TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XXXVII.

Átírás

1

2

3 TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XXXVII.

4 TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XXXVII.

5

6 TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XXXVII. Szerkesztőbizottság BiernaCki karol, Blazovich László, Labádi Lajos, Varsányi Attila,Víg Zoltán Szerkesztette Blazovich László Szerkesztőségi titkár Szántó Tiborné ISSN X ISBN Tamasi Mihály, 2009 Kiadja a Bába Kiadó

7 Tartalom ELŐSZÓ... 7 BEVEZETŐ...9 A NAGYIVÁN-CSALÁD MÚLTJA Szeged gazdasági, társadalmi viszonyai az 1870-es évek elején Polgárosodó parasztság Házasságkötés, családgyarapodás Rokonság, szomszédság...21 A VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ GAZDÁLKODÓ Birtokos és bérlő...31 Bérházvásárlás, vagyonfelosztás Aranylakodalmak, rokoni kapcsolatok A város társadalma a Horthy-rendszer id ején Birtokos és bérlő gazdák...43 A NÉPSZERŰ POLITIKUS...48 A politika sűrűjében Eszmevilága, politikai irányultsága A Szabadságpártban...78 Börtönben...89 SZÁMKIVETETTSÉGBEN : szabadulás a börtönből További nehéz esztendők IRODALOMJEGYZÉK NÉVMUTATÓ...119

8

9 ELŐSZÓ Elérkezik lassan annak az ideje, hogy a helytörténészek hozzáfogjanak a 20. század második fele történetének feldolgozásához, és ezzel kövessék az arányosan m egindult munkát. A korszak feltárása ezideig sajátos képet m u tat. Egyes időszakokról és egyes személyekről bőséges adathalmaz és szakirodalom áll rendelkezésünkre. Ilyen például a második világháborútól a komm unista hatalomátvételig terjedő néhány év története, vagy az 1956-os forradalom előzményeiről és a megtorlásról született írások sora. Más korszakokról szinte alig jelentek meg tanulmányok. Hasonlóképpen áll a helyzet a koalíciós időszak jobboldali szereplői életének feldolgozásával. Különösképpen felhívták a figyelmet e hiányok pótlására a Szeged monográfia 1945-től 1990-ig terjedő záró kötetétnek munkálatai. Éppen ezért örvendetes Tamasi Mihály vállalása, ő az illető kötetet társadalomtörténeti fejezetének szerzője, hogy elkészítette Nagyiván János életrajzát rövid társadalomtörténeti és családtörténeti hátteret adva. E munka kezdete lesz talán annak a folyamatnak, amely során több, egykoron városunk történetében szerepet játszott olyan személy életrajzának leírására kerül sok, akikről eddig vajmi kevés ismerettel rendelkezünk. Nagyiván János életútjának leírása példaértékű, mert olyan gazda sorsát mutatja be, akinek családja saját erejéből és tehetsége révén emelkedett ki a szürkeségből, és indult gyarapodásnak. Példája azoknak, akik a 19. század utolsó harm adában felismerve a kínálkozó lehetőségeket lépésről lépésre jutottak előre, és megmaradtak a gazdálkodó életforma mellett. Tamasi Mihály jó érzékkel írja le a család életkörülményeit, a Szegedhez közeli, az algyői út mellett álló tanyát és az ott folyó feketeföldi gazdálkodást, valamint azt, hogy miként használták ki a város közelségének jó piaci lehetőségeit. Az 1893-ban született Nagyiván János Isten adta tehetségével, munkabírásával és jó üzleti érzékével tovább lépett. Tamasi kiválóan érzékelteti szemléletmódját, amikor arról ír, miképpen modernizálná Nagyiván apósa gajgonyai birtokát, aminek a konzervatív gondolkodású após ellenáll ragaszkodva a hagyományokhoz. 7

10 Hősünk az elemi iskola elvégzése után egy év népfőiskolát végzett, ahol a gazdálkodás korszerű formáival ismerkedett meg. Éppen ezért meglepő, hogy érett meg vezércikkek írására, és politikai szónoklatok tartására. Kétségtelenül az átlagnál nagyobb kifejező erővel, szókészlettel rendelkezett, továbbá azt írta és mondta, amiben hitt, és ez adott neki erőt. Cikkeiből a kötetben - nagyon helyesen - részleteket találunk, belőlük tájékozódhatunk kifejezőkészségének erejéről, és arról az elkötelezettségről, amelynek jegyében vállalta a politikai szerepet. A kommunisták 1947 őszétől egyre nyíltabban készültek a politikai hatalom átvételére, ami világos lett az ellenzéki vezetők előtt. Sulyok Dezső javasolta Nagyivánnak, emigráljon vele együtt. O azonban hazáját, családját, a földet, amely az életét jelentette nem akarta elhagyni, maradt. A következm ény ismerős. Vádak, bírósági tárgyalás és börtön. Maga és családja nem értette, mi történik velük, hiszen hittek a demokráciában és a jogállamiságban, amiről akkor már szó sem volt. Szabadulása után testileg-lelkileg összeroppanva élt egykori háza egy kis zugában megtűrtként. Nehezére esett, hogy az általa ültetett körtefák gyümölcsét nem fogyaszthatta. Nagyiván János életére - mint általában az egykori jobboldaliakéra - vonatkozó levéltári forrással nem rendelkezünk a peres iratok kivételével, amelyek azonban egyoldalú és hamis képet mutatnak. Tamasi Mihály érdeme, hogy a családtól, Nagyiván még élő lányától szerzett dokumentumokat, és tőle jutott olyan információkhoz, amelyeket már csak ő ismer. Szerzőnk az utolsó pillanatokat ragadta meg szerencsésen, és így készítette el kismonográfiáját, amelynek szövegét számos írásos dokumentum és fénykép egészíti ki, amelyek felidézik a kor hangulatát. Főszereplőnk sorsa Faludi Ferenc Forgandó szerencse című versének sorait idézi fel bennünk: Fortuna szekerén okossan ülj, Úgy forgasd tengelét, hogy ki, ne dűlj. Hol édes jó anyád, hol mostohád, Dolgárul senkinek számot nem ád." Blazovich László 8

11 BEVEZETŐ A Horthy-rendszer idején Szegeden az ellenzéki Független Kisgazdapárt csak az 1939-es országgyűlési képviselőválasztások előtt jelent meg. A párt fő helyi képviselőjelöltje Shvoy Kálmán nyugállományú tábornok volt, aki összekülönbözve az országos és helyi hatalmasságokkal az ellenzéki politizálást választotta. A listán szerepelt ifjú Nagyiván János ( ) gazdálkodó is, akit igyekvő, korszerű gazdálkodást folytató gazdának ismertek a városban. Shvoy Kálmán régi politikai társai, a hatalom helyi képviselői minden nemtelen eszközt és módszert - a bűzbom bák alkalmazását, gyűlései megzavarását - felhasználtak annak érdekében, hogy a kisgazdapárt szimpatizánsait megfélemlítsék, a választókat eltántorítsák az ellenzéki kisgazdapárt támogatásától. A rendszer képviselőinek ezzel az ádáz fellépésével is magyarázható, hogy a kisgazdapárt a szavazatoknak csak 8,3 százalékát nyerte el. Ez sem lebecsülendő eredm ény volt akkor, hiszen a szélsőjobboldal, a nyilas mozgalom előretörése miatt m ind a szociáldemokrata párt, m ind a Rassay Károly vezette liberális csoport m ég kevesebb szavazatot kapott. A sikertelenség ellenére Nagyiván János kitartott pártja mellett. A parasztság felemelkedése érdekében szükségesnek tartotta a nagybirtokrendszer felszámolását, a földreformot. Bírálta a parasztságot sújtó Juracsek-féle beszolgáltatási rendszert őszén részt vett a kisgazdapárt helyi szervezetének újjászervezésében. Az ügyvédekből, értelmiségiekből álló helyi vezetők között ő képviselte a helyi gazdatársadalmat, ő volt a valódi kisgazda decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe Szegedről három kisgazdapárti képviselő került be, Balogh István (páter) mórahalmi plébános, Wagner Gyula mérnök, köztisztviselő, valamint ő, Nagyiván János gazdálkodó. Vagyis közöttük is egyedül ő volt az igazi kisgazda, a helyi gazdatársadalom valódi képviselője. A helyi kisgazdapárti szervezet elsősorban neki és az ő politikai tevékenységének köszönhette, hogy 1945-ben a párt politikai befolyása fokozatosan növekedett a helyi lakosság és nem kevésbé a gazdák, a tanyai parasztság körében. Beszédeiből, gondolatvilágából, stílusából a hallgatói, a gazdák, a tanyai parasztok megérezték, hogy ő a soraikból való, ő az, aki ismeri életüket, gondjaikat, törekvéseiket, ő az igazi képviselőjük. Politikai gyűlésein a gazdák, a tanyai parasztok nagy számban jelentek meg. A városban, a helyi nagykiterjedésű tanyavilágban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ő a helyi gazdatársadalom jellegzetes képviselője, őt tekintik a gazdák politikai vezetőjüknek. 9

12 Az ő politikai tevékenységének, a gazdák körében érvényesülő növekvő politikai befolyásának nagy része volt abban, hogy az november 4-iki nemzetgyűlési képviselő-választáson a kisgazdapárt Szegeden elnyerte a szavazatok 62,2 százalékát, ami jóval meghaladta az országos arányt. A szegedi tanyavilágban a párt még nagyobb sikert ért el, a rá szavazók aránya majdnem elérte a 85 százalékot. Ebben a sikerben oroszlánrésze volt Nagyiván Jánosnak. Mégis, az eddigi történeti kutatás nem tárta fel a politikai siker titkát, nem mutatta be Nagyiván valódi szerepét. Az eddigi történeti feldolgozásokból Nagyivánról magáról is keveset tudunk. Nem ismerjük családi hátterét, származását, képzettségét, valódi anyagi viszonyait. Az eddigi történeti feldolgozások jórészt az őt ért politikai bírálatokból vették információikat, holott Nagyiván a helyi kisgazdapárti hetilapban, a Szegedi Hírlapban nem kevés cikket publikált, amelyekben megnyilvánul eszmevilága, politikai filozófiája, nyomon követhetők politikai törekvései. A történeti kutatás feladata, hogy az egyes politikai személyiségek tevékenységét, szerepét tárgyilagosan, ne korábbi egyoldalú vélemények alapján, hanem az adott személyiség megnyilvánulásai, nézetei, valódi törekvései alapján ítélje meg. E feladatot igyekszik teljesíteni e könyv. A családi háttér felvázolásához, a Nagyiván-család valódi viszonyainak feltárásához a fő információkat a politikus lánya, Nagyiván Anna (1924 ) szolgáltatta. 10

13 A NAGYIVÁN-CSALÁD MÚLTJA A családi emlékezet, a családi szájhagyomány keveset tud a család múltjáról. Nem tudják, hogy honnan származik a nevük, szegedi őslakosok-e, vagy máshonnan települtek-e be. A családi emlékezet csak azt őrizte meg, hogy a család Felsővároson élt, volt iparos foglalkozású is a családtagok között, aki keményítő üzemet működtetett. A politikus apja, idősb Nagyiván János 1863-ban született ben a nagy árvíz idején 16 éves volt, és önfeláldozóan, sikerrel mentette a gazdálkodással is foglalkozó család lovait. A lószeretet jellemző a család későbbi nemzedékeinek életére is. Idős Nagyiván János anyja Gedó Terézia, a hírneves Gedó família tagja volt. A Gedó-családról kapta a Felsővárossal szomszédos kis városrész a nevét, amelynek központjában a Gedó-kocsma állott. A Nagyiván-család a Gedó famíliával rokonságban állott. A Nagyiván-család törzsgyökeres felsővárosi. Ez a városrész a halászok, a hajósok, a hajóácsok, az iparosok, a polgárság városrésze, a legpolgáribb fertálya Szegednek. Parasztok, gazdálkodók is éltek itt kisebb számban, akik a város melletti feketeföldi övezetben gabonát, takarmányt termelnek és a külső homoki, pusztai övezettől eltérően m ár nem szabadtartásos, legeltető, hanem istállózó korszerűbb állattenyésztést folytattak. Milyen képet mutatott a város a családalapító Nagyiván János ( ) születése időszakában? Szeged gazdasági, társadalmi viszonyai az 1870-es évek elején Az 1870-ben végrehajtott helyi népszámlálás szerint akkor a város lélekszáma volt. A mintegy aktív kereső népesség többségét mezőgazdasági napszámosok, éves szolgák és a városban személyes szolgálatot ellátók, vagyis a városi gazdag családoknál szolgáló ún. házi cselédek tették ki, akiknek száma együttesen megközelítette a et, s a kereső népesség majdnem 60%-át alkották. A kimutatás szerint a birtokosok száma 3604, a földbérlőké pedig 495 volt. Más kim utatás szerint a bérlők jóval nagyobb létszámot képviseltek. A különbség abból adódhat, hogy a helyi népszámlálás során csak a saját földtulajdonnal nem rendelkező bérlőket vették számba. Tudniillik saját földdel rendelkező bérlők is voltak nagy számban. A város határa ekkor mintegy kát. holdat tett ki, ennek azonban elég jelentős része legelő, homokos puszta volt. A terület 37%-át szántónak 11

14 használták, a kert és a rét aránya 10,6, a szőlőé 6,2, a legelőé 23,9, az erdő-, a nádas és a terméketlen terület pedig együttesen több m int 22%-ot tett ki. Ebben az időben a parasztgazdaságok fő bevételi forrását a legelőkön folytatott szarvasmarha- és juhtenyésztés jelentette. Gabonatermelésre a nagy kiterjedésű határ kevésbé volt alkalmas, bár a legtöbb gazdaság gabonát is termelt, a város körüli feketeföldeken búzát, a homokon inkább rozsot. A mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódott a halászat, hiszen a Tisza, a Maros és a különböző kisebb vízfolyások akkoriban még halban gazdagok voltak. A halászok tulajdonképpen a parasztság egy rétegét alkották. Már a 19. század elején azonban a vállalkozó szellemű parasztokból és halászokból lettek a város híres hajóácsai, hajósgazdái és gabonakereskedői. A hajóácsok gondos, hozzáértő munkája nyomán a város hajóépítő ipara már a század első felében előkelő rangot vívott ki agának az egész országban. Szeged 1870-es viszonyairól némi képet nyújtanak a következő adatok: Ekkor 9 egyházi, 19 iskolai, 2 városi, 10 katonai és 3 egyéb célokat szolgáló középület volt a városban. A magánlakóházakban lakás volt, s ezen kívül 567 boltot, 206 raktárát és 4264 istállót írtak össze a népszámlálás során. A népesség műveltségi iszonyai még sok kívánnivalót hagytak maguk után: férfi és 7223 nő tudott írni-olvasni, 888 férfi és 2090 nő azonban csak olvasni tudott. A város értelmisége ekkor még igencsak szűk réteget alkotott. Mindössze 46 pap, lelkész, 151 állami, 11 megyei, 164 városi tisztviselő, 113 tanító, 14 író (újságíró), 161 művész, 53 ügyvéd, 21 orvos és 10 gyógyszerész élt a városban. Az értelmiség többségét tehát állami és városi tisztviselők alkották. Az évi nagyárvíz súlyos károkat okoz a városnak, a lakóinak. A károkat talán a gazdálkodók tudják leghamarabb leküzdeni, hiszen a víz letakarodás után megmentett lovaikkal még az árvíz évében meg tudják művelni földjüket, takarmányt tudnak termelni megmentett állatállományuk eltartásához. A nagy lendülettel folyó újjáépítés, majd az újra gyarapodó város jó és bővülő piacot jelent terményeik értékesítéséhez. Mindez hozzájárul a város mezőgazdaságának korszerűsödéséhez is. Míg 1870-ben a város határában a szántóterület csak 37 százalékot tett ki, addig ez az arány 1895-ben már 48,4,1913-ban pedig 51,4 százalékot tett ki. Ennek megfelelően a legelő területe az évi 23,9 százalékról 1913-ban 14,3 százalékra csökkent. Az évi 16,4 százaléknyi terméketlen területből is egyre többet fogtak művelésbe, így aránya 1913-ban már csak 8,8 százalékot tett ki. A 19. század utolsó harmadában a filoxéra óriási pusztítást okozott a hegyi szőlővidékeken, így a Duna-Tisza közi homokterületeken fellendült a 12

15 szőlőtelepítés. Szeged határában is a szőlőterület aránya az évi 6,8 százalékról 1913-ban 8,8 százalékra emelkedett. Ebben az időszakban a nagybirtokos város területéből egyre több földet adott bérbe parasztoknak, így hozzájárult a földnélküliek rétegének csökkentéséhez, a gazdálkodók rétegének gyarapodásához. A bérlő gazdák bérletükön szőlőt, gyümölcsöt telepítettek, tanyát építettek. A bérleti díj fizetése ugyan mindig súlyos terhet jelentett számukra, de gazdaságuk belterjesítésével, burgonya és zöldség termesztésével, szőlő- és gyümölcsgazdálkodással korszerűsíteni tudták termelésüket. A közeli nagyváros jó piacot jelentett a burgonya a zöldség, a gyümölcs, a szőlő értékesítésében. Míg 1870-ben a birtokos és bérlő gazdák száma alig haladta meg a 4000-et, addig 1895-ben már több, mint 7000-et vettek számba. Elsősorban a bérlő gazdák csoportja gyarapodott. E csoport tagjai a várostól bérelt főleg hom okterületen fekvő földjüket tették termővé, szőlőt, gyümölcsfákat telepítettek rajta, tanyát építettek, lovat tartottak, szarvasmarhát, juhot, baromfit tenyésztettek. Polgárosodó parasztság Szeged határában nem volt feudális eredetű magán nagybirtok. A földbirtokos város pedig fokozatosan bérbe adta birtokának nagy részét parasztoknak. Gyakorlatilag fokozatos földosztás ment végbe. Föld nélküli és kevés földű parasztok tömegei jutottak bérelt földhöz. Szegényparasztok tömegei váltak gazdává. Ilyen viszonyok között a kiterjedt és növekvő bérleti rendszer Erdei Ferenc szerint a mezőgazdaság kapitalizálódását, a paraszti árutermelés növekedését, a parasztság piacra termelő rétegeinek polgárosodását jelentette. A lassú, de folyamatos polgárosodás a városközeli feketeföldi övezet gabonát termelő, istállózó állattenyésztést folytató gazdáinál kezdődött. Jelentős részük a városban lakott, de birtokára tanyát is épített, más részük pedig eleve tanyán lakott, ahol gazdálkodását folytatta. Egy részük a városban fuvarozással is foglalkozott. E réteg tagjai már nem parasztnak, hanem gazdának, gazdálkodónak tekintették magukat. Kijárt nekik a gazduram" megszólítás, amit mindenki elfogadott. így a maguk társadalmi csoportját nem parasztságnak nevezték, hanem gazdatársadalomnak. Ugyanakkor e rétegnél is tovább éltek még a családi és magánéletben a régi paraszt hagyományok és szokások, uralkodott még a régi paraszterkölcs. E réteg tagjainak többsége Felsővároson, Rókuson illetve e két városrész feketeföldi övezetének tanyáin élt és gazdálkodott. 13

16 Szeged legparasztibb, legfalusiasabb városrésze Alsóváros volt. Az itt élő mezőgazdasági népesség gazdálkodása korszerűség tekintetében elmaradt a felsővárosi és rókusi feketeföldi gazdákétól és életmód tekintetében is inkább parasztok voltak, m int polgárosodó gazdák. Mégis élt közöttük egy réteg, amely árutermelést folytatott és a tudatos polgárosodás útját kereste. E réteget a fűszerpaprika-termesztők alkották. Bálint Sándor szerint az alsóvárosi parasztok a 19. században dohánytermesztéssel foglalkoztak, s ez kedvezően hatott a fűszerpaprika-termelés meghonosításában. A kapitalista korszakban a 19 század végén és a 20. század elején a paprikával való foglalkozás már vállalkozássá vált. E fűszernövény termesztése az alsóvárosi feketeföldeken, Szentmihálytelek, Röszke, Feketeszél, Domaszék határában folyt. A paprikakertészek többsége a törpe- és kisbirtokosok soraiból került ki, bár néhány nagyobb, holdas gazdaságot is a termelők közé sorolhatunk. A kertészek csoportjához többé-kevésbé hozzátartozott a mintegy 700 paprikakikészítő kisiparos, akik jórészt paraszti eredetűek voltak, és esetenként maguk is termesztettek paprikát. Munkájuk szorosan kapcsolódott a paprikamalmok és a paprikakereskedők tevékenységéhez. Bálint Sándor A szegedi paprika című művében egyetértőleg idézi Erei Ferencnek A magyar paraszttársadalom című művében a szegedi paprikatermesztőkre vonatkozó megállapításait. Erdei szerint helyzetük nem rendi, hanem polgári, öntudatuk is az.. Célratörő piaci termelést folytatnak, és fogyasztásukban is polgári elveket követnek. Munkájukban újításokat alkalmaznak, néha nagyon jól, néha szűkösen élnek. Esetenként tőkét tudnak felhalmozni és a paprikakikészítés révén üzemüket nagyobb vállalkozássá képesek fejleszteni. Bálint Sándor megjegyzi, hogy Erdeinek az a megállapítása, hogy az ilyen árutermelő réteg már a kispolgársághoz tartozik, a szegedi paprikatermesztő, de főleg a kikészítő társadalomra is tökéletesen áll" Mivel e réteg jelentős része néhány holdas törpebirtokos és bérlő volt, ebből adódóan a paprika termesztés révén egyoldalú, szakosodott, monokultúrás árutermelést folytatott. Kis gazdaságuk - a paprikatermesztés mellett - csak arra volt elegendő, hogy a család ellátásához szükséges élelmet egészében vagy részben megtermelje. Rossz paprikatermés, értesítési válság a gazdasági tönkremenést, a nélkülözést jelentette számukra. Az ő esetükben a gazdasági megerősödés, a társadalmi felemelkedés, a polgárosodás nagyon nehéz útnak bizonyult. Az 5 holdon felüli paprikatermesztők gazdálkodása megalapozottabb volt, egy részük szőlővel és gyümölcsössel is rendelkezett, így a paprikatermelésben időnként bekövetkezett veszteségeket jobban ki tudták védeni, illetve ellensúlyozni. 14

17 A várostól távolabbi homoki és pusztai övezet birtokos és bérlő gazdái az 1890-es években a nagyobb arányú szőlőtelepítés révén tudták gazdálkodásukat korszerűsíteni, fejleszteni, árutermelésüket növelni. Az újonnan telepített szőlőterületek csak évek múlva fordultak termőre. A tanya építéséhez, az állatállomány kialakításához pénz, tőke kellett, amihez a parasztcsaládok szűkében voltak. Sokszor a szükséges tőkét a saját, a családtagok kezemunkájával pótolták. A 20. század elején e parasztcsaládok hősies eredményei már kezdtek megmutatkozni: A Szeged környéki homokvidék, pusztaság kezdett kulturtájjá változni. A homoki, a pusztai legelők egy részét szőlőtáblák foglalták el. Sok új tanya épült, ahol nagy számban baromfit, pulykát, libát neveltek, lábasjószágot tartottak. A tanyák körül veteményföldek kezdtek megjelenni, ahol burgonyát, zöldséget termeltek és a közeli nagyváros piacán értékesítettek. A tanyai árutermelés is kezdett jobban kibontakozni. Újszegeden a gabonatermelő, állattenyésztő gazdák csoportja mellett a városrész kertvárosi jellegéből adódóan sajátos városi kertészréteg alakult ki. E kertészek telkükön korai és nyári zöldséget, virágot termesztettek. Kertjükbe gyümölcsfákat ültettek, amelyeknek termését, valamint a zöldséget, vágott virágot a város piacán jól tudták értékesíteni. Házasságkötés, családgyarapodás A lovakat szerető, szorgalmasan dolgozó fiatal gazdát sokat ismerték a Felsővároson, a város szélén elterülő feketeföldi övezetben. A Felsővárosban ismert, sőt elismert volt a Bitó halászcsalád. Az 1800-as évek második felében egyes halászcsaládok sikeres vállalkozóvá váltak, vagyonra tettek szert. A családi szájhagyomány szerint a Bitó család egyik tagja vonaton egy sorsjegyárusítótól sorsjegyet vásárolt, amellyel megnyerte a főnyereményt. Állítólag ebből létesítette a család a Halpiac (Rudolf tér) mellett az ismert és kedvelt Bitó-halászcsárdát. A család egyik tagja, Bitó János ismerte és figyelemmel kísérte a már katonaidejét letöltött Nagyiván János munkáját, életét. Megkedvelte a fiatal gazdát. Úgy gondolta, lányának, A nnának jó férje lenne a szorgalmas gazda. A fiatalokat összeismertette, akik megszerették egymást, és az 1890-es évek elején meg is történt a házasságkötés. A fiatal házaspár a Felsővárosi feketeföldek 140. szám alatt, az algyői út mellett fekvő nagy tanyán és a tanyát körülvevő gazdaságban kezdte közös életét, munkáját. A férj 12 évvel volt idősebb felelő

18 ségénél, de jól megértették egymást. János gazda szorgalmát hozta a házasságba, Anna pedig halászcsaládjának vállalkozó szellemét. A fiatal házaspárnak egymás után születtek gyermekei. Először fiúk születtek, majd őket követték a lányok. A legidősebb testvér, János a könyv főszereplője. O már az elemi iskolában kitűnt tehetségével. A legtöbb tantárgyból jeles érdemjegyet kapott. A negyedik osztály befejezésekor viszont hit- és erkölcstanból, valamint magyar nyelvből csak jó érdemjegyet kapott. A hit- és erkölcstanjegy cáfolja azt a történeti feldolgozásokban szereplő állítást, hogy mély vallásosságát apjától örökölte. Testvéreivel már gyerekkorukban részt vettek a tanya körüli munkában. A farmjellegű tanya, ahol a lakóhely és a termelő gazdaság egybeesett, kedvező lehetőséget nyújtott az intenzív gazdálkodásra, főleg a korszerű állattenyésztés fejlesztésére. A helyi jó minőségű földről nagymennyiségű takarmányt, zabot, ősziárpát, kukoricát, lóherét tudtak termelni a nagy baromfi, juh-, sertés- és szarvasmarha-állomány eltartásához, hizlalásához. Az út, a város közelsége a megtermelt áru értékesítéséhez nyújtott kedvező lehetőséget. A gyorsan fejlődő, a növekvő lakosságú nagyváros, Szeged jó piacot jelentett a baromfi, a tojás, a tej, a hízott sertés, a hízott liba, a pulyka és a hízott marha értékesítéséhez. A felnövekvő fiúk az első világháború előtt már aktívan részt vettek a sokoldalú gazdálkodás mindennapi munkájában. Ezt megszakította, hogy katonakötelesekké váltak, majd hárman, János, István és Ferenc a háborúban katonaként szolgáltak. A legidősebb testvér, János tüzérként először az orosz, majd az olasz fronton vett részt a harcokban. Testvérük, István életét vesztette a háborúban. János és Ferenc élve került haza a szörnyű világégésből. Lánya szerint Nagyiván János, a későbbi politikus a háború szörnyűségeit átélve lett mélyen vallásos. A háború alatt a legkisebb fiú, László és a felnövekvő lányok kapcsolódtak be a gazdálkodás munkájába. A lányok elsősorban a nagy szerepet kapott baromfitenyésztésben tudták hasznosítani tudásukat, munkájukat. A háborús nehézségek ellenére a gazdaság sikeresen fejlődött, így 1917-ben Algyő határában a holt-tisza mellett, Atkaszigeten 36 holdat tudtak vásárolni. így a Nagyiván-birtok 60 holdra növekedett. Az atkaszigeti birtok művelésében elsősorban a legfiatalabb fiú, László vett részt. A birtokon tanya is volt, és László ide költözött. 16

19

20

21

22

23 Rokonság, szomszédság Az 1893-ban született fiatal gazda, Nagyiván János 1922-ben, tehát 29 éves korában kötött házasságot az 1896-ban született Kovács Annával, egy gajgonyai (balástyai) birtokos család lányával. A fiatalasszony szülei több mint 100 holdat birtokoltak, amelyen néhány hold szőlő is volt. A család jómódúnak számított. Az akkori viszonyok közt korszerű, palatetős tanyában laktak. A birtok a tanya körül terült el, így a lakóhely és a gazdaság itt is egybeesett. A Nagyiván-család kiegészült olyan családtaggal, aki a homoki övezet gazdálkodási hagyományait hozta magával a város körüli feketeföldi részen gazdálkodó családba. így a fiatal gazda közvetlenül megismerte a homoki övezetben gazdálkodók életét, termelési kultúráját, törekvéseit. A Nagyiván-tanya az algyői út keleti oldalán állt, ott, ahol napjainkban a Favilla" nevű vendéglő található. A Nagyiván tanya és birtok szomszédságában, az algyői út nyugati oldalán pedig a Frank család élte életét valamivel szerényebb körülm ények között, m int a Nagyiván. Tanyájuk kisebb és szerényebb volt és földjük is kevesebb, mint Nagyivánéknak. Az ő szájhagyományuk szerint családjuk korábbi nemzedéke Baktóban élt, és fokozatos gazdasági előrehaladásuk révén jutottak valamivel nagyobb földterülethez a feketeföldi övezetben, és tudtak tanyát építeni az algyői út nyugati oldalán. A szomszédság révén a Frank és a Nagyiván család tagjai jól ismerték egymást. Napi kapcsolat alakult ki közöttük. A fiatalok együtt jártak szórakozni, és a családi ünnepségek alkalmával is találkoztak egymással. így adódott, hogy 1919-ben, az 1887-ben született Frank Márton feleségül vette az 1898-ban született Nagyiván Viktóriát. Ezzel a szomszédi kapcsolat rokoni kapcsolattá szélesedett. 21

24 A VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ GAZDÁLKODÓ M iután a háborúból hazatért, és leszerelt a fiatal gazda, Nagyiván János ugyancsak leszerelt Ferenc testvérével bekapcsolódott a gazdálkodás mindennapi munkájába. M ind apja, m ind ő maga fontosnak tartotta, hogy gyarapítsa tudását, gazdasági, gazdálkodási ismereteit, mert idősödő apja mellett egyre inkább neki, a legidősebb testvérnek kellet átvennie a családi gazdaság, és a gazdálkodás irányítását. Ezért jelentkezett a városban m űködő népfőiskolára, amely a gazdaifjak gazdasági képzését tekintette feladatának. Az es tanévben vett részt a népfőiskolán, amit sikeresen elvégzett. Az ott tanultakat igyekezett hasznosítani m indennapi munkájában, gazdálkodásában. Korábbi tapasztalatai és elméleti tudása alapján jól tudta, hogy az egyoldalú, külterjes gabonatermelés helyett az állattenyésztés fejlesztése jelenti a parasztgazdaságok korszerűsítésének útját. A megtermelt gabonát nem önmagában, hanem bőrben, vagyis állattenyésztési termékként, hízott sertésként, tejként, sőt feldolgozott tejtermékként, hízott marhaként, hízott baromfiként, gyapjúként, és húsvéti bárányként célszerű értékesíteni. A tanyán az igáslovak mellett 8-10 tehenet, nem kevés sertést és juhot, valamint egy-egy falkára való libát, pulykát és gyöngytyúkot tartottak. A tanya elhelyezkedése, udvara ezt a korszerűnek m ondható állattenyésztő gazdálkodást szolgálta. Lakóépülete 3 nagy szobából állt, amelyekbe az üvegezett teraszról lehetett betérni. Emellett magában foglalt még egy nagy nappali szobát, konyhát, mosókonyhát és egy nagy éléskamrát. A lakóépület városi jellegű volt, téglából épült, külső falait kőporral borították be. A szobákat télen nem kemencével, hanem a bennük lévő kályhával fűtötték. A lakóépülettel szemben, a kövezett, téglával kirakott belső udvaron a nyári konyha, kisebb éléskamra és a kemence helyezkedett el, amelyben a kenyeret sütötték. A belső udvart a fészer zárta le, amelyben a szekeret, a nagy mezőgazdasági eszközöket, valamint a vásárolt lóvontatású aratógépet tárolták. A külső gyepes udvart a ló- és a tehénistálló, a sertés- és a juh ól, valamint a nagy baromfiállomány óljai vették körül. Végül a tanya mellett gyümölcsfák is álltak. A tanya körüli birtokon a nagy állatállomány takarmányát termelték meg, de saját ellátásra búzát is termesztettek. A birtokhoz legelő tarozott, ahol a baromfiállományt, a sertéseket, juhokat és a teheneket legeltették. A nagy állatállomány gondozását a család egyedül nem tudta ellátni, ezért 2-3 állandó cselé 22

25 det alkalmaztak. Időnként pedig, főleg a nyári, őszi tennés-betakarítás idején napszámosokat fogadtak. Cselédeik szinte családtagnak számítottak. Együtt étkeztek a családdal. Patriarchális viszony jellemezte kapcsolatukat. Az 1920-as évek közepén, a Bethlen-kormány idején gazdasági fellendülés kezdődött az országban. A külföldi kölcsönök felhasználásával és Klebelsberg Kuno kulturminiszter előrelátó politikája nyomán Szeged fejlődése meggyorsult. Az 1920-as évtized végére felépült a Tisza-parti klinikasor, a Dóm téri épületegyüttes és 1930 őszén felavatták a Fogadalmi templomot. Ezek az épületek átalakították a város arculatát, és ma is uralják a város képét. A gazdasági élénkülés a mezőgazdaságban is éreztette kedvező hatását, amit elsősorban a birtokos gazdák tudtak kihasználni. A Nagyiván-gazdaság jövedelmezősége is javult. A fiatal János gazda a birtok megnövekedett jövedelmét lóvontatású aratógép vásárlására fordította. Az aratógép használata nagymértékben csökkentette a gazdaság élőmunka szükségletét, mérsékelte a munkabérre fordítandó kiadásait, hozzájárult a gazdálkodás korszerűsítéséhez. A fiatal Nagyiván János felismerte, hogy elsősorban a baromfiállomány növelésével és javításával küzdheti le a gazdasági válság okozta nehézségeket. Hollandiából fajtiszta lúdtojásokat hozatott, hogy javítsa libaállományát. Saját keltetőgépet alkalmazott, amelyet nagy petróleumlámpákkal melegített, hiszen nem volt villany akkoriban még a tanyákon. Azt is felismerte, hogy nagyobb bevételhez jut, ha az állati termékeket nem nyersen, hanem feldolgozottan értékesíti. Tejszeparátort vásárolt, hogy a 8-10 tehén tejéből teavajat készítsen, amit jó áron tudott eladni a városban. A vajkészítés melléktermékéből pedig túró készült, amit a közeli Tápé piacán árultak elején felesége azt kérte Nagyiván Jánostól, hogy költözzenek a gajgonyai tanyára, mert édesanyjánál szeretné megszülni gyermekét. A fiatal férj teljesítette felesége kérését, Gajgonyára költöztek. Apósa támogatta a tervet, mert szüksége volt segítségre a több, m int 100 hold megműveléséhez. Annál inkább, mert felesége sorjában lányokat szült és csak nagy sokára született egy fiú, aki felnőve a gazdálkodásban segítségére tud lenni. Nagyiván János felesbérlőként vállalta a több mint 100 hold megművelését. A gazdálkodás eléggé régi módon folyt a gajgonyai gazdaságban. Még bivalyt is tartottak, és a tanyai istállóban, két eléggé elavult és korszerűtlen cséplőgépe is állt ott a gazdának. Még néhány hold szőlőterület tartozott a gazdasághoz, de a gazda inkább elégedetlenkedett miatta, mert sokszor kellett permetezni. Rozsot, gabonát termeltek, viszonylag kevés állatállománnyal ren 23

26 delkeztek. Termelésük eléggé külterjes jellegű volt. A nagy gazdaság ellenére Nagyiván azt tapasztalta télen, hogy a tanyán az ő lakrészük melletti szobában a család nőtagjai fagyoskodtak, mert a gazda szerint spórolni kellett a tüzelővel. Neki lettek volna elképzelései a gazdálkodás korszerűsítésére. Az állatállományt, különösen a baromfiállományt növelte. Korszerű gyümölcsöst is szeretett volna telepíteni, de nem tehette, mert nem ő volt a gazda. Felesége 1924-ben itt szülte meg lányukat, Annát, majd a következő évben Jánost. Ezután visszaköltöztek a felsővárosi feketeföldekre, de nem a Nagyiván-tanyába, hanem egy közelben fekvő tanyát és a hozzá tartozó mintegy 20 holdat béreltek egy asszonytól. Felesége 10 holdat kapott a gajgonyai birtokból, amit rokoni segítséggel elcseréltek egy közelben fekvő 10 holdra. így Nagyiván János felesége 10 holdján és bérelt 20 holdján, bérelt tanyáján kezdhette meg önálló gazdálkodását. 24

27

28

29

30

31

32

33 Birtokos és bérlő Nagyiván tehát birtokosként és bérlőként gazdálkodott, és arra törekedett, hogy megvalósítsa termelő, állattenyésztő munkájának korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseit. Míg ő családjával Gajgonyán élt, a régi feketeföldi gazdaságban szülei és két testvére, Ferenc és László végezték a gazdálkodási teendőket. Ez továbbra is így maradt. Ő saját, önálló gazdaságában alakított ki nagy állatállományt, amelyben a liba-, pulyka- és tyúkállomány éppúgy helyet kapott, mint a sertés- és szarvasmarha-állomány. Itt is közel 10-re gyarapította a fejőstehenek számát, és korszerűnek mondható tejgazdaságot alakított ki. A tejszeparátor segítségével teavajat készítettek, amit már Ifjú Nagyiván János tejgazdasága" felirattal ellátott csomagolásban árultak. O a családi birtok földjének megművelését is vállalta, mert így tudta nagy állatállománya takarmányszükségletét megtermelni. Felesége 10 holdja és a bérelt 20 hold egy idő után kevésnek bizonyult ben azonban bekövetkezett a nagy világgazdasági válság, amely hazánk gazdaságát, beleértve a mezőgazdaságot, súlyosan érintette A gabona, a búza ára óriási mértékben csökkent, ezért különösen a külterjesen főleg csak gabonát termelő, kevés állatot tartó gazdaságok kerültek súlyos helyzetbe. M indez arra késztette, hogy tovább keresse gazdaságában a belterjes termelés, a belterjesfejlesztés útját. Noha a környéken nem igen foglalkoztak fűszerpaprika-termesztéssel, ő mégis megpróbálkozott ezzel. Megismerte a termesztés m inden csínját-bínját, és néhány év múlva elismert fűszerpaprika-termesztővé vált. A család legfiatalabb tagjai is részt vettek a m indennapi munkában. Az 1924-ben született Annának már 8-10 éves korában a libafalka őrzése volt a feladata. A közeli legelőn, a határt behálózó belvízlevezető csatornák füves partjain legeltette, őrizte a libákat. Iskolás korában ez volt a munkája. Nyári szünet, vakáció nem járt sem neki, sem 1925-ben született öccsének. Ő a libafalkát őrizte, terelgette, öccse pedig a birkákat egész nyáron. Iskolás korukban fizetségül egy közös kerékpárt kaptak, amellyel felváltva egymást vitték a tanyájuktól 2 kilométerre levő iskolába és vissza. Később már külön is kaptak egy-egy kerékpárt. Anna szeretett olvasni. A libafalka mellet mindig könyv volt a kezében. Apja polgári iskolába íratta. Itt még jobban megszerette a könyveket. Az volt a titkos terve, hogy majd könyvtárosnak tanul. Az iskolában megismerkedett a zenével, zongorázással is próbálkozott. Amikor azonban apjának felvetette, 31

34 hogy vegyenek zongorát, apja szörnyülködve fakadt ki, m ondván, hogy ahhoz 2 hold földet kellene eladnia, amiről szó sem lehet. Egyébként a lányából nem akar úri kisasszonyt nevelni. Ne vedd el mások elől a keresetet! Neked van miből megélned!" - mondta. így sem a zongorából, sem a továbbtanulásból nem lett semmi, továbbra a család mindennapi munkájában kellett részt vennie. Öccse egyáltalán nem akart továbbtanulni. A lovakat szerette, a lovakkal való foglalkozás vált a szenvedélyévé, az lett életcélja. Az apja azonban fontosnak tartotta, hogy mind ő, mind fia gyarapítsa a mezőgazdasággal, a gazdálkodással kapcsolatos ismereteit. így az ezüstkalászos tanfolyamot együtt, egyszerre végezték el. Amikor a gazdasági válság okozta veszteségek miatt a gazdák nemcsak Szegeden, hanem az egész országban tele voltak panasszal, Nagyiván állattenyésztése, tejgazdasága révén jól prosperált, érezhetően növekedett bevétele, jövedelme. Ennek híre m ent a környéken. A téli hónapokban aktív szakmai, közéleti tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a Felsővárosi Gazdakörnek, a méhészek egyesületének és belépett a Szegedi Paprikatermelők Egyesületébe. Ezekben a szakmai egyesületekben beszámolt gazdálkodási eredményeiről, elképzeléseiről. A helyi szakmai körökben egyre többen hangozatták, hogy a homokterületeken gazdálkodó parasztság gyümölcsfa-telepítéssel, a gyümölcstermesztés fejlesztésével tud kitörni a gazdasági válság okozta nehézségekből. Ehhez a város segítséget nyújtott, és az 1930-as években nagyarányú gyümölcsfa-telepítés ment végbe Szeged tanyavilágában. Nagyiván gajgonyai tapasztalatai alapján egyetértett a homoki gazdaságok gyümölcsfa-telepítésével. A feketeföldi övezetben azonban az állattenyésztés fejlesztésében, a fűszerpaprika-termesztés növelésében látta a gazdálkodás korszerűsítésének útját. Mivel bérletét a tulajdonosos felmondta, kénytelen volt ugyancsak a közelben egy szegedi kereskedőtől tanyát és a hozzá tartozó mintegy 20 hold földet bérelni. Ide helyezte át állattenyésztő, tejtermelő gazdaságát. Az 1930-as évek második felében a mezőgazdaságban is a fejlődés jeleit tapasztalhatták. Gyarapodott az állatállomány, érezhető volt a belterjes mezőgazdasági termelés térhódítása. Nagyiván saját gazdaságát kezdettől fogva ilyen irányban fejlesztette. Tejgazdasági és más állati termékek értékesítéséből származó bevételei nagy arányban növekedtek. Jelentős megtakarításra, tőkére is szert tett. Ebből 1937-ben 8 hold földet vásárolt, ezzel bővítette gazdaságát. 32

