1943. Január-február. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. szám. X. évfolyam. í-2. (93-94.) szám.

Átírás

1

2 OLTALMAD ALA SIETÜNK MARIAPOCSI SZÜZANYANK! KANI EBYHBZ A SZENT MIKLÓS MAGYARORSZÁGI UNIÓS SZÖVETSÉG" (SZEMISZ TUDOMÁNYOS ÉS IRODALMI OSZTÁLYÁNAK TUDOMÁNYOS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI FOLYÓIRATA MEGJELENIK ÉVFOLYAMONKÉNT ÖT FÜZETBEN ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. ===== Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: ANGELI OTTÖ DR., BOKSAY EMIL, KOVÁCS GÉZA, LIPPAY LAJOS DR., PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÖS DR., ROHÁLY FERENC DR. Szerkesztő: KOZMA JÁNOS X. évfolyam. í-2. (93-94.) szám Január-február. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. szám.

3 Annus X. Nr (93 94.) Januarius-Februarius Keleti Egyház A SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik évfolyamonként ötször. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. sz. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részére: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják. 1. szám. CIKKEK. LadomérszJcy Béla dr.: A keleti liturgiák theológiai értéke. Juhász János Dénes: Oroszország és az orosz nép hite ma. Szmandray János dr.: Az ifjabb Szent Nílus apát. KRÓNIKA. Tizedik évfolyam. FIGYELŐ. Massa Isl'y MiJclós dr. herceg: Az egyéni pasztoráoió és az unió kérdése. (lej) : Az egyház krisztusi fogalmával. IRODALOM. A Pester Lloyd. Orientalia Christiana Periodica. Kyrios. KELETI LEXIKON. Epiklézis. Ltiurgia. Raszkoly. Szent Szinódus. Ecclesla Orientális. TARTALOM! 2. szám. CIKKEK. Pfeiffer Miklós dr.: Gondolatok az egyházi egyesülésről. Sprénger M. Mercedes: Hogy «gyek legyenek! Fohászok az egyház egységéért. KRÓNIKA. j- Szmreesányi Lajos egri érsek. FIGYELŐ. (c): Imatábor a katholikus-protestáns egységért.. - A görögkatholikusság a statisztika tükrében. IRODALOM. Pa-pp György dr.: A hercegprímás joghatósága és a gör. kath. egyház. P. Paolo Manna: I. Fratelli separati a noi. ADATTÁR. A Szentlélek származása. Periodicum Confoederationis S. Nicolai pro Sancta Unione. Redactio et Admlnistratlo: Miskolc, Hungaría, Melinda-utca 11, Redactor et moderátor: Joannes Kozma Pretium annuum extra Hungáriám: 8 Pengő aurea. Nr. 1. Januarius. DISSERT ATIONES. Dr. Adalbertus Ladomérszlcy: De valore theologica liturgiarum Orientalium. Dyonisvus Joannes Juhász: De sensu religioso populi Russiae in diebus nostris. Dr. Joannes Szmandray: Vita S. Abbatis Nili iunioris. OBSERVATOR. Dr. Princeps Nicolaus MassalsTcij: Problema S. Unionis pastorationisque personalis ad idem relatis. Nr. 2. Februarius. DISSERT ATIONES. Dr. Nicolaus Pfeiffer: De Sacra Unione. Maria Mercedes Sprenger: Ut otanee unum sint! S. Sasüü Magm orationes liturgicae pro unione Ecclesiarum. CHRONICA. Mors Archiepiscopi Agriensis Dr. L*- dovici Szmrecsanyi. OBSERVATOR. Confoederatio orantium pro unione Catholicorum et protestantium. LITTERATURA. Dr. Georgias Papp: De iurisdictione primatiali in Hungaria is ordiae ad ecelesiam Graeco-Catholicam.

4 A keleti liturgiák theologiai értéke Székfoglaló értekezés Irta: LADOMÉRSZKY BÉLA dr. Az Egyház liturgiája 1 ) a lelki élet bővizű forrása; ugyanakkor azonban a theológia részére is dogmabizonyítás tekintetzében felbe osülhetetlen értéket jelent. A liturgia nemcsak a szívhez szól, nemcsak a lelket emeli fel benső áhítatra, hanem a bizonyító ész számára is szolgáltat értékes adatokat. Az Egyház liturgiája az Egyház hitrendszerét eleveníti meg. Az imádkozó Egyház számára a theologizáló Egyház adta az indítást. Az evangélium örök igazságai ugyanis nemcsak elvontan éltek a hívők lelkében, hanem átalakították, formálták életberendezésüket, istentiszteletüket, belső imaáhitatukat is. Az ősegyház keresztényei^ a hitből éltek; a hit a krisztusi depositum fideire támaszkodott; a depositum fidei pedig a theológia tárgyát képezi. Az egyes liturgikus formákat az egyes theologiai igazságok tették indokoltakká. A Krisztus Testének és Vérének misztériuma s annak áldozati jellege formálta a szentmise liturgiáját; a keresztelésre felhívó krisztusi parancs, a Szentlélek ajándékának közlése és a többi szentségek dogmatartalma képezi a magvát az egyes szentségek szertartásainak. A litur giák külső rítusa, csakúgy mint a szertartások szövegei valamely dogmatikus igazságot tételeznek fel. Ha tehát a liturgikus szertartások és imák kialakulását az egyes hitigazságok indokolták és irányították, akkor természetes, hogy az így kialakult liturgiák valóságos kőbevésett theológiát alkotnak. A theológia megalkotta a liturgiát, a liturgia rögzíti és bizonyítja a theológiát. Joggal beszélhet tehát, IX. Pius pápa 1874 május 13-án kelt apostoli levelében arról a de arctissimo nexu, quo eum dogmaticis doctrinis disciplina praesertim litúrgica conjungitur et consociatur." - De hivatkozhatunk régebbi tekintélyre is: Tertuliánus (De praescript.) az apostoli Egyház tanítását a liturgiákból véli bizonyíthatónak.... Percurre Ecclesias Apostólicas... Yideamus, quid (Roma) didicerit (ab Apostolis), quid docuerit. Unde porro Ecclesiarum mens dignosei tutim possit, quam ex Liturgiis.'' A liturgiák theologiai értéke gyakorlatilag egyértékü a Szentírás theologiai értékével. A liturgiák ugyanis a kinyilatkoztatásnak másik, a Szentírással egyértékü forrásának: a szent hagyománynak egyik igen fontos lelőhelyei. Bizonyító érték szempontjából a Szentatyáknál is értékesebb. Az Egyházatyák ugyanis csak egyöntetű tanítás esetén képviselik a szenthagyományt ; a liturgiák azonban magukban véve is tradíciót jelentenek. Mert:!) A liturgia szót tanulmányírókban tágabb jelentésében vesszük.

5 a) a liturgia a mindenkori Egyház élő tanítása, b) a liturgiák legnagyobbrészt ősibb korban keletkezek, mint az Egyházatyák iratai, c) maguk az Egyházatyák is a liturgiákra hivatkoznak, amikor aa egyes eretnek-vezérekkel szemben a katholikus álláspontot bizonyítják. Dogmatikánk bizonyítási rendszere tehát kiegészítésre szorul. A Szent- Jrás mellett á kinyilatkoztatás másik forrása, a szenthagyomány is szóhoz ut ugyan a tekintélyi érvelésnél, de a tradíció tényét csaknem kizárólag patrologiai érvekkel támasztjuk alá. Be kell vonulni tehát az Egyház liturgiájának dogmatikánk bizonyítási rendszerébe! A liturgiából való dogmabizonyítást alkalmazni lehet minden ellenféllel szemben. Ebben az esetben azonban szövegkritikai módszerekkel kell kimutatni, hogy a bizonyításra felhasznált liturgikus szöveg vagy cselekmény melyik őskeresztény korszakot képviseli. Ki kell mutatni továbbá, hogy a szóbanforgó liturgikus rész nem késői betoldás, fordítási elírás s hogy az Egyház tekintélyének örvend. Igen nagy jelentősége van a liturgiából vett dogmabizonyításnak abban az esetben, ha olyan ellenféllel szemben kell bizonyítanunk, amely maga is ugyanazt a liturgiát használja. így tudott eredményesen argu mentálni a keresztény őskor az egyes eretnek-vezérekkel szemben a közösen használt liturgiákból. Szent Ágoston a pelágiánokkal szemben (De bono perseverantiae c. 28.) könnyen tudja felvenni a harcot, mert hivatkozhat azokra a liturgikus könyörgésekre, amiket a pelágiánok is használnak, de amiket az Egyház örök időkön át és kezdettől fogva sajátjának tekint. Az Egyház ugyanis sohasem hallgatott könyörgseiben azokról az igazságokról, amiket most a tévelygőkkel szemben megvédeni kényszerül. Szent Jeromos (in Dialogo) a luciferiánok ellen a keresztelés szertartásából bizonyít:... etiamsi Scripturae auctoritas non subesset, totibus orbis in hac parte concensus instar praecepti obtinet." A Trullánum Szent Jakab és Nagy Szent Bazil liturgiájából mutatja ki azok tévedését, akik (armének) dogmatikailag helytelennek vélték az áldozati bornak pár csepp vízzel való keverését. Hasonló eredménnyel lehet alkalmazni a keleti Egyház liturgiáit az elszakadt keleti keresztényekkel szemben. S itt kapcsolódik bele fejtegetésünkbe a címben kitűzött cél:' megvilágítani a keleti liturgiák theológiai értékét. Amit fentebb a liturgiák dogmabizonyító értékéről mondottunk, par excellence érvényes a keleti liutrgiákra. A keleti Egyház liturgiáinak önmagában is, minden ellenféllel szemben nagy bizonyító ereje van ősisége miatt és a miatt a konzervatív álláspont miatt, amit a keleti egyházak a liturgikus szövegek megőrzéséiben mindenkor vallottak és gyakoroltak. Gondoljunk csak arra a nagy harcra, ami a Filioque körül folyt. A keleti Egyház nem annyira theológiai okoknál fogva foglalt el ebben a kérdésben olyan merev álláspontot, mint inkább formai okoknál fogva. De főképen az elszakadt Kelet milliós tömegei felé jelent a keleti liturgia olyan közös alapot, amelyen a katholikus és orthodox Keletnek minden előítélettől mentes theológusa biztosan találkozhatok. Hiszen a o tmi

6 liturgia közös kincse az egész Keletnek. A liturgiában naponkint találkozik a kathoíikus és az elszakadt Kelet lelke, imája, áhitata. Miért ne találkoznék a theológiája is? Minden uniós törekvésnek magna chartája legyen az a szózat, melyet I. Coelestin pápa intézett a gall püspökökhöz: Obser- Vationum sacerdotalium sacramenta respiciamus..., ut legem credendi lex statuat supplicandi." Vizsgálja Kelet minden theológusa, akár Szent Péter sziklájához tartozik, akár a konstantinápolyi egyetemes pátriárkát említi a liturgiában,... vizsgálja igazságszerető lélekkel, szenvedélytől ment ésszel azokat a liturgikus szövegeket, liturgikus cselekményeket, amelyeket naponként végez, amiket mindennél legszentebbnek tart: ut legem credendi lex statuat supplicandi. Kell, hogy a közös ima közös hit forrása legyen! Az Egyház az uniós tárgyalásoknál is maguk az uniós mozgalmakban fáradozó theo'lógusok is mindig sikeresen alkalmazták ezt a bizonyítási módot. Csak a legfontosabbakat említjük. Szent Jozafát lengyel érsek (ünnepe szeptember 16-án és november 12-én van) az orosz liturgikus könyvekből vett argumentumokkal nyerte meg a szakadárok tömegeit. Ezzel a higgadt, de eredményes harcmodorral szemben ellenfelei' csak ádáz gyűlöleteit és véres bosszút tudtak szembeállítani. Szusza Jakab görög szertartású püspök 1658 március 12-én Guido apostoli nunciuslioz írt levelében utal erre az egyetlen járható útra: Persuadendum Duci Moschoviae, nos idem sentire, quod incorrupti antiquitus sentiunt in eatholica fide libri Moschovitici; Rutheni vero et Graeci sehismatici dogmata fidei catholicae, int-er nos et ipsos controversa, ex libris suis exterminavere..." Pár hónappal később pedig Rómába írja: Unionis nostrae rationes fidei reddemus ex libris eorum Slavonicis minimé suspectis contra schizmaticos Ruthenos librosque eorum depravatos." Nilles meggyőző bizonyítékokat merít a primátus kérdésében a.z egyes liturgikus szövegekből, főleg a Ménaeából és a Horologionból. Szent Péter primátusát el kell ismernie annak a Keletnek, amely liturgiájában ősidők óta ezekkel a jelzőkkel magasztalja az első római püspököt: Apostolok dicső főnöke, kőszikla és alap, hitnek alapköve, hitnek megingathatatlan kősziklája. XVI. Gergely pápa elismerését fejezte ki Leviczki metropolita iránt (1841 július 17-én kelt, apostoli levelében), aki sikerrel alkalmazta ezt a bizonyítási eljárást : Gratulamur speciatim de ratione a Te prudentissime adhibita, ut Pontifici Primátus dogma testimoniis etiarn confirmares librorum liturgicorum, quibus Rutheni seu Graeci-Russi omnes tum catholici tum acatholici diversarum nationum ad nostra usque tempóra usi sunt... Confirmatio haec peculiarem habét vim catholicis eius riitus in sanctae unionis cultu custodiendis, eademque Graeco-Russos seu Ruthenos acatholicos luculentiori' quodam proprii sui oris testimonio redarguit." Ha azonban a liturgiát valamely hitigazság bizonyítására akarjuk félhasználni, különböző szempontokat kell figyelembe venni. Evégből a theológus részére az alábbi szabályok legyenek irányadók: I. Teljes érvényű bizonyítékot az a liturgikus szöveg nyújt a theológus részére, melyet Kelet és Nyugat egyaránt használ. Ebben az esetben a liturgikus bizonyíték a tradició tekintélyet nyújtja. II. Az elszigetelten álló liturgikus szövegeknél vizsgálni kell, hogy 8

7 azok valóban katholikus eredetüek-e, nem pedig későbbi betoldások. Az apokrif liturgiák csak annyiban használhatók fel bizonyítékul, amennyiben tévedést nem tartalmaznak s kifejezésre juttatják korunk közfelfogását. A hibás fordításokból eredő tévedések elkerülése céljából az eredeti szöveget kell vizsgálat tárgyává tenni. III. Minél ősibb a liturgikus szöveg, annál értékesebb bizonyítékot szolgáltat. A keleti liturgiák közül ebből a szempontból Szent Jakab apostol liturgiája a legértékesebb, melyet a szírek ma is használnak, s amely ősforrása volt a bizánci liturgiáknak. IV. A keletiekkel szemben ne hivatkozzunk olyan liturgikus szövegekre, amiket az Egyház a szakadás után vett fel s az orthodox egyház nem használ. V. A liturgiákban elhallgatott igazságok nem bizonyítanak az illető igazságok ellen. A liturgiák tehát negatíve nem használhatók fel dogmabizonyítékul, legfeljebb abban az esetben, amikor természetüknél fogva kellene tartalmazniok a vélt hittételt. VI. A keleti liturgiákban sok a metaphora. Ebből következik az a szabály, hogy nem szabad szószerint venni azokat a kifejezéseket, amelyek nyilvánvalóan csak tropice értelmezhetők. Szent Jakab apostol liturgiájában pl. az Euchiaristia ezzel a metaphorával van kifejezve : carbo duplicis naturae. VII. A liturgikus szövegek magyarázatánál sokszor hasznos figyelembe venni a kisérő ritust. Bona kardinális ezt a szabályt alkalmazza az epiklezis-kérdésben. A keleti liturgiában a liturgiát végző pap a konszekrációs szavakat hangosan énekli. Utána mély hódolást végez, a hívek pedig Ámen-nal felelnek. Az Ámen azt jelenti; úgy van, biztos! A hívek tehát hitvalló módon erősítik meg azt az igazságot, amit egyébként az áldozópap mefániája is kifejezésre juttat, hogy az átlényegülés az utolsó vacsora szavaira valósul meg. VIII. Egyes liturgikus kifejezéseket sokszor csak úgy lehet megérteni, ha összehasonlítjuk más liturgiák hasonló vonatkozású kifejezéseivel vagy cselekményeivel. Assemanus a görög Euchologionnak a bérmálásra vonatkozó formuláját: A Szentlélek ajándékjának pecsétje, Ámen nem tekinti teljes szövegnek. Szerinte ezek a szavak csak a figyelmet hívják fel a bérmálás szentségének elmondandó formulájára. Ha azonban a görög Euchologiont összehasonlítjuk a gall Gelasianum Sacramentarium megfelelő formulájával : Signum Christi in vitám aeternam, Amen, akkor a hasonlóságból igazolható a. görög formula helyessége Renaudot és Lebrun így hivatkozik az epiklézis kérdésben a gall missáléra és a mozarab liturgiára. Pitra kardinális Hymnographiájában megkapó színekkel vázolja a liturgiák dogmabizonyító fontosságát: Admirons comment Dieu, toujours miséricordieux, même envers ses fils égarés, a laissé luire au milieu de tant de ténèbres, comme une lampe du sanctuaire, l'intégrité des formules liturgiques." A depositum fidei, a krisztusi hitrendszer a Krisztushívők millióinál homályba borult. Itt-ott villian fel egy-egy igazságszikra, ami megakadályozza, hogy ezek a milliók a hitetlenség teljes sötétségébe hulljanak. Az elszakadt Kelet hitrendszerét még sok fényforrás világítja 4

