A foglalkoztatási partnerségek jövőjét megalapozó kutatás. 8341/38 jelű OFA pályázat ZÁRÓ TANULMÁNY. Pécs, szeptember

Átírás

1 A foglalkoztatási partnerségek jövőjét megalapozó kutatás 8341/38 jelű OFA pályázat ZÁRÓ TANULMÁNY Pécs, szeptember

2 1 Tartalomjegyzék 1. A KUTATÁSI FELADAT A KUTATÁS CÉLJA A KUTATÁS MÓDSZERTANA Szekunder vizsgálatok Primer vizsgálatok Work shopok A KUTATÁS HIPOTÉZISEI AZ ELKÉSZÜLT TANULMÁNYOK AZ IRODALOM-KUTATÁS FONTOSABB EREDMÉNYEI A PAKTUMOK EURÓPAI SZAKIRODALMÁBÓL Az EU Foglalkoztatási stratégiájának felépítése A helyi foglalkoztatás-fejlesztési modell A foglalkoztatási partnerségek, paktumok létrehozása Érdekességek és tapasztalatok az egyes országok gyakorlatából A PAKTUMOK HAZAI DOKUMENTUMAIBÓL A foglalkoztatási paktumok célja A partnerség legfontosabb résztvevői Lokalitás és foglalkoztatási partnerség A paktumok finanszírozása A hatékony partnerség kialakítása A foglalkoztatási paktumok szervezete és dokumentumai A paktumok minőségi kritérium-rendszere A PAKTUMOK PRIMER VIZSGÁLATÁNAK FONTOSABB EREDMÉNYEI A MAI PAKTUMOK KEZDETEI ÉS KEZDEMÉNYEZŐI A kezdeményezés indítéka Ki volt a kezdeményező és a gesztor A PAKTUMOK RÉSZTVEVŐI A partnerek köre A résztvevők száma Az alapítók, résztvevők célja A partnerek hozzájárulása a paktum működéséhez A PAKTUMOK SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA A paktumok menedzsmentje A paktumok irányítása A PAKTUMOK STRATÉGIÁJÁNAK KIALAKÍTÁSA A paktum-stratégiák elkészítésének módja A stratégiák helyi adottságokhoz illesztése Integrált stratégia A stratégiai célok aktualizálása A PAKTUMOK CÉLJA Általános célok Célcsoportok A paktumokkal szembeni elvárások A PAKTUMOK JELENLÉTE AZ ADOTT TÉRSÉGBEN A paktumok térségi szerepe A tagok aktivitása A PAKTUMOK AKTIVITÁSA A PAKTUMOK FINANSZÍROZÁSA A jelenlegi finanszírozási rendszer Finanszírozási változatok A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI INTERJÚK FONTOSABB EREDMÉNYEI... 54

3 2 4.1 A FOGLALKOZTATÁSI PAKTUMOK LÉNYEGE A PAKTUMOK NEMZETI SZINTŰ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI SZEREPE A PAKTUMOK JELENLEGI HELYZETE A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA LOKÁLIS (REGIONÁLIS, TÉRSÉGI, HELYI) SZINTJÉNEK MEGÍTÉLÉSE A PAKTUMOK JÖVŐJE A PAKTUMOK JELENLEGI HELYZETE A PAKTUMOK ÁLTALÁNOS MEGÍTÉLÉSE Partnerség, együttműködés A partnerség résztvevői A partnerség kialakítása, működése A paktumok menedzsmentje A hatékonyság megítélése Lokális foglalkoztatáspolitika A HIPOTÉZISEK BEVÁLÁSA AJÁNLÁS A PAKTUMOKNAK SIKER-KRITÉRIUMOK KÜLSŐ FELTÉTELRENDSZER A LEGJOBB MEGOLDÁSOK A KERÜLENDŐ MEGOLDÁSOK AJÁNLÁSOK A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁNAK A FOGLALKOZTATÁSI PAKTUMOK MŰKÖDÉSI KERETEI A PAKTUMOK KÖZPONTI TÁMOGATÁSA... 93

4 3 1. A KUTATÁSI FELADAT 1.1 A kutatás célja Már a kutatási pályázatban is azt fogalmaztuk meg, hogy a foglalkoztatáspolitika tervezett intézkedéseinek, különösen az EU csatlakozási folyamat nyomán aktuális intézkedéseinek megalapozásához való hozzájárulást, valamint a helyi foglalkoztatási kezdeményezések segítését is célozza a foglalkoztatási partnerségek jövőjét megalapozó kutatás. Ennek keretében a kutatásunk témája a foglalkoztatási paktumok EU-s és hazai szakirodalmi hátterének és általános jellemzőinek összefoglalása, valamint a működő Foglalkoztatási paktumok gyakorlati vizsgálata. A vizsgálat eredményei egyaránt szolgálják a foglalkoztatáspolitikai/támogatáspolitikai célkitűzések és a helyi partnerségek eredményességét. A kutatás címe: A foglalkoztatási partnerségek jövőjét megalapozó kutatás A kutatás támogatója és a projekt száma: OFA K-2008A A pályázó: a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Résztvevők, a kutatói team tagjai: Farsang Zoltán Gombás József Hollósi Szabolcs Kovács Péter László Gyula (a kutatás vezetője) A kutatás alapvető iránya a foglalkoztatási partnerségek (paktumok) elvi megalapozása az Unió iránymutatásai, gyakorlata, illetve a hazai szakirodalom feldolgozásával, valamint a hazai gyakorlat feltárása. A hazai szakmai közvélemény, illetve a munkaerőpiac minden alapvető érintettje számára egyértelműen fel kell mutatni, hogy egyáltalán mit jelent, és miért válhatott az elmúlt években a Territorial Employment Pact (TEP, Területi Foglalkoztatási Paktumok) az EU foglalkoztatáspolitikájában best practice megoldássá, és hogyan válhatnak a jövőben a hazai foglalkoztatási paktumok a magyar foglalkoztatáspolitika legjobb megoldásaivá. Ez továbbá szervesen összefügg egy másik ugyancsak paradigmaváltást jelentő foglalkoztatáspolitikai elvvel, a lokalitással, a lokális foglalkoztatáspolitikai stratégiák, illetve intézmények és aktivitások növekvő jelentőségével. Ebből következik a kutatás egyik alapvető célja: összefoglalni és közreadni a helyi foglalkoztatási kezdeményezésekre vonatkozó uniós és hazai dokumentumokat, közleményeket és publikációkat, ezzel aktuális és naprakész, megfelelő szakmai igényességű iránymutatást és megalapozást nyújtani mindazoknak (a kormányzati szinttől a lokális szintig, az állami intézményektől a szociális partnerekig és civil szervezetekig), akik ebben érintettek és érdekeltek lehetnek. A foglalkoztatási paktumok tekintetében az elmúlt 3-5 év jelentős mennyiségi növekedést hozott. Gyakorlatilag nulláról indulva ma már több mint félszáz különböző hatókörű (régiós, megyei, kistérségi, mikrokörzeti, települési szintű) és jellegű paktum létezik Magyarországon. A korábbiakban vázolt elvek gyakorlati megvalósításhoz feltétlen szükséges lenne a hazai

