Hogy a vágyak, a nagyot álmodás hiányzik belőled akkor, amikor nem úgy döntesz egy sorsfordító pillanatban, ahogy igazán szeretnél, vagy csak reális

Átírás

1

2

3 ÉRTELMES ÉLET A nyugodt ember nem kelt feltűnést. Nincs benne semmi rendkívüli. Nem szólnak róla címlapsztorik, nem kapja szájára a világ, észrevétlen éli hétköznapjait. Nem szereted észrevétlenül élni hétköznapjaid. Vágysz a fénybe, a köztudatba, mindent elkövetsz, hogy rendkívüli légy, hogy felkeltsd mások érdeklődését. Azt gondolod: majd te megmutatod. És elkezdesz szerepeket játszani. Kapkodásod révén vélsz fontosnak látszani, makacs ragaszkodásod kitalált komédiádhoz elhiteti veled, hogy a valakiség fogalma a hatalommal azonos. A rohanó, kapkodó, mindig idegfeszült ember furcsa, ködszerű, sötét burkában élsz, melyet sem megérinteni nem lehet, sem áthatolni rajta nem engedsz. Nyugodtnak lenni, az olyan... nem trendi. Szürke, unalmas, és ki ne mondjam azt a szörnyű szót!: átlagos. Menekülsz a bélyegtől, elhiszed, hogy lehetnél nagyobb, lehetnél több, tolhatnád jobban is életed szekerét, ha beszállnál a nagy őrület játékba. És hogyne szállnál be, hisz minden porcikád remeg egy jó kis üzletkötői állásért, magnetikus hatással vonz a média, a politika, ám lényegében mindegy, csak hatalmad legyen mások fölött, felhívhasd magadra a figyelmet, érezhesse a világ, hogy szellemed többre hívta tested, mint holmi átlagos egyhelyben topogásra. Ilyen ma a világ, mondod, és megvonod a vállad. Mit lehet tenni, taposni kell a sarat, vállalni a túlórákat, hétvégi továbbképzéseket, és beledögleni az átlagon felüliség ideájába. Aztán ahol megveregetik a vállad, ott csaholsz, mint a hűséges kiskutya, mert ott végre számítasz valakinek, ott képesek elhitetni veled, hogy különb vagy, ám közben azért húzzál még jobban, egy kis plusz súly pedig meg sem kottyan, igaz? 5

4 Húzod hát magad után az életed is, mert benne élni azokban az átlagos" kis hétköznapokban, na azt aztán semmiképp, hogy nézne az ki? Jól érezni magad? Aki jól érzi magát, az elégedett, és mosolyog, és kedves, és többnyire nyugodt is. Így nem lehet eredményt préselni, a komoly, idegbajos és a megközelíthetetlen ember azonban félelmetes, így hát, ha más nem is, a félelem legyen a motiváló erő legalább. Tudtad, hogy tempóváltás van? Akinek jobb úgy, az csak égesse el magát a pénz isten oltárán, hajtson ezerrel a megsemmisülés felé, mutogassa mindenkinek fiatalon összegyűjtögetett rákos daganatait, furcsán, idegenül működő szívmotorját, nagyot lendülő vércukorszintjét, hisz ez az, amit a - talán - komolyabb eredmény mellé feltálal az élet. Sikeresnek lenni jó, amíg meg nem hallod a melletted robbanó aknák észbontó robaját. Az átlagos élet és a siker ellentétes fogalmak, ezt gondolod. Persze, a siker" megkéri az árát. Életstílust, időbeosztást, sokszor még személyiséget is módosíttat veled. Meg tudod ezt fizetni? A siker csodás, ha tudsz élni vele, ha a módosulások beleilleszkednek életedbe, ám jobb, ha tudod, a siker" nem való mindenkinek. Sokfélék vagyunk, így hát mindannyiunknak megvan a maga feladata. Mindannyian megálmodjuk ragyogó jövőnket, ám kevesen valósítunk meg igazán látványos, dicsőséges életet. A siker", az átlagon felüliség, abban az értelemben, ahogy manapság használjuk e fogalmakat, nagyon veszélyes fenevad. Vannak olyan személyiségvonású emberek, akik elviselik, sőt keresik, az életüket adnák érte, míg mások kerülik, visszariadnak tőle. Van, aki alkalmas a napi pörgésre, az idegmalom kerekei között élvezettel sarabolódni, míg mások tönkremennek a hatalmas nyomás miatt. 6