8 meg, de egyes részeire mélységes homályt borítóit az emberi gőg. Az isteni örök Előrelátás azonban meggyújtott egy messzesugárzó lámpát: a liturgiánk kétezeréves épségét és odahelyezte azt Krisztus misztikus testének nemcsak élő, de elszakadt kezébe is. Mint örök Diogenes kell keresni nekünk, katholikusoknak és keletieknek egyaránt ezzel a lámpával kezünkben azt az igazságot, amelynek elvesztése ezerévig szétválasztott minket, de amelynek újra megtalálása a : földi lét határáig egyesíteni fogja ennek a közös fényforrásnak: ősi liturgiánknak öntudatos hordozóit: a katholikus Keletet ás a ma még szakadásban élő keletet. IRODALOM: Nicolaus Nilles S. J..: Kalendarium manuale utriusque ecclesiae orientális et occidenlati Bouiz: De jure litúrgico I Zaeoaria: Bibliotheca rituális I. doss. 2. c. Beleth János: Bationale divinorum officiorum. Lebrunius: Dissertatio prima. Joseph A. Assemanu: Codex liturg. universae ecclesiae. Bona: Rerum liturg. collectio. Goar: Euchologion Graecorum. Daniel: Codez liturgdcus. Amióta a történelemírás megindult, talán soha oly dátumot az emberek nem jegyeztek fel, amely annyira mélyreható, alapjában véve megrendítő és véreállító változást idézett volna elő népek és nemzetek mind vallás-erkölcsi, mind szociális berendezettségi életében, mint az 1917 márciusi orosz kommunista forradalom a cári birodalomban. Egyszerre magára vonta az egész világ figyelmét és mindenki feszült várakozással leste, hogy a matériáiizmus Nyugaton született elmélete milyen elrendeződést fog az amúgy is már rég letargiában sínylődő Oroszországban eredményezni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a cári birodalom évszázados rendszerének ez a máról holnapra való kártyavárszerü összeomlása, a kommunizmusnak egyszerre terebélyes fává való felszökkenése, minden meglepetés ellenére is régen, már az 1917-i forradalmi események bekövetkezése előtt beleágyazódtak az orosz nép, illetve az orosz intelligencia szellemi világába. Az évi világháború már inkább csak siettette, de semmi esetre sem előidézte a kommunista rendszer és világés az orosz nép hite ma * Irta: JUHÁSZ JÁNOS DÉNES 5

9 nézet uralomra jutását Oroszországban. A konkolyhintés e téren akkor kezdődött meg, amikor Nagy Péter cár utat nyitiott- országába a materializmusnak. Az orosz intelligencia ettől az időtől kezdve, ha lassan is, de mind jobban távolodni kezdett az orthodoxiától és anélkül, hogy arra még csak gondolt volna is, a materializmus megvalósításán dolgozott és az összeomlás előfutárává lett. Az orthodox egyháznak pedig, ha észre is vette a materiálista elvekben rejtőző veszedelmet, nem állt hatalmában megakadályozni a nagy lelki romlást, mert maga is gyógyításra szorult. Papjai közül kevesen nyújtották a népnek azt! a kegyelmi táplálékot, amelyre annak szüksége lett volna. Kötelességeiket robotszerüen végezték, amihez nagyban hozzájárult anyagi és társadalmi' helyzetük szerfölötlt kedvezőtlen, illetőleg nem megnyugtató körülménye. Egész szertartásvégzésük külső vallásosság, formaság volt csupán, ami az amúgy is halott orthodoxiát követő nép lelkét még holtabbá tette. Szolovjev Wladimirovnak igaza volt^ amikor azt mondotta: Nekünk vannak a legjobb dogmáink és a legrosszabb keresztényeink!" Röviden szólva: az orosz papság nem tudta híveit lelkileg oly elhatározó erővel felvértezni, hogy az az 1917-i események kirobbanását megakadályozhatta volna. Pedig az orosz nép és lélek, ép oly alkalmas és fogékony a legnemesebb ügyek véghezvitelére, mint ahogy alkalmassá és fogékonnyá tette a kommunizmus a legvadabb cselekedettek elköveté,ére. Amennyire egyszerű és igénytelen megjelenésében az orosz nép, ép oly titokzatos és mély tulajdonságokat rejteget magában, mit logikával, racionalizálással, avagy könyvleírások útján megismerni nem lehet, hanem csak intuíció, élmény, szemlélés útján. Van valami megmagyarázhatatlan titkos erő az orosz föld és a nép lelke között, mit csak Oroszországban érez igazán az ember. Míg Nyugaton a szellem uralkodik ég mindenütt a haladás az irányadó, addig Keleten, Oroszországban a föld az, ami különös hatást tud gyakorolni az emberre. Az orosz föld lakója ma is széttéphetetlen egységben áll a földdel és érzi tőle való függőségét. Talán innen van az, hogy Kelet népe a kereszténység átütő erejének hatása folytán sóvárog Isten és az egész világ megdicsőülése után, anélkül, hogy különbséget tudna tenni a kettő között. Az orosz lélek a teljesség után vágyódik és ebben gyökerezik mély vallásossága. Úgy érzi, hogy a közjóért, egy nemesebb, emberibb élet eléréséért neki áldozatot kell hozni és kész is erre. De viszont ezzel az egyvágányú idealizmusával együtt jár az igazság helytelen kiértékelése is, minek következménye a könnyű megtévesztés. Ha mindezt tekintetbe vesszük, sokkal könnyebben megértjük a kommunizmus és egész rendszerének hatalmi terpeszkedését és a nép részéről türelmes viselését. A kommunizmus Oroszországban már nem elmélet, hanem antikrisztusi jellegével a nép lelkében vallássá kezd lenni. Mert, ha az orosz nép a kommunizmus borzalmaiban nem a világ végét, Sz'.alinban nem az Antikrisztust látta volna, kétséges, hogy a materialista gondolatvilág ily szédítő eredményeket képes lett volna elérni. 6

10 De van ennek a népnek még egy másik sajátos tulajdonsága is, mi elkülöníti Nyugat keresztényeitől. A nyugati keresztények életének középpontjában a szenvedő, a megfeszített Krisztus, a Golgota áll. Ott inkább a bűn, a vétek, a kegyelem nagy kérdéseiről volt szó. Míg Kelet Krisztus megváltói munkájának középpontjába a feltámadás tényét húsvétét, az ünnepek ünnepét állítja. Korán sem jelenti ez azonban azt, hogy Keleti a Golgotán szerzett megváltás jelentőségét egy csöppel is leértékelné. Nem! Kelet ezzel csak a Krisztussal való közösséget óhajtja kidomborítani. Krisztus feltámadása bűnbocsánatot, kiengesztelődést és békét hirdet, A feltámadás után maga Krisztus is békesség" szavával köszöntötte apostolait, jelezve ezzel azt, hogy a béke és a szeretet az Isten közöttünk élését igazolja. Innen van az, hogy húsvétkor Oroszországban annyira betölti az emberek szívét a testvéri szeretet, hogy egészen idegen, ösmeretlen emberek is, ha találkoznak, átölelik és megcsókolják egymást: Krisztus feltámadt" köszöntéssel. Ezért mondja Gogoly, hogy Oroszországban hamarabb fogják igazán megünnepelni Krisztus feltámadását, mint bárhol a világon. Krisztus feltámadása táplálja és erősíti ma is ezt a népet, mit bizonyít az is, hogy a vasárnapot Voszkreszenje" feltámadásnak nevezi. Talán sokszor hiányzott lelkéből az üdvösséghez vezető biztos út, de e hiányt pótolta az a túláradó szeretet, mely az evangélium szerint a kereszténység szíve. Ha szeretetem nincs, olyan vagyok, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom." A feltámadás tényének ez a magasztos kultusza és az Isten jelenlétének mindenben való felismerése magyarázza meg, hogy miért tartja az orosz nép oly nagy tiszteletben a templomot, az oltárt, az Oltáriszentséget, a szent edényeket, az egyházi ruhákat, a tömjént, az ikonokat. Aki erről nem tud, könnyen tévedésbe eshetik és fetisizmusra gondol, ha látja, hogy az orosz nép minden kálvária-járása ellenére még ma is mily kimondhatatlan odaadással viseltetik a lerombolt templomok, keresztek, képek iránt, avagy az Istennek szentelt tárgyak és személyekkel szemben. Az összedöntött, megszentségtelenített templom mellett ma sem megy el anélkül, hogy keresztet ne vetne magára. Csaknem minden családnak megvan a maga kis házi oltára szentképpel és örökmécsessel, hogy vasár - és ünnepnajokon elvégezhesse ünnepi imádságát. Ha pedig arra az alázatra gondolunk, mely a keresztény bűntudatból fakad, teljesen tiszta képet alkothatunk magunknak az orosz nép lelkivilágáról. E rövid pszichológiai előrebocsátás után szinte magától adódik fel a kérdés, hogy mi okozta tehát 1917-ben azt a szörnyű nagy lelki és testi katasztrófát? Ha ismerjük az orosz néplélek hullámhegyét és völgyét és azt a rendszert, mely az orosz orthodoxiát és klérust hatalmában tartotta, nem lesz nehéz a kérdésre válaszolni. A XVII. században a svéd háború befejezése után az orosz államés egyházi férfiak a birodalom életét új alapokra igyekeztek lefektetni. Az állam rendje azonban továbbra is változatlanul megmaradt a cáriz- 7

11 mussal, míg az egyház életében 1654-ben Nikón pátriarka, kinek hatalma csaknem egyenlővé vált a cár hatalmával, hozzáfogott a reformok végrehajtásához. Munkájának első gyümölcse a raszkoly"-ok vagy óhitűek elszakadását eredményezte. A raszkoly"»ok ragaszkodtak mindenhez, mi a múlt vallási szokásait magába foglalta, Nikón és pártja pedig azon fáradozott, hogy megtalálja a harmóniát a kor követelményei és a hit dogmái között. Ezt a harcot, melyben egyik párt sem győzött, először az 1905-ben életbe léptetett vallásszabadság, majd 1917-ben a bolsevita forradalom végleg megszüntette. A pátriárkák szinte cári hatalmát Nagy Péter úgy kívánta megnyirbálni, hogy életre hívta a szent szinódust. A szent szinódus munkakörének felügyelőjévé világi embert nevezett ki, akinek feladata volt, hogy mindenben a cár szeme legyen. Nagy Péter cár ezzel az intézkedésével elérte, hogy az orthodox egyház egy csapásra az államhatalom végrehajtó szervévé vált. Az orosz egyház sorsa ezzel megpecsételődött. A nép irányítása sok tekintetben még a lelkiek terén is az állam kezébe került. Az amúgy is szegény theológiai felkészültséggel rendelkező papság képtelen volt a nép lelki és nevelő irányításán bármit is változtatni. Anyagilag és szellemileg teljesen az államhatalomhoz volt láncolva és elmondhatjuk, hogy nem a tudatlanság az orosz papság és nép példátlan tragédiája, hanem a papság anyagi mizériája. De emellett ott volt még a nagy önkényuralom is, mely a papságra nehezedett: a szólásszabadság, az igehirdetés drákói szigorral való elleni őrzése, stb. Ha ezeket is figyelembe vesszük, enyhébb bírálatot mondunk és könnyebben megértjük azt a rettenetes megrázkódtatást, mit az orosz nép a hitélet terén elszenvedett. Az 1917 márciusi forradalom rövid úton megoldott minden fennálló nehézéget. Hatálytalanította az egyház és az állam közt fennálló kötelékeket és ha államjogilag nem is, de nyíltan megindította az orthodoxia mártiromságának és kálváriajárásának korszakát, melyhez csak a háromszáz éves keresztény üldözést lehet hasonlítani. A bolsevizmusnak ez az intézkedése azonban nem döntötte tanácstalanságba az orthodox egyház püspökeit. A szovjet törvényre zsinattal válaszolt és az üdvös intézkedések megtételének egész sorozata látott ekkor napvilágot. Sajnos e zsinati határozatoknak gyakorlati eredményük nem volt, mert a múltban emberi kéz alkotta strukturák már romokban hevertek Igazolást nyert az az örök igazság, hogy képtelen az olyan egyház a maga lábán járni, mely állami védelemre és támogatásra hagyatkozott. A forradalom első napjaiban soha nem látott vallási apoztáziába rohant az orosz nép. Ez a rendkívüli jelenség két okban leli magyarázatát: I. Az orosz egyház a szent szinódus felállítása óta, mint az államhatalom egyik szerve, semmit sem tett a szociális kérdések megoldása terén, így a cárizmus összeomlásakor az egyház a legnagyobb gyűlölet tárgya lett az orosz nép előtt. Ez teszi tulajdonképpen érthetővé azt a nagy véráldozatot, melyet az orosz papság mindjárt kezdetben elszenvedett. H. A második már sokkal mélyebb természetű. A lelkeknek ko- 8

12 rabbi elpártolása Istentől, vagyis az az államrendszer, mely gúzsbakötött minden nemesebb érzést, vagy megmozdulást. A szovjet-törvények az orthodox egyházat és vallást hivatalosan nem szüntették meg, csak kikapcsolták az államból és az iskolából. A vallást magánügynek nyilvánították. A baj azonban ott volt, hogy minél meszszebb esett valamely város vagy község Moszkvától, annál sötétebb dühvel folyt az istentelen propaganda gyűléseken, könyvekben, újságokban, plakátokon, színházban, moziban és minden elképzelhető helyen. Az emberek hite ördögi módon lett meggyalázva, kigúnyolva, sárbataposva. A korlátokat nem ismerő propaganda hatása folytán a kommunista párt és az általa felizgatott ifjúság kifosztotta és lerombolta a templomokat, legyilkolta a papokat, megszentségtelenített minden Istennek szentelt személyt és tárgyat, meggyalázta a házasságot és megsemmisített mindent, ami azelőtt neki szent és sérthetetlen volt. Az egyházi ruhákból női ruhák, sapkák és más dolgok készültek, mik ma is láthatók még. A templomokból raktárak, iskolák, kórházak, könyvtárak, mozik, színházak, gyüléstermek, istállók és más leírhatatlan helyiségek lettek. Az egyházi könyveket, képeket, ikonoztázokat elégették. A kelyheket meggyalázták, a harangokat elhurcolták és összetörték. Hogy micsoda szörnyű pusztítás ment ebben az országban végbe, azt csak az tudja igazán megérteni és átérezni, ki annyi idő után közvetlen szemlélője lehet az eseményekne k! A papság a szovjet-rendszerben az élősdi szerepét töltötte be és a világ védtelen prédájává lett. Tanítók, tanárok és általában mindazon egyének, kik neveléssel foglalkoztak, állásvesztés terhe alatt el lettek tiltva minden istentiszteleten, vagy vallásos összejövetelen való megjelenéstől. Növendékeik előtt pedig tilos volt még csak s ejtetni is vallásos meggyőződésüket. Erkölcsi szempontból a gyermekek és az ifjúság, különösen a lányifjúság helyzete nemcsak aggasztó, de egyenesen katasztrofális jelleget öltött. A házassági törvény és a szabadszerelem következtében valóságos gyermekfalkák maradtak apátlanok, anyátlanok. * De amilyen igaz az, hogy az ember kereszténynek születik, ép anynyira tanúskodik erről az orosz nép is. Minden gyűlölet és megalázás ellenére már az első vérhullám idején észrevehetően nőtt a nép körében a vallás iránti érdeklődés, a templomokba való visszatérés és a paradicsomi életnek híresztelt rendszertől való elpártolás. Mindezek a nehéz és megoldásra váró problémák a szovjetet megfontolásra és a valláselleni propaganda tompítására késztették. A szovjet a felmerülő nehézségeket ú. n. Élő Egyház" felállításával vélte likvidálni. A még életben lévő orosz püspökök alkalmasnak látták az időt és egy nyilatkozatot terjesztettek a szovjet kormány elé. A püspöki kar nyilatkozata azt tartalmazta, hogy kész az állammal együtt dolgozni a nép boldogulásáért, ha biztosítékot kap a teljes vallásszabadság gyakorlására. 9

13 Jóllehet az események a püspöki kar javaslatát időszerűnek és a kormány részéről a hozzájárulást indokoltnak mutatták, mégsem valósulhatott meg. A szovjet a javaslatot csak minden ellenszolgáltatás nélkül akarta elfogadni. Egyházi személyek mellőzésével felállította a saját ízlése szerint elgondolt Élő Egyházat". Vállalkozása azonban kudarcba fulladt, mert követői oly elenyésző kis számban voltak, hogy támogatásukra egyáltalán nem számíthatott. A szovjetnek ez a kudarca minden érdekessége mellett is tanulságul szolgálhat a jövőre azoknak, akik abban a téves elgondolásban élnek, hogy az orosz nép egy új rend kifejlődése esetén gyökeresen szakítani fog a régi vallási ideológiával. Mert, ha az orosz nép könnyen félrevezethető ÍS, e kérdésben azonban rendületlenül ragaszkodik ősei hitéhez és hagyományaihoz. Téves az a világgá kürtölt híresztelés, hogy a háború szerencsés befejezése után Oroszország ép olyan missziós terület lesz, mint ma, mondjuk Ázsia, Afrika, Ausztrália vagy bármely pogány néptől lakott terület. Ha az orosz papság részéről történtek is a múltban végzetes tévedések, melyek a nép hitét megingatták, de alapjában véve esz a nép megmaradt, továbbra is istenhivőnek. Bármennyire is igyekezett a szovjet az elmúlt 25 esztendő alatt az ifjúságot a materiálista világnézet útjára állítani, kerek eredményt még azoknál sem volt képes minden téren elérni, kiket közvetlenül ő maga nevelt Igazolják ezt a harcban elesett szovjet katonák, kik közül nem egynek a nyakán, zsebében, pénztárcájában kereszt vagy érem volt található A fogoly- vagy munkatáborokban élők pedig nem egyszer levett kalappal és könnyes szemmel állnak a parancsnok elé azzal a kéréssel, hogy vasárnap szentmisét szeretnének hallgatni -. Sőt bátyuska" is akad az öreegbbek közötlt egy-egy molebeny ko precsisztoi Gyivoi" 1 ) elvégzésére. A múlt vallási életének fennmaradását igazolják az elfoglalt területeken élő fiú-, de különösen leányifjúság megnyilatkozásai és az Isteniszteletek szertartásainak megfelelő ismeretei. Közel félévi tábori lelkészi szolgálatom idején nem egyszer voltam kénytelen a nép ellenállhatatlan kérésének engedni és ószláv nyelven szentmisét bemutatni. Az ilyen szentmiséken, minden előkészület nélkül, négyszólamú énekkr énekelt. Az énekkarnak nem csekély százaléka éves férfiakból és nőkből állott. Arra a kérdésemre, hogy hol tanulták meg ilyen szépen az énekeket, válaszuk az volt, hogy otthon" Az eddig tapasztaltak között talán legszebb volt az, amikor egy ketl tős kereszt megáldása szentmisével volt egybekapcsolva. Honvédeink és a lakosság nagy számban jelentek meg a szentmisén. A szentmise kezdete előtt a lakosság nagy tömegéből kilépett pár éltesebb ember és arra kértek, hogy szabad legyen nekik néhány miseéneket elénekelni. A válasz nem volt könnyű, mert kimondott katonamisére készültem, de a parancsnokkal mégis úgy intéztük el, hogy felváltva lesz magyar és ószláv ének. i) Könyörgő ájtatosság a Legtisztább Szűzhöz. 10 mmmiimv

14 A szentmise alatt németek vonultak el mellettünk és mikor észrevették a szentmisét, megálltak és annyira megtetszett nekik -az ószláv egyházi ének, hogy még szentmise után is jó ideig meghatva hallgatták az énekeket. A keleti ritus és vele együtt a keleti egyház hagyományai és szokásai ma is annyira vérében vannak az orosz népnek, hogy már maga a kísérlet, ettől elszakítani, még a jelen mérlegéről nézve is, elviselhetetlen csapást jelentene számára. Az orosz nép nagy vallási megmozdulása és a püspöki kar javaslata, ha pozitív eredményt nem is hoztak, de elérték azt, hogy a kommunista párt emberei a lakóházakból a szentképeket többé már nem távolították el és ami a legfontosabb, hivatalos feljelentés nélkül nem indítottak eljárást senki ellen azért, ha otthonában imádkozott. A vasárnap megsze 11 teleséért, vagy ahogy ők nevezik vasárnapi munkaszünetért" ádáz és dicséretre méltó hosszú harcot vívtak az orosz falvak lakói. A szovjet uralmának kezdetén munkaszünetként az ötödik napot rendelte el, tekintet nélkül arra, hogy a hét melyik napjára esik. A vasárnapnak ez az egyszeri eltörlése nagy visszatetszést keltett a falvak lakóiban. A nép inkább vállalta az éhséget, a szenvedést, sőt életét is odaadta, de vasárnap nem engedte magát munkára hajtani. Ez a harc a kormányt engedékenységre késztette és a föld népének visszaadta a vasárnapi munkaszünetet. Városokban, gyárakbn és hivatalokban munkaszünetként később az ötödik nap helyett a hatodikat rendelték el és ez mindvégig megmaradt. Ne gondoljuk azonban azt, hogy a nép vallásossága a vasárnapi munkaszünetnél megállott! Korántsem! A maga módja szerint megünnepelte a karácsonyt, a vízkeresztet, a húsvétét, a többi ngyobb és kisebb ünnepeket is kivétel nélkül. Sőt a családi körülményekhez képest gyermekeiket is kioktatta azok jelentőségéről. Tagadhatatlan, hogy a családi életben és rokoni kapcsolatban törés állott be, mert a kommunizmus méltóképpen képviseltette magát i : t is, A szülők azonban ennek ellenére sem szűntek meg gyermekeik kereszteléséről gondoskodni. Amíg a helységben vagy környékén pap élt, hozzá jártak kereszteltetni, később meg a faln köztiszteletben álló öreg embere vagy asszonya töltötte be ezt a szerepet. A német hadseregnek orosz földre történt, benyomulása és nyomában a német papság megjelenése a nép között, leírhatatlan vallási megmozdulást és örömet okozott, különösen azáltal, hogy vasár -és ünnepnapokon megengelte az istentiszteletek tartsáát. A nép tömegesen futott a német papság szentmiséire, istentiszteleteire és vitte gyermekeit keresztvíz alá még akkor is, ha azok már meg voltak keresztelve. Ez a kezdeti lelkesedés, ha lassan is, de észrevehetően csökkent, amit sokan rosszul értelmezve: szalmaláng-tünetnek neveznek és a múlt eseményeivel akarnak kapcsolatba hozni. Holott, az ügy magyarázata abban van, hogy a nep vallásos hitének külső megnyilatkozása nem eyyezik s ema latin, sem a protestáns szertartásoknak külső megnyilatkozásaival. Az a bizonyos idegenkedés az orsz nép részéről, mit a latin szertar- 11

15 tás, vagy protestáns felekezetek papjai tapasztaltak és tapasztalnak ma is, teljesen ellentétes jelleget ölt a görög-szertartású papsággal szemben. A görögszertartású papság szentmiséin mindig többen és többen jelennek meg és nem győzi az ember elégszer hallani tőlük, hogy o tője násoje" ez a miénk! Ha pedig olyan görögszertartású papra találnak, aki valamennyire a nyelvüket is érti, ahoz búcsújárást rendeznek még távoleső falvakból is. Sok eset közül egy álljon itt példaként. Egyik görögszertartású tábori pap honvéd híveinek látogatására indult, mikor egy fiatal asszony és egy férfi izzadtságtól átázva megérkeztek hozzá, kis gyermeket hozva keresztelésre. A pap helybelieknek gondolta őket és elutasította azzal, hogy jöjjenek holnap, mert ma nincs ideje keresztelni. Igen ám, válaszolta az asszony, csakhogy mi még tegnap elindultunk hazulról és igen siettünk, hogy právoszláv pap keresztelje meg a gyermeket. Ha mi most hazamegyünk, vasárnap még igen sokan fognak jönni. Az orosz népnek az a bőkezűsége, mit ebben a nehéz időben sem mulaszt, el a. sajátjának hitt papjával szemben, mindennál jobban igazolja jószívűségét és vallásához való ragaszkodását. Az orosz orthodoxia a világháború és a forradalom, de különösen a jelen nagy idők következtében kilépett ezeresztendős zártságából jobban, mint valaha, és a mult omladékain siránkozva, mint egykor Jeremiás próféta Jeruzsálem pusztulásán, nem kíván mást, csak ősi szent hitének és a keleti szentatyáktól nyert hagyományainak maradéktalan viszszaállítását. Ma ez a nép azzal a nagy igénnyel lép a nyugati kereszténység elé, hogy lényegének és szenvedéseinek megismerését és megértését mérlegelve, nagy lelki nyomorúságának enyhítésére a szeretet meleg szí vével és az imádság hatalmával álljon az Isten trónusa- elé sorsának obbrafordulásáért és Krisztus főpapi imájának, hogy mindnyájan eggyé legyenek" mielőbbi teljesedéséért. Az ifjabb Szent Nilus apát Irta: SZMANDRAY JÁNOS Görögkatbolikus szempontból kétségtelenül egyik legbecsesebb értékünk a grotta-ferrátai Sz. Nilus görög szertartású bazilrendi apátság, mely Itália vallási és polgári történetében jelentős szerepet játszott. Iliressé teszi eztl az apátságot a római pápához való viszonya, görög bazilikája, Farmese-kápolnája, Giuliano Della Rovere ostiai bíboros palotája, nagyértékű kéziratokban bővelkedő könyvtára, a miniatűr festést és görög ősírást művelő iskolája és gazdag művészeti múzeuma. A dicső múlton elmerengő lélek öntudatlanul keresi, hogy mi vetette meg e kolostor alapját és milyen szellem hatotta át, éltette azokat a szerzeteseket, kik a csendes magányban Istennek szentelve életüket, tudtak, ilyen nagyszerű dolgot alkotni. 12

16 így jutunk el ifjabb Sz. Nílus bazilita szerzeteshez, kinek nevéhez «ennek az apátságnak alapítása fűződik. Ifjabbnak azért nevezzük, mert később élt, mint a másik Sz. Nilus.apát, ki Keleten az 5. században működött. Ifjabb Sz. Nilus apát 910 körül született Olaszország Kalábria nevc tartományában, Rossano városában. Ez a vidék akkoriban a görög császárság tartománya volt és az ideköltözött sok görög miatt Nagygörögországnak is nevezték. Szüleit korán elvesztette és egyik, már férjnél volt nővérénél nevelkedett Nagyon szerette a Szentírást és a szent atyák műveit olvasgatni. Daliás termetű, szép külsejű, ügyes férfi volt, aki természeti tulajdonságaival és szép énekével az emberek figyelmét már korán felkeltette. Nővérének, akinél nevelkedett, leghőbb vágya volt, hogy fivérét minél előbb megházasítsa. De úgy látszik ez nehezen ment mert a nők iránt nem igen tudott felmelegedni. A sok unszolás közepette végre vonzalmat kezdett érezni egy alacsonyabb származású leány iránt, kit azután feleségül is vett. Az isteni Gondviselés azonban máskép határozott. Nilus súlyos betegségbe esik. Betegágyán sokat foglalkozik lelkével. A bűn. útálatossága teljes valójában elvonul lelki szemei előtt és gondolatai az örökkévalóság felé irányulnak. Sokat foglalkozik a halállal, az ítélettel és a pokollal. Ekkor érlelődik meg lelkében, hogy elhagyja a világot és fogadalmat tesz, hogy ha Isten visszaadja egészségét, szerzetbe lép, Istennek áldozza életét, hogy így annál tökéletesebben munkálhassa örök- életét. Isten kedvesen vehette fogadalmát, mert nemsokára felépült, Hogy fogadalmának eleget tehessen, felesége beleegyezésével elhagyja a világot és a Rossano melletti. Sz. Bazil rendi kolostorba véteti föl magát -30 éves korában Új élethivatását oly komolyan fogta fel, hogy az erényekben a legrövidebb idő alatt igen nagy tökéletességre tett szert, és mindinkább arra. vágyott, hogy tökéletesedjék. Hogy a keleti szerzetesek ősi szigorú életmódját követhesse, szerzetes elöljárói engedelmével a rosszanói kolostor közelében egy barlangban telepedett meg, s ott folytonos ima, böjt és önsanyargatás között élt. Legkedvesebb foglalkozása a szellemi munka volt. Heves kísértései voltak, melyeket azonban legyőzött. Ez időben kezdődtek a szariacénok ismételt betörései Kalábriába és pusztításaik, úgy, hogy a szerzetesek is kénytelenek voltak elhagyni kolostorukat és városba menekültek. Sz. Nilus azonban beljebb vonult a hegyekbe és ott, ahol a Sz. Adorján (Hadrián) tiszteletére épült: templom volt, folytatta istenes életét. Szent élete másokat i's köréje vonzott a magányba s rövid idő alatt 12 tanítványa lett, kik őt apátjukká akarták választani, de ő nem fogadta el, mert nem akart mások felett uralkodni. Sz. Nilus életszentségének és tudományának híre mindinkább terjedt és sokakat vonzott hozzája tanácsért, kinek bölcs feleletei és tanácsai sokakat megtérített. Mikor meghalt Rossano püspöke, a papok és nép őt akarták püspökig

17 ké választani, ő azonban elbujdosott a megtiszteltetés elől. Alázatosságát Ist'en csodatevő hatalommal és prófétai erővel ruházta fel, úgy, hogy sokakat meggyógyított és megjövendölte, hogy a szaracénok Kalábriát elfoglalják. Ez 980-ban meg is történt. A szaracénok elől ménekülő görög tisztviselők Sz. Nilust' is magukkal akarták vinni Konistantinápolyba, de ő hazáját nem akarta elhagyni és Capua nevü tartományba menekült, hol Pandolfo tartományfőnök, mint apostolt fogadta és a tartomány püspökévé akarta tenni, de Sz. Nilus a püspöki méltóságot most sem fogadta- el. Társaival meglátogatta a. monte-casinói híres kolostort, hol szeretettel fogadták és a főapát Vall e- Lucióban, egy fennhatósága alá tartozó kisebb szerzetházban adott neki lakást. Sz. Nilus erényes élete, kedvessége itt is sokakat vonz és nemsokára benépesül e kolostor. Amikor meghalt a monte-casinói szentéletű apát, helyét, egy gyenge erélyű ember foglalta el, ki alatt. meglazult a fegyelem és ez átragadt a Yalle-Lucioi kolostorra is. Sz. Nilus ekkor, 15 évi ott tartózkodás után, otthogyta a rendházat és azokkal a társakkal, kik a szigorúbb életmódhoz ragaszkodtak a Gaeta városához közel fekvő serpei kietlen pusztába vonult. Sz. Nilust magányában itt is felkereseik a lelki béke után sóvárgó emberek. III. Ottó császár is felkereste Sz. Nilust magányában és látva a hely kietlenségét, felajánlotta a szent férfiúnak, hogy megfelelőbb és alkalmasabb helyen épített a szerzeteseknek kolostort, de Sz. Nilus ezt az ajánlatot is szerényen visszautasította. A szent férfiú társaival már tíz éve lakott Serpi kietlen pusztaságában, amikor a 90 esztendőt is tiilha.ladta és igen elöregedett. Gaeta hercege elhatározta, hogy ha Sz. Nilus meghal, ereklyéit- a. városba viszi abban a reményben, hogy ez által a várost Isten különös oltalma alá helyezi. Sz. Nilus a herceg ezen szárdékáról álmában értesült- és néhány társával Róma közelében a tuszkulumi vidéken Grotta- Ferratában, egy kietlen pusztaságban telepedett meg, mely helyet György tuskulumi gróf bocsátott a szerzetesek rendelkezésére. Sz. Nilus itt egy kis kápolnát épített szerzetes társaival, mely mégma is áll. E köré a kis kápolna köré épült, később a hatlalmas grottaferratai kolostor S e kis kápolna lett a híres apátság magva, melyben Sz. Nilus szelleme éltette és vezette a gör. kath. Sz. Bazil-rendi szerzeteseket, kik a mai napig is e kis kápolnát tartják legbecsesebb ereklyéjüknek. Sz. Nilus új és egyben utolsó lakóhelyén nemsokára meg is halt 1005-ben szeptember 26-án, életének 95. évében. Amilyen egyszerűen élt és ahogy kerülte életében a feltűnni vágyást, ép olyan szerény maradt halálában is. Szerzetes társainak meghagyta,, hogy halála után azonnal, minden pompa nélkül temessék el. Temetkezési helyét pedig senkinek ne mutassák meg, nehogy valakinek eszébe jusson tetemét a szerzetesektől elkérni. Isten azonban alázatosságát felmagasztalta a sírja körül támasztott csodák ál«al nyilvánosságra hozta, hamvai hollétét. 14

18 KRÓNIKA Tizedik évfolyamát kezdi a Keleti Egyház ezzel a számmal. Ez a tény egy kis elgondolkozásra késztet bennünket. Talán nem leszünk azért méltatlanok Krisztushoz, az Egység szent Mesteréhez, ha visszatekintünk, bár kezünk az eke szarván pihen. Mert nem azért tekintünk vissza, hogy hiú tetszelgésből vegyük számba az elért eredményeket s elégedetten megveregessük önmagunk vállait, hanem inkál>b hogy megállapítsuk, mint segített át Isten kegyelme az elénk torlódott nehézségeken s ebből merítsünk erőt az új évfolyam új munkájához. Nem azt akarjuk látni, hogy mekkora utat tettunk már m->g. hanem hogy a háromnegyed lustrum tapasztalatait érvényesíteni tudjuk a lustrum hátralevő éveiben. Eégi írások között lapozgatunk. Levelek innen és onnan abból az időből, mikor az uniós szervezkedés Magyarországon még puszta eszme volt. Sok aggodalom, sok vonatkozás, imitt-amott egy parányi felesillanó reménysugár a félelemnek kétkedésnek süríí fellegeitől környezve. A konkrét körülményeket nem tartom alkalmasoknak a kitűzött cél elérésére" írták a Keleti Egyház alapítójának igen c, igas helyről tíz évvel ezelőtt. ő pedig merészen még nagyobb helyhez fordult: az Apostolhoz. Ez pedig azt írta: Ne bánkódjatok, mint egyebek, kikcjk nincs reménységük'- Aki az unió ügyét tollával is szolgálni óhajtja, annak a trianoni határon túlra kell szegeznie tekintetét. Sajnos a szóba jöhető országok elzárkózása tőlünk olyan mértékű, hogy egy magyarnyelvű folyóiratnak a határon túl való terjesztése elé a legnagyobb akadályok gördülnek." Volt, aki anyagi veszteségektől óvott; volt, aki attól féltett, hogy szellemi segélyforrásaink apadnak Íj s a kezdeményezőnek nehéz volt megállapítani: mennyi volt mindebben a szeretetből eredő féltés és mennyi volt az ősi antagonizmusnak, Kelet és Nyugat ősi szembenállásának tudatalatti nyoma. De nem is sokat törődött ezzel, mert krisztusi eszme, krisztusi parancs lelkesítette: Hogy mondnyájan egyek legyenek... azok is, akik akarják az egységet, azok is, akik még félnek tőle. A sokfélé színű írásokból azt látta meg a Keleti Egyház alapítója, hogy imittamott eigy-egy biztató sugár is felcsillan. Munkatársakat keresett s talált is. Legeaicgelej bizony r. trés faeiunt eollegium" alapján... És az Isten kegyelme nem volt nálunk gyümölcstelen." A magyar nyelvű folyóirat előtt feltárultak a trianoni soront" k már az esztendőben egyaránt ismerték és olvasták Kassán és Nagyváradon, Eperjesen és Lúgoson, Pozsortyban és Nagyszebenben. Ott volt a görögkatholikus, a latin szertartású katholikus és a görögkeleti papok asztalán, a levelek özöne tanúskodott róla, hogy minden szavát elolvasták és az Isten kegyelme bennünk van nem volt gyümölcstelen." Nemcsak Rómába, Bécsbe, Münchenbe, Varsóba és Belgrádba, hanem Athénbe, Konstantiinápolyba, Alexandriába, sőt a Malabár partokra is. Voltak olvasói, nemcsak Magyarország minden egyházmegyéjében, hanem a világ minden részében.., 15

19 És az Isten begyelme nem volt bennünk gyümölcstelen. Az eucharisztikus kongieszszus keretében 1918-ban, a folyóirat fennállásának ötödik évében megrendezhettük nemzetközi gyülésünket Tappauni bíboros elnöklésével, 1939-ben elérhettük hő vágyaink teljesülését: megalakult a magyar uniós munka hivatott szervezete: a Szemisz. Volt közben sok nehézségünk. igaz! Isten kegyelme azonban mindig átsegített rajtuk. Fáradozásunk nem volt hiábavaló. Most egy kis aszály környez bennünket. A háborús nehézségeket érezzük mi is, mint minden és mindenki, még a nem hadviselő országok is. Anyagi erőforrásaink megcsappantai bár nem annyira, hogy félnünk kellene. Kiadásaink megnőttek, bár nem anynyira, hogy el ne viselhetnők. De vannak egyéb nehézségeink, melyek magukban a munkalehetőségekben tárulnak elénk. Vissza. '.-1. som rias/t ínat. Isten kegyelme hisszük most sem lesz bennünk gyümölcstelen. Magyarország határainak az ez3i.'»ps határok feb> valí kitágulása, a pozitív kereszténység sorompóinak Kelet felé való előre tolódása, s ezzel az uniós feladatkör megbövülése, az uniós lehetőségek közelebb jövetele, az uniós tevékenység időszeröbbé válása új apostoli biztatást int felénk: Ne bánkódjatok, mint egyebek, kiknek nincs reménységük!" És e biztatás hatása alatt bátran rágunk neki a tizedik esztendőnek, mely céljainkhoz, ha Isten is úgy akarja, még közelebb hozhat. De Isten akaratát emberi összefogással kell részünkre hajlítaná. Uj sorakozóra hívunk föl tehát minden katholikus magyart a tizedik évfolyam kezdetén: csatlakozzék csüggedést nem ismerve, sikertelenségtől nem félve ahhoz a munkához, melynek célja a Krisztus-akarta vallási egység az egy, szent, katholikus és apostoli egyház kereteiben Krisztus Urunk földi helytartójának, Szent Péter utódának jogara alatt. UNIÓS PÜSPÖKÖT szenteltek Egerben november S-án Pétery József dr. váci püspötk személyében. Senki érdeméből nem vonunk le, mikor azt mondjuk, hogy míg a püspöki trónt elérte, tett egyedül is annyit a szent unióért, amennyit mások csoportosan. Mint szemináriumi lelkiigazgató, ö rendezte a legszebb, legtartalmasabb keleti napokat, kiválóan értékes munkatársa volt a Keleti Egyháznak és értékes munkatársakat nevelt számára. Művei közül A szentmise története" keleti vonatkozásokban való gazdagságával legszebb apológiája a görög szertartás ősiségének. A püspökszentelési szertartást Magyarország bíboros hercegprímása Serédi Jusztinián dr. végezte. Az új püspöknek Eudapest környékén számos gör. kath. híve is van, kikre különös gondot láván fordítani, lehetővé tenni számukra, hogy saját szertartásuk szerint élhessenek. _ SZÉKESFEHÉRVÁR UNIÓS NAP- JA a mult év uniós munkájának legszebb emlékei közé tartozik. November elején Dudás Miklós hajdudorogi göiügkatholikus püspök úr háromnapos lelkigyakorlatot tartott a székesfehérvári úri asszonyok Máiia-kongregációjában. Ezt követőleg november 15-én a szeminárium keleti napját rendezte meg. ünnepélyes főpapi misét mutatott be az Egyház egységéért a székesfehérvári püspöki székesegyházban B hatalmas szentbeszédben fejtette ki az egyházi egység krisztusi gondolatát. SZ. JOZAFÁT emlékére november 14. és 15-én a budapesti központi szeminárium szép ünnepélyt tartott. A DÉLUTÁNI ÁLDOZÁS kedvezményét a Szentségek Kongregációja a fuldai püspöki korferencia javaslatára Németországban a női munkaszilgálatosokra is kiterjesztette. 16

20 NYISZTOB ZOLTÁNT, az ország határain kívül is jóhimevű publicista papot, a Szemisz igazgatósági tagját, kinek cikkei több ízben gazdagították a Keleti Egyház tartalmát is, őszentsége pápai prelátuseá nevezte ki. Az erről szóló brévét megyéspüspöke, Scheffler János szatmári püspök ünnepélyes keretek között személyesen nyújtotta át a kitüntetett papírónak. Nyisztor Zoltán a szatmáni egyházmegye szülöttje és neveltje. Tanulmányait az első világháború idején Somában végezte. Előbb a szatmári püspöki udvarnál teljesített már a megszállás alatt szolgálatot, majd Eómába tért vissza s onnan P. Bangha Béla hozta Budapestre, hol a Magyar Kultura és a Katolikus Lexikon társszerkesztöje lett ben P. Banghával délamerikai missziós útra ment s a Keleti Egyház lapjain érdekes cikkben rajzolta meg az ottani gorögkathojikusok életét. Gör. katih. származásának köszönhetjük, hogy széles látókörű tudását nem ezponáltan, de mégis teljes következetességgel állítja az unionizmus szolgálatába, melynek ma egyik legértékesebb munkása. A KARMELITÁK UNIÓS NAPJA. Kegyeletes módon ünnepelte meg november 24-én a budapesti kármelita rendház védőszentjének: Keresztes Szent Jánosnak négyszáz éves jubileumát. Ez alkalomból görögszertartásu püspöki misét pontifikált dr. Dudás Miklós hajdudorogi püspök a hubautcai budapesti kármelita templomban. A ritka ünnepélyességre zsúfolásig megtelt a templom latin és görög szertartású hívekkel, akik között több közéleti vezető egyéniség is megjelent. A püspököt, aki a dr. Krajnyák Gábor tb. kanonok, pesti görög katholikus plébános vezetésével kivonult asszisztencia kisért, a templom kapujában Pálvölgyi Ignáe tartományfőnök fogadta a rendtagok élén. A mise alatt a pesti görög katholikus egyházközség énekkara énekelt ifj. Szemerszky János vezetésével. Az uniós gondolat jegyében a görögszertartású mise hiszekegyét Pálvölgyi Ignác provioiális énekelte. A mi3e keretében Dudás püspök szentbeszédet is mondott az uniós gondolat jelentőségéről. _ PRO MEMÓRIA. XII. Pius pápa 1940 december 1-én a karácsonyi éjféli szentmisére vonatkozólag a következőképpen rendelkezett: Minden államban, ahol a várható légitámadások miatt esténként elsötétítési óvintézkedéseket kell végrehajtani, az egyes Ordináriusok megengedhetik, hogy a székesegyházakban és plébániatemplomokban az éjfélkor mondani szokott szentmise már karácsony vigiliájának délutánján elmondassák úgy, hogy a mise befejezése után még legyen idő az elsötétítés megkezdéséig. Más templomok számára ás adhatnak az Ordináriusok engedélyt, ha azonban ősi szokás, vagy pápai engedély alapján szoktak éjféli misét mondani. Az a pap, aki ezt a délutáni vagy esti misét mondja, másnap, karácsony ünnepén csak két misét mondhii, ha aznap éjféltől kezdve egyáltalán nem evett, vagy nem ivott semmit. A délutáni, vagy esti mise előtt 4 órával kell a szentmiséhez szükséges böjtöt megkezdeni. Azok a hívek, akik ezen a szentmisén résztvesznek, eleget tesznek a karácsonyi misehallgatás kötelezettségének; ezen a misén áldozhatnak is a hívek, ha megelőzőleg 4 órán át semmit sem ettek, sem. nem ittak és áldozhatnak még akkor is, ha ugyanazon nap reggelén, vagy délelőttjén már egyszer áldoztak. Ha azonban valaki december 24-én, a délutáni, vagy esti misén áldozott, december 25-én már nem áldozhatik. Ahol az elsötétítés lehetségse és a szükséges óvintézkedések végrehajthatók, ott minden akadály nélkül lehet karácsonykor éjféli szentmisét mondani. Ezt a rendelkezést a most múlt karácsonyi ünnepek alkalmából Magyarországon is alkalmazták s legtöbb helyen este 6 órakor tartották az éjféli misét. Külön és sokat vitatott érdekessége volt e misének, hogy ezen keleti ritusuak, tehát görög vagy örmény katholikusok nem áldozhattak. A mise előrehelyezése privilegiumszerű és szorosan értelmezendő. A görögkatholikus karácsonyi szertartás éjféli 'nisét nem ismer, rájuk tehát az előrehelyezés nem vonatkozott, következésképen a karáesony.elsőnapi misehallgatás kötale zettségének sem tehettek eleget anticipálva s mert az ő jogszerű miséjük karácsony ünnepén a rendes időben maradt, áldoz- 17

21 niok sem lehetett karácsony éjfele előtt. Számosan voltak azonban theolőgusok. kik az ellenkező felfogást vallották. A mi se előrehelyezési rendelkezések azonban olyan későn jöttek, hogy az érdekes kérdés eldöntéséért az Apostili Szentszékhez már nem lehetett fordulni. _ SZMANERAY JÁMOS dr. tb. esperes, kinek a Keleti Egyház lapjain több értékes cikke és közleménye látott már napvilágot, december 2-án Miskolcon ün nepelte ezüstmiséjét teljes csendben, csupán legszorosabban vett családja körében. A kézvezetői tisztet Kozma János püspöki tanácsos töltötte be. A VEGYES SZERTARTÁSÚ KA- THOIIKUS JEGYESEK ESKETÉSE. Scheffler János szatmári püspök körlevelet adott ki a magyar püspöki karnak méig 1918-ban kiadott amaz utasításával kap. csolatban, hogy a házasságkötésnek ~ nálunk a vegyes szertartású katholikus jegyeseknél is rendszerint a menyasszony plébánosa előtt kell történnie." Arra utal, hogy a szatmári egyházmegye volt román területén új gyakorlat honosodott mig: mindig a vőlegény plébánosa esketett. Most a magyar püspöki kar a sok zavart keltő jogi kettősséget megszüntette és a magyarországi gyakorlatot az újonnan visszacsatolt részekre is kiterjesztette. Ennek alapján a püspök elrendeli, hogy 1943 január 1-től kezdődőleg a vegyes szertartású katholikus jegyesek házasságkötése mindig a menyasszony plébánosa előtt történjék. FIGYELŐ Az egyéni pasztoráció és az unió kérdése. Irta: MASSALSKY MIKLÓS dr. herceg. Az unió gondolatának terjesztésénél felbecsülhetetlen jelentőségű az orthodox egyház viszonyainak ismerete; mert ez ismeretek birtokában azt nyujthatjuk a hívőknek, ami azoknak eddig hiányzoltt. Ebből a szempontból a házi pasztoráció,vagyis a papság hivatalon kívül való munkássága rendkívül figyelemreméltó, mint az egyházi élet egyik jelentős tényezője. Igaz ugyan, hogy az orthodox egyház is nagyon fontosnak tartja a papságnak ezt a tevékenységét, azt a lehetőség szerint támogatja is. Ám ezen is ugyanaz az átok nyugszik, amely az orthodox egyházi élet fejlődését minden egyéb téren is akadályozza: mégpedig az a körülmény, mely szerint az orthodox egyház hajlik arra, hogy a túlvilágot helyezze az érdeklődés középpontjába, teljességgel elhanyagolván az evilági érdekeket; hajlik arra, hogy az egyház az Ecclesia militans földi működését szűkebb pályára szorítsa, sőt, az egyháznak a földön való szerepét egészen elhanyagolja, teljesen figyelmen kívül hagyja. (Ez indította Vladimir Szolovjevet, az ismert filozófust is arra, hogy az orthodox egyházat- önmagát elhagyónak" nevezze.) Ez a merő túlvilágkeresés veszedelmes árnyékot vet az egyház egész működésére és rányomja bélyegét a házi pasztorációra is. Ez ily módon tisztán negatív működésre szorítkozhatik, anélkül, hogy működésének pozitív oldala is volna. Kritikája tisztára elítélő, melynek nincsen konstruktív ellensúlya. Theológiai szempontból tekintve a 18

22 dolgot, azon van, hogy a hívőket a gonosz világ" ellen immunizálja, arról azonban nem gondoskodik, hogy a világot jobbá, keresztényebbé tegye. Saját maga körül csavaradott," jellemezte ezt egyszer egy orthodox lelkész, aki ezt az álláspontot a szerző jelenlétében kritika tárgyává tette így képtelen arra, hogy környezetére bármily befolyást is gyakoroljon. Ennek természetesen nem maradhatott el a hatása. Elsősorban hiányzik az a személyes kapcsolat a pap és hívei közt, mely a katholikns Egyházban mindig megvolt. Mindenekelőtt nincsenek meg azok a személyes látogatások, melyeket a pap lelki gyermekeinél tenni szokott. Ennek oka ismét az a körülmény, hogy az orthodox egyházban a pap tevékenysége számára holmi világi célok egyszerűen nem léteznek vagy legjobb esetben is, nem tartják azokat fontosaknak. (El kell azonban ismernünk, hogy a legutóbbi húsz év alatt e tekintetben bizonyos változás állott be, ez azonban csak nagyon szűk térre szorítkozik.) Ilyen módon nem jöhetnek létett közvetlen kapcsolat a lelkész és hívei között; a pap tehát nem lehetett híveire semmiféle befolyással. Ez a körülmény okozta azt, hogy az orthodox papság még a veszély idején sem volt képes arra, hogy a népet vezesse, hogy közvetítsen, vagy valamely veszélyt elhárítson. így például az 1905-ben támadt oroszországi zavargások alkalmával az orthodox papság sehol sem volt képes a népet a tüntetéstől visszatartani, míg az akkori Orosz-Lengyelország területén a katholikus papság ezt a feladatot fényesen megoldotta. (Vilnában pl. a katholikus püspök a főtéren, szabad ég alatt több szószéket állíttatott fel, amelyről éjjel-nappat felváltva prédikáltak; aminek az lett az eredménye, hogy ott jóformán alig történt zavargás.) Magától értetődik, hogy az orthodox egyház nyújtotta vigasztalás is kissé különös mellékízű: a betegeket és szenvedőket rendszerint olyanformán vigasztalják, hogy azt mondják nekik: gyengeségből nagy vétket követtek el és azért kell itt e földön annyit szenvedniök; irányítsák azonban figyelmüket a túlvilágra, ott majd türelmük elnyeri jutalmát. A halálraítélteket is ilyenféleképen vigasztalják a; kivégzés előtt ; itt is arról beszélnek, hogy gyengeségből vétkeztek csak és megígérik nekik is az örök boldogságot. Feltűnő, hogy sohasem emlékeznek meg arról, hogy az illető szenvedésével bizonyos mértékben jóvá teszi, amit vétett, bűnhődik érte; ez abban leli magyarázatát, hogy az orthodox egyház szerint ha egyenesen nem is hirdeti, de valahogy így jelzi végül minden ember megmenekül, még pedig Isten közvetlen kegyelme által; Isten mindent megbocsát neki. (A keleti egyházban ismeretlen a tisztítótűz. 1 ) Ehhez kapcsolódik a keleti Egyház túlvilági beállítottságának" harmadik következménye, amely abban áll, mikép az orthodox egyház sohasem lesz képes arra, hogy a lelkeket psychotherapeutikus úton vezesse, de még csak pedagógiai eredményeket sem fog elérni, ami egyszerűen lehetetlenné teszi számára, hogy bármely területen is befolyást gyakoroljon a népre. Mert, ha az orthodox egyházziai kapcsolatban még lehet be- J) Nem egészen így van. A különben nagy tudású szerző itt bizonyos dogmatikai finomságokat figyelmen kívül hagy. Szerkó 19

23 szelni utólagos, post festum bekövetkező vigasznyújtásról, profilakt'ikus tevékenységről (pl. a csábítás veszélyétől való védelemről) szó sem. lehet.- Valamivel nagyobb a pasztioráció befolyása, bár itt sem jelentékeny^, a szülők és gyermekek, elöljárók és alárendeltek közötti viszony kialakításában. A keleti egyház felfogása szerint a lélek tisztán Isten kegyelme általmenekül meg és így jócselekedetek nélkül is üdvözülhet, igaz ugyan, hogy e kérdésben az orthodox theológusok az utóbbi időben nem értenek egyet. 2 ) Ennek értelmében a pasztoráció nem igyekszik befolyásra szert tenni abban az irányban, hogy a vétket valami módon jóvátegyék; nem igyekszik befolyásra szert tenni abban az irányban, hogy a vétket valamimódon jóvátegyék; nem igyekszenek a bűnösnek sem testét, sem lelkét gyógyítani és nem teszik szóvá, hogy az általa elkövetett bűnt, vagy másnak okozott kárt valahogyan jóvá kellene tenni. Hogy a keleti egyház világi feladatait ennyire elhanyagolja és hogy nincsen meg a közvetlen érintkezés a pap és hívei közt, annak még az is következménye, hogy a keleti egyház dús termőtalaja mindenféle szektának. Különösen az olyan tanoknak akad sok hívője és követője, melynek hirdetői vándorló prédikátorok, akik házról-házra járva azt közvetlen érintkezést, keresik - és találják meg, amelyet az orthodox lelkészek elhanyagolnak; hisz úgy látszik, az emberiség veleszületett ösztöneihez tartozik az ilyen közvetlen érintkezés keresése és óhajtása; legalább is így kell vélekednünk, ha annak óriási elterjedettségét tekintjük. Ez az oka annak is, hogy Észak-Magyarországon, az egyetlenállamban, 3 ) ahol az egyesült, vagy görögkatholikus egyház vezető szerepet visz a házi pasztorációnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, s arra nagy gondot is fordítanak. Ez áldásos működésnek meg is van a gyümölcse: a papságnak ott nemcsak a bolsevista propagandát sikerült elfojtani, hanem az alkoholizmus elterjedését is sikerült meggátblnia-. holott ez ott nagyon el volt terjedve és már-már komoly veszéllyé kezdett fajulni. -4- AZ EGYHÁZ KRISZTUSI FOGAL- MÁVAL nehezen egyeztethető össze Raffay Sándor dr. evangélikus püspök október 18-i rádió-prédikációjának az az állítása, mely szerint Krisztus sohasem mondotta, hogy a jeruzsálemi, kafarnamni, vagy római hit üdvözít, hanem: a te hited tart meg téged. Nem a másé, nem a többségé, nem a sokaságé, hanem a te hited. Nem enyhített ennek a mondásnak helyt nem állóságán az sem, hogy utóbb azt fűzte hozzá, hogy a magyar katona hitének ugyanannak kell lennie odakünn a fronton, amit az itthonievők hisznek és vallanak. A hit tárgyi értelemben az Isten kinyilatkoztatása. Azoknak az igazságoknak öszszege, amelyeket Krisztus Urunk az Anyaszentegyházra bízott. A te hited" az alanyi értelemben vett hit ezeknek az igazságoknak elfogadása. Nincsen tehát szabadjára engedve, hogy mit higyjen Jeruzsá 2 ) Nem orthodox tan. Protestáns befolyás. Szerk. 3) f _ Szerk. 20

24 íjem, Kafarnaum vagy Róma. Egy a hit, egy a keresztség, egy a Jézus Krisztus, más alapot senki sem vethet s legfeljebb a továbbépítés lehet fa, széna vagy pozdor-.ja, ahogy az apostol írja. Nem hisszük, hogy mindegy volna akár. anit építeni erre az alapra, pedig az egyéniségre alapított hit építménye nem lehet.szilárd és menedéket nyújtó. Krisztus azt az egyéni hitet dicsérte meg, mint amely megtartja az embert, amely maradéktalanul megőrzi az isten-adta hitet. Nem bármiféle hitről beszélt 5, nem bármiféle hit számára alkotott Anyaszentegyházat, hanem csak az igaz, tehát egyedül üdvözítő.hit számára. A te hited tart meg, de akkor s úgy, ha te viszont nem Jeruzsálem, nem Kóma, nem a sokaság vagy többség hitét teszed a magadévá, hanem Krisztusét s azét az Anya szentegyházét, melyre Krisztus a deposir tum fidei őrzését és tanítását bízta. És ha két évezred igazolja, hogy ez a hit ugyanaz, ami Eóma hite, akkor a te hited-nek meg kell vele egyeznie, még akkor is, ha a többség vagy a sokaság más véleményen van. Krisztusi egység nem jöhet létre másképen, mint krisztusi alapon. A hitnek minden egyénítése csak a szakadások számát növelheti. (kj.) IRODALOM * A Pester Lloyd ezidei karácsonyi számában dr. Kelemen Krizosztom m. kir. titkos tanácsos, pannonhalmi főapát írt vezető cikket a magyarság lelki egységéről, amelyben a legsúlyosabb uniós gondolatokkal bizonyítja a lelki egység szükségét és fejtegeti annak lényegét. A legjelesebb külföldi katholikus (Rademacher) és protestáns (Heiler) unionisták müveit is idézi. Hivatkozik dr. Révész Imre ref. püspökre, aki igen helyesen és világosan jelölte meg az egység lényét, amikor mondotta, hogy az nem lehet olyan, mint a 'búzaszemek egysége, együvétartozása a zsákban, hanem olyan, mint a szőlőtő és,0. szőlővesszők egysége. * Orientalia Ghristiana Periodica." A Tómai Pont. Intit. Orient. Stud." hivatalos folyóiratának az első száma újra értékes tartalommal gazdagította a keleti «gyházról és az unióról szóló irodalmat. Az első értekezésben B. Marx: Der homiletische Naehlass des Basileios von Seleukeia". cím alatt az isauriai nagy metropoiitaszónokj prédikációinak szövegkiadásaival, azok kritikájával és magának Basileios Seleuk. méltatásával foglalkozik..mindenekelőtt azt akarja megállapítani a «zerző, hogy a Keleti Egyház fentemlített iaagy szónoka korának, (azaz Nagy Szent Vazulnak, Nazianzi Szent Gergelynek és Szent Krizosztomnak kora előtt,) egyik legkiválóbb homiletikusa és a szó keresztény értelmében vett rétora volt. A kiadások közül a Migne (P. Gr. 85) a maurinus recensió, a P. Gr. 28. Spuria Athanasii alatt összefoglalt Besileios-homiliák, a szétszórtan és kiadatlanul található beszédek kerülnek B. Marz kritikája alá. így a végső áttekintő összefoglalásban végmegállapításként, mellyel Basileios Seleuk. homiliáinak számát akarja véglegesen megállapítani a szerző: a cod. Paris. gr ben taláható úgynevezett Tamás-ho. homiliával" együtt ezt a számot 49-re egészíti ki. P. S. Tyszkievies: a pápai orosz kollégium egyik jelentős, tudós elöljárója egy olyan theológiai problémához nyúl hozzá: Ou en est chez nous la doctrine de la divinoi-humanité de l'íjglise?" c. cikkében, mely hívatva van a sok kelet-nyugat közötti ellentét között valami olyan álláspontot képviselni, mely az Egyház testének szakadását inkább hívatva van gyógyítani, mint elmérgesíteni. A bogocselovicsestvo" terminológiát először a pravoszláv szerzők munkáiban figyeli meg. Sorra veszi Bjelajev, Akvilinov, Malinovszki, Bulgakov és Szolovjov terminológiáját. Hogy az összhang, mely ebben a 21

25 problémában a katolikus tanítással fentáll, XIII. Leó pápa Satis cognitum..." encimikájával való összevetésből egészen világosan kitűnik. Hogy a keleti és nyugati tanítás ebben a kérdésben még világosabban állhasson előttünk, nem hiányoznak a vélemények kath. oldalról sem. (Crd. Franzelin, D'Herblgny, Sertillange, Card. Lépicier.) Bár valóra válhatna a Solovjev által is hirdetett igazság felismerése: La vérité fondamentale, l'idée spécifique du christianisme, e'est l'union parfait du divin et de l'humain,accomplie individuellement dans le Christ et s'accomplissant socialement dans l'humanité ehrétienne, ou le divin est représenté par l'église..."! A pápai keleti intézet rektora a keleti szerzetesség szegénységi fogadalmával, vagyis inkább az annak megvalósításával, a felmerült hibákkal és azok megfel formáláséival foglalkozik Die Eegelung öer Armut in den byzantinisehen Klöstern." (P. E. Hermann.) A negyedik századtól kezdve figyelemmel kiséri a szerző a keleti szerzetességnek mindkét fajtáját (remetéket és coenobitákat egyaránt) s megállapítja, hogy a kezdeti buzgóság szerinti teljes szegénység a századok folyamán mindig ideálként lebegett a szerzetesek előtt, s a nagy hanyatlások és a régi szabályoktól való eltérések idején is mindig akadtak olyanok, akik ezt a teljes szegénységet hangoztatták, maguk megvalósították s másokat ds erre biztattak. Egy szempontból ugyan, de szinte teljes perspektívában vonul el szemünk előtt az egész keleti szerzetesség története. P. Hof ma.nn: Klimach. Szent János írásának nyomait vizsgálja Photiusnál: Der. hl. Johannes Klimax bei Photios." értekezésé ben. A rendelkezésre álló anyag alapján nagy tudományos és különösen philolőgiai felkészültséggel mutatja ki, hogy Photios patriareha II. Klimach. Szent Jánoshoz in : tézett Scholion"-ja valódi és a tudományos vizsgálatok után eredetiségükhöz kétség nem fér. Die Ikonén der Apostelfürsten in St. Peter zu Rom" cím alatt W. F. Volbach: érdekes történelmi áttekintést ad a Szent Péterben található Szent Péter és Pál apostolok szlávfelírású képének restaurálásáról től kezdve, (mikor is az első említést találjuk a képről), a találgatások egész sora áll rendelkezésre arravo-- natkozólag, hogy kit ábrázol tulajdonképen a festmény? A tévedések oka természetesen az átfestés is volt: de a fsalakokban hol Cyrillt és Metódot, vagy az alsó képrészen Hadrián pápát vagy nagy Konstantint igyekeztek felfedezni Iván Kukuljevics, Raeski és Jelics archeológusok. A Rómában időző Pimen Maximovics- Szofronov kapott legújabban megbízatást, a kép restaurálására, mely munka folyamán a főalakokhan Szent Péter és Szent Pál cirill-felírású alakjaira ismerhetünk,., az alsó kék mezőben pedig a két ajándékozó Nemanjaden-herceget: Dragutint ős Milutint láthatjuk. Az értékes művészettörténeti és archeológiai dolgozatot számos illusztráció is kiséri. A folyóirat végén megjelenő rövidebb commentárok közül említésreméltóbb: Natalinus Grand Empreur de tout la Russie" au lendemain du Concile de Trente." V. Meysztovics: tollából megjelent analizálása a vatikáni régiségtárban található, Zsigmond lengyel király és Natalinus császár közötti levélváltás dokumentumainak. (Arch. Vat., II r. 61-r et 62-r.) J. M. Vosté 0. P.: Alphons Mingana: Catalogue of the Mingana Collection, t. III." posthumus kötetét veszi vizsgálat alá; P. Baes: ( La premiere édition romanie de la Liturgie de S. Jean Chris. en staroslave.") az új vatikáni liturgikus kiadások alkalmával rövid áttekintében ismerteti 1108-tól kezdve egészen napjainkig az uniósok által használt keleti liturgikus könyvek történetét. A kötetet tartalmas (theológiai és keleti tárgyú) könyvbírálat zárja be. * Kyrios." Hans Koch folyóirata (,Kyrios" Vierteljahresschrift für Kirchen- und Geistespeschichte Osteuropeas, Königsberg -B erlin. Ost-Europa-Verlag) negyedévenként értékes tudományos anyaggal látja el Keleteurópa vallási, népi és első cikk Michael Tarchwis'vili: a metteni küldemények megérkezése ma olyan nehézségekbe ütközik, hogy a legújabb negyedévi szám összevont példánya (1940/41». Heft. 3/4.) csak most érkezett meg. Az első cikk Michael Tarchnis'vili: a mettembencések között élő georgiai származásúiatya tudományos felkészültségét és a keleti dolgokban való jártasságát dicséri,. 22;

26 _,,T>ie Entstehung und Entwicklung der iirehliehen Autokephalie Georgiens." Az első georgiai egyházalapítástól kezdve (kb. Nagy Konstantin alatt) bemutatja a szerző a főpapok függetlenségi törekvéseit először Bizánetól majd Antiochiától. Elvonul előttünk a georgiai monophysitizmus majd visszatérés az orthodoxiához (7 11. század). Az első autokephal törekvések, a 19. -ezázadi orosz elnyomás, majd az 1917-es győzelmes függetlenség. Az utolsó, már a Szovjet alatt működő Katolikus-Patriarcháról, még tudunk (Leonid: f 1921.; Ambrosius: f f 1927.; Christophorus: 1932.) de Kalistrates egyházáról (uralkodása kezdete: 1932.) nagyon kevés hír szivárgott csak ki a szovjet-határokon. Igor Smolics: a keleti szerzetesség és aszkétikus élet kiváló ismerője újra egy értékes bepillantást engedett az orosz lelkivilágba: T)ic Verehrung der Gottesmutter in der russisehen Frömmigkeit und Volksreligiositat" című értekezésében. Bemutatja, hogy a művészetben, képekben és kölaészetben, liturgiában és általában az egész orosz életben, milyen nagy szerepe van az. Istenszülő" Istenanyának. Különösen említésreméltónak tartjuk hogy olyan részletekre is kitért ez alkalommal, melyek eddigi szerzetes-írásaiból kimaradtak: nevezetesen a két híres szerzetes, Sergij Kadonez és legutóbb sarovi Szerafim által képviselt úgynevezett: Theotokos-Misztika" magyarázatára. Nem hiányzik a különböző Mária-jelzők magyarázata sem, (Precsisztaja, Bogorodica, Vzbrannoj vojvode stb.) melyeknek hozzáértő kifejezése sok segítséget nyújthat a liturgikus szövegek és a képábrázolások mélyebb megértéséhez. A. Duchovnye Stiehi" Maria-költészetén keresztül Bargyejev és Dosztojevszkij-ig mutatja be az Istenszülő dicsőítését az orosz nép ajkán. Az orosz cári család házasságpolitikájával foglalkozik Bobért Stupperici: ( Zur Heiratspolitik des russisehen Herrscherhauses in 18 Jh." Die Frage des Glaubenswechsels deutscher Prinzessimen.) Nagy Péter első külföldi kapcsolataitól egészen az utolsó Komanovokig tart az áttekintés, nem hagyva figyelmen kívül Katalin és Erzsébet külpolitikai tevékenységeit sem. Az író az egyes külföldi uralkodőházakból választott cári feleségek sorában úgy látja, hogy a szerencsétlenül folytatódott mindig az a törekvés, mely ezektől a hercegnőktől vallásuk (rendszerint protestáns) megtagadását és az orthodoxia fevételét kívánta. Ezen vallásváltoztatást sem a nép nem vette jónéven, sem áldás nem fakadt a cári családra. A cikkhez sok szempontból lehetne megjegyzéseket hozzáfűzni. Waltér Engels: Ciklusának folytatását adja: Tübengen und Byzánc" cím alatt megjelenő sorozatban most az elő, az augsburgi konfessió felé hajló görög theológusokat vizsgálja. A tudományos krónikában Merner Haugg: A birodalmi minisztérium egyházjogi tanácsosa vázlatosan adja a keleti egyház jogi dokumentumait a német jogban. Materialien zur Geschichte der östlich-orthodoxen Kirche in Deutschland". A legtöbb dokumentum egészen újkeletü és az egyházi törvénykező ciklusból való. A majdnem 50 oldalra terjedő áttekintés német alapossággal és kimerítő részletességgel ad felvilágosítást a berlini eparchajogoktól kezdve, a plébániai hatáskörökön át a kolostorok jogviszonyáig. 26 A Szemisz munkája ma szükségesebb, mint bármikot is volt. Testvér! Nem érzed-e, hogy ebben résztvenni neked is kötelességed?

27 KELETI LEXIKON Epiklézis. A Szentlélek Úristen segítségül hívása valamely szentségi tényhez. A bizánci vagy görög szertartású liturgiában (misében) az úrfejmutatás utáni csendes imának egy része, mely így hangzik: Felajánljuk még neked ezen okos és vérontás nélküli szolgálatot és kérünk, könyörgünk, esedezünk: küldd le Szentlelkiedet reánk s ezen előtted levő ajándékokra, és tedd ezt a kenyeret Krisztusod drága testévé, és ami e kehelyben van, Krisztusod drága vérévé, átváltoztatván a te Szentlelkeddel, hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára..tb. A görögkeleti egyházírók nagy része a XII. század óta azt vi tatja, hogy az átlényegülés a keleti szent liturgiában nem az Űr szavai, hanem aa epiklézis által történik vagy nyer befejezést. Liturgia = közszolgálat. Az egyházban 1. tág értelemben az isteni tiszteletek öszszefoglaló rendszere, sajátossága. így be. szélünk keleti és nyugati liturgiákról s ezek keretében keleten jeruzsálemi, antiochiai, alexandriai és bizánci vagy konstantinápolyi liturgiáról, nyugaton római, milánói (ambróziás), gall és mozarab liturgiákról. A keleti liturgiákat osztályozzák palesztinai, szír, mezopotámiai és kisázsiai liturgiákra is, más osztályozás szerint pedig Sz. Jakab, Sz. Márk, Addeus ós Sz. János liturgiáira. Magyarországon és a környékbeli államokban a keletiek úgy az egyesültek, mint a nemegyesültek is a bizánci (konstantinápolyi), más osztályozás szerint a Sz. Jakab-féle, illetve a kisázsiai liturgiát használják. 2. Egyvalamely istentiszteleti egység felépítése- Ebben az értelemben beszelünk pl. a szentmise liturgiájáról, a keresztség liturgiájáról, stb. 3. A keleti egyházban a legszűkebb értelemben magát a szentmisét jelenti, mint nyilvános áldozatot. Baszkoly. Oroszul: hasadás, szakadás. (Schiznra.) Hívei a raszkolnikok: schizmatikusok. Más néven sztarovjercek = óhitűek. Az orosz pravoszláv egyháztól elszakadt s idők folyamán igen sokfelé oszlott felekezet, melynek hívei mintegy 15 milliónyian élnek Oroszország különböző vidékein. Nikón pátriárka szertartási reformjaival szemben a XVI. században az általuk őseredetinek tartott középkori orosz szertartáshoz ragaszkodtak mely azonban a sok hozzáadás és önkényes változtatás folytán már minden inkább volt, mint görög szertartás, óhitűeknek nevezték magukat, de helyenként annyira protestáns hatás alá kerültek, hogy még a papságot is eltörülték. (Bezpopovei = paptalanok.) Politikai üldözéseik hatása alatt nagy részük visszatért az orosz államegyházba, a szovjet uralma alatt azonban ismét elszakadtak. Egyébként a kommunizmus melegágya Oroszországban éppen egy ilyen raszkoly volt: a duhoborcok szektája, kik már a világháború alatt megpróbáltak kommunista rendszer szerint berendezkedni. Szent szinódus. Nagy Péter óta az orosz cárok által kinevezett egyházi és világi férfiakból álló testület, mely a cár által kinevezett világi férfiú elnöklete alatt az orosz államegyház ügyeit teljhatalommal intézte. 24 Eladja a Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség. Felelős szerkesztő és kiadó: Kozma János. Nyomatott: Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. Tel.:

28 Gondolatok az egyházi egyesülésről Irta: Pfeiffer Miklós») Az Ur Jézus mennybemenetele előtt tanítványaitól búcsúzva ezeket mondá: Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" (Márk ) Már előbb keserves kínszenvedése és kereszthalála előtt pedig így imádkozott: könyörgök, hogy mindnyájan egyek legyenek, mint Te Atyám énbennem és én Tbenned, úgy ők is egyek legyenek bennünk, és így elhigyje a világ, hogy Te küldöttéi engem.'' (Ján. 17, 21.) Isteni Mesterünk e szavaiból három következik: Először, hogy kötelesség az Ur Jézus tanát, az evangéliumot minden ember előtt hirdetni. Másodszor, hogy Krisztus Urunk kívánja, hogy azok, akik reá hallgatnak, akik tanaira hivatkoznak, eggyé legyenek, egységet alkossanak. Külön e célra imádkozik mennyei Atyjához. Következik harmadszor, hogy kívül és távol állók szemében ép ez az egység fontos érv Krisztus tanítása mellett, annak hitelt érdemlő volta érdekében. Ezt meg is fordíthatjuk: az egység hiánya azok között, akik magukat Krisztus tanítványainak vallják, egyik fő nehézsége, fő akadálya annak, hogy azok, akik Krisztus tanaitól távolabb állnak, a krisztusi tanokat elfogadják. Röviddel ezelőtt olvastam a pápa lapjában, az Osservatore Romano"-ban egy cikket. Megállapítja és felpanaszolja, hogy a kereszténységnek a széttagozottsága, egymásközti meghasonlottsága egyik fő akadálya annak, hogy a pogányok, főleg Ázsiának ősi műveltséggel bíró pogányai a krisztusi tant elfogadják. Bármekkora ellentétek vannak még manapság a keresztények és keresztények között, bármennyire nehéz és körülményes az egymáshoz való közeledés, bármennyire gyakori még e közeledési kísérleteknél, lépéseknél a visszacsúszás, az időleges kudarc: mégis ha az eszmék áramlatát és a világ folyását figyeljük, örvendező sejtéssel, szívrepeső előérzettel mondhatjuk, hogy közelebb vagyunk a keresztények egységéhez, egyesüléséhez, min't ahogyan első pillantásra látszik. Vegyük röviden szemügyre ennek néhány jelét, okát. A múlt század és a századvég a szubjektivizmusnak, egyoldalú anyagiságnak és a túlzott individualizmusnak, azaz egyoldalú egyéniességnek volt a kora és az ebből folyó önközpontosításnak, önzésnek: gazdasági, társadalmi és szellemi téren egyaránt. Ennek szellemtörténeti eredetét kutatni messze túlhaladná ezen rövid értekezés keretét. Ezen egyoldalúan egyénies szemlélet szerint az egyes ember, az egyén, egyed mindennek a központja és mérlege. Mindnek saját világnézetének, erkölcsnéek és életének legfőbb zsinórmértéke. Előadás az évi Szemisz uniós díszgyülésen. / 25

