Füst Milán. Máli néni

Átírás

1 Füst Milán Máli néni Szereplők: VEZÉRIGAZGATÓ ALFONZ, a fia TILDA, a lánya NOVÁK AMÁL, a nagynénje NOVÁK BÁCSI, Máli néni öreg férje MARGIT KISASSZONY, titkárnő HORVÁTH ÚR, könyvelő EGY MÁSIK MARGIT SZOLGÁLÓ NOVÁKÉKNÁL SZOLGA

2 1. FELVONÁS 1. jelenet Egy gyár irodája. Jobb oldalon két ajtó. Az egyik a Vezérigazgató, a másik a könyvelő irodájába vezet. Bal oldalon Alfonz irodájának ajtaja. Hátul, középen még egy, az a bejárat. A bal oldali ajtótól a hátsó sarokhoz közelebb van Margit íróasztala. Jobb oldalon elöl kis dohányzóasztalka két székkel. A színen Margit és Tilda. Zene szól, és erre táncoltatja Tilda Margitot. Tilda (Lelkesen, középen táncoltatja Margitot, aztán átvezeti balra és elengedi. Ő maga középen marad) Milyen szép lett maga. Hogy lesült Csupa élet. Mutassa magát, hatalmasság. (Erree Margit egyszer körbefordul) Ragyogjon. (A világosság felé vonja magával) Margit (zavartan nevetgél) Jézusom, Tildus. Mit csinál velem? (kifelé int) Már az egész gyárban hatalmasságnak neveznek Tilda Mert az is. Jól néz ki, hatalmasság. Remek, még szebb, mint volt. Most pedig fogadja el ezt a fogadalmi virágocskát egy szerény kérelmezőtől. (Odamegy Margithoz, átadja a virágot.) Margit De Tildus Tilda (Nevetve) Hát nem hatalmasság? (Átmegy a dohányzóasztalhoz, és rátámaszkodik az egyik szék támlájára. Margit mindeközben kissé zavartan nézi a virágot és Tildát felváltva) Van egy gyár, négyszáz munkással, ez itt állítólag az apámé. Én meg állítólag a leánya vagyok az apámnak. Na mármost, hogy tulajdon apámat, meg a fivéremet megnyergeljem, ahhoz a maga közbenjárására van szükségem. Hát nem hatalmasság? Tehát megvesztegetem. Itt a virágom. (Előre jön a dohányzóasztal elé, és a dobozból kínál egy cigarettát.) Margit Köszönöm. Tilda Itt egy cigaretta is. Margit (félszeg mosollyal, odamegy Tildához, kivesz egy cigarettát a dobozból) Jaj, azt is köszönöm. Tilda Most pedig üljünk le, és cigarettázzunk. (Leülnek. Margit félve körbenéz, hogy nem látja-e valaki. Rágyújtanak) Itt egy kis csokoládé is. (Kínálja) Na, vegyen már. Margit Én nem szeretem a csokoládét. Tilda Tegye csak be a szájába, ott nagyon jó. Meglátja. Ide tegye be. (Mutatja neki, hogy a nyelve alá tegye.) Ide tegye be. (Margit bekapja a csokoládét, félszegen mosolyog. Cigarettázás közben Tildát utánozza, aki a füsttel felfújja az arcát közben, majd kifújják a füstöt. Tilda élvezkedve, elhaló hangon) Én ezt szoktam csinálni délutánonként, amikor kéjelgek Cigaretta csokoládéval (Kis szünet, sóhaj.) Nehéz az élet Margitka Margit Mért olyan nehéz, Tilduska?... Tilda Mit tudom én Csak úgy (Kis szünet.) Úgy szeretnék megszökni valakivel (Margit felnevet) Mi az, mit nevet? Talán maga is? Margit (szendén) Hát, én is, Tilduskám, édesem Tilda Mondja, mitől olyan szép maga? Mi baja? Margit Szerelmes vagyok, Tilduskám Tilda Gondoltam én azt, Margitkám Margit Óh, túlságosan is Tilduskám Tilda És kibe, Margitkám? Margit Azt én nem mondom meg, Tilduskám. Tilda Szegény, jó édesapámba, Margitkám? Margit Azt én nem tudhatom, Tilduskám Tilda Vagy netán idétlen fivérembe, Margitkám? Margit Azt én nem árulom el, Tilduskám. És nem is idétlen. 2

3 Tilda Nem idétlen? Figyelmeztetem, annak még nem nőtt be a feje lágya. Vagy a könyvelőbe? (Margit elkomorodik.) A nyakkendőemberbe? Oly jó volna nekem, édes Tegye meg a kedvemért, és legyen a könyvelőbe szerelmes Margit És mért jó az magának, édes? Tilda (Éllel a hangjában) Megszabadulnék magától, édes (Közben feláll, és átmegy a másik oldalra) Margit (Ugyanazzal a hanglejtéssel válaszol) Nagyon édes. Tilda (Visszafordul. Erőteljesen) Maga talán az apámat akarja választani, Margit? Margit (Félszegen) Hát választhatok én, Tildus? Tilda (Letámaszkodik a középső íróasztalra) Maga túlságosan rejtelmes, szívem. Margit (Mosolyog) Én az vagyok. (Kis szünet) Tilda (Szemléli Margitot) Maga egy észbontó nőalak. Margit (Mosolyog) Igen, én az is vagyok. Tilda Maga képes rá, és szerelmes az én mafla fivérembe. Margit (Félszegen) Hát lehetek én szerelmes, az én helyzetemben, Tildus? Tilda (Előbbre lép egy kicsit) Tehát akkor marad a könyvelő. (Margit elmosolyodik. Pillanatnyi szünet) Most mit mosolyog úgy? Margit Én néha szoktam mosolyogni is, kérem. Tilda (Kissé sértődötten elfordul, majd nekitámaszkodik Margit íróasztalának.) Könnyű magának. Körül zümmögik, mint a legyek Margit De hát maga mondta épp az imént Tilda Igen, igen, de az csak egy. Mit érek eggyel? Ráadásul az se zümmög körül (Kis szünet, majd hirtelen mozdul és előbbre lép) Ha viszont mégiscsak a fivérembe szerelmes Hallgasson ide. Ha hozzámegy, mit ér vele akkor is? (Szinte kárörvendőn) Kidobják innen magukat, repülnek, mint a legyek nem igaz? (A hátsó ajtó kinyílik és Novákné jelenik meg, majd a szolga) Szolga Ide, kérem, nem lehet bemenni Novákné De mért nem lehet, kérem? Hagyjon csak maga engem. Szolga De ha mondom, hogy nem lehet. Tiltva van. Novákné De mért nem lehet? Margit (Felugrik) Egy pillanat édes néni (Az ajtó becsukódik. Margit nevet) Tilda Ki ez a hölgy? Margit Egy szegény kéregető. Tilda (ismét letámaszkodik a középső asztalra) De jut is eszembe, van egy komoly ügyem is, hiszen valahol én is kéregető vagyok. Margit (Az íróasztalhoz megy, állva marad, kissé szemrehányón) Egy kicsit dolgozni is kéne már, Tilduskám, édes Tilda Vagyishogy menjek el? Azt akarja, szívem? Margit Igen, szívem. Tilda Jó, akkor leülök. (Leül a dohányzóasztalhoz) Margit (Az óráját nézi) De mindjárt itt lesz a méltóságos úr is, Tildus Tilda Nem baj. A következőről van sürgősen szó. Van egy barátnőm, egy szegény nő, és van egy kisgyereke is, nagyon szép gyereke, mondhatom Margit Milyen jó neki. Tilda Akar egyet? (Margit meglepetten néz) Na látja, szívem. (Magyarázva) Tudni illik ez a gyerek törvénytelen. És amellett ennek a szegény nőnek nincs mit enni. (A szájára mutat) Itt, a szájával ért engemet? A gyerekről majd én gondoskodom valahogy az rendben volna -, maguk pedig vegyék ide azt az asszonyt, a hivatalba. Na nem? Hát, ezt gondoltam ki az éjjel. Margit (Leül az asztalhoz) És mért nem fordul ezzel, Tildus, az édesapjához? (Mindenféle papírokat nézeget, közben csóválja a fejét) 3

