2007. OKTÓBER 23., KEDD

Átírás

1 OKTÓBER 23., KEDD ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor nyitják meg) Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretnék visszatérni a tegnap délután meghozott döntésre. Azonban, meg kell jegyeznem, hogy sem az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja, sem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, sem pedig a többi képviselőcsoport nem kapott tájékoztatást arról, hogy ezúttal Oroszországról szeretnénk határozatot elfogadni, még akkor is, ha ezt az elnökök konferenciája több ízben elutasította. Természetesen tudomásul kell vennünk a döntést. Azonban szeretném itt megjegyezni és tájékoztatnunk kell az ezt kérő képviselőcsoportokat, elsősorban a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportját és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportját, hogy azt kérjük, ne most foganatosítsák ezt a döntést, hanem inkább a Parlament következő ülésén. Csupán ezt szeretném itt megjegyezni. Formálisan, természetesen, tartanunk kell magunkat a szabályokhoz. Azonban el akarjuk itt mondani a Zöldek és a Liberálisok becsületességéből adódóan, hogy azt kérjük, a határozatot ne ezen a héten, hanem a következő plenáris alkalmával érvényesítsék. Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja mindenképpen szavazni fog róla, és úgy vélem, az EPP is hasonló gondolatot forgat a fejében. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (FR) Tisztelt elnök úr! Gyakorlatilag teljes mértékben támogatom Swoboda urat. Mivel nem szóltak róla, így nem is készültünk ezen a héten semmit erre a határozatra. A PSE képviselőcsoporthoz hasonlóan a mi képviselőcsoportunk sem tudott erről, így arra kérjük, hogy a szavazást halasszuk a következő ülésre. Elnök. Köszönöm. Tudomásul vettük kívánságukat. Kellő módon továbbítjuk a többi képviselőcsoportnak, és meglátjuk, miként lehet megoldani a dolgot. 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 4. A megállapodások szövegeinek Tanács általi előterjesztése: lásd a jegyzőkönyvet 5. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 6. Az adózási politika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához (vita) Elnök. A következő napirendi pont Sahra Wagenknecht jelentése (A6-0391/2007) a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a következő témában: az adózási politika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához (2007/2097(INI)). Sahra Wagenknecht (GUE/NGL), előadó. (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A kérdés, miszerint a tagállamok adópolitikája valóban segíti-e a növekedést, a foglalkoztatást és az innovációt, sajnos egyetlen szóval megválaszolható: nem! A növekedést egyszerűen nem lendíti előre az, hogy mellőzzük az nagyon nyereséges konglomerátumok adókulcsának szabadesését egy egész Európára kiterjedő dömping-versenyben és cserében egyre erőteljesebben pénzt követelnénk az átlagos kenyérkeresőktől, a munkanélküliektől ás a nyugdíjasoktól, mint fogyasztóktól.

2 A növekedést nem segíti elő az, ha a foglalkoztatásból származó jövedelem olyan adókulcs alá esik, ami többszöröse annak, amit a tőkejövedelemre vetnek ki, mivel ezáltal a különbséget még jobban elmélyítik. A foglalkoztatást nem segítik elő olyankor, amikor a kis befektetési cégeket aránytalanul nagyobb mértékben adóztatják, mint azokat, akik spekulatív módon kontárkodnak a részvényekkel, kötvényekkel és pénzügyi derivatívákkal. Az innovációt egyértelműen nem segíti elő mindaddig, amíg a multinacionális nagyvállalatok kreatív mérlegekkel számláikon biztos helyre tudják rejteni a kutatási és fejlesztési alapok jó részét, miközben azok, akiknek valóban szólna ez a támogatás, sorsukra vannak hagyva. Dióhéjban összefoglalva: az EU-ban semmi esetre sem támogatják a szociálisan kiegyensúlyozott perspektívát és fejlesztést, hanem jóformán leállítják azt, miközben azokat, akiket felvet a pénz, egyre több és több adókedvezménnyel támogatják, és még jobban felhizlalják. Azoknak, akiknek pedig egyébként is kevés adatott, most még mélyebbre nyúlhatnak a zsebükbe. Ez a típusú adópolitika gazdaságpolitikai szempontból végzetes, a növekedési politika szempontjából célszerűtlen, a szociálpolitika szemszögéből nézve pedig katasztrofális. Tisztában vagyok azzal, hogy a nemzeti adórendszerek struktúrája papíron természetesen még mindig a tagállamok szuverenitása alá esik, de a valóság némiképp mást mutat. A teljes EU-ra kiterjedő koordináció hiánya gyakorlatilag azt jelenti még a közvetlen adózási szektorban is, hogy a nemzeti adórendszerek többé már egyre kevésbé a politikán alapulnak, ezzel szemben az adóverseny jéghideg rendszere alakítja és formálja azokat. Ez a rendszer egy egyszerű nevezőt mondhat magáénak: minél változékonyabb a szorzótényező, annál nagyobb lehetősége van erőszakkal élni nemzeti fiskális szolgáltatásokkal szemben, és természetesen annál több az összesöpört adókedvezmény is. Amennyiben a kormány bevételei nem apadnak és fogynak ki teljes mértékben ebben a folyamatban, akkor azon az ágazatok, melyek egyáltalán vagy csak nehézségek árán tudják elkerülni az adóztatást, még keményebb adózás alá esnek, szinte ellensúlyozásként. Így tehát az adók elmozdulnak a vállalati nyereségtől a magánjövedelemhez, majd a beruházási bevételtől a munkabérhez, ami még kevésbé mobil, és a magasan fizetett bérektől a kevésbé jól fizetett munkavállalókig terjed a skála, mely utóbbiak ennek megfelelően kevésbé mobilok, illetve általában a jövedelem és a vagyon felől a fogyasztásig. A tényt, miszerint ez a folyamat érvényben van és ez már évek, évtizedek óta így van nagyon egyszerűen bizonyíthatjuk az EU adóbevételeit és adókulcsait érintő adatokkal. Nem csupán a törvény szerinti adókulcsok estek több, mint 10 százalékponttal az utóbbi évtizedben az EU-ban, hanem a vállalati nyereségeket terhelő tényleges adókulcsok is. Minden e témában íródott tanulmány megerősíti ezt a tényt. A legmagasabb adókulcsokat jóformán mindenütt csökkentették az EU tagállamaiban. A magánbefektetésekből származó jövedelem egyre több és több tagországban kerül előtérbe a foglalkoztatásból származó jövedelemmel szemben, a kettős adórendszerre történő átállás következtében. A fogyasztási adó egyre tovább emelkedik egyrészt az úgynevezett ökoadók miatt, melyek elég gyakran egyáltalán nem rendelkeznek ökológiai irányító hatással még alternatívák hiánya esetén sem, de őszintén szólva megnyirbálják a büdzséket, másrészt pedig annak okán, hogy az általános forgalmi adók folyamatosan emelkednek, és egyre több országban a megengedett felső tartomány végéhez közelítenek. Az ilyen dolgok nem véletlenszerűek. Ez az ellenőrzés nélküli adóverseny közvetlen hatása egy egységes nemzetközi piacon. Ebből arra kellene következtetnünk, hogy a társasági adók felfelé mutató tendenciái az EU-n belül nagyban túlszárnyalják a teljes OECD-n belül tapasztalhatókat. Ez azt jelenti, hogy itt az adókulcsok egyértelműen jobban csökkentek, mint az OECD egészében. Ez arra is egyértelműen rámutat, hogy a globalizáció gyakorolta számos nyomás, mely miatt sokan és boldogan panaszkodnak, itt nem lépett érvénybe. Ellenben vannak az EU-n belül belsőleg kiváltott nyomások, és ezek így egyben olyan nyomások is, melyeken előrelátó módon nagyon könnyedén úrrá lehetne lenni, amennyiben szeretnénk. Eredeti jelentésem nagyon helyes módon nem csupán egy közös, konszolidált adóalapra szólított fel, amit természetesen támogat, hanem a vállalati nyereségek EU-szerte alkalmazandó minimum adókulcsára is, amit a továbbiakban már egyetlen ország sem haladhat meg. Csak az ilyen típusú minimum adókulcs adja meg valóban annak a lehetőségét, hogy út közben valahol megállítsuk a társasági adók emelkedését. Jelentésemben felszólaltam egy erősebb EU-szerte alkalmazandó adóztatás mellett a tőke és a pénzügyi tranzakció tekintetében, ami kimondja, hogy kifejezetten az alsó- és középosztály esetében tehermentesítsük a munkavégzésből származó jövedelmet, és végezetül, hogy fordítsuk meg azt a végzetes tendenciát, mely szerint a közvetlen adókról egyre nagyobb mértékben áttérünk a közvetett adókra, és újból ösztönözzük az ezzel ellentétes tendenciákat.

3 3 Ezeknek a követeléseknek sajnos csak egy része maradt meg a Gazdasági és Monetáris Bizottság szavazását követően. Helyettük jelentésem dicshimnuszban tör ki az adóversenyről, teljesen figyelmen kívül hagyva ezen valószínűleg egészséges adóversenynek az EU büdzséinak bevételi oldalára gyakorolt végzetes következményeit, és így azt a helyzetet, melyben európaiak milliói találják magukat. A jelentésben végrehajtott ilyen jellegű módosítások sajnos nagyon egyértelműen megmutatják azoknak az érdekeit, akik valóban közel vannak Gazdasági és Monetáris Bizottság és főként a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja tagjai többségének a szívéhez, mivel nagyon egyértelmű, ki is nyer az EU-ban uralkodó adórendszerekből. Most újból előterjesztettük legfontosabb kérésünket a plenárisban módosításként. Amennyiben ott sem kapnak többséget, képviselőcsoportom a jelentés ellen fog szavazni. Valóban lehetőség lenne az EU-ban egy olyan másik adópolitikára, mely minimalizálná a társadalmi ellentéteket, ahelyett, hogy folyamatosan megerősítené azokat amint azt a jelen adópolitika teszi, és erre sürgősen szükség lenne. Ez azonban azt is maga után vonná, hogy az Európai Bizottságban és az egyes tagállamokban uralkodó politika valóban megfontolja az európaiak többségének érdekeit a vezérelv alapján, ahelyett, hogy azt tenné, amit eddig, azaz, hogy mint végrehajtók, a társadalom elitjének érdekeit tartják szem előtt. Egyszerűen még nagyobb parlamenti és parlamenten kívüli nyomást idézne elő. Továbbra is éppen ez ellen a nyomás ellen kell küzdenünk, hogy végül a társadalmilag tűrhetelen kapcsolatok kimondhatatlan dagályossága ami a legtöbb jelentésre jellemző, és most erre, az adózásról szóló jelentésre is többé ne nyerhesse meg a többséget ebben a Házban sem. László Kovács, A Bizottság tagja. Tisztelt elnök úr! Nagyon örülök, hogy meg tudom Önnel vitatni az adózási politika hozzájárulását a lisszaboni stratégiához. Az Európai Uniónak egyik elsődleges prioritása, versenyképességének javítása szociális modelljének megőrzése mellett. Az adópolitika komoly szerepet játszik a növekedési és foglalkoztatási célok elérésében. Üdvözlöm jelentésének lényegi üzenetét, ami a Bizottság adó terén tett kezdeményezéseinek egyik támogatója. Főleg a következőkre irányít megnövelt erőfeszítéseket: a közös konszolidált társasági adóalap (KKTA), a saját állam adózási kísérleti rendszereére vonatkozó javaslat, a tagállamok adórendszereinek jobb koordinációjára irányuló stratégia, főként a kimeneti adózás és a határon átnyúló veszteségenyhítés terén, a közös transzferár fórum munkája, az adócsalás legyőzésére irányuló stratégia, az ÁFA-csomag, a munkaintenzív szolgáltatásokra és a környezetvédelmi adókra nehezedő, csökkentett adómérték. Ezen akták mindegyike kiemelt fontosságot élvez. Ezek jelentik a Bizottság adópolitikai megközelítésének magvát, és ezek közül számosat megvitattak az Európai Parlament különféle bizottságaiban. Egyértelmű, hogy az európai vállalatok megérdemelnek egy olyan társasági adórendszert, melyet az európai határon átnyúló tevékenységeik mértékének megfelelően saját tényleges és potenciális gazdasági integrációjuk mértékéhez igazítottak. Ez a jövőbeni versenyképesség egyik kulcsa. Az is alapvető fontossággal bír, hogy egyéb közvetlen adózási akadályok kapcsán is megoldás szülessen, mégpedig összehangolással és nem csupán költséges pereskedés útján. Egyetlen olyan terület van, ahol nem tudom követni Önt. Ez a Wagenknecht-jelentés 17. bekezdése jelenlegi állapotában, amelyben kérik a jövedéki adók minimális mértékének megszüntetését és a hatályos közösségi jogszabályok felváltását e területen egy magatartási kódexszel. Ezeket az elemeket már megvitattuk ebben a Házban akkor, amikor az alkohol megadóztatásának javaslatával foglalkoztunk, és minden tiszteletem az Öné, de azt kell mondanom, hogy a Bizottság meggondolta magát. Általában véve a jövedéki adókról szóló közösségi törvényi szabályozás fontos szerepet játszik annak érdekében, hogy csökkentse a belső piaci torzulást, megvédje a közegészségügyet és a fogyasztói mintákat környezetvédelmi szempontból fenntartható viselkedés felé terelje. A Bizottság határozottan hisz abban, hogy minimum kulcsokra van szükség a belső piac megfelelő működéséhez, melyet úgy lehet elérni, hogy biztonsági hálót garantálunk a tagállamok számára, ami biztosítja, hogy valamennyi tagállam valóban alkalmazza a jövedéki adókat, és azt hogy a kulcsok valóban megfelelőek. Remélem, hogy az előterjesztett módosítás, mely a 17. bekezdést kívánja megváltoztatni, támogatásra talál a képviselők többségénél. Három üzenettel szeretnék zárni. Először: mindannyian tudják, hogy szolgálataim nagyon keményen dolgoznak, hogy előterjesszék a KKTA-val kapcsolatos javaslatot, amit a 2008-as nyári szünetet követően áll szándékomban bemutatni Önöknek. Másodszor: az ÁFA kapcsán a Bizottság teljes mértékben támogatja a Portugál Elnökség azon erőfeszítéseit, hogy megállapodás szülessen az ÁFA-csomagról és hogy lényeges előrelépések történjenek az ÁFA-kulcsokról folytatandó szélesebb körű vita érdekében még az év vége előtt.