5 4 paktumok eddigi működésének minél teljesebb körű áttekintése, majd ennek alapján rendszerezése, tipologizálása, vizsgálata. Össze kell gyűjteni a jó tapasztalatokat, a széles körben alkalmazható módszereket, a siker-kritériumokat, de a gátló tényezőket is (a partnerségi kultúránál kezdve a környezeti feltételeken és a menedzsmenten át a finanszírozás kérdéséig). Egyetlen kutatás mindezekre teljes mélységében nem vállalkozhat. Az előzőleg említett elvi megalapozás mellett ez a kutatás második célként csak azt tűzheti ki célul, hogy egy keresztmetszeti vizsgálatot végezzen, egyes kiválasztott paktumok dokumentumainak, működési körülményeinek és gyakorlatának vizsgálatával. Reményeink szerint ezzel is fontos tapasztalatok gyűjthetők, következtetések vonhatók le, amelyekkel a kutatás segíteni tudja a jelenleg működő és jövőben létesítendő paktumok hatékonyabb működését. A kutatás végső célja annak elősegítése, hogy a helyi foglalkoztatási kezdeményezések (lokális stratégiák és paktumok) szervesen és hatékonyan tudjanak illeszkedni a foglalkoztatáspolitika (és az azt is szolgáló támogatás-politika) rendszerébe. Vizsgálataink arra is irányulnak, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a foglalkoztatáspolitika számára, de akár más érintett szervezet, intézmény számára is (legalább jelezve a kapcsolódási pontokat és további kutatási területeket, igényeket. A kutatás célja tehát, röviden összefoglalva: Az Uniós és hazai szakirodalmi háttér, dokumentumok összegyűjtése Ajánlások a foglalkoztatáspolitika számára (a paktumok hogyan tudnak szervesen és hatékonyan illeszkedni a foglalkoztatáspolitikába) Ajánlások a meglévő és tervezett paktumok, a tényleges és potenciális partnerek számára (hogyan kerülhető el a kudarc és érhető el a siker) 1.2 A kutatás módszertana Módszertanát tekintve a kutatás szekunder és primer vizsgálati elemeket egyaránt tartalmazott Szekunder vizsgálatok A szekunder vizsgálat először is szakirodalom-kutatást jelentett, amelynek során egyrészt a Paktumok Uniós elveinek és gyakorlatának feltárására, másrészt a Paktumok hazai elveinek és irodalmi bázisának, alapvető dokumentumainak feltárására került sor. A szekunder vizsgálathoz tartozott továbbá egyes kiválasztott paktumok dokumentumainak részletes feldolgozása. Ezekből a dokumentumokból megpróbáltuk kiolvasni az egyes paktumok valós tartalmát, a paktumok érdemi vagy formális, kezdeti vagy fejlett jellegét, aktivitását. Bár komoly kutatási értéke lenne nemzetközi összevetésben is annak, ha az ország összes jelenleg már több, mint félszáz paktumát részletes dokumentum-elemzésnek vethetnénk alá, jelen kutatás keretei között erre (még) nincs módunk. Ezért a kutatás céljait szem előtt tartva minimum-programként négy tipikus paktum dokumentumait tekintettük át, a vizsgálat kezdeti szakaszában megfogalmazott egységes szempontrendszer alapján. A négy vizsgálandó paktumot annak alapján választottuk ki, hogy abban legyen egy-egy régió-,

6 5 megye-, kistérség- és település- (megyei város-) szintű paktum. Így a következő paktumok kerültek ebbe a vizsgálati körbe: Észak-Magyarország régió, Békés megye, Pápai kistérség, Szombathely város. A négy paktum dokumentumainak vizsgálatát valóban csak minimális célként fogalmazzuk meg. Valójában a kutatás, illetve az abban megfogalmazott célok ami egyik oldalról ajánlások megfogalmazása a munkaerőpiaci jogszabályalkotás és a foglalkoztatáspolitika jövőbeni stratégiájának, súlypontjainak kialakítására, másik oldalról a paktumok gyakorlati működésének elősegítése szélesebb és tartalmasabb megalapozását tenné lehetővé, ha lehetőséget kapnánk arra, hogy jóval több paktum tételes dokumentum-vizsgálata és elemzése is megtörténhetne Primer vizsgálatok A paktumok körében végzett primer vizsgálat a paktumok működésére, a működés feltételeire és lehetőségeire kereste a választ. Ennek megvalósítására mélyinterjúkat készítettünk, abból kiindulva, hogy ebben a formában lehet valóban naprakész információkat gyűjteni, és a legmélyebben feltárni mind a sajátosságokat, mind a befolyásoló tényezőket. Az interjúk azok jellegét, tartalmát tekintve két csoportba oszthatók. a) Interjúk a foglalkoztatáspolitika szintjén. Ebben a körben a lokalitás és partnerség foglalkoztatáspolitikai pozícióját, szerepét, a rendszerbe illesztés és támogathatóság kérdéseit vizsgáltuk. Személyes interjú készült, illetve azonos kérdéssorra írásos választ kaptunk a következő szervezetek vezetőitől vagy szakértő, vezető munkatársaitól: Szociális és Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Központ. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség b) Interjúk különböző szintű paktumok vezetői körében. Ún. strukturált interjúkra törekedtünk, vagyis az interjúk egy előre elkészített forgatókönyv mentén születtek. Lényegében ez tette lehetővé, hogy azokról egy tematikus keresztmetszeti összeállítás készülhessen. (Ezen belül természetes, hogy az adott szituációtól függően az egyes interjúalanyok az adott kérdésre rövidebben vagy hosszabban reagáltak.) Ennek során 16 interjút készítettünk. A helyszíneket úgy állítottuk össze, hogy az interjúk többsége (10 darab) készüljön a legnagyobb számban működő kistérségi paktumok körében, további 2-2 interjú legyen a régiós, a megyei és a városi paktumok szintjén. Annak kiválasztása, hogy mely paktumok kerüljenek be ebbe a körbe, némileg önkényes volt, de ebben a dimenzióban is a kiegyensúlyozottságra, az ország egész területének lefedésére törekedtünk. Tételesen a következő interjúkat vettük fel: Kistérségi paktumok: Bácsalmási Foglalkoztatási Partnerség Dél-pesti Foglalkoztatási Paktum A Felső-kiskunsági és Dunamelléki Kistérség Foglalkoztatási Paktuma Hegyháti Foglalkoztatási Paktum Kunmadaras és Térsége Vállalkozási Övezet Foglalkoztatási Paktuma

7 6 Pápai Kistérség Foglalkoztatási Paktum A Sátoraljaújhelyi Foglalkoztatási Paktum Sellyei Kistérségi Foglalkoztatási Paktum Tiszatér Társulás Tiszavasvári Foglalkoztatási Paktuma Zalaszentgróti Foglalkoztatási Paktum Régiós, megyei, városi paktumok: Az Észak-alföldi Régió Nonprofit Foglalkoztatás Fejlesztési Paktuma Észak-Magyarországi regionális paktum Baranya Paktum Paktum Start partnerségi program Békés megyében Munkaerő-piaci Partnerség Székesfehérvár Szombathelyi Foglalkoztatási Paktum Work shopok A primer vizsgálatok keretében az interjús felmérést work shopokkal egészítjük ki. Egy-egy work shopot arra szerveztünk, hogy bemutassuk a dokumentumvizsgálat, illetve az interjúk legfontosabb eredményeit, tapasztalatait, és a résztvevő szakértői, paktum-vezetői körtől ezekre vonatkozóan véleményt kapjunk, legyen lehetőség érdemi vita lefolytatására. Végül egy záró work shop megrendezése alkalmas keretet nyújt a kutatási eredmények összegzésére és visszacsatolására is. 1.3 A kutatás hipotézisei A pályázati anyagban még a kutatást megelőzően a következő hipotéziseket fogalmaztuk meg: a) A TEP az EU foglalkoztatáspolitikájának legjobb eszközei közé tartozik. Viszonylag gyors hazai elterjedése, kezdő évei után szükség van a tapasztalatok összegzésére és ennek alapján a megerősítésre, új paktumok létrehozására, hogy a folyamat ne fulladjon ki, ne álljon le érdektelenség és eredménytelenség miatt. Úgy gondoljuk, hogy a kutatás eredményeként össze kell és lehet is gyűjteni előremutató tapasztalatokat és ajánlásokat. b) A foglalkoztatáspolitika feladatai túl összetettek, a szereplők túl széles köre van jelen a munkaerőpiacon ahhoz, hogy összefogás nélkül nem lenne esélyünk a foglalkoztatáspolitikai feladatok megoldására. Az összefogás legadekvátabb kereteit a paktumok teremthetik meg de ehhez minimális feltételként is valós partnerségek, aktív menedzsment, intenzív együttműködések és külső támogatás egyaránt szükségesek. Azt várjuk, hogy a kutatás eredményeként feltárhatók, megfogalmazhatók a paktumok létesítéséhez és hatékony működtetéséhez szükséges feltételek (illetve teendők). c) Az EU szubszidiaritási elve, illetve a foglalkoztatáspolitikában a lokális szintek növekvő jelentősége egyaránt azt indukálja, hogy szülessenek helyi, lokális foglalkoztatási stratégiák. Alapvető kiinduló tézisünk, hogy a lokális (kistérségi) szint a foglalkoztatáspolitika jövőjét és eredményességét alapvetően meghatározó, de jelenleg még nem kellően megalapozott, kiépített (és támogatott) szint, amelyik egyúttal szervesen kapcsolódik a foglalkoztatási partnerségek elvéhez és rendszeréhez. Fel kell tárni, hogy a lokális szintek mennyire vannak erre felkészülve, milyen színvonalon voltak/lesznek képesek erre (vélhetően ennek megvalósítása még támogatásra szorul).

8 7 d) Továbbá az előző tézisből következik az is, hogy magában a foglalkoztatáspolitikában is át kell gondolni a lokalitás és a partnerségek helyét és szerepét. Úgy véljük, jelenleg még nem sikerült elérni, hogy ezek szervesen beépüljenek, integrálódjanak és helyükre kerüljenek a foglalkoztatáspolitika cél-, intézmény-, eszköz- (támogatás-) rendszerében. A kutatás eredményeként erre vonatkozóan is szeretnénk ajánlásokat és további vizsgálati irányokat megfogalmazni. e) Az EU integratív (növekedés és foglalkoztatás) iránymutatásai külön is megerősítik a paktumok jelentőségét, a jövőre nézve ki is tágítják annak lehetséges tartalmát. Meg kell vizsgálni, hogy ennek az integrált fejlesztéspolitikának vannak-e gyökerei (vélhetően még csak sporadikusan), hogyan fejleszthetők a paktumok ebben az irányban. 1.4 Az elkészült tanulmányok A kutatás eredményeit 5 tanulmány tartalmazza. (1) Szakirodalom-kutatás A tanulmány két részből áll, mindkét rész a feldolgozott szakirodalom, paktumdokumentumok szöveges áttekintését adja, a végén részletes bibliográfiát is közöl (összesen 99 oldal): I. Szekunder vizsgálat a foglalkoztatási paktumok Uniós elveinek és gyakorlatának feltárására. Uniós iránymutatások és gyakorlat, amelyek kiemelkedő jelentőségűek az elvi irányok és legjobb gyakorlatok meghatározása szempontjából. Ezekre lehet majd építeni a foglalkoztatáspolitika országos és helyi gyakorlatának alakításában, de akár a közvélemény tájékoztatásában, az oktatásban is. II. Szekunder vizsgálat a foglalkoztatási paktumok hazai szakirodalma, dokumentumai körében. Hiánypótló, ugyancsak elvi alapozást nyújtó és a hazai szakirodalom állapotát bemutató körkép, amelyik az előző kiegészítését és hazai adaptálását-aktualizálását jelenti. (2) Dokumentum-elemzés A kiválasztott 4 paktum dokumentum-vizsgálatának eredményeit mutatja be, valamint a kutatás ezen szakaszát lezáró work-shop jegyzőkönyvét tartalmazza (34 oldal). Értelemszerűen jól hasznosítható már rész-tanulmányként is minden folyamatos paktumfelülvizsgálat, illetve új paktum létesítése során. Az Interjú-kötet önmagában is két kötetet, tanulmányt jelent: (3) Interjú-kötet I. Az interjúk szövege. A felvett interjúk egyszerűen, az azonos kérdések szerint szerkesztett kötete, változatlan formában, ahogy az interjú-alanyok a válaszaikat megfogalmazták. Tartalmazza a foglalkoztatáspolitikai és a paktum-interjúkat, valamint az interjús work shop jegyzőkönyvét is. (133 oldal) (4) Interjú-kötet II. Az interjúk tapasztalatainak összegzése. Az előző kötet anyagának keresztmetszeti feldolgozása, áttekintés és az egyes kérdések kapcsán a tipikus válaszok, helyzetek, eredmények és problémák bemutatása. Az fejezet fogja át a paktumokat, a záró fejezet a foglalkoztatáspolitikai interjúk eredményeit. (101 oldal) (5) Záró tanulmány (a jelen kötet). Ez hivatott a kutatás kereteinek (célok, módszerek) és eredményeinek összefoglalására. Összegzi az előző négy kötet legfontosabb eredményeit, és végül az előzőek alapján javaslatokat fogalmaz meg egyik oldalról a foglalkoztatási paktumok, másik oldalról a foglalkoztatáspolitika számára.

9 8 2. AZ IRODALOM-KUTATÁS FONTOSABB EREDMÉNYEI 2.1 A paktumok európai szakirodalmából Ha a tudatosság és felkészültség oldaláról nézzük, a hazai paktumok meglehetősen vegyes képet mutatnak. Egy részük főleg Nyugat-Magyarországon kiváló ausztriai iskolákon nevelődött, ott ismerkedett meg a paktumok filozófiájával és gyakorlatával, és lett a foglalkoztatási partnerség meggyőződéses híve, támogatója és/vagy létrehozója. Mások gyakran csak a ROP pályázat kiírásából hallottak először (és egyáltalán) a foglalkoztatási partnerségről. Utólag, a pályázat adta lehetőségeknek köszönhetően nagyon sokan jártak külföldi tanulmányúton (Ausztria, Skócia, Portugália stb.), és ismerték meg a foglalkoztatási paktumok gyakorlatát. Idővel ennek a körnek egy része is cserélődött, és sajnos az új résztvevők lehet, hogy még kevesebbet tudnak a paktumokról. Vagyis a paktumok résztvevőinek (résztvevő partnereinek és menedzsereinek) tisztelet a kivételnek elég kevés az elméleti tudása a paktumokról. Hiányzik az átfogó ismeret, - hiányát az érintettek is gyakran említik Az EU Foglalkoztatási stratégiájának felépítése Az EU foglalkoztatáspolitikája számára az alapvető kereteket a Lisszaboni stratégia határozza meg. A lisszaboni csúcsértekezlet 2000-ben azt a célt tűzte ki, hogy Az Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudás-alapú gazdasági térségévé kell válnia, olyan gazdasági térséggé, amelyik képes a fenntartható gazdasági növekedésre több és jobb munkahelyekkel, valamint erősebb szociális kohézió mellett ig el kell érni évi átlag 3%-os gazdasági növekedést, 20millió munkahely teremtését az általános foglalkoztatási ráta 70%-ra, a női foglalkoztatottság 60%-os szintre emelését. A foglalkoztatáspolitika számára ugyancsak fontos elvi kiinduló pontot jelent az ún. policymix koncepció. Amszterdammal vagy Luxemburggal kezdve szinte nem múlt el európai csúcsértekezlet anélkül, hogy a záródokumentum ne hívta volna fel a figyelmet arra, hogy javítani kell az átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak és a foglalkoztatási irányvonalak közötti összhangot, mert ezek egymást feltételező és kiegészítő szegmensek, külön-külön nem lehetnek elég hatásosak. Mindezt a megvalósítás gyengébb eredményeinek tükrében mérlegelve 2005 márciusában az Európai Tanács módosította a lisszaboni folyamat céljait és működési mechanizmusait. Ennek során integrálta a makrogazdasági irányvonalakat, a mikro szintű reformjavaslatokat és a foglalkoztatási irányvonalakat. Összesen 24 integrált iránymutatást határozott meg, amelyekben ugyan külön csoportot képeznek a makrogazdasági, a mikrogazdasági és a foglalkoztatási iránymutatások, de ezek egyetlen, integrált cím alá rendeződnek: növekedés és foglalkoztatás, valamint az egyes iránymutatások önmagukban is integráltak annyiban, hogy egymásra épülnek. A makrogazdasági iránymutatások nemcsak makrogazdaságiak, hanem kapcsolódnak a foglalkoztatási célokhoz és segítik a mikrogazdasági célok megvalósítását, - és viszont.