29 Világos, hogy e szellemiség nagyon is távol volt attól az egységtől, attól az egységre való törekvéstől, amely isteni Mesterünk főpapi imájában foglaltatik. Semmi sem volt szellemileg és lélektani szempontból oly kevéssé alkalmas a keresztények egymáshoz való közeledése, eggyé olvadása szempontjából, mint ép a szellemiség és lelkület. Azóta az idő nagyot fordult. A szélső egyéniesség, a túlzott alanyiasság az emberiségre csődöt hozott. Ezért a mai kor gondolkodói tőle elfordultak. Ma a közösségi gondolat a vezéreszme. Ma már nem az egyén, hanem a közösség a cél, nem az egyén teljesen önálló szellemi csapongása a módszer, hanem olyan eszmék kutatása, amelyek az egész közösséget meghódítani hivatottak. Nem a pusztán egyéni jólét a társadalmi célkitűzés sem, hanem a köznek a java. Visszatértünk ahhoz, amit már Aristoteles tanított, aminek gyökerei az evangéliumban vannak és amit aquinoi Szent Tamás mesterien fejtett ki, hogy t. i. az egyén a köznek, a köz javára alá van rendelve. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy persze a közösségi gondolatot is lehet egyoldalúan felfogni, túlzássá torzítani. A helyes bizonyos arányosság az egyén és a közösség boldogulása és jogai között. Világos, hogy a közösségi gondolat, tehát a mái koreszme lélektanilag és tartalmilag magában véve sokkal közelebb áll az egység gondolatához, tehát annak vallási téren való megnyilvánulásához, érvényesüléséheb is, mint az elmúlt idők túlegyénies gondolata. E közösségi eszme tényleg hat vallási téren is. Vegyük csak például a liturgikus, a szertartási mozgalmakat. Ez Isten tiszteletének, a vallás gyakorlásának kifejezetten közösségi megnyilvánulása. Azonban más körülmények is, bár közvetve, nagyban előmozdítják a keresztények egyesülésének ügyét. A mai világ közösségi gondolata nemzeti keretek, faji határok között mozog. A nemzeti, Üaji tulajdonságok és keretek fontosságát készséggel elismerjük, sőt hirdettük olyan időben is, amikor ezek elhomályosítása, lekicsinylése volt a divat. Azonban mindenesetre megállapíthatjuk, hogy e mai közösségi gondolat, amely csak a nemzetet, illetőleg csak a fajt nézi, még nem jutott el odáig, hogy önmagát arányos magasabb egységbe hozza az egyetemes emberi közösség gondolatával. Sőt ettől magát mintegy tudatosan távol tartja. (Épebben van egyik fogyatkozása és veszélye.) I?z a csupán egy nemzetre, vagy egy fajra szorítkozó közösségi gondolat bizonyos tekintetben úgy áll a keresztények egymásközti széttagoltságával szemben, mint az előadásom elején említett mai ázsiai pogányok. A szétszakított, egymás ellen barátságtalan beállítottságú keresztények miatt nekik a kereszténység nem sokat mond. Nem érték és tekintély. Sőt annak tényleges széthasítottságában a nemzeti egységnek akadályát látják. Igaz, hogy olyan világnézettel szemben, amely teljesen más alapon áll, mint a kereszténység, a keresztények teljes egysége sem lenne döntő érv. Azonban mindenesetre sok kifogásnak, nehézségnek venné elejét. Továbbá Krisztus-hivő részről az egységben rejlő erő szempontjából olyan 26

30 szellemi és lelki erőhatást lehetne elérni, amelyre a mai széthasítottság mellett gondolni sem lehet. Vannak végül a jelenkorban véres keresztényüldözések, amelyekben a különféle hitvallású keresztényeket egyaránt üldözik. Ezek közösen kihullott vére minden bizonnyal legcsodálatosabb előkészítője, forrása a lelkek azon találkozásának, amelyek a keresztények egyesülésének előfeltételei. Mindnyájan, akik kisebbségi magyar életet éltünk, akik évtizedeket töltöttünk Magyarország trianoni határain kívül, tapasztaltuk, hogy a közösen tapasztalt nemzeti nyomás is mennyire közelebb hozza egymáshoz a különféle hitvallású magyarokat, anélkül, hogy ebből a hit- és egyházhűségre hátrány származnék. További egyengetője a keresztények egymáshoz való közeledésének a szétválasztás óta már letelt mind hosszabb idő, a már történelmi időtávlat; az ezzel járó higgadtabb, tárgyilagosabb történelmi, néprajzi, néplélektani kutatás és szemlélet. Ez rámutat a szétválás, az elszakadás ezerféle tényleges okára és körülményére. A különválást történelmileg, néplélektanilag, sőt földrajzilag is nem ugyan igazolja azonban igenis megérteti, megmagyarázza. Mielőtt az egységhez vezető utat kutatnók, lássuk, mi nem lehet az egységnek útja? Nem lehet a keresztények egységének az útja, eszköze hitbeli tanok iránti közönyösség. Ez nem a keresztények egységéhez, hanem hitközönyhöz, vallási csődhöz vezetne. Nem lehet az egységnek az útja hitbeli tanokban való mintegy ötven, vagy más százalékos megegyezés. Vágy igaz valami, vagy nem. Ha igaz, el kell fogadni. Ha nem igaz, el kell utasítani. KüKnösképen a mai kor túl van tételeknek pusztán alanyi értékelésén, pusztán szubjektív elfogadásán. Objektív, tárgyilagos igazat keres. Másrészt azonban nem szabad feledni, hogy nem egy esetben nem is annyira a tanok legmélyén, hanem inkább azoknak más-más megvilágításában van az ellentét. Mivel lehet a keresztények egységét előmozdítani? Elsősorban Isten kegyelmének műve ez. Ezért imádkoznunk, vezekelnünk kell. Azután hitünkben való bensőséges szellemi és lelki elmélyedés szükséges. Továbbá a szerint való következetes élet, vagy legalább is erre való komoly törekvés. Hányszor azért van vallási ellentét és torzsalkodás, mert hitünket, vallásunkat felületesen szemléljük, vagy nem a szerint élünk, tehát azt a gyakorlatban nem vesszük komolyan. Ismételten tapasztaltam, hogy a hitvallását komolyan vevő katholikus és nem-katholikus sokkal jobban tudják egymást megérteni, mint az olyanok, akiknek hitvallásukhoz való ragaszkodása inkább csak felszínes, vagy talán földi érdekeket (hittársai földi támogatását stb.) rejt maga mögött. Bizonyos erkölcstani-lélektani kellékei is vannak a közeledésnek. Ilyen a nagyvonalúság, nagylelkűség, mely nem élez ki ellentéteket ok nélkül és magát keresztényi és tudományos higgadtsággal gondolja bele a má- 27

31 siknak felfogásába, okfejtésébe, észjárásába, lelkületébe és annak sokszor sok évszázados történelmi és lelki rugóiba. z A katholikus Egyház legtudósabb szentjének és legszentebb tudósának, a nagy Aquinoinak mintájára a másiknak, az elvi ellenfélnek tanaiból főleg és elsősorban azt kell keresni, hol és miképen lehetne mégis csak valami közös elvi alapot találni. A különbségeket, netaláni ellentéteket csak ezután állapítsuk meg és ezekről emelkedett szellemű eszmecserébe bocsátkozzunk. Ezen szenttamási módszernek fő-akadályát nem annyira elvi, mint inkább gyakorlati lélektani és erkölcsi téren látom. Ilyen akadály a szűkkeblűség, korlátoltság, kicsinyesség, önzés-makacskodás, személyeskedés, hiúság. Ez ne feledjük el szívesen rejtőzik tiszteletreméltó jelszavak mögé is. Még hitünk és Egyházunk megvédésének a jelszava mögé is. Legyen meg bennünk a türelem (persze nem az elmosódó hitközöny értelmében), az alázat, önzetlenség, főleg pedig az őszinte megérteni akarás, megbecsülés és szeretet más felfogásúak, más hitvallásúak iránt is: és a magunk körében előmozdítottuk a lelkek egységének nagy, szent, Krisztus kívánta ügyét. Mily óriási lökést adna a keresztények egyesülésének és a kereszténység hódító erejének, ha kívül- és távolállók is mondhatnák rólunk: lássátok, mennyire szeretik egymást! Ezzel szemben nem lehet olyanféle kifogásokat felhozni, hogy nálam megvan a jóakarat, azonban hiányzik a túloldalon! Jazzel az önalkotta kifogással, kibúvóval szemben a legjobb, ha még több alázatot, még szigorbb önvizsgálatot gyakorolunk önmagunkkal szemben. (Másrészt persze azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a szeretet és alázat nem azonos a bárgyúsággal, gyengeséggel.) Hol kell kezdeni a keresztények egyesítését, egyesülését? Mindenesetre ott, ahol épen lehet és oly módon, amely mód ép kínálkozik (természetesen az eddig kifejtettek szellemében). Nagy szerepe van ebben a valóban őszintén jóakaró, szeretetteljes, közvetlen érintkezésnek: minden hitvitázó szándék, avagy, bár látszólag talán jó, hátsó gondolat nélkül. Mégis, ha a keresztények egységének Krisztus parancsolta nagy feladatában bizonyos sorrendet akarunk elgondolni, akkor világos, hogy ezt az egységesítő munkát ott kell kezdeni, ahol hitbeli téren a legkisebb a különbség, vagy ellentét. Tehát ott, ahol a legtöbb hitbeli tanra nézve megvan az egység, ahol megvan a hétszentségi jelleg, a hierarchikus (egyházkormányzati) elvben közös alap és ahol kétezeréves vallási és szertartási hagyományok egységesítő ereje is megvan, a latinokénál régebbi, ősibb szertartások és hagyományok is. Ez pedig nem egyéb, mint a keleti egyházak, amelyek a római pápa egyházi főhatóságától különválva élnek: legnagyobb tömegekben a Keleten és Délkeleten, de szétszórtan, kisebb számban a világ többi részén is. Manapság a múltban annyira akadályozó politikai gátlások és válaszafalak nagy része ledőlt, vagy omladozó félben van. Sok évszázados, sőt évezredes ellentétek a történelmi távlat szemszögéből figyelve megvilágosodik, érthetővé válnak. 28

32 Egy nagyon fontos elvet kell épen mint a keletiek egyesülésének egyik alapfeltételét itt leszögeznünk. Ez az elv, hogy gratia non destruit naturam, sed eam supponit et perfecit:" az isteni kegyelem nem elpusztítja, hanem feltételezi a természetes adottságokat, azokból mint természetes adottságokból indul ki és emeli fel a természetfeletti értékek közé. Tehát az unió, az egyesülés munkájánál is a természetes adottságokból kell kiindulni. Természetes adottság pedig az, hogy az egység keretén belül van bizonyos változatosság és sokféleség is. Az egység ugyanis nem egyformaság, hanem egy célra való együttműködés, arányos tagoltság és okszerű munkamegosztás és együttműködés útján. Ebben pedig ősi, tájhoz, néphez, történeti múlthoz kötött hagyományoknak óriási szerepe van. így van az egyes emberi testnél: egy és egységes és mégis sokféle részből, sokféle szervből áll. Ugyanígy figyelhetünk meg sokféleséget az egységben és egységet a sokféleségben az emberi közösségben is, kezdve a családtól fel az állami szervezetig. A kegyelmi élet terén, tehát az egyházi és egyházi egyesülés terén is e szerint a minta szerint kell eljárnunk: egységet a sokféleségben és változatosságot az egységben keresnünk. Az egyháztörténelem folyamán a nyugati, latin Egyház kebelében is állandóan megfigyelhetjük például, hogy egyidőben, lényegileg ugyanazon célra egyszerre nem egy, hanem több szerzetesi intézmény keletkezett: remetéskedő kamalduliak és karthauziak ugyanabban a században; rabváltó trinitáriusok és mercedáriusok 25 esztendős időközben; Szent Jánosról elnevezett, templomos és németlovagrendi szerzetes-lovagok a XII. században; domonkosi, ferences és több más koldulórend mind a XIH. században; a XIX. és kezdődő XX. században pedig ugyanazon hithirdetői célra az újabb szerzetesszerü egyházi testületek egész sora, stb. Látjuk ebből, hogy magának a latin egyháznak régi hagyománya minden egysége mellett a sokféleség, változatosság, akárcsak egy különféle virággal teli kert, amelyben minden virágnak külön színe és külön illata van. Ugyanezt a változatosságot, a változó tér- és időbeli, néprajzi, földrajzi adottságokkal való nagyon bölcs számolást és a hozzájuk való alkalmazkodást érvényesíti a katholikus világegyház az egyes országokban, főleg pedig a hithirdetői területeken. Legmesszebbmenő szeretetteljés megértést kíván az illető nép sajátlagos jellegével, tulajdonságaival szemben. Továbbá legmesszebbmenő alkalmazkodást mindezekhez mindaddig, amíg az a hitbeli és erkölcsi egységgel öszefér. Ez az Egyház kétezeréves gyakorlata. Ez a jelenkor nagy pápáinak állandó sürgetése. Nincs tehát e téren inkább magától értetődő, mint az, hogy a katholikus Egyház, ha tőle különvált keresztényeket akar keblére ölelni, ezt nem megnehezíteni akarja azzal, sőt szinte lehetetlenné tenni, hogy tőlük gépies egyformaságot kíván olyanban is, ami nem lényeges. Ép ellenkezőleg: azzal kívánja előmozdítani az egyesülést, hogy mindabban, ami nem hitbe és erkölcsbe vágó, legnagyobb megértéssel és bölcseséggel kívánja tisztéletben tartani az illető nép sajátságait, hagyományait. Külö-

33 nősen vonatkozik ez a népek régi, sokszor az őskereszténységig visszamenő szertartási és egyéb hagyományaira. Ma az egész katholikus Nyugat élénken és állandóan fokozódó mértékben figyel fel a keleti keresztények ősi hagyományaira és fenséges szertartásaira. Tudományos kutatással, keleti tudományos előadásokkal, tanulmányi hetekkel, kiadványokkal, intézetekkel nagy munkát indított a keletiek megismerése és megnyerése érdekében. Nekünk, magyaroknak e tekintetben az első sorban kellene állnunk. Erre kötelez földrajzi fekvésünk Kelet és Nyugat között. Védőbástya vagyunk a veszélyben. Kell, hogy híd is legyünk a nagy Júlián példája szerint. Saját hazánkban is nagy számban és változatosságban találunk keleti szertartásúakat: akár olyanokat, akik a katholikus római egységtől távol vannak, akár olyanokat, akik egyesült katholikus hittestvéreink. ÍJ katholikus nagygyűlés jelszava: mindent Szent István országáért! Vájjon bekapcsolódtunk-e e jelszó végrehajtásába, ha a Hazánkban levő különféle szertartásúakra nem vagyunk szeretetteljes figyelemmel? Mennyire felhasználnák az egyesülési kérdésbe való elmélyedésre, teszem, a belgák, franciák és más nyugati nemzetek kaholikusai, ha nekik akeleti szertartások közvetlen, helyszíni tanulmányozására, mondjuk csak tizedrész annyi alkalmuk lenne, mint nekünk magyaroknak? Az első itt is a kölcsönös testvéries érintkezés. Ennek lélektani és erkölcsi előfeltétele pedig gyökeres felszámolás minden szűkkeblüséggel, egyéni, vagy esoportönzéssel és érzékenységgel. Ez az útja közreműködésünknek, hogy Krisztus akarata és imája szerint egyé gelyünk. Hogy egyek legyenek! Irta: Sprenger M. Mercedes Három évvel ezelőtt a Szent István Társulat kiadásában egy igen értékes és. érdeke«kis könyv jelent meg Hogy mindnyájan egyek legyünk" címmel, tábláján a talpas jeruzsálemi kereszttel s néhány titokzatos betűvel. A könyv szerzője Ivan Marianov, fordítója Szántay-Szémán István dr., s a könyv alcíme magyarázatként uniós kézikönyvnek" nevezi. A bevezetés mindjárt tájékoztat is bennünket az uniós mozgalomról, 1 ) melyről az átlag-katholikus alig-alig tud valamit. A missziós gondolat már nagy nehezen átdolgozta magát a katholikus közvéleményben, már e felől látunk valami halvány derengést; érdeklődésben, áldozatkészségben, de az uniós mozgalomról a katholikus ok jó része jóformán semmit sem tud. Mint ahogy nem ismerjük a schizma egész kérdéskomplexumát sem, s belenyugodtunk abba, hogy vannak szakadárok. tudjuk-e, hogy számuk túlhaladta a 172 milliót? tudjuk, hogy ez valamifajta kereszténység, de az átlagon felüli katholikus is elcsodálkozik, mikor arról hall, hogy az orthodox egyháznak érvényes kézrátétellel szentelt papjai vannak és Oltáriszentségük nem üres jelkép és emlé- 1 ) Uniós mozgalom alatt alábbiakban csak az orthodox-unióra vonatkozó adatokat értünk. 30

