Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download ""

Átírás

1 ITTHON ÉS OTTHON A gép oldalára billent, hogy megkezdje a leszállás hosszú műveletét, minthacsak nehezére esnék megválni az égbolttól. Vándor előrehajolt, hogy a felesége profilja mögül lenézzen a földre, amelyet három és fél évtizede hagyott el. Tájékozódni próbált, de csak annyit látott, hogy a Duna fényes sávban szeli át a tengernyi zöldet, mint ezüst szalag a zöld papírba csomagolt ajándékot. Erre-arra gyárkémények küldtek fehér-szürke füstjeleket az ég felé, lassanként kivehetővé váltak a valószínűtlenül keskeny utakon araszoló autók. Aztán egyre lejjebb szállt a gép, az utasok mocorogni kezdtek. Több mint két órás égi területenkívüliség végén nyújtózkodtak, az ülés alatt vagy lábuknál elhelyezett csomagjaik közt matattak. Vándor csalódottan ült a helyén: a pilóta manőverei miatt semmit sem látott Budapestből. Pedig hányszor eltervelte, hogy már a levegőből megmutogatja a feleségének az Országházat, a Várat, a Lánchidat. Izgalom csak akkor fogta el, amikor a gép a táj részévé vált, és rohanni kezdett a futópályán. Heathrowhoz, Kennedyhez, Charles De Gaullehoz szokott szeme számára Ferihegy olyan kihalt volt, mintha csak a BA gép zajára ébredezne. Na, sokat változott harminchat év alatt a repülőtér? kérdezte naív mosollyal Katie. Angyalom, harminchat éve nem repülőgépen, hanem gyalog, sőt olykor hasoncsúszva utaztam. Igaz. Hiszen még 58-ban is romantikus hős voltál. Szabadságharcos. Emlékszel, amikor az egyetemen az Európa Klub szemináriumán beszéltél? Szemedbe hullott a hajad akkor még sok volt és fekete és legalább két számmal nagyobb volt az inged mint kellett volna. Ma bezzeg bele se férnél! Hogyne emlékezett volna, hiszen akkor találkoztak össze. Ő még csak elsőéves volt, másfél évig tartott, míg annyira vergődött hazulról hozott csekélyke angol tudásával, hogy felvették az egyetemre, akkor is több jóindulattal, mint meggyőződéssel. Katie, noha két évvel fiatalabb nála, már második évét kezdte Cambridgeben. Mint később mondta, első látásra belehabarodott a komoly, barnás bőrű, fekete hajú, feketeszemű, nyurga fiúba, amint kemény, tiszta magánhagzóival, meg-megkettőzött mássalhangzóival alig érthetően beszélt a forradalomról, amely tűzhányó gyanánt dobott szét kétszázezer magyart a világ minden tájára. A politika sosem érdekelte az Európa Klubba is csak azért iratkozott be, mert tagsága révén olcsó sítúrákra mehetett Ausztriába Vándor Zoltán viszont annál inkább. Egzotikus külseje, még egzotikusabb keresztneve (amelyről csak később tudta meg, hogy vezért jelent, s azonos eredetű a szultánnal), vaskos akcentusa, szomorkás komolysága ellenállhatatlan erővel vonzotta. Ismeretségük úgy kezdődött, hogy Zoltán előadása után megkérdezte, az előadást követő sherry-party után nem adna-e neki rövid interjút egy diáklap számára egy csésze kávé fölött a Rézkanna nevű diák-presszóban. A rövid interjúból pár óra lett, az ártatlan találkából szerelem. Katie avatásakor már jegyben jártak, és amikor Zoltán befejezte doktori disszertációját és tanársegédi állást kapott kollégiumában, megtartották az esküvőt. Akkorra Zoltán már nem kettőzte a mássalhangzókat, kevésbé jó fülű angol ismerősei alig érezték beszédén, hogy magában, hangtalanul, még mindig magyarul számol, és hogy még mindig sokszor magyarul álmodik. A lány szülei joviális norfolki állatorvos és a felesége hamar megkedvelték a magyar fiút, megtanulták helyesen kimondani a nevét, és nem bánták, hogy leányuk Katie Whittle-ből Mrs Vandor lett. Apósa néha tréfásan ugratta ugyan Zoltánt, amiért a neve úgy hangzik, mintha kereskedősegéd

2 lenne, de ő elmagyarázta, hogy a neve nagyonis stílszerű, hiszen utast jelent, aki hazájából messze barangolt. Katie is, szülei is sokszor faggatták, hogy nem vágyik-e haza, kivált az első tíz évben, amikor hozzá sem jöhetett vendég hazulról. Zoltán mindig csak azt válaszolta, hogy addig nem megy haza, amíg a hazát nem érzi hazának. Szüleit, barátait jól esett volna látni, de honvágyat nem érzett. Első néhány angliai éve alatt őt is gyakran gyötörte a jólismert menekült-álom: otthon találja magát, látogatóban, s rájön, hogy többet nem jöhet vissza. Amint Magyarországon enyhült a kommunista rendszer, s előbb Zoltán anyja, aztán apja is kilátogathatott hozzájuk, Katie igyekezett a magyar rokonok kedvében járni, még néhány magyar szót is megtanult a kedvükért. Azok büszkék voltak a nagyhírű egyetemen tanító fiukra, jóleső izgalommal rótták a mézszínű kövekből épült ódon épületek között kanyargó szűk utcákat, megilletődve járták be Zoltán kollégiumát, csodálták meg a laboratóriumot ahol dolgozik. Zoltánt mulattatta, hogy anyja magyar anyósra egyáltalán nem jellemző tisztelettel kezeli a menyét. Nem a vendéglátó háziasszonynak, hanem a Nyugat szülöttjének kijáró tisztelettel, majdhogynem alázattal. Katie akkorra már, mint két kis gyerek anyja, csak ritkán járt be kisegíteni abba az iskolába, ahol korábban angol irodalmat tanított. A magyar nagyszülőket meglepte, s láthatóan egy kicsit el is szomorította, hogy unokáik egy kukkot sem tudnak magyarul, sőt még a nevük is merőben idegen: Robin és Priscilla (igaz, Zoltán néha tréfásan Pirinek becézte a kislányát). A gyerekek hamar napirendre tértek afölött, hogy a magyar nagyszülők furán beszélnek hozzájuk, s hogy Nagyinak (akit nodzsinak ejtettek) időnként minden ok nélkül könnybelábad a szeme. Zoltán szülei fiatalon haltak meg, Nagyi még a hatvanadik évét sem érte meg, s férje hamarosan utánahalt. Zoltánt megrázta szülei halála, de Katie unszolása ellenére sem ment haza a temetésükre. Addig nem, amíg tart az ellenforradalmi rendszer mondta kemény elhatározással. Katie sokszor faggatta férjét, hogy tulajdonképpen minek érzi magát. Angolnak biztosan nem, hiszen ahhoz az is kellene, hogy az angolok annak érezzék. Befogadták, nem idegenkednek tőle, de mulatságosnak tartanák, ha úgy tenne, mintha angol volna. Zoltán mindig azt felelte, hogy természetesen kizárólag magyarnak érzi magát, olyan magyarnak, aki hazája körülményei miatt külföldön él. És a brit állampolgárság semmit sem jelent neked? Az, hogy angol a feleséged, angolok a gyerekeid? Hogy itt élsz évtizedek óta? Az, hogy minden munkatársad, tanítványod, majdnem minden barátod angol? Katie érdeklődő hangjából egy kis sértődöttség érződött. Dehogynem! Hiszen minden nemzetközi meccsen az angoloknak szurkolok, ha meg ők nem játszanak, akkor a skótoknak próbálta tréfával elütni a kérdést. Közben pedig arra gondolt, hogy vajon a gyerekek, akik közben belenőttek a kamaszkorba, idegent látnak-e benne. Feszélyezi-e őket saját barátaik előtt az apjuk parányit idegenes kiejtése, sajátos fogalmazása, nem is beszélve a család nevéről? Igaz, hogy az ő szájukban a Vándor teljesen az angol vendor szóvá alakult át, ami szokatlan ugyan, de nem elképzelhetetlen mint angol név. Néha félt, hogy előbbutóbb megváltoztatják a nevüket. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért, de rosszul esett volna. Katie következetlenséggel vádolta, amiért 1990 tavaszán nem sietett azonnal haza. Ő sem egészen értette, miért nem mer találkozni a múltjával. Mintha attól tartana, hogy egyszercsak szembe találja magát az utcán egykori önmagával, akit réges-rég levetkőzött. Végül az asszony addig hajtogatta, hogy ha Zoltán nem is, de ő kíváncsi arra az országra, ahol a férje született, ahol felnőtt, amelyért az életét kockáztatta, ahonnan elmenekült a levert felkelés után, míg végül, harminchat évvel VII/2

3 azután, hogy sáros cipővel és átázott télikabátban Andauba érkezett, elszánta magát a visszatérésre. Az útlevélvizsgálatnál dobogó szívvel állta a fülkében ülő egyenruhás fiatalember vizsga tekintetét, amint arcát gondosan összehasonlítja az okmányban levő fényképpel, átolvassa adatait, majd mégegyszer jó hosszan ránéz, mielőtt beleütné a pecsétet. Annál jobban esett, amikor magyar szóval adta vissza az angol útlevelet: Köszönöm. Szinte jelképes befogadásnak érezte a szót, hiszen a fiú a többi angol útlevelesnek Thank you -t mondott. Amikor Katievel átlépett a tejüveges ajtón, s mint a függöny elé kilépő színész egyenesen a nagyközönséggel, a várakozók sokaságával találta szemben magát, úgy érezte, mintha egy egész nemzet méregetné, hogy sokat változott-e, idevaló-e, vagy csak idevetődött idegen. Egy pillanat múlva tétovázó, félig felkiáltó, félig kérdező hangot hallott: Zoltán Katie? Annuska volt, az unokatestvére, akit harminchat éve nem látott, de akivel egész idő alatt rendszeresen levelezett. Csak a legutóbbi levelében küldött fényképről ismerhette meg őket. Másodpercek múlva nyaka körül érezte a pityergő, gömbölyded, őszülő asszony puha karját. Annuska a másik kezét már nyújtotta is Katie felé. Angol tanárnő lévén ő volt a család egyetlen megbízható angolságú tagja, ő jött elébük, hogy kocsiján elvigye őket a szállodájukba. Katie látta, hogy Zoltán a hosszú úton éppolyan kíváncsisággal nézelődik jobbra-balra mint ő, aki most jár először Budapesten. Az első épület, amelyre a férfi ráismert, a Népstadion hatalmas, nyitott teknője volt. Itt kaptatok ki 7:1-re mondta Katienek sületlen kérkedéssel, amit mind a két asszony elengedett a füle mellett. Aztán lassacskán kezdett feltárulni előttük Budapest. Mint félig elsüllyedt hajó kéményei, árbócai a vízből, itt is ott is feltűnt emlékezetéből egy-egy ismerős épület, utcasarok. A Kálvin téren dugóba kerültek. Hosszan nézte a templomot: itt keresztelték, konfirmálták. Aztán eszébe jutott valami: Itt van alig negyedórányira a Nemzeti Múzeum, oda feltétlenül el kell mennünk. Bolond vagy? Negyedórányira? nevetett Annuska. Hiszen ha megfordulsz, még láthatod innen a Múzeum-kertet! Minden kisebb volt, a templom is, a távolság is, mint emlékezett. A sárga villamoskocsik is, a Nagycsarnok is. Amint a Gellért Szálló elé kanyarodtak, meglepetten látta, hogy csak néhány lépés a Sziklakápolna. Még három nap múlva is úgy érezte, mintha álmában olyan idegen városba vetődött volna el, ahol csodálatosképpen érti a feliratokat, mindenkivel tud beszélni, és térkép, sőt még utcatáblák nélkül is el tud igazodni, csak éppen mindenhova hamarabb ér, mint várta. Újra meg újra megfordult az utcán a magyarul beszélő járókelők után, mintha ez Budapesten is olyan ritkaság lenne, mint Cambridgeben. Annuska már érkezésük estéjére összetrombitálta a családot a lakására. Nem sokan voltak, csak két unokatestvér családostul, meg egy nagyon öreg, süket nagybácsi, aki sokmindent kérdezett Zoltántól, de nem hallotta a válaszait, Katiehez pedig makacsul tört németséggel beszélt, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy az asszony angol és egy szót sem tud németül. Különben elég jól sikerült a családi vacsora, Annuskának és Katienek elég sok mondanivalója volt egymás számára, Zoltánnak nem kellett tolmácsolnia amit mindig útált és attól sem kellett félnie, hogy Katie kirekesztve érzi magát. Két másik unokatestvére, Annuska két öccse, András és Jóska eleinte egy kicsit elfogódott volt, de a két feleség annál nagyobb érdeklődést mutatott a nyugati rokon iránt. Mondja, mégis milyen ott az élet? Nagyon más? Nehéz volt megszokni? kérdezte Jóska felesége, aki sosem járt életében külföldön, akkor sem, amikor már lehetett volna. Én el se tudnám képzelni, hogy máshol éljek, mint itt. VII/3

4 Először is nem mondja, hanem mondd! Elvégre rokonok lennénk, nem? De hogy a kérdésére feleljek nagy hahota, míg végre ő is észrevette a hibát szóval, hogy a kérdésedre feleljek, persze, hogy először minden idegen volt. Nemcsak a nyelv, az utca képe, a szokások, modorosságok, gondolkodásmód, de még a kenyér, a hús, sőt még az eső is. Nemcsak sokat esett, de másképpen is esett. Ezen gondolkodóba estek. Hogy-hogy másképpen? Hát hányféleképpen eshet? kérdezte Erzsike, András lánya. Hát tudom, hogy fizikushoz nem méltó a válaszom, de mintha nedvesebb lenne az eső, csontig ható, de ugyanakkor gyengédebb is. Lágyabb. Szelídebb. Itt ha esik, ömlik. Mint New Yorkban. Angliában viszont már az első hetekben feltűnt, hogy ha esni kezd, az emberek nem szaladnak mindjárt tető alá. Úgy tesznek, mintha nem is esne. Tovább sétálnak, szaladgálnak a parkban, néha az sem nyit ernyőt, akinek ott van a kezében. Mit szokott meg Zoli bácsi a legnehezebben? Zoltán már korábban észrevette, hogy Gergő, Jóska tizenhatéves fia, szeret egyenesen a lényegre tapintani. Nem is tudom Talán a baloldali közlekedést, meg az akkor még teljesen idegen, bonyolult pénzrendszert. Tudod, azt, hogy egy fontban húsz shilling, egy shillingben tizenkét penny volt. De nem! Talán még inkább azt, hogy mindenki mindent elhitt. Senki sem gyanakodott, hogy esetleg nem igaz, amit mondok. Persze, ma már talán ez sincs egészen így. Sokat tanultak tőlünk Tőletek, magyaroktól? Nem, tőlünk külföldiektől. A háború alatt a sziget népe nagyon összekovácsolódott, még exkluzívabbá vált. De most már ez is megváltozott. Mondd csak szólalt meg András elgondolkozva hogyan láttok ti, külföldiek, minket? Hát azért én nem lettem külföldi, még harminchat év alatt sem, ha külföldön is élek! Dehogynem! Úgy értem, hogy külföldi magyar lettél. Magyarul beszélsz, talán sokmindenben magyarul is gondolkodol, de azért mégiscsak külföldi vagy, hiszen évtizedek óta külföldön élsz. Másképp öltözöl, még a villát is másképp fogod, amikor eszel. Kinek jutna eszébe itt a villa hátára nyomkodni a krumplit? Biztos, hogy nem olyannak látsz minket, mint mi sajátmagunkat. Jellemző volt Andrásra, hogy a dolgok mélyére ás. Mindig is ilyen volt, mindig az érdekelte, amit a felület alatt gyanított. Zoltán meglehetős zavarban volt. Hogyan jellemezze, hogyan érzékeltesse a különbséget? Azt, hogy számára az otthonról rövid időre külföldre szabadult honfitárs sokáig olyan volt, mintha járványkórházból jött volna? Mintha attól kellene tartani, hogy félelmetes, gyógyíthatatlan betegséget hordoz, amelyről nem is tud, amelynek a tüneteit már észre sem veszi? Nehéz volt felelni. Nem tudom. Hiszen még egy teljes napja sem vagyok itthon. Még azt is nehéz megszoknom, hogy velem együtt ti is öregedtetek. Persze, igaz, hogy ennyi év alatt azért nagyon sok emberrel találkoztam, aki hazulról jött, látogatóba, nyaralni, üzletelni. Megmondom nektek őszintén, hogy az első években nagyon idegenkedtem tőlük. Akkoriban persze többnyire hivatalos úton voltak itt, újságírók, kereskedelmi vállalatok, bankok küldöttei. Diplomatákkal egyáltalán nem érintkeztem, a magyar követségnek még a tájára sem mentem, de akkor úgy értem, körülbelül hatvanhárom-hatvannégyig ritkán lehetett közönséges látogatóval találkozni, aki rokonokhoz jött, vagy pláne csak úgy vakációzni. A hivatalosokon meg, akármilyen gyerekesnek hangzik is, valahogy a Kádár kezenyomát láttam, a rendszer szagát éreztem. Nem szerettem összejönni velük, ha meg kellett, akkor igyekeztem minden VII/4

