A legenda folytatódik

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A legenda folytatódik"

Átírás

1 A legenda folytatódik Szemelvények a beérkezett pályaművekből Tartalom Király Levente... 2 Mér' a harsányi bor a legjobb a világon?... 2 Szabó Tamás... 8 A hegyen... 8 Zsoldos László A Fekete hegy legendája Szász Zsuzsa Legenda Kisslaki László Ördög vigye a nősülést Pécsváradi Antal Arról, hogy hogyan és hol honosodott meg a szőlőkultúra Pannóniában avagy a thrákiai Athanász kalandjai A zsűri tagjai: Bächer Iván, író, újságíró, publicista László Ágnes, újságíró Méhes Károly, költő, író, újságíró Nagy Bandó András, humorista, író Nagy Sebestyén, műsorvezető Pécsi Borozó magazin január 1

2 1.helyezett: Király Levente Mér' a harsányi bor a legjobb a világon? (népmese, lejegyezte: Király Levente) Élt régön, naggyon régön, mondom hát, hogy értsed: régestelen régön éldögélt Harsányban egy boszorkán. Így es hítták a faluba, oszt még a járáson es túl, de tán még a kistérségen es túlnan, hogy Boszorkán. Vagy Boszorka. Néköm aztán mindögy es, hogy hítták, lényeg a lényög, hogy gyött mindég, mikó csak hítták. Tudni köll rúla aztat es, hogy akkó körekedött fő úgy isten igazábul szaporán, ha híváskornan megcsilingeltötték a tallérokat es, jó marékszám! Rezet néhanapján, ritkábban ezüstöt, leggyakoribban méges tán papírsuhogást hallott. Zizzent a Kossuth-bankó meg a milpengő, hisz aranyrúl mifelénk tán csak a vármegyeházán hallottak, vagy a projektigazgatóságon, de ha ott meg látták es, strázsálták erőssen, nem engödték aztat csudállani senki emberfiának. Boszorkánkról aztat tudnotok köll, nem vót ippeg a világnak csudája: ha tehent vert szömme', annak teje csak fis-fos barna lött, nem peniglen szurokfekete. Vagy ha (aprónépek, mostan fogjátok bé a fileteket, de izibe'!) egy bolhásvalagú harsányi némbör búgatóport kérincsélt a szeretőjinek bajára, csupán fertályórára ágaskodott embörinek kakasa, úgyhogy igyeköznie köllött mifelénk mindönkinek, kinek csak prütykölődni támadt kedve. No még csak annyit mondok rúlla, sereghajtó vót seprűhajtásban es szeginke, alighanem tán azér, mert szélösebb vót szöröncsétlenje, mint amilyen magos. Kicsi es, kövér es, de légalább a mienk mondogatták Harsányban a népök a beremendiek kacagták es őket emiatt erőssen. Vót es bicskázás sűrűn a búcsuba, nem győzték a szanitécek mullpólyával a csillapítást. A harsányiak méges tűrték az alja népek alja beszédjit, s csak legyintöttek a beremendiekre. Mert hisz azt es tudnotok köll, hogy ennek a boszorkának vót egy leánya, úgy hítták, hogy Harka. S ez a leány ollyan, de ollyan szép vót, hogy híre messzi fődre e'jutott. Mire osztán eladósorba kerűtt, a vármegyeháza tornácárul kidoboltatták, hogy mostantúl fogva sorszámot köll húzni a harkányi határban, mer nem bírják a falu korcsmárosai borral, pékjei kenyírrel, csöndőrei kardlappal a sok hívatlan s mihaszna kérőt. Harkát egyször egy vándorfotográfikus es mögleste, mikó (lurkók, rökösszétek bé fületöknek kapuját de sebessen!) hófehír testit megmártóztatta a kispatakban. Osztán meg annyi képöt adott e' belűle az a címeres gazembör, hogy aranyozott jahton furikáltatta magát körbekörbe a töngeren, tallérral, dinárral meg dollárral fűtötte a kazánját, s melléje egész álló nap tahitibul hívott örömleánykák (gyerkőcök, figyelöm ám, ki igyeközne csalafintáskodni!) csókolgatták a fejinek meg másának a búbját. Szóval szavamat ne fűzzem mán tovább errűl, Harka ollyan, de ollyan szép vót, hogy még az angélus királyfi is rúlla álmodozott nagy titokba a királyi árnyékszéken tudjátok, olyan az pont, mint a kerti véce, csak aranybúl van benne a papírtartó, meg francőzus parfőm illatozik 2

3 ottan. De oszt hiába es szottyantgatta magát a szeplős képű legényke, csak egy hapspurg penészvirág jutott néki asszonyul, búslakodott is rendesen szegény. No de ne higgyétek ám, hogy Harka szépséginek híre csak a békazabbantók, csak a lótusznyammantók meg az embörevők földjire jutott el, nagyot tévednétek!, attól tovább es: maga Belzebub, a főördög is beléje háborodott, s akarta venni őtet feleségül erőssen. Folyvást csak a képit nézdigélte ő es, forgatta egész álló nap, sóhajtozott, hogy 'merde', meg 'sájsze', oszt hiába hajtotta le a fejit parázsból szőtt párnájára, csak nem gyütt rémálom a szemire. Vót ám öröm a Pokolban, hallod-e, meg hetödhét országon túl es szóló dínom meg dánom, mer' hát a segídördögök meg mindönféle pokolfajzatok úgy elszemtelenödtek, hogy e'közdtek pirospacsit, kűpappírollót meg blékdzsakkott játszódni a lakosokkal, így aztán az embörök inkább a Pokolba akartak kerülni, mert hát vót eszük, es nem peniglen a Mennyországba, ahun még a puliszkához is jár porcukor, meg aranybúl van a bilinek a file es, de a szöröncsejátékot aztat tiltják erőssen. Támadt hát ollyan, de ollyan tüleködés a Pokol tornáca előtt, hogy olyat te még a vasútállomáson se láttál, mikó ippeg sztrájkolódik a szemílyzet. Nem köllött sokat várni, Krisztus Urunk magához intötte Szent Pétört, ki gyütt es tüstént, mer' hát semmi dóga nem vót, mán mögfejtötte a Files maggazin utolsó utáni rejtvínyét es. Jó uram, segélj mög engömet. Mi az? Hat bötű, mitollógiai folyó... Te csak ide figyeljé' erőssen, Pétöröm, mer mindgyá' nyakon váglak, hát miféle beszídek ezök itten? közdte az Úrjézus a beszédjét, nem azé' vöttelek fő a portára, hogy körösztrejtvínyt fejtögessél, hanem nézögesd a mozgásérzíkelőt meg a monittort! Ha ez így megyön tovább, lakatot töhetünk a mennyöknek kapujára, s bécsukhatjuk a bótot. Mögzavarodtak tán az embörök? Egy se akar tisztösségösen élni, mind a pokolra akar kerűni. Csak tán nem mind máterialista lett? Uram, tudjad te meg, hogy még ennél es sokkal, de aztán télleg sokkal rosszabb a dógoknak alakulása! Jesszom Pepi! Tán csak nem reformátusok löttek? Nem, jó Krisztusom, ennyire azér' nem nagy a vöszedelöm, csupán az a hibbant Belzebub hánykollódik szerelmi bánatban, egísz nap csak sopánkodik, s nem hajlandó tenni a dolgát. Egy valamit mondjá te mög néköm, Pétöröm! mondá Krisztus Urunk, s közbe erőssen fölvonta a szemöldökit. Há' mi a csuda jó van abban a nyűves pokolba? Mit esznek oly nagyon rajta? Nem jobb tán a Mennyország a népöknek? Jó Krisztusom, mind aztat mondják, hogy jobb ugyan a koszt meg a klíma, de kigyelmed bétiltotta a szöröncsejátíkot meg a dorbézollást, oszt még a bordélyokat es bézáratta. Azóta má még úgy visszaesött a forgalom, egy-két lélek gyün csak, az es csak lászt minittel, s mingyá facsarintja es az orrát, meg kényelmesködik, s kéri a panaszkönyvet. Szent Habakukk, Pétöröm, miféle beszídek ezök?! Tán kuplerájt meg kaszinót akarsz, meg füstös késdobálót nyitni itten, a Mennybe? Ídösapám üstöllést Alaszkába zavarna minköt, ottan aztán téríthessük az eszkimókat. Látod, régön jártam én mán a fődön, nem ismérem ollyan jól az emböröket, nem es tudom, mit tögyek, segítsél meg, egykomám! kérte Krisztus urunk Pétört, letérdelt elejbe, kezit összekulcsolta, tán még lábat es csókolt néki. 3

4 Nincs mese, Krisztusom, észhöz köll térítenünk Belzebubot, s ha a Pokolban újra főveszik a munkát, senki sem akar majd oda kerűni. Igen ám, Pétöröm, de hogy adjuk vissza annak a hibbant zápfejűnek az eszit? Úgy tudom, nem ám a melegtű' zápult bé az agya, hanem mer' szerölmös lett Harkába, a hírös harsányi szépleányba. No, mutasd csak ennek a jánynak a kartotékját! szólt Krisztus Urunk, aztán ahogy Péter odaadta néki a képöket, nézdigélte darabig, aztán nagyot csettintett: Hijnye, ídösapám igen jó kedviben löhetött, mikó mögterömtötte. A Napra löhet nézni, de rája aztán nem. Én es láttam mán a röjtvényújságban néhány alkalmakkor felelt Pétör, s arrúl hallgatott bölcsen, hogy szobájában el is rejtött az ágy alá párat ezökbő a képekbő. Nagy, pironkodós zavarában osztán így szólt, mer' hát csöndbe azé' nem maradhatott: Jézusom, segíts meg engömet. Mi az: hat bötű, mitollógiai folyó... Ne idegöjjé engömet ezökke' a rejtvínyökke', Pétöröm, mert lezavarlak a pápuák közé téríteni, de izibe! Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! suttogta Pétör, s vötötte is a körösztöket szaporán. Oszt van ám más is ezen a lapon: a leányka ídösanyja gyanús egy némber, afféle boszorkán. S a jány varangybúl főz-é bájitalt? Hétmérföldet lépő csizmát hordoz-é a lábán? Nem, Jézusom, igaz körösztény ő, lelke még bőrénél es fehírebb. No, akkor körekedjé' fő, Péterem, s indulj meg Belzebubhoz, de légy ám óvatos, le ne álljál véle ultizni, mer még tán elnyeri tűlled az egész Mennyországot, s akkor aztán möhetünk a keze alá segídöknek. Ó, Uram, nem vagyok én olyan, megjavultam, hála néked! fogadkozott Szent Péter erőssen, s már indult es a Pokol felé, hogy beszéljen Belzebub hét szomorúságos fejivel. Békopogott hozzá, nagy szerencséje vót: otthon es találta. Hogy mit beszíltek, s mit nem, azt én mög nem mondhatom néktök, mert az angyali hivatal titkosította, s ha kifecsögném néktök, leszállana elejbem izibe egy-két légió arkangyal, s vinnének minköt az égi tömlöcbe, vagy örök álmot bocsátanának reánk. Akarjátok? Nem ám, ugye? No, azér' szavamat ne feledjem, Pétör s Belzebub leültek a mosókonyhában, poharazgatni kezdtek, itták a beremendi törkölyt mert aztat még a pokolban es tudják, hogy a legkomiszabb, leganyaszomorítóbb pályinkát Beremenden mérik, s míg Pétör az itókától elnöhezülve az asztal lapján hortyogott, mert hát a szentéletű embörök ritkán bírják a szeszt, addig Belzebub fölkászálódott, szuroksubáját a vállára kanyarintotta, s meg sem állt Harkányig. Ott ippeg alkonyra fordút, az Esthajnal már ottan virított az égnek boltozatján, s persze újhód es vót, csudás idő az ördögi tervekhöz. Azt még tudnotok köll, hogy az ördög szélsebesen jár, mint a gondolat, vagy még tán egy kicsit annál es gyorsabban. Ezért van az, mikó valami nagy muflákságot csiná'tok, s osztán visszaemlékeztök rája, nem es értitek, mér vótatok ollyan eszementek, mintha csak Beremendbű gyüttetek vóna na ez azér van, mert ilyenkor Belzebub vagy valamely csúf segédje költözött bé a fejetök búbja alá, s mire gondolnátok bármit es, mán meg is töttétek a rosszat. Nem én tanáltam ezt ki, dédnagyapám mesílte, oszt ő es a dédapjátul hallotta, ki igen komoly embör volt: Árgyélus 4