4 Azon is dolgozhatunk, hogy biztosítsuk a javaslat elfogadását egyes új tagállamokban a csökkentett HÉA-mértékre vonatkozó eltérések meghosszabbítását illetően. Továbbá folytatni fogjuk az ÁFA-csalás legyőzésére irányuló komoly erőfeszítéseinket, és hamarosan előállunk egy javaslattal a pénzügyi szolgáltatások ÁFÁ-ja kapcsán, ami a szektornak több törvényi bizonyosságot és modernizált szabályokat fog biztosítani. Harmadszor: továbbra is elkötelezzük magunkat egy olyan rendszer mellett, melyben él a jövedéki adók minimum kulcsa annak érdekében, hogy csökkentsük a torzulást és előmozdítsuk a tisztességes versenyt a belső piacon, hozzájárulván a közegészségügy és a környezet védelméhez. Piia-Noora Kauppi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! Ebben a Házban időnként nem igazán látunk politikai különbséget a csoportok között, de ebben a kérdésben nagyon szembetűnő a különbség; nem is mondhatnék jobban ellent az előadónak az általa imént említett pontok némelyikében. Tiszteletben tartom a jelentés kapcsán elvégzett munkáját, de ebben a kérdésben teljes mértékben ellentétes állásponton vagyok annak kapcsán, mit is kellene tennie a Bizottságnak. Először is: a jelentés a lisszaboni stratégiáról szól, és arról, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy helyreállítsuk Európa világszintű versenyképességét. Tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy garantáljuk Európa jólétét, valamint polgáraink jólétét. Ez adózás nélkül lehetetlen. Ebben a tekintetben az adózás alapvető fontosságú szerepet játszik; versenyképességet hoz Európába. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Európában az összességében vett adószintek még mindig meghaladják az OECD átlagát. Annak érdekében, hogy alacsonyabb adózási szintet érjünk el Európában, olyan környezetet kell létrehoznunk, mely elősegíti a befektetéseket. Több befektetésre, nagyobb növekedésre, valamint több és virágzóbb üzletekre van szükségünk Európában. Az egészséges adóverseny ebből a szempontból üdvös szereppel bír. Ez egy gazdaságos, piaci alapokon nyugvó ellenőrző mechanizmus az erőszakos politikai döntésekkel szemben. Amennyiben gyümölcsöző adóversennyel rendelkezünk Európában, a kormányok nem tudnak akadályokat gördíteni az egységes piac útjába. És ez az, amit akarunk: egy valódi egységes piac adó-akadályok nélkül. Másrészt viszont nincs bizonyíték arra, hogy a gyümölcsöző adóverseny tönkreteszi az adóalapokat. A teljes adóból származó bevétel feltűnően stabil maradt, köszönhetően a megnövekedett gazdasági aktivitásnak. Mindazonáltal az, hogy 27 különböző adórendszer létezik, problémákat is felvet, elsősorban az európai kisés középvállalkozások esetében, melyek ehhez a növekedéshez nagyon fontosan. A 2004-es EK adóvizsgálat értelmében a szabályok betartása a kis- és középvállalkozásoknál értékesítésük körülbelül 2,6%-ába és a kifizetett adók 31%-ába került. Így az összes adó egyharmada a teljesítésre megy el. A kis cégek esetében az adózás teljesítésének magas összege komoly akadályt jelent; ezért kell minden tőlünk telhetőt megtennünk a határon átnyúló veszteségenyhítésre, az egyszerűsített vámeljárásokra, az egyablakos HÉA-rendszerekre, a saját állam adózási kísérleti projektjeire való felhívás érdekében stb. Mindent támogatunk, amit a Bizottság e tekintetben tett. Végezetül: az ipar jól irányított és egyszerű adórendszert szeretne látni. Meg kell oldanunk a transzferár, az EU-ra kiterjedő veszteségenyhítés és a kettős adóztatás elkerülésének problémáit, és csökkentenünk kell megfelelési költségeinket. Üdvözöljük ezt a javaslatot a közös konszolidált társasági adóalapról (KKTA), valamint azt, hogy a Bizottság állhatatos és felhozza számunkra a KKTA-javaslatot, mivel a veszteségenyhítés csak egy időszakos dolog. Végül konszolidált társasági adóalapra lesz szükségünk. Katerina Batzeli, a PSE képviselőcsoport nevében. (EL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Wagenknecht asszony kezdeményezte azt, hogy készítsünk egy jelentést, mely azon politikai bátorság bizonyítéka, ami az adózási politika újraelosztó és társadalmi dimenziójára hívja fel a figyelmet. Ez a dokumentum az egyik legfontosabb bizonyíték, mely rámutat arra, hogy az adópolitikáról szóló vita egész Európára kiterjedhet. A lisszaboni célok betartására vonatkozó kötelezettség, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályai, az adóbevétel kezelésére és újraelosztására irányuló követelmény, hogy az megfeleljen a kohéziós és foglalkoztatási céloknak, valamint a belső piac kiteljesítése (mindezek) elég bizonyítékul szolgálnak egy politikai célkitűzéshez. A tagállamok adópolitikái többé már nem alapulhatnak kizárólag nemzeti kritériumokon: szükségessé válik az adózásról szóló párbeszéd ahhoz, hogy nagyobb legyen az adókoordináció szerte Európában. Tekintettel egy ilyen párbeszédre, ami lehetővé tette valamennyi politikai csoport árnyékelőadója közti lényeges együttműködést, a következő alapvető kérdésekre összpontosítottunk. Elsőként az adóverseny kérdésében: úgy véljük, hogy a célnak nem az adóverseny gátlásának kellene lennie, mivel ez egyet jelentene bizonyos tagállamok politikáinak elítélésével. Az adópolitikai kérdések közös szabályainak hiánya miatt az

5 5 adóverseny problémákat okoz az alacsony adókulcsokkal kapcsolatos ajánlásai és ellentétes ajánlásai kapcsán. Ugyanez a helyzet a belső piac többi ágazatával is, azonban az adóverseny biztosítani tudja a versenyképességet és javítani tudja a nemzeti gazdaságok, illetve Európa egészének termelékenységét, amennyiben a káros verseny növekedését megfékező szabályok diadalmaskodnak. A második pont, amire koncentráltunk, a közvetlen és a közvetett adózás viszonyáról szólt. A tagállamokban az utóbbi időben tapasztalható a közvetett adózás emelésére irányuló tendencia, a legtöbb esetben fiskális deficitjeik fedezése érdekében. Ez azonban teher a fogyasztók számára, és a piac felügyelet nélkül marad. Ezen jelentés célja, hogy olyan biztonsági intézkedéseket találjon, melyek a közvetlen és a közvetett adók kiegyensúlyozott kombinációját segítik elő. Támogatjuk az ÁFA-rendszer és a speciális fogyasztási adók átvizsgálását. Ennek nem szabad azt jelentenie, hogy egy olyan magatartási kódex helyettesíti, ami nem kötelező érvényű valamennyi tagállamra. Biztos úr! Tisztában vagyunk a Bizottság erőfeszítéseivel és az ECOFIN problémáival. Mindazonáltal nekünk, az Európai Parlament képviselőinek mindenek előtt szorosan együtt kell működnünk a nemzeti parlamentekkel, hogy megvitassuk ezt a fontos fiskális politikát. Margarita Starkevičiūtė, az ALDE képviselőcsoport nevében. (LT) Szeretném továbbá kihangsúlyozni ezen jelentést, mint egy olyan stratégiai irányvonal fontosságát, melyet az Európai Unió gazdaságainak reformjai kapcsán követnünk kell. Sajnálatos módon a portugál képviselők nincsenek velünk a mai napon, amikor ezt a nagyon fontos kérdést vitatjuk meg. Melyek is jelentésünk lényegi pontjai? Az a lényeg, hogy a gazdasági környezetben történő változások tekintetében alapos vizsgálatra kell sort kerítenünk nem csupán gyáraink és vállalataink, hanem fiskális politikánk eszközei kapcsán is. Amikor a lisszaboni stratégiát említjük, akkor általában költségpolitikáról beszélünk; ritkán gondolunk az adópolitikára. Anélkül, hogy megfelelő figyelmet fordítanánk az adópolitikára, nem lennénk képesek elérni a lisszaboni célokat. Milyen kérdéseket kell megfontolni? Mindenekelőtt át kell gondolni az adóterhek termelő és a fogyasztó közti megosztásának módját. Továbbá nem mellőzhetjük azt a tényt sem, hogy az embereknek egy további csoportja is létezik van azoké, akik tőkebevételből élnek. Ez kockázati tőkeként ismeretes. Miként is osztjuk szét az adóterheket? Ez az új gazdasági környezet által jelentett egyik kihívás. Egy másik fontos kérdés a következő: hogyan bátorítsuk a strukturális reformokat? Strukturális reformokat nem lehet végrehajtani anélkül, hogy új vállalkozásokat indítanánk el, mivel az emberek nem tudják otthagyni meglévő munkájukat új munkahelyekért, ami pedig társadalmi elégedetlenségre adhat okot. Új vállalkozásokat csak kedvező adózási feltételekkel lehet létrehozni. Ez dokumentumunk egyik lényegi pontja. A következő kérdést kell megfontolni: az adópolitika milyen szintű koordinációja szükséges a tagállamok között? Támogatjuk a versenyképes adókat, és nem támogatjuk a minimum kulcsok bevezetésének ötletét. Ennek oka, hogy minden egyes ország saját specifikus gazdasági struktúrával és nemzeti költségpolitikával rendelkezik. Az adópolitikának összhangban kell lennie a költségpolitikával, de kétségtelenül támogatjuk az adóalap-politika összehangolását, és e kérdésben a Bizottság mellett állunk. Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök úr! Határozottan egyetértek Kauppi asszonnyal. Az Európai Parlamentben a képviselőcsoportok közti véleménykülönbség az adópolitika témájában egyre inkább kikristályosodik. Ennek a vitának sokkal komolyabb figyelmet kell szentelnünk az elkövetkező hónapokban. Köszönetet szeretnék mondani az előadónak és az árnyékelőadónak azért a komoly munkáért, melyet azért végeztek, hogy jó eredménnyel záruljon ez a jelentés. Jó eredménnyel de nem a mi számunkra. Képviselőcsoportként nem tudjuk elfogadni ezt a jelentést annak végső formájában. Van néhány pozitív vonása, így például ecseteli és követeli a társasági adók adóalapjának konszolidációja irányába tett fontos lépést. Ez egy jelentős kezdőlépés. Azonban emellett hasonlóan egyértelműen ki kell nyilatkoztatni a minimum adókulcsok összehangolását, mivel máskülönben ellenőrizetlen adóversenyhez vezet, különösen ezen a területen. Továbbá a 17. cikkben is problémákkal szembesültünk. Itt sajnos egyértelműen kijelentette a bizottság, hogy a fogyasztási adó minimum adókulcsa ellen van. Sajnos ez is összhangban van a mostani hetek szavazataival, és ezt nagyon sajnáljuk. Itt a képviselőcsoportot támogatjuk. Úgy véljük, hogy az európai fogyasztási adó tekintetében összhangra kell jutnunk, és ha valamit, akkor ezt az összhangot erősítenünk kell, mert máskülönben akadálytalan lesz az adóverseny a fogyasztási adó terén.

