayou, B. J.: A new vascularized bone graft transferred Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet

6 by microvascular anastomosis as a free flap. Br. J. Surg. 36, 787 (1979). 9. Schusterman, M. A., Reece, G. P., Miller, M. J., Harris, S.: The osteocutaneous free fibula flap: is the skin paddle reliable? Plast. Reconstr. Surg. 90, 787 (1992). 10. Soutar, D. S., Scheker, L. R., Tanner, N. S. B., McGregor, I. A.: The radial forearm flap: a versatile method for intraoral reconstruction. Br. J. Plast. Surg. 31, 1 (1983). 11. Swartz, W. M., Banis, J. C., Newton, E. D., Ramasastry, S. S., Jones, N. F., Acland, R.: The osteocutaneous scapular flap for mandibular and maxillar reconstruction. Plast. Reconstr. Surg. 77, 530 (1986). 12. Taylor, G. I., Towsend, P., Corlett, R.: Superiority of the deep circumflex iliac vessels as the supply for free goin flaps. Plast. Reconstr. Surg. 64, 745 (1979). 13. Taylor, I. G., Miller, G. D. H., Ham, F. J.: The free vascularized bone graft. Plast. Reconstr. Surg. 55, 533 (1975). 14. Taylor, I. G., Wilson, K. R., Rees, M. D., Corlett, R. J., Cole, W. G.: The anterior tibial vessels and their role in epiphyseal and diaphyseal transfer of the fibula: experimental study and clinical applications. Br. J. Plast. Surg. 41, 451 (1988). 15. Wei, F.-C., Chuang, C.-C., Noordhoff, M. S.: Fibular osteoseptocutaneous flap: anatomic study and clinical application. Plast. Reconstr. Surg. 78, 191 (1986). 16. Wei, F.-C., Seah, C.-S., Tsai, Y.-C., Liu, S.-J., Tsai, M.-S.: Fibula osteoseptocutaneous flap for reconstruction of composite mandibular defects. Plast. Reconstr. Surg. 93, 294 (1994). 17. Yoshimura, M., Shimada, T., Hosokawa, M.: The vasculature of the peroneal tissue transfer. Plast. Reconstr. Surg. 85, 917 (1990). Dr. Borbély László SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika Szeged Tisza L. krt Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet