kórház A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja 2014/1 2.

Átírás

1 kórház A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja 2014/1 2.

2 Tartalom Kórház-hírek 2 Kórházügyeink Aktuális 4 Kihívások és esélyek 6 Szakmai anomáliák a sürgősségi ellátásban 8 Szerkezetkész a SE központi betegellátó épülete 10 Lejárt annak az ideje, amikor mindent egymagában akar az ember létrehozni! 13 Ne kopogjon! Az orvosi és szervezeti kommunikáció jelentősége 15 Új osztályvezető a Honvédkórházban 16 A város nélkül nem megy 18 Szerveltávolítás vagy embolizáció? 20 Gerinces.hu 23 Finanszírozási változások 2014-ben 25 Lazább szabályok szakmai aggályok 27 A megelőzhető rákbetegség a figyelem középpontjában Tizenegy év az OVSZ élén 31 Változás a fertőzések jelentésében 33 Csökkenőben a szív- és érrendszeri megbetegedések halálozási aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 34 A Zsenge utcai Nappali Szanatórium kálváriája Paragrafus 37 Hatósági nyilvántartásba vétel alapján történő egészségügyi szolgáltatásnyújtás Gyógyszer 39 Innovatív gyógyszerek kerültek a támogatott terápiák körébe 44 Tervezhetőbb a jövő, nőtt a kiszámíthatóság INFORMATIKA 40 Egyensúly Harkányban KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 42 Harminc új CT-laborra lenne szükség Kórházi vizit 47 Csökkent a váci adósságteher 4

3 Tisztelt Olvasóink! A Kórház elnevezésű lap a magyar kórházügy szereplőinek fóruma, információs bázisa, továbbképzésének segítője, összetartozásuk egyik markáns megjelenési formája. A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapjának megújulása jól illeszkedik szervezeti céljainkhoz, közösségformáló szándékainkhoz és erőfeszítéseinkhez, hogy segítsük a kórházügy fejlődését, hozzájárulva az ágazat belső működési törvényszerűségeinek megismertetéséhez a dön téshozók és a közvélemény körében. A tisztújító kongresszus után döntött a Kórházszövetség Elnöksége a megújult külsőt követő tartalmi korszerűsítésről. Új szerkesztőbizottság és új tanácsadó testület állt fel (és jelent meg az impresszumon), majd kezdett együttműködni a lap fejlesztése érdekében. A tavaly tavasszal kezdődött arculati megújítás nyomán lapunk mára híven tükrözi nemcsak a legújabb tipográfiai trendeket, hanem a nyomtatottmagazin-világ értelmes változásait is, hasznosítva egyúttal az olvasók és az ágazati partnerek véleményeit. A cikkek között több lett a saját hír, jól felépített interjúk, portréábrázolások és összefoglalók kaptak helyet, egyértelműen elkülönítve a partnereink által közölt és támogatott információtól. A színes felületek, a tipográfia és a szakmai tartalom egymást kiegészítő és erősítő korszerűsítése lényeges, és egyáltalán nem öncélú folyamat: a szerkesztőkkel közös célunk a pontosabb tájékozódás segítése az információk szinte kezelhetetlen özönében és az írott anyagok befogadásának könnyítése, sőt, élvezeti értékük növelése. Az elmúlt évben a lap hasábjain követhető volt az az intenzív munka, amit az Elnökség a kórházak fennmaradása, gazdasági helyzetük javítása érdekében kifejtett. A Kórházszövetség Elnöksége szakmai feladatmegosztásban állapodott meg a tagok között, ami már tükröződni kezd a lap tartalmi részletkérdéseiben is. A nehézségek mellett örömmel olvashattuk, láthattuk, hogy az Új Széchenyi Terv keretében számos intézetünk, kórházunk csodálatosan megújult, rengeteg korszerű épülettel, orvostechnikai berendezéssel és technológiával gyarapodott. Sok helyen megújult a rettenetesen elmaradott infrastruktúra, javult a betegeink kényelme és higiénés biztonsága. Van tehát minek örülni, a gondjaink közepette is. Ezeknek a kedvező folyamatoknak és eseményeknek igyekezett a lap hű krónikása és bemutató fóruma is lenni. Bízom benne, hogy az interjúk és a változatos tartalom, a képek és a színes felületek keltette magazinos külső valóban élménnyé teszi a lap forgatását. Most Önökön a sor, Tisztelt Olvasók, szeressék és várják továbbra is a lapot, amelynek munkatársai, támogatói, tanácsadó testületének és szerkesztőbizottságának tagjai a Kongresszus alatt akár folyosókon elkapva is kíváncsiak az Önök visszajelzéseire, építő kritikáira. Dr. Velkey György kórház A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Rácz Jenő Tagok: Dr. Svébis Mihály, Dr. Antal Gabriella Torda Júlia Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter Rovatvezetők Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Tanácsadó testület Dr. Velkey György, Dr. Csidei Irén, Dr. Ficzere Andrea, Prof. dr. Gál János, Dr. Rudner Ervin, Dr. Sásdi Antal, Dr. Szabó Géza, Dr. Tóth Gábor, Hegedűs Iván, Mészáros Magdolna, Zsarnay István, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Nagy Anikó Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: Dr. Velkey György elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) , (1) Fax: (1) mksz@invitel.hu Internet: A Kórház szaklap előző lapszámai a portálon tekinthetők meg. A tartalomban szereplő Cserháti Péter kép forrása: Botár Gergely (kormany.hu) A támogatott oldalakat jelöli. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (postacím: 1900 Budapest, hirlap@posta.hu, zöld szám: 06-80/ ), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) ISSN Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1) , fax: (1) , mksz@invitel.hu Szaklapunk év I. félévében átlagosan 4310 példányban jelent meg.

4 Kórházügyeink Kormányfővel avattak a kanizsai kórházban A nagykanizsai kórházi fejlesztések avatásán mások mellett jelen volt Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, valamint Török Krisztina, a GYEMSZI főigazgatója. A kormány biztos alapokra helyezte az egészségügyi rendszert, a kórházak adóssága negyedével csökkent, és 300 milliárd forintos fejlesztési program zajlik az ágazatban jelentette ki Orbán Viktor Nagykanizsán. A miniszterelnök a Kanizsai Dorottya Kórház két fejlesztési programjának zárásaként tartott avatón azt mondta: 2010-ben úgy gondolta, négy év elteltével az lehet a legjobb hír, hogy egyetlen kórház sem dőlt be, de ennél többre futotta Magyarország erejéből. A magyar egészségügyi rendszert biztos alapokra helyeztük. A kórházak adósságát a négy évvel ezelőtti 120 milliárd forintról a negyedével sikerült csökkenteni, közel 400 program keretében 300 milliárd forintot meghaladó fejlesztés zajlik az ágazatban, és sikerült megfordítani a trendet, így a 2009-es szint alá szorult az egészségügyi dolgozók elvándorlása sorolta az eredményeket a kormányfő. Hozzátette: 22 új mentőállomás épült és 60 megújult, illetve 200 új mentőautót állítottak szolgálatba, az egészségügyet érintő bérrendezés jóvoltából pedig mintegy 100 ezer orvos és ápoló helyzetét sikerült megkönnyíteni. A béremeléshez és fejlesztésekhez szükséges forrásokat nem máshonnan vonták el, hanem leginkább a népegészségügyi termékadóból befolyt összegből teremtették elő hívta fel a figyelmet. Orbán Viktor felidézte, hogy a négy évvel ezelőtti kormányváltáskor nemcsak a magyar gazdaság talpra állítását vállalták, hanem az összeomlás szélére sodródott magyar egészségügy megmentését is. Magyarország újraiparosításának programja pehelysúlyú mérkőzés volt ahhoz képest, amivel az egészségügy újjászervezése közben szembe kellett néznünk fogalmazott. A nagykanizsai kórház mintegy 3,5 milliárd forintos újonnan épült sürgősségi osztályának és infrastruktúrafejlesztési programjának avatása kapcsán arra is emlékeztetett, hogy az intézményben ilyen átfogó rekonstrukció több mint 20 éve nem volt. A mostani fejlesztés eredményeként a kor technológiai színvonalának megfelelő, optimálisan kihasználható, költséghatékonyan és fenntartható módon működtethető egészségügyi intézmény jött létre jelentette ki a kormányfő. Utalt ugyanakkor arra is, hogy további fejlesztések is folyamatban vannak, a nagykanizsai mentőállomást is részlegesen felújították, illetve egy új mentőautót is szolgálatba állítottak. Konszolidálták a kórház működését, a dolgozók bérfejlesztésére pedig közel félmilliárd forintot fordítottak tavaly és tavalyelőtt. A miniszterelnök kiemelte: a 2008-as, vizitdíj és kórházi napidíj elleni népszavazáson közösen mondtunk nemet arra, hogy a magyar egészségügyi rendszerből üzletet csináljanak, pedig 2007-ben már ott sündörögtek a kormány mögött a befektetőknek álcázott spekulánsok, akik kész tervekkel rendelkeztek a magyar egészségügy teljes privatizációjáról. Belegondolni is rossz, mi történt volna, ha az egészségügy az extraprofitot kergető spekulánsok kezébe kerül, éppen csak egy évvel a válság kirobbanása előtt mondta. Úgy fogalmazott, hogy a közműcégek privatizációjakor az új tulajdonosok annyit kértek tőlünk, amennyit nem szégyelltek, és ugyanez történt volna az egészségügyben is. Úgy tekintettek a társadalombiztosítást egyébként becsülettel megfizető magyarokra, mint akik csak potyautasok a rendszerben, és arra akartak kényszeríteni minket, hogy vegyünk jegyet oda, ahol egyébként bérletes helyünk van mondta Orbán Viktor. (MTI) Nem hagyják magukra a kórházakat Csökkent az egészségügyi adósságállomány, egyetlen intézmény sem dőlt be, és a jövőben sem fog. Visszautasítunk minden rémhírt, és határozottan cáfoljuk a sajtó valótlan állítását, miszerint több kórház fizetésképtelenné válhat így reagált az egészségügyi államtitkárság, miután ilyen információk a jelentek meg a Népszabadságban. A Magyar Hírlap Online megkérdezte a Borsod megyei kórház főigazgatóját is, mivel a miskolci intézmény is szerepel a Népszabadság toplistáján. Csiba Gábor úgy fogalmazott, évek óta jelennek meg rémhírek arról, hogy több kórház a csőd szélén áll, és nem sok kell ahhoz, hogy összeomoljon a gazdálkodásuk, ám eddig ilyesmi nem fordult elő. Mint mondta, tény, hogy a miskolci kórház az év végi konszolidációból kimaradt, és van lejárt tartozása, ám annak mértéke az intézmény éves huszonhétmilliárdos költségvetéséhez képest nem számottevő, és az országos átlaghoz képest sem kiugró. Csiba Gábor szerint az államosítás egyik előnye, hogy a kormány eddig sem hagyta és ezután sem hagyja magára a kórházakat, azaz a főigazgató szerint a jelenlegi helyzet átmeneti. (Népszabadság, Magyar Hírlap Online) Stabil és kiszámítható a vásárhelyi és a makói kórház gazdálkodása Stabil az egy éve integráltan működő kórházi intézmény gazdálkodása jelentette ki dr. Kallai Árpád, a Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ Hódmezővásárhely-Makó főigazgatója, hozzátéve, hogy a szállítói tartozások bőven a kezelhető tartományban vannak, nemhogy csődhelyzet szóba kerülhetne a két integrált egészségügyi intézmény esetében. Az integráció előtt az akkori fenntartó, a Csongrád Megyei Önkormányzat félmilliárd forint fenntartói kölcsönt folyósított, hogy az intézmény akkor talpon maradhasson, fedezni tudja a működéséhez szükséges költségeket. Ez a kölcsön a könyvelésben továbbra is szerepel, azonban egészen más elbírálás alá esik, mint a szállítói tartozások. A főigazgató rámutatott: a szállítók felé fennálló tartozás mértéke amelybe a gyógyszer-, mosodai, élelmiszer- és más további beszállítók tartoznak az millió forint között vannak, amely nem éri el a kórház éves költségvetésének tíz százalékát sem, ez kezelhető szinten van. Kallai Árpád hozzátette, hogy Makó Város Önkormányzata, valamint a kormány segítségét kéri a félmilliárdos kölcsön rendezéséhez. (PROMENAD.HU) Elindul a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter Negyedévente be kell jelentenie a kezelőorvosoknak a szívinfarktussal kapcsolatos megbetegedéseket a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter részére. Az első adatszolgáltatást április 15-éig kell teljesíteni áll Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter új rendeletében, amely a Magyar Közlöny hétfői számában jelent meg. A szívinfarktussal kapcsolatos megbetegedések bejelentésének és nyilvántartásának rendjéről 2 Kórház-Hírek KÓRHÁZ 2014/1 2.