4 Tilda Először is: ha én kérem (ránéz Margitra, kis szünet.) ne rázza úgy a fejecskéjét -, még nem ismeri, még nem a felesége Margit Higgye el, azért mégiscsak ismerem. Tilda Én még jobban. Akár a földgolyó mondom magának én. Az ember akárhogy jajgat, tovább forog. Margit Mégiscsak magának kellene beszélni vele. Tilda Egy törvénytelen gyerekről? És hogy az én barátnőmnek van egy olyan? Horváth (Virággal a kezében benyit) Édes, Margit kisasszony (Margit feláll, kicsit előbbre jön. Horváth észreveszi Tildát) Ezer bocsánat Tilda kisasszony Tilda (Lekezelő stílusban, közben továbbra is cigarettázik.) Semmi baj, kisfiam, csak jöjjön, semmi baj. Horváth (Bejön középre, Tilda felé fordulva. Zavartan mosolyog) Tilduska szereti zavarba hozni az embereket. Tilda (Horváth elindul Margit felé) Azt én szeretem, fiam, igaza van. Ne szégyellje magát, gyermekem. Tegye csak le a virágait. Horváth Nem szégyellem magam. (Átnyújtja a virágokat Margitnak) Margit (Félszegen) Köszönöm szépen, Horváth úr. Tilda Milyen szép virágok ezek. (Kis szünet. Erőteljesen, szemrehányóan) Maga megőrült? Igazgatókkal akar maga versenyre kelni? Horváth Vagyok bátor, Tilda kisasszony. (Margit felé fordul) Tilda (Margithoz) Na látja, ez egy impozáns alak, mit akar? Margit A virágok gyönyörűek, nagyon köszönöm, Horváth úr. (Feltűnő helyre, vázába teszi) Horváth (Bokáit összecsapva meghajol, Először Margit felé, majd Tilda felé is, és indul kifelé, majd visszafordul) Alázatos kézcsókom, kedves hölgyek Tilda (Alighogy Horváth kiment, azonnal feláll és odamegy Margithoz) Ó, hát nagyon szerelmes ez a fiú. Margit (kitör) Ne szekírozzon már, Tilda. Tilda (Már csak azért is, élvezettel) De szekírozom. Na és, magácska? Ő beléje? (Kérleli) Csak egy kicsi szót, aranyom Margit (Tettetett haraggal) Most már haragszom Tildus. Tilda Nagyon szerelmes? Margit Nagyon haragszom. Tilda Akkor nagyon szerelmes. Margit Ha nem hagy békén, Tildus, én Tilda (A szavába vág) Hát annyira szerelmes? (Újra nyílik a hátsó ajtó. Novákné jön be, közvetlenül utána a szolga) Szolga Már mondtam, kérem, hogy nem lehet. Novákné De mért nem lehet? (Margit ebben a pillanatban elébe megy. Tilda az íróasztalhoz megy, rátámaszkodik a szék támlájára) Margit Édes néni, ide nem lehet. Novákné (Szolgának) Maga csak hagyjon engem. Mondja, van magának mamája? Szolga Milyen mamám? Novákné Rendes mamája, kérem. Szolga Már nincs mamám, néni. Novákné Na látja, azért olyan goromba maga velem. Margit De édes néni, ide tényleg nem lehet. Novákné (Egy kicsit beljebb jön) Most maga is mondja nekem, hogy nem lehet? Margit A méltóságos úr minden percben jöhet, és ebbe a szobába nem szabad bejönni, kérem 4

5 Novákné De hát mért nem szabad? (Beljebb jön. Bizalmasan) Én, látja, éppen azt gondoltam ki magamban, hogy még jobb, ha itt talál engem, amikor maga is itt van. Csak nem dob ki akkor egy öregasszonyt, mikor maga is itt van. Nem igaz? (Meggyőződéssel) Tolakodni kell, na persze. Csak hagyja, ahogy én mondom. (Eközben egyre beljebb jön, egészen a dohányzóasztal mögé) Maga már hazajött a szabadságról? Margit Igenis, néni. Novákné Milyen szép haja van magának. (Bizalmasan) A férjem megint beteg, nincs mit enni, mit csináljak? Mit néz úgy rám, mintha nem ismerne? A Novákné vagyok, a Máli néni Margit (Mosolyog) Tudom, néni, emlékszem én önre (Tilda köhint egyet, hogy észrevegyék, közben kicsit előbbre jön) Novákné (Margitnak) Óh, még valaki van itt? Margit (Halkan) No látja, néni. Novákné (nem zavartatja magát) Nem baj. (Tilda felé) Novákné vagyok, egy szegény rokon... (Kölcsönösen hajbókolnak egymásnak. Tildához.) Margit (Margit elnézést kérve kimegy) Bocsánat Novákné (Tildának, közben bejön középre) Szegény vagyok, mit csináljak. Maga meg szép. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Én se voltam mindig szegény, maga se lesz mindég szép. Ilyen a világ kérem Tilda (Előbbre jön, szelíden) És kit keres a néni? Novákné Kit keresnék? Azt a (kihangsúlyozza) méltóságos urat, ahogy azt itt mondják neki mindig. Van pénz, mindenki meghajol. (Kicsit büszkén) Nekem rokonom. Tilda (Meglepődve) Igen? Novákné Akarja tudni, milyen rokonom? Az én anyám a második felesége volt az ő anyja fivérének, és amellett még unokatestvérek is voltak. (Tilda közben értetlenül néz, majd nagyokat bólogat) Az csak elég rokonság, nem igaz? Tilda Nekem hiába magyarázza, néni, én úgysem értem Novákné Nem érti? Mit nem ért maga ezen? (Tilda illedelmesen mosolyog közben) Hát hallgasson ide. Az ő anyja egy bizonyos Józsi nevű, elég nagy csirkefogóhoz ment feleségül, mert az is kétszer ment férjhez Tilda De nekem magyarázza.. Novákné (Csodálkozva) Ne magyarázzam? Tilda És most mért jött ide, néni? Novákné (Szárazon) Jótékonyság. (Kis szünet) Tilda (Lenéző mosollyal.) Óh, igazán? Novákné Éhen csak nem halhatok, nem igaz? És ha még csak én halnék éhen, azt nem bánom Tilda Ugyan, néni. Novákné De van egy férjem is, tudja Ha maga azt látná, (Mutatja az egyik ujját) ilyen sovány. Hát koldulni megyek, mit csináljak? Öregember. Inkább én nem eszek. Este, nem mondom: tea, kenyér. (Dohányzóasztal felé lép, és onnan fordul vissza. Hirtelen vált) Mondja, maga még lány? Tilda (Meglepődve) Az vagyok, édes néni. Novákné No látja, hogy én mindent kitalálok. Hát mért nem megy maga férjez? Tilda (Nagy sóhajjal) Mert nem visznek. Novákné Nem viszik? (Kis szünet. Nagy meggyőződéssel) Hát varrja rá magát valakire. Nagy dolog. (Tilda nevet, az asztalnak dőlve áll) Mit nevet? A házasság nagyon jó. Azt még maga nem tudja. Na. Üljünk le egy kicsit. Sokat kell itt mindig várni. (Leül a dohányzóasztalhoz, a távolabbi székhez leül.) 5

6 Tilda (Pillanatnyi szünet. Elgondolkodik.. Majd puhatolózva) Mondja, néni, nem vállalna el egy kisgyereket gondozásra? Novákné Milyen gyereket? Tilda Egy szegény kis törvénytelen gyerekről szeretnék gondoskodni (Közelebb jön, majd leül Novákné mellé.) Novákné (Csodálkozva) Maga? Tilda Nem, nem én. Van egy szegény barátnőm, az jutott ilyen bajba. Novákné A maga barátnéja. Tilda Hát mit csináljak, néni? (Nevet) Novákné Magának ilyen barátnéja van? (Kis szünet. A szolga kinyitja a hátsó ajtót. Egy kosár rózsát hoz be a szobába) Virágáruslány Kisztihand, hölgyeim. Margit kisasszony? Novákné Az az a titkárné? Tilda (Feláll, kissé ridegen) A Margit kisasszonyt keresi? Virágáruslány (Az íróasztal felé mutat) Igen, neki hoztam a kosarat. Novákné És ki küldi? Virágáruslány (kajánul) Hát, megmondhatom, kérem. A méltóságos úr. Novákné (Meglepetten) Hallott már maga ilyet? Tilda Tegye csak le. Majd megmondjuk a kisasszonynak. Virágáruslány (Leteszi a rózsakosarat Margit íróasztala elé, megy kifelé. Az ajtóban meghajol.) Kisztihand. (Kimegy) Novákné Mondja, mit szól maga ehhez? Tilda Mihez? Novákné Még maga kérdezi? Egy lány, aki hat hét szabadságot kap egy gyárban? Hat hetet nem volt itt ez a nő, és hiába jöttem ide. Tilda És mi következik ebből? Novákné Még kérdezi? Egy titkárné? Tilda Hát miért ne, ha titkárné? (Feláll, odamegy a virágkosárhoz) Novákné A Riviérára? Tilda Ha van pénze, mért ne mehetne? (Kiveszi a kártyát a kosárból, közben nekidől Margit asztalának, megnézi a kártyát.) Novákné Akkor kérem, én semmit se szóltam. (Kis szünet) Én csak annyit mondok magának, ez a lány túl szép nekem ebben a szobában. (Szünet) Tilda Hát baj az, ha valaki szép? Novákné Na hallja. (Vezérigazgató irodája felé int) Egy vezérigazgató? Van egy fia meg egy felnőtt lánya. Mondják, nem nagyon sikerült lány, de lány. (Tilda meglepetten néz) Ismeri maga azt a lányt? Tilda (Kicsit kényszeredetten nevet, visszateszi a kártyát.) Igen, néni, ismerem. Novákné Ez az a veszélyes szerelem, amiről az újságok írnak. (Vészjóslóan) Ki fogja törni a nyakát ennek a (kihangsúlyozza) méltóságos úrnak (Tilda felnevet) 2. jelenet Alfonz (Virágcsokorral a kezében jön be, azt hiszi, hogy Margit van benn. Ömlengve) Jó reggelt. (Észreveszi Tildáékat, azonnal hangszínt vált) Ja, te vagy itt, és nem is egyedül? Tilda (Nekitámaszkodik a középső asztalnak. Bemutatja Nováknét. Közben Alfonz átjön a másik oldalra Menet közben észreveszi a kosarat, megtorpan kicsit visszafordul jól megnézi magának a kosarat, közben leteszi a táskáját Margit asztalára) Egy nagynénink van itt, a Máli néni. 6