5 királyfi seregében vót luftballonhámozó meg szögegyenösítő, aztat mondják legalábbis. Belzebub hát bézörgetett a harsányi boszorkán ajtaján, az meg üstöllést ajtót es nyitott, mer aszitte, a leánya gyütt meg a tengerihántásbul. De osztán majdnem sztrókot kapott ijedtibe, mikó möglátta magát a főördögöt álldigálni a kalyibája előtt. Szép jó estét, komámasszony! nyájaskodott az ördög, így vicsorgott (lurkók, ne nézzetök ide, mer' nem tudtok majd alunni az éjjel!), csak úgy gomolygott az orrábul meg a füliből a kénköves füst. Adnál-e szállást egy szegíny deáknak? kérdözte Belzebub, mert azt tudnotok kell ám, hogy az ördög mindég másnak adja ki magát, sosem vallja bé, hogy ő szurtosképű Lucifer, hanem szépleánynak, nyalka deáknak, délceg huszárnak adja ki magát. Az okos embörök azonban, mint a harsányiak es, rögtön átallátnak a mestörködésökön, s tudják, ki áll velük szömbe. Adnék én, drága fiatalúr magának szállást, de nincs énnéköm fölös szobám, s a pajtában mégse hálhat kend! jajgatott a boszorka, olyan szívhöz szóló nyökergésse', hogy még egy varnyúcsapat es Afrikáig röpült vón ijedtiben, ha möghallja. De Belzebub nem azér' vót főördög, hogy egy csipás boszorka eltántorítsa tervitől. Megszállok én bárhun, a pajtában, csak egy jó szót kapjak a szalmaágyam mellé. Jaj, drága fiatalúr, szalmám sincs, mind mögötték a szomszéd struccai. Annyi baj lögyön, leterítem subámat a fődre. Oszt mán hiába es terítené, deákuram, oly kemíny az, meg vizös, hogy összetöri a finom hátát rajta, meg fölfázítaná magát, egész éjjel csak pössenteni járna ki meg béfele. Hát hogyan löhet egyszerre kemíny meg vizös es, drága jó asszonyság? kérdözte Belzebub, mert átlátott a boszorka mestörkedésin, s már unta es nagyon a szónak cséplésit. Jó es, hogy kérdi uraságod, én se értöm, de hát én csak egy szegíny, ostoba özvegyasszon vagyok, egyedű', mint az ujjam. Jobban tenné hát, ha máshun körösne szállást éjire. Megköszönném én méges azt a kemíny, vizös, jéghideg es tűzforró pajtát, csak hadd aludhassak végre, mer annyi mérföldet gyalogoltam máma, hogy számolni es e'felejtöttem. A boszorka nem mert tovább ellenközni, mer tudta, hogy az ördöggel nem érdömös rosszba' lenni, ezért károgva, kölletlenködve, de méges csak kinyitotta a pajtát, mi persze, hogy nem vót se hideg, se kemény padlós: halomba állt ottan a friss széna s szalma, finom ágy az egyik végiben, szörrand szisztem a másikban, ott lógtak sorba a félgyesznók s mindenféle nagy husok: pikkszalámik, kaviárfűzér, sózott homár meg füstölt tíbón. Tán még színterrápiás pezsgőferedő es terpöszködött a sarokba, mer azt tudnotok köll, hogy azér jól sáfárkodott vagyonkájával a boszorka. Megforgatta a tőzsdén, ruletten meg tippmixen, mit jóslásért meg rontásért kapott, de fájt es vón néki, ha bé kellött vón fizötni a sarcot a fináncoknak, ezér' aztán levötött, bálás göncökben járatta Harkát, maga es rongyokat viselt, s a házról es sütött a nyomorúság a fináncok bé se möntek az udvarba, ahun vastagon állt a tikszar meg a libafos, a pajta meg úgy nézött ki, mintha Ádám apánk ükapja építötte vóna erős részegen fél nap alatt a beremendiekkel kalákába. Tudta persze Belzebub, mit merre talál, meg es zsarolta igyenöst a boszorkánt, hogy úgy főjelönti a fináncokná', hogy élötinek végéig ücsöröghet a vármegye tömlöciben. Ám ha 5

6 töljesíti egy kívánságát, hallgat, mint a sír. Kitalálhatjátok, mit kévánt: Harka kezit. Meg persze lábát, orcáját, mellyét, meg mi még csak van rajt'. Sírt rítt a boszorka, esküdözött, hogy mostan látja először a pajtát, de Belzebub csak kacagta erősen. Persze a mi boszorkánkat es makacs fábul faragták, s míg jajgatott, mán azon járt az esze, miként járhatna úl az ördögnek az eszin. Tudta ám, hogy Belzebub úgy szöröti a fogadást, mint beremendiek a verést a búcsúba, ezér' aztán aszonta neki, hogy csak akkó adja néki a jányt, ha megszántja a harsányi hegyet estétű röggelig, még a kakasok nem kukorékulnak, mert hogy valami hozomány csak kéni néki, s ő ottan szeretne harasztot, királydinnyét meg ördögszekért nevelni. Először nevette Belzebub a boszorkát erőssen, de az csak jajveszékelt meg sipákolt, mint a nyakon szúrt süldő, úgyhogy megunta, beléköpött a tenyeribe, s aszonta: jól van, vénséges szipirtyó, áll az alku. Készítsed elő a jányod, mer amint fölbukkan a napnak első sugára, már viszöm is Harkát magammal, s olyan nászhajnalt röndezünk, hogy beléremeg a föld oszakától kiotóig! s azzal nekiállt, hogy fölszántsa a hegyet. Igen ám, de nem vót se ekéje, se lova, hát mihöz közd akkó? Csupasz kézze' csak nem áll néki, meg bottal, mint a beremendiek, s azzal hozzálátott, hogy segídöket körössön. Az egyik portánál hallja ám, hogy mekereg egy kecske, aztat mögfogta a nyakáná, s aszonta: Te mast velem gyüssz hegyet szántani! Dehogy meeeegyek, esztelen embör! Hagyjál engömet békibeeeee! mökögte a szakállas állat, de Belzebub elébb valagba billentötte (jertek csak ide lurkók, megmutatom, hogyan!), majd a hátára suhintott egy nyárfával, mit az előbb rökkentett ki a fődbű', s attól aztán a kecske megcsöndesödött, s leszögte fejit. No, ekém mán van, de hun a ló? Azt azér tudnotok köll, gyerkőcök, hogy az ördögfajzatok félnek a lovaktul erőssen, csak a feketét ülik mög, de améknek csillag van a homlokán (Krisztus Urunk csókja az, tudtátok?), azt akkor se, ha szurtosabb még a csillagtalan éjnél es. Hiába körösgé't Belzebub, nem tanált Harsányban egy árva fekete lovat se. Nekibúsult, hogy mostan aztán mi lesz, tán kézzel köll szántani nagy szégyönére, de megkönyörült rajta az éjszaka: látja ám Belzebub, amint ott settenködik Balog sógor macskája, tudjátok, az a szurokfekete, zöld szemű jószág. Bizony, ő az, mert hiába történt mindez, mit mesélek, ükapátok ük ükapjának idejénél is régöbben, az bizony ez a macska vót, hiába láttátok hatszor megdögleni, feltámad az hetedszerre is. Na de hogy szavam ne feledjem, elég hozzá az, hogy ott settenködik az a csalfa jószág, s látá is mán Belzebub, hogy reámosolygott a szerencse erősen, mert hogy a macskák mind az ördögnek szolgái, a feketék meg egyenest maguk is ördögfiókák. Elkapta gyorsan hát Balog sógor jószágját Belzebub, s máris fogná bé a kecske mögé szántani, csakhogy a macskának nem vót kedve efféle napszámos munkához, s a kecske is kezdött magáho' térni a nagy pofonok után. Ott sírtak-ríttak, hogy engödje űket elfele, és különben es, mi lészen a jutalmuk. Az lesz jutalmatok, ha nem kaptok két bides nagy maflást, hogy a Zengő adja a másikat! Még ilyet se hallottam ezelőtt, móresre tanítlak én bennőtöket mindjárt! azzal rájuk suhintott párat a nyárfával, ettől aztán kezesek lettek mind a ketten, mintha kisded bornyúk löttek vón. Nekifogott végre az ördög a kecskén meg a macskán szántani, penig mán eltölt az éjnek fele es. Azt azér tudnotok köll, s nézzétek csak meg jól holnap rögge': megláccik még mastan is a kűbe a kecske nyoma, meg a macska nyoma es. Az ördög persze igön sietött, mer látta, hogy a hód nagyon motoszkál lefele, s káromkodott es, jó erőssen, mer kemény vót a kű, oszt 6

7 szikrázott, mind az istennyila. Közbe a boszorkán mindég nézte az ablakon, nem-e végez elébb, mind ahogyan azt számétotta. Mikó látta, hogy az ördög má majdnem a hegytetűre ér, mögijedt, mer még messze vót a rögge', vót hátra még vagy száz pislantás. Az ördög úgy szántott, mintha száz sztahánov lött vóna de nem es csuda, köllöt néki a Harka erőssen. Nem es a fődet nézte az, hanem látta, ahogyan viszi Harkát magával a Pokolba dömöckőni. Látta a boszorkány es, mifélit gondol az ördög magába', s mán csak alig vót tíz pislantás az éjbül hátra, mikó nagy furfangos villám gyúlt az eszibe: kiszaladt a tikólhó, oszt mögnyomta a kakasnak a farát, hogy ne horpasszon tovább, hanem kukorékújon, de izibe! Szögény jószág mögébredt hirtelön, s akkorát rikkantott, hogy tán még a székesfővárosban is fölriadtak a népek. A kukorékulásra az ördög megmérgesödött, aztat hitte, itt a hajnal, elhajintotta messzire a keziből a nyárfát. Beremendbe esött le, és ott, ahun leesött, egy nagy gödör lött. Ez a gödör még mostan es mögvan, tó lett benne abba hordják a vizet a beremendiek, ha valami hasznos féle dógot akarnak csiná'ni. A kecske meg a macska ettől úgy megijedtek, hogy nekifuttak a Drávának. Azér ollyan örvényös folyó a Dráva. Ne es ússzatok el a szélitől messzire, vagy akkor rázzátok csak meg jő erőssen a pofonfát, s álljatok es alatta sokáig! Belzebub meg lefutott, arra ni, azér es híjjuk mi Ördögbarázdának. Néha éjnek idején arra kószálnak segédei, vigyázzatok a pucátokra! Az Erdőfődön meg a Harsányipusztán mönt körösztül. Futott arra, nyugot felé, mer má világosodott, de mastan aztán télleg. A hirtelön futásban meg e'veszítötte a csizmáját es, ollyan bolondul szaladt, úgy félt szegín ördög a nappaltól. Ahun az egyik leesött a lábárú, ottan lett Göntér. A másikbú meg a siklósi várdomb lett. Belzebub meg rájött, hogyan járt túl az eszin a legögyszerűbb harsányi boszorka, s szégyönében a főd alá bútt Harkánynál, mert így nem möhetött vissza a Pokolba, még a segédök csizmáját se pucolhatta vóna. Azér gyün föl ott a fődbű ollyan büdös víz, mert ottan lakik Belzebub. Szent Pétör es mögébredött Belzebub üres lakában, s szaporázta visszafelé, hogy miféle üzletöt kötött a főördöggel. De mire kótyagos fejje' visszaért a mönnybe, látta, hogy ottan sorakoznak a holtak, mind bé akar kerülni, mert azt es tudnotok köll, Belzebub felsülése után uj vezíre lett a pokolnak, Szaddám, ki addig Belzebubnak csak szeretője vót, de üstöllést magához ragadta a pokol kormánykerekit, amint tudta. Lett is nagy forróság meg halálsikoly arrafele, senki sem ácsingózott mán a pokolba, mert hiába löhet kártyázni meg dorbézolni, ha közbe' vasvellával böködik a csikaszod. Krisztus Urunk megörült erőssen, s olyan szőllőt adott a falunak, amilyen jó sehun a világon nincs es, ezért tudja mindenki az egész fődkerekségen, hogy mifelénk terem a legjobb bor, még ha a beremendiek az ellenkezőjét mondják es. Harsányt meg elkörösztölte a csudaszép leányról, Harkáról, ki aztán megunva az érte való nagy feneködést, a szomszéd Ferkóhoz mönt asszonyul, mert ő ösmérte a legcsudálatosabb meséket, s majdnem olyan jóvágású legény vót, mint én! Kettőcskén éltek, míg meg nem haltak szöröncséjükre jó sokára holtak csak mög, mer Krisztus Urunk fejenkint két őrangyalt röndő't föléjük, hogy ha az egyik alunna, vagy bámészkodna elfele, a másik segéljen néki. Annyira szerette Harkát s a harsányiakat, mert megmentették űt a szégyentű'. Itt a vége, fuss el, mint az ördög véle, huss! 7

8 2.helyezett: Szabó Tamás A hegyen Hol hallottad ezt? nyögte Mátyás, a polgármester, s elélvezett. Harka türelmesen várt, míg kihúzza magát belőle, aztán zsebkendőt vett elő, megtörölte magát, s csak akkor válaszolt: Mindenki hallotta. Az egész falu. Mindenki beszéli mondta csöndesen, s cigi után kotort a kesztyűtartóban. Butaság lihegett Mátyás a kormányra roskadva. Lenézett. Idegenül csillogott odalenn a húsa. Kivel? S mikor? A lány mondott valamit, de elhúzott egy kamion, s ezért Mátyás nem hallotta: Mi? kérdezte dühösen. A májusfabálon. Nem tudom, kivel. Hátul, a pajtában. Harka rövid szoknyáját igazgatta, felemelkedett, alatta a bugyit vonta helyére, hamuzott a padlóra. De kivel? Nem tudom. Nem mindegy? Megcsalt. Mátyás a fejét rázta: - Bea nem csal meg. Nem olyan bolond. A lány vállat vont, kibámult az ablakon. Szemerkélt az eső. Talán arra gondolt, milyen kutya hosszú napja lesz az út mentén. Menjél dolgozni mordult rá a férfi. Este érted jövök. Mikorra visszaért a faluba, kisütött a nap. Még mindig a gondolatai közt motoszkált, amit lány mondott, de más is. Bement a Hivatalba, és jól bevágta maga mögött az irodaajtót. A titkárnő, kit magában nagy vörös lobonca miatt csak Boszorkánynak hívott, pár perc múlva óvatosan bekopogott. Alig múlt kilenc óra. Kettejükön kívül senki nem volt még benne. Igen? nézett rá, majd elővette a pályázatos dossziét és a bál számláit. Mindjárt jönnek a közmunkások. Lépett beljebb a nő. Vaskos lábain topogva ideoda imbolygott, majd szája elé kapta kezét: A virágok. Zöld kancsóval tért vissza, locsolni kezdte a növényeket. Mátyás tűnődve bámulta. Még mindenki itt van? A vendégházban? kérdezte aztán gyorsan. Boszorkány megállt, rápislogott. Tudtommal igen. Hétfő reggel volt, a zárónap, a májusi ünnepségek utolsó momentuma, a faállítás. A hét első napja, melyen szarvai nőttek. No jó, hagyja abba intett Mátyás kifelé. A nő eltűnt. A férfi üveget vett elő az alsó fiókból, meghúzta, visszatette, majd telefonált. Egyre a lány, Harka járt a gondolatai közt. Már túl van a harmadik kamionoson. Hamarosan el kell adni. Nem hoz már olyan sok pénzt, mint fénykorában. S már nem is olyan ügyes. Csak azt nem tudta, a gyerekkel mi legyen. Mátyás megdermedt, letette a kagylót. 8

9 Az jutott eszébe, hogy Bea ugyanígy érezhet őiránta. A rutin, az unott ritmus, az elmúlt évek miatt tette, amit tett. Ha ugyan. Csörgött a telefon. Felvette. A Rendőr volt, aki igazából körzeti megbízottként működött, de mindenki csak Rendőrnek hívta. Kerestél. Mit akarsz? kérdezte kedélyesen. Mátyás az asztalt nézte maga előtt: Segítened kell mondta megfontoltan, legyűrve riadalmát. Érezte, elönti a meleg, hóna alatt izzadni kezdett. Talán az arca is kipirult. Egy tollat vett fel, kipattintotta, bepattintotta hegyét: Hogy buktatnál le valakit, aki valamiben vétkes, de fogalmad sincs kilétéről? A bűne által. De miről van szó? nyögte a Rendőr, aztán leesett neki. Hát hallottad te is. Igen. Ne higgy a pletykáknak. Kitől indult? Nem tudom. Állítólag többen látták valakivel a pajtába bemenni. Kivel? Kik látták? Nem mindegy? A feleségemről beszélünk ember! Beatrice nem csalna meg téged mondta a Rendőr. Csak ő hívta így, teljes nevén az asszonyt. A régi jó barát. Hát vele biztos nem, amilyen ragyás az arca és kelletlen a szájszaga Én a helyedben nem törném ezen a fejem. De ha már bizonyítani akarsz, azt tanácsolom, ne vele kezdd. Keress nyomot, ami igazolja a gyanút. Amivel kiugraszthatod a nyulat a bokorból. De hol? Hol keressek, s mit? Ha mindenképen keresni akarsz, szerintem a vendégházban keress. A májusfa hétvégéjének vendégei. Régi barátok, környékbeli vállalkozók. Igen. Bea nem állna le akárkivel, neki nagyvad kell egy ilyen tetthez. Aki aztán hétfő estére eltűnik a faluból. Oké mondta a Rendőrnek, aki türelmesen várt. Kösz. Szólsz, ha valami van? Nem akarom, hogy butaságot csinálj. Persze. Letette a kagylót. Próbált visszaemlékezni az előző estére. Megnyitotta a bált, aztán táncolt Beával, ivott, kiment beszélni a Jegyzővel, aztán táncolt a Boszorkánnyal, ivott, ivott és leült a barátaihoz, az ötöshöz, a júdásokhoz. Kezébe temette arcát. Mi volt még? Ivott és ivott. Éjféltől semmi. Reggel pedig egy padon ébredt a sátorban, majd kivitte Harkát az útszélére. Hátradőlt a székén, és ekkor eszébe jutott. A nyom, amin elindulhat, a karmolás, amit Bea ejt rajta, ha különösen heves az aktus. Kereszt alakban, a hátán. Hát, elég sovány, de meg lehet próbálni. Csörgette a titkárnőt: Mikor viszik át a reggelit a vendégnek? kérdezte sietve. Fél tízre. Az iskola menzájáról kérte a kaját. Így mindenkinek olcsóbb volt. Itt vannak a közmunkások mondta még a nő. Kisietett, ott álltak az előtérben, a nő asztala mellett. Négy roma, meg egy sápadt, a 9

10 Kakas nevű parasztgyerek. Na mi van, mi van? kérdezte Mátyás a férfiakat fürkészve. Még mindig kéne a segély, mi? Azok nem szóltak, hallgattak, megtanulták már, jobb nem felelni. No jó van, emberek mondta ő megnyugodva. Ma nem az árok lesz. Fel kéne menni a szőlőmbe, kicsit kapálgatni. Eszébe jutott valami, elakadt. A parasztgyerek mert csak ránézni, alulról felfelé, kíváncsian. Majd még kezdte Mátyás a sihedert fürkészve lesz valami. Vézna, satnya fiú volt ez a Kakas, az anyja meghalt, apját nem tudta senki. Valami szakmunkást végzett, de a városban nem talált magának semmit, itt még úgy se. Talán túl finnyás. Te! lépett oda hozzá. Mostanában látlak a megköszörülte torkát a Harka körül őgyelegni. A fiú nem válaszolt, csak lesett rá értetlenül. Hát vigyázz vele! rázta felé Mátyás az ujját hirtelen jött dühvel. A romák hátrébb húzódtak. Na, eridjetek! zsebéből kulcsot vett elő, a gádzsó felé dobta. A présházban van szerszám. A Boszorkány hosszan nézte a kattanó ajtót, majd felsóhajtott. Magának meg mi baja? fordult felé Mátyás. Bejött valaki, a Jegyző titkárnője, köszönt nekik, a polgármester csak intett: He? A vörös nő elpirult: Azt mondják, ez a gyerek igazán különleges. Nemhiába az a gúnyneve, hogy Kakas. Mátyás ezen eltűnődött. Nem is tudta, hogy a fiúnak nem a családneve a Kakas. Oszt miben? A faluban az övé a leg a nő elharapta a szót, és hajába dugva ceruzája végét, megvakarta a fejbőrt. Mátyás csak bámult rá, majd legyintett. Ránézett órájára, fél tíz volt, hátrasimította haját, majd kifelé indult: A vendégházba mentem szólt még hátra. A bálra hívta meg őket, mert tudta, akkor kevésbé feltűnő az üzlet. Mind kapcsolatban voltak egymással, régről, innen-onnan, csúnya dolgok miatt. Ezért bízott meg bennük, s ezért adta elő a tervet még az ünnep előtt a házában. Bea levese fölött mutogatta végig a pályázat diagramjait, azt a sok listát és kimutatást. Pénz akart tőlük. A vendégház egy régi magtár volt. Ezt is valami kósza uniós alapból alakította át a falu. Aztán Mátyás káeftéje vette át az üzemeltetését, falusi turizmusra. Most itt szállásolta el az Urakat is. Ahogy ment fel a szobákhoz, az első emeletre, megállt a fordulóban, a nagy tükör előtt, s végignézett magán. Ötvenes, hórihorgas férfi, erős vonássokkal, íves karvalyorral. Valaha markáns arca alul megereszkedett az éjjeli szalonna, hagyma sörkorcsolyáktól. Haja odafenn, hol nem látja, csak az Úristen, kis körben már kikopott. Visszatért a dühe. Nekiindult, és végigverte az öt deszkaajtót: Felkelni, pernahajderek! Lent vár mindenkit a finom reggeli. Mikorra összeszedték magukat, s leszállingóztak a durván ácsolt étkezőasztalhoz, Mátyás már kávét ivott. Termoszban hozta az iskoláról az egyik konyhás nő. Hozott még 10

11 piros és kék műanyag kancsóban ízetlen teát, tálcán vajas kenyeret, zöldhagymával. Elég sovány mordult rá Mátyás. Ezt eszik a gyerekek is szabadkozott a nő, inkább dacosan, mint félve. Lehajtogatta a kenyérszeletekről az átfoltosodott szalvétákat. Hát, jó egyezett bele Mátyás. A három Úr kócos és nyugtalan volt. Egymást fürkészték, emlékeikben kutattak, s kávét ittak. Az egyik rágyújtott, Mátyás kinyitott egy nagy bukóablakot. Na, hogy telt az éjszaka? kérdezte erőltetett vidámsággal. Mit csúfoltok tik pálinkának? nézett rá a legidősebb. Homokbányája volt, és a barátai Kecskének hívták. Itt az a pálinka, amire rámondják bólogatott a másik, akit rossz, kegyetlen természete miatt Ördögnek csúfoltak. Most kenyérbe harapott, teát ivott rá, hosszan rágott. Gondolkodtatok a dolgon? kérdezte nyugtalanul Mátyás. Korán van még az üzlethez válaszolt csöndesen a Kecske. S éhgyomorra Akkor egyél! a durva szóra mind ránéztek. Valaki rosszul kelt mondta az, aki eddig még nem szólt. Ez az Úr volt a leggyanúsabb Mátyásnak. Izgága kis, fiatal fickó volt, állítólag régen olajozott, most meg valami repcét termesztett. Mátyás úgy vélte, jobb vele vigyázni, ügyvéd volt és sunyi, mint egy macska. Magában így is hívta ezt a fiatal Urat. Egy ideig csöndben ettek, iszogattak, majd a legöregebb leült Mátyással szemközt, odatolta elé a csomag cigijét. A polgármester fejét rázta, komoran nézte az asztal deszkáját, nyelvével ínyét tapogatta: Gondolkodtatok a dolgon? ismételte csöndesebben. A másik kettő még evett, de látszott, idefülelnek nagyon. Volt valami hunyorított Kecske. Mátyás tudta, ezek az éjjel a háta mögött összebeszéltek. Míg ő részegen hortyogott valahol, vagy a Boszorkánnyal táncolt. Miután vagy mielőtt egyikőjük, vagy tán mindőjük inkább elfojtotta a gondolatot. Nagy embernek tartanak itt téged folytatta az öreg. Beszéltem az éjjel a Titkárral, a Jegyzővel, az Orvossal, az Iskolaigazgatóval. Még egy-két helyi fiúval is. Hát, mindenki fél tőled. Azt nem kell. Félnek, de igazságosnak is tartanak. Azt mondják, elveszed, ami a tiéd, de helyette adsz is, ha tudsz. Mátyás bólogatott. Így volt. A határig, Vizslásalsóig az övé volt itt minden. S most adsz nekik egy hulladékfesték-tárolót. Cüccögött az öreg. Ezt is tudják? Majd megtudják a falugyűlésen. Nem lesz, ki ellene szóljon. Intett Mátyás türelmetlenül. Nem ez a gond. Az önrész. A kenőpénz. Nincs meg az összes engedély. Ezeket meg kell venni. A két szép szemem nem elég. Ördög is közelebb jött, s letette teáját az asztalra: Nincs valami erősebb? Kutyaharapást ingatta zsibbadt fejét. Bőre olyan színű volt, mint a szennyvíz. Majd lesz. Majd kimegyünk a jó levegőre. Erre már a harmadik, Macska is abbahagyta az evést. A székére térdelve, álmos tekintettel vizslatta Mátyást. No, mi van? kérdezte ő nyugtalanul. Ez a tároló veszélyes is lehet mondta végül az öreg. A polgármester bólintott: És? Mit érdekel az titeket? Nem ti éltek itt. 11

12 De lebukhatunk veled együtt. Mátyás szeme felcsillant. Megérezte, hogy győzött. Már a kezében volt az irányítás. Világ életében tudta, mikor bukik el egy üzletben az ellenfele. Akkor majd olyan szerződést írunk. Macska felé vágott tekintetével. A jogász úr biztos tud. Kecske bólintott: Akkor engem érdekel. Ha a százalékok maradnak. Engem is mondta sietve Ördög, majd a legfiatalabb is igent biccentett. Mátyás hátradőlt székén, kinyúlt a cigarettáscsomagért. Horgas karjával épp elérte. Van még egy dolog mondta aztán, majd a kivett szálat eltartotta, mire valaki meggyújtotta neki, beleszívott, felköhögött. Igyunk áldomást? nézett rá Macska álmatagon. Nem csóválta a fejét a polgármester, és elmosolyodott. Kimegyünk a szőlőbe ott majd megmondom. Intett ki az ablakon, majd felpattant. Azok tétován álltak, és lestek utána, ahogy az ajtóhoz megy, kinyitja, megáll a küszöbön. Na, mi lesz? Üzletelünk? erre, az utolsó szóra aztán meglódultak és követték, mint a kutyák. Már egészen kimelegedett az idő, mikor felfelé indultak a hegyre. Elöl ő, mögötte, rendezetlenül baktattak a többiek. Többen megálltak az utcán, köszöntek nekik, de Mátyás csak köpködött a földre, nem nézett senkire. Azt gondolta, a kárörömöt látná az arcokon. Hej gondolta, vigyorogjatok csak! S képzeletben az öklét rázta mindenkire. Minek megyünk föl? lépett mellé Ördög. A polgármester megrántotta vállát: Majd meglátjátok mindjárt. Csak, mert nekem ebédre az anyósékhoz kell mennem. Mátyás megtorpant, ránézett, valaki mögötte belegyalogolt a hátába. Audid van, nem? Az. Akkor mit izgulsz? A szőlőhegy igazándiból csak domb volt. Aljában mindenféle pincéket vágtak, tetejét, a legjobb részeket, Mátyás még a rendszerváltás után vette meg, iskolaigazgató korában. Akkor volt még jó. Eszébe jutott Bea, aki tornát tanított, szőkén, feszesen, jókedvűen, mindig a frissen mosott pamutmelegítő szagával maga körül. Felsóhajtott. Ami szőlő terem odafenn mutatott hirtelen a tőkék közé, az elmegy a kocsmában. Enyém a törköly. Na, azt a pálinkát ittátok tegnap. Ördög, aki a leginkább tántorgott négyük közül, és folyton a száját nyaldosta, most odament egy karókerítéshez, megrángatta, kihúzott egy szálat, és arra támaszkodva jött tovább. Kerítésszaggató vigyorgott fel rá vörös képpel. Valamikor egy iskolába jártak, abból gazdagodott meg, hogy a honvédségtől vásárolt s adott tovább leselejtezett holmikat tanyasiaknak. Nem volt azzal baj, az itallal. Minket nem zavart meg bizonygatta a Kecske, de Mátyás nem értette. Mi? A pálinka. Akkor kit zavart meg? fordult felé szigorúan. Az öreg hunyorgott, és csitítólag 12

13 emelte kezét: - Senkit, csak úgy mondtam. Aha. Már a poros földút kanyarjából látta a romákat. A sápadt nem volt sehol. Bekurjantott nekik, át az ősszel állított drótkerítésen: Csiba, kapát le! s benyomult a kapun, az Urak utána, lihegve le a fűre, a gesztenye alá. Mátyás körbelesett, s mutogatott a tájra is közben, jó házigazdaként, de sietve. Arra a Medves van, ott már a határ, az meg ott Tégely-tető. lihegte. Ez már ott a szársomlyói rész? kérdezte Macska. Nem, az feljebb van. Erre a fiatalember odasétált a szélső tőkéhez, lehajolt, megvizsgálta a hajtásait. Na, mi az? kiáltott neki Kecske. Lesz-e szép termés? Nem szeret itt csóválta fejét. Hát, akkor segítsünk neki! Mátyás intett a romáknak. Közben előkerült a Kakas is, a parasztgyerek, és nagy csodálkozó szemekkel közelebb jött. Kapát mindegyiknek! kiáltotta Mátyás, az Urakra mutatva. Micsoda? nézett rá az öreg, de a többi is csak bámult, dermedten, mint aki nem hall. Ha már megittátok a pálinkámat, tegyetek is érte valamit, hogy áldomást ihassunk belőle ősszel is, mikor elkészül a prodzsekt harsogta Mátyás, s gyorsan elszedte a barna, kérges kezekből a kapákat. Odadobálta őket az Urak lába elé. Egy se hajolt le értük. Most viccel? nézett Ördög az öregre. Az megvonta vállát. Nem vagyunk mi parasztok sétált el kényesen Macska foga közt zsenge fűszállal. Hát mik vagytok? fortyant fel Mátyás. Olyan düh sütött hangjából, hogy megkomolyodtak, Kakas még hátrébb is lépett. Tán csak nem akarod, hogy kapáljunk itt? kérdezte szelíden az öreg. Mátyás odaállt elé, kihúzta magát. Beszívta a levegőt, s fojtottan, de hallhatóan mondta: Ha kell az üzlet, kapáltok. Ha kell az üzlet. Egy kis ideig úgy tűnt, hogy lemennek a hegyről, és beszállnak a kocsijaikba, elhajtanak, vissza se nézve. Mátyás megérezte a bizonytalanságot, a dacot és a sértettséget, ezért körbemutatott, mindegyik mellkasra rászögezte ujját: Tíz százalék mondta el háromszor. Majd hozzátette: Az négymillió. Ezt kapjátok érte. Legelőbb az öreg hajolt le, felvette a kapát, mint aki csak súlyát próbálgatja, megforgatta, majd a Kakashoz lépett: Hol hagytátok abba? Ott lenn, a körténél. Mutatta az a gacsos kis fát húsz méterre a derékban. Akkor menjünk mondta Kecske, s nyögve meghajolt Mátyás előtt. Ördög szó nélkül követte, végül a legfiatalabb Úr is két ujja közé csippentette a kapát. Haljak meg, ha értem mondta Macska csak úgy, maga elé dühösen, a többi után menve. Mátyás a gesztenye tövéhez intette a romákat: - Csak üljetek le. Élvezzétek! mondta bólogatva. Ő maga azonban nem bírt egy helyben maradni, leszaladt utánuk, mint egy gyerek, s leste, ahogy beállnak a sorba. Felpislogott a napra, aztán órájára nézett, majd fel alá járkált a tőkék közt. - Mindent ki kell szedni oktatta az Urakat fennhangon. Egy szál fű se maradhat, mert megfojtja a szőlőt. Jól van, jól van nyugtatta őt Kecske kedélyesen. Még neki ment legjobban a dolog. 13

14 Látszott, régebben végzett valami ilyesféle munkát. Aprókat, kis húzással vágott. Alig mozgatta karját, derekát. A másik kettő inkább csak kapálódzott, nagy hévvel, akaratlanul is meg-megrántva magát. Ahogy Mátyás várta, arcuk hamar kivörösödött, lihegésük felhallatszott a pihenőkig. Ezek az emberek mutatott fel Mátyás a fa tövében heverőkre, ezek termelik meg mindazt, amiből mi élünk. Ha nem lennének ezek a szerencsétlenek, ezek a nincstelenek, ezek a senkiháziak, akkor nem kapnátok ti se olcsó munkaerőt. Ki csempészne, ásna, pakolna, fuvarozna nektek, he? Becsüljétek hát meg őket köpött, s az öregember levett kabátkájából cigarettát vett elő. Mire elszívott két szálat, a nap feljebb kúszott az égre, s kezdett tényleg meleg lenni. Ma végre igazi nyáreleji idő van! Harsogta a sorok közt haladóknak, és kisétált a dűlőútra. Vetkezzetek csak neki. Egy óra múlva, mikor a parasztgyerek műanyag palackban vizet hozott a kútról, már mind lihegett és nyöszörgött. Ördög tenyerét morzsolgatta elkínzott arccal, de a többi se volt jobb állapotban. Egyedül az öreg őrizte meg egykedvűségét, mint aki érti a tréfát: Messzire mész, Mátyás! fenyegette csöndesen, egy karónak dőlve. De értelek ám. A polgármester megvonta vállát, és órájára nézett. Nem értesz te semmit. Folytassátok, még csak tizenegy van. Legelőbb Ördög kezdte a vetkezést. Előtűnt egy fehér atléta és egy zsíros, hájas derék az ing alól. A hát sértetlen volt a verőfényben. Aztán az öreg dobta le pulóverét, de Mátyás őt nem is nézte. Ám a legfiatalabb Úr csak nem akart nekivetkezni. Ej, haladjunk nógatta őket Mátyás. Akkor már nem szóltak hozzá. A harag és a fáradtság együtt pirosították az arcokat, s minden vágással nagyobbat nyögtek. Szegény parasztembereknek ebből áll az élet mondta Mátyás a magáét könyörtelenül. Ha én nem adok nekik munkát, fel is fordulnának. Ki gondoskodna itt róluk, rajtam kívül? Tudjátok, miért neveznek itt engem királynak? Mert törődök a népemmel. Ha kell, iskolát festenek, árkot kaparnak, szemetet gyűjtenek, vagy a szőlőt kapálják. Mindig akad nekik pénz feljebb hágott, hogy lássa Macska hátát. Átvérzett szövetet lesett, bármi feltűnő jelet a húson. Az önkormányzat pénze - morogta Ördög a sorok közül. Tíz perc múltán a fiatal Úr fújtatva kiegyenesedett, majd levonta pulóverét. Fekete atléta maradt még csontos, csupa gerinc testén, melyyen a sápadt bőr most pirosasan feszült. Na, ebből elég volt szólt ekkor a sorok közül az öreg, s eldobta a kapát: Mátyás eléje állt, ahogy kifelé jött. Én majd szólok, ha elég. Kecske végigmérte, aztán kitért előle. Még kétmillióért se szakadok meg neked, te bolond motyogta felfelé indulva. Dolgoztatott engem apám eleget Ördög és Macska csak nézte, aztán hasonlóan cselekedtek. Mátyás mozdult volna, de karja lehanyatlott. Macska a fekete atlétában ment el mellette, erős, szúrós szagot árasztva. Jaj, Beatrice, mit tettél velem? nyögte maga elé halkan polgármester, mint aki révületből ébred. Ahogy megfordult, s utánuk indult, megdermedt. Macska lassan kihúzogatta atlétáját 14

15 farmerjéből, majd neki háttal levonta magáról. Ártatlan volt, mint a többi Úr a hegyen. Ekkor Mátyásnak jókedve támadt, odasietett a fiatalember mellé, akinek a kocsija annyit ért, mint az ő ötévnyi köztisztviselői fizetése, átkarolta, s megpaskolta vállát: Csak jót tett ez a kis mozgás, igaz-e? vigyorgott rá. Jót, csak már adj ennem valamit, te bolond nyugtatta őt az csendesen. A polgármester jókedve kitartott egész estig, míg elment a Harkáért. A sötétben alig találta meg: ázottan kuporgott egy bokor alatt, villantani kellett neki a fényszóróval. Már azt hittem nem is jössz mondta, ahogy beszállt mellé. Mátyás nejlont terített a bőr ülésre, így nem piszkolta be. Indított, kezét nyújtotta, indekszelt, behajtott a falu irányába a főútról: Mennyi? A lány odaadta a pénzt. Mátyás vezetés közben leszámolta a lány részét, visszaadta neki. Nem ennyit szoktál mondta Harka félve. Nem vont vállat Mátyás. Te hazug kurva. Aztán már nem szólt, és a lány se kérdezett tőle. Kitette őt a háznál, és elhajtott. Harka belökte a kaput, s miközben a zárral motozott, meghallotta a sírást. Benyomult az ajtón, dobogó szívvel kutatta a hang forrását s a konyhában talált rájuk. Talán nem is a hang, hanem a testek meleg után ment. A masinában tűz égett, valami víz forrt rajta. Elmentem érte mondta Kakas, és átadta a kicsit, akire a fiú anyja vigyázott napközben. Ma előbb végeztünk. A lány a dikóra ült, előre-háltra ringatva magát nyugtatta a gyereket, s közben arcát simogatta: Na, tényleg? Mi volt? Beszélni akarok veled. Miről? Rólunk. Harka megvonta vállát, s a fazékban bugyogó vizet leste, majd felállt, a gyereket az ágyra tette, s a férfihoz lépett, átölelte. Hát megvan? És ki adott? A polgármesterasszony? suttogta, felnézve rá. Keze lecsúszott, megkeresni azt, ami csak az övé, s nem két percre. A fiú bólintott: Ő adott. Elég lesz albérletre. Meg az első pár hónapra. Miért adott? kérdezte a lány, de nem várt választ. Erősebben magához vonta a másikat, s nem törődött vele, hogy a kicsi, akiről bizton tudta, hogy Mátyás gyereke, ismét sírni kezd odalenn. Megadom majd neki. A kölcsön az kölcsön - hazudta Kakas, és felszisszent. Mi van? Semmi. A hátam. Aztán már nem mondott többet, lemosdatta a gyereket, kiöntötte a vizet, töltött tisztát a lavórba a fazékból, letörölgette a lányt is, meztelenül bevitte az utcai szobába, az ágyra rakta, s melléfeküdt, de nem nyúlt hozzá, s az ingét sem vette le egész éjszaka. Vége 15

16 3.helyezett: Zsoldos László A Fekete hegy legendája Nagy volt a sötététség Vylyanban. Hiába kelt fel a nap reggel, hiába tért delelőre, ott mindig csak lámpával jártak az emberek, ha valamit látni akartak. Lemállott a föld a kövekről, a növények elszáradtak, még a madarak is elköltöztek onnan más vidékekre. Egy nagy kéményből szállt fel a borzalmas füst, ettől volt ott örök az éjszaka. Innen kapta a nevét a környék. Az ördög fent lakott a Fekete-hegyen egy kunyhóban. Álló nap és éjszaka csak kevergette folyadékkal teli üstjét, amit magas kéntartalmú termálvízzel melegített. A nem fosszilis alapú energiahordozó segítségével csúnyaságipari termékek kidolgozásában volt érdekelt. Arra volt kíváncsi, hogyan lehet egy gyönyörű lányból ronda, vasorrú bábát varázsolni. - Ha végre sikerül a titkot megfejtenem, megnyithatom plasztikai sebészetemet- gondolta. -A csodaszert, ha bedobom a környék kútjaiba, és mindenki azokból iszik, a rondábbnál rondább emberek csak úgy özönlenek majd a magánklinikámra. Ez volt tehát az ördögi terv és mindent meg is tett a siker érdekében. Éjt nappallá téve csak dolgozott. Földet vegyített napsugárral, vizet levegővel és csak kavarta, kavarta hosszú karvaly körmeivel az elixírt, mint Piszok Alfréd egy jól ismert regényben az eseményeket. Forrt, lobogott a katlan, csak úgy zubogott benne a sötét anyag. Színe vörös volt, mit a vér, tapintása, mint a bársony, illata pedig erdei gyümölcsökre emlékeztetett, ha lettek volna ott rutinosabb szaglászók, ők bizony a csokoládé illatát is felfedezték volna benne. Apró, gömb alakú fiolákba csepegtette a sötét tinktúrát, úgy néztek ki ezek, mint apró szemek. Hogy szét ne guruljanak, fürtökbe fonta őket, így kötözte fel a kunyhó mestergerendájára. A laboratórium melletti, komfortosan felszerelt, ám de nem hivalkodó helyiségben lakott Harka, az ördög személyi titkára. Gyönyörű fiatal lány volt, haja, mint az ében, szeme, mint a szikrázó fekete szén, illetve annak speciális rácsszerkezeti módosulása, amit a köznyelv egyszerűen csak gyémántnak nevez. Ő nem értette és nem is foglalkozott a szerves kémia útvesztőivel, a számok jelentették számára a kihívást, főleg főnöke, az Ördög bankszámlájának számai. Eseménydúsnak nem mondható élete főként szépítkezéssel, magazinok képeire meredéssel, és a jé, meg má, na de de azé - kifejezések összefüggésbe hozásával telt. De nem is lebilincselő elméje miatt alkalmazta őt főnöke. Sőt! Harkánál jobb kísérleti alanyt nem is választhatott volna. Ha vele megkóstoltatja a csodaszert, és a lány néhány perc elteltével akár alkalmazott lehetne a szellemvasút valamelyik oldalvájatában, akkor teljes a siker, kezdődhet a sorozatgyártás! Amint ezen gondolkodott, egyszer csak kopogtattak az ajtón. -Ki lehet az? Üdülési jogot ajánlanak Kehidakustányba, vagy talán magán nyugdíjpénztárba invitálnak?- töprenget magában az Ördög. Nagyot fordított a kunyhó kovácsoltvas kulcsán és résnyire nyitotta az ajtót. Szemben vele ott állt egy rémségesen vén öregasszony, aki zöldes fényben világított az esti szürkületben. 16

17 - Szerencséd, hogy Banyának szólítottál, most jöttem a FÁK országából, nagyon elfáradtam.- mondta egy szuszra a banya, és letette az eddig a kezében szorongatott zsákot. Megmozdult a vászon, kioldódott a kötés, és abban a szent minutumban kiugrott belőle egy kakas, egy kecske és egy macska. Ők az én barátaim, úgyhogy gyorsan innék ott bent nálad egy hosszú kávét tejjel és cukorral és ennénk hozzá amerikai muffintmondta ezt is egy szuszra és már bent is termett a kunyhóban. Az Ördög köpni, nyelni sem tudott, szinte megbabonázta a ronda öregasszony. Leültette őket az asztal mellé, majd intett Harkának, hogy hozza a VIP vendégeknek járó kávét és muffint a készletből. Amint a vendégek megittak és megettek mindent, el is álmosodtak. Átmentek a kamrába és álomra hajtották fejüket. Erre várt csak az Ördög! Eljött a pillanat, hogy kipróbálja a csodaszert. Magához hívta Harkát, leakasztott a gerendáról egy fürtöt a csodabogyókból és azt mondta: - Ezt kóstold meg édes Harkám! Ettől szebb leszel, mint Valaha. /Valaha nyerte az előző évi szépségversenyt a közeli Tó vendéglőben. Előző Évi pedig a két évvel azelőtti győztes volt, tehát Harkának mindent megért volna, ha idén ő lesz a legsikeresebb versenyző./ Harka megfogta a fürtöt, szénfekete szemeit végigfuttatta az egészségtől duzzadó bogyókon, lassú mozdulattal pirosló ajkaihoz érintette őket. Az Ördög tágra nyílt szemekkel figyelte minden mozdulatát, még lélegezni sem mert, nehogy valamit is megzavarjon. Abban a pillanatban kivágódott a kamra ajtaja és hatalmas lendülettel kirontott onnan a kakas, a kecske és a macska. Olyan verekedés kezdődött el köztük, hogy olyat még nem látott a világ. Dőlt a ruhás szekrény, repkedtek a tányérok, zuhantak a lekváros bödönök. A kakas, hogy baj ne érje felrappent a levegőbe és hangos kárálásba kezdett, hogy: Yo, Yo, Yo. Közben szárnyaival úgy csapkodott, hogy leverte az összes csodaszert fürtöstől, mindenestől. A bogyók szanaszét gurultak, ki a nyitott ajtón, belepve az egész Fekete-hegyet. Amint pattogtak, repültek a levegőben, meghasadtak, levük a kopár sziklákra folyt. Abban a pillanatban megnyílt a sötétség is, a nap fénye elárasztotta a lankákat, és kis idő elteltével zöld, indás növények borítottak mindent. Ezeken a nagylevelű vesszőkön őszre ugyan olyan bogyók teremtek, mint amilyet az Ördög készített. Csakhogy balul sült el a terv, mert földből, napsugárból, vízből és levegőből gonosz dolog nem születhet. Attól a pillanattól kezdve a hegyen megváltozott minden. A kakasból, a kecskéből és a macskából fiatal legények lettek, akik elkezdtek a zöld növényekkel foglalatoskodni. Rájöttek, hogy tényleg varázsital lakozik az apró bogyókban, a bogyólé egészséget ád és jó kedvre derít. Az öreg banya ifjú herceggé változott és házasságot kötött Harkával, aki beiratkozott egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra. És mi történt a főnökével? Az ördög tudja! Valaki látta még aznap délelőtt egy zsákkal a hátán ballagott egy hőforrás felé, és ott kéntelen kelletlen gyógyhatású szereket próbált rásózni német nyugdíjasokra. Ők azonban észrevették a csalást és feljelentették a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségen. Azóta felhagyott a szépség és csúnyaság iparral is, állítólag nagy sikerrel árusítja a róla elnevezett szekereket a mohácsi busójáráson. 17

18 4.helyezett: Szász Zsuzsa Legenda A tó felett valószínűtlenül lebeg a pára. Én is lebegek. Arcomat az ég felé fordítom, mely most oly halványkék, mintha maga sem hinné el, hogy ez az igazi színe. A Napot nem látom. Minden szikrázik, a ragyogásban pedig nem tudom megállapítani, merről süt. A víz meleg. Fura illatok szállnak, egyszerre nyugtatnak, és csavarják az ember orrát. Csak lebegek mozdulatlanul. A part közelében egy vadkacsa a felszín alá bukik, szárnyaival hullámokat keltve a vízben. Egy pillanatra mintha a köd is megmozdulna, aztán minden újra beledermed a csöndbe. Őt várom. Már nem tudom, mióta, értelmét vesztette az idő. Emiatt viszont remélni is könnyebb, hogy eljön. Nem tudom, mióta, és nem tudom, meddig még, de őt várom. Anyámmal éltem együtt Harsányban, amióta csak az eszemet tudtam. Apám elhagyott minket, ki tudja miért. Anyám sose beszélt róla. Pedig mindenünk megvolt. Szép ház, gazdag kert, népes istállók és ólak, melyek egészen a szőlő széléig értek. Onnan aztán már az egész domboldalt a tőkék foglalták el. Számos munkás dolgozott anyámnak, szüret idején olyan sok, hogy a nevüket se tudta megjegyezni. Ezt a luxust meghagyta a munkafelügyelőnek, és minden munkást a saját szájíze szerint hívott. Az egyiknek kiálló fogai, apró orra volt, őt Patkánynak szólította. Nem is vette jó néven az illető. Csak egy hétig maradt. Aztán ott volt Kutya, a hűséges. Évek óta visszajárt hozzánk, bár a szüret után mindig továbbállt. Na és Macska, akinek az volt az egetlen hibája, hogy nem barátkozott se Kutyával, se Patkánnyal. Gondolom, senkinek sem kell magyaráznom, hogy rövid szakállú munkását miért nevezte el Kecskének. 18

19 Aki kibírta anyám fura stílusát, és maradt, sosem bánta meg. A szüret mindig gazdag volt, a szőlőnknek csodájára jártak még a fővárosból is. Mindenki megkapta a járandóságát, és amikor az újbor már a tölgyfahordókban pihent, esténként már csak annyi teendőnk maradt, hogy hallgassuk a csengést. Az arany csengését. Irigykedtek ránk. Ezt csak később értettem meg igazán. Gyerekként csak azt tudtam, hogy anyám boszorkány. A háta mögött hívták így, de ő is tudta, hiszen sem vak, sem süket nem volt. Nekem meg hamar elmondták a falusi gyerekek. A férfiak a szőlőt irigyelték, melyet sem fagy, sem betegségek, sem tolvajok nem tudtak megkárosítani. A nők a megbűvölt, sóvárgó tekinteteket, melyekkel a férfiak néztek anyámra. Pedig ő csak egy sikeres asszony volt, aki a gondos gazda tudásával és jó üzleti érzékkel vigyázta szeretett tőkéit, és apró női praktikákkal őrizte meg fiatalos külsejét. Irigyelték, de sem bántani, sem megbántani nem tudták. Anyám a vagyonával ott segített, ahol csak tudott, és nem vetette ki hálóját egyetlen falubeli házasemberre sem. Békén hagytak bennünket, és anyámnak csak ez volt a fontos. Én szép voltam. Biztosan tudtam vagy tízéves korom óta, hiszen az egyik fiú komoly arccal hozta ezt a tudomásomra a szombati iskola után. Meg aztán láttam magam is a patak vizében, meg anyám tükrében. Amikor felnőttem, sikerrel pályázhattam volna a második boszorkány névre, annyian tekergették utánam is a fejüket a faluban. Egyesek után én is forgattam a fejemet, bár lehetőleg akkor, amikor nem figyeltek. Sokan kerülgettek engem, de csak mint macska a forró kását. Közeledni nem mertek. Húsz múltam, amikor újra eljött a szüret ideje. Anyám öt új munkást vett fel. Amikor megérkeztek, anyám megfogta a karom, és a tisztesség kedvéért megfenyegetett az ujjával: Ki ne merj kezdeni velük, vagy szíjat hasítok a hátadból! Afféle szertartás volt ez kettőnk között. Én nem féltem tőle, és ő sem vette komolyan a dolgot. De féltett, és jó oka volt rá. Viszont az ok nem én voltam. Az egyikük maga az ördög! mondta el vagy százszor is aznap, amikor az első fürtöket levágták a tőkéről. Na persze, az a sötét tekintetű, ám annál világosabb szőke hajú férfi valóban szép példány volt, maga a kísértés a hozzám hasonló fiatal és tapasztalatlan lányok számára. Nem tudtam, csak akkor jöttem rá, amikor már késő volt, hogy anyám miért óvott tőle. Apám is pont így nézett ki. Az Ördög, ahogy anyám oly kreatívan elnevezte, eredetileg más névre hallgatott, de valódi nevét sohasem sikerült megtudnom. A többi munkás, akiket anyám már betört, következetesen szintén Ördögnek kezdték szólítani. A borkősav se tudta volna lemarni róla többé. Ritkán nézett rám, de akkor sürgősen meg kellett kapaszkodnom valamiben, és ha lehetőség volt rá, arcomat hosszú fürtjeim mögé rejtettem, hogy ne lássa: elpirultam. Naponta egyszer fordult csak elő, de anyámnak ez is elég volt. Utolsó este magához hívatta, és ultimátumot adott neki. Engedélyt kap rá, hogy nekem udvaroljon milyen kedves gesztus volt ez anyám részéről, hát még ha hozzátesszük, hogy nem is én kértem rá ám van egy feltétel. 19

20 Anyám üzletasszony volt, és mindennek tudta az árát. Már régóta szemezgetett a faluval átellenben levő hegy szikláival. Ha azt a földet művelhetővé tehetné, olcsón hozzájuthatna, a kiváló szőlő pedig behozná az árát. Eddig azonban senki sem vállalta a lehetetlennek tűnő feladatot. Önként nem is. Egy hetet adott Ördögnek, hogy gatyába rázzák a harsányi hegyoldalt. Ha sikerül neki megszabadulnia a szikláktól, és előkészíti a talajt, hogy anyám megtermékenyítse azt a mi szőlőnkkel, az övé leszek. Anyám kényeskedő hangon hozzátette: Az állataimat nagyon féltem. Nem hagyom, hogy bármi is megzavarja őket. Nem dolgozhatsz, csak éjjel, de akkor is olyan csendben, hogy ha egyetlen tyúk is felébred, ha egyetlen kakas is megszólal, vesztettél. Ördög az én szemembe nézett, amikor mosolyogva igent mondott anyámnak. Én szerencsétlen. Viszonoztam tekintetét, pedig ha anyámat figyelem, láthattam volna a nehéz feladat igazi eredetét. Kellett is neki az a sziklás hegyoldal. Tudta ő jól, hogy terméketlen. Anyám akarta, hogy Ördög veszítsen. Hogy ne az enyém, inkább az övé lehessen. Anyámnak több feltétele nem volt, így Ördög lelkifurdalás nélkül keresett magának segítőtársakat a munkások körében. Csupán ketten vállalták, hogy mellé állnak, a többinek már előre lebeszélt munkája volt másfelé. Ahogy besötétedett, Ördög felpakolta a szerszámait, és a sötétben való látásával viccelődő Macska, meg az elszánt, ám éppoly hallgatag Kecske kíséretében elindult a hegy felé. Csak reggel láttam viszont. Ahogy az elkövetkező egy hét minden egyes reggelén is, piszkosan és holtfáradtan, de egyre szélesen mosolyogva tért vissza hozzám. Innen tudtam, hogy jól halad a munka, meg anyám egyre hangosabb szitkozódásából. Utolsó este a falu széléig kísértem. Anyám a megye összes szekerével se tudott volna visszatartani ettől. Búcsúzóul megcsókoltam a férfit, akinek már látatlanban is odaadtam a szívemet. Ha tudom, hogy ez az első és az utolsó alkalom, sosem engedem el. Anyám nemes egyszerűséggel felverte az egész tyúkólat. A szerencsétlen kakast addig kergette, amíg kínjában el nem kukorékolta magát. Erre persze a falu összes ostoba barma csatlakozott hozzá. Ördög lélekszakadva rohant a házunkhoz. Mindannyian tudtuk, hogy anyám csalt. Tanúnak ott volt Macska és Kecske. Sajnos rájuk mégsem számíthattunk. Szükségük volt a munkára, meg anyám pénzére. Így hát némán elsomfordáltak. Ördög tajtékzott tehetetlenségében, aztán meg kétségbeesetten nézett könnyes szemeimbe. Egyikünk sem akarta feladni, de az adott szó kötelezett. Ördög kicsinyes bosszút állt. A megmozgatott sziklákat elhordta egészen Siklósig, szinte hegy lett belőlük. A szerszámait bagóért a munkásoknak adta, akik aztán jó pénzért továbbadták valami uraságnak a szomszédos megyéből. Aztán térden állva könyörgött anyámnak, hogy engedjen minket egymásnak. Hiába. Anyámat ekkor már én is boszorkánynak hívtam. 20

21 Ördög az első hóval elment. Nem költözött túl messzire, talán mert nem bírta tovább feszíteni a köteléket, amely még mindig összefűzött bennünket. Láthatatlan volt, mert így akartuk. Anyám elhitte, hogy elfelejtettem. Talán még irigykedett is, mert neki nehezebben ment. Hamarosan újra hallottunk róla. Nyugatra Harsánytól nem is olyan messze gyógyforrást találtak. Ördög felásatta a környékét, míg sikerült tavat varázsolnia a vízből. Betegek özönlötték el a környéket, apró pihenőházakat felhúzva a tó köré. Alig egy év alatt aztán új falu született. Anyámat a következő tavasztól kerülték a munkások. Régi kedvence, Kutya volt az első, aki felmondott. Anyám csak megvonta a vállát. Aztán amikor még Szent György napján sem talált senkit, aki szerszámot fogott volna a harsányi boszorkány szőlője kedvéért, végigsikoltozta a délutánt, majd ágynak esett. Az orvos fürdőkúrát javasolt az idegei megnyugtatására. A tóhoz mentünk hát mi is. Én dobogó szívvel, de semmitmondó arccal. Anyám a saját fájdalmával volt elfoglalva, nem foglalkozott velem. Csodáltam Ördög munkáját, ahogy a semmiből csodát teremtett. Bárcsak a kettőnké lehetett volna ez a csoda. Anyám viszontlátta régi munkásait. Az új faluban építették a betegek házait. Anyám sántikálva, és megőszült hajjal bosszút esküdött. Hamarosan egy új munkás érkezett a tóhoz, ismeretlen, szótlan fajta. Ördög másnap eltűnt. Elhagytam anyámat, és a keresésére indultam. Macska, Kecske és a többiek szomorú arccal fogadtak esztendő múltán, amikor feladva a hiábavaló kutatást visszatértem a tóhoz. Anyám akkor már fél éve halott volt. Nem élvezte sokáig riválisa eltűnését, azt mesélték. Nem sírtam utána. Mindent megadott nekem, a legfontosabbat mégis sajnálta tőlem. Tönkretette az életemet. Mindenünket eladtam, csupán egyetlen palack bort tartottam meg, emlékül. Azokat a szőlőszemeket még Ördög szüretelte. Minden nap megfürdöm a tóban. Minden reggel, akár esik, akár fúj, akár jég vagy hó esik. Nekem nem számít. A víz meleg. Pára száll fel a lágy hullámokból, és az aprócska cseppek köddé állnak össze, mely sohasem tűnik el. Gyémántként szikrázik a napsugár hajam körül, ahogy szétterül a vízben. Nyugodt vagyok, mozdulatlan. Hagyom, hogy ringasson a víz, és azt képzelem, hogy az ő karjaiban vagyok. Tudom, hogy még él. Tudom, hogy itt van, egészen közel. Néha azt képzelem, hogy ha egy pillanatra a vízbe merülnék, majd újra a felszínre bukkannék, ő egyszer csak ott volna mellettem, és rám mosolyogna, mint régen. Néha ki is próbálom. Üdvözlégy, vándor. Gyere, mártózz meg! Ne félj, a víz meleg és minden fájdalmadat meggyógyítja. Csak engedd, hogy körülöleljen. Ugye már te is érzed? Harka vagyok. És ez az én tavam. Pontosabban a kedvesemé. Ő teremtette ezt a csodát. Itt is lesz hamarosan, meglátod. Csak várj, meglátod 21

