Jézusi tantervvel induljon az új tanév!

Átírás

1 országos evangélikus hetilap 70. évfolyam, 39. szám szeptember 25. Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap Ára: 164 Ft A nyár elején felvett hanganyagból elkészült a zeneileg, szövegét tekintve és kiállításában is igényes CD lemez, melynek pilisi bemutatóját az önkormányzat felvette a várossá avatás hivatalos programjainak sorába. f Fáradozzatok a város békességén! 5. oldal Gyerekkoromban az iskolai hitoktatást nem egyszerûen hittannak, hanem hit- és erkölcstannak nevezték. f Erkölcs nélkül nincs emberi közösség 9. oldal Ajándékba kapott istenháza f 3. oldal ZMC-melléklet f 6 7. oldal Teremtésbeli rendetlenség? f 9. oldal Interjú a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalának volt vezetõjével f 10. oldal Vége a nyárnak f 11. oldal Talán a lelkészek tehetnek a legtöbbet az elõítéletek ellen és a sebeket hordozók megbéküléséért. f Az út kezdetén 4. oldal Önt is szeretettel köszöntjük az Evangélikus Élet olvasóinak, szerzõinek és szerkesztõinek országos találkozója alkalmából! Szeptember 24., szombat ( ), zuglói evangélikus templom és hittudományi egyetem (Bp. XIV., Rózsavölgyi köz 3.) KERESZT A GLÓBUSZON Új templom Nyíregyházán b Közel kétszázhúsz éve annak, hogy a nagyszámú nyíregyházi evangélikusság új templom szentelését ünnepelhette. Akkor a szlovák eredetû evangélikusok letelepedése és otthonra találása következtében vált szükségessé a templomépítés, a most átadott új istenházában pedig az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon lakói mintegy száz idõs ember, illetve a város északi részén élõ evangélikusok találhatnak lelki táplálékra. A szeretetotthon Gáva Attila építész által tervezett templomát szeptember 17-én, szombaton szentelte föl D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke. Jézusi tantervvel induljon az új tanév! f Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévnyitójáról tudósítás a 3. oldalon A megközelítõleg félezer vendég a kétszáz ülõhelyes templomban és az Emmaus udvarán foglalt helyet. Az egyházkerület lelkészi vezetõje Hab 2,20 és Mt 11,28 alapján tartott igehirdetésében feltette a kérdést: szabad-e a mai világban, a gazdasági megszorítások közepette templomot építeni, hiszen Isten maga mondja: mindenütt jelen vagyok. A válasz természetesen igen, hiszen az elmúlt évszázadok során Nyíregyházán is sok ezer embert hívogatott az Úrnak szentelt hely nyitott ajtaja; tudjuk, hogy a templom a csend és az Istennel való találkozás helye; az istenháza az örök élet átriuma, ahol a mulandóság az örökkévalósággal találkozik. Az istentisztelet liturgiájában Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes, az Emmaus-szeretetotthon vezetõje, valamint Kendeh György, egyházunk diakóniai osztályának vezetõje segédkezett; az úrvacsorát nyolc lelkész osztotta. Az ünnepi alkalmon közremûködött az Emmaus gyülekezet fiataljaiból szervezõdött kórus, melynek tagjai lelki énekeket szólaltattak meg könnyûzenei kísérettel. Az ünnepi közgyûlésen a jelenlévõk Bozorády Zoltántól megtudhatták, hogy elõször huszonkét évvel ezelõtt gondolt templomépítésre. Az 1993-ban átadott szeretetotthonban kápolna szolgált az istentiszteletek helyszínéül, ezt azonban az egyre több városi igehallgatónak is köszönhetõen az utóbbi években kinõtte az Emmaus közössége; az istentiszteleteket rendszeresen látogatók között egyre több volt a karon ülõ csecsemõvel érkezõ édesanya és a teljes létszámban részt vevõ család. f Folytatás a 3. oldalon FOTÓ: BOTTA DÉNES A magyarországi evangélikusság a népszámlálási adatok tükrében b Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és az Európai Unió Statisztikai Hivatala 1998-ban a népszámlálási világkampány egyik meghatározó dokumentumaként közös ajánlást tett közzé. Ebben bár a nem alapvetõ ismérvek kategóriájában szerepelt a vallás is. Európa számos országában az elmúlt évtizedekben és a 2000-es népszámlálási ciklusban is fontosnak tartották a vallásra vonatkozó kérdés szerepeltetését az adatfelvétel során. A vallás kérdése a hivatalos magyar népszámlálások történetének évi kezdetétõl 1949-ig ugyancsak mindig szerepelt a felvételi programban. Akkor a sorozat megszakadt, az között végrehajtott négy magyarországi népszámlálás ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Meg kell itt még jegyeznem, hogy az évi népszámlálás vallásra vonatkozó adatait csak 1997-ben jelentették meg önálló publikációként persze nem azért, mert ilyen sokáig tartott az adatfeldolgozás A korábban felsorolt tényezõk, a statisztikusoknak a közigazgatás és a kutatás más szakembereivel, valamint a különbözõ felekezetek képviselõivel folytatott konzultációi együttesen azt eredményezték, hogy ötven év után, a 14. hivatalos magyar népszámlálás felvételi, feldolgozási és adatközlési programjába visszakerült a vallás. Figyelembe véve az adatvédelmi törvény elõírásait, a vallásra vonatkozó kérdésre mivel ezt néhány más ismérvvel együtt a különleges adatok körébe sorolták nem volt kötelezõ a válaszadás. Válaszmegtagadók A évi népszámlálást megelõzõ évi próbafelvétellel megalapozott reményeket igazolva a lakosság túlnyomó többsége 89 százaléka önként is készséggel adott értékelhetõ információt. Mondhatnánk, hogy ötven év kihagyás után ez elfogadható eredmény volt, én azonban inkább megdöbbentõnek nevezném igaz, számos médiumban megpróbálták a lakosságot e kérdés megválaszolásának bojkottálására ösztönözni (és tehették mindezt büntetlenül). És hogy miért használtam a megdöbbentõ szót? Azért, mert a vallásra vonatkozó kérdésnél közel másfél millió ember egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát. És vajon mivel magyarázható, hogy több mint egymillióan megtagadták a választ? Ez is az elmúlt ötven év számlájára írható? Valószínûleg igen. Az évi népszámláláskor az akkor összeírt 9,2 millió ember közül csupán 12 ezren nem tartoztak egyházhoz, felekezethez (mint föntebb említettem, a legutóbbi népszámlálásig számuk másfél millióra emelkedett); továbbá akkor nem volt választ megtagadó ben a lakosság 0,15%-a nem tartozott egyházhoz, felekezethez, ben pedig a megkérdezettek 14,5%-a. A népesség 10,1%-a nem vallotta meg hovatartozását; e két csoport együttesen a lakosság egynegyedét jelentette. A vallásra, felekezetre vonatkozó adatok 2001-ben minden befolyástól legalábbis a statisztikai hivatal részérõl biztosan nem volt befolyás mentesen mutatják a megjelölt valláshoz, felekezethez, egyházhoz, vallási közösséghez való tartozást. A vallás, felekezet kérdése nem terjedt ki a vallás gyakorlására, a vallásosságra, a vallási közösséghez való adminisztratív tartozásra. Éppen ezért is az utóbbi népszámlálás vallási adatait az eredményeket településenként bemutató évi KSH-kiadvány megjelenését követõen sokan és sokféleképpen magyarázták. A közelmúltban egy újabb kiadvány is megjelent a népszámlálás eredményeit bemutató sorozat részeként, mely a népesség adatait adja közre kiemelt vallások és felekezetek szerint. E cikk elkészítéséhez az utóbbi kötetben megjelent adatok között tallóztam. f Folytatás a 8. oldalon Harmadik hívás az országos evangélizációra Önnek szöveges üzenete érkezett! Az üzenet küldõje: Jézus Krisztus. Az üzenet szövege: Harmadnap bevégzem küldetésem FOTÓ: HORVÁTH-HEGYI OLIVÉR A küldetés tétje: élet vagy halál. Idõpontja: a rendelt idõ. Eredménye: teljesített. Hatása? Jézus küldetése különbözik napjaink katonai, politikai, szociális jellegû küldetéseitõl. Különleges, mert nem egy e világi szükséghelyzetet igyekszik jólrosszul rendezni, hanem magára az életre irányul. E gondolatok jegyében készülhetünk az október 8-án, szombaton 10-tõl 16 óráig a Budapest-Deák téri templomban megrendezendõ országos evangélizáció harmadik igehirdetésére. A nap mottója: Jézus üzen. Heródesnek üzen, aki az életére tör, s nem is sejti, hogy az örök élet forrását támadja. Neked üzen, akinek életet kínál vajon elfogadod-e az örök élet ajándékát? Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága

2 szeptember 25. forrás ÉLÕ VÍZ Élõben Egy nagymama ajándékot akart venni az unokájának. Meglátott egy mûanyag dobozba csomagolt tollat, amelynek egyébként borsos ára volt. Döntsd el, hogy tetszik-e! unszolta unokáját a nagymama, s közben próbálta felmérni a dobozban rejtõzködõ toll különleges alakját. Én már láttam ilyet élõben kiáltott fel a kislány, s úgy döntött, hogy kéri a tollat. Tárggyal kapcsolatban még soha nem hallottam az élõben kifejezést. Nem tudom, hogy csak az említett kislány használja-e ezt a szót, vagy már elterjedt szélesebb körben is mint nyelvünk új leleménye. Elsõ hallásra meghökkentõ volt, de ahogy mélyebben belegondoltam, egyenesen találónak éreztem. Az jutott eszembe, hogy mi, emberek hányszor vesszük körül magunkat falakkal, s így nem tudunk vagy nem akarunk kapcsolatba kerülni egymással. Nem láttatjuk magunkat élõben, s emiatt nem fordulnak hozzánk bizalommal, sõt elfordulnak tõlünk, mert eltakar bennünket a fal, mint a tollat a mûanyag doboz. Nem kellene becsomagolnunk magunkat, mert ezzel magunknak és másoknak is ártunk. Az említett toll már régóta ott állt a polcon, s talán ma is ott állna, ha valaki nem látta volna élõben, a maga valóságában. Nekünk, keresztényeknek Jézus, Isten szent Fia az élõ valóság. Emberré