6 Úgy gondoljuk továbbá., hogy ez egy olyan probléma, melyről igencsak keveset beszéltek a klímaváltozás ás az öko-politika témái kapcsán. Ezen a ponton én is az előadóéval ellentétes véleményemnek szeretnék hangot adni. Azt hiszem, hogy az öko-adók fontos eszközül szolgálnak a klímaváltozás ezen kihívásainak megválaszolásához. E tekintetben sokkal több tennivalónk akad. Jómagam azonban úgy vélem, hogy itt helytelen az a megközelítés, miszerint a nukleáris energiára vagy tiszta energiaformákra kellene összpontosítanunk. Fontos, hogy tisztán az energia-megtakarításra és az energiahatékonyságra fókuszáljunk. Ezek a fontos kérdések. Ha az épületek felújítása és a közlekedés területén jelentkező kihívások kérdését tekintjük, akkor úgy tűnik, hogy valóban meg tudunk felelni a kiotói energia-megtakarítási célkitűzéseknek, amennyiben e téren sokkal többet teszünk. Az adópolitika jelentős segítséget jelenthet a nagyobb energia-megtakarítás és a nagyobb energiahatékonyság elérésében, valamint abban, hogy valóban megfeleljünk a klímaváltozás jelentette kihívásoknak. Sajnos ez a jelentés ezt az álláspontot nem tükrözi. Következésképpen, amint azt már bejelentettem, nem szavazunk a jelentés mellett. Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (FI) Elnök úr, biztos úr, képviselőcsoportunk támogatja Wagenknecht asszonynak az ezzel az üggyel kapcsolatos nézeteit, habár ezek nem egyeznek a bizottság többségi véleményével. Az Európai Unió nem lesz a világ vezető tudás- és technológiaalapú gazdasága 2010-ben. Azonban nem a folyamatosan a nagyvállalatokat előnyben részesítő módon megreformált adórendszerek az okai annak, hogy a lisszaboni stratégia szerinti célkitűzés nem megvalósítható. A nagyvállalatok transzferárképzést alkalmaznak, tőkéjüket pedig kihelyezik, hogy elkerülhessék az adófizetést. Ebben az adóparadicsomok és az EU tagállamainak offshore pénzügyi központjai segítik ezeket, melyek egyaránt szégyenfoltot jelentenek az EU erkölcsi arculatán. A Bizottság az előadó szerint nem veszi figyelembe közleményében az adózás által a jövedelemelosztásra gyakorolt hatásokat. Az egyes tagállamok által alkalmazott átalányadórendszer a nagy jövedelműeket részesíti előnyben, ezzel szemben a sávos adózás biztosíthatja a szociális egyenlőséget. A lisszaboni stratégiát nem lehet olyan erősen tisztességtelen módon végrehajtani, amivel egyidejűleg eltűnik a jóléti társadalom gazdasági alapja. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! Az áll itt, hogy ez egy hozzászólás, de sokkal inkább nevezném receptnek; a még több adózás összehangolásának receptjének, ami és néhol idézni fogok a jelentésből: 27 különböző adórendszer akadály ; a tagállamok koordinációja fiskális politika ; arra szólítja fel a tagállamokat, hogy... biztosítsanak nagyobb pártatlanságot az adóteher elosztásában ; támogatja a Bizottságot abban, hogy kapcsolatba hozza a fiskális politikát... a környezetvédelmi célokkal ; emelje az üzemanyagadót ; létrehozzon egy pán-európai... társasági adóalapot. Röviden: visszatér a 70-es évek bukott politikáihoz. Mindenesetre még a britek sem tudják kiigazítani a teljes országot. Észak nem ugyanaz, mint a dél, Wales és Skócia különböznek délkelettől és ez Gordon Brown 10 éves pénzügyminiszteri szerepe alatt volt. Minden bizonnyal hallgattak rá; végül is ez történt Lisszabonban a múlt héten, amikor Ön miniszterelnökként hagyta, hogy megtartsák a vörös vonalakat, nemde? Ugye igen? A jelentésben később a közvetlen adózás EU-szerte történő koordinációját említik. Az Egyesült Királyságban mi úgy gondoltuk, hogy megígérték számunkra, hogy összehangolt adókra, elsősorban a jövedelemadó tekintetében sosem kerül sor. Most itt áll a jelentésben. Ez kicsit a reformszerződéshez hasonlatos. Gordon Brown mindig azt mondja, hogy ez nem alkotmány, pedig valamennyi EU-s vezető az ellenkezőjét állítja: Valéry Giscard d Estaing, José Luis Rodriguez Zapatero, Angela Merkel; még a saját elnökünk elnöke is ezt mondta ebben az ülésteremben kicsivel ezelőtt. Így tehát miért nem veszik rá Gordon Brownt arra, hogy igazat mondjon a briteknek? Hangolja össze azt az üzenetet! Ilyen harmonizációban benne lennék. De ezt nem merik megtenni a britekkel, mivel amint az egyszerű, kendőzetlen igazságot meghallják, a lábukkal szavaznak, amivel kilépnek az EU-ból és magukkal viszik saját adózóik 18 milliárd eurós EU-hozzájárulását. Akkor hát milyen áron hangoljuk össze az adókat? Petre Popeangă, az ITS képviselőcsoport nevében. (RO) Nem kérdőjelezhető meg, milyen fontos megvizsgálni azt a hozzájárulást, amit az adózási politika hozhat a lisszaboni stratégia alakulásában. Ezen okból kifolyólag, de nem kizárólagos jelleggel, a ma vizsgált dokumentum, pontosabban a Wagenknecht-jelentés azon célja, hogy értékelje a lisszaboni stratégia célok eléréséhez alkalmazott politikák hozzájárulását, is üdvösnek

7 7 mondható. Ez nem lehetne másként, mivel a lisszaboni stratégia nagyvonalú célkitűzéseket javasol, így például gazdasági növekedés előmozdítását és politikák kidolgozását, melyek lehetővé teszik majd az európai vállalkozások számára, hogy több és jobb munkahelyet hozzanak létre. Mindazonáltal a jelentést egy közelmúltban csatlakozott ország állampolgáraként olvasva meglepődtem azon a benyomáson, miszerint az Unióban csak fejlett gazdaságú, vagy inkább egyelően fejlett gazdaságú országok találhatók, ami nem igaz. A javasolt intézkedések némelyikénél nagyon valószínű, hogy nem lesznek kedvező hatással a kevésbé fejlett gazdaságokra, figyelembe véve azt, hogy az egységes versenypiac általános törvényei az erős gazdaságokat részesítik előnyben a gyengébbekkel szemben. Idő hiányában nem görgetem tovább ezt a témát, de úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a jelentés célkitűzései kedvező hatással legyenek mind a 27, nem pedig a szövegben említett 25 országra, szükség van azok gazdaságinak összehasonlító átvizsgálására, majd arra, hogy az eredmények függvényében olyan lépéseket fogadjunk el, melyek egyenlő feltételeket teremtenek a projekt által javasolt hatások hasznosításához. Eoin Ryan, a UEN képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! A mai napon tárgyalt jelentés újfent jól példázza azon tagállamok szüntelen támadását, melyek alacsony és sikeres társasági adórendszerek mellett működnek. Nem fogadom el, hogy az alacsony társasági adó tisztességtelen adóversenyhez vezet. Úgy vélem, hogy a versenyképesség biztosítása egy teljes mértékben működő egységes piac adópolitikai keverékének alapvető alkotórésze. Hol van a Bizottság bizonyítéka, mellyel alátámaszthatja, hogy a KKTA nem fogja gátolni az EU versenyképességét? Hol a bizonyíték, amely azt állítja, hogy ez hasznára válik az EU versenyképességének? Miért van az, hogy az alacsony adóval, alacsony munkanélküliséggel és magas növekedéssel bíró országokat támadja a Bizottság? Ezt egyszerűen nem értem. Teljes mértékben nevetséges dolog a Bizottságtól azt mondani, hogy egy adóalap megállapítása végül nem fog meghatározni egy adókulcsot, mivel pontosan ez az, amit a nagyobb tagállamok már állítanak. Ez nem áll ki semmiféle ellenőrzést. Írország vagy más tagállamok nem fogják elfogadni a nagy tagállamok azon próbálkozásait, hogy rábólintsanak a KKTA virágmintás csomagolópapírjába díszesen beburkolt adóharmonizációra. A dolog lényege az, hogy nem áll jogában Írországnak, sem bármely tagállamnak, hogy szerepet játsszon egy másik tagállam adókulcsának megállapításában. Európa egységét az adópolitikák különbözősége nem veszélyezteti; inkább a rossz adópolitikák veszélyeztetik az EU versenyképességét. Szentül hiszek abban, hogy az EU-t leginkább az adóverseny támogatása, nem pedig az adóharmonizációt szolgálja. Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan ország, mint Írország és más tagállamok, melyek radikálisan megváltoztatták adópolitikájukat és sikeres gazdasággá váltak, most támadásnak vannak kitéve? Biztos Úr! Mitől vonzó egy olyan ország, mint Írország, ha behozzák ezt a rendszert és végül az adóharmonizációt is? Mivel pontosan ez az, amiről szó van és csak így fog emelkedni az adó. A Bizottságon belül egyesek már említették, hogy olyan adórendszert szeretnének látni, ami többé-kevésbé annak az átlaga, amilyen jelenleg, ami körülbelül 20% alsó része. Milyen lenne a vonzereje Írországnak vagy egyéb periférikus országoknak? Nem lenne vonzerő, csak magas munkanélküliség hosszú... (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Gay Mitchell (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! A mai napon a Parlament napirendjén található jelentés helyesen állítja azt, hogy az adóverseny az EU-t egy dinamikus vállalati környezet révén gazdasági haszonhoz juttatja szerte az EU-ban és ez így lesz a továbbiakban is. A KKTA ugyanilyen könnyedén egy kevésbé versenyképes EU-hoz is vezethet, és véleményem szerint nem szabadna támogatni. Az EU-nak reagálnia kell a folyamatosan változó világgazdaságra. A modern versenygazdaságoknak rugalmasnak kell lenniük, hogy megfeleljenek az új termékek és szolgáltatások változó követelményeinek. A KKTA ezt a rugalmasságot számos okból kifolyólag alá fogja ásni. Egy, a teljes EU-ra érvényes társasági adóalap rugalmatlan, és akadályozza az egyes országok arra vonatkozó képességét, hogy meghatározzák saját törvényes fiskális stratégiájukat, mely sajátos körülményeiken alapul. A KKTA támogatói azt bizonygatják, hogy minden egyes tagállam meg fogja tartani a nemzeti adókulcs meghatározására vonatkozó autonómiáját vajon ez tényleg így lesz? A KKTA nem a thin end of the wedge? Amennyiben a KKTA opcionális, akkor az egyszerűen növeli a vállalatok számára elérhető kulcsok számát, és a rendszert még összetettebbé teszi. A belföldi adótörvény bizonyosságot ajánl az üzleteknek. Egy olyan rendszer, amit számos tagállamban alkalmaznak, különbségekhez vezethet a rendelkezések értelmezése terén, ami bizonytalanságot jelent a vállalatok számára.

8 A számomra fennmaradó időben csupán néhány címszót tudok megemlíteni. Először: az adózás az egyes tagállamok nemzeti szuverenitásába tartozik. A közkiadások és az ilyen kiadások finanszírozásának megválasztásának joga a nemzeti demokratikus folyamat alapvető funkciója. Meg kell védeni az adópolitika rugalmasságát, ami jutalmazza a vállalkozásokat, valamint munkahelyeket és növekedést hoz létre a gazdaságban. Egy egységes alap megszüntetné a rugalmasságot. Nincs olyan bizonyíték, ami azt sugallná, hogy egy közös, konszolidált társasági adóalap érinteni fogja az olyan kérdéseket, mint a versenyképesség, a compliance costs for companies, transzferár és így tovább. Nem egyszerűsítené az EU adókérdéseit, mivel a javaslatban szereplő úgynevezett opcionális rendszer csak egy további réteget adna a meglévőkhöz amint azt az imént mondtam. A adóalap harmonizációja nyomást jelentene a nemzeti adókulcsokra. Az ilyen harmonizáció csupán növelné az EU-n kívüli vállalati telephelyek vonzerejét. A káros adóversenyt megcélzó, vállalati adózásról szóló magatartási kódex. Az EU tagállamainak különböző adókulcsai nem károsak. Szeretném megkérdezni a Biztos Urat, hogy amikor ezeket a javaslatokat, amint mondja, a jövő évben előterjeszti, tartsa ezt észben. Az olyan tagállamok, mint például Írország, már... (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Pervenche Berès (PSE). (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani előadónknak munkája minőségéért, valamint azért az erőfeszítéséért, hogy elkészített egy szöveget, amivel sajnálatos módon úgy tűnik, nem egészen elégedett. Az adózás egyértelműen alapvető alkotórésze egy valódi belső piacnak, amennyiben azt akarják, hogy a piac több legyen egyszerű szabadkereskedelmi területnél, ahol az adó és a szociális dömping minden formája engedélyezett. A belső piac kiteljesítéséhez tehát szükség van az adózással kapcsolatos bizonyos szabályok összehangolására, és elsőként egy közös konszolidált társasági adóalap létrehozását teszi szükségessé. A mai napon elénk tárt jelentés erre nyit ajtót, aminek örülök. Látom, hogy számos képviselőtársam nagyon aktívan ezen terv ellenében lép fel az általuk tisztességes versenynek nevezett elv nevében. Én személy szerint úgy vélem, hogy a szabad, torzításmentes verseny és nem támogatom ezt a fajta versenyt őrülten a szabályok tekintetében bizonyos mértékű átláthatóságot követel meg. Meglepve tapasztalom, hogy azok az országok, akik jelentős támogatásokban részesültek az Európai Uniótól a szolidaritás nevében, most ellenzik ezt a lépést, ami a szolidaritás, a verseny és az átláthatóság szempontjából fontos előre mutató lépés lenne. Az adózás egyben egy olyan erőteljes eszköz is, melyet az EU-nak alkalmaznia kell, amennyiben meg szeretné valósítani kiválasztott stratégiáit, ugyanis nincs olyan sok eszköze. Pozitív hatással lehet a legtisztább energiákra, vagy hogy elérhessük (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Tisztelt elnök úr! Ez egy olyan jelentés, amit komolyan befolyásolt a PPE-DE és az ALDE között kötött kompromisszum. Úgy vélem, hogy ez egy túlnyomórészt kiegyensúlyozott jelentés. Leszögezi a tagállamok adópolitikával kapcsolatos kötelezettségét, bár számos olyan adó van, ami nyerne a nagyobb EU-harmonizációból. Az előadó eredeti javaslatában alapos összehangolás szerepelt, mely nagy hangsúlyt fektetett a magasabb szintű újraelosztásra. Ez nem vezethet Európa növekedéséhez vagy új munkahelyek teremtéséhez. Globalizált világunkban nem magasabb adókra van Európának szüksége. Ehelyett úgy vélem, hogy azoknak, akik magas adózással rendelkező országokban élünk, egyéb modellek után kellene néznünk, olyanok után, mint egy egységesebb adó. Általánosságban csökkenteni kellene a munkára kivetett adókat, míg a káros fogyasztással kapcsolatosak esetében növelést kellene kieszközölni. Például specifikus környezetvédelmi adókat kellene bevezetni, továbbá ésszerű jövedéki adót, például az alkohol és a dohány kapcsán, amint azt a biztos úr is említette. E kérdésben nagyobb összhangban kell fellépnie az EU-nak. Ez egy politikai szempontból érzékeny kérdés már hallottuk itt, és én is tisztában vagyok vele, de véleményem szerint nem kevésbé szükségszerű. Amennyiben meg akarjuk oldani a nagyobb, éghajlat és energia jelentette kihívásokat, melyekkel szembesülünk, akkor felelőtlen dolog lenne részünkről, ha elutasítanánk a fiskális eszközök ellenőrzését. Magas környezetvédelmi és energiaadókkal lehetőség van nagy növekedés elérésére és azzal egyidőben a teljes adóterhek csökkentésére. A kételkedők megnézhetik otthonom, Svédország jobbközép kormányának politikáját ha megengedik, hogy egy kissé patrióta legyek a vita végén.

9 9 Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Átvéve a szót egy olyan vitán, mely az adózási politikának a lisszaboni stratégia végrehajtására gyakorolt hatását tárgyalja, szeretném felhívni figyelmüket arra a tényre, hogy a Wagenknecht asszony jelentésében található, a tagállamok adórendszereire vonatkozó javaslatok némelyike nem fog pozitív hatást gyakorolni az EU-országok gazdasági növekedésére, illetve foglalkoztatására. Először is, az, ha félretesszük az adóversenyt és a társasági adó területén született megoldások standardizálását, akkor pont szembehelyezkedünk az EU-s tagállamok szuverén adózásának elvével. Másodszor, ha úgy csökkentjük a társasági adót, hogy közben eltöröljük a kapcsolódó adókedvezményeket, akkor nem csak egyszerűen nem csökken a költségvetés ezen adónemből származó jövedelme, hanem jelentősen növekszik. Ezt támasztja alá országom, Lengyelország helyzete is, ahol jelentősen csökkent a társasági adó, az abból származó bevétel mégis minden évben emelkedik. Harmadszor és egyben végezetül, ebben a helyzetben kockázatos lépésnek tartom a jelentés harmonizációra és adórendszerekre vonatkozó javaslatait, beleértve a közvetlen adózást is, melyek semmi esetre sem segítenek a lisszaboni stratégia végrehajtásában. Zsolt László Becsey (PPE-DE). - () Köszönöm, elnök úr! Miről beszélünk? Az egyik lényeges kérdés az az, hogy az a külső adóverseny, amit az Európai Unión kívülről kapunk, azzal föl tudjuk venni a versenyt, a versenyképesség szempontjából, és nem szabad Európai Unión belüli bűnbakokat keresni, ahogy több kollégám is elmondta, elhagyja az egész Uniót a tőke. Mire mondunk az adózáspolitikában igent? Igent mondunk arra, hogy új munkaerőt lehessen teremteni, tehát az élőmunka segítése, igent arra, hogy a kis- és középvállalkozásokat segítsük, hiszen ezek segítenek az embereket helyben maradni, a családokat erősíteni, és szintén munkahelyet teremteni, és igent mondok arra a szociálpolitikai területen, amelyik a demográfiai kihívást segíti az Európai Unióban. Mire mondunk nemet? A nemet arra mondunk, hogy az antiinflációs politika és a versenykihívásokra való megfelelő válaszadás helyett egészségügyi és környezetvédelmi vagy szociálpolitikai szempontokból túladóztassuk magunkat. A másik, hogy tudomásul kell vennünk, hogy kibővültünk, nagyon heterogén az Európai Unió, mindenkitől elvárjuk azt, hogy az önálló fiskális politikájával fegyelmet tartson az államháztartásában, ugyanakkor az eszközöket minimalizálni akarjuk. Ha konvergencia a fő célunk, akkor például a közvetett adózásnál, például a jövedékadónál, nemcsak azokat kell kényszeríteni arra, hogy a konvergenciát elérjék, akik a minimumszint körül vannak, hanem azokat, akik jóval magasabb adóztatású országok is, hogy valamire eljussunk, ezért is javasoltuk több esetben azt, hogy a jelenlegi, csak a minimumadózásra törekvő gondolkozást egy valamiféle "magatartási kódex" és egy sávba való terelés váltsa föl. A közös tőke vagy a közös adóalappal kapcsolatban el szeretném mondani azt, hogy az nagyon nagy gond lenne, hogy ha ez oda vezetne, hogy büntetnénk versenyképes országokat, minimális szint bevezetésére kerülne sor, és én még abban is félelmem van, hogy a közös adóalap létrehozásánál mi fog történni a tőkemozgásban? Nem fog-e a leányvállalati nyereség például az új tagállamokból állandóan visszakönyvelődni helyi befektetés helyett az anyavállalat nyereségébe? És nagyon fontos a csalás elleni küzdelem, én ebben sok sikert kívánok a Bizottságnak. Jó úton jár, hiszen a fehérítés és a bűnözés elleni föllépés a legfontosabb. Köszönöm szépen elnök úr. Dariusz Rosati (PSE). - (PL) Tisztelt elnök úr! A lisszaboni stratégia legfontosabb célja a nemzeti gazdaságok versenyképességének növelése. Egy magasszintű versenyképesség lehetővé teszi a gazdasági növekedés felgyorsítását és új munkahelyek létrehozását, valamint lehetőséget biztosít fontos társadalmi célú finanszírozásokra is. Sajnálatos módon az EU-s tagállamok jelenlegi adórendszere nem támogatja a lisszaboni stratégia megvalósítását. Túl nagy teher nehezedik a foglalkoztatási törvényre és a gazdasági tevékenységekre, az adókulcsok túlzottan differenciáltak, a szabályozások pedig túl összetettek. Ezzel egyidőben az adórendszereket túl sok funkció és feladat terheli gazdasági, fiskális, szociális és környezetvédelmi. Ahhoz, hogy az adók a versenyképességet segítsék elő, mindenekelőtt a munkát, a gazdasági tevékenységek fejlesztését és az innovációt kellene ösztönözniük. E célból az adókat, főleg a közvetlen adókat mérsékelt szintben kellene meghatározni, elkerülve a kulcsok szükségtelen megkülönböztetését és a túlzott progressziót. Mivel a közvetlen adók erősebb, negatív hatást fejtenek ki a termelésre és a foglalkoztatásra, a költségvetési bevétel tervezésekor jobban ki kellene használnunk a közvetett adókat. Tisztelt elnök úr! A vitával kapcsolatban azon aggodalmamnak szeretnék hangot adni, miszerint túl sok az ideológia és a politika, és túl kevés a valódi gazdasági tudás. Erre a legjobb példát az itt alkalmazott fogalmak, így például az adódömping vagy a szociális dömping hozzák. Nincs objektív szabvány az adózásra, és így lehetetlen az alacsony társasági adót alkalmazó országokat adódömpinggel vádolni.

10 Konrad Szymański (UEN). - (PL) Hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak ahhoz a jelentős és lényegében sikeres lépéshez, mellyel megtette az eredeti szöveggel kapcsolatos szükséges módosításokat az eredeti cél szerint. Eredetileg nem csupán azt javasolták nekünk, hogy az Európai Unió vegyen részt a társasági adó elveinek megalkotásában, hanem azt is, hogy ezeket az adókat a világban tapasztalható tendenciával szemben emeljük meg. Jó dolog, hogy ezt elkerültük. Hasonló okokból kritikus szemmel kellene néznünk a szövegben megnyilvánuló, az adóalap összehangolására vonatkozó támogatást. Egy közösségi adóalap az adóverseny arculcsapását jelenti az EU-ban, annak minden kapcsolódó negatív következményével együtt. Bevezetése korlátozná a tagállamok azon erőfeszítéseit, hogy optimalizáják a társasági adózást a lisszaboni célok érdekében. Ez politikai szempontból megterhelné az EU-t, melynek saját jól felfogott érdekében tartózkodnia kellene attól, hogy megpróbálja befolyásolni az adórendszerek alakulását Európában. László Kovács, A Bizottság tagja. Tisztelt elnök úr! Jelen vita nagyon érdekes, és a hozzászólások többsége bátorító. Önhöz hasonlóan én is meg vagyok győződve arról, hogy a belső piac adókorlátainak lebontására irányuló erőfeszítéseinket érdemes fenntartani. Kifejezetten hálás vagyok a KKTA igen fontos projektjét érintő támogatásáért, és várom közelgő saját kezdeményezésű jelentését a közös alapról. Ami az egyes kritikus megjegyzéseket illeti, szándékomban áll személyes levelet küldeni azoknak a tisztelt képviselőknek, akik ellenvetésüknek adtak hangot, amit értékelek. Méltányos lenne írásban válaszolni számukra, mivel nem szeretném túl sok idejüket elvenni. Örülök, hogy legtöbben osztják azon véleményemet, miszerint az adópolitika nagy szerepet játszik az EU számos politikai céljának megvalósításában, elsősorban a növekedésben, a foglalkoztatásban, a versenyképességben és a fenntarthatóságban. Köszönöm figyelmüket és támogatásukat. Elnök. A vitát lezárom. A szavazásra holnap deli 12 órakor kerül sor. Hölgyeim és uraim! Sokaknak szeretnék köszönetet mondani azért, hogy tartották magukat a megadott időkeretekhez, és mindenkinek köszönöm a reményeim szerinti megértését, ami lehetőséget adott arra, hogy öt perccel korábban zárjuk a vitát. Így mindenkit meg tudtunk hallgatni, szemben azzal, ami más fontos vita vagy szavazás alkalmával történik, amikor nem vagyunk képesek meghallgatni, amit kollégáink meg szeretnének osztani velünk. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Gábor Harangozó (PSE), írásban. Valamennyiünknek egyet kellene értenünk abban, hogy 27 nemzeti adórendszer megléte komolyan akadályozza egységes piacunk minden előnyének kihasználását. Továbbá a teljes EU-ban érvényben lévő adózási és vámszabályozással minden bizonnyal valódi lehetőség nyílna arra, hogy új erőre kapjon a lisszaboni stratégia végrehajtása, mivel ezek az Uniót vonzóbbá tennék a befektetések és a munka számára. A versenyképesebb piacok szélesítése és mélyítése terén minden lehetséges eszközt alkalmaznunk kellene, beleértve a befektetőbarátibb fiskális és vámpolitikát, annak érdekében, hogy fellendítsük a foglalkoztatást, a K&F befektetéseket és a környezetbarát technológiák fejlesztését. Ebből a szempontból örömmel fogadjuk a Wagenknecht asszony által kidolgozott saját kezdeményezésű jelentést, mely egy olyan nélkülözhetetlen fiskális keret létrehozását tűzte ki célul, mely bátorítja a kockázatos és innovatív beruházásokat annak érdekében, hogy elérjük a növekedési és foglalkoztatási célokat. Az adórendszerek teljes Unióra kiterjedő egyszerűsítésének és harmonizációjának előnyei nyilvánvalóak, mivel nem csupán a lisszaboni célkitűzéseket segítik elérni a befektetéseknek adott nagyobb adótámogatásokon keresztül, de emellett, az egységes piac beteljesedését gátló fennálló akadályok megszüntetésével segítenek az EU piaci integrációjának elérésében. (Az ülést kor felfüggesztik, majd kor újra megnyitják.)