22 5.helyezett: Kisslaki László Ördög vigye a nősülést A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Assmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak. Miután rehabilitálták, jutalomból kinevezték pincemesternek. Az öreg kecskének, Berta néninek, kadarkával szokott kedveskedni, mert a tanti gyerekesen örült az új etikettnek, amin elnézegethette magát kedvére.. Azannya! - Csettintett elismerően a kandúr, miután visszatette az asztalra a kupát. - Ez aztán jól esett. - Összébb húzta magán a kifakult macskabundáját, amiben már megszületett. - Pedig a pokolban jól fűtöttek; - csak hát a reuma ne kínozná, amit azon a szerencsétlen éjjel, a Harsányi hegy szántásánál szerzett. - Biztos megizzadtam ott, a fene egye meg. fújt maga elé. Újra lendített egyet a hintaszéken. Szeretettel ránézett Bertára, akivel együtt húzták az ekét, míg Asmodi csalódásában bele nem vágta a hatalmas vasat a völgybe. A szerencsétlen, szomorú eset miatt, majdnem őket is kirúgták innen a pokolból, s nemcsak Asmodit, a gazdájukat. Szegényt, koholt vádak miatt, a pokol leghülyébb ördögének tartották számon, mert hagyta magát átverni egy banyától. Pedig ez nem úgy volt! - Akkor éjjel csak egy igaz szerelem, tragikus fináléja játszódott le a hegyen. Berta a kockás plédbe bugyolálva lapozgatta a - Pokolbéli Krónikák - régi számait. Időnként gúnyosan felkacagott, ami inkább mekegésnek hallatszott. Mit nevetsz Berta néni? Még a kadarkát is magadra döntöd. hát azt, hogy milyen marhaságot írt ez a bulvárlap annak idején. - mondta, és belebelekuncogva a történetbe, fennhangon olvasni kezdte a cikket: -: Egy nagyharsányi boszorkány átverte a szerelmes ördögöt, aki a lánya után ácsingózott. Késő éjjel elhitette vele, hogy már pirkadat van, mikor az ólban elkukorékolta magát, a hajnalt köszönteni. Az ördög erre szégyenében, hogy nem sikerült kakasszóig a hegyet felszántania, a harkányi iszaposon át, visszament a pokolba. A macska és a kecske, akik segítették, szégyenükben a Drávának mentek. A Banya persze jót röhögött a lóvá tett ördögön. Ahogy Berta befejezte az olvasást, elhallgatott. Emlékeiben visszaszállt arra az éjszakára, mikor egy csodálatos 22

23 szerelemre pontot tett a végzet, és gazdájuk jó időre elvesztette az életkedvét. * Annak idején, Asmodi, a derék ördög, mint komédiás, egy macskával és egy kecskével járta a vidéket. Ahogy megérkezett Nagyharsányba, beszállásolta magát a vénséges vén boszorkány kunyhójába. Hová is, ördög létére? Idáig mindig úgy szokta Asmodi, hogyha már egy falu apraja nagyja látta az előadást, szedték a sátorfájukat, és továbbálltak egy házzal. De most itt, mintha láthatatlan lánc kötné béklyóba, nem tudott elszakadni a háztól. - Nem csoda. - Már az első pillanatban, ahogy meglátta Harkát, a banya lányát, őrülten beleszeretett. A szűz, angyali arca, kecses alakja, és a mélyfeketén izzó perzselő szeme, megbabonázta a szegény ördögöt. - Na igen, nem kunszt, ha az anya boszorkány. Ráadásul egy vénséges vénasszony. Már az is bűbájosság, hogy hogyan tudott szülni olyan előrehaladott korban. Harka már a második éjjel, viszonozta a nyalka ördög eszeveszett, őrült szerelmét. Ahogy teltek múltak a napok, már biztosak voltak abban, hogy a sors egymásnak teremtette őket. Harka javasolta szerelmének, hogy szökjenek el. De ezt Asmodi nem tartotta tisztességesnek. Inkább annak módja szerint, tisztelettel, illő módon megkérte a boszorkánytól a lánya kezét. A máminak nem volt ellenvetése, mert a lánya elárulta neki, hogy Asmodi, nem egy ágrólszakadt, szegény ördög, hanem nagyon is tehetős, mert sokat félretett, mint komédiás. A szerelmesek, boldogan ábrándoztak a jövőjükről, s csak néha pihentek meg egy lágy csóknyi időre. Időnként azért szünetet tartottak, hogy levegőt vegyenek, mint a gyöngyhalászok. A boldog Asmodi, Harka őszgyümölcs, chardonné ízű csókjáért, még az üdvösségét is odaadta volna, ha lett volna ilyen egyáltalán egy ördögnek. * A szerelmesek tervezték, színezték a jövőjüket, amit békésen, tisztességgel munkában élik át a szeretett szőlőhegyen, Ezen az Isten áldott helyen, ahol a nyári hőségben is gondoskodik, enyhe szellőről a Dráva felől Ott biztos, hogy még az unokájuk unokái is jó bort fognak termeszteni. Esténként a jövendő anyós is részt vett a tanácskozáson. Harka, Hófehér ruhában, liliommal fog állni az oltár előtt. - törölgette a szemét az örömanya a meghatódástól. De hát az nem megy mama, hiszen ördög vagyok! Igaz, maga boszorkány, de attól még megtűrik a templomban, de hát én már rosszul lennék a szenteltvizes tartótól is. Jó lesz egy esküvő, pap nélkül, mondta Assmodi, és már kezdte unni a huzavonát. - Csak az oltár előtt, vagy sehogy! Punktum! Asmodi méregbe gurult, de Harka kivette a kezéből a kisbaltát, ami a tűzhely alatt volt az aprófának. Az anyós nagyon megijedt. Hirtelen eszébe jutott valami, s félrefordulva elvigyorodott. - Na jól van fiam. Egy feltétellel. Ha felszántod a hajnali kakasszóig a Harsányi hegyet, akkor tied a lányom, még esküvő nélkül is. - Meghibbant ez a boszorkány. gondolta Asmodi. - Tudhatná, hogy egy ördögnek ez semmi. Vagy tényleg hülyének néz? * Másnap este, mikor nekiállt Berta és a kandúr a Harsányi hegyet felszántani, még éjfélre sem járt, már teljesen befejezték a munkát. - Sikerült! ölelkezett össze a két boldog szerelmes. A Kandúr és Berta komótosan tisztogatta a szerszámokat, azalatt Asmodi a fűben heverve, Harka haját simogatta gyengéden, és időnként lecsókolta szeméről az 23

24 örömkönnyeket. Ahogy így kényeztette szerelmét, hirtelen az alvó házak felől felhallatszott hozzájuk az öregasszony kukorékolása. De csak azért, mert a kakasa, mikor egy fáklyával belevilágított a banya a szemébe, ahelyett, hogy ijedtében elkukorékolta volna magát, egyszerűen elájult. Asmodit megdermesztette a boszorkány gyűlölete, és az ócska trükkje. Hogy gondolta, hogy egy ördögöt átverhet? Vagy talán mégis igaza van a vénasszonynak, hogy nem akarja a lányát hozzáadni? A szegény, szomorú ördög rádöbbent, hogy mibe is csöppent, evvel az eleve kilátástalan szerelemmel. Elment a kedve az egésztől. Sejtette, hogy később, úgyis előjönnek a megoldhatatlan problémák; - rögvest már az első kis ördögfióka keresztelőjénél. Ezért megtört szívvel zokogva elbúcsúzott kedvesétől, és eltűnt az állataival egy bűzös mocsaras vidéken, a föld alá. Innen egy forrást tört fel, amit Harka emlékére, később Harkánynak kezdtek, nevezi a népek. Asmodit meg ahogy megérkezett, rögtön Belzebub parancsára, börtönbe vetették, mert szégyent hozott az ördög névre. Csak később adtak Asmodinak fényes elégtételt, mikor megjelent a fáklyával megijesztett kakas memoárja. Abban leírja a szárnyas, a tiszta igazságot. Így már kiderült, hogy Asmodi saját magától hagyta ott a hegyet, pedig már éjfél előtt készen voltak a szántással. Így de jure és de facto is, a lány Asmodit illetné. De az ördög egyszerűen csalatkozott az emberi tisztességben. Hogy Asmodi eszén túljárt volna az a banya, az egyszerűen történelemhamisítás. A kakas leírja még, hogy ő azon az éjjel nem kukorékolt. - Az igaz; csak azt nem említette, hogy azért tartotta zárva a csőrét, mert ijedtében elájult. Ehelyett szépítette úgy, mikor írta, hogy ő ott sem volt, mert egy fiatal jércével hetyegett a szomszédban. (Ez is jó példa arra, hogy a memoáríróknak és a történészeknek is, néha kihagy a tolluk.) * Később Harkának eszébe jutott Asmodi búcsútanácsa, hogy menjen férjhez, egy borászhoz. Ügy is történt. Az ifiasszony beadta az urának a nászéjszakáján a legendát, mire a férj rögvest kimászott a duzzogó Harka mellől az ágyból. Reggelre járt, míg bekörmölte a családi krónikájába. Így került át a köztudatba, és a legenda gyökeret eresztett, és ennek a termését formázták, színesítették, a rákövetkező századok. Ezt a forrásmunkát találta meg egy kései utód, egy elveszettnek hitt, poros kódexben. Később aztán elhatározta, hogy újraéleszti a legenda hőseit. Megrajzoltatta őket, és hat különböző bor címkéjére rányomatta, hogy feledésbe ne merüljön az Ördögszánta hegy legendája. Így kezdte forgalomba hozni a hat különböző címkéjű és fajtájú bort. Így aztán Asmodi, Harka, és édesanya a Boszorkány, a Kandúr, és nem legutolsónak, Berta néni, elvetődtek a világ négy tája felé. Sőt.. * Asmodi váratlanul megkapta a pokol legmagasabb rangú kitüntetését. Belzebub fejedelem nem okolta meg, hogy miért. Ő titka maradt, hogy a titkos rádión, rejtjelezett szenzációs hírt kapott a mennyekből. Az üzenet rövid volt: A világ teremtése óta Asmodi az első és egyetlen ördög, aki szívesen látott vendég a szentek között. Igaz, hogy még csak vörösboros etikettről nézi a vidám, zsoltárt daloló szárnyas társaságot a mennyei kocsmában. 24

25 6.helyezett: Pécsváradi Antal Arról, hogy hogyan és hol honosodott meg a szőlőkultúra Pannóniában avagy a thrákiai Athanász kalandjai Történt még a régi szép időkben, hogy Dionüszosz egyik kecskéje, Athanász túlzott ivászatával és bujaságával kivívta az istenség haragját. Büntetése nem volt más, mint el kellett hagynia a szép Thrákiát, és a vad pannon vidékre kellett költöznie. Ezen először csak nevetett, mert kalandkedvelő volt, különösen bor- és asszonykaland-kedvelő. A fintorgásszerű kecskemosoly akkor fagyott az arcára, amikor arra gondolt, hogy azon a vad tájon asszony még csak megteremhet, de a szőlő? A búcsúesten a többi szatírral könnyes kecskeénekeket énekeltek és sokszor ittak áldomást a mi kecskénk egészségére és szerencsés útjára. Hajnalban, miközben a többiek még mámorukat pihenték, szatírunk pár szőlővesszőt vett magához emlékként. Az úti kalandok sorát most nem mondhatjuk el, legyen annyi elég, hogy amerre Athanász járt, asszonyi szem nem maradt szárazon, ellentétben sok-sok pincével. Egyre északabbra, barbárabb tájra jutott, s azon gondolkodott, hogy hol is lesz a megállj. A hatalmas erdőségek és kisebb-nagyobb folyóvizek leküzdése után széles lankás síkra jutott, melyből csak egy hegyvonulat emelkedett ki. Athanász szemébe könnyek szöktek, hiszen itt minden olyannak tűnt, mint otthon, fel is kiáltott: Itt lesz a megállj! Ahogy már lenni szokott, a nagy boldogságot felváltotta az aggodalom: se szőlőt, se élőlényt nem látott már hosszabb ideje. Elhatározta, hogy körbejárja a hegyet, helyet keres a letelepedésre. Mendegéltében takaros udvarházra bukkant, azonnal arra vette az útját s illedelmesen dörömbölt a kapun. Csak a már említett kalandvágyának volt köszönhető, hogy nem rohant vissza Thrákiába, ugyanis a házból egy nagyon csúnya és még annál is öregebb asszonyság lépett ki. A menekülésre is felkészült Athanászt meglepte, hogy a vénség kedves és fiatalos hangon invitálta vendégségbe. Hát még a házban micsoda döbbenet érte: a rendet és a tisztaságot is megcsodálta, de a megpillantott lány szépsége minden képzeletét felülmúlta! Szája tátva maradt (nem éppen előnyös egy szatír számára), szeme a látványon 25