7 Novákné (Csodálkozva feláll és odamegy Tildához) Nagynéni? Magának én nagynéni vagyok? Alfonz (A kosárra mutat) Szépek ezek a rózsák, mi? Tilda A tieid is! (Alfonz hirtelen leteszi a csokrát a táskájára, és kimegy egy pillanatra, odakint leveszi a kabátját) Novákné (Észbe kap) Maga a lánya neki? Tilda Igen, az vagyok, édes néni. Novákné Jaj, az én nagy szájam Tilda Sose búsuljon, nincs semmi baj, néni. (Alfonz visszajön) Alfonz Ridegen, Nováknéhoz) Mivel szolgálhatok, kérem? Novákné (Hajbókol, rögtön igen folyékonyan) Tudja, egy szegény rokon. Valaha jómódban, most tönkretéve. A kegyed papája sokszor volt nálam, csak úgy tömtem minden jóval. Akkor nekem volt, most nincs. (Alázatosan) Ilyen a világ. Alfonz (A mellényéből pénzt vesz elő, ránéz) Tíz pengő? A rövidség kedvéért. (Elfordul) Novákné (Alázatosan) Mein Kompliment. Köszönetem. Alfonz (Nekem sincs sok) Nekem sincs sok. Novákné (Alfonz közben a kosarat nézi) Óh, tudom én azt. Annyi sok kiadás mindig, nem igaz? Milyen szépek ezek a rózsák. (Erre Alfonz felkapja a tekintetét, és értetlenül néz, Tilda pedig kuncogva nevet. Novákné kifelé indul) Üdvözletem. Tilda Várjon csak, néni. Hagyja meg kinn a portásnál a címét. Hátha tudok valami jót magának. (Alfonz eközben az íróasztalon tesz-vesz, a táskájában, egy papírt vesz elő, leteszi az asztalra, majd a virágcsokrát próbálja elrendezni. Elveszi a táskát is és a virágot is Margit asztaláról, átjön a középső asztalra, és leteszi mindkettőt. És tovább matat.) Novákné Az nagyon jó volna, kérem. Tilda Még nem biztos, de lehet. Novákné (Kedvesen) Nagyon jó szíve van, kérem. Tilda Viszontlátásra, néni. Novákné Minden köszönetem. (Kimegy. Tilda előrejön, cigarettát vesz elő, leül a dohányzóasztalhoz, és rágyújt) Alfonz (Az asztal előtt áll. Idegesen) Mit keresel te itt, az irodában? Tilda (Kissé gúnyosan) Gyönyörködöm a csokraitokban. Alfonz Nézd, Tilda. Nekem ebből régen elég. Tilda Miből? Alfonz Mindenből. Tilda Hát, nekem is. Alfonz Most minek ezek a sanda szemek? Egyszerű a dolog. Én szeretem ezt a lányt, és el fogom venni feleségül, tehettek, amit akartok. Tilda (Gúnyosan) Az nagyon jó lesz. (pillanatnyi szünet) Csakhogy mi lesz akkor ezzel a rózsakosárral? Alfonz (Egy pillanatra ránéz a kosárra. Gúnyosan) Azt ki is lehet ám hajítani, Tilda. Tilda Gondolod? Alfonz (középre jön) Az ablakon, hogyne. Most mit nézel úgy rám? (Ijedten) Hogy ő az apánkba szerelmes? Tilda Nem, én azt egyáltalán nem mondom. Alfonz Hanem? Tilda Semmit. (Pillanatnyi szünet. Megyőződéssel.) Hogy beléd szerelmes, kisfiam, azt. Alfonz Szóval, hogy nem szerelmes belém Tilda Jaj, hát mit tudom én? Nem tudom. (Megpróbálja elterelni a témát) Olyan jól vagy felöltözve ma is 7

8 Alfonz Ezt talán hagyjuk, kérlek. (Egy pillanatra elfordul, egy kis tükröt vesz elő, és megnézi magát, majd hirtelen eldugja a tükröt és visszafordul Tildához, közben az asztalon igazgatja a virágot)) Tilda Mért hagyjuk? Látod. Hódító vagy. Csak épp a szerelem kicsit szeszélyes néha. Hallottál már erről? Alfonz (Balra előre jön egy pillanatra) És ha szeszélyes? (Fel-alá járkál. Bizalmasan) Nézd, Tilda. Hát nem jobb, ha én veszem el? Mihelyt apánk veszi el, neked egy vasad se marad. (Közben odamegy Tildához) Tilda Nekem? Alfonz Neked, hogyne Tilda És neked? Alfonz Nekem sem. (Leül Tilda mellé) Tilda Ja, úgy. Hát ez a szerelem. Alfonz Amellett szerelem. Tilda És ha elveszed és az apánk kidob, hogy a lábatok sem éri a földet, akkor mi lesz? Alfonz Csakhogy ezt nem kell ám megvárni, Tilda. Meg is lehet ám szökni. Tilda (Pillanatnyi szünet) Gondolod? Alfonz Angliába, hogyne. (Feláll, hátulról megkerüli Tildát és megáll középen) Fel lehet rúgni ezt az egész bagázst, és ki lehet menni Angliába Az már el is van intézve. Tilda Akkor gratulálok. (Kezet nyújt) Alfonz Nagyon köszönöm. Tilda Na, nyújtsd már ide azt nőies, munkához nem szokott kezedet. (Alfonz odamegy, kezet nyújt) Mert téged szeret, komolyan mondom. Tudod, hogy nekem van egy rendes beszédem is. Téged szeret. Alfonz (Letérdel Tilda elé. Ellágyulva) Tilduskám, honnan veszed ezt? Könyörgök, testvérkém, mondd meg, hogy honnan veszed? (Közben kezet csókol neki.) Tilda Ma ő is mondta nekem, hogy meg akar szökni Alfonz (Ijedten feláll. Az íróasztalhoz felé megy) Akkor jól nézek ki. (Az asztalnak támaszkodik) Hát csak nem az apánkkal akar mégis megszökni? Tilda Hát most mondtad éppen te magad, hogy te is meg akarsz szökni. Akkor nyilván veled együtt akar. Nem? Alfonz Csakhogy én ezt még neki sose mondtam. Tilda Mit? Alfonz Hogy meg akarok szökni! Ezt én csak az éjjel gondoltam ki, mikor még Pesten sem volt. És nyomban ezután érintkezésbe is léptem Angliával. Tilda Hát, mit gondolsz, mégis kivel akar megszökni? Az apánkkal? (Tilda odamegy Alfonzhoz) Alfonz (Leverten) Lehet. Tilda (Ijedten) Lehet, mondod? Alfonz (Maga elé) Ó jaj, ez baj. Tilda (Vadul) Most meg már rímelsz is ám. Veszed észre? Alfonz (Gyerekesen) Azért, mert baj van. Testvérkém, könyörgöm, segíts. Tilda (Alfonz mellett ő is nekitámaszkodik az asztalnak) Képzeld el, hát lehet az? Apának együtt szökni egy fiatal nővel? A szakálla kilóg a vonatból Alfonz (Magához tér, kárörvendőn mosolyogva) Ez igaz. (Bárgyún vigyorog) Tilda No látod. (Sokat sejtetőn csettint a nyelvével, Alfonz nem érti a célzást, ő is ugyanígy tesz, Tilda fejével és kezével is a könyvelő szobája felé int. Alfonz továbbra sem érti, bárgyún mosolyogva bólint. Pillanatnyi szünet. Kihívón hangnemben) A könyvelőre nem gondolsz? Az egy nagyon rendes ember Alfonz (Hirtelen bevadul, és felugrik az asztalról) Te, menjél most már, mert agyonütlek 8