5 Hogy a vágyak, a nagyot álmodás hiányzik belőled akkor, amikor nem úgy döntesz egy sorsfordító pillanatban, ahogy igazán szeretnél, vagy csak reális vagy, jó lenne ezt még akkor kideríteni, hogy tudj változtatni. Azonban a tévedés ritkán derül ki azonmód, évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy kitisztuljon előtted a kép. Azaz, hogy nagyot hibáztál, s most rovod az adósságot, vagy pedig éppen ott vagy, ahol lenned kell, csak nem veszed észre, hogy életed sok-sok kis sikersztori nagy halmaza. Ragyogó életet álmodsz, tündöklést remélsz, világhódítást, és negyvenévesen azon kapod magad, hogy még mindig a terveket szövögeted. Ébredj. Az eltelt években nem történt bár semmi különös, és talán már nem is fog, azért vetítsd le eddigi történetfilmedet. Milliónyi apró boldog pillanat, gyermekmosoly, barátok hűsége, szerelmek lángolása, emlékek sokasága, melyek fájón húznak vissza, miközben te csak menetelnél előre. Olyan életet élsz, mint bárki más, ugyanakkor teljesen mást. Egyedit, rendkívülit, s rendkívüliségében nagyszerűt. örömöt és kínt egyformán osztott a sors, bármilyen - vélt - magaslatokba is jutottál. Az átlagos élet és a siker nem ellentétes fogalmak. Amennyiben nem a cél" lebeg a szemed előtt, hanem a boldog mindennapok reális képe. Ma már senki nem fogja a kezed, minden apró sikered a saját eredményed, dicsérd magad többször és jobban, hogy észrevedd ezt. Ha képes vagy örülni a jól sikerült bevásárlásnak, a finomra sikeredett vacsorának, a nem veszekedésbe fulladt családi összejövetelnek, az egészségesen fejlődő gyermekeidnek, a jól beosztott családi kasszának, a kolléganők elismerő pillantásainak, az azt jelenti, szereted magad. Szereted magad, tehát nem engedsz a romboló jelenségeknek, nem hagyod magad felőröltetni az idegmalom kerekeivel, talán azt is lehet mondani, nyugodt ember vagy. Ilyen vagy? Dehogy vagy. 7

6 Nem vagy nyugodt. Mert semmi boldogságot nem találsz a hétköznapokban, csak a hajtáspajtást, fáradtságot, kimerültséget, örömtelenséget, tovaguruló forintokat. Mindannyian ismerjük ezt az érzést. A megélhetési versenyben való felbukás és újra talpra állás egyre jobban fárasztó meneteit. Az élet nem változik meg magától. Tőled változik meg. Attól, hogy úgy éled, amilyennek elképzeled. Marhaság? Azért szerencsére egyre többen erősítik a világ pozitív energiamezejét, s bármennyire is úgy tűnik, ár ellen úszunk, előbb-utóbb, talán gyerekeink életében végbemegy majd a változás. A cél ne lebegjen" a szemed előtt, hanem éljen benne a szemedben, vagyis benned, mivel az élet célja maga az élet, amivel nem tehetsz jobbat, mint, hogy a tőled telhető legjobb formában megéled. A nyugodt ember nem kelt feltűnést. Nincs benne semmi rendkívüli. Éppen ezért nem is illik a társadalmi összképbe. Idegesnek, panaszkodónak, lázadónak kell lenni ahhoz, hogy talpon maradj. Ezt gondolod, és sok igazság van a gondolataidban. A baj csak az, hogy az igazság nem boldogít. Boldogít, ha szeretteidnek azt nyújtod, amit szeretnének, ha megadod a dolgok nekik való módját, ha törekszel arra, hogy béke legyen körülötted, még akkor is, ha okod lenne a háborúzásra. Nem mondom, hogy tűrj a végtelenségig, ám millió esetben az önuralom bámulatos ereje hatalmasabb fegyver bármiféle véres fondorlatnál. Tudod, arról beszélek, hogy cselekedj, ha szükséges, ám ha nem érdemes, ne tégy az égvilágon semmit! őrizd az erődet fontosabb dolgokra. A nyugodtság azt jelenti, nem elfecsérelni a drága energiát. Oly nagyon energiahiányos világban élünk, de csak azért, mert nem tudjuk, hogyan kell okosan sáfárkodni vele. 8

7 Nézz szét magad körül. Kinek az életét véled követendőnek? Ki az, aki a nehézségek közepette is képes a talpon maradásra, a folyton előrehaladásra, tisztességesen, becsülettel? Aki - tudom, ez is közhelyesen hangzik -, szeretet és odafigyelés közepette pörgeti homokóráját, mert tudja, mi a fontos számára. Nem adja magát játékszerül a félelmetesen vicsorgó nagyvilágnak. Ezzel szemben halad előre, szépen, csendesen, békében, s teszi a dolgát, mert szerencsére van neki olyan. EGÉSZSÉGES TEST Rendben van - mondod -, elszánod magad, hogy változtatni fogsz. Hetente egyszer, talán kétszer is megizzasztod magad súlyzóiddal, valamivel több répát is elrágcsálsz a reggeli mellé, s üsse kavics, egy egész flakon ásványvizet is hajlandó vagy elkortyolni. Aztán néha kimarad a zöldség, máskor meg a belső vízkészlet fogy le, s a torna is elég fárasztó a napi robot után. Hát ez így nem fog menni. Most akkor elég, ha apránként változtatok, vagy tényleg egyszerre mindent?" Sokszor hallottad már, hogy a világ egy nagy rendszer, aminek kicsinyített változata a test. Ahogy működteted a tested, úgy működik körülötted a világ is. És fordítva. Ha több ponton vannak gondok a szervezetben, mondjuk némi súlyfölösleg, visszér, székrekedés, krónikus fejfájás, izületi recsegés, - szóval ezek és társaik, ha összefognak, szép kis rombolást tudnak végezni odabent. Ha kisebb a gond, talán a túlsúly megszüntetése is elég ahhoz, hogy egészségesebb ételek fogyasztásával csökkenjenek a fejfájós napok, ne jajgass annyit a fájó térded, vagy szíved heves kalimpálása miatt. Vagyis, ha valahol kijavítod a hibát, vele javul a többi is. Ez így elég barátságosan hangzik, nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Van azonban egy kis bökkenő. 9

8 Rendszeresen kell tenned, amit teszel, tisztességesen megadva a módját egészséged visszaállításának. Az egy kis torna, picivel több folyadék, héhóba egy kis gyümölcs, talán felkelti az egészségesebb élet illúzióját, de nem adja meg azt. És csodálkozol, hogy nincs változás. Két fogalom villog lecsukott szemhéjad mögött: egészség és fiatalság. Most még semmi gondod nincs, fiatal vagy, szép és ép. El sem tudod képzelni, milyen az, amikor nem leszel ilyen. Néha elgondolkodsz azon, mennyire is érzed magad egészségesnek. Talán úgy gondolod, a reggeli székrekedés, az időnkénti émelygés, az álmatlanul töltött, vagy rémálokkal tűzdelt éjszakák még nem adnak okot az aggodalomra. Múló állapot, majd, egyszer csak történik valami, jó tündéred rád mosolyog, elmúlik allergiád, normálisra csökken vércukorszinted, megjavul az emésztésed, a múlt ellepi ideggörcsben megélt hétköznapjaid, frissebb és kívánatosabb nő lesz belőled. Majd, egyszer. Közben sokszor kel fel, és tér nyugovóra az áldott nap. Hát neked aztán nem áldott. Mi lenne az benne? Az újkor szelleme azt suttogja füledbe, lassíts. Van, hogy már ordítja szerencsétlen, mert folyton eltéveszted az irányt. Nem viszsza, hanem rákapcsolsz. Még fáradtabb, még ingerültebb, még betegebb vagy. Ilyen a világ? Ilyen is, de nem muszáj elfogadni játékszabályait. Mit tégy hát, hogy talpon is maradj, a pénzjátszmában ne kerülj alulra, de el se köszönj ettől a szép világtól, mielőtt valóban eljönne az idő. 10

9 MINDEN ÉLETKORBAN NŐ Minden életkorban más hozzáállást kíván nőnek lenni. A férfi léttel kevesebb a gond, nem is tudom, mérgelődjem-e ezen. A férfiak akkor igazán vonzóak és férfiasak, amint átlépnek a negyvenen, sőt! Nálunk meg éppen fordítva. Nem is kell azon lovagolni, melyik életkor a legszebb, hiszen mindegyik a sajátunk. Marhaság arra várni tinédzserként, hogy majd eljön a harminc, akkor már én is számítok valakinek, aztán, miután elmúlt, mehetek a süllyesztőbe. Azokat az életpontokat szeretném felkutatni, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy bátran vágj bele önálló életedbe, miután szüleid elengedték a kezed, hisz onnantól, bármennyire is melletted állnak, egyedül te vagy felelős sorsodért. Ezért aztán a legnagyobb felelőtlenség bárkit hibáztatni rosszul sikeredett életed miatt. Én sem azon az ösvényen jutottam el idáig, amin szerettem volna, ám álmaim soha nem feledve mégis arra az útra terelt az élet, amire mindig is vágytam. Ezzel azt akarom mondani, hogy bármi is legyen életed feladata, azt akkor is beteljesíted, ha nem akarod. Több kanyarral, több nehézséggel és kínnal, de ugyanoda jutsz el, ahova diadalmenetben is eljuthattál volna. Mivel azonban ezt az utat választottad (öntudatlanul persze), nyilván erre volt szükséged lelki fejlődésed miatt. Ez talán azt jelenti, hogy saját kínjainkat nem spórolhatjuk meg, még akkor sem, ha egyébként minden adott a sikeres élethez. Mi az különben is, hogy sikeres élet? Ez egy bosszantó fogalom, mely idegesítően vigyorog folyton a képedbe. Beszéltünk már arról, hogy a siker, mint közszájon forgó fogalom - hajtás, nyilvános elismerés, közszereplés, újságcikk, és persze sok pénz - nem minden személyiségtípusú ember számára viselhető, nem mindenkinek való. Talán nem szépen hangzik ez a mondat, azonban be kell látni, vannak olyanok, akik alkalmasak a 11

10 vezetésre, van bennük elegendő exhibicionizmus, és persze felkészültség ahhoz, hogy mások előtt megmutatkozzanak, (jó-rossz) példát mutassanak, s az ezzel járó cécót elviseljék. Rengetegen nem képesek erre, és ez így van jól. Helyes önismerettel felfedezheted magadban, mire vagy alkalmas, mennyire volt jókedvében a teremtő, amikor a tulajdonságokat osztogatta. Aztán persze mi az, amit hozzátettél, amire körülményeid és saját akaratod predesztináltak Ebben az értelemben a siker egy olyan fogalom, melyben nem feltétlen az jelenik meg, aki szeretnél lenni, hanem az, akivé kell lenned. Amikor a női létről beszélünk, sokkal kevésbé ugranak be agyunk vetítővásznára a bombázó filmcsillagok, a vadul harcoló női politikusok, vagy az érintetlenség burkában élő szent nők. Sokkal inkább anyáink, mindennapjaink hátországai, vagy a dolgozó, gyermeket nevelő, fáradtan is szeretni való nő képe. Vagyis a húsvér, mindennapi nő. A MINDENNAPI NŐ. Így kiemelve, hiszen minden egyes nap ugyanakkora szükség van rá, mint lényegében a levegőre. A reklámok csalóka világa nem a mindennapi nőről szólnak, ki nem állom ezért ezeket. Bár, annyi esélyt kapnak tőlem, hogy legalább felkeltik önérzetemet, vagyis a mozgásszervi bántalmakra ajánlott krém kapcsán időnként elgondolkodom, mozgok-e eleget, a joghurtreklámokon elmerengek, eléggé egészséges táplálkozási szokásaim vannak-e, a fájdalomcsillapítót népszerűsítőn pedig eszembe jut, milyen régen kellett fejfájásomra egy ilyet lenyelnem. Mindennapi csodáink elsődleges megalkotói mi vagyunk. Így aztán a siker, amit az előbb feszegettünk, nem is biztos, hogy olyan távoli és megfoghatatlan fogalom számunkra. A siker onnan indul, hogy valami megvalósul, létrejön. Azaz sikerül. A szintekkel van csak a gond. Mindenki a saját sorsának megfelelő játéktéren mozog, alkot, teljesít, és végül beteljesedik Hogy miben, milyen szinten, munkában, magánéletben, közéletben? Ha 12

11 saját feladatod elég jól meg tudod oldani, sikeres vagy. Magad előtt. Ez azonban még kevés. A közeg, amiben teljesítesz, szintén így kell, hogy értékeljen, s akkor létrejön a szimbiózis. A pozitív értelemben vett egymástól függés, az adok-kapok egyensúlyi állapota. És sikernek számít minden jó érzésed, melyben kitűzött kis napi céljaid eredménnyel végezted. Gyümölcse, hogy energiatankod tölteni tudtad. Mindenkinek más a konkrét feladat, legyen az munkahelyi, párkapcsolati kihívás, vagy anyai, asszonyi teendő, esetleg valamely rossz szokásod legyőzése, ez mind a siker kategóriája. Azt kérdezed, miért kell ennyit beszélni a sikerről, amikor az egészségről és a fiatalságról kezdtük. Mert egész életünk arra az alapra épül, mennyire vagyunk képesek meglátni saját lehetőségeinket, s mennyire érzékeljük valós korlátainkat, azaz életünk történéseit hogyan éljük meg, a mindennapi örömöket milyen szintre helyezzük az egészben. Úgy érzed, előbb saját magad fölött kell kivívnod győzelmedet. Hogy helyére tudd rakni minden egyes nap eseményeit. Ha pozitív szemlélettel akarod élni életed, akkor úgy gondolkodsz, hogy egészséged és fiatalságod (fiatalosságod) nemcsak úgy van, hanem, ezek fenntartása élethosszig tartó részvételt igényelnek. Minden tetted, mely szolgálja, s minden olyan, mellyel ártasz egészségednek, napi sikereidet, vagy sikertelenségeidet gyarapítják. Egyszerű kis példa. Ma gyalog mész haza a munkahelyedről, otthon elrágsz legalább egy almát, nem állsz le minden apróságon összevitatkozni kamasz gyerekeiddel, s nem oktatod ki párod arról, hogyan kell nyakkendőt választani az ing mintájához. Mennyi kis jól sikerült manőver! Ha szokássá teszed ezeket - ami azt jelenti, hogy legalább három hétig gyakorlód tudatosan a jól viselkedést" -, idővel ezek természetes magatartásoddá válnak. Ejnye, hát nem lehet az ember mindig csak jó, nem élheti minden percét ennyire tudatosan, hova lesz akkor az ösztön, az érzelem, ami ott és akkor kerít hatalmába, repít szédítő magasságba és taszít irtózatos mélységbe! 13

