ÚJ ÚTON XXXX. ÉVFOLYAM DECEMBER 333. SZÁM MINEK AZ ÜNNEPE A KARÁCSONY

Átírás

1 ÚJ ÚTON XXXX. ÉVFOLYAM DECEMBER 333. SZÁM MINEK AZ ÜNNEPE A KARÁCSONY "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ô egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ô benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3, 16 A karácsony megünneplésénél valami tragikus hangsúlyeltolódásnak vagyunk tanúi. Valami olyan történt ezzel az ünneppel, mint ami abban a családban, amelyikben az volt a szokás, hogy a családtagok születésnapját bensôséges, meghitt együttléten ünnepelték meg. Ilyenkor az ünnepelt életének utolsó esztendejérôl megemlékeztek, elsorolták annak jelesebb eseményeit, és együtt adtak hálát Istennek az Ô megtartó szeretetéért. Szerény, de kedvesen elkészített vacsorán volt együtt a család, amelyikre készült mindig egy kis torta is. A baj aztán ott kezdôdött, hogy egyszer az egyik távolabbi rokon egy hatalmas tortával remekelt, amit persze mindenki elkezdett dicsérni, csodálni, noha ez nem volt szokás az ô körükben addig. És ezzel aztán elindult a lavina. Ettôl kezdve többen is hoztak tortát az ilyen családi együttlétekre, elkezdtek egymással versengeni, divatok alakultak ki. A kerek torta már ósdinak számított, szögleteset kellett készíteni, aztán emeleteset, aztán mindenféle díszekkel cicomázták. Lassan a torta egyre kisebb lett, a díszek száma és csillogása egyre nôtt. El is nevezték ezeket az alkalmakat tortaünnepnek. Így érkezett el a nagyapa 80. születésnapja, amelyiken valóságos tortakiállítást rendeztek a gyermekei és az unokái. Volt zsûri, amelyik minôsítette a formákat és az ízeket, és díjazta a tortaünnepnek a remekeit, s csak amikor feloszlott a vendégsereg, akkor döbbentek rá arra, hogy az ünnepeltrôl egy szó sem esett. És a nagyapa csöndesen szolgáló, áldozatos, szeretetben gazdag életét senki sem köszönte meg sem Istennek, sem neki. Nem is ôt ünnepelték. Önmagukat ünnepelték egész este, és kezeik csinálmányát ahogy a Biblia mondja. Így lett a hajdan volt, meghitt, bensôséges alkalomból rideg, világias tortaverseny.

2 Ugyanígy tolódott el a hangsúly karácsony eredeti tartalmáról is. Mert ha ma megkérdezzük az embereket, minek az ünnepe a karácsony, akkor a leggyakrabban ilyen válaszokat hallhatunk: A szeretet ünnepe, az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe, a fenyôfa ünnepe stb. És természetesen a mi szeretetünk ünnepe, és a mi ajándékozásunk ünnepe, és a mi családunk ünnepe. Mert ilyenkor legalább néhány napig igyekszünk elviselni vagy szeretni egymást. Ilyenkor mi készítünk és mi várunk ajándékot, és ilyenkor, ha egyébként egész évben nem sokat törôdünk is egymással, rájövünk arra, hogy mégis csak vannak rokonaink, akiket felkeresünk vagy meghívunk. Tehát a mi ünnepünk. Magunkat ünnepeljük karácsonykor. Errôl árulkodik a szükségesnél sokkal dúsabban terített asztal is. Éppen ezért ma azt nézzük meg, hogy Isten igéje mit mond arról, valójában minek az ünnepe hát a karácsony? Csakugyan a szeretet ünnepe, az ajándékozásé, a családé, vagy valami másé? Isten igéje nagyon határozott nemmel válaszol ezekre a kérdésekre. S azt mondja, hogy ez mind hamisítás, az önmaga ünnepeltetésére és imádtatására mindig kész ember jellemzô valóságtorzítása. Mert karácsony nem a szeretet ünnepe! És karácsony nem az ajándékozás ünnepe, és nem a családnak, még csak nem is az úgynevezett szent családnak az ünnepe, hanem valami egészen más. Az elsô két említett tévedésre szeretném elmondani a Biblia válaszát. 1) Isten igéje szerint karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Tehát nem a szeretet ünnepe úgy általában, mivelhogy úgy általában szeretet nem létezik. Mert azt olvassuk az igében, hogy maga Isten a szeretet. És nem lehet még a mi egymás iránti szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjaiban meg nem változtat minket, addig képtelenek vagyunk arra, hogy igazán szeressünk. Karácsony tehát a mindenható, szent Úr Isten irántunk való meg nem érdemelt, felfoghatatlan, mérhetetlenül nagy szeretetének az ünnepe. Annak a szeretetnek az ünnepe, amely lehajolt abba a mélységbe, ahova mi zuhantunk önhibánkból, amely szeretet kiemel innen minket, lemossa rólunk azt a sok szennyet, amivel beszennyeztük magunkat, amely szeretetbôl Isten új kezdést engedélyez, és visszaemel magához, ahonnan kiestünk. Így olvassuk ezt az igében: "Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa." Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ô szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelô áldozatul a mi bûneinkért. Ez a szeretet Jézus Krisztus életébe került. Karácsony tehát az ember önmegváltásának a teljes csôdjét is mutatja. Istennek kellett emberré lennie, mert az ember nem tud felemelkedni Istenhez. Egyáltalán az ember nem tud felemelkedni. Nem tud többé emelkedetten gondolkozni és élni, annyira tehetetlenné vált minden jóra, az igazi szeretetre is. Isten egy kis gyermekben hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket magához, és így megmutassa, hogy az Isten erôtlensége erôsebb az embereknél. Olyan hangsúlyos ebben a mondatban, hogy "Úgy szerette Isten e világot..." Azt a világot, amelyik tôle elszakadt, vele szembefordult, ellene fellázadt, amely világ ma is negligálja vagy gúnyolja Ôt. Isten ezt a világot szereti. Azt a világot, amelyikben semmi szeretetre méltó nincs. Isten annak ellenére szereti ezt a világot, hogy ilyen, amilyen. Az Isten szeretetében mindig ott van ez a vonás: annak ellenére. Egyszerûen azért, mert ennek a világnak szüksége van Isten szeretetére. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy Jézus Krisztusban lemondott isteni dicsôségérôl. Már a testté lételkor, karácsonykor vállalta emberlétünk minden nyomorúságát. Aztán még mélyebbre ment: magára vette az egész embervilág bûnterhét, bûnné lett érettünk, és meghalt azért, hogy mi élhessünk. Meghalt, hogy isteni életét szétossza közöttünk, és aki Ôvele kapcsolatba kerül, aki ezt az életet befogadja, vagyis "aki hisz", abban mûködni kezd ez az isteni élet. Így szerette Isten e világot. Az ember nem tud így szeretni. Az emberi szeretet legfeljebb arra képes ami régi karácsonyi hagyomány, hogy ilyenkor néhány napig hallgatnak a fegyverek. Egy két napos fegyvernyugvás. Ez az emberi szeretetnek a teljesítôképessége. De az is úgy, ahogy egyszer valaki a fronton mondta: "Ma nem lövünk, de a puska a lábnál marad." Vagy ahogy egy családban hangzott el egy karácsony reggelen: "Ma nem támadunk, de rendbe hozzuk a fegyvereket." Az emberi szeretet erre képes. Ma nem lövünk, de a fegyver töltve marad. Ma nem támadunk, mert karácsony van, és ünnepeljük a magunk szeretetét, de rendezzük a sorainkat, és rendbe hozzuk a fegyvereinket. Pedig a szíve mélyén mindenki nagyon vágyik szeretetre, Nem csak arra, hogy ôt szeressék, arra is eljut a legtöbb ember egyszer, hogy de jó lenne egyszer igazán szeretni. Jó lenne úgy élni, hogy ne bosszantsam és fárasszam mindig a körülöttem élôket. Olyan jó lenne a házasságban békességben élni. Olyan jó lenne a szüleinknek csak örömet szerezni. Olyan jó lenne a gyerekeinket sokkal türelmesebben megérteni és segíteni. Olyan jó lenne, ha a szomszéd családok és népek nem gyötörnék és megszegényítenék egymást, hanem meggazdagítanák egymás életét. Olyan jó lenne, ha munkatársak, vetélytársak, talán még az ellenségek is, el tudnák fogadni

3 egymást, és tudnának igazán szeretni. A vágy megvan, és akkor megszólal a józan ész, és azt mondja: de erre csak az Isten képes. És aki ezt mondja, talán nem is gondolja, milyen igazat mond. Erre valóban csak Isten képes. Viszont enélkül tönkremegy az emberi élet. Erre a szeretetre, ami nélkül elviselhetetlen az élet, csak Isten képes. 2) A második, amit az ajándékozásról mondottunk. A karácsony nem az ajándékozás ünnepe, hanem a karácsony egyértelmûen az Isten nekünk készített ajándékának az ünnepe, vagyis Jézusnak az ünnepe. Ô az Isten ajándéka. Nem tortaünnep, hanem születésnap. Az emberré született Jézus Krisztus születése napja, ami neki nagy szenvedés volt, nekünk azonban kimondhatatlan öröm és ajándék, mert Ôvele és Ôérette kaptunk vissza mindent, amit elveszítettünk a bûn miatt. És az, hogy mi karácsonykor ajándékokat adunk egymásnak, erre az Isten nagy ajándékára emlékeztet bennünket. Olyan sok kedves, tiszta, ôszinte, szép vonása is van a mi karácsonyi ajándékozásunknak. És ugyanakkor olyan sok csúnya és tisztátalan is keveredik bele: sok képmutatás, kényszer, sokszor még számítás is. Isten azonban nem így ajándékozott. Isten nem valamit adott nekünk, hanem önmagát, egészen. Isten nem számításból adta nekünk Jézust, hanem szeretetbôl. És nem vár érte viszonzást, még hálát sem. Egy valamit vár Isten tôlünk. Azt, hogy fogadjuk el az Ô ajándékát. "Az Ô egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ôbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Mert, aki nem hisz ôbenne, az elvész. Isten ezt hozza tudtunkra karácsonykor, hogy az Ô ajándéka, Jézus Krisztus nem luxus, nem fényûzés, nem esetleges dísz a fenyôfán, hanem maga az élet. "Akié a Fiú, azé az élet. És akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." Ezért nagyon fontos ennek az igének a befejezô mondata is: "... hogy aki hisz ôbenne, el ne vesszen." Hogy tudjuk elfogadni az Isten ajándékát. Isten mindent megtett azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen, ami erre az életre és az örök életre szükséges. Karácsonykor eget földet megmozgatott az Isten ennek érdekében. Angyalok seregei jöttek mentek ég és föld között. Megtörtént a páratlan csoda, a teremtéshez hasonló csoda, a testté létel, de mindez hiába, ha valaki nem fogadja el. Karácsony az Isten szeretetének az ünnepe. Karácsony az Isten ajándékának, Jézusnak az ünnepe. Isten kínál ajándékot nekünk. Aki ezt az ajándékot visszautasítja, azon csakugyan nem lehet segíteni. Ámen. KARÁCSONY Karácsony a kereszténység jelentôs ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerôsödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett. A karácsony elôzményei Amióta az emberiség földmûveléssel, állattartással foglalkozik a napfénynek, a meleg tavaszi és nyári hónapoknak óriási szerepük van az emberi társadalmak életében. Az emberek táplálékukat a meleg idôszakokban tudták megtermelni, ilyenkor bôség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg téli napokkal, amikor az éhezés, a hideg és a sötét kerítette hatalmába az embereket. Érthetô tehát, ha az ókori népek hálaadó, köszöntô rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, amely idôponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény gyôzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. Ezeknek a rítusoknak az is a szerepük volt, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az idôt, ami a tavasz beköszöntéig

