A zene szocializációs szerepe

Átírás

1 Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző Főiskolai Kar Budapest, 1126 Kiss János altábornagy. u. 40 A zene szocializációs szerepe Készítette: Bóday Szilvia Barbara Konzulens: Bauer Béla 2009

2 2 Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK...2 BEVEZETÉS A BEAT MEGLÁTTA A NAPVILÁGOT AMERIKÁBAN FELHÚZTÁK A ROCK ÓRÁJÁT Második világháborús romokból épülő, Szép Új Világ Álomba ringatás Unalom végítélete, pezsgés a javából Szülői mintától való szabadulás Alkotói újítások, a beatnik jelensége ROCK AND ROLL Zenei olvasztótégely A rock and roll első műhelyei Tinisztárok futószalagon ANGLIAI BEATKORSZAK Brit popüzem Amerikában Fogyasztói kultúra Amerika ébredése HIPPIVILÁG NEMZETKÖZI DIÁKLÁZADÁSOK RÁGÓGUMI ZENE A ROCK MŰVÉSZETTÉ VÁLIK ELTIPROTT VIRÁGOK A BEAT ELŐSZELE MAGYARORSZÁGON A NYUGATI BEAT ÉS TÁRSADALMI HATÁSOK HAZÁNKRA MAGYARORSZÁGON AZ ÓRÁK MOZDULATLANOK Első rock and roll lázadás Szórakozási remény A rock valódi és álfunkciói VIRÁGZÓ KULTÚRA Nyugatmajmoló magyarok Slágercéhek Enyhülést hozó évek- mintha NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Öntudatra ébredés LESZÁMOLÁS A BEATTEL, AVAGY ÚJ ZENE SZÜLETIK NEMZETKÖZI ÖSSZEFÜGGÉSEK CSAVAROS UTÓPIA RADICS BÉLA HATÁSA A MAGYAR ZENEI ÉLETRE ÉS A TÁRSADALOMRA CSILLAG SZÜLETIK Zenei pályafutása KÁROS SZENVEDÉLY, VAGY TÁMOGATÓ ERŐ? Megpihenés EGY CSILLAG LEHULLIK AZ ÉGRŐL...64

3 ÖSSZEESKÜVÉS ELMÉLET, III/III-AS MÓDRA...64 BEFEJEZÉS...67 FELHASZNÁLT IRODALOM...69 MELLÉKLETEK SZÁMÚ MELLÉKLET... ERROR! BOOKMARK NOT DEFINED.

4 4 Zöld Csillag Álmomban rég már láttam a fényt Azóta érzem a jel bennem ég Béke és szeretet legyen a szívben Ez állt a zöld csillag jegyében Vele megyek csillag leszek én is Vele megyek csillag leszek én is És végre megjött a csillag Szívem tárt, fénye belevillant Béke és szeretet legyen a szívben Ez állt a zöld csillag jegyében Vele megyek csillag leszek én is Vele megyek csillag leszek én is /Taurus/

5 5 Ajánlás Köszönetnyilvánítás Ezt a munkát Radics Béla emlékének ajánlom! Köszönöm Bauer Bélának hogy elvállalta záródolgozatom konzulensi felügyeletét. Megtiszteltetés számomra, hiszen nagyra tartom szakmai hozzáértését, munkásságát, és iránymutatásait. Megbízott a 2 év során szerzett szakmai ismereteimben, kutatói-feldolgozóiösszegzési munkámban, és engedte szabadon szárnyalni a témaválasztás során keletkezett gondolataimat, meglátásaimat, érzéseimet. Örömmel tölt el a tudat, hogy e nagyhírű tekintéllyel dolgozhattam együtt. Emellett köszönöm Tóth Tamásnak, aki a forrásanyag nagy részét javasolta és biztosította számomra. Gyermekként már belátást nyerhettem a Tamás által közvetített Radics Béla világba, melyet a Tűzkerék xt zenekar koncert-élményei nyújtottak. Ezek a fiatalkoromban ért hatások az évek során fokozatosan új értelmekkel gyarapodtak a lelkemben. A könyv alkotása mely gerincét képezi a dolgozatomnak - (Csodálatos utazás), közvetlenül itt zajlott a szemem láttára, hisz lakásunk volt szülőhelye és bölcsője. Ez a mű meghatározó része életemnek, melyet Tóth Tamás és Zoltán János, Édesanyám támogató segítségével alkotott meg. Végezetül, Édesanyámnak - Bódayné Miskolci Ilonának köszönöm, aki az egész életével felelevenítette és belém oltotta ennek a kornak a szellemiségét, életérzését. A fent említett személyek nélkül az általam kutatott, és elemzett világ nem jelenhetett volna meg ennyire hűen.

6 6 Bevezetés Záródolgozatom témaválasztását illetőleg, úgy vélem, tartozom annyival az olvasóközönségnek, és a mélyen tisztelt elbírálónak, hogy tájékoztassam irományom születésének okáról, és annak módjáról. Sokat gondolkoztam, miért is választottam e zenei témát. Miért áll annyira közel hozzám, és miért érzem szükségét olyannyira annak, hogy egy maradandó, kézzel fogható irományt alkossak belőle? Válaszokat rengeteget találtam. Talán kezdeném azzal, hogy életem legmeghatározóbb korszakában végtelenül közel kerültem ezen területhez, amiről majd a dolgozatomban megpróbálok széleskörű betekintést nyújtani. Gyermekkoromat rendkívüli módon körbeszőtte e színes zenei világ és zenei korszak. Mondhatni, ebben nőttem fel, ebben szocializálódtam. Persze, visszaolvasva e két mondatot, mosolyfakasztó hatással bírhat, de én ennek ellenére is így érzem. Szüleim jóvoltából, zenei ízlésem készlete nem a kor rágógumi-ömlengős-tinibálványalapú zörejféle muzsikája lett, hanem a rock and roll, és a rock neves képviselőinek szerzeményei színezték ki zenei életem palettáját. Tán fiatalságomból kifolyólag, de akkor nem értettem még, miért nem tudok szót érteni a velem egyidős korosztállyal, miért nem fogadnak be közösségükbe, miért kritizálnak. Most már tudom. Egy közösség alapfeltétele és mozgatóereje a közös érdeklődés, közös ízlésvilág és irány. Ez akkor, nekem hiányzott, hisz nem álltam be a sorba, nem hallgattam giccses, a tipikusan fiatalságnak szóló zenét. Utólagosan, még meg is köszönöm szüleimnek 1, hiszen akkor talán nem vélekednék úgy a világról, mint most, ezzel a gazdag zenei háttérkultúrával a tarsolyomban. Köszönöm nekik, hiszen a zenével nem csak a jóféle muzsikát, hanem történelmi életünk egyik legmeghatározóbb korszakának világát is megismerhettem, amelyben én nem élhettem. Nekem ez sokat jelent. Másrészről pedig, Édesanyám közeli hozzátartozója 2 volt a majd általam felvázolt életpálya gazdájának, Radics Bélának. És itt fonódik egybe e két indok, amiért választásom ide vezetett. A zenei háttérkultúrám és édesanyám jóvoltából (aki a Radics Béla 1 1. számú mellékletek, 1. fénykép számú mellékletek, 2. fénykép.

7 7 Emléktársaság tiszteletbeli elnöke) külső szemlélője, és részese lehettem gyermekként a Gitárkirálynak szánt megemlékezésekben. Gondolok itt a fényképkiállításokra, emléktábla avatásra 3, emlékkoncertre, könyv és filmek készítésére és a szoboravatására 4. Fiatalon, kimondhatatlan érzés volt a magyar rockzene alapító tagjaival találkozni, olyan emberekkel, akik végigkísérték Radics életét, és együtt küzdöttek a magyar zenei világ elfogadásáért, meghonosításáért. Nem sok korombeli mondhatja ezt el. Sőt Talán, ezekért az indokokért éreztem égetően szükségesnek most, így idősebb fejjel a korszak mélyebb és komolyabb áttanulmányozását, eddigi ismereteim kiszélesítését. Emellett, nélkülözhetetlennek tartom a világi események felvázolását, az előzmények, és ok-okozati viszonyok bemutatását. Ezért minden lehetséges és fontosabb momentumra igyekszem rávilágítani. E komplex folyamatot, nyilvánvalóan nehéz oldalszámú keretek közé szorítani, mivel szerte a világon, könyvek százai születtek ebben a témában. Csak remélni tudom, hogy elképzeléseimnek és a saját magam elé állított követelményeknek eleget tudok tenni, és egy maradandó alkotással tudom gazdagítani az Egyetem könyvtárát 3 1. számú mellékletek, 3. fénykép számú mellékletek, 4. fénykép.

8 8 1. A Beat meglátta a napvilágot Amerikában felhúzták a rock óráját Bill Haley április 12-én rögzítette a Rock Around The Clock című számot, amely lehetővé tette, hogy az addig olyannyira egyben mozgónak látszó világot, két különálló résszé vágja szét: a fiatalok és a felnőttek világára. A fiatalok nyughatatlansága, akarva, akaratlanul, generációs szakadékot állított fel e két nemzedék között. Ennek elsődleges okára, az ötvenes évek egyik nagy felfedezése adott választ: a fiatalok másmilyenek lettek. S ez a zene ráadásul csak az övék volt, csak nekik szólt, elkülönülésük gyökerét ebben tudták csíráztatni. Lázadásukat, életérzésüket, fájdalmaikat olyan zenészek fejezték ki, mint például: Chuck Berry, Buddy Holly, Little Richard, Elvis Presley. Felgyülemlő energiáik csillapításául szolgáltak az ekkor megjelenő sajátos táncformák (jive, rockabilly, lindypop), és ezzel párosult a sajátos öltözködési stílus is (csőnaci, bőrdzseki). A felnőtt társadalom kezdetben bizakodó volt, s úgy vélte, a fiatalok idővel kinövik ezt a kamaszkori betegséget. Ez kivételesen, nem így történt. Amerika déli nagyvárosaiból futótűzként terjedt tovább, majd a század második felére elérte a szigetországot is, illetve Európában is meghonosodott, majd végcélként a hatvanas évekre, a modern, civilizált világokban is helyet talált. S a dal mindenütt ugyanaz maradt, ugyanazt a hatást érte el, ugyanazt a lázadást, szexuális ingerlő állapotot idézte elő, mint a születési helyén. 5 Eleinte célnélküli eszköz volt, amely a fiatalságban felgyülemlő energiák orvoslására szolgált. A hatvanas évekre azonban szétterjedt a faji, politikai, kulturális, és szociális területekre is. A kezdetben egyszerű zenei irányzatot az ifjúság mérhetetlen hatalommal ruházta fel. A felnövekvő első rock-nemzedék miközben a helyükbe lépő generáció újabb stílusokat (beat, soul) és bálványokat (Dylan, Beatles, Rolling Stones, Hendrix) teremtett magának a kamaszkorból kiöregedve nem lépett vissza a felnőttek világába, nem adta fel másságát, nem vette át a felkínált stafétabotot, hanem az apák társadalma helyett egy újat szeretett volna felépíteni magának. 6 5 Jávorszky Béla Szilárd, Sebők János: A rock története 1, Glória Kiadó, oldal. 6 Jávorszky Béla Szilárd, Sebők János: A rock története 1, Glória Kiadó, oldal.

9 9 Így a zene alkotóeleme lett később a polgárjogi mozgalmaknak (soul), tiltakozott a faji megkülönböztetés, a vietnámi háború ellen, s támogatta a kisebbségeket (nők, homoszexuálisak). Új kulturális központokat hozott létre (Greenwich Village, Haight- Ashbury), kapcsolatba lépett az irodalommal (Ginsberg, Capote, Wolfe), a képzőművészettel (Warhol), a színházzal (Living Theatre), a filmmel (Eper és vér, Szelíd motorosok) és a tradicionális népzenével. A rock and roll, alig tíz évvel a születése után kivívta magának az élet minden területén jól megérdemelt helyét. Új stílusokat (afro-rock, latin-pop, jazz-rock) és új műformákat (rockopera, rockmusical) teremtett. Ez a folyamat még napjainkban is tart, ágazatában újonnan csírázó rügyek fakadnak. Beszélhetünk róla, mint új művészeti irányzat, ellenkultúra, és akár mint zeneiparról is. Mozgatórugót nyújt a kisebbségi réteg lázadásának gépezetébe, de ugyanakkor deklarálhatjuk művészetként is, mely képes pontosan és naprakészen kifejezni, tolmácsolni a környező világot, valóságot. Ezért bír időről időre megújulni, úgy, hogy közben minden felcseperedő nemzedéknek ugyanazt az utópiát ajánlotta fel, mint a kezdetek kezdetén: a tegnaptól való elszakadást Második világháborús romokból épülő, Szép Új Világ A megnyert világháborút követő évek keltik Amerika eddigi legellentmondásosabb ciklusát, mivel az általános társadalmi jólét mellett új társadalmi problémák és nemzetközi versenyhelyzetek ingoványos talaja félelemre intő jelként pecsételik meg az új nemzedék mindennapjait. Ekkor jelenik meg az eddig olyannyira halk, néma nemzedék, s a sorban őket követő baby boom generáció. A második világháború átrendezte a világ hatalmi erőviszonyait. Az új, kétpólusú rendszerben az USA megkérdőjelezhetetlen szuperbirodalommá formálódott. Ennek egyik igazolása gyanánt szolgált például az Európa újraépítéséért létrehozott Marshall-terv, majd az 1947-es Truman-doktrína, mely szerint az USA kész katonai és gazdasági segítséget nyújtani azon szabad országoknak, melyeket a kommunisták belülről vagy kívülről fenyegettek. Hatalma, újszerű világ kapuit tárta ki a szendén ébredező újdonsült nemzedék előtt. Sztálin válaszként, minden általa meghódított európai országban erőszakkal hatalomra jutatta érdekeit, lezárta a kettéosztott Németországot elválasztó határt, s Berlin nyugati szektora körül blokádot létesített. Ezzel Európa közepén leereszkedett a vasfüggöny. Az ezt

10 10 követő sötét korszakban, pedig megkezdődött a hidegháborús versengés. Űrverseny, és hidrogénbomba-kísérletek a javából. A második világháború után, az amerikaiak gazdasága soha nem látott lendületben fejlődött. A beköszöntött békeidőre az ipar elképesztő szaporasággal gyártotta a minden szükségletet kielégítő kacatokat. A nemzetgazdaság mindahány szegmensében folyamatos és látványos volt a fejlődés, egy szóval panaszra nem volt ok. Ezzel egy időben, az autózás megjelenése tömegesen átalakította az amerikai fiatalok életformáját. Az utazással felbukkantak a mindenkit kiszolgáló bevásárlóközpontok, gyorsétkezdék, újfajta szórakozási lehetőségek, autós mozik tömkelegével. A korszak nemzedéki hősei, Marlon Brando vagy James Dean filmekben és a valóságban is motorokon száguldoztak, kecsegtetve a fiatalság felé a szabadság, és vadság alapformáit. Megszületett az új filmhős style, az ok nélkül lázadó, mely minden akkor felcseperedő ifjúnak követendő bálványként szolgált. E társadalmi folyamatok legérzékletesebb ábrázolását talán David Riesmannak köszönhetjük, aki Magányos tömeg című könyvében jól reprezentálja a világi változások vívmányait. A régi társadalmakban, a belülről irányított ember volt jellemző, aki a család és a társadalmi elvárások által egy belső iránytű segítségével élete végéig eligazítást nyert a világi szituációkban való viselkedési formákról. Ellenben, az ötvenes-hatvanas évek embere ennek az iránytűnek csak egy lebutított változatát kapta meg, mely nem volt elegendő a világban való biztos tájékozódásra. Az újkori ember szomorúan tapasztalta, hogy az élet különböző területein a viszonyok sem ugyanazok, mint régen. Ezért kénytelen volt elsajátítania az akadályok átugrásának, kikerülésének, vagy éppenséggel megtorpanásának szükségszerű folyamatait. Viszont a nagyvárosokban az egyén sokszor akarva, akaratlanul de elveszti tájékozódási lehetőségét, és ezzel kényszerűen homályba vész. A régi, óvó hatású faluk közösségei szétszakadnak és a városi élet elvárásai az önmegvalósítás útjába állnak. Ezért ezen iránytű, radar hiánya, időközönként beilleszkedési zavarokat kelthet. Főleg most, az új nemzedéknek Álomba ringatás A megfáradt apák nemzedéke pihenésre, nyugalomra, szórakozásra vágyott a kivívott és átélt események után. Amely a múlt olvasatában, jogosnak bizonyult.