lett, meghalt, de feltámadt a halálból, s a tanítványok látták élõben, sokáig mégsem hittek neki. S mi vajon hiszünk-e Jézusban, bár nem láthatjuk õt élõben, mint a magdalai Mária vagy a tanítványok? Tamás még így is kételkedett: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. (Jn 20,25) Jézus késõbb azt mondta Tamásnak: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (Jn 20,29) A hit Isten kegyelmi ajándéka. Istentõl kapott hitünk megszabadít attól, hogy kizárólag az egyéni lehetõségekre és korlátokra figyeljünk. Nem az ember ragaszkodik hitének erejével Istenhez, hanem Isten ad erõt az embernek a hitre. (H. J. Eckstein) Imádkozzunk naponta ezért az erõért! g Csaba Piroska Meghívó Minden érdeklõdõt szeretettel várunk a kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók továbbképzõ konferenciájára. Idõpontja: október 7., péntek 15 órától október 8., szombat délutánig. Helyszíne: Apor Vilmos vendégház, Óbuda, Kórház u. 37. (Bõvebb információ és jelentkezés: 20/ ) a konferencia témái 1. A szenvedés értelmérõl (péntek 16 óra prof. dr. Schaffhauser Ferenc) 2. Idegrendszeri betegségek és lelki hátterük (szombat 10 óra prof. dr. Süle Ferenc) Mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel a személyes lelkigondozás. SEMPER REFORMANDA Miért csodálkozunk hát, ha néha egy kis baj ér bennünket? Lássuk meg ilyenkor ellenségeink baját is. Nem azért, hogy örvendezzünk felettük, hanem hogy együtt szenvedjünk velük. Õk is ki vannak téve minden bajnak, éppen úgy, mint mi. d Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenõ fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP Jn 15,9 14 Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Te, aki a szeretet Istene vagy, meghallgatsz minden imádságot. Ismered a szívek és az életek titkát és terheit. Köszönjük neked, hogy Krisztusért gyermekeid lehetünk. Olyan nagy volt jóságod, hogy kereszthalálra adtad egyszülött Fiadat, halála árán megszabadítottál minket a bûn átkától, és örök életet adtál. Urunk, szeretett Fiad életével és halálával megmutatta, hogy mi az igazi áldozat. Õ mindig arra figyelt, hogy mi a te akaratod, ezt szem elõtt tartva beszélt és cselekedett. Példát adott tanítványainak egykor, és példát ad is ma is arra, hogy mi az igazi, önzetlen szeretet. Elítélte a bûnt, de soha nem taszította el a bûnösöket. Még halálakor is így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. ISTENTISZTELET ÉS MISSZIÓ 8. b Ahogy azt már a bibliai igehirdetésekrõl szóló részben is láthattuk, nem kérdéses, hogy az istentisztelet leghangsúlyosabb részének, a prédikációnak jelentõs missziói karaktere van. De vajon a liturgikus szövegeknek van-e ilyen vonatkozásuk, jellegük és hatásuk? Erre a kérdésre keresi az alábbi cikkben Bencze András esperes a választ. A liturgikus szövegek miszsziós lehetõségeit taglaló kéziratának elején ott állt a liturgiát is kezdõ mondat: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! (H. K.) A megparancsolt szeretet Szeressétek egymást! parancsolja Jézus. De vajon lehet-e parancsolni a szeretetet? Vajon a szeretet nem természetes érzés-e? Vagy õszintén születik, vagy nem is szeretet. Vagy belülrõl fakad, vagy képmutatás. Jézus azonban parancsolja a szeretetet. Mert a szeretet elsõ renden nem érzelem, hanem döntés, akarat: a másik fejlõdésének a kívánása. Szeretném, ha a másik ember a felebarátom, Krisztusban testvérem többet látna a világból, önmagából, Istenbõl; ha ebben a látásban békességre lelne; ha feladatait megtalálná, hibáit felismerné, fogyatékosságával együtt tudna élni. Ez a vágy a szeretet. S hogy ez a vágy ne csak föllobbanó láng legyen, ahhoz nagy idõráfordítás, türelem, figyelem, sõt áldozathozatal szükséges. Ez ritkán születik magától. Ez döntést igényel. Ezt lehet parancsolni. Ám ha engedünk a parancsnak, a szeretet megélése közben az érzelem is szépen kifejlõdik. Szeressétek egymást! parancsolja Jézus. Bennünk legalábbis bennem megszólal a második ellenvetés: miért egymás szeretetérõl beszél János evangélista, miért nem mindenki szeretetérõl? Vajon János visszakozott a másik három evangéliumhoz képest, mondván: egymást szeretni mégiscsak elképzelhetõ, ha kellõen lekicsinyítjük a kört? A mindenki iránti szeretet ellenben elképzelhetetlen. János azonban nem lépett vissza a szinoptikus evangéliumokhoz képest. Egyszerûen az õ evangéliuma máshol és máskor hangzik. Ott, ahol már kialakult a gyülekezet, és ahol viszonylag nagy, idegen környezet veszi azt körül. Ott hangzik az õ evangéliuma, ahol a szeretetnek meg kell valósulnia, és ahol nehéz egymást szeretni. Vajon nem ismerünk-e saját gyülekezetünkre? Itt kell megvalósulnia a szeretetnek, ami azonban nem mindig sikerül. Mondjak példákat? 