10 9 A megvalósítás eszközrendszerét tekintve a számunkra különösen fontos két momentum egyrészt a szubszidiaritás, amelyből kiindulva a társadalom- (és foglalkoztatás-) politikai döntéseket az EU arra a legalacsonyabb szintre kívánja telepíteni, amely a legközelebb van az érintettekhez, még jól átlátható és irányítható, konkretizálható és nem centralizált a döntés és végrehajtás. Az EU számára ez a társadalompolitikai kérdésekben a tagállami, nemzeti szintek önállóságának tiszteletben tartását és csak iránymutatásokkal, nyitott koordinációval, az ESZA eszközrendszerével való puha terelését jelenti, de ez a szemléletmód értelemszerűen tovább vihető adott esetben nemzeti szinten belülre is. A másik ugyancsak fontos alapelv a partnerség, amelyik szociális partnerségi és foglalkoztatási partnerségi dimenziókban egyaránt végig kíséri az EU foglalkoztatáspolitikáját, és arra hívja fel a munkaerőpiaci szereplőket, hogy működjenek együtt a mindannyiuk számára fontos foglalkoztatási problémák megoldásában. Végül a foglalkoztatáspolitika megvalósítási szintjeit tekintve az EU lényegében három szintet fogalmaz meg: az Unió szintjét, ahol megfogalmazza az EU foglalkoztatási stratégiáját, és annak megvalósítása érdekében kialakítja az (integrált) iránymutatásokat, működteti a nyitott koordinációt (uniós és ország-jelentések és értékelések), valamint a közös célokhoz igazítva az ESZA támogatási rendszerét a nemzeti szinteket, amelyeken ki kell alakítani az uniós elveket és nemzeti adottságokat egyaránt figyelembe vevő lisszaboni Nemzeti Akcióprogramot (NAP) és a regionális/lokális színtereket, amelyeken helyi foglalkoztatás-fejlesztési modellek fogalmazhatók meg és helyi foglalkoztatási partnerségek alakíthatók ki, ezzel aktivizálva a helyi erőforrásokat és javítva a központi foglalkoztatáspolitika eredményességét. A stratégia indítása óta világosan megköveteli a munkahelyteremtés helyi szintű lehetőségeinek kihasználását. A nemzeti és a regionális/kistérségi/helyi szintek között az Unió egyértelmű és kölcsönös kapcsolati rendszert fogalmaz meg.. A legkézenfekvőbb párhuzam természetesen az, hogy a munkaerő-piaci problémák lehető leghatékonyabb orvoslása érdekében az egyes tagállamoknak is el kell ismerniük a helyi, regionális szintek, szereplők kompetenciáját. A regionalizáció ezen vonatkozása (a helyi szint erősödése), valamint a szubszidiaritás elve egyre hangsúlyosabb szerepet kap a közösségi törekvésekben. Ugyanígy a partnerség elvének előtérbe kerülését is egyértelműen érzékelni lehet. Mindezen elvek érvényesülése alapvető fontosságú a foglalkoztatási partnerségek (paktumok) tekintetében. Ez az EU közösségi szintű iránymutatásában is megfogalmazódott (Guide to Territorial Employment Pacts ). Az ebben foglalt célkitűzések követik az Európai Foglalkoztatási Stratégia mechanizmusát olyan szempontból is, hogy a felülről meghatározott ( top-down ) iránymutatások programokba/stratégiákba történő beépítéséről, hangsúlyairól az adott térség megfelelő kompetenciával bíró aktorai dönthetnek. A különböző tagállamok Nemzeti Akcióterveihez hasonlóan tehát az egyes területeken kialakuló foglalkoztatási paktumok stratégiájának tartalma is eltérő lehet, mégpedig az adott térség sajátosságaihoz, eltérő igényeihez igazodva. E specifikus intézkedések azonban lényegében és szükségszerűen az EU által meghatározott irányokat követik. A fentiekben említett elvek és folyamatok tehát megfelelő alapot teremtenek a foglalkoztatási partnerségek, szűkebb értelemben pedig a paktumok számára. Talán az egyik legfontosabb minőségi paraméter, hogy a foglalkoztatási paktumok helyi partnerségen alapulnak. A

11 10 paktumok alapfilozófiája ugyanis, hogy a térség minden munkaerő-piaci releváns szereplőjének össze kell fognia a munkanélküliség leküzdésére, a foglalkoztatási problémák megoldására. Ebben a kérdésben egyetértésnek kell lennie, mert ez adja a partnerség lényegét A helyi foglalkoztatás-fejlesztési modell A regionális/lokális szinteket bekapcsoló ún. helyi foglalkoztatás-fejlesztési (HFF) modellre nincs egyetlen, egységesen elfogadott meghatározás. Az USA-ban és az EU-ban különböző modellek vannak jelen, vagyis sokféle lehetőség és gyakorlati változat létezik a helyi problémák megoldására. A közös mottó, a lényeg mindezekben az, hogy a helyi szereplők saját kreativitással felvértezve meghatározzák saját stratégiájukat [Local Employment Development (2005)]. A Helyi Foglalkoztatás-fejlesztési Stratégiák Gyakorlati Kézikönyve szerint a helyi foglalkoztatási fejlesztés olyan tevékenységek széles köre, ami megoldja a munkanélküliség problémáját és csökkenti az egyenlőtlenségeket. Ez egy olyan folyamat, amit a helyi szereplők terveznek, kiviteleznek és birtokolnak [Practical Handbook on Developing Local Employment Strategies (2004)]. A helyi foglalkoztatás-fejlesztés a következőket tartalmazza: a helyi szintű tevékenységek lehetővé teszik az új fejlesztési lehetőségek és a foglalkoztatás új forrásai felé nyitást, ami további jólétet és szociális kohéziót eredményez helyi szemlélet hiányában a fejlesztés és a foglalkoztatás nem éri el az eredményeket hiányzó hozzáadott érték a helyi cselekvések lehetővé teszik, hogy az új fejlesztési lehetőségek és munkahelyek igazságosan legyenek elosztva bevonhatóbbá válnak a fiatalok, kisebbségi etnikai csoportok, a munkanélküliek és a társadalmilag kirekesztettek ezek a helyi cselekedetek a teljes tevékenységi csomag egyik összetevőjét jelentik, ami által a gazdasági fejlesztés és a foglalkoztatás lehetővé válik a helyi foglalkoztatási fejlesztést csak a földrajzi, társadalmi és gazdasági változók komplex csomagjaként lehet megérteni és értékelni a politika beavatkozásának feladata, hogy mindenütt beindítsa és támogassa a Helyi Foglalkoztatás-fejlesztést, ahol ez még nem történt meg, és hogy eloszlassa azokat az akadályokat, amelyek ezek útjában állnak még akkor is, ha a helyi fejlesztési folyamat elemei a piackutatatás termékeként spontán, vagy a civil társadalom kialakulásából jönnek létre. A HFF így egy hatékonyabb kormányzás eszköze, mely a regionális, nemzeti és európai kormányzás tág kontextusán belül működik. Jouen szerint, ez az irányzat azt a teóriát tükrözi, hogy az állam változatlan és költséges beavatkozásával képtelen megoldani az egyre komplexebb problémákat és kielégíteni a növekvő igényeket. Mindemellett a széles körű társadalmi és regionális kiegyensúlyozatlanság megteremtésével a szabad verseny is lekorlátozódik. [Local Employment Development (2005)]. Így a HFF, mint kormányzati eszköz, felismeri a versenyképesség szükségességét, a hátrányokat és egyenlőtlenségeket. A HFF jelentősége: jobban érzékeli a helyi lehetőségeket, szükségleteket és a szolgáltatásban meglévő szakadékokat, és kigondol olyan stratégiákat, mellyel ezek megoldhatók;