11 11 ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök 7. Az állam- és kormányfők informális találkozójának eredményei (Lisszabon, október ) (vita) Elnök. A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság állásfoglalása az állam- és kormányfők lisszaboni informális találkozójának eredményéről. Hadd üdvözöljem sok szeretettel az Európai Tanács alelnökét és Portugália miniszterelnökét, José Sócratest. Nagyon sok szeretettel üdvözöljük az Európai Parlamentben ezen a reggelen! Hasonló szeretettel köszöntöm természetesen az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Durão Barrosót is, és köszönetet mondok az európai csúcstalálkozón végzett munkájáért. Hölgyeim és uraim! A vita megkezdése előtt és egyáltalán nem szeretnék előre ugrani szívből szeretnék köszönetet mondani a portugál elnökségnek hatalmas munkájáért, és azért a sikerért, amit csütörtök éjjel hajnali 1 óra körül ért el, amikor elfogadta a Az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződést. Ez nagy eredmény az Európai Unió számára, és hatalmas eredmény valamennyiünk számára. Az Európai Parlament nevében hozzá szeretném tenni, hogy az Európai Parlament nélkül nem lennénk ott, ahol ma vagyunk. Hatalmas eredmény valamennyiünk számára azért is, mivel a Szerződés elsődleges fontosságú volt az Európai Parlament számára, és a mai napig is az, ha előre akarunk törni, és győztesek szeretnénk lenni ebben a Szerződésben. Ezekkel a portugál elnökségnek és a Bizottságnak kifejezett gratulációkkal és látom, Wallström biztos asszony is itt van, aki a Bizottság elnöke mellett ugyancsak jelentős munkát végzett nagy örömömre szolgál, hogy szívélyesen köszönthetem José Sócratest, az Európai Tanács elnökét az Európai Parlamentben! José Sócrates, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (PT) Tisztelt elnök úr! A Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy szavaimat elsőként egy barátom emlékének szenteljem. Fausto Correia képviselő úr emlékének, aki néhány nappal ezelőtt hunyt el. Fiatalon halt meg. Halála természetesen hatalmas veszteség nem csupán az Európai Parlamentnek, hanem a Portugál Szocialista Párt számára is. Fausto Correia egy kiváló politikai és emberi értékekkel rendelkező személy volt. Mindannyiuknak lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék. Intelligens politikus volt, nyitott és mindig kiállt a nemes európai eszmék mellett. Azonban itt különösen emberi értékeit szeretném kihangsúlyozni, mint a nagylelkűségét, a bajtársiasságát és a toleranciáját. Valójában emberi értékeink azok, amik értelmet adnak politikai életünknek. Távozása személyes veszteségként érint engem; elvesztettem egy régi barátot, akivel életem számos pillanatát osztottam meg, és nagyon fog hiányozni. Hölgyeim és uraim! Amikor három hónappal ezelőtt a ezen plenáris elé bocsátottam a portugál elnökség programját, akkor nagyon határozottan kijelentettem, hogy mi is lesz a portugál elnökség legfontosabb kihívása, fő prioritása: hogy megfogalmazzon egy megállapodást az új Szerződésről és meg is kösse azt, véget vetve annak az intézményi vita jelentette hat éves patthelyzetnek, melyben az Európai Unió állt. Így tehát a mai napon nagy megelégedésemre szolgál, hogy a ház számára bemutathatom azt a megállapodást, melyet október 18-án ért el a kormányközi konferencia. Ez a megállapodás volt az új Lisszaboni Szerződés alapja. A Szerződés aláírására december 13-án kerül sor abban a városban, melynek a nevét viseli. A portugál elnökség azzal a feladattal kezdte, hogy átalakította a német elnökségtől megörökölt megbízatást ami, amint azt már korábban említettem, példamutatóan egyértelmű és precíz volt, de azért, hogy ezt a megbízatást egy új Szerződéssé formálja át. Ez volt a küldetésünk. Az elért megállapodás megerősíti azt, hogy az elnökség elején meghatározott módszer és időzítés helyes volt. Szükség volt arra amint azt már említettem itt az elnökség kezdetekor, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a júniusi tanácsi megbeszélésből, hogy megpróbálkozzunk azzal, hogy ne decemberben kerüljön sor a Szerződés befejezésére, amint azt egyesek javasolták, hanem októberben, a nem hivatalos tanácsi megbeszélésen - és igazunk volt.

12 Az az igazság, hogy az Európai Unió történelmében mi tartottuk a legnagyobb Kormányközi Konferenciát egy szerződés felülvizsgálata kérdésében. Július 23-án kezdtünk, és október 18-án be is fejeztük. Amikor megírjuk ezen Szerződés történelmét, akkor jobban meg fogjuk érteni ennek a politikai döntésnek a fontosságát, továbbá annak a jelentősségét, hogy nem hagytunk az év végére egy olyan feladatot, amit korábban is be tudtunk fejezni. Európának gyors megállapodásra volt szüksége, és ez az, amit megkapott. Európának szüksége volt a bizalom jelére, és ez az, amit megkapott. Európának a jövő felé kellett fordulnia, és ez az, amit megtett. Gyorsan dolgoztunk együtt valamennyi tagállammal, melyek kivétel nélkül konstruktív lelkülettel és azzal a szándékkal álltak a feladathoz, hogy felülkerekednek a fennmaradó nehézségeken. Ez lehetővé tette számunkra, hogy a Szerződés teljes szövegét bemutassuk október 3-án, és sokkal közelebb kerüljünk céljainkhoz. A lisszaboni csúcstalálkozóra korlátozott számú, bár egyértelműen politikailag érzékeny kérdés maradt. E tekintetben az volt a stratégiánk, hogy a csúcstalálkozó legelső napján megpróbáljunk megállapodásra jutni. Ez nem csupán lehetségesnek, hanem nagyon kívánatosnak tűnt számunkra, mivel erőteljes jelet küldene Európának. Azt a jelet, hogy az EU képes gyors döntések meghozatalára, még olyan döntésekére is, melyeket mindenki nehéznek tart. Továbbá az is nagyon fontos volt, hogy a nem hivatalos tanácsi ülés első napján meg tudjuk oldani ezeket az intézményi kérdéseket, és hogy a második napon, közvetlenül a döntést követően megvitassuk a globalizációt és azt, hogy Európának miként kellene kezelnie a globális kérdéseket. Így tehát Lisszabonban lehetőség nyílt megállapodás elérésére a következő kérdésekben, lehetővé téve számunkra, hogy véglegesítsük a Szerződéssel kapcsolatos megállapodást: Elsőként a Ioannina Komperomisszumban, és a megállapodásban két szinten született megoldás: nyilatkozat a Tanács minősített többségi döntéshozatali rendszerével kapcsolatban, ami tisztázza az aktuális Ioannina biztonsági mechanizmust; továbbá egy jegyzőkönyv, mely meghatározza, hogy az Európai Tanácsban ezt a konszenzusra irányuló mechanizmust hogyan lehet módosítani vagy visszavonni. Amint azt korábban már megemlíthettem, a Ioannina-kérdés, mivel ahogy azt láttam módosított formában a legutóbbi tanácsi ülésen, amit azt kívánja, hogy ez kötelező törvény legyen, de ne kerüljön be a Szerződésbe. Az általunk elfogadott megoldás miszerint legyen egy nyilatkozat és a jegyzőkönyv, ami garantálja, hogy a Ioanninával kapcsolatos döntés csak konszenzussal módosítható, olyan megoldásnak tűnt számunkra, ami legjobban megfelel a legutóbbi megállapodás szellemiségének. Így garanciákat biztosítottunk a Ioannina Kompromisszum kapcsán anélkül, hogy aláástuk volna a minősített többségű döntéshozatal folyamatának integritását. Szükség volt továbbá arra is, hogy megoldjuk a Bíróság főügyészei számával kapcsolatos politikai kérdést. Megállapodás született egy nyilatkozuatban, melynek értelmében a Tanács elfogadna minden olyan kérést a Bíróságtól, ami a főügyészek számát hárommal (nyolc helyett tizenegy) meg szeretné emelni. Ebben az esetben Lengyelországnak állandó főügyésze lenne, és többé nem venne részt a rotációs rendszerben, míg a meglévő rotációs rendszerben öt főügyész váltakozna a jelenlegi három helyett. Ami az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezését illeti, nyilatkozatot kell hoznunk arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlamentnek részt kell vennie a kinevezési eljárásban, az első szakaszban is, 2009 januárjától, megfelelő kapcsolattartó személyeken keresztül. A konferencia jóváhagyott továbbá egy nyilatkozatot az Unió és a tagállamok közti hatáskörök elhatárolásáról, amint azt a Szerződések kimondják. Végezetül, az Európai Parlament összetételének kérdése. Amint azt tudják, az Európai Unióról szóló szerződés 9a cikke módosításra került, és azt mondja ki, hogy a képviselők száma nem haladhatja meg a hétszázötvenet plusz az elnököt, azaz 751-et, fenntartva a degresszív arányosságot. Ehhez a módosításhoz két nyilatkozatot csatoltak: az egyik azt mondja ki, hogy az Európai Parlamentben a plusz helyet Olaszország kapja meg; a másik garantálja, hogy az Európai Tanács politikai beleegyezését adja az Európai Parlamentnek a Parlament saját javaslatán alapuló összetételéhez.

13 13 Így tehát a Tanács elfogadta a Parlament részéről előterjesztett kritériumokat, és haladt az általa elfogadhatónak tartott kiigazítás irányába azzal a céllal, hogy a jelen kereteket a es időszak során kiigazítsa. Az említett kérdéseken kívül a portugál elnökség számára aggályos pontokat is beépítették a Szerződésbe, azok a szabályok és kivételi záradékok, melyek a megbízásban szerepeltek, természetesen tiszteltben tartva azon tagállamok álláspontját, akik meg akarták ezeket szerezni, de mindig gondolva arra, hogy elkerüljék a Közösség döntéshozatali folyamatának és általában véve a Szerződés következetességének becsmérlését. Így tehát van egy új Szerződésünk. Ez egy új és jó Szerződés. Egy Szerződés, ami megoldja a múlt válságát, és Európát olyan pozícióba teszi, hogy szemét a jövőre szegezze. Egy olyan Szerződés, ami jelentős pozitívumokkal rendelkezik, melyek közül néhányra ha lehet - szeretném felhívni a figyelmet. Ez a Szerződés módosítás nélkül elfogadja az Európai Parlament törvényhozásban elfoglalt szerepének kiszélesítését, valamint a költségvetési folyamattal kapcsolatos újítást, így javítja az Unió demokratikus legitimitását; Ez a Szerződés javítja a döntéshozatali folyamatot, különösen azzal, hogy kiszélesíti a minősített többségű szavazást a szabadság, a biztonság és az igazságosság területére is; Újfent a szabadság, a biztonság és az igazságosság témája kapcsán, ez a Szerződés gonddal vigyázza a hatékonyabb bevándorlási és menedékjogi politikák kidolgozásának szükséges jogi alapjait, valamint a rendőri és bírói együttműködést a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, ami növeli polgáraink biztonságát; Ez a Szerződés egyértelműen felsorolja azokat a területeket, ahol a tagállamok átadták hatáskörüket az EU-nak; Ez a Szerződés megerősíti a nemzeti parlamentek felügyeleti szerepkörét. Azonban a Szerződésben tartalmazott valamennyi pozitívum fölött áll egy kérdés, amire kifejezetten fel kívánom hívni a figyelmet: ez a Szerződés kifejezetten jogerőssé teszi az Európai Unió Alapjogi Chartáját, amint azt az Európai Unió három intézménye december 12-én nyilvánosan be is jelent. Ott van továbbá még az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez és az a tény, hogy megoldást találtak az európai polgárság jogi kereteinek kérdésére, amint azt a parlamenti képviselők megkövetelték. Ami a külkapcsolatokat illeti, a Szerződés által megalkotott új intézményi keretek azaz az Európai Bizottságban a külügyi főképviselő alelnöki pozíciójának hozzáadása tükrözik Európai külpolitikai ambícióit, amik lehetővé teszik Európa számára, hogy nemzetközi szinten prominensebb szerepet játsszon, és megadja az eszközöket ahhoz, hogy hatékonyan együttműködhessen partnereinkkel. Tisztelt hölgyeim és uraim! A tárgyalások kemények és sokat követelőek voltak, de Európa sikerrel járt. Európa sikerrel járt, és elérte azt a lényegi célt, hogy legyen egy Szerződése, ami megerősíti az európai értékeket és megerősíti Európát, mint globális szereplőt, valamint hatékonyabb intézményi feltételeket léptet érvénybe, hogy Európa valóban eljátszhassa a neki rendelt szerepet. Így tehát Európa erről a csúcstalálkozóról erősebben tér vissza. Erősebben ahhoz, hogy szembenézzen a globális kérdésekkel. Erősebben ahhoz, hogy megfeleljen a világban betöltött szerepének. Erősebben, mivel a magabiztosságáról küldött jelet gazdaságunknak és az európai polgároknak. The Lisszaboni Szerződés most azt bizonyítja, hogy Európa készen áll, bizalommal telt és magabiztos. A Lisszaboni Szerződés újfent felkészítette Európát az új időszakra. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Európai Parlamentnek és elnökének, Hans-Gert Pötteringnek és a kormányközi konferencián részt vett képviselőknek Elmar Broknak (PPE-DE), Enrique Barón-Crespónak (PSE) és Andrew Duffnak (ALDE). A portugál elnökség nevében szeretnék köszönetet mondani a munkánkban nyújtott kiváló együttműködésükért, konstruktív javaslataikért, de főként állandó elkötelezettségükért afelé, hogy Európa megegyezésre jusson, és hogy ez a megegyezés gyorsan szülessen meg. (Hangos helyeslés) Szeretnék továbbá köszönetet mondani az Európai Bizottságnak, főként a Bizottság elnökének, akinek nagyon sokat köszönhetett az elnökség a hónapok során abban nyújtott értékes segítségéért, hogy a tárgyalások sikerrel záruljanak. Nagyon köszönöm, elnök úr.

