Kormányzati. negyed 2007? Szépvölgyi Viktória összeállítása. Hosszú hónapokra bérelt helye van a kormányzati negyed ügyének

Átírás

1 Szépvölgyi Viktória összeállítása Hosszú hónapokra bérelt helye van a kormányzati negyed ügyének a magyar médiában talán a külföldiben is sõt, mondhatni országos Kormányzati köztémává avanzsált. Meg is kérdezte egy deszkás fiú miközben a Janesch makettet fotóztuk a Westend tetején: Hé má, ez a kormányzati izé? és izgatottan filmezni kezdte a mobiljával. Tehát apraja-nagyja tudja, hogy formálódik, alakul, kikiáltatott a kormányzati hogyishívják. Volumenét, funkcióját, építészeti kialakítását, környezettudatos koncepcióját szemlélve, méltán tarthat rá számot a beruházás, hogy az elmúlt 100 év egyik legmeghatározóbb építészeti kunsztja legyen Budapesten. Persze amennyire elragadtatott, örömkönnyes pillantások fonódtak egymásba a kihirdetés eufórikus pillanataiban, annyira erõs szkepszis övezi a témát, ami éppúgy jelenthet egyirányú utat a pokol tornáca felé Janeschéknek és a fõvárosnak, mint egy mennyországi csipkével díszes piedesztált. Néhány perces beszélgetést folytatva a Finta Stúdió projektvezetõjével, hamar kitûnt, hogy jóval komplexebb a helyzet, mint a Janesch Péter tükrözte optimista pillanatfelvétel. Milánói, st. pölteni, líbiai aktuális kormányzati negyed példákra rávilágítva nyújtunk körképet a témáról, megszólal Kuma, Janesch és a Finta iroda, valamint a zsûribe meghívott szakértõk, Libeskind, Acebillo és Stimmann városépítészek. negyed 2007? 17

2 Josep Acebillo Nir Adar Ron Arad Eduardo Arroyo Ian Athfield Alberto Campo Baeza Frédéric Borel Mario Botta Ronan Bouroullec Abel Cahen Santiago Calatrava Giulio Cappellini Antonio Citterio Matali Crasset Odile Decq Tom Dixon Günter Domenig Erick van Egeraat Peter Eisenman Jim Eyre Massimiliano Fuksas Manuelle Gautrand Philippe Gazeau Meinhard von Gerkan Konstantin Grcic Sir Nicholas Grimshaw Makio Hasuike Zaha Hadid Steven Holl Massimo Iosa Ghini Hasegawa Itsuko Philip Johnson Hani Rashid Karim Rashid Pentti Kareoja Mathias Klotz Tom Kovac Janesch Péter Jaroslaw Kozakiewicz Kengo Kuma José Antonio Martínez Lapeña Riccardo Legorreta Stefan Lengyel Daniel Libeskind Piero Lissoni Greg Lynn Brandon Macfarlane José és Nuno Mateus Richard Meier Alessandro Mendini Jasper Morrison Eric Owen Moss Paola Navone Jean Nouvel Kas Oosterhuis Laurids Ortner Claude Parent Josef Pleskot Dominique Perrault Anca Petrescu Renzo Piano Jesse Reiser Nanako Umemoto Rudy Riccioti Timo Saarnio Axel Schultes Tuomo Siitonen Susan Sontag Hans Stimmann Donald Sultan Ilkka Suppanen Adam D. Tihany Toyo Ito David Trottin Kim Utzon Jean Philippe Vassal Jean-Paul Viguier Dominic Williams Michael Young Aymeric Zublena Peter Zumthor Kényes témák kíméljetek Daniel Libeskind Budapesten járt 2007 augusztusában a sztárépítész, hogy zsûritagként szavazatával megtoldja Janesch Péterék kormányzati negyedre beadott tervének gyõzelmét. Az általános sajtótájékoztatót követõen jutott lehetõség a néhány percben feltett kérdésekre. Míg a pályázat minõsítésétõl diplomatikusan elzárkózott, tökéletes befektetõkrõl, kikezdhetõ lengyel megbízásáról és mûvészi ambícióiról mesélt. Mit gondol a pályázatról? Mégis mit? Nekem annyi a dolgom, hogy kiválasszam a legalkalmasabb tervet. Nem véleményezni jöttem a pályázatot. A helyszínről mi a véleménye? Zsűritagként nem az volt a feladatom, hogy erről döntsek. Nyilvánvalóan a helyszínnek megvannak a maga korlátai. Viszont ez korántsem gátolja, hogy a tervek ügyesen reagáljanak a feladatra. Nincs is olyan terep, ahol ne kéne korlátokkal megküzdeni. Hacsak nem mész Dubaiba, a sivatag közepére. Hol tart New Yorkban a Ground Zero projekt? Elültek a viharok? Most egyszerűsödött csak le igazán a helyzet, ugyanis beindult az építkezés és az én tervemet építik. Pontosan úgy, ahogy megrajzoltam. Illetve változott nyilván az egyeztetések során, de már épp alapoznak. Akadnak viták, főleg politikai részen, meg a beruházó és a résztvevő építészek között, de összességében érezhető hogy valami nagyon pozitív dolog történik. Garantálhatom, nem csak egy akármilyen hely lesz ez New Yorkban. Egészen különleges, majd meglátják! A varsói Zlote 44 lakótorony felépülés előtt áll. Milyen a kötődése ma Lengyelországhoz? Úgy tudom, vágyott már rá, hogy szülőhazájában feladatot kapjon. Hiába születtem ott, beszélem a nyelvet, most újra felfedeztem az országot. Szeretem! A kommunizmus árnyai eltűntek. Az az ország, melyben felnőttem, az antiszemitizmus, a kommunizmus, a totalitárius rezsim már mind a múlté. Határozottan érezhető egy újfajta tűz, lelkesültség, szellemiség az országban. Boldog vagyok, hogy ma Varsóban építhetek valamit. Ezen túl több projektben is érdekelt vagyok Lengyelországban. Csodálatos, új generáció következik most, akik mindent megváltoztatnak. Gyerekkorom óta ismerem Varsót, mint a tenyeremet, imádom. Megtisztelő, hogy épp a Kultúrpalota tőszomszédságában épül fel a tornyom. Annak a Kultúrpalotának, mely Európa legmagasabb lakott építményei közé tartozik. És nem csak egy másik nagy doboz, hanem egy kimunkált, megformált válasz Varsóra és meghatározó elem a városképben. Nagyszerű! Akkor is ugyanilyen lelkes, ha szóba jön a konzervatív, jobboldali kormány? Hát, hogyan is tehetnék arra megjegyzést, hogy jó-e ez a vezetés vagy sem?! Dinamikus változásban van a város, ez biztos. Nem lehet összehasonlítani ezt a kormányt a kommunista kormánnyal. Nem lehet összevetni az országban rejlő spirituszt azzal, ami az 1950-es években történt ott. Számos tendencia érvényes egy időben. Tisztán kivehető, hogy Lengyelország a haladás útjára lépett. Biztosan tudja, hogy az az épület, amit épp az előbb méltatott, a Kultúrpalota az egyik legkérdésesebb objektum Varsóban és az idősebb generációk még mindig az elnyomás szimbólumát látják benne, hiszen Sztálintól kapta a város. Ráadásul épp azért indult felhőkarcoló-építési láz körülötte, mert a 90-es évek elején az lelkesítette a lakosságot, hogy így majd elrejti a toronyházerdő. Hogyan ítélhetném meg azt az épületet? Megértem, hogy nem akarják, hogy a Sztálin féle torony domináljon. Épülõ World Trade Center Fotó: Michael Klinkhamer Foster Kazahsztánban dolgozik épp, Ön visszament abba a Varsóba, melyről csak az antiszemitizmus és a kommunizmus jutott eszébe sokáig. Lehet, hogy a sztárok építészete a felkérések és fizetség mértéke mentén működik? Önnek morális kérdés az építészet? Számít, hogy kinek és mi célra tervez? Abszolút szelektálok! Egyértelműen visszautasítom, hogy olyan országoknak dolgozzam, melyeket totalitárius rezsim vezet. Például nem működöm Kínában, Kazahsztánban. Az én terepem a demokrácia! Mikor bekopog bármelyik rezsim, hogy itt egy jó kis földdarab, építs nekünk rá szép nagy tornyot!, nem kapok az alkalmon. A gonoszságot és az elnyomást nem támogatom a munkámmal, csak a demokráciát. Generációmból azon kevesekhez tartozom, aki ellenáll bizonyos meghívásoknak. Számtalanszor megkerestek már Kínából. És mindezzel együtt szeretem a kínai kultúrát, a hagyományaikat. De egyszerűen nem érzem magam kényelmesen, hogy abban a rendszerben dolgozzam. Az Ön pozíciójában meddig mehet el egy építész? Mi az, amit csak azért megtehet, mert világsztárként kezeli a szakma, a sajtó? Építészként szerencsésnek mondhatom magam. Amikor a beruházók kapcsolatba lépnek velem, általában azért keresnek meg, mert konkrétan azt akarják, hogy én építsek nekik. Mert szeretik a munkámat. És nagyon jó kapcsolatban is vagyok velük. Ez viszont feltételezi, hogy nyomás nehezedik Önre egy-egy befektetőtől, hogy arra vágynak, amit ebben vagy abban a korábbi épületében láttak, tehát egyfajta libeskindeset, sorozatgyártást várnak el Öntől, ami gúzsba kötheti. Felveti a veszélyt, hogy ugyanazokat a formai megoldásokat kell ismételnie, melyeket eddig használt csak kicsit más adottságokra adaptálva. Nem, nem! Szeretek dolgozni és megdolgozni az eredményért. Egyszerre tervezek bevásárlóközpontokat, vegyes felhasználású projekteket, irodaház felhőkarcolókat, egyáltalán nincs így. Elutasítom azt az építészetet, ami egyfajta teóriaként működik, és aztán különböző absztrakcióban teljesül ki. Egy szabad társadalomban megválaszthatod, hogy kivel dolgozol. És nem panaszkodni kéne erről, hanem pozitív élménnyé formálni a közös munkát. Én nem úgy látom a beruházókat, mint a szükséges rossz vagy gonosz a munkámban. Olyan tényezők ők, akik a jövőbe tekintenek, befektetnek pénzt városrészekbe, projektekbe, amire mások azt mondják: megőrültél?! Így én külön kihívásnak érzem, a velük való munkát. Nem mindig könnyű, de nagyon izgalmas. A múzeum enteriõrjében dekorációértékûek a randomszerûen elhelyezkedõ, keskeny ablakok Épülõ 44 Zlota Residential Tower, varsói lakótorony a sztálini kultúrpalota tõszomszédságában Tanult zenét. Ha visszatekint a művészettörténetben a különböző képzőművészeti-zenei-építészeti irányok jól tükrözték egymást, és az adott kor jellemző művészeti stílusát. Ha az Ön építészetére zenei definíciót keres, mivel írhatná le a legkifejezőbben? Ez egy remek gondolat. Valóban imádom a zenét. És számos zenei stílust szeretek, az elborult, avantgárd, klasszikus kortárs zenét is. Az építészetem utal Schönbergre például, az ő zenéjére szerettem volna reflektálni a berlini Zsidó Múzeummal. Bírom még a disszonáns kortárs jazzt. Viszont mivel a lányom tinédzser, vele hallgatok rapet, popot. Sőt nem csak, hogy hallgatom a zenét és játszom, de még rendeztem is egy operaelőadást Berlinben Messiaen Assisi Szent Ferencéből, amihez a jelmezeket is én terveztem. Kérték, hogy vezényeljek is, de azt már nem vállaltam. Ha vezényelnék, akkor három évre vissza kellene vonulnom az építészettől. Rém bonyolult ez a 20. századi darab. Elképzelni se tudja a kottaképét! És most épp egy zongorát tervezek. Berlini Zsidó Múzeum, melyet 1999-ben adtak át Lásd még: Berlini Zsidó Múzeum 1998/3. Az építésszel készült interjú 2004/3. Beszélgetés az építésszel a 2004-es Velencei Biennálén 2004/5. 44 Zlota Residential Tower 2007/

3 Az új ipar a jövô kultúrája Josep Acebillo 26 éve került Barcelona várostervezõ pozíciójába Josep Acebillo, aki 8 éve fõépítészként irányítja a város fejlõdését. A kormányzati negyed zsûrizése utáni pillanatokban beszélgettünk vele a pályázattal kapcsolatos észrevételeirõl, Barcelona és Budapest közt fellelhetõ párhuzamról, gazdaságaspektusú városfejlesztési elméletérõl és a fociról. Ön, mint számos zsűrit megjárt szakértő mit gondol a budapesti pályázatról? Két momentumot ragadnék meg a pályázattal kapcsolatban. Először is, szeretném kihangsúlyozni, hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy Budapest középpontja életre keljen. Számos helyen az újonnan felépített kormányzati negyed km-re fekszik a centrumtól, ami egy dráma. Vagy ha nem is esik annyira ki, kizárólag történeti, a jelenkor szükségleteit, funkcióit, technológiai követelményeit kiszolgálni képtelen épületekben működik. Ennek következtében az ott dolgozók hatékonysága is kisebb. A másik, amit aláhúznék, hogy a bizottság előzetes munkája tökéletes volt, mind a 17 projekt anyagát korrektül összekészítették, mire megékeztünk. Ugyanakkor, döbbenetesen kevés nemzetközi névvel találkoztam a pályázók között. Különös, Európában az a gyakorlat, hogy a nemzetközi pályázatok valóban nemzetközi pályázók részvételével zajlanak Ezt szokta meg az építész társadalom. Az is érdekes, hogy erről a pályázatról még csak nem is hallottam, mielőtt meghívtak a zsűribe. A helyszínről mi a véleménye? Nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb helyszín. De nem ismerem elég jól a várost, így nem lehetek biztos benne, hogy igazam van. Viszont átformálnám a kérdést, ugyanis az igazi gondot ennél a projektnél nem a kormányzati negyed irodái jelentik, hanem a vasút, már bocsánat. A Nyugati pályaudvar nem alkalmas rá, hogy betöltse egy központi pályaudvar szerepét. Új stratégiát állítanék fel: vennék egy körzőt, és rajzolnék vele Budapest köré egy 800 km-es kört Európa térképére. Majd megpróbálnám elérni, hogy ezen a körön belül minél hatékonyabb vasúthálózatot működtessek, és az emberek, akik ebben a zónában élnek csak vonattal akarjanak közlekedni. Nem repülővel. Ha sikerülne egy év alatt előrelépni ebben, akkor a vasút válhatna az egyik legfontosabb tényezőjévé, kulcsprojektjévé az ország jövőjének. A Nyugati ugyan egy csodálatos Eiffel épület és valóban Európa legszebb állomásai közé tartozik, de méreténél fogva csak korlátozottan lenne képes kiszolgálni ezt a fajta új infrastruktúrát. Egy hatalmas, új központi pályaudvart kellene létrehozni, egy másik helyszínen. Így én a Nyugatira vonatkozó részt kihúznám a tervből és csakis az új kormányzati negyeddel foglalkoznék. Legalább nem venne el energiát, időt a Nyugati átépítése. Egy igazán központi, nemzetközi pályaudvar magába integrál buszterminálokat, metróállomást is, és egyéb szükséges átszállási lehetőséget, hogy igazi közlekedési csomópontként működjön. És mindezt egyetlen épületben! A Nyugatinál ez lehetetlen. Ezt hallva most biztos sokaknak égnek áll a haja, de én nem arra gondolok, hogy bontsuk le ezt a gyönyörű épületet! Csupán arra, hogy lássák be, csekély a teherbírása. Inkább csökkenteni kellene a forgalmát, szerepét. Érdemes összevetni a két város történelmét: az 1880-as években látszólag fej-fej mellett haladt Budapest és Barcelona. Önöknél Gaudi, nálunk Lechner játszott fontos szerepet az építészetben. A lakosság számának azonosságáról nem is beszélve, vagy az államalapítás dátumáról, ami közel megegyezik. Míg Barcelona készült a maga századfordulós Expójára, Budapesten is mindenki millenniumi lázban égett a 19. század végén. Spanyolországban a nagy törés 1975-re, a Franco-korszak felszámolására tehető. Barcelona látványosan megindult a fejlődés útján, míg Budapest a balkáni leszakadók táborában maradt és kullog azóta is. Én is látok párhuzamot Budapest és Barcelona között ban kezdtem Barcelona önkormányzatán dolgozni, ekkor élte a város második reneszánszát. Amerikában meg is jelent egy könyv ezzel a címmel, hogy Barcelona második reneszánsza. Budapesttel ez most történik meg. A szovjet éra utóhatásai már kezdenek teljesen eltűnni, az Ön szülei és nagyszülei kiöregszenek a döntéshozó pozíciókból, és lassan letisztul a helyzet. Inkább Richard Meier 1995-ben átadott kortárs mûvészeti múzeuma, a MACBA az az érdekes, hogy ezeket a kérdéseket hogyan tudjuk lefordítani az urbánus politika nyelvére. Mi között, mindössze hét év alatt, 145 közteret építettünk ki, revitalizáltunk a városban! És nem csupán terveztük, meg is csináltuk! Tereket, kerteket, parkokat, utcákat rendeztünk. A köztér ugyanis a városlakók nappalija! Leginkább a középosztályé és alsóbb társadalmi osztályoké. Az elmúlt 3 napban budapesti látogatásom során azt láttam, hogy sürgősen vérátömlesztésre van szüksége a városnak, új közterek létrehozására. Megengedhetetlen, hogy ez a csodálatos város, ami a 19. század egyik leginkább minőségi helye volt építészetileg, mára elöregedett. Irány megtisztítani, megóvni és főképp, költeni a közterek minőségének fejlesztésére! Ez volna a leglényegesebb párhuzam, amit a ma Budapestje felállíthatna önmaga és Barcelona között. Milyen üzenetet küldene az új főépítésznek? Az első befektetők már egy ideje a küszöbön topognak, hogy felhőkarcolókat építsenek és lehet, hogy ez a személyi változás elvezet a beépítési szabályok transzformációjához, akár feloldásához. Nehéz a helyzete, de nemcsak Budapestnek, számos más európai városnak is, mert az ipar lassan kivonul. Ha nem is ma, de 10 éven belül teljesen eltűnik. Tovább állnak a gyártók olyan országokba, ahol olcsóbb a működés. Törökországba, vagy Észak-Afrikába. Következésképp új gazdasági tanulmányokra és törvényekre van szükség. Az új gazdaságnak pedig akár toronyházakra. Ezt a lakosok nehezen fogadják el, és egy igen konfliktusos helyzet alakul- Jean Nouvel Agbar tornya, melyet ablak, átlátszó és fényáteresztõ színes üveg borít Az Agbar torony háttérben, jobb oldalon a 22-es technológiai kerülettel Barcelona városképe ma 20 21

4 A Montjuic-hegy tetején található, 1929-es stadion, az Anella Olimpica. Átépítésével sikerült Barcelonának egy fõt befogadni képes sportkomplexumot kialakítani, mely az 1992-es olimpia központi helyszíne lehetett Corbusier Chandigarjából, Niemeyer új Brazíliájából milyen tapasztalatok érvényesek a jelen helyzetre? Hogyan adaptálhatók ezek ma Budapestre? Érdemes az urbánus modelljüket alapul vennünk, nagyon hasznosak, építészetileg inkább Chandigart emelném ki, de Budapest annyira más helyszín ráadásul, akárcsak Barcelona, kész város, hogy nincs szükségünk ezekre a példákra. Szerintem a legfőbb kérdés, hogy hogyan tudjuk kis lépésekben Budapestet és Barcelonát alkalmassá tenni az új gazdasági szükségletekre, mechanizmusokra. Több nincs is ennél. Ott van például Detroit. Ez volt a világ egyik legfontosabb városa. Majd 25 évvel ezelőtt kis híján eltűnt a személygépkocsik krízise miatt. Jó példát mutat számunkra Chelsea New York nyugati részében, és a 22-es, technológiai kerület Barcelonában. Közel 4 millió iroda működését biztosítjuk ezen a területen. Ez lesz a város új szíve a jövőben. Budapesten is definiálni kellene, hogy hol kaphat helyet egy hasonló új negyed! Hol a kultúra helye ebben a szigorúan gazdasági megközelítésben? Az új ipar a jövő kultúrája! Egy város legfőbb feladata ma, hogy a tudás, a kultúra fellegvára legyen. Mindenki a lehető legtöbbet akarja kihozni a tanulmányiból, hiszen tudás, angol nyelv, számítógépes ismeret nélkül lehetetlen bármilyen állás közelébe férkőzni. Ami a kultúrát illeti, Barcelonában a gazdaság 40%-át a turizmus adja. Régebben nem számítottunk tradicionális turistacélpontnak, ez az elmúlt 10 év tendenciája. Mára eljutottunk oda, hogy a negyedik leglátogatottabb európai városnak mondhatjuk magunkat. A turistákat pedig a kultúra vonzza oda, az infrastruktúra. Budapestnek is ezt kell elérnie. Barcelonában egyébként az olimpiai játékok alkalmából számos múzeum, kulturális intézmény felépült. Ha már említi, az olimpia régi téma Budapesten. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy komolyan ringbe szállhassunk a megrendezéséért? Oh, nehogy azt higgye, hogy Barcelona elsőre elnyerte a lehetőséget, hogy olimpiát rendezzen! Ugyan. De nagy potenciál van ám a nemzetközi kiállításokban is. Nem kell rögtön olimpiában gondolkodniuk. A lakosság nagyon kritikus az új beruházásokkal szemben, körülményes munka megértetni velük, hogy egy nagy léptékű urbánus projekt miért is jó a városnak. Fontos, hogy értsék, és magukénak érezzék a témát, mert nélkülük lehetetlen végigvinni egy ilyen projektet sikeresen, hiszen az ember maga a város. Van itt egy kényes kérdés. Úgy tudom, elég kiélezett a verseny Madriddal. Hogyan? Mi az a Madrid? Azt hiszem rosszul hallottam És a focit inkább meg se említse! Kubala László volt a mi emberünk Barcelonában, míg a madridiak Puskás Öcsivel villogtak. A demokrácia az agyakban él, semmi köze az üveghez Hans Stimmann Berlin európai szinten vezetõ kortárs kontúrjaiért szokás dicsérni Hans Stimmannt, szokás vitatkozni vele, szokás rákérdezni, hogy vajon miért is olyan lett a Potsdamer Platz amilyen. A kormányzati negyed zsûrijébe meghívott, gyakran radikálisan konzervatívnak bélyegzett építész 15 éven át felelt fõépítészként a német fõváros szakmai kérdéseiért. Budapesten a pályázati kiírás, valamint az üveg-acél építészet bírálásától sem rettent vissza, és beszélt a berlini kormányzati negyed koncepciójáról, a kõ szeretetérõl. Mit gondol a pályázatról? Nagyon professzionálisan, korrektül, a kardinális gazdasági és technikai kérdések mentén vezényelték le a pályázatot. Igen ám, de a dolog korántsem ilyen egyszerű! Összességében ugyanis nem csak egy kormányzati épületblokkról szól ez a projekt. Egy jóval nagyobb terület része lesz a kormányzati épületegyüttes és ebben találni kivetnivalót bőven, hiszen innentől egy városépítészeti feladatról is beszélünk. Az építésznek pontosan értenie kellene, hogy mit várunk el tőle. Képzelem micsoda feszült pillanatokat élhettek át az irodákban, ahogy csurgott a verejték az építészek homlokán: Te jó Isten! Ezek idióták! Részleteiben meg kell rajzolnunk minden egyes kocsibeállót a parkolóban, miközben egy 30 hektáros területet rendezünk. Hatalmas pénzt emészt fel, hogy valaki egy ilyen pályázatban részt vegyen. Néhány héttel ezelőtt, amikor itt jártam, már szóltam, hogy hé fiúk, ennek kétlépcsős pályázatnak kellene lennie! Első körben urbánus, második körben építészeti. Meghívni vagy 50 építészt, hogy adjanak be épületterveket. Extrémnek tudnám csak nevezni ezt a komplex pályázati kiírást. Az eredmény pedig, hogy mindenben apró kompromisszumokat kell kötni és nem születik meg lebontva, külön-külön a legjobb terv. A helyszínről mi a véleménye? Alapvetően remek. Nálunk, Berlinben, hasonló a helyzet, hiszen egy óriási kormányzati negyedet építettünk, melyhez közel a parlament és mindez egy nagyon sajátságos atmoszférát teremt. Von Gerkan, Marg and Partners Architects 2002-ben átadott kulturális központja, melyben egy és egy 500 fõs elõadótér található, Fotó: Christian Gahl A 22-es technológiai kerület makettje Arata Isozaki 1990-ben átadott fõs Palau Sant Jordi olimpiai sportstadionja hat ki így. Barcelonában komoly problémáink vannak a meglévő épületállomány és az új, vertikálisan növekvő épületek szinkronba hozásával. Szeretném megjegyezni, hogy számomra kellemes meglepetés volt, hogy ebben a kormányzati negyed pályázatban nem jelentek meg felhőkarcolók egyetlen tervben sem

5 cia az agyakban él. Semmi köze az üveghez. Épp úgy, ahogy például a női emancipációnak sincs semmi köze hozzá. Üveg-, fa-, beton- vagy kőházban egyaránt tud működni a politika. Arról szerintem izgalmasabb lenne vitázni, hogyan használjuk fel a követ. Számomra a kő hordozza a szilárd, fenntartható építészet üzenetét. A következő 500 évre is biztosan építhetünk belőle. Egy parlamentnek vagy egy minisztériumi épületnek pedig fenntarthatónak kell lennie. Fizikailag. Persze, ha bevásárlóközpont épül, arról lehet tudni, hogy 20 év múlva elavulttá válik, lebontjuk és építünk helyette mást. Axel Schultesszel az oszlopok kapcsán futottunk bele egy vitába. Mondta, hogy tudja jól, egy ilyen épületnek muszáj oszlopokat tartalmaznia, de másféle megközelítésből szeretné ezeket megjeleníteni, a tetőt pedig növényekkel és fákkal benépesíteni. Használ oszlopokat, de fiatal, kortárs építészként nem vállalt kényelmetlen szerepet, nem a tradicionális utat választotta. És ez a legfőbb feladat: az elmúlt 150 évből válaszokat találni, melyeket aztán modern eszköztárral megjelenítünk. A fal helye következetesen visszaköszön a berlini utcákon egy város, ahol az is jelen van, ami már nincs ott Von Gerkan, Marg and Partners Architects 2006-ban elkészült fõpályaudvara, mely gigászi méretével európai szinten a legnagyobb, Fotó: Marcus Bredt A Potsdamer Platz egyik meghatározó térfala es, hajóorrt idézõ iroda és bevásárlótorony, okkersárga, terrakotta téglákból és üvegbõl, Renzo Pianotol Persze a párhuzam kicsit sántít, hiszen itt a terület igencsak megosztott a parlament és a negyed között, ráadásul a vasút és a környező utcák sűrű beépítettsége is nehezítő tényező. Különös is lenne, ha azt mondanánk, hogy a budapesti kormányzati negyed esete egyezik a berlinivel. A kontextus pont az ellentettje. És erős a szkepszis, hogy az új negyedet övező utcák tudják-e hozni azt az illusztris, nagyvonalú, prominens környezetet, amit egy ilyen magas prioritású társadalmi funkció megkívánna. Erre a nehézségre kell választ találnunk a legmegfelelőbb tervben. Minisztériumi terület mint pályaudvar, ez aztán a feladat! Mert amikor egy járókelő ránéz a Nyugatira, nem azt gondolja, hogy áh, ez csak egy pályaudvar. Eiffel terve magasztosan, gyönyörűen áll ott, mint egy kastély. Ehhez kapcsolva pedig nem könnyű egy másik jelentős épületet létrehozni. Berlinben kiépült egyfajta plázs a Spree kanyarulatban nyugágyakkal, büfével a negyed magasságában. Aki leül sört inni, az a folyót és a kortárs építészetet élvezi ugyanazzal az örömmel szemlélve az objektumot, mintha csak bármelyik római barokk szökőkút társaságában élvezné a piazzát. Vagyis már-már kortárs szoborként tekint Berlin lakossága a kormányzati negyedre, élvezettel ízlelgeti ezt a mai esztétikát. Specifikus helyzet a berlini. Eleve csatornaszerűen keskeny maga a Spree folyó. Amikor kiírtuk a pályázatot a területre a 90-es évek elején, akkorra ez egy üres telek volt ig lakóházak népesítették be a helyszínt, de porig rombolták őket a bombák. Utána a fal vágta ketté, tehát egy kietlen területté vált, miközben belvárosnak számított. Mikor összeültünk a zsűrivel, hogy létrehozzuk a kormányzati negyedünket, azt tisztáztuk először, mit is kezdjünk a történelemmel, milyen egyéni német választ adhatnánk rá. Budapest esetében más a helyzet. Nálunk adott volt az óriás észak-déli tengely, melyet Albert Speer, Hitler főépítésze tervezett meg. Axel Schultes azt mondta, hogy számoljuk fel ezt a tengelyt és alakítsunk ki egy új kelet-nyugatit helyette. Ez persze egy szimbolikus tervezési elv volt. A budapesti pályázatok többségéről annyit mondhatok, hogy a legkevésbé se néznek ki minisztériumi épületnek, sokkal inkább plázának. Sőt, olyan eszement koncepciókkal is szembesültünk, ahol az épület első három emeletére butikokkal ékes bevásárlóközpontot terveztek az építészek, és fölé képzelték el a minisztériumi irodákat. Az egész zsűri egy emberként hördült fel, hogy ez nem a megfelelő válasz. És nem csak biztonsági szempontból lehetetlen. De hát milyennek kell lennie egy minisztériumi épületnek, könyörgöm? Berlin vagy Budapest, amit nem csak a háború, de annyi évtized kommunizmusa is elcsúfított, miért kapna olyan épületeket, amit mintha csak Sztálin épített volna? Köszönjük, nem kérjük! Királyunk sincs! Demokratikus minisztériumi épületeket szerettünk volna látni a pályamunkákon. Mi a demokratikus? Daniel Libeskinddel elég Axel Schultes 2001-es kormányzati negyedének központi épülete a Spree kanyarulatban Fotó: Werner Huthmacher komoly vitákat folytattunk erről. Azt vágta a fejemhez, te fasiszta!, Fosterékkel is patáliák voltak a Reichstag kupola kapcsán. Erősen gondolkodtunk rajta, hogy vajon kifejező-e egy kupola az épület tetején. A kupola, ami inkább egyházi kellék. Így elutasítottuk. Olyan tervet kaptunk erre, ami úgy nézett ki, mint egy hatalmas, lapos benzinkút. Végül a német parlament véleményt nyilvánított, érvelt, hogy ők miért ragaszkodnának hozzá. Ez vezetett el bennünket a felelősségteljes, specifikus válaszhoz. Az, hogy definiáltuk, mi különbözteti meg mondjuk a Kulturális Minisztériumot egy koncertjegy-irodától. Talán durván hangzik, de nem lehet, hogy ezt a demokrácia építészete az üveg és a transzparencia érvelést csupán azért találták ki, hogy az acél-üveg lobbik tömeggyártása mögött rejlő gazdasági haszonszerzési akciót valamivel kendőzni lehessen? Ostobaság az egész, ne is mondja! A kezdetektől vívjuk a csatát, pont ezen a koncon. Nekem meggyőződésem, hogy a demokrá- Sir Norman Foster 1999-es Reichstag kupolája Fotó: Rudi Meisel Dominique Perrault 1997-es úszó- és biciklistadionja, a Velodrom Fotó: Georges Fessy 24 25

6 Csodák márpedig vannak Janesch Péter Egy emelkedett pillanatban megtalált boldog ember. Ritka pillanat, hogy egy magyar építész annyira jelenlévõ, megkerülhetetlen sajtócsemegévé váljon, mint Janesch Péter, anélkül, hogy különösebb botrányt kívánna megszellõztetni ezzel bármelyik csatorna. Kivételes optimizmus és érdeklõdés kíséri a kormányzati negyed gyõztes építészének nyilatkozatait, tervének ismertetését. Részletekrõl, a zöld megeszi a várost koncepcióról, reményeirõl mesélt az interjúban. A zöld kormányzati negyed távlati képe, dominószerûen elhelyezkedõ irodákkal, a föld alá süllyesztett síneken létesíthetõ parkkal, a Városligetig nyújtózó green linkkel A kormányzati negyed Podmaniczky utcai frontja Két tehetséges, de külön kontinensen működő, egymás munkáját kevéssé ismerő építész hogy kerül bele egy ilyen volumenű közös projektbe? És mitől lehet mindez sikeres? Én azt tudom elmondani, hogyan jött össze ez a csapat. A sikerről annyit, hogy jó volt a zsűri is például Kumát nem ismertem előtte. Amikor az Alaprajz által szervezett IV. Építészkongresszuson tartott egy előadást, akkor hallott a pályázatról. Japánból megkereste Z. Halmágyi Juditot, hogy kit ajánl, akivel a magyar kollégák közül neki lehetne futni. Ő tudtommal több építészt javasolt, akik közül Kuma engem választott. Felvette velem a kapcsolatot, én pedig mentem a Minusplus felé, hogy mit szólnának az együttműködéshez, miközben ők épp engem akartak megkeresni, hogy mit szólnék a közös munkához, így tulajdonképpen félúton találkoztunk. Előtte volt már egy sikeres pályázatunk egy pécsi koncertteremre ami abban az értelemben volt sikeres, hogy bár nem nyertünk vele semmit, de éreztünk, hogy baromira jó a csapat, megy az összjáték. Merthogy nem csak csatárokból áll egy ilyen team, meg nem csak védőkből. Úgyhogy én bátran és nagyon optimistán adtam be velük a pályázatot. Ők egyébként annyiban Minusplus, hogy hozzájuk csatlakozott még Szentirmai Tamás, Vági János és Bernárd Bea. Így voltunk és leszünk heten a projektcégben, amit erre a tervezésre létrehozunk. Visszatérve Kumára, én személyesen először Lisszabonban, a Triennálén találkoztam vele, ott tartott egy előadást. Akkor tárgyaltunk a dologról, a többi már interneten zajlott. Pontosan mit jegyez a munkából a Kuma iroda? Úgy tudom, hogy az általuk végzett rész jóval csekélyebb, mint amit a Janesch hetes beletett a pályázatba. Felosztottuk a területet és az időt is három ütemre. Ez amúgy nem egyezik a kormányzati meg beruházói három ütemmel. Nálunk az első ütem a kormányzati negyed épülete, azon a telken, amit a pályázat sugallt, vagyis a posta mögött kezdődő telekrészen a Ferdinánd hídig. Második ütemnek neveztük a TriGránit tulajdonában levő Westend 2 telket a Lehel tér felőli oldalon, illetve a hozzá a sínek mellett, illetve a síneken át kapcsolódó területet a Podmaniczky utcán, egész pontosan a Ferdinánd hídtól a Dózsa György útig. Ez után helyeztük el az Alkotmánybíróságot, a kerületi önkormányzatot és még egy irodaházat, amit szintén a második ütemhez tartozónak tekintünk. Az utolsó tömböt a Podmaniczkyn nem építettük be, ott vezetjük fel a villamost a hídra, hogy át tudjunk jutni a Dózsa György úton. Itt az állatkert következik, aminek ezen a platón egy új bejáratot is terveztünk. Egy nagyon elegáns utat szabályoz ki a rendezési terv 40 méter szélességben, dupla fasorokkal. A mostani helyzetben ez az állatkert beton támfal kerítésének ütközik neki, ami négy méter magas, ennyivel magasabban van az állatkert szintje. Ezekből az ütemekből az elsőt a magyar csapat, a másodikat a japán csinálta önállóan, a harmadik ütemet közösen terveztük. A sínek felülépítése kapcsán a pályázati kiírástól eltérő álláspontot képviseltek. A vasúti sínek felülépítése egy ideiglenes állapotot betonoz be hosszú évtizedekre, vagy akár száz évre. Szerintünk érdemes egy hatástanulmánnyal, valódi értékelemzéssel ezt a területet megvizsgálni, hogy azért a plusz költségért, ami a vasút kihúzását, vagy szint alatt vezetését jelentené, milyen értékeket kapnánk ez egyfelől anyagi érték, másrészt városrendezési érték. Kétes a helyzet a felülépítéses verziónál. De menjünk végig a terepen! Kezdjük a Nyugatival. Abban meg lehet egyezni, hogy kihúzzuk a vonatokat a csarnokból. Ez ugye egy exkluzív felvezető, átjátszó, mediáló tér, ami fedett terepen vezet a kormányzati negyedhez. Ha kimegyünk a csarnokból, és azt feltételezzük, hogy a sínek a föld alatt vannak, akkor a csarnokszélességnél háromszor olyan széles parkba jutunk. Egy igazi parkba! Azt szeretnénk, ha sikerülne, hogy a Városliget szintben megérkezzen a körútra, egészen a Nyugati csarnokig. Egyébként zárványként áll majd a területen a kormányzati központ. De nézzük tovább a kölcsönös előnyöket. Ha itt egy park van, akkor a Westend 1 tulajdonosa a parkolóházat egész biztosan a lehető legjobb helyzetbe pozícionált irodaházzal vagy szállodával egészíti ki, ami a parkra és a kormányzati negyedre néz. Ekkor a Nyugati felszusszan, hogy nem egy lefedett pályaudvar fojtogatja, jó a negyednek, hogy nem egy lefedett pályaudvarra néz és azzal szemben nem egy parkolóházra, és jó a Westendnek is. A Ferdinánd hídra nincs szükség, hiszen szintbeli kapcsolat jön létre, és nem kell ügyeskedni, fel meg lemenni ahhoz, hogy a XIII-ból a VI. kerületbe át lehessen jutni. Ez kerületi érdek, az előzőek kormányzati, befektetői, városrendezési érdekek voltak. Zöld homlokzat a Teréz-negyedbõl szemlélve A második ütemnek nevezett Westend 2-MÁV közös tulajdonú telekrészen Kumáék megtervezték a Westend 1 folytatását? A második ütemre adtak egy nagyon szép javaslatot Kumáék. Itt nem egy következő bevásárlógyár épülne, inkább irodák, lakások, hotelek, éttermek a Váci úti és a Podmaniczky utcai fronton egyaránt. És nem egy hordót kell elképzelni, amiből nem lehet kilátni. Elég laza, városias beépítést szabályoz a Westend 2 területe, hatalmas köztérrel az épületek között. Ez az ütem érinti a XIII. kerület legsötétebb részét, a Bulcsú utca- Lehel út-dózsa György út által határolt területet. Nappal is bátorság kell oda bemenni. Ez egy teljesen beszorult rész, ott van a gyalogos alagút, ahol csak rohanva lehet keresztülmenni. Ha nem vasúttal szomszédos ez a környék, hanem parkkal, akkor a VI. kerület diplomata negyedével itt kapcsolódik össze. A harmadik ütemnél mi a helyzet? A Dózsa György úton túl elérjük az állatkert nyugati részét és közvetlenül utána a vidámparkot, ami most abszolút méltatlan helyzetben van. Az a kapcsolat az egyik leglepusztultabb. Nem is lehet más, hiszen lassító-gyorsító vonatok az állatkert