12 11 valós helyi szükségletek kielégítésére nemzeti és regionális politikákat határoz meg, pl.: lényeges programok irányítása; növeli a helyi szereplők elkötelezettségét azáltal, hogy egyezményekkel, partnerséggel elősegíti a részvételi mechanizmust; a partnerségi légkör és a bizalom kiépítésével, nagyobb kreativitást és kockázatviselést tesz lehetővé. Ezek eléréséhez két dolog szükséges: először is, a helyi szereplők számára meg kell mutatni a nemzeti hatóságok hatékony és eredményes hozzájárulását; másodszor, a nemzeti szereplők számára elegendő támogatást, a helyi szereplők számára pedig teret és rugalmasságot kell nyújtani a kormányzás nemzeti rendszerén belül. A HFF a gyakorlati politika eszköze is, melyet helyi szinten alkalmaznak. A nemzeti döntéshozók viszont igen gyakran inkább csak úgy tekintenek a HFF-re, mint ami egy eszköz a nehéz sorsú emberek helyzetének megkönnyítésére, ezáltal egy jelentős haszonnal bíró politikai eszköz. Ennek az az eredménye, hogy a HFF a munkaerő-piacra való beléptetésre és a társadalmi kirekesztés csökkentésére koncentrál. A munkahelyteremtő intézkedések a regionális és nemzeti szereplők fő feladatai maradtak és a szubregionális szintnek inkább csak konzultatív és végrehajtó szerep jut. A nemzeti és regionális döntéshozóknak fel kellene ismerniük a munkahely-teremtési lehetőségeket helyi szinten, a regionális és nemzeti programok részeként. A nemzeti programok nem képesek a helyi szükségletek teljes mértékű kielégítésére. A Munkaügyi Szolgálat nagy teret enged a helyi irodáknak, hogy több olyan tevékenységet kezdeményezzenek, amelyek a helyi szükségletekre specializálódtak. Lehetőséget teremt a partnerségek fenntartható fejlesztéséhez és tevékenységeihez. A nemzeti döntéshozóknak a következő mechanizmusok közül legalább egyet át kellene venniük a helyi foglalkoztatási partnerségek támogatásához: 1. A helyi partnerségek nemzeti hálózatának elismerése, kialakítása és támogatása; a helyi partnerségek saját maguk határozzák meg céljaikat és érik el eredményeiket, és ezt nem a nemzeti szintű menedzsment teszi. Erre példa az Osztrák Területi Foglalkoztatási Paktum és az Ír Helyi Partnerség. Ausztriában az ESZA források jelentős részét a foglalkoztatási paktumokon keresztül használják fel. Az eljárásrend szerint az irányító hatóságok által megadott irányelvek, program-célok alapján a tartományi/járási szintű paktumok először széles körű partnerségben elkészítik akciótervüket. Ez követően a hatóságokkal való tárgyalási folyamat során történik a dokumentumok végleges elfogadása, amely folyamatban nagy szerep hárul a tartományi és országos koordinációs szervezetekre. A megvalósítás során nagy hangsúlyt helyeznek a monitoring és értékelési tevékenységekre, amely folyamatokat a tartományi és országos paktum-koordinációs szervezetek is támogatják. Az értékelés eredményei, a végrehajtás sikeressége pedig befolyásolja a következő időszakban biztosított források nagyságát is. 2. Helyi szinten végrehajtott nemzeti kezdeményezések; míg a megalkotás és a kidolgozás nemzeti szinten, a végrehajtás helyi szinten történik. A helyi szereplők így lehetőséget kapnak arra, hogy a felülről érkező elképzeléseket rugalmasan, a helyi sajátosságoknak és szükségleteknek megfelelően alakítsák. Ilyenek például az Egyesült Királyság Foglalkoztatási Zónái és a francia locaux pour l insertion et l emploi tervek. 3. A HFF program teljes helyi megvalósítása; néhány esetben a tagállamok kormányai teljes mértékben átruházzák a helyi szintekre bizonyos jogosultságaikat; ez a helyi szereplők számára negatívum és pozitívum is egyben. A legjobb példa erre a holland Munka és Szociális Segítség, ahol a helyi hatóságoknak teljes pénzügyi

13 12 felelősségük van a szociális segítségnyújtáshoz; ez ösztönzőleg hat a helyi hatékony foglalkoztatás-fejlesztésre minél több ember kerül vissza a munkába, annál nagyobb pénzösszeg marad a város kasszájában. 4. A nemzeti törvényhozás meghatározza a megfelelő jogi formákat; a HFF tevékenységek legtöbbször egészen új innovatív ügynökségekben és partnerségekben öltenek formát. A nemzeti törvényhozásnak meg kell határoznia a megfelelő jogi formákat ezekre az intézményekre. Például Luxembourgban új szervezeti típus létrehozását engedélyezték a szociális gazdaságban, amellyel elismerték, hogy ez a gazdaság harmadik pillére. Ahhoz, hogy a HFF-hez megfelelő nemzeti mechanizmust hozzunk létre, két további tényező is szükséges: a) a nemzeti és regionális döntéshozóknak meg kell teremteniük a HFF-hez szükséges megfelelő intézményi kereteket, létre kell hozniuk a közreműködő szervezeteket. Ezeknek a szervezeteknek a fontos szerepük abban van, hogy (a részletes outputok nyomon követése helyett) a fő célok megvalósulását kövessék, támpontokat, ötleteket kell adniuk, és támogató szerepet kell betölteniük; b) a nemzeti és regionális döntéshozóknak olyan finanszírozási mechanizmust kell kialakítaniuk, ami a hosszú távú tervezést és a fenntarthatóságot segíti. A megfelelő finanszírozásnak a rövid távú tevékenységek és a segélyektől való függés helyett olyan politikát kell kialakítania, amely a valódi szükségletekre koncentráló helyi stratégiai fejlődést eredményez (erre jó példa Spanyolországban a Global Grant rendszer). Miután a HFF keretén belül történő kísérletezés befejeződött az EU-ban, most a feladat az, hogy mindezt helyi szinteken is kövessék: a helyi szereplők felelősséggel tartoznak a saját fejlődésükért és nem támaszkodhatnak teljes mértékben az EU-s és nemzeti programokra; a helyi szereplőknek meg kell határozniuk hosszú távú céljaikat a helyi sajátosságoknak megfelelően; a humán erőforrás fejlesztésébe kell invesztálni, nem pedig stratégiákba; a helyi szereplőknek innovatívoknak, kreatívoknak kell lenniük, és kockázatot kell vállalniuk; együtt kell működniük a regionális, nemzeti és EU-s hatóságokkal, és úgy tekinteni magukra, mint az irányítás egy fontos alkotóelemére, nem pedig mint a programok és projektek végrehajtásának eszközére; folyamatosan tanulniuk kell a többiektől, a meglévő tapasztalatokból, továbbá állandó fejlődést kell felmutatniuk. A hatékony helyi kormányzás megvalósulásához összességében a következő kulcselemeket kell biztosítani: 1. Adaptáció: A munkaerő-piaci politikáknak illeszkedniük kell a helyi feltételekhez és szükségletekhez. A munkaerő-piaci programok sikere és hatékonysága valószínűbb, ha figyelembe vették a helyi célcsoportok jellemzőit, és törekvés van a munkaerő-piaci igényekkel való összhang megteremtésére. 2. Részvétel: A munkaerő-piaci politikák sikeres helyi koordinációjának eléréséhez nemcsak a kapcsolódó területek (foglalkoztatás, egészségügy, oktatás, szakképzés) köztisztviselőinek részvételére, hanem a helyi civil társadalomra, vállalkozásokra, gyakorlatilag az összes releváns érintett részvételére is szükség van, akik a legtöbb információval és eszközzel rendelkeznek a helyi feltételekről és szükségletekről.

14 13 3. Integrált politikák: A helyi fejlesztési stratégiákat és politikákat szervesen illeszteni kell az annak horizontális és vertikális környezetében létező más stratégiákba és politikákba. Ide értjük a nemzeti és a helyi foglalkoztatáspolitika integrálását és a helyi foglalkoztatási céloknak a helyi gazdaságfejlesztési és társadalmi-szociális célokkal való egyeztetését, egyesítését is. 4. Intézményesítés: A helyi foglalkoztatás-fejlesztést intézményesített, legitim keretek közé kell illeszteni. Az intézményesítés egyrészt a helyi intézményi struktúrába illesztést (az azok által való elfogadtatást), másrészt a szervezeti-jogi keretek megteremtését és a fejlesztés megfelelő irányítását, szervezését-vezetését jelenti. 5. Helyi aktivitás: A helyi foglalkoztatás-fejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha az abban résztvevők közösen határozzák meg a (saját) célokat, az annak megvalósítását szolgáló saját és támogatott programokat, a végrehajtás során pedig biztosítják a (kölcsönös és együttes) együttműködést és felelősség-vállalást. 6. Fenntarthatóság: Központi támogatással és helyi hozzájárulással meg kell teremteni a fejlesztési programokat szervező intézmény finanszírozási biztonságát, illetve a fejlesztési programok megvalósíthatóságát és működtethetőségét A foglalkoztatási partnerségek, paktumok létrehozása Területi foglalkoztatási paktum: a helyi munkaerőpiac összes fontos szereplője által kötött foglalkoztatás/politikai megállapodás, a térségi szereplők szerződésben rögzített összefogása. Célja: a magasabb gazdasági aktivitás, a munkahely-teremtés, a humánerőforrás-fejlesztés lehetőségeinek feltérképezése a helyi erőforrások összehangolása, a helyi szereplők közötti egyeztetés, az együttműködés kereteinek megteremtése közös értékrend, stratégia és cselekvési terv kidolgozása és megvalósítása. Az EU-ban best practice eszközként elfogadott területi foglalkoztatási paktum (Territorial Employment Pact, TEP) keretében létrejövő foglalkoztatási megállapodás a térségi szereplők szerződésben rögzített összefogása annak érdekében, hogy feltérképezzék a kistérségükben, régiójukban a munkahely-teremtés, a humánerőforrás-fejlesztés lehetőségeit, összehangolják a helyi erőforrásokat, közös stratégiát, cselekvési tervet dolgozzanak ki és valósítsanak meg a foglalkoztatás elősegítése érdekében. A paktumok résztvevői köre országról országra, partnerségről partnerségre változik. Közös jellemzőjük, hogy az állami, önkormányzati, civil, oktatási és vállalkozói szféra képviselői egyaránt részt vesznek a partnerségekben. A helyi munkaerő-piaci szolgálat részvétele is alapvető fontosságú. A területi foglalkoztatási paktumok szakmapolitikai támogatása régóta kiemelt szerepet kap az Európai Foglalkoztatási Stratégiában, és pénzügyileg az Európai Szociális Alapból, de a továbblépéshez szükséges a Foglalkoztatási Irányvonalak és a Közösségi Stratégiai Irányvonalak helyi sajátosságainak megerősítése, a tagállamok ösztönzése arra, hogy megfelelő körülményeket, feltételeket teremtsenek a helyi foglalkoztatási partnerséghez, továbbá a helyi szereplők támogatása az információk, tudások, módszertani eszközök és jó példák terjesztésében, valamint megfelelő hálózat kiépítése a teljesítménymérésre és értékelésre alkalmazott azonos módszerek elterjesztésére. A foglalkoztatási paktumokat az különbözteti meg az egyéb - pl.: területfejlesztési - partnerségektől, hogy ez az összefogás a munkanélküliség csökkentését, a foglalkoztatási

