A próféták hazatérnek V.

Átírás

1 A próféták hazatérnek V. értékesítéssel egybekötött kiállítás Out of mind/az elmén túl Sárközy Pál / Werner Hornung február A kiállítást megnyitja Rubik Ernô építész február 7-én, vasárnap 17 órakor Abigail Galéria 1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 4. Bejárat a Váci utca felôl is. Tel: , galeria@abigail.hu; Web:

2 A magyar közönség elôtt elôször mutatkozik be a Párizsban élô mûvészpáros, Sárközy Pál és Werner Hornung legújabb közös mûveik retrospektív tárlatával. A digitális szépmûvészetként (Digital Fine Art) definiált, számítógéppel készült alkotásaikból az elmúlt évek során a világ kulturális központjaiban, Amszterdamtól Madridig rendeztek exkluzív bemutatókat. A XXI. század mûvészeti médiumát reprezentáló darabok Magyarországon elôször az Abigail Galériában láthatók. A francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy édesapjaként nagybócsai Sárközy Pál neve ismerôsen cseng a világsajtóban. Alkotóként azonban eddig csak hírbôl (és az internetrôl) ismerhettük Magyarországon. Eifelturm mûvésznevén szereplô Werner Hornung számos digitális mûvészeti díj nyerteseként világszerte kedvelt számítógépes grafikus. Az évtizedek óta Párizsban tevékenykedô, barátságban álló mûvészek 2004-ben határozták el, hogy önnön határaikat a képalkotás folyamatának kiterjesztésével, a legkorszerûbb technológia alkalmazásával próbálják meg túllépni. Elérkezettnek látták a pillanatot ahhoz, hogy közös képi tér, új alkotói szubjektum létrehozásával, a mindkettôjük számára kísérleti terep meghódítását jelentô digitális univerzum kedvéért kilépjenek addigi mûvészi világukból. Sárközy hagyományos grafikai látásmódja és Hornung komputergrafikusi elôképzettsége szinte azonnal új, egyedi stílust teremtett. Amikor digitális mûvészetrôl beszélnek, az elemzôk gyakran a fototechnika, a virtuális valóságutánzás, a szimulákrum és a gépesztétika hagyományos diskurzusainak útvesztôibe tévednek. Ez annak köszönhetô, hogy a digitális mûvészetre vonatkozó ismereteinket erôsen áthatja, hogy mit is értünk képzômûvészet alatt. Hívhatják fotómanipulációnak, a meglévô médiumokba történô mesterséges beavatkozásnak, azok technológiai meghosszabbításának, rajongói számára azonban a digitális mûvészet a képalkotás tökéletesen új módját jelenti. Ahogy Hornung is vallja, Mûvészetem arra való, hogy elbeszéljen történeteket, kalandokat vagy érzelmeket hozzon létre, de nem az eszköz puszta használata. Sokan megkérdezik, a számítógépes mûvészet valóban egy új mûvészeti forma-e vagy egyszerûen csak újabb technikai eszköz a képzômûvészek kezében, hogy másként is létrehozhassák a hagyományos képeiket? Egyáltalán mûvészet-e? Lehet-e olyan eszközzel (szoftverekkel) mûvészetet létrehozni, amely mindenki számára elérhetô és megvásárolható? Furcsa, hogy az avantgarde mozgalmak után hasonló kérdéseket még mindig jogosnak érzünk. Hiszen mi másról szóltak a XX. századi modern izmusok, ha nem a mûvészet felszabadításáról a tradicionális kötôdések alól, ha nem a leghétköznapibb anyagok és eszközök alkalmazásáról, amellyel közel kerülhettek a mindennapi élethez, melytôl úgy vélték a hagyományos (akadémikus) mûvészet eltávolodott. A számítógép alkalmazása is ha elismerjük önállóságát, sajátlagosságát leginkább ilyen visszacsatolásnak tekinthetô, amely a mindennapi élet alternatíváira mutat rá, érzékeink és tudatunk manipulálhatóságára, a gyönyör iránti el nem múló sóvárgásunkra, és a kreativitás végtelen szabadságára. Sárközy és Hornung digitális vásznai mindenképpen ezekre a felettébb aktuális kérdéseinkre és vágyainkra adott sokszor igen megdöbbentô feleletek. A digitális technika bevezetésével az utóbbi húsz évben túl sok hatalma lett a mûvésznek arra, hogy a szemet elkápráztassa írta J. D. Jarvis digitális mûvész. Bár ez a hatalom a szoftver mindentudásából következik, mégsem írható kizárólag annak számlájára. A szoftver képes ugyan szimulálni, utánozni szinte valamennyi tulajdonságát a tradicionális mûvészi eljárásoknak. A vonal, a textúra és a mintázat olyan lehetôségeit rejti magában, amelyre a számítógép elôtt gondolni sem lehetett. Másrészt a digitális mûvészet mûveléséhez és megértéséhez jól jöhet ugyan a technikai jártasság vagy a mûvészettörténeti ismeret, ám az alkotói kreativitás mindennél lényegesebb. A kreatív invenció szintetizálja, helyezi új megvilágításba a tradicionális képalkotó elemeket. A mûvészek mindig érzékenyen reagálnak a technikai újításokra, szívesen kísérleteznek a legújabban felbukkanó technológiákkal. Végcéljuk azonban mégiscsak az, hogy értelemmel teli (szimbolikus) képi világot teremtsenek. A mûvészet létrehozásához önmagában a szerszám, az eszközök kipróbálása, hasznosíthatóságuk bizonyítása még nem elegendô. A mûvészet mindig több puszta elôállításnál és eszközkezelésnél, azaz a technénél. Hornung ezért nem gyôzi hangsúlyozni, hogy tevékenységének alapja az elmés kreativitás Ne feledd, a legfontosabb szoftver az érzék ("flair"), az intuíció, a ráérzés, amely az elme jobb féltekében mûködik. Az új digitális eszköz ezt a kreativitást még inkább kiszélesíti. Ha tetszik olyan kísérletimérnöki alkotásmód, amely a kiszámíthatóság határain túlra tekint, azaz a véletlen, az örvénylô keletkezés dimenzióját vizsgálja. Lehetôvé teszi az esetlegesség mértékének növelését, felajánlja a véletlenszerûséggel való játékot. Ez megsokszorozza a képzelet erejét, sôt igényünket arra, hogy kénytelenek legyünk meglévô ismereteinket félretolva, minél inkább képzeletünkre hagyatkozva tájékozódni a szokatlan digitális képi világban, amelyben a tájékozódási pontok feltûnnek és eltûnnek, folyamatos feltárásra várnak. A számítógépes grafika, pontosabban a digitális mûvészet a vizuális lehetôségek sokféleségét rejti magában, mint egy kiszámíthatatlan játék, amely számtalan alösszefüggést, lehetôségmezôt nyit meg, de amely azonnal véget ér, ha a történteken a játékos már nem lepôdik meg. Hornung ars poeticáját idézve, magamat keresem a csodálkozás intenzitásában, a megdöbbenés eseményében. Bár úgy tûnik, a gyönyörkeltés végtelenségig fokozható, a digitális mûvész pontosan tudja, hogy valójában csupán hozzáállás, hangoltság kérdése. Aki képes felszabadítani önmagát, lelkét a mindennapi gondok terhétôl, aki képes átadni magát a játéknak, amit a virtuális világ felkínál, az élvezetesnek tartja ezt a szabadságot. Ha azonban gondjainktól körülvéve ezt a képi világot folyton csak a realitáshoz hasonlítjuk, ha saját valóságunkat kérjük rajta számon, soha nem értjük meg mint mûvészetet, mert kilépünk a játékterébôl, kívülrôl kezdjük el szemlélni és kritizálni. A képi történések, átváltozások örvénylése, az esetleges okok beláthatatlan effektusai olyan gyönyört okoznak a szemnek, amelynek révén a tudat elfeledkezik önnön létének meghatározottságáról, környezeti adottságairól erre utal a Sárközy-Hornung páros kiállításainak címe is, Out of Mind Túl az elmén és belemegy a játékba. Ez a játék egyszerûen az érzékszervek meghosszabbításának tûnik, de ugyanezeknek az érzékszerveknek a tökéletesítésére, intelligenciájának fokozására is alkalmas. Pierre Cornette de Saint Cyr, a neves párizsi mûvészeti szakértô fogalmazott Sárközyék közös mûveivel kapcsolatban úgy, hogy új eposzai a kulturális vándorlásnak. Digitális mûvészetük a vizualitás érzékenységének odüsszeiája, amely a létrehozott virtuális univerzum felfedezésének kalandjára hív, mely sokkal gazdagabb vizuális ingerekkel lepi meg a nézôt, mint az eddigi valamennyi képi mûfaj. A digitális valóságban a cél az, hogy a dolgoknak szétszedésük és újjáépítésük sokkal pontosabb, finomabb megjelenést biztosítson, mint az szabad szemmel vagy akár festôilegrajzilag lehetséges. A digitális mûvészet mégsem csupán a látás tökéletesítésére jött létre. Inkább a megújulás lehetôségének fenntartására, végtelenítésére, ami valljuk be nem más, mint az élet meghosszabbításának ôsi álma. A virtuális valóság így reagál a valós élet kegyetlen igazságára. Pierre Restany szerint mégis minél jobban elôrehaladunk a virtualitásban, annál nagyobb szükség van a realitásra. Ez az a szent szövetség, amelyet az új médium megalkot. Az ingergazdag virtuális világban érzékszerveink felvértezôdnek, reakcióképességünk megnô, s ez nagy szolgálatot tesz hétköznapi valóságunkban. A komputer mûvészi használata ezeknek az új lehetôségeknek a felfokozása, végletekig feszítése. Hiszen mi más lehet a mûvészet, mint az emberi élet és cselekvés határainak körüljárása. A korlátok ledöntésének egyik legkifinomultabb, szofisztikált módja. Sárközy Pál 1928-ban született Budapesten tól él Franciaországban, ahova üres zsebû emigránsként érkezett. Elsô párizsi decemberi éjszakámat az Arc de Triomphe-nál, a metró egyik szellôzônyílásához bújva töltöttem, hogy felmelegedhessek. nyilatkozta a Timesnak (John Follain 2008-as riportja). Miután 21 évesen megházasodott (a leendô francia elnök édesanyját Andrée Mallah-t vette el), mûvészethez kötôdô munkát keresett, így lett filmgyári alkalmazott, majd a Singer varrógépek reklámtervezôje. Huszonhét évesen nyitotta meg saját reklámstúdióját Párizsban, amely virágzó vállalkozásnak bizonyult. A világ leghíresebb márkáival, divatcégeivel dolgozott együtt, a Diorral és a l Oreallal. Ma Neuillyben egy kis szigeten lakik negyedik felesége családja társaságában. Mûvészetét gyakran próbálják olyan stilisztikai terminusokba kényszeríteni, mint erotico-mystico-animista, amin jókat tud kacagni. Az idén 82 éves mûvész nemrégiben úgy nyilatkozott, eleget dolgoztam, nincs szükségem új karrierre. Werner Hornunggal közös képei mégis teljes megújulásáról tanúskodnak. Hornung jóval fiatalabb, 1948-ban született a dél-németországi Konstanzban. Újságírónak készült, majd egy svájci hirdetési cégnél tanult grafikát, s csak az 1970-es években költözött Párizsba, ahol ô is önálló reklámstúdiót alapított. Mindvégig arra törekedett, hogy saját mûvészi világát ne kelljen a hirdetésipar hagyományos elvárásai miatt feladnia. Igazán a kilencvenes években talált magára, amikor mûvészi eszközéül a számítógépet választotta. Azóta digitális munkái díjak sorát nyerték. Mûvészete egyébként tradicionális avantgárd technikákkal indult. Az as évek popkultúrájával nôttem fel, kollázsokat készítve. Igen, ezúttal ragasztóról és ollóról beszélünk [ ] az álmok papíron való elrendezésérôl ben úgy kezdte a komputergrafikát, hogy beszkennelte kollázsait, hogy Photoshoppal átdolgozza. Annyira elbûvölte az új technológia, hogy minden idejét a számítógépes képalkotással töltötte. A Sárközyvel folytatott közös munka, a rajzi hagyományhoz való visszacsatolás innen emelte ôt új horizontok felé. Nem mellékes, hogy a digitális mûvészet világához mindkét alkotó a reklámszakmából érkezett. A kulturális szférán belül elôször a film- és a reklámipar alkalmazta a számítógépes képmanipulációt. A fotográfia, a film (a mozi és a TV), a videó ma már elismert mûvészeti ágakká váltak, miközben a náluk jóval fiatalabb számítástechnika a köztudatban még mindig elsôsorban egyre hétköznapibbá váló munkaeszközként szerepel. Ebbôl a munkaeszköz státusából adódik, hogy mûvészi értékét nehezen ismerik el. Pedig a digitális technológia hatása mára a hagyományos mûvészi gyakorlatot is átalakította. Miközben mûvészeti felhasználása a széles közönség elôtt egyelôre mintha távolinak tûnne, újonnan alapított gyûjtemények, kulturális alapítványok specializálódtak a digitális mûvészet rendszerezésére, gyûjtésére, ami egyre inkább megváltoztatja a múzeumok gyûjtési szokásait is. A tömegmédiára tett hatása a mûvészeteket sem hagyhatta közömbösen. A kortárs mûvészet pregnáns törekvése ugyanis, hogy a tömegtermelést és 2 3