12 Ugye, hogy fel tudsz háborodni azon, ha megköti kezed erkölcsi felfogásod! Ezek hát azok a sikertelenségek, melyről beszéltünk? Szó sincs róla. A tévedések, rossz döntések nem feltétlen a sikertelenség megszülői. Mint ahogy a jónak vélt tetteid sem mindig vezetnek jóra. Mert különbözőek vagyunk, nem ugyanaz tesz jót nekem, mint neked, ezért van annyi jószándékkal kikövezett, ám pokolba vezető út. Dicsőséges vagy, ha egy adott pillanatban elég jól döntöttél, ha lélekjelenléted, reális és optimista meglátásod hozzásegített egy jónak mondott lépéshez. A kudarc pedig abból adódik, ha rosszul méred fel a helyzeted. Rosszul dönteni szabad, ez is a választás szabadsága, engedd meg magadnak. A nő folyton döntések meghozatalára kényszerül. Van, hogy képes vagy megfontoltan határozni, s van, hogy elhamarkodod. Ez van, ilyen vagy, emberből vagy, s elfogadod, hogy a folyamatos megfontoltság nem megy neked olyan könnyen, olyan területen kereskedsz hát, ahol valós sikered lehet. Beszéljünk megint az önismeretről? Hogy mennyibe kerül leülni magaddal - akár már gyerekként - és arról diskurálni ott belül, milyen vagy valójában, mire érzel magadban képességet, mi érdekel, s mi az, amit vállalnál álmaidért. Mert a siker ott kezdődik, hogy nem csak megálmodod, de hajlandó is vagy azt beváltani. Nőként nem olyan egyszerű még azt sem eldönteni, a sikert hol akarod learatni. Fényes karriert akarsz befutni, magas ívű pálya csúcsán tündökölni, majd alászállni, avagy csendesebb, de kitartó eredménnyel végigsétálni az életen. Ha ismered magad, bizonyára érzed, mire rendelt az ég. Mindannyian tehetségesek vagyunk valamibén, a dolgod az, hogy rájöjj, te miben. Lehet, hogy ez nem derül ki huszonéves korodra, hiába végezted el az egyetemet annak reményében, hogy majd a végére talán kideríted valahogy. Az is előfordulhat, hogy tisztán látod, és vállalsz érte bármily magas árat. És nem ritka az sem, hogy sok zajos éven túl egyszer csak az isteni kegyelem eléd tolja a megoldást, azt a valamit, amire egész életed- 14

13 ben vártál. Még hatvanéves korodban is beköszönthet ez a csoda, tehát soha ne add fel! A sikeres életnek tehát, a mindennapi sikerek értelmében soksok apró kis összetevője van. Saját menedzseredként neked kell beosztanod az idődet, kitalálnod önmagad, magad elé tálalni a legmegfelelőbb ételeket, italokat, és gondoskodnod az elegendő mozgásról. Ha rosszul végzi a dolgát a menedzser, fizetést sem kap, vagyis elmarad az egészséges és fiatalosan lendületes élet. Az egészség, fiatalság és békés öregkor hármasa egy nagy egységet képez. Szerencsés lenne ezt a felfogást már gyerekkorban magunkévá tenni. Hiú ábránd, sőt, nevetséges naivság. A gyermek, még fiatal felnőttként sem - vagy leginkább akkor nem? - elég érett arra, hogy felfogja, életének lesznek még kevésbé mozgékony, kevésbé derűs időszakai is, ha ilyen iramban költi saját energiáit. Kinevet, ha óvod és figyelmezteted. Mert nem érdekli. A gyermek a mában él. Igen, mondod, ezzel még nem lenne nagy baj, csakhogy nem jól él a mában. Nem tudja, hogy mai tetteinek következményei miatt fog sok év múlva bűnhődni". Azért csak vívjuk meg mindennapi csatáinkat magunkkal és gyermekeinkkel, melyek nem erőszakosan bár, de mégis csak arról szólnak, hogy természetes harmóniában, vidáman, egészségesen és sokáig akarjuk élni életünket. HÚSZAS ÉVEK Micsoda csodás kor! Hamvas vagy és vágyaktól duzzadó, terveid lelkesítők, ám még úgy érzed, rengeteg ismeretlen, izgalmas kihívásnak kell elébe menned, mielőtt utódokat ajándékoznál a világnak. Mennyi szépség és mennyi veszély! Erős a folyó sodrása, de sebaj, élvezed. Belefér. Élni akarsz, szórakozni, mert látod, milyen az élet harminc fölött, és köszönöd szépen, abból egyelőre nem kérsz. 15

14 Ide mindent, ami elringat, amit tilos, amitől úgy érzed, tomboló hormonjaid kielégülnek majd. Hogy később megbánnád? Ugyan. Hamvas a bőröd, ép a csontod, idegrendszered még éhes, nem fenyeget semmi. Szép vagy, irigylésre méltó, a jövő ígérete. A jövő csak várjon, mondod és bele az élet sűrűjébe. Cigi, alkohol, drog, válogatás nélküli, sokszor megalázó szex. Nem baj, ki kell próbálni mindent. Nem kell. Nő vagy, annak készülsz, igéző és büszke. Tiszteld magadban ezt a csodát. Most talán jót mosolyogsz. Mutass nekem csak egyeden nőt is, akinek picinyke fekete folt sincs a múltján - mondod, és bizonyára jogosan ironizálsz. Tévedéseinket mindannyian elkövetjük. Vigyázz testedre, mert ebben fogsz élni néhány évtized múltán is, s amit most elszúrsz, a későbbi te" kíméletlenül számon kéri majd rajtad. Hogy jön most ide az öregkor? Mikor leszek még negyven?" - háborogsz, miközben rossz testtartásodat, borzasztó étkezési szokásaidat, elhanyagolt fogaidat említem. Tudod, ezek olyan dolgok, hogy az ember elmondja, nem egyszer, nem kétszer, aztán egyszer tényleg, kicsírázik valami a fejedben ezekből a gondolatokból. Remélhetően nem túl későn. Egyébként pedig, nem tudom, kikérjem-e magamnak, a negyvenévesek még nem bottal járnak ám, sőt, a hatvanasok is megszégyenítően fiatalosan állják a sarat. Nyolcvan felé már lassulunk, s egye fene, küencven után, valamikor elköltözhetünk Ezeket persze nem tudod, egészen addig, míg meg nem éled. Nem ér az egész, miért nem szólt valaki hamarabb, hogy csináljam másképp? Kevesen olyan bölcsek, hogy tévedéseiket képesek legyenek kikerülni, ha ki kell azokat kerülni egyáltalán. Húszas éveid környékén nem mérlegelsz. Megízlelsz mindent, amivel csak találkozol. Ez a csodája ennek a kornak S nem engedsz az intelemnek, bőrödön, húsodon kell érezned, még ha 16

15 majd' belepusztulsz is a fájdalomba, s véletlen sem mondanád: nem kellett volna. Ne hallgass senkire. Bármilyen intelem óv a félelmetes nagy világtól. Egyedül saját belső hangod vezessen. Tapasztald meg az élet sokszínűségét, de gondolkodj kicsit, mielőtt bármibe beleugranál. Aztán persze ugorj bele, mert személyes történeted megkívánja, hogy ezen az úton haladj tovább. HARMINCAS ÉVEK Ez életed legszebb tíz éve. Igaz, bőröd már nem olyan telt, kis barázdák - csak nem szarkalábak?? - mélyülnek szemed alatti bőrrétegeidben, és egyre többet érzed, hogy van derekad, hátad és vállad, s a visszerek is egyre félelmetesebben dagadoznak lábszáradon. Sebaj, mondod tükrödnek, érett vagy, kívánatos, és most kezd igazán kiteljesedni életed. Dinamikusan menetelsz felfelé a cég ranglétráján, egyre több siker, csillogás, elismerés vár. Vagy éppenséggel a dinamikus menetelés nem a munkahelyed, hanem apró és még apróbb csemetéid körében zajlik ezekben az években, s most arról álmodsz, hogy régi főnököd könyörögve kér, térj vissza korábbi állásodba, mert onnan csak te hiányzol, senki más. Ez itt az élet sűrűje. Határon két világ között. Már nem az ifjú évek, de még nem a békés nyugalom időszaka. Most kell résen lenned, s megörökíteni belső fényképezőgépeddel ezt a világot. Azért, mert a tempó elsodorja a pillanatokat. A cselekvési kényszer nem hagy levegőt a tiszta és nyugodt gondolatoknak, átrobogsz a napokon, az estéket ledarálod, aztán holnap nyomod bele magad újra saját fenekeden kutadba. Hirtelenjében megvilágosodik előtted, hogy pompás állásod, sikeres előretörésed annyira lényegtelen a világ sok más értékével 17

16 szemben. Most már látod. Van pénzed, de halvány kis örömnél többet nem érzel miatta. Családról álmodsz, megértő férjről, biztos társról, és néhány kedvesen pimasz kiskölyökről. Még öt év, és lemondhatsz erről a csodáról. Eddig nem akartad, most meg nem adja a sors a békés családot. Milyen igazságtalan az élet, veted oda barátnődnek, mikor sírhatnékod támad magányos mindennapjaid miatt. Talán kell a férfinak is, hogy mellette erősödj sikeres üzletasszonnyá, hogy része lehessen gyötrelmes mindennapjaidnak, s ne csak egy készre formált nőt kapjon. És mi a helyzet a másik világgal, azzal, melyben a neki rendelt időben érkezett a herceg, az oltár sem maradt ki a hamvas évek elejéből, és most néhány kamaszodásnak indult csemete színezi a dolgos hétköznapokat. Könnyebb neked, jobb, vagy felemelőbb? Nem könnyebb, talán hatványozottan nehezebb, hisz mérlegre raktad egész hátországodat a karriered ellenében, s talán bele is buktál eme óriási vállalkozásba. Tempó nélkül nem ment volna - mondod -, és magad hibáztatnád amiatt, hogy dacos kamasz gyermekeid két kézzel kapnak válásodkor távolodó apjuk után, ha nem érzenéd magad ennyire mélyen sértve. Üj családok formálódnak, szálak tekerednek össze. Vállalod, hogy a boldogtalan évek talán rajtad is számon kérhetők, de nem mérlegeled, lehetne-e másként is. Válás. Egyetlen megoldás, ágy, asztal és gyermeklélek fűrészelés. És itt a harmadik - talán nem az utolsó - változat, a harmincvalahány éves érett nő, aki teljes öntudattal nevelte otthon eddig kéthárom, vagy több gyermekét, elhivatottsága meg sem kérdőjelezte, hogy ez e a helyes út, s most eljővén az idő, hogy önmagát, mint munkájában is kreatív nőt, újra próbára tehesse. Legszebb éveidet éled, egyben a legaktívabbakat is, ezért jó, ha magadra is odafigyelsz a nagy hajtás közepette. Tudod, hogy azt hogyan kell? 18

17 Nem alárendelni magad a világ hatalmának". Mert az ugye van neki, de mivel tudjuk, hogy az energiaáramlás akkor éltet, ha a negatív mellett megtalálható az ugyanakkora pozitív mennyiség is, ezért mostanság kezd az is fontossá válni, hogyan kompenzáld az említett energia kimerülését. Szervezeted megkezdi a maga megszokott menetében felélni önmagát. Ez elég rosszul hangzik, és ijesztő is, hiszen a nap is csak most süt igazán. Meg kell állítani a homokórát, kiáltod, és kezdesz kapálózni, hogy kiszállj valahogy az őrületjátékból. Persze, nem megy. Nagy a csábítás, túl sok még a kihívás, nem elég nagyok még a gyerekek, sokba kerül a taníttatás, a ruháztatás, etetés, és a többiről még csak kósza gondolatot sem formáztál. Nem szállhatsz ki, még nem, gyerünk gyerekek, néhány évet még kibírunk Na ez az, ami szétporlasztja ezeket az egyébként legszebbnek mondott éveket. Volt egy eleje, és itt a vége, de hogy közben mi is történt, emlékszik arra valaki? Aztán itt ez a tükör dolog. Keresed benne azt a régi lányt, kedves mosolyával, sima bőrével, formás alakjával. Mert ez itt nem azonos azzal. Szerencsés vagy, ha észreveszed ezt egyáltalán. Lógó mellek, kibuggyanó hurkák a hasadon, vastag toka az állad alatt, vagy épp szárazra cserzett ráncos bőröd ijesztgetnek odaátról, ám a tükör sosem hajlandó arra az egyszerű kérdésedre válaszolni, hogyan történhetett ez veled? Fiatal voltál egész eddigi életedben, s ez az állapot szép lassan kezd cserbenhagyni téged. Milyen kegyeüenül löki oda eléd az élet a tényt, hogy öreglány, most aztán kezdj el odafigyelni magadra, de intenzíven! Az irigységet az ifjúság iránt, mely a tiéd volt, de balgaságod folytán hagytad azt kicsusszanni a kezeid közül. 19

18 NEGYVENES ÉVEK Azért nem kell még temetni téged, mondod. A harmincas évek vége már magában rejti azt a pajkosságot, hogy játszhatsz a koroddal. Vannak már látható jelei annak, hogy az érett nők kora felé haladsz, de hogy igazából mennyi is vagy...? Jó lenne, ha ez lenne az egyeden problémád - tudom -, de a kis öröm a legjelentősebb energiaforrás, ezért innentől kezdve minden cseppjét életvízként kezeld. Úgy értem, minden elismerés, ami nőiességedet ünnepli, komoly erőként segít megtartani fiatalságodban. Mennyi sok lehetőség kínálja magát arra várva, hogy észrevedd azokat! A fiatalon tartás nem ott kezdődik, hogy versengve tini lányoddal a szoknya rövidségét, vagy a hajad színét illetően görcsösen kapaszkodj elmúlt éveidbe. Talán egyeseknek jól áll a különcség, azért te maradj inkább különleges. Gyűlnek tapasztalataid. Látod már, mit kellett volna talán másként tenni az imádott húszas években, és kezdesz összetűzésbe bonyolódni magaddal azért, hogy miért nem lehetett ezeket a dolgokat akkor így látni, ahogy most. Csak. Ejnye, a férfiak szeme már a lányodon villog. Próbálnál igéző lenni, de már nem áll jól. Nem úgy, ahogy régen. Változni kell, pedig még nem akarsz. Alig telt el pár év, és már lassan nagymamává tesznek gyerekeid. Ez nem igazán a kívánt állapot, hol vannak a nagy érzelmek, lángolások, elégések, hisz eddig csak hajtottál, azt gondoltad, majd jutalomként jár talán még egy nagy robbanás az életedben. Ki tudja... Hogy is van az a fiatalon tartás? Régi fotóidat nézegeted. Igen-igen. Hát ilyen már nem leszek, gondolod magadban, de hangosan persze nem mondod ki, még meghallja valaki. Szemléletet váltasz. Ha szerencsés vagy, eljutsz ebbe az állapotba. Tudod, hogy a fiatalság nem kor kérdése, csak az idő pozi- 20