15 14 színvonal emelését közvetlenül kell, hogy szolgálja. Ezen elvek közül a regionalizáció, a helyi szint, valamint a partnerség szerepének erősödése a közösség törekvésein belül például a következő konkrét iránymutatások megjelölésével bizonyítható: Már a legelső, Luxemburgban meghatározott irányvonalak között szerepel a partneri viszony ösztönzésének célja, mely szerint a tagállamok állami erőfeszítései nem elegendőek a munkanélküliség kívánt mértékű csökkentéséhez, ezért ösztönözni kell a szociális partnereket, hogy a lehető leghamarabb megállapodások köttessenek a képzési, vagy más, a foglalkoztatást segítő lehetőségek növelésére. Mind az 1998., mind pedig az évi foglalkoztatási irányvonalak ösztönzik azon tagállami intézkedéseket, melyek a helyi szintű foglalkoztatás-teremtési lehetőségek kiaknázását teszik lehetővé, mégpedig a szociális gazdaság területén alkalmazható szolgáltatások révén. Ezt erősíti meg a évi 12. irányvonal is azzal a kiegészítéssel, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben szükséges figyelembe venni a regionális, lokális, valamint a szociális partnerek különleges szerepét és felelősségét, kiváltképp a szociális gazdaságban rejlő munkahely-teremtési lehetőségek feltárásában. Emellett pedig maximálisan ki kell használni az állami munkaerő-piaci szervezet kapacitását a helyi foglalkoztatási lehetőségek feltárásában és a helyi munkaerőpiacok működésének javításában. A 2001-es és 2002-es irányelvek tartalma alapján az európai foglalkoztatási stratégia megvalósításához minden szereplőt mobilizálni kell mind regionális, mind pedig helyi szinten, beleértve a szociális partnereket is, a helyi szinten történő munkahely-teremtés lehetőségeinek meghatározása révén, és a partneri együttműködés megerősítésével. A foglalkoztatási paktumokat egyrészt egy térség-specifikus probléma-megoldási programcsomagként, másrészt elsősorban hatékony együttműködési kultúraként értelmezhetjük. Széles körű műhelyfoglalkozások sorozata kell, hogy előkészítse a paktum megkötését, ami oda vezet, hogy a partnerek közösen meghatározzák a célokat, a célcsoportokat, a stratégiát, valamint közös munkaprogramot dolgoznak ki. Mindennek a folyamatnak konkrét problémaelemzésen kell alapulnia, melyet a műhelyfoglalkozások során végeznek el a partnerek, nekik kell felszínre hozniuk és azonosítaniuk a foglalkoztatással kapcsolatos problémákat az adott térségben. Ezekre a konkrét problémákra, vagyis a térség konkrét szükségleteire kell, hogy reagáljon a paktum. Az előmunkálatok során a foglalkoztatási helyzet közös elemzése alkalmával a műhelyfoglalkozások hozzájárulnak ahhoz is, hogy a partnerek tudása, egymással való kommunikációja javuljon, vagyis folyamatossá váljon az együttműködés. A célok, a stratégia, a munkaprogram közös meghatározása és kidolgozása a partnerek közötti egyetértés megtalálása, a partnerek közötti együttműködés új formáit fejleszthetik ki. Ekkor, az előkészítés során kell világosan meghatározni a paktumban együttműködő minden egyes partner konkrét szerepét. Az előkészítési munka során kell a partnereknek közösen kell elkészíteniük a következő írásbeli dokumentumokat, melyek együttesen képezik a paktum tartalmát: a paktum keret-megállapodás szövege, melyet a partnerek aláírnak helyzetelemzés és stratégia munkaprogram költségvetés a paktum ügyrendje akcióterv

16 15 Ezeknek az írásbeli dokumentumoknak a minőségét értékeli az EU akkor, amikor egy paktum támogatásért folyamodik az Európai Unió Strukturális Alapjaihoz. Többek között ezért is fontos az összes dokumentumot közös együttműködésben, a közös érdekek figyelembe vételével, jó minőségben előkészíteni és elkészíteni. Szervezeti-jogi háttér A partnerségek jogi státusza, legitimitása is alapvető fontosságú a hatékony működés szempontjából. A legitimitás, a jogi státusz kapcsolatban van olyan kulcstényezőkkel, mint a forrásokhoz való hozzáférés, a partnerség helyi, regionális és országos elismertsége, a partnerség tevékenységi és kompetenciahatárai, továbbá a partnerség fenntarthatósága. Az EU-ban a következő négy fő partnerségi jogi helyzetet tekinthetjük tipikusnak: [Connecting the Local, (2005)]. 1. Hivatalos szervek (pl. minisztérium, regionális kormányzat) általi jogi felhatalmazás Jellemzője, hogy jogszabályon, törvényi rendelkezésen alapul, és a feladatot ez alapján látja el a helyi partnerség menedzsmentje. Általában a kormányzati struktúrában lévő intézményt hatalmazzák fel, de van rá példa, hogy a feladatot rábízzák különböző ügynökségekre, egyesületekre, szövetségekre. 2. Adminisztratív (jogi alap nélküli) kormányzati felhatalmazás Jellemzője, hogy nem jogszabályon, törvényi rendelkezésen alapul, és általában a kormányzati struktúrán kívül lévő intézményt hatalmazzák fel a feladatok végzésére. Ez a fajta megoldás megtalálható az Egyesült Királyságban, Írországban, néhány svéd partnerségi egyezménynél. 3. Önkéntes, közösségi felhatalmazás Legfőbb jellemzője, hogy alulról jövő kezdeményezés, a szervezetet az alapítók a saját céljaik megvalósítására hozzák létre. Ezek általában kapcsolatban vannak az állami, tartományi, önkormányzati hivatalokkal is, valamint részt vesznek helyi partnerségi hálózatokban is. Fő jogi felelősségük a tagjaik/aláíróik felé van, és csak másodsorban irányulnak a szélesebb partnerségre. 4. Funkcionális, szerződésen alapuló felhatalmazás A felhatalmazás ebben az esetben se nem felülről történő kijelöléssel, se nem alulról jövő kezdeményezéssel történik, hanem azáltal, hogy a szervezet megfelelő kompetenciával, költség-hatékony szolgáltatásokkal rendelkezik bizonyos feladatok ellátására. Általában közbeszerzés útján választják ki a megfelelő szervezetet. A működés alapja egy szerződés a kiválasztott szervezet és a hatóságok között. A megoldás előnye, hogy a legmegfelelőbb szervezetet lehet kiválasztani az adott feladatra (esetünkben a foglalkoztatási partnerség menedzsmentjére). A foglalkoztatási stratégiák, munkaprogramok tartalma A partnerek aktív részvételével tartott közös műhelyfoglalkozások sorozatának folyamata vezet majd oda, hogy kikristályosodjon maga a Munkaprogram. Ehhez érdemes fontolóra venni az Európai Bizottság 1999-ben kibocsátott dokumentumát ( Irányelvek a Foglalkoztatási paktumok számára ), amelyik a ig terjedő időszakra ajánlásokat fogalmazott meg a paktumok munkaprogramjának tartalmára vonatkozóan: 1. A nőket segítő pozitív intézkedések erősítése 2. A munkaerő alkalmazkodóképességének támogatása, elősegítése 3. A foglalkoztatási képesség javítása 4. A vállalkozások segítése a. Munkahelyteremtő versenyképes vállalkozások támogatása b. Vállalkozói szolgáltatások: vállalkozások alapításának és fejlesztésének támogatása