5 Zöldmezős beruházással Székes fehérváron épít gyógyszergyárat és kutatásfejlesztési labort a dél-koreai Wooshin Medics. Sikeresen zárult a kivitelező kiválasztására kiírt közbeszerzési eljárás az Infrastruktúrafejlesztés a várpalotai kórházban elnevezésű projekt építési beruházására. Az ötszázmillió forint költségvetésű fejlesztés munkálatai 2013 novemberében megkezdődtek. A kórház B épületének korszerűsítése jelenleg 25%-os kivitelezés készültségű. Az országban elsőként a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben lehet majd a sebészeti csúcstechnológia egyik legmodernebb eszközével urológiai beavatkozásokat elvégezni. Ez év őszén elkezdődhet a dombóvári Szent Lukács kórház A szárnyának rekonstrukciója. Az 1,88 milliárd forintos projekt keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alap százszázalékos támogatásával a kórházi szárny épületét teljes egészében korszerűsítik. Rövidesen lezárul a csornai Margit Kórház új szárnyának kivitelezésére kiírt közbeszerzési eljárás, tavasszal az alapkövet is leteszik. A tervek szerint 2015-re elkészül a járóbeteg-ellátó központ. Az intézményt 1,3 milliárd forintból fejlesztik. Elkezdődött, és várhatóan májusban befejeződik a Tolna megyei Balassa János Kórház 3,6 milliárd forintos beruházással elkészült új épületszárnyának használatba vétele. Uniós és állami forrásból több mint félmilliárd forintból fejlesztik az egri Markhot Ferenc kórház járóbeteg-ellátását, valamint az intézmény mezőkövesdi belgyógyászati tömbjét. A harmadik Energiahatékonysági Kiváló sági Pályázat keretében elsőként és eddig egyedülálló ként az ország egészségügyi szek torában, a Sza bolcs-szatmár-bereg Megyei Kór házak és Egyetemi Oktatókórház is Energiatudatos Vállalat díjat kapott. szóló rendelet szerint a betegség diagnózisát felállító, kezelését végző orvos, továbbá a szövettani vizsgálatot, boncolást végző vagy azt véleményező orvos továbbítja a meghatározott adatokat a szívinfarktusregiszterbe, elektronikus rendszeren keresztül. Az adatszolgáltatás valamennyi egészségügyi szolgáltatónál diagnosztizált vagy ellátott heveny szívinfarktusra kiterjed. Az adatokat naptári negyedévente kell megküldeni a szívinfarktus-regiszter részére, először április 15-éig. A nyilvántartásba vétel után egy évvel az orvosnak újabb adatokat kell továbbítania a regiszterbe. Ugyanazon beteg több, egymástól független infarktusos megbetegedését külön-külön kell jelenteni. Ha egy regiszterbe felvett betegnél mégsem igazolódott az infarktus, akkor a nyilvántartásból törölni kell valamennyi rá vonatkozó adatot. A tárca rendelete szerint a szívinfarktusregiszter az infarktusos megbetegedések megoszlásáról félévente tájékoztatja az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt, valamint a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet által működtetett szívinfarktus-regiszter az adatgyűjtésről évente jelentést tesz közzé. (MTI) MIR: megújul a mentésirányítás 2014-től Magyarországon is európai színvonalú, modern és jóval hatékonyabban működő mentésirányítási rendszer (MIR) szolgálja ki az ellátásra szorulókat, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) által 2013-ban kiírt tender ugyanis május végén zárul. A kiírást a kilenc jelentkező közül az Enterprise Group és a Tigra Kft. közösen, konzorciumban nyerte meg; az új MIR a tervek szerint június elején lép működésbe. A MIR fejlesztése kapcsán két fő célt tűzött ki az OMSZ: a jelenlegi 15 percen belüli kiérkezési arány 79,80%-ról 86,80%-ra emelkedjen, valamint az eddigi 70%-ról 80%-ra növekedjen a megfelelő egység riasztási aránya is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy minden hívásnál az a mentő indul el a hívás helyszínére, mely az adott esethez szükséges minden eszközzel rendelkezik. Ehhez egy olyan komplex támogatórendszerre van szükség, mellyel a munkatársak munkakörülményei jelentős mértékben javulhatnak, munkájukat magasabb színvonalon végezhetik, valamint amellyel a szervezet megfelelhet az európai normatíváknak és a 21. század követelményeinek is. Jelenleg Magyarországon 260 mentőállomás működik, az ezeken lévő mentőegységeket 20 mentésirányítási csoport, és egy válságkezelő központ szakállománya vezényli. A közel 200 mentésirányítási munkahelyen lévő többmonitoros munkaállomás az esetek elektronikus rögzítésén felül oxiológiai (sürgősségi ellátási) protokollban, navigációban és grafikus térkép-megjelenítésben, valamint erőforrástervezésben is segíti a mentésirányító állomány munkáját. A MIR projekt során közel 1000 mentőautót szerelnek fel intelligens fedélzeti terminállal, melyen megjelennek a mentésirányítási rendszerrel rögzített hívások adatai: a bejelentő neve, elérhetősége, az eset adatai, a navigációhoz szükséges cím, térképi adatok, koordináták. Az intelligens fedélzeti terminálnak köszönhetően a mentő elindulhat a helyszínre a pontos adatok ismerete nélkül is, hiszen útközben, elektronikus formában megkapják a szükséges információkat az esetről, ezzel pedig csökken a kiérkezéshez szükséges idő. A júniustól működésbe lépő új MIR nem csupán a prehospitális sürgősségi ellátás minőségét javítja majd jelentősen, hanem biztosítja az esélyegyenlőséget is az ellátásra szoruló állampolgárok számára a helytől és időtől független, magas szakmai színvonalon nyújtott szolgáltatásokon keresztül, hiszen azokon a helyeken is garantált lesz az időben történő kiérkezés, ahol a mentőhálózat kevésbé fejlett, vagy az útviszonyok nem megfelelőek, esetleg nagy távolságokat kell áthidalni. (weborvos.hu) január 31-ig megvalósult Szervkivételi riadó: Veseátültetés: Májátültetés:... 8 Szívátültetés: Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés:... 2 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiens:...1 Kórház-Hírek 3

6 A klinikus szkepszisétől a főigazgatói ügyeletig dr. Cserháti Péterrel a helyettes államtitkárságról, miniszteri biztosságról és főigazgatóságról beszélgettünk. Kihívások és esélyek Főigazgató úr, hogyan lesz egy jól képzett, gyakorló orvosból szakpolitikus, majd intézményvezető? Az evangélikus egyházban végzett karitatív munka részeként egy olyan projektet bíztak rám, amelyhez kellettek menedzsmentismeretek. Ezért kezdtem el járni a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjába és ismertem meg Szócska Miklóst, akinek korábban, az egyetemen anatómiai gyakorlatvezetője voltam. A klinikusi szkepszist hamar legyőzte annak megtapasztalása, hogy a megszokottan rigid, hierarchikus közeg helyett az EMK-ban akár a megyei kórházak főigazgatóival is lehetett egészségpolitikáról vitatkozni. Így kapcsolódhattam be abba a csapatba, ami bizonyos fajta együttgondolkodást képviselt, és amikor a kormányváltás biztossá vált és a NEFMI megalakulásakor közülünk többen államtitkárok lettek, rám jutott a helyettes államtitkári tisztség. Jogászi, közigazgatási és vezetői tapasztalat nélkül lett helyettes államtitkár, mégis jelentős eredményeket ért el. Mi a titok? Az OBSI-ban nagyon keményen szervezett intézményben nőttem fel, és szinte halála percéig Manninger Jenő professzor úrral dolgoztam együtt. Ez volt az igazi iskola és tapasztalat. A karitatív munkában előképzettséget szereztem a projektmenedzsmentben, hiszen négy alapítványban is vezető voltam. Miért ért mégis véget a helyettes államtitkári munka? Egyrészt előtérbe került az alapellátás fejlesztése, másrészt a politikai típusú látásmódnak is erősödnie kellett, ezért kézenfekvő volt, hogy helyettem Beneda Attila korábbi kabinetfőnök kerüljön a helyettes államtitkári tisztségbe. Jómagam a miniszteri biztosi poszton a szakmapolitikai feladatokat tovább tudtam vinni. De viszonylag hamar, a helyettes államtitkári időszak félidejében kiderült számomra, hogy alapvetően gyógyító orvos vagyok, ezért egyre erősebb volt a gyógyító munka hiánya, a szakterület vonzása is. Ennek köszönhető, hogy most éppen az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatói irodájában, éppen ügyeletben beszélgetünk? Pontosan. Áthelyezéssel lettem az OORI főigazgatója, ám azt is mérlegeltem, hogy az EMMI apparátusából történő kiválásom az ágazat közigazgatási helyzetét ronthatná, ezért november 1. és április 30. között vállaltam a miniszteri biztosi megbízatást. Az OORI-ban az első naptól számos megoldandó feladat várt rám, többek között az évek alatt előkészített kómacentrum beindítása. Mivel korábbi hazai tapasztalatok e téren nincsenek, úgy döntöttem, hogy magam is vállalok ügyeleteket, ezzel segítve az első hónapok problémáinak közvetlen észlelését és megoldását. Mi az, amiben helyettes államtitkári funkciójában a leginkább csalódott? A legtöbb izgalmat a tárca fejlesztéspolitikai feladataival való birkózás okozott és okoz. Jelenleg egymás mellett zajlik a as ciklus legnagyobb infrastruktúra-projektjeinek sikeres célba juttatása, ugyanakkor a közötti uniós fejlesztések előkészítése is. Forrásvesztés nélkül kell befejezni számos jelentős beruházást, olyanokat, amelyek nagyobb részéről már a kormányváltás előtt döntés született, és akkor még többnyire önkormányzatok voltak a kedvezményezettjei. Ugyanakkor az állandó operatív terhelés mellett több idő kellene a módszeres tervezésre, mert már most készülnünk kell pl. a Ratkó-korosztályok nyugdíjba vonulásával összefüggő növekvő szolgáltatási és finanszírozási kihívásokra, vagy a felépített korszerű infrastruktúra fenntarthatóságának megalapozására. Ezekkel nap mint nap szembesülök az OORI három éve befejezett új épületében (pl. légkondicionálás többletköltségei a klímaváltozás mellett, a humánerőforrás megtartása az elöregedés és a migrációs szívás ellenében stb.). A mindehhez szükséges számos előterjesztés és jogszabályelőkészítés felügyelete mellett nem jut idő az ágazati vezető szakemberekkel való emberi kommunikációra, a problémák megvitatására, az eredmények megélésére és bemutatására, így megnő az elmagányosodás veszélye. Ez különösen a ciklus első éveiben, a Széll Kálmán-terv vagy a struktúraátalakítás előkészítése miatt folytatott nagyon sok egyeztetés időszakához képest szomorú. Segít majd a következő időszak stratégiájának kialakításában? Az elmúlt négy év olyan inputokkal töltött el, amiket ha nem akarnék használni, az engem is minősítene. Ha a jövőben igényt tartanak a tanácsadói típusú munkámra, szívesen segítek. Ugyanakkor nem az az érdekes, hogy velem vagy velünk mi lesz, hanem az, hogy az ágazat évek óta most van először abban a helyzetben, hogy viszonylag nagyobb törés nélkül indulhasson meg újabb 4 év során a komoly változásokat hozó döntések utáni helyzet konszolidációja, finomhangolása. Ez igen jelentős, és ki tudja mikor visszatérő esély. Hogyan értékeli, a kormányt képviselték az egészségügyben, vagy az egészségügyben a kormányt? Úgy fogalmaznék, hogy a Szócska Miklós államtitkár úrral és más munkatársakkal kialakult munkamegosztás az, ami hozta a megfelelő eredményt. Jól meghatározott volt az államtitkár stratégiai-kommunikációs-politikai előkészítő feladata, az enyém pedig a szakmai nyilvánosság előtt zajló háttérmunka volt. A helyettes államtitkár mind az öt nagy főosztálynál megoldja a felmerülő problémákat és koordinál közöttük, illetve a szakma és a közigazgatás szereplői felé. A traumatológia ilyen szempontból hasonlóan izgalmas szakma: a problémákat meg kell oldani, nem lehet elkenni, mert annak a betegre nézve súlyos következményei lehetnek. Miért éppen az OORI főigazgatói székébe került? Közjogilag az EMMI-ből áthelyeztek az OORI főigazgatójának, kormánytisztviselőből újra közalkalmazottá váltam, azaz a három hónap lemondási idő igénybevétele nélkül azonnal dolgozhattam tovább. Viszont így nem pályázattal kinevezett, hanem megbízott főigazgató vagyok, ezért már ki is ír- 4 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

7 ták a pályázatot, a döntés májusban várható. Egyébként az OBSI-ban töltött 20 év után hármat már itt dolgoztam, és most is úgy éreztem, hogy ez az az ágazati terület, ahol a legtöbbet tudom a jövőben tenni. Milyen stratégiával vágott neki az OORI irányításának? Az OORI nem cél, hanem eszköz a hazai rehabilitáció fejlesztésében. A magyar egészségügy bajainak egyik súlyos része, hogy ezt a területet rendszeresen félreértelmezik, hol az elfekvővel, hol meg éppen a wellness-szel azonosítva azt. A magyar közgazdasági és biztosítási világban nincs motivációja a valódi rehabilitációnak, ami összefügg az adómorál és a járulékfizetés ismert okokból fennálló minőségével. Egyszerűbben fogalmazva, amikor a korábbi, részben be nem vallott jövedelemből számított néhány ezer forint rokkantnyugdíj áll szemben pl. a gerincvelősérültet felállító 1,5 millió forintos speciális kerekesszékkel, nincs közgazdasági hajtóerő. A magyar rehabilitáció ezért bőven rászorul a szakmapolitikai támogatásra. Ennek különböző szintjei vannak. A társadalmi környezeten, az adófizetési morálon egyedül nem tudunk segíteni, makrokörnyezeti szempontokról van szó. Az már más kérdés, hogy a balesetbiztosítás felépítése sokat javítana a helyzeten. Ugyanekkora gond a foglalkozásegészségügyben az akadálymentesség hazai minősége mellett a biztonságos munkavégzés megoldása. Minek az eszköze lehet az OORI? Az OORI eszköz arra, hogy e folyamat élén, mint országos intézet, módszertani és szakmai szempontból szervezze a rehabilitáció hálózatát. Jó pár évig nem lesz könnyű ez a harc, mert amíg a társadalmi környezet nem változik, csak a saját hajánál fogva tudja a rehabilitáció fenntartani magát. Az önmagáért beszél, hogy 10 ezer ágyával a területnek jelenleg egyetlen tanszéke van a Debreceni Egyetemen, és az előadásait az angol nyelvű évfolyamok hallgatói magyar társaiknál négyszer gyakrabban választják... A rehabilitáció az egészségügy keresztútja? Ez az az a hely, ahol eldől az, hogy a primer módon elkezdett gyógyításból mi lesz. Ehhez képest nagyon alulértékelt terület, tehát ha a társadalmi összérdek részeként én a rehabilitációért tudok küzdeni, az nekem bőven elégséges lesz az elkövetkezendő éveimre. Hogyan képzeli el a következő éveket egy olyan gyakorló szakember, aki megjárta az egészségügyi igazgatás csúcsát? Dr. Cserháti Péter Fotó: Botár Gergely (kormany.hu) Józan közegben nem reménytelen az, hogy a következő évek valós igényeivel tudjunk foglalkozni. Az egészségügynek megvan az esélye arra, hogy a GINOP programban kutatás-fejlesztési erejével, innovatív képességével, szekunder hatásaival komoly forrásokat találjon. A KEHOP-ban nagy jelentőségűek a lehetséges egészségügyi energetikai beruházások. Ezeket eddig nem használtuk ki megfelelő mértékben, ezért a következő hét évben itt is szerves fejlődésre lenne szükség. Az elöregedés felgyorsulása ki fogja kényszeríteni a szociális ágazattal közös határterületi, szak- és alapellátási kapacitások növelését (intézményi vagy otthoni ápolás), ezzel összefüggésben az intézményi struktúrák és finanszírozás átgondolását. Utóbbi a progresszivitás szempontjából is izgalmas terület lehet, elérve azt, hogy a jól fizető HBCS-vel egyébként otthon is kezelhető betegek helyett a valódi többletterhet ismerjük el és finanszírozzuk. Emellett sokkal több erőt kell fordítani az állami kézbevétel során a figyelem hátterébe szorult járóbeteg-szakellátásra (progresszivitás, területi ellátás, egynapos-nappali-kúraszerű tevékenység stb.) Izgalmas az a kérdés, hogy mit kezdünk a migrációs helyzettel, mert ez krónikus probléma marad, megfejelve azzal, hogy a Ratkó-korszak az orvosi generációkat is érinti. Amilyen sikereket el tudtunk érni ezen a fronton, azokat nagy erővel, rendszerbe építve folytatni kell. Ami pedig talán az elmúlt évek legnagyobb eredménye volt: a politikai erőt is kihasználva olyan lépéseket valósítottunk meg, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Például tudtunk lépni a dohányzás, a közétkeztetés, a transzzsírsavfogyasztás területén, és a lakosságban elkezdtük tudatosítani, hogy az egészsége 80 százalékáért ő felelős. Ezen az úton tovább kell menni, illetve koncentrálni kell a szűrésekre, mert az egyéni, családi, ágazati és társadalmi többletterhek csak így csökkenthetők vagy előzhetők meg. Ha ezek az irányok megmaradnak és erősödnek, a fenntarthatóság megvalósulhat. Dr. Szepesi András, Zöldi Péter KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 5

8 Tavaly december elején jelent meg az a miniszteri rendelet (EMMI 73/2013) amely többek között tartalmazza a szakmánként részletezett új minimumfeltételeket, módosítja egy korábbi jogszabály rendelkezéseit, amelyek az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének bizonyos szervezési tényezőiről rendelkeznek. A jelenlegi rendelet előírásainak két pontjáról a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) állásfoglalást fogalmazott meg, majd ezt lapunk kérésére további információkkal egészítette ki. Szakmai anomáliák a sürgősségi ellátásban A december 13-án hatályba léptetett miniszteri rendelet megjelenését követően a MSOTKE elnöksége állásfoglalást tett közzé, amelynek bevezetőjében többek között leszögezik: a magyar jogrend hierarchiáját tekintve egy miniszteri rendelet nem lehet magasabb rendű, mint az alaptörvényben foglaltak, vagyis a rendelet szövege nem tartalmazhat azzal ellentétes rendelkezéseket. A jelenleg érvényben lévő alaptörvény XX. cikke így rendelkezik: Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország az egészségügyi ellátás megszervezésével, segíti elő. Ezt a célt szolgálta az 1997-es egészségügyi törvény, amely meghatározta a lakosság egészségét befolyásoló feltétel- és eszközrendszer mibenlétét, meghatározta az egészségügyi ellátórendszerben résztvevők feladatait, kijelölte a szolgáltatások általános szakmai feltételeit és garantálta azok színvonalának a megőrzését. Továbbá garanciát kínált az egészségügyi szolgáltatásokhoz való esélyegyenlőségre, elismerte az alapvető orvosi etikai normákon alapuló emberi jogok gyakorlásának az érvényesíthetőségét, illetve harmonizálta a köz- és az egyéni érdekeket. Alapvető minőségügyi meghatározásként jelölte meg, hogy a gyógyító tevékenység minősége csak egy adott feltételrendszer alapján értékelhető. Prehospitális betegválogatók A jelenlegi miniszteri rendelet így fogalmaz: Speciális sürgősségi centrumot egy-egy régió ellátására az egyetemek, egyes országos intézetek, illetve speciális kórházi osztállyal rendelkező egészségügyi szolgáltatók az alábbi szakterületeken működtetnek: idegsebészet a progresszivitás második és harmadik, neurológia és stroke a progresszivitás első, második és harmadik szintjén. Állásfoglalásában a MSOTKE elnöksége abbéli reményét fejezte ki, hogy az új szabályozás kizárólag a finanszírozási szempontokra koncentrál, és nem kelt anomáliákat az ellátórendszer működésében. Ellenkező esetben a rendeletben megjelölt szakterületek (idegsebészeti, neurológiai/stroke) akut szintű sürgősségi részének az általános sürgősségi ellátás rendszeréből való kiemelése a gyakorlatban számos alapvető működési problémát generálhat az ellátásban. Mint például: a tervezett szakmaspecifikus (rendkívül korlátozott diagnosztikai felszereléssel rendelkező) sürgősségi fogadóhelyek jelentős visszalépést jelentenének a jelenleg működő és folyamatosan fejlődő kórházi sürgősségi ellátórendszerhez képest, amolyan prehospitális betegválogatóként működnének. Ráadásul ezzel akkora teher kerülne a mentőszolgálatra, amelynek mind szakmailag, mind feltételrendszere tekintetében képtelen volna megfelelni. A rendeletben megjelölt szakterületeknél módosításra kerültek a szakmai minimumfeltételek, ugyanakkor az abban megjelölt tevékenységeknek és ellátási formának (sürgősségi centrum) nem nevesítették és nem szabályozták a feltételrendszerét. Aminek egyenes következménye, hogy ebben az esetben is a többiekével megegyező feltételrendszer alkalmazandó. Ugyan akkor ez a monospecifikus rendszer az előírt szakmai háttér, a betegek szolgáltatáshoz való elérhetőségének figyelembevétele és a megfelelő szervezeti feltételek hiányában nem felelhet meg a szakmai elvárásoknak. Továbbá: Rendszerszinten a tünetegyüttesek alapszintű menedzselésére, a betegek korai és hatékony állapotstabilizálására az érintett szakmák képzési rendszere nem biztosít készséget. Ezeken a helyeken a kapcsolódó bizonytalan differenciáldiagnosztikai készség, a széleskörű definitív ellátás hiánya az aspecifikus betegek tömegének kritikus idő veszteséget jelent. A primer ellátásként ilyen centrumba kerülő aspecifikus betegek kényszerű szekunder transzportja a beteg és az ellátórendszer szintjén is veszélyeztető fejti ki álláspontját az elnökség. A rendeletben fellelhető ellentmondások és hiányosságok korrekciójaként a következőket javasolják: a jogszabály szövegének a pontosítását, az akut jellegű betegutak precíz meghatározását, az országos szinten működő specifikus centrumok finanszírozásának felülvizsgálatát. A betegek biztonsága és az optimális erőforrás-felhasználás érdekében az akut jellegű esetek kórházi sürgősségi osztályon való fogadását. A rendelet szakmai minimumfeltételeket módosító passzusa az állásfoglalás szerint szintén visszalépést jelent a 2012 előtti szabályozáshoz képest. Érvényes ez a megállapítás elsősorban a személyi feltételek változtatása tekintetében, mert a korábban előírtakhoz képest akár százalékkal kevesebb orvosi, ápolói, adminisztratív dolgozói létszámot is elegendőnek nyilvánít az ellátás működtetéséhez. Ez a tény pedig önmagában is súlyos működési zavarok forrása lehet, így szakmailag hibásnak minősíthető. A rendelet olyan feltételt szab meg, amelyet számításokkal nem támasztottak alá, a szakmai szervezetekkel erről nem egyeztettek, noha ez súlyosan veszélyezteti mind a beteg, mind a szolgáltatók oldaláról az ellátás minőségét, vagyis szakmailag elfogadhatatlan. A hatástanulmányok, szakmai számítások elvégzését a MSOTKE már az 1/2012- es miniszteri rendelet megjelenésekor is hiányolta. Ezek nélkül a számítások nélkül nem határozható meg a betegek ellátásának biztonságát garantáló feltételrendszer, és nem határozható meg, hogy hány szolgáltató működtetésére van szükség a hazai egészségügyi rendszerben. Ezek az elemzések mutathatnának rá a rendszerben fennálló tényleges hiányosságokra, és megmutathatnák a fejlesztés a képzés optimális irányát. Továbbá azok adataira 6 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

9 lehetne alapozni a valós igényeknek megfelelő humánpolitikát, és azok ismeretében lehetne elvégezni az ellátórendszer valóban költséghatékony, és a szolgáltatás magasabb minőségét szolgáló struktúraátalakítását. A számítások megmutatnák, hogy miként lehetne optimalizálni az erőforrásokat, és segítséget nyújtanának a betegek valódi esélyegyenlőségének a megteremtéséhez. Krízishelyzetet faragtak a jogszabályhoz Mind szakmai, mind intézménymenedzselési szempontból hibás az a gyakorlat, amely egy krízishelyzetben, annak menedzse lése helyett, a jogszabályi környezetet próbálja a krízis állapothoz illeszteni állapítja meg az állásfoglalás. A kialakult helyzet hatékony korrekciója érdekében az egyesület vezetősége javasolja a szükséges felmérések és elemzések elvégzését, és az azok alapján végzett számítások eredményeinek a figyelembe vételét. A felelős szakmai vélemények alapján, a betegek biztonságát garantáló feltételrendszer kialakítását. Továbbá a sürgősségi ellátás alapvető elvárásainak rendszerszintű, a valós gyakorlatban is alkalmazott érvényesítését. A döntéshozók figyelmébe ajánlják továbbá, hogy a sürgősségi orvostan, mint az orvoslás önálló szakága eleve magában foglalja a korszerű ellátási szemléletet, ami alkalmas az akut jellegű esetek problémamentes ellátására és a szükségszerű, hatékony szervezeti átalakítás irányának a meghatározására. A szakterület képviselőiként tudomásul vesszük azt is, ha a politika nem ezt a szemléletet, nem ezt az utat választja. Ám azt gazdasági szempontból pazarlásként, egyfajta pótcselekvésként értékelik. Csakúgy, mint minden olyan szabályozást, amely a sürgősségi jelzővel nem az orvostant, hanem a mögöttes politikai szándékokat mutatja meg. Kérdést intéztünk dr. Berényi Tamáshoz, a MSOTKE elnökéhez: decemberi állásfoglalásuk közzététele óta arra kaptak-e valamilyen választ az EMMI-től? Ha igen, mi volt annak a tartalma, vajon december óta történt-e érdemi, szakmai egyeztetés? Az egyesület vezetőségének eredeti álláspontjához kiegészítésként az elnök a következőket tette hozzá: Az elmúlt időben a sürgősségi szakma ismételten hangot adott aggodalmának, illetve tiltakozásának bizonyos kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban. Ezek között az aggodalmak között nagyon eltérő horderejű kérdések szerepeltek. A MSOTKE decemberi állásfoglalásába ezek közül több bekerült. Nagyon fontosnak tartjuk a humán erőforrások kérdését, mely a sürgősségi osztályok jövőbeli működését meghatározó tényező. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy e kérdésben egy alku folyik a sürgősségi szakma és az egészségügyi kormányzat között, melyet részünkről nem tekintünk lezártnak, ezért a tárgyalások állásáról most nem nyilatkozhatunk. Más kérdés a sürgősségi szakma fellazítása, amelyet alapvető stratégiai kérdésnek tekintünk, és az erről alkotott véleményünket minden fórumon, minden alkalommal szívesen kifejtjük. A kivétel nem erősíti a szabályt A sürgősségi medicina szakmai meggyőződésünk szerint egy speciális betegellátási rendszer, mely optimális esetben az egész országra kiterjedő hálózatként működik, prehospitális és kórházi szakaszai pedig egységesek, harmonikusan illeszkednek. Mint ellátási filozófia, szemléletében alkalmas az akut jellegű ellátási rendszer strukturálására, fejlesztésére. A rendszer a lehető legtöbb beteg számára biztosítja állapotának gyors megítélését, és azt, hogy a helyzet diktálta tempóval a problémának megfelelő életmentő vagy egészségmegőrző kezelésben részesüljön. A rendszer ugyanakkor a társadalom felé a források igazságos és gazdaságos elosztását kínálja. Ez az ellátási forma hatékonyan és hasznosan csak rendszerszinten és csak egységesen, szisztematikusan működhet. Az ellátási rend hatálya alóli valódi kivételek jól értelmezhetőek, fontos elemük az időfüggő terápia mellett a jellegzetes, úgyszólván automatikusan értelmezhető prezentáció, és egy olyan speciális eszközökhöz, illetve orvosi tudáshoz kötött ellátás, mely drámaian javítja a gyógyulás, illetve a túlélés esélyét. Klasszikus példa az egyértelmű EKGjelekkel járó, ST-elevációs szívinfarktus, mellyel a beteget közvetlenül a szívkatéteres laboratóriumba szállítja a mentő. Félreértés ne essék, ekkor is működik a sürgősségi tevékenység a felismerés, a triage, a szükséges állapotstabilizálás szintjén, de az teljes egészében prehospitálisan történik. A sürgősségi ellátás fellazítására irányuló kísérletek rendszerint azonos gondolatmenetet követnek. Minden orvosi szakterület fel tud mutatni olyan állapotokat, hangsúlyosan kórképeket, ahol a specialisták által végzett időfüggő beavatkozások szerepe vitathatatlanul hasznos, az adott beteg érdekét szolgálja. Erre alapozva igényelnek az adott szakmák a valódi kivételekhez hasonlóan saját, szakmaspecifikus sürgősségi ellátást. Szemben az előbb említett, jól definiálható kivételekkel, ezekre a helyzetekre a következők valamelyike, vagy éppen mindegyike érvényes: 1. Nem egyértelmű a prezentáció. A betegség természetét, illetve annak súlyosságát fel kell mérni. Adott prezentációval a betegek sokkal nagyobb köre meghatározható, mint azok, akik végül igénylik a speciális szakma beavatkozását. Ebbe a nagyobb körbe, más súlyos állapotú, ugyancsak speciális korai ellátást igénylő betegek is belekerülnek a felismerés, az adekvát stabilizálás és az allokáció nem rendszerszintű, a jelzett betegút pedig, időveszteséget jelent. 2. Az adott probléma időfüggése kevésbé szoros, mint a valódi kivételeknél. A jól működő SBO-rendszeren való áthaladás nem késlelteti a definitív ellátást. 3. Egy adott probléma megoldása nem szükségszerűen egy lépésben történik. Az állapotstabilizálási fázis nem szükségképpen kötődik a specialista ellátókhoz. (Emlékeznünk kell arra, hogy az állapotstabilizálás időben nem elkülönülő tevékenység, az állapotfelméréssel, a felismeréssel egyszerre zajlik). A fentiek alapján érthető, hogy a sürgősségi rendszerbe illeszkedő, illetve, az az alól kivételt nyerő állapotok jegyzéke nincs kőbe vésve, bármikor felmerülhet egy olyan új terápia, mely időfüggő jellege, speciális ellátó helyhez való kötődése, illetve a beavatkozás által biztosított haszon alapján bekerül ebbe a körbe. Nyilvánvalónak kell lennie annak is, hogy a kivételezett út mindig egy állapothoz, és nem egy szakmához rendelődik. Érdemes azt is végiggondolni, hogy a speciális, ( bypassutat élvező ) ellátás ugyancsak feltételezi az ellátóhelyek egyfajta hálózatát. Emlékezzünk, időfüggő ellátásokról van szó! Utóbbi gondolatmenet jelzi a sürgősség szemlélet-strukturáló jellegét, melynek az ellátórendszer szervezésében, a beteghez rendelten kellene érvényesülnie. A fentiek alapján elutasítjuk a sürgősségi medicina fogalmának, alapelveinek a fellazítását. Nagyon fontosnak tartjuk az orvosi szakmák közti párbeszédet, hiszen a sürgősségi medicina hangsúlyosan interdiszciplináris, integratív ágazat. Alakítanunk kell a sürgősségi medicináról kialakult laikus közvéleményt, tisztáznunk kell a szakma valódi szerepét! Az orvosi ellátással kapcsolatos irreális, irracionális közelvárásokat óvatosan, de módszeresen vissza kell nyesegetnünk! Ezen elvárások populista meglovagolása, a teljesíthetetlen remények szítása ellentétes az orvosi gondolkodással adott hangot véleményüknek a társaság vezetősége nevében Berényi Tamás elnök. Lóránth Ida KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 7