9 Tilda (Tilda is feláll az asztaltól. Erőteljesen, kihívón) Na? És ha az is telefonált már talán? Ha nem is Angliába, de mondjuk Nagymarosra. És ott is kedvezőek a kilátások? (Alfonz kétségbeesetten bámul. Tilda előtt bejön középre, idegességében téblábol) Mivelhogy ma ő is virágot hozott. (Szünet) Alfonz Hát erre most megint nem gondoltam, jaj. Tilda (Tilda leül az asztal sarkára) Na látod, fiam. Hát mi van veled, kótyagos vagy? Alfonz (Bemegy Tilda mögé az íróasztalhoz) Tilduskám, menjél innen valahova, könyörgök, mert úgy megzavarod még az életemet is, menj innen valahova, nagyon szépen kérlek (Közben felveszi a csokrát) Tilda Megyek, csak épp megvárom, fiam, amíg le tudod tenni valahova a virágaidat. Alfonz Leteszem, csak menjél innen, és ne dohányozzál már itten (közben legyezi a füstöt) Margit (Bejön, nyájasan) Jó napot kívánok, igazgató úr. (Ahogy elmegy Tilda mellett, Tilda ráfújja a füstöt. Az íróasztalhoz megy, leül.) Alfonz (Ridegen) Jó napot. (Szünet) Tilda (Körülnéz, kissé gúnyosan) Na, így tehát szíveim, miután mindent elrendeztem szépen, talán már mehetek is. (Kifelé indulva jól hátba vágja Alfonzt, aki mindeközben maga előtt tartva a virágot úgy áll az asztalnál, mintha karót nyelt volna. Alfonz nem tud mit kezdeni magával. Feszeng. Kínos csend. Kis szünet) Alfonz (Leteszi a virágot az asztal sarkára. Fölényt mímelve) Nyaralt? Margit Igenis, igazgató úr. Alfonz Az jó. Akkor kezdjük a munkát. Vegye fel, amit mondok. (Közben egy papírt felvesz az asztalról, amit az előzőekben vett ki a táskájából) Levél. Két másolat, a könyvelőségnek, illetve annak hülye könyvelőnek utasítás, vörössel aláhúzva, ahogy szoktuk. (Miközben beszél Odalép Margithoz, és a kezébe adja a papírt) Mellékelve számlakivonat. (Ellép tőle, vissza a másik asztal mögé) Schmiedléknek, a címük épp most megváltozott, nem baj, kikéri a dossziét, előjegyzi az új címüket. (Margit közben végig ír) A Total - Viva ügyben. Készen van? Maga kérem, nagyon lassú lett. (Kis szünet. Váltás.) Válaszolva legutóbbi levelükre kikeresi, hivatkozik - kulimunkát én nem vállalok, írja! sajnáljuk, hogy ingerülten gondol a velünk való (a következő szót, lassabban, kihangsúlyozva mondja, miközben idétlen csípőmozgást csinál.) összeköttetésre (kis szünet) Ez aztán ki van fejezve. Nem? Margit De bizony. Alfonz Gondolja már át... Sajnáljuk, hogy ingerülten gondol a velünk való (Idétlen csípőmozgás ismét) összeköttetésre. Mert mit jelent ez? Hogy elhárítom azt a bizonyos hangot, s amellett jóban vagyok velük. És az én apám még nekem tesz szemrehányásokat. Mikor ezt én éjjel gondolom ki. Ért engemet? Éjjel, kínomban, nyomorúságomban Margit (Megpróbálja elterelni a szót) Szép virágai vannak, igazgató úr Alfonz Igen, azok vannak Szép virágok vannak. (Fölényesen) Egy nagynénémnek viszem, szegénynek ma van a születésnapja Margit Csak nem a Máli néninek? Alfonz Mi az? Maga beszélt ezzel az öregasszonnyal? Margit Igenis, igazgató úr. Alfonz A rokonaimmal? Maga mindenkivel beszél itt? Margit Hát, ha hozzám fordulnak, igazgató úr Alfonz És a húgommal is talán? Margit Ha megtisztel, és szóba áll velem Alfonz Mi az, hogy ha megtiszteli? (Ingerülten Margithoz megy és megáll mögötte.) Az magának megtiszteltetés, miután én itt alázatosan hódolok? Margit Az is megtiszteltetés. Alfonz (Rátámaszkodik a szék támlájára. Indulatosan kérdőre vonja Margitot) Maga meg akar szökni? 9

10 Margit Én? Az Istenért! Alfonz Most mondta a húgomnak. Kivel akar megszökni? Margit Én nem akarok. Alfonz Hanem? Jól van, akkor mondjuk úgy, hogy szeretne. Kivel szeretne megszökni? Margit (Szendén) Hát (Elfordul tőle) Meg tetszik engedni, hogy azt mondjam, hogy az (Kacéran visszanéz rá) igazgató úrral? Alfonz (kis szünet) És ezt apámnak is ugyanígy mondja, mi? Margit Hát most mit csináljak? Alfonz (Belelovallja magát, az íróasztal elé áll) Meg a könyvelőnek is, annak a nyakkendőembernek, annak a nyavalyásnak? Igen? Azt hiszi, semmit sem tudok? Most mért nem néz a szemembe? Maga érdek-alak. (Átmegy a másik oldalra, miközben felbőszülten beszél) Az az uracs pedig ki fog innen penderülni, ezt tessék tudomásul venni. És ebben még az apámmal is hajlandó vagyok szövetkezni. (Hirtelen visszafordul) És most folytassuk, tessék írni. (Szinte hadarva) Sajnáljuk, hogy ingerülten gondol a velünk való (idétlen csípőmozgás ismét) összeköttetésre. Leírta? Margit Már régen. Alfonz (Fölényesen.) Jaj, ne nagyzoljunk, kérem, ne nagyzoljunk, ne nagyzoljunk. (Közben összefont karokkal áll) Ön elszokott a gyorsírástól, látom én a mozdulatain. De hát érthető. Udvaroltak ott is magának éppen elegen, nemde? Margit (kissé csípősen) Mért nem jött el az igazgató úr oda, és ellenőrzött volna? Alfonz (Leengedi a karjait. Szemrehányón) Maga kacér? Margit Nem, kérem, csak tisztességes. (Ledobja a ceruzát az asztalra és feláll) Ha egy szegény, tehetséges embert ki akarnak dobni az állásából énmiattam Alfonz (Közelebb megy, közben odébb teszi a vázát Horváth virágával) Maga sajnálja őt? Margit Persze. Én mindenkit sajnálok, aki szenved. Alfonz Engem is? Margit Mért sajnálnám az igazgató urat? Alfonz Kérem, én rideg ember vagyok. Térjünk a tárgyra. (Gesztikulál) Sajnál, vagy nem sajnál? Margit (Lesütött szemmel, zavartan) Sajnálom az igazgató urat. Alfonz (Lassan, bizalmas hangon) És mért sajnál? Margit Mert éjszakákon át nem alszik, amint mondja. Alfonz (Bizalmasan megérinti Margit arcát) És még mért sajnál? Halljuk. Margit (Zavarában hirtelen leül) Hát, mert szenved. Alfonz (Fölényesen, egyre jobban belelovallja magát) Amiért megfogom a torkomat, és meg akarom fojtani magamat éjjel és minden este? Margit Azért is Alfonz Amiért felrúgtam magáért mindent, a legszentebb családi kötelékeimet széttéptem (Megint Margit mögé megy. Ordítva) Mi ez a virág itt? Hogy kerül ez ide? Margit (Ijedten) Én nem tudom, igazgató úr, még oda se néztem. Alfonz (Margittal szembe, az íróasztala elé áll) És ki küldte? Azt se tudja? Margit (halkan) Hát, ö gondolom Alfonz Gondolja? Maga gondolja? És mégis elfogadta? Margit (panaszosan) Hát mit tegyek? Alfonz Mert? Muszáj elfogadni? (megfogja a kosarat, felemeli) Visszautasítani nem lehet? Én tegyem meg maga helyett? (Dühösen középre rúgja a kosarat) Margit (Kétségbeesetten felugrik) Istenem, igazgató úr (odamegy a kosárhoz, és szedegetni kezdi a virágokat. Alfonz felveszi az asztalról a saját csokrát, egy pillanatig tétovázik, hogy mit csináljon, majd dühösen a földhöz vágja.) 10