17 16 c. Különös foglalkozási potenciállal rendelkező területek támogatása 5. Vidéki térségek multifunkcionalitásának fejlesztése A helyi foglalkoztatási stratégiákban általában kulcsszerepet kap a tudás, az innováció, a vállalkozásfejlesztés és a társadalmi kohézió [Local Innovations and Growth, (2007)]. A helyi stratégiák megvalósulásához pedig a gazdasági és civil szektor képviselőinek közreműködésére van szükség. A különböző növekedési kulcstényezők és a kapcsolódó politikák koordinációja erősíthetik a szinergikus hatásokat. A sikeres fejlesztési stratégiákhoz az előbbieken túl szükség van még a politikák helyi feltételekhez való adaptációjára és az érintettek részvételére, beleértve az üzleti és civil társadalmat is Érdekességek és tapasztalatok az egyes országok gyakorlatából Ebben az összefoglalóban terjedelmi korlátok miatt nem tudunk foglalkozni valamennyi európai ország paktum-fejlesztéseivel, de néhány fontos tapasztalatról összeállítottunk egy pár soros összefoglalót. A paktumok sikere sok esetben azon múlik, hogy milyen az országos elfogadottsága, a paktum-gondolat beépült-e a Nemzeti Fejlesztési Tervek (NFT) cél- és támogatási rendszerébe. Ausztriában Steiermark kivételével csak tartományi szintű paktumok működnek. Az első TEP-eket 1997-ben hozták létre, beillesztve őket az osztrák Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervbe. Az Akcióterven keresztül egyeztetik a munkaerőpiac követelményeit a gazdasági, képzési és a regionális politikával. A TEP-ek hatékonyan segítik az egyeztetést az intézmények között. A TEP-ek arra törekednek, hogy régiós szinten jobban összekapcsolják a foglalkoztatási politikát más politikákkal, és ezáltal javítsák a helyi és régiós foglalkoztatási helyzetet. A másik jellegzetessége a szervezésben mutatkozik meg. A paktumok létrehozásában, támogatásában és koordinálásában a szövetségi kormánynak a kezdetektől meghatározó szerepe volt. A szerződő felek minden egyes TEP-ben mások, de mindenhol megtalálható a Tartományi Önkormányzat, a Munkaügyi Központ, és a Szövetségi és Közügyek Hivatala. A legtöbb partner a megállapodásokat 1-3 évig terjedő időszakra köti. A TEP-ek intézkedéseit a szerződő felek pénzügyi hozzájárulásai határozzák meg. Az osztrák TEP-ek között szoros a kapcsolat. Ezt segíti a koordinációs iroda, amely gondoskodik az összehangolt kommunikációs stratégia kialakításáról, tanácsadást is nyújt, és közreműködik a TEP-ek értékelésében, országos méréseket végez, évente két alkalommal koordinációs találkozót szervez. Steiermark tartományban az alulról építkezés elvét választva, először a tartomány egészét lefedő hat kistérségi szintű paktumot hoztak létre, s ezt követően, mintegy tetőszervezetként hívták életre a tartományi szintű Stájer Foglalkoztatási Paktumot (STEBEP). Egyesült Királyság Alapvető pozitívum, hogy a helyi hatóságnak joga van a folyamatok kezelésére, de ezek ellenőrzésére már nincs. A siker másik fontos tényezője az értékek közös megfogalmazása, melynek célja az egyenlőség elősegítése, a hatékony készségfejlesztés, valamint kiváló menedzsment, mely biztosítja a szervezetek közötti jó kapcsolatok fennmaradását. Az Egyesült Királyságban úgy vélik, a paktum partnerségeken belül a (nem túl gyakori) tagváltás hasznos és egészséges lehet, mivel az új tagok új ötleteket, új gondolkodást hoznak. A Performance Management System az Egyesült Királyságban került bevezetésre, és azt mutatja, hogy a közösségi terv megvalósítása hogyan halad, és hogy még milyen lépéseket kell megtenni.

18 17 Finnország A Skandináv államok közül a foglalkoztatási paktumok Finnországban tettek szert a legnagyobb jelentőségre. Ír mintára, viszont attól eltérő módon, állami kezdeményezésre jöttek létre az első együttműködések, melyeket az állam különböző támogatásaival fenn is tart. Emellett fontos, hogy a finn foglalkoztatási partnerségeket kistérségi szinten az önkormányzati társulások működtetik. A városok támogatása és anyagi elkötelezettsége viszonylag nagy. A finn foglalkoztatási paktumoknak két további jellegzetessége emelhető ki: egyrészt a speciális földrajzi adottságok következtében a projektek egy része a munkahelyteremtés mellett arra irányult, hogy megakadályozza az elvándorlást a ritkán lakott északi területekről; másrészt pedig a finn paktumok esetében különösen erős a képző intézmények, főiskolák, egyetemek szerepvállalása az együttműködésben. A finn partnerségek legfőbb céljai a tartós munkanélküliség elleni küzdelem és a munkanélküliséghez kötődő szociális problémák megelőzése. A partnerségek további célja a munkanélküliség kezeléséért felelős szervezetek közötti együttműködés elősegítése. A finn partnerségek legfőbb feladata programok és projektek kidolgozása és végrehajtása, foglalkoztatáshoz kapcsolódó együttműködések és hálózatok kialakítása és fenntartása, valamint segítségnyújtás, tanácsadás a tercier szektor szervezeteinek. A tevékenységek a munkaerőpiaci képzéseket, a tartós munkanélküliek és munkaképtelen álláskeresők számára segítségnyújtást, valamint helyi foglalkoztatási stratégia kidolgozását tartalmazzák. A partnerek között helyhatóságok, munkaügyi hatóságok, oktatási és szolgáltató szervezetek, cégek, a Finn Szociális Biztosító Intézet, gyülekezetek, valamint a Foglalkoztatási és Gazdasági Fejlesztési Központok találhatók. Partnerségi megállapodásokat a helyi szereplők kötnek egymással. Minden projektnek van saját irányító bizottsága, melyben a hálózat szakértői vesznek részt. A partnerségek civil szervezetekként működnek. Finanszírozási forrást például az Európai Szociális Alap, a helyhatóságok, valamint a Foglalkoztatási és Gazdasági Fejlesztési Központok biztosítanak. A hosszú távon kiváltott hatások még nem érzékelhetők, egyelőre nincs kimutatható eredmény. Görögországban a paktum-koncepció része a Nemzeti Fejlesztési Terv célrendszerének, de nem épült be az operatív programokba, emiatt pedig finanszírozási gondok keletkeztek. Jelenleg 61 partnerség működik regionális és szub-regionális szinten. A partnerségek feladata vagy az Európai Szociális Alapok Regionális Operatív Programjával, vagy a területalapú tervekkel van összefüggésben. A görög partnerségek fő célja, hogy kedvező környezetet hozzanak létre a munkahelyteremtéshez, és hogy megelőzzék a társadalmi kirekesztést. Másik céljuk újító módszerek és eszközök kifejlesztése, és együttműködések elősegítése a helyi, a regionális és esetenként a nemzeti szereplők között. Írországban a foglalkoztatási problémák megoldására alulról felfelé történő építkezés útján került sor, s ez a fajta gondolkodásmód is Írországból származik. Az ír modell lényege az, hogy a lakosság a helyi vállalatokkal, vállalkozókkal fogott össze, és így kereste a helyi foglalkoztatás bővítésének lehetőségeit. Az összefogásból, kooperációból pedig helyi partnerségek alakultak ki, egy OECD tanulmány az ír partnerségek kialakulását a társadalmi rend megváltoztatása irányába tett lépésnek nevezte. Az első 12 Területalapú Partnerséget 1991-ben hozták létre kísérleti jelleggel. A fő cél az volt, hogy a kedvezőtlen helyzettel szembenézzenek, és hozzájáruljanak az egyenlőség létrejöttéhez társadalmi és gazdasági szinten is, a partnerség helyi szintű megközelítése révén. A partnerkapcsolatok összetett feladatköre elsődlegesen a fejlesztési és megvalósítási programokat és projekteket foglalja magában; másodlagosan megkönnyíti a stratégiai tervezést és a helyi szintű gyakorlati koordinációt a társadalmi partnerek, a hivatalos