7 szomszédai. Ha ez egy park, akkor az állatkerti sétánnyal egyenrangú megnyitás válna lehetővé. Másik oldalról a jelenleg éppen szanálás alatt álló Szabolcs utcai kórháztömböket érintené a tisztítás. Itt, a harmadik ütemnél mindenképp érdemes megvizsgálni a rehabilitáció lehetőségét. Különben egy félmegoldásból csinálunk szobrot. Egyébként mi szándékosan nem is a vasutat helyeztük egyensúlytengelyi pozícióba, hanem a Podaminczky utcát. Azt mondtuk, hogy egy ilyen méretű beépítésnek, amilyen a kormányzati negyed egy 75 méter széles, 400 méter hosszú, 7 szintes épületszövet, több szempontból a Teréz-negyed az egyensúlya. Tehát, ha sikerülne ebben a Terézvárosi negyedben egy olyan rehabilitációt véghez vinni, ahol nem lineárisan, csak egy-egy utcát kijelölve, hanem az egész szövetet, a 22 tömb hálózatát sétálóutca hálózattá tennénk, akkor egyszerre értékelnénk föl az egész területet. Erről a pályázatunkban egy részletes elemző tanulmányban beszámoltunk. Kitértünk minden házra, egyenként lefotóztuk őket, megvizsgáltuk magasság, tulajdonos szempontjából. A másik, a földszinten vagy szuterénben létesíthető üzlethelységek számbavétele volt. Kiderült, hogy a lakóházakban nagyon nagy arányban tulajdonostárs az önkormányzat. Ezek az üzlethelységek és szuterének most értéktelenek, de helyzetbe hozhatók. Mert mire van szüksége egy ilyen kormányzati negyednek? Éttermekre, kávézókra és emberi léptékű üzletek hálózatára. A kormányzati negyedbe biztonsági okokból nem lehetett ezeket elhelyezni. Képtelenség naponta több áruszállító teherautót átvizsgálni. És itt több ezer dolgozóról beszélünk, aki ebédhez, tárgyaláshoz, munka utáni borozáshoz helyet keres magának. Így a negyed nem hogy gettósítja a területet, hanem épp ellenkezőleg, életet visz bele. Mesélj a ház dominószerű elrendezéséről! Zárt udvaros bevilágítással tudtuk megoldani, hogy fellazítsuk és fényt, levegőt vigyünk ebbe a szövetbe. Nem újdonság, már kitalálták és használták a múlt századfordulós szomszéd beépítésnél. Nagyon hasonló a Teréz-negyed, bár tizenvalahány méteres utcák osztják csak, de azok a 10x12 méteres gangos udvarok, amiből nálunk db van, léptékükben megegyeznek. városokba, amit semmi nem indokol, és ami teljesen anakronisztikus. Eljátszani a királyt, vagy akár csak az arisztokratát ebben a helyzetben szerintem teljesen időszerűtlen. A zöld borítás milyen növényzetből és technológiával kerül majd a homlokzatra? Nouvel párizsi Musée du quai Branly múzeumánál használ hasonló technológiát, de az egy szabadalom. Reméljük, hogy a mi megoldásunk is az lesz. A Podmaniczky utcai frontra lombhullató növényt terveztünk, de ezen túl hatféle kertészeti elemből áll össze a zöld. A hosszabb oldalakat számba véve: a Podmaniczky felé néző, délkeleti, naposabb oldalon lesz az egyetlen lombhullató zöld, az északnyugatin, a vasút felé pedig borostyán. Ezen kívül még a Podmaniczky utcai homlokzatban szerepelnek nagy, növényházszerű térhatárolók, amiben szabályozott, klimatizált körülmények között, mint egy kisebb pálmaházban jelennek meg a növények, keskenyebb, két-háromszintes területen. A harmadik verzió a vasút felőli oldalon a kacsos futó, ami bozótszerűen nő és a parkolók fölötti udvart határolja majd, meg az arra néző irodákat, három szint magasságban. Lesz még zöld a tetőn, hagyományos módon, plusz a villamost is zöldpályásra terveztük. A szabadalom pedig arra vonatkozik, hogy a növénynek még csak mozdulnia sem kell, négyzetméteres területű, függőleges mezőnként, hidrokultúrás tápoldatból, úgyszólván infúzióval tápláljuk. Így nem kell azt várni, hogy lentről befussa a házat. Viszonylag kis egységekre osztható, emeletekről is indítható és várhatóan 2-3 éven belül benövi a tervezett területet. Hans Stimmann azt emelte ki, hogy szerinte lehetetlen, túl komplex egy építésziroda számára ennyi feladatot maximális szinten teljesíteni. Ez egy őrült nagy munka volt. Valóban kötött és összetett feladat. Meghatározott helyre kellett nagyon speciális funkciókat telepíteni. A bennhagyott vasúttal nem lehetett jól megoldani a feladatot. Ezért mondjuk mi azt, hogy a vasúttal nem szabad számolni. Egy mélyebb hatástanulmány bizony hiányzott, de talán még most sem késő ezt az elemzést pótolni. azt akarjuk, hogy reprezentatív köztér legyen, akkor nem csak a vasút felőli végével van konfliktusban ez a program, hanem önmagával kerülhet majd ellentmondásba, ha nem következetes. Nem működhet például a csarnok mellett a buszpályaudvar és parkoló. Ennek a -1 szintje, ami most a Westendbe vezet, nem lehet továbbra is egy sikoltófolyosó, hanem egy minőségi, szint alatti, teljes beépítés. Már maga a Nyugati csarnok is számol -1 szinttel, az igazi utasforgalom szintjével. A Nyugati térre visszatérve, a felüljáró elbontása nélkülözhetetlen. Városi térnek ugye azt hívjuk, aminek egyik oldaláról átlátni a másikra. A Skálát szintén munkába vettük, lebontottuk róla azt a barnát, hiszen minden bizonnyal nyitott homlokzatú irodaház vagy szálloda funkciót kap, ahogy normális térré rehabilitálják tövében azt a horrort. És mindez nem azért része a tervnek, mert nem tudtuk abbahagyni a tervezést, hanem mert ha egy helyen állítunk valamit, és azt akarjuk, hogy ez az állítás megálljon, ahhoz következetesnek kell lenni. Rendszerben gondolkodunk. Az építészeti feladat a hatalmi és személyes reprezentációból vissza kell, hogy vonuljon, hogy a rendszerekben fejtse ki a kreativitását, abban találja meg a lírát. Egy matematikai képlet a hozzáértőknek esztétikai élmény. Le lehet vezetni egy megoldást másfél oldalon keresztül, de ha valaki ezt másfél sorban levezeti, akkor arra azt mondják: ez elegáns, ez szép! május 31-ig nem túl nagy falat ezt mind végigvinni? Azért nem, mert több fázisról beszélünk csak a kormányzati épületre vonatkozik. Újradefiniált Podmaniczky utca, mint a kormányzati negyed fõ tengelye Makett a kormányzati negyedrõl és a Teréz-negyedrõl Skardelli György mondta a Kálvin tér kapcsán, hogy itt úgy működik a két ütem, hogy az első megvalósul, a második meg soha. Van ok pesszimizmusra, hiszen a gyakorlat okot ad rá, de én egyelőre optimista vagyok. Már csak azért is, mert a gyakorlat például nem a mi győzelmünket vetítette előre. El tudom képzelni, hogy a győzelem eufóriájába félelem is vegyült. Főként, ha a téged ért rossz szériára gondolok. Én is meglepődtem, hogy milyen visszafogottan örülök az eredménynek. Szerencse, hogy fiatalokkal dolgoztunk együtt, mert a fiatalok még idealisták, és rajtuk keresztül lehetett azért az ellesett pillanatokban tényleg örülni. De nem csak a rémes tapasztalatok, a realitásérzék mondatja velem, hogy a győzelem csak annyi, hogy elkezdődhet, elkezdődik valami, amit újra és újra meg kell nyerni. Legalább még kétszer. Földszinti belsõ tér mozgójárdával Voltak olyan példák, amihez visszanyúltatok, ellestetek belőle ötleteket? A berlini negyed megoldásai mennyire adtak támpontokat a tervezésnél vagy St. Pölten, mint közelmúltbeli példák? Nem igazán. Rengeteget jártam Berlinbe a 70-es, 80-as években, mert sok barátom lakik kint, de én igazán Nyugat-Berlint szerettem. Amikor a két legnagyobb hatású városszereplő, a politika és a pénz a fővárosban, Bonnban volt és nem Berlinben. Csak fiatalok és öregek laktak a városban, és ettől őrült, mesés hangulat uralkodott. A versengő brandek, a bankok és a politikai ambíciók olyan felesleges túlreprezentációt hoznak a mostani A forgalmi helyzettel mi lesz? Összeszűkül a Bajcsy-Zsilinszky, megszűnik a Nyugati téri felüljáró. Ez mind szép. És ha beindul a szirénázó diplomata konvoj oda-vissza, ami tovább blokkolja az amúgy is túlterhelt kereszteződést? Ezt nem kell elképzelni. Ez a fajta reprezentáció túlzás. Nincs is rá valódi igény, hogy a minisztériumok és a parlament között jöjjön-menjen az ilyen forgalom. A parlament és az új negyed kapcsolatára nem terveztetek semmit? Egy villamost. Tovább vinnénk a 2-es villamost a Bajcsy-Zsilinszkyn a Podmaniczkyre. A Nyugatiról viszont beszélni kell. Ha 28 29

8 medvekuma kengo kuma Bruno Taut, Kenzo Tange, Frank Lloyd Wright a minta a japán építész számára, aki 1990 óta mûködtetett irodájával rövid idõ alatt bekerült a kortárs építészet élvonalába, lassan áthelyezi súlypontját a távoli kontinensrõl Európába. Petrezselymes burgonyával kísért rántott szelet és egy levezetõ kávé között sikerült röviden beszélgetni Kengo Kumával, aki otthonosan ebédelt Erzsi mama kifõzdéjének mûanyagszékein. Beszámolt róla, hogy optimistán látja a kormányzati negyed jövõjét, és örömmel dolgozna Budapest megérdemelt arculatán. A beszélgetés végén azt is elárulta, a Kuma jelentése Medve. Fotó: dbox Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon párhuzamosan vett részt pályázatokon. A többihez képest mik a tapasztalatai Magyarországon? Az említett két pályázatból csak a franciát nyertük el, a lengyelt nem. Nem is igazán tudnám összehasonlítani ezeket, inkább Magyarországról beszélnék. Úgy érzem, a helyi kortárs építészet eddig nem szerepelt a világ színpadán. Kevéssé ismert. A kormányzati negyed pályázat révén az új budapesti épületek bekerülhetnek a figyelem fókuszába, üzenetet is közvetíthetnek a felépült házak. Líbiában, Milánóban egyszerre folynak kormányzati negyed projektek párhuzamosan a budapestivel, sokan a korábbi berlini példát emlegették az itteni kapcsán. Ön figyelemmel követi, tanulmányozza ezeket? Merít belőlük? A város belterületének rehabilitációja és azon belül is az állomás és környékének újraértékelése nem egy elszigetelt budapesti probléma, a világ más városaiban egy időben megjelenő nehézség. A vasút és a vasúti közlekedés egyfajta újraértékelése folyik. Figyelemmel követem a hasonló projekteket, de mi magunk is Ja- Nyugati enteriõr vágányok nélkül, zölddel és vendéglátóegységekkel Látott itt olyan épületet, amit arra érdemesnek tart, hogy felkerüljön a világ színpadára? Most épülhet fel olyan, ami kint is megjelenhet. Saját tájba simuló, természetes anyagokat felhasználó építészeti eszköztára hogyan jelenik majd meg itt Budapesten? Budapest struktúráján belül magához a városszerkezethez szeretném organikusan hozzákapcsolni az új épületet, olyan módon, mintha az örökké ott lett volna. Hogy kövesse azt a városformát, azt a környezeti formát, ami őt körülveszi. Értem. De konkrétan a munkájából mit tud adaptálni erre a helyszínre? Míg maga a város természeti adottságai révén, gondolok itt a hegyre, a folyóra, a sík területre, és annak általános beépítettségére, nagyon jó harmóniában született meg a környezettel, a természettel, egyes épületekre lebontva ezt a harmóniát nem nagyon találom. Főleg az újabb házak nem veszik figyelembe a természeti adottságokkal való szimbiózist. Sőt, a környezettől elszakítva születnek meg. Én pont a városi léptékben meglévő organikus gondolkodást próbálom egyetlen épületre visszavetíteni. Most melyik épületre gondol? Ha jól tudom, a Kuma iroda a Westend 2-n dolgozott inkább. A Westend 2-t nem terveztük meg olyan részletességgel. Itt inkább a teljes városbeépítési gondolatra célzok, illetve magára a kormányzati negyed épületére, ahol ugyanez tükröződik. Park a Nyugati mögött pánban már részt vettünk hasonló feladatokban. Ezeket a tapasztalatokat próbáljuk a budapesti környezetre, valóságra átültetni. Milyen ütemezése lesz a közös munkának? Csak kitűzi a Kuma zászlót, vagy részleteibe menve, a folyamatokat, tervezési feladatokat aktívan vállalva, személyes felügyelettel kívánja végigvinni a projektet? Még egyeztetünk a pontos ütemezésről, a személyes véleményem, érzéseim is befolyásolják a további munkafolyamatokat. Mondhatni, elég véletlenszerűen kerültem ide, Budapestre, előzetes tervezés nélkül. Ugyanakkor az egyik kedvenc fővárosommá vált. Így nekem személy szerinti ambícióm is az, hogy ez a projekt ne felemás módon valósuljon meg, vagy ne álljon meg valamelyik lépésben. Tőlem telhetően, amilyen sokszor csak tudok, eljövök Budapestre, hogy a projekt fejlődését figyelemmel kísérjem. Mindamellett szeretnék több, más budapesti munkában is részt venni, hogy a város igazán megtalálhassa azt az arculatát, amit megérdemel. Mitől lett kedvence Budapest? Véleményem szerint azok a városok, amik a jövőben vezető vagy érdekes helyek lesznek, a különböző kultúrák és gondolkodásmódok ütközőterületei. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy ez micsoda és pontosan hol is jelenik meg, de részletképzésben, épületek apró anyaghasználatában sok hozzám közel álló, ázsiai gondolatot véltem felfedezni. A város maga nem egy monolit kultúra alapján épült föl. Leginkább attól izgalmas Budapest, hogy a Kelet és Nyugat metszéspontja