26 csüngött, átesett egy heverő eben, két széken, de elérte az asztalt. A kölcsönös bemutatkozás után vált világossá, hogy a lányt Harkának hívják, a vénség pedig az édesanyja, Palkonya. Anya és lánya gyorsan megterítettek, mindenféle finomsággal telt meg az asztal, majd hősünk gyomra, viszont inni csak friss vizet szolgáltak fel. Étkezés után kecskénk a következő érdekes történetet hallotta vendéglátóitól. Palkonya az egyik pannon fejedelem, Harsány özvegye, Harka pedig a lánya. Az özvegy ügyesen kormányozta országát, de férfi kellett a házhoz, ezért kihirdette, hogy arra érdemes fejedelemfihez adja Harkát. Meg is jelent két kérő: az egyik a szomszéd fejedelem legkisebb fia, Atád, a másik - az idősebb - Pannónia távolabbi részéről érkezett, név szerint Öskü. Mindketten csinosak voltak, hoztak aranyat, ezüstöt, rezet is hat marékkal, Harka szíve azonban Atád felé hajlott. Ekkor ütött ki a föld alól a kénköves pokolbeli ördögfi, vagyis garéi Garé, ő szintén szerette volna feleségül venni a széplányt. Palkonya visszautasította lánya nevében az ördögöt, a fejedelemfiak fegyveres kíséretükkel szálltak szembe az ördögi kísérlettel. Az ördög sem volt rest, bűbájjal megtörte ellenségei erejét, elvarázsolta őket: így lett Palkonyából csúnya, vén boszorkány, a harcias Atádból kakas, a megfontoltabb Ösküből macska. Az ördög még azt is mondta, hogy addig marad mindez így, amíg meg nem kapja Harkát. Ez már három éve történt. Az özvegy és lánya kérte a világlátott Athanászt, ha tudna valami kiutat a kelepcéből, akkor segítsen rajtuk. Hősünk megértette, hogy Harkánál semmi keresnivalója nincs, de megszerette kedves vendéglátóit, elhatározta, hogy a maga módján oldja meg a kialakult helyzetet. Terve pontos kidolgozásához serkentőszerként bort kért a háziaktól, de azok csak néztek rá csodálkozva, amiből kecskénk megértette, hogy e tájon ismeretlen a szőlő, vagyis bebizonyosodott a thrákiai mondás: Asszony mindenhol terem, de szőlő csak jobb helyeken. Athanász gondolataiba mélyedt, időnként az előtte lévő kupára tekintett, amiben bor helyett víz volt, ettől kirázta a hideg, de mozgásba lendült az agya. Eszébe jutott, amit Dionüszosztól hallott, vagyis az olümposziak csak az emberek megtévesztése miatt háborúskodnak, különben ellentéteiket inkább üzleti alapon intézik. Miért ne lehetne ugyanígy Garéval is megállapodni? De mi lehet az üzlet alapja? Ekkor eszébe jutottak az emlékként magával hozott szőlővesszők ezt tudja felajánlani az ördögnek. Megnyugtatta a csendben ülő és őt aggódva néző Harkát és Palkonyát, hogy az ügyre nézve nyomon van, és másnap meglátogatja garéi Garét. Ahogy mondta, úgy is tett (a történet nem ma játszódik!), hajnalban elindult a tárgyalásra. Garé kezdetben csak nézte a pannon földön idegent, nem szólt hozzá, szinte órák teltek el a szemlélődéssel, amit kecskénk hetykén állt. Az ördög - a helyzetet feloldandó kegyeskedett megengedni hősünknek, hogy előadja, mi ügyben jár. Athanász egy lendülettel elmondta az általa kimódoltakat: Garé lépjen vissza a Harkával kötendő házasságtól, varázsolja vissza emberekké Palkonyát, Atádot és Ösküt. A pokolbeli az arcátlan diktátumot hallva nem tudta, hogy bosszankodjon vagy nevessen, de mert érdekesnek találta az idegen fizimiskáját, kezével kegyesen jelet adott a folytatásra. Hősünk az emberek, új barátai érdekében felajánlotta az isteni nedű zálogát, a szőlővesszőket, és hosszasan ecsetelte a vesszők leendő hasznát, közben a protokolltól eltérve többször megnyalta a száját. Az ördög már nem bosszankodott, sőt kifejezetten gondolataiba mélyedt. Kis idő múlva a következőket mondta: alakítsanak társaságot fele-fele alapon, a felszíni ügyeket Athanász, a földalattiakat ő intézi, Palkonyának át kell adnia az általuk Szársomlyónak és Fekete-hegynek nevezett területeket. Mivel egyik sem volt sokkal szebb a másiknál, 26

27 megalakították Pannónia első üzleti társaságát szigorúan fele-fele alapon. A szatír visszatért az udvarházba - ahol már izgatottan várták -, és elmondta az ördög feltételeit. Palkonya ezekbe azonnal beleegyezett, így már a következő napon aláírták a szerződést, amit minden szerződő fél betartott, hiszen ez a történet nem ma játszódik. Mindenki megkapta azt, amit akart, sőt még többet is: Atád elvette feleségül Harkát, Öskü a szép özvegyet, Palkonyát - egész Pannónia a vendégük volt - és boldogan élték az emberek mindennapi életét. Az évek jöttek-mentek, s megszületett először Harka fia, a kis Harsány (nevét nagyapja után kapta), majd lánya, Harkány, akinek szépsége nem maradt el az anyjáé mögött. És a társaságalapítók? Athanász sok munkával szőlőt telepített a fent említett hegyekre, majd bort készített a jó thrákiai hagyományoknak megfelelően. Garé ördögi módon a földalatti melegvizeket egy irányba fordította és fürdőt létesített a hegyek tövében. Az évek múlásával a társaság borai és fürdője egyre híresebb lettek, ezért működési körét kiegészítették bor és fürdő utak szervezésével Harkány Tursz néven. Nos, a római legiók nem az ő szervezésükben érkeztek e tájra, de közel háromszáz évig dicsérhették e boldog vidék áldásait. 27

28 Névjegyek Név: Palkonya Szereplő: boszorkány Férj: Öskü Tulajdonság: kiegyensúlyozott Kedvenc: rizling Név: Öskü Szereplő: macska Feleség: Palkonya Tulajdonság: higgadt Kedvenc: portugieser Név: Harka Szereplő: széplány Férj: Atád Tulajdonság: tartózkodó Kedvenc: chardonnay Név: Atád Szereplő: kakas Feleség: Harka Tulajdonság: harcias Kedvenc: rosé Név: Athanász Szereplő: kecske Feleség: nincs Tulajdonság: kezdeményező Kedvenc: kadarka Név: Garé Szereplő: ördög Feleség: nincs Tulajdonság: tüzes Kedvenc: vörös 28

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

A macska keresztfia. (széki népmese)

A macska keresztfia. (széki népmese) A macska keresztfia (széki népmese) Egyszer egy macska játszadozott egy egérrel. Meg akarta enni. Hát aztán már az egeret megsajnálta, olyan ügyes egér volt. Meggondolkozott a macska, s nem ette meg. -

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

VIASZKVIRÁG. Bohózat egy felvonásban. Történik: egy magyar faluban valamikor a két háború között.

VIASZKVIRÁG. Bohózat egy felvonásban. Történik: egy magyar faluban valamikor a két háború között. Személyek: Péter, középkorú parasztgazda Mári, a felesége Bíró, idősebb parasztgazda Kisbíró, fiatalabb parasztgazda Török Rezső VIASZKVIRÁG Bohózat egy felvonásban Történik: egy magyar faluban valamikor

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

AZ ÖRDÖGSZÁNTOTTA HEGY A legenda folytatódik. Ismerkedjen meg a szerelmes Ördöggel, a villányi bor és egy ősi legenda ihlette történetekkel!

AZ ÖRDÖGSZÁNTOTTA HEGY A legenda folytatódik. Ismerkedjen meg a szerelmes Ördöggel, a villányi bor és egy ősi legenda ihlette történetekkel! AZ ÖRDÖGSZÁNTOTTA HEGY A legenda folytatódik Ismerkedjen meg a szerelmes Ördöggel, a villányi bor és egy ősi legenda ihlette történetekkel! HOGYAN SZÜLETETT a kötet?... 2 Az ördögszántotta hegy mondája

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Na, ugy-e, vendéglős úr, meg van fizetve, amit ettünk,

Na, ugy-e, vendéglős úr, meg van fizetve, amit ettünk, CSALÓKA PÉTER Hát egyször vót egy szegény ember. Hát szóval ez a szegény ember mindenkit becsapott, aki csak a világon él. Nemhogy aki él, hanem aki űneki jó napot köszönt, és ha az elfogadta, az már be

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Guy de Maupassant. Ékszerek

Guy de Maupassant. Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek 2011 Válogatta, fordította és az utószót írta Illés Endre Fapadoskonyv.hu Kft. Illés Endre jogutódja A TELLIER-HÁZ 1 Odamentek minden este, tizenegy

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Magyar népmese Illusztrációk: Szabó Enikő Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és mégsem eresztette őket atyjuk a napvilágra. Egyszer a legöregebbik

Részletesebben

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár- (Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal

Részletesebben

Hogy kezdtem el írni?

Hogy kezdtem el írni? Hogy kezdtem el írni? Caracas, Venezuela, 1970. május 30. A beszéd a caracasi Ateneóban hangzott el. Később a bogotái El Espectadorban is megjelent. Juan Carlos Zapata így írt róla: Gabo Caracasban született,

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e?

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Jézust szelídnek tartjuk. Ilyennek mutatja a házasságtörő asszonynak az esete. Meg akarják kövezni, de Jézus megmentette ettől. A keresztfán kéri az Atyát,

Részletesebben

Egy fényképbe írt családtörténet

Egy fényképbe írt családtörténet Egy fényképbe írt családtörténet 1. A szülőfalum nevének eredete Vámosmikola Hont vármegyéhez tartozott, s ez a falu a XX. század elején központi szerepet töltött be a vármegyében. Itt volt/van a buszjárat

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

A három narancs spanyol népmese

A három narancs spanyol népmese BOLDOG KARÁCSONYT! Veronika meséi A három narancs spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

A róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas.

A róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas. A róka és a farkas Vót, hol nem vót, heted hét országon is túl, de még az operenciás tengeren is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, vót eccer egy róka. Vót ennek a rókának két báránnyó. Csált 1 magánok

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti Cziczó Attila: ANDREA életjáték szereplők: Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti 1. JELENET - ANDREA SZOBÁJA Andrea ül elkeseredetten a tükör előtt. Néha közelebb hajol, vizsgálgatja arcának hibáit.

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

FELSŐBÜKI NAGY PÁL ALSÓ TAGOZATOS TANULMÁNYI VERSENY Bük, 2013. március 25. MATEMATIKA 1. OSZTÁLY

FELSŐBÜKI NAGY PÁL ALSÓ TAGOZATOS TANULMÁNYI VERSENY Bük, 2013. március 25. MATEMATIKA 1. OSZTÁLY FELSŐBÜKI NAGY PÁL ALSÓ TAGOZATOS TANULMÁNYI VERSENY Bük, 2013. március 25. MATEMATIKA 1. OSZTÁLY név:... iskola:... 1. Számolj pontosan! Milyen szám kerül az utolsó helyre? 19-3 + 2-7 - 2 + 5-2 + 6 =

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól.

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól. Szamárbőr királyfi (széki népmese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak nem volt gyermeke. Feleségestül együtt erősen búsultak, hogy már minden boldogságok meglenne, hogyha

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

SÜSÜKE. újabb kalandjai. Csukás István. Rajzolta: László Maya

SÜSÜKE. újabb kalandjai. Csukás István. Rajzolta: László Maya Csukás István SÜSÜKE újabb kalandjai Rajzolta: László Maya A nagy Ki mit tud Süsüke és a Kiskirályfi egy fatörzsön lovagolt. Megsarkantyúzták a fatörzs derekát, s nagyokat rikkantgattak. Gyia! Gyia! Most

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

MESEmii. gyűjtemény. Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek

MESEmii. gyűjtemény. Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek MESEmii gyűjtemény Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek mesemi.indd 1 mesemi.indd 2 mesemi.indd 3 mesemi.indd 4 MESEmii gyűjtemény mesemi.indd 5 4 mesemi.indd 6 Jékely Zoltán:

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT

KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT Pasarét, 2011. november 17. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT Alapige: 2Korinthus 5,10 Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt,

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben