NNCL1342-4F0v1.1 vagabund kiadó

Átírás

1

2 NNCL1342-4F0v1.1 vagabund kiadó

3 Rosseb az időbe, már rég látnunk kellene őket! mordult fel Fritz-Julius Lemp az U110 tornyában állva. Klaus Hinsch elsőtiszt végignézett a kapitányon, és Joachim Peiper FARKASHAJSZA A borító grafikái Tari József készítette Vágó Csaba (Joachim Peiper) FARKASHAJSZA A szerző nem azonos azzal a Joachim Peiperrel, aki a II. világháborúban az elit LSSAH hadosztály egyik legkiválóbb tisztje volt. VAGABUND KIADÓ Szerkesztette: Nyomdai munkák: Felelős vezető: Nyomdai előkészítés: Háttér Stúdió Kft. hatters@ezaz.hu Felelős kiadó: Vagabund Kiadó, ISBN: SZÖLLŐSI PÉTER vagabund@fre .hu 6000 Kecskemét, Akadémia krt SZÖLLŐSI PÉTER KAPOSVÁRI NYOMDA KFT, Kaposvár POGÁNY ZOLTÁN igazgató Szöllősi Péter I MÁJUS, ATLANTI-ÓCEÁN, KB KILOMÉTERRE A BRIT PARTOKTÓL

4 megpróbálta félresöpörni fejéből az elmarasztaló gondolatokat. Nem szerette a férfit, állandó bizonytalanságot érzett rajta. Hullám csapott át a búvárnaszád fedélzetén, megtört a torony aljában, és tetőtől talpig eláztatta őket. Klaus nehéz, olajos ruhában állt odafent oldalán széles övvel az egyik tartókarikához kötözve. Legalább ötös erősségű szél fújt körülöttük. Az égbolt palaszürke, a tenger mélyfekete. Hatalmas hullám emelkedett fel előttük, aztán rájuk zuhant, mint egy vízesés. Az elsőtiszt tenyerével belekapaszkodott a torony szélébe, és fejével, mint egy bika, ment neki a lezúduló üveghegynek. A tartókötél megfeszült a derekán, a teste elmerült a vízben, a gumírozott szélű messzelátó pántja a nyakába tépett. Klaus kitörölte a szeméből a vizet, és eltette a látcsövet. Amúgy sem vette már hasznát: a látótávolság alig érte el az ezer métert. A tenger egyre viharosabbá vált. A hullámverés feltarajosodott, ház nagyságú hullámok csapdostak körülöttük. A fehér tajték rendre átcsapott a tengeralattjáró karcsú törzsén, és olykor a tornyon is. Eső szemerkélt, a szél elképesztő erővel vágta az arcukba a vízcseppeket. A dízelmotorok hallatlan erővel dolgoztak. Ahogy átbuktak egy-egy hullám hegyén, és a csavarok a felszínre kerültek, iszonyatos forgást és bőgést vittek végbe. Mind tudták, hogy ilyen időben semmi esélyük felfedezni a BdU által jelzett, angol teherhajó konvojt. Klaus kitörölte az arcából a sós vizet, aztán a kerekarcú férfira nézett. Egykönnyen elmehetünk mellettük értett egyet Fritz-

5 Julius Lemppel. Az enyhén kövérkés kapitány szintén a olajos vászon kabátja alá dugta a messzelátóját, és szabad szemmel fürkészte a hullámokat, mintha bármi esélye lett volna felfedezni a kivilágítatlanul utazó hajókat. Klaus már régen elrendelte volna a merülést, de valami érthetetlen okból Lemp tovább várakozott a felszínen. Az elsőtiszt elgondolkodva figyelte a tengeren hánykolódó VIIC osztályú búvárnaszádot. A hatalmas fémmonstrum látszatra játékszerévé vált a víznek. Együtt süllyedt, együtt emelkedett a habokkal, de az elsőtiszt tudta, hogy a 626 tonnás vízkiszorítású, csupa acél szörnyeteg a világ legbiztonságosabb hajója. Merülési mélységét százhuszonöt méterben maximalizálták, amely több mint húsz méterrel meghaladta elődeiét. Gyomrában tizennégy T II.G7e típusú torpedó várta, hogy a tenger fenekére süllyessze a birodalom ellenségeit. Az ezerhatszáznyolc kilogramm súlyú, ötszáz kilogrammos robbanófejjel rendelkező, víz alatti bombák hat kilométert tudtak megtenni harminc csomós sebességgel. Kár, hogy a hét méter tíz centi hosszú, elektromos meghajtású angolnák közül minden harmadikat elvitte az ördög, és műszaki hiba miatt sosem robbant fel. Ezzel együtt félelmetes fegyverek voltak a Kriegsmarine búvárnaszádjai számára az Atlanti Óceánon vívott tonnaháborúban. Klaus büszkén nézett végig az U-110 fedélzetén. A tengeralattjáró kibővített üzemanyagtartályai segítségével immáron közel kilencezer tengeri mérföld hatótávolsággal rendelkezett, amely az Európához közeli tengerek teljes

6 egészét harci övezetté tette számára. Fegyverzetét egy a hajófedélzetre szerelt 88 milliméteres C/35 Schiffskanone ágyú egészítette ki, amit a felszíni támadásokhoz használtak, és amit kifejezetten a haditengerészet számára fejlesztettek ki. A cső végére szerelt, eltávolítható tömítésnek köszönhetően nem sokkal a felszínre emelkedést követően képes volt tüzet nyitni az ellenséges hajókra. Légitámadások ellen két darab húszmilliméteres C/30-as gépágyúval látták el a hajót, amelyek tűrhető védelmet nyújtottak a szövetséges vadászok ellen. A Kriegsmarine búvárnaszádjai a védelem nélküli célpontok közelében rendszeresen a felszínre emelkedtek, és felszíni fegyverekkel süllyesztették el az ellenséges fehérhajókat, hogy spóroljanak az értékes torpedókkal. Noha mindez komoly kockázattal járt, a G7e rakomány még mindig a legszűkebb keresztmetszetet volt az U- naszádok kihasználhatóságában. A francba, a BdU szerint itt kellene lenniük! Miért nem jelentkeznek? dühöngött Lemp, és keskeny, közepén apró gödröcskés állat bosszúsan feljebb emelte. Klaus inkább nem szól egy szót sem. Szinte az orrában érezte a kapitány bizonytalanságának a szagát. Pont úgy, mint a háború első napán, amikor még az U-30 fedélzetén szolgáltak mind a ketten. A kapitány végzetes hibát követett el azon a napon, ami végleg elvágta Klaus karrierjét a flottánál szeptember 3. volt. A kódolt rádióadást délután háromkor fogták. A másodtiszt azonnal hozzálátott az

7 üzenet desifrírozásához. Az első mondatig jutott, amikor izgatottan megszólalt. Szigorúan bizalmas! Csak a kapitánynak. Lemp azonnal fogta az üzenetet, és az enigmával együtt elvonult a fülkéjébe, és még a függönyt is elhúzta maga után. Klaus ismerte az idevonatkozó direktívákat. Minden U-Boot parancsnoka indulás előtt kapott egy lepecsételt borítékot, amelyben a neki szóló személyes üzenetek dekódolási utasításait találta. A kapitány fél óra múlva jelent meg előttük, és közölte a legénységgel, hogy kitört a háború. A hajón a lelkesedés leírhatatlan volt. A rádióadásokból már értesültek a lengyel támadásról, majd az azt követő német ellenreakcióról. Anglia ultimátumszerű felszólítása mélységesen felháborította őket, és égtek a vágytól, hogy visszavághassanak a briteknek. Lemp a navigátor térképén kijelölte a területet, ahol tevékenykedni akart, mire a felszínre emelkedtek, és dízelmotorokat maximális fordulaton hajtva tizenhét csomós sebességgel hasították a habokat. Mindannyiukban ott feszült az izgalom: vadászatra indultak. A célpontot este hét után látták meg. A hajó kivilágítatlanul haladt a vízen. Lemp segédcirkálóként azonosította a célpontot, és parancsot adott a vetőcsövek elárasztására. Fél nyolckor négy torpedót lőttek ki a célpontra, amiből három becsapódott az ellenséges hajó testébe, és néhány perc alatt elsüllyesztette a célpontot. Az U30 lemerült, és periszkóp mélységből figyelte a segédcirkáló haldoklását. A legénység tombolt a gyönyörűségtől, ahogy a habok elnyelték az ellenséges hajót. Akkor mind azt hitték, hősök

8 lettek, és elsőként csaptak össze az ellenséggel. Csak napokkalkésőbb tudták meg micsoda balfogást követtek el. Amit az éjszaka sötétjében segédcirkálóként azonosítottak, az az Athenia személyszállító gőzös volt, a fedélzetén civil utasokkal. Százhuszonnyolc polgár halt meg azon a napon. Az eset nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, és a kapitánynak a Kriegsmarine parancsára törölnie kellett a hajónapló megfelelő bejegyzéseit. Az Athenia személyszállító gőzös elsüllyesztését a német haditengerészet vezérkara végül hivatalosan cáfolta, de miután az U-30 visszatért az őrjáratról Fritz-Julius Lempet hadbíróság elé állították. Noha felmentették, és engedélyezték, hogy újból kifusson, az incidens determinálta a hajó teljes tisztikarának sötét jövőjét. A franc bele! fújt bosszúsan a kapitány. Merülésre felkészülni! kiáltott le a vezérlőterembe. Karl kiakasztotta a tartóheveder csatját az acélgyűrűből, és a korlátba kapaszkodva közelebb küzdötte magát a lejárati nyíláshoz. Tornyot elhagyni! adta ki a parancsot a kapitány. Klaus kihasználta a hullámzás pillanatnyi szünetét, hogy eltűnjön a toronyból. Villámgyorsan lecsúszott a tengervíztől sikamlós létrán, de még így is valóságos vízesés követte, ahogy a hídra ért. Odalent feszült várakozás ült az arcokon. Az üveg, nikkel és réz borításon a mesterséges világítás fehér fénye vibrált, ahogy a búvárnaszádot a hullámzás rázta. A drótok, huzalok, sűrítettlevegő-vezetékek és kézikerekek szövevényének közepén a periszkópház állt, mellette a