14 (Taps) Azonban ki kell fejeznem hálámat a Tanács Főtitkárságának, főként Jogi Szolgálatának és főtitkárának, Jean-Claude Pirisnek is. Az elnökség nevében szeretném megköszönni kemény munkájukat, tudásukat és elszántságukat. Igazán csodás munkát végeztek. Szeretnék továbbá köszönetet mondani minden képviselőnek, aki különböző szinteken részt vett a kormányközi konferencián. Az elnökség nem fogja elfelejteni az együttműködés szellemiségét, és azt az elkötelezettséget és nyitottságot, amit mindenki a legjobb megoldás keresése során mutatott. Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy nagyon személyes köszönettel is éljek. Szeretnék köszönetet mondani a mellettem helyet foglaló külügyminiszternek, Luís Amadónak, az államtitkárnak, Lobo Antunesnek és valamennyi portugál diplomatának, akik a tőlük telhető legtöbbet tették ebben az időszakban azért, hogy biztosítsák, kétség kívül úgy emlékeznek erre, mint az EU elnökség egyik legnagyobb vívmányára. Hölgyeim és uraim! Azzal, hogy elértük a Lisszaboni Szerződés véglegesítésének célját, az állam- és kormányfők a második nap délelőttjét arra tudták szánni, hogy megvitassák a lisszaboni terv külső dimenzióit és azt, hogy Európának reagálnia kell globalizáció jelentette kihívásokra. Kiváló vita volt, amihez az Európai Parlament elnöke is érdemben hozzájárult. Továbbá egy jövőbe tekintő vita volt. Az Európai Bizottság elnöke fontos hozzájárulást tett a vitához a következő közleménnyel Európa érdeke: sikeresen helyt állni a globalizáció korában. Ezt a dokumentumot nagyra értékelték az állam- és kormányfők. A vitában szereplő főbb pontok érintették a pénzügyi piacokat a közelmúlt izgalmainak fényében, valamint a klímaváltozást a Bali Konferencia kapcsán. A vitából levonható különféle következtetések közül egyre szeretném felhívni a figyelmet: arra a péntek délelőtti vitán elhangzott elképzelésre, miszerint Európa most kész és bizonyos területeken akár köteles is arra, hogy vezesse a globalizációs falyamatot; legyen az a piacok kölcsönös megnyitása, a környezetvédelmi, társadalmi, pénzügyi és szellemi tulajdonnal kapcsolatos normák javítása, vagy a nemzetközi partnereinkkel meglévő együttműködés megerősítése. Hölgyeim és uraim! Engedjenek meg mégegy dolgot, mielőtt befejezném. Igaz, hogy október 18. egy megállapodással zárult a Lisszaboni Szerződésről, azonban az a nap egy másik fontos megállapodással kezdődött, amiről szeretnék pár szót szólni: ez az európai szociális partnerek között a munkaerőpiac új kihívásai kapcsán kötött megállapodás. Ez ugyancsak fontos megállapodás volt. Ezen keresztül a szociális partnerek jó példával járnak elöl a konstruktív kötelezettségvállalás, a felelősség és a szociális dialógus terén. Az azzal kapcsolatos figyelem jó példájával, hogy szükség van a dialógusra és szükség van a reformra egy globalizált és folyton változó világban. Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel fejezzem be. A politikai életben ritka az a lehetőség, hogy egy kritikus pillanatban országunkat és Európét is szolgáljuk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy lehetőségem nyílt erre. Szívből jövő köszönetet szeretnék mondani Önöknek azért a támogatásért, mait ebben a Házban minden egyes padból kaptam. Azonban még nincs vége a munkánknak. Sok még a tennivalónk. Részemről szeretném biztosítani Önöket arról, hogy az elnökség továbbra is azzal az elkötelezettséggel, energiával és hittel fog dolgozni, amivel megkezdte a munkát, és együtt fogunk dolgozni egy erősebb Európáért és egy boldogabb világért. (Hangos helyeslés) Elnök. Tisztelt hivatalban lévő elnök úr! Nagyon köszönöm jelentését és munkáját. Hölgyeim és uraim! Hallottak az Európai Parlament összetételről, és a hivatalban lévő elnök jelentése nem tárgyalta az Európai Parlament elnökének szavazati jogait. Így tehát újból hangsúlyozom, hogy ez az Európai Tanács kapcsán sem történt meg. Az Európai Parlament elnöke természetesen kihasználja jogait, amennyiben egyetért azzal. Senki sem veheti el ezt a lehetőséget tőle, így az Európai Tanács sem. Ezt kérem jegyzőkönyvbe venni. Most meg szeretném kérni az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Durão Barrosót, hogy legyen olyan szíves, és vegye át a szót! José Manuel Barroso, A Bizottág elnöke. (PT) Tisztelt elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnöke! Hölgyeim és uraim! A lisszaboni csúcstalálkozó a szolidaritásban egyesült Európa csúcstalálkozója volt. Az EU az

15 15 intézményi kérdések megvitatásának és az ezen viták okozta nézeteltéréseknek hat évéből emelkedett elő. Megállapodásra jutottunk a Lisszaboni Szerződés témájában. Mindenekelőtt szeretnék őszinte köszönetet mondani a portugál elnökség munkájáért, főleg José Sócrates.miniszterelnök úr céltudatos vezetéséért. Ezt a gratulációt szeretném kiterjeszteni egész csapatára, akik tudásának és odaadásának szinte naponta szemtanúja voltam. Ugyancsak helyénvaló elismerni a német elnökség figyelemre méltó munkáját is, főleg Angela Merkel kancellár asszonyét, akinek sikerült meghatározni egy megbízás, egy egyértelmű és precíz megbízás, ami a kormányközi konferencia alapjául szolgált. Azonban igaz, hogy a portugál elnökség határozottsága és alkalmassága nélkül most azt a tényt ünnepelnénk, hogy a megbízást Szerződéssé alakítottuk át. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy különleges jelentősége van annak, hogy a Szerződést december 13-án írták alá Lisszabonban a Jeronimo-kolostorban, pontosan ott, ahol Portugália Európai Közösséghez történő Csatlakozási Szerződését is aláírták. Húsz évvel azután, hogy Portugália az Európai Közösséghez csatlakozott, úgy tűnik, hogy Portugáliának mindenért fizetnie kell Európának, amit kap, azért cserébe, hogy segített Európának kijutni ebből a patthelyzetből. Miniszterelnök úr! Portugáliának minden oka megvan arra, hogy büszke legyen munkájára, a portugál elnökség azon munkájára, mellyel befejezte a lisszaboni szerződést. Engedjék meg, hogy tiszteletem fejezzem ki az Európai Parlament felé az KKK során tett állásfoglalásáért. Ezen folyamat során az Európai Parlament erős politikai akaratot mutatott abba az irányba, hogy megoldja az intézményi kérdést, lévén, hogy eltökélt szándéka az európai demokrácia megerősítése. Külön elismeréssel tartozom Pöttering Elnök úr, valamint az Európai Parlament delegációjának Brok úr, Barón Crespo úr és Duff úr szerepéért, és köszönöm nekik azt a konstruktív kapcsolatot, amit a Bizottsággal kiépítettek. Ez valóban példaértékű együttműködés volt, és úgy vélem, mindketten hozzájárultunk az új Szerződés ügyében, egészen pontosan az állampolgárság kérdésében tett nagyon fontos előrelépéseknek. A Lisszaboni Szerződés a kibővített Unió első Szerződése. Ez az első alkalom az európai integráció történetében, hogy olyan államok, melyeket egy totalitárius függöny valaha kettészakított közösen tárgyaltak és megállapodásra jutottak egy közös Európai Szerződésben. Illő, hogy valamennyien megemlékezzünk a mai napon a Berlini Nyilatkozat fontosságáról, mely nem csupán a Római Szerződés 50. évfordulóját ünnepelte, hanem a szabad és újra egyesült Európa megjelenését is. Engedjék meg, hogy a mai napon felidézzek néhány olyan jóslatot, melyet az utóbbi két év során hallottunk ben a két elutasító népszavazást követően egyesektől azt hallhattuk, hogy a 25-ök vagy 27-ek Európai Uniója sosem fog megállapodni egy Szerződésben, legyen annak bármi is a tartalma. Voltak, akik azt mondták, hogy túl sok különféle nemzeti érdek van ahhoz, hogy az Unió konszenzusra jusson ben a kritikusok azt mondták, hogy a tagállamok sosem fognak megállapodni egy megbízásban. Ezt követően azt állították, hogy a júniusi Európai Tanács megbízását sosem fogják tiszteletben tartani. Múlt héten útban Lisszabon felé még mindig hallottam kritikusokat, akik azt mondták, hogy nagyon nehéz, sőt, akár lehetetlen lenne megállapodást elérni, és hogy a delegációk vasárnap reggelig foglalták le szállodai szobáikat talán abban a reményben, hogy kihasználják Lisszabon és Portugália nagyon kellemes időjárását. A tény az, hogy a 27 tagállam konszenzusra jutott, tiszteletben tartotta a megbízást és megállapodott egy Szerződésben és mindezt egyetlen csütörtök éjjel során, vacsora után. Lisszabon sikere azt mondja számunkra, hogy az Európai Unió valóban kitartóbb annál, amilyennek látszik, komoly képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy felálljon a hanyatlásokat követően. Büszkén állítom, hogy ma az Európai Unió él és teljesít. A Bizottság örül az KKK eredményeinek. A Bizottság által támasztott két nem tárgyalható feltételt teljes mértékben tiszteletben tartották. Másrészt a Lisszaboni Szerződés egyértelműen nyert a jelenlegi status quo-ból. Mindig azt mondtam, hogy a Bizottság nem fogadhat el a Nizzai Szerződésnél kevésbé ambíciózus megoldást. Valójában olyan nagy előrelépést akartunk, amekkorát csak lehetett. Másrészt keményen harcoltunk azért, hogy a Bizottság kompetenciája érintetlen maradjon és a közösségi módszert az Európai Unió központjában tartsuk. Legyünk őszinték; voltak olyan próbálkozások, melyek csökkenteni és gyengíteni akarták a Bizottság kompetenciáját. Engedjék meg, hogy egyértelműen fogalmazzak: erős Európai Intézmények nélkül nincs európai integráció, és hiszem, hogy ez a szerződés megerősíti majd