4 hátravan. Az ókori Rómában a december közötti idôszakban tartották a Szaturnália ünnepeket. Szaturnusz a földmûvelés, a paraszti munkák istene a római hitvilágban. Az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, szokásban volt a szolgák megajándékozása, és bizonyos munkák tiltva voltak. A házaikat örökzöld borostyánágakkal díszítették. A naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett. A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25 e Jézus születésnapja, az elôzô este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26 a pedig az ünnep második napja. December 24. Karácsony vigíliája Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethetô vissza, akik a csecsemô Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között. Karácsony csodája A karácsony éj varázslatát valószínûleg mindnyájan ismerjük. Bár napjainkra az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, mégis a karácsony éj misztikuma, csodája nem múlt el. Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzômûvészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma. Karácsonyfa állítás A karácsonyfa elôzménye a pogány hagyományokban a termôág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a fôszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást ûzô erôt tulajdonítottak, a gyümölcs a bôség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág késôbb fejlôdött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. Feljegyzések szerint az elsô hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyônek az életfa, a természet évrôl évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki késôbb a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések szerint elôször Brunswick Teréz martonvásári grófnô állított karácsonyfát. magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag fôzött szaloncukorral, a

5 fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sôt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belôle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le. Karácsonyi ünnepi vacsora A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erôt tulajdonítottak. A karácsonyi abroszt az év során még általában vetôabrosznak használták (ebbôl vetették az elsô gabonamagvakat, hogy bô termés legyen.) Az asztalra gabonamagvakat helyeztek, ebbôl adtak a baromfiknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Késôbb ezt a szalmát a jószágalá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belôle, jó termést remélve. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül elônyben részesítették azokat, amelyek bôséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az elsô falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elûzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérô kis Jézus ne maradjon éhes. A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelmûen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács). Karácsonyi népszokások Regölés

6 A regölés a téli napforduló ôsi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról házra és bôség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26 án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengô...) is kísérték a regölést, a szereplôk kifordított báránybôr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntôt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: " Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen." Betlehemezés A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerûbb, többszereplôs, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvô kisdedet és Máriát. A betlehemezôk, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez fából, papírból készült jászol, melyben a szent család figuráit és a jászolban fekvô állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy elôadása, adománygyûjtés. Állandó szereplôk a pásztorok (külön megemlítendô az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes hosszabb terjedelmû misztériumjáték, több szereplôvel. Általában megjelenítik Szûz Máriát, Szent Józsefet is. A magyar népi hagyományban Szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezôn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bô termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erôvel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.

7 Más népek karácsonyi szokásai Anglia Nagy Britanniában Christmas, azaz Karácsony az év legfontosabb ünnepe. Az utcák, terek fényárban úsznak, turistalátványosság a Harrods áruház kirakata, amelyet több ezer világító gömbbel díszítenek. A Trafalgar Square en megcsodálható a hatalmas, díszes fenyôfa, mely a norvég nép ajándéka a briteknek, II. világháborús segítségükért. A Christmas Eve (24 e) munkanap, de rövidebb, általában ilyenkor tartják a nagy munkahelyi évbúcsúztató partikat. Ezen az estén otthon barátokat fogadnak, isznak egy jót, pl. behûtött citromlikôrt, sherryt, a gyerekek pedig készülnek a másnapra, amikor a Father Christmas (tképp. a Mikulás, szó szerint Karácsony Apó) telerakja ajándékkal a stocking ot. Ez a zoknira emlékeztetô képzôdmény az utóbbi években nálunk is kapható, bár Magyarországon december 6 án játszik fontos szerepet. Father Christmas egyébként a kéményen keresztül érkezik, hagyományosan egyenesen a kandallóba pottyan. A gyerekek ajándékkérô leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi sarkra. Katolikus hatásra egyébként Angliában is elterjedt az éjféli mise, de az igazán vallásos anglikánok inkább a másnap reggeli protestáns istentiszteletet látogatják. December 25 e a Christmas Day, ez az ajándékozás napja (reggel bontják ki a csomagokat), ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet, a Christmas dinner t. A karácsonyi ebéd sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból sült krumplival, kelbimbóval, Christmas pudingból, aprósüteménybôl áll. A pudingot brandyvel tálalják. A pudingba kerülô, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony elôtt elkészítik, és így érlelik. Elmaradhatatlan eseménye még ennek a napnak a királynô hagyományos karácsonyi beszéde, melyet a televízió közvetít, s mely az angolok szerint meglehetôsen unalmas, mégis mindenki megnézi. A családi körben eltöltött karácsony, illetve a faállítás szokása Viktória királynô idején (XIX. század közepe) terjedt el a britteknél német mintára. Ezzel (na meg az angolok hagyományimádatával) magyarázható, hogy a viktoriánus figuráknak, mintáknak, díszeknek nagy a keresletje manapság is. December 26 a a Boxing Day, Karácsony másnapja, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozták meg. Neve arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, tartalmát a szegények között osztották szét. Finnország A finneknél a karácsony december 23 án kezdôdik, még nem ünnepléssel, hanem munkával. Este miután a gyerekek lefeküdtek, a szülôk elôkészítik a másnapi ételeket, rendet, tisztaságot varázsolnak mindenhová. 24 én reggelinél a család körbeüli az asztalt. Hagyományosan fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövô évben, ha fiatal lány az illetô, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat.

8 A finnek természetközelisége és mély humánuma mutatkozik meg abban a szép szokásban, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élô háziállatokat, illetve megetetik a fészkelô madarakat. A karácsonyi vacsorára ôk is nagy gonddal készülôdnek. Miközben a gyerekek türelmetlenkednek, a felnôttek glöggöt (fûszeres forralt bor) isznak, amelyben mazsola és mandula is rejtôzik. Régi hagyomány szerint 24 én délben Turkuban, Finnország korábbi fôvárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít. Természetesen ezen a napon sem hagyják ki a szaunát. A karácsonyi vacsora tradicionális északi ételekbôl áll: A heringet üvegfúvó módra általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával. Mézes, gyömbéres süteményekkel zárják az étkezést. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manók is jóllakhassanak, ha épp arra járnak. Karácsony elsô napja szigorúan a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásokra, barátok köszöntésére 25 én kerítenek sort. Görögország Görögországban a Karácsony 12 napot felölelô folyamatos ünnep. A december 25 tôl január 6 ig terjedô idôszakot Dodekameronak nevezik (jelentése 12 nap). Ebben benne foglaltatik mindhárom ünnep, a karácsony, az új év és a Vízkereszt. A görögöknél a karácsonyi ünnepkörhöz nagyon sok legenda, mese, babona kötôdik. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek nevük kalikandzarosz akik azzal foglalatoskodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfûrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel a bosszantó foglalatossággal, hogy a földre jöjjenek, most már az embereket bosszantani. A házban aztán szörnyû ramazurit csapnak, törnek zúznak, eleszik az emberek elôl az ennivalót. Ezért távol kell ôket tartani a háztól, és mivel a tûztôl nagyon félnek, a házi tûzhelyben a láng soha nem aludhat ki. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bûvös ereje visszaûzi óket oda ahonnan jöttek, a Föld gyomrába. A karácsonyi ünnepkör népszokásai a görögöknél is arra szolgálnak, hogy az eljövendô évre bô termést, egészséget, gazdagságot hozzanak a családoknak. A manók elûzésére szolgáló tûz hamuja varázserôvel bír, ebbôl a földekre szórnak, bô termés reményében. Ekkor sütik a vaszilopitát, egy kenyér félét, amibe fémpénzt rejtenek, aki megtalálja, szerencsés lesz. A kenyeret szépen fel is díszítik, Krétán még kenyérhímzô asszonyok is vannak, akik tésztából cifra rajzokat kanyarítanak a kenyérre. Szokás a kenyeret felszeletelni úgy, hogy minden családtagnak jusson egy szelet belôle, és ezt az asztalnál ülve, közösen elfogyasztani. A fiatal lányok karácsony reggelén a patakhoz mennek vízért, ebbôl iszik az egész család.

9 Bizonyos vidékeken a forrást " meg is etetik", azaz ételeket tesznek a partjára. Fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a házi állatok is jó és bôséges táplálékot kapjanak. A görögöknél a szerencsét hozó bûvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja. A bôségvarázsló, adománygyûjtô népszokások közül a legfontosabb Görögországban a kalanda. Énekesek járnak házról házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak. Olaszország Olaszországban a karácsonyi idôszakban gyakran rendeznek dudás fesztiválokat. Különösen a déli tartományokban kedvelt ez a szokás, amikor a "zampognarik", a hegyi pásztor dudások leereszkednek a hegyekbôl és dudaszóval köszöntik a közelgô ünnepet, Jézus születésének napját. A karácsony is errôl kapta nevét "Natale", azaz születés. Nagyon kedveltek Olaszországban a betlehemi jászol különféle ábrázolásai. Nápolyban és a déli régiókban az emberek 24 én éjjel templomról templomra járnak, csak hogy láthassák a kis Jézust. A karácsony esti vacsora az olaszoknál hagyományosan hal, amelybôl többféle is kerül az asztalra. Rómában például az angolna a legkedveltebb. A vacsorát mindig a híres "panettone", a karácsonyi kalács zárja. Olaszországban a mi Mikulás napunknak megfelelô ünnep január 6 ra, azaz vízkereszt napjára esik. Az ajándékokat az olasz gyerekek nem a cipôjükbe, hanem zokniba, harisnyába vagy ezt utánzó színes zacskóba kapják. A Mikulás olasz kollégája a rossz gyerekeknek nem virgácsot, hanem széndarabkákat hoz. Persze ez a gyakorlatban sohasem fordul elô, hiszen rossz gyerek nincs. Van azonban "szén" cukorból, ezt már találnak a harisnyákban. Az ajándékokat egy jóságos boszorkány a kötényébôl osztogatja, a neve Befana, és bizony asszonyság. A gyerekek elôzô este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy Befana jól lakhasson, ha arra jár. Ezt általában a szülôk szokták suttyomban elfogyasztani. Január 6 án reggelre pedig megjönnek az ajándékok is, amelyek általában finom csoki és karamella. Lengyelország Lengyelországban a karácsony elsôsorban keresztény (katolikus) ünnep, de természetesen családi jellege is igen erôs. Egy nagyon szép szokással kezdôdik a karácsonyi ünnepkör a lengyeleknél. 24 én este az eget kémlelik kicsik és nagyok, arra várva, hogy meglássák az elsô csillagot. Ez Lengyelországban a Betlehemi csillagot jelképezi, melyet ôk Gwiazdkának neveznek. Aki elôször észreveszi a legelsô csillagot, ezt kiáltja, ekkor a családtagok köszöntik karácsony ünnepét és egymást. A karácsonyi böjt szellemében karácsony vigiliáján, azaz 24 én éjfélig nem esznek húst. Az ünnepi asztal alá szalmát és szénát terítenek, arra emlékeztetve, hogy a kis Jézus jászolban született. Érdekes babona, hogy a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülni, ellenkezô esetben szerencsétlen lesz valaki közülük. A hagyományos ételek közül nagyon kedvelt a céklaleves, a mákos kalács és a hal. Készítenek erre az alkalomra kompótot is 12 féle gyümölcsbôl,

10 megemlékezve Jézus 12 apostoláról (tanítványáról). Ha befejezték a vacsorát még maradnak az asztalnál a házigazda jelére várva, hogy egyszerre álljanak fel, ugyanis aki elôször kel fel az asztaltól, az fog a jövô évben a legelôbb meghalni, tartja a babona. Karácsonyfát a lengyelek is állítanak természetesen, a népmûvészetben gyakorta mogyoróval, almával, papírvagy tojáshéj díszekkel ékesítik. Karácsonykor énekesek járnak házról házra, szerencsét kívánva a háziaknak, akik megvendégelik ôket. Az éjféli misére együtt megy a család. Nagy a hagyománya a templomokban a betlehemi jászolnak. Írország Az írek karácsonya hagyományosan ötvözi az ír katolikus szokásokat, a kelta pogány valamint az anglikán protestáns hagyományokat. Az írek lakásaikat az ünnep közeledtével gondosan feldíszítik. Az ablakba örökzöldekkel ékesített gyertyákat állítanak, általában hármat. A gyertyák a szent családnak mutatják az utat az éjszakában, a hármas szám pedig a szentháromságra (atya, fiú, szentlélek ) utal. Az asztalra karácsony elôestéjén kenyeret, tejet készítenek, az ajtót pedig nem zárják be. Ezzel fejezik ki vendégszeretetüket. Mária, József a kisdeddel bármikor betérhetnek, ha elfáradtak és megéheztek a hosszú úton. A gyerekek nagy izgalommal forgatják az adventi naptárakat, a felnôttek pedig szorgosan készülôdnek a karácsonyi vacsorára. Fenyôfát az írek is állítanak, annál is inkább mert a téli napéjegyenlôség alkalmával szakrális szerepet játszó örökzöldeket a kelták terjesztették el. A gyerekeknek Írországban is Christmas Father hozza az ajándékot karácsony éjjelén a zoknijukba. Az írek katolikus szokás szerint éjféli misére is mennek. A karácsonyi vacsora angol beütéseket mutat. Az asztalra általában pulyka, sonka, áfonya szósz és lángoló, brandyvel bolondított plum puding kerül. 25 én István napján aztán kezdetét veszik a nagy utcai népünnepélyek. Ilyenkor az emberek, fôleg a fiatalok maskarába öltöznek, és különféle tradicionális szereplôkkel vidám jeleneteket adnak elô.

11 KARÁCSONYI GONDOLATOK A karácsony legtöbb családnál már rég nem azt a szerepet tölti be, amit valaha. Ha valamit kívánhatnánk, szeretnénk az ünnep fénye mellé vagy akár helyette is sokkal több egymás iránti szeretetet Fagyos, hideg szél süvölt, rázza a zsellérlakások rozzant ablakait. A vastag hólepel mindent beborít, ameddig a szem ellát. Könyörtelen vihar tombol, de az ablakon túl, a kicsi szobából tûz fénye látszik... Szegényes, kopár helyiség, a kis dobkályhában most izzik el az utolsó fahasáb. A férfi az asztalnál ül, gondolkozik. Feláll, kikapja a szekercét a szelemen alól, belebújik a foszlott bekecsbe. Mindjárt jövök! veti oda az asszonynak. Sokáig odavan, hallják, mikor megérkezik, a havat topogja le a csizmájáról. Egy fél méteres fenyôágat odadob az asszony elé. Díszítsd fel valahogy! Még egyszer kimegy, vastag tölgyfaágat húz a kályha elé, elkezdi felaprítani. Az asszony kinyitja a ládáját, egy barna papírzacskóból hosszú, piros selyemszalagot vesz elô. Egy pillanatig a markában szorítja, majd határozott mozdulatokkal feldarabolja. Az ágat egy mázas köcsögbe állítja, ráköti a piros szalagdarabkákat. A vakablakból egy gyertyacsonkot vesz elô, ráolvasztja az egyik, tenyérként kiterült ágra. A férfi végzett a fa aprításával, megtömi a kis kályhát. A bekecs alól alig egy szeletnyi kenyérruhába takart kalácsot húz elô. A gyereknek! int a hétéves felé. Az ángyi küldi. Boldog karácsonyt! Mire gondol a család a szeretet ünnepén? Mit eszünk holnap! töpreng az anya. Holnap... s azután! Mivel fûtünk, mit adok a gyerekre a zord hidegben? Nincs egy kanálnyi lisztem sem, már a láda alját is kisepertem! Lesz e munka, lesz e pénz, lesz e élet? gondolja az apa, miközben a feleségét és a gyereket nézi. Az intézôéknél karácsonyfát állítanak a sarokba, most vágták ki az erdôn, sóvárog a hétéves gyerek. Csupa csillogó, fényes dísz. Azt mondja a Rozink, a fa alatt ajándék is szokott lenni! Mi lehet az az ajándék? Talán egy szelet kalács, foszlós és sárga? A gyerek éppen most ért haza az iskolából. Az asszony a tûzhely elôtt sürgölôdik, bejglit süt. Anya, az iskolában azt mondta a tanító néni, hogy nincs Jézuska, az ajándékot a Télapó hozza. Most akkor melyik az igaz? Az asszony leereszkedik a hokedli szélére, az ölébe ereszti a konyharuhát, és a távolba néz. Gondolkodik. Tanácstalanul pillant a férjére, de nála sem találja meg a választ. Kislányom, már hét éves vagy, azt hiszem, itt az ideje, hogy megtudd az igazat, kezd a magyarázatba az apa. A fát és az ajándékokat a szülôk veszik, a mesével a gyerekeknek akarnak örömet okozni. Amikor én kicsi voltam, a Kisjézus születését ünnepeltük ezen a napon, ezért a régi mese szerint a Kisjézus hozza az ajándékokat. Most pedig a Télapó születését ünnepeljük? kérdezte a gyerek. A férfi nyikorogva, kesernyésen elneveti magát. Furcsa a nevetése, hátborzongató. Lehet úgy válaszolni, hogy egy hétéves megértse? Ez a Karácsony már nem az a Karácsony. Az anya kisegíti a zavarából:

12 A gyerekeket ünnepeljük ezen a napon. Feldíszítjük a fát, alátesszük az ajándékokat. Mivel már tudod, mi az igazság, segíthetsz a fát díszíteni, az öcsédet meglepni. Ô még egy ideig hisz a Jézuskában. Mire gondol a család a szeretet ünnepén? Most akkor elénekeljük a mennybôl az angyalt, vagy jobb lesz, ha nem tesszük? gondolja az anya. Ha a gyerek véletlenül elmesélné az iskolában... De mit szól majd az új szokáshoz Anya és Apa? Mikulás helyett Télapó; Jézuska helyett is Télapó, mi jöhet még? gondolja az apa. Mi lesz holnap és holnapután? Megint egy kérdés, amit megkerültek, nem egyenesen válaszoltak, gondolja a gyerek. Sokasodnak a kérdések, amire nincs felelet Az égôsorral kivilágított ablakok, házak, fák kiemelkednek a szürkén gomolygó ködbôl. Hó nincs, évek óta nem volt fehér Karácsony. Egy hajléktalan nézegeti a kivilágított ablakokat. Mire gondol egy hajléktalan a szeretet ünnepén? Szép! gondolja szomorúan. Valaha én is, mi is... Ma ünnepi ételosztás lesz, mindenki kap egy szem narancsot! vidámodik meg a tekintete. A szobában a család a fát díszíti. A mennyezetig ér. Csillog villog a sok aranydísz, régi karácsonyi dallam hallatszik, az új égôsor zenél. Az asszony a konyhában tálcára rendezi a most vásárolt süteményeket. A hidegtálak már a hûtôben várják a Szentestét, 10 személyre rendeltek, hátha benéz valaki. Végzett, bemegy a szobába ô is. Anya, mi az a menny? És mi az a jászol? Nem tudom, kicsim, errôl inkább nagyanyádat kérdezd! hangzik a válasz, majd a férjéhez fordul: Kezdetjük? Mire gondol a család a szeretet ünnepén? Vajon az idén lefôztük a szomszédot a kinti égôsorunkkal? Nagyon remélem, hogy megpukkadnak az irigységtôl, mert jó sokat költöttünk rá. gondolja az anya. Remélem, nem veszítem el a munkámat, mert ha igen, akkor nem tudom, hogy fogjuk visszafizetni a rongyrázásra felvett pénzt, gondolja az apa. A számítógépet már Mikuláskor odaadták, gondolja a hétéves. Remélem, hogy azért lesz ajándék ma is. A Tibi plazmatévét is kap, a számítógép mellé. KARÁCSONYI ELMÉLKEDÉS Irta Lizik Zoltán lelkész

13 1. Uram Isten! Mi óriási, hatalmas méretû templomokat építünk a te tiszteletedre, de téged igazából egy szerény istálló, vagy barlang fogadott magába, s együtt lakoztál a legegyszerûbb emberekkel, a pásztorokkal, az öregekkel, de fogadtad a királyokat is, s az állatok közelségét sem vetetted meg, utasítottad el. Vajon jó helyen várunk e ma téged? 2. Te angyalokat küldtél emberekhez, hogy megtaláljanak téged a bölcsôôben, vagy csillagot, hogy vezesse ôket tehozzád. Ki lesz vajon az én angyalom? Aki jó hírt fog velem közölni? Aki rólad fog nekem beszélni? Lesz ilyen angyal idén? Vagy elmarad az angyaljárás? S csak a bejglirôl és a pulykáról fogunk beszélni? Nem lesz jó hír? Lesz e fény, ragyogás, izzás, valami figyelemfelkeltô, aminek utána kell indulni? Fogja e húzni a szívemet, az eszemet maga után? Hogy otthagyjak otthont, házat, hazát, s elérjek hozzád? Fogom e követni a jeledet? Vagy teljesen mindegy, nem nézem már az eget, régen néztem már fel, nem az érdekel, nem onnan várom a te csillagodat, megelégszem a TV sztárjaival, csillagaival. És a kertem, az udvarom gyönyörûen kivilágított csillagaival. Más fényt nem látok, csak a magaméban gyönyörködöm. 3. Wass Albert írja a Bujdosó imája címû versében. Csak a jó visz elôre, a gonosz visszavet! Valóban így van, s mégsem látjuk meg, hogy nem mentünk elôbbre, hogy mi minden tart vissza? Visszatartott a jólét, nem jutottunk sehova, 10 éve, 20 éve, csak magunkat álltatjuk, de haladtunk, nézd csak meg, mi mindenünk van? De már lassan nem kellenek ezek a dolgok. Nem modernek, nem idôszerûek, megkoptak, megfakultak. Ha meghalunk, ki fogják ôket dobni a kukába, nem fog kelleni senkinek. Csak mi vigyáztuk és ôriztük ôket kincsként, s közben értéktelenné és szemétté válik. Tettünk e jót? Haladtunk e közelebb a célhoz? Az Isten ajtajához? Vagy visszavetett a gonosz? Lelkileg is? Sajnos egyre távolabb vagyunk már az Istentôl! Eltávolított tôle és az övéitôl! S mi hagytuk! Pedig ez volt a cél. Magunkra maradjunk. Ne legyen segítségünk. S az egész világ a gonoszságban vesztegeljen. 4. Ha nem lesznek templomok, mert mi már fenntartani sem fogjuk tudni azokat, azt, amit apáink, nagyapáink összegyûjtöttek és ránk hagytak, akkor te magad leszel a templom, ahogy a Biblia írja. Nem baj! Nem lesz nagy kiadás, de Isten házává kell válnod. És akkor rengeteg temploma lesz az Istennek. Egy egy ember. És már nem templom turizmus lesz, mint ma, hogy zarándokolnak, kirándulnak egy egy templomhoz az emberek, és szájtátva bámulják azokat, hanem templomok találkozója lesz, minden egyes imaközösség, házi bibliaóra. Nem baj! Egyre lelkibb lesz a világ és ez az Isten akarata, hogy a láthatók helyett az érezhetôk legyenek a fontosak, a láthatatlanok. Ô! És nem más. A pad, a fa, a kô, az arany, vagy a márvány. Csak Ô! A CHRISTMAS MEDITATION Only two weeks left. It had been a long time. A hard time.