9 nagy iránykompaszt. A dízelmotorok zúgása, amit fent valamelyest tompított a hullámok hangja, itt olyan hangos volt, hogy az ember a saját szavát sem értette. Minden reszketett, rázkódott a hat méter hosszú hajtóművek munkája nyomán, a hajó belsejét kitöltötte az olaj és az acél szaga. Süllyedési állomások, jelentést! kiáltotta Klaus. Hajótat hajóközép hajóorr kész! futott végig a válasz a búvárnaszád testén. Egy pillanattal később vödörnyi tengervíz kíséretében Fritz-Julius Lemp is megérkezett. Merülési pozíció! Fő nyílásokat előkészíteni! adta ki a parancsot a másodtiszt, miután mindketten leértek. A vezérlőterembe beosztott technikai személyzet azonnal hozzálátott, hogy elzárják a kipufogók és a szelepek kimeneti nyílásait. Tompa csattanással lezáródott a torony fedele, és a dízel motorok elhallgattak. A csend nyomasztó hirtelenséggel telepedett rá a szűk benti térre. A némaságot az elektromos motorok surrogása űzte el. Víz sustorgott Klaus fülébe, ahogy a kézikerekek zörögtek, és a szellőzők morogni kezdtek. Húsz millibar szintnyomás, a nyomás fix jelentette a vezetőmérnök. Levegőkinyomáshoz készen! Levegőkinyomás kész! Rajta! hangzottak fel gyors egymásutánban a jelentések. Négy ember letérdelt, és lerántotta a légtelenítő emeltyűket. Sziszegő hörgés hallatszott, ahogy a levegő távozott, és a

10 cellákba bedőlt a víz. Az UBoot enyhén az orrára dőlt, majd a dőlés a faron kiegyenlítődött, és az érzés, hogy Klaus egy lebegő buborékban áll, megszűnt. Vigye le húsz méterre! utasította a kapitány a főmérnököt. Főmotor állj! Első lapátok tízre, hátsók ötre! adta ki a parancsot a ráncos arcú, lebiggyedt ajkú férfi a mélységkormányosoknak. Első lapátok nullára, hátsók nullára! mondta alig egy perccel később. Klaus halkan felsóhajtott. A tengeralattjáró szénsavval telített, nehéz olajszagtól sűrű levegője ingerelte a torkát. Hanglokátoros, vizsgálatra felkészülni! indult el Lemp a rádióoperátor felé. Másodlagos motorok állj! adta ki a parancsot Klaus, és ő is közelebb húzódott a kommunikációs kamrához. Átment a kapitányi hálón, és megállt nem sokkal a parancsnok mögött. Teljes csend! utasította a legénységet. A hanglokátor-operátor kezét az apró fémkormányon tartva, lehunyt szemmel figyelte a fülhallgatóból érkező akusztikus jeleket. Klaus hátranézett, a vezérlőterem egész legénysége a kapitányi szállás ajtajában állt, és őket figyelte. A feszült csendben csak a vizes ruhákról lehulló vízcseppek hangját lehetett hallani. Van már valami kapcsolat? mordult fel Lemp egy perccel később. Semmi rázta a fejét a rádiós. Az előtte álló kör alakú műszeren lévő fekete mutató lassan körbefordult, ahogy az előtte lévő kézikereket forgatta.

11 A francba! futott végig ideges rángás Lemp arcán. Harminc napja a tengeren, és már megint semmi! állt fel, és a híd felé indult. Klaus az acélfalnak lapult, utat adott neki, de nem ment utána. A tisztek félrehúzódtak a kapitány elől. A parancsnok megállt a torony alatt, és dühösen figyelte az embereit, mintha őket okolná a kudarcért. Biztos benne, hogy jól desifrírozta a BdU-tól kapott koordinátákat? állt meg a pillantása a másodtiszten. Egészen biztos, Herr Kommandant! felelte a kölyökképű, szeplős arcú férfi. Talán az angolok is visszafejtették az üzenetet próbált kibúvót találni a felelősségre vonás alól. Ostobaság! fortyant fel a parancsnok. A britek képtelenek rá, hogy megfejtsék az enigmát! Teljesen kizárt! biccentett a navigációs tiszt, és az egymás mellé illesztett tárcsákból álló, leginkább írógépre emlékeztető készülékre nézett. A variációs lehetőségek száma több millió! Kódkönyv nélkül lehetetlen desifrírozni az üzeneteket. Ismét csend telepedett a vezérlőteremre. Lemp az állat fogta, és hüvelykujjával a borostáját dörzsölte. A szőrszálak halk percegése tisztán kivehető volt. Gyenge kapcsolat, 095 irányban szólalt meg a hanglokátor-operátor Klaus mellett. A feszült csendben a hangja feltűnően hangosnak tűnt. Engedjenek! robbant a feszültség Lempből, és a rádiós felé igyekezett. Az elsőtiszt az orrban lévő legénységi szállások felé húzódott, hogy helyet engedjen a

12 parancsnoknak. Balra mozdul, párhuzamosan közeledik súgta a kapitánynak a technikus. Milyen gyorsan halad? Lemp megfogta a tengerész vállát, mintha így akarná megragadni a lehetőséget. Körülbelül tíz csomó válaszolt az operátor. A felszínre! vágott közbe a kapitány, és a híd felé indult. Kormányt 095-re! Ballasztot feltölteni! Motorok kétharmad gőzzel előre! adta ki a parancsot a főmérnök. Végre! vigyorodott el Lemp, és a navigációs tiszthez lépett. Jegyezze be a hajónaplóba, hogy észleltük a konvojt, és további felderítés céljából megközelítjük! Miután elérték a felszínt, a kapitány felmászott a toronyba. Klaus egy ideig még a hanglokátor kezelő mellett maradt, majd követte a parancsnokot. Kérek engedélyt a toronyra lépni! állt meg a fémlétra előtt. Jöjjön csak, Klaus! hallotta a kapitány izgatott hangját. Végre valami! Üdvözölte odafent az elsőtisztet, anélkül hogy a szemét akárcsak egy pillanatra is levette volna a tengerről. Igen, uram, végre valami! felelte, majd a korláthoz lépett, és beakasztotta a hevederhez tartozó karabinert. Több mint két órán keresztül haladtak teljes sebességgel a megjelölt irányba. Időnként megálltak hallgatózni, hogy utána némi iránymódosítással folytassák az utat. A tenger ugyan még mindig viharos volt, de a hullámok vesztettek az

13 erejükből. Lassan sötétedni kezdett, az eső tovább szemerkélt, így a látási viszonyok továbbra sem javultak. Ugyan a hajóknak nyomát se látták, Klaus mégis bizakodott: a hanglokátor akár hét tengeri mérföld távolságból is képes volt észlelni a kereskedelmi hajókat. Nemsokára minden őrtiszt a toronyban állt, és messzelátójával a megcsendesült tengert bámulta. Árnyék jobbra! kiáltott a navigációs tiszt, és karját a jelzett irányba emelte. Klaus odafordult, és a szemét erőltetve figyelte a láthatárt a látcsövén keresztül. Az egész nem volt több, mint egy homályos folt. Az elsőtiszt egy ideig el sem tudta dönteni, vajon tényleg van-e ott valami. A torony aljában megtörő hullám tajtékot vetett az arcába, mire a lencsék elhomályosodtak. Az elsőtiszt bosszankodva várt, és ahogy a víz lefolyt az üvegről, meglátta az előttük haladó hajó halvány sziluettjét. Kereskedelmi hajó, úgy négyezer bruttóregiszter tonnás lehet mormolta a bajusza alatt. Tartsák az irányt! utasította a hidat a kapitány. Még a sötétedés beállta előtt utol kell érnünk, nehogy szem elől tévesszük. Ha már elég közel vagyunk, az éjszaka sem menti meg tőlünk. Hány U-Bottal vagyunk rádiókapcsolatban? Hárommal felelte Klaus. Értesítsék őket, és küldjenek jelentést a BdU-nak! Jelentsék, hogy vizuális kapcsolatba kerültünk a konvoj egyik hajójával, és adják meg a pontos koordinátákat! utasította az elsőtisztet.

14 Klaus utoljára még szemügyre vette a velük párhuzamosan haladó, kivilágítatlan hajót, aztán leereszkedett a hídra. Vegye elő az enigmát! intett a másodtisztnek, amikor leért. Kódolt üzenet küldünk a központnak. A kereskedelmi hajót nem sokkal a sötétség beállta előtt közelítették meg annyira, hogy már nem kellett attól tartaniuk, elveszítik a rövidülő látótávolság miatt. A hajó folyamatosan cikk-cakk vonalban haladt. A védekező manőverek célja az volt, hogy elkerüljék a német torpedókat, illetve a hirtelen irányváltásokkal megnehezítsék a teherszállító követését. Az U-110 csökkentette a sebességét, és távolról követte a zsákmányt. A tenger időközben tovább csendesült, a körülmények szemlátomást kedveztek a támadásnak. Időközben további három hajót fedeztek fel az első közelében. Kereskedelmi egységek voltak, akárcsak az első. Kíséretnek egyelőre nyomát sem látták. A BdU visszajelzett kapitány állt meg a másodtiszt Lemp mellett a toronyban. Hallgatom. Engedélyezték, hogy megtámadjuk a konvojt mielőtt a falka többi tagja ideér. Remek! vigyorodott el a kapitány. Nem várunk tovább. Tartsák az irányt, teljes gőzzel előre! adta ki a parancsot Lemp. A víz mélyebb fodrokat vetett a naszád tornya alatt, ahogy a dízelmotorok felmordultak, és az U-Boot nekilódult. Újfent vízpermet csapott Klaus arcába, ahogy a toronyban állva szemmel tartotta a lassan melléjük kerülő ellenséges

15 hajókat. A szíve a torkában dobogott, és elöntötte a vadászat előtti izgalom. Egy hónap óta most először boldognak érezte magát. Amint kilencvenre kerülnek, irányt változtatunk, és megközelítjük őket magyarázta Lemp ahogy az izgalom a kapitányt is a hatása alá vonta. Rombolóknak még mindig semmi nyoma, most nem menekülhetnek, végre megfogtuk őket! vigyorgott az elsőtiszt, ahogy csak tőle tellett. Egy jól sikerült vadászat kiváló lehetőséget nyújtott rá, hogy lemossák magukról a rájuk tapadt szégyenfoltot. Ha sikerül több, mint ötvenezer tonna vízkiszorítás felett elsüllyeszteniük ellenséges hajókat az őrjárat során, akkor talán a Kriegsmarine vezetése megváltoztatja kedvezőtlen döntését az U110 tisztikarával kapcsolatban. A búvárnaszád egyre jobban felgyorsult, Klaus úgy érezte, mintha a szél is erősödne valamelyest. Teljes fordulat jobbra! Támadásra felkészülni! mondta a kapitány, miután a torony lejárati nyílásához hajolt. A búvárnaszád meredeken elfordult, és meredeken a konvojban haladó teherhajók felé indult. Vetőcsöveket egytől négyig előkészíteni felszíni tüzelésre! A célzómestert a hídra! adta ki a parancsot Lemp néhány perc múlva. Vetőcsövek egytől négyig elárasztva érkezett a fegyvermester hangja a híd eleje felől. Teherhajó 050, sebesség 12 csomó! adta meg a szükséges adatokat Klaus. Becélozva jelentette a célzómester néhány pillanattal később.

16 Távolság: ezerkilencszáz méter. Célpont azonosítva jött a válasz. Első nyílásokat kinyitni! mondta a kapitány. Egyes és kettes vetőcsövet becélozni! Az új orrirány: 042. Klaus szemét a hajó sziluettjére meresztve megnyugodva állapította meg, hogy az irány a lehető legjobb. A közel négy tonnás gőzös most pont azoldalát mutatta feléjük. Legalább Fritz-Julius Lemp kapitány ebben a dologban kellőképpen magabiztos. Egyes és kettes csővel tüzelj, ha irányban van! hallotta maga mellett a parancsnok hangját az elsőtiszt. Egyes vetőcső: Tűz! kiáltotta odalent a fegyvermester. Klaus tompa kattanást, majd egy valamivel hangosabb klang-ot hallott, ahogy a torpedó útjára indult. Remegés rázta meg a tengeralattjáró testét, ahogy az angolna kicsúszott a vetőcsőből. Kettes vetőcső: Tűz! hangzott fel ismét a fegyvermester hangja, és újabb klangjelezte, hogy a második torpedó is elindult. Az elsőtiszt két jellegzetes V alakú hullámcsíkot látott feltűnni a búvárnaszád orra előtt, ahogy a halacskák a célpontjuk felé úsztak. Új orrirány: 063! kiáltotta a Lemp, és az UBoot ráfordult a távolabb lévő kereskedelmi hajó körvonalára. Teherhajó 056, sebesség 12 csomó mérte be villámgyorsan Klaus a célpontot. Becélozva érkezett szinte azonnal a válasz. Távolság ezerhétszáz méter. Célpont azonosítva jött a hang.

17 Romboló balról! kiáltotta túl a motorok és a tenger zúgását a másodtiszt. Klaus egy pillanatig képtelen volt felfogni, amit hallott. Ösztönösen balra fordította a látcsövet, és dermedten pillantotta meg az acélszürke hajótestet a lencsék mögött. A hadihajó egyenesen feléjük tartott. A sebessége legalább harminc csomó volt, majdnem a kétszerese annak, amit az U110 képes volt elérni. A romboló nyomában egy DEMS (Defensively Armed Merchant Ship)közeledett, jócskán lemaradva. Néhány hosszúra nyúlt pillanatig dermedten állt. Nem akarta elhinni, hogy minden ilyen gyorsan megváltozzon, és vadászból egyetlen másodperc alatt vaddá váljanak. Elvette a szemétől a messzelátót, és a parancsnokra nézett. FritzJulius Lemp hozzá hasonló dermedtséggel figyelte a sötétből kibontakozó hajókat. Hirtelen egy Snowflakeszökkent az égre a DEMS fedélzetéről, majd lehulló ágában fényárba borította a tenger felszínét. A következő pillanatban felugatott egy negyvenmilliméteres Pom-pom és két Hotchkiss géppuska, majd hatalmas dörrenéssel rákezdett egy négyhüvelykes löveg. A golyók és a gránátok egyelőre még messze a naszád mellett csapódtak a vízbe, anélkül hogy kárt okoztak volna a hajótestben. Kapitány! kiáltott a dermedt férfira az elsőtiszt. Lemp ránézett, a szemében bizonytalanság ült, aztán összeszedte magát. Riadó! Vészmerülés!

18 Klaus azonnal a vaslétrához ugrott, és lecsúszott a hídra. Mindenki előre! Merülési pozíció! üvöltötte, ahogy a torkán kifért. Egy másodperccel később a feje felett megszólalt a vészcsengő. Rohanó lábak dobogása hallatszott a hajótat felől. Klaus félreállt az elrohanó tengerészek útjából, és üvöltözve bíztatta őket nagyobb tempóra. Az életük múlt rajta, hogy milyen gyorsan tudnak lemerülni. Odafent dördülések hallatszottak, de nem a becsapódó torpedók hangjai voltak azok. Minden bizonnyal a romboló folytatta a reménytelen tüzelést a hullámos tengeren. Utolsóként a kapitány érkezett a torony felől, miután tompa kattanással a helyére illesztette a torony záró fedelét. Mindenki harci állásba! Főcsapokat elzárni! üvöltötte, és támolyogva igyekezett megkapaszkodni a periszkópház oldalán lévő fémcsövekben. Megpróbálnak legázolni minket! Szelepeket elzárni, főgépész, röviden fúvasson a tartályba! kiáltotta Klaus. Odabent elviselhetetlen lett a hangzavar. Parancsok csattantak, tengerészek rohantak fejvesztve, miközben a fejük felett újabb ágyúlövedékek csapódtak a tengerbe. Első lapátok le tíz fokra, farlapát fel öt! ragadta meg a két mélységkormányos vállát a főmérnök. Csend legyen! kiáltotta a kapitány, aztán maga is halkabbra fogta. Vigye le százhúsz méterre, igyekezzen! fordult a főmérnök felé. A ráncos képű, lebiggyedt ajkú férfi szenvtelenül bólintott. Orr le tizenöt, fenék fel tíz utasította mindkét emberét a

19 Leitender Ingenieur. Az elsőtiszt ereiben megfagyott a vér. Az U-110 százhúsz méteres mélységig volt hitelesítve. Ilyen körülmények között működött kielégítően minden berendezése. Persze a gyakorlatok során merültek már ennél jóval mélyebbre is, de akkor nem kellett számolniuk egy fejük felett lévő romboló támadásával. Klaus megkapaszkodott a falban, ahogy a hajó jó tizenöt fokos szögben megdőlve süllyedt. Az elektromos motor zúgása mellett tisztán hallották a romboló hajócsavarjának éles zörgését. A torpedók? fordult Lemp a célzómester felé. Nemsokára odaérnek támaszkodott a falnak egy stopperórával a kezében a tiszt. Orr nulla, fenék nulla állította meg a merülést a főmérnök. Másodlagos hajtóművek állj! Teljes csend, megpróbálunk meglapulni mondta a kapitány. Feszült némaság telepedett a hajóra. Egyes torpedó becsapódás előtt súgta a navigációs tiszt. Gyerünk már! nyelt nagyot Klaus, és kitörölte a szeméből az izzadsággal keveredett sós tengervizet. Ne hagyd, hogy elvigyen az ördög! Egyes torpedó ideje lejárt jelentette be letörten a célzómester. A francba! mormolt szitkot az orra alatt az elsőtiszt, és kimondhatatlan keserűséget érzett a G7e torpedók megbízhatatlansága miatt.

20 Kettes torpedó becsapódás előtt lélegzett mélyeket a navigációs tiszt. Hirtelen távoli robbanás zaja hallatszott, amit még egy követett. A búvárnaszád finoman megremegett a víz alatt. A legénység arca kipirult, az emberek szeme megtelt csillogással. Igen! feszült meg a másodtiszt az örömtől. Csendet! fedte meg Lemp a szeplős arcú férfit, de látszott rajta, hogy ő is majd ki csattan a boldogságtól. Lassan nyikorgástól és sípolástól lett hangos a tenger. A teherhajó megrepedő oldalfalainak hangját tisztán lehetett hallani még az U-Booton is. Az egész legénységen különös örömmámor lett úrrá. Most megkapták a magukét! jegyezte meg célzómester halkan, és a többiek egy emberként kezdtek el bólogatni. Klaus maga is legszívesebben örömujjongásban tört volna ki. Romboló felettünk! szólalt meg elfehéredő arccal a hanglokátor kezelője. Motorok kétharmaddal előre, teljes fordulat jobbra! mondta bizonytalanul Lemp. Emelkedjünk kilencven méterre! Az elsőtiszt kis híján megszólalt, hogy elejét vegye a manővernek, de időben észbe kapott, és befogta a száját. Hirtelen heves robbanás rázta meg a hajótestet. Az egész búvárnaszád vadul megrázkódott, a világítás kialudt, a villanymotorok megálltak. Klaus elesett, a fejét beverte ballaszttartályok kezelőpaneljébe, aztán keresztirányban átcsúszott a térképasztalig, és lesodorta a lábáról a

21 navigációs tisztet. A feje felett felrobbant egy égő, az apró, forró üvegszilánkok az arcába csapódtak. Kinyitotta a szemét, mire egy hatalmas füstölt sonka csúszott az arcába a legénységi szállás irányából. Indítsák újra a motorokat, pumpáljon ki száz litert! Emelkedjünk hetvenre! kiáltotta Lemp vérző fejjel. Klaus megpróbált felállni, de újabb robbanások rázták meg a hajótestet, és megint csak visszazuhant a földre. A világítás ennek ellenére helyreállt. Valaki hangosan felüvöltött, ismét felrobbant néhány égő, aztán az egyik meggyengült eresztéken keresztül víz spriccelt be a vezérlőterembe. Hangos csattanással elszabadult néhány csavarfej, és életveszélyes erővel csapódott a búvárnaszád belső páncélzatának. Műszerek, kijelzők robbantak fel, ahogy az önálló életre kelt, fém lövedékek közéjük csapódtak. Mi van már azzal a motorral? üvöltötte Lemp. A baloldali hajtómű elakadt, a jobb működőképes jelentett kiáltva a főgépész. Helyzetünk? fordult a főmérnök felé Lemp. A Papenbergmérő nem működik, az egyensúlyjelzőnek vége, a nyomásmérő nullán áll. A hajó nyolc fokkal előredől összegezte a károkat a Leitender Ingenieur. Próbálkozzon a segédórával! mondta Klaus, miközben megpróbált felállni. Bízott benne, hogy a parancsnoki toronyra szerelt ellenőrző szelep még működés képes. Igazítson a hajón, ellensúlyozza ki a dőlést! hadarta Lemp. Az egyik szelep eltört! üvöltötte túl a robbanások zaját a

22 másodtiszt, és kapaszkodva próbált eljutni a megrepedt csőhöz. Hirtelen tengervíz ömlött a hídra. Válassza le! kiáltotta a főmérnök, miközben a földre zuhant kapitány felé igyekezett. Fényes szikraeső tört ki a biztosítékpanel irányából, és tűz gyulladt a vezérlőterem oldalán. A láng felkúszott a falon, és elborította a fülke tetejét. Tűz van! ordította a padlón fekvő navigációs tiszt. Klaus nagy nehezen talpra állt a már bokáig érő vízben, és az oltókészülék felé küzdötte magát. Hármas segédcsapot lezárni! ordította túl a zajt a főmérnök, aztán egy pillanat alatt elhallgatott, és összerogyott. A motorházba folyik be a víz üvöltötte az Obermaschinist a hátsó traktus irányából. Klaus elérte az oltóberendezést, leakasztotta a falról, és a lángok felé indult. Hatalmas robbanássorozat rázta meg a hajót, és ledöntötte a lábáról. A padlóra zuhant, erős vízsugár csapott az arcába, sós víz íze öntötte el a száját, és a készülék kiesett a kezéből. A belsővilágítás ismét megszűnt, csak a vészlámpák adtak halvány vörös fényt. Részletes kárjelentést kérek! kiáltotta Lemp még mindig a földön fekve. Klaus négykézlábra emelkedett, és körbenézett. Zseblámpák erős, fehér fénye húzott csíkokat az egyre füstösebbé váló belső térbe. A falon lobogó lángok vibráló játéka kísérteties hangulatot kölcsönzött a hajó irányítókamrájának. A padlón villámgyorsan gyűlt a víz, a négykézláb térdelő elsőtisztnek egy pillanattal később már

23 a könyöke fölé ért az olajtól piszkos lé. Tehetetlen test sodródott Klaus oldalának, és kis híján a tűz felé lökte. A tiszt odanézett, és a főmérnököt látta maga előtt. Egy elszabadult csavar feltépte a férfi nyakát. Mindenhol folyik be a víz, Kommandant! A tömítéseknek vége, a pumpák tönkrementek jelent meg az Obermaschinist a híd hátsó ajtajában. A merülési szelepek eltorzultak. A kiegyenlítő pumpa használhatatlan. A segédóra szerint százharminc méter, és süllyed! kiáltotta a másodtiszt. Orrlapátok fel öt fokra, farlapát nulla! kiáltotta az időközben talpra állt Lemp. A farlapát beszorult! jelentette a mélységkormányos technikus. Kézi vezérlést! utasította a kapitány. Százötven méter, tovább süllyed! mondta fennhangon a másodtiszt. Mindenki hátra! Motorok állj! üvöltötte el magát Lemp. A robbanások alábbhagytak odakint, de a romboló hajócsavarjának nyikorgását még mindig hallották. Klaus lassan talpra állt, és elővette a zseblámpáját. Szinte érezte, ahogy a búvárnaszád egyre mélyebbre süllyed. A lángok maguktól kialudtak a befelé spriccelő vízben. Az orrrészben megszorult tengerészek eszeveszett tempóban gázoltak át a hídon. Klaus kikerülte őket, és a mélységet mérő másodtiszt felé araszolt. Százhatvan méter, süllyedünk! vált egyre fehérebbé a másodtiszt arca.

24 Első tartályokat kiüríteni! kiáltotta Lemp, de látszott rajta, hogy már ő sem bízik a dolog sikerében. Az elsőtiszt már térdig állt a vízben. Százhetven nyögte a másodtiszt. Levegőt a ballasztba! kiáltotta ijedten Lemp. Klaus maga ugrott a ballaszttartályok kezelőpaneljéhez, hogy teljesítse a parancsot. Surrogás, süvítés és buborékolás hangjai töltötték meg a füstös levegőt. Százhetven, megállt jelentette a másodtiszt, majd néhány pillanattal később hozzátette még. Százhatvan emelkedik. Klaus kimerülten támaszkodott meg a vezérlőterem oldalfalán. A homlokán felrepedt a bőr, a szemébe vér csordult, de legbelül kezdett megnyugodni. Ha meg is kell halnia, legalább nem a tenger fenekén, egy víznyomástól összeroppanó fémdobozban tölti az utolsó perceit. Nyolcvan méter. Készüljenek fel a hajó kiürítésére! mondta megtörten a kapitány. Az eresztékeken át folyamatosan dőlt befelé a víz, ami lassan már a térdük fölé ért. Mentőmellényeket fel! adta ki a parancsot Klaus, és maga is nekilátott, hogy felvegye a saját felszerelését. Harminc méter, az emelkedés lassul jelentette a másodtiszt. Igyekezzenek! A legénység gyülekezzen a vezérlőteremben. Ahogy a felszínre érünk, azonnal kezdjék meg a hajó elhagyását! Megadjuk magunkat, Kommandant? lépett Lemp mellé

25 az elsőtiszt. Jelen esetben nincs más lehetőségünk. Adjon le automata S.O.S. jelzéseket! fordult a rádióoperátor felé a kapitány. Helyzetjelző fényeket felkapcsolni! Az Enigma és a kódkönyvek? intett a kapitányi kabin felé az elsőtiszt. Nézzen körül, Klaus, nemsokára mindent ellep a víz! Örüljünk, ha egyáltalán el tudjuk hagyni a hajót rázta a fejét Lemp. Nem semmisítjük meg? állt értetlenül a kapitány viselkedése előtt a férfi. Hagyja ezt, és mentse ki az embereket! legyintett Fritz- Julius Lemp, és a térdfölé érő vízre mutatott. Klaus nem látta értelmét a további vitának. Elővette a fehér zászlót, és felment a toronyba, majd a lezárt ajtó előtt várta a másodtiszt jelzését. Felszínt értünk hallotta néhány pillanattal később, és nekilátott megnyissa a menekülés útját a legénység előtt. Hajót elhagyni! kiáltott odalent a kapitány. Klaus kinyitotta az ajtót, és a fejére zúduló víz ellenében felkapaszkodott a létrán. Kilépett a toronyra, aztán éles fájdalom hasított a szemébe, ahogy egy reflektor fénye hirtelen rávilágított. Feltette a kezét, és félvakon tántorgott félre a mögötte érkező tengerészek útjából. Elérte a korlátot, és kis híján átesett rajta, ahogy a hajó megbillent az erős hullámzásban. Odalentről sorra érkeztek a többiek. Klaus megpróbált utat találni az U-Boot törzse felé, de a reflektor fénye teljesen elvakította, és képtelen volt tájékozódni.