5 kényes témát kerülni. Emlékszem, egyszer jött egy fizikus valami magyar kutatóintézettől, és egy napra feljött Londonból Cambridgebe. Szakmai dolgokról beszéltünk egész nap, semmi más nem került szóba. Egész jól összemelegedtünk. Velem egyidős férfi volt, természetesnek találtuk, hogy tegeződünk. Este visszautazott Londonba, kikísértem az állomásra. Út közben, már nem is tudom, miről beszéltünk, valamiről azt mondta, hogy arra biztosan te is emlékszel, az még az ellenforradalom előtt volt. Attól kezdve képtelen voltam visszategezni. Ezzel az egyetlen szóval átállt az ellenséghez. Azokhoz, akikre pár évvel azelőtt lőttem. Várni kellett a londoni vonatra, de ahogy magázni kezdtem, valahogy elsorvadt a beszélgetésünk, a végén már mind a ketten csak toporogtunk, alig vártuk, hogy búcsút mondhassunk egymásnak. Képzelem, hogy lefasisztázhatott a jelentésében, amikor hazajött. A többiek hallgattak egy darabig. Aztán Jutka, Jóska felesége szólalt meg halkan. Ti el sem tudjátok képzelni, mi volt itt a forradalom után. Olyan borzasztó nehéz volt a helyzet úgy el voltunk keseredve. Én például vissza se mentem az egyetemre. Mindenki félt, sokan teljesen zavarodottak voltak, már nem is tudták, kinek higgyenek, ki mond igazat, ki hazudik, ki tett jót, ki rosszat. Ne haragudj, hogy ezt mondom, Isten látja lelkemet, se irígység, se rosszindulat nem beszél belőlem, de nektek ott könnyebb volt megőrizni azt ami felemelő volt, elfelejteni ami nem. Ha mi, akik nem lőttünk, szintén elmentünk volna, akkor ma nem lenne szabad az ország. De ha mi, akik elmentünk, előbb nem lőttünk volna, akkor sem! Ez kikívánkozott Zoltánból, pedig nem akarta. A többiek mind maguk elé néztek. Jóska szomorúan csóválta a fejét. Hát nem tudom, de most már úgyis mindegy. Mi itt maradtunk és ilyenek lettünk, te meg elmentél és olyan lettél, amilyen vagy. Fő, hogy végre hazajöttél. Isten hozott! szakította félbe a veszélyessé váló beszélgetést András. Hazajöttem? Itthon vagyok? Zoltánnak hirtelen az az érzése támadt, hogy utoljára a repülőgépen volt otthon. Az angol gépen. De aztán könnyebb témák kerültek szóba, a többiek a munkájáról, az egyetemről faggatták, apránként ők is előrukkoltak a saját életük kisebb-nagyobb fordulóival. Alapjában egyiküket sem érte bántódás, kiderült, hogy mind a két család a saját házában lakik, az egyik Óbudán, a másik Újpesten. Erzsike már egyetemista volt, jogot hallgatott, Gergő orvosnak készült. Jóska volt, aki a legtöbbre vitte, osztályvezető volt valamelyik minisztériumban. Zoltán nem kérdezte, hogy mióta, pedig szerette volna tudni. Meglepte, hogy a négy felnőtt közül egyik sem volt még nyugaton, sőt Jóska volt az egyetlen, aki egyáltalán járt már külföldön, egy-két hivatalos úton Csehszlovákiában, Lengyelországban. Igaz, hogy mind a két családnak volt villája a Balatonnál. A két gyerek ezzel szemben sokat utazott, kivált Erzsike, aki, úgy látszott, bejárta fél Európát. Gergő is utazott már Ausztriába, Németországba. Zoltán látta, hogy rokonai nem szegények, alapjában mindenük megvan, ő sem él jobban Cambridgeben, mint azok Budapesten. Csak mintha jobban elhasználódtak volna. András, aki amúgyis idősebb volt nála két vagy három évvel, tisztes aggastyánnak látszott, habár még mindig dolgozott. Magától értetődő természetességgel mondta, hogy már átesett az első infarktusán. A három asszony is olyan volt Katie mellett, mintha három nagynénje volna. Amikor Annuska letette őket a szálloda előtt s ők még leültek a bárban egy pohár barackpálinkára, Katie megkérdezte Zoltántól, hogy milyen volt a találkozás a rokonokkal. Sajnálom, hogy nem tudtam velük beszélni, pedig mind nagyon rokonszenvesnek látszanak. VII/5

6 Úgy érted, hogy civilizáltak? Mint mi, nyugaton? Katie felütötte a fejét. Még egy napja sem vagyunk itt, és már megsértődsz a honfitársaid nevében? Szó sem volt civilizáltságról, egy pillanatig sem vártam, hogy valaki majd felteszi a lábát az asztalra, vagy elböffenti magát. Aki civilizált és jómodorú, az még lehet ellenszenves. Ők mind rokonszenvesek voltak nekem. Ez csak nem baj? Hiszen nem is beszéltél velük, csak Annuskával. De igazad van, túl érzékeny vagyok. Csak egy kicsit leereszkedőnek éreztem amit mondtál, mintha meglepett volna, hogy jó benyomásod volt róluk. Én viszont nem is tudom. Rokonaim, szeretem és megértem őket. De mintha idegenek lennének. Olyan volt velük találkozni, mintha valamiben megzavarnám őket a jelenlétemmel. Mintha addig valami olyasmiről beszéltek volna egymás közt, amihez semmi közöm, amibe nem akarnak belevonni. Ami az ő titkuk. Az ő életük. Az az élet, amelyből én, a szökevény, kiiratkoztam. Eltöprengett. Láttam egyszer egy háborús filmet. Amerikai katonákról szólt, a normandiai partraszállás után. Egyikük megsebesült, csak két-három hónappal később küldték vissza a szakaszához. Közben ők majdnem állandóan a tűzvonalban voltak. Nehezen fogadták vissza. Egyszerűen nehezményezték, hogy megérkezik közéjük tiszta egyenruhában, tiszta kézzel, jóllakva, mint valami civil. Most valahogy ez jutott eszembe. Én is köztük harcoltam sőt, csak én harcoltam közülünk és most mégis olyan vagyok nekik, mintha idegen volnék, akinek fogalma sincs arról, hogy mi mindenen mentek keresztül, mint aki kirekesztette magát közülük. Hát, ami igaz, igaz, nem is tudhatod, mit éreztek évtizedeken át. Én nem mondom, hogy cserben hagytad őket, ezt biztosan ők sem mondják, nem is gondolják, de ahogy ők nem tudhatják, milyen nehéz lehetett neked beilleszkedni közénk, otthont teremteni idegenben, úgy te sem tudhatod, hogy milyen érzés lehetett nekik egy hét szabadság után visszamenni a cellába. Zoltán meglepődve nézett a feleségére. Nem gondolta volna, hogy ilyen ösztönösen megérti a családját. Beszéltetek erről Annuskával? Nem. Csak annyit mondott, hogy örül, amiért te megúsztad, kivált amikor te még harcoltál is annak idején, de mindjárt hozzátette, hogy biztosan neked sem volt könnyű. Látszik, hogy nagyon szeret téged. De nem hiszem, hogy a többiek haragudnának rád, amiért elmentél. Azt én sem hiszem, hogy haragszanak. Egyszerűen csak tudomásul veszik, hogy már nem vagyok közöttük. Idegen lettem nekik. Másnap Zoltán bejárta Katievel a várost. Megmutatta neki azt a kis kétemeletes házat a Városliget közelében, ahol az ostromot átvészelte, az elemi iskolát, ahol átélte az első légiriadót, még azt a kapualjat is a város szívében, ahonnan géppisztollyal lőtt az ávósokra. Katie hamarosan észrevette, hogy a férjében kétfajta emlékhalmaz tárolódott el: a gyerekkori emlékek és az 56-os napok emlékei. Másra is emlékezett, de valami belső kényszer hatására ezekhez tért vissza újra meg újra, mint elvesztett kedves sírjához. Egyik nap a Deák téri metróállomáson magas, ősz férfi lépett Zoltán elé, kissé tétovázva, mint aki fél, hogy tévedésből idegent szólít meg: Zoli? Vándor Zoltán? Bocsánatkérőn mosolygott, máris készen a szabadkozásra, ha valóban tévedett. Igen, én vagyok. Ismerjük egymást? Az idegen mosolya felszabadult nevetéssé szélesedett: Hű, de idegen lettél, a szentségit! Hát tényleg nem ismersz meg? Nyolc évig ültünk egy osztályban. A görög gazdaság egyik fontos tétele a kőolajbogyó termelés Nem emlékszel? VII/6

7 Gyurka! Ugri Gyurka! Füles! Ilyen hülyeséget soha senki más nem mondott, csak te! Hogy vagy, mit csinálsz? Gyere, bemutatlak a feleségemnek, de ő csak angolul tud. Ugri akit az osztály hat éven át Fülesnek becézett, mióta csak a fent idézett emlékezetes mondat elhangzott a szájából földrajzórán a másodikban félszegen meghajolt Katie előtt: Kisztihand, hello, how do you do? Katie mosolyogva nyugtázta az üdvözlést: Hi! I am so glad to meet you, I gather De Zoltán nevetve szakította félbe: Ne fáradj, úgy sem érti amit mondasz, azt hiszem, ez az egész angol tudománya. Ugri mosolyogva bólogatott: Ha azt mondtad neki, hogy nem értem, amit mond, akkor igazat mondtál. Németül nem tud a kedves nejed? Nem, de nem baj, nem fog haragudni, ha egy kicsit magyarul beszélgetünk Katiehez fordulva, angolul: Ugye nem haragszol, angyalom, ha egy kicsit magyarul beszélünk? Katie megértőn rázta a fejét, leült egy padra és előhúzta a szállodában reggel vásárolt angol újságot. Na mondd, öreg, hát mit csinálsz itthon? És főleg mit csinálsz odakinn? Amerikában laksz? Nem, Angliában. Cambridgeben dolgozom, fizikus vagyok, asztrofizikával foglalkozom. Hűha! Én az ilyesmihez bizony nem értek. Közgázt végeztem, jelenleg több kis cég könyvelését intézem. Hát mesélj, tudsz-e valamit a többiekről? Attiláról, Komáromiról, Székelyről? Persze. Mindenkiről, aki itthon van. Nem te voltál ám az egyetlen, aki meglógott! Pesti Ausztráliába ment, Fischer Kanadába, Kálmán meg valahova Dél- Amerikába. De ezek már sokszor voltak itthon, rendszeresen hazajárnak már vagy húsz éve. Rólad sokáig azt hittük, hogy meghaltál annak idején a harcokban. Csak pár éve mondta Sebes Gyuszi, hogy találkozott veled Londonban. Miért nem toltad eddig haza a képed? Nem tudom. Valahogy nem jött össze. Pedig jó lenne látni a többieket is. Meddig maradsz? Még négy napig. Vasárnap utazunk haza szóval Cambridgebe. Nemsokára kezdődik a tanév. Októberben. Szerencséd van. Szombat este találkozik a társaság. Kimegyünk Esztergomba, a Csülökcsárdába. Ott lesz Attila is, Székely is, feljön Szabó Feri ő orvos Szolnokon és biztos ott lesz Láng meg Erdős is. Azok még mindig olyan jó barátok? Még a feleségeik is úgy összebarátkoztak, hogy sülve-főve együtt vannak. Azt hiszem, eljön Somvári is, meg Palkó. Palkó ki is az? Látod, őt már elfelejtettem. Végig velünk járt? Végig, de csak az ötödiktől, talán azért nem emlékszel. Palkó Károly. De Somvári Gusztira csak emlékszel, nem? Hogy a fenébe ne, hát négy évig ült mögöttem! Mi van vele? Semmi. Él, mint mindnyájan. Hülyére dolgozza magát, ő is, meg a felesége is. Mind a ketten gyógyszerészek, van három gyerekük, már mind felnőttek, de még mindig rengeteg pénzükbe kerülnek. Elég élhetetlen srácok, folyton járnak a Gusztiék nyakára, most kocsira kell pénz, most lakásra, nyaralásra És Bertalan? Ő is el szokott jönni mondta Ugri hirtelen tartózkodással. Zoltán úgy érezte, mintha ajtó csukódott volna be köztük. VII/7

8 Na jó, hát akkor nem is faggatlak tovább, szombaton úgyis találkozunk. Hol van az a vendéglő Esztergomban? Hogy találok oda? Hánykor találkoztok? Hétkor találkozunk, de elég nehéz elmagyarázni, hogy hol van. Mondok valamit: gyere el hozzám szombat délután, én kocsival megyek, kiviszlek. Legalább találkozol a feleségemmel is. Jó, köszönöm, de nem tudok sokkal korábban menni, mert az unokatestvéreimmel ebédelünk, búcsúebéd lesz, nem tudok rögtön eljönni tőlük. Ha öt óra jó, addigra oda tudok menni. Hol laksz? A Király utcában. Kilencvennégy. Mindjárt az Izabella utca sarkánál. Odatalálsz? Ne hülyéskedj! Behúnyt szemmel is. Akkor jó. Várunk. A feleségem is kijön csülköt enni. Szia! Ugri Katiehez lépett: I now go. Hello! Kezet fogott az asszonnyal és már el is tűnt a mozgőlépcsőhöz tóduló tömegben. Katie mosolyogva, de egy kicsit értetlenül bámult utána. Ha egyszer elmegy, akkor miért mondja, hogy hello? Zoltán elnevette magát: A legtöbb magyar azt hiszi, hogy a hello a szervusz angol megfelelője. Magyarul ezt mondod, akár találkozol, akár búcsúzol. Ugyanolyan jelenség ez, mint amin annyit nevettetek, mikor először meghívtál vacsorára, és azzal köszöntöttem a szüleidet, hogy Good night. Hamar elérkezett a szombat. Megbeszélték, hogy Katie Annuskával marad, amikor Zoltán elmegy az öreg fiúk találkozójára, s az viszi majd vissza este a szállodába. Hogy Zoltán mikor fog előkerülni, azt nem lehetett előre kiszámítani, de őt nem kellett félteni, hogy nem talál vissza. Elvégre itthon van Budapesten amint Annuska megfogalmazta. Zoltán titokban alig várta ezt a találkozót. Nem mintha vágyott volna már a vakáció végére, és főleg nem mintha Katietől akart volna egy estére megszabadulni. Egyszerűen az érdekelte, hogy mi lett egykori osztálytársaiból. De ha egészen őszinte akart lenni, azt is be kellett vallania önmagának, hogy jól esett neki, ahogy rokonai, régi ismerősei körülvették, ő volt az érdeklődés középpontjában, mint valami híresség, aki visszatér a szülőfalujába. Aztán az is hízelgő volt, hogy olyan sokan bizalmasan megmondták neki, mennyire sajnálják, hogy annak idején ők otthon maradtak. Ebben saját okos előrelátásának elismerését látta. Nem öltözött ki túlságosan az esztergomi útra, amolyan osztálykirándulásnak fogta fel, amilyenre gyakran jártak gimnazista korukban. Akkor szoros közösséget alkottak, közmondásosan összetartó volt az osztály. Leginkább talán az tartotta össze őket, hogy az általános félelem, az idegenekkel szembeni óvatos tartózkodás éveiben csaknem mindnyájan osztoztak a rendszer-gyűlöletben. Azt az egy-kettőt, aki nem osztozott, épp félelmükkel és tartózkodásukkal rekesztették ki maguk közül. Ugri Gyurka felesége mint régi barátot fogadta. Úgy látszott, hogy az asszonyokra is ragadt valami a régi összetartásból, ők is gyakran el-eljártak a találkozókra, külön kis baráti klikkeket alkottak, néha már a férjek nélkül is öszejöttek. Mint kiderült, most is négyen mentek együtt Esztergomba, Gyuriék nemcsak Zoltánt vitték a kocsijukban, hanem Neuburg Katit is, akinek a férje épp Hévizen kezeltette reumáját. De Kati, egy trombitahangú, kedélyes, gömbölyű asszony, már évek óta éppúgy otthon érezte magát a férje volt osztálytársai között, mintha ő is velük járt volna iskolába. Jobban mint én gondolta Zoltán hirtelen támadt kis féltékenységfélével. Amint Esztergom felé hajtottak, Zoltán előtt apránként kibontakozott a két család élete. Ugriék gyermektelenek voltak ( nem mi akartuk így jegyezte meg Ugri VII/8

9 Boris egy kis keserűséggel a hangjában) és mind a ketten könyvelők, hites könyvvizsgálók. Azelőtt mind a ketten állami vállalatnál dolgoztak, de most, hogy kitört a kapitalizmus amint Gyuri mondta mind a ketten önállóan, kisvállalatok könyvelését, adóügyeit tartották rendben. Kiderült, hogy évek óta minden szabadságukat külföldön töltik, rendszeresen be akarják járni Európát. Még Norvégia, Finnország, a balti országok, meg Portugália hiányzik mondta Ugri Boris a gyűjtő büszkeségével. Meg Gibraltár tette hozzá Gyuri. Na jó, akkor mondd San Marinót, meg Andorrát is! Mellesleg, Izlandban sem voltunk még. De nem is leszünk, mert oda túl drága lenne a kocsit magunkkal vinni. Hát maga merrefelé járt a nagyvilágban? fordult Kata Zoltánhoz. Biztosan sok szépet látott. Zoltán egy kicsit zavarban volt. Nem akart dicsekedni, minek mondja, hogy bejárta az Egyesült Államokat, Mexikót, Indiát, Japánt, és hogy huszonötödik házassági évfordulójukon vettek egy kis lakást Firenzében? Kitérő választ adott: Igen, elég sokfelé csavarogtunk, de főleg csak amikor a gyerekek már elég nagyok voltak ahhoz, hogy külön nyaraljanak. Addig nemigen lett volna pénzünk két gyerekkel messzire menni. Többnyire valahol a tengerparton nyaraltunk és heverésztünk a napsütésben mint a krokodilok. Úgy vette ki a beszélgetésből, hogy Neuburgék, akiknek volt egy egyetemista lányuk, szerényebb körülmények között élnek. Neuburg Ottó már harmincas évei óta sokat szenvedett a reumától, a MÁV-nál dolgozott mint műszaki tisztviselő (Zoltán nem firtatta, hogy az mit jelent), Kata titkárnő volt egy vállalatnál, amely egy évvel korábban megszűnt. Azóta úrinő vagyok harsogta tettetett vidámsággal, amely alól úgy türemkedett ki a mindennapi gondokkal folytatott eseménytelen, lélekölő küzdelem, mint túl rövid kabátujj alól a kirojtosodott manzsetta. A langyos szeptemberi estében a vendéglő kertjében terítettek asztalt a társaságnak. Már elég sokan voltak, Zoltán látta, hogy Borison és Katán kívül még két-három másik feleség is eljött a találkozóra. Tardos Attilára rögtön ráismert, de a többiekkel egy kicsit bajban volt. Kivált azzal a kettővel, aki szakállt viselt. Ahogy meglátták, elcsitultak, látszott, hogy nem tudják hova tenni. Végül aprótermetű, barnaképű nyalka bajszú férfi kiáltotta el magát: Dögöljek meg, ha nem Vándor Zoli! Mi van Zolikám, hát végre hazavándoroltál? Valósággal rárontott, nyakába ugrott és jobbról-balról megcsókolta. Szabó Feri volt, a szolnoki orvos. Nézzétek a vén buzit, egyből lesmárolta! ingerkedett egy reszelős hang: semmi kétség, Komáromi, a gimnázium labdarúgó csapatának lyukaskezű, de nagyszájú kapusa. Ő is megropogtatta Zoltán csontjait. Aztán jöttek a többiek is, ki meghatottan, ki tréfásan, de mind látható szeretettel. Még azok is, akikkel sosem volt különösebb barátságban, mint például Palkó Karcsi. Mire bemutatták Komáromi, Székely, Szabó Feri feleségének a sofőröm mondta Feri neki nem szabad inni, ő vezet visszafelé és elhelyezkedtek a hosszú asztal körül, Zoltán már úgy érezte, mint aki soha máshol nem járt, mintha a harminchat év el sem múlt volna s ő most is nap-mint-nap ott ülne közöttük az iskolapadban. Vagy huszan ülhettek az asztalnál, Zoltánt minden szabódása ellenére az asztalfőre ültették. Ne hülyéskedjetek, nem vagyok én díszvendég Semmilyen vendég nem vagy üvöltötte Szabó Feri az asztal másik végéről épp ellenkezőleg, te vagy a házigazda, te fogsz fizetni! Zoltán mosolyogva rázta a fejét, az járt az eszében, hogy ha nem vennék kérkedő lekezelésnek, szívesen fizetne mindnyájukért. Lasacskán lekerültek a kabátok, meglazultak a nyakkendők és a nyelvek, a vidám terefere úgy vette körül, mint valami kellemes, langyos fürdő. Már túl voltak az első pohár boron és kezdték VII/9

10 rendelni a vacsorát, amikor megjelent még egy későnjövő. Bertalan Béla volt, Zoltán mellé szorították be. Amint leült és kezet fogtak, Zoltánnak eszébe jutott, hogy Bertalan volt az utolsó évben a negyedikesek DISz-titkára. Arra is emlékezett, hogy újságíró szakra iratkozott be az egyetemen. Hát te honnan kerültél elő? kérdezte Zoltánt. Hallottam, hogy 56-ban elmentél, de nem tudom, hová. Angliába mentem, most is ott élek. Cambridgeben. Mit csinálsz ott? Tanítok, kutatok. Asztrofizika a szakmám. Ott is nősültem, Cambridgeben, a feleségem diáktársam volt. De ő nem fizikus. Angol irodalmat tanít egy gimnáziumban. És te? Ha jól emlékszem, újságíró szakos voltál. Megmaradtál a sajtónál? Meg. Látszott, hogy nem sokat akar a foglalkozásáról beszélni. De már második éve nyugdíjban vagyok, csak úgy szabadúszóként írogatok ide-oda. Egy darabig hallgattak. Már-már kínos lett, de szerencsére a pincérek kezdték kihozni az ételt. Zoltán máshoz akart fordulni, de hiába, csak Bertalan volt elég közel hozzá a beszélgetéshez. Hirtelen ötlettel visszafordult hozzá. Mondd, Béla, mi a véleményetek rólunk, akik eljöttünk a forradalom után? Kinek mi. Nekem semmi különös. Az igazat megvallva, nem sokat gondoltam rátok. Sokminden máson kellett gondolkoznom. Azt elhiszem. Ő is tudott ugyanannyi élt adni szavainak, mint Bertalan. Akkoriban más volt a harci feladat, mi? Semmit sem tudhatsz azokról az időkről. Te akkor mással voltál elfoglalva, ami érthető. Hát azért mégiscsak volt valami fogalmam a dolgokról. Elvégre az első húsz évemet én is itt éltem le, én is itt nőttem fel. Az nem jelent semmit. Csak azt, hogy mindent, ami később történt, ugyanazzal a szemmel láttál, mint azt, ami az októberi eseményeket megelőzte. Mi az, hogy októberi eseményeket? A forradalmat, úgy gondolod? Vagy talán még mindig csak ellenforradalomnak szabad titulálni? Hagyjuk a bakafántoskodást. Forradalom, ellenforradalom, mit számít az ma? Nekem számít, de jó, ne lovagoljunk szavakon. Mikor azt mondod, hogy nektek és nekünk máson járt az eszünk, igazad is van, meg nincs is. Alapjában nektek is, nekünk is a beilleszkedés volt a főgondunk. Nektek itthon el kellett fogadnotok, hogy a forradalmat leverték, és most már véglegesnek kell tekinteni azt, amit emlékszel? annak idején nem tudtunk, és nem is akartunk véglegesnek tekinteni. Tehát bele kellett illeszkednetek ebbe az új régi helyzetbe, amiben csak az volt új, hogy talán sosem fog megváltozni. Ez legalább olyan nehéz lehetett, mint nekünk megszokni, hogy idegen nyelven kell beszélni, idegen pénzzel fizetni, idegen gondolkodású emberek között dolgozni, játszani, szeretni. Talán még nehezebb, mert amit nekünk kellett elfogadni, azt legalább mi választottuk. Észre sem vették, hogy az asztal körül úgyszólván minden más társalgás megszűnt. Mindenki rájuk figyelt, minden szem rajtuk volt. Zoltán mindnyájukhoz címezte, amit Bertalan Bélának mondott. Ne hidd, hogy én nem értelek meg benneteket, vagy pláne hogy elítéllek. Sem azt nem ítélem el, aki nem harcolt, hiszen ha mindenki harcol, akkor sem győztünk volna, sem azt, aki itt maradt. Nagyon szép tőled, és nagyon hálásak vagyunk neked, amiért nem ítélsz el minket! Milyen jogon ülnél te, ülnétek ti ott kinn, még most is ott kinn, két évvel VII/10

11 azután, hogy a ti kedvetekre változott a világ idehaza, mi jogon ülnétek ti a bírói székbe? Hát semmi sem történt ebben az országban, ami jó, mióta ti elmentetek? Vagy tényleg nem vettétek észre, hogy nem közönséges restauráció volt itt? Hogy évek után, amikor megengedem valóban csak velünk csináltak dolgokat, mi nem csináltunk semmit, mert sem véglegesnek, sem a magunkénak nem éreztük a rendszert, egyszercsak kezdtük a magunkénak érezni. Vagy ahogy te mondod, beleilleszkedtünk. Nézz körül: mindnyájunkra áll ez. Szabó Feri magyarokat gyógyít Szolnokon, nem angolokat vagy norvégokat, Székely Tóni itt épített lakóházakat, iskolákat, kórházakat, nem Dél-Amerikában, Somvári Guszti meg a felesége magyaroknak kevert gyógyszereket. Amit itt látsz, azt mi csináltuk, és hidd el, nem csak mióta Antall a miniszterelnök, akárhány l-lel írja a nevét! Zoltán nem tudta kiolvasni a többiek hallgatásából, hogy ki kinek ad igazat. De most már mindegy, amit mond, mindnyájuknak szól. Én sosem hittem, sosem állítottam sem azt, hogy az elmúlt harminchat év alatt semmi jó nem történt, semmi nem változott, sem azt, hogy ami történt, azt a hottentották csinálták. Dehát a világ mindenütt változott másfél emberöltő alatt! Ha én lemegyek Cambridgeből Londonba, sokszor rá sem ismerek egy-egy környékre, annyi minden épül, annyi minden változik. Amikor életemben először elmentem Olaszországba, az olaszoknak kilógott a seggük a nadrágból, olyan szegények voltak. Ma, amikor elmegyek Firenzébe, ahova elég gyakran járunk az elmúlt években, jólétet látok magam körül. És ugyanez áll Franciaországra és Hollandiára, Németországra és Spanyolországra az életet mindenütt az emberek teszik jobbá a munkájukkal, találékonyságukkal, ambícióikkal, az egyre növekvő igényeikkel, elvárásaikkal, nem az ideológiák, nem a rendszerek. Bertalan tudta, hogy Vándor Zolinak igaza van, hiszen mint újságíró mindnyájuknál többet járt külföldön, és a szemét mindig nyitva tartotta, még ha a keze nem is mindig azt írta, amit a szeme látott. Persze. Rendben van. Én nem is mondom, hogy utólértük a Nyugatot. Én csak azt mondom, hogy az a rendszer, amelyben 56-tól 90-ig éltünk, más volt mint az 56 előtti, és főleg, hogy a mi rendszerünk volt. Csak a magad nevében beszélj, apja! szólalt meg Szabó Feri. Én nem a pártközpontból leadott drótból szereztem harminc éven át az értesüléseimet, hanem a betegeimtől. Melósoktól, akik negyven éves korukra vénemberek lettek, asszonyoktól, akik egyre-másra kapartatták ki magukat, hogy nagynehezen összegyűljön annyi, amiből társbérlő- és anyósnélküli otthonhoz juthatnak a férjükkel, meg az egy szem gyerekükkel. Van egy betegem, most már majdnem hatvan éves, aki még mindig kezelésre szorul, mert 57-ben szétverték a veséjét. Tény, hogy az utolsó néhány évben már nemigen vertek, csak egy pár kiemelt kádert, aki túl sokat jártatta a száját, de az is tény, hogy éveken át a hideg rázott bennünket téged talán nem és nem is ok nélkül, míg végre elérte a rendszer azt a pontot, amelytől kezdve már nem kellett félemlíteni, mert már mind ott voltunk a zsebében. Szabó Feri szavait általános szócsata követte. Zoltán előtt egyhamar kibontakozott a kép: ezek sohasem győzik meg egymást. Akinek harminc évig jobb volt a sora mint a többinek, az míg él, mindig azonosítani fogja magát a bukott rendszerrel, mert a rendszer vívmányának tekinti, hogy jobban ment neki, mint másnak. Sőt, mi több, mindig haragudni fog, amiért már nincs kivételezett helyzetben. A zavaró körülmény csak az volt, hogy aki azelőtt a rövidebbet húzta, az új rendszert az is aszerint ítéli meg, hogy mit tud nyújtani neki anyagiakban. Márpedig ez a rendszer képtelen mást nyújtani, mint lehetőséget arra, hogy boldoguljon, aki képes rá. Csakhogy ezek, akik VII/11

12 itt ülnek az asztal körül, csupa hatvan körüli, már sosem fognak boldogulni. Túl fáradtak, túl öregek, s főként túl elszoktak attól, sőt sosem voltak hozzászokva ahhoz, hogy a saját érdekeiket jogállam keretei között szolgálják. Saját erejükből, nem a párt kegyéből, nem bevágódott haverok szívességéből. Még aki útálta a rendszert, az is úgy nőtt köréje mint élősködő inda a fa köré, szívta belőle a táplálékot, nélküle nem tudott volna meglenni. Mélységes szomorúság fogta el, és miközben körülötte dúlt a vita, azon kapta magát, hogy a gyerekeire gondol. Hogy boldogul Priscilla a második gyerekkel, amikor még az első, a kis Adam is alig múlt két éves. Elfogadja-e Robin a Kanadában ajánlott állást. Jó keresetet, szép pozíciót jelentene, csak hát Kanada azért mégiscsak messze van. Katienek meg neki nehéz lesz hozzászokni, hogy Robinékhoz nem lehet másfél óra alatt elautózni. Lassan elült körülötte a vita. Zoltán észre sem vette, hogy Bertalan felállt mellőle és hazament. Többen az órájukra néztek, nyújtózkodtak. Szabó Feri fölkelt és átjött az asztal másik végéről. Leült Zoltán mellé. Ne hidd, hogy sokan gondolkodunk úgy, mint Béla. Bizonyos értelemben igaza van, történtek itt rendes dolgok is, de anélkül a velejéig rohadt, és alapjában mindvégig idegen rendszer nélkül több történt volna, és nem kellett volna ekkora árat fizetni érte. Milyen árat? Azt, hogy végeredményben mindnyájunkat belegyúrtak abba az undorító tésztába. Azt, hogy legalább egy, ha nem két nemzedék kell hozzá, míg hozzászokunk bizonyos dolgokhoz. Mihez? Milyen dolgokra gondolsz? Például ahhoz, hogy tudjunk veszekedés nélkül más véleményen lenni. Hogy ne borítsa el a vér az agyunkat, mihelyt politikáról van szó. Látod, a fene egye meg, önkéntelenül is a vér jön a nyelvemre. Nem azért, mert sebész vagyok, hanem azért, mert nálunk a politika még mindig vérre megy. Még mindig félünk egymástól, és akitől fél az ember, azt gyűlöli. Ez a mi nagy bajunk. Meg hogy mindig rendszerben gondolkodunk. Rendszerben amelyben és amelyből élni kell, mert csak azon belül és csak abból lehet megélni. Különben olyan vagy, mint a farkas: lehet, hogy szabadnak érzed magad, de átlőve oldalad, részed minden nyomor Ha én annak idején nem hallgatok mélyen arról, hogy mi a véleményem azokról a bizonyos októberi eseményekről, ha időről-időre ki nem nyalok egy segget mert azt biztosan hallottad már, hogy itt csak a seggek változnak, a nyelvek mindig ugyanazok maradnak és ha nem használom ki a rendszerben rejlő lehetőségeket, és főleg a rendszer embereiben, a velük való jóviszonyban rejlő lehetőségeket, akkor ma nem osztályvezető főorvos vagyok, aki bejár tanítani a szegedi egyetemre, hanem valami kis alföldi faluban ülök és soron kívül utalok be valakit sérvműtétre, mert kaptam tőle tízezer fenét tízerezer, ötezer forint hálapénzt. Különben, ha nem tudnád, ez is a rendszer találmánya: előre kell meghálálni azt a szívességet, amit még nem is tettek meg. Na, azért ez nálunk sem ismeretlen, csak ott nem hálapénznek, hanem magánbiztosításnak hívják. Ha ki tudod fizetni, vagy pláne ha olyan gazdag vagy, hogy még biztosításra sincs szükséged, csak elmégy egy szakorvos magánrendelőjébe és magánúton operálnak, hamarabb kerülsz a műtőasztalra! Hát persze, most már itt is így kezd alakulni a dolog. A hálapénzzel nem is az volt a baj, hogy létezett, hanem hogy másnak kellett hívni, mint ami volt, és a beteg sokszor nem tudta, mi a taksa. Vagy túl sokat fizetett és akkor egyszerűen nem kapta meg a pénzéért járó extra szolgálatot, vagy túl keveset, annyiért meg nem kapott VII/12

13 semmit. Ettől a mindenen átbűzlő, mindenbe már eleve beleépült tisztességtelenségtől kellene megszabadulnunk. Csak amíg vannak Bertalanok, akik régi dicsőségüket siratják és mindent szidnak ami új, addig nem fogunk megszabadulni tőle. És sok a Bertalan? Sok. Nemcsak azért, mert ebből a fajtából egy-kettő is sok. Tényleg sokan vannak, akik egzisztenciának tekintették, hogy lógnak a rendszer nyakán. Amolyan fura feudalizmus volt az: a vezetőknek megvoltak a saját hűbéreseik, akik végrehajtóként azt hitték, hogy osztoznak a hatalomban, nekik is megvoltak a maguk vazallusai, akiket ilyen meg olyan pozíciókba helyeztek, azok meg úgy használták ezeket a pozíciókat, mint a pénzt. Azzal fizettek, hogy mindenféle szívességet tudtak tenni a pozíciójuk folytán. Kéz kezet mos, én vakarom a te hátadat, te vakarod az az én hátamat. Aki harminc évig ebben élt, ebben gondolkodott, erre bazírozta nemcsak a saját életét, hanem még a gyerekei meg az unokái életét is, attól ma már bajos elvárni, hogy máshoz szokjon hozzá. Még akkor is, ha harminc évig röhögött, dühöngött, vagy síránkozott afölött, amiben élt. És persze, most az a főgondja, hogy az új rendszerben is kiépítse a maga kis hálózatát. Lényegileg átmentjük a régi gondolkodást az új helyzetbe, aztán panaszkodunk, hogy ez se jobb, mint a régi Na de mit búsítlak, és főleg mit búsítom magam? Talán majd az unokáim másak lesznek. És ha nem, azt már legalább nekem nem kell végignézni. Mire hosszas, évődő búcsúzkodás után szétvált a társaság, már tizenegy is elmúlt. Visszafelé a kocsiban már nem nagyon beszélgettek. Mindenki fáradt volt, mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Ahogy Zoltán visszagondolt az egész estére, eszébe jutott, hogy négy hosszú órán át senki sem kérdezte meg tőle, milyen az élete, hogyan sikerült, sikerült-e egyáltalán gyökeret eresztenie a szigeten, ahová mint hajótöröttet a vihar, úgy vetette ki a forradalom. Úgy érezte, hogy nem Bertalan dühös nosztalgiája, sem Szabó Feri keserű önmarcangolása, hanem a többiek kedélyes, barátságos közönye rekeszti ki a társaságukból. Ez az, ami elválasztja a múltjától. Lenyűgözte az emberi parányiság érzése. Az, hogy bármilyen messzire tud kalandozni az ember akár fizikai értelemben autón, hajón, repülőgépen, akár képzeletében vagy könyvekből szerzett tudásában, végül mégis képtelen kilépni mindennapjainak apró négyszögéből. Akárhol él is, a hatalmas mennyboltnak ha nem is ugyanazt, de ugyanolyan kicsi szeletét látja. Egykori pajtásait teljesen betöltik a saját vesződségeik, múltbeli vagy jelen sérelmeik, ő pedig ezeket éppúgy nem tudja felfogni, mint azok az ő számításait cambridgei laboratóriumában, ahol a világmindenség talányait próbálja kibogozni. A repülőtérre megint Annuska vitte ki őket. Katie megígértette vele, hogy jövő nyáron, mihelyt vége az iskolaévnek, meglátogatja őket. Aztán jött a búcsú, a felfüggesztett lét két és fél órája ég és föld között, majd Priscilla üdvözlő mosolya a repülőtéren. Amikor estefelé felkerekedtek Priscilláéktól, ahol erre a két hétre a kocsit hagyták, Zoltán már úgy érezte, mintha hónapok választanák el az utazástól. Besötétedett, mire hazaértek. Út közben csak az apró, felületes budapesti élményekről beszéltek. Zoltánnak jól esett, hogy Katie milyen jól érezte magát Budapesten, mennyi ragaszkodással beszél Annuskáról, és mennyire természetesnek veszi, hogy egy-két év múlva megint odamennek. Már ágyba készültek otthon, amikor Katie megkérdezte: Mondd, de igazán őszintén, jó újra itthon? Zoltán tudta, hogy a válaszától egész hátralevő házaséletük függ. Katie sosem tudná sem elfelejteni, sem megbocsátani, ha azt válaszolná, hogy igazában Budapesten volt otthon. Egyébként ez nem is volt igaz. De hogy lehet megértetni ezzel az értelmes, tisztánlátó asszonnyal, akitől idegen a bonyolult, nyakatekert VII/13

14 gondolkodás, s akinek a számára Anglia olyan mint a levegő: a természetes, egyedül éltető közeg amelyet nem szükséges tudomásulvenni, hogy az otthon és a haza nem mindig ugyanaz. Hiszen angolul a haza már önmagában elviselhetetlenül érzelgős szó, gyanús fogalom. Elvégre ezen a nyelven fogalmazódott meg az a mondás, hogy a hazafiság a csirkefogó utolsó menedéke. Ebben az országban hazaszeretetről beszélni épp olyan illetlenség, mint ha valaki társaságban szerelmeskedne a feleségével. Ezért aztán őszintén, de tréfásan csak ennyit mondott: Nagyon jó újra itthon. De azért jövőre megint hazamegyek. * * * ** * VII/14

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

MagyarOK A2+ munkalapok 1

MagyarOK A2+ munkalapok 1 1. Ismerkedünk munkalap / Kérdés Válasz 1. Jól hallom, hogy nem vagy magyar? Jól hallom, hogy nem magyar? 2. Hol dolgozol? Hol dolgozik? 3. Hol élsz? Hol él? 4. Mivel foglalkozol / foglalkozik? Milyen

Részletesebben

Húsvét a Bruderhofban

Húsvét a Bruderhofban Húsvét a Bruderhofban 1998 augusztusában Gyurka bácsi bíztatására az akkor 6 fős családunk elrepült az angliai Beech Grove nevű protestáns eredetű, megújult hutteri gyökerű családközösségbe. Erről a 6

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam 2014 február 02. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Pintér Attila nem tagadja, hogy a Ferencváros élete meghatározó klubja.

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA Student's name : E-mail: Test štampajte i skeniranog ga vratite na e-mail office@centarzaedukaciju.com U slučaju da nemate tehničke mogućnosti, prihvata se i da na datu e-mail adresu pošaljete odgovore

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK SZKB_207_05 FELKÉSZÍTÉS A FELNÔTT SZEREPEKRE TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK KIBÔL LESZ A JÓ BARÁT? A modul szerzôi: Simon Gabriella Nagy Ilona SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 7. ÉVFOLYAM

Részletesebben

Hogy kezdtem el írni?

Hogy kezdtem el írni? Hogy kezdtem el írni? Caracas, Venezuela, 1970. május 30. A beszéd a caracasi Ateneóban hangzott el. Később a bogotái El Espectadorban is megjelent. Juan Carlos Zapata így írt róla: Gabo Caracasban született,

Részletesebben

Polgári szilánkok GRECSÓ KRISZTIÁN

Polgári szilánkok GRECSÓ KRISZTIÁN GRECSÓ KRISZTIÁN Polgári szilánkok Milyen szépen kezdődik Ottlik gyönyörű nagyregénye! Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács-fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva,

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

A DOLGOZÓ FIATALOK TÁRSADALMI ÉS SZAKMAI SZOCIALIZÁCIÓJA ÉS ÉRTÉKORIENTÁCIÓI

A DOLGOZÓ FIATALOK TÁRSADALMI ÉS SZAKMAI SZOCIALIZÁCIÓJA ÉS ÉRTÉKORIENTÁCIÓI MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZET MSZMP POLITIKAI FŐISKOLA SZOCIOLÓGIAI TANSZÉK A DOLGOZÓ FIATALOK TÁRSADALMI ÉS SZAKMAI SZOCIALIZÁCIÓJA ÉS ÉRTÉKORIENTÁCIÓI KÉRDŐÍV A VÁLASZADÁS ÖNKÉNTES! A kérdezés

Részletesebben

Karácsony máshol, máshogyan

Karácsony máshol, máshogyan Karácsony máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival:

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Tegezés, magázás 1 ) Alapszabályok Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Magázódás: a beszélgetőpartnerünknek

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható:

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: A kötőszók Előhang (prelúdium): DE Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: Vera csak 2 éves, de már 100-ig tud számolni. Ez az étterem kitűnő,

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE 3. szám, 2015. március 3. szám - 2015. március Apró lépések a családokért Néhány évvel ezelőtt egy kolléganőm felhívott, hogy nem tudja, mit csináljon, ugyanis abortuszra

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés Az ikrek nevelése R.: - Önt talán azért is érdekli az ikerkutatás, az ikergyerekek világa és élete, mert Ön is egy iker, ikerpár egyik tagja. Önök egypetéjû ikrek, vagy kétpetéjû ikrek? Métneki Júlia,

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az esőkabátomat. Önbizalmat adott, miközben az utcákat róttam munka után kajtatva. Az önéletrajzomban csak a gyárban lehúzott hónapokat, a félbehagyott tanulmányaimat

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE 2. szám - 2014. december Kik az Új Családok? Sokan kérdezik tőlünk mostanában, hogy kik az Új Családok, mi jellemző rájuk, mit tesznek, hogyan élnek? Összegyűjtöttünk néhány

Részletesebben

Z G I A T K Ö E R É E T T N

Z G I A T K Ö E R É E T T N Z G I A K Ö E R É E N B. D. Dezső (szül. 1930-) (B.D.-el nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért az ő történetét, amelyet a Holokauszt Dokumentációs Központ irattárában őriznek, álnéven tudjuk csak közzétenni.)

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet?

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet? Szalai-Bordás Gergő a Földes Ferenc Gimnázium volt diákja, jelenleg az ELTE ÁJK jogász hallgatója. Középiskolás évei során magyar nyelv és irodalom tantárgyból ért el kimagasló eredményeket, valamint az

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

7. Hitoktatás egyéb gyakorlati kérdései

7. Hitoktatás egyéb gyakorlati kérdései 7. Hitoktatás egyéb gyakorlati kérdései II. A hitoktatás mai helyzetelemzése a. A hittanórák időpontjával kapcsolatos kérdések A közoktatási intézményekben (óvodákban, általános iskolákban) törvény által

Részletesebben

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Józsa Miklós Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő 1887. november 14-én született Brassóban. Édesapja Jékely Lajos, édesanyja Zigler Berta. A család két év múlva Parajdra

Részletesebben

örökbefogadás hülye ötletei 9. ÉVFOLYAM SZKA_209_33 P o l g á r a d e m o k r á c i á b a n Készítette: Bányai László

örökbefogadás hülye ötletei 9. ÉVFOLYAM SZKA_209_33 P o l g á r a d e m o k r á c i á b a n Készítette: Bányai László P o l g á r a d e m o k r á c i á b a n örökbefogadás az apám hülye ötletei Készítette: Bányai László SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 9. ÉVFOLYM SZK_209_33 tanári örökbefogadás 9. évfolyam

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

VI. VI. ik lecke atoatodik lecke

VI. VI. ik lecke atoatodik lecke Hatodik lecke A nagy találkozás Szia, Lilla! Szia, Gergely! Hát te honnan jössz? Az egyetemről. Ma csak egy előadás van, reggel. Úgyhogy most fölmegyek a Várba. Mit csinálsz a Várban? Bemegyek a Ludwig

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

A CSALÁD. Következzen tehát a család:

A CSALÁD. Következzen tehát a család: A CSALÁD 2013. február. Eljutottam végre ide is - hogy összeismertessem a rokonokat. A több ezernyi kép közül majdnem mindegyik régi Aputól származik, az újak túlnyomó része pedig tőlem. Igyekeztem őket

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA

VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA Csonka András tudta, hogy az ő családja Békésb ől származik. Azt is tudta az édesanyjától, hogy Pósa Jánosék anyai ágon rokonaik. De nem volt biztos benne, hogy Dankóék

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

2010. 06. 10. csütörtök. Az élet megoldja magát. Interjú Spilák Klárával

2010. 06. 10. csütörtök. Az élet megoldja magát. Interjú Spilák Klárával 2010. 06. 10. csütörtök Az élet megoldja magát Interjú Spilák Klárával "Ha nem jártam volna be ezt az utat, abba belehaltam volna, de megismertem, tudom milyen, és nem kérem" - mondja a színészetről Spilák

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

SZKA_209_33. Örökbefogadás

SZKA_209_33. Örökbefogadás SZKA_209_33 Örökbefogadás diákmelléklet örökbefogadás 9. évfolyam 387 Diákmelléklet 33/1 ANITA TÖRTÉNETE Anita székesfehérvári lány. 15 éves, most kilencedikes tanuló a gimiben. Szülei elváltak. Apja

Részletesebben