16 az Európai Intézményeket és nem gyengíti azokat, mivel ha azt akarják, hogy az Európai Unió több kapacitással rendelkezzen a tettek terén, erős, hatékony, demokratikus és felelősségre vonható Európai Intézményekre van szükségük. A Lisszaboni Szerződés meg fogja erősíteni az Európai Unió demokratikus jellegét. Először is köszönet az Európai Parlamentnek az általa tett erőfeszítésekért; most már pontos meghatározást nyert, mi is az európai polgárság. Másodszor: a reformszerződés törvényi erőt ad az Európai Unió Alapjogi Chartájának, ami Jogi Uniónk egyensúlyt biztosító rendszerének központi része lesz. Pöttering Elnök úrral és Socrates Miniszterelnök úrral együtt hirdetjük ki a Chartát az Európai Parlamentben a reformszerződés aláírása előtt. Így a Charta ünnepélyes méltóságát megfelelően el fogják ismerni itt, Strasbourgban. Harmadszor: az Európai Parlamentnek nagyobb szerepe lesz az Unió törvényhozási folyamatában. A megreformált Szerződés által bevezetett negyedik demokratikus előrelépés a nemzeti parlamentek jogaihoz kapcsolódik, amely meg fogja erősíteni a felelősségre vonhatóság és a szubszidiaritás alapelveit. Azonban az Unió demokratikus jellegének központi vonása továbbra is az Európai Parlament marad. Strassburgban tartózkodva az egyik legélvezetesebb dolog számomra az, hogy számos politikai vezetőt és politikai figurát hallgathatok a világ minden tájáról, amint megosztják a plenárissal a demokráciára való igényüket, valamint a szabadságba és egyéni jogokba vetett erős hitüket. Valójában ez az Európai Parlament egyik küldetése a szabadság hangjainak Háza legyen a világban. Ez egy olyan dolog, amire minden európainak büszkének kellene lennie. Amikor ezeket a hangokat hallják, azt is felismerik, mit értünk el Európában, mivel egykor nálunk is voltak olyan emberek Európa nagyvárosaiban, akik ugyanezekért a demokratikus jogokért meneteltek. Nagyon büszkének kellene lennünk arra, hogy egy olyan kontinensen élünk, köszönhetően az Európai Uniónak, ahol élhetünk alapvető jogainkkal, és mindannyian ezt fogjuk mondani, amikor elfogadjuk a reformszerződést és az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Az Európai Unió számos kihívással néz szembe; mind belsőkkel, mind pedig külsőkkel. Polgáraink eredményeket akarnak. A Lisszaboni Szerződés új fejezetet nyit a teljesítésre irányuló képességeink terén és megerősíti a tettekhez szükséges kapacitásunkat. A Szerződés elsősorban az igazságszolgáltatás és a belügyek terén vezet be alapvető előrelépéseket. A reformszerződés a külügyekben is megerősíti az Európai Unió kohézióját. Én személy szerint ezen Szerződés egyik legfontosabb újítását tartom a legfontosabbnak, ami egész pontosan az Európai Unió külpolitikai főképviselőjének létrehozása, aki ezzel egyidőben a Bizottság Alelnöke is lesz. Nagy lehetőség az Európai Unió számára, hogy koherens és egységes módon léphet fel a világban. Belső prosperitásunk, szabadságunk és biztonságunk függ az Európai Unió azon képességén, hogy ellentmondást nem tűrően lépjen fel világszinten. A reformszerződéssel Európának meg lesznek a feltételei és eszközei arra, hogy alakítsa a globalizációt, ne pedig elrejtőzzön azelől. Nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget. Tudom, hogy néhány elkötelezett európai nem örül a mentességek számának. A Bizottság és jómagam minden bizonnyal jobb szerettük volna elkerülni ezeket a mentességeket és specifikus egyezségeket. Azonban a különbözőség az Európai Unió egyik lényegi jellegzetessége és időnként politikai és intézményi kompromisszumokat kíván. Jobban örülnék, ha specifikus országok esetében specifikus mentességek lennének, ahelyett, hogy arra legyünk kényszerítve, hogy a Szerződésünk és Európánk összességében vett törekvéseinek szintje alacsonyabb. A lényeg az, hogy különbözőségünk ellenére egységesek maradunk az alapvető célkitűzések, az alapvető értékek és az alapelvek tekintetében. Sok feladat vár ránk: gazdasági reform, növekedés és munkahelyek, a szociális kohézió megerősítése, összpontosítás az innovációra, javaslataink az energia és a klímaváltozás terén, valamint a méltányosságot, szabadságot és biztonságot megcélzó programunk. Továbbra is bizonyítanunk kell, hogy nem veszünk részt intézményi köldöknézegetésbe, és meg kell mutatnunk, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, melyekkel valóban szembesül Európa. Nagyszerű jelzés érkezett szociális partnereinktől is pont a csúcstalálkozónk kezdetén, amikor a szociális partnerek európai szinten megállapodtak az európai munkaerőpiac elemzésében, és általánosságban üdvözölték a rugalmas biztonsági elképzelését. Ez rámutatott arra, hogy a szociális partnerek is dolgozni kívánnak velünk ezen a globalizáció felé mutató proaktív attitűdön.

17 17 Ami Lisszabont illeti, a csúcstalálkozó második napján is előrelépést könyvelhettünk el. Megvitattuk az Európai Unió 21. századi nagy kérdését, ami nem más, mint az európai érdekek támogatása a globalizáció korában. Megbeszélésünk természetes kiegészítést jelentett a reformszerződés befejezéséhez. Az üzenet egyértelmű volt: az Intézményekkel folytatott tárgyalások befejeztét követően hagyjuk hátunk mögött a megbeszéléseket és foglalkozzunk azokkal a tényleges kérdésekkel, melyek leginkább nyugtalanítják polgárainkat, azokkal a kérdésekkel, ahol polgáraink konkrét eredményeket várnak tőlünk. Nagyon pozitív vitára került sor. A Bizottság által előterjesztett dokumentum, mely az európai érdek koncepcióján alapult, teljes elfogadásban részesült, és az a döntés született, hogy dolgozni kell a globalizációról szóló nyilatkozaton az Európai Tanács decemberi ülésére, hogy rámutassunk arra, hogy a globalizáció kérdésének kezelése napjainkban az Európai Unió munkájának többségében jelen van. Az Állam- és Kormányfők üdvözölték az ötödik szabadság elvét: ez a kutatók és gondolatok áramlásának szabadsága, mely a globalizációra adott válaszunk egyik sarokköve. Ez kiemelten fontos, mivel részt veszünk a Galileóval kapcsolatos kritikus vitákban és arra készülünk, hogy megvalósítjuk az Európai Technológiai Intézetet (ETI). Őszintén üdvözlöm a vita lelkületét. Egyértelmű volt, hogy most meg kell erősítenünk a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia külső dimenzióját. Egyértelmű volt, hogy a tagállamok további, oktatást, innovációt, kutatást és technológiát érintő elkötelezettsége nélkül nem juthatunk sikerre. Úgy vélem, ugyancsak helyesen mondhatjuk, hogy valamennyi tagállam felismerte az európai szintű megközelítés szükségességét és azt, hogy több tettre van szükségünk európai szinten, amennyiben valóban sikert akarunk elérni a globalizáció korában. Ez a Bizottság mindvégig amellett érvelt, hogy fontos az intézményi reform, de emellett eredményeket is kell produkálnunk. Ahogy azt a Bizottság 2005-ben és 2006-ban mondta, a ikerpályás megközelítés jelenti a kiutat az intézményi holtpontról. Lisszabonban elértük a stratégiai célkitűzést: megállapodtunk egy reformszerződésben. Most alapvető fontosságú, hogy egy másik célkitűzést is elérjünk, ami a Lisszaboni Szerződés ratifikálása a 2009-es európai választások előtt. Hiszem, hogy Európában valóban van egy új politikai önbizalom. A legutóbbi felmérések 1994 óta a legmagasabb támogatottságot mutatják az Európai Unió kapcsán. A politikai klíma megfelel a továbblépéshez. Az KKK és a Tanács informális lisszaboni ülése rávilágított arra, hogy amikor az Európai Intézmények és a tagállamok együttműködnek, akkor képesek vagyunk megoldani azt, ami a legösszetettebb és legnagyobb kihívást jelentő problémának tűnik. Azt kívánom, hogy Lisszabon lelkülete, ami konszenzust hozott számunkra az Európai Unióról szóló szerződés kapcsán, ösztönözze az Európai Uniót a következő évben egy sikeres ratifikációs folyamat felé. Szükségünk van rá egy olyan erős Európai Unióhoz, mely eredményeket mutat fel a polgárok számára. Elnök. Nagyon köszönöm, elnök úr! A Bizottság elnöke. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (FR) Tisztelt elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! Szeretnék hangot adni saját és képviselőcsoportom nagy elégedettségnek. Elégedettségnek a múlt csütörtökön Lisszabonban elért eredménnyel és elégedettségnek azzal az úttal, amit Angela Merkel kijelölt, és amin Sócrates úr továbbra is haladni fog. Felszerelve magát a működéséhez szükséges intézményi eszközökkel, Európa végül is megszerzi az eszközöket hogy megfeleljen a XXI. század legfőbb kihívásainak. Ez volt a kívánságunk. Ez okból mi támogattuk ezt a szöveget mivel annak elkészítése kezdetétől, noha mint tudják legtöbbünk jobb szeretne egy ambiciózusabb szöveget. Ez a szerződés kritikát vált ki itt és ott. Én személy szerint üdvözlöm a Liszaboni megállapodást, mert az az új európai dinamizmus kezdetét jelenti. Egyszerűsített szerződés, reform vagy reformált szerződés, megváltoztatott vagy a változtatás állapotában lévő szerződés, a név nem sokat számít. Ami számít az nem a csomagolás maga, hanem hogy mi van a csomagolásban. Ezt a szerződést Liszabonban december 13-án fogják hivatalosan aláírni. Ez egy kiváló időpont. A 13-as szám mindig szerencsét hozott nekem. Nézzék a születésem időpontját; 13-án születtem, így ez nagyszerű. De ezt a tagállamoknak ratifikálniuk kell a 2009-es választások előtt. Néhányan már tudatták, hogy a folyamat a liszaboni áláírás utáni napon megindul, és én nagyon örvendek ennek.

18 Az Európai Unió állam- vagy kormányfőinek csak annyit mondanék, hogy fontos a szerződés szempontjából, hogy egy olyan európai projekt alapja legyen, amely polgárainak igazi tagságán nyugszik. Az EU intézményeknek és tagállamoknak meg kell próbálniuk, hogy elérjék ezt megfelelő magyarázatokkal, további magyarázatokkal és még több magyarázattal. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy anyagot kell adnunk a szerződés előkészületeihez, amely befolyásolja az Unió demokratikus életét. A polgárok kezdeményezése és a nemzeti parlamentek részvétele azt jelenti, hogy információt kell biztosítani az Alapvető Emberi Jogok Kartájának tartalmáról, amely megőrzi az európai polgárok alapvető jogait. Azonban ez azt is jelenti, hogy pontosabb információt kell biztosítani a polgárainknak arról, hogy kik a választott képviselőik ebben a parlamentben 751 lesz 2009-ben -, és azok mit tesznek. Ez azt jelenti, hogy meg kell magyarázni mennyire minősített a többségi szavazás, milyen lesz az a szabály, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy cselekedjék olyan új területeken, mint a jogi és politikai együttműködés, környezetvédelem, közgazdasági irányelvek és a bevándorlás. Ez azt is jelenti, hogy meg kell magyarázni a partnereinknek a nemzetközi szinten, hogy az Unió Külügyekért és Biztonságpolitikáért felelős Főmegbízottja, aki egyben az Európai Bizottság alelnöke is lesz 2009 január elsejétől, lesz az elsődleges kapcsolat a Tanács elnökével együtt, akiket két és fél évre fognak megválasztani és akik elő fogják mozdítani az összetartozás és az egyetértést az Európai Unióban, és az végre egyértelműen fog megnyilatkozni. Ha a Liszaboni Szerződés megígéri, hogy az Európai Unió demokratikusabb lesz, átlátszóbb lesz, hatékonyabb lesz és képesebb lesz egyetlen politikai entitásként cselekedni a nemzetközi porondon. És ez az, amit a polgárainak mindenek előtt meg kell magyarázni. Hála ennek a szerződésnek, Európa végre képes lesz a vitától a cselekvésig mozdulni. Képes lesz arra, hogy megkezdje a messzire nyúló és szükséges reformokat a bűnöző és terrorista fenyegetés hatékony visszaszorítására. És arra is képes lesz, hogy megerősítse szerepét, mint világhatalom a klimatikus változás elleni küzdelemben. Hölgyeim és uraim, amikor ilyen fontos kihívásokkal foglalkozunk nemzetközi partnereinkkel, nem engedhetjük már meg magunknak, hogy improduktív viszályokat engedjünk felszínre törni. Az utazás, amely megkezdődött Berlinben, megállt Lisszabonban és megy tovább Ljubljanába és Párizsba, tartja a helyes irányt, mert végre elhelyezi a következetes európai politika alapjait; olyan politikai irányelveket, amelyek elsődlegesen polgáraink védelmét, jólétét és gyarapodását célozzák, akik még többet követelnek Európától mint lengyel barátaink, akik tömegesen mentek szavazni, megmutatták nekünk. Értük és az összes többiért, feleljünk meg az elvárásaiknak. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök Úr! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy bevezetőben kifejezzem köszönetemet Sócrates és Amado uraknak. Nehéz dolguk volt, nagyon nehéz dolguk. Az Európai Parlament Szocialista Csoportja nevében szeretném kinyilvánítani nekik, hogy egészen kiválóan teljesítették a feladatukat. Gratulálok, miniszterelnök úr! (Taps) Európa hatalmas kihívásokkal áll szemben nemcsak mától kezdve, de más sok év óta. Évek óta állandóan ugyanazokról a problémákról vitázunk. A hasadék gazdag és szegény között egyre nagyobb és nagyobb az Európai Unióban és az egész világon, a kontinensünk és más kontinensek között. Szociális igazságot idehaza, szociális igazságot az egész világon ez az egyike az EU fő kihívásainak. Az ENSZ tagállamai és a sziget államok éveken át segítségért könyörögtek az ENSZ-ben. Néhányan közülük tudják, hogy ha a klímaváltozás úgy folytatódik mint jelenleg és a tengerek szintje emelkedik, nem fognak létezni a belátható jövőben. A klímaváltozás nem egy elméleti dolog, hanem gyakorlati, amely azonnali akciókat sürget az Európai Unió részéről. Kihívásokkal állunk szemben. Önök nagyon helyesen üdvözöltek egyet ezek közül a kihívások közül az elnökségük alatt: az afrikai kontinens kihívását. Mint szupergazdag európaiak, nem nézhetjük tétlenül amint ez a kontinens haldoklik, akár a polgárháborúk, akár az AIDS miatt. A portugál elnökség jól tette, hogy Afrikára koncentrált. Mi, mint európaiak, mint államok és mint a parlament, vagyunk és lettünk felkérve, hogy szembe nézzünk ezzel a problémával és cselekedjünk. Hölgyeim és uraim, nem csak néhány évre, de nagyon hosszú időre óta azonban az Európai Unió elsődlegesen nem ezekkel a kihívásokkal foglalkozott, hanem alkotmányos kérdésekkel. Ez túl sokáig tartott! Jó, hogy már ennek vége van, hogy az alkotmányozó keretmunka végre a helyén van, így aztán a politikai kihívásokat a gyökerüknél ragadhatjuk meg. A múlt hétvége nagy sikere volt, hogy végre képesek vagyunk arra koncentrálni, amit politikailag tenni kell és amit az emberek elvárnak tőlünk.

19 19 Ezért Elnök Úr, hölgyeim és uraim, a múlt héten néhány bátorító jelet kaptunk. A csúcstalálkozó a szociális partnerekkel egy lépés a helyes irányban. A tőke és a munka képes kell legyen beszéljen egyik a másikhoz ismét az egyenlő elbánás elve szerint. Számunkra, szocialisták számára ez az egyik eleme ennek az új tervezett alkotmánynak de nem így kell ezt nevezni, és azt kell mondanom, hogy ez messze lemaradt az alkotmány mögött, hogy szociális igazság kerül a gyakorlatba itt Európában, nagyvonalúbb meghatározással az Európai Parlament egy részén. Semmit sem lehet tenni a minősített többség szabályának értelmében nélkülünk szocialisták nélkül, a baloldal nélkül Európában. Ezért azt mondanám, hogy ez a szerződés segíteni fog az európai törvényhozásnak, hogy szociálisan érzékenyebb legyen, azokon a célkitűzéseken nyugodva, amelyekkel önök egyetértettek a szociális partnerekkel ezen a csúcstalálkozón. A jövendő többségi döntésekkel, ez végre megadja nekünk a lehetőséget az agrárpolitikában is, egyébként hogy nekilássunk a reformoknak, amelyekre nagyon régóta emlékeztettünk mindenkit. Ezek a reformok azért is szükségesek, mert bárki, aki hitelesnek akar tűnni a világkereskedelmi megbeszélésen a Doha megbeszélésen és Balin, annak bizonyos pontokra azt kell mondania: igen, az EU politika reformjára van szükségünk a támogatásokat illetően. Ez, szintén lehetséges lesz ezzel a szerződéssel. Kihívásokkal kell szembesülnünk. Az Egyesült Államok elnöke a harmadik világháborúról beszél és mi arról beszélünk, hogy vajon az Európai Parlament elnökének legyen vagy ne legyen szavazati joga! Ez az a fajta aránytalanság, amelynek véget kell vetnünk Európában. A szerződés tervezet ezeket is képes lesz megszüntetni. Úgy hiszem, ezzel a szerződéssel nagy lépést tettünk előre. Európa egyre demokratikusabbá válik, Európa egyre átlátszóbbá válik és az intézmények egyre hatékonyabbak lesznek. Nekünk az Európai Parlament szocialista csoportjának el kell ismernünk, hogy nem értünk el mindent, amit szerettünk volna, és azoknak, akik most hahotáznak ismét, hogy ez most tényleg az alkotmány valamelyik angol újságban olvastam, hogy néhányan a tagtársaink közül azt bizonygatták, hogy ez lényegében az alkotmány azt kell mondanom sajnálatosan, hogy sem az alkotmányt, sem ezt a szerződést nem olvasták. Ez a szerződés messze az alkotmány mögött helyezkedik. Azonban, ez nyilvánvalóan több, mint a Nizzai! Ezért nem mindig sikerült abban az irányban előre lépni, amelybe szerettünk volna. Néha több időre van szükség. Egy dolgot mondhatunk azonban, ami most az asztalon van az alkalmasabb a demokratikus politika, a szociálpolitika értelmében valamint az intézményeket illetően arra, hogy képessé és alkalmassá tegyen minket a hatékonyabb szembenézésre a világszerte megnyilvánuló szociális kihívásokkal. Az Európai Unió szocialista csoportja képes arra, hogy jóváhagyja ezt a szerződést, mint ahogyan a csoportom valamennyi küldöttsége is, és ez a tegnapi vita eredménye. (Taps) Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! Illő dolog, hogy a reformszerződés aláírására abban a városban kerüljön sor, melyet Caesar egykor Felicitas Julia -nak hívott, mivel többéves támadással, ostrommal, sőt, még az utolsó pillanatban történt fortéllyal sem tudta bevenni. Véresen és megsebezve jelent meg, többé-kevésbé egészségesen, követendő példaként egy demokratikusabb és átláthatóbb Európai Unióhoz. Tehát Felicitas, Jose. Kapcsolódjék hát neved, mint Caesaré is, örökké azokhoz a történelmi változásokhoz, melyeket Lisszabonban véghezvittél változásokhoz, mint például az együttdöntés szabványosítása, a Tanács vétóival kapcsolatos zsarnokság megszüntetése, az energia, az igazságszolgáltatás és belügyek demokratikus górcső alá tétele: ezen változások Uniónknak megadják az a képességet, mellyel szembe tud nézni a globalizáció kihívásaival. (Nevetés) Sajnálatos, hogy a Szerződés nem könnyen emészthető, de miután a 27 tagállam köztisztviselőinek golyóstollai feltrancsírozzák mit várnának? Híres költőjük, Fernando Pessoa írta valahol: Egyetlen intelligens ötlet sem tud általános elfogadásnak örvendeni, hacsak nem keveredik bele egy kis ostobaság. Nos, ebben az esetben a bűnös a nemzeti érdek volt, amely gyengítette vagy megfejthetetlenné tette azokat a politikákat és gyakorlatokat, melyek valamennyien a mi érdekünket szolgálják. Az a nemzeti lóvásár, amibe néha bonyolódtak, olyan volt, mint egy bohózatba hajló komédia: annak eldöntése, miszerint az osztrák egyetemek további öt évig megszeghetik a törvényt, miközben a rendőr a másik irányba néz, vagy két osztály létrehozása az európai polgárok számára: azok, akik rendelkeznek az alapvető jogokkal és azok, akik nem. Vagy azt javasolni, hogy az Európai Parlament Elnökének le kellene mondania a szavazati jogáról, vagy akár azt, hogy a Tanácsnak jogában áll meghatároznia a Parlament Eljárási szabályzat. De a valódi tragédia a következő: egyetlen nemzeti vezetőt sem láttunk hazatérni, kitűzve a zászlót Európának. Ehelyett kárognak az mentességekről és a korlátozásokról, valamint a kizárásokról, melyek elcsúfítják a ma elénk kerülő szöveget.

20 Fiúk! Ti hogyan remélhetitek azt, hogy meggyőzitek az embereket, ha magatok is oly kétkedőnek tűntök? Ha a törekvés hiánya, mely egy minimalista szerződés velejárója tükröződik lelkesedéstek hiányában? Nézzék! Jogukban áll úgy cselekedniük, ahogy választanak, de az ugyancsak az Önök felelőssége. Az egyetlen dolog, melyet ennek a Parlamentnek meg kell bánnia a sok siker közepette a folyamat. Az átláthatóság és a demokrácia kódja, melyek az alkotmányos konventet motiválták, jóval kívánatosabb volt, mint a titokzatoskodó csúcstalálkozók és a hátsó ügyletek a csütörtök reggel rövidke óráiban. Az ilyen fontosságú kérdéseket nem szabad ilyen kamikáze módon eldönteni. (Taps) Mindazonáltal mégegyszer: gratulálok. Félig telt pohárral mondok köszöntőt: kétszeres hurrá a Lisszaboni Szerződésnek. Reménykedjünk abban, hogy haladása gyorsan előrevisz bennünket és a cinizmust megújult hitté alakítja. (Taps) Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. (GA) Tisztelt elnök úr! Gratuláció illeti az Unió vezetőit azért, hogy megállapodást értek el az új EU-s Szerződés kapcsán. EU-szinten az EU-intézményeken belül könnyebb lesz döntéseket hozni. Pontosan ez az, amit az új Szerződés fog tenni. Az EU jól működuik akkor, amikor a Parlament, a Bizottság és a Tanács mindannyian új lelkülettel működnek együtt., az UEN képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! Bár mások mondhatják, hogy ami a lisszaboni csúcstalálkozón történt az sokkoló, nekem az a szilárd meggyőződésem, hogy a megválasztott képviselőknek, akik az Európai Unió tagállamai polgári kormányainak jogukban áll megvédeniük azt, amit ezen az Unión belül polgáraik jogainak tekintenek. Úgy vélem, hogy amikor rátekintünk az ezen lisszaboni csúcstalálkozó adta példára, láthatjuk a pozitívumait: láthatunk előre tett lépéseket, és ami a legfontosabb, az Európai Unió fejlődéséhez egy új övezet, egy új terület bekapcsolódásának lehetőségét, elsősorban azokkal a területekkel, ahol jelenleg az együttdöntés uralkodik a környezetvédelemmel, globalizációval, kutatással és oktatással kapcsolatos ügyekben, és annak szükségessége, hogy az Európai Intézmények megválaszolják a világ egyre gyorsabb ütemben történő változásait. Vannak azonban nehézségek is és néhány kolléga utalt is ezekre az igazságszolgáltatás és a belügyek területén például, ahol Írországnak specifikus részvételi és távolmaradási lehetőséget kellett keresnie bizonyos területek tekintetében. Ez nem jelenti azt, hogy ellene lennénk a több együttműködésnek és koordinációnak. Valójában a Europolban és a Eurojustban betöltött szerepünk a kábítószer-csempészettel kapcsolatos feladatokban és a határokon átívelő bűnözés megoldásában a legjelentősebb. Nyolc másik országgal dolgozunk együtt a Tengerészeti Szervezet Elemző Központjában, hogy legyőzzük a kokaincsempészetet. Azonban úgy vélem, amikor a demokráciáról és ezen Szerződés ratifikálásáról esik szó, akkor az egyetlen és legfontosabb kérdés az, hogy a ratifikációs folyamat egy újabb lépés afelé, hogy tájékoztassuk az embereket és az európai nyilvánosságot arról, mit is tudunk tenni. Sajnos csak egyetlen országban az én országomban, Írországban kerül sor népszavazásra. Megkérném kollégáimat, hogy amikor Európa jövőbeli fejlesztéséről beszélünk, ne kövessük el ugyanazt a hibát, mint Prodi Elnök úr, amikor ő volt a Bizottság elnöke és azt mondta, hogy ez csupán az első lépés egy újabb szerződés és újabb szerződések felé, melyek változást idéznek elő, mivel a népszavazáson szavazó emberek felteszik a kérdést: mi értelme szavazni erről a szerződésről, ha valamikor később egy másikról kell szavaznunk? Engedjék meg nekünk ott, ahol demokratikusan kell kapcsolatba lépnünk az emberekkel, hogy pontosan megmondjuk nekik, mi is van ebben a Szerződésben, és ami a legfontosabb, legyen ez egy üdvözlet a kis és közepes méretű országoknak arról, hogy mit lehet elérni az érdekek és jogok védelmével. Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (IT) Tisztelt elnök Úr, Hölgyeim és uraim! A Zöldek/Európai Szabad Szövetség mindig is azon a véleményen volt, hogy nagy szükség van egy Európai Alkotmányra, egy olyan tömör, erőteljes szövegre, amely kifejezi az európai demokráciát és az európai népek kohézióját. Támogattuk az Alkotmányos Szerződést még akkor is, ha messze nem tökéletes, ma pedig bízunk abban, hogy ez a zavaros dolog, amit egyszerűsített szerződésnek nem hívhatunk, mert őszintén szólva az, amit ma ismertettek velünk, az egy vicc azért aláírásra kerül, Crowley úr, hogy továbbléphessünk.