10 A fejlesztéssel az ország egyik legmodernebb kórháza jön létre. Szerkezetkész a SE központi betegellátó épülete Sz erkezetkész a Semmelweis Egyetem központi betegellátó épülete, a Klinikák metrómegállónál található, mintegy húszezer négyzetméteres épületnek elkészült mind a nyolc szintje, tetején helikopter-leszállóhellyel. A Korányi projekt bokrétaünnepségén Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere elmondta, a 21. századi infrastruktúrát biztosító fejlesztés 13 milliárd forintból valósul meg. Az összeget hazai és uniós forrás biztosítja. Beszélt arról, hogy a Semmelweis Egyetem jelentőségéhez nem méltó az az infrastruktúra, amellyel jelenleg rendelkezik. A projektnek köszönhetően egy új infrastruktúrával új esélyt kap a betegellátás, a felsőoktatás és a kutatás hármasa mondta Balog Zoltán. Közölte, előre kell lépni abban, hogy a járó- és a fekvőbeteg-ellátás viszonylatában az előbbi javára billenjen a mérleg. A Korányi projekt ezt is ígéri tette hozzá. Kijelentette: 400 projekt 300 milliárd forintos beruházása méltó válasz azoknak, akik a magyar egészségügy válságáról beszélnek. Szél Ágoston, az egyetem rektora kijelentette: a fejlesztésnek köszönhetően az ország egyik legmodernebb kórháza jön létre. A diagnosztikához közelebb kerül a terápia, amely lehetővé teszi a még gyorsabb és hatékonyabb kezelést. A tervek szerint az év végén, vagy a jövő év elején megindulhat a betegellátás az új központi betegellátó épületben. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár szerint a fejlesztés hatalmas lépés az egyetemnek, a diagnosztikai eszközöknek és az új körülményeknek köszönhetően jó lesz az orvosoknak és a diákoknak is. Az egyetem a fejlesztéssel a 21. századba érkezik jegyezte meg. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára beszélt arról, a felelősségét érezve a kormány döntött arról, hogy a uniós ciklusban az egészségügyi fejlesztéseket és a közcélú beruházásokat mentesíti a pályáztatás alól. Emlékeztetett az épület alapkövét egy évvel ezelőtt tették le. Bognár Árpád, a Swietelsky Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója a kivitelező SH Konzorcium képviseletében kijelentette: az új épület a meglévő szakmai színvonalhoz biztosít majd megfelelő infrastrukturális hátteret. Szólt arról, hogy a projekt keretében végzett épületfelújítások során komoly építészeti problémákkal találkoztak, példaként az alapozást és a homlokzatot említette. Az új központi betegellátó épületben egyebek mellett helyet kap egy 24 órás szolgáltatást nyújtó központi röntgendiagnosztika és központi laboratórium, valamint létrejön az ország legnagyobb intenzív ellátó centruma. Az épület egybeépül a II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikával, azzal egységes homlokzatot kap. A fejlesztés keretében átjárórendszer is létrejön a szomszédos klinikákkal. A projekt keretében tart a nőgyógyászati klinika és a Radiológiai Klinika épületének átalakítása is. A kivitelezéssel párhuzamosan az egyetem eredményes közbeszerzési eljárást folytatott le orvostechnikai eszközök beszerzésére. A szerződések sikeres megkötésével több mint 2 milliárd forint összértékben helyezhetnek majd üzembe a kor elvárásainak megfelelő berendezéseket. (MTI, Semmelweis Egyetem) A keresztény szellemiségű gyógyítás napja A Betegápoló Irgalmasrend jelenleg Magyarországon Budán, Pécsett, Vácon tart fenn kórházat. Március 8-án a Betegápoló Irgalmasrend alapítója, Istenes Szent János ünnepén tartják a keresztény szellemiségű gyógyítás napját világszerte. Ezen a napon emlékeznek meg az újkori betegápolás előfutáráról is. Az irgalmasrendiek MTI-hez eljuttatott közleménye emlékeztet Kozma Imre korábbi szavaira, miszerint van-e nagyobb lehetősége a szegénynek, a betegnek az irgalmasok ajándékánál, akik Istenes Szent János példájára irgalmas szeretettel szolgálnak? Szeretettel, amely kiszolgáltatja magát, irgalommal, amely védettséget is garantál? Az irgalmasrendet Spanyolországban alapították, 1571-ben kapott pápai elismerést. V. Sixtus pápa laikus szerzetesrenddé nyilvánította a közösséget. Öt kontinensen, 51 országban 236 szerzetesközösséggel működik, és több mint ezer irgalmasrendi testvér tartozik hozzájuk. Csaknem 300 gyógyító-ápoló intézményben, 40 ezer munkatárssal és majdnem nyolcezer önkéntes segítővel állnak a betegek és a szegények szolgálatában. A Betegápoló Irgalmasrend jelenleg Magyarországon Budán, Pécsett, Vácon tart fenn kórházat, ezenkívül működteti az érdi Szent József Otthont, valamint a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthont. Magyarországon az intézményesített gyógyítás úttörői az irgalmasrendi szerzetesek voltak, 1650-ben alapították első kórházukat Szepesváralján. Néhány évtized múlva a történelmi Magyarország területén nyolc rendházuk és ispotályuk működött, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig pedig 13 kórházuk volt ben államosították kórházaikat, 1990-ben pedig újrakezdték munkájukat. A Betegápoló Irgalmasrend kórházai mint közfeladatot ellátó intézmények az egészségpénztárral kötött szerződés értelmében az elvégzett munkáért kapják a pénzt, állami támogatást azonban ezenkívül soha nem kaptak, a polgárok felajánlásai tettek lehetővé számos fejlesztést. A rendalapító 1495-ben született Portugáliában. Csak 44 évesen tért meg, ennek azonban olyan jelei voltak, amelyek elmeháborodottságra utaltak, ezért tébolydába vitették. A kezelést amely főként ütlegelésből állt csodával határos módon túlélte, gyógyultnak nyilvánították, ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy kórházat nyit. (MTI) 8 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

11 Bizonyára számos kórházigazgató kap köszönőlevelet a betegektől. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet főigazgatója, dr. Bodnár Attila is rendszeresen kap ilyet az egykori és jelenlegi betegektől vagy azok hozzátartozóitól. Ezekben a levelekben hol hosszabban, hol rövidebben mondanak köszönetet az őket ápoló nővéreknek, orvosoknak és az intézet személyzetének. A nemrégiben érkezett köszönőlevél komoly hangot üt meg, mégis nagyon közvetlen. Úgy éreztük, érdemes teljes terjedelmében közreadnunk. KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 9

12 Prof. dr. Szél Ágostontól a Semmelweis Egyetem jövőképe felől érdeklődtünk, sorra véve a gyógyító, a kutató és az oktató tevékenységet. A tervek mellett kíváncsiak voltunk arra is, hivatalát tekintve mi foglalkoztatja leginkább az egyetem rektorát. Lejárt annak az ideje, amikor mindent egymagában akar az ember létrehozni! Milyen aktuális kérdés, probléma vagy terv foglalkoztatja a Semmelweis Egyetem rektorát jelenleg a legintenzívebben? A közelmúltban, ha nem is hivatalosan, de felmerült egy állítólagos jogalkotói szándék az egyetemek és a klinikák szétválasztására vonatkozóan, amire reagálva az Egyetemi Klinikák Szövetsége nevében melynek jelenleg az elnöke vagyok állásfoglalást adtunk közre. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az oktatás, a gyógyítás és a kutatás hármas egysége szétválaszthatatlan. Az országban négy orvosképzéssel foglalkozó egyetem működik, és ezek az intézetek az oktatás, a gyógyítás és a kutatás terén egyaránt olyan értéket képviselnek, amelyek megőrzése nemcsak a felsőoktatásnak és az egészségügyi ágazatnak, hanem egy egész országnak elemi érdeke. Nem látjuk, hogy milyen haszon származhatna ennek az egységnek a megbontásából. Az előnyöket ellenben részletezné rektor úr? A legfontosabb gondolatok egyike, hogy az említett három aktivitás valójában egy egységes tevékenység három dimenziója, amelyek párhuzamosan jelennek meg egymás mellett, és egységet alkotnak elméletben és gyakorlatban, szervezeti és egyéni szinten egyaránt. Az utóbbival kezdve, egy adott orvos akár egyidejűleg is végezheti e három tevékenységet: a betegágy mellett dolgozva lehet, hogy éppen egy leendő tudományos közleményéhez szerez dokumentálható adatokat, míg a gyógyító tevékenység során egyben oktatja is a mellette álló PhD-hallgatót vagy rezidenst. A három tevékenység tehát egymással szinergiában létezik. Az oktatás alapja a kutatómunka, éppen attól vagyunk egyetem, hogy nem könyvből tanítjuk hallgatóinkat, hanem saját kutatásaink ismeretanyaga is beépül a képzésbe, a betegellátás pedig akkor végezhető a legmagasabb szinten ahogyan az egyetemi klinikákon, mint a progresszivitás csúcsán álló intézményekben ez el is várható, ha az itt gyógyító orvosok és professzorok a lehető legközelebb állnak tudományáguk legújabb kutatásaihoz. Orvosaink többsége egyben kutató is, hiszen a modern diagnosztikai Prof. dr. Szél Ágoston és terápiás eljárások validálása, hasznosulásának elemzése a klinikai gyakorlatban történik. A klinikákról már nincs hová továbbküldeni a betegeket, tehát ha itt nem a legjobbak teljesítenek szolgálatot, akkor megakad az egészségügyi ellátás. Az egyetem a tudomány fellegvára, a beteg pedig joggal várhatja el, hogy az egyetemi klinikákon a legmagasabb szintű ellátást kapja. Oktató tevékenységünk ráadásul több nyelven zajlik, tehát a mi oktatóink egyben betegeink orvosai, a hazai mellett a nemzetközi eredményekkel is tisztában vannak saját szakterületükön. Így már talán mindenki számára érthető, hogy sem az orvosokat nem volna jó választás elé állítani: gyógyíts vagy oktass és kutass!, de intézményi szinten, vezetői oldalról is drámai veszteség lenne ezen tevékenységek széttördelése. Ebben az esetben az oktatási struktúra önmagában is darabokra szakadna. Ezt hogy érti, rektor úr? Ha megvalósulna a klinikák állítólagos leválasztása, az orvostanhallgatók az egyetemen sajátítanák el az alaptantárgyakat, a klinikai tantárgyakkal azonban már a leválasztott klinikákon vagy oktatókórházakban ismerkednének meg. Összességében, a Mária Terézia kora óta fennálló és ragyogóan működő rendszert megváltoztatni átgondolt tervek nélkül hazárdjáték lenne. Rektorként általában üdvözlöm az újító szándékokat, de azt nem, hogy elrontsuk, ami kiválóan működik. Véleményemet nem csupán az észérvekre, de külföldi tapasztalatokra is alapozom. Nemrég szerveztünk egy nagy nemzetközi konferenciát, melynek keretében volt lehetőségünk erről a kérdésről más országok szakértőivel is beszélgetni. Valamennyien egységpártiak voltak. Azokban az országokban, ahol megkísérelték az orvosegyetemeken zajló oktatást, gyógyítást és kutatást szétválasztani, rájöttek, hogy rosszul döntöttek, és ma már ismét megpróbálják visszarendezni ezt az egységet. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni a financiális tényezőt sem. Egyik legsikeresebb tevékenységünk az angol és német nyelven zajló oktatás, anyagi szempontból is. A külföldi hallgatók tandíja elengedhetetlen része gazdálkodásunknak. Az egység felbomlása után nem jönnének hozzánk, ami az anyagi mellett komoly presztízsveszteséget is jelentene. Nem véletlenül híres messze földön a Semmelweis Egyetem, hanem többek között azért, mert külföldi hallgatóink tanulmányaik végeztével hazatérve viszik magukkal jó hírünket. A külföldi képzés továbbá lehetőséget ad oktatóinknak és magyar hallgatóinknak is a magasabb szintű tudás elérésére, hiszen nem csak a magyar tankönyvek képezik a tananyag alapját. Mindezek miatt bármire készek vagyunk, hogy megtartsuk Egyetemünkön a hármas egységet, és ez a törekvésünk társegyetemeink egyetértését is bírja. 10 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

13 Melyek a Semmelweis Egyetem vezetőségének legfontosabb tervei? Az oktatásra vonatkozó tervekkel kezdem, mert elsősorban ez az a pillér, amitől egyetem az egyetem. Számos tervvel rendelkezünk nemcsak az orvosképzésre vonatkozóan, hanem a természet- és társadalomtudományok határterületi tudományágait érintő kérdésekben is. Az Egészségügyi Közszolgálati Karon oktatóink nem közvetlenül a betegellátás orvosszakmai témakörével foglalkoznak, hanem az orvosláshoz nélkülözhetetlen társadalomtudományi ismereteket adnak át. Ide tartozik a nagy népszerűségnek örvendő menedzserképző szak, valamint számos határterületi téma is, mint pl. a lelkigondozó és mentálhigiéné szak, vagy éppen az egészségügyi ügyvitelszervező szak. Az orvosi tananyag mellett lehetővé tesszük hallgatóink számára, hogy olyan tudás birtokába jussanak, amely segíti őket az empatikus betegellátás megvalósításában, vagy éppen egy egészségügyi intézmény vezetésében. Ez a kar 2010-ben alakult, és jelenleg is folyamatosan fejlődik a képzési kínálata (pl. a magatartástudományi ismeretek, amelyek a jövőben akár a kar kínálatát is gazdagíthatják). Erőteljesen törekszünk továbbá arra, hogy más egyetemekkel és kórházakkal, hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt, kibővítsük az intézményközi munkákat. Ennek a törekvésnek az eredménye pl., hogy a már említett ügyvitelszervező szakirányt a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemmel közösen szervezzük. A kutatás területén is nagyon fontosnak tarjuk az együttműködéseket, ennek megfelelően több mint 60 ország számtalan laboratóriumával ápolunk szervezeti egység szintű vagy egyetemi szintű kapcsolatot, számos intézettel együttműködési megállapodással pecsételve meg a közös munkát. Nem múlik el olyan hónap, hogy ne érkezne hozzánk a világ valamely szegletéből egyetemi küldöttség, és mi magunk is rendszeresen külföldre látogatunk, keresve, hogy miként tudunk tanulni egymástól, és különböző ügyekben együttműködni. jelentős nemzetközi kapcsolati hálózattal és ismeretséggel rendelkezünk hallgatóink közel negyede külföldi, és több mint 60 országból érkeznek hozzánk tanulni. Van-e a hármas egységet átfogó, egyben átívelő tervük? Valóban létezik egy negyedik dimenzió is, amely a három pillért egyformán érinti az a típusú innováció, amely a nemrég átadott Innovációs Központunkban jelenik meg. Az oktatásban, a kutatásban és a gyógyításban egyaránt jelen van az újra való törekvés, az innovációs szemlélet. Az éppen kiépült Innovációs Központunkban egyesítettük az eddig egymástól különállóan működő, pályázati, szabadalmi és innovációs tevékenységeket végző egységeket, így ezeket a tevékenységeket most már közös ernyő alatt, a megfelelő szakemberek bevonásával végezzük. Fontos kitörési pontnak tekintjük az iparral való kapcsolat kiszélesítését, kezdve a képalkotó diagnosztikai fejlesztések alkalmazásától más korszerű terápiákig és műszerekig. Célunk az ún. core facility-k számának növelése, mely a nagy értékű műszerek központi elhelyezését és üzemeltetését jelenti, hiszen egy kis laboratóriumban nem lehet mindaz együtt, ami a legkorszerűbb betegellátáshoz szükséges. Emellett ésszerű is, hogy ezek az eszközök és módszerek az ellátás csúcsán összpontosuljanak, ahol több ember lehetőleg minden igazán rászoruló beteg gyógyulhat általuk. Innovációs centrumunk munkatársai szerepet vállalnak az Egyetem bevételeinek növelésében, ami nem könnyű, de fontos feladat. Itt figyelik kollégáink a pályázati lehetőségeket és szaktudásuk segítségével el is követnek mindent annak érdekében, hogy elnyerjük az Egyetem számára alkalmas lehetőségeket. Terveink között szerepel, hogy az Egészségügyi Közszolgálati Kar menedzserképző szakiránya adjon a kutatásfejlesztés-innováció területén felhasználható menedzser-ismereteket is, amelyek révén az egyetem oktatói, kutatói minél sikeresebben tudnak pályázni. Szintén ebbe a körbe tartozik az oktatás teljesen új, elektronikus (on-line) megközelítése vagyis az e-learning és a MOOCS (massive online open courses) kurzusok indítása, amelyek nem szökkentek még teljesen szárba, de terveink szerint lassan elterjedt képzési módszerré válnak majd a Semmelweis Egyetemen. Le kell győznünk még néhány akadályt, hiszen pl. komoly infrastrukturális hátteret igényel. Nehézséget jelent még, hogy az én korosztályom már kissé távol érzi magát az ilyen, nem hagyományos típusú tananyagok kezelésétől. Ne feledjük el, hogy az e-learningben nem csak előállítani, de előadni és számon kérni is elektronikus úton kell a tananyagot. Ugyanakkor érdemes megtenni ezeket az erőfeszítéseket, hiszen mindez többek között a távoktatás lehetőségeit adja meg, fellendítheti a világ egyetemei közötti interakciót. Ezért külön egységünk foglalkozik az online oktatások és tananyagok fejlesztésével. Szem előtt kell ugyanakkor tartani azt is, hogy az orvosi egyetemen szükséges tudás bizonyos részeit nem lehet ilyen módon átadni, gondoljunk csak pl. a gyakorlati képzésre. Valamennyi karunk intenzíven foglalkozik a rendszeres curriculum-fejlesztéssel, amely természetesen nemcsak oktatástechnikai, hanem folyamatos tartalmi modernizációt is jelent. Meg kell említeni még az egészségügy humánerőforrás-gondjait enyhítő, egyre bővülő OKJ szakdolgozói képzéseket. Büszkék vagyunk rendkívül sikeres A betegellátás területén milyen nemzetközi együttműködésre irányuló célokat fogalmaztak meg? Fontos célunk a határon átívelő betegellátás megvalósítása. A rendszerváltás óta eltelt idő rövidsége miatt még nem tudunk hatalmas eredményeket felmutatni e téren, de egyértelműen hasznosítani szeretnénk lehetőségeinket és tapasztalatainkat, a magyar betegek mellett a szomszédos országok pácienseinek érdekében is. Az oktatásban talán köztudott, hogy szintén igen Gyakorlati oktatás a Szkill- és Szimulációs Központban Fotó: Semmelweis Egyetem (attekovacs.com) KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 11

14 tehetséggondozói programjainkra (Kerpel- Frónius, Korányi Frigyes Szakkollégium stb.), amelyek oktatói-kutatói utánpótlásunkat is biztosítják. Milyen egyéb innováció képzelhető el az orvosképzésben 2014-ben? Néhány éve kezdtünk egy ún. szkilllaboratóriumot fejleszteni, melynek lényege, hogy orvostanhallgatóink élethű bábukon gyakorolhatnak be olyan tevékenységeket, amelyeket nem lenne szerencsés mindjárt a betegen elvégezni. Hogy csak egy egészen egyszerű példát mondjak: életük első injekcióját nem rögtön a páciens testébe kell szúrniuk. A labor azonban ennél is többet nyújt, a valósághoz megszólalásig hasonló szituációkat teremtünk (pl. újraélesztés, gégemetszés). Az oktató a helyszínen végignézheti, és számítógépes segítséggel rögzítheti is a hallgató által elvégzett tevékenységet, majd részletesen kielemezheti a tapasztalatokat, a hallgató pedig addig gyakorolhatja az adott módszert, míg rutint nem szerez. Bizonyos tevékenységekre vonatkozóan előírjuk, hogy mennyi gyakorlatot igényel a szimulációs környezetben, egyébként pedig annyit gyakorolnak diákjaink, amennyit csak akarnak. A Szkill- és Szimulációs Központot tavaly télen adtuk át, és rendkívül népszerűvé vált, ami részben annak is köszönhető, hogy a rendszeres szimulációs oktatást Magyarországon elsőként mi vittük be a medikusképzés hivatalos tananyagába minden szinten, több évfolyamon. Megemlítene néhány kiemelkedő tervet a betegellátásra vonatkozóan? Magyarország első orvosképzéssel foglalkozó intézménye vagyunk, azonban nem áll rendelkezésünkre a teljes klinikai paletta. A kínálatot természetesen folyamatosan bővíteni szeretnénk. Ebben a tekintetben legforróbb témánk a tüdőtranszplantáció bevezetése. Ez nem mindennapi rutin beavatkozás, mivel csak kis esetszámmal végezhető, ám a Semmelweis Egyetem szakmailag készen áll a feladatra, a Pulmonológiai Klinikánk pedig már eddig is nagy tapasztalatra tett szert az utógondozás terén. A jelenlegi tervek szerint több telephelyen működő tüdő-transzplantációs centrumunkat az Országos Onkológiai Intézettel közösen hozzuk létre. Eddig csak Bécsben volt lehetőség ilyen beavatkozást igénybe venni, de a nagy mellkasműtétekhez szükséges know-how nálunk is elérhető, hiszen számos külföldi tapasztalattal rendelkező professzor dolgozik nálunk, a Centrum vezetésére pedig a jelenleg Bécsben operáló magyar professzor kollégát sikerült megnyerni. Maga a transzplantáció mindig is sikeres terület volt, melynek az Eurotransplanthoz való csatlakozásunk is külön nyomatékot adott, most pedig új dimenziók nyílhatnak meg a hazai ellátásban. A Korányi projekt keretében traumatológiai, sürgősségi és remélhetőleg idegsebészeti ellátással is bővül kínálati palettánk. További tervünk egy onkoterápiás tanszék létrehozása, amely a betegellátás és az egységes szemléletű, átfogó oktatás, képzés szempontjából is fontos lenne. Kevesen tudják, hogy a Semmelweis Egyetem klinikái együttesen Magyarországon az egyik legnagyobb számú onkológiai beteget ellátó intézménynek számítanak. Az onkológiai szervezeti egység létrehozása mellett szól a tudomány iránya is, hiszen a daganatkutatásnak számos molekuláris és genetikai vonatkozása van, amelyek szintén sokszor függetlenek az adott szervtől, szervrendszertől. Mindezt szintén az Országos Intézettel együttműködésben kívánjuk megvalósítani. Számos további fővárosi és országos intézménnyel szándékozunk egyre több együttműködési megállapodást kötni. Annak az ideje, hogy mindent egymagában akar az ember létrehozni, lejárt. Szinergiákat kihasználó fejlesztésekre van szükség és igény. Mennyire tartja korszerűnek az Egyetem épületállományát? Tartalmi fejlesztés szempontjából előrébb járunk, mint az épületek vonatkozásában. Jelenleg mintegy 40 telephelyen működünk, de ha nem kizárólag a betegellátást vesszük számba, akkor százas nagyságrendű épületállomány tartozik hozzánk. Sajnálatos, hogy nincs egyetemi kampuszunk ahogyan például debreceni vagy brüsszeli kollégáinknak. Medikusként magam is villamoson töltöttem a fél életemet, és ez mára csak annyiban változott, hogy a villamost részben felváltotta a metró. Arra nem látok esélyt, hogy saját hivatali időm alatt felépüljön a Semmelweis Egyetem mindent egybefogó kampusza, de ahol lehet, ott kampusz-szerű oktatási területeket igyekszünk létrehozni. Ilyen a már mintegy hat éve átadott Elméleti Orvostudományi Központ (EOK), amelynek közvetlen közelében található a Morfológiai Tömb és a Külső Klinikai Tömb is. Szeretnénk, ha a közeljövőben az EOK mellett egy új, hasonló funkciót ellátó központ alakulna ki, amely befogadná a Nagyvárad téri Elméleti Tömbünk intézeteit. A Nagyvárad tér toronyépülete pedig megújulása után új funkciót kaphatna, nemzetközi kollégium, oktatási és hallgatói központ jöhetne itt létre. Magyar hallgatóink számára a Lenhossék utcai kollégiumi épület befejezéséhez a költségvetéstől várunk támogatást. Végül meg kell említenem az elmúlt évtizedek legnagyobb beruházását, a Korányi-projektet, amely az Új Széchenyi Terv legnagyobb egészségügyi beruházása. Az Üllői úton található Külső Klinikai Tömb területén egy új, 7-szintes Központi Betegellátó Épület épül helikopter-leszállópályával, központi diagnosztikával, modern fizioterápiás részleggel és a többi klinikai épülettel összekötő folyosóval. Az új épület közös homlokzatot kap a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikával, amely a beruházás keretében ugyancsak megújul. A Korányi-projekt révén rövidebbé válnak a betegutak, összességében pedig hatékonyabbá válik az ellátásokhoz való hozzáférés. Hogyan áll az Egyetem a rangsorok tekintetében? A hazai felsőoktatási rangsorokon rendszeresen elkelő helyen végeznek a karaink, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) az összes felsőoktatási intézmény 161 kara között idén a második legjobb lett, míg a hazai orvosi karok versenyében az első helyen végzett a HVG rangsorában, de a többi karunk is előkelő helyet szerzett a képzésterületi rangsorokban. A kutatóegyetemi cím elnyerése is egy rangsorolás eredménye. Nemzetközi összehasonlításban sem állunk rosszul. A Times Higher Education új rangsorában, amely a feltörekvő gazdaságú és a BRICS államok 100 legjobb felsőoktatási intézményét listázza, az előkelő 60. helyet foglalja el az egyetemünk. A QS World University Rankings Life Sciences & Medicine kategóriában a 346. helyet szereztük meg a világranglistában. A döntően az akadémiai teljesítményt értékelő University Ranking by Academic Performance (URAP) az 532, helyre sorolta a Semmelweis Egyetemet, a SCIMAGOlistájában pedig a második legjobb magyar (összesítésben a 701.) felsőoktatási intézmény lettünk. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek a rangsorok nem kizárólagosan kutatási, oktatási és publikációs tevékenységünket figyelik, hanem olyan szempontok is számítanak, mint pl. a honlapunk átláthatósága, frissülési gyakorisága, a hallgatói eredmények átlaga, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egyre inkább megismerve a világrangsorok teljes szempontrendszerét, sokat dolgozunk azért, hogy legközelebb a Semmelweis Egyetem az összesített világrangsorokban még előkelőbb helyet érjen el. Hiszem, hogy ez így is lesz! Radnai Anna 12 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

15 Dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Kommunikáció Részlegének vezetője a GYEMSZI felkérésére 2014 januárjában előadásokat tartott kórházvezetőknek az orvosi és a szervezeti kommunikáció jelentőségéről, módszereiről. A program a továbbiakban a klinikai munkát végző orvosok számára szervezett tréningekkel folytatódik. Ne kopogjon! Az orvosi és szervezeti kommunikáció jelentősége Mi ez a program, hogyan érte Önt a felkérés, és milyen jelentőséget tulajdonít a lehetőségnek? 2014 első félévében a GYEMSZI egy orvosi kommunikációs programot indított, melynek célja az orvos-beteg kapcsolat javítása, a kórházak ellen irányuló perek számának csökkentése. A program azokon a vizsgálatokkal is megerősített gyakorlati tapasztalatokon alapul, melyek szerint a legtöbb esetben kommunikációs okokra vezethető vissza az egészségügyi dolgozók és az intézmények elleni feljelentés. A kommunikációs problémák hátterében sokféle ok lehet, néha a páciens pl. úgy érzi, hogy nem hallgatták meg, vagy nem kapott elegendő információt a betegségéről, vagy az ellátással kapcsolatos panaszait félresöpörték. Az ilyen típusú problémák kommunikációs eszközökkel megelőzhetőek lennének. A GYEMSZI programjának részeként első körben a budapesti és a Pest megyei kórházi vezetők vettek részt előadásokon, amelyek a rendszerszintű beavatkozást igénylő témakörökkel foglalkoztak. A kórházvezetőknek szóló előadások után februárban és márciusban tréningeket tartunk klinikai munkát végző orvosoknak jelenleg a budapesti és a Pest megyei szülész-nőgyógyászok, sebészek és traumatológusok számára, mert a perekben ezek az orvoscsoportok érintettek a leggyakrabban. Míg az előadások a rendszerszintű megközelítésre fókuszáltak, addig a tréningek a klinikusok saját kommunikációjának fejlesztését célozzák. Mondana egy példát a rendszerszintű beavatkozás lehetőségeire? Az egészségügyi dolgozók sajnos egyre gyakrabban találkoznak indulatos, vagy akár agresszív betegekkel a média is rendszeresen ad hírt ilyen eseményekről. Fontos pl., hogy egy a kórház rendelkezzen olyan protokollal, ami az ilyen helyzetek megelőzésére és kezelésére vonatkozik. Amennyiben ez a protokoll gyakorlattá is válik, akkor az intézmény dolgozói egyrészt több ismerettel rendelkeznek arról, hogy mit tegyenek feszült helyzetekben, másrészt, ha a hatályos és jogszerű protokollnak megfelelően járnak el, ez egyfajta jogi védelmet is jelenthet számukra. Dr. Pilling János Milyen egyéb olyan kommunikációt javító feladatok adódhatnak egy kórházban, amelyek bevezetése a menedzsmenten múlik? Két területet emelnék ki illusztrációként. Az egyik az előző témakör, az agresszív cselekmények megelőzése, a másik az orvosi hibák, tévedések lehetőségének csökkentése. Vizsgálatok szerint csupán megelőző intézkedések bevezetésével akár 70-80%-kal csökkenthetőek a különböző agresszív cselekmények az egészségügyi intézményekben. Számos módszer segíti ezt. Érdemes pl. felmérni egy adott intézményben, hogy melyek azok a problémák, amelyek miatt a páciensek időnként feszülten vagy indulatosan viselkednek. Ehhez ajánlott összehívni egy fókuszcsoportot, vagyis minden területről behívni ott dolgozó embereket portást, biztonsági őrt, ápolót, orvost stb., hogy el tudják mondani saját tapasztalataikat. Hadd illusztráljam egy történettel, hogy miért érdemes minden terület képviselőinek a tapasztalatait megismerni! Egy alkalommal meghívtak előadást tartani éppen az agresszió megelőzésének témakörében egy járóbeteg-ellátó intézménybe. Amikor megérkeztem a megadott címre, csodálkozva láttam, hogy ott egy non stop közért működik. Végül néhány házzal arrébb megtaláltam a rendelőintézetet. Az intézetvezetőnek elmeséltem mindezt, aki erre legyintett és azt mondta: Ó, ne is mondd, a földhivatal roszszul jegyezte be, de hát mit csináljunk, ez a hivatalos címünk. Amikor a hibás címmel kapcsolatos tapasztalatomat előadás közben megosztottam az ott dolgozó szakemberekkel is, teljes értetlenség volt a válasz. A mi címünk valóban az, amit magának mondtak! Nem válaszoltam Menjenek ki az utcára és nézzék meg a bejárat fölötti házszámot! Ebben az intézetben minden nap rossz címet mondanak az ott dolgozó orvosok és asszisztensek betegek százainak, anélkül hogy erről tudomásuk lett volna. Magával a valós problémával legfeljebb a portás szembesült, az orvosoknak, nővéreknek a betegek ezt már nem mondják el ők szemmel láthatólag nem is tudtak róla. Egy másik példa: a rendelők ajtaján leggyakrabban egyetlen felirat található, olyasmi, hogy Ne kopogjon! vagy Kérjük, kopogtatással ne zavarja a gyógyító munkát! A páciensek pedig éppen csak azt nem tudják, hogy akkor most mit csináljanak őket ide küldték, be kellene menniük, de mi fog majd történni, hogyan és mikor juthatnak majd be? A bejutási sorrend gyakran nem szabályozott, aki erőszakosabb, az hamarabb bejut Ilyen és ehhez hasonló problémák miatt nagyon sok páciensnek pattanásig feszültek az idegei, mire végre bejutnak az orvoshoz. A fókuszcsoport összehívásával egy kórházvezető kiderítheti, hogy az általa irányított intézményben milyen tényezők növelhetik a betegek feszültségét, és lépéseket tehet ezek kezelése érdekében. A bemutatott szempontok csupán példák voltak, valójában hosszan lehetne arról beszélni, hogy KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 13

16 milyen szervezeti beavatkozásokkal lehetne csökkenteni egy adott intézményben az agresszivitást, feszültséget, indulatokat. Az orvosok ellen induló perek kérdésére térve: egy vizsgálatban mintegy 3000 súlyos, tehát halállal vagy komoly egészségkárosodással járó orvosi hibának keresték az úgynevezett gyökérokait, és az derült ki, hogy az esetek 70%-ban a végzetes hibák hátterében azonosíthatóak voltak kommunikációs problémák. A teameken belüli kommunikáció javításával tehát hatékonyan lehetne csökkenteni az orvosi műhibák előfordulási gyakoriságát, és ezáltal a kórházak elleni perek számát. Egy példa: gyakori, hogy egy adott feladat elvégzését illetően a team valamennyi szereplője azt hiszi, hogy kollégája vagy beosztottja már elvégezte azt, miközben senki nem csinálta meg az adott tevékenységet. A felelősség gyakran elvész a sok dolgozó között. Erre találták ki az ellenőrző listákat. A légi közlekedésben már régóta használják ezt az eszközt, hiszen a pilótáknak is annyi mindenre kell figyelniük annak érdekében, hogy biztonságban legyen a repülőgépük, hogy emberileg valójában már lehetetlen ennyi mindent fejben tartani. A repülőgép-balesetek számát jelentősen sikerült az ellenőrzőlisták segítségével csökkenteni. Ugyanígy egy egészségügyi dolgozónak is rengeteg mindent kell fejben tartania egy-egy beavatkozás pl. egy műtét biztonságossága érdekében. A WHO 2008-ban bevezette azt a sebészeti ellenőrző listát, amelynek használatát egy multicentrikus vizsgálatban 8 országban vizsgálták, és azt tapasztalták, hogy a módszer alkalmazásának köszönhetően a műtéti szövődmények gyakorisága 30%-kal, a műtéti halálozások előfordulási gyakorisága pedig átlagosan 50%-kal csökkent a részt vevő intézményekben! Bár ezek fantasztikus eredmények, az egyszerű és olcsó műtéti ellenőrzőlisták használatát mindmáig számos tényező nehezíti az egészségügy hierarchikus rendszerében a használata gyakran ütközik ellenállásba. Pedig az ellenőrzőlistákkal kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy viszonylag egyszerű módszerekkel emberek sokaságának lehetne akár az életét is megmenteni. Hozzáférhetőek ezek a kommunikációs módszerek melyek közül példákat említett teljes körűen és írásban a kórházvezetők számára? Az orvosi kommunikáció ma már kötelező tantárgy az orvosi egyetemen, tankönyvének éppen magam vagyok a szerkesztője. Létezik tehát magyar nyelven már olyan szakirodalom, amelyben számos információ hozzáférhető ebben a témában. Az interjúban említett, szervezeti kommunikációt érintő módszerek azonban ilyen részletességgel nem szerepelnek a tankönyvben, ez ugyanis egy meglehetősen új terület Magyarországon. A GYEMSZI képzéséhez azonban készítettünk egy rövid, 20 oldalas oktató füzetet, amelyben gyakorlati javaslatokat foglaltunk össze az orvosok számára a betegek elégedettségének javításához és a nehéz kommunikációs helyzetek kezeléséhez. A jelen magyarországi egészségügyi ellátásban a szakemberhiánnyal, a várólistákkal és a mindenki számára ismeretes problémákkal együtt a páciensek gyakran érezhetik úgy, hogy csorbát szenved az ellátásuk vagy nem kapják meg azt a szintű gondoskodást, amelyet a tőlünk nyugatra fekvő országokban a betegek megkapnak a kórházakban. Ki lehet-e ezeket az érzéseket küszöbölni, enyhíteni lehet-e ezeket a nehézségeket a kommunikáció eszközeivel? Természetesen számos problémát pl. a várólisták kérdését nem lehet megoldani kommunikációs módszerekkel. Azon viszont bizonyos esetekben segíthetünk, ha a páciens úgy érzi, hogy ő nem a megfelelő ellátást kapta. A betegeknek ez a benyomása ugyanis általában nem szakmai érveken alapul. Egy laikus páciens nem tudja megítélni, hogy orvosszakmai szempontból milyen minőségű ellátást kapott, azt azonban, hogy az orvos hogyan bánik vele, meg tudja ítélni, és leginkább ennek alapján alkot véleményt az ellátásáról, az orvosáról, a kórházról vagy akár a magyar egészségügyről. Ennek következtében ha javul az orvosok kommunikációja, az javíthatja a betegek elégedettségét is. Számos vizsgálat igazolta, hogy már rövid távú kommunikációs képzések is jelentős változást idéztek elő a betegek elégedettségében és együttműködési készségében. A páciensek együttműködése pedig befolyásolja gyógyulásukat is. Igen, a vizsgálatok ma már számos orvosi kommunikációs módszer hatékonyságát igazolták a legkülönbözőbb betegcsoportok (magas vérnyomásos betegek, cukorbetegek, asztmások stb.) esetében. Mindemellett a kommunikáció sem csodaszer. A betegek együttműködési hiányának hátterében ugyanis számos tényező áll, az orvosi kommunikáció csak egy a sok közül. Ugyanakkor érdemes erre nagy figyelmet fordítani, mert a terápiás együttműködést meghatározó többi tényező egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben befolyásolható. Ilyen egyéb tényezők, pl., hogy a páciens szenved-e akut tünetektől, vagy hogy a gyógyszer, amit szednie kell, milyen mellékhatásokkal rendelkezik, menynyi időn át kell szedni stb. Igényel-e plusz energiaráfordítást, esetleg időt az, hogy az orvos vagy az egészségügyi szakdolgozó megfelelően kommunikáljon a beteggel? Közkeletű hiedelem, hogy a megfelelő kommunikáció sok időt igényel, a kérdéssel kapcsolatos tapasztalatok és vizsgálatok azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A jó kommunikáció időtakarékos. Két példát említenék. Az egyik az empátia kérdésköre sokan mondják ugyanis, hogy erre már végképp nincs idő. Egy vizsgálat szerint azonban azon orvosok, akik empatikusabban reagálnak betegeik problémáira, hamarabb végeznek egy-egy vizittel, mint azok a kollégáik, akik elzárkóznak az ilyen kommunikáció elől. A videofelvételeken, amelyeken rögzítették az orvos-beteg találkozókat, nyomon követhető, hogy miért van ez így. Ha a beteg tett egy olyan megjegyzést, amelyre empatikus visszajelzést várt, és azt meg is kapta, akkor gyorsan továbbléphettek a megbeszélendő kérdések sorában. Amennyiben azonban nem kapott ilyen visszajelzést, leragadt az adott ponton, és újra-meg újra megkísérelte érzékeltetni orvosával a probléma súlyát, újabb és újabb példákat felhozva pl. arra, hogy elviselhetetlennek érzi a fájdalmat, ami kínozza. Azok az orvosok, akik erre pl. így reagáltak: Megértem, hogy ez nagyon rossz lehet nézzük, mit tehetünk, hogy csökkentsük ezt a súlyos fájdalmat hamarabb végeztek a vizittel, mint azok a kollégáik, akik egyre ingerültebben próbáltak gátat szabni a fájdalmat bizonyító példák sorának. Egy másik példa: ha az orvos arról szeretné meggyőzni páciensét, hogy változtasson az életmódján, pl. szokjon le a dohányzásról, akkor a legtöbben kiselőadásba bocsátkoznak a cigaretta káros hatásaival kapcsolatban. Ez hosszú idő vesz igénybe, és a hatásossága is erősen kérdéses, hiszen a legtöbb beteg nagyon jól tudja, hogy a dohányzás káros az egészségére. Ellenben ha az orvos a motivációs interjú szemlélete szerint jár el, vagyis megpróbálja kideríteni, hogy a páciense miért lenne motivált a dohányzás abbahagyásában, akkor már csak az a feladata, hogy ebben a saját, belső motivációban megerősítse őt. Az első kérdés tehát: Gondolt-e már arra, hogy leszokjon a dohányzásról? és ha a páciens válasza igenlő, a második kérdés: Miért szeretne leszokni? Így a kommunikáció hatékonyabb lehet, és még az orvos-beteg találkozó is rövidebb ideig tart. Mindezeken túl még számos egyéb példát és vizsgálati eredményt is fel lehet hozni annak a bizonyítására, hogy jól kommunikálni rövidebb ideig tart, mint rosszul kommunikálni. Radnai Anna 14 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

17 Szilveszterkor, Újév hajnalán lépett be először új osztályának ajtaján az ország egyik legnagyobb egészségügyi intézménye, a Honvédkórház január 1-jével kinevezett főorvosa. Dr. Zacher Gábor, akit egy ország toxikológiai szakemberként ismer, ugyanis itt, a sürgősségi osztályon akarta köszönteni az új évet, és egyúttal jövőbeni kollégáit. Az azóta eltelt három hétben az új osztályvezető alig volt otthon, és nem aludt sokat, mert mint mondja, egy ekkora rendszert, mint a Honvédkórház, át kell látni. Új osztályvezető a Honvédkórházban Könnyű volt a döntés, hogy otthagyja a Péterfy toxikológiai osztályát, amit sokak szerint ön tett szakmailag jól működő, országos centrummá? Egy ilyen kérdésre csak nem lehet a választ. Persze, hogy nem egyszerű eljönni egy olyan helyről, ahol 16 évet dolgozott az ember, ahol a munkába beletette szívét, lelkét, tudását, ahol sokáig egy csapat tagja volt. Ahol az eredmények közül sok mindenre valóban büszke vagyok. Viszont a másik oldalon ott volt az a tény, hogy én a Honvédkórházban nőttem fel, itt voltam műtőssegéd az egyetem alatt, itt dolgoztam szakorvosjelöltként, itt kezdtem a pályát. Olyan kollégákkal dolgozhattam együtt itt, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Sajnos már nem mindegyikkel találkozhatok újra. De visszatérve, tehát, amikor megkerestek, egy ilyen felkérésre nem lehetett nemet mondani. Egyébként a feleségem emlékeztetett: amikor 97- ben a Honvédkórházból átmentem a Péterfybe, azt mondtam, egyszer még biztosan visszajövök ide. Nem kis változást jelenthet ez az új feladat. A toxikológiai osztály, bár kétségtelenül nagyot fejlődött az ön vezetése alatt, a Honvéd sürgősségi centrumával össze se hasonlítható. Érzékeltetné, hogy mekkora a különbség a korábbi és a mostani osztálya között, például az esetszámban? A Péterfy toxikológiáján naponta úgy esetet láttunk el, a Honvédkórházban általában ennek a négyszeresére kell felkészülni, de az eltelt három hét alatt is volt olyan nap, amikor 150 új beteg fordult meg az osztályon. Ráadásul rettentő sokféle eset kerül hozzánk az ujjtöréstől kezdve az égési sérüléseken át a stroke-ig. Több mint egymillió ember sürgősségi ellátásáért felelünk, de az osztály nagyságát mutatja a létszám is: 41 orvos dolgozik itt, és összesen 140-en vagyunk. Nem ijesztő ez egy kicsit? Nem, mert mint egy A4-es munka alkoho lista, én is szeretem a kihívásokat. Ehhez kitűnő szövetségeseim is vannak, ugyanis Dr. Zacher Gábor Fotó: Thaler (Wikipedia commons) nagyon-nagyon jó a csapat. A kollégáim nagyon okosak, tehetségesek, harapósak. Ráadásul itt, a Honvédkórházban olyan XXI. századi körülmények között dolgozhatunk, ami bárhol a világon felvállalható. Biztos vagyok benne, hogy ha fűrésszel kivágnák ezt a sürgősségi osztályt, és letennék New Yorkban, Los Angelesben vagy Londonban, senkinek nem tűnne fel, hogy ez nem a helyi kórház osztálya. Emellett óriási képzési potenciál is van itt, legyen szó továbbképzésekről vagy akár nővérkurzusokról. A rengeteg beteg, a nagy forgalom sok helyen taposómalommá teheti az ellátást, fásulttá teheti az orvosokat, ápolókat. Nem fenyeget itt ez a veszély? Nem taposómalomként élem ezt meg, inkább folyamatos háborúként. És bár valóban nagyon sok a beteg, hiszem, hogy mindegyikre külön oda lehet figyelni. Úgy látom, hogy a csapatom is olyan orvosokból áll, akik így gondolják. És a betegek is tudomásul veszik, hogy a sürgősségi osztályon, lehet, hogy akár 2-3 órát is várniuk kell? Hát igen, olykor nehéz megértetni a betegekkel, hogy a súlyosabb eseteket előbb látjuk el, még akkor is, ha később érkeztek. Sokan a háziorvosi rendelés meghosszabbításaként fogják fel a sürgősségi ellátást. Múltkor egy középkorú férfi azt mondta, este a villamoson jutott eszébe, hogy leszáll és bejön az osztályra. Elmagyarázta, hogy már régóta fáj a dereka, de nem jut el vele a háziorvosához, mert a munkaideje tovább tart, mint a rendelés. Természetesen nekünk ezeket az eseteket is el kell látni, de az ilyen pácienseknek meg kell értenie, nem biztos, hogy időrendben kerülnek sorra. Nem töltött még sok időt az új helyen, de talán már van elképzelése arról, hogy mit szeretne meghagyni, vagy esetleg változtatni? Valóban nagyon rövid volt még az idő. Ez egy kétezer ágyas intézmény, egyelőre fel kell mérni mik az elvárások velünk szemben, de azt is, hogy mit várunk mi el a többiektől. Én szeretem megkérdezni a kollégáimat is, tehát mielőtt bármit változtatnék, meg fogom ezt tenni. Egy célom azért van: szeretném áthozni a Péterfyből a toxikológiai centrumot. Itt lenne ugyanis a helye, hiszen ez egy abszolút mintaosztály, és a Honvédkórházban minden adott. Bernáth Bea KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 15

18 Dr. Stankovics Évával, a hatvani Albert Schweitzer Kórház főigazgatójával beszélgettünk. A város nélkül nem megy Főigazgató asszony, milyen a kórház és a város viszonya a kórház nézőpontjából? Abszolút támogató az együttműködés, ennek köszönhetően nem sokat érzünk abból, hogy fenntartóváltás történt. Hiszen a fenntartó GYEMSZI mellett napi munkakapcsolatban állunk a városi önkormányzattal. Szabó Zsolt polgármester úrral rendszeresen beszélünk telefonon, elég gyakran találkozunk személyesen, és úgy érezzük, munkánkhoz minden támogatást megad. Mostanában éppen a kiemelt fejlesztéseinkkel foglalkozunk, például a lezárult járóbeteg-rehabilitációs központtal, a folyamatban lévő TIOP fejlesztési projekttel, illetve az éppen elbírálás alatt lévő homlokzati szigeteléses KEOP-pályázattal. Amikor úgy érezzük, az adott pillanatban valamilyen segítség, nyomaték kell, hogy az állami gépezet kicsit olajozottabban működjön, az önkormányzat és a polgármester saját lobbierejével segíti a kórházat. Hogyan jött a homlokzati felújításos felajánlás? Intézményünknek jelentős meg takarítást jelentene az energia költségekben, és esztétikai élményben is sokat nyújtana, ha homlokzatunkat felújítanánk. A hőszigeteltséggel akár százalékos energiamegtakarítást is el lehetne érni. A KEOPpályázat elbírálása még folyamatban van, ezért polgármester úr, addig is, amíg elbírálják a pályázatot, 200 millió forintnyi támogatást ajánlott fel az intézménynek, hogy a déli oldal homlokzatának felújítását el tudjuk kezdeni, nyílászárócserével és homlokzati szigeteléssel. Reméljük, hogy mire a munka elindul, a KEOP-fejlesztést is elbírálják, az adminisztráció utoléri magát, és teljessé válik a homlokzati felújítási projekt. Mikorra fog teljesen megújulni a hatvani kórház? Dr. Stankovics Éva A homlokzat felújítása a központi műtőblokk új épületének fejlesztésével párhuzamosan is végezhető, így a két beruházás nem fogja egymást zavarni. A kórház infrastruktúrájában rendelkezésre áll egy terület, ahol kúraszerű ellátás zajlik, ahová be lehet majd költöztetni egy egész osztály betegeit. Ha a homlokzati szigetelés és nyílászárócsere úgy valósul meg, hogy közben folyamatos a betegellátás is, nagyjából egy év alatt újul meg teljesen a homlokzat. Így van esélyünk arra, hogy 2015 őszén, amikor átadják a műtőblokkot, teljesen elkészüljön a kórház. És aztán mihez kezdenek? Hogyan fejlődnek tovább? Az épület felújítása után is van mit tennünk. A GYEMSZI felmérését követően a hatvani kórház is bekerült az informatikai háttér megújításáról és fejlesztéséről szóló pályázat kedvezményezetti körébe, a as évre vonatkozó fejlesztési tervünkben pedig a komfortosítás szerepel kitűzött célul. Az új műtőblokk építésével felszabadulnak területek, és lehetségesnek tartjuk, hogy gyönyörű, két-három ágyas, vizesblokkal ellátott kórtermeket alakítsunk ki. Vannak jelenleg is VIP-kórtermeik? Legnagyobb támogatók a Samsung Electronics Magyar Zrt. A cégnek tőlünk 15 km-re, Jászfényszarun van gyára. Mi segítjük őket helyszíni és kórházi szűrővizsgálatokkal, kimegyünk hozzájuk sport- és egészségnapokra, és túl azon, hogy eddig minden évben kétszer különböző műszaki cikkeket, tévéket, monitorokat kaptunk milliós nagyságrendben, tavaly a szülészet-nőgyógyászati osztályon Samsung családi szobát alakítottunk ki. Január elején, a hivatalos átadón a cég elnökének annyira megtetszett a kialakított helyiség és a környezet, hogy bejelentette, támogatják minden évben a különböző osztályokon egy-egy hasonló VIP-szoba kialakítását. A rehabilitációs szakellátás és a műtőblokkfejlesztés mellett jelentős előrelépés az is, hogy kiszervezett képalkotó diagnosztikájukat visszaszervezték. A műtőblokk fejlesztésébe belefért a képalkotó diagnosztika is, ezért egyik első lépésünk volt a radiológiai ellátás visszaszervezése. A TIOP pályázat keretein belül egy 16 szeletes CT, egy átvilágító, egy felvételező röntgen és egy ultrahang kerül beszerzésre. Végre egymáshoz közel, a földszinten alakítjuk ki a diagnosztikai egységet. A külső szolgáltatóval a szerződés lejárt, teljesen egyértelmű volt, hogy a kórház folytatja tovább az ellátást. A szakdolgozói közösség kiváló, nagyon jó és erős csapat dolgozik nálunk, akik gyorsan visszaillesz- 16 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.

19 kedtek a kórház szervezetébe. A radiológus beosztás elkészítéséhez teleradiológiai segítséget veszünk igénybe, főként a CT ügyeleti ellátásában. Amikor egy sürgős CT-leletet 60 percen belül visszakapunk a távleletező cégtől, egy nem sürgőset pedig másnap, amikor egy röntgenleletet 15 percen belül küldenek vissza, botorság lenne ezt a szolgáltatást nem igénybe venni. Folyamatosan egyeztetünk a traumatológusokkal is, hogy jelent-e nekik problémát a teleradiológia használata. A visszajelzések azt mutatják, hogy a teleradiológiában sokszor gyorsabban megkapják a leletet, mint a helyben dolgozó munkatárstól. Ez sajnos korábban is így működött, mert a sokszor három területen egyedül dolgozó radiológus nagymértékben le volt terhelve. Miért szereti az Albert Schweitzer Kórházat az önkormányzat, a cégek, a lakosok? A Bosch után a kórház a második legnagyobb munkáltató a városban. Amikor több vezetőtársammal Hatvanba jöttem, az volt a célunk, hogy a korábbi Hospinvestes időszak után a dolgozók és a lakosság hitét visszahozzuk és feltámasszuk. Pár hónapos működés után rájöttünk arra, hogy alapvető szemléletváltást kell eszközölnünk: a napi erőfeszítésen túl a külvilág számára is meg kell mutatnunk magunkat. Hiába végzünk valamit jól, ha azt nem tudjuk megmutatni és eladni, az olyan, mintha lakatlan szigeten végeznénk tevékenységünket. Szerencsére, mind az önkormányzat, mind a Samsung, mind a lakosok felismerték ezt. Például a Samsung rájött arra, hogy mi alkotni akarunk, és ehhez ők is társultak. Ők az európai viszonyokhoz képest is szigorú szabályok szerint működő, bürokratikus vállalat. Amikor látták, hogy mi nem csak azt várjuk, hogy támogassanak, hanem folyamatosan teszünk is az együttműködésért, megnyíltak. Ha látják, hogy egy kórház is ugyanúgy odateszi magát, és teljesíti a nagyvállalat által elvárt követelményeket, kiváló együttműködés alakulhat ki. Ugyanez vonatkozik a várossal való együttműködésre is? Ha a hatvani lakosok látják, hogy aktív az intézmény, látják, hogy fejlődni akarunk, szívesen áll be mögénk az önkormányzat és a polgármester úr is. Ha lazítanánk, siránkoznánk, és várnánk a csodára, valószínűleg kevésbé sorakoznának mögöttünk fel a támogatók. Ráadásul ez igaz a napi működésre, a beszerzésekre és az uniós fejlesztésekre. Másképp állnak hozzá az intézményhez, ha kezdeményezők vagyunk, ha látják, hogy a jövőt velünk tudják megvalósítani. Zöldi Péter A kórház és az önkormányzat együttműködéséről Szabó Zsoltot, Hatvan város polgármesterét kérdeztük. Polgármester úr, mennyire fontos Önöknek a hatvani Albert Schweitzer Kórház? Speciális felelősséget érzek a kórház iránt, mert ha nekünk, hatvaniaknak nem fontos a hatvani kórház, akkor kinek lenne az? Én úgy kezelem a helyzetet, hogy Hatvan nem adta át a kórházát. Mi építettük, mi működtettük. Amióta az eszemet tudom, ez a kórház itt állt ban adták át, híres-neves vezető orvosok kerültek ki innen, országosan elismert szakmai munkát végez. Papíron persze van törvény, papíron a GYEMSZI a tulajdonos, de ahol száz kórházat kezelnek egyben, nem érzik ennek a súlyát. Muszáj, hogy segítsem a kórház működését, leginkább a Hatvanban és a környéken élők miatt. Milyen szerepet játszik a régió betegellátásában az intézmény? Hatvan logisztikai centrumban található, sok vasútvonal és főútvonal találkozik nálunk, ezért központi szerepet játszunk a sürgősségi ellátásban. 208 ezer lakost látunk el, valamint a főutakról érkező sérülteket. Gyorsnak, precíznek és pontosnak kell lennie a kórháznak, és együtt kell dolgozni a budapesti kórházakkal. Földrajzi helyzetünk eredményeként nálunk nincs orvoshiány, egyrészt a jó fekvés miatt, másrészt azért, mert ha azt látják az orvosok, hogy jól működik a kórház, szívesen jönnek ide dolgozni. Ráadásul a város ad az ide érkező orvosoknak szolgálati lakást. Hiszek abban, hogy ha megépül a TIOP pályázatból a műtőblokk és a kiegészítő elemek, megvesszük azokat a gépeket, amiket jelenleg bérlünk, például új CT-berendezésünk lesz, sok budapesti orvos is bennünket fog választani. Milyen a kapcsolata a kórház vezetőivel? Szabó Zsolt Nagyon fontos a jó menedzsment. Ha egy jó menedzser vezet egy kórházat, jó viszonyt ápol a helyi vezetőkkel, ha harmonikus a kapcsolat, és értjük egymás nyelvét, könnyebb előrelépni és alkotni. Mi sem lennénk enynyire sikeresek, ha nem Stankovics Éva irányítaná a kórházat. Miért ajánlottak fel az év elején 200 millió forintot az intézmény homlokzatának részletes felújítására? Elegünk lett a várakozásból. A hatvani kórház belülről kiváló, de ha látja kívülről, elszörnyülködik. A KEOP-programban jelentős energiaracionalizálási források találhatóak, mi is beadtuk a pályázatot, ráadásul az előkészítésre adtunk 10 millió forintot. Amikor meghallottuk azt, hogy összesen három kórház kapott pénzt hasonló fejlesztésre, és mi nem, más megoldásokon is elgondolkodtunk. Az energiamegtakarítási kooperációs, azaz ESCO-finanszírozás azonban csak 17 év alatt térült volna meg, évente milliót tudtunk volna megtakarítani. De szépül és fejlődik a város, hamarosan megnyílik a Grassalkovich-Kastélyban a Széchenyi Zsigmond Kárpátmedencei Magyar Vadászati Múzeum. Ezért ajánlott fel a város 200 millió forintot a homlokzat déli oldalának rekonstrukciójára, bízva abban, hogy a maradék 350 millió forintot a GYEMSZI és az Egészségügyi Államtitkárság, mint fenntartó hozzáteszi. Így 2015 végére teljes mértékben megújulhat a kórház. Lakosaink kényelmét azzal szeretnénk még jobbá tenni, hogy a kórházzal egyeztetve több mint 200 új parkolóhelyet hozunk létre a környéken. KÓRHÁZ 2014/1 2. AKTUÁLIS 17

20 A méhen belüli jóindulatú daganatok a szülőképes korú nőknek körülbelül az egyharmadát érintik, egyötödük kezelésre szorul. A hagyományos eljárás a szervet műtéti úton eltávolította, ami egyrészt a beteg számára szövődményi kockázatokkal járt, hetekre távol tartotta a munkájától, másrészt sokaknak lelki traumát is jelentett maga a tény, hogy a továbbiakban már nem szülhetnek gyereket. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás klinikáján új, a beteg számára kíméletes, intervenciós radiológiai módszert alkalmaznak a jóindulatú daganatok okozta panaszok gyógyítására. Ennek előnyeiről, elismertségéről beszélgettünk a klinika igazgatójával Bérczi Viktor professzorral. Szerveltávolítás vagy embolizáció? A jóindulatú méhdaganatok kialakulásának okaira az orvostudomány sokáig nem adott konkrét választ. Az újabb kutatások eredményei közelebb kerültek a megoldáshoz? Tekintettel arra, hogy az emberi testben előforduló jóindulatú daganatok korántsem okoznak annyi gondot, mint a vég nélkül szaporodó, áttéteket képző rosszindulatú társaik, az orvostudományi kutatások is inkább az utóbbiakra koncentrálnak. Ebből az következik, hogy a jóindulatú daganatok, így a méhen belül megjelenő miómák keletkezésének okairól is csak korlátozott mértékben állnak információk rendelkezésre, ám ennek ellenére valószínűsíthető, hogy azok megjelenésében is több tényező (örökletes, hormonális, környezeti) játszhat szerepet. A kutatások többsége az előfordulás gyakoriságára, illetve a jóindulatú daganatok okozta panaszok csökkentésére, a betegre nézve minél kisebb kockázatot jelentő eljárások kifejlesztésére koncentrál. A hazai adatok szerint a szülőképes korú, éves nők egyharmadának lehet miómája, ami nem azt jelenti, hogy a daganat mindegyiküknél panaszokat okozna. Sokan életük végéig panaszmentesek maradnak úgy, hogy nem is tudtak a méhükben lévő jóindulatú daganatról. A miómával élő nőknek körülbelül az egyötödénél jelentkeznek az enyhébb vagy súlyosabb panaszok. A mióma okozta panaszokkal orvoshoz forduló nőknek régebben méheltávolítást javasoltak a nőgyógyászok. Ez a radikális beavatkozás sokakat elrettentett. Valóban, évtizedeken keresztül ez a műtét volt az egyetlen megoldás az észlelt anomáliák megszüntetésére. A hagyományos műtét számos kockázattal járt, hosszú volt a beteg kórházi ápolásának, illetve lábadozásának időszaka. Hetekre, szövődmény esetén olykor hónapokra is betegállományba került, vagyis távol volt a munkájától, ami nem csak a betegnek, hanem az egészségbiztosítónak is jelentős többletkiadásokat okozott. Nem beszélve a méheltávolításon átesett nőt sújtó lelki teherről és arról a fontos tényről, hogy a műtét következtében többé már nem vállalhatott gyereket. A göbeltávolító műtét is lehetséges alternatíva, ez kevésbé megterhelő a beteg számára, viszont a mióma ilyen műtét után kiújulhat. Mi a lényege az önök által alkalmazott minimálisan invazív eljárásnak? A módszer hazai fejlesztésű, vagy külföldről érkezett a magyar egészségügybe? Az első mióma-embolizációt 1995-ben francia orvosok végezték, onnan terjedt el világszerte ez az eljárás. Magyarországon 2001-ben, három betegen a szegedi egyetemen végeztek először ilyen beavatkozást. A mióma-embolizáció 7 8 évvel ezelőtt kezdett szélesebb körben nálunk is elterjedni. Azóta a Pécsi Tudományegyetem Radiológiai Klinikáján és itt, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás klinikáján összesen több mint ezer beteg panaszait csökkentettük vagy szüntettük meg ezzel az eljárással. Pécsett körülbelül pácienst, nálunk 350 főnél többet kezeltünk. Napjainkban kisebb beteglétszámmal, de már több centrumban is végeznek mióma-embolizációt. Az eljárás lényege, hogy 1,5 mm-es katéter segítségével a méhet ellátó artériákba fél mm átmérőjű mikro-szemcséket juttatunk, amelyek elrekesztik a kisartériákat, így a mióma vérellátottsága erősen csökken. Táplálék híján a szövetek elhalnak, a daganat zsugorodni kezd. A beavatkozást követően a páciensek több mint 80 százalékánál megszűnnek vagy jelentősen csökkennek a tünetek. Az összezsugorodott miómát, ha a kezelt beteg panaszmentes, nem kell eltávolítani. Vajon mi az akadálya annak, hogy a radikális szerveltávolító műtét helyét a magyar egészségügyben is átvegye az új, sokkal kíméletesebb eljárás? Az okát többségében csak találgatni lehet, részben tájékozatlanság, részben a tradicionális eljárásokhoz való ragaszkodás lehet az eredője. Noha óriási a mióma-embolizációról szóló nemzetközi szakirodalom, az eljárás legújabb eredményeit a nemzetközi kongresszusokon részt vevő szakemberek folyamatosan megtárgyalják, továbbá a megfelelő információk célcsoporthoz való eljuttatása érdekében Magyarországon is szerveztünk tájékoztató előadásokat, illetve magyar nyelvű szakcikkeket is írtunk. A betegek többsége ennek ellenére interneten való keresgélés alapján talál meg, a betegek kis hányadát viszont nőgyógyászok küldik. Külföldön mi a gyakorlat: még mindig több tradicionális méheltávolítást végeznek és csupán alternatívaként, szóba jöhető eseti eljárásként tekintenek az embolizációra? Országonként változó az arány. Auszt riá ban például kevés mióma-emboli zá ciót hajtanak végre. Németországban, Francia országban, Nagy-Britanniában viszont nagyobb az aránya e kíméletes beavatkozásoknak. Lehet esetleg anyagi akadálya a módszer elterjedésének? Milyen klinikai felszereltség, berendezések szükségesek az embolizációs műtétek végrehajtásához? Alapfeltétel az angiográfiás laboratórium. Az eljárásnál használt készülék körülbelül millió forintba kerül, ami önmagában, egyszeri beruházásként az embolizációt végző intézmény számára a legnagyobb kiadási tétel. Ezen persze rengeteg különféle, egyéb terápiás beavatkozást is lehet végezni, pl. katéteres tágítás alsó végtagi érszűkület esetén ezzel amputációt lehet megelőzni; bármely artérián vagy vénán lévő szűkület katéteres tágítása, stentbeültetés, dialízisfisztula-tágítás, embolizáció artériás vérzés esetén (traumát, rosszindulatú daganat műtétet követően), portbeültetés, a sort hosszan lehetne folytatni. A mióma embolizáció ennek csupán kis hányada. A beavatkozáshoz használt eszközök sem olcsók. Vannak olyanok, amelyeknek az ára nem haladja meg a 10 ezer forintot, de például egyetlen mikro-katéter körülbelül 100 ezer forintba kerül, ezt szerencsére ritkán kell használnunk. Az említett számok tükrében feltétlen megjegyzendő : 18 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2014/1 2.