11 Alfonz Maga úgyis meg fog tébolyítani engem, az lesz a vége. (Dühösen kimegy, bevágja az ajtót maga után.) Szolga (Bejön, kitárja az ajtót) Parancsoljon, méltóságos uram. (Erre Margit hirtelen letérdel a feldöntött virágkosár mellé és sírni kezd, de csak színjáték az egész, hogy aki először belép, az észrevegye. Vezérigazgató Jó napot Margit. (Belép, az ajtóban megáll, erre Margit még jobban rájátszik). Hát itt mi van? (Bejön középre) Maga meg mért sír? Margit (Sírva, miközben feláll) Fellökték a virágaimat, méltóságos úr Vezérigazgató (Elborul az arca) Úgy? És kicsoda? (Margit még jobban rájátszik a sírásra, és egy karmozdulattal Alfonz irodája felé mutat.) Minek is kérdezem, hogy kicsoda, mikor úgy is tudom. Az csak természetes. (Margit a Vezérigazgató vállára borul, és úgy sír. Vezérigazgató kicsit átöleli, közben egy pillanatra behunyja a szemét.) Nem baj, Margit. Fő dolog, hogy maga nem löki fel. (Elengedi. Margit abbahagyja a sírást, és már csak szipog) Mi tudjuk a magunkét, az a fő (Megy az irodája fel. Visszafordul) Jöjjön be a szobámba, Margit. (Bizonytalanabbul) A postát fogjuk elintézni. Margit Igenis, méltóságos úr. Vezérigazgató (Bizalmasan) Kicsit beszélgetni is fogunk. Jó lesz. Akar? Margit (Engedelmesen) Igenis, méltóságos úr. Vezérigazgató Majd én elmagyarázok magának mindent, ne féljen. Mindent a világon Jöjjön csak be! (Bemegy az irodába. Margit egy darabig áll, aztán feltolul benne az indulat, és dühösen felrúgja a kosarat. Odamegy az asztalához, a könyvelő csokrához. Miközben igazgatja, fokozatosan megnyugszik. Megszagolja a virágokat, elmosolyodik, megsimogatja őket, aztán hirtelen bemegy az igazgató irodájába. Sötét. ÁTRENDEZÉS) 3. jelenet Novákné lakása. Középen egy asztal három székkel, bal oldalon egy karosszék, jobb oldalon a falnál egy dívány. Jobb oldalon egy ajtó, ami a másik szobába vezet. Novákné tesz-vesz a szobában. Novák a karosszékben ülve hallgatja. Novákné Tudod, mi van ott? Szerelmesek. Láttál már olyat? Mondd, igen, mondd, nem. Mondjál már valamit. Novák Mit akarsz már tőlem, te Máli? Novákné Hoztam neked finom halat vacsorára. Ettél rendesen nélkülem? (Pillanatnyi szünet) Miről is beszélek? Novák Mondtad: a gyár. Novákné Ja, a gyár. (Leül az asztalhoz, a dívány felőli székre. Közben szendvicset készít Nováknak) Hát, van ott egy kisasszony, azt te tudod. Szép kis arca van neki, azt is lehet mondani. Te, hogy azok mit akarnak ettől a nőtől? Tudod te, mi a szerelem? (Novák bólogat) Mért mondod azt, hogy tudod? Tudod, amiről az újságban írnak. (Nevetve) Most képzeld el magadnak az öreg Tónit. Mit meséljek annyit? Tizenöt évvel fiatalabb, mint én (Odaviszi a szendvicset Nováknak, majd leül ismét az asztalhoz, de most a Novákhoz közelebbi székre) Novák Hogy te mit nem szólsz. Novákné Szerelmes belé, ahogy mondom. Meg a fia meg egy fiatalember. Mindenki. Megismerkedtem a lányával is, jut eszembe. Novák Te mit nem szólsz Novákné Képzeld, ezek hat hétre mennek nyaralni, télen. Hallottál már ilyet? Nyaralni, mondják. Ha én azt hinném, Isten tudja, hova mennek (A szolgáló végigmegy a színen) Maga álljon meg. (Szolgáló megáll) Maga süssön ki nekem zsírban krumplit. Nagyon éhes vagyok. (Szolgáló nem felel) Mondja, igen, vagy nem. Szolgáló Igenis, nagyságám. (Kimegy) 11

12 Novákné Most mondd azt, hogy a te Málid nem egy zseni. Cselédem van nekem, ebben a nehéz időben. (Kinn csengetnek. Összerezzen) Ki az, aki most idejön? (Rászól az öregre) Mondjál már valamit. Novák (Tehetetlenül) Mit akarsz te már éntőlem, Máli? Novákné Mi van? Te folyton csak eszel? Újdonságok öregkorodra? Szolgáló (Ijedten) Nagyságám, egy nagyon szép kisasszony van itt. Novákné Mi? Szolgáló Egy kisasszony Novákné Hozzám? Szolgáló Hát, ide akar Novákné (Lázasan) Küldje be. (A férjéhez) Gondolom, ki az. (A szolgálóhoz) Várjon. Zöld kalapja van neki? Szolgáló Azt én nem néztem, kérem. Novákné Olyan, kicsiféle feje van, mint a krumpli? Szolgáló Ja, úgy, úgy, nagyságám. Novákné (Izgatottan) Az, az. Megmondtam én. (Odamegy a férjéhez) Na, menj ki. Menj ki már, ha mondom. (A bejárat felé indul) Ne oda menj, a másik szobába. És hallgatózzál. (A szolgálóhoz) Ne csinálja meg most a krumplit. Föltette már a zsírt? Szolgáló Még nem. Novákné Jól van, akkor ne is csinálja meg. Csináljon inkább teát. Vegye elő azt a két maradék csészét, de ne a töröttet. Csinál kis kenyereket, tudja, ahogy szoktam, ne legyen rajta semmi, mégis valami. És ne rikácsoljon nekem odakint, ne énekeljen mindig abban a konyhában, hogy Jaj, a babám, meg ilyeneket (Leül a dívány felőli székre) Szolgáló (Sértődötten) Jó, nem fogok. Novákné És most mondja: A nagyságám kéreti a hölgyet. Hogy fogja mondani? Szolgáló A nagyságám kéreti a hölgyet. Novákné Jó. És most menjen. (Szolgáló rohanna kifelé. Utána kiált.) Várjon. Mit siet úgy? Hadd várjon az a nő. Olyan sürgős magának? (Szolgáló lassú mozdulatokkal indul kifelé) Na, látja. Szép lassacskán. (Szolgáló kimegy.) Én meg maradok itt ülve. Jöjjön ő ide hozzám. (Kintről hallatszik a szolgáló hangja) Szolgáló A nagyságám kéreti a hölgyet. Tilda Köszönöm (Kis szünet. Az ajtón kopognak.) Novákné (Elhaló hangon, úriasan) Tessék kérném. Tilda (Bejön) Kezét csókolom, kedves Máli néni. Novákné Jaj, ahogy én azt előre megmondtam. Tilda (Közelebb jön, meglepetten mosolyog) Mit mondott meg, néni? Novákné Hogy maga ide fog jönni, hozzám, és hogy magának zöld kalapja lesz. Tilda Ezt mind előre tetszett tudni? Novákné Persze. Mindent. Tilda És mért nem tegez, Máli néni? Novákné Azt is megmondtam, kérem, hogy ezt fogja maga kérdezni tőlem? Tilda Hogy tegezzen engem? Novákné Na, persze. De nem teszem. Tilda (Meglepetten nevet) És mért nem teszi? Novákné Azt már úgyse lehet megszokni, kérem. (Helyet mutat.) Tessék ide. (Tilda leül) Tilda Milyen okos asszony maga, Máli néni. Novákné Pedig sokat beszélek, nem igaz? Tilda Én csak bámulom magát. Hogy csinálja maga ezt, hogy ilyen jókedvű tud lenni, néni? Novákné Maga talán nem? Tilda Bizony nem, édes Máli néni. 12

13 Novákné Hány éves maga? Tilda Már bizony huszonöt. Novákné Huszonöt? Már nem fiatal maga. Tilda (Kicsit szomorkásan) Bizony nem. Novákné És mért nem megy maga férjhez? Tilda Mert nem visznek, édes Máli néni. Novákné Nem viszik? Tilda Egy ilyen szellemes lányt, mint én. Mit szól ehhez? Novákné Azért nincs jókedve magának. Tilda Bizony az meglehet. (Kis szünet) Novákné Huszonöt éves és nincs jókedve? (Kis szünet. Kérdőn Tildára néz) Mondja, mért jött maga énhozzám? Tilda Hát, azért jöttem, Máli néni, mert azzal a kisgyerekkel kapcsolatban (Pillanatnyi szünet) Szeretném elhelyezni, tudja, sürgős a dolog. Nem volna az alkalmatlan itt magának? Megfizetném persze, rendesen. (Kis szünet) Volna kedve hozzá? Novákné (Rejtélyesen) Meglátom. Tilda Igaz, hogy szeretnék tanácsot is kérni magától, Máli néni. Novákné Tanácsot? Tilda Bizony. Mert maguk talán már tudják, hogy kell élni, én viszont nem tudom megtanulni, Máli néni Novákné Maga jött hozzám tanácsot kérni? Tilda Bizony azt. Novákné (Kikiált a férjének) Te, Feri, gyere be! (Tildához) Majd én megmondom, maga milyen tanácsot akar éntőlem. A maga papája, a Tóni, meg az a titkárné, az a Mariska, avval a szép hajával. Igazam van? Tilda Bizony, édes Máli néni. Novákné Na látja, hogy én mindent tudok. (Novák bejön, Tilda feláll. Novákhoz) Most nézz meg engem, ahogy itt ülök. Gazdag emberek jönnek hozzám tanácsot kérni. Mit szólsz ehhez? (Mindközben Novák közelít Tildához, Tilda megpróbál elhúzódni előle) Novák (bárgyún) Hogy te mit nem szólsz. Novákné Most menj vissza és hallgatózzál tovább. (Tilda nevet, Novák visszamegy) Ez a férjem. Már nagyon öreg. Nincs már rendben. (Felemeli az ujját) Pedig jó volt, nagyon jó volt, sokat dolgozott értem. (Bólogat, elgondolkodik, Tilda odamegy hozzá, hátulról megöleli, megsimogatja) Tilda (Kicsit meghatódva) Édes Máli néni Novákné Hja, megöregszünk, mit csináljak? (Eltereli a szót) Na, mondja már, mit akar? Tilda (Megáll Máli néni mellett) Arról van még szó, Máli néni édes, hogy én szeretek valakit Novákné Tudtam. Tilda De még csak meg se merem mondani az apámnak, mert kidobna, biztos, hogy kidobna. Novákné Maga ne beszéljen semmit. Majd én megmondom magának. Magáé az a gyerek? Tilda (Döbbenten) Dehogy az enyém! Novákné És mért nem a magáé, mért nem? Ha a maga papája, a Tóni beleszeret abba a Mariskába Tilda Margitnak hívják, Máli néni. Novákné Nem mindegy, hogy hívnak valakit? Ha a maga apja, a Tóni olyan szemtelen és megy és beleszeret egy fiatal nőbe, akkor magának lehet egy kisgyereke Tilda De mi hasznom van nekem abból, Máli néni? Novákné Maga semmit se szóljon. Azt kell mondani, hogy a gyerek a magáé. Tilda Hogyhogy az enyém? 13

14 Novákné Mért ne? Elment hat hétre nyaralni, lett egy gyerek. Akkor megijednek és odaadják annak az embernek. Ért engemet? Tilda (Elgondolkodik, közben leül a díványra, szemben Nováknéval) Édes Máli néni, mi lenne, ha mi tényleg megcsinálnánk ezt? Novákné (Nevetve) Mondom én, hogy maga nagyon siet. (Elgondolkodva) Az a gyerek azé a titkárnéé, avval a szép hajával... Tilda (Ámulva) Miket beszél, édes Máli néni? Novákné (Nevetve) Látja, ehhez van kedvem nekem. Ezt a gyereket idevenni. Ha a maga papája meg a fivére megtudják, hogy annak a titkárnénak van egy törvénytelen gyereke Tilda (Nevetve) Jézus Máriám Novákné Maga csak hozza nekem ide azt a gyereket, de hamar. Tilda De mit akar csinálni vele, édes Máli néni? Novákné Mit tudom én? Hát, majd meglátom. Az a gyerek azé a titkárnéé. Azért volt az hat hétig nyaralni, ráadásul télen. Ott született neki az a gyereke. Mi az neki? Tilda (Döbbenten, nevetve) De neeem, Máli néni, hiszen nincs is neki gyereke Novákné Hát nem mindegy? Tilda (Győzködve) De hát ez nem igaz. Novákné És ha nem igaz? Akkor mi van? Nem lehetne igaz? Tilda Győzködve) Máli néni, könyörgöm, hát hallgasson meg engem Novákné Mi az, maga már készen van? Tilda Mivel? Novákné Mindennel készen van? És magával akkor mi legyen, kérem? Tilda Hogyhogy velem? Novákné Maga vénlány akar maradni? Tilda Dehogy akarok. Novákné Na lássa. Akkor hallgason rám! Maga törülközőt köt a hasára. Minden héten egyet. Fogadjon szót nekem. Tilda (Ijedten) Jézus Mária. Novákné (Jelentőségteljesen) Én is úgy csináltam. Tilda De minek, Máli néni, az Istenért? Novákné Ha kérdezik, mért olyan kövér, mondja rá: gyerekem lesz. Készen van. Tilda Nekem is, Máli néni? Novákné Persze. Tilda És akkor mi lesz? Novákné Meg lesznek majd ijedve, az nem elég magának? Tilda És ha kidobnak? Novákné (Egy pillanatra elgondolkodik, majd határozottan) Akkor majd levesszük a törülközőket. Tilda (Kicsit kétségbeesve) Csakhogy akkor már nem hiszik el, hogy még lány vagyok Novákné Mért? Hát kell azt hinni? Tilda Hát nem kell hinni? Novákné Kit szeret maga, az a kérdés. Tilda Egy szegény fiút, néni. Módfelett, de nagyon. Egy festőt. Már öt éve szeretem. Novákné Festő? Tilda Igen, az. Novákné Az nem foglalkozás, kérem. Tilda De jogász is amellett, már régen jogász. Novákné Na, akkor attól a jogásztól maga kérdezze meg, hogy ő mit akar. Hát nem az apjához akar maga feleségül menni 14

15 Tilda (Nevetve odamegy Nováknéhoz, megöleli) Hogy maga milyen okos, édes Máli néni. (Csengetnek) Jaj, Máli néni, el is felejtettem mondani, hogy én már ide is rendeltem azt a barátnőmet a gyerekével Novákné Ne mondja? Úgy siet maga? Na, menjen, hozza be azt a gyereket. (Tilda szalad kifelé, de az ajtóból hirtelen visszafordul) Tilda (Kicsit bátortalanul) De az anyja is itt van. Novákné Hát hozza be az anyját is. (Tilda kimegy) Feri, te gyere be. (Novák bejön) Hallgatóztál? Novák Mondta: Törvénytelen Novákné Mindent megértettél? Novák (Tehetetlenül) Mit akarsz te már éntőlem, Máli? (leül a hintaszékbe) Novákné (Bizalmasan) Idehallgass. Én csak annyit mondok neked, hiába hozta ide nekem ezt a barátnéját, az a gyerek ezé a lányé. Érted, amit mondok? (A másik Margit bejön egy babakocsit tolva) Tilda Itt hozom egy kedves barátnőmet, Máli néni, fogadja szívesen. (Margithoz, megjátszva a dolgot) Csak ne sírj már folyton, édes Margit Ne sírj Hallod? Ne sírj (Erre a másik Margit megjátszva sírni kezd) Novákné Margitnak hívják? Tilda Igen. Novákné Szép neve van neki. Tilda Csakhogy folyton sír. Ne sírj. Jó helyen lesz a gyerek. És csak addig, amíg állásod nem lesz. Mihelyt lesz, magadhoz veszed. És lesz állásod, ne félj. Semmitől se félj, minden rendben lesz. Csak ne sírj már folyton, Margit. Novákné Maga folyton sír? A másik Margit (Sírva) Igenis, asszonyom. Novákné Jöjjön csak közelebb, üljön le ide. (Tilda és Margit a gyerekkel közelebb jönnek) Van neki egy gyereke és sír. Nekem lett volna életemben, nem sírtam volna. (Kis szünet) Na, akkor én kigondoltam még valamit. Maga semmit se szóljon. Most már úgysem a magáé ez a gyerek. A másik Margit (Rémülten, szipogva) Nem az enyém? Novákné Nem. Hallgasson ide. Akar maga hivatalnokné lenni? A másik Margit Jaj, nagyon szeretnék, édes asszonyom. Novákné Na látja. Akkor hallgasson énrám. Maga senkinek se mondja, hogy gyereke van. Az emberek nem szeretik azt egy hivatalban A másik Margit Tudom én azt, édes asszonyom Novákné Maga ne szakítson engem félbe. (A babakocsiból kivesz egy pólyába bújtatott csecsemőt, megnézi, a magasba emeli) A gyerekkel majd én csinálok valamit A másik Margit (Ijedten felkiált) Jézus Mária, meg akarja ölni? Tilda Máli néni, én olyan nyomorúságban vagyok Novákné Mit van maga nyomorúságban? Tilda A barátnőmnek hivatalba kell menni, én meg nem tudom, hova dugjam ezt a gyereket, édes Máli néni Novákné (Nevetve) Mi az, hogy hova dugja? Mondom, hogy maga nagyon siet. Ez a gyerek nem is a magáé. Mit akar? Maga tegye fel nekem azt a törülközőt, magának még csak most születik meg ez a gyereke. Hallja, amit mondok? Tilda Felteszem, édes Máli, a törülközőt is, mindent megpróbálok Novákné Na látja, kérem. (Nagyon lassan bejön a szolgáló, egy nagy lavórral a kezében, megáll Novákné mellett. Novákné kivesz két bögrét a lavórból.) Itt van maguknak egy kis tea, szendvics, mindenféle, kérem. (Novák egyből ráveti magát a szendvicsre) Sajnos, csak két csészém van, de nálam az előkelő, nem igaz? (Hirtelen sötét. ÁTRENDEZÉS) 15