35 Bérházvásárlás, vagyonfelosztás 1937-ben rokoni kérésre más vállalkozásba is belevágott Nagyiván János. A család rokonságába tartozott Tari Sándor gazdálkodó, aki sokféle vállalkozással foglalkozott, de sorra kudarcot vallott, és nagy összegű adósságot halmozott fel. Övé volt egy hatlakásos bérház a városban, a Csongrádi sugárút és a Rózsa utca sarkán, amelyben maga is lakott. Banktól felvett hitelét nem tudta törleszteni, ezért a bérház árverésre került. Tari könyörögve kérte rokonát, Nagyivánt, hogy az árverésen ő vegye meg a bérházat, mert őt mint lakót nem teszi ki az utcára. Anna szerint apja 10 ezer pengő hitelt vett fel a banktól és az árverésen ő vette meg a bérházat. így lett bérháztulajdonos. Az emeletes épület földszintjét egy üzlet és egy kocsma foglalta el, az emeleten 4, bent az udvarban pedig 2 lakás állt, amelynek egyikében az egykori tulajdonos lakott. E bérház azonban eléggé régi épület volt, nélkülözte a vízvezetéket. A lakók az udvari kifolyóból hordták a vizet, és a régimódi közös wc az udvaron állt. A tízezer pengős banki hitelfelvétel, s ebből a bérházvásárlás önmagában bizonyítja, hogy Nagyiván igen prosperáló, nyereséges gazdasággal rendelkezett. Ha nem így lett volna, akkor egyetlen bank sem adott volna kölcsönt neki. Az 1937-es esztendő másik fontos eseményét jelentette, hogy az idős szülők ekkor osztották fel az atkaszigeti birtokot a már jócskán felnőtt és már régebb óta házasságban élő gyerekeik között. A hat testvér a 36 holdas birtokból egyenként 6-6 holdat kapott. A 6 holdas parcellákat úgy alakították ki, hogy mindegyik elérje a Holt-Tiszát, mert így lehetőséget nyújtott a termelőmunka mellett a nyári üdülésre és strandolásra. A középső parcellát a tanyával együtt László kapta, mert ő kezdettől fogva ott lakott, és a birtok művelését nagy részben ő végezte. Nagyiván János korábbi tervét itt valósította meg. Hat holdas parcellájának felét gyümölcsfákkal ültette be, korszerű gyümölcsös gazdaságot alakított ki. Testvéreinek is segítséget nyújtott e tekintetben, akik szintén ültettek gyümölcsfákat parcellájukon. A vásárolt bérház udvarába is körtefákat ültetett. A felsővárosi feketeföldi családi tanya és a hozzá tartozó 24 hold ekkor még egyben maradt, még nem került felosztásra. Az 1930-as évek második felében a fűszerpaprika fontos mezőgazdasági exportcikk lett. Növekedett a felvásárlási ára, ami kedvezett a szegedi termelőknek. Ezt használta ki Nagyiván is. Növelte fűszerpaprika-termesztését, így egyre növekvő bevételre tett szert. Sikere nyomán a paprikatermelők egyesületében egyre nagyobb tekintélyre tett szert. A vezetőség tagjává, később pedig az egyesület elnökévé vá 33

36 lasztották. Tejgazdasága szintén egyre nagyobb nyereséget hozott. Gazdálkodásának korszerűsítése nyomán bevételei érezhetően növekedtek, viszont a bérházvásárláshoz felvett banki kölcsön visszafizetése súlyos terhet jelentett számára. Lánya, A nna szerint apja a hitelt a kamataival együtt 1944-ig visszafizette. Ez is sikeres gazdálkodásának bizonyítéka. Gazdálkodási sikerei, és élénk szakmai, közéleti tevékenysége nyomán egyre ismertebb lett neve a gazdák, a mezőgazdasági termelők, a parasztság körében. Ebben a tekintetben messze kimagaslott testvérei és rokonai köréből. Abban is, hogy kezdett aktívabban figyelte a politikai élet eseményeit. Testvérei, rokonai egyáltalán nem m utattak érdeklődést a politika iránt ben meghalt idős Nagyiván Jánosné Bitó Anna. Ezután történt meg a fennmaradt családi vagyon szétosztása. A családi tanya körüli 24 holdból a 6 testvér egyenként 4-4 holdat kapott, a tanya pedig a legidősebb testvéré, Jánosé lett, aki gyakorlatilag a 24 hold nagyobb részét évek óta művelte. Idősebb öccse, Ferenc nősülése után, az 1920-as évek második felében a birtoknak az algyői út nyugati oldalán fekvő néhány holdján testvérei, rokonai segítségével tanyát épített, és ő ezen a kis területen gazdálkodott. A vagyonfelosztás után Nagyiván János felmondta bérletét, és a gazdasági év befejezése után állatállományát, tejgazdaságát visszatelepítette a családi tairyába. Mind a gazdasági épületeken, istállókon, ólakon, mind a tanyai lakóépületen a szükséges javításokat, korszerűsítéseket elvégeztette. Visszaköltözött családjával a családi otthonba, ahol idős apja ellátásáról családja gondoskodott. így birtoka, vagyona - a felsége 10 holdjával együtt - 28 holdból és a nagy tanyából állott. Gazdálkodása ezek után biztonságosabbá, megalapozottabbá vált. Anna és anyja a háztartási m unkát végezte, de jórészt az ő feladatuk volt a baromfiállomány gondozása, és részt vettek a fűszerpaprika-termesztésben is. Öccsét gyerekkora óta a lovak érdekelték, de ahogy növekedett, apja fokozatosan megismertette a gazdálkodás legfontosabb teendőivel, és természetesen részt vett minden mezőgazdasági munkában. A család vasárnaponként és ünnepnaponként a közeli Algyőre járt tem p lomba, amiben szerepet játszhatott az, hogy Nagyiván a papot régóta ismerte és szerette. Időnként a tápéi piacon is árultak tejtermékeket. A családot így Algyőn és Tápén is jól ismerték. Anna szerint apjának nagy tervei voltak a gazdálkodás fejlesztésére, gazdaságuk korszerűsítésére. Azt tervezte, hogy majd traktort vásárol, valamint a tejgazdaság, a tejfeldolgozás felszereléseit, gépeit is korszerűbbekkel cseréli fel. M indezt azonban a háború és az utána következő események megakadályozták. 34