14 Even now he could feel the shock that pulsed through him... body, mind and soul... when he'd heard that Mary was pregnant. He knew he was not the father. He had kept the Law. To think that Mary would despise the Law... that was just as impossible, but that was the only explanation. There was no other option but to conclude that Mary had been unfaithful, that Mary had broken the betrothal vows, and with deep sadness and perplexity to set about terminating their relationship with as much calmness, dignity and consideration as he could muster. Here, months later, a whole life later, he still felt that anguish. But, even more, he also still felt the surprise, the unbelief, the hope, the fear, the wonder, the whole incredible and indefinable whirl of emotions, and the radical and overwhelming implications of what had happened next. He still wasn't sure he really believed it. It was too huge. It was simply too amazing. Too awesome. And way too deep. Way to impossible. Through all of these months the words of the angel had occupied his mind... a human child conceived not by a human father but by the Spirit of God... a son to be named 'Jesus' 'God saves'... one who would save his people from their sins. And the even more puzzling things the angel had told Mary... that this unborn child was 'holy' and would be called 'the Son of the Most High', 'the Son of God', and would reign over an eternal kingdom. Even now he still shuddered with the utter blasphemy of the thought... A human child described as 'the holy one'. A human child called the Son of God Most High! A human child an eternal king! Amazement and dread mingled inseparably in his mind, in his heart. It was daring even to think about it, much too daring to talk about. But Mary's cousin Elizabeth believed it. And Elizabeth had gone beyond thinking and put it into words. Had not Elizabeth greeted Mary with the words 'the mother of my Lord'? And no blast from God had stricken her down... Again and again his mind had strained to recall the scriptures he had learned as a boy... scriptures about the promised Messiah... the anointed deliverer... the king in the line of David... And here he was now packing their bags to travel to Bethlehem... the birthplace of the great king... the promised birthplace of the promised Messiah... He looked at Mary... so soon to give birth... and thought again of the scriptures that both threatened and thrilled him 'a virgin will be with child and will give birth to a son, and will call him Immanuel... and he will be called... Mighty God, Everlasting Father, Prince of Peace'. Only two weeks and this child would be born... two weeks to wonder... two weeks to fear... two weeks to think 'what if...' What if it has all along been just an enormous hoax, a clever deception... that would be bad. He would feel such a fool. But what if it is all really true, that this child is indeed the Son of God, the Savior of the world... that would be... that would be the ultimate and final thing... The ultimate and final joy to thus see and know God. The ultimate and final opportunity for all of Israel, for all mankind. The ultimate and final grace. A SÁTÁN TALÁLKOZÓTT TARTOTT... A Sátán találkozót tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak Istentiszteletre. Nem tarthatjuk

15 vissza ôket attól, hogy olvassák a Bibliájukat, és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza ôket, hogy egy bensôséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot ápoljanak Jézus Krisztussal. Ezt akarom tenni, mondta a Sátán. Eltéríteni ôket attól, hogy megragadják a kapcsolatot Megváltójukkal, és fenntartsák ezt az éltetô kapcsolatot egész napon át! Hogyan tegyük ezt? kiabálták a démonjai. Kössétek le ôket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat, válaszolta ô: 1) Kísértsétek ôket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön. 2) Gyôzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6 7 napot egy héten, órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát. 3) Tartsátok vissza ôket attól, hogy idôt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullnak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól! 4) Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyen képesek meghallani azt a "halk, szelíd hangot". 5) Csábítsátok ôket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek, hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal. 6) Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetôtáblákkal. Árasszátok el az e mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikbôl online vásárolhatnak, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel. 7) Tetessetek gyönyörû modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külsô szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel. 8) Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szükségük van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat! 9) Adj nekik télapót, hogy eltérítsd ôket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését. 10) Adj neki húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni Krisztus feltámadásról és a bûn és a halál feletti hatalmáról. 11) Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat, hogy kimerülten térjenek vissza. Tartsátok ôket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe és Isten teremtményeit csodálják. Küldjétek el ôket inkább vidámparkokba, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre, kocsmákba, mulatókba és moziba. 12) Tartsátok ôket elfoglaltan, elfoglaltan, és elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni. 13) Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idô után a saját erejükbôl fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében. Mûködni fog! Mûködni fog! Micsoda jó terv ez! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb idôt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket. A kérdés az, hogy sikeres volt e ez a terv? Döntsd el te magad! LOPÓS KONZUM MIKI MEGJÖTT A MIKULÁS VIRGÁCS NÉLKÜL

16 MEGJÖTT A MIKULÁS VIRGÁCS NÉLKÜL Írta: Dr. Békefy Lajos Halk dohogás ünnepeink eltûnô morális dimenziói miatt Mielôtt bárki megvádolna azzal, hogy ünneprontó vagyok, tudtára adom, hogy gyermekeimnek, unokáimnak én is minden évben igyekszem vidámmá, emlékezetessé tenni Mikulás napját. Hogy ez mennyire sikerül, azt ôk tudják csak megmondani. Ami az idén szinte mellbe vágott, az egyik vidéki nagyvárosunk adventi látvány showjában, tolakodó csillogó villogó, minden meghittséget nélkülözô, sôt egyenesen romboló ünnepi forgatag piacán történt meg. Szerettem volna virgácsot venni, hiszen legyünk ennyire elfogulatlanok! az én unokáim sem angyalok, s a világ sem csupa jó gyerekbôl áll. Ha ez így volna, nem kellene óvoda, iskola, nevelés, némi erkölcstan és hittanoktatás. Szóval ha csupa jó gyerek nône fel a csupa jó szülôk környezetében, akkor nem lenne háború, migráció, félelem a jövôtôl, nem kellenének bíróságok, rendôrségek, biztonságiak, sôt börtönök. Szóval nem szeretnék ünneprontó lenni, de a mellbevágó sztori sok mindenrôl árulkodik. Fájó szívvel gondoltam vissza hajdani Mikulás ünnepeinkre, amikor még a sült gesztenye is különlegesség volt, néha napokig forgattuk zsebünkben. Ezzel együtt valahogyan más, meghittebb, feledhetetlenebb volt és maradt az ünnep. Csendes dohogásomban nem nosztalgiázom, de hiányolom, nagyon hiányolom a virgácsot. Valamit, ami teljesebbé tette, teheti a csillogó órákat. Amikor a fogyasztóból magunkat, másokat gazdagítóbbá válhatunk pár pillanatra. Ahogyan azt "Szent" Miklós hagyta ránk példájával... Nem éri meg virgácsot csinálni! Biznisz Miki megjelenése A valós történet 2015 bôl ez: amikor az egyik elárusító bódétól, standtól a másikig próbáltam eljutni sok furakodó, tolakodó felnôtt között, akikrôl az is eszembe jutott, hogy vajon ôk a munkában, az érvényesülésben is ilyen udvariatlanul, durván tolonganak, mert csupán a szerzés vad ösztöne vezényli ôket?!, igazából egy cél vezérelt. Tudok e venni csupasz vagy felaranyozott, bármiféle virgácsot? Mert virgács nélkül nem Mikulás ünnep az ünnep. Kérdésemre volt, aki nem is válaszolt a láthatóan már fáradt eladók közül, volt, aki türelmetlen Nincs! csel válaszolt, más ezt mondta: Nem látja, hogy nincs? Kinek, minek? Míglen a portékái elôtt éppen kíváncsiskodó "kuncsaft" nélkül álldogáló idôsebb asszony, talán maga is nagymama, megszólalt: Tudja, kérem, már tavaly is az volt a helyzet, hogy rendeltünk pár tucattal, aztán mind rajtunk maradt. Idén már nem is rendeltünk. Nem éri meg. Ez a Mikulás már nem az, kérem, ez biznisz Mikivé lett. De nem én mondtam... Egy kis virgácsfilozófia

17 Na, ekkor megállt bennem az ütô. Mert a virgácstalan nagymama és a virgácstalan biznisz Miki akár jelképe is lehetne torzuló, önáltató, megvezetett és megvezetô világunknak. Mert valahol itt van a lényeg, pontosabban a tetten érhetô lényegvesztés. Mert akárhogyan is nézzük, minden ünnepnek minden kultúrkörben legyen az pogányos busójárás vagy keresztyén ünnep az örömszerzésen mint például karácsonykor vagy éppen Miklós napján, s a lét drámájának felidézésén (nagypéntek húsvét) innen és túl van morális üzenete is. Ami vagy úgy jelenik meg, mint a gonosz szellemek kiûzése, vagy a végzetes erôk fölötti gyôzelem kiábrázolása, a remény, a jóság hitének feltámadása. És a megújulás, az élet gyôzelme az elmúlás felett. Szinte minden vallásban fellelhetôk ezek a mozzanatok, tehát lényegi, mélyen emberi igény meglétére, s ilyen olyan kielégítésére mutatnak, irányulnak. Az ünnepek mély filozófiai, emberi mozgatója ez minden korban és minden kultúrkörben. Csak persze egészen másként, mint ahogy 2015 ben látjuk. És mi lett mára? ünnepvesztés a rászedettség statisztikái Valami elhibázott és eredményesen sugalmazott, a konzumreklámok által egydimenzióssá, a csak "Egyél, vegyél, ajándékozz, így szerezz örömet!" abszolút eltárgyiasult, lényegétôl, lelkétôl megfosztott külsôséggé változtatták a világ nagy manipulátorai, a láthatatlan és arctalan mágusok az ünnepeket. Vagy csak nálunk próbálkoznak ezzel, Európában? S akkor ez már valamilyen kultúrharcnak az álcázott hadviselési formája? A már ôsszel megkezdett karácsonyi díszek megjelentetésével, a hónapokon át plázáinkban, bevásárlóközpontjainkban unalomig ismételt dallamokkal, a legkülönfélébb akciókkal, sok reklám trükkel folyik ez a hadjárat a pénztárcánkért, s lelkünk maradékáért. Tévedés ne essék, nem az ünnepibbé tételért, mert ahhoz csend, meghittség, bensôségesség, lélek, szó, ember, s nem technika kell! Egyszerûen és nyersen bizony azért, hogy minél több pénzt költsön a kedves vásárló hiábavalóságokra. Hogy aztán majd a statisztikai felmérések az idei csúcsszámokkal bûvöljék el a tv n, rádión, nyomtatott sajtón át a közvéleményt: ennyit még soha nem költöttünk ajándékra. Mintha ez bármit is kifejezne az eredményes reklámharc furcsa gyôzelmén kívül! A rászedettség gyôzelmi jelentései ezek a szánalmas statisztikák! Ez, mindössze ez lenne az ünnep értelme? Igen, vannak, akik szerint ennyi. Nekik ennyi. A profitéhes konzumvilágnak ez a törvénye, de ez a csapdája is. Aki másnak vermet ás, az maga is bele esik. Ez a paradox karikatúrája és paródiája a csapdakészítôknek! "Szent" Miklós morális üzenete hol vannak az önismeret fejlesztô virgácsok?

18 Nos, csak ennyit szeretnék közölni: nem találtam virgácsot a vásári, talmi forgatagban. Persze, annak idején mondhatná bárki "Szent" Miklós sem vitt zsákjában virgácsot. Ez igaz. De nem is ment mindenkihez, a magukat pusztán gazdagságuk, pénzük okán jónak, tisztának, erkölcsösnek képzelôkhöz. S ez már önmagában morális üzenet volt és maradt. Hanem ment a szegényekhez, a nincstelenekhez, az ajándékot, jóságot, örömszerzést az év 365 napjából 364 en nélkülözôkhöz. Nekik korbácsos volt a földi élet, nem virgácsos, ezért ment Miklós hozzájuk. Nekünk meg már nincs virgács sem, mintha elhinnénk magunknak, és/vagy a Nagy Hitetônek, hogy tökéletesek vagyunk! Már virgács sem emlékezteti gyermekeinket és unokáinkat legalább jelképesen arra, hogy "Nem mindig voltál jó, drága gyerekem!". Még egy látvány virgács sem állítja meg játékosan ôket, és fel sem fogják ennek jelentôségét, vagy hiányát. Nevezetesen azt, hogy a virgács látványa az önfeledtség önismeretet mélyítô pillanataiban játékosan juttatná el lelkükhöz a kérdést: "Mondd csak, te mindig jó voltál a szüleidhez, testvéredhez, barátaidhoz?" "Nem mulasztottál valamit?" Nos, ez az önismeretet fejlesztô mozzanat és morális pillanat, dimenzió vész el hovatovább minden ünnepbôl. És ez nagyobb veszteség, mint az anyagi nélkülözés, bukás, ráfizetéseink sokasága! A karácsonyból elvész a születésnap jelentése és jelentôsége, a világválságokat váltsággal megoldó Jézus születésnapjának ünneplése, a húsvétból a megváltás mélyen emberi és magasan isteni drámája és nagyszerû ereje, s lesz nyuszivá, húsvéti tojássá oldott népi szórakozássá... A sort sajnos lehetne tovább folytatni. A teljesség, az égi földi, a jó rossz küzdelmét katartikusan, megtisztító módon hordozó tartalom tûnik el szemünk láttára elviszi biznisz Miki és Valentin nap, meg Halloween, meg télapó és télanyó, meg karácsonyfaünnep, meg e világ tolvajának annyi leleményes ötlete... Megroggyant ünnepek nem volt ez mindig így Magyarországon, Kárpátmedencében