11 11 Élvezni akarták a békeidő bőségét, a pénz hatalmát. A korabeli zene amely a klubokban, rádiókban, áruházakban szólt, mind ezen nemzedék háttérzenéjét képezte. A kikapcsolódás motívumát szolgálta, elandalított, könnyekre fakasztott, megnevetetett, egyszóval mulattatta megpihenni vágyó közönségét. Az édesbús szövegek, a jól szituált énekesek az ötvenes évek elejének popzenéje, mind-mind dallamokban silány, giccsáradat volt. Csupa rózsaszín foszlány, badarság, mely a nyugalomra epekedő apáknak éppen ideális szonetteket fújt. Ám e slágereknek idillikus világa hazug volt, nyugalomba, álomba ringatta a problémákkal küzdő Amerikát. Elég a szegényebb déli városokba áttekinteni, ahol mérhetetlen nyomorúság uralkodott. Délen továbbra is megoldatlan gondok tumultusa sorakozott: faji szegregációs problémák, kisebbségi követelések süket fülekre találása, hidegháborús hangok zöreje. Ekkor a fiatalok köreiben is megjelentek az első hangoskodó, lázongó, véleményüket kitárulkoztató rétegek. Tagjaikra kiábrándítóan hatott az apák konzervatív gondolkodásmódja, és az ebbe ringatott életforma valótlansága. A nagy többség elfogadta a zenei ipar által felkínált lehetőségeket, a másik, azaz a kisebbség pedig elutasította a pop édeskés vívmányait, és kifejezetten keresni kezdte az újdonságokat, a meg nem értett ritmusokat Unalom végítélete, pezsgés a javából 1954 nem sok izgalmat nyújtott az amerikai fiatalok számára. Unalmas iskolákba, álmatag városokban eseménytelen életüket élték. A tudat, hogy ebben a világban kell gyermekkoruk után szürke mindennapjaikat élni, mint ahogy szüleik tették, felemésztette őket. Ebből a szemszögből kifejezetten rémesnek tűnt a jövőkép-képzetük, és ezt a reménytelenségüket még az akkori zenei világ sem volt képes enyhíteni. A kínálat silánynak, és elcsépeltnek tűnt: country, pop, musical, filmzenék, énekes együttesek. Slágerek, melódiák, szerelmes dalok, balladák sokasága. A semmittevés és a nyomasztott érzelmek vegyes tánca. S ekkor hírtelen berobbantak a vadak, az ok nélkül lázadók, majd maguk után vonták a dzsungelzene, a rhythm and blues, aztán a rock and roll ritmusait. Az élet ezután a felkelések, botrányok és a felfordulások részegítő mámorában úszott. A tinédzserek, mint a karámból kiszabadult őrjöngő nyáj, úgy viselkedtek: tomboltak, üvöltöttek, táncoltak, énekeltek. A zene mámor volt és ámulat, drog és doppingszer, amely

12 12 soha nem tapasztalt, bódító érzéseket keltett a kor fiatalságában, mely számukra a földi paradicsom képzetét varázsolta mindennapijaik szürke nyomorába. A nemzedéknek az együttlét rítusára, a zene mágiájára és lüktetésére volt szüksége. Eleddig, a modern társadalomban ilyesmire nem volt példa, sokszor maguk a fiatalok is meglepődve tapasztalták feloldódottságuk határtalanságát. A ragályszerű rock and roll felszabadítja az indulatokat, ösztönöket, megszabadítja követőit fogolyszerű lelkük képzeletbeli béklyóitól, határtalan örömöket okozva lázas tombolásuknak. A zene hiánypótló jelenséggé vált: ellenkezője mindannak, amit a szülők, illetve a szülők társadalma értékelt, elfogadott, kedvelt. A felnőttek zsigereikből ellenérzésekben gazdag utálattal szemlélték a kor ifjait, hiszen ez a zene nem nekik készült, kizárólag csak a fiatalság tulajdona volt. Irigységük tovább gerjesztette az eleinte halvány s vegyes előítéleteket. A rock and roll attitűd, amely a testet-lelket egyaránt átjárja. A zene egyben lehetőséget suttog a fiatalok fülébe, merjenek mások lenni, álmodozni. Önmegvalósításra, szerepjátszásra, lázadásra sarkallja őket. Ezzel szemben a popzene a felnőttességet, a kimértséget, az eleganciát tükrözte, a maga hűvös előadásmódjában. A rock and roll képviselői, első előadói nagy meglepetésre megmozdultak a színpadon, figuráztak, táncoltak, izzadtak, hangszereiket gyakran szexuális szimbólumokként pengették, tépték, fújták, ütötték, ölelték. Radics Béla egyik ideálja, Chuck Berry is például azzal keltett érdeklődést a tinédzserek körében, hogy az elsők közé tartozott, akik a mindennapi élményekről, érzésekről, gondolatokról, tapasztalatokról énekeltek. Ezzel, mint a fiatalság problémáinak, életérzéseiknek szószólóivá nőtték ki magukat a megváltó képében tündöklő vezéregyéniségek. Az önkifejezés első éveiben, ők maguk írták dalaikat, nem azt játszották, amit éppen a közkívánat eléjük rakott Szülői mintától való szabadulás E zene megszületésével hónapok alatt áthidalhatatlan generációs szakadék nyílt előzetesen az amerikai, majd a többi fejlett társadalmi berendezkedésű országokban, és ezzel azt a problémát hintették el nemzetközi szinten, hogy a tizenéves ifjak soha többé nem akartak hasonlítani a szüleikre. S ennek végkifejleteként a fiatalok hamarosan hozzáláttak a világ másként való megismeréséhez.