16 4. jelenet Ismét az irodában, Margit és Tilda. Margit az íróasztalánál áll és levelet olvas, Tilda a dohányzóasztalnál ül. Tilda hasa kigömbölyödik a ruha alatt a felkötött törülközőtől. Margit (nevet) Hallott már ilyet, Tilduskám, édes? Egy gyerek ír nekem levelet, azt sem tudom kicsoda, mintha az anyja volnék. (Olvassa a levelet) Édes anyukám, nagyon jól vagyok, meg ilyeneket. Tilda A gyerek maga írta? Margit (Kicsit bosszúsan) Dehogyis. Az ördög tudja, hogy ki írhatta. Ugyan nézze meg. (Odaviszi Tildának. Tilda elveszi. Margit Tilda háta mögé állva nézi. Tilda a hasát hangsúlyozandó, a levelet a kigömbölyödő hasa alá tartja.) Tilda (Olvassa) Nagyságos Lassányi Margit úrleánynak Margit (Bosszúsan) Méghozzá úrleánynak (Tilda visszaadja a levelet, Margit visszamegy az asztalához) Tilda (Nagyot sóhajtva, kissé irónikusan) Hja, a világ megújul. (Margit visszafordul) Margit Mit mondott, Tilda? Tilda Csak sóhajtottam, Margitkám. Margit És mit sóhajtott, Tilduskám? Tilda (rájátszva sóhajt) Hja, a világ megújul. Ezt sóhajtottam, Margitkám. Margit Maga tényleg gyanúsít engem, hogy van egy gyerekem? Tilda (Csak úgy, maga elé) És milyen könnyen jut hozzá némelyik. Margit (Könyörög) Tilduskám édes, ilyesmivel nem jó tréfálni. (Leül) Tilda (Bólogat) Bizony nem jó, Margitka, szívem. Margit (Nevetve) Pedig olyan édes. Olvasta? (Felolvas) Kapok levest, husikát, olyan kövér vagyok. A mócsingot a néni mindig levágja előbb, hogy meg nem fájduljon a hasikám Hát nem édes? Mért nem nevet? Tilda (Elmélázva, egy várandós kismama nehézkes mozgásával áll fel) Mert elgondolkodtam éppen, hogy mi volna, ha nekem is volna egy ilyen édes kisgyerekem. (Pillanatnyi szünet. Váltás. Szembefordul Margittal) Mondja, Margit, jól áll nekem ez a ruha? (Megperdül előtte, a hasát kidülleszti) Margit (Bizonytalanul) Nagyon jól. (Közben előre jön, középre.) De mondja, mit jelent az, amit mondott: ha magának is volna egy gyereke? Tilda (Odamegy Margithoz) Semmit szívem, éppen semmit, biztosíthatom. Mondja, jól áll nekem ez a ruha? Margit Mondtam már, hogy jól. De maga igazán gyanúsít? Tilda Én magát? Mivel? Margit Hogy igazán van egy gyerekem. Tilda De Margitka, hogy tud ilyen bűnt a szájára venni? Margit (Meglepődve) Miért, hát az bűn? Tilda Hát nem? Egy ilyen angyali lénynek gyerek? Mit csinálna vele, mondja csak, maga édes? (Kedvesen megcsípi az arcát) Margit (Elhárítja. Kicsit dacosan) Tudja, hogy még jó is volna? Tilda Micsoda, Margitka, szívem? Margit Ha az embernek volna valahol eldugva egy ilyen édes ki gyereke Tilda Az bizony nagyon jó lehet Margit (Ábrándozva) Mért? Az ember vinne neki mindenféle jót, amit csak kapni, csokoládét, ő pedig gagyogna, totyogna az ember körül Tilda (Közbevág) Na látja. Helyben vagyunk. A barátnőmnek ugyanis éppen van egy ilyen gyereke. Gagyog, totyog. S ezenfelül maga a nő nagyon derék személy. 16

17 Margit Igen, már mondta. (Alfonz nagy lendülettel jön ki az irodájából) Alfonz Margit, kérem. Margit Azonnal, igazgató úr. (Az íróasztalhoz megy. Alfonz észreveszi Tildát) Alfonz Ja, te vagy az? Tilda (Gúnyosan) Ja, csak én. Alfonz (Margithoz) Akkor majd később. (Visszavonul.) Tilda (Miközben visszamegy az dohányzóasztal elé.) Ja, milyen fölényes. (Visszafordul Margit felé. Észreveszi, hogy Margit meredten nézi, erre mozgásával hangsúlyozza gömbölyű hasát) Mondja, maga mit néz rajtam? Margit (Zavarban) Én, magán? Tilda No de komolyan, Margitkám. Margit Esküszöm, hogy semmit. Tilda No de mégis, Margitkám! Talán a hasam? (Még jobban kidülleszti a hasát) Margit Én nem jól értem, Tildus. Tilda (Rájátszik) Talán túl nagy a hasam? Margit Jézus Mária, Tildus! Tilda Ugyan, vessen már keresztet, maga szentlélek! Margit Könyörgök, ne beszéljen ilyeneket, Tildus! Tilda Szóval, mi van velem? Halljuk! Margit (Kényszeredetten nevet) Hát honnan tudjam én azt, Tildus? Tilda Nagy a hasam? Margit Nem nagy, csak a ruha nem jó, Tildus. Tilda Nem nagy? Margit (Könyörögve) A jó Isten áldja már meg, hagyja ezeket a szörnyűségeket. Tilda (Hátra megy) Milyen szörnyűségeket, maga angyali üdvözlet? Margit (Könyörögve) A jó Isten áldja meg, Tilda, ne hozza már hírbe magát. Saját maga? Mit akar evvel? Tilda (Előbbre jön, egyik kezét hátratéve nekitámaszkodik az asztalnak) Ugye, hogy meg vagytok ijedve, angyalkák? Nem volna jó egy kicsi magának is ebből a dologból? Margit Milyen dologból? Tilda Egy kicsi a rossz hírből. Így-úgy! Érti már, mire gondolok? Margit (Döbbenten) Hogy rossz legyen a hírem, Tildus? Tilda Persze, Margitkám. (Előre jön középre) Végre megszabadulna az imádóitól. Vezérigazgató (bejön) Margit, kérem! Tilda (Miközben átmegy a másik oldalra. Nyájasan) Kezét csókolom, apus. Vezérigazgató (Bejön középre. Meglepődve) Hát te itt vagy? Tilda Amint látni tetszik. (Odalép az apjához. Nyájasan.) Nem ad egy csókot? Vezérigazgató Milyen nyájas vagy te ma hozzám. Mi bajod? Tilda (Rejtélyesen) Semmi a világon. (Megcsókolja) Vezérigazgató Kell talán valami? Tilda Semmi. Oly boldog vagyok. (Megperdül előtte, hangsúlyozza a hasát) Lallallá, látja, dalolok. (Margit nevet) Vezérigazgató És milyen furcsán vagy te felöltözve máma (fordulna Margit felé) Tilda A hasamat gondolja, apuskám? Vezérigazgató (Hirtelen visszafordul) Miket beszélsz te? Talán bolond vagy? Tilda Milyen érzékenyek lesznek a férfiak, mihelyt a nő az alakját teszi szóvá. (Tovább táncolgat Alfonz kissé ingerülten bejön) Alfonz Tilda, te ne csinálj itt nekem, kérem, ilyen galibákat. Nekem telefonon tárgyalásaim vannak 17

18 Tilda (Élesen visszavág) Csak nem Angliával? (Erre Alfonz két kezével indulatosan fojtogatást utánoz Tilda felé.) Vezérigazgató Igaz is, ne csináljatok itt ilyen családi főzeléket. (Tildához) Ez itt hivatal, kérlek. (Indul kifelé) Tilda (Kissé gúnyos hangnemben) Óh, szerelmek dicső csarnoka. Vezérigazgató (Hirtelen, felháborodva visszafordul) Miket beszélsz te itt? Tilda Óh, semmi, semmi. Csak úgy brummogok. Vezérigazgató (Margithoz) Maga lejön velem a raktárba. (Indul kifelé) Hozza a füzetét. (Alfonz hirtelen odamegy Margit asztalához és elállja Margit útját, aki nem tud az asztalhoz menni. Alfonz matatva keresgél az asztalon, majd Margit kezébe adja a füzetet) Fölírja, amit diktálni fogok. (Alfonz egy ceruzát kerít, és az ágyéka környékén felfelé állítva adja Margitnak) Margit (Engedelmesen) Igenis. Vezérigazgató Vegyen kabátot, mert megfázik. (Margit vállára teríti a saját kabátját) Hagyjuk itt ezt a főzeléket. (Kimennek, Alfonz közben vadul csókokat dobál Margit után.) Tilda (Odamegy a fivéréhez, megérinti a mutatóujjával) Na, hogy állsz körülötte? Alfonz Nagyszerűen testvér. Én oly boldog vagyok. Tilda Ne beszélj Alfonz Hozzám jön feleségül, meglátod. A körülmények kényszerítő hatása, testvérkém. Hallgass csak ide. De hogy én milyen ravasz vagyok folyton. (Bizalmasan) Az egyik vetélytársamat például már le is ráztam Tilda Ne beszélj, az öreget? Alfonz Nem. Egyelőre csak a fiatalt, sajnos. (Átmegy Tilda előtt jobbra. Becsmérlőn a könyvelő ajtaja felé gesztikulálva) Van itt ugyanis egy nyálas pasas, egy rongy könyvelő... (Izgatottan) Hát, az be szokott járni, képzeld, leskelődni. Tilda Igen? Alfonz Körülszaglász itt a szobában, kiderült Tilda És ez mit jelent? Alfonz Még kérdezed? Tehát féltékeny a pasas, tehát abszolúte nincs nyeregben a pasas Tilda És te dobtad ki a nyeregből? Alfonz (Bárgyún grimaszolva, fölényesen) Hát nem is az öreg. Tilda És erre te hogy jöttél rá, te lángész, hogy ő leskelődik? Alfonz Óh, ez oly egyszerű. Én is leskelődöm ugyanis. Tilda Ne beszélj. Alfonz (Énekel) Oly egyszerű az élet, oly egyszerű Tilda Látom, te meg vagy őrülve teljesen. Alfonz (Egy pillanatra leül a dohányzóasztalhoz) Meg, meg, mert szerelemes vagyok, testvérkém. (Felugrik, átmegy Tilda másik oldalára, miközben magyaráz) Hallgass ide. Ott az ajtóm, ugyebár. Azt egy kicsit nyitva szoktam hagyni. Egy picit, egy csöppecskét, egy résnyire, annyira csak, mint egy barack Tilda Látom, te tréfás kedvedben vagy. Alfonz Igen, nagyon. (Kinyitja az irodája ajtaját) Mert az ajtót ugyanis - tikk -, így melléje szoktam zárni. És ha csend van idebenn, delejes, enyhe csend (gesztikulál) Tilda Akkor kicsit kinyitod, nemde? Alfonz Mindent kitalálsz, testvér. (Nevetve felkapja Tildát, megpördül vele) Oly boldog vagyok, hogy így kitalálsz mindent. (Leteszi Tildát) Lesem, hogy mit csinál az édes idebenn egyedül. Tilda Szegény kislány. Alfonz Mért szegény? Tilda Mert még az orrát sem turkálhatja békében. 18