37

38

39 Aranylakodalmak, rokoni kapcsolatok A Nagyiván-családban némi kettősség, ellentmondás érvényesült. A gazdálkodás korszerűsítésére, vállalkozásszerű fejlesztésére irányuló törekvést és a később politikussá vált fiatal gazda testesítette meg. Ebbéli törekvéseit azonban nem a családi gazdaság keretében, hanem önálló gazdálkodóként tudta megvalósítani úgy, hogy mintegy két évtizeden keresztül saját illetve felesége földje m ellett földet és tanyát is bérelt, amelyen gazdaságát kialakította. A 60 holdas családi birtokon a gazdálkodás feladataival idős szülei és két testvére, Ferenc és László nehezen tudtak megbirkózni. László az atkaszigeti 36 holdas birtokot művelte, az ottani tanyában lakott családjával. Ferenc házasság után az algyői út nyugati oldalán a néhány holdas birtokrészen tanyát épített. Öccsével, Lászlóval önállóságra vágytak, de ez hosszú ideig nem valósult meg. Noha az idős szülők is ésszerű gazdálkodásra törekedtek, felismerték az állattenyésztés fontosságát, további korszerűsítésre azonban már nem mertek vállalkozni. M indehhez járult merev ragaszkodásuk a régi paraszti hagyományokhoz. A régi paraszti regula szerint amíg élnek a szülők, addig övék a családi vagyon, ők rendelkeznek a közös jövedelem sorsáról. Az idős Nagyivánházaspár esetében ez a gyakorlat talán még fokozottabban érvényesült. Gyermekeik - egy kivételével - már az első világháború alatt, az 1920-as évek elején elérték a felnőtt kort, házasságot kötött, a lányok férjhez mentek, de a vagyonból egészen 1937-ig egyikük sem részesedett. Nem lázongtak a régi paraszti regula érvényesülése ellen, de mindez gátolta önálló gazdálkodásuk kialakítását, ami ösztönzőleg hatott volna gazdasági előrehaladásukban. Egyedül a legidősebb testvér tudta éppen bérlete segítségével megalapozni és sikerre vinni önálló gazdálkodását, azonban magánéletében, családja életében, sőt a parasztságon kívüli világgal szemben ő is szigorúan ragaszkodott a régi paraszti hagyományokhoz, a régi paraszti életszemlélethez. Gazdasági tekintetben magát, családját gazdálkodónak, sőt egyre inkább vállalkozónak tekintette, de m inden más tekintetben, a külvilággal szemben parasztnak vallották magukat. Nem szégyellték paraszt öltözéküket, hagyományaikat. Lányuk, Anna még ma, 85 éves korában is élénken emlékszik a következő esetre. Az 1930-as évek közepén - mint ahogy már szó volt róla - polgári iskolában tanult. Az első szülői értekezleten egyedül az anyja jelent meg paraszti fejkendőben a sok kalapos asszony között. Ő ezt nagyon szégyeilte, amit el is 37

40 m ondott az apjának. Az apja azonban azt mondta, hogy ezt nem kell szégyellnie, hiszen az anyja többet dolgozik, m int az ott megjelent kalapos asszonyságok együttvéve. Emiatt tehát nem kell szégyenkeznie, sőt anyjára legyen büszke. Apjának az álláspontja, felfogása nagyon igazságos és emberi volt, de a régi paraszti életszemlélethez való ragaszkodás azt jelentette, hogy ő, aki szeretett volna, nem tanulhatott tovább. Öccse sem, de öccse nem is akart továbbtanulni. Az idős Nagyiván-házaspár 1940-ben tartotta a családi tanyán házasságkötésük ötvenedik évfordulójának ünnepségét, vagyis aranylakodalmukat. Az aranylakodalmon - a hagyományoknak megfelelően - minden családtag egész családjával együtt részt vett. A hat Nagyiván-testvér mindegyike már régóta házasságban élt, gyerekeik voltak. A hat testvér közül elsőnek, már 1919-ben Viktória m ent férjhez, méghozzá a szomszéd tanya tulajdonosához, Frank Mártonhoz. A házasságkötésben őt a legidősebb testvér, János követte, aki a gajgonyai Kovács Annát vette feleségül 1922-ben. Ezután a többi testvér is házasságot kötött, férjhez ment. A férfiak gazdálkodó családból származó lányt vettek feleségül. A családokban sorjában születtek a gyerekek, akik közül az aranylakodalom időpontjában néhányan már elérték a felnőtt kort. Frank Márton és Nagyiván Viktória első gyereke, József 1921-ben, a második, Ilona pedig 1922-ben. Nagyiván János és Kovács Anna lánya, Anna 1924-ben, fia, János 1925-ben született. A többi testvér családjában az évek folyamán sok gyerek született. Két fiatal anya, Nagyiván Lászlóné és Szögi Benjáminné Nagyiván Anna pólyás csecsemővel szerepel az aranylakodalmi csoportképen. A Nagyiván-família olyan nagyszámúvá gyarapodott, szélesedett, hogy az egyes családtagok életútját a leszármazottak ma már nem is tudják pontosan nyomon követni. Nagyiván Anna szerint a nagyszámú família tagjai között sokan gazdálkodók, parasztok voltak, akiknek egy részét az 1950-es években kuláklistára tették, üldözésben volt részük. A leszármazottak közül néhányan ipari szakmát tanultak, gyerekeiket tanítatták, akik értelmiségivé váltak. A família tagjainak többsége nem politizált, nem csatlakozott Nagyiván János politikai tevékenységéhez, mert féltek a következményektől. Voltak viszont olyanok is, akik 1945 után kommunista párttagok lettek. A sokágú Nagyiván-família tagjainak, leszármazottainak életútja, sorsa tükrözi az egész társadalom életében az elm últ évtizedekben végbement ellentmondásos folyamatokat. A Nagyiván-famíliával már 1919-ben rokonságba került és a szomszédban élő Frank-család sorsa kissé más jellegű, mint a Nagyiván-családé. Frank 38

41 M árton feleségével, Nagyiván Viktóriával az algyői út nyugati oldalán álló tanyájukban élt, és a tanyát körülvevő néhány hold földterületen gazdálkodott. Szerényebb körülmények között, mint Nagyivánék, de ők is az állattenyésztés révén, belterjes termelésükkel igyekeztek gazdasági megerősödésüket elérni. Az 1930-as évek második felében ennek eredményei kezdtek m egm utatkozni: növekedtek bevételeik. Tanyájukat korszerűsítették, új, modernebb épületrésszel bővítették. Tanyájuk néhány épülete még most is áll a mai Floratom Kft. területén. Noha náluk is éltek a régi paraszti hagyományok, de már a korszerűbb felfogás kezdett tért hódítani. Frank Márton tanítatta fiát, Józsefet, aki közgazdasági középiskolát végzett, és 1944-ben a MAV-nál kezdett dolgozni. Testvére, Ilona, polgári iskolába járt, mint Nagyiván Anna. Nem tanult tovább, mezőgazdasági szakemberhez ment férjhez. Frank Márton és felesége 1945 után is a tanyán élt és gazdálkodott. Kuláklistára kerültek, földjük nagy részét elvették, de a tanyát és másfél holdat meghagytak részükre. Baromfit, sertést tartottak, burgonyát, zöldséget termeltek. Fiuk, József a MÁV-nál Hódmezővásárhelyen dolgozott, de 1952-ben B-listázták, s ezután a vásárhelyi állami gazdaságban dolgozott különféle adminisztratív beosztásban. Két fiát, az 1945-ben született Józsefet, és az 1952-ben született Lászlót taníttatta. Az idős Frank Márton - Nagyiván Viktória házaspár 1969-ben tartotta aranylakodalmát, házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. Az ünnepi eseményen mind a három nemzedék tagjai részt vettek. A fényképet az unoka, az 1945-ben született József készítette, akinek egy éve m ár zsebében volt az egyetemi biológia-földrajz szakos diploma, amit a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett. Növénynemesítéssel kezdett foglalkozni, amelyben kimagasló eredményeket ért el. Hosszú ideig a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet igazgatója volt. Növénynemesítő, genetikus, az MTA doktora, a Széchenyi Díj, és a Köztársasági Érdemrend kitüntetés tulajdonosa, aki az elmúlt időszakban fontos közéleti feladatot is betöltött a megyében között a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke volt. Öccse, László biológus diplomát szerzett a József Attila Tudományegyetemen, neve a gyógyszerkutatásban vált ismertté. 39