9 Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja Szabó Tamás Egy gyõztes iroda és terve ami érthetetlenül és aránytalanul kevés nyilvánosságot kap. Szabó Tamás, a kormányzati negyed pályázatának társszerzõje a Finta és Társai Építész Stúdió nevében nyilatkozott félreértésrõl és kommunikációs zavarról, csapdákról és az általuk élhetõnek tervezett koncepcióról. Lásd még: Interjú az építésszel 2006/3. A kormányzati negyed tõszomszédja a Ferdninánd híd és a Bulcsú utca közti szakaszon Ugyanakkor ez a kulturális találkozás szülhet feszültségeket. Természetesen. Mikor az ember új dologgal próbálkozik, felfedez valamit, az pozitív és negatív irányba is elsülhet, illetve ilyenolyan hatást is gyakorolhat. Én mindig azon voltam, hogy az új dolgok születése pozitív irányba befolyásolja a várost. Ez a célom itt Budapesten is. Hogy kicsit elkanyarodjunk, de még a közelmúltnál maradjunk, tavasszal a Salone del Mobilén Milánóban megjelent egy installációja. Hogy látja Ön az építészet és a design összefonódását? Önnél hol ér össze ez a két terület? A 20. század próbált szakembereket, szakágakat, szakterületeket termelni és meghatározni: a tervező tárgyakat, az építész házakat épített, a várostervező meg várost tervezett. A jelenlegi, nagyon komplikált világban az ilyen megosztás inkább kártékony, nem a megoldások feltérképezésének javát szolgálja. Én ott játszhatok szerepet mindebben, hogy az eddig érintett területeim között átkötést, áthidalást adok. És éppúgy tetten érhető ez a milánói vásáron megjelent installációmon, mint a kormányzati negyed pályázati anyagán. Itt ugyanis nem csak mint épülettel, hanem mint városépítészettel, illetve különböző további épületek egységének összekötésével foglalkoztunk. Tehát ez a fajta tevékenység nem szakterületekre, hanem sokkal inkább egyfajta gondolkodásmódra koncentrálva próbál eddig szétválasztott szakterületeket ötvözni. Nyugati pályaudvar, mint kávézókkal, éttermekkel animált közpark Az épület zöld homlokzata az új párizsi Nouvel múzeumra emlékeztet. Én magam már 14 évvel ezelőtt egy zöld gomolyagként képzeltem el az építészetet, ahol a függőleges és vízszintes felületek valamiképp zöld növénnyel lettek volna benőve. Nem érzem, hogy minket épp a Nouvel múzeum befolyásolt volna, a jelenlegi épületnél tartalmilag is más a szerepe a homlokzati zöldnek. Nouvelék homlokzati és nem funkcionális elemként használják. Két kontinensről folytatni a közös munkát zötyögősen működhet, pláne hogy mindezt a magyar építésügy nehézkes bürokráciája, előírásai terhelik, de leginkább, egy politikailag igencsak érzékeny témáról van szó, a rövid határidőről nem is beszélve. Mi a legnagyobb nehézség, amivel meg kell még küzdenie? A feladatot alapvetően nem tekintem megvívandó harcnak. Japán emberként a magyar politikához egyáltalán nem értek, és amit semmiféleképp nem szeretnék, hogy ez a projekt bármilyen módon politikai csatározás tárgya legyen. Arra vágyom, hogy épüljön fel az, amiben hiszek és amiről meg vagyok győződve, hogy a városért és a városi lakókért van, és mindenki ugyanilyennek érezze, ennek függvényében segítse a megvalósítását. Csapatmunkaként született ez a terv, és ahhoz hogy a várossal valóban szimbiózis ban működhessen, szükséges, hogy maga a csapat is a legnagyobb harmóniában és organikusan működjön. Magam előtt ezt a két feladatot látom a közeljövőben. A kormányzati negyedre kiírt pályázatnak két győztese lett: Janesch-Kuma páros a kormányzati blokk épületére, a Finta iroda az urbanizációs tervre kapott első díjat. A KVI, mint megbízott szerv, kiértesített titeket a győzelemről, a média azonban csak Janeschék nevétől és koncepciójától hangos. Valami félrecsúszhatott a kommunikációban? Torma Tamás bár más összefüggésben nagyon találóan kommunikációs csapdának nevezte ezt a helyzetet. Az egész projektről tartandó 9 részes előadássorozatra, mint előadókat, cégünket meg sem hívták, vagyis a területről szóló előadásokat a győztes koncepciót megalkotó tervezőcsapat nélkül tartották meg. Érthetetlen, megalázó helyzet ez számunkra. Létezhet, hogy bár nyertesei vagytok a pályázatnak, mégsem az jut érvényre, amit beadtatok és ehhez még egy kormányváltásra sincs szükség? Természetesen minden előfordulhat. Teljesen hasonló lenne ez ahhoz, mintha a kormányzati épület mégsem a pályázat győztesének terve alapján épülne meg, vagyis a zsűri döntését ilyen-olyan okok miatt felülbírálnák. Mi és mikorra fogja végleg eldönteni a jelenlegi helyzet bizonytalan kérdéseit? Álláspontunk szerint a szakmai zsűri már felelős döntést hozott, mind az épület, mind a városépítészeti koncepció tekintetében. Ezzel természetesen lehet egyet nem érteni, de eltérni a döntésétől csak a döntés felülvizsgálatával lehet, ami valami szokatlan és ijesztő fordulat lenne. Készen álltok rá, egyáltalán megtörténhet, hogy újraterveztetik veletek a pályázati anyagot úgy, hogy a vasút a föld alá kerüljön? A mi munkánk már véget ért, nincs további megbízásunk a feladattal kapcsolatban. Téves tehát az a beállítás, hogy itt a kérdés a ki fogja tervezni lenne. A pályázat végeredménye szerinti továbbtervezés jelenleg a KSZT készítőinek dolga. Terézvárosi kapcsolat rámpával és a kormányzati negyed konferencia-központjának terve (utóbbi nem nyert a pályázaton) A Nyugati és a mögötte elterülõ, üveggel lefedett vágányok távlati képe A Finta Stúdió által beadott terv a 8,5, illetve 10 m magas felülépítésen kívül milyen más elemet tartalmaz a Janesch iroda által promotált verzióhoz képest? Mellesleg a mozgássérültek hogy jutnak át a dombon? A koncepciónk lényege éppen az, hogy olyan méretű tereket, kifutást tudunk biztosítani az átkötés Podmaniczky utcai és Lehel téri oldalán, hogy a platóra történő feljutás mondjuk a Tabán megközelítésének természetességével, sőt, még szervesültebben történhet. A felvezetés tehát nem lépcső, hanem többszintes térsor. Mindenképpen többletelem a Lehel téri érkezés (tér a templom oldalán), a zöldfelülettel elegyített cél funkciók (uszoda, múzeum, Európa ház, tudományos játszópark stb.) kialakítása. Ezek biztosítják a valós városi életet a felülépítésen, aluljáró kapcsolatot a metróvonalakkal, valamint a reformkori fűtőház megőrzését és funkcióváltással hasznosítását. A kormányzati negyed alá és közé engedi befolyni a várost valódi parkokkal, urbánus terekkel (szigetszerűség elkerülése), és új pályaudvart irányoz elő a Nyugati mögött. Ütemtervekre tagolt helyszínrajz, középen a XIII. és VI. kerületet összekötõ parkrésszel Lásd még: Westend City Center 2000/1. SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikájának új épülete 2003/1. Magánvilla a Gellérthegyen Astra Zeneca jégcsarnok Újpesten 2004/