19 18 testületek, a közösségi- és magánszektorok között; és végül, de nem utolsósorban, kiegészítő forrásokhoz jutnak. Az ír foglalkoztatási paktumok mára már komoly állami támogatást élveznek, s a közötti ír Nemzeti Fejlesztési Tervnek is részét képezik. A regionális operatív programok finanszírozzák az ilyen projekteket, mindenekelőtt a paktumok menedzsment szerveit, amelyek Írországban önálló fejlesztési ügynökségekként működnek. Az ír paktumok kiemelten kezelik az eredményesség kérdését, annak vizsgálatát, hogy a ráfordítások és az outputok között milyen társadalmi egyenleg állítható fel. A partnerségi testületek mindegyikének tagjai a helyi közösségek, a kormányzati testületek, a szociális partnerek és a választott képviselők. Minden partnerségnek van megállapodása a Területfejlesztési Menedzsment Kft.-vel (ADM), mely irányítja a LDSIP-t. A testületeknek partnerségi alapokon kell létrejönniük. Luxemburg Példa értékűnek minősítette az Európai Unió a Dudelange-i paktumot, elsősorban a helyi hivatalok bevonása terén. A tapasztalatokat sikeresen terjesztették, s ma már Luxemburg valamennyi strukturális problémával küzdő önkormányzatánál folyik ilyen fejlesztő tevékenység. A multiplikátor hatás szempontjából tehát igen hatékonynak bizonyult ez a luxemburgi projekt. Norvégia Mind a 19 régió (NUTS III szint) bevonásra került a partnerség különböző típusaiba. A regionális partnerségek úgy működnek, mint koordinációs kezdeményezések, és kifejezetten úgy vezették be őket 2001-ben, mint a gazdasági politika sarokpilléreit. A partnerségekre úgy tekintenek, mint új fogalomra, amely jól megalapozott kapcsolatokat hoz létre a megyei irányítás és más intézmények között, regionális szinten. Norvégiában a gazdasági fejlesztés (főként a ritkán lakott vidéki területeken) és a tevékenységek megyei szintű keresztirányú koordinációja áll a regionális partnerségek létrehozásának hátterében. A partnerségek fő céljai, hogy fenntartható regionális fejlesztéshez járuljanak hozzá, megkönnyítsék az együttműködést a régió szereplői között, támogassák a helyi vállalkozások és az ipar fejlődését, és stratégiailag a régiós (megyei) tervezésre fókuszáljanak. A partnerségek feladatai közé tartozik például a stratégiák kifejlesztése és végrehajtása, a partnerek közötti hatékony együttműködés kiépítése és fenntartása, kapcsolódó programok és projektek kifejlesztése, irányítása és kivitelezése, valamint az alapok koordinálása. A partnerségben a megyei tanácsé a vezető szerep, a további partnerek a Megújuló Norvégia (az állam saját társasága) és a regionális állami szereplők. A helyhatóság és az oktatási intézmények csak alkalomszerűen vesznek részt a partnerségekben. A partnerkapcsolatoknak nincs jogi státusza (a részvétel önkéntes). A partnerségek fő finanszírozási forrásai a regionális fejlesztési alapok és a különböző szektorok alapjai. Olaszország Az olasz paktumok abban sikeresek, hogy jelentős forrásokat kötnek le. Ennek előfeltétele, hogy a paktumok beépültek a Nemzeti Fejlesztési Tervbe és a regionális operatív programok jó finanszírozási lehetőséget biztosítanak. A megfelelő finanszírozás magasan képzett személyi és igazgatási feltételeket tesz lehetővé. A partnerség komoly figyelmet kap regionális és országos szinten egyaránt. Portugália A portugál Nemzeti Fejlesztési Tervben a paktumok, mint regionális dimenziók szerepelnek, azokat a területi alapon kialakított kezdeményezések kísérleti műhelyei -nek definiálják. A portugál programok egyik sajátossága, hogy egy paktum védjegyet hozott létre a kormány, ami a támogathatóság feltételeit határozza meg. A paktumok finanszírozását egyébként a portugál nemzeti források mellett a Strukturális Alap biztosítja.

20 19 A Szociális Hálózatépítő Program (SNP) alatt létrejött partnerségek a törvényhatósági területeken belül lettek kialakítva. A partnerségek az SNP-n belül jöttek létre, egységes megoldásokat fejlesztenek ki a hátrányok többdimenziós természetére, a szegénységre és a kirekesztésre. A Szociális Hálózatoknak hivatalos tanácskozási fórumai vannak. Ezeken a fórumokon a helyi területek szociális problémáit beszélik meg, a partnerek meghatározzák a beavatkozások prioritásait. A partnerek közé a helyi hivatalok (helyhatóságok), helyi állami szervezetek, non-profit szervezetek, szociális csoportok képviselői és a Községi Szociális Központok tartoznak. Spanyolországban a paktumok nem részei az NFT-nek, az országos politikai elfogadottság kisebb, nincs a paktumoknak országos hálózata. A paktum gondolatát inkább a helyi autonóm közösségek veszik át (pl. Katalónia és Barcelona térségében). A spanyolok szerint a partnerek szerepének félreértése volt a fő sikertelenségi faktor. Szerintük a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy egyes hatóságok a paktumokat a partnerek egyes tevékenységeinek finanszírozására létrehozott sajátos programnak tekintik, nem pedig egy olyan munkaszemléletnek, amely átterjedhet nemcsak a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés politikájának megtervezésére és megvalósítására, hanem az egész regionális fejlesztésre is. A katalán partnerségek általános célja, hogy elősegítse az önálló helyhatóságok foglalkoztatási kezdeményezésének koordinált területi fejlesztését, előmozdítsa a társadalmi kohéziót és az üzleti versenyképességet, valamint együttműködésre és koordinált tervezésre ösztönözzön. A TEP-ek feladatai közé tartozik a saját területre vonatkozó tervezési és koordinálási stratégiák kidolgozása, a jóváhagyott stratégiák keretében rendelkezésére álló források mozgósításának megkezdése és koordinálása, az alkalmazhatóság javítása képzések és oktatások révén, a munkaerőpiaci esélyegyenlőség biztosítása, új üzletek létrehozása és támogatása. A fő politikai eszközök közé tartoznak a munkaerőpiaci kutatások, területi értékelések, képzési és oktatási tevékenységek, új kereskedelmi tevékenységek, a stratégiai tervezés támogatása, a kedvezményezett csoportok együttes tevékenységeinek finanszírozása, valamint a jó példák, legjobb gyakorlatok megismerése. Szlovákia A szlovák tapasztalatok szerint a gyakori személyi változás is akadályozza a partnerség működését. A szlovákoknak továbbá az a véleményük, hogy a munkáltatók érdektelensége és a célcsoportok képviselőinek hiánya, a hozzá nem értő tagok komoly problémát jelenthetnek a tevékenységek végrehajtása során. A projekt költségeinek lassú igazolása miatt későn érkező anyagi javak is erősen befolyásolják a partnerség stabilitását. Helyi Társadalmi Beilleszkedést Elősegítő Partnerségek (LSIPs): Szlovákia 5 régiójában 27 partnerséget hoztak létre, a Szociális Fejlesztési Alap (SDF) keretében. Az SDF állami szervezet, a Szlovák Köztársaság Munkaügyi, Társadalmi és Családügyi Minisztériuma alapította. Az LSIPs részeként készültek el a Társadalmi Beilleszkedést Elősegítő Akciótervek. Ezek mikroprojekteket tartalmaznak, melyek olyan csoportok foglalkoztatására fókuszálnak, akiket a társadalmi kirekesztés fenyeget. Ezeket a mikroprojekteket a partnerségi és társadalmi elvekre alapulva értékeli az LSIPs Bizottsága. Az LSIPs gondoskodik az állampolgárok és a helyi közösségek számára egy platformról, hogy együttesen próbáljanak megoldást találni a problémáikra és aggályaikra. Az LSIP-ekben mind a 4 különböző szektorból kell képviselő: az államigazgatásból, az üzleti szektorból (vállalkozók), a közösségi szektorból (pl. iskolák, egyházak), és a szociálisan elmaradott területekről. A célcsoportokat a tartós munkanélküliek, a roma származásúak, az átlagos életszínvonal alatti jövedelemmel rendelkezők, veszélyeztetett gyermekek és fiatalok csoportja, földrajzilag elszigetelt csoportok, bevándorlók, bűncselekmények áldozatai, rászoruló idősek, alkohol/drogfüggők, büntetett előéletűek, hajléktalanok, a mentálisan és szellemileg sérült emberek jelentik. A partnerség 2004/2005-ben kezdte működést és max. 2