3 a tömegmédiát értelmezze és a kifejezési módjában felhasználja, akár ironikusan kritizálja. Sárközy és Hornung is gyakran él közös mûveikben ilyen játékosironikus kritikai hanggal, miközben pontosan tisztában vannak a tömegipar ellenállhatatlan társadalom és tudatformáló erejével. A felületes látványeffektusok érdekessége, meglepô ereje vagy a kísérleti-matematikai, kvázi-tudományos alkalmazáson túl a digitális mûvészek ma már a képi törvényszerûségek hagyományos értékeihez mérhetô képi univerzum létrehozásával dicsekedhetnek. Olyannyira, hogy a képek megszokott kétdimenziós látványvilágától mára eljutottak a 3D tökéletes virtuális valóságáig. A mai elektro- és komputergrafikusokat a változatos tárgy- és tudatos eszközhasználat mellett a kép és képiség lényegének, a szépség klasszikus problémájának, a fény természetének, az algoritmikus összefüggésrendszerek vizuális leképezési lehetôségeinek a kutatása, a hagyományos festészet formáinak személyes üzenetté, vagy új esztétikai jelekké alakítása, az anyagszerûvel és anyagtalannal való kifinomult játék, a poétikus és emberközpontú felfogásmód, valamint a társadalmi kommunikáció új formáinak kutatása jellemzi. (N. Mészáros Júlia) Olyan új formák, mint a net art, a digitális installációs mûvészet vagy a virtuális valóság mára elismert mûvészi gyakorlatokká váltak, új technológiából a mûvészet sajátos médiumaivá nemesedtek. Az alkotópáros budapesti kiállításán szereplô képek technikailag magukban foglalják mind az egyedi mûvet, mind a sokszorosított digitális alkotást. Ez nem ellentmondás. A közös digitális képek kiindulópontjául Sárközy Pál fantáziarajzai szolgálnak, amelyeket a technikai újdonságokkal mindig is elôszeretettel kísérletezô Hornung egészít ki fotó- és komputermanipulációval. A számítógépes képkeverô program layereiben (tálcáin) százszámra hevernek a felhasználandó fotók és vázlatok, amelyekbôl összeáll a kész mû írja Hornung. Ám ezzel az alkotási folyamat még nem zárul le: az egyes fázisokat átbeszélik, megvitatják, kiegészítik. A nyitott mû vándorlása tovább tart a cybertérben, ide-oda a két mûvész (és számítógépe) között, míg végül el nem készül közös megelégedésre a digitális kép, amely egyelôre csupán digitális jel formájában, a monitoron látható. Ilyen értelemben az eredeti mû az, amely a számítógépes rendszerben (hardveren) tárolódik. Ugyanakkor a papírra készített vázlatrajzok, tervek szintén az eredetiség aurájával bírnak, Sárközy szignálja is rendszeresen azokat. Végül következik a mûvészi printek/nyomatok elkészítése, amelyeket ma már szintén digitális úton állítanak elô, s amelyek ezért lényegüknél fogva szintén eredetinek tekinthetôk. Hogy miért? Melyik az eredeti kép, azaz ki birtokolja a valóságot? Ezeknek a kérdéseknek a felvetése a digitális médium talán legforradalmibb tette. Az új médium válasza az, hogy hol az eredeti kép, lényegében eldönthetetlen, még pontosabban megállapodás kérdése. A digitális technológiák felhasználásával készült alkotásoknak ugyanis alapvetô tulajdonságuk a sokszorosíthatóság. Lényegét mégsem a sokszorosíthatóságban kell keresni, ez inkább velejárója és lehetôsége, ami önmagában is nagyszerû és értékelendô, hiszen ma már kiváló minôségû nagyméretû nyomatok állíthatók elô, akár szériában is, bármilyen anyagon és felületen. A digitális mûvészet lényege mégis több ezeknél a technikai lehetôségeknél. Ha belegondolunk, alig létezik az alkotói kreativitásnak nagyobb korlátja, mint a mûvészeti gyakorlathoz tradicionálisan tapadó limitált kiadványszám. Ez ugyanis korlátozza a mûvészi idea megmutatkozásának terét, egyetlen helyhez (vagy néhány helyhez) és érzékelési aktushoz kötve azt. A számítógépes mûvészet új médiuma ennek a feloldására tett fontos lépés. Az új technológiának köszönhetôen ahányan csak rákattintatnak a számítógépes rendszerre, azonos minôségben élvezhetik a kreativitás szabadságát, egyszerre akár végtelen számú helyen. Különösen megnô ennek jelentôsége az internetes terjesztéssel. Ebbôl következik, hogy ma már nem az eredeti megszerzésén van a hangsúly, mint a hagyományos képfajták esetében, hanem a (közös) hozzáférhetôség biztosításán. A virtuális valóság aktiválódása, ez az elsôre csupán technikai problémának tûnô mozzanat vált a képi kultúra hatásának és mûködésének feltételévé. Ami nem más, mint az alkotó-irányító kéz (és elme) és a számítógépes rendszer kapcsolata. A realitás függôvé vált a digitális jelek virtuális világától. Ugyanakkor utóbbi mégiscsak akkor érdekes a használók számára, ha segíti a tájékozódást, azaz mégiscsak igazodik az emberi valósághoz. A digitális képalkotás erejét ez, a szintézisre való képesség adja, és nem önmagában a technika. Az általa megalkotott szintetikus valóság mozgatórugója ugyanis nem a technika, hanem a kreatív fantázia. A mûvészi kreativitás önfelszabadító ereje nem ismer határokat. A mûvészeket nem elégíti ki az új rendszerbe történô belépés lehetôsége. Azzal is kísérleteznek, hogy miként tudnák a virtuális rendszert a fizikai valóságba visszakötni. Erre használják például a nyomtatás folyamatosan korszerûsödô technológiáit. A magasfokú digitális nyomtatást giclée-nek nevezik, hogy megkülönböztessék a korábbi, a papírrongáló savas anyagokkal teli tintapatronos nyomtatási módtól. A giclée olyan UV sugárzásvédett festékkel készül, amely a képnek hosszú életet garantál, színei erôs fényben sem fakulnak ki, a hordozó felületet sem marja. Különleges belsô fényereje és leheletfinom felvitele miatt a gicléé teljesen elfogadottá vált a nemzetközi mûkereskedelemben és a múzeumi szférában. Számos mûvész a jó minôségû nyomat kedvéért, egy vagy max. 10 lenyomat elkészítése után azt is vállalja, hogy megsemmisíti az eredeti képet, azaz a digitálisan tárolt file-t. A Sárközy-Hornung páros is erôsen limitált (1-6) darabszámban készíti el vászonprintjeit (amelyekhez hivatalos igazolást mellékelnek). Vagyis a file megsemmisülése után e 6 vászonkép jelenti immár az eredeti mûvet. Képeik ára így akár ra is felemelkedhet, ha egyetlen példányt nyomnak. A valóban beláthatatlan lehetôségeknek teret nyitó technikai fejlesztések ellenére mégsem az elôállítás menetén múlik egy digitális kép mûvészi értéke, hanem a gondolatiságnak és a vizuális értékeknek a befogadói csoportokra kiható erejében. Hornungot idézve nem az eszköz az, amely valamit létrehoz, hanem annak a nézôre tett érzelmi hatása, amely beindítja a fantáziát. Sárközy és Hornung digitális szépmûvészetként definiált alkotásai a Dada, a szürrealizmus és a francia szimbolizmus (Moreau és Redon) hagyományait a pop art mûtárgyat defetisizáló szellemében viszik át a legmodernebb technikákba. Irónia és fantázia keveredik antik mítoszokkal és a modern tömegkultúra szimbólumaival. Az alkotók a reklámok, a TV show-k, sôt a street art (a graffiti) komolytalanságát, súlytalanságát is, a metropoliszokban élôk mesterkélt, medializált tudatvilágához kötôdô elemek sorát is beemelik a mûvészetükbe. Az egyes nyomat-fantáziák mintha ugyanabból a mesebeli birodalomból villantanának fel eltérô jeleneteket. Bizarr szereplôk cselekedeteibe engednek bepillantást. Rejtélyes, sosem-volt helyszíneken megjelenô mitológiai keverék-lények tûnnek fel, még elképesztôbb attribútumokkal. Létükre, tevékenységükre nincs magyarázat, ellenben van számtalan apró képi részlet, amelyek magukhoz vonzzák, lelassítják, szórakoztatják a szemlélôdést. Dekoratív színharmóniák és kontrasztok, mintázattá összeálló fényjelenségek, áttûnô feliratok, látomásokként beúszó fotók montázsa (amint a dalait elôadó Carla Bruni-Sarkozy zongorájának falán feltûnik az Elysée palota dolgozószobájában gondoktól gyötört elnök-férj alakja). Minden pillanat más részlet jelentôségét hozza. A variációk száma szinte végtelen. Örvénylésük elnyeli a tekintetet. Különös szintézisük magával ragad és megdöbbent. Nehezen lelünk rá a kiútra, a részlet-gyönyörökbôl nehezen ocsúdunk fel. Valóban úgy érezzük magunkat, mint az Immigrant címû kép nagyvárosi forgatagában a piros jelzés ellenére a zebrán átkelô zebra szívesen levedlenénk valóságos csíkjainkat, hogy elvegyülhessünk ebben a nagyszerû virtualitásban. Egy fa-tündér lámpásként világító esernyôvel, csábos lány a kalózok mûvégtagjával, fülhallgatós bennszülött az ôserdôbôl. Kétértelmû címek, értelempárosítások, mint a Civiolation (a civilizált világ gyarmatositó terjeszkedésére éppen úgy utal, mint az ember eredendô kíváncsiságára a másság, az újítások iránt). A Vice/Vertu és Vertu/Vice diptychon, amely nemcsak fogalmilag, de képileg is kifordítások sorát vonultatja fel bûn és erény, ég és föld, spiritualitás és anyagi jólét, bujaságfeslettség szemben az erényes tisztasággal, s mindez egyetlen lény (egy-egy fiatal lány), tengely, forma körül. Az ábrázolás hatalmában valóságossá váló álmok, képzetek között Bosch középkori fantasztikus lényei élednek meg új szerepkörökben. Ez az univerzalitás egy konfiguráció, egy olyan ontológiai struktúra, mely az összes lehetôséget magában foglalja, és amelybe minden lehetôség visszacsatolódik. A csoda inkább az új, természetellenes héroszok természetes viselkedésében keresendô. Test és protézis, tömeg és szétfoszló fény, rajz és fotó, a pixelméret-váltások közös élettere ahelyett, hogy kioltaná, inkább megsokszorozza az értelmet. Az egész képi világ ezen az elven mûködik: elfojtott félelmek és vágyak, erotikus tartalmak keverednek közismert képi toposzokkal, ábrázolási tradíciókkal, reklámelemekkel. E kaleidoszkóp a valóság elemeinek végtelen számú variációjából áll össze szürrealista látomássá. Ebben a fantázia-világban az is természetes, hogy még zöldebb a fû, még kékebb az ég, még szikrázóbb a hó, mert mögötte áll az elektronika gépparkja, a reklámok jól ismert hatásfokozó mechanizmusa, a divatfotókról, a tudományos természetfotókból és a fantasy képregényekbôl ismert világok színessége. A megállíthatatlan mozgásból fakad az intenzív optikai élmény: a különféleképpen manipulált képelemek dinamikát és ritmust visznek a kompozícióba. A zavarba ejtôen éles kontúrok meglepô hirtelenséggel váltakoznak homályos foltokkal, a rajzos-grafikus és a fotó-részletek a számítástechnikai effektusokkal. Ez a meghökkentô társulás itt egy igen különös, autonóm atmoszféra megteremtésére szolgál. Sárközy és Hornung munkáin a töredékesség érzete, az egész megfoghatatlanságának tudata, a hangsúlyos montázs-jelleg ellenére a látvány képpé áll össze, értelemegésszé. Fragmentumok teremtenek még újabb részleteket, a valóságból kiszakított elemek folyamatos álomvilágot. Mindez akár metaforának is tekinthetô, a hétköznapjainkat átszövô óriási információ- és képáradatra való utalásként. A képek tehát nemcsak egy szürrealista-szimbolista birodalom izgalmas látványt nyújtó pillanatképei, de a XXI. század hiteles kordokumentumaiként beszélnek a korszerû kommunikációs technológia felszabadító erejérôl, a határok áthágásának vágyáról, a szubjektum újraépítésérôl, az áttûnés és a behelyettesítés esztétikájáról, és természetesen a technika és a mûvészet kapcsolatáról, amely a modern kultúra egyik legkézenfekvôbb hozadéka. Sárközy Pál és Werner Hornung digitális mûvészete mindennapjaink média-élményeinek továbbírásával, humoros kritikájával teremt a magyar közönség számára is zavarba ejtôen ismerôs világokat. Bizzer István 4 5

4 Out of mind Exhibition of Pal Sarkozy de Nagy-Bocsa (Nagybócsai Sárközy Pál) and Werner Hornung in the Abigail Gallery This is the first appearance at the Hungarian public of Pal Sarkozy and Werner Hornung, artists living in Paris and working in couples, with the retrospective salon of their fresh collective works. For the recent years exclusive exhibitions have been arranged in the cultural capitols of the world from Amsterdam to Madrid from their artworks produced by computer and defined as Digital Fine Art. The pieces representing 21st century artistic medium are on show in Abigail Gallery for the first time in Hungary. The name of Pal Sarkozy de Nagy-Bocsa sounds familiar in the world press as the father of the President of the French Republic, Nicolas Sarkozy. As an artist we have only known him by his fame (and from the internet) in Hungary. Werner Hornung with the aliases Eifelturm winner of numerous prizes for digital art is a world favoured computer designer. The friend artists active in Paris for decades decided to surpass their own limits by expanding the process of picture creation and by the use of the most up-to-date technology. They considered the time mature to step out of their previous artistic sphere with the creation of a common visual space, a new creative subject, for the sake of a digital universe meaning the conquest of an experimental terrain for both of them. Sarkozy s traditional graphic approach and Hornung s grounding in computer design have created a new, individual style in the moment. Analysts very often blunder to the labyrinth of the traditional discussions about photo technique, virtual copying of reality, simulacrum, and machine aesthetics when they are speaking about digital art. This is due to the fact that our knowledge about digital art is strongly interpenetrated by our understanding on fine art. Some may call it photo manipulation, artificial interference into already existing media, their technological expansion, but for the enthusiasts digital art means a completely new way of picture creation. As Hornung stated: My art is adapted for telling stories, adventures or generating feelings but not for the simple use of the tool. It is often questioned whether computer art is really a new form of art or it is simply a further tool in artists hand to be able create their traditional pictures in another way. Is it art at all? Is it possible to call into being art with tools (with soft-wares) that are available and purchasable for everybody? It is fairly odd that we still feel similar question adequate after the avant-garde movements. After all, what the modern isms of the 20th century were about if not about enfranchisement of art from the traditional bindings, if not about using every day materials and tools to get closer to bread-and-butter life, from which, they considered traditional (academic) art had receded. Use of the computer can also be taken as a kind of feedback - if we accept its independence and uniqueness that points at the alternatives of everyday life, manipulability of our senses and consciences, our not fading desire for delight, and the unlimited freedom of creativity. The digital canvases of Sarkozy and Hornung are very often shocking answers to these remarkably actual questions and desires of us. The introduction of digital technique has resulted for the recent twenty years that artist has too much power to charm the eye wrote J. D. Jarvis, digital artist. Although, this power is derived from the omnipotence of the soft-ware it cannot only be blamed for. The soft-ware is capable of simulating, copying nearly all features of traditional artistic procedures. It includes the possibilities of the line, the texture and the sample that were unforeseeable before computers. Meanwhile, exercising and understanding digital art can be improved by technical awareness or art history knowledge, but creative imagination is the most demanded. Creative invention synthesises, places in a new concept the traditional virtual elements. Artists always react sensitively to the technical innovations, they are eager to attempt the newest rising technologies. However, their final aim is to create a meaningful (symbolic) pictorial world. The presence of the tool, the attempt of the means, the proof of their efficiency are still not sufficient to bring about art. Art is always more than mere production and use of tools, i.e. techné. That is why Hornung repeatedly emphasises that the basis of his activity is smart creativity: Do not forget that the most important soft-wares are flair, intuition, and precognition which operate in the right hemisphere of the brain. The new digital tool expands this creativity further. If you like, it is an experimental, engineering approach that looks beyond the limits of calculability, i.e. it surveys coincidence, the dimension of whirling genesis. It allows the increase of the measure of contingency and offers the play with the accidentality. This multiplies the power of intuition, or rather our demand to be forced to pass over our existing knowledge and thus to orientate relying more on our imagination in the odd digital virtual world, where the orientation points appear and disappear continuously waiting for discovery. Computer graphics, that is digital art integrates diversity of visual opportunities as a random game that opens numerous sub-contexts, fields of options, but it ends up immediately when the players stops being surprised on the stories. Quoting Hornung s ars poetica: I am looking for myself in the intensity of astonishment, in the action of shock. It may seem the evoking delight can be immensurably augmented, digital artist is aware correctly it is only the question of attitude and approach. Those who are able to free themselves, their soul from the everyday burdens, and to abandon themselves to the game offered by virtual world, they keep this freedom enjoyable. If, surrounded by our troubles we always compare this pictorial world to the reality, if we haul it up for our existence in the concrete we never understand it as and art as we step out of its playground, we observe and criticize it from outside. The whirl of pictorial events, transformations, the unforeseeable effects of eventual reasons cause such a delight to the eye that conscious forgets about the determination of its own existence, its environment the title of the Sarkozy-Hornung couple s exhibition, Out of Mind also refers to this and jumps in the play. This play simply seems to be the extension of our senses meanwhile, it is apt for the perfection of these senses, the improvement of their intelligence. Pierre Cornette de Saint Cyr, the well known art expert from Paris stated about the common works of Sarkozys that they are new epopees of cultural migration. Their digital art is the Odyssey of visual sensitivity, that invites us to the adventure of the discovery of the created virtual universe, which surprises the spectator with much richer visual stimuli than any visual genre before. The aim of digital reality is to receive a more accurate and refined appearance by their destruction and re-composition than it is possible by naked eye or painted-drawn. However, digital art was not born for the perfection of sight. Rather, for maintaining, keeping revival limitless, that is let s confess nothing else but the ancient dream of lengthening life. Virtual reality reacts this way to the cruel truth of real life. Pierre Restany said that the more we advance in virtuality, the more we need reality. This is the holy alliance created by the new medium. In the stimulus abundant virtual word our senses are getting armoured, our ability to react augments and these give a big service in our daily reality. Artistic use of computer is the enhancement of opportunities, their extension to the extremes. After all, what else can be the objective of art but to go around the limits of human life and actions. It is the most refined and sophisticated way of breaking the barriers. Pal Sarkozy was born in 1928 in Budapest. He has lived in France since 1948 where he arrive as an empty pocketed emigrant. I spent my first December night in Paris at Arc de Triomphe clinging to the air-gate of the metro to warm up. told to the Times (John Follain s report in 2008). After his marriage at the age of 21 (he married Andrée Mallah the mother of the later French President), he looked after a job connected to art, thus he became employee of a film studio, and later advertisement designer of Singer sawing machines. At 27 he opened his own advertisement studio in Paris which became a flourishing venture. He worked with the most famous brands and fashion companies of the world, Dior and l Oreal. Now, he lives in Neuilly on a small island with his fourth wife. His art is often tried to be closed into stylistic terms like erotico-mystico-animist what makes him laugh. The artist, who is 82 this year said recently: I have worked enough, I don t need a new carrier. Nevertheless, his common pictures with Werner Hornung prove a comprehensive revival. Hornung is much younger, he was born in 1948 in South Germany in Konstanz. He was to be a journalist and he learnt graphics at a Swiss advertisement company. He moved to Paris only in the 1970s, where he also established an advertisement studio. He has always attempted to avoid giving up his own artistic world due to the traditional expectations of advertisement industry. He found his way in the nineties when he chose computer as his artistic medium. Since that, his digital works have won series of prizes.. His art started with traditional avant-garde techniques. I have grown up with the pop culture of the s preparing collages. Yes, we are speaking about glue and scissors [ ] setting dreams on the paper. He started computer graphics in with scanning his collages and transforming them by Photoshop. He was charmed by the new technology so much that he spent all his time with computer added picture creation. The common work with Sarkozy, the feedback to drawing tradition has lifted him to new horizons. It isn t incidental that both artist have arrived to digital art from the publicity industry. Computerised image manipulation was first used in the cultural sphere by film and advertisement industry. Photography, film (movie and tv) and video has become accepted arts while the younger computer technique is still mainly day by day more frequent tool in the common sense. This work tool status is due to the fact that its artistic value is hardly accepted. Even though, the effect of digital technology has transformed traditional art for today. While its use in art may seem far away for the wide audience newly established collections, cultural foundations have specialised to systematize, collect what gradually changes collection habits of the museums. Its influence on mass media couldn t avoid arts. 6 7

5 Contemporary art evidently attempts to interpret mass production and mass media and to use it in its way of expression even ironically. Sarkozy and Hornung also use this frisky-ironic critical voice while they are fully aware of the irresistible society and conscience forming power of mass industry. Beyond curiosity and surprising power of superficial image effects or experimental-mathematic quasiscientific applications digital artists can be proud of creating a visual universe comparable to the traditional values of pictorial objectivity. Moreover, they have already arrived from two dimension image to 3D perfect virtual reality. Electro- and computer designers of today are characterised beyond diverse object and conscious tool use the research of the essence of the image and virtuality, the classic problem of beauty, the nature of light, the possibility of visual projection of algorithmic interrelation systems, the transformation of the forms of traditional painting to personal message or new aesthetic signs, the refined play with material and immaterial, the poetic and anthropomorphic approach and the new forms of social communication. (Júlia N. Mészáros) Forms like net art, digitál installation art or virtual reality have become accepted artistic exercises they have improved from new technology to a specific medium of art. Pictures presented at the Budapest exhibition of the creative couple technically integrate individual work and multiplied digital art piece. This isn t a contradiction. Pal Sarkozy s fantasy drawings serve as nucleus to the common digital pictures, which are accomplished by Hornung who has always been fond of experimenting with technical novelties with photo and computer manipulations. Hundreds of photos and drafts lay in the layers of the computer s image mixer programme, which can add up to ready art work writes Hornung. However, this doesn t mean the end of the creative process. they discuss, debate, accomplish the individual phases. The migration of the open work continues in the cyber space, there and back between the two artists (and computers) while common satisfaction declares the digital picture ready, which can still be seen in the screen as a digital sign. In this sense the original work is the one that is saved in the computer (hard-ware). The drafts, plans on paper at the same time also possess the aura of originality, Sarkozy signs them regularly. Then the art prints prepared which are also digitally produced today and thus they are considered essentially original. But why? Which is the original picture, i.e. who owns reality? Raising these questions may be the most revolutionary act of the digital medium. The answer of the new medium is: the place of the original picture cannot practically be decided; or rather it is a question of consent. Basic attribute of the art works prepared by the use of digital technologies is their multipliability. However, its essence isn t in multipliability this is only an addition and an option, what is gorgeous and valuable, as superb quality large size prints can be produced even in series, on any material or surface. But the essence of digital art is more than these technical opportunities. When we think it over, one can hardly find bigger obstacle of artistic creativity than the limited number of publication connected traditionally to art practices. This reduces the space for appearance of the artistic idea, binding it to one place (or some places) and act of sensation. The new medium of computer art is an important step to solve this situation. Due to the new technology all who click on the computer system can enjoy the freedom of creativity in the same quality on unlimited places at the same time. Its importance grows even more by internet distribution. It follows from this that the emphasis moved from gaining the original, as at traditional pictures to the provision of (common) availability. The activation of virtual reality this seemingly mere technical problem has become the precondition of the effect and operation of virtual culture. This is nothing else but the connection between creative-governing hand (and mind) and the computing system. Reality has become dependent from the virtual world of digital signs. Later is, nevertheless, interesting for the users when it helps orientation, i.e. when it finally fits to human reality. The power of digital image creation is given by this ability to synthesize and not by technique in itself. The inducement of the created synthetic reality isn t the technique but creative fantasy. The self-liberating power of artistic creativity has no limits. Artists aren t satisfied by the opportunity to enter into the system. They also attempt to re-shift virtual system to physical reality. They use e.g. the continuously improving technique of printing to this aim. High level digital printing is called giclée, to separate from the earlier ink printing method full of paper damaging acidic materials. Giclée is prepared with UV radiation-fast paint that guarantees long life for the picture, its colours don t fade even under heavy light, and it doesn t burn bearer surface. Giclée is fully accepted in international art trade and in the sphere of museums due to its special internal splendour and delicate get up. Many artists are ready to eliminate original picture i.e. the digitally stored file after one or maximum ten prints for the sake of a high quality print. Sarkozy- Hornung couple also prepares a very limited quantity (1-6) of canvas prints (they add official certificate to them). Meaning that after the elimination of the file these 6 canvas prints represents the original work. The prices of their picture may rise up to GBP when they prepare one single print. Nevertheless, the artistic value of the digital picture doesn t depend on the production in spite of the technical developments opening he space for really unforeseeable possibilities but on the influence of conception and visual value on the receiver groups. Quoting Hornungot: it isn t the tool that creates something but its sensation on the viewer that starts up fantasy. Sarkozy s and Hornung s art works defined as digital fine art transfer the traditions of Dada, surrealism and French symbolism (Moreau and Redon) into the most up-to-date techniques in a defetisizing spirit of pop art. Irony and fantasy mix up with antic myths and symbols of modern mass culture. Artists integrate in their art levity and weightlessness of ads, tv shows, even street art together the series of elements bound to the mannered and medialised conscious metropolis dwellers. Some print-fantasies seem to flash up different scenes from the same fabulous realm. They allow us an insight into actions of bizarre players. Mythological mixture-creatures appear on enigmatic, never-was scenes with even more astonishing attributes. There is no explanation on their existence, activity, but there are numerous small pictorial details that attract, slow down and amuse contemplation. Decorative colour harmonies and contrasts, illuminations aggregating into patterns, translucent inscriptions, montages of photos swimming in like visions (as on the sidewall of singing Carla Bruni-Sarkozy s piano appears the figure of the trouble burdened president-husband in Élysée Palace). Each of the moments brings to the surface the importance of another detail. The number of variants is endless. Their whirling swallows the sight. Their specific syntheses holds and astonishes. We can hardly find the way out and recover from detail delights. We really feel like zebra trespassing a crossing in spite of the red light in the metropolitan swirl of the picture titled Immigrant we would be eager to shed our real stripes to mingle in this excellent virtuality. A wooden fairy with a lantern umbrella, charming girl with the pirates surgical appliance, earphoned aboriginal from the jungle. Double-meaning titles, meaning coupling like Civiolation (implying on the colonising expansion of the civilised world as well as on the inherent curiosity of man for deviation and innovation). The Vice/Vertu and Vertu/Vice diptychon, that lists series of transformations not only conceptually but virtually sin and virtue, sky and earth, spirituality and material welfare, fleshliness-sluttishness facing virtuous chastity, and all these around a creature(young girls), an axe, a form. Among dreams, idols becoming reality in the power of presentment, the medieval fantastic creatures of Bosch revive in new roles. This universality is a configuration, an ontological structure that includes every possibility and to which every possibility feeds back. Miracle can rather be traced in the natural behaviour of the new unnatural heroes. Body and prosthesis, mass and solving light, drawing and photo, the common lebensraum of pixel size changes multiply sense instead of its extinction. The Virtual world as a whole operates on this principle: dampen frights and desires, erotic contents mix with common pictorial toposes, with projection traditions and advertisement elements. This kaleidoscope recombines from the endless number of variants of the elements of reality into a surrealistic vision. In this world it is normal, that grass is greener, sky is more blue, snow is more shiny, because it is backed by the machinery of electronics, the well known effect enlargement mechanism of the ads, the vividness of the worlds of fashion photos, scientific nature pictures and fantasy serials. The intensive optic experience originates from the stemless move: the differently manipulated image elements bring dynamism and rhythm into the composition. The bewildering sharp contrasts change with blur spots, pictorial-graphic and photo details with computer effects at a surprising abruptness. This shocking company serves here for creating a very strange, autonomous atmosphere. The notion of particularity, the conscious of inapprehensibility, the view ends up in a picture, a complete meaning in spite of the emphasized montage character on the works of Sarkozy and Hornung. Fragments create ever new details, elements detached from reality create a continuous dream world. This all can even be considered as a metaphor as a reference to the giant information and image flood penetrating our everyday lives. Thus, the pictures are not candid photos of a surrealistic-symbolic realm providing exciting view, but they as authentic age documents report about the liberating power of modern communication technology, the desire to trespass the limits, the rebuilding of the subject, the aesthetics of dissolution and substitution, and of course about the connection between technique and nature, which is one of the most obvious increment of today s culture. Pal Sarkozy s and Werner Hornung s digital art creates also for the Hungarian public an annoyingly familiar world with rewriting the humorous critics of the media experiences of our everyday. 8 9

6 Tant de vie 10 11

7 Bella mistery cm Brainstorm 12 13

8 The last Dance Turn of events 14 15

9 Go & see Well connected 16 17

10 Democrazy 1 Democrazy

11 Endangered species cm Fashion victim 20 21

12 Civiolation cm Civiolation

13 Portrait NS - Nicolas Sarkozy Portrait CBS- Carla Bruni Sarkozy 24 25

14 Cycle of life 1 Cycle of life

15 Cycle of life 3 Established 28 29

16 Survival kit cm Take your seat 30 31

17 No news from god What are you made of 32 33

18 Sky Diving cm Go anywhere from here 34 35

19 Vertu Vertu/Vice 36 37

20 Vertu? Vice/Vertu 38 39