19 tív módon való megélése, ezért lelkednek új állapotot kezdesz biztosítani. Talán nem is kell ehhez külön erő, hisz eddig sem gondolkodtál másként. Manapság a korok, a generációk szorosan egymásba karolnak, nem akarjuk felfogni, megérteni, hogy az öregedés egy szép folyamat, és addig szaladgálunk miniszoknyában, rózsaszín masnival a hajunkban, míg a bot ki nem esik a kezünkből. Mert nem akarunk megöregedni. Legalábbis nem úgy, mint nagyanyáink, őszen, kötényben, fekete kendővel a fejünkön. Hát így biztos, hogy nem is fogunk, de a tűsarkú és a fekete kendő között akad talán némi átmenet. Negyven valahány évesen nem az unokákat várod nagy sóhajok közepette, hanem azt a felszabadult állapotot, hogy gyermekeid nekivágjanak végre önálló felnőtt éveiknek, s te magadra maradhass, vagy ha szerencsés vagy, akkor gyermekeid apjával kettesben, és új, nagyszerű élet vegye kezdetét. Akkor most hol itt az öregség? Inkább beköszönt egy új ifjú kor. Senki nem mondaná meg rólad, hogy közel jársz az ötvenhez, hisz derekad, mint a darázsé, arcod bőre ápolt, karodon nem lötyög a bőr, csinos vagy és jókedvű. Jókedvű. Tényleg öröm, ha ötven felé van min jókedvűnek lenned. Ha nem aszalt volna száraz szilvává az elmúlt évek százegy nehézsége. Taníttatás, öltöztetés, etetés, szóval megélhetés, és akkor még nem beszéltünk a test genetikailag meghatározott változásairól, melyeket igen gyakran kísérget valamilyen betegség. A kimerült test, megroggyant idegrendszer, kiürült lélek ezer betegség formájában indítja támadásait. Indulatod magad ellen sokszor megalapozott, amiért hagytad idáig fajulni a dolgokat. Súlyzóként apró gyermekeid emelgetését, cipelését használtad, bár a teher egyoldalú viselése miatt derekad, karod, vállad fájdalma jelzi, nem ez volt a megfelelő forma. Gyümölcsöt nem túl gyakran ettél, hiszen a fejlődő szervezetnek nagyobb szüksége van rá, mint neked, gondoltad ezt mindvégig, és persze a jó szándék, a szeretet vezérelt, magadnak azonban cseppet sem használtál ezzel. 21

20 Ha jól érzed magad a bőrödben, nagyobb esélyed van rá, hogy jól érzi magát körülötted családod is. ötvenes nőként, fontos, hogy milyen módon viseled az évek múlását, tudsz-e örülni gyermekeid sikereinek, vagy jobban fáj, hogy mélyülő ráncaid egyre megkeserítik mindennapjaid. ÖTVENES ÉVEK Talán beköszönt végre egy nyugalmasabb időszak. Vársz, remélsz, még pár év, és jobb lesz, könnyebb lesz, aztán eljön a még pár év, és nem lesz semmi sem jobb, sem könnyebb. Minek hát várni? Nézd kívülről önmagad, vetítsd le elmúlt éveid úgy, mintha csak nézője lennél a filmnek. Jó lett volna, ha már korábban tisztában vagy rendezői státuszoddal. Hiába, tudom, néha úgy gondolod, majd a második lehetőséggel élni fogsz, nem puskázod el ennyire, majd jobban, másként, ügyesebben, okosabban. Ezért nincs második lehetőség, mert ezt az egyet kell ügyesen, okosan, boldogan, egészségesen. Sokasodnak problémáid, egyre inkább magadon viseled az elmúlt évek emlékeit. Foltosodó kézhátat, ráncosodó nyaki bőrréteget, táskás szemeket, barázdás arcbőrt, s ami kívülről nem látszik, a belső elhasználódás nyomait. Fájdalmakat, hőhullámokat, és a gyötrő magánéleti terheket. Ezerszer több dologra kell odafigyelned, mint korábban, rendszeresen ellenőriztetni egészségi állapotodat, és maximális öntudattal pótolni azt, ami nap mint nap kiürül a szervezetből. Örülnél, ha csak" ennyi lenne a dolgod ötvenes éveidben. Ám idegrendszered képtelen olyan finomítások végrehajtására parancsot adni, melyek meghaladják jelenlegi erődet. Miről beszélek? Munkahely. Megélhetés. Régi státuszod megszüntették, máshová hogy a csudába lehetne bejutni, mikor a fiatalok számára sincs 22