1. Körleveleket küldünk a gyülekezet tagjainak. Eközben jó néhány panasz érkezik: rossz a címzés, rég elköltöztek már. Ezek az emberek úgy érezték, hogy nem szeretjük õket, mert nem tartjuk számon, hogy elköltöztek. 2. Én is kapok néhány észrevételt, amelyek közül némelyiket magamra veszem. Bizonyosan nem látogatok eleget. Többet kellene beszélgetnem, több idõt kellene szánnom egy-egy családra. Más észrevételeket azonban visszautasítok, és visszakérdezek: vajon nem lehetséges-e az, hogy szeretetbõl kérem egy konfirmáció elhalasztását? S nem lehetséges-e, hogy szeretetbõl fogadunk be magunk közé olyanokat, akiket mások nem szívesen látnak? 3. A Jézus által parancsolt, egymás Oly korban élünk itt a földön, amikor a szeretet sokakban meghidegül. Sok a szegény, beteg, jó szóra és anyagi segítségre szoruló, az után vágyakozó ember. Add, hogy vegyük észre õket, és ne menjünk el azok mellett, akik közvetlen környezetünkben élnek, és testi-lelki jólétük ránk van bízva. Add Szentlelkedet, taníts önvizsgálatra és bûnbánatra, hogy felfigyeljünk azokra a szavainkra és cselekedeteinkre, amelyek nem hitelesek, és nem Krisztusra mutatnak. Hálát adunk neked, Istenünk, hogy naponként kérhetünk tõled erõt és útmutatást, hogyan legyünk minden élethelyzetben Jézus követõi. Köszönjük, hogy ma is bizalommal fordulhatunk hozzá, az egyedüli közbenjáróhoz kéréssel és hálaadással. iránti szeretet vajon megnyilvánul-e egy-egy esküvõ vagy temetés alkalmával? Városban könnyen azt mondjuk: ezek családi események. Pedig az esküvõ és a temetés is istentisztelet, gyülekezeti alkalom. Mégis, a gyülekezet tagjai közül olyan kevesen vesznek részt rajtuk. Vajon nem szeretjük egymást annyira, hogy együtt örüljünk, s hogy osztozni tudjunk a fájdalomban? Bizony a gyülekezeten belül is kérdéssé tud válni a szeretet, pedig most csak külsõ dolgokról beszéltem, és nem a figyelmesség, a türelem, a nyitottság megannyi megnyilatkozásáról. Igen, a gyülekezetben válik kérdéssé, hogy mi a szeretet. Mi a szeretet? Jézus az Atya és a Fiú kapcsolatát mutatja fel, és azt, ahogyan õ viszonyul a tanítványaihoz. Szeretni annyi, hogy az Atya meghallgatja a Fiút, vagy hogy életre kelti s kihozza Lázárt a sírból. Szeretni annyi, hogy a Fiú engedelmeskedik az Atyának, és vállalja a kínnal kövezett küldetést. Szeretni annyi, hogy az Atya éppen szenvedésében dicsõíti meg a Fiút. Szeretni annyi, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. Hogy harmadszor is megmutatja: Isten gondoskodik táplálékról, földi szükségleteinkrõl. Szeretni annyi, hogy Jézus azt mondja az elfogására igyekvõ katonáknak: ha tehát engem kerestek, engedjétek A liturgikus szövegek missziója A misszióról való gondolkodásban nem szokott számottevõ tényezõként megjelenni az istentisztelet, a liturgia ügye. Legfeljebb közvetve, egyéb gondolatok kapcsán juthat eszünkbe a liturgia egyegy mondata, pedig ha mélyebben belegondolunk, sok esetben közvetlen kapcsolatot is felfedezhetünk a liturgiai tartalmak és a missziós lehetõségek között. Ahhoz, hogy ezt a közvetlen kapcsolatot észrevegyük, meg kell találnunk a liturgikus szövegek valódi feladatát, célját és küldetését. A liturgikus mondatok a Szentháromság Isten mûvét dicsérik. Azt javaslom olvasóimnak, hogy ennek a mondatnak a jelentését szem elõtt tartva kövessenek végig egy istentiszteletet. Ha csak az istentisztelet elsõ szakaszára vetünk egy pillantást, már akkor is könnyen felfedezhetjük a liturgikus elemek fent említett jelentéstartalmait. A bevezetõ zsoltár Isten nagy tetteit hirdeti, a Kyrie pedig az adventtõl kezdve ajánlott rendben Krisztus értünk végzett megszabadító munkáját és szolgálatát idézi fel. A kegyelmi ige a Krisztusban megjelenõ Isten szeretetét hirdeti. A liturgikus mondatok belekapcsolnak az ó- és az újszövetségi gyülekezetbe. A liturgikus szövegek többnyire szentírási mondatokból formálódtak, több esetben szó szerinti idézetek. Mégis többrõl van szó, mint egyszerû idézésrõl. E szövegek ismételt elmondásával ugyanis azt éljük meg, és azt éljük át újra meg újra, hogy az ó- és újszövetségi gyülekezettel együtt részesedünk az Atya, Fiú, Szentlélek jelenlétének erejébõl, adományából és áldásából. Ahogyan elõdeinket egykor megszólította az Úr, úgy szólít meg minket is az istentiszteleti liturgián keresztül. Ahogyan közöttük és bennük mûködött a Lélek, ugyanúgy végzi ma is léleképítõ és hitet erõsítõ munkáját közöttünk és bennünk. Velük együtt gyülekezünk az Úr köré. A liturgia szövegei egységgé formálják a gyülekezet közösségét. Egyéni elcsendesedésünk, imádságunk és bibliaolvasásunk során saját kérdéseinkre keresünk választ, életünk döntéshelyzeteinek megoldásához kérünk segítséget, saját istenszeretetünket és Isten iránti hálánkat fejezzük ki. Liturgikus szövegeink azonban ezen túlmenõen lélekben egybekapcsolják, és közös hitben összekötik a gyülekezet tagjait. Ezt fejezi ki például az a liturgiai mozzanat, melynek során a lelkész, illetve a lektorok a gyülekezet nevében szólalnak meg, illetve amikor a gyülekezet együtt mondja az Apostoli hitvallást vagy a Miatyánkot. Az evangélikus gyülekezeti életben helye és szerepe van az egyéni gyónásnak is; ekkor személyesen kapjuk a bûnbocsánat evangéliumát. Az istentisztelet azonban a gyülekezeti közösség alkalma, amelyben Isten igéje a közös gyónás során úgy válik egyszerre közösségivé és személyessé, hogy az egyén elválaszthatatlanul hozzátartozik a közösséghez Krisztus testének tagjává válik. A liturgikus szövegek gazdag jelentésébõl most csak hármat emeltem ki. Szomorú tapasztalatom, hogy közülük egyet-egyet sokan nem engednek érvényre jutni. Abból, hogy egyesek késve érkeznek az istentiszteletre, vagy korábban távoznak róla, az a következtetés vonható le, hogy ezeknek a híveknek a számára csak az igehirdetés a lényeg, és az istentisztelet többi része csupán olyan körítés és díszítõelem, mint az üstökös csóvája. Ezt az érzetet keltheti az is, ha a lelkész valódi átélés nélkül hadarja el a liturgiát, vagy még a feloldozás és az elbocsátás élõ igéit is könyvbõl olvassa. Pedig liturgikus szövegeink tele vannak erõvel, élettel és lendülettel, hiszen a Szentháromság mûvét dicsérik, és végsõ soron abból táplálkoznak. Az is némi szomorúsággal tölt el, A VASÁRNAP IGÉJE ezeket [a tanítványokat] elmenni. (Jn 18,8) Szeretni annyit jelent, mint életünket adni barátainkért. Ha szeretni akarunk, úgy, ahogyan Jézus parancsolta nekünk, akkor Jézus szeretetében maradjunk meg. Mert Jézus szeretete tesz szabaddá arra, hogy egyéni érdekünkrõl lemondva megosszuk másokkal, amit az Atyától kaptunk: idõnket, figyelmünket, akár még lakásunkat is. És az öröm így lesz teljessé bennünk. Mert az igazi öröm az Atyával való találkozás, a vele való egység öröme, az üdvösség öröme. S hogyan másképpen élhetnénk ebben az örömben, ha nem úgy, hogy megmaradunk Jézus szeretetében? Ámen. g Bencze András Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Áldunk téged szeretetedért, amellyel jelenvalóvá teszed az Atya szeretetét, és amely megtisztítja és életre kelti a bennünk szunnyadó akaratot, hogy országod részesei legyünk most és örökké. Ámen. Istenünk, õszinte szívvel megvalljuk elõtted, hogy sokszor mindennél jobban vágyunk az emberek elismerésére és szeretetére. Nem hozzád, a Teremtõhöz, hanem a teremtményekhez fordulunk. Bocsásd meg ezt nekünk. Olyan jó, hogy te soha nem unod meg újra és újra megmutatni, hogy egyedül csak a te szereteted mély, valóban õszinte, igaz és feltétel nélküli! Olyan forrás, amely mindig táplál és erõt ad. Taníts egymás jobb megismerésére és megértésére. A szeretet és a megbocsátás legyen mindennapos a lelkészek, a gyülekezeti munkatársak és Krisztus minden követõje között, hogy életük példa lehessen mindenki számára. Így áldd meg a teremtett világot, benne népünket, vezetõinket és anyaszentegyházadat. Ámen. LITURGIKUS SAROK amikor valaki egyénieskedik, vagy valamilyen módon kivonja magát a közösségbõl. Ennek jelei legtöbbször az éneklésnél tapasztalhatók, például amikor valaki még az énekeskönyvet sem nyitja ki, vagy gyorsabban mondja a hitvallást, mint a többiek. Pedig ezek a szövegek a közösség által megszólaltatva tudnak igazán bátorítóan zengeni, s végsõ rendeltetésük szerint azt hirdetik: egységben és közösségben vagyunk egymással, Krisztussal és mennyei Atyánkkal. A liturgikus szövegek missziós hatása kapcsán természetesen nem arról van szó, hogy a liturgiai elemek eleve missziói célokat szolgálnak. Tudjuk, hogy a liturgia funkciója alapvetõen más jellegû; mégis benne rejlik a misszió, azaz mások megszólításának és megérintésének a lehetõsége. Ennek a lehetõségnek a kiaknázása azonban feladatot jelent. Mert a liturgia csak akkor végezheti el ezt a speciális küldetését, hitébresztõ és -térítõ szolgálatát, ha mi magunk képesek vagyunk befogadni, és mélyen átélni a liturgia Istent dicsérõ és lelket felemelõ, ünnepi, szent minõségét, az elsõ közösségekkel összekapcsoló voltát és az egybegyûlt híveket közös hitben összekötõ erejét. Ha a templomba térõk, a keresõk látják rajtunk, hogy minket megtart, megõriz, erõsít és gazdagít ez az õsi kincs, akkor ébreszthet bennük is hitet, akkor kapcsolhatja be õket is a közösségbe istentiszteleti liturgiánk gazdag, gyönyörû szövege. g Bencze András

3 evangélikus élet szeptember e Folytatás az 1. oldalról Új templom Nyíregyházán Mûködik a MEK-iroda Megkezdte mûködését a Magyar Evangélikus Konferencia (MEK) szervezõ irodája a Déli Egyházkerület székházában. Amint errõl lapunk 24. számában beszámoltunk, a formálódó szervezet célja az anyaországban, a Kárpát-medencében, valamint az európai és a tengerentúli diaszpórában élõ evangélikusok hitbeli, lelki és nemzeti egységének kifejezése és erõsítése. Az iroda egyik elsõ feladata a határon túli evangélikus gyülekezetek címlistájának összegyûjtése, amely bekerül a évi Evangélikus naptár névtárába. Ezzel is szeretnénk kifejezni összetartozásunkat. További feladat a Magyar Evangélikus Konferencia hivatalos szervezetének létrehozása, bejegyeztetése, valamint a 2006 õszére a Papp László Budapest Sportarénába tervezett magyar evangélikus világtalálkozó elõkészítése. Az iroda vezetésére Zászkaliczky Pál nyugdíjas lelkész kapott megbízást az Országos Egyházi Elnökségtõl. Az iroda elérhetõsége: Magyar Evangélikus Konferencia, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./fax: 1/ , mobil: 30/ , mek@lutheran.hu. FIZESSEN ELÕ LAPUNKRA! Hálaadás Cinkotán b A Gyõr-Soproni Egyházmegyében híre van a gyõrszemereiek összetartásának. Ennek egyik megnyilvánulását tapasztalhatta meg mindenki, aki részt vett a szeptember 18-án tartott istentiszteleten, és a maroknyi közösség tagjaival együtt adott hálát a megújult templomért. Az ünnepi alkalmon melynek liturgiájában Jankovits Béla esperes és Karsay Lajos helyi lelkész mûködött közre Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét. A SZERZÕ FELVÉTELE A templom felépüléséért kitartóan fohászkodott egy, a szeretetotthon lakóiból álló, valamint egy fiatalok alkotta imaközösség. Az álom 2001-ben kezdett valósággá válni, ekkor kezdõdhettek el a munkálatok. Az elkészült templom apszisa, a félkör alakú oltártér és a félkörívû padok egy teljes kört alkotva jelzik a gyülekezetnek az igével, az igehirdetõvel és az úrvacsorában jelen lévõ Jézussal való egységét. A fölfelé hengerformát öltõ, Isten felé nyitott oltártér Isten és az ember kapcsolatát jelképezi, csakúgy, mint a huszonhárom méter magasba ívelõ, tornyot helyettesítõ falrész, melynek tetején a kereszttel ellátott glóbusz található, hirdetve: Jézus a világ Ura. Északról nézve ez az ív a végtelen ég, a mennyek országa felé mutat. A 322 négyzetméter alapterületû, karzatot is magába foglaló templom épülete és a szeretetotthon meglévõ szárnya között egy összesen 982 négyzetméter alapterületû új konyha és étterem is helyet kapott. Az építkezés összes költsége 379 millió forint volt, ebben benne foglaltatik a klímaberendezés, a konyhafelszerelés beszerzésére, a templombútorzat, a járda, a kerítés, valamint a parkoló elkészítésére fordított összeg is. (Maga a templomépület 120 millió forintba került.) Az építkezés során a régi, felszabadult épületrészek átalakítása, felújítása (az ápolóház bõvítése, egy tornaterem kialakítása és az elõcsarnok átalakítása) is megtörtént. Mindez további 300 millió forintos kiadást jelentett. A munkálatokban figyelmével és segítõkészségével jelentõs szerepet vállalt Papp László, az Emmaus gazdasági vezetõje, valamint Nemes Géza mûszaki ellenõr, szakmai vezetõ. A nyíregyháziak ünnepén jelen volt és köszöntõt mondott Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelõje, Abaffy Zoltán, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye felügyelõje, az ünnepi alkalmat továbbá megtisztelte jelenlétével és köszöntõ szavaival dr. Keresztes Szilárd görög katolikus püspök, Gazda László, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke, valamint Csabai Lászlóné, Nyíregyháza városának polgármestere. g Horváth-Hegyi Olivér Nincs élet világosság és teremtõ, tiszta hang nélkül, s az orgona olyan fényforrás, amely a menny ragyogásából ad tovább valamit. A mellette felcsendülõ vox humana pedig Isten világosságából visszhangzik valamit mondta Gáncs Péter püspök a cinkotai gyülekezet hálaadó istentiszteletén szeptember 18-án. Az igehirdetésben Mt 5,14 16 alapján pedig arra buzdított, hogy e gyülekezetnek is legyen kisugárzása, hogy a világ meglássa a mennyei Atya szeretetét. Blatniczky János lelkész köszöntõ szavaiból kiderült, hogy ezúttal az orgona és a templom belsõ világításának felújítása, valamint a külsõ díszkivilágítás költségeinek önkormányzati átvállalása indította hálaadásra a gyülekezetet, s ebben osztoztak a környékbeli lelkészek, az egyházkerület, az egyházmegye, a szomszédos gyülekezetek tagjai és a világi oldal is. Az egyházzenés istentiszteleten külföldi és magyar darabokból álló színvonalas összeállítás hangzott el. Közremûködött a gyülekezet énekkara, Herbert Wulf orgonamûvész, W. Kinczler Zsuzsanna kántor, Papp Mária hegedûmûvész és persze minden jelenlévõ, aki Istennek adott hálát a tiszta hangért és fényért egy olyan világban, amely szomjazza a harmóniát. g Hulej Enikõ Ajándékba kapott istenháza Szemerei Matkovich Pál, Gyõr vármegye táblabírája 1781 és 1823 között a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület felügyelõje volt, és az 1800-as évek elején átadta az egyháznak saját gyõrszemerei kápolnáját. Ez lett az akkor mintegy kétszáz lelket számláló gyülekezet temploma, amelynek állaga mára igencsak leromlott. Az egyházmegye önálló lelkésszel rendelkezõ gyülekezetei közül a legkisebben a közelmúltban a Széchenyi-terv keretében elnyert támogatással, valamint önkormányzati és egyházmegyei hozzájárulással felújították a parókiát, amelybe azután be is költözött a lelkész. Ebben az évben újra munkába kezdtek az itt élõ evangélikusok. Az országos egyház által biztosított önrész segítségével a regionális tanács által kiírt pályázaton 2,6 millió forinthoz jutottak. Ezt az összeget az önkormányzat és a hívek negyedmillió forintos adományával kiegészítve ki tudták cserélni a templomtetõt, és renoválták a templom belsejét. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetõje 1Jn 5,4 alapján tartott prédikációját helyzetjelentéssel kezdte. Elmondta, hogy az egyházon belül is kezd elterjedni az a nézet, hogy a hívõk közössége idejétmúlt, szükségtelen társaság, és ezen a gondolkodásmódon nemigen változtat egy díszbe öltözött templom. De hitünk szerint az egyház Krisztus teste, amelyben Isten gyõzelemre vezeti a benne bízókat. Krisztus által megóvott közösség vagyunk. Ezért van értelme templomot renoválni fejtette ki Ittzés János. Ne egymástól várjunk biztatást, hanem Jézus biztatása alapján induljunk a szolgálattevõ és bizonyságtevõ hit útjára zárta igehirdetését a püspök. g Menyes Gyula A SZERZÕ FELVÉTELE Jézusi tantervvel induljon az új tanév! b Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ugyan már szeptember eleje óta folyik a teológiai munka (a soakonferenciával lapunk 4. oldalán foglalkozunk), azonban a tanév hivatalosan szeptember 16-án, pénteken délután kezdõdött meg. A régi, szép hagyományok jegyében az egybegyûltek ünnepi istentiszteleten és tanévnyitó ünnepi ülésen vettek részt a zuglói evangélikus templomban. Írástudók, tanítványok, gazdák! szólította meg a gyülekezetet Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, aki az istentisztelet igehirdetõi szolgálatát végezte a 2005/2006-os tanévet megnyitó ünnepségen. Mt 13,52-ben ezt olvassuk: Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elõ éléskamrájából. A püspök tantervként helyezte a jelenlévõk szívére ezt a tömör jézusi mondatot, és külön felhívta a figyelmet a megnevezettek sorrendjére. Jézus logikája más, mint az emberi logika. Írástudóból tanítvánnyá, tanítványból gazdává lenni? Hogyan? Gáncs püspök elsõként az Írások ismeretére buzdított e felszínes, sekélyes világban. A teológiára jelentkezõ fiatalok a szó legtisztább értelmében lesznek majd írástudók, ha Jézus szavára figyelnek. Tanítványokként felelõs szolgálattal bíz meg Mesterünk. Tanítványnak lenni, annak maradni, s másokat is azzá tenni a létezõ legnagyobb rang, a keresztény lét értelme. Végezetül pedig: Urunk vezetése által hûséges gazdákká érhetünk hangsúlyozta az igehirdetõ. A most szolgálatba induló hatodéveseket arra biztatta Gáncs Péter, hogy vegyék elõ az évek során összegyûjtött lelki, szellemi kincseiket, hiszen az óra és az újra együtt van szükség egyházunkban. Jövõt építõ kincsek birtokában kezdhetik meg szolgálatukat, s lelkesedésükre, írástudói, tanítványi habitusukra óriási szükség van. Egy nemrég készített felmérés szerint, mely az ifjúság vallásos helyzetét vizsgálja, a fiatalság azon belül is a éves korosztály nem talál utat az intézményes egyházakhoz. A püspök kifejezte reményét, hogy a teológián tanuló fiatalok szolgálatukkal éppen õket, tehát a saját generációjukat is elérik, megszólítják majd. Könyörögjünk a Szentlélekért, aki feltárja az Írások értelmét, aki segítõnk kommunikációnkban, s kérjük, hogy Urunk áldja meg az induló tanévet zárta gondolatait Gáncs Péter. Az istentisztelet folytatásaképpen örömteli pillanatokban osztoztak professzorok, hallgatók, család és gyülekezet, amikor beiktatták professzori tisztébe dr. Fabiny Tamást, az Újszövetségi Tanszék vezetõjét. Az iktatás szolgálatát D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Szabó Lajos rektor és dr. Reuss András professzor végezte. Lk 12,48 alapján a püspök Jézus szavára emlékeztetett: Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Dr. Fabiny Tamás sok talentumot kapott: a teológia, ezen belül az Újszövetség tudományának magas szintû ismerete mellett írói vénával is bír, a Duna Televízióban pedig hosszú évek óta készít Isten nagyságát, az egyház szolgálatát ismertetõ mûsorokat. Valamennyi területen elhívásához, lelkipásztori mivoltához hûen szolgál. Sokan irigyelhetik azt, akinek sok adatott mutatott rá az elnök-püspök, hozzátéve, hogy Fabiny Tamástól is sokat vár az egyház, sokat a hittudományi egyetem, de még többet az, aki szellemi-lelki kincseivel megajándékozta õt. Iktatóbeszédének végén D. Szebik Imre kérte, hogy Isten áldásával, mindannyiunk örömére, egész egyházunk javára bontakoztassa ki ezután is sokoldalú tehetségét. Ezután a hatodévesek és mentoraik szolgálatba bocsátása következett. A lelkészjelölt hallgatók képzésének vezetõi: dr. Szabóné Mátrai Marianna (a Gyakorlati Intézet vezetõje), valamint az immár professzor dr. Fabiny Tamás igei áldással, imádsággal indította a tizenöt fiatalt és a lelkészjelöltek mentorait. Szabóné Mátrai Marianna arra bátorította õket, hogy lelki emberek legyenek, akik az építkezésnél nem csupán a követ látják, amelyet éppen a kezükben tartanak, hanem magát a katedrálist felemelt fejjel, szívvel Az istentisztelet után a szokott rend szerint ünnepi ülésre került sor. Dr. Szabó Lajos rektor köszöntötte egyházunk mindhárom jelen lévõ püspökét: Szebik Imre elnök-püspököt, Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli), és Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét, valamint az országos egyházat képviselõ dr. Frenkl Róbert országos felügyelõt. Az évnyitón megjelentek sorában üdvözölte az Északi Egyházkerület felügyelõjét, Benczúr Lászlót, dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspököt és Lackner Pál protestáns tábori püspököt is, valamint a nyíregyházi kihelyezett tagozatot vezetõ dr. Csepregi Andrást. A rektor kifejezte afölötti örömét, hogy református, katolikus, metodista és izraelita vendége is van az EHE tanévnyitó ünnepségének. Az ünnepi ülés középpontjába természetesen dr. Fabiny Tamás székfoglaló beszéde került. Elõadásának Az exegetikai munka mint hitépítõ és hitmélyítõ folyamat címet adta a frissen beiktatott professzor. Elsõként köszönetet mondott nagy elõdeinek, különösen is közvetlen munkatársának és tanszékvezetõ elõdjének, dr. Cserháti Sándor professor emeritusnak. Mint rámutatott, az írásmagyarázati részletmegfigyelések korántsem öncélúak, hanem kifejezetten a hitépítés és -mélyítés szolgálatában állhatnak. A professzor példák egész sorát hozta e tézis illusztrálására, Máté evangéliumától kezdve az Apokalipszisig. Jézus és Péter megrendítõ dialógusa, melynek során Jézus többször is felteszi a kérdést: szeretsz-e engem? (Jn 21,15 19), Jézusnak a kereszten elhangzott utolsó szavai, Pál megtérésének leírása Az apostolok cselekedeteiben vagy Jézus példázatainak, a tékozló fiú parabolájának exegézise a hitébresztés valóságos kincsesbányája lehet az Írás figyelmes kutatója számára. Az Újszövetség exegézise nem eltávolít a hittõl, hanem közelebb visz ahhoz. Az írásmagyarázat során bõségesen szerezhetünk úgynevezett»aha-élményeket«. ( ) Meggyõzõdésem: a hit és a tudás nem áll szemben egymással, hanem egyik feltételezi a másikat foglalta össze hitvallásszerûen vizsgálódásai eredményét Fabiny Tamás. Személyes vallomásként hangsúlyozta: igehirdetõ szeretne maradni továbbra is, íróasztal és szószék egyaránt fontos a számára. A székfoglaló elõadást követõen dr. Frenkl Róbert rövid beszédben szólt az ünneplõ gyülekezethez, kiemelten a Fabiny családhoz. Az országos felügyelõ áldást kívánt az új tanévre, az ige egyházában az igényességet hangsúlyozva. Végezetül a hirdetések élén dr. Szabó Lajos rektor bejelentette, hogy dr. Bodrog Miklós lelkész az EHE könyvtárának adományozta teológiai szakkönyvtárát. A rektor kiemelte: ritkaságszámba megy, hogy mindezt ahogyan jelen esetben történt életében teszi egy lelkésztestvérünk. Bodrog Miklós lelkésznek, pszichológusnak (aki gyakorlati teológiából szerezte doktorátusát) az intézmény és az egyház nyilvánossága elõtt fejezte ki az egyetem köszönetét a rektor. Az alkalmon orgonán közremûködött dr. Finta Gergely, az EHE énekkara Csorba István karnagy vezetésével, valamint a liturgikus ének szeminárium hallgatói. Mindannyiukat köszönet illeti az ünnep zenei szolgálatáért. Induljon hát Jézus áldásával, az õ erõt adó jelenlétében s az igehirdetésben említett jézusi tantervvel a teológia 2005/2006-os tanéve! g K. D.