34 keztetés, mint a protestánsoknál (a misét mondó és öröklámpát gyújtó anglikánokat sem véve ki,) hanem az élő Krisztus van ott jelen. S mégis ott állanak a nagy szakadék másik szélén! Irtózatos méretű seb a schizma Krisztus titokzatos testén, s a szakadék innenső és túlsó felén hányan, nyújtják ki karjukat vágyva: hogy mindnyájan eggyé legyenek." Az Aetio Catholica a világi katlholikusokat is bele akarja állítani a sentire -cum Ecclesia" az Egyházzal való együttérzés meleg áramába, de azt is jelenti, hogy ismerjük az Egyház inagy törekvéseit, először próbáljuk a nagy szakadás bonyolult történteitét megismerni. Könyvtárakat tesz ki egész irodalma, de az átlag katholiíkus, aki valamikor megtanulta ugyan középiskolában etitől-eddig" a sehizma történetét, nehezen tudja beleállítani a történelem folyamába azt a három nagy momentumot, mely ennek a szakadásnak útját jelzi. A keleti szakadás előfutárja: a képrombolás. A keleti szakadás útját jelző első momentum az a furcsa belső iiarc és forrongás, melyet képrombolás címen ismerünk. Tulajdonképpen ez a homályos eredetű mozgalom is sok mindenfélére vezethető vissza. Nyugat és Kelet különbözősége már magában véve is megmagyarázza azt az elkülönülést, mely az Egyházban kezdettől fogva megvolt. A sugárzó görög bölcselet Keleten nem hatott többé, s Alexandriában sok minden más hatás vette körül, titokzatos keleti misztériumok, a túlérett ókori kultúra kétes termékei úgy, hogy a Tiszta Gondolat sokáig volt bujdosó folyó s inkább nyugaton bukkant fel, mint keleten, hogy aztán a középkorban egyesülve a keresztény theologiával megalkossa a Thomizmus hatalmas folyamát. Kelet csodálatos, színes fantáziája sokszor mozgott igen szűk körben, így a képek tiszteleténél is. Tagadhatatlan a kisázsiai kolostorok visszaélése a képek tiszteletével. Ez volt az egyik ok, azután régi zsidó és eretnek források vize is tovább folyt a föld alatt, megtoldva a keresz;- lénvség elleni gyűlölettel; az izlám magatartása a szent képekkel és szobrokkal szemben növelte ezt a mentalitást. így indult meg a képek és szobrok elleni mozgalom, ezekből a forrásokból táplálva, Kisázsiában a VIII. század elején, midőn ennek törvényekkel is kifejezést adott a keleti caesaropapizmus hivatalos képviselője, Izaurusi Leó bizánci császár, midőn 726-ban ediktumot adott ki a képek tisztelete ellen. Lehetséges, hogy az uralkodót nem elszakadási szándék vezérelte, hogy nyiltan mást akart volna taníttatni a keleti egyházrészen, mint ami Nyugatnak és Rómának állásfoglalása volt a képek tisztelete ügyében; lehetséges, hogy az államraison" diktálta számára ezt a lépést, talán ezzel akarta a hitben nagyon is nem egységes alattvalóit (zsidókat, mohamedánokat, eretnekeket) közelebb hozni a kereszénységhez, mert ezeknek szemében egyenesen botrány volt: a képek tisztelete. 730-ban újabb rendeletet ad ki, ezt hatékonyság okából a pátriárkával is alá akarja iratni, ez azonban megtagadja. Erre hatalommal eltávolítják, s az uralkodó egyik kegyencét teszik meg pátriárkának, aki természetesen aláírja a rendeletet 1. Itáliában nagy a felzúdulás, de ebbe erősen belejátszik az a körülmény is, hogy a Bizánc fennhatósága alatt álló délitáliai pápai birtokok adókedvezményét mégvonja a császár s így nyiltan szembeszáll a pápasággal, 31

35 mint világi hatalommal is. Talán ez volt egyik motívuma a pápaság nyugati orientációjának, ekkor fordult Róma a Merovingok mindenható major domusa, Martell Károly felé. A képek helyes és helytelen tisztelete ügyében zsinatot hivott össze a pápa, melyen leszögezi ezt a kérdést illetőleg a helyes keresztény-katholikus tanítást, ugyanazt, melyet a kiskatekizmusban mi magunk is tanultunk. II. Gergely pápa utóda, a szír eredetű III.Gergely még, az eddigi jogszokások szerint, megerősítését kéri a bizánci udvartól, de elutasítják. Erre az ellentétek élesebbek lesznek s az újból összehívott nyugati zsinat kiközösíti a képrombolókat. Ez a szakadás mélyült és végzetes és végleges lett volna, ha Izaurusi Leó unokájának özvegye, Iréné politikából nem kísérelte volna meg a Nyugat leié közeledést. Az anyacsászárnő előtt egy nagy, egységes birodalom képe lebegett. Szerette volna, ha Nagy Károly leányát megnyeri nőül fia, VI. Konstantin számára, s ezért erélyes kézzel látott hozzá az ellentétek kiküszöböléséhez. Elsősorban a baj gyökerét akarja kitépni, azaz liquidálni a képrombolás ügyét. 785-ben Konstantinápolyba zsinatot hív össze, melyre a pápát is meghívja. Belső zavargások miatt ugyan csak két évre rá és Niceában valósul meg a zsinat, ahol 350 keleti püspök a pápai követ elnöklésével elítéli a képrombolást, tisztázza az imádás és tisztelet fogalmát. Ez volt egyúttal a Vlí. egyetemes zsinat. 2 ) Photius. Az egyetértés és békesség azonban nem tartott tovább néhány évtizednél, már a IX. század közepén újra nagy ellentétek robbantak ki Bizáncban s az ellentétek hullámgyürüi lassan az egész egyházat elborították. Az Egyház történetében Keresztelő Szent János óta gyakran ismétlődő jelenség, hogy mártiromság jár annak, aki szavát magas helyén felemeli az erkölcs nevében. Ignác pátriárkát, aki a romlott császári udvar visszaélései ellen lépett fel, méltóságából elmozdította a császár, jobban mondva Bardas régens, s helyette Photiust tette meg főpapnak, aki eredetileg testőrtiszt volt s két hét alatt vette fel az összes egyházi fokozatokat. Mint ellen-pátriarka anathéma alá vette Ignácot s a hozzá hű püspököket. Photius nem hiába volt udvari ember, ügyes és számító diplomata, onnan akart segítséget, ahonnan legkevesebb joga lett volna remélni: Rómától. Szabályszerűen kéri Róma hozzájárulását a pátriarkátus elfoglalásához, úgy állítván be a dolgot, mintha az ő személye volna biztosítéka a még mindig lappangó képromboló-mozgalom teljes felszámolásának, s e célból meghívja Nyugatot a konstantinápolyi zsinatra, mely 861-ben 2 ) A zsinat egységesítő tényén mit sem változtatott a Nagy Károly által összehívott ú. n. frankfurti zsinat, sem az annak tartalmát közlő Libri Carolini. Ifatalomféltés és sértődöttség hozta létre ezt a zsinatot, t. i. a konsíaninápolyi zsinaton a pápai követet kivéve, nem voltak.jelen a nyugati egyházfők. Bár dissonáns akkord volt ez az összehívás és tiltakozás, de nem változtatott ezúttal azon a tényen, hogy bár Kelet és Nyugat immanens adottágainál fogva különbözőfcépen fejlődtek s annyi mindenben inem egyeztek meg, most mégis újra egyek toltak a hitben s a római püspök primátusának elismerésében. 32

36 meg is történt. Az emberi ravaszság s az emberi rövidlátás szomorú példája ez a zsinat, amelyen az összes résztvevők Photius mellett és Ignác ellen foglaltak állást, utóbbinál még a felszentelés érvényességét is kétségbe vonva. Dacára annak, hogy az összes jelenlevők, a pápai követeket sem véve ki, Photius mellett voltak, a pápa átlátott a cselszövényen és Photiust letétette. Ekkor egy-külső esemény úgy bonyolíjta a dolgokat, hogy Photius úgy szerepel, mint a Keleti Egyház jogainak egyedüli védője. s ez nagy népszerűséget szerez számára. A bolgárok fejedelme Rómához fordul térítőkért, II. Miklós pápa válaszol is neki. Ez magában véve elég volt, hogy Kelet sértve érezze magát, hiszen ez a hozzája tartozó területekbe való illetéktelen beavatkozást jelentette számára. Photius ezen az érzékeny ponton, az önállóság és hatalmi kérdés mindig égő pontján fogta meg ezt az ügyet s eddigi magatartásától 180 fokos szögben elhajolva, nyiltan fellép Róma ellen, levelet írva Kelet pátriárkáihoz, felhánytorgatva nemcsak a bolgár kérdést, hanern mindazokat a liturgikus vagy egyházfegyelmi kérdéseket is, melyekben Kelet és Nyugat különbözött, s kijátszotta a nagy ütőkártyát, nem fogadta el a Filioquet, azaz a Szentléleknek az Atyától és Fiútól való származását, mely igaz, hogy szószerint véve későbbi betoldás a hitvallásban credo... in Spiritum Sanctum, qui fatre Filioque proced.it..." de egyik alapvető fontos tétele a katholikus dogmatikának. így beledobta az áthidalható liturgikus és egyházfegyelmi különbözőségek közé az áthidalhatatlan dogmatikus különbséget is. Messzire nyúlna, ha ezt a dogmatikus tételt e helyen tárgyalnék, s arra, mint laikus nem is vállalkozhatnék, de hadd jegyezzem itt fel azt a nagyon szellemes és a dolgok lényegébe mélyen bevilágító kommentárt, mely tudomásom szerint Schütz professzortól származik, s melyet Sik Sándor a modern regényről tartott egyik előadássorozatában (1922-ben) az orosz regény és az orosz lélek megtérésére idézett. - Hajszálnyi és a laikus előtt alig észrevehető dogmatikus különbségek mire a néphez, a nagy tömegekhez érnek, hatalmas szakadékká válnak s a gyakorlati élettel szemben való attitudeben megmérhetetlen különbségeket hoznak létre. Ezt nyomon követhetjük a különböző eretnekségeknél. Az citliodoxiában a filioque" tagadása hozta létre azt a szinte érthetetlen orosz néplelket, melyben a jóság és áldozat annyi értelmetlenséggel, érthetetlenséggel keveredik. ha a theológia szerint az Atya a teremtő erő, a Fiú a Logos, az értelem, a Szentlélek pedig a kiáradó szeretet, úgy a filioque" tagadása azt lelenti, hogy a szeretet elszakadt a Lógóstól, az értelemtől, illetőleg létrejöttében hozzá semmi köze. Ezt látjuk végig az orosz lélekben; telve van szeretettel, de ÍE a szeretet nélkülöz minden rendező értelmet, s a sok szeretetből és áldozatból végül nem jön ki semmi. Ez a tragédia akkor indult útnak, amikor Pho- 'ius, hogy érvelése annál hathatósabb legyen, beledobta a köztudatba ezt a dogmatikus ellentétet, s a többi, ténylegesen meglevő évszázadok alatt kialakult különbözőségeket kiélezi, tudatossá teszi, saját szokásait fogadván el mindenestül jónak s Nyugat különbözőségeit eretnekségnek bélyegzi. Ennek pregnáns kifejezője a 867-i konstantinápolyi zsinat, mely a pápát letette s eretneknek bélyegezte. Igaz, hogy közben fordul "a szél, s III. Mihály császár utóda Photiust kolostorba záratja s a VIII. 33

37 egyetemes zsinat teljes elégtételt ad Rómának a keleti szakadársággel szemben, de ez csak rövid intermezzo. Photius újra megjelenik a szítnen, s ellenzsinata megsemmisíti az előző határozaitokat. Bölcs Leó császár újra kolostorba kényszeríti. Testi alakjában többé nem jelenik meg a küzdőtéren, annál inkább kísért szelleme szinte mindmáig. Az önállósági, hiúsági kérdések felvetése és az ellentétek hideg összefoglalása és kiélezése tovább kísért a keleti részen, hogy újra kibukkanjon s nem egészen két évszázad múlva szakadárságba rántsa az egész Keletet s az alig megtért szláv népeket, akik felé ebben az időben indult meg a szent testvérpár, Cyrill és Method, hogy elvigye számukra Krisztus világosságát. Az ő sírjuknál, a morvaországi Velehrádon tartották a legutóbbi évekig az uniós kongresszusokat. Ők is, Szent Olga oroszai is tartották a kapcsolatot Rómával, de a pár év múlva bekövekezett schizma magával rántotta az oroszokat is ápenúgy,mint a bolgárokat. 3 ) Végleges szakadás. Kerularios. A XI. század közepén a bizánci udvar élete Shakespeare véres és bonyolult ki-rálydrámáihoz hasonlított. E drámának egyik főszereplője Zoé császárnő, a Porhphyrogeneta, a Makedón-dinasztia sarja. Első férjét megölette, második férjét, aki őt akarta félreállítani, a disztiához hü nép zendülése száműzte, harmadik férjéval, Konstantinos Monomachosszal (akitől szent koronánk alsó pereme származott) és nővérével, Thodórával együtt uralkodott, midőn Kerularios Mihály személyében megjelent a bizánci történelem véres-aranyló színpadán az az ember, aki a lappangó és nyilt ellentéteket a keleti és nyugati egyház között szakadékká, helyrehozhatatlan szakadássá, schizmává szélesítette ban választották konstantinápolyi pátriárkává, de erről ő az eddigi jogszokásoktól eltérően, Rómát nem értesítette. Igaz, hogy kilenc évre rá Péter, antiochiai pátriarka teljesíti helyette ezt a tisztet, s Róma, az akkor uralkodó IX. Leó pápa elfogadja ezt a bejelentést, nem véve tudomást a késedelemről. Tehát a római püspök primátusa minden ellentét, dac, idegenkedés dacára is érvényben volt Keleten 1052-ben. Hiszen az Athos hegyén nyugatiakat is találunk ez időben szép számmal a keleti szerzetesek között, s a hatalmas császár, a Basileus, kiváltságokkal halmozta el Nyugat nagy monostorát, Monté Cassinót; s egyházfejedelmek, zarándokok és kereskedők testvéries egyetértést találtak még mindenfelé Kelet és Nyugat között. Igaz, hogy egymás nyelvét máinem értették. Nyugat elfelejtett már görögül és Kelet sohasem tanult meg latinul. A későbbi jegyzékváltásokban, zsinati határozatokban sok bajt okozott a hibás fordítás. A Nagy Egyházatyák kora óta Nyugat elfeledte a görög műveltséget: graeca suní, non leguntur" ezzel intézte el a latinba tört friso. barbár kultúra a régi, közös alapokat. Ezt a feltörő, új, darabos kultúrát megvetően nézte a régi műveltség romjain kivirágzott Bizánc, de a kezdettől fennálló minden ellentét dacára megvolt még a hitbeli egység s ha gyenge szállal is, de összekötötte keletet és nyugatot a római püspök primátusa. s ) Az orosz egyházi élet alapszavai latin, germán, svéd eredetre vallnak, s első törvényeik is a frank és germán Capitulárékhoz hasonlítanak. 34

38 Kerülarios Mihály udvari emberből, összeesküvőből lett száműzetése folytán szerzetes, majd főpap, s a császár mindenható tanácsadója. Psellos, korának cinikus Yoltaire-je s a bizánci udvar bonyolult históriáinak történetírója megírja választásánlak hátterét, meiy kizárólag udvari intrikák eredménye és sehol sincs adat arra,hogy érvényes zsinaton püspökök választották volna meg. A nagy dráma főszereplői Kerulariuszon kívül IX. Leó pápa, a német császár rokona, akit bár Wormsban választottak meg, de aki. onnan szó'rcsuhában zarándokolt Rómába, hogy a római klérustól és riómai néptől jóváhagyassa választását. Szentéletű, kiváló tehetségű pap volt, akinek udvarában ott dolgozott egy aszkéta életű cluny-i barát, Hildebrand, a későbbi VII. Gergely pápa. A császár, Konstantinos Monomachos lovagsas, előkelő megjelenésű, jóakaratú uralkodó volt, de csakhamar betegség támadta meg, s ez idő alatt teljesen befolyásolható, gyenge akaratú, de hatalmát féltő szeszélyes egyéniséggé vált. A császár túlságosan, gyenge volt ahhoz, hogy bál-mit is megakadályozzon, a pátriarka túlságosan önző módon akart mindenen uralkodni, hogy sem megfékezte volna magá,t, a pápának túlságosna totális eszméi voltak saját jogairól, mintsem hogy annak bármilyen megkisebbítésébe belement volna" írja a kor nagy történetírója, Louis Bréhier. Előttünk állanak a dráma főszereplői, az előjáték megkezdődött 1053-ban, midőn Kerularios Mihály bezáratta a konstantinápolyi latin templomokat, s ez sajnos! nem történt meg fosztogatások és szentségtörések nélkül. Nyugattal szemben annyiszor ellenségesen hangolt keletiek bálványozásnak tartották a kovásztalan kenyér használatát és vitatták a nyugatiak Oltáriszentségének érvényességét. Majd levelet írt az antiochiai pátriárkának, hogy a Keleten használatos diptichonból 4 ) töröljék a pápa nevét. Elvinek látszó harcok mögött is személyes kérdések húzódtak meg: Argyros, a délitáliai bizánci csapatok fővezére mindenáron fenn akarta tartani a jó viszonyt a pápa és Bizánc között, mert a normannok fenyegető támadásai közt csak így látta biztosítva Bizánc délitáliai birtokait. Kerulários gyűlölte Argyrost, s nem lehet tudni, hol olvadt át ez a gyűlölet a pápaság gyűlöletébe s a szakadás kierőszakolásába. A nyilt hadüzenet újra bolgár eseményeken keresztül jött. Qchriöai Leo bolgár pátriarka levelet intézett János tranii püspökhöz, de a püspök neve csak átlátszó ürügy volt, mert ez a levél nem neki szólt, hanem a frankok minden püspökének és magának a pápának." A támadás és sértés nyílt szándéka szól ebből a levélből, szemére vetvén a latin püspököknek, hogy miért nem javulnak meg é? miért hagyják híveiket rossz úton járni, miért csapják be a rájuk bízott népeket. János püspök igyekezzék meggyőzni hamisságukról a latin püspököket, stb. S mik vájjon a szörnyű, vádak, melyekkel a bolgár egyházfejedelem illeti a latin egyházakat? Mai felfogásunkkal lehetetlen megértenünk, bele kell helyezkednünk a kor gondolatvilágába s az apró részletekben nyargaló bizánci mentalitásba, hogy felfoghas- 4 ) Diptichon: kettős tábla azoknak az élőknek és holtaknak a nevével, kikről minden szentmisében megemlékezés történik. Régebben a kánontáblák mellett használták és az anamnezisek (mementók) alkalmával a mise kánonjának vége felé, a szerpap felolvasta. A dyptichábói való törlés szinte egyértelmű volt az excommunioatióval.. 35

39 suk a vádakat: a nyugatiak kovásztalan kenyeret használnak az Eueharisztiához, böjtölnek szombaton, fojtott állatokat is elfogyasztanak s böjti időben alleiuját nem énekelnek. A kovászos vagy kovásztalan kenyérnek kérdése halálosan fontos volt a bizánciak szemében, ehhez fűztek egy képzeletbeli theologiát, hogt a mi testünk is élő substantia,, g azit élő substantiá<nak kell átjárnia, s a kovásztalan kenyér nem élő... Vagy: Krisztus testének lelke is van, s így az azzá átváltoztatandó anyagnak (a kenyérnek) is kell, hogy legyen élő lelke, s ez a kováész... stb. stb. IX. Leó pápa méltósággal írja meg válaszát, hivatkozván Róma primátusára, de ebbe a szelid és méltóságteljes válaszba (Adversus Graecorum Calumnias) belejavít Humbert kardinális, ez a nagy theologus, de indulatos, darabos német, aki a szelíd atyai szavak mellett meg-megfenyegeti a bizánciakat. Szakadásra azonban most sem kerül a sor, mert a normannok nemcsak a délitáliai pápai birtokokat veszélyeztetik immár, hanem Bizáncét is, így a Basileus barátságos levélben kéri a pápa szövetségét s egy pillanatra elül a nagy harci zaj Kerulários és hívei táborában is. A pápa elhatározza, hogy követeket küld az Istentől őrzött városba," Konstantinápolyba, hogy amit a levelek összekavartak, talán a személyes tárgyalások kibogozzák ben indul el a követség Humbert bíboros vezetésével. Lotharingiai Frigyes (a későbbi IX. István pápa) és Péter amalfii érsek voltak tagjai a követségnek. Mennyi minden játszott közbe, hogy ez a misszió nem sikerült! Kerulários jól tudhatta hogy a követek Argyrossal, az ő halálos ellenségével folytattak elutazásuk előtt megbeszélést. Etikettkérdéseken már az első pillanatban kirobbant az ellenségeskedés; a bizánci gyűlölet szemben találta magát Nyugat kemény és sértődött arcaival. Az egymással tovább is folytatott írásbeli vita minden, csak nem épületes. A pamphlet-szerü hang igazán nem illik a tragikus helyzethez, akár Nicetas barátnak a rómaiak ellen írt vádaskodásait olvassuk, akár Humbert darabos, gúnyolódó válaszát, melyet a graeculus"- hoz intézett. A polemizálás alatt egyre nőtt a nyugtalanság a városban; mindenki gyűlöli a latinok arroganciáját és mi sem könnyebb, mint valódi, vagy vélt sérelemmel felpiszkálni egy nép érzékenységét, gyűlöletét. Konstantinos békíteni akar, de ez sem sikerül. A jelentéktelen kérdések körül mozgó theológiai viták egyszerre veszedelmes térre terelődtek: évszázados hamu alól előkerült a Filioque súlyos kérdése, melyet a legátusok rosszul védtek meg, viszont-váddal illetvén a görögöket, mintha azok törölték volna ki a hitvallásból, pedig ez a latinok hozzátoldása volt június 16-án Humbert kardinális és két társa megindult a Sophia templom felé, ahol minden fényárban úszott már, várva az ünnepi istentisztelet megkezdését. De a három főpap nem foglalja el megszokott helyét, hanem ünnepélyesen, hassan felvonul a szentély lépcsőin s leteszi Kerulários Mihály kiközösítési bulláját az oltárra és sarkon fordulva, ahogy jöttek, elhagyják a templomot. A szakadás meg volt pecsételve, mert Kerulários válasza erre, ismerve egyéniségét és szándékait, más nem lehetett, mint kemény visszauta- 36

40 sitás, melyet táplált az az öröm, hogy a szakadás közvetlen oka ime Rómától származik, a latinokon van minden ódium. A történetírók közül többen felvetik a kérdést, volt-e egyáltalán Humbert kardinálisnak joghatósága a kiközösítéshez. T. i. Leó pápa április 13-án meghalt, utódja csak egy esztendő múlva foglalta el a pápai széket, s így a kiközösítés idején sedis vacantia lévén, annak jogi ereje is vitatható. Forrongás, majd sebtében összehívott zsinat" anathéma alá yette a kiközösítési okmányt s a három legátust. Érdekes, hogy az első ilyen gyűlés Argyros embereinek mondja őket, a pápáról nem beszél, csak annyiban, hogy a sedis vacantia kétségessé tette a legátusok joghatóságát. Talán még át lehetett volna hidalni az ellentéteket, ha Kerulários nem fog azonnal cselekvéshez. Hosszú, terjengős körleveleket intéz a keleti főpapokhoz, melyek telve vannak a latinok bűneivel, unos-untalan visszatérve a kovászos, vagy kovásztalan kenyér kérdésére, szerepel ezekben a levelekben a szombati böjt, sőt még a nyugati papok beretválkozása is, mint súlyos eltévelyedés. Megtudakolja, hogy minden keleti patriarkátusban ki van-e törölve a diptichonból a pápa neve, mert ettől kezdve lehet számítani a szakítást. A szegény öreg antioehiai pátriarcha világtalan szemeivel meglátja, megérzi a veszélyt. Próbálkozik békítéssel, mer,t ha a föld két királynője egymás «llen tör, akkor könnyár szakad a világra, éhinség és pestis uralkodik a falvakban és városokban, si fegyvereink sem arathatnak többé győzelmet!" Tulajdonképen csak az ő látnoki szemei.pillantották meg a szakadás szörnyű következményeit: a júliusi izgalmak után Bizánc ismét nyugodt; nyugatra pedig késve és alaposan deformálva érkeztek meg a hírek, s azt hiszik ezek nyomán, hogy Bizánc térden csúszva követte meg Rómát... Boson kardinális aki a XII. században írja meg a pápák történetét, művében mindössze néhány ;prban emlékezik meg a bizánci eseményekről. Úgy látszik, senki sem fogta fel a szakítás horderejét. A kortársak nem értették meg, mi történt, csak a következő tíz évszázad tapasztalta meg a schizma szomorú realitását. Az is igaz, hogy pillanatnyilag még lehetett reményt táplálni: Konstantinos Monomachost túlélte sógornője, Theodora, kinek uralma, ha tovább tart. elűzi Keruláriost és helyreáll az egység. K omnerios Izsák bút száműzi Keruláriost, de halálakor szentként tiszteli a bizánci néppel együtt, így ez a különös ember belekerült a nagy szakadárok kétes értékű dicsőségébe. A pápák bár jobban felfogták a szakadás horderejét. nem tehettek semmit, annyira kedvezőtlen volt a történelmi pillanat az investitura harcok miatt. Ez annyira lefoglalta nyugatot, hogy keletre nézni nem volt ideje. Sajnos Konstantinápoly kifosztása s a latin császárság" még erősebben Róma és nyugat ehen lázította a kedélyeket, s nem alap nélkül ben a lyoni zsinat létrehozott egy rövidéletű egyességet, majd 1439-ben a flórenci zsinat után IV. Jenő pápa boldogan hirdette ki az uniót: Örvendezzenek az egek és vigadjon a föld..." de ez az egyesség sem volt sem általános, sem tartós. 5 ) Valódi egyesség csak itt-ott 5 ) Maga az orthodoxia távolról sem egységes: az idők folyamán konstantinápolyi, alexandriai, antioehiai, jeruzsálemi pátriarkátusokra, cyprusi érsekségre, görögországi synodális egyházra, hibériai egyházra szakadt, továbbá a moszkvai 37

41 jött létre: a kisoroszok uniója 1596-ban Brestlitowskban, de Lengyelország felosztásával ez is semmivé lett ban jött létre a kárpátaljai rutén s 1697-ben az erdélyi román egyesség. Ma az összes ú. n. görög-egyesülteknek a száma 8, re tehető, Magyarországon mintegy másfél millió. Persze az egyesültek csoportjaiban is vannak különbségek, főleg liturgikus nyelv szempontjából. Hiszen pl. Magyarországon vannak, akik liturgikus nyelvnek az ó-egyházi szlávot használják, vannak, akik görögöt, vagy magyart használnak. Régebben az uniós törekvések globális jellegűek voltak, ez érthető a bizánci caesaropapizmus idején; de ez 1453-ban Konstantinápoly elestével megdőlt s ez az út többé nem látszott járhatónak. Elhibázott volt minden latinizáló törekvés is, hiszen Kelet egész szelleme és történelme annyira más, hogy arról minden nyugatosító törekvés visszapattan. Már a brestlitowski unió alkalmával biztosította VIII. Kelemen pápa a keleti szertartások érintetlen megmaradását, így jött létre a katholikus egyháznak első keleti szertartású ága. Mindig élt Rómában remény az egyesülésre, ezt mutatják a pápák intézkedései, a Keletért elrendelt imádságok stb. De az általános érdeklődés előterébe úgy, hogy minden egyes hívőnek is tudomást kell szereznie az uniós mozgalomról, a háború alatt és után lépett az egyház keleti kérdése. XV. Benedek pápa Szent Efrém egyháztanítóvá való nyilvánítása alkalmával kiadott Principi Apostolorum" enciklikáját ezzel a könyörgéssel fejezi be: Könnyek között és alázatosan kértük a legkegyelmesebb Istent, hogy véglegesen vezesse az Egyház kebelére és ölelésébe a keletieket, akiket ős egyházatyáink tanítása ellenére szánalomraméltó szakadás tart távol Szent Péter székétől." XI. Pius pápa Szent Jozafát vértanú halálának háromszázados évfordulója alkalmával hasonlóan könyörög és felhívja híveit az imádkozásra; különösen az Oltáriszentség iránti áhítatukat ajánlják fel, hiszen elszakadt testvéreink Oltáriszentségében ugyanaz a Krisztus pátriaikátusra, mely számtalan eretnek-kinövést- hozott létre, az ipeki szerb pátriaikátusra, bukaresti román pátriarkátusra, bulgár egyházra. A világháború után, ez a szétforgácsolódás folytatódott, mert a balti államokban, ia volt Csehszlovákiában, Albániában s Amerikában bármely kevés lélekszámú orthodox hívő csoportja önálló pátriarkátussá vált.... ezeket az autonom egyházakat csupán a közös ritus, a bizánci szertartás fűzi össze elég laza kötelékkel, mert a szertartásnak egységes nyelve nincs;...nincsen semmiféle központi tekintélyük, mely hatalommal döntene valamely vitás kérdésben, vagy összehozhatná közös tanácskozásra az autocephalos egyházakat; ez az orthodoz egyház további szétforgácso'iódá&nak az oka." (Lippay: A Keleti Egyházak p. 123.) Sőt újabban már a magyarországi egyházak is külön csoportot képeznek, különválva a román és szerb egyházaktól külön adminisztrátor" 'tősége alatt, akit azonban ismét csak az egészen újkeletű, politikailag összetákolt ruthén orthodoxia ismer el, míg a görög alapítású magyar" egyházközségek nem igen akarnak tudni felőle. Jelen tanulmányban csak az orthodox egyház elszakadásának kérdését tettük vizsgálat tárgyává. Nem számítjuk ide azokat a szakadár egyháziakat, melyleknek elszakadása már előbb következett be az első századok eretnekségével kapcsolatban. 38

42 van jelen, s kérjük a Szüzanya közbenjárását, akit Keleten is annyi melegséggel tisztelnek szeptemberében azt mondotta, hogy minden nap megemlékezik imájában és szentmiséjében Oroszországról. Jézus is velünk lön mindennap Minszktől Vladivosztokig, Tiflisztől a Szlovecki szigetekig." Kis Terézt külön kéri Oroszországért s az egész egyházban elrendelte 1930-ban, hogy a csendes szentmisék után következő imádságot Oroszországért ajánlják fel. Szent Cyrill ét Methód sírjánál Yelehrádon 1907 óta tartották kétévenként az uniós kongresszusokat, melyeket XI. Pius pápa a nemzeközi kongresszusok rangjára emelt ben a niceai zsinat 1600 éves évfordulója alkalmával a Szent Péter templomban keleti szertartású istentisztelet volt, melyen maga a Szentatya olvasta fel görögül a niceai hitvallást. Egész sora a pápai enciklikáknak XIII. Leó pápánál, X. és XI. Piusnál foglalkozik a legkülönbözőbb szempontokból a keleti egyházzal s az uniós kérdéssel De a körleveleken, imára való buzdításon kívül az intézkedések és intézmények egész sora áll ennek a nagy és égető kérdés megoldásának szolgálatában. XY. Benedek pápa megalkotta a Keleti Egyházak Kongregációját, - a Keleti Intézetet és a Collegium Russicumot. Ezeket azután hatalmas intézetekké fejlesztette XI. Pius pápa, Kis Sz. Teréz segítségével, hiszen a Russicum megalapításához a lisieuxi Kármel küldött egy millió frankot. Különböző, kisebb-nagyobb elterjedésú uniós egyesületek, főleg imatársulatok dolgoznak az egész világon a nagy schizmát eltüntető nagy egységért. De ezeken az egyesületeken túl megindult XI. Pius pápa óhajára egy olyan mozgalom, mely a mély együttérzésen és imán kívül a kölcsönös megismerést van hivatva szolgálni s a megértés útját egyengetni. Talán Mercier kardinális híres Conversations de Malines" nemes hagyományai sugallták ezt a módot, mely belga földön valósult meg először. Mgr. Schrygens írta a XX-éme Siécle"-ben szeptember 29-én: Az ezeréves szakadás alapja mérhetetlen nagy tudatlanság és félreértés, melyet csak tudással és szeretettel lehet eltüntetni." Ezt szolgálja a Keleti Intézet, hova hivatalosak egyaránt nyugatiak és keletiek, hogy egymás theológiáját megismerhessék. XI. Pius pápa Ecclesiam Dei enciklikájában expressis verbis kifejezi, hogy a latin papság szerezzen bővebb és mélyebb ismeretet a keleti dolgokban, s hogy ez a kimélyült ismeret fogja a kölcsönös megértés útját egyengetni. A Szentatya egyenes felszólítására a marelsousi bencés kongregáció merőben új és ennek a gondolatnak a szolgálatában álló úi ágat hajtott: az Amay sur Meuse-i orthodox theológiával foglalkozó görög ritusú liturgiát művelő bencés kolostort. Fel sem mérhető ennek az új ágnak nagy jelentősége. Tudjuk-e mi, laikus keresztények, hogy egy csendes belga kolostorban régóta ácsolják már a hidat a nagy szakadék fölé? Folyóiratuk, az Irénikon, ragyogó szép szertartásaik, s elmélyedő tanulmányaik, imádságuk (egyesülve valamennyiünk imád- 39

43 ságával!) voltak a pillérek, melyen a híd felépül. És bár a háborús idők erős gátat vetettek munkájuk elé, folyóiratuk rendes megjelenését is akadályozza, buzgalmuk nem lanyhul, munkájuk nem veszít belső erejéből. Dom Lambert Beaudouin az Irénikon első számában világosan körülírja miről van szó. Hogy a csodálkozó és értetlenkedő közvéleményt megnyugtassa, kifejti, hogy nem arról van szó, N hogy átvegye a latin egyház a keleti rítust, hogy a szentmise idejét háromszorosról nyújtsák, hogy nálunk is ikonosztázion rejtse el a szentélyt s papjaink phéliont öltsenek, szakállt növesszenek és bizánci dallamra énekeljék a zsolozsmát. Ez mind csak hiábavaló dekórum volna, ha nem megy bele a katholikus köztudatba mélyen, hogy tiszteletben akarjuk tartani keleti testvéreink minden jogát, s az egyesülés nem jelentene rájuk nézve semmiféle latinizálást, hogy a pápa primátusának elismerése sem változtatná meg ezt a más tényezők szerint mésképen alakult világot. Hogy szertartásaik iránt, melyek ép úgy történeti alakulásokon, csakhogy másféléken, mentek keresztül, mint a mieink, tanusítsunk mély és megértő tiszteletet. Hogy elfogulatlanul nézve a történelmet 1, lássuk meg Nyugat hibáit is ebben a szomorú, nagy pörben, s legyünk igazán katholikusok, azaz általánosok, mint ahogy XV. Benedek 1917-ben Dei Providentes" kezdetű motu propriójában mondja: Krisztus egyháza nem latin, nem görög, nem dzláu, hanem katholikus, gyermekei mind egyenlőek előtte, legyenek bár latinok, bizánciak, szlávok, vagy bármely nép fiai, mindnek meg van egyenlőképen a helye az Apostoli Szentszék előtt." Ne gondolja senki, hogy ez a vágy az unió után feledteti a katholikusokkal a lényeges és dogmatikai különbözőségeket 1. Szó sincsen róla! De világosan akarja mindkét rész meggyőződését látni s a megvitatásokra kedvező atmoszférát teremteni. Igyekszik megérteni a külön fejlődésnek olyan sajátságait is, hogy pl. az orthodox theológia mindig idegenkedett a szkolasztikus spekulációtól, viszont nagyon elmélyült a Szentírás szövegében, a Szentatyák tanításában s a zsinatok határozataiban. Dom Lambert Beaudouin megnyugtat bennünket, hogy ne féltsük a katholikus igazságokat, mert hiszen az uniós mozgalom éppen ezt akarja: Toutie la vérité catholique oui, mais rien que la vérité.), a minden előítélet nélkül tanulmányzott igazság. Öv minden keresztényt attól a térítési szándéktól, hogy egyes keletieket kiszakítson s áthozzon a latin egyházba. Mélyebben kell az egységesítő folyamatnak megindulnia, a Krisztus Misztikus Testének minden tagja érezze a'fájdalmat és felelősséget s érezze, hogy ő is tényezője ennek az egységnek. XI. Pius pápa december 18-i consistoriális beszédében így határozta meg az unionista bencések célját: A kiengesztelődés műve meg sem kísérelheti a reménykedést, csak ha meg van ez a hármas alapfeltétele: megszüntetni a nálunk évszázadok óta felhalmozódott tévhitet a keleti egyház intézményeit és hitét illetőleg. Ismerje fel a Keleti Egyház a latin és görög egyházatyák tanításának megegyezését. Mindkét rész cserélje ki gondolatait a szeretet szellemében." 40