19 Alfonz Hiába hadonászol. Idehallgass. (Átjön jobboldalra, Tilda balra) Tegnap délután újra leskelődöm, szépen, szokás szerint. A szoba üres. Egyszer csak nyílik az ajtó, jön a pasas. Peckesen, szélesen, azt hiszi, egyedül van. Mindent körülszaglász, (gesztikulál) mint egy titán. Tilda Mért mondod, hogy titán? Alfonz Nem tudom. Csak úgy mondom. Titán. (Hátulról kerülve Margit íróasztalához megy.) A virágokat felemeli, valami után kutathat ez a pasas, gondolom. Te oly okos vagy, Tilda. (Letámaszkodik az asztalra) Mit gondolsz? Szerinted mi után kutathat a pasas? Na, majd én megmondom neked. Talán, hogy nem írok-e én (magára mutat) neki (A székre mutat, Margitot jelezve) szerelmes leveleket? Tilda Nyilván. (Pillanatnyi szünet) Na de hát akkor nyeregben vagy. (Alfonz bárgyún grimaszol, hogy igen) No és az öreg? Alfonz (Előre jön. Fellengzősen) Hol van már az öreg? Hiszen ez a violaszál, az édes csak az állását féltette nála, annyi volt az egész (Leül a dohányzóasztalnál) Tilda Mért? És most már nem félti? (Hirtelen kinyúl Tildáért, magához húzza, és leülteti a combjára. Tilda a hasa elé kapja a kezét. Alfonz átöleli. ) Alfonz Megmondtam neki Angliát Tilda És ő belement? Alfonz Felvillant az a gyönyörű szeme neki. Tilda Bizony, a szeme tényleg gyönyörű. Alfonz Ugye, hogy gyönyörű? Ugye, hogy te is mondod, hogy gyönyörű. (Tildát magához szorítva felemeli, miközben feláll, megpördül vele, majd leteszi és otthagyja, átmegy a középső asztalhoz. Eközben Tilda gyorsan megigazítja a hasát) Oh, testvérkém, én olyan szerelmes vagyok, hogy ezt az asztalt így így ketté tudnám harapni Tilda (Letámaszkodik az asztal sarkára, kidülleszti a hasát) Oh, te szegény. Alfonz Ha csak az illatát érzem is. (Szaglászni kezd) Nem érzed itt a levegőben? (Tilda szintén szaglászni kezd. Alfonz tovább szaglász, karjaival hadonászik) Tilda (Szintén szaglász) Hogyne érezném. Nagyszerű és remek. (Közben kidülleszti a hasát) Alfonz Vagy ez csak az én parfümöm? Te, nem tudom (Hirtelen megakad Tildán a szeme. Döbbenten bámul) Te, milyen ruhában vagy te itt, Tilda? Tilda Hogyhogy milyen ruhában? Amely eltakar. Alfonz (Maga elé vonja, és körbeforgatja) Ne hadonásszál folyton, fordulj csak meg gyorsan! Tilda (Megfordul előtte, a hasát megint kihangsúlyozza) Talán te veszel észre valamit rajtam? Alfonz (Zavartan. Otthagyja, és átmegy jobbra.) Dehogy veszek én észre Tilda Talán hogy elöl rövidebb, mint hátul? Alfonz (Zavartan, idegesen) Hűha, na hagyjuk ezt a témát, hagyjuk gyorsan, testvérkém. (Megpróbálja elterelni a témát) Milyen hangversenyen voltál utoljára? Tilda Mért hagyjuk? Csak semmi hangverseny. Maradjunk a tárgynál inkább. Alfonz Ezt most te forszírozod, kérlek? (Átmegy balra Tilda jobbra Alfonz elkezd idegesen fel-alá járkálni) Tilda Dehogy forszírozom. (Pillanatnyi szünet) De mért szaladgálsz úgy mindjárt ide-oda, mint egy biliárdgolyó? Alfonz (Idegesen) Milyen biliárdgolyó? Tilda Egy közönséges biliárdgolyó. Alfonz (Ingerülten) Mért mondod te pont ezt a szót, hogy biliárdgolyó? Tilda Hát mért ne mondanám, hogy (erősen kihangsúlyozva) biliárdgolyó. Alfonz (aggodalmasan) Te, valami furcsa van veled, te Tilda Tilda Talán a hassam Alfonz (Zavartan elfordul) Én nem tudom, én, húúúúú, én nem Tilda Talán túl nagy a hassam? 19

20 Alfonz (kétségbeesve) Most megint, ahogy ezt a szót, ahogy mondja, hát Tilda De mért ne mondanám ezt a szót, hogy hassam. Alfonz (Idegesen kifakad) Ne susogtasd már úgy legalább. Tudjuk, hogy van hasad. Tilda Hát hogyne volna hassam. Egy nő hass nélkül? Alfonz (Távolról néz feléje) És a szád is oly piros (Kétségbeesve) Te, mi van veled te, Tilda? Te, valami Én nem tudom (A nagy felismerés) Jézus Máriám Hú Nem is nézek oda Hát ez nem lehet igaz Tilda (Fölényesen) Hát mi lehet egy nő alakjával, kedves igazgató úr, aki egész szívével szeret? (Alfonz közben leveszi a zakóját, és az íróasztalnál lévő székre teríti. Rövid ujjú ingben, vagy pólóban van) Alfonz Na, egyszer legyen jó kedve az embernek ezen a világon. Tilda Bizony, gyakorta voltam én is rosszkedvű, igazad van. Alfonz És most jókedvű vagy? Tilda (Belelovallja magát) De nagyon, hogyne. Büszkén viselem. Alfonz Egy törvénytelen gyereket? Tilda Az úr előtt minden gyerek törvényes. Alfonz Te meg vagy őrülve? Tilda (replikázva) Meg hát. Ha ti mind meg vagytok őrülve. Ahol egy apa a fiával vetekszik? Alfonz Jól van na. Ebben például igazad van. Tilda Na látod, kisfiam. Most legalább én is produkálok nektek valamit. Alfonz Nos, ide figyelj, Tilda. Jól van, rendben van. Most én mondok neked valamit. Figyelj rám. Nem olyan nagy baj az a gyerek (Közben tolja maga előtt, majd leülteti a dohányzóasztalnál.) Az istenért, ide figyelj. Most én megmondom, hogy mit. (Hirtelen váltás, kétségbeesetten, pánikolva) Eltűnni, eltűnni, de hamar. (Otthagyja Tildát) Tilda És mért menjek én el? Alfonz Azé, azé. (Visszafordul) De nagyon. Tűnés, eltűnés. Eltűnni, eltűnni, de hamar. Eltűnni, eltűnni. (Közben a kezeivel maga előtt hadonászik) Tilda (Pityergősre hajló hangon) És egyedül tűnjek el, amikor ő nem jöhet velem, hiszen ő folyton dolgozik? Alfonz Te, ne bosszants, mert megőrülök. Ki az a barom, aki folyton dolgozik? Tilda Hát ő a barátom akit szeretek. Alfonz Na, a fene egye meg őt, a fene egye meg őt, a fene egye meg őt ott, hol van, a fene egye meg őt. (Átmegy balra ismét) Tilda A természetbeni sógorodat? Alfonz (Döbbenten) Természetbeni sógor. (Kifakad) De jó hogy most megint ilyen új kifejezéseket tanulhatok. Tilda (sírásba hajló hangon) Azt egye meg a fene, akit szeretek. Alfonz Jól van, ne egye meg. (Közben odamegy a zakójáért) Tessék, ne egye meg. Akkor jó, összeszedem magam. Higgadt leszek, mint az apám. Majd meglátod milyen (Lenyomja a dohányzóasztalnál lévő székre. Ráteríti a zakót.) Megint a kétségbeesett reakció.) Eltűnni, eltűnni édes testvér, az a fő. Tilda De mért menjek én el? Alfonz Azé, azé. Te Atya Úristen Hogy ne lássanak így legalább Jézus Úristen Az egész világnak azért Jézus Úristen Hát azért mégse kéne így látni (Közben Tilda a kabát alatt a kezével játszik, még nagyobbá téve a domborulatot, amire Alfonz így reagál, és minden alkalommal megpróbálja lefogni Tilda kezét.) Tilda Már úgyis látott. Alfonz Kicsoda? Tilda Az egész világ. 20