13 13 A rock and roll megjelenése előtt, a társadalmi hierarchiában nem volt ismeretes a tinédzser, mint társadalmi státus, ezért is volt ez új mindenki számára. Ezelőtt a felnövekvő ifjúság nagy többsége a felnőtt korig kénytelen-kelletlen az apáik útját járta: a felnőttekhez hasonlóan élt, gondolkodott vagy szórakozott. Viszont ez az új születendő zenei világ, szalaggal átcsomagolt ajándékként nyújtotta át a szabadság és az önmegvalósulás lehetőségét a fiatalok számára. A tömegmédiák segítségével a helyi, kisvárosi, nagyvárosi keretek közül szinte egyszeriben elterjedő rock and rollt új szubkulturális jelenségek (új divat, új öltözködés, új hajviselet, új táncok, új zenehallgatás szokások) kísérték, amelyeket aztán az új fogyasztói területet a gyorsan kifürkésző reklámok és kereskedelem népszerűsített. Így válhatott szinte hónapok alatt a rock and roll zeneiből, nemzedéki jelenséggé. A csírázó zenei élet jelei már a közéletben is mutatkoztak, és az ötvenes évek végére olyan szerteágazó virágokkal gazdagodhattak, mint például Elvis Presley, Chuck Berry, Little Richard, Jerry Lee Lewis, Buddy Holly, Fats Domino, de mindenekelőtt az első számú favorit, aki beindította a rock and roll rugóját, Bill Haley Alkotói újítások, a beatnik jelensége A háború utáni nyugtalanság, és kétely a zenében jelent meg először, de ez rövid időn belül a művészetekre is keresztülszökkent. A beatgeneráció kezdetben kis létszámú csoportosulás volt, hasonlóan a francia impresszionistákhoz. Tagjai széleskörű műveltséggel rendelkeztek, írójelöltek, művészek, a társadalom szélére sodródott intellektuelek, kétes megélhetéssel küzdő fiatalok voltak. A réteg nem vetette meg a keleti kultúra felé való irányultságot, mint ahogy a drogokat, az experimentális kísérleteket sem. Zeneileg mindenekelőtt a jazz modern formáihoz vonzódtak (Miles Davis, Gerry Mulligan). A beatmozgalom kemény magját négy fiatal Jack Kerouac, Allen Ginsberg, Neal Cassidy, és William S. Burroughs alkotta. A beatköltők sokkal inkább váltak ismertté Európa szerte, mint saját szülőhazájukban. Az állítólagos nyitott Amerika idegenkedve, undorodva szemlélte saját lázongó ifjúságát. Az úton (Jack Kerouac műve) a beatideológia és beatéletmód modelljének tekinthető. Az út, utazás az élet jelképe, amelynek végcélja a földi lét értelmének megismerése, és megtapasztalása. A beatnik leginkább lelki forradalomra vágytak, nem a társadalomban szítottak tüzet.

14 Rock and Roll Zenei olvasztótégely A rock and roll zenei értelemben az ötvenes évek közepén a rhythm and blues, a country and western fúziójából született meg, de megtalálhatók benne a gospel, a tradicionális jazz, a fekete és fehér balladák vagy populáris dalok sokrétű elemei is. Ez a zene magába szívott minden olyan zenei kulturális örökséget, mely születése helyén, a déli államokban megtalálható, azon a vidéken, ahol a fehérek és feketék kultúrája sok szálon összeért egymással, és ezzel az ötvenes években egy új társadalmi gazdasági kulturális közeget teremtett meg. A legnagyobb hatást kétségkívül a fekete blues gyakorolta rá. Annak is a negyvenes évek második felétől a nagyvárosokban kialakult modern, elektromos hangszereken is játszott, felerősített rhythm and blues változata, mely megszólalásában, hangzásvilágában egy sodró erejű, feszített ritmusú, lüktető, szenvedélyes, sokszor szexuális töltésű zenévé alakult át. Az amerikai nagyvárosokban egyre többen hallgatták ezt a niggerzenét. Igaz, sokáig csak titokban csavargatták a rádiók keresőgombjait, vásárolták a fekete lemezeket, de Big Joe Turner, B. B. King, Muddy Waters, Bo Diddley, T-Bone Walker, Louis Jordan és mások felvételei apránként áthágták a műfaji és faji határokat. A rádióállomások nagy többségében a negyvenes években a rhythm and blues (race) sugározása tabu volt. New Yorkban csak 1952 végén lehetett először hallani ban a rock and rollban a hangszerek dominanciája az elektromos gitárokra nehezedett. Ekkor, a jól bevált zongora és szaxofon háttérbe szorult, és az elektromos gitár primer szerephez jutott. Ezért a következő beat generáció híres bálványai (Eric Clapton, Keith Richard) a gitáros előképeket (Muddy Waters, B. B. King, Bo Diddley, Chuck Berry) másolták le, majd előszeretettel idealizálták. A zenei élet átrendeződésével törvényszerűen tűntek el az előfutárok, akik gyakorlatilag az alapokat szolgáltatták. A zenei üzlet leselkedő árnyéka rátette kezét a felvételek birtoklására. Gyakorlatilag feledésbe merítette és az időközben befutott nagy sztárok érdekében nyom nélkül homályba menesztette.

15 A rock and roll első műhelyei, avagy, hogyan készítsünk sztárbábut Bill Haley valójában egy öregedő country-előadó volt, aki a fiatalság szívét sikeresen meghódította zenei játékával, hiszen olyat produkált, amit még senki a fehérek közül. Az ő nevéhez kapcsolódik a rock and roll születése. Hogy a rock and roll elindulhasson világ-hódító útjára, szükség volt egy gyújtópontra, egy vezéralakra, egy egyetemes ideálra, akit nem muszáj kettéosztani a felnőttek és a fiatalok között. Valakire, akiben testet ölt a lázadás, aki többek között jóképű és fiatal. Az úttörők közül Bill Haley már öreg volt és kövér, Fats Domino, Chuck Berry vénember és mindennek tetejébe néger. A fekete hangú, fehér, eksztatikus mozgású, szexuálisan delejes, minden egyes porcikájában példátlan és szokatlan új előadó, hajviseletével, öltözködésével, előadói stílusával is csupa ígéret volt, amire a fiatalok régóta epekedtek: Elvis Presley. Az áttörés éve 1956 volt. Az új énekesek dalai méltó helyre leltek a toplistákon. Elvisért rajongott szinte egész Amerika. A klasszikusokként emlegetett előadók a toplisták élére kerültek: Carl Perkins, Little Richard, Fats Domino, Jerry Lee Lewis, Chuck Berry, Buddy Holly, Everly Brothers. Játékuk egyszerre volt könnyed, friss és magával ragadó. A média Elvist a piedesztálra emelte, s a vele egy időben megjelenő első hullámmal szinte alig foglalkozott. Mint ahogy nálunk is, csak időszerű késéssel, Amerikában is robbantak ki botrányok a lázadó zene elhallgattatása végett. Ilyen volt például Elvis Presley deréktől-fölfelé mutatása a televízióadásban, hogy a közönség véletlenül se lássa meg pornográf csípőmozgását (1957). Vagy például Strich bíboros javasolta Chicagóban, hogy a rock and roll zenét tiltsák ki az iskolából, hiszen az ördög zenéje és 1958 között írták a rock and roll első csillagai legsikeresebb számaikat. Ez a négy év a rock and roll virágkorává, első aranykorává nemesült. Diadalút, sikersorozat, botrányok, rajongás, tömeghisztéria. A kiadói műhelyekben melyeket ettől kezdve zavartalanul minősíthetünk slágergyáraknak hozzá is láttak a sztárbábuk tömeges tákolásához. A slágercsinálás gépezete 1957-től maximális fordulatszámon pörgött, szakadatlanul. A rock and roll történetének egyik fekete napja február 3.-a volt. Buddy Holly, és másik két reményteli rock and roll-sztár lelte halálát egy repülőgép-szerencsétlenségben. S ezzel a balesettel mintha a sors borítékolta volna a zenei világ jövendő életét: lezárult a

16 16 virágzás korszaka. Holly halála egybeesett több rock and roll-sztár tragédiájával, kényszerű vagy önkéntes visszavonulásával Tinisztárok futószalagon 1959-ben látványos demonstrációt szerveztek, ahol a WLEV rádióállomáson rajongók szeme láttára több ezer lemezt temettek el és fojtották el hangjukat örökre a föld csendjében. Nagyot fordult a világ. A régi közönséget és sztárokat, mint a homokot, elfújta a szél. A fiatalok zenéje egyben az öregebb korosztály zenéje lett. Az új sztárokban már az idősebb generáció sem vélt ellenérzést felfedezni. Ijesztően tökéletes helyzet formálódott a zeneipar legnagyobb örömére. Az, hogy Chuck Berryt, Little Richardot a tömeg elfeledte, bizony csak a médiának köszönhető szépszerivel. A közönség ízlését manipulálva azt tett és úgy, amit csak akart. A slágergyárosok futószalagjain sorra születtek meg a közönségi igényeknek mindig kiválóan megfelelő tinibálványok. A motiváció egy volt: pénz, pénz, pénz. Igyekeztek olyan fazonra-nyírt bájgúnárokat keresni, akik nemcsak a gyermekek, de a szüleik ízlésvilágát is kellően biztosítják. Az új számok a táncolásról, a bulizásról, az iskolai életről, a szülőkkel való konfliktusokról szóltak. A média és a koholt sztárok által sugallt idilli életképek asszisztáló partnerként lekötötték a fiatalság figyelmét, szavukat nyugodt szívvel hallgattatták el. Elszakadva a tisztes polgári külsőtől, a fiatalok vakon kezdték el követni a nekik létrehozott új divatokat. A fekete-fehér, öltöny-nyakkendő uniformisokat felváltotta a divat pompázó tarkasága. Csizmák, bőrdzsekik, farmernadrágok, feliratos pólók, teniszcipők, baseballsapkák, harangszoknyák, selyemharisnyák, körcsíkos zoknik, antilopcipők, csőnacik zúdító áradata. Először tűnt úgy, hogy egy kisebbség pusztán a jelenlétével, gondolkodásával tudatosan is képes megváltoztatni a társadalmi többség mindennapjait. A termékgyártók, hirdetők, politikusok egy része igyekezett a fiatalok kedvében járni, hiszen létszámuknál fogva befolyásoló többséget alkottak. A fiatalok szinte lopva kezdték átformálni a közgondolkodást, ízlést, szórakozási formákat, sőt később magát a társadalmat is ra a popüzlet céljául tűzte ki a rebellisek felszámolását. Ehhez azonban a zene átformálása, a rock and roll-sztárok bekebelezése, ellehetetlenítése vagy mellőzése vált szükségessé. A szuperhatalomnak szomorúan de be kellett látnia, elvesztette az embert az

17 17 űrbe versenyt. Hangulatára mély bélyeget nyomott a nemzetközi életben való folyamatos megszégyenülés is. Ennek tetőfoka, Kennedy meggyilkolása volt 1963-ban. Amerika több sebből vérzett, nem volt megváltás számára. Ifjúságának forrongó problémáival erőtlenségéből kifolyólag nem tudott mit kezdeni. A hatvanas évek nyughatatlanságából született meg az új amerikai folkcentrum, a Greenwich Village-ben. Írók, festők, diákok, bohémek és homoszexuálisok kedvenc találkozóhelyévé nőtte ki magát rövid időn belül. A Greenwich Village helyet biztosított a beat nemzedéknek, a lazulni vágyó egyetemistáknak. Ekkor új zenei irányzat volt kibontakozóban, előásták az annyira elfeledtetett régi dalokat, s az újjáértelmezésükbe fektették minden felgyülemlő energiáikat. Tömérdek folkénekes bukkant fel, többek között Bob Dylan is és 1963 között összekötő kapocsként jelent meg az Egyesült Államok legnépszerűbb zenei trendje: az instrumentális rock. A tömegkommunikáció és a média által egekbe bocsátott sztárocskák és divatok olykor hetes-hónapos, legfeljebb féléves időszakonként váltották egymást, s ebbe a kiüresedő, elfáradó, hanyatló zenei közegbe robbant bele az új zenei irányzat Angliai beatkorszak A rock and roll Nagy-Britanniában is jóval többet jelentett, mint zene és tánc, a kezdetektől összekapcsolódott a fiatalok lázadásával, az életforma-forradalommal, a születő szubkultúrákkal vagy éppen a kisebbségek jogaiért küzdő politikai mozgalmakkal. Szabadságharc volt a javából, s mindez Liverpoolban a Beatlessel kezdődött. Mint ahogy másutt is, Nagy-Britannia sem tudta elkerülni az áthidalhatatlan generációs szakadék nyílását. A nemzedékek hiearchikus rendszerét a rock and roll egy jól irányzott mozdulattal a semmibe omlasztotta. Angliában az ötvenes évek végéig nem bontakozott ki akkora méretű tini-lázadás, mint az Egyesült Államokban, de a zenét körülvevő szubkulturális jelenségek itt is jelentkeztek. A szigetország a második világháború romjaiból rendkívül lassan tért magához. Amikor azonban a mozikban megjelent a vad és ok nélkül lázadó imidzs, az addig elfojtott indulatok felszabadultak, egymást követték a ramazúrik. Megjelentek az első galerik, bandák, majd a beatekkel rokonítható dühös fiatalok is. A televízió és a média segédkezésével, a Nagy-Britanniában élő fiatalok gondolkodásmódja is hamarosan átalakult.

18 18 A 60 évek elejére kinőtte magát egy új földalatti kultúra, amely a fiatal lázadókkal, rockerekkel, teddy boyokkal, dühös fiatalokkal, anarchista rebellisekkel, perifériára szorítottakkal, munkanélküliekkel tápláló erőt biztosított a rock and roll életben maradásához. Ahogy Amerikában, úgy Angliában is a vidéki nagy iparvárosokból indult hódító útjára az új zenei irányzat. Angliában a jövő generációja került legnehezebb helyzetbe. Jelentős része a fiatalságnak, tanulmányai elvégzése után a munkanélküliség sanyarú tudatával szembesülve reménytelen jövőképet festett maga elé. Mindennapjaik szürkék, egyhangúak voltak. A sport jelentett egyedüli felemelkedési sanszot. A nagy többség élete e kicsiny szikra ellenére is eleve meg volt írva. A bűnözés lehetősége fenyegetőnek tűnt. Nem csoda hogy unalmukban a hétvégi verekedések, bunyók adhatták a hét fénypontjait. Liverpool élő kapcsolatban állt az Egyesült Államokkal, a hajóforgalom révén, s az Újvilág ontotta termékek s divat, behajózási lehetőséget nyert a szigetország területére is. Színes újságok, lemezek, képek birtokában a fiatalságnak esélye nyílt egy jobb élet reménye felé. A korábban az utcán ténfergő, kilátástalan életcélokkal rendelkező fiatalok sorra hozzáfogtak saját zenekarjaikat megalapításához. Sokszor az alsóbb munkásosztály gyermekei maguk fabrikálták hangszereiket, és ezen kezdtek el játszani kisebb klubokban, iskolai ünnepségeken. A már ismert amerikai mintákat kezdték el másolni, amelyben a rhythm and blues, rockabilly, rock and roll, dixielande, skiffle-t maguk szája íze szerint formálták. Végérvényesen, az évtized végére ezekből az artikulálatlan hangokból nőtte ki magát a beat. A beat, a felülről csinált amerikai rock and rollal szemben a szó szoros értelmében underground zene volt. Füstös pincékben, garázsokban, alsóbb néprétegek hangjának adott szavat. A liverpooli zenekar-alapító láz után, a zenei érdeklődés Elvis Presley, Chuck Berry, Little Richard, Buddy Holly és más rhythm and blues régmúlt sztárjai felé fordult. Ezután más iparvárosokra is átterjedt, ahol a fiatalok már a meglévő mintákon túl, sajátos elképzeléseik szerint játszottak. A rock történet legnagyobb zenekara itt látott napvilágot, amely nem más, mint a Beatles. Az Egyesült Államokban az ötvenes évek végén középhullámú kereskedelmi adó működött, addig a szigetországban a rádiózás a hatvanas évek közepéig még el sem indult. A kalózrádiók segítették az új zene előtt magasodó társadalmi falak lebontását az elöregedett brit popzenei üzlet védőbástyáin ben elindították a Rádió One-t, amely egész napos programokat kínált a fiataloknak. Eközben már megjelent Jimi Hendrix Experience, a Cream, és a Pink Floyd is.

19 19 Angliában, a merev és agyonszabályozott európai hagyománnyal szemben egy spontán, földközi zene látott napvilágot. Ezer variációra lehetőséget adó, egyszerű, világos szerkezetű zene. Nem kellett képzett zenésznek lenni ahhoz, hogy valaki sztár legyen. Mindenki a saját bluesát játszotta. Nem beszélve az ebben rejlő erotikáról, a nyílt szexualitásról. Az angol fiatalok, minden ódzkodás és faji megkülönböztetéstől mentesen tudtak azonosulni Muddy Waters bluesaival. London belvárosában, a Marquee-ba a rock történelem nagy alakjai játszottak a hatvanas évek derekán. A Rolling Stones mellett a Yardbirds, a Who, a Small Faces, vagy a Spencer David Group. Ez volt az a hely, ahol az amerikai előadók első sikeres koncertjeiket adták (Jmi Hendrix, Byrds) Brit popüzem Amerikában Elvis halott. Éljen a Beatles! Amerika tizenévesei szinte egyik percről a másikra letaszították trónjáról az addigi Királyt, s négy liverpooli proligyereket neveztek ki utódjául. Majd ezzel kezdetét vette a brit invázió: az angol zenekarok 1964 és 1967 között valósággal megbénították az amerikai rockzenei életet. A Beatles érkezését követően, üzleti célból még több zenekart küldtek Amerikába. Első ízben Cliff Richard kelt át az óceánon. Majd második hullámként: a Herman s Hermits, a Hollies, az Animals, a Who, a Spencer David Group, a Them, a Rolling Stones, a Peter and Gordon és a többiek. Két évvel később a Cream, Donovan, Eric Burton, a Faces és a Pink Floyd. Ekkor, az amerikai kiadók már mindenkit szerződtettek, akinek brit akcentusa, és hosszú haja volt. Tombolt a zenei stílusok sokszínűsége. Az ártatlan muzsikaszó, később, sosem látott eseményekkel fonódott össze Fogyasztói kultúra A fogyasztás kultuszát itt is, mint ahogy Amerikában, leginkább a fiatalok élvezhették. Egyre többen tettek kísérletet saját én-azonosságuk megtalálására. Mint Amerikában, errefelé is eredeti divat-cikkek, stílusirányzatok burjánzottak dögivel, amely a filozófiai áramlatoktól

20 20 sem volt idegen (Marcuse, Marx, Mao). Az addig egységesnek gondolt korosztály sok elkülönülő, olykor rivalizáló, egymással szemben álló csoportokra foszlott szét. A fiatalok java része azonban szerencsés módon energiáikat az új együttesek koncertjein tombolták ki. Az újdonsült sztárok szakítottak a Beatles könnyedségével, nyílt lázadást, a társadalommal való szembenállást közvetítettek. Az elégedetlenséget a Rolling Stones, az új nemzedéki hangot a Who, az értékválságot pedig a Kinks fogalmazta meg Amerika ébredése 1964 elején, a Beatles berobbanásával Amerika magához tért depresszív időszakából, amely a Kennedy gyilkosság és nemzetközi kudarcok okán nyomasztotta önsajnálatba re kifutottak az amerikai zenei élet sikertrendjei. Lassan belátták, hogy nincs mit eladniuk a nagyközönségnek. A táncdivatokra ráuntak, a tini-bálványok megöregedtek, a szörfösök eltűntek, csak néhányan tartották még magukat. A zenei világ felpezsdítésének érdekében, azonnal nekiláttak az új sztárok felkutatásához. A Beatles, Who, Rolling Stones, Animals, Kinks hatására Amerika-szerte fiatalok ezrei alakítottak zenekarokat, ezen stílusirányzatok leképezését képviselve. A hatvanas évek közepéig a rock javarészt egyismeretlenes egyenlet volt. Az első producerek egy kalap alatt voltak hangmérnökök, lemezcég tulajdonosok, producerek, reklámszakemberek. A hozzájuk betérő ígéretes zenészek is self-made man -ek voltak: hangszereiket elvitték és saját szerzeményeiket. Sajnos, ez a korszak elmúlt. Gépek, intézmények alkotta komplex gyártási folyamattá nőtte ki magát, amely a zene ártatlanságát ezúttal be is szennyezte. Több csatornás folyamatában a végtermék hosszas csűrés csavarás után válik többnyire eladhatóvá. Emellett, ideológiai megfontolások mentén folytak a reklámozási és terjesztési feltételek. Ezekért külön-külön szakemberek váltak felelőssé. Az áru megmunkálását, becsomagolását menedzserek, producerek, reklámszakemberek hajtották végre, a kész terméket pedig a hanglemeztársaságok lendítették mozgásba. E háromtagú képletből (előadók, szakemberek, hanglemeztársaság) a közönség az előadókat és a hozzájuk kapcsolódó karriertörténeteket, pletykákat ismeri csak.